Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Bíztam abban, hogy Dana talán majd elárulja nekem, hogy pontosan mi is történt ott a kandallónál, s hogy Márk vajon miért találta ki azt az ostoba hazugságot, amit a képembe vágott. A barátnőm azonban nem sok mindent árult el, leginkább csak fura célzásokat tett, amiket nekem meg kellett volna értenem, én mégis csak a homlokomat ráncoltam, s értetlenül néztem rá. Igaz, volt egy sejtésem, hogy mire próbál nekem célozgatni, de sokkal jobb lett volna tőle hallani. Erre azonban nem került sor, ugyanis Dana nagyon védte Márk titkát, s ugyan részben megértettem őt, és ez kedves baráti gesztus volt tőle, ennek ellenére mégis zavart az, hogy nem mondott nekem semmi konkrétumot.
- Jól van, sajnálom, nem akarlak kellemetlen helyzetbe hozni, meg faggatni sem akartalak, csak tényleg összezavarodtam - vallottam be őszintén Danának, s egy újabb sóhaj hagyta el ajkaimat.
- Nem tudom Dana, én ezt már nem hiszem. Még ha az is van, amire gondolok és amit nem mondasz ki, akkor sem tudom megérteni őt. A szemembe hazudott, pedig amikor rákérdeztem, megtehette volna, hogy elmondja nekem őszintén, amit gondol, legyen az bármi is. De nem tette, és...ráadásul még le is hülyézett előtted, mindezt olyan hangnemben, hogy tök rosszul esett. És szerintem, ha ő tényleg kedvelne, akkor nem csinálná ezt velem- megint csak sóhajtanom kellett, s bár már tudtam azt, hogy közte és Dana között semmi sincs, továbbra is haragudtam a fiúra, s úgy éreztem, hogy talán csak a bolondját járatja velem.
- Vagy szerinted ez a normális?- kérdően pillantottam a barátnőmre, mert kíváncsi voltam a véleményére ezzel kapcsolatban. Bár, valamiért nem gondoltam azt, hogy ő díjazná, ha hazudnának neki, és ilyen stílusban beszélnének vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Rettentően össze voltam zavarodva Márk miatt, s bár Dana próbált nekem néhány dologra utalni, attól függetlenül nem voltam benne biztos, hogy a fiú valóban komolyan gondolja a dolgokat. Még mindig rosszul éreztem magam a történtek végett, de az jól esett, hogy Dana megértette a helyzetemet.
Miután megosztottam vele az érzéseimet, s a kétségeimet, kíváncsian figyeltem a szavaira, s próbáltam meglátni a helyzetet úgy, ahogyan azt ő látja. Szükségem volt a tanácsra, így nagyon is fontosnak tartottam azt, hogy Dana megossza velem a saját véleményét.
- Több idő? - itt egy pillanatra elkerekedtek a szemeim, s majdnem kicsúszott belőlem egy szó, de arra való tekintettel, hogy Dana mindkettőnk jó barátja volt, inkább magamban tartottam.
- Én megértem, ha félénkebb, én sem gondolom azt, hogy én magam ne lennék az...de - sóhajtottam egyet, mert nem is tudtam, hogy magyarázzam el, mi nyomja a lelkemet.
- A félénkség még nem egyenlő azzal, hogy úgy beszéljen velem, ahogy és hogy belehazudjon a szemembe - nekem ez volt a véleményem a történtekről, s visszagondolva még mindig bennem volt a tüske emiatt. Dana szavai jól estek, de a bizonytalanságom ezt követően sem múlt el, s nem éreztem azt, hogy megkönnyebbültem volna. Leginkább súlyokat éreztem magamon, s dühös voltam.
- Nem haragszom, megértem és köszönöm, hogy ezeket így elmondtad - mosolyogtam rá kedvesen, majd ha engedte, akkor közel húzódtam hozzá és barátian megöleltem.
- Tényleg sajnálom Dana, hogy félreértettem a helyzetet és rosszat feltételeztem rólad. Ostoba voltam, nem értem, miért is hittem ezt. A tanácsaidon meg elgondolkodom majd, de tényleg nem tudom, hogy mi lesz - sóhajtottam, mert fogalmam sem volt arról, hogy vajon valaha is zöld ágra vergődhetek-e majd Márkkal.
- Tényleg, Somával és veled mi újság? Még nem is meséltél róla úgy igazán, csak lopva néhány mondatot. Vele is ennyire nehéz volt a dolgod? - kíváncsian puhatolóztam, hátha így talán majd megértem Márk viselkedését is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Több idő az átlagnál. Ez a mondat ismétlődött a fejemben újra és újra, miközben Danát hallgattam, s közben próbáltam halovány mosolyt erőltetni az arcomra. Legbelül azonban inkább el voltam keseredve, s azon gondolkodtam, hogy vajon mi lett volna, ha aznap a DÖK megbeszélés után nem várom meg Márkot? Lehet, hogy ha akkor nem lépek elé, s nem mondom el neki az érzéseimet, akkor azóta se beszélnénk, vagy talán azóta már rám köszönt volna egy helót? Vajon mit jelenthet nála a több idő?
- Az feltűnt - motyogtam halkan, inkább csak magamnak, sem mint Danának, hisz nem az volt a célom, hogy panaszkodjak. Ő persze kedves volt, meghallgatott, s úgy éreztem hogy próbálta Márkot is védeni, ettől függetlenül elbizonytalanodtam vele kapcsolatban, s már abban sem voltam biztos, hogy mit is akarok. Arra, hogy türelemre kért, inkább nem reagáltam, csupán bólintottam egyet, mintha próbálkoznék. Ezt követően azonban úgy éreztem, hogy bocsánatkéréssel tartozom, ezt meg is tettem, s így megkönnyebbülhettem, hogy legalább Danával sikerült tisztáznom a dolgokat, és helyre állt a barátságunk. S mivel a rablás óta nem is találkoztunk, így kíváncsian tettem fel neki kérdéseimet, miközben sikeresen elterelődött a gondolatom, s kezdett egy kicsit a kedvem is jobb lenni. Már a szoba sem tűnt túl komornak, s a szomorú zongorajáték is elhalt.
- Ez nagyon jól hangzik, örülök hogy így egymásra találtatok - mosolyogtam rá őszintén, valóban jó volt hallani azt, hogy ennyire nagy volt az összhang köztük.
- Na és, van valami tervetek a vizsgák után? Elmentek valamerre nyaralni?- érdeklődtem, mert nekem sajnos nem volt még ötletem a nyárra, bár felmerült bennem a gondolat, hogy valahová kiruccanhatnék az unokatesóimmal, meg Benivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Nahát, akkor nem bízta a véletlenre - elmosolyodtam a történeten, amit elmesélt, s azt hiszem, hogy sokkal boldogabbnak tűnt, mint amikor arról a másik fiúról mesélt. Bár, ahogy emlékszem, akkor is csillogott a szeme, így talán ő is jelentett neki valamit. Arról igazán nem akartam faggatni, hogy miért nem alakultak úgy a dolgai a másikkal, ahogy, mert láthatóan most boldog volt. Egy kicsit el is gondolkodtatott a történetük, s megfordult a fejemben néhány gondolat arról, hogy milyen is lenne, ha Márkkal gördülékenyebben mennének a dolgok.
- Jó ezt hallani - fűztem hozzá, majd ezt követően kíváncsiskodtam a nyárról, hisz mostanában elég sokan dumcsiztak arról, hogy ki merre utazik majd el. A Balaton nagyon is jól hangzott, el is mosolyodtam, mikor ezt hozta szóba Dana.
- Jól hangzik, ha arra jártok, akkor meg is látogathatnátok Tihanyban. - javasoltam a lánynak, kérdésére azonban hirtelen nem is tudtam, hogy mit feleljek.
- Ez nagyon jó kérdés Dana, korábban volt olyan, amikor táborokban töltöttem a nyár egy részét, néha apáékkal utazgatunk, de most fogalmam sincs még. Most, hogy lettek barátaim, jó lenne a nyáron is összefutni, de a szüleim nem hiszem, hogy túl sok helyre elengednének - halk sóhaj tört fel belőlem, azt még valahogy ki kellett volna harcolnom, hogy elmehessek valamerre.
- De szerintem, mielőtt hazautaznék, majd valamit beiktatok még - mosolyogtam a lányra, közben felkeltem a kanapéról.
- Most mennem kell, de örülök, hogy megbeszéltük ezeket a dolgokat Dana, jól estek a szavaid. És ha ráérnél a vizsgák után, akkor beülhetnénk a cukrászdába- tettem javaslatot egy kedves mosollyal, még megvártam mit felel, majd integetve, kicsit jobb kedvűen hagytam magam mögött a helyiséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudom, hogy nem lehet hinni holmi pletyka lapokban, és az efféle újságokba írt sorok nagy része is csak kitaláció, de olykor mégis akadtak hírek, melyek mögött meglapult némi valóság. S bár úgy éreztem, hogy Benit nagyon jól ismerem, mégis aggódtam érte, s tartottam attól, hogy valami rosszba keveredett. Theon Delacroix nevét elég sokan ismerték a kastély falain belül, s nem egyszer hallottam a viselkedése hírét. Talán már csak ezért sem örültem annak, hogy ők barátkozhatnak, bár nem tudhattam azt sem, hogy mi lapul a háttérben.
Az egy kicsit meglepett, hogy Benett azonnal a fiú védelmére kelt, a szemöldököm talán még feljebb is szökött, hisz nem igazán értettem, miért is védelmezi ennyire azt a rellonost. Egyáltalán mikor lettek ők olyan jóban, hogy Beni jól ismerje őt?
- Jó, oké Beni, akkor nem olyan, ha te mondod...- ekkor azért hosszan belenéztem a szemeibe, mert valamiért volt egy olyan érzésem, hogy valamit nem mond el. Ő volt a legjobb barátom, mégis egy ideje úgy éreztem, hogy kevesebb időt töltünk együtt,s kevesebb dolgot tudunk a másikról. Egész biztos, hogy volt valami, amiről lemaradtam, s szinte éreztem, hogy valami rosszban sántikál Delacroix. Csak azt nem tudtam, hogy pontosan miben, de Benit ennek ellenére is féltettem.
- Hjajj Beni - sóhajtottam fel, mert úgy éreztem, hogy félreértett a barátom, pedig én tényleg csak a legjobbat akartam neki. - Tényleg nem akarok beleszólni, hisz nincs is jogom hozzá, én csak féltelek. És..bocsi, de igen, de ne haragudj meg érte, csak szerintem tudnak befolyásolni - vallottam be őszintén a srácnak, bízva abban, hogy majd nem haragszik meg rám.
- De ne haragudj, a lényeg ebben az egészben, hogy csak jót szeretnék neked és aggódom érted. De bízom abban, hogy helyesen döntesz, és nem húznak bele semmi rosszba - ezzel próbáltam a srác tudtára adni, hogy megbízom benne, hisz ismertem őt, tudtam, hogy mennyire jó szívű srác.
Ezt követően inkább nem is mentem bele jobban a témába, gondolataim azonban nem hagytak nyugodni, s valami oknál fogva úgy éreztem, hogy Benire jobban kellene figyelnem. Tudtam jól, hogy milyen rosszul érezte magát a családja végett, s már csak emiatt is féltem attól, hogy egy rellonos majd gonoszságból kihasználja a jószívűségét. Már csak az hiányzott volna.
A következő percekben meséltem neki Márkról, s az elmúlt történésekről, mert úgy éreztem, hogy tudnia kell a velem kapcsolatos dolgokról, leginkább azért, mert a barátom volt, akinek a véleménye a leginkább számított.
A vallomásomat követően persze észrevettem rajta azt, hogy feszült lett, bár nem tudtam, hogy még az előzőek kapcsán, vagy Márk miatt.
- El akartam mondani Beni, hidd el nekem. Csak soha nem volt megfelelő időpont, mert vagy mindketten órákra siettünk, vagy könyvtáraztunk, vagy épp nyakunkon lógtak a többiek, de én erről másoknak nem akartam beszélni. Légy szíves, ne haragudj, még magamban is tisztáznom kellett először ezeket a dolgokat, mielőtt eléd álltam ezekkel - vallottam be a srácnak, miközben újra felpillantottam rá.
