Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Annyira akartam segíteni Danan, hogy nem számoltam a veszélyekkel, s pechemre belefutottam az átokba, ami ugyan nem nekem szólt, mégis engem repített a kukák ölelésébe. A fém érintése azonban nem volt kellemes, ugyanis a kemény kukáknak csapódni felért egy lórúgással. A fejemet azonnal bevertem, ráadásul sikerült a csuklómra esnem, amibe azonnal belenyilallt a fájdalom, s nagy nehezen kihúzva magam alól, az ölembe helyeztem, miközben eltorzult arcvonásokkal fürkésztem, hogy mi lehet a gond.
- Áúhh hogy az a..francba! - sziszegtem magam elé, mert utáltam a fájdalmat, ráadásul amiatt is aggódhattam, hogy vajon most mi lesz Danával, főleg akkor, ha ez a tolvaj ennyire veszélyes.
Ahogy a fájdalmak feldolgozása közben felemeltem a fejem, hogy aggódó pillantásommal megtaláljam a lányt, már meg is láttam őt fölöttem.
- Jajj Dana, nem komoly...vagyis a csuklóm eléggé fáj, meg kicsit a fejemet is beütöttem, de túlélem - vallottam be, miközben megmutattam neki a csuklómat, ami máris lilásan elszíneződött, ezzel is jelezve a sérülés mértékét.
- Viszont te jól vagy? Annyira megijedtem, amikor láttam, hogy az a srác eltűnik a tárcáddal, de meg utána veted magad. Nagyon rám hoztad a frászt Dana...akár nagy bajod is eshetett volna - mondtam komolyan a lánynak, némi aggodalommal a hangomban, hisz azért valljuk be, elég vakmerő mutatvány volt a részéről az, hogy a tolvaj után eredt. Még szerencse, hogy a srácnak nem voltak társai, ennyi erővel könnyedén bánthatták volna a lányt. Még így is, szerencséje volt, hogy nem őt találta el az átok, mert olyan közelségből talán még nagyobb baja esett volna, mint így nekem.
- Segíts kérlek - a kezemet nyújtottam felé, aztán belé kapaszkodva tápászkodtam fel a földről, de a csuklóm még mindig borzasztóan fájt, bal kezemmel fogtam a sérült részt, s így próbáltam enyhíteni a kellemetlen érzésen.
- Lehet, hogy feljelentést kellene tennünk, nem? Miket vitt el tőled?- aggódva kérdeztem, közben ide-oda néztem, hogy megbizonyosodjak arról, nem-e tért vissza a tolvaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

Amióta összefutottam Bencével, s kiderült, hogy rokonok vagyunk, napról napra jobb lett a viszonyunk. Lassan már tényleg kezdtem úgy érezni, hogy régóta ismerjük egymást, pedig alig néhány hónapja még csak azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyapa temetése azonban kicsit közelebb hozott az új rokonokhoz, jó volt tudni, hogy az iskolában is számíthatok rájuk, ha úgy hozza a szükség. Ez persze kölcsönösen is így volt, ezen a mai napon azonban én szorultam a fiú segítségére, aki korábban már mesélt nekem a mobilketyerékről, s mivel mindig is vágytam arra, hogy jobban megismerjem a muglikat, így kedvet kaptam ahhoz, hogy nekem is legyen egy teletávketyerészeti eszközöm, amivel még üzenetet is küldhetek a többieknek, s talán még képet is lehet vele készíteni, sőt, mozgóképet is felvesz. Már csak emiatt is nagyon izgatott voltam, s talán ez meg is látszott rajtam, olyan csillogó szemekkel léptem át a Kins&Kens küszöbét.
- Látszik, nem? Borzasztóan izgulok, hát végre lesz nekem is egy ilyen...mugliizém - mondtam izgatott mosollyal, miközben tenyereim még mindig a kabátzsebemben lapultak, mert odakint elég hűvös szél fújt, s kellett még néhány perc, mire felmelegszem. Még a sapkát sem vettem le magamról, hogy melegítse az átfagyott füleimet.
- Nahát mennyi minden van itt - csúszott ki közben a számon, s várakozás közben kíváncsian vezettem körbe a pillantásom az üzlet polcain.
- Hűűűű - egy pillanatra elámultam, amikor megláttam valami furcsaságot, de éppen akkor szólított meg minket az eladó, így kénytelen voltam egy kicsit koncentrálni a célra, amiért érkeztünk.
- Öh, szia - köszöntem kedvesen, de inkább ráhagytam Bencére a dolgot, hisz mégis csak ő tudta azt, hogy most pontosan mit is akarunk venni nekem.
- Wow - a lány sietve csúsztatott elénk hat készüléket, egyik szebb volt, mint a másik, a pillantásom meg is akadt az egyiken.
- Nem is tudom, mind szép hm - a vérre felkaptam a fejem, s kicsit össze is szűkítettem a szemöldököm, majd közelebb hajoltam Bencéhez és a fülébe súgtam. - Minek ajánlgatod neki a véred?- mivel nem jártam itt korábban, s nem is olvastam el alaposan a kirakati leírást, így fogalmam sem volt arról, hogy kié lehet az üzlet.
- Ez a rózsaszín mondjuk szép - először a színt választottam, mielőtt azonban felmarkolhattam volna a készüléket, Bence rögvest mondta is, hogy az inkább ne legyen. Nem tudtam, hogy a színe miatt mondta-e ezt esetleg ,vagy valami más okból kifolyólag, de úgy éreztem, hogy megbízhatok a döntésében, amúgy is, ő jobban ismerte ezeket a készülékeket.
- Hm hm - hümmentve ácsorogtam, s tovább válogattam a három ajánlott készülékből , majd némi habozás után kiválasztottam az ezüstöset. - Legyen ez, nekem ez tetszik, feketét nem szeretnék - mutattam a fiúnak. - Amúgy ötven galleon van nálam, az elég lesz? - elvileg magas összeget rejtett a tárcám, de fogalmam sem volt arról, hogy mennyibe is kerülhet egy ilyen teletávketyerészeti kütyü. Közben valami sistergésre kaptam fel a fejem, s ahogy oldalra pillantottam, az egyik dobozban mozgó kép hirtelen eltűnt, és szemcséssé vált. Az eladó lány meg odalépett, és elkezdte gyengéden püfölni az oldalát.
- Ez micsoda? Hogy kerültek bele az emberek abba a dobozba? - ismét csak súgtam Bencének a kérdést, nem akartam teljesen ostobának tűnni, de a szüleim annyira nem akarták, hogy megismerjem a muglik világát, hogy sok dologról nem volt nagyon fogalmam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

- Szívreccsenés, ez jó, ne nevettess - mosolyogva, gyengéden veregettem vállon Bencét, és úgy forogtam körbe a boltban, mintha kisgyerek lennék egy óriási játékboltban. Tényleg lenyűgöző ketyerék ácsingóztak a polcokon, a nevüket sem tudtam, csak azt, hogy nagy valószínűséggel mugli cuccok lehetnek, legalábbis részben.
- Ha ezt tudom, akkor ide már rég besétáltam volna - jegyeztem meg halk nevetéssel, s csak akkor erőltettem magamra mosolyt, amikor a morcos eladó elénk került a választékkal. Az persze kicsit meglepett, hogy vérrel is lehet fizetni, mert Tihanyban nem volt ilyen üzlet, de végül is, volt benne némi logika, s ha jótékony célra ment esetleg a Ragálykúrálóknak, akkor valóban ötletes módszernek bizonyult.
Elérkezett a választás pillanata, ráadásul az eladó is sürgetőnek tűnt, hisz úgy nézett ránk, mintha megzavartuk volna őt a pihenésében. Egy kicsit bevallom, hogy frusztrált is a pillantása, s el nem tudtam képzelni, hogy mi járhat a fejében, de igazából nem is szívesen gondoltam ebbe bele. Megfordult a fejemben azért, hogy kérhetném Bence segítségét, mert ő talán még bele is látna, ha nagyon akarna, de ezt a gondolatot inkább elhessegettem. A végén még kiderülne, hogy ez a morcos eladó szíve szerint elátkozna bennünket.
- Tényleg? Na örülök, hogy neked is tetszik - mosolyogva fogadtam, hogy Bence szerint is jól választottam, pedig tényleg nem értettem hozzá, egyszerűen csak azt figyeltem, hogy szép ezüstös, és vékony. Sokkal szebb volt, mint az a fekete, meg az az óriási méretű. Az még a táskámba sem férne bele talán.
- Anyáéktól - egy kicsit meglepett, hogy Bence ennyire elcsodálkozott az összegen, de aztán elgondolkodtam azon, hogy neki talán nem adtak ilyen sok költőpénzt a szülei. Mondjuk igaz, hogy nekem sem azért adták, hogy csak úgy elszórjam, s ami azt illeti, nem is akartam, hogy megtudják, mugli ketyerére költöm egy részét.
- Ó ne, ezt inkább nem nézem - a vért nem bírtam túlságosan elviselni magam körül, s mivel láttam, hogy mire készül Bence, inkább el is fordítottam a fejemet. Így akadt meg pillantásom a mugli ketyerén, s csodálkozva fürkésztem az egymás mellett sorakozó készülékeket.
- Tele vízió? - még emésztenem kellett a szavakat, mert a vízió szó jelentésével tisztában voltam, azt viszont nem értettem, hogyan kerülhettek bele ilyen kisemberek a dobozokba.
- Oh, jövök, máris - nehezen szakadtam el a bámészkodásból, még oda-oda pillantottam, de a fizetésnél mégis csak koncentráltam, s előhúzva a tárcámat, ki is vettem a harminc galleont, amit a pulton átcsúsztattam az eladónak.
- Tényleg nem olcsó, de még mindig maradt húsz galleonom - meséltem mosolyogva, aztán némi aggódással pillantottam a srácra. - Jól vagy? - utaltam ezzel a vérvételre, mert egyrészt nem volt egy kellemes dolog, másrészt amikor tőlem vettek, akkor abba igen csak beleszédültem. Nem is kívántam visszaemlékezni arra az évre, amiért egy évvel csak később kezdhettem a sulit, inkább a televíziókkal kapcsolatos magyarázatra figyeltem.
- Aha, fényképező, a miénk tudom, hogyan működik - bólogattam, s tovább hallgattam Bencét, még a szemöldököm is feljebb szökkent, olyan érdekességeket mesélt a mugli eszközről.
- Hú ez nagyon jól hangzik! Film? Azt hiszem a bálon vetítettek filmeket, fél szemmel láttam is egyet, hjajj. Annyira klassz lehet ilyet készíteni. Egy kicsit irigylem Benit...tudod, ő az egyik legjobb barátom, és benne van a színjátszókörben. Talán már csináltak ilyesmit...- elgondolkodtam, mert ebben persze nem lehettem biztos.
- De, nagyon okosak a muglik, hihetetlen! - bólintottam egyetértően, amikor az eladó visszaérkezett a felrúnázott készülékkel, amit egy mosollyal vettem át tőle, aztán Bencével magunk mögött hagytuk ezt a csodaboltot.
- Wáá, van egy telefonom! - odakint az örömtől ugrabugráltam egyet mellette, majd egyetértően bólintottam.
- Jó ötlet, beülhetnénk a pizzériába, meghívnálak egy pizzára! Múltkor a fagyit amúgy is te fizetted - jegyeztem meg egy mosollyal. - Amúgy tényleg köszi, hogy elkísértél, és segítettél megvenni ezt nekem. Mostanában kicsit összekaptam Benivel, így őt nem is nagyon akartam nyúzni ilyesmivel - vallottam be, s kicsit el is komolyodtak az arcvonásaim.
- A múltkorit meg...sajnálom, ha kellemetlenséget okoztam neked és Masának - mindezt arra a reggelre értettem, ami miatt még mindig rettentően szégyelltem magam előttük. - Most biztosan meg van rólam a véleményetek - sóhajtottam magam elé, miközben ide-oda csüngött kezemen a szatyor, s benne a csodás készülék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- De tényleg nincs nagy baj Dana, ez csak egy kis zúzódás, majd teszek rá jeget, ha visszaérünk a kastélyba - nem igazán akartam gyengélkedőre menni, még akkor sem, ha fájt. Ért már ennél súlyosabb sérülés is, s amúgy is, az előző évem óta utáltam még a gyengélkedő közelébe is menni. Pár hónapja mégis muszáj volt, a bokám miatt, ezúttal azonban szerettem volna elkerülni ezt a helyzetet, amúgy is sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy feljelentést tegyünk a tolvaj ellen.
- Azt elhiszem, szinte azonnal utána vetetted magad, nagyon meglepődtem - vallottam be, még egy mosoly is az arcomra szökött, mert volt ebben némi elismerés is, annak ellenére, hogy magam részéről kicsit veszélyesnek tartottam ezt a hirtelenséget részéről.
Ha a segítségével feltápászkodtam, az épp kezemmel leporoltam magamról a koszt, ami esés közben rám ragadhatott, s csak ezt követően emeltem meg a másik kezemet, hogy ne lógjon, mert úgy nagyon sajgott a fájdalomtól.
- Ugyan, nem kell bocsánatot kérned, mert az, hogy megsérültem, egyáltalán nem a te hibád. Aki itt felelős, az a szemtelen tolvaj, aki képes volt így kifigyelni, és lecsapni ránk! Mindenképp fel kell őt jelentenünk, én jól emlékszem az arcára is - mondtam a lánynak, s vele együtt meg is indultam a kihelyezett aurorparancsnokság felé.
- Ajj az épp elég, az irataidra még szükséged lehet. Ezt is mindenképp jeleznünk kellene, hogy nehogy visszaéljenek a személyes adataiddal. Remélem, hogy nem tartottál túl sok pénzt a tárcádban - kicsit aggódtam azért, hogy Dana minden pénzét elveszítette, mert nem voltam biztos abban, hogy ha el is kapják ezt a fiút, addig nem költi-e el a rabolt pénzt.  
