37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emir Mahfud összes RPG hozzászólása (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 15. 17:07 Ugrás a poszthoz




Szerencsére Myra nem akad fenn az előbbi eseményen, hanem úgy fest még élvezi is. Ennek valamennyire örülök is, de túl könnyedén mozog a kamera előtt. Furcsa… De végül megszabadulunk tőlük és szépen haladunk a cél felé, míg nem egyszer csak Myra megszólal. Kissé értetlenül és megmondom őszintén lehangolva fordulok felé. Pedig annyira jól indult, annyira élveztem, hogy fogalma sincs, ki vagyok én. Aztán jött az a kettő és mindent elba**ott…  Az sem javít sokat a helyzeten, amit a lány mond. Na puff neki, újra úgy fest, hogy eszköz lettem, amit gyűlölök. Egyébként én sajnos nem emlékeztem rá, még csak ismerős sem volt, mivel annyi nővel szoktam együtt dolgozni, hogy valamiért sokan kiesnek. Mondjuk most, hogy jobban megnéztem, valóban ismerősek a vonásai, de ha nem mondja, hogy dolgoztunk együtt, akkor fel sem merül bennem.
- Szívesen… - válaszolok neki, de nem éppen lelkesen és örömmel teli hangon. Hát ez tényleg rendesen elba**ódott most, és az eddigi lelkesedésem is elszállt. Lehet már nincs is hangulatom ehhez az egészhez, pedig mennyire jól indult… Mennyire jól is záródhatott volna! Elengedem Myra kezét, de haladok tovább a sátrak felé, melyek már látszódnak. Még pár méter és meg is érkezünk a kijelölt helyre, melynek a legeldugottabb szegletében ott áll a pici sátrunk. Mikor megérkezünk egy ügyes pálcalegyintéssel kinyitom a „zárat”, majd némi körbetekintés után elhúzom a „bejáratot”.
- Üdv nálam! – mondom neki egy halvány mosoly kíséretében. Egy igen mutatós belső rész tárul a lány szeme elé, ha bekukkant. Egy apró előtér fogad minket, ahol néhány cipő sorakozik, illetve két ajtó várja, hogy döntsünk, merre szeretnénk haladni. Előre engedem a lányt és ha beljebb lépünk, akkor a cipő levétele és az ajtó zárása után kinyitom a jobb oldali ajtót, mely az én szobámhoz vezet. Egy ágy, egy éjjeli szekrény, ami egyben hűtő is, és egy komód. Ennyiből áll az egész, de egy fesztiválra bőven elegendő. Kissé kupi van még így is, de talán el fogja nézni, hiszen férfi vagyok, ez meg egy fesztivál. A hűtőhöz lépek és kinyitom az ajtaját.
- Nos tudok szolgálni vízzel és vízzel… - sajnos nincs túl sok mindenem, így ezzel mellé lőttem. Sajnos eléggé érzékelhető, hogy a lelkesedésem a múlté… Nem tudom titkolni, rám van írva…
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. szeptember 15. 17:14
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 15. 19:15 Ugrás a poszthoz




Myra beljebb jön és a cipő levétele után a szobát is szemügyre veszi. Én próbálom magam visszarázni a korábbi kerékvágásba, hiszen ez egy fesztivál. Nem most van itt az ideje annak, hogy fennakadjak ilyesmin. Meg már igazán hozzá szokhattam volna, hogy a hírnévvel ez is együtt jár sajnos. Szóval sóhajtok egy nagyot és rámosolygok a lányra, aki ekkor szólal meg és próbálja szépíteni a helyzetet. Kedves tőle, de az előbbi kijelentése után ezt már nehéz elhinni, ennek ellenére végül csak legyűröm az egómat… Most ez így szarul hangzik, de ha már ő kihasznált, akkor én miért is ne tehetném ugyan ezt, csak kicsit máshogy… Mondjuk az kölcsönös kihasználás lesz, de ez már mellékes.
- Jól van… reagálok az elhangzottakra, de ő csak mondja tovább. Őszintén fejben most teljesen kikapcsoltam, és nagyjából felfogom amit mond, de már másfelé járok. Kiveszek egy üveg vizet a hűtőből és egy igen nagy kortyot iszom belőle, majd visszazárom és a szekrényre teszem.
- Nem mész sehova. – közlöm vele ellenmondást nem tűrő hangon de mosolyogva, majd leülök az ágyam végére. Előveszem pálcám, majd egy gyors mozdulattal be is zárom az ajtót, a folyamat végén pedig a pálcát óvatosan arrébb dobom.
- Gyere ide. – hangom gyengéd, az előző él már nem érződik benne. Bal kezemet a lány felé nyújtok és ha megfogja akkor odahúzom magamhoz. Nem húzom az ölembe, hanem megállítom magam előtt. Homlokomat a hasának döntöm, majd kezemmel a combját kezdem simogatni.
- Boccs az előzőért, csak tudod mikor nap, mint azzal szembesülsz, hogy megpróbálnak kihasználni a népszerűség miatt, akkor az ember igen gyorsan ugrik már minden apróságra. De gondolom ezzel te is tisztában vagy… – nem nézek fel rá, hanem a föld felé mondom eléggé halkan. Aztán végül csak felpillantok az előttem álló igen szép leányzóra, és ilyenkor érzem azt, hogy marha szerencsés férfi vagyok.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. szeptember 15. 19:16
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 16. 19:43 Ugrás a poszthoz




Amikor lekerül pár ruhadarab Myraról egy sokat sejtető mosoly kúszik az arcomra, melyet nem tudok visszafogni, se elrejteni. A földön heverő felsőkre pillantok, majd tekintetem azonnal Myrara terelődik. Élvezem a lány érintését, ahogy beletúr a hajamba, ahogy megsimogat, ahogy csókol. Hirtelen teljesen kikapcsol az agyam és rajta kívül semmi másra nem tudok koncentrálni. Az előbbi düh is gyorsan elszállt és már semmi mást nem akarok, csak az előttem álló leányzót. Hát igen, én ilyen vagyok… Nem tudok sokáig dühös lenni, nem tudok haragot tartani, vajból van a szívem, ami néha komoly probléma.  Az elhangzottakra nem reagálok, csak biccentek egyet. Felpillantok, majd apránként vizsgálom végig őt, míg nem a tetoválásánál egy kissé tovább elidőzök. Ujjaimmal megsimítom a kis mozgó cikeszt, majd elkönyvelem, hogy erre még vissza kellene kanyarodni, de nem most… Mondjuk könnyen megeshet, hogy gyorsan el fogom felejteni aztán majd örök homály fedi a dolgot, de annyi baj legyen. Egy óvatos, de hirtelen mozdulattal az ölembe húzom a lányt, majd belemarkolok kissé a hajába és gyengéden közelebb húzom magamhoz. Megcsókolom, de szenvedélyesebben, mint a bódé mellett, egyre hevesebbnek érzem magam és tudom, innen már csak akkor lesz visszaút, ha a lány megálljt parancsol. Gáz vagy nem gáz, de nem ő lesz az első, sem a második egy éjszakás kalandom. Egyszer élünk és én ezt az életet teljes mértékben ki szeretném élvezni, ha pedig a sors ilyen lehetőségeket kínál fel, akkor hülye lennék nem elfogadni. Mondjuk azért ezzel az ember fia nem dicsekszik, de valamelyest jó érzésekkel tölt el, hogy megpróbálom kiélvezni minden percét ennek a laza kb. 80 évnek ami talán vár rám. Csók közben Myra ruhájának egyik pántját lehúzom, majd a szájáról lassacskán áttérek a nyakára,fülére, vállára, kulcscsontjára….
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 18. 18:21 Ugrás a poszthoz