- Sajnálom, hogy csak most..- nyögtem ki végül bűnbánóan, ahogy megláttam Beni tekintetében a haragot. Teljes mértékben megértettem őt, hisz nekem is rosszul esett volna, ha fordított esetben nem mesél el ilyen fontos dolgokat.
- Remélem, azért még a legjobb barim vagy - ezúttal én emeltem a levegőbe a csuklómat, s ráböktem rajta a karkötőre, majd odaléptem Beni mellé, s játékosan vállon böktem a vállammal, hogy ezzel csillapítsam az esetleges dühét.  
- Hú, örülök, hogy megértesz, féltem attól, hogy nagyon megharagszol emiatt - vallottam be, s hozzátettem - de most nehogy azt hidd, hogy ezután ő bárhogy is beelőz téged! Továbbra is te vagy a legjobb barátom, vele csak...- na ez az, hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak, mert Márkkal nem volt egyszerű dűlőre jutni, s ezt el is mondtam Beninek.
- Majd meglátjuk, nem tudom, még mi lesz. Nekem ő nem csak tetszik, azt hiszem...kicsit beleestem - vallottam be, s ezt elég nehéz volt kimondanom, talán még bele is vörösödtem a mondandómba.
- Akkor nem ellenzed? De jó! - annyira jól esett Beni támogatása, hogy örömömben újra a nyakába ugrottam, ezen a napon talán már másodszor. Talán, ha valaki leselkedett volna, azt is hihetné, hogy Beni meg én járunk,mert az elmúlt időszakban nem egyszer nyilvánítottam ki felé ölelés formájában a szimpátiámat. De nem tudtam megfékezni, olyan volt, mintha a tesóm lenne, nagyon megkedveltem őt év eleje óta.
Elengedve őt, a kérdéseire válaszoltam, miközben újra visszatelepedtem az egyik pad tetejére, s úgy fürkésztem tovább Beni arcát. Az persze meglepett, mikor elmesélte, hogy a levitás srác szerint flúgos vagyok, kérdően vontam fel szemöldököm, majd csak hümmentettem egyet.
- Igen, ebben mondjuk lehet valami. Néha én is úgy érzem, hogy kiszámíthatatlan vagyok - vallottam be egy halovány mosollyal, majd a nyárról meséltem a srácnak, s mivel volt egy elszólása, kíváncsian kérdeztem vissza szinte azonnal. Nagyon izgi lett volna, ha kiderül, hogy neki is van egy lány a láthatáron, mert már magam előtt láttam, ahogy négyesben megyünk majd el randizni valahová, s négyen szervezünk majd programokat.
- Még nem tudom, de majd mindenképp szólok, ha meglesz a program! - meséltem nevetve, aztán csak figyeltem, mert Beni megint olyan furán kezdett viselkedni.
- Hogy béna vagy? Na ne röhögtess! - jegyeztem meg nevetve, majd lecsúszva a padról, közelebb lépdeltem hozzá, és megálltam előtte.
- Szerintem nem vagy béna. És ha engednéd,hogy egy kicsit vágjak a hajadból mondjuk itt és itt... - közben ujjaimmal a hajszálai közé túrtam, hogy prezentáljam. - Akkor szívdöglesztő lennél. Mondjuk, már most is az vagy - kacsintottam rá nevetve a kedveskedő szavak után. - Az ajándéknak meg nagyon örülök! - mondtam teli vigyorral, s mivel elkezdte összeszedni a cuccait, magam is elkezdtem összekapkodni az enyémeket.
- Na gyere Beni, menjünk, mert még sokat kell tanulni. Amúgy van egy csaj, akinek nagyon bejössz, hallottam ám, hogy rólad diskurált - jegyeztem meg neki egy mosollyal, miközben készen álltam arra, hogy magunk mögött hagyjuk a tantermet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Márk egy igazi gavallér volt, figyelmesen segítette fel rám a kabátot, ezt követően pedig útnak indultunk a pizzázó felé, hogy ha már elnyerte azt a kártyát, akkor együnk egy jót. Igazából megjött a kedvem, egy kicsit éhes is voltam, a pizzát meg szerettem, így már egyre jobban vártam azt, hogy odaérjünk. Bár, ha a szobámban maradtunk volna, akkor is lett volna ötletem, az ágyam alatt lapult egy doboz keksz, de a teakonyhába is beosonhattunk volna, hogy együnk egy szendvicset.
- Nem számít, csak nem értem, mindegy - vállat vontam, nem is értem, hogy ő miért nem furcsállta ezt a dolgot. Engem érdekelt, hogy miért licitált éppen rám a rellonos, de mivel Márknak sem volt erről sejtése, meg úgy tűnt, hogy nem is szeretne erről beszélgetni, nem firtattam tovább.
- Ha más vitt volna el, akkor most mással ülnél a pizzázóban, és nem velem tartanál oda - feleltem mosolyogva a kérdésére. Azért megnyugtató volt a válasza, hogy mással talán nem érezte volna jól magát, de ettől függetlenül nem létezett lehetetlen, s valamiért azt gondoltam, hogy Márk könnyen el tudott volna társalogni bárkivel.
- Tényleg, ez kicsit furcsa, nem? Hogy nem Bencével akart lenni - kíváncsian pillantottam a fiúra, aztán egyszer csak Márk megtorpanásra késztetett, s mire kettőt pislogtam, máris magához húzott.
- Fotó? Oké, Csííz - mosolyogtam mellette, és egyik kezemmel át is karoltam eközben.
- Akkor mindenképp írj neki, nehogy aggódjon miattad - mosolyogva böktem picit oldalba, majd hagytam, hogy kényelmesen elküldhesse az üzit. Újra elindultunk, s ismét tenyeremben éreztem az övét, ami megint csak furcsa volt, és szokatlan.
- Hm, sokfélét. Imádom a négysajtosat, a hawait, de szeretem a magyaros pizzát is. A csirkéset és a tengergyümölcsöset viszont nem kedvelem. Na és, neked melyik a kedvenced? - bíztam abban, hogy talán megegyezik az ízlésünk, mert annyira nem voltam éhes, hogy egy egész pizzát megegyek, így jobb lett volna felezni.
- Amúgy tényleg szép verseket írtál, nem is tudtam, hogy szoktál írni. Régóta űzöd már ezt a hobbit? Ki a kedvenc költőd?- kíváncsiskodtam, miközben elértük a pizzériát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- 15 vagyok, egy évvel később kezdtem, de hamarosan 16 leszek - meséltem mosolyogva Bálintnak, aki közvetlenségével elfeledtette velem, hogy a gyengélkedőn vagyok. Pedig nem szerettem se az Ispotályokat, se ezeket a helyeket, s valamiért a gyógyítóktól is tartózkodtam, de ő nem is tűnt annyira kegyetlennek, és a módszerei is egész barátságosak voltak.
Kíváncsian hallgattam őt arról, hogy egész pontosan mit és hogyan csinál, nagyon is érdekesnek tűnt ez a szakma, bár egyelőre még nem igazán értettem, biztos meg volt a számoknak is a jelentése. Pillantásommal nyomon követtem a lebegtetett dobozok mozgását, majd érdeklődve figyeltem tovább a fiatal gyógyító munkáját.
- Hűűűű, gyönyörűek ezek a kövek! - egyik szebb volt, mint a másik, meg is volt bennem a késztetés, hogy utánuk nyúljam és megérintsem őket, de aztán visszafogtam magam, hisz még sem egy bazárban voltam, ahol szabad a rablás.
- Rendben, remélem, hogy működni fog - ahogy kérte, a kezeimbe vettem a követ, de kellett néhány perc, míg megéreztem azt, hogy felmelegszik. - Ez meleg, gondolom akkor jó - kíváncsian pillantottam Bálintra, még mindig nem értettem a kövek működését, de ő volt a doki, ő egész biztos, hogy tudta, mit és miért csinál.
- Ez a borogatás jól esik - jegyeztem meg, miután lábamra tette a törölközőt, s bár az elején kicsit meglepődtem, hogy azt kérte, húzzam feljebb a taláromat, de aztán mégis csak rájöttem, hogy ez egy teljesen normális kérés egy ilyen helyen.
- Nahát, akkor én vagyok az első beteged? - mosolyogtam rá, a kacsintás egy kicsit zavarba hozott, nem voltam ehhez hozzászokva. Azon viszont nagyon meglepődtem, mikor azt mondta, hogy dupla annyi idős, mint én.
- Érdekes, mert egyáltalán nem látszik rajtad, hogy ennyivel idősebb lennél - jegyeztem meg, s közben jeleztem a javulást. Láttam rajta, hogy egy kicsit meglepődött, igazán én sem értettem, hogy minek hatására enyhült ennyire a duzzanat.
- Nem számít a szaga, ha hat - minél előbb jól akartam lenni, ezért is bólintottam a krém használatára, majd figyeltem, ahogy a sérült területre felvisz egy kis adagot. Egy kicsit azért fura volt, hogy elkezdte egy idegen masszírozni a lábamat, de ez végül is része volt a kezelésnek. - Nem fáj, egész kellemes...mármint, ügyesen csinálod - jegyeztem meg és haloványan elmosolyodtam. Közben előkerült a fásli, s nem sokkal később már be is volt kötve a bokám. Az anyag szorosan tartott, s már szerencsére nem is éreztem az erős fájdalmat, csak egy kis enyhe bizsergést.
- Rendben van, köszönöm szépen - hálásan mosolyogtam Bálintra, aki egy kicsit magamra hagyott. Végre tényleg kezdtem magam jobban érezni, már meg is nyugodtam, de rossz volt visszagondolni a viharra. Eszembe jutott az, hogy ha Thomas nem sétál arra, akkor talán nagyobb bajba is kerülhettem volna, így mindenképp tartoztam még egy nagy köszönettel neki. Meg persze Bálintnak is, aki ügyesen ellátott.
- Öhm, Bálint, mi lenne, ha mégis elmehetnék? Ha nem muszáj, akkor nem éjszakáznék itt a gyengélkedőn - vetettem fel egy kicsit félve, mert nem akartam kekeckedő betegnek tűnni, de jobban éreztem volna magamat a szobámban, mint hogy a gyengélkedőn aludjak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Meglepett, hogy Márk megint ilyen határozottan nyilatkozott, hisz sokszor nem tudtam dűlőre jutni vele kapcsolatban. Néha olyan érzésem támadt vele kapcsolatban, mintha bizonytalan lenne, máskor viszont ez nem tűnt fel. Egy mosolyt is az arcomra csalt, jó érzés volt azt hallani, hogy bárhogy is történt volna, ő megkeres. Ez azért már csak jelentett valamit, nem?
Közben kíváncsian fürkésztem, ahogy babrál a mobillal és elküldi a fotót Masanak, még mindig lenyűgözött az okostelefon, s eszembe jutott, hogy eddig még soha senkinek nem küldtem egyetlen fotót sem. Talán megkérhetném Márkot, hogy tanítsa meg, ez az opció hogyan működik.   Gondolataimból egy váratlan puszival ragadott ki, nagyon meglepődtem, s amikor bókolt, sikerült zavarba hoznia, egész biztos, hogy elpirultam közben. Ilyenkor mit kellene válaszolni?Hogy te is? Vagy hogy, köszönöm? Soha nem voltam korábban ilyen helyzetben, ezért inkább csak zavartan mosolyogtam, s nem sikerült kipréselnem magamból válaszreakciót. Még szerencse, hogy feltűnt előttünk a pizzéria, legalább volt valami, ami elterelte a témát erről.
- A kukoricát is imádom! - felcsillant a szemem, talán most másodszor éreztem úgy, hogy van bennünk még közös a könyvek szeretetén, meg a furcsa dolgainkon kívül. S ha az ételek terén megegyezett az ízlésünk, akkor valószínűleg más dolgokban is, csak még nem ismertük egymást eléggé.
