Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Különös lény az ember. Ha bánat sújtja, vész terheli, lelke akkor mutatkozik meg legőszintébb valójában. Azokban az időkben láthatóak gyengeségei, de erősségei is egyúttal. Számomra nem a menekülés és bujkálás évei, mint inkább az eltelt néhány hét jelentették ezt az időszakot. A munkaalkoholizmusba menekülés és olyan tulajdonságok felfedezését magamban, melyekről mindeddig azt hittem nem részeim. Azonban amiknek eddig is birtokában voltam még jobban felerősödtek bennem. Ilyen az állhatatosság, de főleg a gyanakvás. Így amikor a férfi kedvesen biztosít, hogy rám szánja idejét, elmémben már viharfelhők gyűlnek az eddig sem épp ragyogó kék égre. Talán szemem össze is szűkül, de ez a kifejezés a másodperc tört részén át látható csupán. - Köszönöm - biccentem meg finoman felé fejem, majd Daróczy úr folytatja. Szavai megértést sugallnak az első pár mondatban, ám mintha mégis valójában már ítéletet mondana felettem. - Forrásai bizonyára azt is elmondták önnek, hogy az üggyel kapcsolatban egy legilimenciára specializálódott aurornak már vallomást tettem - reagálok szomorúan. Porcelán-fehér arcom komor-szép vonásai még hangsúlyosabbakká válnak. Szinte tudtam, hogy ez az egész ügy nem úgy jut napvilágra, ahogyan valójában történt. Az elferdített hírek, a félinformációk csapdájában vergődik az Igazság. Ideje rendet tennem - A férjem évekig bántalmazott engem - kezem magyarázatomat és ugyan egyszerűbb lenne a jegyzőkönyvet a kezébe adnom, amit magammal hoztam, inkább szóban adom tudtára mi is történt azon a pár héttel ezelőtti havas napon a temetőben - Megszöktem tőle és álneveken életem annak tudatában, hogy kutat utánam szüntelen, felhasználva minden eszközt, mely a rendelkezésére áll - mélyet sóhajtok, ahogy egymás után szakítom fel a szívemen alig hegedő sebeket - Itt, Bogolyfalván rám talált. Próbáltam megértetni vele, hogy el akarok válni és, hogy hagyjon engem békében élni, de ő csak azt hajtogatta, hogy nem és nem. Mert az övé vagyok és soha nem szabadulok meg tőle...Mivel neki teremtettek, a tulajdona vagyok és örüljek, hogy megbocsátja a szökésemet - a súlyos szavak, mint gyöngyök peregnek természet által vöröses árnylatú ajkaim közül, hiszen könnyeim már nincsenek, mik ezt megtehetnék - Kétségbeesésemben nem láttam más kiutat, mint kikényszeríteni a rólam való lemondást azzal, hogy... - elakad a szavam. Útját állja a magamtól való elborzadás, ám mégis beszélnem kell tovább - Alkut ajánlottam neki. Életért életet. Leszúrtam a férjemet, de végül ő magát ölte meg - nem tudom folytatni. Ennél több hang már nem tud átjutni kiszáradt torkomon. Lelki szemeim előtt leperegnek újra annak a borzalmas néhány percnek a képei. A rettegés szülte mozdulat, ahogy erőmnek erejével beledöföm a mellkasába a késemet...Az ütés, amivel ellökött magától, hogy azután kihúzza a pengét és letörölje a markolatot...A megannyi hasztalanul elzokogott varázsige amivel annak ellenére meg akartam menteni, hogy az volt az utolsó szava, hogy "Fuss!". Legszívesebben most futnék, de már nem lehet. nincs hová és nincs miért. Kettőnk története körbe, ádáz fogócskánk véget ért. Csak abban bízhatok, hogy a legilimentor által látottak elegek lesznek ahhoz, hogy mások számára értelmet nyerjen az amit tettem. Vállalom a veritaszérumos kihallgatást is, ha a sors úgy hozza. Azonban a saját magamnak való megbocsátás sosem fog menni és sohasem leszek már ugyanaz többé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ilián
(A Károly halála utáni órákban)

Nem tudom mennyi időt töltöttem a temetőben Károly élettelen, véres testét ölelve és zokogva szüntelen. A korán leszálló alkony sötét leplét lassan takarta groteszk kettősünkre, mire eszmélni kezdtem. Két könnypatakom már szinte ráderesedett arcom ívére. Testemet a hideg rázta a sírás görcsös rohamai helyett. Elmém próbálta felfogni a felfoghatatlant. Vége. Örökre vége. De ez a vég egyben valaminek a kezdete. Hiszen én öltem meg Károlyt. Szívébe a kést kezem mártotta, még ha ki onnan ő maga is húzta és tette a gyilkosságot így öngyilkossággá. Felemelkedve feje mellől tekintetem arcára siklik. Üres, üvegszerű, hidegséggel néz a semmibe. Ujjaimmal óvatosan húzok lélektükreire szemfedőt, majd finom mozdulattal teszem le fejét a hóra, mintha csak vánkosra fektetném. Térdemen a nadrág és a kabát vérétől foltos. Pálcám mellettünk hever, ahogy rugós