Az éjszaka igen csak jól sikerült és egy cseppet sem bánom, hogy akkor nem mentem bulizni a srácokkal, hanem elvonultam félre. Mert ha nem így lett volna, akkor nem találkozom Myraval, akkor nem lyukadunk ki itt, és semmi nem történik. Vagyis lehet történt volna valaki mással, de ez már sosem fog kiderülni. Isten lással lelkem, nem úgy indultam neki a napnak, se a fesztiválnak, hogy én márpedig hülyére nőzöm magam és strigulákat gyűjtök. Azonban örülök, hogy így alakult ahogy! Reggel van , a szobában félhomály van én pedig egy hatalmas nyújtózkodással ébredek. Oldalra fordulok és ő még mindig ott fekszik mellettem. Egy még erőtlen de őszinte mosolyt küldök felé, majd közel hajolva hozzá egy puszit nyomok a homlokára.
- Jó reggelt szépségem! – suttogom, majd felülök és a mellettem lévő vizes palackért nyúlok, amit végül meghúzok és ki is iszok. - Jól aludtál? Minden rendben? – kérdem Myratól, majd a választ várva kinyitom a hűtőt és még két üveg fél literes vizet veszek ki belőle. Egyet a mellettem lévő leányzó felé nyújtok, hátha ő is szükségét érzi a folyadék pótlásának, majd utána  a saját üvegemet is kinyitom. Apró kortyokat iszok belőle, már annyira szomjas nem vagyok, de jól esik a hideg víz. - Megbántad? – teszem fel neki az újabb kérdést, mivel olyan furcsa volt a tegnap este egy része, illetve most is eléggé érdekes a tekintete. Nem tudom mire vélni.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 20. 17:18 Ugrás a poszthoz



Igen, ez így most eléggé hülyén jött ki, illetve félreérthető is volt a dolog. Az egyik főszervező hívott meg az igaz, de ennek ellenére nem érzem, hogy a felsőbb körökhöz tartoznék. Mert ha így lenne, akkor most ott állnék abba a kis társaságba, akik éppen a legdrágább arany darabkákkal telepakolt pezsgőt isszák, miközben a kaviáros falatkákat tolják az arcukba. Na ez a világ tőle is távol áll! Nem mondom, hogy nem volt már ilyesmire példa, de ennek ellenére nem élvezem. Imádok bulizni, imádok partykra járni, de nem az ilyen típusúakra. Például a zongorajátéktól ami itt szól, már kezd szétmenni a fejem, bezzeg ha valami jó kis techno szólna, akkor isten lássa lelkem, egy rohadt szót sem szólnék. De a house-szal is ellenék tökéletesen… Igazából bármi, csak ne ez! Na de lények ami lényeg, nem kezdek el magyarázkodni, hogy nem tartozom oda, mert minek?! Felesleges. A kérdéseit hallva elmosolyodom.
- Ebben a sorrendben. – válaszolok neki. Szeretem az életem, szeretem amit csinálok, de nem szeretek beszélni róla. Sőt kifejezetten kerül a témát a legtöbbször, ha pedig szóba jön, akkor nagyon gyorsan hárítok. Nem tudom mi ennek az oka, de ez van. Így most is fénysebességgel váltok, amire szerencsémre a leányzó rá is harap. Oldalra biccentett fejjel, a pezsgőt kortyolgatva figyelem amit mesél. Élvezet hallgatni és nézni is ahogy teljes beleéléssel mesél. Lerí róla, hogy imádja amit csinál és még beszélni is szeret róla. Valamiért azt sikerül leszűrnöm róla ebből a pár percből, hogy a maga módján határozott, céltudatos és egy önfejű jelzőt is meg mernék kockáztatni.  Utóbbira semmi alapot nem adott, de mégis ezt érzem.  A kérdése meglep, mivel eléggé elmerengtem. Majdhogynem megrázom fejem, mikor rájövök, hogy most válaszolni kellene valamit.
- Hát voltam már ló közelében, simogattam is, de így ennyibe kimerült az ismeretségünk. A szárnyas lóról pedig ne is beszéljünk… Igazából ma láttam ilyet életemben először. – kellemetlenül érzem magam, arcomra ez pedig egyértelműen kiül. Ennek az oka pedig igen egyszerű… Nem érzem magam ide valónak, ezekbe a körökbe, ez alatt pedig nem a pénzes embereket értem, hanem a boszorkányokat és a varázslókat. Kevés dologgal lehet zavarba hozni, vagy elérni, hogy pocsékul érezzem magam a bőrömbe, de az ez a dolog. Mivel kevés ismerettel rendelkezem róluk, keveset tudok és még kevesebbet tapasztaltam… Megiszom a pohárban lévő pezsgőt, majd az asztalhoz lépek és lerakom rá.
- Ha nem haragszol meg, akkor én kimegyek egy kicsit a levegőre. – bocsánatkérően nézek rá, majd kissé lazítok az ingemen nyaktájékon. Sajnos ez a tipikus viselkedésem, mikor ilyen szituba kerülök.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. szeptember 20. 17:29 Ugrás a poszthoz




Ez a lány olyan szinten kettős érzéseket kelt bennem, hogy az már hihetetlen. Egyrészt tetszik, hogy ilyen határozott, őszinte és nyitott. De mellette megőrülök néha a kérdéseitől, amiket nem tudok mire vélni. A reggelis dolgon elmosolyodom, de végül nem reagálok rá. Aztán jön az autógrammos rész, ahol hirtelen szikrát nem kapok. Úgy fest nem esett le neki tegnap, hogy ez igen kényes téma nálam és nem igen kellene felhozni. Vagyis nem lenne komoly gond ezzel a kérdéssel, ha nem történik tegnap az ami. Na de mindegy is… Erre is dobok egy mosolyt, majd megjegyzem, hogy ugyan semmi gond, de legközelebb ne feledkezzen meg róla. Arra, hogy én megbántam-e a dolgot, megcsóválom a fejem. Miért is bántam volna meg?! Maximum akkor fogom azt mondani, hogy bár ne történt volna meg, ha pár hét múlva benyögi, hogy teherbe esett. Na akkor nagy esély van rá, hogy eret fogok vágni. Nem állok én még készen ilyesmire. Aztán Myra kipattan az ágyból és öltözni kezd, majd kiviharzik a szobából, végezetül pedig a sátorból. Értetlenül állok a történtek előtt. Esélyem sem volt visszakérdezni, hogy milyen edzés, mivel annyira meglepett, majd pedig fénysebességgel távozott. Én még egy ideig hesszeltem az ágyban, majd a fürdős cuccokat felkapva indultam el lemosni magamról a tegnapi nem izzadtságát.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 16. 16:05 Ugrás a poszthoz




Hosszú volt azaz idő, amit távol töltöttem Magyarországtól, de az sajnos ilyen. Ha az ember fia Amerikában kap jól fizető munkát, akkor oda megy dolgozni… Most is pontosan így történt a dolog, csak annyi csavarral, hogy az eredetileg 1 hónaposra tervezett kint tartózkodás kitolódott majdnem háromra. Igazából egy percig se bánom, sőt! Igen csak fontolóra vettem, hogy kiköltözzek Amerikába végleg. Az a világ, ami ott fogadott ismét… rá kell jönnöm, hogy arra van szükségem most. De ebből már csak úgyis jövőre lesz valami. Első után Magyarországra vezetett, de rövid időn belül utazok is haza. Az alatt a pár nap alatt amit itt töltök rengeteg emberrel kell összefutnom, többek között Myraval is, akit már néhány perce várok  a megbeszélt helyen. Szövetkabátom zsebébe süllyesztett kezekkel, nyakam körül sállal várom, mivel estefelé már igencsak lehűl az idő. Lábammal egy követ rugdosok jobbra és balra egészen addig, míg Myra meg nem ölel. Természetesen viszonozom ölelését és a puszit is. Kérdését hallva csak egy sunyi mosoly kúszik arcomra.
- Nem. – válaszolok, mivel hülye kérdésre hülye válasz dukál. Óvatosan átkarolom vállánál, majd magamhoz húzom és egy puszit nyomok a fejére, végül őt el nem engedve indulok el a kori pálya irányába. – Előbb igyunk valamit, vagy csapjunk a lovak közé? – kérdem. Sok esetben furcsa lehetne egy ilyen találkozó, de vele valahogy nem az. Többször is lefeküdtünk egymással, mindegyik igen csak jó volt, bár én leszögeztem mindjárt az elején, hogy nem keresek kapcsolatot, amit ő tiszteletben is tartott eddig. Szerencsére nincs rám kattanva, és ezek a kis találkák sem kínosak még annak ellenére sem, hogy mindketten sejtjük, mi lesz az este vége. De ez számomra pont így, pont ettől jő, érdekes és izgató.
- Na és mi a helyzet Myracska? Hogy bírtad nélkülem 3 hónapig? Ugye jó kislány voltál? Ha érted, hogy értem…- egy sokat sejtető és eléggé rám jellemző mosoly fut végig arcomon, majd érdeklődő tekintettel vizsgálom őt.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. december 16. 16:06
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 17. 14:10 Ugrás a poszthoz