- Jaj most megnyugtattál, egy kicsit féltem attól, hogy majd nem tudok csipegetni a te pizzádból - egy huncut mosolyt küldtem felé, majd a versekre tereltem a témát, hisz tényleg szép gesztus volt Márktól, hogy ilyen személyes ajándékkal lepett meg. Még mindig ledöbbentett, hogy adhatott nekem ilyesmit.
- Tényleg? Na ne mond - elnevettem magam, értettem én a humort, de azért jó volt látni azt, hogy milyen lelkesen mesél erről a témáról. - De most már tudod, és ez nagyon jó dolog. Hogy mi?? Dana? - Edgar versei közül nekem is tetszett egy-kettő, de azon nagyon meglepődtem, hogy Dana is ír verseket. Sokszor beszélgettünk már a barátnőmmel, de soha korábban nem merültek fel a versek. - Áhá, most már értem, hogy miért szoktatok ti ketten kupaktanácsot tartani. Nagyon jó dolog, hogy van ilyen közös hobbitok - itt aztán egy pillanatra elgondolkodtam, hogy vajon nekem van-e valami közös hobbim Márkkal, bár egyelőre nem tudtam ilyesmiről, ő meg nem igazán kérdezett.
- Hű, tényleg? Még soha nem volt mágikus könyvem - ez is meglepett, s máris mosoly húzódott a számra.- Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a következő vers Miszter - nevetve böktem őt oldalba, miközben beértünk a pizzériába, ahol Márk továbbra is lovagiasan viselkedett, lesegítette rólam a kabátot, s még a széket is kihúzta előttem.
- Te igazán jól nevelt vagy - mondtam őszintén, akár bóknak is vehette. Helyet is foglaltam az asztalnál, nem mondom, hogy nem voltam egy kicsit ideges, hisz még soha nem voltam randizni, s ez valahogy egy kicsit furcsa volt. Végre talán úgy fogunk beszélgetni, hogy nem öljük meg egymást?
- Azt hiszem, én egy négysajtosat ennék, de ha óriáspizzát rendelünk, és te másik feltéttel kéred, akkor osztozhatunk rajta - javasoltam, miközben ki is érkezett mellénk a pincérnő.
- Szép napot, mit hozhatok? - érdeklődött kedvesen, én pedig úgy döntöttem, hagyom hogy Márk adja le a rendelést, s csak azután szólaltam meg, hogy a hölgy elsétált az asztalunktól.
- Klassz ez a hely amúgy, egyszer talán lehet, hogy én is nyitok egy éttermet, bár még nem biztos, még nem döntöttem el, hogy mi leszek. Neked milyen terveid vannak? Lassan már végzel, nem? - kíváncsian tettem fel kérdéseimet, hisz ilyen téren sem tudtam sok mindent a fiúról, pedig igazán érdekeltek az elképzelései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Aha, úgy gondoltam, hogy rendelünk egy pizzát, aminek az egyik fele ilyen, a másik meg amolyan - mosolyogva ismételtem meg a korábbi szavakat, bár valószínűleg Márk eközben már ki is gondolta, hogy milyen pizzát is szeretne enni. A bejárat már csak egy karnyújtásnyira volt tőlünk, s bevallom, hogy egyre éhesebbnek éreztem magam, már csak ezért is tűnt jó ötletnek így utólag az, hogy mégis eljöttünk a szobámból. Márk ekkor állított meg, meglepődtem, mert a nevemet nagyon komolyan ejtette ki a száján, s még a kezeimet is megfogta. Abban a pillanatban azonnal hevesebben kezdett verni a ketyegőm, hisz fogalmam sem volt arról, hogy mégis mire készül a fiú. A szobámban már mesélt az érzéseiről, de azt azért még nem vártam tőle, hogy máris feleségül kérjen. Már ez is megfordult a fejemben, amikor ő végre megtörte a csendet, s elmesélte nekem, hogy mi történt aznap, amikor félreérthető helyzetben találtam rájuk.
- Jól van Márk, köszönöm, hogy ezt így elmondtad nekem, felejtsük is el azt, ami aznap este történt...meg utána, rendben?- nem akartam, hogy maradjon köztünk bármi rossz érzés, s talán én sem kezeltem higgadtan a helyzetet a legutóbbi találkozásunkkor. Éppen ezért is jó, hogy végül sikerült ezeket a dolgokat tisztáznunk Márkkal, mert ezt követően már felhőtlenül folytathattuk a randevúnkat a pizzériában. Merlinre, randevú! Még mindig nem akartam elhinni, kicsit remegett a kezem, s lábam is, de igyekeztem határozottan viselkedni, már amennyire ez sikerült.
- A mi családunkban igen, hm tényleg, úgy viselkedsz, mint apa - jegyeztem meg nevetve, ahogy jobban belegondoltam, volt némi hasonlóság kettejükben, legalábbis az illem tekintetében. - De nem sűrűn tapasztalom ezt - tettem hozzá, így valóban vehette a szavaimat dicséretnek.  
- Neked is jó? Szuper! - örültem annak, hogy végül is mindketten ugyanazt rendeltünk, így nem merült fel annak még csak a lehetősége sem, hogy megküzdjünk a falatokért.
- Inni hm, egy limonádét kérnék most erre a különleges alkalomra - mosolyodtam el, legtöbbször vizet ittam, de alkalmanként azért engedtem az édes löttyök csábításának is.
- Igen, éttermet. Inkább csak szeretnék, de eddig még nem sok mindennel próbálkoztam - nevettem el magam, s rájöttem, hogy talán nem kellene ilyen nagy célokat kitűznöm magam elé, amíg nem vagyok biztos abban, hogy mihez is jók a képességeim.
- De még nem igazán döntöttem, a szüleim azt szeretnék, ha politológiát tanulnék, apám kifejezetten örülne annak, ha egy napon majd a Minisztériumban dolgoznék. Engem viszont nem vonz a dolog - egy kicsit elhúztam a számat, s Márk ebből is érezhette, hogy a szüleim odahaza elég komolyan próbálják szabályozni az életemet.
- Igazából a divat is érdekel, és a művészetek. A színészet, az ének és a tánc! Imádok táncolni - kezdtem bele izgatottan, de aztán elbizonytalanodtam abban, hogy egy ilyen téma mennyire érdekelhet egy fiút, valószínűleg semennyire.
- Meg az állatokat is kedvelem - utóbbit már csak mellékesen említettem meg, eközben megérkeztek az italaink, így végre kortyolhattam egy nagyot a limonádémból. - Na és téged mi érdekel Márk? Azt tudom, hogy síelni és pancsolni szeretsz - ekkor egy kicsit elmosolyodtam, s visszaemlékeztem az első találkozásunkra. - Van valami titkos hobbid? - kíváncsiskodtam fel-le emelgetve a szemöldökeimet, miközben huncut mosoly szökött az arcomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Gemmalógia, hm. Még nem láttam a listán ezt a tárgyat, de ha Bálint ajánlotta, akkor biztos, hogy előbb-utóbb majd úgyis felbukkan a tárgyak közt, s ha ez így lesz, akkor talán jó lenne felvenni. Gondolataim közben kérésére megfogtam, s nem sokkal később már érződött is a hatása. Ráadásul Bálint is remek gyógyítónak bizonyult, hisz megtehette volna azt, hogy magamra hagy, hadd szenvedjek, ő azonban minden módszert kipróbált, amivel enyhíthette a fájdalmaimat. - Ó értem - mosolyogva bólintottam, majd érdeklődve hallgattam a szavait, s visszamosolyogtam. - Igen, ezt már én is észrevettem egyébként, hogy az ázsiaiak körében nehezebb megállapítani az életkort. - közben Bálintnak dolga akadt, így leginkább csak bámészkodtam, míg vissza nem tért hozzám, hogy ellássa a lábamat.
- Tíz év? Huh, tényleg sokat kell tanulnia egy gyógyítónak - futott ki a számon, majd hálásan rámosolyogtam, amiért befáslizta a lábamat. Szerettem volna visszatérni a körletembe, de nem engedélyezte, ez pedig némi csalódottsággal töltött el. - Hjó, akkor maradok - sóhajtottam, annyira azért nem örültem a döntésének, de nem volt más választásom, az éjszakát a gyengélkedőn kellett töltenem.
- Köszi, rendes vagy - tényleg nagyon kedves volt, így rá is mosolyogtam, hisz tényleg nem volt okom panaszra. Ekkor kopogtattak az ajtón, s az egyik szobatársam lépett be, majd miután köszönt, letelepedett mellém, és beszélgettünk, ha Bálint magunkra hagyott minket. Röviden elmeséltem a lánynak, hogyan sérültem meg, s azt is, hogy Bálint milyen segítőkészen viselkedett, s milyen ügyesen látta el a feladatát. A barátnőm ezután elmesélte, hogy vele mi történt aznap, majd átadta a váltóruhámat, s még egy könyvet is, amiről tudta, hogy szeretem. Hálás voltam azért, hogy meglátogatott, biztosan Thomas szólhatott neki. Végül, elköszöntem tőle, átvettem a pizsamámat, s még elalvás előtt egy kicsit olvasgattam a könyvből. Aztán elnyomott az álom, így arra fel sem keltem, ha esetleg Bálint visszanézett. Fogalmam sincs, hogy hány órát alhattam, csak azt tudom, hogy a nap sugarai már megtöltötték a helyiséget, amikor felébredtem. Kissé kócosan, gyűrött arccal, nagyot ásítva pillantottam körbe, eszembe jutott a csengő, így azzal jeleztem a gyógyítónak, s ha ő is áldását adta arra, hogy hazamehetek, akkor végre magam mögött hagytam a gyengélkedőt, megköszönve a fiatal férfi segítségét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Aha, de csak ebben, ne aggódj, nem úgy - nevetve tettem hozzá gyorsan, még mielőtt azt hinné, hogy azért tetszik, mert mondjuk külsőleg hasonlít rá. Ez egyáltalán nem igaz, teljesen más karakterek, leginkább csak az udvariasságuk az, amiben hasonlóak, s valószínűleg emiatt apának is szimpatikus lenne. A kérdés persze csak az, hogy mit szólnának odahaza, ha bejelenteném, hogy megismertem egy fiút. Ez a gondolat egy picit nyomasztó volt, mert rögvest aggodalmak merültek fel bennem, hisz ismerve őket, elképzelhető, hogy eltiltanának tőle. Még Benettről sem mertem nekik mesélni, hisz ha tudnák, hogy a muglik világát jobban ismeri, mint a varázslókét, akkor biztosan arra köteleznének, hogy szakítsak meg vele minden kapcsolatot. Csak tudnám, hogy miért ilyen konzervatívak ennek kapcsán.
Gondolataimból Márk varázsolt vissza a jelenbe, a pizza és italrendelés után egy kicsit izgalmasabb vizekre eveztünk, s végre mesélhettem neki arról, hogy miféle dolgok érdekelnek. Ezek mellett azért még rengeteg dolog érdekelt, de arra még volt elég időnk, hogy mindent megvitassunk.
- Benne vagyok, rajtad fogom tesztelni az ételeket mostantól - nevetve pillantottam rá, kezdtem egyre jobban elengedni magam a társaságában, s talán már nem voltam olyan nagyon ideges, mint amikor elindultunk.
- Az anyukám az akadémián tanított történelmet és bájitaltant, de mostanában már leginkább csak könyveket ír és kutatómunkákat folytat. Az apám meg miniszteri pozíciót töltött be évekig, később visszavonult a politikai élettől és most már csak óraadóként dolgozik, politológiát oktat és a saját üzleti ügyeit intézi - rövidre terveztem, de végül is, sikerült elég részletesen mesélnem a szüleimről, s mivel engem is érdekelt, hogy az ő családjával mi a helyzet, így vissza is dobtam a labdát. - Na és a te szüleid mivel foglalkoznak?- közben, ha megérkezett az italunk, lecsaptam a limonádéra, mert már elég szomjas voltam, s kortyoltam is a jóízű, enyhén savanykás-cukros italból, melyben még néhány szelet lime és citrom is úszkált.