- Egyébként te tuti, hogy jól vagy? Láttam, hogy futás közben elestél. Jó gyorsan futsz amúgy, szerintem megijedt tőled ez a tolvaj - jegyeztem meg egy mosollyal, hogy oldjam az idegességét, a Hivatal épülete pedig egyre közelebbinek tűnt.
- Kicsit izgulok egyébként, még soha nem beszéltem aurorokkal, szerinted milyen lesz? - kíváncsian pillantottam a lányra, s hagytam, hogy előre menjen majd az épületben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Már elhagytuk a boltot, amikor válaszolhattam a kérdésére Benivel kapcsolatban, s igen, valóban ő volt a legjobb barátom, akárhogy is számolgattam ujjaimon a többieket, tényleg ő állt hozzám a legközelebb, legalábbis a fiúk közül.
- Ő az, vele nagyon sok közös témánk van, meg sokszor tanulunk együtt is, szóval igen. Egyébként jófej srác tényleg, csak egy kicsit most legutóbb összekaptunk - vallottam be Bencének, de a részletekbe már nem akartam beavatni, meg amúgy is, annyira örültem az új mobilomnak, hogy pillanatok alatt sikerült visszakanyarodnom a készülékhez. Bence tényleg nagyon jófej volt, nem is kívánhattam volna jobb unokatesót magamnak, s tényleg örültem annak, hogy rátaláltam itt Bagolykőn.
- Rácsatlakozom ám, de mindenre meg kell tanítanod, tényleg mindenre - a telefon kapcsán még mindig izgatott voltam, s bíztam abban, hogy ha Bencének több ideje lesz, akkor majd kiokosít mobilhasználatból. Az alapokra mondjuk máris szükségem volt, de úgy gondoltam, hogy a pizzériában lesz elég időnk arra, hogy a legfontosabb dolgokat majd megtanítsa nekem.
Meg is indultunk a pizzéria felé, útközben a pillantásommal néha a kirakatok ablakát pásztáztam, de közben egy elég komoly témát is felvetettem Bencének.
- Igen..végülis, ti is ott voltatok - egészítettem ki a szavaimat, s egy picit féltem is attól, hogy a srác mit felel majd. Az őrült szó hallatán máris lesütöttem a tekintetem, féltem a folytatástól, de későbbi szavai megnyugtattak, s egy kő esett le a szívemről, mikor kimondta, hogy nem ítéltek el a történtekért.
- Otthon semmiképp - hálásan mosolyogtam Bencére, talán mondanom sem kellett, elég volt rám néznie, s tudhatta, hogy a szavaival megnyugtatott. S ha ez nem lett volna elég, még meg is ölelt, tényleg nagyon aranyos volt, ha lett volna bátyám, valahogy így tudtam volna elképzelni, támogatónak, s megértőnek. Az öleléséből kibontakozva, Márk említésének hallatára egy kicsit zavarba jöttem, már ha csak róla volt szó, hülyén viselkedtem, s el is kaptam a pillantásomat az unokatesóm tekintetéről.
- Jó - motyogtam egy kicsit rosszkedvűen, mert azóta lényegében nem is beszéltem Márkkal, a srác egész biztosan került, s azt sem tudtam, hogy haragszik-e a történtekért, vagy sem. Nehéz volt rajta kiigazodni, s megfordult a fejemben az is, hogy Bence tanácsát kérjem, de aztán mégis elbizonytalanodtam, mert ha szóba hoznám, a végén még kitalálná, hogy nekem tetszik Márk, és aztán meg elmondaná Masának, és akkor áh.
- Hú nagyon éhes vagyok - megtörve a kínos pillanatot, gyorsan el is tereltem a témát, s kicsit megszaporáztam a lépteimet Bence mellett, hogy minél előbb érjük el a pizzériát. Odaérve, ha előre engedett, akkor besétáltam az étterembe, s pillantásom máris a menütáblán akadt meg.
-  Imádom a pizzát, te milyet kérsz? - kíváncsian fordultam a fiú felé, miközben készítettem a tárcámat, s a benne lévő galleonokat egy kiadós evésre.
- Amúgy...ezt már meg akartam kérdezni, de mi a helyzet veled és Márkkal? Nekem ott úgy tűnt, hogy...mintha nem nagyon csípnétek egymást - ebben persze nem voltam biztos, hisz aznap reggel megvolt a magam baja, de azt még én is kiszúrtam, hogy Márk majd fellökte őt, olyan hévvel rongyolt ki a szobája ajtaján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A tanulószobában késsel lehetett volna vágni a feszültséget köztünk, s Mihail között, de leginkább arra lettem figyelmes, hogy Márknak sikerült felbőszítenie az elnököt. S még ha ezúttal Márknak sikerült is lenyűgöznie engem ezzel a határozottsággal, melyet fűszerezett némi szemtelenség, nem tudtam nem észrevenni, hogy mennyire nagyon bosszús lett Mihail. Kicsit aggódtam is, hogy mi lesz majd ezután, s azt hiszem éppen emiatt léptem közéjük, hogy elkerüljük a bonyodalmakat. Éreztem, hogy Márk is dühös, éreztem hogy Mihail is az, s féltem attól, hogy majd egy idő után az egyik elveti a sulykot, s megüti a másikat. Hiába állt ott Belián, aki valószínűleg képes lett volna őket szétválasztani, s talán még egy kicsit örültem is annak, hogy ott van a közelünkben, nem akartam azt, hogy eddig fajuljanak el a dolgok, éreztem, hogy ezúttal magamra kell vállalnom a felelősséget, még mielőtt Márknak baja esne. Vagy Mihailnak.
- De, szükség van erre Márk, kérlek..- tenyeremmel intettem a fiú felé, s csak ezt követően vallottam színt ott az elnök, s Belián előtt, magamra vállalva a teljes felelősséget. Nem volt erről könnyű beszélnem, de mégis megtettem, bár tényleg szégyelltem magam előttük, s ha tehettem volna, akkor visszaforgatom az idő kerekét. Mihail arcát eközben persze nem láttam, mert az ablakpárkányon támaszkodott, nem is tudom, mintha nem érdekelték volna a szavaim. Vagy lehet, hogy túlságosan felbőszítettük őt? Zavart, hogy nem néz rám, s az, hogy azt mondta, nem érdekli, mi történt, az kifejezetten rosszul esett. Ha Belián nem lett volna ott, akkor szerintem el is áshattam volna magam, de ő legalább megértőnek tűnt, hangjából is az érződött, hogy nem ítél el, annak ellenére, hogy ő is látja a helyzetben az én felelősségemet. Márk azonban ekkor döntött úgy, hogy nem hagyja ezt annyiban, s döbbenten láttam, ahogy továbbra is kiáll értem ebben a helyzetben. Nem magát védte, nem akarta tisztára mosni magát. Ez egyrészt nagyon jól esett, másrészt viszont még mindig aggódtam, s újra azt vettem észre, hogy egymásnak feszül a két fiú. Ekkor kaptam a pillantásomat Beliánra, mintha csak most kérném, hogy szedd őket szét valahogy, de azt hiszem, hogy ő maga is úgy érezte, hogy már csitítania kell ezt a helyzetet.
- Márk...nem szükséges ez -  magam is próbáltam a levitást nyugtatni, miközben Belián is hasonlóan tett. Tartottam attól, hogy ez lesz az a pillanat, amikor Mihail nem bírja tovább, s felrobban idegességében, és hozzánk vágja, hogy takarodjunk, és lépjünk ki a DÖK-ből. Bár magam vállaltam volna ezt is, azt nem kívántam, hogy Márknak is el kelljen hagynia a közösséget.Legnagyobb döbbenetemre Mihail azonban nem akarta azt, hogy önszántamból kilépjek, s hirtelen nem is tudtam, hogy ezt mire véljem. Fordított helyzetben...nos, fogalmam sincs, hogy fordított helyzetben mit csináltam volna, de tény, hogy nem erre számítottam, s a rellonos tudott még meglepetéseket okozni nekünk.
Mindenki feszült volt, s egyedül talán csak Belián tudott higgadt maradni, már értettem, hogy miért volt szükség a jelenlétére. Megmagyarázhatatlan nyugodtsággal kezelte a helyzetet, s ami azt illeti, igaza volt. Mindannyiunknak le kellett volna nyugodni, egy kicsit csöndben maradni, és átgondolni a helyzetet. Igazából már én sem akartam kilépni, leginkább már csak amiatt aggódtam, hogy mi lesz Márkkal ezután, hogy ilyen keményen neki ment az elnöknek.
- Hogyan?? - nagyon nem tetszett az, amit az elnök szájából hallottam, s leginkább talán azért nem, mert a mondandójában volt némi igazság. Vagyis, magam sem tudtam, hogy mi ez az egész, de rettentően megzavart ez a kijelentés, s úgy éreztem, hogy reagálnom kell erre valamit, amivel teljességgel visszautasítom az állítást.
- Nem vagyunk szerelmesek! - csattantam fel, aztán mivel feltűnt, hogy nagyon megemeltem a hangom, sietve vissza is vettem belőle. - Én csak...már elismertem, hogy hibáztam, és vállaltam a felelősséget. És szerencsére nem történt semmi baj egyikünkkel sem Mihail, szóval nem gondolnám, hogy felelősséggel tartozol. De értjük, megértjük ezt, hogy lehetett volna rossz végkimenetele is a dolognak. Ahogy Belián is mondta - mutattam a levitásra - legyenek meg a megrovások, részemről jöhet mind, mert Márk tényleg csak rám vigyázott ott, hogy ne történjen semmi bajom - ekkor egy pillantást vetettem a másik levitásra, s tekintetem visszavezettem Mihailra.
- Megértettük Mihail, hidd el, megértettük. Szégyellem a történteket, tényleg. - őszinte voltam, s bíztam abban, hogy ő is megérti egy kicsit a mi helyzetünket.
- Csak mond, hogyan tehetném jóvá ezt a dolgot - ezúttal csak a magam nevében beszéltem, mert még mindig úgy éreztem, hogy én vagyok a legnagyobb felelőse ennek az egésznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Azt hiszem, hogy Beni talán tényleg komolynak ítélte meg a kis tréfámat, s úgy általában mindent. Nem akartam őt megbántani, s azt hittem, hogy a tréfám majd jól sül el, de rá kellett jönnöm arra, hogy rosszulléttel azért még sem szabadna viccelődni, mert ezzel könnyedén ráhozhatjuk a másikra a szívbajt. S bár a fiú is haragudott rám, úgy tűnt, hogy mégis csak sikerült ezt megbeszélnünk, s egy öleléssel tudtam őt kárpótolni a történtekért. Ez volt a minimum a történtek után, s így legalább érezhette, hogy tényleg megbántam a dolgot, és nem akartam belőle gúnyt űzni.
Kellett még néhány másodperc így, mire talán ő is megnyugodott, meg én is, s csak ezt követően engedtem ki ölelésemből a srácot.  
- Dehogy mesélem, ez a mi kettőnk titka marad - kacsintottam rá Benire, majd tovább folytattuk a bájital készítését. Nem a legegyszerűbb főzetet választottuk, de ami azt illeti, Beniben és bennem is élt a kíváncsiság, s ezt a bájitalt már nagyon régóta ki akartuk próbálni.
- Ez egyelőre elég undi - jegyeztem meg némi fintorral az arcomon, ezután tettünk hozzá egy kis vizet, s alaposan kavargattam a főzetet, ügyelve arra, hogy ne égjen oda, míg Beni elolvassa, hogy mi a következő lépés.
- Ajhh jó sok mindent kell ehhez észben tartani, azt hiszem, hogy nem leszek bájitalfőző mester - feleltem nevetve Beninek, s hosszú perceken át tovább kavargattam a főzetet, míg az el nem nyerte tíz perc után azt a szürkészöld színt.
- Bleh, ez most sem szimpatikusabb, nézd meg, szerinted most kell bele a kolibritoll? Talán jobb lenne, ha te kevernéd ezután, mert félek, hogy elrontom - ha Beni benne volt a cserében, akkor ezután átadtam neki a keverőt, majd aszerint adagoltam a további hozzávalókat, ahogyan azt a fiú kérte.
- Arra mondjuk kíváncsi lennék, hogy mi történne, ha valamit túladagolnánk, vagy ha netán véletlenül rossz hozzávalót főznénk bele. Lehet, hogy felrobbanna az üst? - kuncogva pillantottam a srácra, s ha kérte, akkor először a kolibritollat szórtam a főzetbe, majd csöndben figyeltem, hogyan hajtja végre a kavarásokat.
- Fura a szaga - jegyeztem meg, s közben egyik kezemmel próbáltam a gőzt elhessegetni, majd távolabb sétáltam az üsttől, tekintetem végig futtattam a polcokon, s visszafordultam a fiú felé. Figyeltem a munkásságát, talán még egy mosoly is az arcomra futott, látva a koncentrációját.
Mindketten akartuk, hogy sikerüljön a bájital, igyekeztünk is mindent a leírás szerint csinálni, de amikor arra került a sor, hogy kipróbáljuk, hiába ittunk belőle mindketten, nem történt semmi. Ő sem osztott meg velem titkokat, s én sem Benivel. Egy kicsit talán csalódottak voltunk, hogy nem sikerült, de távozás előtt még bátorítóan paskoltam meg a vállát, hogy majd legközelebb.
- Tuti, hogy majd máskor sikerülni fog. Majd jobban figyelünk - mondtam végül, majd vele együtt hagytuk ott a labort, miután mindent a helyére pakoltunk.

// köszönöm a játékot //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mivel Beni nagyon fontos személy volt számomra a kastélyban, akinek sokat adtam a véleményére, így ő volt az egyik olyan ember is, akinek a megrovásától tartottam a leginkább. Féltem attól, hogy a történtek miatt elítél, vagy azt követően majd máshogyan néz rám, éppen ezért volt nekem olyan nehéz a bálról mesélni neki. Már az italozást is rettentően szégyelltem előtte, de arról fogalmam sem volt, hogy mit szól majd, ha megtudja, más dolgok is történtek még. Nem akartam, hogy rosszat feltételezzen rólam, így egy kicsit dilemmáztam is, mielőtt belekezdtem, azután pedig folyamatosan figyeltem a srác reakcióját. Nehéz volt úgy mesélnem, hogy közben láttam a reakcióit, így a végén zavartan fogtam meg a fejemet, miközben Beni tekintetébe fúrtam a pillantásomat.