Széles mosoly ül ki arcomra a költői kérdést hallva. Legalábbis szerintem költőinek szánta, mivel az eddig tőle látottak és tapasztaltak alapján tudom, hogy tud rossz is lenni. Ezt már többször is bizonyította az ismeretségünk kezdete óta. Végül nem válaszolok, mivel a költői kérdésre nem szokás válaszolni. Kijelentésére, miszerint legközelebb korábban is beugorhatnék csak harsányan felnevetek. Közben csak annyi jár a fejemben, hogy „Ha te tudnád…”. Átveszem a korit a majd cserébe átnyújtom a kölcsönzési díjat. Myra mellé ülök, majd én is elkezdem magamra rángatni. Többször volt már a lábamon, de mai napig kicsit instabilan haladok benne. Nem leszek egy korcsolya bajnok az már egyszer biztos!
- Nagyon jó volt kint, elképesztően élveztem. Szóval gondolkodom rajta, hogy kiköltözöm. – a mondat után hagyok egy kis hatásszünetet, majd folytatom tovább. - Természetesen jöhetsz velem, ha szeretnél, vagy többször meg is látogathatsz. Téged bármikor színesen látlak! – rákacsintok, majd a kori alapos meghúzás és ellenőrzés után felállok.
- Na készen állsz? – kérdem, majd elé állok és két kezemet felé nyújtom, hogy segítsek neki felállni. Ha elfogadja akkor óvatosan felhúzom, majd mikor ő is két lábon áll körbetekintek, majd lopok tőle egy csókot. Minek? Mert ez most jól esett… Talán senki nem látta meg és nem is leszünk holnap a címlapokon.
- Remélem nem gond… suttogom közel hajolva a füléhez, de a válasz meg sem várva indulok el a pálya irányában, miközben kezét végig fogom. Elmondása szerint sose csinált még ilyet, így szüksége lehet egy stabilabb pontra, ami most én vagyok.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 24. 14:50 Ugrás a poszthoz



Őszintén szólva ezer éve nem koriztam úgy normálisan. Az ilyesféle kikapcsolódásaim vagy a barátokkal való „iszogatásba” fulladt, vagy pedig kisebb-nagyobb lánycsapatok rohamoztak meg. Annyira nem rajongok az olyan helyekért, ahol rengetegen fordulnak meg nap, mint nap. Most is miközben Myrara próbálok figyelni és vigyázni, azért csak pislogok hol jobbra, hol balra. Szerencsére elég jó napot fogtunk ki, mivel kevesen vannak a pályán és mellette is. Mikor Myra közli, hogy nem feltétlen élvezi a dolgot elmosolyodom.
- Nyugi, menni fog ez csak gyakorlás kérdése. Egy kviddicsesen csak nem fog kifogni egy kis jég?! – próbálom biztatni, bár nem tudom, mekkora sikerrel. Azonban ekkor érzem, hogy valaki megkocogtatja vállamat. Egy szemforgatás után fordulok csak meg, de közben végig fogom a lányt. Egy dühös arc fogad, melyhez egy hosszú szőke hajzuhatag és nagy barna szemek társulnak. Lia. Lia, akit én eléggé elfelejtettem felhívni a kis közös esténk után, ami már több hónapja volt. Meg sem kell szólalnom, ugyanis belőle dőlnek a szavak, amik igazából jogosak is. Kínomban a szabad kezemmel tarkómat kezdem vakargatni, tekintetem pedig Lia és Myra közt vándorol. Myrat elengedem egy kis időre, majd Lia felé nyúlok és megölelem. Egy rövidke monológot suttogok fülébe, amit csak ő hall, majd mikor eltávolodunk a lány már mosolyog, végül elköszön és távozik.
- Bocsánat! – nézek Myrara, majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek felé. Kezemet nyújtom felé újra. – Mi lenne, ha erre innánk egyet? – kérdem.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 25. 09:36 Ugrás a poszthoz



Az idei évem javát fotózások és a bemutatók töltötték ki, így kevesebb időm volt a festéssel foglalkozni, de ennek ellenére sikerült egy kiállításnyi anyagot összetennem. A fő téma idén a nők, a női test. Többen álltak nekem modellt és igen sok esetben készült akt is, ami számomra is új irány volt. Idén a legkülönlegesebb alkotásom egy terhes nőről készült fél akt, amit megrendelésre készítettem, de a kiállítás idejére visszakaptam a tulajtól. Tartok a fogadtatástól, még annak ellenére is, hogy közösségi felületeken igen nagy sikernek örvendtek. Igaz ott csak részleteket csepegtettem el, illetve a követőim ott nagyrészt fiatalok, de a kiállításra sok esetben idősebb korosztály érkezik. A galéria pont december 24-re tervezte a megnyitót, mert az nagyon ünnepi szerintük, én viszont tartok tőle, hogy emiatt kevesebben fognak megjelenni.
Most öltönyben állok a galériában kialakított „büfé” mellett és nézem a befelé hömpölygő tömeget, ami nem kisebb, mint szokott. Több ismerős arc is feltűnik, ami minden esetben egy pozitív megerősítés számomra, hogy vannak akik nem csak erre tévedtek, hanem követik is a munkásságomat. A modellkedés miatt igen nagy számban vannak jelen a fiatal korosztály tagjai, leginkább lányok, akik nem a festmények miatt vannak itt, hanem miattam. Természetesen a kötelező közös fotók és autogramok sem maradhatnak el, de ez ezzel jár. Megszoktam.  Mindenki megérkezik, majd egy kisebb nyitóbeszéd után a kiállítás megnyitja kapuit. Az emberek útnak indulnak és halk beszélgetés kezdődik köztük, ami betölti a teret. Próbálok elcsípni egy-egy mondatfoszlányt, ami hol sikerül, hol nem. Iszom egy kortyot a jól megérdemelt pezsgőből, majd széles mosollyal arcomon bevetem magam a tömegbe.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. december 27. 13:58
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 25. 09:47 Ugrás a poszthoz



Nem tudom miért, de meg voltam győződve róla, hogy Myra nem fog ebből cirkuszt csinálni. Nincs köztünk semmi komoly, nem vagyunk együtt, csak néha elszórakozunk. Igaz én sem örülnék, ha mással is ugyan így eljátszadozna, de ebben az esetben nem erről van szó. Nem tudom mennyivel lett volna jobb, ha Lia tovább csinálj a műsort, amiből lehet kellemetlen percek és kínos cikkek születtek volna. Hallom amit mond, de fel nem foghatom, hogy ezt most miért is kell. Ma minden nő meg van zakkanva? Zsebre dugom kezeimet, és csendben, fapofával tűröm a „kiborulást”. Mikor hátat fordít és elindul a pálya széle felé egy szemforgatás is társul a dologhoz. Sóhajtok egy nagyot, majd lassan utána csúszok.
- Ezt szerintem nyugodtan be is fejezheted… Nem történt semmi. Szépen elmagyaráztam neki, hogy mi is történt. Igaz kicsit elferdítve a valóságot, de tudtam, hogy neki most erre van szüksége ahhoz, hogy befejezze. – megvonom vállaim, majd széttárt karokkal, kissé túl temperamentumos mozdulatokkal folytatom. – Jobb lenne, ha még mindig ott állnánk és mindenki minket nézne?! Szerettél volna holnap az összes online pletykalap felületén ott virítani?! Szerintem nem… Szóval ha megkérhetlek… - kezemet felé nyújtom ezzel jelezve, hogy jöjjön vissza a pályára és fejezze be. Néha tényleg nem értem a nőket, pláne nem a hisztiket amiket le tudnak művelni. Ha Myra elfogadja a felé nyújtott kezemet és a pályára lép, akkor odahúzom magamhoz és megölelem, végül a buksijára nyomok egy nagy cuppanós puszit.
- Drámakirálynő… - közlöm vele halkan.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 26. 14:35 Ugrás a poszthoz