- Igen, nagyon szeretem, mondjuk lehet hogy részben az lehet az oka, hogy anyáék nem díjazzák a mugli divatot, szóval meglehetősen kevés színből választhattam - vallottam be, bár bíztam abban, hogy nem emlékezett arra, amikor Bagolykőre kerültem. Nem mondom, hogy rémesen festettem azokban a szürke, divatja múlt holmikban, de azért nem akartam, hogy az emlékeiben úgy lásson maga előtt. - Szóval igazából, miután idekerültem, rá néhány hónapra Dana adott nekem divattanácsokat, meg cuccokat. Meg később elvitt vásárolni is, azóta nagyon érdekel a divat - meséltem lelkesen, majd egyetértően bólintottam a fiú szavaira, s kortyoltam az italomból.  
- Jajj, ne légy ennyire titokzatos, tényleg érdekel - nagyon is kíváncsi lettem, hisz tudni szerettem volna, hogy Márkot mi érdekli. A deszkázást nem értettem, arra egy kicsit fel is vontam a szemöldököm, akár csak a kosarazásra, a tánc hallatán azonban nagyon megörültem.
- Te és a tánc? Komolyan? - nem is akartam hinni a füleimnek, de nem lehetett az arcomról leradírozni a mosolyt, mert ennek nagyon örültem. - És te ezt eddig titkoltad előlem? Jajj Márk, hát miért nem mondtad? Táncolhatnánk együtt is - mondtam lelkesen. - Mit táncolsz egész pontosan, és hol?- olyannyira felkeltette az érdeklődésemet, hogy a deszkázásra egyelőre rá sem kérdeztem, pedig azt is jó lett volna tudni, hogy az vajon mit is jelent. Közben friss, gőzölgő pizza érkezett elénk, így hátrébb is húzódtam, míg lepakolták a finomságot az asztalra.
- Húú, ez nagyon jól néz ki - mondtam lelkesen, s már ki is néztem magamnak egy szeletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Úgy tűnt, hogy a főzőcske gondolata nagyon is megfogta Márkot, így feltételeztem róla, hogy szereti a különlegességeket. Igaz, még nem voltam nagyon ügyes a konyhában, egyelőre csak érdeklődtem a gasztronómia iránt, s azt hiszem, hogy nagyobb volt a lelkesedésem, mint a háttértudásom.
- Nem túl gyakran, amikor épp nincs dolgom, és rám jön a főzhetnék. A legutóbb például olaszos tésztát készítettem, ha szereted, majd neked is elkészítem - meséltem neki mosolyogva, majd a főzésről átnyergeltünk a szüleimre, s az általuk áhított életre, amit nekem szántak. Persze, Márk érezhette a szavaimból, hogy én valami egész másra vágyom.
- Hát igen - sóhajtottam, s ezzel le is zártam a témát, mert annak ellenére, hogy szerettem a szüleimet, és mindent megkaptam tőlük, néha úgy éreztem, hogy nagyon is szabályozzák az életemet, ez pedig annyira nem tetszett. Arra viszont kíváncsi voltam, hogy Márknak mi a helyzet a szüleivel, figyelmesen végig is hallgattam, s ami azt illeti, a szüleinek sokkal izgalmasabb szakmája volt, mint azt gondoltam, legalábbis az apukájának.
- Hű, ez az átoktörés ez elég érdekesen hangzik, biztos kalandos élete van apukádnak - jegyeztem meg egy mosollyal.
- Ha hiszed, ha nem, a minap éppen arra gondoltam, hogy Danával összeülnék, és kitalálhatnánk kimondottan a varázslók részére új holmikat - meséltem lelkesen, egy mosoly kíséretében a fiúnak, s ezt követően már tényleg vele kapcsolatban érdeklődtem. Márk valamiért még mindig visszafogottnak tűnt, nem tudom, hogy izgult-e, vagy egyszerűen csak olyan volt, aki nem szívesen mesél magáról.
- Igen, nekem az - bólintottam mosolyogva. - Legalábbis úgy vettem észre, hogy a fiúk többségét csak a kviddics érdekli, de örülök neki, hogy téged is érdekel a tánc - ezt őszintén mondtam, s olyan lelkes lettem, hogy máris arra gondoltam, milyen jó is lenne, ha együtt táncolhatnánk. Márk viszont valamiért még ebben a témában is úgy tűnt, mintha zavarná, hogy felvetettem a témát. Nem nagyon értettem őt, s így a lelkesedésem is kicsit alább hagyott.
- Jól van, nem muszáj, ha nem akarsz - tettem gyorsan hozzá, mert kezdtem úgy érezni, mintha már megint tartózkodna tőlem. A mosolyom is alább hagyott, de nem akartam elrontani a hangulatot, hogy megint megkérdezzem, mi a baja, így inkább tovább érdeklődtem.
- Sárával? Na az klassz, a szving az egy klassz tánc - jegyeztem meg egy halovány mosollyal, bár továbbra sem értettem őt. Valami Sárával vígan eltáncolgat, de ha én ajánlom, akkor meg majd talán? Na mindegy.
- Szeretem a társastáncokat, de mivel ahhoz partner kell, annak híján egyedül is eltáncolgatok. Már gondoltam rá, hogy beiratkozzak tanárhoz, korábban jelentkeztem is egy csoportba, úgy volt, hogy majd elindul, de aztán nem lett belőle semmi. - na igen, mivel tanár nem volt, így kénytelen voltam egymagam táncolgatni, többnyire a szobámban. Közben a pizza megérkezett, azonnal halásztam is egy szeletet, s miután jóétvágyat kívántam, elkezdtem tömni magamba a négysajtost, s néha felpillantottam Márkra. Nem tehetek róla, de egy kicsit zavart az,hogy távolságtartást éreztem a részéről.
-  Egyszer, ha próbáltok, megnézném, hogyan táncoljátok a szvinget. Olyat még nem táncoltam. - jegyeztem meg, s a lenyelt falat után kortyoltam a limonádémból. - Említetted, hogy szoktál deszkázni. Az micsoda? - eszembe jutott, hogy említett egy elfoglaltságot, amit egyelőre nem tudtam hová tenni, így érdeklődtem afelől is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Nagyon gyorsan repült az idő a pizzériában, s fel sem tűnt ez, annyi témánk lett hirtelen, amikről korábban valahogy soha nem beszélgettünk. Valamiért mindig volt valami más, vagy egy bál, vagy egy dök-ös balhé, esetleg egy félresikerült telelés. Most viszont tényleg le tudtunk ülni egymással beszélgetni, jó érzéssel töltött el az, hogy én is mesélhettem magamról, s őt is jobban megismerhettem végre.
- Az utazás jó dolog, és ha az átoktörés ezzel jár, akkor lehet hogy megérné ilyesmit tanulni. Utazni is szeretek, de még elég sok helyen nem jártam - jegyeztem meg mellékesen, apukája kapcsán, majd visszakanyarodtam néhány tervemhez, mellyel kapcsolatban Márk még biztatott is. Hm, lehet hogy érdemes lenne ebbe a divat projektbe belevágni, erről majd még értekeznem kell Danával. Gondolataim elillantak, ahogy a tánc került szóba, az elején tényleg nagyon lelkes voltam, de a fiú értett ahhoz, hogyan gázoljon a lelkembe. Nem tudtam, hogy ezt direkt csinálja-e, vagy szimplán csak ennyire tart valamitől, de egyre jobban elgondolkodtatott az, hogy vajon mi baja lehet. Az arcomra is kiült némi csalódottság, s hiába próbáltam megérteni őt, ez elég nehezen ment. Már kezdtem lemondani arról, hogy ez a randi jól sülhet el, amikor megéreztem érintését, s az asztalon láttam, ahogy ujjait összefűzi az enyémekkel. Hallottam, hogy azt mondja, szeretne velem táncolni, de az előbb még nem úgy tűnt. Most akkor mi van? Kicsit tényleg sikerült összezavarnia, de az érintése jól esett,s éppen jókor jött, még mielőtt felálltam volna. Emiatt, s azért mert úgy éreztem, hogy szívesen tölti az idejét velem, megpróbáltam elfeledni ezt a kis zagyvaságot a fejemben, s haloványan rámosolyogtam, mikor felajánlotta, hogy akár próbálhatnék velük együtt is. - Jól van, tetszik az ötlet, majd ha próbáltok, küldhetsz üzit, és akkor meglátogatlak titeket - mondtam egy mosollyal, s kezdett visszatérni a jókedvem, ráadásul a pizza is nagyon finom volt. Az első szeletet gyorsan kivégeztem, így jöhetett egy újabb, haraptam is a finom falatból, s kiélveztem az ízeket. - Imádom - jegyeztem meg, még mindig nem tudtam betelni a pizzával, közben két rágás közt tovább érdeklődtem, s érdeklődve hallgattam a deszkázás lényegét.
- Tehát egy deszka, ami kerekeken gurul. Érdekesen hangzik - jegyeztem meg nevetve, s bár volt elképzelésem erről, azért nem voltam biztos benne, hogy a valóságban is olyan lehet az a deszka, mint amilyennek azt elképzeltem. Szerencsére Márk meg is mutatta nekem az egyik képet, miután mellém ült.
- Wow, ez de jó kép rólad! - mosolyogva fordultam felé, egy pillanatra a szemeibe néztem, aztán zavartan el is kaptam a pillantásom, mert elég közel hajolt hozzám, ahogy a képet mutatta. Jobbnak láttam, ha inkább a telefon képernyőjét figyelem, közben kezeimet az asztal alatt tördeltem, s próbáltam nyugton maradni mellette.
- Ne viccelj már, ez tök jó! Én is szeretném kipróbálni. Van ilyen deszkád itt, vagy tilos az ilyen használata a kastélyban? - annyira jónak tűnt ez a deszkázás, hogy felkeltette a kíváncsiságomat, s kedvem is lett volna kipróbálni, hogyan is gurul ez a bizonyos deszka. Közben feltűnt, hogy Márk ott maradt mellettem, persze ez nem zavart, legfeljebb csak egy kicsit zavarba hozott a közelségével.
- Várj, én is mutatok valamit! - hirtelen eszembe jutott, hogy rólam is akad egy videó a telefonban, ezért előhúztam a készülékemet, s elkezdtem a fiú előtt lapozgatni a galériában, de véletlenül egy bikinis képre sikerült rákattintanom. - Jajjjj, ez nem az! Csak Danával voltunk vásárolni a nyárhoz - azonnal elvörösödtem, s el is lapoztam a képet, mire végre a várva várt videófelvétel jött.
- Na jó, ez lesz az. Tudod, ez ott készült a sítáborban, Beni készítette rólam, és légyszíves, ne nevess. - A felvételen azt láthatta Márk, amint megindulok síléccel, s néhány másodperes csúszás után fejjel előre bukok egy nagy hókupacba. - Hát ennyi - nevettem. - A többieknek kellett kiásniuk a hóból - meséltem mosolyogva a fiúnak, majd újra haraptam egy szeletet a pizzámból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Mert van ennél komolyabb ugrás is? - meglepetten pillantottam a fiúra, hisz nekem már az a produkció is tetszett, amit ő művelt azzal a deszkával. Ami gurul, és egyensúlyozni kell rajta, azzal azért elég nehéz ilyesmiket csinálni, pláne úgy, hogy még csak varázslattal sincs megspékelve az eszköz.
- Na, muti - mondtam lelkesen, közben egy újabb harapással szeltem le a finom pizzából, s jóízűen faltam, miközben figyeltem a videót. Még a szemeim is elkerekedtek, ez már tényleg nagyon veszélyes produkciónak tűnt, egyúttal azonban látványos is volt.
- Wow, ez baromi jó! - dicsértem meg, a lány nem tudom, hogy hány éves lehetett, de rettentő ügyesen mutatványozott azzal a deszkával. - Márk, én ezt ki akarom próbálni - mondtam lelkesen, s tényleg így is gondoltam. Annyira könnyednek tűnt az egész, s olyan látványos volt, hogy magam is meg akartam tanulni. Azt persze nem tudtam, hogy ez talán nem is olyan könnyű, mint amilyennek látszik, de egyelőre ezzel nem is foglalkoztam.
