Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látványosan gondolkodóba esem a szavain. Alapból szerintem senki se szereti, ha okoskodnak, hegyi beszédet tartanak valamiről, főleg nem akkor, ha az illető fiatalabb nálunk, de Zalánban semmi odamondást nem vélek felfedezni. Ő tényleg rosszindulat nélkül, segítő szándékkal ad tanácsot, amit értékelek. Többek között úgy, hogy lesütöm a szemeim, és elpirulok.
- Harmadikos vagy, ugye? Mert akkor jövőre már találkozhatsz velem. Addig még csiszolok az előadásmódomon - mosolyodom el. - Ettől pedig nem kell tartanod. Egyetemi hallgatónak számítok, és nincs annyi tapasztalatom a tanításban, hogy elszálljak - persze a jobbak közé sorolom magam, de ezt nem kötöm az orrára. Mármint, tisztában vagyok vele, hogy okos vagyok, de nem szeretek ezzel visszaélni. Én inkább a szerény, szolgalelkűek csapatát gyarapítom, valószínűleg a jó agyam hiányában egy tipikus navinés veszett volna el bennem.
Meglep, hogy beszélgetésünk ilyen irányba vált át. De betudom annak, hogy valami kutatómunkában van, végtére is én zavartam meg őt benne, talán jobb, ha a gondolatai nem vesznek el teljesen a fejében. Megvakarom a tarkóm, összegyűjtve az emlékeim, s közben ide-oda járatom a plafonon a tekintetem, hátha kimaradt valami részlet, amit még meg kellene osztanom vele. Néhány pillanatnyi elmélyült hümmögés után azonban elégedetten csettintek a nyelvemmel.
- Nos, azt hiszem, hogy az alvássegítő lenne a leghelyesebb kifejezés, vagyis hát ilyen gyengébb altató, de persze lehet erősebbre is csinálni, csak az veszélyesebb, meg nem tudom, hogy a szervezeted hogyan reagálna rá, ezért jobb, ha nem viszed túlzásba, de ezt nyilván mondták az órán is, ha emlékszel... És miért is ne tennéd, na de a kísérletek pedig, hát tudod ez teljesen változó, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy mindegyik sikerült, voltak eredménytelen próbálkozások is persze, de a sikeresek közül csodát ne várj, klasszikus bájitalokra gondolj - veszek óriási levegőket a hosszú monológom után, aminek közepétől már valósággal remegett a hangom, annyira belelendültem. - Na jó, azért bevallom, de csak neked, hogy próbálkoztunk durvább bájitalokkal is, de erről nem hiszem, hogy beszélhetek. Na de miért is vagy kíváncsi? Mi az, amit nem tudsz beszerezni külsőleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem akarom én őt olyanról faggatni, amiről nem szívesen beszél. Az emlékeztetne a tipikus tanári viselkedéstípusra, amitől mindenki a falra mászik, én viszont jobban szeretném, ha egy fiatalos valakinek vésődnék bele a kastélybeli diákság emlékezetébe. Ha már a beszélgetésünk kezdetén, mindenfajta előzmény nélkül leszögezte, hogy nem iskolai feladat a kutatómunkája, akkor kizárásos alapon vagy másnak segít, vagy saját magán. És, ha kissé jobban belegondolok, azt hiszem kezdem is érteni, hogy honnan fújhat a szél. De elővigyázatossági okokból várok, hátha megerősít.
- Kár, hogy már kiszálltam az üzletből. Egy időben valóságos ügyfélkört építettem ki magam köré - sóhajtok fel szomorúan, ahogy az idő gyorsasága jut eszembe, na meg a sok régi barát, akikkel megismerkedtem így, s most már többükkel megszakadt a kapcsolat. Nem egyik napról a másikra, de amikor kikísérleteztem a számomra megfelelő dózisú bájitalt, nem voltam rest pénzért, szívességért cserébe megosztani azt másokkal. Akiket szimpatikusnak találtam. - Szerintem is jobb, ha valami biztonságosabbal kezdesz. Gyengébb ugyan a hatásfoka, de mindig az egyéntől függ, hogy kinek hogyan reagál a szervezete az adott összetevőre - folytatom tovább az okoskodást, és tényleg úgy hallatszik kívülről, mintha egy idős professzor bújt volna belém.
- Hasonló, igen. Némiképp feldobva - nyugtázom az elém tett oldalt. - De a gyógyítók is tudnak segíteni, ha bizonytalan vagy. És ha az idegességtől van, vagy szorongsz, akkor kezdetben a Goulens-bájitalt is megpróbálhatod, hozzá borsmentából vagy levendulából készült teával. Mármint, ha az okokat tudod, a tüneteket is könnyebb lesz kezelni - lassan, s egészen halkan beszélek hozzá, még közelebb is hajolva kissé. Lesütött szemeim sugallják, hogy próbálok diszkrét lenni, de azt hiszem sejtenie kell, hogy melyik jelenségre célzok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Pirultan sütöm le szemeim, s ahogy tarkóm vakargatva a magyarázaton gondolkodom, érezhetően szaporább lesz a szívverésem is. Nem biztos, hogy ezeknek a részleteknek most kell rólam kiderülniük az alattam jövő évfolyamok diákjainak, de aztán azzal nyugtatom magam, hogy tulajdonképpen soha sem titkoltam ezt a tevékenységet.
- Én csak segítettem azokon, akik kérték - vonok vállat vigyorogva, s még a karjaim is látványosan széttárom. - Amúgy meg... szívesség volt. Máskor meg ők segítettek másban, amiben jók voltak, ha olyan volt. Így megy ez... De nem rémlik, hogy kimondottan megsértettem volna a házirendet - mosolygok szemfülesen. Úgy látom, Zalánt érdekli a téma, ezért némi hatásszünetet tartok, de látszik rajtam, hogy a gondolataimat szedem épp össze. Vacillálok is nagyban, hogy elmondjam-e, de ha már ennyire témánál vagyunk, végül legyintve kiegészítem a mesém.
- Eszembe jutott valami. De tartsd a szádat - bánom is én, ha kiderül, elévült a dolog, és bizonyíték sincs rá. Majd azt mondom a vezetőségnek, hogy lódítottam, pedig igaz az utolsó szóig. - Na szóval. Még elsős koromban lehetett, hogy az egyik fiúval betörtünk Várffy szertárába, ahonnét elcsentünk két tetszőlegesen választott bájitalt, amit ő a diákoktól csórt el, és amikről fogalmunk sem volt, micsodák... De fiatal voltam és befolyásolható, úgyhogy felhajtottam az egyiket. Öregedtem is tőle vagy hetven évet, a társam pedig képtelen volt értelmes mondatokat kiejteni. De túléltem, mint látod - húzom ki magam büszkén, és elnevetem magam a nosztalgikus emléken.
Feszülten figyelem, ahogy gyötrődik magában. Elmondja-e, vagy sem. Talán az előbbi történetem miatt bizalmat szavazott. Jó is, hogy oldottam vele a hangulatot, mert most elkél a segítség. Idegesen tördelem az ujjaim, keresve a megfelelő szavakat, aztán kínosan elhúzom a szám a tanár résznél, bár pár pillanatig elmélyülten kell gondolkodjak, nem esik le ugyanis egyből, hogy ő miért ijed meg, s hogy már én is a tanárok közé tartozom. Valahol.
- Nem mondom - ígérem meg neki komoly hangon, mélyen a szemébe nézve. - Nem akarlak megijeszteni, de sokan hallották, biztosan megy a pletyka. Amúgy ismerek valakit, aki szintén rosszul aludt, furcsákat álmodott, mígnem kiderült, hogy a látnoki képességei jelentkeztek - tűnődöm el, s kíváncsian nézem Zalán reakcióját, talán itt van a kutya elásva. Vagy csak jobban ráhozom a frászt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Na látod, mindenki csinál hülyeségeket. Még a levitások is. Csak mi próbáljuk tudományos köntösbe rejteni... - emelem fel mutatóujjam tudálékosan. Bárki is merészeli számon kérni a múltbéli csínytevéseim, azért előbb nézzen az illető magába. És egyébként is, a varázsvilág felfedezése tök jó buli. Nekem mindig kényszerem volt arra, hogy pótoljam az elmaradást, amit a mugli környezetben töltött gyerekkor okozott, és irigykedve néztem azokat az aranyvérűeket, akiket születésüktől fogva körülvett a mágia. Utólag visszagondolva, ennek így kellett történnie. Mert akkor nem lettem volna ennyire szorgalmas, kitartó, megfelelési vágytól fűtött. És talán most nem ülnék itt gyakorlótanárként sem.
Szemeim óriásira kerekednek el, mert hosszú pillanatok múlva sem értem, mi váltja ki Zalánból ezt a gyerekes viselkedést. Tudom, borzasztóan érzékeny fiú, ebben talán hasonlítunk, de szavak elől menekül. Ennél azért több esze kellene, hogy legyen, bár ezt nyilván nem vágom a fejéhez. Sajnálom őt, hogy ennyire magamra haragítottam, és gyötörni kezd a bűntudat. Nem állok én olyan ember hírében, aki megbánt másokat, nem is tudom elviselni az ilyet. Amíg tehát szedelődzködik, a meglepettségből kizökkenve végül megrázom a fejem, és marasztalóan megfogom a csuklóját, amikor egy óvatlan pillanatban a könyveiért nyúl.