A kérdést hallva első körben elcsodálkozom, majd akarva akaratlanul nevetésben török ki.
- Hogy mi? Randi? Nyilván… - megcsóválom a fejem majd megköszörülöm torkom, ezzel visszafojtva a nevetést. - Elmagyaráztam neki, hogy a családom nagyon dühös lett rám, amiért nem török lánnyal kezdtem ki. Választanom kellett, hogy vagy ő vagy a család, én pedig természetesen a család mellett döntöttem. Mivel tudom, hogy rá van kattanva a szappanoperákra és ráadásul még butácska is, így csuklóból benyelte a sztorit, valamint még ő kért bocsánatot. – vázolom neki a sztorit, majd csak ezután ölelem meg. A szoknyapecéren újra harsányan felnevetek.
-Naaaaa…. én meg a szoknyapecér… - egy színpadias sóhaj, majd hátrébb siklok mikor ellöki magát tőlem. Nem tudom egyébként, hogy mit töröm magam ennyire miatta. Nem szeretnék tőle többet, viszont a szex az igen csak frankó vele, amit úgy szeretnék fenntartani. Bár magamat ismerve az addig fog működni, amíg ki nem bukik, hogy mással is összefeküdt, vagy fordítva. Akkor borul az elmélet és a játék is. Ezen kívül az Amerikába költözés is nagy eséllyel romba döntené a dolgot. Szóval összességében ez nyilván nem egy hosszú távú történet, de ennek ellenére most így jó. Most nem szeretnék változtatni rajta.
- Húha, most kifogtál rajtam… Az egyetlen olyan hely a lakásom. – egy ártatlan tekintet és egy mosoly társul még az utolsó mondatomhoz
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 27. 13:04 Ugrás a poszthoz



Az emberek között sétálva meg-megállok váltani velük pár szót, megkérdezni a véleményüket. Az egyik aktom előtt kisebb tömeg gyűlt össze és komoly eszmecserét folytatnak róla, majd mikor megpillantanak egyikük azonnal oda is hív. Itt kezdődik az izgalmas része, ugyanis tudom, hogy egyikőjük előszeretettel vásárolja meg az ifjú festők munkáit, így most el tudom talán adni a darabot, ha ügyes vagyok. Komoly, érzelmekkel átszőtt mesélésbe kezdek a festmény mellett állva. Bizonyos mondatrészeknél a női alak egyes részeire mutatok, ezzel téve még szemléletesebbé az előadásomat. Tekintetem folyamatosan cikázik a körülöttem állok között, de a háttérben feltűnik egy ismeretlen lány alakja, aki nem tudom, hogy mióta állhat ott, de eddig nem vettem észre. Poharát szorongatva ácsorog és figyel. Őszintén szólva az első gondolatom az volt róla, hogy furcsa, de tökéletes lenne modellnek a következő munkámhoz. Van benne valami titokzatos vonás, ami megfogja a szépérzékkel bíró embereket. Magyarázok tovább, de tekintetemet nehezen tudom nem rá irányítani, így gyorsan le is zárom a bemutató előadásomat és bocsánatot kérve a társaságtól odébb állok. Az ismeretlen lány mellé lépek, mellkasom előtt összefonom karjaimat és arra nézek amerre ő.
- Miért vagy így elbújva itt a háttérben? – kreativitásomat vesztve mindössze ennyit sikerült megszülnöm beszélgetésindító gyanánt. Nem nagyon tudom, hogy mit is szeretnék most ettől a beszélgetéstől, de muszáj megismernem őt.  
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. december 27. 13:58
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 27. 13:50 Ugrás a poszthoz



Ez a karácsony előtti, alatti és utáni időszak számomra nem szólt illetve fog szólni másról csak a partykról, kiállításokról és bulikról. Őszintén szólva élvezem, bár már kissé fárasztó majdnem minden nap menni valahova.  A szilveszteri buli pedig elég komolyan ígérkezik, így előtte pár nappal nem ártana rápihennem. De most még eljöttem erre a partyra, amit nem tudom ki rendezett, nem tudom miért, de kaptam egy meghívót és az ügynökség a lelkemre kötötte, hogy itt kell lennem. Szóval most bordó ingemben és egy fekete nadrágban állok a pult mellett. Természetesen itt is akadnak bőven ismerősök, mivel az estek túlnyomó többségében nem tudok úgy elmenni sehova, hogy legalább egy valakit ne legyen az ismerősöm. Mivel afterről beszélünk, így már nem kell görcsösen ragaszkodni a kiöltözéshez, így ingem ujjának gombjait lassan kezdem szétnyitni, majd gondos mozdulatokkal felhajtogatni. Annak ellenére, hogy ez már nem a puccosabb része a történetnek én nem fogok átváltani a laza stílusra, mint ahogy sokan tették már a tömegben. Az nem én lennék… Intek a pultosnak, hogy jöjjön közelebb, majd egy pohár alkoholmentes pezsgőt kérek tőle. Furcsán pislog rám, majd nagy elnézések közepette közli, hogy van, de nincs behűtve. Egy sóhaj tör fel belőlem, de az évek alatt hozzászoktam, hogy az ilyen bulik esetében nem készülne fel az alkoholt nem fogyasztó vendégekre. Márpedig én két okból se fogok ma inni: egyrészt az allergiám még mindig köszöni szépen jól van, másrészt pedig autóval jöttem és azzal is szeretnék távozni. Jelzem a pultosnak, hogy nem gond csak hozza, majd a következőt a szervező állja és akkor jók leszünk. Hamarosan landol is a pohár pezsgő előttem, amibe jóízűen belekortyolok és meredek tovább a táncoló tömegre. Természetesen most is, mint mindig kiszúrom a tömegben azokat a nőket, akik valami miatt kilógnak a sorból. A mostani illető nem csak öltözékében, de teljes megjelenésében figyelemfelkeltő. Egy ideg csak figyelem ahogy a tömegben mozog a zene ritmusára, végül arra az elhatározásra jutok, hogy jó lenne közelebbről megismerni. Egyszerűen sose bírok a véremmel… ez van. Intek a pincérnek és küldetek egy italt a még ismeretlen nőnek, aztán várok.
Utoljára módosította:Emir Mahfud, 2019. december 27. 14:33
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 28. 15:45 Ugrás a poszthoz