- De ne gondolj rólam rosszat kérlek, mert nem én akartam ezt, ez csak így...alakult - sóhajtottam, a fiún azonban a döbbenet mellett látszott némi aggodalom is, s talán volt benne egy kis felháborodás is a rellonost érintően.
- Igen, én is azt hiszem és így utólag már nagyon szégyellem azt, hogy ennyire kis hülye ostoba voltam. Tudod, te is mindig jössz az új könyvekkel, és még egyszer sem akartál...érted, semmi rosszat. Szóval még csak feltételezni sem mertem volna, hogy az a srác egész mást szeretne. - ezzel nagyjából azt is bevallottam Benett előtt, hogy valóban nagyon tapasztalatlan vagyok, naiv és ostoba, akit akár könnyedén vezethetett volna az orránál fogva az a fiú.
- De jelenteni nem merem - erre azonnal megráztam a fejemet. - Ha jelenteném, azzal bajba sodornám magamat is, mert akkor kiderülne az, hogy alkoholos italt fogyasztottam, bajba sodornám vele Márkot is, aki a pultban mellém volt beosztva, de még a DÖK elnök is veszélybe kerülne, aki ezért az egész partiért felelősséget vállalt. Így nem tehetem - még a fejemet is megráztam, hogy ezzel is azt sulykoljam Benibe, hogy felejtse is el ennek a lehetőségét.  
- Igen, ő egész rendes srác.. - nem folytattam tovább, csak lehajtottam a fejemet, mert vele kapcsolatban még mindig ezernyi gondolat kavargott bennem. Csak akkor emeltem fel újra a fejemet, amikor Benett közelebb lépett hozzám. A kérdése nagyon váratlanul ért, s azt hiszem, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit is válaszolhatnék.
- Én nem...nem tudom Beni. Az elején én tényleg csak kíváncsiságból kóstoltam meg azt az italt, de aztán visszatért Márk a pultba, és eléggé úgy tűnt, hogy nem is akar velem beszélni. És akkor még te sem jöttél oda hozzám, ami miatt nagyon szomorú voltam. Szóval talán részben ez is benne volt, rossz kedvem volt nagyon - vallottam be a fiúnak, s ahogy magam is elgondolkodtam, rájöttem, hogy bizony sok minden közrejátszott, így nem csak egy ember volt az oka annak, hogy pocsékul éreztem magam.
- De akkor nem tudtam ezeket a dolgokat, amiket ma meséltél el, szóval felejtsük el, tényleg - sietve tettem hozzá, hogy Beninek véletlenül se legyen bűntudata. Már szinte bántam is, hogy úgy letámadtam őt, a családja miatt pedig szörnyen sajnáltam a srácot.
El sem akartam hinni, hogyan lehet neki ennyire bunkó testvére, ezen ki is akadtam, s azonnal hangot is adtam a véleményemnek. Annak az idősebb Ivanichnak tényleg az volt a nagy szerencséje, hogy jó távol ücsörgött Bagolykőtől, mert egész biztos, hogy velem gyűlne meg a baja, ha Benit bántaná.
- De nincs veled semmi baj Beni, és te így vagy normális és kerek egész - miközben beszéltem hozzá, tenyereimmel megfogtam a karjait, hogy ezzel is jelezzem felé a mondandóm lényegét.
- Gyere már ide te, én így szeretlek, ahogy vagy! - nevetve öleltem magamhoz a srácot, s ha nem bánta, egy kicsit még összeborzoltam a haját is.
- Egyébként...mikor mész majd haza? Szívesen elkísérnélek, ha kell, az egész családoddal elbeszélgetek, hogy végre észhez térjenek - a segítségemet mindenképp fel akartam ajánlani Benettnek, mert úgy éreztem, hogy valakinek észhez kell térítenie azt a famíliát, bennem meg meg volt a tettvágy, s nem féltem volna kioktatni őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

A helyzet az, hogy történt, ami történt, mindannyian hibáztunk, ki így, ki úgy. Nekem nem szabadott volna a bálon alkoholos italt fogyasztanom, jobban oda kellett volna figyelnem és teljesítenem a kötelességeimet, amiket rám bíztak. Márknak talán rám kellett volna jobban figyelnie, mint rangidős csapos, s talán meg kellett volna várnunk a váltást, bár ha ő úgy ítélte meg, hogy nem volt erre idő, akkor azt biztosan okkal tette. Mihail meg...nos, neki talán egy fokkal normálisabb hangnemben kellett volna leteremtenie bennünket, bár az ő helyzetét is átéreztem, hisz valószínűleg ideges volt a történtek végett, s ha rajtam lett volna a felelősség, akkor talán én is hasonlóképpen reagáltam volna. Szóval elég kínos volt ez a szituáció, én még mindig rosszul éreztem magam, részben a történtek és a viselkedésem végett, részben meg azért, mert a két srác annyira egymásnak feszült, hogy legszívesebben elkiáltottam volna magam, hogy na jó, most már ebből elég volt! Ehhez azonban még nem volt meg a kellő bátorságom, azt hiszem, s talán azért sem mertem megtenni, mert mégis csak hülyeséget követtem el, amiért jogosan járt fejemre a fejmosás. Tényleg csak Belián jelenléte nyugtatott, ő lehetett mentsvára mindannyiunknak, s úgy láttam, hogy ő is próbálkozott csitítani a hangulatot, a végére azonban talán már ő is elveszítette a higgadtságát, vagy legalábbis egyre nehezebben viselte a két srác vitáját.
Én próbáltam Márkot csitítani, ő meg hol Márkot, hol pedig Mihailt, de úgy véltem, hogy ez a kakaskodás nem vezethet semmi jóra.
- Belián - hallva a srác viccelődését, mégis kénytelen voltam idősebb háztársamra finoman rászólni, mert ő talán viccnek szánta a megjegyzését, ismerve Márkot éreztem, hogy ez már tényleg csak olaj lesz a tűzre. Addig a pillanatig úgy gondoltam, hogy valószínűleg én maradok majd az egyetlen, viszonylag nyugodt lélek a szobában, ám Mihailnak sikerült olyat szólnia, amivel alaposan felidegesített. Hirtelen azt se tudtam, hogyan tagadjak, rögvest rávágtam, hogy ez persze nem így van, mint amit ők rólunk gondolnak. De egyáltalán, miért is gondoltak effélét? Ó te jó ég! Lehet, hogy esetleg a bálon mást is műveltem, s olyasmit mondhattam valakinek, amit nem szabadott volna? Vagy rá volt írva a homlokomra, hogy...nem, az nem. Ugye nem mutattam annak jelét, hogy?
Pillantásomat rögtön Márk felé kaptam, legnagyobb döbbenetemre ő azonban nem tiltakozott, sőt, semmiféle megjegyzést nem tett, mintha őt ez az egész nem is zavarta volna. Mi van?
Értetlenül álltam a szobában, miközben karjaimat összefűztem a testem körül, s még mindig ideges voltam a rellonos megjegyzésétől, amit ugyan nem vont vissza, de talán szépített a helyzeten. Mindenesetre már mindegy volt. Aminek nem szabadott volna, az hangosan lett világgá kürtölve.
- Akkor jó - vágtam rá kissé már én is bosszúsan, s azt hiszem, hogy én is elveszítettem a türelmemet a DÖK vezetővel szemben. Nem bírtam már elviselni tovább ezt a feszültséget, utoljára mondtam el, hogy értem én, miben hibáztam, hogy megértem őt is, s utoljára mondtam azt , hogy sajnálom, remélve, hogy talán végre sikerül majd zöldágra vergődnünk.
Úgy tűnt, hogy Belián noszogatására talán Márk is visszafogta magát, mert végül ő is elnézést kért, noha éreztem rajta, hogy ha nem ilyen szituációban lennénk, akkor elküldené melegebb éghajlatra a főnököt.
- Szerintem Belián magára nézve is veheti a bocsánatkérésünket, ez nektek is szól - megelőzve Márkot, inkább megszólaltam gyorsan, mielőtt még újabb vitába kavarodnának a rellonossal.
- És köszönjük, máskor nem fog ilyen megtörténni, odafigyelünk majd - mindezt már az elnöknek címeztem.
- Viszlát Mihail - köszöntem el tőle, majd mielőtt sarkon fordultam volna, még odaléptem Beliánhoz.
- Köszi, hogy...mindent - nem kellett kifejtenem, talán ő is sejtette, hogy neki hála nem lett itt nagyobb verekedés, azt hiszem. Végül még Márkra pillantottam, de hirtelen nem tudtam, hogy neki mit mondhatnék, így inkább minenkitől elköszöntem, majd sietve hagytam el a szobát, a folyosóra érve azonban megálltam, s a falnak dőlve vettem egy nagy levegőt. Részben még mindig volt bennem némi feszültség, részben meg még ideges voltam Mihail kijelentése végett. Márkkal pedig beszélni akartam, mert még sem lehetett az már megint, hogy ne beszéljünk. Éppen ezért, néhány lépéssel távolabb lépve várakoztam, hátha még megjelenik, hogy átbeszélhessük ezt a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ugyan volt bennem némi aggodalom amiatt, hogy talán Masa és Bence is neheztel rám a történtek végett, netán rosszat gondolnak rólam, de közeledve a pizzéria felé az unokatestvérem megnyugtatott afelől, hogy bennük ugyan nincs semmi rossz érzés velem kapcsolatban, s hogy ezt ne csak úgy mondja, még át is karolt. Ez a gesztus, meg a szavai pedig felértek egy terápiával, s őszintén úgy éreztem, hogy megnyugszom. Bence amúgy sem hazudott volna, amióta megismertem, mindig segítőkésznek bizonyult, s mióta megtudtuk, hogy rokonságban állunk, azóta meg jóformán mindenben számíthattam rá. Igaz, ez fordítva is így volt, bár eddig neki nem sok szüksége volt a támogatásomra, leginkább eddig én szorultam rá.
- Igen, már ott is átgondoltam reggel a dolgokat, meg azóta is sokat agyaltam ezen és tudom, hogy rendes volt. Ha nincs ott, akkor lehet, hogy sokkal komolyabb problémám is lenne most - sóhajtottam, a rellonos zaklatásáról azonban nem akartam Bencének mesélni, egyrészt azért, hogy ne aggódjon fölöslegesen, másrészt azért, hogy ne keverjem bajba, harmadrészt meg azért, mert nem akartam, hogy a hülyeségeimről szóljon az egész nap.
A pizzériába érve szerencsére könnyedén át lehetett hangolódni az étkezésre, már csak azért is, mert isteni illatok szárnyaltak a levegőben, s már attól megéheztem, hogy szaglószerveimmel felismertem az olvadt sajt - a paradicsommártás-és a sült tészta illatát.
- A legdrágábbat? - nem tagadom, hogy egy picit feljebb szaladt a szemöldököm, hisz én inkább a feltét alapján választottam mindig, de el is nevettem magam, mert éreztem, hogy Bence csak viccelődik.
- Jó ötlet, úgy sem bírnék megenni most egy ilyen...hű 32 centis pizzát. Szóval akkor felezzünk, és legyen meglepi! - mondtam nevetve, majd a pénztárhoz léptem, röviden vázoltam az eladónak, hogy valami nagyon finom meglepi pizzát kérünk, jó sok feltéttel és extra sajttal, azután fizettem, majd csatlakoztam újra a sráchoz, hogy keressünk egy kényelmes ülőhelyet, ahol megtelepedhetünk. Közben csak nem hagyott nyugodni néhány kérdés, így finoman ugyan, de csak rákérdeztem nála a Márkos témára, mert valamiért úgy éreztem, hogy ők ketten annyira azért nem csípik egymást.
- Nem, ő nem mesélt nekem rólad, meg ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt időszakban eléggé került engem. A bál előtt se szívesen dumált velem, meg...szóval azóta se beszéltünk, hogy ott voltam náluk - ekkor vállat vontam, sóhajtottam is egyet, hisz nem igazán értettem a fiút. Annyira azért nem követtem el olyan nagy hibát, hogy ennyire ne akarjon velem beszélni, bár az is lehet, hogy megutált.
- Na de, visszatérve rátok, szerintem talán csak Masa-t félti, mert a húga és lehet, hogy emiatt nem bízik meg benned. De ha megpróbálnád keresni a társaságát, lehet, hogy ezen javíthatnátok. Lehetne valami közös hobbitok is akár, ami miatt összehaverkodnátok - próbáltam javaslatokat tenni, hogy mégis hogyan lehetne kiküszöbölni ezt a nehézséget.
- Öhm, azt hiszem azt már tudja, hogy rokonok vagyunk, náluk megtudta. Mondanám, hogy segítenék, de azt hiszem, hogy csak olajat öntenék a tűzre, amennyire nem kedvel - mosolyodtam el. - Lehet, hogy egyszerűen unszimpi neki a családunk, te is , én is, ki tudja - ismét vállat vontam, közben sikerült kiszúrnom egy jó kis félreeső helyet, ahová be is vetődtem, lekapva magamról a sapkát, és a kabátot, kényelembe helyeztem magam az egyik széken.
- Egyébként szerintem értékelnie kellene, hogy te udvarolsz Masanak és nem valami más, elég sok bunkó futkos a kastélyban, tudod? Szóval szerintem inkább örülnie kellene. Meg amúgy is, szerintem nagyon összeilletek - vallottam be egy mosollyal, közben a sálat is letekertem a nyakamból, s megpillantottam az asztalra kihelyezett étlapot is.
- Nahát, azt írja, hogy itt lehet kapni varázsshake-t, aminek olyan íze van, amilyen a hangulatod. Ez érdekesen hangzik - hümmentve toltam az étlap italos részét a srác elé, hogy ő is lecsekkolhassa azt.
