Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elmosolyodom mikor közli, eggyel többet ivott, mint kellett volna. Valóban csak eggyel? Szerintem ez több, mint eggyel többnek a hatása. Érzem, hogy kapaszkodik belém, én pedig természetesen hagyom, azonban elengedem és kezeimet a kabátom zsebeibe süllyesztem. Nagymamám mondatai még mai napig visszhangoznak fejemben. Jó nevelést kaptam, az, hogy én mellette azért élem a nem éppen unalmas életem, na az már más dolog. A nő következő mondata is mosolyt csal arcomra. Hát igen, ezeknek a szemeknek én már igen sokat köszönhetek. Sok munkát, karriert, és sok nőt is. Már éppen reagálnék rá valamit, amikor is egy cigis doboz jelenik meg a nő zsebéből. Zsebéből? Hiszen ez egy ruha! Mikor elenged látom, hogy meginog. Lábai mintha nem akarnának megfelelően mozogni, csak szabálytalanul topognak jobbra balra, olykor egymást keresztezve. Annyira nem vészes még a dolog, de éppen elegendő ahhoz, hogy oda nyúljak és mindkét kezemmel megfogjam derekát, kissé közelebb húzva magamhoz, így egyenesbe tartva.
- Nem élek ilyesmivel, de azért kössz!- - közlöm, elengedem őt, de nem lépek hátrébb, hátha kell neki kapaszkodó. Hiába fázok, nem bírom nézni, hogy új ismerősöm egy szál kis ruhába ácsorogjon kint. Leveszem a kabátomat, majd ráterítem az előttem álló hátára. Óvatosan megigazgatom elől, szorosabbra húzva, de mivel nincs becipzárazva, így szétnyílik. - Gyorsan szívd el és vagy menj vissza, amit szerintem már nem kellene, vagy pedig gyere velem pár utcányit arrébb és hazaviszlek autóval. - ajánlom fel neki. Mivel én is úgy érzem, hogy mára elég volt ennyi, így szerény személyem is hazafelé venné már az irányt, szóval egy kis kitérő belefér. Mellkasom előtt összefonom karjaimat, mivel egy cseppet sincs melegem.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Meghökkenve hallom, hogy nem ide valósi, de még ennél is jobban ledöbbent, hogy nem tudja, hol fog aludni. Ennek több oka is lehet, egyrészt vagy ennyire felelőtlen, másrészt nem tervezett alvást, hanem hajnalig bulizást aztán utána kellemetlen buszos vagy vonatos hazadöcögést, harmadrészt pedig lehet arra számított, hogy valaki hazaviszi. Emellett felmerülhet még az is, hogy a varázslótársadalom egyik képviselője, így a hoppanálást  preferálja. De mivel egy olyan szórakozóhelyen vagyunk, ahol bárki megfordulhat, így nem nagyon feszegetem ezt a kérdést. Itt mindenki egyforma, nincsenek muglik és varázslók vagy boszorkányok. Vagyis vannak bizonyára, csak senki nem ezzel foglalkozik. Beleiszok a sörömbe, majd a lépcsőre rakom az immár üres korsót.
- Hát…. - egy kisebb hatásszünet következik, ugyanis felmerül bennem, hogy felajánlhatnám neki, hogy aludjon nálam. Na már most ebben az esetben az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy ilyenkor nem sok alvás van. Amivel egyébként nem is lett volna semmi gond úgy egy évvel ezelőtt, sőőőt nagyon is benne lettem volna. De most nem értem úgy, hogy nekem ez most menne, illetve szükségem lenne rá. Földhöz nem b***ott annyira, hogy Michelle szakított velem, de azért nem vagyok feldobva sem. Férfiasan bevallom, hogy azért kicsit szarul esett, főleg, hogy utána ő már széles vigyorral arcán pózolt az mellett a bunkó mellett. Érzem, ahogy megy fel bennem a pumpa, ahogy egyre dühösebb leszek. Kezeim ökölbe szorulnak, s rá kell vennem magam, hogy lazítsak tartásomon. Gondolataimat inkább afelé terelem, hogy mi legyen a leányzóval.
- Nem olyan messze van egy hostel, ahol egész jó áron eltölthetsz egy estét. Nem egy Hilton, de arra, hogy pár órát ledől, na arra tökéletes.  Lehet még mázlitok is lesz és barátnőiddel lesztek csak a szobában.- vázolom neki a lehetőséget. A lány keze lendül felém, amit én elfogadok, s finoman megrázom
- Emir. – mutatkozok be tömören. - Na és hogy kerültél pont ide? – próbálom tovább szőni a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mint kiderül ez nem egy szimpla rúgjukkiaházoldalát vagy engeddelahajam dolog, hanem igen is nyomós oka van az ittlétének, mely nem más, mint a szülinapja. Egy széles mosoly terül el arcomon, mikor ezt elmeséli, s az pedig megnyugtat, hogy nincs egyedül. Ezek szerint valahol bent a tömegben ott van pár leányzó, akik a velem szemben lévő barátnői, így pedig nagy eséllyel nem fog egyedül maradni. Ezek fényében pedig én is visszaveszek a lendületből, és lazábban kezdem kezelni a szitut. Nem, most nem kell senki „életét” megmentenem, szimplán élvezhetem a bulit és az adódó lehetőségeket.  
- Nos, akkor nagyon boldog születésnapot! 18?- kérdem, miközben arcomon a mosoly töretlen. - Ennek fényében muszáj lesz nekem is visszamenni és meghívni téged egy italra.– igen átható tekintettel nézek rá, s megvonom vállaim, majd felnevetek a vetkőzős fiú hallatán. Azok nem a lánybúcsúk főszereplői? Már a születésnapokra is járnak? Megrázom fejem, mivel sose értettem, miért is jó ez. Bár nem mondom, hogy nem élveztem az egyik haverom legénybúcsúján a vetkőző műsort a limuzinban. A leányzó ehhez kapcsolódó megjegyzésére nem reagálok ezen kívül mást, mert mégis mit kellene? Oké, akkor majd én vetkőzök neked? Ha innék alkoholt, akkor biztos lenne az a szint, mikor már simán bevállalnám, de kérem szépen én teljesen józan vagyok.
- Bent vannak a többiek. - fejemmel a bejárat felé biccentek, majd szorosabban összefonom karjaim, mivel cseppet sincs melegem továbbra sem. -Nem szeretnél…? – a bejárat felé pillantok, így utalva arra, hogy jó lenne újra bent lenni a fülledt melegben. Az előbb még menekültem ki onnan, most pedig újra oda vágyok. Ekkor megjelenik Roli az ajtóban, majd odakiabál nekem valamit. Kezével int, hogy menjek már vissza, de a kiszűrődő hangos zene miatt, azt már nem értem, hogy mit magyaráz. - Tessék?!- kiabálok vissza, de választ nem kapok, majd Roli már sehol sincs.