Arcomon mosoly ül miközben hallgatom a lányt. Felüdülés számomra mikor olyan emberrel sodor össze az élet, akinek van bármi lövése a festészetről, még akkor is, ha ő maga esetleg nem műveli azt. A lány mondandója alatt végig aprókat bólintok, ezzel jelezve, hogy teljes mértékben igaza van, egyetértek vele.
- Nem tudom, hogy ezt ki mondta neked, de teljes mértékben igaza van. Sok esetben, ha a festmény közelről esetleg csak sok apró foltnak, pöttynek tűnik, de távolról megnézed, akkor ki fog rajzolódni valami, valami teljesen felismerhető. Igaz, én csak ritkán használok ilyesféle technikát, de más ismerőseim munkáinál ez sokszor észrevehető. – sajnos ha festészetről van szó, akkor valami miatt dőlnek belőlem a szavak. Ez a szenvedélyem…
- Kérdésedre egyébként a válasz az, hogy kb. 8 éve. – felpillantok a plafonra és arcomon látszik, hogy töröm a fejem. – Igen, nagyjából 20 évesen kezdtem. Nagy hatással volt rám egy Caravaggio alkotás, és csak úgy hobbi szintjén kezdtem le pingálgatni. Mondjuk ha ismered az ő munkáit, akkor láthatod, hogy erőteljesen rányomta a bélyegét az én alkotásaimra is. – utolsó mondatomnál a festmények irányába mutatok, majd teljes testtel a lány felé fordulok.
- Na és neked mi a véleményed? Csak őszintén. – bal kezem nadrágom zsebébe süllyesztem kissé, majd oldalra biccentett fejjel figyelek rá. Azonban még mielőtt belekezdhetne a válaszába a galéria egyik dolgozója lép oda hozzám, majd a fülembe súg. Biccentek neki egyet, majd akarva akaratlanul egy széles mosoly kúszik arcomra.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 28. 16:13 Ugrás a poszthoz



Nos a délutáni programunk eléggé rövidre sikerült, ami valószínűleg Liának tudható be. Igazság szerint tökre megértem Myrat, hogy nem szeretett volna tovább ott maradni, így mikor feldobta a távozást, én azonnal bele is mentem. Miután a koritkat leadtuk és újra biztos talajon álltuk elsétáltunk a kocsimig, majd meg sem álltunk Budapestig, azon belül pedig a lakásomig. Mivel már nem először jár nálam Myra, így elég otthonosan közlekedik, mindenről tudja, hogy mi merre található.
- Kérsz valamit inni? – kérdem, miközben a kulcsaimat felakasztom a helyükre és a kabátomtól is megszabadulok. Az előszobában még leveszem a cipőmet, majd a konyha felé araszolok. A szekrényből kiveszem a megfelelő számú poharat – ennek függvénye, hogy Myra kért-e – majd töltök a szobahőmérsékletű Nesteaből. Nagyjából egy húzásra meg is iszom, majd a nappaliba lehuppanok a kanapéra.
– Na Myracska, mit szeretnél csinálni a nap további részében? Rendeljünk valami kaját, nézzünk filmet? Esetleg valami más? – kérdem, miközben zsebemből próbálom kivenni a mobilomat, amit ezután az asztalra helyezek. - Esetleg ebben a sorrendben? - mosolygok rá a lányra, majd egy gombnyomással teszek be egy kis zenét. Nem szeretem a csendet, kivéve mikor festek. Akkor mondjuk még a víz csepegését is lehet hallani, ha nem zárom el véletlenül teljesen a csapot. Akkor arra van szükségem. Az egyik szoba a műhelyem, ott kb. nincs egy szabad felület se, ahol ne lenne vagy egy kép a falnak támasztva, vagy valamilyen eszköz. Igaz az egész lakásban mindenhol megtalálhatóak annak nyomai, hogy festek. Azonban azt nem lehet elmondani róla, hogy kuplerájos lenne. Mindig makulátlanul tiszta és rendezett, ami miatt sok esetben megkaptam már egy bizonyos nem túl kedves jelzőt.  
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2019. december 29. 17:26 Ugrás a poszthoz



Nem kell sokat várnom és Myra is megérkezik a kanapéra hozzám. Mikor hozzám bújik akkor egyik karommal átkarolom őt, így húzva magamhoz. Arcomra mosoly szökik, mikor megérzem az apró puszikat, melyek szépen elvándorolnak ajkamig. Gyengéden csókolom meg a lány, kicsit el is nyújtom a pillanatot, mert miért ne. Van egy olyan énem, aki szereti ezeket a perceket kiélvezni, megélni és olykor gerjeszteni. Emellett semmi jónak nem vagyok elrontja! Mikor a leghizlalóbb ennivalót kéri vacsorára, felnevetek.
- Akkor te leszel felül… –kacsintok rá, mosolyom pedig továbbra is ott virít arcomon. - Mit szólnál akkor hamburgerhez? kérdem, majd szabad kezemmel a telefonom kezdem nyomkodni. Szélsebesen nyitom meg a Netpincér applikációt, majd keresgélésbe fogok, de közben figyelek Myrara is.
- Tetszett? Részemről folytathatjuk… nekem az egyik kedvencem. Na és hamarosan jön az újabb rész! – szemem csillog, akár egy kisfiúé, mivel a jegyek már meg is vannak a premier előtti vetítésre, természetesen a VIP terembe. Myra kibontakozik ölelésemből, majd arrébb áll. Szemem sarkából látom, hogy kisebb táncolásba kezd, amire felpillantok a telefonról.
- Nem. De ezen könnyen és gyorsan tudunk segíteni. – közlöm vele és rendesen felülök, majd mikor a lány közelebb ér egy gyors mozdulattal húzom oda ölembe. - Mosolyogj! – és már kattan is a telefonom, amit ezután a kanapéra dobok. Mivel Myra nem egy túl nehéz leányzó, így könnyen pakolgatom, ahogy éppen kedvem szottyan, most pedig úgy szottyant, hogy velem szembe kerüljön az ölembe. Haját hátradobom, majd apró csókokkal kezdem bombázni nyakát.
- Mi lenne ha a vacsi előtt mozognánk le a kalóriákat, hogy legyen mit pótolni? –duruzsolom fülébe.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. január 18. 14:34 Ugrás a poszthoz



Mikor megtudom, hogy Myra mit is szeretne enni, már lapozom is az applikációt, hogy megtaláljam a megfelelő helyet. Múltkor rendeltem valahonnan, és nagyon jó volt a hamburgerük. Ebből kiindulva gondolom azt, hogy a sültkrumpli is csak jó lehet. Közben el-elkaladozok, mivel zajlanak az események és a beszélgetés is. Mikor Myra közli, hogy az új részt is nézzük meg, elmosolyodom.
- Drága, azt még csak a mozikban vetítik. Maximum ott tudjuk megnézni… Még letölteni sem tudom egyelőre jó minőségben. Mozis kamerás változatban pedig nem vagyok hajlandó nézni. Semmit! – fejtem ki neki a kelletnél talán kissé hosszabban a helyzetet. Vállalom, hogy én is rendszeresen töltök le filmeket innen onnan, de mindig megvárom, hogy jó minőségben legyen fenn. Rosszul vagyok attól, mikor valaki a moziban felvett kamerás, recsegős, homályos, belesétálós verziót nézni, mert nem bír várni még pár hetet. Nekik üzenem, hogy akkor irány a mozi!
Az események felpörögnek kicsit, mikor Myra az ölembe ül. Általában nem kell sok idő ahhoz, hogy érezhetően készen álljak a folytatáshoz, mint ahogy most sem. Mikor megcsókol kissé erősebben húzom magamhoz és csókolok vissza. Közben lassan vetkőztetni kezem az ölemben ülő leányzót, ám a pillanatot megtöri a mobiltelefon. Myra fénysebességgel nyomja ki a hívást, de ekkor már látom, amit nem szerettem volna. A vetkőztetős mozdulatsor abbamarad, majd karjaimmal a hátam mögött támaszkodom meg. Oldalra biccentett fejjel és kissé kérdő tekintettel nézek a lányra.
- Hát ő? - csak ennyit kérdezek, mivel ennél többre nincs is szükség. Természetesen nem fogok semmi cirkuszt csinálni e miatt, de ha megtudom, hogy mással is ugyan így eljátszadozik, akkor a velem való szórakozását bukta. Remélem ezzel ő is tisztában van. Haragudni nem fogok rá, mivel nincs miért. Sose voltunk együtt, csak néha néha dugtunk egyet. Ennek ellenére továbbra is elvárom, hogy más ne kefélgesse őt.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 13. 17:30 Ugrás a poszthoz



Újra Magyarországon. Már több hónap telt el azóta, hogy a munka Amerikába szólított, én pedig gondolkodás nélkül mentem is. Hosszú és tartalmas idő volt, rengeteg munkával, most pedig kell egy kis pihenés. Pár hetet itt töltök Magyarországon, majd megyek tovább Törökországba a családomhoz. Alapjáraton, ha itt tartózkodom, akkor Budapesten vagyok fellelhető, de most a szívem egy nyugisabb környékre húzott, így egy hetet itt töltök a faluban. Nem vágyom a nyüzsgésre, az emberekre, sokkal inkább a csendre és a nyugalomra. Egyedül Michelle az, aki nélkül furcsa egyelőre, mivel megszoktam már, hogy együtt élünk. Hiányzik? Talán. Nem mondom, hogy nem gondolok rá, de azért valljuk be, hogy én nem a mély és komoly kapcsolatok embere vagyok.
Bőrdzsekim zsebébe süllyesztett kézzel sétálok céltalanul a faluban. Nézelődök, és ha valami megragadja a fantáziám, akkor egy ideig lehorgonyzom. Elég sok időt töltöttem a könyvesboltban, illetve az új kávézóban. A fő utcán sétálva mintha egy ismerős alakot látnék magam előtt haladva, így kissé szaporább léptekre váltok, aminek hála hamar utol is érem.
- Kitti? – kérdem, majd balommal a nő vállához érek.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 13. 19:13 Ugrás a poszthoz



A délelőtt elég sűrűre sikeredett annak ellenére, hogy ma semmittevős napot terveztem. Reggel egy jó kis futással kezdtem a napot, amit egy alapos reggeli követett a cukrászdában. Hát igen… ez nálam már csak ilyen. Aztán a délelőtt nagy részét a faluban való lófrálással töltöttem. A „feszített tempóba” azért belecsempésztünk Michellel egy gyors video beszélgetést.  Annyira megszoktam már az elmúlt egy hónapban, hogy mellé fekszek és mellette kelek, hogy azt én se gondoltam volna. Azt azért szeretném leszögezni, hogy szerelmes nem vagyok, de most úgy ott a messzi Amerikában úgy éreztem, hogy kell valaki. Lehet, hogy öregszem? Ajaj… Egy kicsit hiányzik, de azért nyugodtan alszom így is. Na de lényeg a lényeg, mozgalmas volt a délelőtt, így délután mindenképp szerettem volna kiszakadni a falu „nyüzsgéséből”. Azonnal tudtam, hogy a tópart lesz az, ami nekem kell. Magamra rántottam egy „játszós ruhát”, majd rövid séta után meg is érkeztem a célállomásra. Sajnos – vagy nem sajnos – itt sem voltam egyedül, azonban a stégen fekvő alak ismerősnek tűnt. Mivel délelőtt már belefutottam egy majdnem ismerősbe, így most finomabban rontok a házba. Komótosan sétálok a stégre, majd más messziről szemügyre veszem a leányzót. Nem, egyszerűen nem tévedhetek. Őt 1000 közül is megismerném, szóval odalépkedek mellé és zsebre dugott kezekkel nézek le rá.
– Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim… –egy mosolyt küldök felé, de az már nem annyira őszinte, mint korábban. Az utolsó találkozásunk igen csúnyán zárult, azóta pedig egyáltalán nem is beszéltünk semmilyen formában. Ennek ellenére azonban tovább tudok lépni a múlt sérelmein és tudom őt úgy kezelni, mint egy rég nem látott barátot?!
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 13. 19:40 Ugrás a poszthoz



Aucs! Szívem mélyéig hatolnak szavai, amiből gyorsan sikerül leszűrnöm, hogy ő nem tudja folytatni ezt a barátságot. Vagyis ebből nekem nagyon is ez jön le. Nem áll szándékomba vitába vagyis inkább szócsatába fogni vele, mivel teljesen felesleges. Ismerem már annyira, hogy tudjam… Emellett pedig részben megérdemlem, mivel nem szép dolog a düh hevében valaki leribancozni, majd a levetett ruhadarabjaival együtt kirakni az ajtó elé. Tisztára, mint a filmekben… De Myraval mindig ennyire eleven és intenzív volt a kapcsolatunk, ezt imádtam benne annyira. Őszintén szóval fogalmam sincs, miért ragadtunk meg a csak szex és más semmi szinten. Jól működtünk együtt… De ez már a múlt és felesleges rajta agyalni. Ami pedig a jelent illeti…
- Én is örülök neked, jó látni! Jól nézel ki, már amit látok belőled. – a mondat végén valaki a lábamnak dörgölőzik és dorombolás csapja meg fülemet. Na legalább ő kedvel... állapítom meg, mikor lenézek a lábam körül keringő kiscicára. Aranyos. Lehajolok és megsimogatom, majd lehuppanok Myra mellé.
– Sokáig fogsz durcizni, vagy tervezel megenyhülni. – kérdem, majd két ujjammal a lány egyik tincsével kezdek szórakozni. A mozdulat egy kis időre abba marad, annyi időre, míg behajtom a könyvet, hogy megnézzem mit is olvas.
– Nem rossz Blackburn.. nem is rossz! – állapítom meg, majd lábaimat előre nyújtom kezeimmel pedig megtámaszkodom hátam mögött. A Nap felé emelem arcom, de hiába a napszemüveg, a szemeimet még így is be kell csuknom.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 13. 20:23 Ugrás a poszthoz



A bocsánatkérés sose tartozott a fő repertoáromhoz. Nem mondom, hogy fáj kimondani, nem csak úgy nem dobálózok vele. Viszont most jogos a kérés, aztán ha csak ennyi kell, hogy szent legyen a béke, akkor rajtam ne múljon.
- Myra drága… Bocsánatot szeretnék kérni a kirohanásom miatt. Nem volt fair. - mint régen gyerekként, most is úgy nyújtom a lány felé kisujjamat. Régen valahogy így békültünk ki egymással a barátaimmal, ha jól emlékszem. – Viszont továbbra is tartom magam ahhoz, hogy az akkor nem volt túl jó fej dolog tőled. – azért muszáj tisztáznom azt is, hogy annak ellenére, hogy bocsánatot kértem és nem tartok ribancnak, továbbra is szarul esik amit művelt.
Myra a hátára fordul, így jobban szemügyre tudom venni. Nagyjából semmit nem változott, maximum felszedett egy keveset, de jól áll neki az a pár kiló. Mondjuk lehet csak én emlékszem rosszul, vagy a szemem dob.
– A nyugalom, amivel eddig nem sikerült találkoznom. Pihenni jöttem, de nem megy. Rá kell jönnöm, hogy ahhoz, hogy én tényleg pihenjek valami sziget kell óceánba lógó faházakkal. De nem maradok sokáig. Na és mi a helyzet a te házad táján? Mi történt míg távol voltam?  
Igazából úgy érzem, hogy jó volt így, hogy több hónapig nem találkoztunk. Ha a balhé után újra összefújt volna minket a szél, az biztos nem lett volna ilyen szép…
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 14. 14:09 Ugrás a poszthoz