- Amúgy te miből jöttél rá, hogy neked Masa az igazi?- kíváncsiskodva tettem fel neki a kérdést, bár nem tagadom, hogy az elmúlt időszakban igen csak foglalkoztatott ez a téma, leginkább Márk miatt. Közben előhalásztam az újonnan vásárolt telefonomat a zacskójából, egyelőre azonban csak az asztalra helyeztem, mert fogalmam sem volt arról, hogyan is kellene azt használatba helyeznem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Jó érzés volt megszabadulni a benti feszültségtől, mely leginkább a két fiú miatt erősödött fel, de némi nyugtalanság még mindig tombolt a mellkasomban, ha arra gondoltam, hogy mi történt odabent. Nem volt olyan könnyű megemészteni azt a stílust, ahogyan beszélt velünk az elnök, ahogy azt is nehéz volt elviselnem, hogy szerelmespárként tituláltak minket, hisz nem voltunk azok! Vagyis, magam sem tudom, hogy mi volt az az egész, ami kettőnket körbe lengett, de egész biztos, hogy ez nem lehet szerelem, vagy mégis?
Idegesen ácsorogtam odakint, mert volt bennem némi félsz, hogy talán odabent majd összeverekednek, és akkor nagy lesz a baj. Amilyen paprikás kedvükben voltak, ezt simán ki tudtam nézni a rellonosból, de Márkból is, s azt hiszem, hogy ezúttal főleg ő volt nagyon indulatos, ami igen csak meglepett. S bár a határozottsága tetszett, talán még soha nem láttam őt ilyen mérgesnek, leszámítva a téli kirándulást, amikor összevesztünk. Igen, azt hiszem, hogy akkor volt még ennyire kiborulva. Meg talán náluk...
A gondolataimból egy erőteljes ajtócsapódás rántott vissza a folyosóra, láttam Márk kiviharzó alakját, s elég volt csak rápillantanom, hogy lássam rajta, mennyire haragos kedvében van. Nyeltem is egy nagyot, mert nem voltam biztos abban, hogy vajon jó lenne-e, ha most megszólítanám őt, de végül is, mit veszíthetek? Amúgy is beszélnem kellett vele, részben a bent történtek miatt, meg amiatt is, mert azóta nem találkoztunk, hogy náluk voltam.
- Márk...- halkan ejtettem ki a nevét, majd gyorsan a torkomat is megköszörültem, ahogy a folyosón kifordultam elé, s pillantásomat a kékjeibe fúrtam.
- Én...szeretném megköszönni, hogy odabent kiálltál értem, de igazán nem kellett volna magadat is bűnbaknak kikiáltanod, mert miattam történt múltkor minden. Most már én is átgondoltam ezt, és nem tagadom, hogy nagyon bután viselkedtem, szóval csak én tehetek az egészről. Ami meg Mihailt illeti...ne húzd fel magad rajta, szerintem neki csak a stílusa ilyen, meg aztán...hát megértem, hogy nem repesett a boldogságtól, talán én sem örültem volna, ha eltűnik két emberem. De akkor sem kellett volna így beszélnie veled - tessék, kiböktem, amit akartam, legalábbis egy részét, s azt hiszem, hogy kezdetnek ennyi elég is volt, hisz ezen kívül mit kellett volna tennem? Volt bennem egy érzés, hogy megérintsem az arcát, s nyugtatóan magamhoz öleljem, de ezt még sem csinálhattam vele. Ajh, fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem is tudom, hogy mit vártam, de talán azt, hogy majd rám mosolyog, megérint és mond egy két jó szót, vagy azt mondja, hogy ne aggodalmaskodjak, esetleg nyugodjak meg. Ehelyett először meg sem szólalt Márk, aztán meg, legnagyobb döbbenetemre intett, hogy menjünk vissza a levitába. Ketten. Igen, jól hallottam, azt mondta, hogy menjünk vissza. Nem azt mondta, hogy én menjek el, aztán ő majd megy külön úton, hanem együtt akart velem visszasétálni. Ez most akkor azt jelenti, hogy nincs harag, és újra jó minden? Vagy mégis mit? Egyáltalán mit gondolt rólam a legutóbbi találkozásunk óta? Hisz azóta eltelt több, mint két hét, mi meg nem is beszéltünk egymással.
- Öhm, oké - bólintottam, aztán ahogy a fiú elindult, úgy megindultam mellette, s igyekeztem beérni a lépteit. Közben mindvégig gondolatok kavarogtak a fejemben, néha lopva felé pillantottam, de ha esetleg visszanézett, akkor meg elkaptam a fejemet, mert nehogy azt higgye, hogy bámulom, mert nem is. Csak úgy jó volt ránézni, és még a talárja ellenére is jól nézett ki, főleg a haja. Egész jól állt neki most.
- Jó igaz, tényleg nem tudunk már változtatni. Csak van némi lelkiismeretfurdalásom, hogy miattam te és Belián is ilyen helyzetbe keveredtetek. Mihail meg...nos, meglehetősen gúnyosnak tűnt, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzak. De amikor egymásnak feszültetek, egy kicsit megijedtem attól, hogy össze fogtok ugrani. - ezt azért még el akartam mondani Márknak, mert ott voltam, és láttam, hogy milyen indulat volt benne, s milyen indulat a rellonosban. Tényleg féltettem őt, hazudnék, ha nem, de ezt már inkább nem fűztem hozzá.
- Igen, ebben is van igazság, mert azért...nem direkt csináltuk, amit, de a lényeg, hogy véget ért ez a beszélgetés, és nem vagyunk kirakva a DÖK-ből, és minden megy tovább. - fűztem gyorsan hozzá, mert még mindig éreztem Márkon a feszültséget, s nem akartam azt, hogy tovább orroljon Mihailra.
Közben tovább folytattuk a sétánkat az első emelet irányába, a lépcsőknél azonban Márk valahogy elém keveredett, én meg megtorpantam a felsőbb fokon, s kíváncsian pillantottam rá. A fiú ezúttal meglepően kedvesnek tűnt, mintha a szavaival is engem akart volna kivédeni, még most is, mint odabent. Ez azért jól esett, még egy halovány mosoly is az arcomra szökött, de aztán ahogy a randi szót kiejtette a száján, menten elvörösödtem, s hirtelen szóhoz sem jutottam.
- Mi..mi? - ahelyett, hogy valami értelmes dolog jött volna ki a számon, inkább csak egy kérdést tudtam kipréselni magamból, persze ekkor már pipacsvörös színben úszott az arcom. Márk meg csak nevetett, aztán meg el is fordult és lépdelt tovább, de én még mindig ott ácsorogtam a lépcsőfokon, mint akit leforráztak.  
- Várj Márk - felocsúdva a gondolataimból, sietve szedtem a lábaimat utána, s amikor sikerült beérnem őt a lépcső aljánál, be is kanyarodtam elé, s ezúttal én álltam el az útját. Az arca meg vörös volt, mint az enyém, s ezt nem nagyon tudtam mire vélni, de amúgy is, fontosabb kérdést akartam intézni hozzá.  
- Ezt most úgy értetted, hogy? Csak mert én ... na jó - sóhajtottam egyet, s még a karjaimat is összefűztem magam előtt, mintha így akarnék védekezni, mert nem tudhattam, hogy mire számítsak.
-  Szóval egy ideje már akartam veled beszélni arról, ami nálatok történt. Először is sajnálom, oké? Mert annyit agyaltam azóta, hogy rájöttem, hogy talán nagyon is hülyén viselkedtem veled. Nem akarom, hogy haragudj, azért, amit tettem, de szeretném tudni, hogy most akkor mi a helyzet? Mert én ebbe már lassan teljesen belezavarodok - csak néztem azokba a kék szemekbe, talán még a vérnyomásom is feljebb szökkent, de egy biztos, rettentően ideges lettem mellette.
- Tetszel nekem, de gondolom ebből már rájöttél a múltkori után, és...látod, ezért nem a lányok csinálják ezt, nézd tök ideges vagyok - előhúzva a tenyereimet, kinyújtottam, hogy lássa, mennyire remegek az idegességtől.
- Szóval...én azt hiszem, hogy már értem magamat, de téged nem igazán. Mert már vagy két hete kerülsz, de most meg benyögsz egy ilyen randis dolgot...szóval, most akkor mi a helyzet? - nem bírtam tovább, tudnom kellett, hogy most mégis mi van. Ha csak egy ostoba kislánynak gondolt, akkor örültem volna, ha elmondja, de ezt a feszültséget így már nem lehetett elviselni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ne, ne, kérlek várj, hogy most már befejezzem, mert ezt most már muszáj kibeszélnem magamból - éreztem én, hogy talán gyors lesz ez a dolog, vagy meglepem őt ezzel az egésszel, de nem akartam, hogy éppen félbeszakítson, amikor végre rászántam magam arra, hogy tisztázzuk ezt a dolgot, ami legutóbb történt. Mert valami igenis történt a bál éjszakáján, meg az utána következő reggelen, s ha akartuk, ha nem, voltak dolgok, amik megtörténtek, és amiket már nem tagadhattunk csak úgy le.
Én sem tudtam már visszafordítani az időt, hogy kitöröljem azt a csókot, vagy a viselkedésemet, de igazából ezt nem is akartam megtenni, hisz tulajdonképp így próbáltam tudtára adni amit érzek, azt hiszem. Azóta viszont annyira elkerült engem, hogy már nem tudtam hová tenni őt, s nem tudtam, hogy mit gondol, így jobbnak láttam, ha egyszer, s mindenkorra megbeszéljük és így, vagy úgy, de pontot teszünk a dolgok végére.
Mélyen fúrtam pillantásom Márk tekintetébe, s gyorsan folytattam, hogy kibeszéljem magamból mindazt, ami a lelkemet nyomta vele kapcsolatban. Csak akkor vettem már levegőt, amikor sikerült kiböknöm a kérdésemet, azután néztem rá kérdően, várva a válaszát.
- Hogy micsoda? - gyerünk, nyögd már ki, mert az idegességtől menten beájulok. Szuggeráló pillantással fürkésztem, miközben abban reménykedtem, hogy abba hagyja ezt a hebegést, s végre tiszta vizet önt a pohárba. A kezeim persze még mindig remegtek, s már össze akartam fűzni a testem körül, amikor Márk megfogta őket. Ó egek, most meg mi lesz?
Az érintésétől is ideges lettem, igaz ez már egész másfajta idegesség volt, még a gyomrom is görcsbe rándult, de el sem tudtam képzelni, hogy ezt most mégis miért csinálja.
- Az a helyzet, hogy? - ismételtem vele együtt a szavakat, miközben jobban kinyitottam a szemeimet, s feszülten vártam a válaszát. Ekkor azonban megint elengedte a kezeimet, én meg értetlenül ráncoltam a homlokom, s mivel túlságosan védtelennek éreztem magam előtt, jobb híján, meg hogy legyőzzem a zavaromat, inkább sietve mégis összefűztem magam előtt a karjaimat.
- Mi van? - el sem akartam hinni azt, amit kérdezett, s nem is tudtam hirtelen, hogy megüssem, vagy rázúdítsak valami átkot. Miközben én őszintén a tudtára adtam, hogy mit érzek, ő csak ennyit volt képes kipréselni magából, hogy mikor iszunk egy teát? Mintha uzsonnázni készülne velem. Már majdnem ott tartottam, hogy elküldöm őt a búsba, s bennem volt az indulat, hogy vállon is bokszoljam őt, ekkor azonban újabb hebegő szavakat nyögött ki válaszként, amit ismét csak hunyorogva próbáltam értelmezni.
- Tényleg? - a haragom máris elpárolgott, amint kinyögte az utolsó szavakat, az értetlen vonásaim hirtelen mosolyba kúsztak át, s már nem is akartam őt megütni.
- Egy pillanatra már..hú, rám hoztad a frászt - vallottam be őszintén, s megcsóválva a fejemet, újra felpillantottam rá.
- Szívesen megiszom veled egy teát..kettőt is - feleltem mosolyogva, miközben ingaóra módjára ide-oda hintáztam a sarkamon, s már a védelemként funkcionáló karjaimat is leengedtem magam mellett, majd zavaromban egyik kezemmel a hajamat birizgáltam.
Nem tudtam, hogy most mit kéne tennem, átfutott a fejemben, hogy talán megfoghatnám a kezét, vagy adhatnék neki egy puszit, de rájöttem, hogy azzal csak elriasztanám, s akkor három hétig megint színét sem látnám.
- Öhm...akkor, visszakísérsz a levitához? Közben megbeszélhetnénk, hogy mikor menjünk teázni - nagyszerű, ennél kreatívabb módon nem is nyilatkozhattam volna meg előtte. De fogalmam sem volt, hogy mégis mit kellene mondanom, hisz még mindig nagyon zavarban voltam miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Amilyen hirtelen ötlet volt az, hogy megcsókoljam Márkot, olyan hirtelenséggel, zaklatottan vetettem be magamat a fürdőszobába, s még a kulcsot is ráfordítottam az ajtóra, csak hogy felocsúdjak a sokkból.
- Hogy lehettem ilyen ostoba - motyogtam magam elé, miközben a sarokba vetettem magam, s lassan a földre csúsztam, hogy ülve gondoljam át a hülyeségeim sokaságát, melyekből adódott bőven. Utólag átgondolva ráébredtem arra, hogy ez a csók nem volt jól átgondolt tett, s mi több, csak most éreztem igazán, hogy mennyire hülye is vagyok.
Megtehettem volna azt, hogy szóba hozom neki a bálon történteket, utalhattam volna a vele kapcsolatos érzéseimre is, ám buta módon inkább csak letámadtam. Ez az egész feltehetően őt is megijeszthette, de engem egész biztos, mert magamra sem ismertem a történtek után. Mégis mióta lettem ilyen kis hülye, hogy letámadom a fiúkat? Korábban soha nem volt rám ez jellemző, Benit se támadtam be soha az életemben, erre fel Márkot meg csak úgy...