- Ülj vissza, hé! Ne hívd fel jobban magadra a figyelmet - pillantok magunk köré idegesen, kíváncsi szempárok után kutatva, de látszólag mindenki elmerült a könyvlapozgatásban. - Azt hiszem, félreértesz. Csak hangosan gondolkodtam. De annak nincs sok értelme, ha most elmész. Inkább hagyd, hogy segítsek rajtad - győzködöm, de látszólag menthetetlen a helyzet. A kijárat felé igyekszik, én viszont nem akarom erővel feltartani. Ha menni akar, menjen. Csak nézek ki a fejemből, bambán, fel sem fogva, mit tettem. Egy meggondolatlanul kiejtett mondat... Talán még megbocsát. Ezekben nagyon rossz vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ez úgy hangzik, mintha üldözési mániája lenne. Lehet, hogy szemmel tartják őt, de biztos vagyok benne, hogy a vezetőség részéről ez egy jó szándékú figyelemmel kísérés, ami alapján ha elfajulnak a dolgok, készek segítséget nyújtani fentről. Hogy a diákság miként kezeli ezt a jelenséget, az már sokkal izgalmasabb kérdéseket vet fel. Tudom, mit érezhet, és hogy miért lett ilyen csekély idő alatt indulatos velem szemben. Gondolom fél attól, hogy elítélik, megbélyegzik, címkét akasztanak rá. Amennyire tudtam, én is menekültem a reflektorfény elől. Nem attól, amelyik a próbatermünkben vetül ránk, mert az még semmi ahhoz képest, ahogy a falakon belül terjednek a különféle fűszerezésekkel tarkított spekulációk. Engem is járatott már le Edictum újságcikk, hogy is felejthetném el azt a karácsonyi bált... Szóval jobb, ha kerüli a helyzeteket, de ha szigorú vagyok, a könyvtári elviharzásából is lehetne anyag, szóval... Megrázom, majd lehajtom a fejem, és már kész vagyok beletörődni a távozásába, amikor némi hatásszünet után, voltaképp filmszerűen dönt a visszatérés mellett. Köszi!
- Jó, akkor nem az - vágom rá gyorsan, ahogy hálálkodóan csillogó szemeimmel végignézek rajta ültemben. Minden szavam igyekszem gondosan megválogatni most, ezért is hagytam, hogy megtalálja a megfelelő kifejezéseket. - Persze, legalábbis megteszem, amit tudok. És csak remélni tudom, hogy használni is fog - veszek egy nagy levegőt. Ez egy kissé burkolt felelősségkizárás.
- Készítek egy gyengébb adagot. Egy hétig elleszel vele. Szeretnéd? - kérdezek vissza, ahogy gondolkodóba esem. - De mondd, ha másféle segítségre gondoltál. Sajnos pszichológus nem vagyok, de azt hiszem, pedagógus-hallgatóként azt is mondhatom, hogy ha bármi baj van, nyugodtan megoszthatod. Én még egy fokkal közelebb állok a diákokhoz, mint a többiek - kacsintok rá cinkosul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Van valami nyugtalanító abban, ahogy Zalán fel tudja kapni a fejét bizonyos szavak hallatán. Nem azon filozofálok különösebben, hogy milyen lelki traumái lehetnek, amik kiváltják ezt a reakciót nála, egyszerűen csak kényelmetlennek hat az érzés, hogy duplán meg kell gondoljam a mondandóimat. A szavaimnak súlya van. Amúgy is, de most főleg.
Jó érzéssel tölt el, hogy rábólint a bájitalomra. Igazán elégedett csak akkor leszek, ha már használja, és segít neki valamelyest a gondjain. Csodát nem ígérhetek persze, de lelkesen beavathatom őt a főzet rejtelmeibe, ha kéri. Magyarázatára összeráncolom a szemöldököm. Nem tűnik meggyőzőnek az indokolása. Mondhatná teljesen nyugodtan, hogy még nem mer bízni bennem, vagy azt is, hogy meg akarja tőlem tanulni. Mégis jobbnak látom nem fennakadni ezen, mert a sértődés esélye már így is eleget lógott a fejünk felett.
- Háát jó, ahogy gondolod - dörmögöm a magánhangzókat elnyújtva. - Beszéljünk meg egy időpontot, aztán ha szabad a labor, ott könnyedén meg tudom mutatni. Még megejtek előtte egy beszerző-körutat a hozzávalókért - kezdem máris csikorgatni az agytekervényeimet, hogy felidézhessem a szekrényemben heverő készletem állapotát. De annyira fáradt vagyok, hogy tényleg csak megsaccolni tudom a jelenlegi mennyiséget.
- Órák után várlak - nyugtázom, és remélem, hogy nem fogom elfelejteni. Aztán jobbnak látom felállni a székből. Tudom, hogy még lenne itt egy kis dolga, ezért hagyom őt kibontakozni. Engem pedig a szakirodalom-polcok csalogatnak vissza, hogy dolgom végeztével én is elhagyhassam a könyvtárat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nyakamon az első vizsgaidőszak. Nagy a nyomás rajtam, de szerencsére a minisztérium gyakorlott szakemberei a segítségemre lesznek a hoppanálás tárgyhoz tartozó számonkérés lebonyolításában. Nincs valami sok diákom, úgyhogy viszonylag keveset leszek a kastélyban. Helyette az egyetemen kell teljesítenem a kötelezőket, hogy meglegyen az adott félévre előírt kredit, aztán jöhet a jól megérdemelt pihenés. Persze a nehéz időszak alatt se szeretném elhanyagolni a barátaimat. Danával már nagyon régen tudtunk normálisan találkozni, az egyik szabad időpontot pedig fel is szabadítottam erre. Örülök, hogy vele jó maradt a kapcsolatom, mert hát sokan jöttek-mentek az évek alatt, olyanok is sajnos, akiknek távozására egyáltalán nem számítottam.
Hamar bepakolok a táskámba. Nincs sok cuccom, csak a kék fürdőgatyám, ami még levitás diákkoromat idézi. Csíkos törölköző, fekete papucs, aztán indulhatok is. A helyszínen Dana már a szokásos stílusával üdvözöl, amitől persze pirultan kezdem vakargatni a tarkóm. Amióta gyakorlótanár lettem, nem ez az első, hogy szabadkoznom kell. Úgy érzem, sose fogom megszokni ezt a bánásmódot. Különösen furcsa, hogy ő az idősebb, és most kicsit mintha fordult volna a kocka a hierarchiában. A sors fintora.
- Jaj, Dana, hát micsoda fogadtatás - nevetek zavartan. - Neked csak Beni. Szerencsésen elkerülted, hogy taníthassalak - jegyzem meg mosolyogva. Ha jól tudom, az utolsó vizsgáit rúgja, szóba is akarom majd hozni a témát, hogy pontosan mik lettek a végső tervei az iskola után.
- Na, akkor irány az öltöző, aztán találkozzunk a közös kijáratnál - javaslom, ahogy a férfi részleg után kutatok a tekintetemmel. Már alig várom, hogy a vízben legyünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Tényleg? - kérdezek vissza meglepetten, nagyot nyelve és pislogva. Ha Dana ülne az órámon, az biztosan nagyon furcsa érzés lenne. Megszoktam, hogy alattam jövő, fiatalabb nemzedéknek magyarázok, a korábbi csoporttársaim előtt igencsak fura lenne bizonyítanom, hát még akkor, ha valakit jobban ismerek. De ez is egy jó lehetőség arra, hogy gyakoroljak, fejlődjek, úgyhogy folytatom is a válaszom. - De te már megtanultál hoppanálni, nem? Mindenesetre az elméleti alapokat mindenkinek el tudom magyarázni, és tervezem is majd, hogy a kimaradó évfolyamoknak afféle szakkört indítsak, ahol pótolhatják, fejleszthetik a képességüket. Igazából majd az órarendemtől függ, mert az egyetem az első - magyarázom neki lelkesen, leszögezve a legfontosabbakat. Igazából lehet, hogy tényleg nem lenne rá kapacitásom, hiszen ha már találkozni tudunk, akkor szórakozásból akarok vele lenni, nem pedig kötelességből.
- Hát, olyan régen azért nem láttál. De köszönöm! - pirulok el, ahogy végignézek magamon. Mondják, hogy sokat változott a testmagasságom, de még mindig nem tartom magam a legmagasabbak közé tartozónak. Ami észrevehető, az a vékonyságom, igazából volt időszak, amikor több volt rajtam, de a VAV környékén volt a mélypont, most kicsit megint javul a helyzet, igazából attól nem kell tartanom, hogy pufi leszek szerencsére. - Te is jó bőrben vagy, de majd mesélsz jobban, hogy mi újság veled. Remélem, hogy jól mennek az utolsó vizsgák - jegyzem meg óvatosan, ami egy gyakorlótanár szájából lehet, hogy a kelleténél nagyobb nyomást jelent benne.
- Hú, hát nem tudom, hogy itt árulnak-e, de persze! Én nem vagyok egy nagy hekk-evő, de majdcsak elfogy a tányérról. Remélem, hogy az árak is barátiak. A legjobb persze az lenne, ha a tavacska partján kiülve tudnánk enni, ott valahogy hangulatosabb a szabad ég alatt - álmodozom, de ott meg a tó az, ami kicsit koszosabb talán, meg ki tudja milyen lény rejtőzik benne, úgyhogy itt legalább wellness elemek is vannak, és élvezetes az egész.
Leokézva Dana kijelentését, én is fürdésre alkalmasra váltok, még megejtem a mosdót, pár utolsó igazítást a tükör előtt, és egy szabálykövető zuhanyzást. Már vár rám, törölközőmmel a hátamon, papucsban csoszogok oda.
- Nos, teli hassal mégsem olyan jó fürdeni, úgyhogy szerintem célozzuk meg az egyik medencét - javaslom. Szívesen úsznék is, kérdés, mennyire bírják a gyenge karjaim, úgyhogy kíváncsian várom a válaszát, s részemről meg is indulhatunk végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Mintha csak tegnap lett volna, hogy annak idején Petyával összesodort minket az élet ezen az átkozott folyosón. Azóta is összeszorul a torkom, ha végig kell rajta sétálnom. Akkor még nem tudtam, hogy az a véletlen találkozás később mennyire meghatározó lesz, és hogy egy igazi barátra fogok találni, akivel később együtt jártunk szorgalmasan az edzőterembe is, hogy a vékony alkatom ellenére valami kis izmot építsek magamra, amivel elijeszthetem a szekálóimat. Azóta örülök, hogy korban is kinőttem a rosszalkodók többségét, és most már a katedra mögül állva hatalom is megadatott, hogy kellően szankcionáljam őket. Ha össze is súgnak mögöttem, nem érdekel, hiszen fizikailag ujjat húzni biztosan nem fognak már. Remélem, hogy Petya élete azóta jól alakul, hiszen mostanában ritkábban tudunk találkozni...
Éppen a színjátszókör próbatermétől ballagok visszafelé, ahol a tanévet lezáró vizsgaelőadást követően kellett elintéznem pár dolgot. Mindig van mit rendezni a szertárunkban, a jelmezek és kellékek sora kifogyhatatlan. A gondolataimba temetkezem, kissé nosztalgikus hangulatban. Ilyenkor alig vannak a folyosókon, általában a tanulószobán dekkolnak, vagy a könyvtárban, akik pedig már túl vannak a megpróbáltatásokon, azok a szabadban, vagy a faluban múlatják az idejüket, hülyék lennének a kastélyban maradni. Ezért szúr szemet a valamivel előttem magányosan haladó fiú, aki meg-megáll néha, a falnak támaszkodva, mintha fájlalná közben valamijét. De talán csak megbukott éppen, és sírni készül. Mégis, végtagjai gyengülnek, a könyvek tompa puffanással esnek ki kezeiből, az egész pedig egy rossz filmre emlékeztet. Megijedek, amikor felismerem, hogy Rómeó az. Jól emlékszem a tanári értekezleten vele kapcsolatban elhangzottakra.
- Jól vagy? - szólítom meg hátulról, ahogy lassan mögé kocogok. Óvatosan a hátára helyezem bal tenyerem, majd egy gyors mozdulattal felveszem a könyveket a padlóról. - Ettél ma rendesen? - érdeklődöm kissé vallatóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem akarom megijeszteni, izmai mégis megfeszülnek. Lehet, hogy a tanári gárda tagjaként azt várják el tőlem, hogy rutinosan kezeljem az efféle váratlan helyzeteket, de ilyenkor én is ugyanúgy izgulok, és bár nyíltan nem merném bevallani senkinek, de kissé tanácstalan vagyok. Nincs még tapasztalatom abban, hogy hogyan kezeljem azt a szituációt, amikor egy diák előttem rosszul lesz, egyedül az eligazításon elhangzottakat tudom felidézni magamban, amit még valamikor a tanév elején tartottak nekünk. Viszont az se most volt.
- Talán jobb lenne, ha elkísérnélek a gyengélkedőre - nézek végig rajta kétkedve, a mosolya ugyanis nem győz meg arról, hogy tényleg olyan jól lenne. Sápadt és erőtlen, fogalmam sincs, hogy ez mennyire jellemző rá ilyenkor, de kötve hiszem, hogy hagynák így mászkálni a folyosókon.
Tanár bá'... Hát, ezt még mindig szoknom kell. Még így is nehezen állom meg, hogy ne horkanjak fel a megszólításon, azonban kénytelen vagyok elengedni a fülem mellett. A legfontosabb most az, hogy meggyőződjek az állapotáról, és attól, hogy próbálja játszani az erős felnőttet, még egyértelműen úgy látom, hogy csak el akarja bagatellizálni a helyzetet. Pedig az ilyet komolyan kell venni.
Sóhajtok egyet, majd szemforgatva a pálcámért nyúlok. Egy lazább lendítő mozdulat után az oldaltáskám csatja felnyílik, s a benne lapuló üres kulacs a markomban landol.
- Aguamenti! - kiáltom határozottan, s a pálcám hegyéből feltörő vízsugár lassan megtölti a kulacsot. - Ezt idd meg! Közben nyugodtan támaszkodhatsz a falnak. Van nálad valami nasi? - kérdezem, ahogy átnyújtom az italt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Nem tetszik, hogy ennyire makacs természete van. Tudom, hogy speciális eset, ezért próbálok tapintatos lenni vele anélkül, hogy nyíltan kellene megfogalmaznom az aggályaimat, rákérdeznem a körülményeire, és társai. Nem hiszem, hogy jó néven venné. Így meg kicsit olyan, mintha tabut játszanánk. Hülyének nézhet, ha beadja nekem az egyszerű rosszullét meséjét, amit így nyilvánvalóan nem tudok elfogadni. Mindaddig nyugtalanítani fog, hogy mi van vele, amíg újra megerősödik.
- Gondolom, nem lehet könnyű... - szegezem le a fejem egy pillanatra. Egy kicsit rosszul érzem magam, elvégre semmilyen épkézláb tanácsot nem tudok adni neki. Biztosan hallott már egy sor okoskodást, kioktatást, én meg nem vagyok abban a helyzetben, hogy átérezzem azt, amin neki minden egyes teliholdkor keresztül kell mennie. Nincs semmi, amivel szolgálhatnék, a támogatásomon kívül. - Azért az mégsem elvárható. Jobb félni, mint megijedni - furcsának tartom, hogy egy ilyen szomorú dologról viccelődve tud beszélni, de csodálom is emiatt. Kérdés, mennyire őszintén gondolja így valójában, szerintem csak próbál kifelé erősnek látszani.
Örülök, hogy jobban kezd lenni. Látszólag használ a víz, igazából valami ülőalkalmatosság kellene, de a folyosón abból nemigen van. Elmosolyodom attól, hogy leissza a ruháját, majd a kulacs száját egy újabb pálcaintéssel fertőtlenítve visszapakolok a táskámba.
- Első évfolyam, elég alapvető bűbáj - nem tudom megállni, hogy ne jegyezzem meg szerényen, egy kicsit azt is sugallva, hogy azért ettől a szinttől nem kell lehidalni, bár nagyon azon vagyok, hogy jó pálcaforgató váljon belőlem. - És azt bevetted, aztán mégse hatott eléggé? - faggatom tovább. - Ja, még lélegezz mélyeket. Sétáljunk egy ablakhoz, ahol jönne rád egy kis friss levegő, gyere - javaslom neki, amint intek, hogy tegyünk meg pár métert a legközelebbi nyílászáróig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Ezt most úgy mondod, mintha nem jártál volna órára. Hányadikos is vagy? Harmadikos? - értetlenkedem, ahogy összeráncolom a homlokomat. Azt hittem, hogy nekem akar hízelegni, aztán kapiskálni kezdem, hogy a pálcahasználatban teljesíthet rosszabbul. Igazából nem tartom számon, hogy melyik diáknak mi az erőssége, gyengesége a kastélyban, a viszonylagosan nagy létszám miatt ez még a magamfajta koponyának is lehetetlen küldetés lenne szerintem. Örülök, hogy az egyetemen helytállok, össze tudom egyeztetni a szemináriumokat a bagolyköves óráimmal, és le tudom adni normálisan az anyagot a negyedik-ötödik évfolyamoknak. Nem akarom, hogy rosszul érezze magát, hiszen én pontosan tudom, hogy milyen érzés lemaradottnak lenni. Amikor a varázsvilággal az átlagosnál később ismerkedtem meg, éjt nappallá téve tanultam szorgalmasan, hogy utolérjem az aranyvérűeket. A szorgalmam jelentős része ebben a kisebbségérzetben gyökeredzik. - Jövőre felveheted a hoppanálást, talán az jobban fekszik majd - próbálom bátorítani őt. Persze az is lehet, hogy a gyógynövények, bájitalok, vagy a varázslények lesznek azok, amikben kiemelkedő lesz. Én szerencsés vagyok, hogy viszonylag erős varázslónak számítok.
Szemeim összeszűkülnek a felháborodottságtól, ahogy ráemelem a tekintetem. Veszek egy mély levegőt, gondolkodóba esve. - Ezt most nem mondod komolyan... - tényleg mérges vagyok rá. Feleslegesen hozza a frászt a többiekre. - Azért van a bájital, hogy szedd. Nem viccből írták fel. Remélem nem akarod, hogy a nyakadra járjunk miatta - csóválom meg a fejem, amint az ablakhoz érünk. Nagyon kioktató tudok lenni, de szavaimból az aggódás, a lelkiismeretesség is kitűnik, még ha túl is tolom egy kicsit. - És honnan szerzünk kaját? - vakargatom meg az állam, s kezdek kicsit ideges lenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Még csak gyakorlótanár! - emelem a magasba a mutatóujjam, hogy belekössek a bátorításába. Tudom, hogy lényegében ugyanaz a kettő a diákság szemében, mármint szerencsére az igazgató úr nekünk elég szabad kezet adott, és az órák komolysága is kellően nagyok, de azért még mindig elég hirtelen jött nekem ez a pozíció, és túlságosan szerény vagyok ahhoz, hogy a tanári gárda diplomás végzettségű tagjaival emeljen egy szintre magam. Úgyhogy ahhoz még néhány évet itt le kell húznom, átvergődve jó pár vizsgát és egyéb megpróbáltatást. Messze van még, de ilyen tempóval el fog repülni az idő. És addigra az is elképzelhető, hogy más tárgyakat is megkapok, kiegészülnek az évfolyamok, új területét próbálhatom ki a pedagógiának. Főleg, mivel a bűbájalkotás az egyik kedvenc területem, és nagyon érdekesnek találom eddig az órákat, tulajdonképpen a különféle varázslatok világa az, amiben igazán hosszú távon el tudom magam képzelni. Aztán meglátjuk, hogy majd mit hoz a jövő. Dana szavai nagyon jólesnek. El is pirulok, büszkén húzva ki magam előtte. Lám, hány éve is volt már, hogy megismerkedtünk, és ő már akkor hitt bennem. - De nagyon köszönöm, hogy ezeket mondod rólam, hidd el, zavarba is hozol. Szívesen látlak, ha beférsz még a terembe egy szabad székre, aztán nyugodtan lehetsz őszinte majd, amikor véleményt formálsz az óráimról - adom tudtára hálásan.
- Ó, ez jó hír! Kitartást az utolsó hetekre! - biztatom barátomat. - Ú, a jó kis sajtos-tejfölös lángos lenne az igazi, ha strand, akkor nálam az a befutó! - lelkesen gondolok vissza azokra az időkre, amikor még a családommal látogattam el a nyári szünetekben egy-egy egész napos fürdésre. Idén nyáron valahogy ez már nem jött össze, meg persze az egész csapatot már nehéz összeszedni, mert nagyok már a testvéreim.
- Jól hangzik a tavacskás program! És igen, jó lesz ez a sorrend - erősítem meg Danát ötletében. Úgyhogy először a langyos, de kellemes vízben kezdek. Kíváncsi vagyok, hogy mikor kezdődnek a hullámok. Élvezem, hogy a testem elmerül a habokban. Úszok párat, hogy felfrissüljenek az izmaim, aztán a társamhoz fordulok. - Na és, hogy látod a vizsgák utáni időszakot? Mi lesz veled, ha kirepülsz a kastélyból, hogy döntöttél? - érdeklődöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Annyiszor érzem azt, hogy jobb lett volna meg sem szólalnom. Mint régen, amikor a kastélyba kerültem, és úgy kellett harapófogóval kihúzni belőlem a szavakat. Kerültem a párbeszédet, amíg fel nem gyülemlettek bennem, s akkor mintha átszakadt volna a gát, kiadtam őket magamból sok más feszültséggel együtt. Ez így ment, amíg át nem lendítettek a körülöttem állók, és persze sok más tragikus eseménynek is meg kellett történnie ahhoz, hogy megváltozzak. Aminek általában örülök. Nem hiányzik különösebben az a korszakom, de mindig van belőle mit tanulnom.
A fejemhez kapnék, de megállom, hogy ne így tegyek, helyette a fiúval együtt sütöm le a szemeimet a folyosó köveire. Talán pont ott, ahol egykor Petyával ketten fogtunk padlót. Micsoda emlékek...
- Akkor gyakorold, amikor csak tudod. Megmentheti az életedet - van egy csomó olyan bűbáj, amit az ember egyébként se használ sűrűn, de ez pont az. Az egyetemi minorom kvázi megtiltja, hogy a bűbájtanulás fontossága ellen érveljek, ezért csak bátorítani tudom, a saját példámon keresztül, ahogy egy jó tanárnak illik. - Szokták szeretni, na persze nem az elején - nevetek fel hangosan, amint felidézem magamban az első élményeimet a gyakorlati órákról. Hát, még engem is elfog néha a félelem, amit az utazás során át kell éljek, de kezdem megszokni. A hoppanálást szeretik, mert nem pálcás mágia, ezért simán van esélye.
- Ettől senki nem fog gyengének gondolni. De attól igen, ha a folyosókon szédelegsz - adom tudtára, hangom azonban nem sokáig szigorú, látva ugyanis azokat a bűnbánó szemeket, na meg a vöröslő fejet, hamar megesik rajta a szívem.  Szeretném, ha hinni tudna nekem, ha megbízna bennem a későbbiekben. Tudom, hogy hátrányosabb a helyzete a többiekhez képest, még ha nem is adom nyíltan a tudtára, hogy emiatt is szánom.
- Mire odaérünk, éhen halsz. Na jó, megnézem, van-e valami a táskámban... - unok rá a tétlenkedésre, s karjaimmal kotorászni kezdek a cuccaim között. Rágóm például akad, aztán kiveszek egy zacskó bontott cukorkát, és felé mutatom. - Ez nem elég, igaz? - tanácstalanodom el. - Ugyan miért haragudnék? - kérdezek vissza később értetlenkedve, ahogy kísérem őt a folyosón, komótosan ballagva mellette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Kétkedő pillantással nézek vissza rá, kommentálni azonban mégsem szeretném a mondatát, mert azzal újra elbizonytalanítanám őt. Örülök, hogy szavaim oldani tudták a benne lévő szorongást, és meghoztam a kedvét a gyakorláshoz. Talán elindul benne valami. Viszont a stílusa elér egy olyan határt, amit veszélyesnek találok. Attól, hogy kettesben vagyunk, még nem hunyhatok szemet a házirendünk felett.
- Biztos, hogy tudni akarod a választ? - kérdezek vissza sejtelmes hangon, némi hatásszünetet tartva. A hoppanálás köztudott mellékhatása, és amikor valaki először találkozik ezzel az utazási formával, azt garantáltan váratlanul éri. Ez persze nagyon is komoly, sőt sokszor veszélyes dolog, nem is hiszem, hogy szégyellni való lenne, ahogy annak idején nem volt kínos hibázni a pálcaforgatás tanulmányozása során sem. Ezek mind olyan kellemetlenségek, amiken nekünk, varázstudóknak szükséges átesnünk, ha azt akarjuk, hogy jó mágiahasználók legyünk.
- Hát jó, elkísérlek - törődöm bele a sorsomba. Nem mondom, hogy sok kedvem van átsétálni vele a fél iskolát, de nincs más választásom, ha nem akarom úgy kezelni, mint egy súlyos beteget, és nem bűntudattal akarok nyugovóra térni ma. Tudnom kell, hogy biztonságban lesz, nem bízom benne annyira, hogy tartaná a szavát akkor, ha nem látom. Van benne valami fura, olyan fiatalos lázadás, eleve felelőtlenség volt tőle, hogy nem vette be időben a szérumot, most meg mástól várja, hogy megoldják a problémáit... Gyerek.
Intek a kezemmel, hogy kövessen, majd a sebességéhez igazodva a konyhát célozzuk meg. Ahogy haladunk, a fiúnak megered a nyelve, a döbbenet pedig egy csapásra ül ki az arcomra. Elkerekedett szemekkel hallgatom a második kijelentése után, mert az elején még csak-csak elengedem a fülem mellett a szavait. Aztán elpirulok, és kedvem támad félbeszakítani a mondandóját.
- Szeretnélek emlékeztetni, hogy nem egy diákkal beszélgetsz - köszörülöm meg a torkomat, ahogy zavartan visszanézek rá. - Egy kicsit mintha felelőtlenül gondolkodnál annak ellenére, hogy neked különösen vigyáznod kéne magadra - hívom fel segítő szándékkal a figyelmét a stílusára. Aztán befordulunk a saroknál, és kissé távolságtartóbban már, de elhagyjuk a folyosót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kijelentésére elpirulok, aztán jobban belegondolva lehet, hogy van abban valami, amit mond. Főleg az alsóbb évfolyamok számára nem teljesen egyértelmű a különbség, nekik pedig úgy is kell jó esetben tekinteniük rám, mint akire felnéznek, és akit tisztelhetnek. Ha nem vívom ki a tekintélyem előttük, akkor nem lehet belőlem igazán jó tanár. Látják, hogy idősebb vagyok náluk, bemegyek, megtartom az órát, és ilyen szempontból nincs különbség tanár és gyakorlótanár között. Valamennyi diák számára szintet léptem, ha lehet így fogalmazni.
- Köszönöm. Remélem, hogy tetszeni fog ez a pálya - vallom be félénken. - Rendben, év elején lesz tájékoztató, majd elküldöm az infókat - látom, hogy Dana nagyon eltökélt, ami általában is jellemző rá, ha rólam van szó. Lelkes, nyitott és érdeklődő, ráadásul mindig jóindulat vezérli, szerintem ezért lehetett az, hogy olyan hamar meg tudtam benne bízni, és elárulhattam neki a bizalmasabb gondolataimat. Nem csoda, hogy évek óta jóban vagyunk.
Igazából a termálvizet szeretem a legjobban, aminek magasabb a hőmérséklete, de tény, hogy jót tesz az úszás, és ahhoz az ilyen víz túlságosan ellazítana, elálmosítana. Nem akarom, hogy ásítozva beszélgessek a barátommal, úgyhogy a vérkeringésem és izmaim javítása érdekében úszok egy kicsit körülötte úgy, hogy hallótávolságon belül maradjunk. Ez persze nem nehéz, itt könnyen terjed a hang, pláne a barlang jó akusztikájának. Mikor már csak pár perc van hátra a hullám indulásáig, lepihenek mellette, és izgatottan várom az élményt.
- Tényleg, hogy van a kacsád? - vágok közbe hirtelen felindulásból, amint a menhelyet emlegeti. - Elég sűrűnek hangzik a beosztás. Karolát nagyon sajnálom, hogy elment. Hiányzik, de legalább a közös karkötőnk emlékeztet rá. Remélem, hogy a szünetben tudok vele találkozni. És más valakivel nem tudod megnyitni ezt a boltot? - próbálom vigasztalni kicsit, mert úgy érzem, hogy eléggé lelombozta a hír, hogy a dédelgetett vágyát parkolópályára kellett tennie. De ami késik, nem múlik, szerintem jól tenné, ha belevágna valami nagyobba, mert a kávézó hosszú távon nem megoldás, az főleg a diákok körében népszerű munka.
- Szeretnék majd én is saját lakást, de ahhoz sokat kell dolgoznom. Egyelőre nincs a fejemben más terv, de az egyetem és a gyakorlótanári mellett nagyon kevés az időm egyébként is, plusz vezetem a színjátszókört még ugyanúgy, szóval be vagyok táblázva - panaszkodom egy sort, aztán kis idő múlva beindulnak a hullámok. Intek Danának, hogy menjünk kicsit beljebb, természetesen tisztes távolságra a medence elejétől, ahonnan a hullámokat indítják és mély a víz. Élvezem, ahogy fel-le dobál a mozgás, és jó párszor telibe kap a hullám. Ilyenkor mindig nagy levegőt veszek. Nincs nagy tömeg, de azért hallani, ahogy a fiatalok és idősek egyaránt ujjonganak.
- Jaj, víz ment az orromba - nevetek fel én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Na jó, azért ennyire ne rémülj halálra. Meghagyhatjuk a tegeződést, még olyan fura lenne, ha magáznál. Nem vagyok én annyira öreg... De sajnos, vagy nem sajnos, ez egy iskola, és nem ismerjük egymást olyan régóta ehhez a stílushoz - vagyok vele talán kegyetlenül őszinte, de nem bánom, mert ki kell alakítanom egy megbecsülést, ha azt akarom, hogy rendet-fegyelmet tudjak majd tartani az óráimon. Tudom, hogy milyen az, amikor egy tanár túlságosan lazára veszi a dolgokat. Másrészt fiatalon nagyon sokat szekáltak a suliban, még általánosban, mielőtt a Bagolykőbe felvételt nyertem volna, úgyhogy ez nem hiányzik újból. Ahogy idézni szokták, ezek a mai fiatalok borzasztóan neveletlenek tudnak lenni. Ha elnéző vagyok, visszaélhetnek vele, kivételezni pedig nem szeretnék. Iskolán kívül belefér, ha hülyéskedik valaki, aki már ismer azért valamennyire, de ez most nyilvánvalóan más helyzet.

Utunk a konyha felé viszonylagos nyugalommal telik. Úgy látom, nincs annyira rosszul, de a biztonság kedvéért nem hagyhatom magára. Meghagyom a csendet magunk körül, amikor szükséges, nem akarom mindenáron beszéltetni, ha épp kifogyunk a témából. A bentről jövő illatoktól bevallom őszintén, még én is kicsit éhes kezdek lenni, de van kajám a szobámban, nem akarom a többiek elől megenni a jót.
- Most akkor aludni fogsz, vagy enni? - teszem csípőre a kezem, amint meglátom, hogy Rómeó kényelmesen berendezkedik az egyik asztalnál. - Remélem nem gondoltad, hogy én fogok főzni - ingatom meg a fejem. Nagyon gyerek még... Nekem pedig megvan, hogy hol a határ. Úgy tervezem, hogy megvárom, amíg eszik pár falatot, jobban lesz, aztán én is mehetek végre a dolgomra. Úgyhogy leülök mellé a konyhapulthoz közel, előveszem a nasit a táskámból, amit nem akart elfogadni ételként, és azt kezdem el fogyasztani. Ő pedig maximum megkéri a manókat, vagy összedob valamit, nem hiszem, hogy nekem kell lesni a kívánságait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy pillanatig sincs bűntudatom amiatt, hogy megszakítom az ő elnyújtózását a konyhapulton. Azt majd bőven ráér akkor, amikor beüt nála a kajakóma. Végtére is azért baktattunk át a folyosóról a konyháig, hogy magába tömjön néhány falatot, és jól legyen végre. Mert még egyszer ilyen felelőtlenséget nem csinálhat. Nem, ha rajtam múlik. Persze nem állhatok felette állandóan, de ha így folytatja, majd ráijesztek azzal, hogy szóvá teszem háza vezetőségénél, és azt biztosan nem szeretné. Mosolyától zavartan a földre pillantok azon tűnődve, hogy vajon miért tud mindenhez jó képet vágni, és egy vigyorral semmissé tenni azt, ha épp rossz fát tett a tűzre... Tényleg gyerekes, vagy ez a csodafegyvere, amivel mindent megold?
- Nem rossz, bár ezek közül egyik sem hangzik valami bonyolultnak - szúrok oda finoman, s azt nem teszem hozzá, hogy egyébként én sem vagyok a séfek séfje, de amikor már annyi idős voltam, mint ő, akkor ezen a szinten én is voltam. Sőt, még egy kicsit talán többet is tudtam, köszönhetően anyám intelmeinek, aki megtanított pár alapvető dologra, amikor hazamentem hozzá a nyári szünetekben, hiszen szegény sosem tudta elhinni, hogy jól tartanak az itteni konyhán, és hogy nincs gondom a kosztra. Nos, az alkatomat elnézve nem csodálom, hogy kételkedett. Aztán amikor Petyával edzeni kezdtem, egy picivel kevésbé lettem cérnavékony, de még mindig jó alapot adtam annak, hogy gyengének gondoljanak.
- Persze, mondjad csak... - fordulok felé kicsit jobban ültemben, nem kis kíváncsisággal az arcomon. Úgy látom, ezt a múltkori témát még mindig nem tudta elengedni, lehet, hogy túl szigorú voltam. Tulajdonképpen a kevés alkalmak egyike, amikor megfegyelmeztem úgymond egy diákot a kastélyban, szoknom kell még az ilyen helyzeteket, mert egyáltalán nem érzem bennük magamat komfortosan. Ahhoz a korkülönbség sem elég nagy, hogy kellő tekintéllyel lépjek fel.
- A stílus. Mert meg lehet kérdezni mindent, de nem mindegy, hogy milyen formában - vágom rá egyből, aztán jót mosolygok közben azon, hogy ez mennyire emészti. - De tedd túl magad rajta, nincs harag, nem vonok le tőled pontot, és büntetőmunkát se találtam ki. Nem várom el, hogy borzasztóan tisztelj, de ha kvázi idegen vagyok, és a tanárod, akkor azért jobb, ha nem úgy viselkedsz velem, mintha a szobatársad lennék, érted... - próbálom elmagyarázni neki, hogy az én oldalamról nézve miért lehet gáz, ha így folytatná, aztán elnézem, ahogy folytatja a szorgoskodást.
- Kell segítség? A végén még én is megéhezem, kérni fogok a manóktól valamit - ajánlkozom udvariasságból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem akarom Dana szívét fájdítani, ha esetleg érzékeny témára tapintottam most rá. Tudom, hogy közel áll hozzá a kacsája, Dana egyébként is szereti az állatokat. Sokszor voltunk a menhelyen önkéntes munkát végezni, mintha csak tegnap lett volna, hogy körbevitt a kutyákon és macskákon, akiknek enni adtam. Emlékezetes nap volt, és sok hasonló követte a későbbiekben, persze időm függvényében. Furcsa vigasz, de tudom, hogy nem fogja kibírni sokáig házi kedvenc nélkül, valahogy biztosan helyet fognak mellette kapni az utódok az életében, főleg most, hogy kiköltözik a kastélyból. Úgyhogy szándékosan nem kommentálom Hápit.
- Persze, még te is fiatal vagy, sok lehetőség van előtted. Próbálj ki minél több dolgot, ami szimpatikus, és ha mégsem tetszik, akkor válts. Szerencsére a faluban sokféle munka van, de ha nagyobb üzletet szeretnél csinálni, még Budanekeresden is kiköthetsz, vagy elmész a varázstalanok közé a fővárosba. Ez nem tudom, neked mennyire lenne idegen a származásod miatt - itt egy kis szünetet tartok, amíg nyújtózom egyet a vízben, élvezve annak simogatását, és megtörlöm az arcomat. - Egyetértek, akárkivel nem lehet közösen elkezdeni egy vállalkozást. Sajnos nekem nem hiszem, hogy jó üzleti érzékem lenne, de a gyakorlati teendőkben szívesen segítenék, ha lenne rá időm. Tanárként, egyetem mellett sajnos nem fér bele, és kezdőtőkém sincs hozzá. Gondolom szponzort, befektetőt is kell találni. De egy jó tanács, amit biztosan ismersz már: üzletben nincs barátság. Hiába akarsz egy közeli ismerőst találni, könnyen lehet, hogy a barátságotok fogja bánni. Szóval nehéz dilemma ez - tűnődöm el, de nem tudok sokáig erre gondolni, mert aktiválódik a hullámmedence. Közben pedig csak bólogatni tudok a lakásvásárlásra tett gondolataira.
- Ú, hát... Most, hogy így elkényelmesedtem, biztosan vacogni fognak a fogaim, de menjünk! - nem szívesen hagyom itt ezt a vizet, de tudom, hogy jót fog tenni a vérkeringésemnek, ha egy kicsit átmegyünk, és legalább izmosodhatok ott, úgyis rég edzettem. A gyakorlótanároknak is jár a feltöltődés. Sietősen kimegyek a vízből, belebújok a papucsomba, és megindulok a másik medence felé. A testemről közben sűrűn potyognak le a vízcseppek, libabőrös is leszek. A peremnél sokáig habozom, először a kislábujjam dugom be, aztán lassan bevizezem a végtagjaim és a felsőtestem, s csak utána merülök el a mélyben, nehogy gond legyen. Megvárom, amíg Dana is csatlakozik mellém. Pár perc kell, mire megszokom a vizet, így már nem is tűnik annyira hidegnek.
- Ma este biztosan jól fogok aludni - nevetek fel. -  Hiányozni fog a kastély egyébként? Vagy milyen érzés, hogy elrepült ennyi év? Szerinted sok háztársaddal-iskolatársaddal fogod tartani később a kapcsolatot? - őszinte érdeklődéssel kérdezem tőle, mert az én helyzetem más, hiába nem vagyok már hivatalosan kék, napi szinten be tudok járni a kastélyba, így megtarthattam valamennyire a kötődésem. Rá azonban mintha más sors várna. Közben pedig azt javaslom Danának, hogy kezdjünk el úszni távokat az úszómedencében, meg is indulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ízlés dolga, kinek mi a kiváló - vágok vissza egyből. A fűszerezésről hadd ne nyissak vitát. Tudhatná, hogy ez mennyire szubjektív megítélés alá esik. Ami az egyiknek csípős, a másiknak meg se kottyan, s nyúl a következő kanál őrölt paprikáért. - De kíváncsivá tettél. Hátha tanulok valami új praktikát - teszem hozzá némi gondolkodás után, számat halvány mosolyra húzva. Szerencse, hogy nem tanítom közvetlenül. Belső hangom azt súgja, hogy nem szabadna ilyet engednem. Vizsgaidőszak alatt pláne. De talán, ha megkínál a főztjével, abból nem feltételez senki rosszat. Fogalmam sincs igazából, hogy mennyire kell óvatosnak lennem, van olyan kollégám, aki magasról tesz ezekre, de én mégis azt érzem, hogy tanácsos lenne kikérnem az igazgatóság véleményét. A szabályzatunkat úgysem tartja be senki, azt hiába olvasgatom.
- Szerintem kettőnk közül te érzed magad rosszabbul emiatt - fordulok felé, amint befejezi a mondatát, s közelebb sétálok hozzá a pult mellé, hogy ne kelljen hangosan beszélnem, nem mintha tartanunk kellene bárki érkezésétől. - Furcsa hobbi, hogy a tanáraid komfortzónáit feszegeted. Az idő majd megmutatja, hol vannak a határaim - vonom meg a vállam sejtelmesen. Erre nem tudok neki egyértelmű választ adni, magam is tanulom, keresem a korlátokat, változtatok is rajtuk, ha kell. Beliánról hallottam, hogy barátságos fajta, emlékszem a korábbi beszélgetéseinkre, amikor felajánlotta nekem a segítségét. Hálás vagyok érte. Sethről tudom, hogy semmit sem vesz fél vállról. Örülök, hogy normális tanárokkal beszélget, akiktől tanulhat, és akik támogatni tudják.
- Könnyen barátkozol az emberekkel? - kérdezem tőle, talán kissé váratlanul, de érdekelni kezd, mert egyszerre látom őt elveszettnek és társaságinak. Lehet, hogy válasza nem fogja fedni a valóságot, de teszek egy próbát. Kérdésére bólintok, remélem eloszlatom benne a nyugtalanságot, ha beállok idézőjeles kuktának.
- Mondd, mit csináljak, de nem akarok önállósodni túlzottan, akkor félek, hogy elrontanék valamit - szögezem le az elképzeléseim. - A kést viszont hagyd, nem véletlenül nem akarják, hogy éles legyen. Ez egy iskola - emlékeztetem. Még az kéne, hogy az egyik diák a másikba vágja egy veszekedés végén. Bármennyire szeretném megélezni egy pálcamozdulattal, nem tehetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Nekem szerencsém van, hogy gyakorlótanárként a kastélyban tudok lakni. Igaz, hogy nem a legjobb szobát kaptam, de nem panaszkodom, különben sem akartam kihúzni a gyufát a rangidősekkel. Hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy meghúzzam magam valahol, saját szobám se volt soha egyébként... Ez most az első ilyen alkalom. A másik még, amivel spórolni tudok, az a kaja. Kivéve, amikor egyetemen vagyok, ott a városban szoktam olcsón enni. Vannak jó kis diákkedvezmények - kezdem magyarázni a saját pénzügyi helyzetem, mert hát valljuk be, a tanítás nem a legjobban fizető foglalkozás, még ha a mágusoknak egy kicsit jobb is a helyzete a varázstalanokhoz képest. Én viszont nem jövök olyan családból, ahol dúskáltak volna a pénzben, meglehetősen szerény körülmények között nevelkedtem. Apai ágról persze vannak gazdagabb rokonaim, de elfogadtam, hogy beérjem azzal, amim van, aztán igyekszem reális terveket szőni.
- Pontosan. Szerintem a következő években ki fogjuk találni, hogy pontosan merre kell induljunk. Én legalábbis jó úton érzem magam - ezt még fontosnak tartom hozzátenni az előzőekhez.
- Lehet, hogy el kellene utaznod néhány napra, hogy ott egyedül legyél, és kiszellőztetve a fejed tudjál gondolkodni ezeken - tanácsolom a barátomnak, miközben a vízben úszok, hogy ne kezdjek el fázni a hidegebb medencében. - Meg kell szoknom, nagyon furcsa. A szívem mélyén még ugyanúgy diáknak érzem magam. De szerencsére eddig szót fogadnak. Remélem, hogy ez nem fog változni. És nekem persze jóban kell lennem mindenkivel, de úgyis csak egy szűk réteg ismert jól igazán, és sajnos ők is egyre inkább fogyatkoznak. A lényeg, hogy ne ártsanak, a felszínesség önmagában nem zavar - árulom el neki a legújabb megállapításom, aminek időbe telt, mire rájöttem. Aztán ahogy úszni kezdjük a távokat, én viszonylag jól haladok, s csak zavartan pillantok magam mögé, látva Dana kétségbeesett arcát, amint egy pillanat múlva már elsüllyed.
Ijedten kiáltok fel. Alig fogom fel, ami történik, de szerencsére nem vagyok egyedül, más is a medence széléhez rohan, én pedig azonnal odaúszok, amilyen gyorsan csak tudok. Dana, tarts ki! Még sosem mentettem embert. Nem tudom, képes vagyok-e rá egyedül... És ha itt lenne a pálcám, sokkal könnyebb lenne.
Veszek egy mély levegőt, majd alámerülök ott, ahol elsüllyedt. Látom őt, mert tiszta a víz. Nem vagyok erős, viszont az adrenalintól fűtve megragadom a karjait és elkezdem teljes lendületből felfelé húzni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hogy kicsoda-micsoda? - kapom oda a fejem értetlenkedve. A Napnál is világosabb, hogy ki akar hozni a sodromból. Türelmes típus vagyok, nem lesz könnyű dolga. Leendő tanárként amúgy sem veszíthetem el könnyen a fejemet. De vajon ki lehet az a séf, akire utalt az előbb? Aránylag nagy koponyának számítok itt az iskolában, de nem rémlik senki, akire illene ez a jelző. Lehet, hogy ez is valami szigorúan belsős aranyvérű információ, és még mindig szenvedek attól, hogy nem ilyen környezetben töltöttem a gyerekkorom. Egyébként meg, ha mást is mondana, az egy dolog. Miért kéne attól még meggondolnom magam, hiszen pont a különböző véleményektől ilyen színes a világ.
- Egyre kíváncsibbá teszel - ismerem be nagy nehezen. Tekintetem félve, oldalasan emelem csak rá, mert kissé tartok attól, hogy a következőkben valami olyat oszt meg magáról, amit nem biztos, hogy olyan nagyon tudni akarok, de mivel szeretem beleütni az orrom ebbe-abba, most se bírom ki, hogy elengedjem a fülem mellett a kijelentését. Adja magát, hogy rákérdezzek. - Szóval mindig a másik a hibás, ha nem sikerül? - fordítom meg a dolgot, hogy fény derüljön a felfogására. Nem hiszem, hogy ez csak a másikon múlna. Lehet, hogy ő például haverokra gondolt, a barátság viszont nekem annál sokkal mélyebb dolgot jelent.
- Na jó, meggyőztél. Van itt kés, csak egy magasabb szekrényben, hogy az elsősök lehetőleg ne hordják szét. Máris hozom, aztán felvágom, mert bár nem mondom, hogy olyan profi technikával dolgozom, mint az a mágus séf, de szerintem ezzel a feladattal még azért boldogulok. Vagy ennyire életképtelennek nézel? Nem én felejtek el enni-inni, és ájuldozom el tőle a folyosón... - cukkolom, mert felhúzom magam, ha lassan is. Elsietek a késért, és teszem a dolgom, amire kért. - És akkor ez egy remélhetőleg nagyon finom omlettes melegszendvics lesz, igaz? - kérdezek vissza bizonytalanul, ahogy méregetni kezdem, hogy Rómeó mivel foglalatoskodik éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Én ebben azért nem lennék olyan biztos - sütöm le a szemem szerénykedve, amikor arról beszél Dana, hogy megtalálom a hangot a diákjaimmal, és fogom tudni kezelni az ügyes-bajos dolgaikat. Tudom, hogy mindig kívülálló voltam, a Bagolykőben is sokáig tartott, amíg kialakult egy baráti köröm, ami elég sajátos volt. Semmiképpen sem számítottam népszerűnek, megnyerőnek, a társaság középpontjának. Ilyen tapasztalattal a hátam mögött nehéz lesz kezelnem a nagyszájúakat. De azt legalább tudom, hogy hova kell még figyelni, ha valaki a csendes tanulókat akarja megtalálni. Mert a legtöbben keresztülnéznek rajtuk. Meg el is bújnak. És így nehéz a teljes képet látni, amit esetleg ők is el tudnak mesélni; hogy bántották őket, hogy igazából mi történt. Mert nem mindig ott van az igazság, ahol a leghangosabban hangoztatják. Viszont... hogy jó tanár leszek-e, és hogy tényleg ez-e az utam, vagy valami egészen más, megannyi kétely lobog bennem.
- Igazából azt se tudom, hogy a tanításon kívül mi az, amire még koncentrálnom kellene. Most, hogy az egyetemen tanulok, elég sűrűek a hétköznapjaim, annak ellenére, hogy ma kivételes módon ki tudok kapcsolódni. Viszont még annyi félelem van bennem - árulom el neki azok után, hogy végighallgattam a tanácsait. Bölcs volt, megnyugtatott azért, de még mindig nem érzem magam teljesen jól. Viszont a mondandóját is el tudnám még hallgatni akár órákig is. Mert hitet, reményt ad, amire szükségem van éppen.
Amikor sikerül megmentenem őt, hatalmas kő esik le a szívemről. El se tudtam képzelni, mi lesz, ha a karjaim között hal meg... Inkább jobb, ha elfelejtjük a történteket. A körénk gyűlők is aggódva figyelnek, néhányan azt tanácsolják, hogy hagyjuk el a medencét, így én is inkább ezt javaslom Danának.
- Halálra rémítettél, Dana! Nem gondoltam volna, hogy ilyen bekövetkezhet. Szerintem jobb, ha pihensz, és kerüljük a vizet mára, nehogy visszatérjenek a görcseid - aggódóan a vállára teszem a kezem, aztán elhagyom a vizet. A köszönetét elengedem a fülem mellett, természetesen alap, hogy megtettem. Jó, hogy nem kell orvos, még ha a környezetünkben azért meg-megkérdezik, hogy minden rendben-e, de én is úgy látom a társamon, hogy jól van, nem nyelt sok vizet, ami volt az kijött belőle, így már biztonságban lesz a medencén kívül. Remélem, hogy megfogadja a tanácsomat, és lemond a további úszásról. - Nem kell meghívj, ugyan... Tettél már elég jót értem. Együnk valamit, de kíméld a hasad, aztán csak feküdjünk, látogassuk meg a szaunát, ilyenek. Mit ennél szívesen? - érdeklődöm, ahogy megindulunk a büfé felé. A kínálatot elnézve bőségesen van minden. Én most rántott húst és sült krumplit kérek uborkával, mert egy gyerekkori kirándulásomkor is ugyanezt ettem az esztergomi strandon, és jólesik újból átélni. Idő közben megszárad a testem, és amint rendelek, helyet foglalok az egyik üres asztalnál, ahová rövidesen remélhetőleg csatlakozik a barátom is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Mondd csak, hogyan tudsz mindig ennyire pozitív maradni? - lehet, hogy kérdeztem már tőle korábban ilyet, de ez az egy dolog, ami most megfogalmazódik bennem a történtek után. Örülök, hogy biztat, próbálja elérni, hogy optimistán gondolkodjak, hiszen szükségem is van erre. Karola volt még ilyen, aki minden helyzetben ki tudott rángatni a negatív gondolatspirálokból. Kár, hogy ő már nincs a közelemben...
- Jó választás - jegyzem meg mosolyogva, igyekezve úgy tenni, mintha az előbb mi sem történt volna, de persze időbe fog telni, hogy elfelejtsem a történteket. A barátom majdnem megfulladt, csak a szerencsén múlt, hogy nem történt tragédia. Kezdek mérges lenni a helyre is, hogy nem rohant egyből valaki segíteni, s csak bámészkodtak egyesek, de közben ott voltam mellette én is, aki azonnal reagálni tudott. Mi lett volna, ha leblokkolok, elképzelni sem merem... Amint azonban elkészül az ételünk, amire nem is kell olyan sokat várni, és már az asztalnál ülve nyammogok, a kedvem is jobb lesz. Úgy látszik, üres hassal szomorúbb az ember.
- Igen, ha leülepszik a kaja. Jó nagy adagot adtak szerencsére, szerintem jól fogok lakni - mérem végig szemeimmel az előttem található húst. Lehet, hogy nem a legfinomabb kaja, hiszen mégsem egy étteremben eszünk, de fürdőhöz - strandhoz viszonyítva ez kiváló minőség. Ide nem azért jönnek az emberek, hogy különlegeset egyenek. Lelkesen mártogatom bele a krumplit a ketchupba, mialatt Dana kérdését hallom.
- Nahát, úgy látom, hogy már teljesen jól vagy - nevetem el magam, szám elé tartva a kezem, nehogy kiessen egy krumplidarab. - Próbálok nyitott szemmel járni, különösen az egyetem környékén, de nincs nagyon. Zavar is, hogy egyedül vagyok, látva néha a sok szerelmespárt körülöttem. Fogalmam sincs, hogyan fogok találni valakit - kezdek hangos panaszkodásba egy hangos sóhajjal a végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Úgy látszik, a mágus séf kilétét homály fogja fedni. Nem bolygatom, nincs kedvem vallatni, s egyre inkább az az érzésem, hogy csak heccelni próbál. Az idegeimmel játszani, a jóindulatommal és az időmmel visszaélni, most pedig hallgatni vagyok muszáj a sok hülyeséget, ami az agyából kipattan. Pedig, ha azt a sok kreatív gondolatot valami jóra használhatná, ő lenne az iskolaelső, simán.
- A legutóbbi vizsgáid hogy is sikerültek ? - szalad ki belőlem a kérdés nagy hirtelenséggel, mintha eddig ügyet se vetettem volna arra, hogy mi volt a témája. Ha megszakítottam őt, vagy kizökkentettem ezzel, akkor sajnálom. Aztán kapcsolok, hogy ez így kicsit bunkó lehetett, úgyhogy megrázom a fejem és próbálom felvenni a fonalat. Pedig nem szokott elkalandozni ennyire az eszem. - Ugye nincs ez a jelmez nálad a suliban? Mindenki hülyének fog nézni, ha megtalálják. Rejtsd el jól - mivel naiv vagyok, és nem értek a humorhoz ilyen mélyen, simán bekajálom a dumáját, na meg miért ne nézném ki belőle, amilyen szeleburdi, hogy még a gyógyszereire se figyel, s enni is elfelejt rendesen. Olyan ő, mint egy gyerek, ha egy halom plüssmacival aludna, azon se lepődnék meg, vagy ha cumizna az ujjával álmában.
- Ezt a részét mondjuk megértem... Szemetek tudnak lenni a diákok. Sajnálom, hogy nehezen megy a beilleszkedés - veszek mély levegőt, ahogy kicsit közelebb megyek hozzá, majd újra a konyhapultnak dőlök. Eszembe jutnak a régi szar emlékek. Én is különc voltam, nem annyira, mint ő, de az eszem miatt mindig utáltak, meg elég higgadt és stréber voltam, bevallom. Még mindig furcsának tűnhetek. Szeretném, ha most tanárként ügyelhetnék arra, hogy a diákok közötti egyenlőtlenségek csökkenjenek. De nem tudok védelmező lenni.
- Átlagos ember vagyok. Talán kicsit jobban vág az eszem, de ennyi. Nem hiszem, hogy annyian akarnának segíteni - még diszkréten fejeztem ki magam. Mert szerintem körülbelül senki. De ennyire nem égethetem le magam előtte. Úgyhogy folytatom a segédkezést, odaviszem neki, amivel kész vagyok. - Igen, itt van minden, tessék. És nem, nem vagyok allergiás semmire - közlöm vele büszkén, ahogy nézem, hogy süti az ételt. Elégedett vagyok, talpraesett diák, pedig az előbb még olyan esetlennek és elveszettnek látszott. Gyorsan hozok magunknak tányért, evőeszközt, s az egyik pultnál megterítek, hogy ne kelljen kimennünk a Nagyterembe. A konyhát finom illat lengi be, türelmetlenül nyüzsgök körülötte, a válla mögül lesem a tűzhelyen a készülő fogást, s várom, hogy lassan asztalhoz üljünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Hm, tehát akkor a környezetedben sok a pozitív ember... Ez szerencsés. Nekem nehéz találnom magam körül olyat, aki motivál. A tanári karban azért elég sokan befásulnak az évek alatt - jegyzem meg, bár hangom elhalkul a mondatom végére, hogy még véletlenül se hallják meg illetéktelenek a véleményem. Nem szeretném, ha félreértenék, vagy panaszkodónak gondolnának, ilyenről szó sincsen. Danában bízom annyira, s már a diáklét sem köti a kastélyhoz, megtehetem, hogy megosztok ennyit. Ellenkező esetben a jó viszony ellenére is lehet, hogy meggondolnám, mennyire fecsegem ki a vezetőséget.
- Igen, szerintem is nagyon finom - mosolyodom el. Nyilván továbbra is strand kategóriában mérem, mert a Pillangóvarázsban valahogy nívósabb a menü, vagy csak a dekoráció teszi hangulatosabbá az étkezést. Ennek is megvan persze a maga fílingje. Félmeztelenül, törölközővel ücsörögve az enyhén párás teremben... Várom már, hogy beköszöntsön az igazi nyári szezon, és a Balatonon legyek, vagy akár a tengerparton.
Szomorúan hallgatom Dana történetét. Nagyot sóhajtok, belegondolva, hogy Soma sem most volt az életében... Nehéz ez. Talán a kastélyban nincsen elég diák a válogatósabbaknak, vagy én vagyok nehéz eset. Jelenleg pláne bonyolult a helyzetem, mert gyakorlótanárként a diákokra nem nézhetek úgy, hiába korombeliek a mestertanoncok például, szerintem furán venné ki magát, bár hivatalosan ez csak szürkezóna. A faluba viszont nincs túl sok időm lejárni. Meg egyébként sem érek rá ismerkedni egyetem és tanítás mellett. Sok volt ez így nekem egyszerre, ha belegondolok. És ott van még a színjátszó is. A baráti köröm megfogyatkozott, emiatt azért nem fáj a fogam, hogy őket is hanyagolnom kell. Sovány vigasz.
- Az első szerelme voltál? Mert az mindig meghatározó. Nem tudom, mennyi ideig tartott, de biztosan nem felejtett el. Ha pedig békében tudtatok elválni, kedves emlék kell maradjon neki az együtt töltött időszak - állapítom meg monológja végén. - Igen, neked is tovább kell lépned, és nyitni az új felé. Remélem, hogy szerencsések leszünk - veszek újra nagy levegőt, majd folytatom az evést. Amint végzek, szerintem a szauna marad hátra, de hagyok kicsi időt, hogy ülepedjen a kaja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Hát... csak azért, mert reméltem, hogy ezt a fene nagy kreativitásod máshol is kamatoztatod - nem akarok gúnyos lenni. Én nem bántok senkit, pláne nem diákokat. Sejtelmes félmosolyra húzódik a szám, úgy nézem el őt a továbbiakban, ahogy az ételkészítés folyamatának végéhez közelít. Közben remélem, hogy nem veszi magára a szavaimat, nem véletlenül voltam tapintatos az imént, s csak félve, vontatott tempóval célozgattam valamire, amit még így sem biztos, hogy megért. Ahogy én is bizonytalan vagyok abban, hogy mennyire hihetek neki. Megszoktam, hogy szívattak, szédítettek. Vannak, akikről nem tudom eldönteni, hogy mikor mondanak igazat, és mikor nem. Ő egyike az ilyen embereknek. Tekintve, hogy az előbb még milyen felelőtlenül viselkedett, továbbra sincs kedvem bízni benne. Azt legalább látom, hogy nem kevert semmi mérget a kajába, nyugodt szívvel fogyaszthatom, főleg azért is, mert mindketten eszünk majd belőle. Szóval csak nevetek rajta, vele, megrázom a fejem, és próbálom jól érezni magam.
- Na, az jó, akkor nem vagy teljesen egyedül - sütöm le a szemeim, mikor már a beilleszkedést érintjük. Vigyázok, hogy ne feszegessem túlságosan a témát. Nem akartam semmi olyanba belemenni, ami számára kellemetlen lenne. Ezért aztán marad körülöttünk a csend, az egyre türelmetlenebb, izgatott kézmozdulatok. Most már nagyon kíváncsi vagyok a végeredményre. De amilyen éhes lettem, ha nem is lesz tökéletes az ízvilág, biztosan finomnak fogom találni. Illat alapján kizárt, hogy elszúrta.
- Azért ez még messze van az éttermi színvonaltól - legyintek szerényen, aztán átfut az agyamon, hogy talán ironikusan érti, mintha túlzásba vittem volna. - Inkább ennél kint, a többiekkel? - vigyorodom el. - Amióta gyakorlótanár lettem, nem is emlékszem olyanra, hogy egy diákkal ettem volna, szóval érezd magad megtisztelve - hívom fel a figyelmét az alkalom fontosságára.
Aztán ott állunk, szemtől szemben egymással, megilletődötten. A levegő megfagy egy pillanatra, ezt azonban gyorsan elhárítom azzal, hogy átveszem tőle a tányért, majd a terített asztalnál kiporciózom magunknak igazságosnak vélt arányban. Neki kissé többet hagyok, mert ő az erősebb, éhesebb, s mégiscsak az ő műve. Aztán leülök, intek, hogy ő is tegyen így, és megejtem az első harapást, amint megfelelőre hűlt a melegszendvics.
- Finom! Ügyes vagy - dicsérem meg teli szájjal. - Aztán mivel töltöd a szabadidőd a kastélyban? - kérdezősködöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Volt egy sokáig elhúzódó találkozóm a Bogolyfalvi Pubban. Néhány régi levitás évfolyamtársam meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk egy kis vacsorával egybekötött iszogatásra. Jelenlegi időbeosztásom miatt ritkán érek rá kikapcsolódni, és azt is leginkább Pécsen, az egyetemi hallgatótársaimmal engedem meg magamnak. Gyakorlótanárként különösen odafigyelek arra, hogy hogyan viselkedem a faluban, hiszen itt a falnak is füle van, és mindenki tud mindent.
Szóval nagyon örültem, hogy ez az este végre összejött velük, és jól is sikerül az együttlét. A kiadós vacsora miatt meg sem érzem azt a pár sört, amit legurítottam. Jóllakottan, kissé már álmoskásan indulok meg lakhelyem, a kastély felé. Jó lenne albérletet találni Bogolyfalván, de nagyon elszálltak az árak mostanában, a gyakorlótanárokat pedig nem fizetik agyon... Pedig mennyivel hamarabb hazaérnék! Mindegy, még néhány évig jó nekem a kastélybeli lakosztály, addig is spórolok.
Ahogy utam a Boglyas teret keresztezi, kiszúrok egy ismerős alakot az egyik padon görnyedve. Legalábbis ismerősnek tűnik innét, a haja alapján. Lassítok, szemeim összeszűkítve fókuszálok felé, hogy lássam, tényleg Zsombival van-e dolgom. Végül úgy döntök, hogy teszek egy kitérőt az irányába, maximum továbbsétálok, ha mégsem ő ül ott. A szemem már nem a régi, biztosra akarok menni...
De tényleg ő az! Most, hogy már csak néhány méter választ el minket, a magam szokásos, kellemesen meglepett hangján kiáltok fel örömömben.
- Halihó, hát te? Vársz valakit? Várj... - s ekkor kiszúrom a foltot az arcán. - Haver, minden oké? - rogyasztom be kissé térdeimet, hogy szemügyre vehessem a sérülést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ő is a kastélyban lakik? Nem rémlik, hogy láttam volna... - tűnődöm el. - Nekem egy repülő kaméleonom van. A Levitásoktól kaptam még annak idején. Fogalmam sincs, meddig fog élni, elég különleges varázslény ő is - ezeket gyakran elmesélem a többieknek, mert akiknek van állata, valahogy jobban tudok velük kapcsolódni utána, még az is lehet, hogy meglátogatják, vagy a saját lényeiket tudják vele barátkoztatni. Néha azt hiszem, hogy a kastélyban sokan azért bírnak, mert van egy Kamcsim. Aztán ki tudja.
Jó étvágyat kívánva egymásnak, nekikezdünk a lakománknak. Nem rossz, tényleg... Ezért megérte az a sok várakozás. Jólesik a gyomromnak, hogy eszünk valamit, de ismét rám tör egy furcsa érzés. Talán az, hogy most már én vagyok a tanár, na meg a korban idősebb, és mégis hagytam, hogy Rómeó üsse össze a fogást. De erre van egy jó ötletem, amit az első falatok után fel is vetek. Csak előtte fújok még párat, hallgatva figyelmeztető szavaira, hogy még forró az étel.
- Hmm, legközelebb azt hiszem, úgy illendő, ha én hívlak meg valamire. Még kitalálom, mit főzök. Az is lehet, hogy csak valami édességet sütök, ha elfogadod - jutalomnak szánom, vagy hálának, esetleg a saját tehetségemet akarom így megcsillantani, de semmiképpen nem hagynám viszonzás nélkül.
- A könyvtárba én is sokat járok, de inkább olvasni. Te nem szoktál? Ha pedig alvásproblémád van, szólj, tudok segíteni - kacsintok rá bizalmasan, miután mosolyogva meghallgattam őt.
A továbbiakban elnémulok, hogy teljesen az evésre koncentráljak. Aztán elnézését kell kérjem, de az én időm is véges. Még egyszer megköszönöm neki, hogy meghívott, derekasan megveregetem a vállát, majd egy pálcaintéssel eltakarítva magam után, elhagyom a konyhát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem, azt hiszem még mindig nem szoktam meg, hogy a találkozásaink többnyire emlékezetesnek számítanak Zsomborral. Sorsszerűség. Amióta tanítok, az ilyenfajta találkozások sokkal észrevehetőbbek számomra, több van belőlük. Érzékenyebb vagyok, túlságosan nyitott szemmel járok mindenhol, vonzom őket, s a bajt.
Érzem, hogy valami nem stimmel ezúttal, de még nem akarom elhinni. Értetlen arccal állok vele szemben, szavait nem tudom hova tenni. Az öleléstől összehúzódom. Feszélyez, mert olyan furcsa. Mintha nem lenne magánál, és remélem, hogy csak az alkohol hatása. Pár másodpercig hagyom, hogy magához szorítson, de ez hosszú perceknek tűnik. Udvariasan kitolom magam karjaiból, és újra szemtől szemben állok vele.
- A hoppanálásra gondolsz? - kérdezek vissza ösztönösen, némi rosszallással a hangomban. Utálom ugyanis, ha helytelenül mondják a nevét, vizsgán ezért automatikusan buktatok. Ő sem lenne kivétel. - Jól. Már van jogosítványom egészen távolra is - dicsekszem el vele, megfeledkezve a helyzetről. Aztán visszazökkenek.
- Na, de veled mi újság? Mit keresel itt ilyenkor, egyedül? - kérdezek vissza egyre türelmetlenebbül, szétnézve magunk körül, ismerős után keresve.