Igaza van abban, hogy a szex az szex, de furcsa mód személy szerint nem mentem volna bele egy ilyesféle kapcsolatba akkor, ha számomra e mögött legalább egy kicsi érzelem sincs. Nem, továbbra is hangsúlyozom, hogy nem tápláltam gyengéd érzéseket iránta, de kedveltem. Egyszerűen olyan könnyű volt vele minden, és természetesen nagyon is jó. Valahogy megvolt az összhang… Azonban nekem is van fülem, én is hallottam ezt azt róla, ami miatt ebből nem lett több, csak ennyi.  Viszont ezek ellenére is még mindig közel áll hozzám. Néha hányni tudnék magamtól… Hát igen, ilyen lesz az ember, ha az irtó cuki nagymamája neveli fel, aki mindig arra biztatja, hogy ne nyomja el a valós érzéseit. Mondjuk ki csak nagyon ritkám mondom őket, mivel azért van bennem tartás, na meg férfi vagyok.
- Nem bizony… – válaszolok neki, majd hallgatom amit mesél. Elég jól ismerem és nagyon sok mindent tudok róla ahhoz, hogy az elhangzottakhoz kötni is tudjak ezt-azt.
- Akkor gratulálok! Megcselekedtet amit megkövetelt a haza, szóval végre foglalkozhatsz azzal amit szeretnél. Talán… Vagy vannak még elvárások? -
Menet közben a macska befészkeli magát kettőnk közé és hangos dorombolással adja tudtunkra, hogy mennyire élvezi a társaságunk, illetve a simogatást. Én is újra megvakargatom a kis dögöt, közben pedig „véletlenül” Myra kezét is megérintem. Aztán leesik, hogy nem szabad játszadoznom, hiszen nekem barátnőm van Amerikában, így azzal a lendülettel húzom vissza kezem és a kabát zsebébe süllyesztem újra.
- Igazából minden állatot szeretek… Ez miért olyan meglepő? – vonom meg vállam. Furcsa, hogy eddig sose esett szó róla, hogy ki milyen viszonyt ápol az állatokkal.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 14. 14:20 Ugrás a poszthoz



Már akkor érzem, hogy valami nem stimmel, mikor a lány a név hallatán nem fordul meg. Hirtelen lever a víz, mivel nagy eséllyel teljesen hülyét csináltam éppen magamból. De szerencsére mindig van egy remek módszerem az ilyen helyzetekre, ami furcsa mód a mosolyom. Egy széles mosolyt villantok, aminek általában nagyon nehezen állnak ellent a nők, ha éppen az a tervem. Jelen esetben azonban csak próbálok kissé pozitívabb képet festeni, mint az indítás. Egy kő esik le a szívemről, mikor végre megszólal és kiderül, hogy jó fej csaj. A kérdéseket hallva kissé fel is nevetek, ami egyébként annyira nem jellemző rám. Menet közben egyébként hátrébb lépek egy lépést, mivel nem szeretnék az intim szférájába mászni. Mekkora mázli, hogy nem úgy köszöntöttem, hogy hátulról átöleltem. Na az még szép kör lett volna. Kezeimet nadrágom zsebébe süllyesztem, majd továbbra is mosolyogva reagálok a hozzám intézett kérdésekre.
- Hát igazából jók, határozottan jók… és nem, nem tartozik semmivel. Igazából én lógok neki egy vacsorával. – megvonom a vállaim majd egy a felém nyújtott kezet óvatosan megfogom és megrázom.
- Nagyon örülök Zorka aki nem Kitti. Nincs is Kitti nevű, szőke hajú, ilyen kaliberű rokonod? Mert tényleg hasonlítasz rá. Akár Kitti is lehetnél. – próbálom valahogy – elég gyengén – elviccelni a szitut.  
– Na és mi jót csinálsz erre „Kitti”? Még sose láttalak a faluban… – nem mintha én annyira sokszor fordulnék meg itt, de na, ez egy kicsi település, így nem nehéz a szokásos arcokat megjegyezni.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 15. 12:25 Ugrás a poszthoz



Myra meg az unatkozás valahogy nem fér meg egymás mellett. Véleményem szerint ő nem az az ember, aki hosszú távon bírja a semmittevést.
–Nem féltelek… biztos gyorsan fel fogod találni magad. - reagálok az elhangzottakra, majd hallgatom tovább amit mesél. Ház? Nem aprózza el a dolgokat. Mondjuk én teljesen jól elvagyok egy lakással is. Ott legalább nem kell kinti munkákat végezni, a takarítást pedig megoldja a takarítónő. Ez így nekem pont tökéletes.
- Na és lesz házavató buli? Meghívsz vagy örök harag? – nem tudok kiigazodni rajta. Értem a távolságtartást, hogy nem úgy viselkedik, mint előtte, de közben meg mégis kommunikál, mesél. Nők… Sose fogok tudni kiigazodni rajtuk. Bosszant, hogy ennyire összebalhéztunk és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jutott azóta már többször eszembe. Újra kezdeném-e vele? Hmm...
- Esélyes... - mosolyodom el az eget bámulva. Régi szép idők...  
A kérdését hallva harsányan felnevetek. Én sose tettem olyat… Játszadozni játszadoztam, de nem hülyítettem senkit és zsákba macskát sem árultam. Sose ígértem senkinek, hogy lesz újabb randi, vagy hogy fel fogom hívni. Mindig nyílt lapokkal játszottam és aki belement a játékba, nagyon is jól tudta, hogy az csak egy éjszakára szól. Általában nem volt gond belőle, elszámítva egy-két esetet, amikor igen nagy balhét csaptak a leányzók. Köztük pedig nem is egy volt, aki azért a pár perc hírnévért tette, amit azután kapott, miután kitálalt a sajtónak.
- Igazság szerint nem.. - válaszolom közömbösen. Egy-két külföldi lap lehozta a pletykát, miszerint együtt vagyunk Michelle, de soha nem erősítettük vagy cáfoltuk meg a dolgok. Azért kerítettek ennek ekkora feneket, mivel ő is egy nemzetközileg igen elismert modell. Ha nem az lenne, akkor lehet pont nem érdekelne senkit.  
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 15. 17:25 Ugrás a poszthoz



Mikor meghallom azt a jól ismert nevetést én is elmosolyodom. Azt hiszem, akkor a foglalkozás elérte célját. Ez a kisujj dolog az elmúlt negyed órában már másodszor üti fel a fejét. Először én akartam így békülni, most meg esküt kell tenni vele. Ki mondta, hogy a kisujjnak nincs haszna? Idióta! Nevetve nyújtom a kisujjam felé, majd fogom át az övét.
- Nem fog előfordulni, de ha mégis, akkor hajrá! – válaszolok, majd karomat magam mellé ejtem. Akkor sem terveztem ennyire durva lenni vele, de elöntött az indulat és kiszaladt a számon. Pedig aztán nagymamám mindig arra nevelt, hogy a nőkkel szépen kell bánni, sose bántsam őket se fizikailag, se lelkileg. Utóbbit nehéz betartani, pláne egy-két egyéjszakás után, de előbbi megesküdtem, hogy soha. Nem tudom elképzelni azt a szituációt, amikor egy nő megérdemli a pofont. Ha a hírekben ilyesmiről van szó a vérnyomásom legalább 300, és ott helyben tudnám szarrá átkozni az a mocskot. Na még a gondolat is felbosszant. Kérdései hallatán megvakarom tarkómat és szemöldököm is az egekig fut. Férj…Homoszexuális… Egyik jobb, mint a másik. Utóbbinál szemöldököm még magasabbra szökik, mivel ha valakinek, akkor neki aztán igazán tudni kéne, hogy mennyire nem hajlok a saját nemem irányába.  
- Hát egyik sem talált. Azt hiszem barátnőm van, vagy valami olyasmi. - vonom meg vállam. Furcsa mód kínos számomra erről beszélni vele, mikor egyébként… Áhhh, mindegy is.
- Na és te megállapodtál? Megtalált a szőke herceg fehér lovon?
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 16. 13:56 Ugrás a poszthoz



Szomorúan veszem tudomásul, hogy lemaradtam egy buliról, de majd a következőn. Ha csak addig újra össze nem balhézunk, bár ezt szeretném elkerülni.
- Megharagudnék, ha nem tennéd, szóval próbálj meg nem elfelejteni. Tudod én vagyok az a magas modell srác, akivel igen hosszú időn keresztül ütötted el az időd. – próbálom oldani a feszültséget, ami esetleg még uralkodik köztünk, de valahogy elég gyengén sikerülnek ma a poénok. Ez nem az én napom… Benyúlok a nadrágom zsebébe, ahonnan egy adag rágót halászok elő. Myra felé nyújtom, ezzel jelezve, hogyha kér akkor adok. Próbálom húzni az időt, hogy ne kelljen a kapcsolatomról beszélni. Ez gáz nem? Én annak érzem.
- Kössz. - válaszolom röviden és tömören, közben pedig reménykedem, hogy ezt a témát ezennel lezártnak tekintjük. Inkább beszélgessünk róla, az valahogy inkább menne. Válaszát hallva egy mosoly jelenik meg arcomon.
- Vagy csak öreg már a ló és lassan ér ide. – mosolyom töretlen, de mikor meghallom a következő kijelentését egy harsány nevetés tör ki belőlem.
- Azt hiszem ennek ellent kell mondjak… – mélyen a szemeibe nézek és nagyon jól tudja szerintem, hogy mire is gondolok. Oké, értem én, hogy mit akart ebből kihozni, de ezt a magas labdán nem lehetett nem lecsapni. Hirtelen emlékek tömkelege tör fel a mélyről. Arcom komollyá válik szinte pillanat töredéke alatt. Feltérdelek, kezeimmel pedig megtámaszkodok a feje mellett, majd fölé hajolok, nagyon közel hozzá. Még mielőtt ajkain összeérnének megtorpanok két dolog miatt is. Egyrészt nem tudom mit lépne rá, másrészt eszembe jut Michelle. Egy hatalmasat csapok a stég deszkájára. - Bassza meg! - nem szoktam igazán káromkodni, de ez most kiszaladt. Idegesen állok fel és indulok el a szárazföld irányába.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 16. 14:19 Ugrás a poszthoz



- Éttermet ígértem neki… - válaszolok neki egy mosoly kíséretében. Nem mondom, hogy nem tudok főzni, de azért lehet jobban járt volna, ha étterembe viszem. A lakásomra még utána is bármikor fel tudom vinni. - Téged viszont ha szeretnéd meghívlak egy kávéra, ha már Kittivé avanzsáltalak. - mivel se ebéd, de vacsora idő nincs éppen, így a kávé mindig jó aduász.  A költői kérdésemre azért érkezik válasz, és megtudom, hogy nincs Kitti nevű rokona. Na hát akkor ez a kör gyorsan le is van futva. Őszintén szólva a lányok a felismerés legapróbb jelét nem látom, ami felvillanyoz. Néha jól esik csak egy normális srácnak lenni, nem pedig felkapott modellnek. Az esetek többségében ilyenkor már autogramot és közös képet kérnek. Ő nem. Olyan hétköznapian beszélget velem, hogy nem rohanok tovább.
- Nem messze innen nyílt egy új bolt. Ha jól láttam, akkor mindenféle cuccot árulna. Lehet érdemes lenne futnod egy kört ott is. - kicsit arrébb sétálok, majd nyakamat nyújtogatva keresem az antikvitás tábláját. - Ott. Nincs messze. - a bolt irányába mutatok, majd visszalépek Zorka mellé. - Akkor neked is feszített tempójú napjaid lehetek. Hol és mit tanulsz, illetve mit dolgozol? - érdeklődöm. Következő kérdésén elmosolyodom.
- Most lebuktam. De érzem, hogy egyszer be fog jönni. - mosolyom töretlen.
- Jut eszembe ki a tesód? Lehet ismerem.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. április 16. 14:37 Ugrás a poszthoz



Több opció közül is választhattam volna, hogy miként hívjam fel magamra a figyelmet. Nem szeretek ajtóstul rontani a házba, így egy odamenetel még rosszul is elsülhet. Egyrészt mert lehet van kísérője, aki nem értékelni, ha más is érdeklődne a partnere iránt. Másrészt lehet a leányzónak nem jönne be túlságosan a dolog. Szóval így a legegyszerűbb egy közvetítőt keresni. Aztán az eddigi tapasztalatok azt igazolják, ha a másik félnek is felkeltem az érdeklődését, hamar oda fog jönni hozzám. Ez most sincsen másképp. Az ital landol a kiszemeltnél, majd a szokásos ki küldte dolog, végül elindul felém.  Kissé elfordítom és lehajtom fejem, majd egy széles és önelégült mosoly jelenik meg arcomon. Az önelégültség tova is suhan, s mikor oda ér mellém komoly arckifejezéssel nézem végig a mozdulatsort. Minél kevésbé feltűnően próbálom meg megszemlélni tetőtől talpig.
Egészségedre! – emelem meg a kezemben lévő poharat, majd kortyolok egyet az alkoholmentes italból. - Nagyon kilógsz a tömegből kedves… – nem fejezem be a mondatot hanem várom, hogy ő tegye meg, ezáltal elárulva a nevét. Az olyan semmilyen lenne, ha csak rákérdeznék, vagy éppen én mutatkoznék be elsőként. Megvárom a választ, majd csak utána szólalok meg újra.
- Az öltözeted, a mozgásod… igazából úgy az egész lényed. – Nem árulok zsákbamacskát, ebből simán le tudja szűrni, hogy nagyon is megpiszkálta a fantáziám. Ha pedig okos kislány, akkor sejtheti, hogy vannak még vele terveim a ma este folyamán.
Emir Mahfud
INAKTÍV



RPG hsz: 64
Összes hsz: 88
Írta: 2020. május 2. 11:22 Ugrás a poszthoz



Tomnak születésnapja van, egészen pontosan ma töltötte be a harmincat, amit muszáj megünnepelni. Az estét nála kezdtük de mellette foglaltunk helyet egy közeli bárban is. Mivel már megszokták, hogy én nem iszom, így készültek alkoholmentes sörrel, ami mellé azonban a szokásos ba***gatás is társul. Néhány óra iszogatás, beszélgetés és pókerezés után nyakunkba vesszük a várost és egy közeli szórakozóhely felé vesszük az irányt. Telnek az órák és fogynak az italok, a társaság pedig egyre jobban kezd szétválni. Tom éppen egy igen fiatal leányzót fűzöget, akinek tetszik a dolog. Rájuk van írva, hogy ők ma még túl közeli kapcsolatba fognak kerülni. Zoli a pultnál ül, de már nem nagyon tud magáról. Én már egy órája be akartam tenni egy taxiba és haza akartam juttatni, de kézzel lábbal ellenkezett. A társaság még egy szűk része az asztalnál beszélget én viszont már vágyom egy kis friss levegőre. Jelzem a legkevésbé szar állapotban lévő haveromnak, hogy kimentem, majd a sörömmel felszerelkezve haladok az utcára nyíló ajtó felé. Május van, de még éjszaka igen hűvös van, pláne így hajnali fél háromkor. A rajtam lévő bőrdzsekit kevésnek érzem, így nem tervezek hosszas kint tartózkodást. Az ajtó mellett állva szívom magamba a hűs levegőt, majd kortyolok a sörömbe. Ma már sokadszor fogalmazódik meg bennem, hogy mennyire jó lenne alkoholt fogyasztani, hátha attól le tudnék lazulni és búfelejtőnek sem lenne utolsó. Újra a szinglik népes táborát erősítem, immár 3 napja. Michelle kirakott, nem bírta a távolságot, pedig már nem kellett volna sokat kibírnia. Aztán egy nappal később kijött egy cikk, ahol a fotón egy idősebb színésszel pózol. Lerí róluk, hogy nem csak barátok. Mellbe vágott a dolog? Mondjuk úgy, hogy szarul esett. Amikor erre gondolok érzem, hogy megy fel bennem a pumpa, de még mielőtt túlzottan elmélyednék benne valaki megfog. Érzem, hogy rám nehezedik, hogy én vagyok neki a biztos pont jelenleg. Őszintén ezen már meg sem lepődök egy ittas emberekkel teli szórakozóhely előtt. Az előttem álló nőre pillantok, akin már kissé látszik a bevitt alkohol.
- Semmi gond. Minden rendben? – kérdem a nőt, majd megfogom a karját így egyenesen tartva.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emir Mahfud összes RPG hozzászólása (36 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel