Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, Emese, akivel a legutóbb elég csúnyán összevesztem - felsóhajtva pillant a férfira. Igen, róla is volt szó és hát... Nem tudja, hogy a rellonosnak milyen tervei vannak Zlatannal, de komolyabbnak tűnnek, mint azt elsőre gondolná az ember. - Nem vagyok cuki, hanem szenvedek! - felháborodottan tárja szét karját, de Ombozi arckifejezését látva kénytelen elmosolyodni a végére. A benne felgyűlt feszültség, ha csak egy hangyányit is, de oldódni látszik.
- Hát nem tudom. Biztos csak paranoia, de mintha mindenki engem figyelne. Kösz - elveszi a poharat és egy óvatos kortyot leküld. Elfintorodik, most valahogy nem érzi a csít és tudja, ha ebbe belekezdenek, le fog részegedni. - A zöld nem az én színem - ahogy a férfira emeli tekintetét, halványan elpirul és elkapja fejét. Valamiért nagyon érdekes az a whisky.
- Nem is tudom. Talán mert nem ismerek senkit? Hopp, ismét visszatértünk az alapproblémához - kissé cinikusan forgatja meg szemeit. Milán nem menne el vele és ki mást hívhatna? Zlatannak minden bizonnyal kisebb gondja is nagyobb ennél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Persze. Annak idején egy évfolyammal vagy kettővel járt alattam - megvonja vállát, de közben belül elfogja valamiféle rossz érzés. Szóval ez probléma, mert esetleg Zlatan is akar valamit Emesétől? A gonosz kis manók azonnal fülébe kezdenek suttogni, így automatikusan kortyol bele a whisky-be, de most jóval nagyobbat.
- Én vagyok a probléma - unottan felel, miközben ismételten megtámasztja fejét a kezén. Ez egy hosszú beszélgetés lesz. - Mit értesz az alatt, hogy úgy? - kérdőn vonja fel fél szemöldökét. Gerdának még csak eszébe sem jutott, hogy valaki nőként tekintsen rá, elvégre bő ruhákban jár, amik legtöbb tagját takarják, míg a vele egykorúak csak azt nem pakolják ki, amit nem akarnak. - Szerintem senki sem nézne rám úgy. Gyermeteg elképzelés - még véletlenül sem szabad félreérteni. Nem kéreti magát és nem várja, hogy dicsérjék. Egyszerűen nem látja indokoltnak a kitüntetett figyelmet.
- Tessék? - elkerekednek szemei és zavartan néz Zlatanra. Basszus. Akkor ő most tényleg elhívta? Enyhe pírral arcán tűr el egy homlokába hullt tincset, csak utána helyezi kezét a férfiéba, méghozzá meglepő magabiztossággal. Érzi, ahogy szíve kihagy egy ütemet, őzike szemei pedig izgatottságról és tartózkodásról árulkodnak egyszerre. - De nem muszáj ám, szóval, ha nem akarsz, akkor... - de a keze már a férfi tenyerében nyugszik. Igent mondott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Igyekszik elterelni figyelmét a tényről, hogy a férfit valamilyen szorosabb kapcsolat köti Emeséhez. Valamiért kellemetlenül érinti a tény, de nem tudná megfogalmazni, hogy mi ennek az oka. Inkább elnyomja magában az egészet.
- Aha - kissé furán néz a férfira, mintha azt sugallná, hogy nem tud semmit. Márpedig Zlatan csak nem beszél hülyeséget, Gerda mégsem akarja elfogadni a tényt, hogy feltűnhet valakinek. Akárkinek. El is hessinti a gondolatot - meg persze, ha akarna se tudna erre koncentrálni. A másik teljesen megbabonázza és sokkolja az egész jelenettel, totálisan zavarba hozza, amikor pedig kipréseli magából a választ, érkezik a hideg zuhany.
- Mi? - arcát csak még jobban elönti a piros egészen mély árnyalata, de hogy a zavartól vagy a dühtől azt nem tudná megmondani. Automatikusan húzná el a kezét, de mivel a férfi tartja, így csak gyenge próbálkozásnak hat. - Ombozi Zlatan, mélységesen alattomos és felháborító vagy - próbálja palástolni érzéseit, de képtelen rá. Egyértelműen ki van írva arcára, hogy nem tudja, mi van most, mikor mond igazat és mikor játszik a másik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

És kineveti. Kineveti! Ettől persze nemhogy enyhülne, csak fokozódik a zavara, amit már végképp nem képes palástolni. Mindeközben szíve hevesen ver, hiszen Zlatan továbbra sem engedte el a kezét, mi több, egy picit erősebben is szorítja.
- Nem... Nem tudom - a teljes megilletődöttségtől az izgatottságon át a sokkig hullámvasútként száguldanak végig rajta az érzések. A kézcsóktól enyhén libabőrös lesz, gerincén végigfut egy különös, bizsergető érzés. Képtelen elhúzni ujjait, s bár úgy tűnik, könnyedén hagyja az eseményeket, valójában alig bír józanul gondolkodni. Szabad kezével el is veszi italát, hogy belekortyoljon. - Ez igazán rendes tőled. Köszönöm - kiüríti poharát, hogy lecsusszanhasson a székről, kezével azonban rászorít Zlatanára. Megingott. Természetesen ma sem evett valami sokat, meglepő. Az ilyen ízes whisky-k gyorsan hatnak.
- Nagyon sunyi vagy - sejtelmesen elmosolyodik, az alkohol jótékony oldja fel az első védőréteget, ami arra ösztönözné, hogy meneküljön a helyzetből. Mindez persze nem látszik rajta különösebben, talán csak annyi, hogy felbátorodott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Durcásan ölti ki nyelvét Zlatanra, mert tudja jól, hogy a másik csak évődik. Ahogy egyébként ő maga is. Az alkohol viszont abszolút jótékony hatással bír, hiszen Gerda még nem futott el sikítva, amiért a férfi továbbra is a kezét szorongatja.
- Ha továbbra is ilyen szemtelen leszel, kénytelen leszek átgondolni - szemei vékony csíkká szűkülnek, ahogy próbál szigorúan nézni Zlatanra, de eleve hamvába hullt próbálkozás az egész. Azonban az a tompaság, ami lassanként kezd úrrá lenni rajta, elnyomja ösztöneit. Az más kérdés, hogy elméletben tudja, nincs mitől tartania, de magyarázd ezt meg a beépített védelmi rendszerének...
- December végén valamikor. Majd szerzek valami csinos rucit, hogy ne kelljen szégyenkezned - egy lépéssel közelebb kerül a férfihoz, barna íriszei Zlatanéba fúródnak és nagyon kell koncentrálnia, hogy ne adja át magát az alkohol hatásának. Hirtelen minden olyan egyszerű, nem érzi azt a folyamatos készenlétet. Mégis, még csak délután öt van, így bekarcolni! - Te is csípd ki magad. És meg ne borotválkozz, még a végén pedofilnak néznek miattad - játékosan ölti ki nyelvét, azonban ahhoz már nincs bátorsága, hogy a markáns arcélt borító borostán végigsimítson. Beláthatatlan következményei lennének, ha ebbe a játékba beleállna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem vészes az alkoholszintje, de ahhoz épp elég, hogy a szokásos érintésiszonya megszűnjön. Már régóta érzékelte, hogy Zlatan lassanként egyre közelebb és közelebb jön, de most, ahogy fogja a kezét és a szíve félre-félrever, teljesen elveszíti a fonalat. Ezek szerint ideges? Talán nem jó ez az egész és el kéne engedniük egymást.
- Nem engedem, hogy ez megtörténjen. Úgy kirittyentem magam, hogy még az állad is leesik! - most már csak azért is rákontrázik, csak hát mondandójának éle elsikkad, ahogy végül felnevet. Nem hiszi, hogy képes lenne úgy kicsípni magát, hogy felhívja magára a férfi figyelmét, meg igazából nem biztos, hogy egyáltalán akarja. Azért a kezét nem ereszti el.
- Hát nem rossz - enyhén csücsörít, ahogy tekintete a borostás arcra vándorol, végül olyan dolog történik, amire azt hiszem, egyikük sincs felkészülve. Gerda arca elkomolyodik, majd két határozott lépéssel egyszerűen a férfi előtt terem és mielőtt esélye lehetne meggondolni magát, átöleli. - Utálom, hogy ezt csinálod. Na de hazamegyek - elhúzódik és végül nem is néz a férfira, automatikusan fordul, hogy kisétáljon az ajtón, csak ekkor érzi meg a mellkasát feszítő pánikot. Mit csináltam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Négy év nagyon sok idő. A családjától szinte teljesen eltávolodott, főleg akkor, mikor bekanyarodtak a célegyenesbe: házasságuk végébe. Milán volt talán az, aki jobban viselte az űrt közöttük, ő is nyitott először Gerda felé, talán azért, mert fiúként kötelességének érezte megvédeni nővérét. Szerette is, de ha már így alakult, hogy kisebbként felnőttebbnek kell lennie, hát megtette. Babett más eset: szüleik igyekeztek minden információt elhallgatni előle, nagyjából annyit mondtak, hogy Boldizsár meghalt, Gerda pedig komoly traumát szenvedett, de idővel minden rendbe jön. Nem azt mondom, hogy a nő kérése volt mindez, de úgy érezte, inkább ő mondaná el húgának az igazságot, már ha készen áll rá.
Tulajdonképpen azon túl, hogy végre helyrehozza, ami miatta kezdett tönkremenni, elhívta Babettet teázni. Most készül arra, hogy felfedjen valamennyit abból a világból, amibe éveken keresztül benne rekedt, s megmagyarázza, hogy is jutottak idáig. Izgul, de nem fél. Tudja, hogy húgának mennyit jelent kettejük kapcsolata, ahogyan azt is, ő mennyire ragaszkodott hozzá egészen idáig és mennyire ragaszkodik most is. Másképp szereti két testvérét, másképp is viszonyul hozzájuk.
- Én biztosan zöld teát iszom - elmosolyodik, ahogy a barna leányzóra néz és eszébe jutnak a közösen átbeszélgetett éjszakák, amikor megannyi titkot osztott meg vele. Mikor megismerte Boldizsárt, akkor nagyon sokat áradozott róla, Babettel együtt találták ki, milyen lesz majd az esküvő, milyen lesz a ruha, egyáltalán mennyire csodás lesz minden. Akkor még csak gyermeteg elképzelésnek tűnt, ami mára már valósággá vált és szerte is foszlott, akár egy álom. A különbség csak annyi, hogy mindez egy lidércnyomás volt. - Én is örülök, hogy kint vagyok a vízből - ki miért hálás, ugyebár. Tény, hogy nem bővelkedik szociális programokban, de azért ki-kijár. Hamarabb kellett volna testvére tudtára adnia, hogy jobban van és képes találkozni, de nem volt hozzá elég ereje. A felé nyúló kézre esik pillantása és hagyja, elérje övét, ekkor pedig össze is kulcsolja vékony ujjaikat.
- Te is nekem. Annyi mindent kell megbeszélnünk. Ne haragudj rám, az elmúlt évek nagyon... Kuszák voltak és... Nem tudom, kérdezz. Nem tudom, hol kéne elkezdenem - tanácstalanul rázza meg fejét, miközben megszorítja Babett jobbját. Belőle merít erőt, a szeretetéből, abból az eleven csillogásból, ami íriszeiben incselkedik. Elhatározta, hogy válaszol minden kérdésre, de csak annyit mond majd, amivel nem ijeszti meg a lányt. Mert valljuk be, volt nem egy-két vérfagyasztó élménye az elmúlt időszakban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Anton reakciójára önkéntelenül elfintorodik. Ez az ember még a flegmánál is flegmább, ami alapvetően nem probléma, mert a nő is tud ám hasonlóképp viselkedni. Kár, hogy az igazgatójával nem emberkedne úgy, mint mondjuk Várffy-val, akit bármikor kiakaszt teljesen. Vagy elás nyakig az erdő mélyén. Részletkérdés.
- Óóó - nem mondanám, hogy meglepi. Az jobban fájt volna a lelkének, ha a kedvesnek és rendesnek hitt Kriszpin hagyja ezt maga után. Az viszont szinte már normális, hogy Anton nemes egyszerűséggel leszarja az itt uralkodó helyzeteket és még tetézi is. Nem azért, mert rossz lenne, egyszerűen csak tényleg nem érdekli - nem csak ez, más se nagyon. Ez az attitűd tud jó is lenni, meg rossz is. Ilyenkor például kifejezetten irritáló.
Megállás nélkül folytatja a munkát, mert tudja, ha megpihenne, sohasem látna neki ismét. Így szótlanul pakol, válogat és varázsol, mindig más sorrendben, ahogy épp kényelmes. Fogalma sincs, mióta van ott, vagy mennyi lehet jelenleg az idő, de nem is érdekli. A másodpercek számolásával sajnos a rend mértéke nem fog növekedni, ráadásul most képes elterelni gondolatait is.
- Akkor már nem sokáig maradok - biccent egyet és ugyanolyan elánnal folytatja. A percek lassan vánszorognak, neki pedig hirtelen már csak egyetlen rendezetlen doboza marad. El sem hiszi. Az eddigi őskáosz hirtelen múlt időbe kerül, mikor pedig az összes karton tetején fedő virít, hirtelen úrrá lesz rajta a végtelen fáradtság. Körbepillant, hogy megbizonyosodjon róla, tényleg ennyi volt az egész, majd barna íriszeit az igazgatóra emeli. - Kész - ha további utasítást nem kap, akkor már csak egy hangrobbanás marad utána, ahogy elviharzik. Bőven elég volt ez a kis móka Antonnal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Különös érzés számára, hogy szinte visszaugorva az időben, ismét csak kettecskén ücsörögnek a Pillangóvarázs kényelmes puffjain. Rengeteg dologban különböznek, de akad azért olyan is, amiben hasonlítanak: nagyon tudnak szeretni és ragaszkodni, ez pedig egyértelműen feltűnhet bárkinek, ahogy az egymás kezét szorongató párost nézik. Már régen meg kellett volna tennie ezt a lépést, hogy őszintén kitárulkozik Babett előtt, de amikor az ember még önmagának sem meri beismerni, hogy minden elcsesződött és talán, de csak talán, ez nem pusztán önmaga hibája, akkor hogyan viselkedhetne nyíltan másokkal? Legyen szó rokonról vagy ismeretlenről, ezt nem befolyásolja az érintettek köre.
Szívesen reagálna, de megjelenik a pincér, húga zavara pedig átragad Gerdára is. Kínosan elmosolyodik és mintha egy halk, "ööö" szerű nyöszörgés is alattomosan kicsúszna ajkain, leszegi fejét, mielőtt azonban komolyabban beéghetne, Babett menti a helyzetet. Már amennyiben ezt a reakciót mentésnek lehet nevezni. Szerencsére a bongyor srác villám gyorsan kapcsol és a rendelés felvétele után már megy is, hogy hozhassa a teákat.
- Ez mindig is ilyen rosszul ment nekünk? - ez az a pillanat, amikor végre valahára oldódik a benne felgyűlt feszültség és egy visszafogott, ám őszinte nevetés formájában távozik. Szinte látni véli magukat kívülről, ahogy szerencsétlenül elbújnak az itallap mögé - ez pedig a nőre egyáltalán nem jellemző. Mindketten rém gyerekesek voltak, ez pedig megér egy kellemes kacagást. Annyi bizonyos, hogy sokkal többször kell majd szadiznia testvérét, nehogy még a végén beszélni is elfelejtsen, illetve nem árt, ha saját magára is odafigyel, mert pillanatok alatt eltanulja ezt a rossz szokást.
- Jobban vagyok. Nem alszom sokat, de idővel ez is változik majd - egy kedves mosoly ül ki arcára, mely nyugalmat sugároz, ám van benne nem kevés szomorúság és reménytelenség is. Különös ez a kettősség, hisz Gerda szeretné elhinni, amit mond, mégsem képes rá, de Babettet nem akarja megrémíteni. - Nagyon sok minden van, amit... Amit nem tudsz - mély levegőt vesz, ahogy belekezd és másik kezét is kinyújtja, hogy ujjai közé zárja húgáét. A gombóc alattomosan gyűlik torkában, ellehetetlenítve, hogy tüdeje megteljen oxigénnel. A közelgő pánikot úgy próbálja elhessegetni, hogy testvérébe kapaszkodik és bízik abban, hogy hangozzék el ma bármi, nem fog ezért másképp tekinteni rá. Ezt nyilván nem ígérheti meg előre, a nő pedig nem is várhatja, hogy így legyen, de reménykedik abban, hogy a kettejüket összefűző kapocs erősebb annál, mint amit a tények lerombolhatnak.
- Boldizsár bántott engem. Nagyon sokszor - megnedvesíti ajkait, tekintetét képtelen húgán tartani. Ha tovább kéne néznie az ártatlan szemeit, sohasem mondaná el, ami történt. - Aznap, mikor... - épp belekezdene, de ekkor megérkeznek a teák. Megkönnyebbülten zuhannak le a súlyok szívéről, s mintha csak feloldozást jelentene az ital, úgy fixírozza. Talán a zöld tea bátrabb lesz nála és mindent elmond. A fiú ismét távozik, miután megköszöni, ezúttal viszont érzi, hogy kell a hatásszünet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Hatásvadásznak tűnhet a felvezetés, miszerint mennyi mindent nem tud húga, de jobbnak véli felkészíteni a másikat, hogy ma sok, igen vérfagyasztó információt fog hallani. Belegondolva szinte hihetetlen, hogy egész idáig képesek voltak titokban tartani mindezt a lány előtt. Ez a tény egyszerre nyugtatja meg és ébreszt benne legyűrhetetlen bűntudatot, még úgy is, hogy tisztában van vele: ezzel tették a legjobbat.
A kérdésre nyel egyet, majd belekezd. Nehezen préseli ki magából a szavakat, mégis mindegyiket megkönnyebbülés kíséri. Nem tudja nem észrevenni a Babett szemében megvillanó indulatot: ezek a reakciók már jó ideje megijesztik, hisz rendszerint ő itta meg a levét e felkorbácsolt idegek által generált cselekedeteknek. Persze a tudat, hogy Babett soha nem bántaná, sokat lendít az ügyön, de mindig kellemetlenül érzi magát tőle - már csak azért is, mert soha nem várná vagy akarná, hogy bárki ily módon fejezze ki nem tetszését Boldizsárral kapcsolatban. Már csak részben meggyőződése, hogy mindez az ő hibája volt, s képes beismerni férje felelősségét a történtekben. De csak részben.
- Na de Babett! - feddőn kerekednek ki szemei, a feléjük forduló vendégek kereszttüzében ülve pedig behúzza nyakát. Nem igazán ezt akarta. Még szerencse, hogy megérkezik a srác és leteszi eléjük a teát. Nem kell felnéznie ahhoz, hogy tudja, testvére gyilkos pillantással hessegeti el a szerencsétlent, csak hogy végre hallgathassa a folytatást. A kezére simuló puha ujjak hatására szívverése meglódul, az adrenalin váratlanul lövell ereibe és muszáj mély levegőt vennie, hogy ismét képes legyen a lány íriszeibe fűzni sajátját.
- Amikor hazaért, akkor összevesztünk. Vagyis kiabált velem, megütött, de nagyon homályos minden. Azt hiszem, baseball ütő volt nála, nem tudom, nem emlékszem, nem... - tekintete egyértelműen zavarttá válik, ahogy felidézi azt a tragikus napot. A trauma, csak úgy, mint bármikor, ha eszébe jut, hatalmába keríti, pánikreakciót idézve elő. Keze megremeg, szemében a zavar, a rémület és a szégyen egyvelege kavarog, míg a pihék ösztönösen meredeznek bőrén a puha pulóver anyaga alatt. - Csak azt tudom, hogy én ott voltam a földön, reccsenéseket hallottam, minden tiszta vér volt, aztán már nem élt... - hirtelen próbál sok levegőt venni, a légszomj jó barátként köszönti ismét. - Megöltem őt. Meggyilkoltam. Én tettem - a szavak keményen feszülnek kettejük közé, miközben Gerda egyértelműen nincs jól. Fogalma sincs, mit fog gondolni Babett, az emlékek viszont túlontúl valóságosak ahhoz, hogy csak úgy figyelmen kívül hagyja. Arca sápadttá válik, légzése szakadozó, egyenetlen, mintha fulladna. Émelyítő az egész. Muszáj lehunynia szemét, hogy magába fordulva csillapítsa ösztönös reakcióját. Így legalább húga arcát nem kell látnia. - Az elemem megvédett - muszáj hozzátennie, mintha csak menteni akarná magát, mintha ez feloldozná a vállát nyomó felelősség alól. Pedig nem. Ugyanolyan bűnösnek érzi magát, ami viszont még jobban megrémíti, hogy Boldizsárral kapcsolatban és a ténnyel, hogy közvetve csak, de önnön kezével oltotta ki életét, üresség honol szívében. Akár egy kietlen pusztaság, kiszipolyozott érzésekkel. Csak egy apró, lelkiismeretnyi, bűntudatnyi szellő marad. Azért a sok gonoszságért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sokszor kérdezték már a történtekről, sokszor kellett sok mindent mondania, mégsem volt egyik alkalom sem olyan megrázó, mint a mai. Mert a kishúga, akinek ő a minta, a nagy testvér, ezúttal megtudja, milyen ember is Gerda valójában. Vajon lehet-e bűnös valaki, akinek szándékában nem volt semmiféle ártás, ám végül mégis részese lett? Megbocsájthatja-e bárki az el nem követett, de bűntudatot okozó tetteket, ha a nő önmagát képtelen objektíven, megértően és elfogadóan szemlélni? A társadalom kiveti magából a gyilkosokat, azokat, akik emberi életeket oltanak ki bármily módon. Talán Babett is egy szörnyetegnek látja majd, ahogyan ő saját magát, elképzeli a vért, a sikítást, a halálhörgést, bizseregni kezd a fájdalomtól. Mintha őt ütötték volna meg. Ezért félt, ezért volt képtelen rávenni magát arra, hogy feltárja a valót és elmondja, mi történt vele.
Hagyja, hogy húga felsegítse és követi a mosdóba, ahová megérkezvén már tudja, miért volt remek döntés kijönni. Gyomra a felvillanó emlékképekre, a lány eltorzult arcára a hallottak után hirtelen fordul egyet, az epe pedig váratlanul indul meg felfelé. Kiszakítja magát a szorításból és beront az egyik üresen álló fülkébe, hogy aztán kétrét görnyedve kiadja magából, amit eddig elfogyasztott. Nem kellett volna belekezdenem.
A kagyló elé rogyik, térdei halk puffanással érnek a csempéhez, egyik kezét gyomrára szorítja, másikkal száját takarj el. A genny lassan szakad fel lelke mélyéről és tudja, hogy teljesen mindegy, mi lesz ezután, most mindent el fog mondani. Nem viseli el többé, hogy szánják, hogy elítéljék a tettéért, mikor négy évet élt le a pokolban arra várva, hogy egyszer kiszabadul. Ha rajta múlt volna, még mindig ott lenne. Boldizsár emléke karomként szorul torkára, ő viszont nem tágít. Megtámaszkodik a fülke oldalánál és talpra erőlteti magát, hogy végül hátát a hideg falnak vesse. Íriszei Babettet keresik, bennük elszántság csillog. Nem fogom feladni.
- Minden nap bántott. Volt, hogy verbálisan, volt, hogy fizikálisan. Azt mondta, hogy semmit sem érek, képtelen vagyok bármit jól csinálni, nélküle nem is létezem. És én elhittem. Most sem nélküle élek, mert itt van - a szívére szorítja ökölbe szorított jobbját - bennem. Először csak felpofozott. Aztán egyre durvább lett. Volt, hogy szíjjal támadt rám, máskor baseball ütővel, de egyszer bicskával - felhúzza felsőjét, hogy a melle alatti hosszú, mély vágás hege látszódjék. Sokkal halványabb, mint egykoron volt, mintha napról napra akarna a feledés homályába veszni, el azonban sohasem tűnik. Mikor megbizonyosodik róla, hogy Babett teljesen jól és tisztán látta, visszaejti pulóverét, hogy folytassa. - Elvette a pálcámat és nem tudtam védekezni. Megerőszakolt. A közhiedelemmel ellentétben egy házasságban is létezik ez a fogalom. Képtelen vagyok arra, hogy valakit közel engedjek magamhoz, minden érintés megrettent és nem tudom, hogy lesz-e valaha ember, akivel én... Együtt lehetek - érzi, ahogy a végére érve kiürül belőle minden. A fáradtság elemi erővel szakad rá és nem érdekli, volt-e bárki a mosdóban avagy sem. Persze a helyiség üres, de ha nem lenne az, már az sem számít. Háborgó gyomra csitulni látszik, tekintete szürkésen, fakón vizslatja húga arcát. Annyi minden történt, napokig tudna mesélni az apró hegekről, a változatos zaklatásokról, a bántalmazásának sokszínűségéről. De talán ennyi is elég ahhoz, hogy Babett megértse, négy év után már az eleme lépett közbe, különben ezúttal tényleg belehalt volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Arra, ahogy valaki belép a helyiségbe, ösztönösen reagál, szája előtt tartott keze már nem csak érintőlegesen takarja száját, hanem betapasztja azt, míg szemei kikerekednek. Vajon hallotta, ahogyan hányt? Mit gondolhat róluk? A saját jó híre lényegesen kisebb mértékben aggasztja, mint húgáé, bár annak sem örülne, ha rossz fényt vetnének rá a történtek. A WC fogantyúját meghúzzák, akármi is volt ott, már a csatornában úszik, az idegen pedig távozik. Csak ekkor realizálja, hogy egész eddig benn tartotta a levegőt. Ahogy tüdejéből távozik a szén-dioxid és ismét megtelik éltető oxigénnel, szinte megszédül, bambulásából pedig a fülkébe lépő lány téríti magához.
Kiönti a lelkét. Mindent. Ha tehetné, merengőbe zárná a fel-felvillanó képeket, melyek minden éjjel kísértik, jobban belegondolva viszont örül, hogy a másik nem látja és nem éli át őket. Fogalma sincs, mit váltana ki belőle, hogyha elé tárulnának az események, vajon miképp reagálna, az pedig egyértelműen látszik, hogy ezeket a dolgokat is alig tudja feldolgozni. Sok ez egyszerre, nem hibáztatja érte, ám tény, hogy pont ettől kívánta megóvni a legifjabb Drinóczit. Látja a grimaszt, ahogy a csinos arcocska eltorzul a hallottak után, s a remegő kezek sem kerülik el figyelmét. Hogy segíthetne neki? Leginkább sehogy, csendben kellett volna maradnia. Örökké átkozni fogja a pillanatot, mikor mesélni kezdett, de már nincs visszaút. Érzékeli, ahogy a vékony karok átölelik testét, ő azonban kiüresedett, lelketlen állapotában, hamuvá szürkült szemekkel képes csak részint viszonozni azt. Hallja a szavakat, meg is érti, de egy része már nem él. Így kimondva ezek a dolgok olyan távolinak tűnnek, mintha csak egy regényt olvasott volna fel, beltartalom nélkül.
- Néha azt kívánom, bárcsak ne tette volna - szomorkás mosoly ível arcára, amikor is Babett folytatja mondandóját. A benne feszülő érzések tökéletesen láthatóak, a lebiggyedő ajkak arról árulkodnak, hogy hamarosan kitör majd belőle a sírás. Gerda szíve ekkor szakad csak meg igazán: ezt nem akarta, soha nem akarta látni a könnyeket lefolyni az arcán, mindig csak annyit szeretett volna, hogy boldog legyen és vidám. Most mégis, némán hüppögve, a sós folyadékot törölgetve arcáról, szerencsétlenül ácsorognak ebben az egyre szűkebbnek tűnő fülkében.
Karjai automatikusan mozdulnak, finoman vonja magához a levitást, ujjai a puha hajat cirógatják. Mire ráeszmélne, mit csinál, már rég csitítgatja húgát, türelmesen ringatja, hátha hamarabb megnyugszik. Ő is sírni akar, de már elapadtak a könnyei, már nem képes arra, hogy ismét felszakítsa ezeket a sebeket. Fáj mindene, legfőképp szíve, mely újonnan sajogni kényszerül testvérét látva.
- Azt kívánom, hogy soha ne tudd meg - óvatosan eltolja magától, hogy egymás szemébe nézhessenek, keresi a kétségbeesett, vöröses íriszeket, a bánattól olyannyira megkeseredett tekintetet. Bármit megtenne, hogy jobb legyen. - Én erős vagyok, látod, túlélem. Itt vagyok, veled és minden jobb lesz - miközben ajkain megállíthatatlanul folynak ki a biztató szavak, ő maga nem hisz bennük. Hangja reményről, új esélyekről árulkodik, a mélyben viszont elveszettség és vágyakozás lapul csupán, ki tudja mi után, ki tudja, mióta. - Van valaki, aki vigyáz rám és most már mi is itt vagyunk egymásnak. Boldizsár többé nem bánthat, én meggyógyulok és minden olyan lesz, mint régen.
Nem. Soha, semmi nem lesz már olyan, mint régen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Teljesen, totálisan és végérvényesen ki van akadva. Mondhatjuk ezt sokféleképpen, de a lényeg ugyanaz marad. Nem elég, hogy Zlatan és Bercel negyvenkét galleont és tíz sarlót adtak ki a randijáért fejenként, még képesek is voltak megállapodni abban, hogy három órán keresztül a rellonosé a nő, utána viszont örökre az auroré. Ez valahol akár kedves és szívmelengető is lehetne, csakhogy a tény, miszerint tárgyként kezelve szó szerint fizettek ezért a vacsoráért, az egyszerűen nonszensz! Hát még az, hogy mekkora összeget! És akkor ennek fejében, ha már ennyit áldoztak rá, akkor még volt pofája hagyni, hogy egy másik hím elvigye. Egyszerűen nem fér a fejébe, hogy egy ilyen abszurd és szürreális dolog hogyan történhetett meg pont most, pont vele. Dühösen rohant haza, tudván, hogy randira kell készülnie, ráadásul nem Ombozival, hanem a másikkal. Nem igazán ismeri egyébként Bercelt, de ez jelen helyzetben teljesen mindegy, mert nem is akarja. Vagy, tudjátok mit?! Akarja! Duzzogva szedi össze magát, fúj magára kedvenc vanília parfümjéből - egye csak meg a fene Zlatant - és útnak is indul. Nem nagyon tudja, hogy merülhetett fel bárkiben, hogy pont őt akarja. Arról a rejtélyről pedig még szót sem ejtettünk, hogy sejtelme sincs, mit keresett azon a nyavalyás listán, merthogy ő nem iratkozott fel, az is biztos. Az is csoda, hogy nem kap pánikrohamot mások között, nemhogy még ki is fizettesse a vele való találkozót. Nevetséges.
A Félszeműhöz érve mély levegőt vesz és az ajtónál álló mosolygós diáktársához lép, közölve, hogy ki is ő. A listában azonnal ki is pipálják a nevét és átirányítják asztalához, valamint újdonsült udvarlójához. Elég furcsa elképzelés, hogy neki van ilyenje, de láthatóan nagyon akarhatott vele találkozni a Radetzky ivadék, ha ilyen messzire ment egy vacsoráért. Lehet olcsóbb lett volna a folyosón leszólítania. Ja várjunk, az túl mainstream.
- Szia - kabátját a szék karfájára dobva ül le és húzódik közelebb az asztalhoz, tekintetével láthatóan kerüli Bercelét. Nem meglepő, borzasztóan zavarban van ettől az egésztől. Mit kéne mondania? Csak mert jelenleg kizárólag olyan dolgok jutnak eszébe, amik nem lennének helyénvalóak, bár jogosak mindenképp. Ezért is lehetséges, hogy végül nem kerülgeti tovább a forró kását. Összeszedve minden bátorságát, normál hangerőn, némiképp színtelenül szólal meg. - Nagyon kedves az érdeklődésed, de negyvenkét galleon és tíz sarló? Te nem vagy véletlenül házas? - itt már azért érezhető a szavak hanglejtéséből, hogy igen, nagyon ki van akadva. Mert hízelgés ide vagy oda, bűnösnek érzi magát ebben is, meg abban is, hogy képtelen lenne bármilyen komolyabb kialakítására. Olyan ez, mintha úszótudás nélkül vízbe dobták volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Szorosan öleli magához húgát, aki csak egyre erősebben sír. Érzi minden rezdülését, az aprónak ható test remeg a kezei között, ő viszont nem tud mit tenni. Állát megtámasztja Babett fején és némán hallgatja a fájdalmat, amely szép lassan felszakad belőle, karöltve a megkönnyebbüléssel. Már rég el kellett volna mondania neki mindent, de nem tette, mert kímélni akarta őt. Nem hitte volna, hogy többet árt ezzel, mint amennyit használ, de már mindegy is igazából, hiszen idáig jutottak, abból kell dolgozniuk, ami van. Márpedig, ha másuk nem is, egy nagyon szoros testvéri kötelékük azért akad és tudja, hogy legyen bármekkora sokk is ez mindkettejüknek, túl fognak jutni rajta. Talán nem ma, de idővel megemésztik az itt történteket és hálásak lesznek egymásnak azért, hogy itt voltak. Mert most semmi sem számít: sem a több hónapos titkolózás, sem a több éves szenvedés.
Végül engedi, hogy elhúzódjon tőle a lány, arcán pedig egy megnyugtató, bátor mosoly ül. Ha ő így viseli az egészet, akkor bizony Babett sem tehet sokáig másképp. Ideje, hogy összeszedjék magukat, elvégre egy teázó mosdójában élik épp a drámájukat.
- Nem, nem tervezek – a görbe bátorítóan ül még mindig ugyanott. Finoman, óvatos mozdulatokkal simogatja a puha hajat, úgy, mint régen, mikor a lány szomorú volt. Hirtelen minden olyan, mintha megállt volna az idő. Újra ott vannak a húga szobájában, ahol ő a nagy és felnőttes nővér, akinek elsírhatja minden bánatát. Tulajdonképpen mit sem változtak, csak idősebbek lettek. – Ezt hallani sem akarom. Nem mondtam semmit, mert nem mondhattam. Amikor pedig vége lett, csak meg akartalak óvni attól, hogy tudnod kelljen erről. De nekem mindig az egyetlen, drága kishúgom maradsz – magához vonja és karjait szorosan köré zárja. Nem hagyhatja ismét cserben, nem, ezúttal nem. Történjék bármi, beszélni fognak, ha kell, éjszakákon át, ha kell, megszökik és betör majd Babetthez. Bármit megtesz, de többé nem hagyja, hogy idáig jussanak.
- Igen – arcán enyhe pír jelenik meg. Nem is igazán tudja, hogy igaz-e az egész, hogy megtörténik-e majd vele és Zlatannal a csoda, amire oly régóta vár már. De nem meri elkiabálni. – Te is ismered egyébként, találkoztatok már, csak nagyon régen. De addig nem akarok beszélni róla, míg biztos nem vagyok a dolgomban… Vagy dolgunkban – egy tincset a füle mögé tűr szégyenlősen, mielőtt folytatná a mondandóját. Különös érzés beszélni az aurorról, de semmiképp sem rossz vagy kellemetlen. Inkább csak furcsa, hogy Boldizsár után úgy tűnik, lesz egy férfi az életében. Kár, hogy egymás kezének megfogásán túl még nem jutottak. – Nagyon lassan haladunk és nem tudom, biztosan akarja-e a velem járó nehézségeket, de egyelőre elég kitartó és mellette végre egy kicsit meg tudok nyugodni. Nem bánt – ahogy ezt kimondja, le is hunyja szemét, hogy aztán beszívja alsó ajkát. Hát igen. Szomorú, hogy ilyesmit ki kell emelnie egy beszélgetésben, de jobb már most leszögezni, hogy ő teljesen más, mint volt férje volt. Persze ő sem tökéletes, de nem is vágyik arra, hogy az legyen. Vele akar lenni, építeni akarja kettejüket, ameddig a férfi engedi. Ha csak barátságig, hát addig, ha tovább, akkor áll elébe. Bátor lesz és vállalja a kockázatot, s mikor pillái megrebbenve újra megmutatják íriszeit, már ez az elszántság és meggyőződés ül bennük. Mert igenis képes rá és megérdemli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Tekintete a virágra siklik és némiképp elkerekednek a szemei. Most aztán már végképp nem tudja, hogyan reagáljon, mert ennyi pénzért illene kedvesnek lennie, de őszintén, hogy jutottak idáig? És mennyire borzasztóan hangzik az, hogy illene? Egy randevúnak nem arról kéne szólnia, hogy mit írnak elő az etikai szabályok, közel sem, ráadásul ők már akkor megbuktak, mikor Bercel licitált, elvégre nem facér ember, ami csak még inkább bonyolítja a dolgot. Beharapja alsó ajkát és nem tudja, mit csináljon, így kicsit összehúzza magát a széken. Nincs a homlokára írva, milyen tapasztalatai vannak a férfiakkal, így nyilván a fiú sem tudja, hogy ez az egész csak részben szól neki, valójában pedig Gerdának egyfajta erkölcsi menekülési út.
- De akkor ez csak jelent valamit, nem? – felvonja szemöldökét, mert hát ki tudná nála jobban, hogy az a nyavalyás papír igazából semmire sem jó, csak hogy béklyóba kösse az embert? Miután négy évig „élvezhette” az előnyeit, köszöni, de nem kér belőle: kiveszett belőle az a régi kislány, aki csillogó szemekkel mondott igent.
A kérdésre kelletlenül fordítja el fejét. Ujjait az asztal alatt tördeli, hiszen annyira helytelen ez az egész, de ennyi pénzért illene meghallgatnia a másikat. És ez már megint milyen rohadt szarul hangzik! De végül összeszedi magát és felnéz Bercire, hogy először beharapja alsó ajkát, majd kiengedje a benn tartott levegőt. – Nézd, ez nem ellened szól, én csak… - idegesen, remegő kézzel tűr a füle mögé egy tincset, aztán, megnyalja ajkait. Apró gesztusok ezek, de ha a másik figyel, könnyedén észreveheti őket. – Nekem ez nem megy ilyen könnyen. Nem is ismerlek, nincs veled bajom, csak ez nekem más. De hallgatlak – képtelen beszélni róla, nincsenek is olyan nexusban, hogy a semmiből előhozakodjon azzal, hogy éveken keresztül ütötte-verte a férje, esetleg érzelmileg terrorizálta. Ettől még kényszeríti magát, hogy ne nézzen másmerre. Tulajdonképpen kutyaszorítóban érzi magát, mert bár megtehette volna, hogy el sem jön, de ezt nem akarta, mert ha mást nem, ennyit megérdemelt a másik. Ez a becsületessége viszont kényszerbe hajszolta, hisz sem vele, sem mással nem áll készen egy randira és akkor is majdnem összeesett, mikor a bálon kiderült, hogy Zlatan azt annak gondolta. Most pedig nem elég, hogy egy számára idegen szituációba keveredett, mindezt egy ismeretlennel tette. Csodás. Lehet, hogy Bercel egy csodálatos ember, mi több, ebben nem is kételkedik, csak ne várják el tőle, hogy olyan legyen, mint bármelyik másik lány a liciten. Nem is akarta a licitet, valaki más írta fel, de már mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Erre a kijelentésre akaratlanul is megemelkedik szemöldöke. Szóval jelent valamit, valakinek, valahol, csak éppen nem Radetzky Bercelnek, minden világos. Szerencsére ez már nincs ráírva arcára, sem rosszallása, ami nem is baj, mert amikor folytatja, Gerda lesüti a szemét. Számára ez ismeretlen dolog: eleve elrendelés, olyasvalakihez hozzámenni, akit nem szeretsz… Olyasmikről beszélnek, amiket ő maga sohasem tapasztalt, így hát pálcát sem tör a fiú feje felett, már csak azért sem, mert közli, nem akarja megcsalni Editet. I’m sorry, I’m a bit confused…
- Szóval nem akarod megcsalni Editet – megismétli a mondatot, mintegy nyomatékosítva, hogy érti, de nem érti. Nincs egyébként probléma sem a felfogóképességével, sem az agyával, egyszerűen csak nem biztos abban, hogy egy nyelvet beszélnek. Elvégre a ’nem csalom meg a feleségem’ és a ’fizetek több százezer forintot, hogy randizzak egy nővel’ között érezhető némi anomália. Persze kinek mi, ha szerinte ez belefér, akkor kicsoda Gerda, hogy megmondja, nem jó?
Mondjuk Bercel igazán kitesz magáért a válaszadáskor. Ha be kéne vallania, azt mondaná, fogalma sem volt egészen mostanáig a fiú létezéséről, de egy ilyen vallomás után talán nem illendő ezt közölni. Így hát a sztori előrehaladtával szép lassan elkezd pirulni, végül, mire eljutnak a végére és kisül, hogy ő egy ilyen első nagy szerelem, már vérvörös az arca. Megnyugtatjuk, kedves Radetzky úr, hogy nem Ön az egyetlen, aki ma belehal a zavarába. Gerdának eközben fogalma sincs, mit mondhatna. Mármint nevezhetjük ezt aranyosnak, de abból talán már kinőttek, hogy ezt ki is mondja ebben a formában. Megtisztelő? Túl hivatalos és nem igazán ezt érzi, mi több, ha tehetné, a hízelgő szót használná, már amennyiben úgy vélné, ez itt a helyes megfogalmazás. Mégis, az érzései hirtelen túlontúl zavarosak: annak idején valakinek, akiről alig tudott, a világot jelentette, beleszeretett, de még csak észre sem vette. Valaki megvédte, míg ő élte a szokásos életét, verekedésbe keveredett és elintézte, hogy többé ne mondhassanak róla rosszat. Nem is hitte volna, hogy ilyesmi történt, míg ő mit sem sejtve próbált dönteni két másik férfi között és végül a rossz választást hozta meg.
Tulajdonképpen meg van illetődve és már épp szavakba öntené minden érzését, mikor Berci folytatja, de nagyon nem úgy, ahogy azt a nő képzeli. Elkerekednek szemei és fogalma sincs, hogy haragot, felháborodást vagy még nagyobb zavart érezzen. Hogyan mondja ezt meg Zlatannak, aki egyébként szintén meg akarta venni? Jó isten.
- Hogy mit csináltál? – mintha nem hinné el, amit hall, azonban rögtön felemeli a mutatóujját, hogy a rellonos meg se merjen szólalni. Ez egy költői kérdés és időnyerés arra vonatkozóan, hogy össze tudja szedni mindenfelé csavargó gondolatait. – Képes voltál felírni egy licitre ahelyett, hogy a háztársamként elhívtál volna valahová? Úristen – hátradől és nem igazán jut szóhoz – ez mostanában amúgy sokszor előfordul vele, nevermind. Végül, miközben villáját kezébe veszi és idegesen kopogtatni kezd az asztalon megenyhülnek vonásai. Mert túl azon, hogy ez a világ egyik legpocsékabb, ha nem a legpocsékabb ötlete volt… Jól esik neki és kedvesnek találja.
- Köszönöm – nem néz a fiúra, nagyon erősen szuggerálja az asztalt, de nem mond többet. Bercelnek lesz éppen elég kérdése, amire ezek után adhat választ.