késem is csak férjem oldalán. Jobb kezes, így érthető. Közben elkezdett hullani a hó és jókora pelyhei megültek rajtunk és a tájon. Lassan álltam fel és vettem magamhoz pálcámat. Hasztalan próbálkoztam visszabűvölni Károlyba az életet. Nem segített nekem. Talán érezte, hogy én magam vagyok a vétkes? Bosszúja volt ez tettemért? Lepillantottam a fadarabra és szomorú-csalódottan csúsztattam kabátom zsebébe. Ám késemhez nem tudtam hozzányúlni. Kezem már mozdult érte, de félúton ijedten megállt. Ha megfogom, akkor azzal semmivé válik Károly utolsó tette! Azt akarta elérni, hogy ne engem tegyenek felelőssé a haláláért? Önmagát akarta beállítani bűnösnek? Mi másért törölte volna le ujjaim nyomát dacolva agóniájával? Visszahúztam hát kezemet, majd még egy utolsó pillantást vetettem a vékony, fehér hólepellel fedett testre és elindultam. Lábaim és mozdulataink nyomát pedig hamarosan eltüntette a természet téli csodája. Cél nélkül bolyongok és csak az elmúlt órák eseményei, hangjai, képei és cselekvései járnak a fejemben. Orromban érzem a vér és a halál különös édes illatát. Belül üres vagyok. Gondolataim haragokként kondulnak bensőm éteri csendjében. Mintha a lelkem elhagyta volna a testemet. Kiszakadt belőlem és vissza belém talán sohasem talál. Egy foszlány bukkan fel emlékeim szövetéből. Egy füstgomolyag, egy arc és egy tanács. De hol kereshetném meg? Tud-e vajon bármit tenni? Van egyáltalán értelme felkutatni? A válaszokat nem tudtam, akartam, mertem megvárni. Mentem amerre vitt az ösztönöm. Ahol a baj, ott lesz. Ezt még ő fogalmazta meg így. Lássuk valóban igazat mondott-e vagy csupán ezzel áltatott? - Ilián? Kérem… - szólalok meg és hangom idegenül vet visszhangot fülemben. Mintha nem ismerném magam. Kétségbeesett és ijedt vagyok, mégsem sírok vagy reszketek. A gyomrom forog és szédelgek. Másnapos ember érezheti így magát. Rettegés markolja torkomat, de csápjai egyszerre szorítják szívemet és tüdőmet. Fuldokolni és köhögni kezdek. Émelygek. A csónakház ajtófélfájába kapaszkodom. Azt hiszem, ha nem tenném térdeim megrogynának és nem bírnának el engem. Nem testem kilói nyomják őket. Tettem súlya az mi megnyomorít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mély levegő! Lélegezz! Ki és be, ki és be! Ez az! De ez az illat, az alvadt vér szaga...Nem, nem bírom...Nem bírom tovább...Kapaszkodom a csónakház ajtajának keretébe és érzem fut ki lábaimból az erő. Már majdnem összecsuklom, ujjaim szinte elfehérednek úgy markolom a keret fáját. Ekkor azonban nevemet vélem hallani Károly hangján kimondva. A szívem kihagy egy ütemet, torkom egészen elszorul és összezavarodom. Csekély erőmhöz mért gyorsasággal fordulok arra felé, ahol a hang forrását feltételezem. - Igen - suttogom, amikor a felém közeledő alakban Iliánt ismerem fel. Megkönnyebbülés apró szikrája gyúl bennem, de ez a kis jó sem tart sokáig. Épp csak addig, míg kérdésével fel nem elevenednek és el nem kezdenek leperegni előttem a délután történtek képei. Éles színű és hangos villanásokként cikáznak lelki szemeim előtt a jelenet töredékek. Míg a szakadozott film ki nem merevedik Károly élettelen tekinteténél. Csak ekkor tudok nagy nehezen megszólalni újra. - Meghalt. Károly...meghalt... - ejtem ki elfúló hangon a szörnyű tényt, ami talán most jutott el valójában a tudatomig. A könnyeim elerednek és ha hátam nem vetném neki az ajtófélfának akkor biztosan összeesnék. Így viszont csak kicsit lejjebb csúszom és elernyednek tagjaim. Megadom magam a kétségbeesésnek. Nem vagyok hisztérikus. Sosem voltam. Inkább rezignálttá válok. Metamorf mágiám teljesen elveszti hatását és felfedi a valódi küllememet. Kicsit sötétedik és nő a hajam és szemeim kékje is változik kissé. Ajkaim a hideg és a félelem okán lilás árnyalatban játszanak. Nem érzem a hideget, illetve nem fogom fel, hogy mennyire fázom és hűltem ki a temetőben és itt töltött hosszú órák alatt. Létfenntartó ösztönöm eddig a lábaimnak adott hajtóerőt, hogy idejuthassak és ebből most ennyire futotta. Kabátom, nadrágom és kezem mocskos a rádermedt vértől, ami az éjszakai derengésben is egészen jól látható. A tájat belepő vékony hóréteg felerősíti azt a kevés fényt, ami erre a részre vetődik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Ez a kinevezés nem is jöhetett volna jobbkor. Szerettem a titkárságon lenni, de miután Mátyás is pozíciót módosított már magamra maradtam egészen. Szerettem