- Ostoba ostoba ostoba - ismételtem magam elé halkan a szavakat, miközben két kezem közé fogtam a fejem, s lehajtottam a földre. Úgy éreztem, hogy menten elsüllyedek a szégyentől, s nem mertem elhagyni a biztonságot nyújtó fürdőszoba ölelését. Ezután mégis mit kellett volna mondanom? Azt, hogy bocs, van egy ilyen hobbim, és ne törődj vele? Vagy vallottam volna be, hogy? Nem...honnan is tudhatnám? Egyáltalán arról sem volt fogalmam, hogy mi ez az egész, csak azt tudtam, hogy ha a közelében voltam, akkor nem tudtam épp ésszel gondolkodni.
- Csak nyugi, beszív-kifúj, beszív-kifúj - ismételgettem magamnak a nyugtató szavakat, s próbáltam is a légvételeimet rendezni, hogy ne legyek annyira zaklatott. Ekkor azonban kopogás hallatszott az ajtón, s a gyomrom is összeugrott ijedtemben. Márk hangja helyett azonban csak Bencét hallottam, ami egy fokkal talán jobb volt ebben a helyzetben, mintha maga a levitás lett volna az ajtó túloldalán.
Összeszedve magamat, alig néhány másodperc alatt felkászálódtam a földről, rendeztem a ruházatomat, majd egy nagy sóhajt követően nyitottam ajtót Bencének. A tekintetébe persze csak lopva mertem belenézni, mert nem tudtam, hogy Márk pontosan mit is mondhatott nekik, már ha mondott egyáltalán valamit. Az viszont nagyon meglepett, amikor azt mondta, hogy Márk összepakolta a cuccomat, s hogy ne is akarjak búcsúzni, mert nagyon mérges rám. Hát tényleg akkora traumát okozott neki egy francos csók? Azt hittem, hogy a fiúk ezt szeretik, erre meg kiderül, hogy ő nem? Ajh Merlinre!
- Igen, minden...- mondtam szűkszavúan Bencének, majd átvettem tőle a táskát, s csak egy felszínes mozdulattal ellenőriztem, hogy megvannak-e a cuccaim. Igazából ez annyira nem is érdekelt, így azt sem vettem észre, hogy a nyakláncomat ott felejtettem Márk éjjeliszekrényén.
- Nem...nem akarok elbúcsúzni, és levelet sem írni. Mehetünk - bólintottam Bencének, majd ráhagytam magam, hogy visszavigyen a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ahogy kiejtette a száján a szót, hogy én is tetszem neki, hirtelen úgy éreztem, mintha egy nagy kő esett volna le a vállamról, s mindaz a feszültség, mi hetek óta feszítette a mellkasomat, az egyszerűen elszállt. Ha tudtam volna, hogy ehhez az egészhez csak az kell, hogy végre ténylegesen beszéljünk egymással, akkor valószínűleg már sokkal előbb felkeresem őt ezzel kapcsolatban. Csak épp nem éreztem úgy, hogy készen állnék egy ilyen beszélgetésre, meg korábban azt hittem, hogy haragszik rám a történtek végett, s ráadásul rettentően féltem is a válaszától. De ez a DÖK-ös megbeszélés elkerülhetetlen volt, s így meg már én sem tudtam tovább magamban tartani ezeket a dolgokat.
- Okés - már a mosolyom is kiszélesedett, legszívesebben mondjuk táncra perdültem volna, de ez azért megint csak kellemetlen helyzetet teremtett volna, én meg nem akartam azt, hogy bolondnak nézzen Márk. Emiatt, még mielőtt táncos mozzanatot tettem volna, inkább visszafogtam magamat, s a kezeimet arra kényszerítettem, hogy a testem mellett lógjanak.
Márk közben megindult, mellette lépdeltem, s végig azon agyaltam, hogy most akkor mit kellene mondanom. Tisztáztuk, hogy tetszünk egymásnak, oké. És ezt követően már nincs semmi közös? Mit illik vagy kell ilyenkor mondani?
Azt hiszem, még mindig zavarban voltam a szavaitól, az arcom talán még mindig vöröslött, amit azok a gondolatok sem enyhítettek, melyek ezt követően motoszkáltak az elmémben. Meg kellene fognom a kezét? Nem, neki kellene az enyémet. Vagy ez korai?
- Nem akarod megfo...- nem tudtam befejezni a kérdést, ugyanis szinte egyszerre szólaltunk meg, de talán milyen jó, hogy ez így jött ki, mert lehet, hogy a kérdésem hallatán Márk hátraarcot vágott volna. Ehelyett csak egy mosolyt erőltettem az arcomra, s hagytam, hogy elmondja, amibe belekezdett.
- Benne vagyok, én főzöm! - szinte azonnal, lelkesen csaptam le erre a lehetőségre, s még rá is mosolyogtam a srácra, ahogy egyre közelebb értünk a Szfinx portréjához.
- Amúgy tetszett az, ahogy kiálltál az igazadért Mihaillal szemben...igazad volt - és dögös is voltál. Ezt azért már nem fűztem hozzá, ehelyett inkább csak mosolyogtam a srácra.
- És ezután már tuti, hogy többet nem fogok felszolgálni egy DÖK-ös bulin sem. Legalábbis alkoholos italt nem. - toldottam még meg a korábbi szavakat, s ezen valahogy elnevettem magam, mert utólag visszagondolva, elég ostobának tűnhettem azon a bálon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A gondolatom megtartottam magamnak, hisz nem akartam félbeszakítani a srácot, ha már beszélni kezdett, hagytam, hogy mondja, amit szeretne. Az viszont nagyon meglepett, hogy mindezek ellenére egyszer csak megfogta a kezemet, amire magam is lepillantottam, mert váratlanul ért. Jó, igaz ugyan, hogy magam is ezt akartam neki javasolni, hogy igazán megfoghatná már a kezem, ellenben ezzel egy mosolyt sikerült az arcomra csalnia, na meg némi liftezést a gyomromba. Bár utóbbit el tudtam nyomni, annak ellenére, hogy szokatlan volt ez az egész.
- Nem csak állítólag - mosolyogva pillantottam fel Márkra, ezután hoztam még szóba a tanulószobán történteket, mire a srác olyan önbizalommal reagált, hogy meglepett mosollyal pillantottam rá.
- Hóha...na jó, néha igen - vigyorogtam rá, majd felhoztam még a pultos témát is, amin jót mosolyogtam, s tulajdonképp Márk megjegyzése sem vette el a jókedvemet, inkább csak elkomolyodtam egy pillanatra.
- Igen, tudom. De tanultam abból az estéből, és most már tudom, hogy az alkoholnak milyen káros hatásai vannak, szóval ígérem, igyekszem elkerülni a közeljövőben, becsszó! - szabad kezemet a szívem fölé helyeztem, s így tettem esküt Márknak, mert mégis csak neki kellett átélnie velem azokat az órákat. S bár talán volt benne egy-két vicces pillanat is talán, azért nagyrészt megnehezítettem az estéjét.
A szfinxhez érve megálltunk, vártam, hogy vajon milyen feladványt ad majd nekünk a kép, a srác viszont hirtelen bemondott egy számot, mire a rejtett átjáró azonnal feltárult előttünk, én meg értetlenül ráncoltam a homlokomat, miközben Márkra pillantottam.
- Dehát ezt...hogy csináltad? Nem is kérdezett..- még mindig értetlenül néztem rá, mivel azonban előre tessékelt, megindultam, mielőtt a Szfinx meggondolná magát.
- Elárulod, hogyan csináltad ezt az előbb? - ha már a titkos átjáróban voltunk, megtorpantam előtte, s kíváncsian pillantottam a tekintetébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A Sötét varázslatok kivédése bármennyire is tűnt az egyik legérdekesebb, s talán az egyik leghasznosabb tantárgynak, ma valahogy a tanár úr sem úgy adott elő, ahogyan szokott, monotonnak hangja töltötte be a termet, legalábbis azt hiszem, már amennyi információ eljutott hozzám a hallójárataimon keresztül.
Nem tudtam odafigyelni rendesen, jegyzetelni sem jegyzeteltem, ehelyett csak a tenyerembe támasztott állal, az ablak felé fordulva bámultam kifelé, s közben mindvégig Márk járt a fejemben. Eszembe jutott, hogy milyen határozottan kiállt magáért, amikor Mihail összehívott minket, s az is, hogy mennyire jól állt neki az a talár. Ó igen, még a talárban is helyes volt, persze anélkül is megnéztem volna, de...
Hirtelen zökkentett ki álmodozásomból egy kis papírgalacsin, ami a vállamnak ütközött, majd lepattant az asztalra, közvetlenül elém. Riadtan kaptam fel a fejemet, kicsit zavarba is jöttem, de ahogy megláttam, hogy ez tényleg csak egy papírgalacsin, nem pedig valaki a gondolataimban turkál, úgy máris megkönnyebbültem. Szemöldökeimet kissé összeráncolva fordultam oldalra, kíváncsian, hogy ki szórakozik ilyesmivel, de ahogy megláttam Benit, úgy már sejtettem, hogy csak ő küldhette.
Kíváncsian, s persze óvatosan csomagoltam ki az üzenetet, majd visszakanyarítottam rá a válaszomat.
-" Ráérek, megvárjalak?" - s újra összegyűrve a kis papírt galacsinná, egy gyors mozdulattal dobtam vissza Beni felé. A tanár úr azonban ekkor emelte meg pillantását, éreztem is magamon a tekintetét, s egy kicsit tartottam is attól, hogy majd rám fog szólni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Miközben vártunk a pizzára, szóba került Masa és Márk is, meg persze az a furcsa reakció, ahogyan a levitás srác viszonyult az unokatesómhoz. Nekem is úgy tűnt, hogy van benne némi ellenszenv, sőt, az nem kifejezés, hogy némi. Csak azt nem értettem, hogy ennek vajon mi lehet az oka, mert Bence szerintem egy nagyon helyes és aranyos srác volt, olyan anyuka kedvence féle, akivel bárki is állítana haza, biztosan megdicsérnék. Ötleteim azért voltak, hogy mi állhat még a háttérben, de mégis úgy gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezt a srác Masatól kérdezné meg, vagy akár személyesen Márktól.
- Igen, lehet hogy ez is benne van, mert tényleg nem tudta. Mondjuk nem hiszem, hogy annak, hogy mi unokatesók vagyunk, köze lenne bármihez is - ezen picit el is gondolkodtam, hogy vajon tényleg valami gond van-e a családunkkal, vagy mindez csak a véletlen műve? Közben Bence elejtett egy mondatot, amire hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak-e, de végül is, megbíztam benne, s amúgy is úgy éreztem, hogy a történtek óta magyarázattal tartozom.
- Ennyire kiakadt? Értem... - sóhajtottam egyet, rossz volt azt hallani, hogy Márk tajtékzott, mert nem gondoltam volna, hogy egy kis csók majd ilyen indulatokat vált ki belőle.
- Igen, biztos csak véletlen egybeesés - feleltem újra a kuzinos témára, majd kiszúrtam egy másik asztalt, s Bencével áttelepedtünk oda.
- Szerintem sem, amennyire ismerem őt, tuti nem választana bunkót - mosolyogtam Bencére, majd hogy kicsit tereljem a témát a feszültséget okozó problémákról, az itallapot böngészve találtam egy-két nagyon klassz dolgot, s azokra fel is hívtam a srác figyelmét.
- Aha, igyunk egyet! Dehogy bánom - nevetve vállon veregettem a srácot, majd lerakva a lapot, ismét olyan dolgok felől érdeklődtem, melyek talán túl személyesnek tűnhettek, mégis, nekem segítségül lehettek ahhoz, hogy megértsem, mi hogyan történik.
- Tudom, jó kérdés - nevettem el magam, amint éreztem, hogy ezzel azért sikerült a kuzint zavarba hoznom. Ezt követően azonban már teljes figyelemmel hallgattam őt.
- Aha, szóval először összebarátkoztatok? Aha...- mindebből, amit elmondott, semmit nem éreztem hasznosnak, mert nálam egész más volt a helyzet, s nem is értettem, hogy akkor mi van velem. Mert ha ennek így kell történnie, akkor velem valami egész biztos, hogy nem stimmelt. Ugyanis Márkkal mi még nem igazán barátkoztunk össze, ellenben, ha a közelében voltam, rám tört valami megmagyarázhatatlan érzés. De ezek szerint az nem lehetett ugyanaz, mint amit Bence és Masa érez egymás iránt? Vagy mégis?
Közben előkerült a telefonom is, amit átadtam Bencének, majd kicsit közelebb húzódva hozzá, kíváncsian figyeltem, hogy mit magyaráz, s próbáltam is megjegyezni az infókat.
- Aha, eddig egész egyszerűnek tűnik - bólogattam mosolyogva, majd jobban figyeltem, amikor a gombok kerültek szóba, s ha átadta, akkor némi bénázást követően csak sikerült megcsinálnom azt, amit tanított. A készülék hangot adott ki, s pillanatok alatt bevillant a képernyő.
- Hűűű de jó! - örömmel figyeltem, hogy mi történik, majd széles mosollyal pillantottam Bencére.
- Aha, szóval akkor ezt ide és ezt is, aha... - a srác magyarázott, én meg pötyögtem, amit mond, meg úgy nyomkodtam a készüléket, ahogy mondta. Csupán néhány alapdolgot sikerült beállítanunk, de megérkezett a pizza, aminek az illata azonnal az orromba kúszott.
- Hmm, ez mennyei, köszönjük! Szeretnénk még két ilyen shaket is - mutattam az itallap megfelelő sorára, mire az eladóhölgy kedves mosollyal bólintott, s tova száguldott. A telefonomat pedig félreraktam, hogy végre neki ülhessünk a gőzölgő pizzának.
- Jó étvágyat! Hmm de jó az íze is - egy harapás után a sajt még mindig nyújtózott, azt igyekeztem az ujjammal lecsippenteni, s utána a számba gyömöszölni. Közben Bencére mosolyogtam, láttam, hogy az ő pizzaszeletén is nyúlik azért a sajt.
Miután befaltam a magam részét, egy szalvétába törölgettem az arcomat, meg a kezeimet, s elővettem újra a mobilt, amit igyekeztem a tanultak alapján bekapcsolni.
- Juhúú, nem felejtettem el, itt vagyok a menüben. Öhm, azt mondtad, hogy ezzel lehet fotográfiákat is készíteni ugye? Mi van, ha szeretnék rólad egyet, amint tömöd magadba a pizzát, azt hogyan tudom megcsinálni? - kérdeztem nevetve a srácot, közben megkaptuk a két shaket is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Tudom, és köszi, hogy így aggódsz értem, de nem lesz semmi baj - miközben beszéltem hozzá, megérintettem a karját is, hogy ezzel is jelezzem felé, mennyire hálás vagyok, amiért így támogat engem.
- Oda fogok figyelni, és ha nem állnak le, akkor tenni fogok valamit. De szerintem ez csak néhány napig tart majd, míg nem találnak maguknak más szórakozást - fűztem még hozzá, s bár nem tudtam a fiúk fejével gondolkodni, úgy véltem, hogy az a rellonos majd talál magának egy másik csajt, akinél próbálkozhat. S ami azt illeti, nem is akartam foglalkozni ezzel az üggyel, mert csak fölöslegesen idegesítettem volna magamat. Márk miatt inkább aggódtam, de annyira zavaros volt minden, hogy erről hirtelen nem tudtam volna Beninek mit mondani. Ő persze újabb kérdéseket tett fel, s sikerült belenyúlnia egy kényelmetlen témába, egész pontosan az ivásba. Láttam arcán az aggodalmas vonásokat, s azt is, hogy sajnálta a történteket.
- Jó, igazad van, és nem fogok többé, megígérem - cserkészbecsszó módszerrel mutató és középső ujjamat kereszteztem, miközben ígéretet tettem a srácnak, jól esett hogy most ennyire figyelmes volt velem.
Az azért még mindig nem kerülte el a figyelmemet, hogy ő sem volt toppon, így ki is faggattam őt, s amint elmesélte, hogy mi történt vele karácsonykor, nagyon megsajnáltam. Elég ostoba családtagjai voltak az elmondottak alapján, s dühös is lettem, legfőképp a bátyjára, bár szívem szerint az apukájával is elbeszélgettem volna. Nem volt szép, hogy hirtelen a családi káoszért Benit tették felelőssé.
Hogy megnyugtassam, a szavaim végén hosszan öleltem magamhoz, még a haját is összeborzoltam, ő persze azonnal kiigazgatta a szálakat, amin csak mosolyogtam.
- Jól van, de tudd, hogy bármikor számíthatsz rám. Ha kell, letépem a blúzom és előhúzom Supergirlt - tettem hozzá gyorsan, még mielőtt másra gondolt volna, aztán elnevettem magam, s a szám elé kaptam a kezem.
- Bocsi, kölcsön kaptam múltkor egy képregényt, és amióta ilyeneket olvasok, kicsit meglódult a fantáziám - tettem hozzá nevetve, majd biccentettem Beni felé.
- Okés, egyébként le kéne vágni a hajadat, borzasztóan megnőtt. Ha gondolod, majd szívesen levágom - ajánlottam fel séta közben, majd lassan mindkettőnk sziluettje eltűnt a folyosó végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Néhány másodpercen keresztül nagyon hevesen vert a szívem, tartottam attól, hogy a tanár úr majd ránk szól és figyelmeztet, bár valamiért ez elmaradt, amin egy kicsit meglepődtem. Talán csalódott is voltam, s nem feltétlenül azért, hogy nem szólt rám, hanem amiatt, mert nem értettem, hogy miért nem. Korábban pedig még szét is ültettek minket a sok fecsegés miatt, most viszont...talán a professzor is fáradt volt már.
Megnyugodtam, bár az üzenet nem tartalmazott semmilyen privát információt, amit ne tudhatott volna más is. Lopva pillantottam oldalra, láttam, hogy Beninek sikerült elolvasnia a válaszomat, aztán újra írni kezdett. Mindezt viszonylag gyorsan tette, s már repült is felém a galacsin, ami ezúttal a hajszálaimba akadt. Sietve nyúltam utána, majd kibogozva a hajamból, a pad alatt nyitottam szét a galacsint, s elolvastam az üzenetét.
Egy kicsit azért aggódtam, hogy vajon mi történhetett, reméltem, hogy nem a családjával van valami gond, s hogy nem bántották őt megint a testvérei.
Az óra további része dög unalmasan telt, már kínomban számoltam a másodperceket, s nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor a tanár kimondta a bűvös szót, Viszlát.
Évfolyamtársaink azonnal zsibongani kezdtek, mindenki pakolászott, hangosan trécseltek és nevetgéltek, majd egymást követően hagyták el a termet. Én ehhez képest komótosan pakolásztam el a dolgaimat, s úgy láttam, hogy Beni is hasonlóképpen tesz. Nem siettem, hisz megbeszéltük, hogy megvárjuk egymást.
- Karola, jössz? - az egyik barátnőm szólt az ajtóból, majd furán Benire pillantott, aztán meg vissza rám.
- Öhm, menj előre, még keresek valamit... - magyarázkodtam a lánynak, aki végül elhagyta a termet, én meg félbe hagyhattam a keresgélő színjátékot, s végre Beni felé fordulhattam. Nem, mintha nem beszélhettünk volna amúgy is, de valamiért úgy éreztem, hogy Beni talán valami nagyon fontos dolgot szeretne mondani.
- Mi a helyzet Beni, minden rendben odahaza?- léptem hozzá közelebb, jegyzeteimet a kezemben tartva. Aggódtam érte, hisz ő volt a legjobb barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Komolyan? - nagyon megdöbbentem azon, amikor Bence elmesélte, hogy Márk hogyan viselkedett azon a reggelen, hisz azért nem tettem olyan dolgot, amiért így kellett volna viselkednie.
- Nem mondtam neki semmit - sietve ráztam meg a fejem, majd mély hallgatásba burkolóztam, de az arcom talán egy kicsit elpirult, hisz nem meséltem el a teljes igazságot Bencének. Nem hazudtam, hisz tényleg nem mondtam semmit, viszont tettem valamit, ami valószínűleg ilyen heves reakciót válthatott ki Márkból. A kérdés már csak az volt, hogy vajon miért dühítette fel őt a tettem? Miért haragudhatott meg rám?
Mindegy is, nem akartam igazán erről beszélni, főleg nem Bencével, hisz a tettem miatt még mindig égett az arcom. Ehelyett inkább az ő kapcsolatára tereltem a beszélgetést, egyrészt azért, hogy ne az én dolgaimról kelljen beszélni, másrészt meg azért, mert Masaval ők ketten nagyon aranyosak voltak, és tényleg érdekelt, hogyan sikerült összejönniük. Kíváncsian figyeltem rá, de aztán valahogy megint zavarba ejtő dolgokról kezdett el beszélni nekem, mintha a vesémbe látna.
- Hogyan?? - még jó, hogy éppen nem ittam, akkor egész biztos, hogy kiköptem volna az italt, mert a kérdése váratlanul ért, s persze még jobban elpirultam.
- Nem - vágtam rá hirtelen, majd lehajtottam a fejem, hogy az asztal lapját kémleljem, de egy kicsit azért rosszul éreztem magam, ugyanis ezúttal nem mondtam igazat. Bencének meg nem akartam hazudni, meg amúgy senkinek sem akartam hazudni, csak nem hittem volna azt, hogy ennyire nyilvánvaló ez a dolog.
- Na jó...tetszik, de nem tudom, hogy miért. Még nem volt ilyen, fogalmam sincs mi ez - magyaráztam, ahogy a fiúra pillantottam. - Ott reggel meg...nem tudtam normálisan beszélni vele, és akkor csak úgy megcsókoltam, és zavarba jöttem, és bezárkóztam a fürdőbe. Ez történt, gondolom emiatt haragszik rám. Meg én is magamra, mert én nem vagyok ilyen...és...- egy pillanatra elnémultam, aztán felpillantottam Bencére. - Légyszi ezt ne mond el senkinek - kértem szépen, ugyanis valamiért tök cikinek éreztem a történteket.
Szerencsére ekkor megkaptuk a pizzáinkat, így legalább nem kellett tovább erről beszélnem. Italt is rendeltem a finom olasz étel mellé, s közben Bence segített megismerkednem a telefonommal.
- Merlinre, ezt azért még szoknom kell, nagyon sok mindent tud ez a kütyü, szerintem amit most mondasz, annak a felét el is fogom felejteni - mondtam nevetve, de azért próbálkoztam, s úgy nyomkodtam két falat pizza közt a készüléket, ahogyan a srác mutatta, s mondta hogy mikor mit tegyek.
- Ó nahát, ez tök jó! - ámulva-bámulva hallgattam tovább, örültem nagyon a készüléknek, meg annak hogy Bence volt oly rendes, és elkísért engem erre a vásárlásra. Nélküle nem hiszem, hogy be tudtam volna szerezni egy ilyen készüléket, sőt, ez szinte biztos. Csak anyáék ne tudjanak róla!
A kuzinnal még tovább nézegettük a készüléket, nagyon sok mindent elmagyarázott még, közben én is iszogattam a shakemet, végül aztán Bence úgy döntött, hogy távozik.
- Jól van, persze. És nagyon köszi, hogy segítettél! - hálásan mosolyogtam rá a srácra, visszaöleltem őt, és adtam neki két puszit. Ezután még visszatelepedtem a székre, de figyeltem Bencét, s még integettem neki, amikor elhagyta a Pizzériát.
- Kérek még egy ilyen shaket - intettem az egyik pincérnőnek, közben még ismerkedtem a telefonommal, amikor egyszer csak pittyeget egyet.
- Jajj - ijedten, majd kiejtettem kezeim közül a készüléket. Furcsa volt, s még szokni kellett, hogy ez néha hangot ad ki magából, meg rezeg.
Nagy nehezen próbáltam visszaemlékezni arra, hogyan is működik, és sikerült megnyitnom az üzenetet, de amikor elolvastam a sorait, újra elvörösödtem, majd egy halovány mosoly is kúszott az arcomra.
"Szuper" - írtam vissza az üzenetet, a Márkos üzenetére azonban nem reagáltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Megígérem, ha rosszabbul leszek, akkor megkérlek, hogy vigyél el a gyengélkedőre, de tényleg ne aggódj - kedves mosollyal próbáltam megnyugtatni Danát, hisz annyira nem fájt az a sérülés, mint amilyennek tűnt, és amúgy sem voltam oda a gyógyítókért, sem a betegágyakért, így ha lehet, kerültem őket mindenféle módon.
- Nem kétlem, hogy elkaptad volna, de hidd el, jobb ha feljelentjük, mert ha téged kirabolt, akkor szerintem ő ebből élhet, és lehet hogy másokra is veszélyt jelenthet - javasoltam barátnőmnek, hisz az ilyen alakok képesek voltak akár többször is hasonló bűncselekményeket elkövetni. Szerencsére a kihelyezett auror parancsnokság sem volt tőlünk túl messze, így azonnal megindulhattunk az irányába, miközben tovább beszélgettünk a történtekről. Hála az égnek, Danának sem lett baja, őt csak anyagi veszteség érte.
- Szerintem is jobban járt, hogy nem te kaptad el, szegénynek most nagyon fájna - jegyeztem meg, majd felnevettem.
- Ne aggódj, biztosan megtalálják majd, és akkor visszakapod a tárcádat és az irataidat is, reméljük - próbáltam őt nyugtatgatni, hisz fontos volt, hogy ne idegeskedjen ezek miatt. Hogy eltereljem a figyelmét, próbáltam más dolgokról kérdezgetni, s szerencsére úgy tűnt, hogy ez is bejött.
- A futás tényleg klassz dolog, néha én is szoktam futni, meg mostanában próbálkozom más dolgokkal is - egy kicsit meséltem a lánynak arról, hogy miket szoktam csinálni, aztán csak visszakanyarodtunk az aurorsághoz, s izgatottan váltottunk erről is néhány szót.
- Tényleg? Hm, végül is, most hogy mondod, szerintem remek auror lenne belőled. Meg van hozzá a kellő bátorságod, meg a reakcióid is jók, szeretsz sportolni is, szerintem is jó pálya lehet ez neked - vele együtt gondolkodtam a lehetőségen, közben odaértünk a kirendeltségre, ahol végre Dana bejelenthette a bűntényt. Azután tértünk csak vissza a kastélyba, ott elköszöntünk egymástól, s végre kipihenhettem a nap fáradalmait, karomon egy borogatással. Egy héttel később jó hír érkezett, örültem is annak, hogy Dana visszakapta az iratait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon vártam már az óra végét, ennek több oka is volt, leginkább mondjuk az, hogy már rettentően untam ezt az unalmas anyagrészt, másrészt meg az, hogy kíváncsivá tett Beni az üzenetével. Általában levélben írta le nekem órán, ha valami közlendője akadt, s talán még soha nem lengte körbe ilyen titokzatosság őt, és a szándékait. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, leginkább a családi gondjaira tudtam gondolna, vagy valami nagyon személyes dologra, amit szóban akart velem megbeszélni. S bár az elmúlt időszakban tényleg ritkábban találkoztunk, továbbra is a legjobb barátom volt, és nagyon is érdekelt az, hogy mi történik vele. Hallottam is egy-két pletykát, meg olvasgattam az Edictumot is, de az efféle dolgokban nem igazán hittem. Szóval, leginkább arra tudtam gondolni, hogy valami a családjában történhetett.
Miután vége lett az órának, és kiürült a terem, végre kettesben maradhattunk Benivel, s így senki sem zavarhatta meg a beszélgetésünket. Igaz, ettől még nem könnyebbültem meg, továbbra is féltettem őt, így némi aggodalommal pillantottam a szemeibe.
- Huh, jól van, örülök, hogy ezt mondtad, mert azt hittem, hogy már megint beszólt az a hülye bátyád...már bocs - kértem tőle elnézést a kifejezésért, nem akartam sértegetni a családtagjait, de ha arra gondoltam, hogy a legutóbb miket is vágott a fiú fejéhez az idősebbik Ivanich, annak már a gondolatától is haragos lettem.  
- Hm? - meglepetten figyeltem, ahogy felemelkedve felém tart, egy kicsit gyanús volt a viselkedése, mert általában mindig olyan természetesen viselkedett velem, most viszont nem tudtam meghatározni, hogy miért, de valamiért egy csöppet feszültnek éreztem. Igaz, lehet hogy csak én gondoltam ezt, ettől függetlenül még furán pillantottam rá.
- Dehogy nem, ez jó ötlet, már úgyis rég voltunk a cukorkaboltban - feleltem egy mosollyal, de nem hagyott nyugodni a gondolat, s nem is bírtam magamban tartani.
- De Beni, olyan fura vagy ma...mond csak, minden okés? - kíváncsian pillantottam a fiúra, miközben kedvesen rámosolyogtam, remélve, hogy ha valami van, azt majd megosztja velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nagyon helyes, tudom ám a címét! - jegyzem meg nevetve, hisz Beni bátyja ugyanott lakik, mint a srác és bizony, tényleg képes lennék meglátogatni őt, ha a legjobb barátomat bántaná. Szerencsére most nem erről van szó, így egy kicsit megkönnyebbülök, hogy nem arról van szó, amire gondoltam. A kérdés már csak az, hogy akkor vajon miért tűnik Beni ennyire furának? Érzem rajta, hogy valami nem stimmel, mert ő nem szokott így viselkedni, csak éppen arra nem jövök rá, hogy mire készülhet. Rá is kérdeztem, miközben gyanakodva méricskéltem őt, s láttam ám, hogy ide-oda hintázik, ilyet az ember általában akkor csinál, ha verset mond és izgul. Vagy ha felelés közben semmit sem tud, és izgul. Vagy egyéb tevékenységek közben, ha izgul.
Miközben a gondolataim meg sem álltak, s folyamatosan próbáltam kitalálni, hogy vajon mit rejthetnek a srác íriszei előlem, úgy tűnt, hogy Beni végre erőt vesz magán, mert egyszer csak megszólalt. A mondandójával persze meglepett, hisz már legutóbb is bocsánatot kért tőlem, és akkor végre újra egymásra találtunk egy nagy ölelésben. Most viszont nagyon meglepett, hogy megismételte a bocsánatkérést, s amikor előhúzta zsebéből az ajándékát, még a lélegzetem is elállt.
Arcom elé kaptam a kezemet, miközben nagy szemekkel pislogtam hol a fiúra, hol meg a karkötőre, s nem tagadom, hogy még a tekintetem is bepárásodott néhány másodperc erejéig.
- Ez most komoly? - tényleg nem akartam elhinni, nem csak hogy bocsánatot kért, de még egy karkötőt is készített nekem.
- Nahát...szabad? - a karkötő után nyújtóztam, s ha engedte, elvettem tőle, hogy megnézzem. Nagyon szép kis mintát készített, még mindig meglepetten ácsorogtam, az érzelmek pillanatok alatt kiültek az arcomra, annyira meghatódtam.
- Jaj nagyon köszönöm Beni! - ölelésemmel hirtelen taroltam le a srácot, mostanában viszonylag sűrűn volt ebben része, de én így tudtam kimutatni felé a szeretetemet. Szorosan húztam magamhoz, miközben ügyeltem arra, hogy ne ejtsem el a karkötőt.
- Olyan kis buta vagy, hát nem haragudtam rád, de nagyon megleptél! És nagyon tetszik! - utóbbit már akkor mondtam, amikor kiengedtem az ölelésemből és újra rápillantottam. Ujjaimmal gyorsan ki is töröltem a könnycseppeket a szemem sarkából, majd rámosolyogtam, hogy lássa, ezek örömkönnyek.
- Nagyon klassz, jajj nagyon tetszik! És passzol a tiédhez! Segítesz felrakni?- egyedül nem tudtam volna felkötni, így elé tartottam a csuklómat, várva, hogy ő illessze karomra a díszt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen ügyes vagy Beni, tök jól sikerült! - dicsértem meg újra, miközben rámosolyogtam a srácra.
- Ezt soha nem fogom levenni, ez jelképezze a barátságunkat! - mondtam határozottan, s rámosolyogtam a fiúra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Azt mindig is tudtam, hogy Beni is olyan jó barátjának tart engem, amilyennek én őt, arra viszont még az álmomban sem gondoltam volna, hogy ő majd órákon át azon szorgoskodik, hogy egy ilyen csodálatos ajándékkal lepjen meg. Nem tudtam palástolni az érzéseimet, hogy mennyire meghatott ez a cselekedete, örömömben mosolyogtam is, de azért a tekintetem is bepárásodott néhány kósza könnycsepptől. Ezt nevezik igazi barátságnak, s azt hiszem örökké hálás leszek Bagolykőnek, hogy így összehozott Benivel.
- Igen, passzolunk egymáshoz, ebből majd mindenki tudni fogja, hogy barátok vagyunk - mosolyogva tartottam közel csuklómat az övéhez, immár rajta a karkötővel, hogy így is megcsodálhassam. Tökéletes összhang volt a két karkötő közt, s még mindig nem akartam elhinni, hogy Beni idejét és energiáját szánta erre.
- Ezt nem gondoltam volna, hogy te képes vagy ilyen kis kézműves tevékenységre-nevettem fel, majd rápillantottam. - Tényleg köszönöm, nagyon örülök neki Beni - még soha nem adtam neki puszit, korábban csak az ölelésekben részesítettem, de úgy érzem, hogy erre most rászolgált, így egy nagy cuppanóst nyomtam jobb arcfelére.
-  Jaj dehogy vagy béna, csak idő kell rá, és nagyon is jó lett. Árulhatnád is, tuti hogy ilyet akarna venni minden csaj - nevettem el magam, s még mindig a karkötőt nézegettem, amit újra a karja mellé illesztettem.
- Én is szeretnék neked adni valamit, de én aztán tényleg nem vagyok ilyen ügyes, nem tudok ilyeneket készíteni - egy pillanatra lebiggyedt az ajkam, hisz fogalmam sem volt arról, hogy én ezt mivel viszonozhatnám a fiúnak.
- De majd...majd na majd egyszer megleplek valamivel - kacsintottam rá, majd felültem az egyik padra és a könyveit fürkésztem.
- Ó a bájitaltan...félek attól a vizsgától, mindjárt a nyakunkon van. Majd gyakorolhatnánk rá közösen, ha gondolod - a fiúra pillantottam, közben azon gondolkodtam, hogy feltegyem-e azt a kérdést, amit már egy ideje meg akartam tőle kérdezni.
- Tudom, hogy mostanában nem túl sok időt töltöttünk együtt Beni, de hidd el, hogy sokat számítasz nekem, és örülnék, ha többször találkoznánk. És nekem bármit elmondhatsz. Mond, minden rendben van veled? Úgy értem a családi dolgaidat leszámítva...- az ajkamba haraptam, mert nem tudtam, hogyan is kezdjek bele, végül mégis csak rászántam magam. - Olvastam a pletykarovatot...és tudod, hogy nem hiszek a pletykáknak, de néha van alapjuk és ...ugye ez a Delacroix nem szállt rád? - kérdeztem némi aggodalommal, mert hírből már hallottam arról a srácról, és nagyon rossz véleménnyel voltam róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mielőtt Bagolykőre kerültem, nem volt túl sok barátom, amiről leginkább a szüleim tehettek. Valami oknál fogva igyekeztek megóvni mindenkitől, akitől csak lehetséges, mugli vagy kvibli gyerekek közelébe egyáltalán nem engedtek, előkészítőbe nem járattak, inkább odahaza tanítottak magán úton. Mondhatom, hogy nem is voltak barátaim, s leginkább csak távolról figyeltem a játszótéren szórakozó gyerekeket. Ez viszont megváltozott, mióta megkezdtem a tanulmányaimat, s bár már közel sem vonzott a játszótér, és a fogócska, hisz nem voltam már gyerek, de most legalább lettek barátaim. Benett már az első perctől fogva szimpatikus volt, még annak ellenére is, hogy a maga módján olyan kis zárkózottnak tűnt. A könyvgyűjteményével azonban levett a lábáról, s azt hiszem máig nem láttam annyi könyvet, leszámítva Márk szobáját. A gondolatra enyhe pír festette meg az arcomat, mely még jobban felerősödött, amikor Beni kiejtette a következő mondatot a száján.
- Oh...nem baj, akkor is fogok majd...valamit - feleltem kissé zavartan, ugyanis Beni most közölte velem, hogy miért is kaptam ezt a karkötőt. Eddig azt hittem, hogy barátságból adta, s azért, mert múltkor úgy összevesztünk, most viszont kiderült, hogy Márkra és rám gondolt, s azt hitte, hogy valamit ő értett félre. Pedig, ha tudta volna, akkor most lehet hogy nem is kapok karkötőt. De akkor igazából még fogalmam sem volt róla, hogy mi ez az egész, meg annyira szégyelltem magam, hogy nem mertem effélékről neki mesélni, nehogy valami rosszat gondoljon rólam.
Ezután már nem tudtam úgy szívből mosolyogni, mint néhány másodperccel korábban, mert a bűntudat marcangolta a bensőmet, s nem hagyott nyugodni. Nem titkolózhatok Beni előtt, nem lenne jó, ha mindent másoktól tudna meg.
Ezek a dolgok kavarogtak a fejemben, miközben ő arról beszélt, hogy valahová beülhetnénk majd. Remek ötlet volt, igazából már magam is gondoltam rá, s ami azt illeti, mostanában nagyon hiányzott a társasága. Magam részéről tudtam, hogy sajnos néha a gondolataim másfelé jártak, s talán emiatt nem mindig voltam toppon egy beszélgetéshez, de hogy Benivel mi volt, azt nem nagyon tudtam. Az kiderült a beszélgetésünk során, hogy ezúttal a családjával nincs gond, viszont mégis úgy éreztem, hogy talán van valami más. Rá is kérdeztem arra az újságcikkre, mert néhányan azért pletykáltak erről a folyosón, de emiatt haragudtam is azokra a lepcses szájúakra, hisz valószínűleg csak kitaláció volt minden. Nem hiszem, hogy Beni titkolózott volna előttem, vagy mégis?
Miután feltelepedtem a padra, nem vártam tovább, s feltettem neki a kérdéseimet, közben kíváncsian fürkésztem a tekintetét, néha meg lepillantottam a barátság karkötőmre, ami immár a csuklómat ölelte körbe. Nagyon imádtam.
- Hát Theon, tudod, ilyen vékony, szőke srác, rellonos, akivel a bálon láttalak- igen, most már egész biztos voltam, hogy vele láthattam azon az estén Benit, szóval emiatt egy kicsit ideges is lettem, mert annak a fiúnak nagyon nem volt jó híre. Személyesen nem ismertem, csak láttam őt párszor a folyosón, és ami azt illeti, nem volt szimpatikus. De ettől függetlenül nagyon is érdekelt Beni válasza, így figyelmemet neki szenteltem.  
- Jaj, nem dehogy. Jól nézel ki, tényleg. Csak aggódom érted Beni, de őrülök annak, hogy csak pletykák. Annak a fiúnak nincs jó híre, és nem túl szimpatikus, szóval nem szeretném, ha bántana téged - mondtam őszinte aggodalommal, ahogy rápillantottam.
- Egyébként..- nyeltem egyet, mert úgy éreztem, hogy ezután már tényleg nem hallgathatok tovább, csak nem találtam a szavakat. Olyan nehéz volt valami olyasmiről beszélni, ami igazából képlékeny volt, s talán még magam sem értettem. Vagyis, azt hiszem, hogy magamat már egyre inkább értettem.
- Szóval tudod, mondtad hogy részben miért kaptam ezt a karkötőt - ahogy beszéltem, megérintettem kezemen a díszes anyagot, majd lopva pillantottam fel a fiú tekintetébe, mert borzasztó bűntudatom volt a történtek miatt.
- Nos...a helyzet az,hogy...de légyszíves ne akadj ki, jó?- nem akartam, hogy felkapja a vizet, így próbáltam felkészíteni őt a továbbiakra.
- A bál estéjén nem csak az volt, amit a rellonosról meséltem. A helyzet az, hogy...huh, jó. Szóval nekem egy ideje már tetszik Márk, az a levitás fiú. És miután elmentünk hozzájuk, én ott megcsókoltam őt, azt hiszem az ital miatt. Mert nem csináltam volna ilyet amúgy, vagyis...szóval igen. És aztán mi együtt aludtunk. De nem történt semmi Beni, csak aludtunk! - ezt úgy éreztem, hogy azonnal hozzá kell tennem, még mielőtt rosszat feltételezne rólam.
- Aztán másnap reggel nagyon kínos volt, másnapos voltam, nem emlékeztem a dolgokra, úgy kellett elmondaniuk. Szégyelltem magam, és ott valahogy próbáltam tudtára adni ezeket a dolgokat, de balul sült el. Azt hittem, hogy utál, meg minden ilyen hülyeség. És azért is voltam olyan feszült és rossz kedvű mostanában, csak nem tudtam hogy mondjam el neked. De múltkor azt mondta, hogy én is tetszem neki, de ...hát igazából csak kerülgetjük egymást - sóhajtva vallottam be mindent Beninek, s úgy éreztem, mintha egy nagy kő esett volna le a szívemről. Az más kérdés, hogy ezután amiatt aggódtam, hogy vajon hogyan fog majd minderre reagálni a legjobb barátom, s csak félve mertem rá felpillantani. Mi lesz Beni, most nagyon utálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lehet, hogy az elmúlt időszakban nem voltunk sülve-főve együtt, s megcsappant a találkozásaink száma, de ez nem jelentette azt, hogy már ne ő lenne az egyik legjobb barátom. Voltak barátnőim is, de egyikük sem állt hozzám olyan közel, mint Beni. A fiú talán azt hitte, hogy nem figyelek rá, vagy már nem érdekel, de még ha nem is találkoztunk, lopva azért csak rajta tartottam a szememet, s bizony amikor megláttam azt az újságcikket, aggodalmas gondolatok lepték el az elmémet. Nagyon nem örültem annak, hogy Theon Delacroix-al került egy lapon említésre, mert ég és föld volt köztük a különbség. Beni egy csupaszív srác volt, az a rellonos azonban elbújhatott mögötte.
Nem is tudtam sokáig magamban tartani ezeket a gondolatokat, túlságosan féltettem őt, s tőle akartam hallani azt, hogy minden rendben van-e. Már csak azért is, mert nem túl kellemes találkozásom volt azzal a tejfölszőke hajú sráccal, s még most is borsódzik tőle a hátam, ha csak rágondolok.
- Azt inkább nem fejteném ki, hogy miket hallottam róla, de hidd el, hogy nem jó dolgokat. Az a fiú képes átgázolni másokon, és fura is.- hogyan is mondhatnám el neki, hogy az egyik barátnőm azt mesélte, ahogy ez a srác meg akarta neki mutatni a micsodáját.
-  Mindegy, felejtsd el, mert nem akarok beleszólni abba, hogy kivel barátkozz, csak féltelek, hogy rossz hatással lesz rád. Te annyira jófej srác vagy, nem szeretném, ha átformálna valami bunkóvá - jegyeztem meg az aggodalmamat, miközben felpillantottam rá.
Szerencsére nem környékezte meg őt, legalábbis nem hinném, hogy történt volna ilyesmi, mert azt Beni biztosan elmondta volna, így némiképp megkönnyebbültem ezzel kapcsolatban. Ezután viszont következett a fekete leves, ugyanis volt valami, amit be kellett vallanom Beninek. Nehezen vettem rá magam a vallomásra, egy kicsit tartottam is a reakciójától, főleg azután, hogy ilyen szép karkötőt kaptam tőle, de azért úgy döntöttem, hogy lesz ami lesz, nem fogok előtte titkolózni, hisz joga van ahhoz, hogy tudja, mi történt velem az elmúlt időszakban.
- Légyszi ne legyél ideges, azért nem tudtál róla, mert még én magam sem értettem ezt az egészet, szégyelltem is, ami történt , és cikinek tartottam róla beszélni. De volt időm rajta gondolkodni és így most már sokkal jobban látom magam is a helyzetet - fűztem hozzá szavaimhoz, remélve, hogy Beni talán megnyugszik és nem lesz rám dühös.
- Kérlek - sóhajtottam, mert látva a járkálását a legrosszabbtól tartottam. Már én is kezdtem ideges lenni, aztán felálltam, s Beni után léptem, hogy ne tudjon előlem elmenekülni.  
- Mit hittél el neki? - erre kicsit összeráncoltam a homlokomat, de a következő kérdésére már hitetlenül vontam fel a szemöldökömet.
- Ajjh Beni, dehogy nyúlt hozzám! Nem, nincs semmi következmény, semmi olyan sem történt , hidd el. Márk egy úriember, de tényleg. Én sem hittem volna, de végig vigyázott rám, nagyon rendes volt, szóval légy szíves, ne gondolj róla rosszat. - próbáltam meggyőzni a barátomat arról, hogy azon az estén semmi sem történt és ne is próbáljon efféle dolgokon gondolkodni.
- Nyugi, ennyire ne félts - szelíden mosolyogtam rá, látva a kétségbeesését, majd még a kezét is megérintettem, s ezt követően vallottam be neki azt, hogy mennyire tetszik nekem ez a srác.
- Mit nem néztél volna ki belőlem? Hogy megcsókolom? - kérdeztem vissza, s egy pillanatig csak csöndben fürkésztem őt, mert nem tudtam, hogy mit gondol rólam Beni. Tartottam attól, hogy csalódott bennem.
- Ha őszinte akarok lenni veled, akkor én sem gondoltam volna ezt magamról, mert soha nem viselkedtem így. De mellette teljesen becsavarodom, nem tudom ezt neked elmagyarázni...- kezdtem bele, s azt hiszem, erre tényleg nem volt értelmes magyarázat, csak az, hogy nagyon vonzódtam a levitáshoz.
- Hogy mit? Nem tudom - vállat vontam, majd egy mosoly ült ki az arcomra, amiből ő is láthatta, hogy ha Márkról beszélek, akkor még a szemeim is csillognak. - Tetszik, nagyon jóképű és tényleg nem tudom - még bele is pirultam, hisz ez volt az a kérdés, amit tényleg nem tudtam neki szavakkal megfogalmazni. Ezt érezni kellett.
- Ezt mondta? - egy kicsit meglepett az, hogy rólam beszélgettek, meg az is, hogy Márk furának tart. Nem is tudtam, hogy emiatt rosszul kéne-e éreznem magam, vagy nem.
- És hogy értette, hogy fura vagyok? - kérdeztem vissza, hátha megtudom, hogy ezzel mit akart Beni mondani. Lehet, hogy Márk még sem kedvelt annyira, mint amennyire legutóbb mutatta?
- Ami azt illeti, már elhívott - mondtam egy mosollyal a fiúnak, de utóbbi megjegyzésére felkaptam a fejemet. - Hogy én is? Miért, te mibe keveredtél? Csak nem? Van valami lány a láthatáron? Na, mesélj! Mindent tudni akarok! - nevetve böktem oldalba, mert nagyon meglepődtem azon, hogy talán Beni is becsajozott. Nem azért, mert nem volt helyes srác, csak nem gondoltam volna róla azt, hogy máris elkezd udvarolni valakinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már sokadszorra olvastam újra a Bájitalok című könyv egyik fejezetét, hogy alaposan felkészüljek a közelgő vizsgára, de folyton elakadtam benne, s nehezen ment a koncentráció. Nem tudtam a sorokra figyelni, mert folyton emlékeimbe kúszott az a pillanat, amikor megláttam kettesben kakaózgatni Danát és Márkot. S persze ez az egész annyira zavarosan kavargott a fejemben, hogy már abban sem voltam biztos, hogy pontosan mi történt. Lehet, hogy félreértettem őket, de akkor miért hazudott volna Márk? Tök egyértelmű volt számomra, hogy nem mondott igazat, s erre meg mertem volna esküdni. Szörnyen éreztem magam, részben ezért, részben azért a hanghordozásért, amit megütött velem szemben. Naiv voltam, azt hiszem, egész biztosan.
Ezek a gondolatok kavarogtak újra és újra, míg elmélkedésemből félbe nem szakított egy levitás, aki egy levéllel tért be hozzám. Kicsit meglepődtem, hisz nem számítottam üzenetre, s bevallom, egy kicsit még a gyomrom is összeszorult, ha arra gondoltam, hogy talán Márk írt nekem. A levelet megköszönve vettem át, megvártam, míg eltűnt a háztárs, s csak azután, nagy levegőt véve nyitottam fel azt izgatottan, s talán egy kicsit reménykedtem abban, hogy valóban tőle érkezik majd, s bocsánatot kér. Nem ő volt.
Dana aláírása szerepelt a lap alján, s egy találkozót kért tőlem a Lélek szobájában. Ami azt illeti, sejtettem, hogy a két nappal korábbi történtek miatt kereshet, s tulajdonképp rá nem is haragudtam. Persze, rosszul esett őket együtt látnom, de még sem okolhattam őt, mert semmiről sem tudott.
Nem is akartam vele rosszban lenni, hisz ő volt az, aki egy új világot mutatott nekem a divattal, s ha ő nincs, akkor talán még mindig azokat az ósdi ruhákat hordanám. Sokat köszönhettem neki, jó barátok is voltunk és hiányzott volna a társasága. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy találkozom vele, összeszedtem magam, s egy órával később meg is jelentem a helyiségben, ahol korábban soha nem jártam.
Furcsa volt, mert ahogy beléptem, a falak színe azonnal elsötétedett, s komor szürkévé vált. Össze is ráncoltam a homlokom, s próbáltam rájönni, mi lehet ez a varázslat. Közben egy lassú zongorajáték is felcsendült halkan, de azt nem tudtam, hogy honnan jön a hang. Körbefordultam, keresve hogy vajon ki játszhat odabent, de rajtam kívül senki sem volt a helyiségben.
Sóhajtva telepedtem le a kanapéra, az egyik párnát húztam az ölembe, s annak a sarkát kezdtem piszkálni, miközben várakoztam. Csak azt nem tudtam, hogy mit is mondhatnék majd, ha megérkezik Dana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

A szomorú zongorajáték egyre jobban elvarázsolt, s ugyan nem boldogsággal töltött el, de volt benne valami nyugtató, s valamelyest el is terelte a zene a gondolataimat, legalábbis néhány perc erejéig, míg a helyiséggel ismerkedett pillantásom. Azt egyelőre még mindig nem értettem, hogy honnan jön a zene, de nem zavart. Néha az ablak felé vezettem a tekintetem, s a komor felhőket vettem szemügyre, mert amilyen pechem volt, még odakint is borús volt az idő. Szegény Bolyhos is elég megviselt volt mostanában, egy kicsit mintha még zavarodottnak is tűnt volna, s ha jól belegondolok, akkor talán még Tücsök és Béla is furán viselkedett. Persze, az is lehet, hogy ezt az egészet már csak beképzeltem, s a saját , negatív hangulatomat akartam kivetíteni rájuk.
Ahogy ezen agyaltam, váratlanul ért Dana köszönése, össze is rezzentem egy pillanatra, s csak ezután köszöntem a lánynak.
- Szia - hangomban megült némi bizonytalanság, nem tudtam, hogy a történtek után mégis hogyan kellene viselkednem, vagy mit is kellene mondanom. Azt tudtam, hogy ostobán viselkedtem, legalábbis utólag átgondolva talán nevetségesnek tűnhettem, ahogy elrohantam a helyiségből. Ki tudja, hogy mit gondolhatott rólam Dana.
- Nem sok minden, a vizsgák... elveszi minden erőmet a felkészülés - sóhajtva adtam egy választ, s persze volt is ebben némi igazság, de feltehetően nem ez érdekelte őt, s azt hiszem, én is csak az időt akartam húzni ezzel a válasszal. Közben a lány felé fordultam a kanapén, hisz nem akartam bunkónak tűnni, ezért is helyezkedtem úgy, hogy láthassam őt. Dana ezután aztán úgy tűnt, hogy a lényegre tért, de ezen nem is kellett volna meglepődnöm, hisz végül is, ő kérte a találkozót.
- Segítséget? - ezen is meglepődtem, de így már érthető volt, hogy miért is ölelkeztek össze. Persze, volt még bennem néhány kérdés ezzel kapcsolatban, s kezdtem nagyon is kínosnak érezni ezt a helyzetet, hisz Danának tulajdonképp még mindig nem mondtam semmit, ő viszont máris próbált magyarázatot adni a helyzetre.
- Ez nagyon ciki - sóhajtottam magam elé, s egy pillanatra a tenyereimbe temettem az arcomat, majd csak ezután pillantottam fel a lányra.
- Jó - sóhajtottam, s folytattam - azt hiszem, ezt tényleg tisztáznunk kell Dana, és először is szeretnék elnézést kérni a múltkori viselkedésemért, mert bármi is volt ott, én nem rád haragszom - egy pillanatra megálltam, próbáltam összeszedni a gondolataimat, és újra belekezdtem.
- Azért viselkedtem furán, mert...nem meséltem neked róla, de egy ideje már tetszik nekem Márk, és azt hiszem, talán hogy beleestem. És szerintem ezt ő is tudja, mert már számtalanszor próbáltam a tudtára adni, de mégis nem igazán jutottunk egyről a kettőre. És amikor megláttalak titeket, akkor elárulva éreztem magam, mert azt hittem, hogy ő is kedvel engem. Szóval ezért akadtam ki, amikor megláttalak titeket, és mivel neked erről nem meséltem, rád nem haragudhatok. Bár azért nem értem, hogy ha Somával jársz, akkor ez mi közted és Márk között - hangomban volt némi bizonytalanság, s ezt talán Dana is kihallhatta.  - Tényleg nincs köztetek semmi? - kérdeztem rá ismét, miközben egyre jobban szorongattam az ölemben tartott párnát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Már nem tarthattam tovább magamban a titkaimat, ha tisztázni akartam a helyzetet a lánnyal, akkor színt kellett vallanom előtte Márkkal kapcsolatban. Ezt meg is tettem, majd némi aggodalommal fürkésztem a pillantását, miközben a kérdésemre választ vártam. Fogalmam sincs , hogy miért hittem azt, hogy van köztük valami, mégis ezen kattogott minden gondolatom, egészen addig, míg Dana el nem árulta ennek az ellenkezőjét, miszerint csak félreértettem a helyzetet, s köztük valóban nincs semmi, mert Somát szereti.
- Az én javamra? - kissé összeráncoltam a homlokomat, miközben továbbra is Danát figyeltem, próbáltam értelmezni a szavait. Ráadásul azt is mondta, hogy Márk szíve másért dobog, s ő csak segíteni próbált neki valamiben.
- Szóval akkor te Somát szereted, és nincs köztetek semmi - ismételtem a szavait, s közben tovább agyaltam az elhangzottakon.
- Dana, az előbb hogy értetted azt, hogy a történtek mögött valami sokkal több van a javamra? Úgy érted, hogy Márk velem kapcsolatban mondott neked valamit és valami efféle dologban kérte a támogatásod? - hozzá hasonlóan magam sem kérdeztem rá nyíltan, de azt hiszem, hacsak nem értettem félre, akkor talán Dana azt akarta tudtomra adni, hogy Márk talán mégis engem kedvel, s lehet, hogy éppen erről társalogtak ott a kandallónál.
- Kérlek, mond el, mert én már ebbe az egészbe belezavarodok, ráadásul hazudott nekem. Hablatyolt valamit arról a kékszakállú hercegről, de ez nevetséges, azért ezt még én sem veszem be. Mit titkol előlem? - ismét a lányra pillantottam, hangomat segélykérés fűszerezte, s láthatta rajtam Dana, hogy mennyire összezavart ez az egész helyzet.