- Jaj, de igen, először tényleg meg kellene tanulnom repülni - el is mosolyodtam, amikor emlékeztetett, s valóban. Itt volt az ideje annak, hogy megtanuljak repülni, s nem csak azért, hogy ne bukjak meg repüléstanból, hanem a kviddics miatt is. S bár nem volt nagy esélyem arra, hogy egy napon majd játékos legyek, azért ott motoszkált a fantáziámban az, hogy milyen is lehet ez a játék. Kedvem lett volna kipróbálni, csak bátorságom, s egyelőre tudásom nem volt hozzá. Márk viszont legutóbb azt ígérte, hogy majd megtanít, így jó is, hogy ezt felhozta.
- Nem felejtettem el, valamelyik nap el is kezdhetnénk az edzéseket - jegyeztem meg egy mosollyal, s ezt követően jutott az eszembe, hogy nekem is van egy felvételem a mobilon. Pechemre olyan fotót sikerült megmutatnom először, amit nem is akartam, ez kissé ciki volt, de sietve el is pörgettem a képernyőről.
- Igaz, már amúgy is láttál, mond csak ki - egészítettem ki a szavait nevetve, s bár akkor nagyon is mérges voltam rá, így utólag már nem voltam mérges, hisz véletlen volt. Közben csak meg lett az a sítáboros videó, amit viszont örömmel mutattam meg a srácnak.
- Nem, dehogy. Leszámítva, hogy ment egy kis hó a fülembe, meg a ruhámba, és egy kicsit megfáztam az akció után. De úgy amúgy nem lett belőle semmi - meséltem mosolyogva, majd bőszen bólogattam. - Igen, síelni is megtaníthatsz majd - nevettem el magam. - Jó, azért ne gondold azt, hogy ennyire béna vagyok, de nekem a síelés is első volt, ott próbáltam ki először, azért potyogtam ennyit. Mondjuk ez volt a leglátványosam esésem - jegyeztem meg nevetve, s a készüléket visszacsúsztattam a zsebembe.
- Tudod, nekem amúgy ez az első randim, még sosem randiztam  - vallottam be egy halovány mosollyal a srácnak, s folytattam. - Szóval, ha netán hülyeségeket fecsegnék, vagy nem erre számítottál, akkor bocsánat, de még új ez nekem - tettem hozzá, miközben újra ráemeltem a pillantásomat. - Örülök, hogy eljöttem veled, nem is gondoltam azt, hogy ez a napom végül így alakul - na igen, a történtek után tényleg nem hittem volna, hogy Márk majd felkeres, és elhoz erre a randira, de mégis csak megtette, s most itt ült mellettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jó igen, arra szükség lesz az esetemben - nevettem el magam, amikor szóba hozta a térd és könyökvédőket. Szerintem még egy fejvédő sem ártott volna, csak hogy gyakorlás közben ne zúzzam be majd a fejemet. Márk szerint egyébként könnyebb volt a repülés, ebben viszont nem voltam biztos, mert nekem az is épp olyan bonyolultnak tűnt, mint ezek a trükkök a deszkával.
- Majd kipróbáljuk, de szerintem nekem a repüléshez is kellene védőfelszerelés-fűztem hozzá nevetve, s jókedvűen vállon is paskoltam a fiút, miután megtöröltem kezeimet a szalvétával. A pizza nagyon finom volt, meg is szomjaztam utána, ezért újra kóstoltam a limonádéból, s megmutattam a cikis videót első síelési élményemről. Más lehet, hogy titkolta volna az ilyen ügyetlenségeket, de én inkább csak nevettem a saját bénázásomon, jó volt visszanézni a felvételt. Végül elkomolyodtam, s nem tudtam magamban tartani a gondolataimat, ezért meg is osztottam azokat Márkkal, mert kíváncsi voltam az ő véleményére is.
- Tényleg? - nem is tudom, hogy miért lepett meg az, hogy Márknak is ez volt az első randija, hisz eddig nem úgy tűnt, mintha nagyon sok barátnője lett volna, de olykor meg azt gondoltam, hogy mivel sokkal idősebb, még az is lehet, hogy már van tapasztalata ilyen téren.
Ahogy újra megérintett, meglepetten pillantottam rá, kicsit talán zavarba is jöttem, mert nem tudtam, hogy mi fog következni.
- Igen? - félve kérdeztem vissza, miközben a szemeire emeltem kékjeimet, s érdeklődve figyeltem őt. Volt bennem némi félsz, hogy most majd elmondja, köszöni, jó volt a pizza és ennyi, de nem ez történt. A kérdésével nagyon meglepett, éreztem, hogy teljesen zavarba hoz, az arcomat azonnal elborította a pír. - Szóval ez így megy? - kérdeztem vissza félénk mosollyal, tényleg meglepett, de örültem, s azonnal reagáltam. - Igen, szívesen - bólintottam mosolyogva, miközben szabad kezemet a kézfejére simítottam. Ezután közelített felém, amitől még inkább felgyorsult a szívverésem, mert tudtam, hogy mire készül, csak nem voltam rá felkészülve. Szóval őt is így érintette, mikor én közeledtem felé? Ó, te jó ég! Amikor ajkai az enyémekhez értek, lehunytam a szemeimet, s ahogy csókra hívott, úgy az én ajkaim is elnyíltak, s engedtem, hogy bevezessen a csók rejtelmeibe. Igaz, fogalmam sem volt arról, hogy mit kéne pontosan tennem, vagy hogy nem-e bénázok magam is, egyszerűen csak próbáltam átadni magam a pillanatnak, s felfedezni az ismeretlent, mely örökre bevésődött az emlékezetembe...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Már hetek óta izgatottan vártam ezt a kirándulást, részben azért, mert már hiányoztak a többiek és jó lett volna újra találkozni velük, másrészt Márkot is rég láttam, s ő is nagyon hiányzott. Igaz, volt bennem némi félsz, hogy majd Beni hogyan viseli azt, hogy Márkkal együtt járunk, de bíztam abban, hogy nem lesz féltékenykedés, hisz tudja jól, hogy ő a legjobb barátom, és ezt a pozíciót más be sem tölthetné.
Fenyvesre az ő vonatuk előtt egy fél órával érkeztem meg, így volt időm egy kicsit körbenézni az állomáson, vettem is egy zacskó gumicukrot és két zacskó chipset, hogy legyen mivel ünnepelni, ha odaérünk a házhoz. A gurulós bőröndömbe ezek persze már nem fértek be, így jobb híján egy sima szatyorba kerültek a finomságok, azt lóbálva bal kezemben, másikkal őrizve gurulósomat, várakoztam az érkező vonatra. S ahogy megláttam, máris gyorsabban kezdett dobogni a szívem, kicsit izgultam, ez mindig jellemző volt rám, ha nagyobb társasággal találkoztam. Vajon jó hangulatban érnek majd ide? Remélem, hogy Mihail és Márk nem vadászta le egymást, s Belián őrizte a rendet a vonaton.
Végül, megláttam egymás után leszállni a csapatot, arcomra azonnal mosoly kúszott, integettem ám mindenkinek, sorban egymás után a Főnökúrnak, Beliánnak, s a többieknek.
- Sziasztok! Jó a frizurád Beni - kacsintottam nevetve a srácra, hisz a vizsgák előtt én nyírtam meg őt, s még mindig jól állt neki ez az új frizura. Aztán végre megpillantottam Márkot is, a mosolyom még inkább kiszélesedett, visszacsókolva egy kicsit magamhoz is öleltem őt, majd kézen fogva sétáltam mellette, hagyva, hogy húzza a gurulósomat.
- Hú, ez nagyon klassz - jegyeztem meg, ahogy szemügyre vettem az udvart és a házakat, el kell ismernem, hogy Mihail jól választott. Amíg beszélt, figyelmesen hallgattam végig, s közben kiélveztem Márk közelségét, kinek kezeit a derekam köré fontam, majd kicsit mellkasának dőltem, remélve, hogy megtart, s nem borulunk fel mindketten. A célzást nem igazán értettem, de nem is akartam reflektálni, helyette inkább igyekeztem memorizálni a hasznos információkat, hogy mi merre található. Az egy kicsit meglepett, hogy nekem szánja a kulcsot, fel is pillantottam rá, mintha csak azt sugallnám, hogy hé ezt biztos jól átgondoltad? Végül azonban csak elvettem a kulcsot, bízva magamban, hogy ezt kivételesen nem fogom elveszíteni.
- Oké, igyekszem. - biccentettem felé, a szobabeosztás is meglepett egy kicsit, nem számítottam arra, hogy hatan kerülünk egy házba, egy kicsit zsúfoltnak hangzott, tekintve, hogy két ház is van. Márk persze rögtön intézkedett, el is mosolyodtam rajta, hogy külön kiemelte, enyém az egyik szoba.
- Ne aggódj, nem osztozom a szobámon senkivel - súgtam a fülébe, s még mindig mosolyogtam. Pillantásom ezután visszafutott Mihailra, jó ötlet volt részéről a tábortűz, erre is bólintottam.
- Remek lesz, ki szolgáltatja a zenét? - körbepillantottam a srácokon, hogy hozott-e valaki gitárt, mert az lett volna csak igazán hangulatos, de egyelőre nem igen vettem észre előbukkanni ilyen hangszert senki szatyrából.
Belián közben felajánlotta, hogy ő rendezi a húsokat, Márk viszont kicsit mintha odaszúrt volna, s ezt nem igazán értettem. Karon is ragadtam a srácot, s kicsit közelebb húztam magamhoz. - Naaa, biztos nem úgy értette, hogy te nem tudsz sütni, szerintem kifejezetten rám célzott, meg a többiekre - mondtam nevetve, ezzel próbálva csitítani a kedélyeket.  
- Én fát hasogatni nem szeretnék, de a salátát vállalom. Viszont...azt nem tudom, hogy bevásároltatok? Mert ha nem, akkor valaki elugorhatna a boltba is.- mivel nem velük utaztam, nem tudtam, hogy a fiúk mennyire készültek fel egy ilyen több napos kirándulásra, hoztak-e mindent, ami a vacsora elkészítéséhez szükséges, vásároltak-e egyéb dolgokat, mint például tányérok, poharak, italok, wc papír.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Itt állva ebben a bagolytrutyival megtelt, büdös helyiségbenn ácsorogva felmerült a gondolataimban a kérdés, hogy miért is voltam annyira ostoba, hogy ezt az önkéntes takarítási akciót olyan zseniálisnak tartottam. Amikor Izidóra felvetette, s felvázolta előttem, hogy ezzel milyen jót tennénk, akkor még lelkesen és helyeslően bólogattam, s tényleg elhivatottan álltam neki ennek az egésznek. De aztán, amikor beléptem ebbe a cseppet sem bizalomgerjesztő, tollaktól hemzsegő, fülledt és bűzölgő helyiségbe, a mosoly is eltűnt az arcomról, s már inkább csak gondnak éreztem ezt az önkéntességet, mint sem hejj de jó délutáni időtöltésnek.
Izi megjegyzéseiből is úgy tűnt, hogy azért ő sem teljesen erre számított, de mégis mit hittünk erről a helyről? Hogy majd egy kis söprés és szemétszedés ragyogóvá varázsolja ezt a bagolybarlangot? Brrr, még a hideg is kirázott, amikor láttam, hogy egy csepp madárürülék pottyant valahogy levitás háztársamra, de neki legalább olyan köpenye volt, ami mintha taszította volna ezt az anyagot. Rajtam csak egy hagyományos esőköpeny volt, normál gumicsizma  szimpla gumikesztyű, s persze egyik sem volt mágiával megbűvölve, hogy nehogy már ne jusson nekem ebből a jóból.
- Miért fújolsz? Neked legalább véd a ruhád, de nézzél rám - jegyeztem meg nevetve, az én esőkabátomon nem egy világos folt futott végig, hanem a sötétszürke alapon már nagyjából annyi csík lehetett, hogy úgy nézhettem ki, mint egy zebra.
- Szerintem nem nagyon gondoltak erre mások, nem sűrűn jönnek ide fel, meg aztán sokan a saját kis kalitkájukban tartják a baglyokat. De ez tényleg elég gusztustalan, időnként nem ártana rendet rakni...mert ez fúh, büdös - elfintorodtam, nem volt bizalomgerjesztő a hely, s tényleg igaza volt Izidórának abban, hogy ilyen körülmények közt még sem élhetnek az állatok.
- Áh, ezt inkább csak azok csináltatják büntetésből, akik nagyon ki akarnak szúrni a diákkal. Prefektusként soha nem küldenék ide senkit, meg amúgy sem volt még eddig példa arra, hogy valakit meg kellett volna büntetnem - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, kicsit talán elkanyarodva a témától, de nem feledkeztem meg a lány kérdéséről.
- Tudod, biztos lenne rá megoldás, de szerintem ezt a problémakört még senki sem vetette fel az igazgatóságnak. Hm, nem is tudom, esetleg írhatnál az igazgató úrnak egy levelet ezzel kapcsolatban, vagy akár személyesen is felkereshetnéd őt, mert az ötlet tényleg jó. Én is sajnálom a baglyokat, de azért az, hogy ilyen trágyahalmot takarítsunk, kissé kellemetlen - sóhajtottam, nem igazán tudtam megszokni ezt a környezetet, s már előre féltem attól, hogy ezután a takarítóakció után még egy hétig fogok bűzleni.
- A háztartási varázslatok közt találhatunk valamit erre, jó az ötlet. Még eszembe jutott az, hogy az állattartással kapcsolatos könyveket is át lehetne nézni, hátha van a baglyok kapcsán valami részletes leírás. Vagy még az jutott az eszembe, hogy felkereshetnénk a vadőrt, hátha van neki erre valami praktikus ötlete. Nem is tudom, ha be lehetne tanítani a baglyokat, hogy mondjuk egy adott részen piszkítsanak, akkor lehetne felhelyezni ilyen kis...tudod, vályúkat. Vagy nem is tudom. Hm, lehet hogy mégis beszélni kellene az igazgatóval erről. Tényleg írhatnál neki egy levelet ezzel kapcsolatban. - jegyeztem meg mosolyogva, majd egy kis lapát segítségével igyekeztem összeszedni némi trutymót a földről.
- Tényleg ciki, hogy itt nem segít a varázslat. Oké, hogy utána, mikor már felvakartuk a nagyrészét, egy pálcaintéssel eltüntethetjük a koszt, de azért ennyi trutyit még azzal se lehetne. Egyébként, mi a véleményed az új tanárokról? Melyikükkel szimpatizálsz? - érdeklődtem, miközben folytattam a trutyi összetakarítását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Karola, hé várj már! - hallottam, ahogy a nevemet ismétli az utánam siető háztárs, de nem voltam toppon ahhoz, hogy leálljak fecserészni vele. Éppen elég dolgom volt, még tanulnom kellett a vizsgákra, s egyre inkább éreztem magamon a nyomást, ráadásul még ott voltak az egyéb, nyomasztó gondolatok is.
- Mi van Félix? - kissé talán dühösebben szóltam a kelleténél, de néha akadtak ilyen napjaim, s azt hiszem, ezeken a napokon jobban járt mindenki, ha nem is szólt hozzám. Láttam is tekintetében a döbbenetet, arcára is kiült a meglepettség, s úgy tűnt, rosszul esett neki a reakcióm.
- Semmi, csak ezt elejtetted - mondta, ahogy felém nyújtotta az egyik pergament, amin néhány feljegyzésem volt.
- Jajj, köszi - nyögtem halkan, igazából rögtön el is szégyelltem magam, hogy felemeltem rá a hangom, ő azonban nem szólt egy szót sem, csak sarkon fordult és ott hagyott, még mielőtt bocsánatot kérhettem volna tőle. Remek, biztosan megsértettem őt.
Kifújva magam elő a levegőt, a vizsgák miatt még mindig frusztrált hangulatban indultam tovább, s fordultam be a folyosón, amikor megpillantottam az Ördögöt.
Már csak az őt körüllengő füstfelleg, a fejéről felívelő szarvak, s a kezében tartott vasvilla hiányzott, hogy teljes legyen az összkép. Maga Theon Delacroix rondította a folyosó összképét, s ha ez nem lett volna elég, éppen egy srácot taperolt és csókolt. S hogy ez elég volt-e ahhoz, hogy felidegesítsen? Teljes mértékben.
- Theon Delacroix! - hangosan szólítottam a nevén, a vele enyelgő eridonos kábultan kapta felém a pillantását, talán egy kicsit zavarba is jött, de ez mellékes. Pillantásom fókuszában az Ördög állt, meg is szaporáztam felé a lépteimet, majd megtorpanva mellettük, dühösen emeltem tekintetem a szőkéről a másikra.
- Hagyj magunkra! - még magamon is meglepődtem, hogy milyen határozottan szóltam rá a fiúra. - Veled dolgom van! - mondtam a szőkének, miközben pillantásom haragosan fúrtam a szemeibe, majd elkapva a karját, egy kicsit arrébb próbáltam húzni őt. Közben az eridonos is úgy látta, hogy jobb, ha lelép, talán mert szégyellte, hogy megláttam, vagy csak megijedt tőlem (amit kétlek).
- Mit művelsz te itt? Hm? Miért viselkedsz úgy, mintha bárkivel bármit megtehetnél? Kihasználod, és bántod a jó embereket! Gusztustalanul visszaélsz mások bizalmával! Tegnap Beni, és most meg ez a srác? Normális vagy te? Mit műveltél Benivel? - olyan ideges voltam, hogy nem tudtam visszafogni az indulataimat Theonnal szemben. Megérdemelte volna azt, hogy jól leátkozzam a fejét, de jogában állt, hogy kimagyarázza, miért ekkora seggfej.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem voltam híve a délutáni szunyókának, mert úgy éreztem, hogy ha napközben alszom, akkor azzal rengeteg időt pazarlok el, amit hasznosan is el lehetne tölteni. Ennek ellenére ezen a délutánon valami kivételes oknál fogva mégis eldőltem az ágyamon, de csak egy kicsit, hogy kipihenjem az előző esti éjszakázást. A szundi persze nagyon jól sikerült, hisz a szobatársaim szanaszét lófráltak, szerencsére nem volt senki, aki megzavarjon, így viszont sikerült úgy bealudnom, hogy megfeledkeztem a Lilivel lebeszélt könyvtáras találkáról, s csak miután felébredtem, akkor jöttem rá, hogy már öt perce ott kellene lennem.
Ráeszmélve a késésre, sietve pattantam fel az ágyamból, gyorsan megfésültem a hajamat, bár imitt-amott kicsit még kócos maradt, de ezzel nem törődve már kaptam is magamra a cipőmet, s futva, bő tíz perces késéssel érkeztem meg a teremhez.
- Szia Lili, bocsánat, de bealudtam - egy elnézést kérő mosollyal léptem közelebb hozzá, még ásítottam is egy nagyot, bár igyekeztem tenyerem mögé rejteni a fáradtságom. - Nem szabadna sokáig fönt lennem, mert olyankor ilyen nyúzott vagyok napközben - jegyeztem meg csak mellékesen, miközben közelebb léptem a lányhoz. - Mivel kezdjük? Úgy hallottam, hogy a leghátsó sorban vannak a legrégebbi kötetek, szerintem azokban találhatnánk néhány leírást, amit fel tudnánk használni a tanuláshoz, mit szólsz? - ha benne volt, hogy megnézzük hátul, akkor megindultam, közben oldalra fordítottam a fejem néha, hogy lássam Lilit is. - Mi van veled egyébként, volt valami izgis eddig az új tanévben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igen, ez van akkor, ha megjelenik a kedvenc könyved legújabb része. Nem tudtam letenni, míg nem értem a végére - meséltem mosolyogva, s visszaemlékezve igazán megérte ez a virrasztás, mert remek élményt adott az olvasmány. Csak az a rossz, hogy máris a végére értem, és nincs folytatás.
- Az is elég késő már, neked is volt valami halaszthatatlan dolgod? - kérdeztem egy kíváncsi mosollyal, majd célba is vettük a hátsó sorokat, ahol nagyon régi, s különleges könyvek sorakoztak egymás mellett.
- Ja igen, a költözés, ne is mond. Nem volt rossz, de nekem azért nagyon hiányzott a házunk, meg úgy a többiek - ezt kicsit úgy mondtam, mintha amúgy nem találkozhattam volna velük a kastélyban, de tényleg más érzés volt velük együtt lenni a klubhelyiségben, mint mondjuk olyanokkal, akiket annyira nem ismertem.
- Ezt a költözést leszámítva nekem sem volt semmi izgi - megvontam a vállamat, tényleg nem jutott semmi az eszembe, csak az évnyitó. Az nagyon jól sikerült például, és az ételek is ízletesek voltak, de ezzel nem akartam untatni Lilit.
- Nézzük csak, a régi varázsvilágról kéne írnunk valamit, szerintem itt biztosan találunk hozzá jó forrást. Ami díszes, de a széle szakadt, az tuti, hogy régi könyv - szerintem ezzel Lili is tisztában volt, én meg elég sokat fecsegtem, de közben közelebb is léptem az egyik könyvhöz, ami látszólag jó nagy volt, feltehetően sok információval a gyomrában.
- Lehet, hogy ez lesz az..öh, dög nehéz - jegyeztem meg, ahogy két kézzel próbáltam kifelé húzni, ekkor viszont egy kisebb köteg levélhalom hullott le a földre a polcról, ami egy masnival volt átkötve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudtam jól, hogy vele kell járőröznöm ma este, meg is beszéltük, hogy hol találkozunk, de őszintén szólva nagyon is nehezemre esett elindulni, mert még mindig haragudtam rá a buli miatt. Azóta is csak futólag találkoztunk, vagy váltottunk pár üzenetet, de szóba hozni nem tudtam előtte a problémát, mert vagy vele volt valaki, vagy velem. Éppen ezért még mindig ott ücsörögtem az ágyam szélén, bár már indulnom kellett volna, de még az is megfordult a fejemben, hogy mondjuk rosszullétre hivatkozva megkérem Maját vagy Beliánt, hogy váltsanak le.
Végül aztán csak lemondtam erről a lehetőségről, s összeszedve magam, kifújtam a levegőt, majd úgy ahogy voltam tanítás óta, talárban indultam útnak a megbeszélt helyre. A hajam most egy hajgumival volt felfogva, de csak azért, hogy ha fel kéne mennünk a toronyba, vagy ki kéne mennünk az udvarra, akkor ne fújja össze a szél. Indulás előtt még ellenőriztem a pálcámat, magamhoz vettem egy zsebkendőt, majd talárom zsebébe csúsztatva azt, elindultam.
Nem siettem, lassú léptekkel, gondolataimba merülve közeledtem a Harsogó portrék folyosójához, s rákanyarodva ki is szúrtam pillantásommal az ott fel-le járkáló fiút.
- Szia - ejtettem ki számon egész halkan a szót, miközben felemeltem rá a pillantásom. Ő meg csak közeledett felém, meg is érintett, de amikor közelebb húzott, hogy csókot adjon nekem, akkor elfordítottam az arcomat, s tenyeremmel a mellkasánál fogva toltam őt el magamtól. Vele ellentétben nekem nem volt ennyire jó kedvem, még mindig zabos voltam.
- Menjünk, jó lenne minél előbb körbejárni mindent, mert fáradt vagyok - jegyeztem meg, közben elfordítottam a fejem, s összefűztem magam körül a karjaimat. Hogy megharagudott-e rám, vagy észrevette-e a távolságtartásomat? Fogalmam sincs, de abban a pillanatban ez nem is érdekelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Korábban azt hittem, hogy Márkban megbízhatok, mert ő egy rendes fiú, aki soha nem hazudna nekem, de az utóbbi napokban ez megdőlni látszott. Úgy éreztem, hogy nem volt velem őszinte, hogy valamit eltitkolt előlem és ez nagyon rosszul esett. Nem is éreztem jól magam a bőrömben, ehhez a járőrözéshez sem volt kedvem, és már ezerszer meg is bántam, hogy nem kértem fel valakit, hogy jöjjön helyettem.
- Semmi -préseltem ki ajkaim közt a szavakat, s bár látszólag engedtem, mert sikerült lefejtenie a karjaimat, a kezét nem akartam megfogni, s ha próbálkozott, akkor egy kicsit újra hátrébb húzódtam tőle.
- Miért, csináltál valamit? - válasz helyett először visszakérdeztem, miközben kérdően fúrtam pillantásomat a tekintetébe. Talán egy percig azt hittem, hogy lesz számomra mondandója, de nem úgy tűnt, mint aki tisztában lenne azzal, hogy mi is bánt ennyire. Aztán csak legyintettem, ott akartam őt hagyni, de nem tehettem meg két lépést sem, mert megállított.
- Jól van, az a bajom, hogy ott voltál a rellonos buliban, de nekem azon a héten azt mondtad, hogy sok a dolgod. A buliról nem is meséltél nekem, hogy mennél, nem is hívtál, mégis ott voltál ki tudja, hogy kivel - Hogy volt-e bennem féltékenység? Igen, talán az is motoszkált bennem, de leginkább az zavart, hogy nem volt velem őszinte, így már én sem tudtam kiigazodni rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Még mindig nem akartam ott lenni, de egy részem mégis tudni akarta az igazságot, s hallani akartam Márktól, hogyan is történt ez a bulis dolog. Ő persze azonnal talált magyarázatot, ráadásul még volt is benne némi igazság, mert Márk valóban elég rosszul hazudott, ettől függetlenül még mindig haragudtam rá, de most már nem fordítottam el a fejemet, ehelyett inkább kérdően fúrtam pillantásom a tekintetébe.
- Jó, de amikor megtudtad, akkor sem szóltál. Azon a héten nem is találkoztunk, mert nem értél rá. Azt hittem, hogy tanulsz, könyvtáraznod kell, vagy ilyesmi. Tudod, milyen rosszul esett, hogy mégis ott vagy, de engem még csak nem is hívtál? - megeredt a nyelvem, és csak tudtára adtam, hogy mi váltotta ki bennem ezeket az ellenérzéseket. S ugyan próbálta nekem megmagyarázni, ettől függetlenül továbbra sem értettem azt, hogy miért nem szólt róla.
- Nem ez a bűn, csak...szólhattál volna - sóhajtottam rosszkedvűen, azzal viszont nem számoltam, hogy ő is kérdezni fog, így egy pillanatra belém is fagyasztotta a szót.
- Hogy honnan? - nyeltem egyet, hisz én sem voltam ártatlan, bár nem hittem volna, hogy ez a része még szóba jöhet.
- Ott voltam - végül csak kipréseltem magamból a választ, majd néhány másodpercig csak néztem őt, de aztán sietve hozzátettem. - A lányok oda készülődtek este, engem is hívtak, de nem akartam menni. De aztán Bencétől jött egy üzenet, hogy elmehetnék vele, mert már rég találkoztunk, szóval elkísértem őt. Ott voltam, és akkor megláttalak téged - vallottam be végül, így már tudhatta, hogy nem pletykából hallottam róla, hanem a saját szememmel láttam azt, hogy ott bulizott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Ahogy Márk tovább magyarázkodott, és jobban összeállt előttem a kép a bulival kapcsolatban, úgy kezdett bennem csillapodni az irányába érzett dühöm, s egyben úgy nőtt bennem a bűntudat, ha arra gondoltam, hogy én meg hogy viselkedtem azon a bulin. Még akkor is, ha csak a koktélok, vagy épp a cukorka volt az oka mindennek, akkor is bután viselkedtem. S bár azért az rosszul esett, hogy nem is említette a bulit, így átlátva a sztorit rájöttem arra, hogy én sem szóltam neki.
- Jól van, nem haragszom, csak rossz, hogy nem meséltél erről, mert én tényleg azt hittem, hogy egy másik lány miatt nem szóltál. Már arra gondoltam, hogy biztos a táncos lánnyal akarsz találkozni - vallottam be Márknak aggodalmam egyik okát, s ekkor már megfogtam a kezét is, ám az ölelés elmaradt, mert ezúttal ő kérdezett. A kérdés meg kínos volt, mégis válaszolnom kellett, bár most még inkább bűntudatom volt, mint korábban.
- Ne akadj ki, jó? - látva, hogy fent akadt a szemöldöke, ezt azért gyorsan hozzátettem, pedig még nem is meséltem el neki mindent. Csöndben figyeltem, s hagytam, hogy rám zúdítsa a szavait, legalábbis csak egy pillanatig.
- Hé, nem! Nem tudtam előre, én is aznap este tudtam meg, amikor Bence hívott. Te meg nem kerestél, nem hívtál...- ismételtem a korábbi szavakat, bár most talán én voltam a higgadtabb fél.
- Halkabban Márk - kértem a fiút, mert már az egész folyosó tőlünk zengett, s úgy hallottam, hogy még a képek is összesúgnak a hátunk mögött. - Ti meg csöndben legyetek! - oda is szóltam a portréknak, s ezután fordultam csak vissza Márk felé.
- Márk, higgadj le. Ha keresel engem aznap este, akkor persze, hogy szóltam volna a buliról. De én úgy tudtam, hogy te nem érsz rá. Te viszont tudtad, hogy ráérek, mert unatkoztam. Nekem nem is volt dolgom azon a héten, és elhívhattál volna. Bencével is csak azért mentem el, mert amikor legutóbb találkoztunk, nem volt jól a húgod miatt, és jó ideje nem hallottam felőle semmit, aggódtam érte-meséltem Márknak, miközben a keze után nyúltam, s most én próbáltam meg csitítani őt. - Sajnálom, talán ha többet beszélnénk, és megosztanánk egymással a dolgokat, akkor ilyen nem fordulna elő. Mindketten hibásak vagyunk - vallottam be, de egyelőre még nem tértem ki arra, hogy mit is csináltam, mert bizonytalan voltam abban, hogy elmondjam-e egyáltalán a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem tudom, én csak.. - találgattam? Igen, talán ez lenne rá a legjobb kifejezés, hisz nem volt más magyarázat erre, vagy csak én nem akartam meglátni az egyszerű okokat. Még mindig ott mocorgott bennem az önbizalomhiány, hiába hallottam nem egy-nem két pozitív megjegyzést, s hiába igyekezett Márk is felvilágosítani, ennek ellenére nehezen küzdöttem le magamban a téveszméket, s a negatív gondolatokat. Az mondjuk jól esett,t hogy szépnek talált, egy kicsit meg is nyugtatott a szavaival, bár még mindig nem értettem azt, hogy miért is nem szólt nekem a buliról. De lehet , hogy ebben nem volt semmi hátsó szándék, lehet hogy nem kellett volna ezt ennyire komolyan vennem, mert mondjuk ő fiú, és a fiúk valószínűleg máshogyan kezelik ezeket a helyzeteket.
Szóval, mondhatjuk azt, hogy lenyugodtam, ami őt és a bulit illeti, de a saját bűntudatom továbbra sem hagyott nyugodni. Meg is osztottam vele, hogy én is ott voltam, s ahogy sejtettem, ő is mérges lett.
-  Igen, hibáztunk mert - folytattam volna, de egyrészt közbevágott, másrészt meg a szél belekapott a hajamba, s a taláromba, de egyelőre nem fordítottam erre nagyobb figyelmet, hisz egy kastélyban ez néha előfordult, mindig voltak apróbb rések. Márknak közben sikerült újra megbántania, mert úgy beszélt, mintha állandóan a nyakán lógnék, és mindig együtt lennénk, miközben az utóbbi időszakban alig láttam őt. Össze is préseltem az ajkaimat, mielőtt hirtelen valami olyasmit mondtam volna, amit nem kéne, de ekkor újra meglibbentette a szellő a taláromat, s ezúttal már sokkal erősebben.
-  Nem tudom, de nem tűnik úgy, mintha odakint vihar lenne - az egyik közel eső ablakon pillantottam ki, s ebből vontam le ezt a következtetést, így kissé összeráncolva a homlokomat, értetlenül pillantottam a fiúra. - Mi az? - nem értettem, hogy miért káromkodik, de végül magához húzott, s még az is meglepett, hogy bocsánatot kért tőlem. Ráadásul, amikor azt mondta, hogy szeret, nem nagyon tudtam rá haragudni, pedig alig egy órával korábban még kedvem lett volna apró cafatokra tépni az egyik könyvét. Most meg még nekem kellett küzdenem a bűntudattal, amiért rosszat feltételeztem róla, s amiért nem tudtam megállni, hogy ne igyak azon a bulin.
- Ne...várj, valamit el kell mondanom - megfogva a karjait,  félve pillantottam fel rá, mert nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de úgy éreztem, hogy nem titkolózhatok előtte, s az sem lenne jó, ha esetleg valaki mástól hallaná, hisz itt Bagolykőn még a falnak is füle van.
- Emlékszel, hogy a karácsonyi bál után megígértem, hogy többet nem iszok alkoholt? Ezt a bulin nem tartottam be, mert olyan jól néztek ki azok a koktélok, és finomak is voltak. Aztán meg téged is megláttalak, és nagyon haragudtam rád ott. Szóval...az történt, hogy kicsit becsiccsentettem és adtam egy csókot Bencének. De inkább puszi volt, mint csók, vagyis érted...nem volt benne semmi  - ahogy kimondtam a szavakat, úgy meg is könnyebbültem, hisz elmondtam, s bíztam benne, hogy Márk nem fog emiatt megharagudni, hisz ez csak egy ártatlan dolog volt. Közben úgy éreztem, mintha ismét felerősödne a szél, így értetlenül néztem ismét körbe, de nem tűnt úgy, mintha nyitva lenne az ablak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudtam, hogy ezt nem fogja olyan könnyedén venni, és az érzésem be is igazolódott. Nem akartam arról magyarázni, hogy milyen könnyen ki lehetett cselezni ezeket a szabályokat, hisz akkor el kellett volna mondanom azt, hogy Bence kínált meg, s akkor azzal a másik srácnak okoznék kellemetlenséget. Nem, mintha a vallomássommal nem hoztam volna már így is rossz helyzetbe, de míg a csók csak az én hibám volt, addig az italkínálás végett Márk egész biztos, hogy őt is elővette volna.
- Karácsonykor az egész más volt - mondtam halkan, rossz volt azt látnom, hogy ezzel így megbántottam őt, pedig nem ez volt a szándékom. Csak úgy éreztem, hogy el kell mondanom, és nem titkolhatom előtte, mert az sokkal rosszabb lenne, ha mástól hallaná. A diákok olyanok, hogy ha valamit látnak, azt már kicifrázva adják tovább, a hír pletykává lesz, szájról szájra terjedve pedig valami egész más lesz a történet vége. - Mondj valamit, most haragszol? - kíváncsian fürkésztem az arcát, a tekintetét, s ahogy a falnak dőlt. Most még a szellő sem zavart, sokkal inkább az érdekelt, hogy vajon mi járhat Márk fejében.
A fiú persze rögtön nekem szegezte a kérdést, ami egy pillanatra megállásra késztetett, s hirtelen nem is tudtam, hogy mit is mondjak. Éreztem hangjából a csalódottságot, és amint azon agyaltam, hogy fordított helyzetben én hogyan is reagálnék, rá kellett jönnöm arra, hogy nagyon rosszul.
- Én...én nagyon dühös lennék, rosszul esne és csalódott volnék, de valahogy megpróbálnám megérteni a helyzetet. Tényleg sajnálom, ez nem volt komoly, érted? - ismételtem magam, miközben leguggoltam Márk elé, s ha engedte, akkor megfogtam a kezeit. - Én ott akkor azt hittem, hogy nem bízhatok meg benned, tudom így utólag, hogy hülyeség volt. Talán ha többet beszélnénk, nem fordulna elő ilyesmi - sóhajtottam, bár magam sem tudtam, hogy miért történt meg ez az egész. Lehet, hogy nem volt elég erős a kapcsolatunk.
- Márk...mondj valamit -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Fogjátok be, semmi közötök hozzá, beszéljetek inkább arról, hogy mennyi por lepi a keretetek! - dühösen szóltam oda a harsogó portréknak, amik egy pillanatra mintha abba hagyták volna a fecsegést. Részben talán rajtuk akartam levezetni a feszültséget, mert azért engem is zavart az, hogy ez az egész így történt. Márkot is rossz volt így látni, de megértettem azt, ahogyan reagált, hisz talán én is hasonlóan reagáltam volna. Ezt meg is osztottam vele, amikor erről kérdezett, ám a fiú kifakadt, s elég dühösen vágta arcomba a véleményét, amit némán tűrtem. Nem feltétlenül volt igaza, mert nem tudom, hogy pontosan hogyan is reagáltam volna, ha ő tesz ilyet, de most nem akartam vitát szítani, sem védekezni előtte. Tudtam, hogy sikerült feldühítenem, így inkább hagytam, hogy kiadja ezt magából. - Márk, légyszíves - csitítani próbáltam végül, ám ő ahelyett, hogy megnyugodott volna, inkább a falat kezdte el ütni, ami nagyon meglepett, mert részéről ilyesmire azért nem számítottam. - Hé, mit csinálsz? Fájni fog a kezed! - sietve kaptam a keze után, s le is fogtam azt, hogy nehogy újra a falba bokszolhasson, ehelyett inkább gyengéden simítottam végig a kézfején, miközben pillantásomat a tekintetére emeltem.
- Nem tudom Márk, de a beszélgetés az jó dolog, megoldás lehet. Te most elítélsz, hogy ez történt, és igen igazad van, még akkor is, ha józanul nem is tettem volna ilyet, s ha csak az ital hatására történt. De azért próbálhatnál egy kicsit engem is megérteni, mert azon a héten nem is találkoztunk, végig úgy tudtam, hogy elfoglalt vagy , és azért nincs időd, hogy találkozzunk. Szerinted engem hogy ért az, amikor megláttalak ott a buliban? Rosszul esett, és persze, hogy felmerült bennem a gyanú, hogy miért nem szóltál róla. És ezzel nem mentséget keresek, de akkor is próbálj megérteni.  Légyszives -  közelebb hajolva adtam egy csókot a szájára, s tovább cirógattam a kézfejét, remélve, hogy megnyugszik, amikor balommal véletlenül feljebb csúsztatta karján a pulóvert, s akkor észrevettem a bőrén valamit, ami addig még nem volt ott.
- Hát ez...ez meg micsoda? -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Tudom, hogy fáj neki, nekem is fájna, valahol meg is értem őt, de akkor sem érzem úgy, hogy ez tényleg valami fordulópont lett volna. Nem, egyszerűen csak kicsit többet ittam, s így esett meg az egész. Lehet, hogy ha más van ott, mondjuk Flóri bá, vagy Dana, vagy Beni, akkor ők kaptak volna tőlem csókot. Szóval próbáltam ezt megértetni Márkkal, hogy ne vegye annyira komolyan, de valószínűleg nem volt olyan egyszerű dolga. Azt gondoltam, hogy ha most megcsókolom, akkor az talán majd elfeledteti vele a történteket, s úgy tűnt, hogy ez talán sikerült is, mert legnagyobb meglepetésemre visszacsókolt, sőt, olyan hév vezérelte, ami eddig talán még egyszer sem.  Már kezdtem belefeledkezni a korábbi problémákba, de ő ezután elfordította a fejét, ami egy kicsit azért rosszul esett, s azt jelezte ezzel felém, hogy még mindig haragszik. - Nem akarom, hogy utálj ezért, ha gondolod, kérdezd meg Bencét a dologról - vagy ne. Lehet, hogy ez rossz ötlet volt, de fogalmam sem volt arról, hogy mi kavaroghat Márk fejében, s nem akartam, hogy rosszat gondoljon rólam. Bár, eszembe jutott, hogy a rellonos cukorka mit hozott ki belőlem, s hogy még a kuzinnal sem sikerült letisztáznom a dolgot, így aztán már bántam is, hogy efféle ötletet dobtam be Márknak.
- Tényleg sajnálom - mondtam őszintén, ahogy fürkésztem az arcát, ezután viszont feltűnt karján az a jel, amit eddig még egyszer sem láttam rajta. - Az a jel ott a kezeden - mutattam rá, ő viszont elég furán reagált, mert először eltakarta előlem, s még tagadta is a jel létezését. Pedig nem vagyok vak, jól láttam azt, amit láttam.
- Hogy micsoda? Te elemi mágus vagy? - végül Márk mégis csak elárulta, hogy mi az, s nem kis meglepetést okozott ezzel. Hallottam már elemi mágusokról, azonban eddig még egyszer sem találkoztam velük. Most meg kiderült, hogy a barátom is egy közülük, hihetetlen.  - Hé, most mi a baj, ez jó dolog, nem? Tök jó lehet, hogy van egy ilyen pluszod - próbáltam jobb kedvre deríteni őt, ujjaimmal az álla alá nyúltam, s egy kicsit megemeltem, hogy újra a szemeibe nézhessek. - Mi a baj? - láttam rajta a rossz kedvet, s azon túl, hogy miattam is vacakul érezhette magát, úgy sejtettem, hogy az elemi mágiájával sincsen kibékülve.  - Hogy mit csináltál? De...mégis, miért? Márk, biztos hogy ezeket a lépéseket meg kell hoznod? - nem nagyon értettem, hogy miért kell emiatt ott hagynia ezeket a posztokat, egy kicsit aggódtam is miatta. Lehet, hogy ennyire komolyan felkavarta az életét ez az elemi mágia?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nem tűnt túl meggyőzőnek, amikor őszintén bocsánatot kértem tőle, de legalább reagált, s ez annál is több, mint hogy nem szólt volna egy szót sem. Éreztem azt, hogy van benne egy kis tüske, de ez talán így volt rendjén egy ilyen helyzetben. Valószínűleg én is hasonlóan éreztem volna, s bár tudom, hogy hibáztam, azért valahol a lelkem mélyén egy kicsit én is nehezteltem rá, amiért nem is említette nekem azt a bulit. Lehet ezt szeszélynek nevezni, vagy lányos hisztinek, de ettől még nem változott a véleményem.
A beszélgetésünk aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra tért át valami egész másra, nem csoda, hisz olyasmit vettem észre rajta, amit korábban nem. Még mindig hihetetlennek tűnt az, hogy ő is egy elemi mágus, de azért próbáltam pozitívan hozzáállni ehhez a hírhez, vele ellentétben. Szegény inkább meggyötörtnek tűnt, mintha ez csak egy púp lett volna a hátára.
- Hát szerintem akkor lehet belőle bajod, ha nem tanulod meg megfelelően kezelni, de gondolom arra van lehetőséged, végül is, ez mégis csak egy iskola-kedvesen mosolyogtam rá, hogy ezzel nyugtassam őt, s öntsek belé lelket, nehogy már elmenjen a kedve emiatt. A kérdésére viszont nem tudtam felelni, kissé tanácstalanul pillantottam rá, majd érdeklődve hallgattam.
-  Trauma? Te jó ég, mi történt veled ? - egy kicsit megijedtem, mert ha ez múlt héten jelent meg nála, akkor bizony történt vele valami olyasmi, amiről én nem tudtam. Aztán, ahogy mesélt, úgy lassacskán összeállt a kép. - Nem tudtam, hogy szoktál alvajárni. Ez...súlyos? - nem voltam szakértő, de ha alvajáró volt, akkor annak biztos lehetett valami háttere, amit nem ártott volna kivizsgáltatni. Közben alaposabban is szemügyre vettem a karját, amit ekkor már bátran megmutatott. - Szép ez a jel - jegyeztem meg egy mosollyal, s ujjbegyemmel végig is simítottam a felszínén.
- Figyelj, szerintem meg kellene nyugodnod, nem kéne előre stresszelned emiatt. A suliban van elemi mágus tanár, ha jól tudom. Talán kikérhetnéd a véleményét, vagy a segítségét. Ha van is ez a plusz képesség, ezt szerintem valahogy kordában lehet tartani, hogy ne legyen belőle baj, már csak az a kérdés, hogy hogyan. - igyekeztem továbbra is lelket önteni a fiúba, mert rossz volt azt látni, hogy ennyire maga alatt van.
- Huhh, szerintem vegyél egy nagy levegőt, oké? Nem kéne ennyire leterhelned magad, de tényleg nem. Kicsit lazíthatnál, és a feszültséget is le kéne vezetned valahogy, mondjuk sporttal. A gyógyítótól pedig kérhetnél valami nyugtatót, hogy éjszaka tudj aludni, ha gondolod, elkísérlek hozzá - bátorítóan simítottam végig a karján, aztán mellé telepedtem a földre, vállunk összeért. - Maris és miattam miért aggódsz? Nekünk nem lesz semmi bajunk. - paskoltam meg a combját, hátha egy kicsit összekapja magát. A pályaválasztás mondjuk már más kérdés, biztos hogy nehéz döntés előtt állt.
- Van már valami ötleted, hogy milyen irányban tanulnál tovább? - kíváncsian fordítottam felé a fejem, tényleg érdekelt, hogy mit tervez Márk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

- Nem tudom, gondolom, hogy nem egy-két nap - sóhajtottam, mert úgy tűnt, hogy Márk mintha vitatkozni szeretne, mint sem hogy megnyugodna. Jó, megértem azt, hogy még haragudott rám, de azért nem kellett volna ennyire pesszimistán hozzáállnia a dolgokhoz, meg amúgy is, csak biztatni próbáltam és nyugtatni, hogy ne mindenben a negatívumot lássa meg. Közben elmesélte, hogyan is alakult ki nála ez az egész, s még a jelét is láthattam. Ő persze ennek kapcsán sem ugrott ki a bőréből, mintha nem is tetszett volna neki ez az egész, pedig tényleg jól nézett ki az a jel, így bólintottam is a kérdésére.
-  Aha, nekem tetszik - látva így rajta ezt a jelet, magam is elgondolkodtam azon, hogy tetováltathatnék valamit a csuklómra, de egyelőre még nem igazán volt ötletem, hogy mégis mit, s még az elhatározás, és a bátorság is hiányzott belőlem. Márk közben újabb és újabb infókat adott a tudtomra, a stressz kapcsán próbáltam is tanácsokat adni a fiúnak, ő viszont megint olyan furán reagált, mintha az is baj lett volna, hogy megszólalok. Őszintén szólva ez nem tetszett.  - Ajh Márk - sóhajtva engedtem el a kezét, s fel is tápászkodtam mellőle, majd pillantásommal megkerestem a tekintetét. - Nem vagyok pszichológus, csak segíteni próbálok neked, de nem veszed észre. Tudom, hogy haragszol rám, de azért még nem kéne így beszélned velem - össze is fontam magam előtt a karjaimat, tényleg rosszul esett az, hogy nem látta bennem a segítő szándékot, de inkább legyintettem is egyet, mert nem akartam vele vitázni. Olykor tudott úgy szólni, ami igen csak rosszul esett. - Hogy? Dusán? Ó igen, ő már elcsábított. Jajj Márk, el ne hidd, nem is ismerem - nem is tudtam, hogy morcos legyek, vagy inkább nevessek a fiú feltételezésén, mert egyrészt aranyos volt, hogy így aggódott, másrészt viszont felmerült bennem annak a gondolata, hogy vajon előfordulhatna-e ez bármikor is.
- Tényleg ilyen könnyen csábíthatónak tűnök? - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, aztán a kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem őt a földről. - Masa meg már tizennyolc éves, tud vigyázni magára, szóval szerintem neked most saját magadra kéne vigyáznod leginkább - mondtam egy kedves mosollyal. - Mennünk ám, de ne tereld a témát. Beszéljük át, hogy mi az ami érdekel, és mi az, ami kevésbé. Mond csak, mi lennél, ha nagy lennél? Hm? Átoktörő? Bájitalkészítő, sárkánytudor, esetleg auror vagy gyógyító? Politikai pályafutás? Vagy mi lenne, ha tanár lennél? Gyerünk Márk, biztos van valami elképzelésed - ha engedte, akkor belé karoltam, és úgy húztam magammal a folyosón, miközben próbáltam kiszedni belőle, hogy mi is az, amire igazán vágyik.