vele dolgozni. Bátyámként tekintettem rá az utóbbi időben és beavattam pár velem kapcsolatos dologba. Nem ítélkezett. Egy két gyermekes családapa megértésével és egy ötvenes férfi bölcsességével tanúsított felém jó szándékot. Nem leszünk persze messze egymástól és így is lesz, amikor majd a megfőzött ételem egy része az ő asztalán landol. Továbbra sem eszem a Nagyteremben. Nincs kedvem a vizslató szemek és suttogó szájak kereszttüzében elfogyasztani azt a kevés ennivalót sem amivel manapság beérem. Fogytam pár kilót. Nem manipuláltam magamon mióta az történt, így most kicsit fáradtnak látszom. Szemem kékjei és ajkam mosolytalansága a legárulkodóbb jelei, hogy lelkem mélyén micsoda harcok dúlna nap-nap után. Ma sem ébredtem máshogy, mint hónapok óta minden hajnalon. Rémálom, sikolyok, könnyek és csatakosra izzadt ágynemű. A reggelt zuhannyal indítottam, majd bejöttem és végeztem a dolgomat. Úgy csuktam be a titkárság ajtaját magam jután, hogy az utódom makulátlan rendben találja majd. Nincs aki haza várna így maradtam, hiszen találkozom az Igazgatóval, akinek holnaptól a személyi titkárnője leszek. Kicsit kiszellőztettem a fejem és sétáltam egyet. Erre az idő is adott volt, hiszen a tavasz már nyitogatja szemeit a világra. Miután megnyugodtam és már közeledett a találkozó ideje lassacskán visszaoldalogtam a Kastélyba és meg sem álltam az Igazgató irodájának ajtajáig. Sötétzöld, hosszú ujjú selyemblúzt, fekete, néhány centivel a térdem fölé érő ceruzaszoknyát, fekete harisnyát és kényelmes magassarkú cipőt viselek. Kicsit elegánsabb vagyok a szokásosnál, de még bőven nem nevezném magam túlöltözöttnek. Nem tudom mennyit tud rólam, bár úgy sejtem mindent, s hogy mégis maga mellé vett ez számomra egyet jelent a bizalommal, amit méltón szeretnék majd megszolgálni neki munkámmal. Határozottan, de röviden kopogok. Még egy utolsót igazítok hosszú vörös hajamon, amit ma nem fogtam össze egyáltalán és lélekben készen a találkozásra várom, hogy behívjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Fura zajok és hangfoszlányok szűrődnek ki odabentről kopogásom után, de azt hiszem nem nekem szól egyik sem. Lehet épp egy Pulitzer pennának diktál. Vagy vitázik valakivel egy hophálózati megbeszélésen. Úgy döntök, hogy várok még egy kicsit majd újra kopogni fogok. Már épp emelném is a kezem amikor hangja egyre erősödni kezd, majd szinte kirobban az ajtó és ő kikémlel mögüle. Mondták, hogy furcsa alak. Igazi különc és nehéz vele kijönni. Első blikkre tényleg annak látom. Illetve jelen pillanatban eszelősnek, de nem mondok felette ideje korán ítéletet. Pletykát sokat hallottam már mindenfélét. Túl sok kering mindenfelé úgy róla, ahogy rólam. Ez a zárt, kis közösségek sajátossága. Nem adok hitelt tehát épp ezért negyedüknek sem egészen, míg a saját bőrömön meg nem tapasztalok akár egyet is közülük. - Üdv uram - biccentek halvány mosollyal, majd megvárom mit tesz. Addig nem mozdulok. Arrébb áll és kedvesen behív, de a nevemet azt eltéveszti. Annyi baj legyen, majd megtanulja - Veréna, igazából - javítom ki finoman és besétálok mellette magabiztos nyugodt léptekkel. Ezután tekintetemmel egy asztalig követem az Igazgatót, amin ő végigsimít és úgy titulálja, mint az én birodalmamat. - Nagyon mutatós - és roppant rendetlen. Jegyzem meg a mondat második felét már magamban. Bárki is volt itt előttem, ha volt egyáltalán, annak halvány fogalma sem volt az iratrendezők és a regiszterek használatáról. Lesz munkám bőven pár napig. Morfondírozok magamban, szemeimet még mindig az irathalmokkal megpakolt asztalon tartva. Ekkor hallom meg, hogy beszélgetési idő van. Gondolom felvázolja a feladataimat. Elmondja az elvárásait és hasonlók. Ezért teljes lelki nyugalommal szegődöm a nyomába és teszem be lábaimat az ő birodalmába.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Asztala mögé ül, és magával szemben hellyel kínál. Eddig minden olyan mit egy élettel ezelőtt, csak akkor még Erik irodájában, vele szemben kellett leülnöm. A sors fintora, hogy elég hamar leváltották. Ugyanúgy, ahogy az is, hogy utódja nem tartott igényt a munkámra. A múlt azonban már nem számít. Vagyis ez a része már nem, hiszen most már más szelek fújják a zászlókat. Egykori iskolámban biztonságban voltam, vagyok és remélem leszek is még jó sokáig. Ennek érdekében igyekszem minden feladatot, amit a férfi rám oszt a legjobb képességeim szerint elvégezni. - Nincs uram - felelem kérdésére, amit az után tett fel, hogy röviden és velősen összefoglalta a feladataimat. A lényeg épp ugyanaz, mint Eriknél. Csak a legfontosabb dolgokkal zavarjam. Minden mást lőcsöljek rá a helyettesére, de amit tudok oldjak meg én magam. Ez menni fog. Az önálló munkavégzésben egészen jó vagyok. Ha megfeleltem egy városvezetőnek, akkor neki is meg fogok. A helyettesével csak futólag találkoztam, de bizonyára hasonlóan gondolkozik, mivel egy titkárnőt csak az fogad fel akinek a helyettese sem született mindenhatónak vagy nyolckarú polipnak és belátta, hogy jól jön a segítség. - Rendben - bólintok kiegészítéséra arról, hogy menet közben lesznek még dolgok. Ez így szokott lenni. - Ha szabadna uram, akkor szeretnék egy három pennás másolót, egy iktatásra alkalmas iratszekrényt és egy mugli kotyogós kávéfőzőt szerszámkönyvre venni. Ezek nagyban megkönnyítenék a munkámat - nézek a férfira komoly elszántsággal és tekintetemből valódi hozzáértés sugárzik. Biztos vagyok benne, hogy a kávé felszolgálása is benne van a munkaköri leírásomban, így jobbnak látom mindjárt a dolgok elejébe menni. Nem derogál a feladat, ha megvannak hozzá a megfelelő feltételek. A másoló pedig ugyebár egy titkár alapfelszerelése. Iratokat manapság már senki sem püntyög kézzel, de még indigóval sem. Az iratszekrény pedig annak a káosznak az egyetlen hathatós megoldása, ami most abban a bizonyos birodalomban uralkodik. Remélem nem tartja majd túl nagynak ezt a három kérésemet. Minden mást megoldok saját erőből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Figyelmesen hallgatom magyarázatát és eszmefuttatását. Véletlen hozta beszélgetőpartnerem okos és művelt férfi, igen határozott véleménnyel. Néha bólintok egyet-egyet és halványan el is mosolyodom szavaira. Nem vágok közbe. Kivárom míg végére ér a mondandójának. Ezután szólalok csak meg, miközben leginkább az arcára fókuszálok. - Igaza van. Ahány ember annyi ízlés. Erről vitázni igazából olyan, mint építészetre táncolni - nézek még egyszer körbe és ezzel én lezártnak tekintem ezt a témát. Remélem ő is annak gondolja. Szerencsémre igen, így témát váltunk. - Köszönöm, én is remélem. Szeretek rendet tenni és segíteni és itt pont erre a kettőre lesz elvileg szükség - mondom és körbepillantok gyorsan felmérve a környezet változásait, de nem tűnik fel semmi szokatlan, ezért folytatom - nyugodtan a lábamra léphet, majd acélbetétes cipőt veszek fel, ah kimegyek az utcára - engedek meg magamnak egy visszafogott kuncogást. Nem vagyok porcelánból, a látszat ellenére sem. Több életemben kellett fizikai munkát végeznem vagy épp olyat, ahol szinte átnéztek rajtam, tehát nem esik nehezemre elviselni, ha véletlenül átgázolnak rajtam. A szándékosság az amit nem tűrök többé. Ezt persze nem szoktam elmesélni senkinek. Sok titkom egyike, amit mélyen magamban hordozok évek óta. - Mivel foglalkozik? - adja magát a kérdés és persze valóban érdekel is egy kissé. Itt ebben a díszes társaságban így illendő viselkedni, hogy ne vonjuk magunkra a figyelmet. Milyen jó, hogy anno, amikor díszvacsorákon szolgáltam fel megtanultam a nyájas viselkedést. Figyeltem és hallgattam a körülöttem lévőket. Ellestem a hanghordozásukat, a mozdulataikat. Metamorf boszorkányként bárki lehettem és le is tudtam tesztelni a tudásomat. Most pedig úgy fest tényleg hasznát is veszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Megelégedéssel tölt el, hogy nem tartja túlzásnak a kéréseimet és rájuk bólint. Persze ezt azon a furcsa módon teszi, amit azt hiszem hamar meg fogok szokni. Laza és viselkedése talán nemtörődömnek tűnhet, de szerintem nagyon is helyén van az esze. Az persze majd később fog kiderülni, hogy ez mennyire lesz összhangban azzal, ahogy én a keze alá dolgozom. - Köszönöm - biccentek tudomásul véve, hogy másnap reggel már intézhetem is magamnak a kért felszerelést. Eztán talán már nincs is más amit meg kellene beszélnünk, ő mégsem bocsát el engem, hanem a megszólításomat igyekszik kitalálni. Megannyi néven szólítottak már életem során így most annak örülök, ha úgy neveznek, ahogyan valóban hívnak. - A Veréna teljesen megfelel - mondom és halvány mosoly suhan át ajkamon. Oly sok év telt el felettem Éva, Anna, Viktória vagy épp Emíliaként, hogy a valódit, a Verénát hallanom örömet csempész a lelkembe. Van egy második keresztnevem is, a Vespera, de az csak az aktáimban szerepel, mert nem használom. Nem azért mert nem szeretem, hanem mert még nehezebben megjegyezhető mint az első. Van egy olyan érzésem, hogy leszek én még Verácska is, főleg így a munkába állásom elején. Már az előbbi elszólásánál eldöntöttem, hogy mindig finoman ki fogom javítani a férfit és szerintem hamar megszokja majd. Tartom annyira intelligensnek, hogy egy idő után rááll a szája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Fogalmam sincs hogyan találtam rá a férfira. Hány helyen jártam mielőtt itt kötöttem ki a csónakház ajtajánál. Kiestek a tudatomból ezek az órák. Ha találkoztam volna bárkivel, akkor valószínűleg nem jutottam volna el ideáig, főleg mert egyértelműen látszik rajtam, hogy valami szörnyűség történt velem. Ilián megjelenéséig tudtam tartani magamat. Amint a közelembe ért kezdtem elveszíteni azt a kevés lélekjelenlétemet is ami megmaradt. Ha nem nyújtja felém a kezét biztosan összerogyok. Azt a tényt, hogy letegezett bevallom észre sem veszem. Nem vagyok önmagam egészen. Mondhatni önkívületi állapotba kerültem az elmúlt ki tudja hány órában. Szavaim, amiket válasznak szánok sokára tudatosodó kérdésére is csak nagy nehezen buknak ki belőlem. Könnyen nyílok meg előtte. Talán mert ő volt ez alatt a sok év alatt az egyetlen aki hitt nekem és sajnálat nélkül nézett rám, nem pedig úgy, mint egy gyáva selejtre. Nyelvemet azonban mintha leláncolták volna és gondolataimnak is csak egy része jut át ajkaimon. Lelkem gátat emelt, amivel védeni próbál. - A temetőben voltam - kezdem elrévedő tekintettel. Kék szemeim elsötétednek az önkéntelen metamorf mágiámtól - Odajött mögém és szorításával a padnak szegezett - csak rövid villanásokként tűnnek elém az eseménysor emlékfoszlányai. Nem igazán tudok komplexen gondolkozni és a beszédem is töredékes kissé, de legalább mindkettő az időben lineárisan halad. - El akartam kábítani, hogy elfuthassak - idéződik fel bennem a közvetlen közelről is célt tévesztett igézet és most sem értem mi történt, hiszen mindig kifejezetten jó párbajozó voltam - Vissza akart kényszeríteni...Azt akarta, hogy menjek vele és teljesítsem asszonyi kötelességemet - Károly alakja és az a természetellenes magabiztosság még most is elborzaszt, ami akkor a szavaiból és minden mozdulatából áradt. Mielőtt elszöktem már jó ideje undorodtam az érintésétől, a csókja ízétől a hányinger fogott el, és amikor kénye kedve szerint erőszakkal magáévá tett azt sem tudtam utána titokban hogyan mossam le magamról és ki magamból mindazt ami ő volt. Így ez a kívánsága a halállal volt egyenértékű számomra. - Azt  kiabáltam, hogy el akarok válni, hogy hagyjon végre békén, de csak nevetett - hangom rezignált és olyan üres amilyennek érzem magam, ám ahogy tovább beszélek kezdek megtelni érzésekkel és hangom leköveti ezt a folyamatot - Azt mondtam megátkozom, de meg sem rezzent...Aztán hirtelen kedves lett és arról kezdett beszélni, hogy a születendő gyermekeinknek milyen jó lesz itt...Megrémültem, nem láttam más kiutat...Tudtam ha magával visz abba belehalok...Hogy inkább megölöm magam, mint, hogy még egyszer újra bármilyen módon bánthasson - fejem ekkor lecsüggesztem és úgy folytatom tovább - Akkor döntöttem el, hogy azt teszem vele, amit ő velem. Elhitettem vele, hogy nyert. Behódoltam neki, hogy közel engedjen magához - a jelenet lelki szemeim előtt kiélesedik és lelassulva fut - Megölelt és én leszúrtam, hogy alkut ajánlhassak - elborzadok és hangom megbicsaklik egy zokogáshullám tör rám, amit alig tudok elfojtani - Életért Életet - mondom ki a legocsmányabb mondatot, ami valaha elhagyta a számat - De nem ment bele. Megütött, akkora erővel, hogy elterültem a hóban - talán még most is nedves minden ruhám - Aztán megtörölte a kés markolatát, rámarkolt és kihúzta magából, pedig tudta, hogy abba belehal - a pillanat ott van előttem, éles mint egy fénykép -  Annyit mondott: Fuss. - ezt a tettét míg élek nem fogom megérteni. Apró gyöngyökként potyognak a könnyeim, ahogy újra rá merek nézni Iliánra. Azonban tekintetem még sötétebb mint mondandóm kezdetekor - Nem tudtam megtenni! NEM! Visszarohantam hozzá és a létező összes gyógyító igét ráolvastam amit csak ismerek, de semmi sem használt! SEMMI! - emelkedik meg hangom ereje, ahogy egyre jobban elönt a kétségbeesett őrület - NEM AKARTAM, HOGY MEGHALJON!...CSAK SZABAD AKARTAM LENNI!...SZABAD!...- pszichés kínjaim tetőpontján, a teljes káoszban metamorf erőm is elveszti kontrollját. Így változik folyamatosan alakom azokká a nőkké és férfiakká akiknek bujkálásom alatt a küllemét viseltem. Hol rövid fekete haj és duci alkat, hol kusza szőke tincsek és egy nyurga fiatal férfi, hol őszes törékeny nénike az, aki zokog és zihál Ilián előtt szinte megállíthatatlanul. Összeomlásom totalitása visszavonhatatlan. Innen már egyenes út vezet a kataton állapot felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Semmi sem esik rosszabbul mostanában mint az üres sajnálat. Talán még rosszabb, mint a nyílt színű elutasítás vagy épp a gyűlölködés. Az új városvezető pedig mintha épp ezt tenné. Megérteni nem tudja a helyzetemet, hiszen valószínűleg sosem emelt kezet rá senki, vagy sosem kényszerítette vágya ellenére egy olyan ember a vele való hálásra, akitől undorodik és fél. Sosem imádkozott zokogva a zuhanyzó kövére görnyedve, hogy csak ne legyen várandós attól a szeméttől, aki épp azért rúgott épp az előbb a bordái közé, mert egy steril lotyó, akit nem lehet felcsinálni. Aki nem lépett a cipőmben, az nem tudja milyen úton jártam, fut át az agyamon, ahogy hallgatom a velem szemben ülő a férfit. A leírt szavak a valóságnak csak szürke másolatai. Mert az betűbe szedve, hogy "kétségbeesés" az olvasója torkát nem szorítja úgy össze, vagy készteti elméjét arra, hogy jellemét és józanságát feladva el tudja szánni magát arra, amit tettem. Az pedig akkor is tény, akárhogyan is csűrik csavarják, hogy bár le én szúrtam Károlyt, ami bűn, de a halálba magát taszította, azzal, hogy kihúzta a kést. Képes lettem volna meggyógyítani. Volt alkalmam megtanulni, hogyan kezeljek sebeket, tüntessem el ütések és horzsolások nyomát. Ha Károly akkor belemegy, hogy szabaddá tesz engem, még ma is élhetne. Ki is itt a valódi bűnös? Talál sosem dől el, mert minden éremnek két oldala van. Az viszont kiderült, ahogy számítottam is rá szívem mélyén és józan eszemmel, hogy felettem már a Polgármester meghozta a maga ítéletét. - Köszönöm az őszinteségét - mondom és biccentek is hozzá, megőrizve higgadtságomat. Itt nincs helye hisztériának. Voltam ennél már sokkal rosszabb helyzetben is és nem vagyok az a fajta ember, aki feladja - Teljes mértékben megértem a döntését. Ha megbocsát, nem is rabolnám tovább az idejét - ahogy ez a mondat elhagyja a számat felemelkedem ültömből és onnan folytatom tovább - Minden jót kívánok önnek és sikerekben gazdag mandátumot! - kezem búcsúzóul kézfogásra nyújtom, s ha elfogadja röviden megrázom egy halvány mosollyal, majd határozott léptekkel hagyom el az irodát és kötök csomót életszövedékem ezen befejezett szálára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Még elég tiszta tudattal hallottam meg, amit a férfi mondott. Arról, hogy mi lehetett Károly szándéka. Csak az marad meg bennem belőle, hogy játszma volt. Ennek sejtem én is, de nem vagyok képes átgondolni, miközben beszélek és mind mélyebbre süllyedek emlékeim borzalmában. A felidézésük okozta pszichés sokkom egészen odáig fajul, hogy teljesen elveszítem a kontrollt alakváltó képességem felett és küllemem pillanatról pillanatra változik. Mint valami amorf lény, ami nem találja a valóság síkján való megjelenés legmegfelelőbb formáját. Mindehhez még lélekszaggató zokogás is társul különböző hangokon. Ekkor talál el az igézet, melynek hatása pár pillanaton belül érzékelhető. Mágiám lecsillapodni látszik. Testem rövid időn belül nem változik tovább. Sötétvörös tincseim hosszan omlanak le ismét a derekam alá. Lélektükreim világoskékekké és értelemmel telivé alakulnak vissza. Minden vonásom a helyére kerül és megállapodik. Ez az eredeti formám, amivel születtem és felnőttem. Pilláim kisvártatva megrebbenek, jelezvén érzem Ilián kezének szorítását. Ez azonban egészen másfajta mint amikben eddig részem volt. Azokat szép és gyengéd szavak előzték meg, majd harag vagy ütlegelés követte a rám feszülő ujjak érintését. Ennek az embernek a szavai erősek, de a tettei elmondják számomra, hogy az a bizalom amit kezdettől fogva vele kapcsolatban érzek egyáltalán nem alaptalan. Bármilyen bűbájt is vetett rám, mert akkor nem hallottam és nem láttam amikor megtette, azért hálás vagyok. Ez látszik a szememben, ahogy ránézek. Még nem tudok beszélni. Keresem a szavakat elmém frissen beállt csendjében. Mint amikor elül a vihar és, ugyan az eget még sötét felhők árnyékolják, de az eső illata feledteti a villámlás és mennydörgés ijesztő rémségét. Ezt érzem. Éteri könnyűséget és nyugalmat. Ez azzal is jár, talán a varázslat hatása, hogy ösztönös lényem ki tud bontakozni abból a keretből, melybe egóm beszorította. - Köszönöm -suttogom a zokogástól még rekedtes hangon, majd fejemet a férfi mellkasának támasztva lehajtom. Lehunyom szemeimet és egyszerűen csak létezem. Lebegni érzem magamat a semmiben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Minden megbeszéltnek tűnik. Esett szó a megszólításomról, a szükséges holmikról, a munkaidőmről és a munkámról. Ezekkel kifutott a fejemben lejegyzett rövid lista. Nem jut más eszembe, amit tőle kérdeznék. Azt is tudom, hogy holnap reggel hol kezdek és a helyem itt lesz nem messze a férfitól. - Nincs Igazgató úr - rázom meg fejemet és figyelem, ahogy matatni kezd asztalán - Akkor a holnapi viszontlátásra! - emelkedem fel ültömből és néhány lépést teszek kifelé - Jó éjszakát! - köszönök el és kisétálok magam után behúzva ajtaját. Odakinn egy pillanatra lehunyom a szemem, veszek egy mély levegőt majd óvatosan odasétálok az asztalomhoz. Ujjaimat finoman futtatom végig a meleg barna fán és elmosolyodom. Reggel találkozunk, suttogom hang nélkül a nagy halom irattal megterhelt bútornak és elhagyom az előteret. Odakinn a folyosón fejem lehajtva ballagok le a bejárati ajtóhoz. Hazamegyek a lakásomba és egy kis bobozba összeszedek néhány irodai szerszámot, majd kikészítem ruhámat, lezuhanyozom és korán álomra hajtom a fejem, hogy másnap valamennyivel kipihentebb lehessek. Már várom a rémképeket, melyek tudom úgysem hagynak majd eleget aludni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Államat kézfejemen megtámasztva ülök az asztalomnál. Rajta rend és átláthatóság honol. Előttem egy bögre kávé gőzölög, arra várva, hogy megigyam. Hiába vár. Munkám nem sok maradt így hagytam gondolataimat elkalandozni. Hosszú sötétvörös fürtjeimet mutatós kontyba fogtam fejem tetején. Még mindig hordom a gyász színét nem csak a lelkemben, de öltözékemben is, pedig tudom már nem volna muszáj. Nem csak Károly miatt teszem. Kamasz korom óta kedvencem ez a szín. Fekete ceruzaszoknyát viselek, hozzá egy fekete-fehér csíkos inggel és nyakkendővel, ami szintén fekete, de nőiesen keskeny fazonú. Mióta titkárnő lettem a ruhatáram némiképp átalakult. Már csak otthon viselek bő pulóvert és laza farmert. Néha olyan jó elveszni bennük. Itt ezt nem tehetem meg hiszen napjában, sőt óráról órára látnak olyanok, akik számára a jó benyomás és a bizalom alapja a megjelenés. Ki tudja, talán hitelemet is veszteném, mint az Igazgató és az Igazgatóhelyettes titkárnője, ha nem lennék reprezentatív. A munkám minősége persze mindennél fontosabb! Mégis, ahogy ma reggel belepillantottam a tükörbe indulás előtt úgy éreztem kezdem megtalálni azt a Verénát, akit évekkel ezelőtt elvesztettem. A nőt is látom már, nem csak az özvegyet, a gyilkost vagy a metamorf boszorkányt. Erőmet jó ideje csak a szemem alatti karikák vagy pirosság eltüntetésére használom. Nincs már szükségem testem és küllemem manipulálására. Erre úgy egy éve gondolni sem mertem volna, ahogy arra sem, hogy nem fogok elrohanni, ha valaki hozzám ér vagy arra kér, hogy érjek hozzá. Még mindig gyanakszom, még mindig hűvös higgadtsággal vagy épp kimértséggel leplezem valódi érzéseimet, de magamban már néhány embert érdemesnek kezdek vélni arra, hogy idővel lebontsam előttük a magam köré épített várfalat. Most még a bástya biztonságából tekintek ki a világra, de azt hiszem amit eddig elértem is óriási haladás Kék szemeim elrévedni látszanak. A mozgásokat és neszeket tudatom perifériájára szorította az elmélkedés és az emlékezés. Eszembe jutnak Rellonos éveim olyan részletei, amikről azt hittem már rég elfelejtettem őket. Keverednek a közelmúlt élményeivel és az összkép, olyan erősen magával ragadja figyelmemet, hogy alig pislogok és a levegőt is nagyon lassan veszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kopogás húz vissza a jelen tiszta valóságába gondolataim ködéből. Behívom az illetőt, aki megmentett a további önmarcangolástól vagy épp olyan ábrándok eszmefuttatásától, amik sosem válhatnak valóra. Egy korty a kávéból, ami már kihűlt épp elég. Később majd talán megiszom. Félreteszem az eper formájú pipacsost ábrázoló szépen festett bögrét. Szeretem a pipacsot. Az élet múlandóságának virágát. Ami oly' törékeny és oly' kevés ideig pompázik. Szirmai hamar hullnak, de míg él tűzvörösen virul és szem nem kerülheti el, hogy megcsodálja. Az ajtó kinyílik közben. Az érkező vehemenciája lehengerlő. Lendületétől és kézfogásától egy másodpercre vissza is hőkölök, de gyorsan helyre billenek. Lélekjelenlétem hamar tudatosítja velem, hogy mi is a teendő. - Jó napot! Éjféli Veréna - mutatkozom be, bár az asztalomon egy kis réz névtábla jelzi, hogy ki és miféle titulusban vagyok jelen. Elpillantok a kérésre annak hallatán. - Milyen ügyben keresi az Igazgató urat? - kérdezem hűvös de érdeklődő hangon. Azt az utasítást kaptam, hogy amennyit csak lehet redukáljak le a bejövő forgalomból. Amennyi ügyet csak lehet oldjak meg magam. Persze aláírói jogkört csak bizonyos szinten kaptam, de van amihez én is elegendő vagyok. Amennyiben úgy ítélem, hogy az Antonnal, - mert magamban már így merem hívni felettesemet - való találkozás indokolt, úgy azonnal jelzek neki és az előttem álló ifjút bemenesztem. Ha viszont csak egy fontoskodó diák valami csip-csup dologgal, nos azt is elintézem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tehát csak aláírások kellenek, hogy távozhasson. Elhagyni az intézményt csak így lehet, ha valaki kiskorú. Annak idején én még a szünetek egy részét is itt töltöttem. Nem kellettem. Csak a pénz amit értem kaptak állampapától. Szép dolog a nevelőszülői szeretet, igaz? Na de most nem rólam van szó szerencsére. Hanem olyasmiről, amit könnyű lesz megoldani. - Kérném az iratokat - nyújtom kezem felé és várom, hogy megkapjam a lapokat. Ha átadja őket, akkor átnézem az adattartalmat. Előveszem az aktáját a nagy szekrényből, hogy ellenőrizhessem nem áll-e korlátozás vagy tilalom alatt. Formaságok, bürokrácia, de enélkül kaotikus állapotok alakulnának ki és veszélybe kerülhetnének a diákok. Ezt nem engedhetjük meg magunknak, legalábbis amíg én vagyok itt addig mindig le lesz egyeztetve minden kilépést kérő tanuló. - Rendben van. A távozásának úgy látom nem lesz akadálya - nézek fel a papírokból a fiatalemberre - Egy óra múlva jöjjön vissza, addigra alá lesz írva - közlöm tényszerűen, nem várva sem hálás sem morgást. Ugyan Anton most még nincs is benn, de azt mondta, hogy húsz perc és visszaér. Bőven időben leszek, hogy bevigyem neki és megvárjam míg rákanyarítja a már általam megismert hanyag eleganciával az épp ugyanilyen aláírását. Remélem a diáknak is megfelel ez a nem olyan nagy várakozási idő. Ennél hamarabb nem tudná akkor sem megszerezni a szignókat, ha benn lenne az Igazgató. Ugyanis épp elég okiratot pakoltam oda neki, hogy mire azokkal elkészül is benne legyünk az egy órában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Nem veszek tudomást a fiatalember morgásáról. Lehet eddig nem ügyeltek a hivatalos dolgokra, de nálam már nem lesznek lazák a szabályok. Mindennek megvan a maga menete. Viszont esetében csupán türelemre van szükség, hiszen nincs ellene semmilyen kijárást befolyásoló tényező. Felnézek rá, ahogy hallgatom próbálkozását - Sajnos nincs rá felhatalmazásom - rázom meg fejemet, nyomatékot adva tagadásomnak. A papírjait magam előtt tartom, jelezve, hogy az egy óra nem lesz öt vagy több mert elkeverednek az iratok. Ám ő tovább próbálkozik. Mint ember megértem, de mint hivatali dolgozó kötnek a szabályok. Ebben a munkakörben lavírozni vagyok kénytelen a két minőségem között. - Lehet, hogy önnek megfelelne, de sajnos én nem írhatom alá - kezdem együtt érzően, majd mielőtt közbevághatna folytatom - Annyit tudok ajánlani, hogy ha megérkezik az Igazgató úr azonnal aláíratom vele és jelzek önnek, amennyiben ez hamarabb megtörténne, mint egy óra - ennél többet nem tudok tenni. Meg kell szokniuk a diákoknak, hogy nem minden úgy és akkor történik, ahogyan és amikor ők szeretnék. Nem akarok keresztbe tenni sem neki sem senki másnak. Nekem az a célom, hogy rend legyen és ki legyenek küszöbölve a visszaélések, és bármi baj történik az iskola szakszerűen járjon el elkerülendő a felelősségre vonást. Vannak ügymeneti szabályok amiket nekem be kell tartanom és be kell tartatnom nem csak a diákokkal, hanem a tanárokkal is egyaránt és tudatnom velük, hogy ezek mind az ő javukat szolgálják. - Megfelel ez önnek? - kérdezem és láthatja rajtam, hogy minden lehetséges jóindulatom benne van kérdésemben. Tartom a szavam. Bízhat bennem. Ráadásul míg vár akár össze is pakolhat az útra vagy csinálhat bármit, amit szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő