36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Helvey Belián Balázs összes hozzászólása (1449 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] 49 » Le
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 22. 18:02 Ugrás a poszthoz

Korlátlan mobilner a Telekomnak is van! Nekem az van, mert genya sok zenét hallgatok, plusz ha ratyi a netem, azon ölöm a zombikat, netflix, minden 😂

Munkában meg... Nem is jó fejek, de jobb nekem a zene be, világ ki, el se alszok XD

Helloka skacok amúgy :3
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 22. 18:08 Ugrás a poszthoz

Ügyfélszolgálat. Hú nekem nagyon csúnya lenne, de lehet menne - egy ideig, aztán mindenki a youtube-on meg a híradóban hallaná, amikor szakad a cérna 😂😂😂 ajánlották a vendéglátást nekem... Vagy a kereskedelmet. Brrrr. Nem Lips Sealed

Nagyon lusta vagyok zenét leszedni és feltenni a telefonomra XD inkább fizetek a sok netért. Tök logikus 🤔😂😂
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 22. 18:13 Ugrás a poszthoz

Igen, az éneklés jobb megoldás, mint büdösnek lenni XD

Sándor úr ❤️
Igen, igen, spoty menti meg a munkanalom xD
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 22. 20:14 Ugrás a poszthoz

a hazaút, a nagy találkozás. messze otthontól, együtt.


- Milyen kedves. A miénk anno fel akarta jelenteni apámat, mert átlógott a diófa ága – más ország, más emberek, lehet erre több a jóindulat, mint az, ami a kis országukban jellemző. Végtére is, nem ördögtől való dolog a kedvesség, ő sem küldi melegebb éghajlatra a szomszédot, bár miért is tenné, eleget nem beszél vele. A falusi nyugdíjasok is inkább sminkelnének, kirázza a hideg, ha látja őket valahol ücsörögni. Azok a vén szipirtyók mindent tudnak, mindent látnak, mindenhol ott vannak. Inkább csóválja meg a fejét, somolyogva, ahogy nevet azon, mennyire nem ma lesz a halála napja. Drasztikusan ő is gondolt már arra, hogy szívrohamot kap és akkor majd mindegy lesz, hogy mi és merre, de a ketyegő még mindig jól üzemel, vagyis, nem érzi, hogy szorítana a mellkasa, zsibbadna a bal karja és hasonlók. Az idege mások, de azok olyan könnyedén feszülnek és eresztenek ki, mint a postásgumi.
- Tudom. Mint mindig – általában, vagy néha, mikor hogy esik ki, de szokása igazat mondani, már csak azért is, mert borzasztóan hazudik, illetve, nem most volt az, hogy azt mondta, neki ne hazudjon. Másnak sem nagyon teszi, inkább kimaradnak a dolgok, elhallgat és akkor máris szebben hangzik a dolog. De a nevetés elhal, a bolond gondolatok is, ahogy közelebb és közelebb araszolnak, ahogy Mihail magabiztos, ő úgy veszíti el kissé. Benne van és volt is az az egészséges kíváncsiság, hogy mit mondtak róla, mi a vélemény, de más az, ha valaki elmondja és más, ha élőben tapasztalja. Főképp, ha az adott dologra teszi, ahogy épp viselkedik és pontosan attól tart, hogy valami heves vagy szerencsétlen és ezzel ássa el magát. Általában nem érdekli, hogy hogyan ég be mások előtt, de most fontos. Legalább most. Ezek aggasztják őt, nem csoda, ha kapaszkodót keres, de jobbat talál. Nem visszakozik egy pillanatra sem, de még talán egy tömött utcán se tenné, semmi olyan látvány nincs ebben, akinek meg nem tetszik, annak tömör véleménye lenne. Neki szüksége van rá, feltölti, talán ki is rázza kissé az előbbi állapotból. Mindképpen nyugodtabb szusszanással figyeli a házat, és bár töretlen kicsinek érzi magát, mert nem mentek össze, elengedi a dolgot. Azt is, hogy koldusnak számolja magát az egyenletben, ha a kliséket nézné.
- Szerinted főzhetek nekik? Nem vennék rosszul? – az totál kikapcsolná, valami egyszerűt, csak random gondolatmenet, ahogy felsóhajtva hunyja le szemeit az apró csókokra nyakán, amit azonnal elönt a libabőr. Nem viszi tovább, ami jó is, mert akkor másfelé kalandozna. Így is mondjuk, mert mellette sétálva sandít rá, felvont szemöldökkel. De ajkain ott bujkál a jellegzetes mosolya.
- Felavatni a jakuzzit – hümmög elismerően. Még, hogy nem nagy. – Benne vagyok, de nincs nálam semmi fürdős cucc – mert elvileg azt abban illik, nem otthon van, hogy hiába a saját szint, meztelen mászkál mindenhova, még ha előtte már semmit sem takargat.
- Minden előtt legalább azt tanítsd meg, hogy tudok köszönni – néz vissza előre, majd az ujjaiba kapaszkodik. A kerítés már egészen közel és felbámul rá. Hát itt vannak.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 22. 20:16 Ugrás a poszthoz

Nekem is le van töltve egy csomó, biztos ami biztos alapon Cheesy ha mondjuk lerobban a vonat olyan helyen, ahol a térerő sem száll XD
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 23. 15:01 Ugrás a poszthoz

Igen Cheesy az egy szép adatmennyiség Cheesy és ugye ha közben akarsz valamit, nem kell hazáig várni és beszerezni Cheesy persze, nem mindig voltak ilyen jók a mobilnetek xD
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 26. 19:25 Ugrás a poszthoz

interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.


Ahogy az ételeket szemléli és hümmög, Elektra számára is biztosan hamar a tény, hogy hiába a kora, hiába az állapota, ő akkor is egy bohókás jelenség, amikor csak lehetősége van rá.
- Akkor máris sokkal könnyebb, igen – bólogat, hogy csak felfogás kérdése és akkor máris minden egyszerűbb, elvonatkoztatva attól, hogy mit is akar majd azzal tenni, amit épp lejegyzetel, vagy csak a fejében tárol el. Ez egy lehetőség, mert eddig mindig valaki „okos” beszélt bármiről is, ez viszont az ő alkalma arra, hogy talán kellemesebb legyen? Akár. Nem lehet pontos, nem olyan részletes emlékei és élményei vannak, mint mondjuk a lányoknak, de azt senki se tiltja, hogy néhány dolgot kiszínezzen.
- A legelső leginkább a bestia kifejezés – von aprón vállat, a holddal való éneklés még a jobbik eset, az csak egy vészjósló hang a távolban, nekik pedig hívó szó, kivéve, ha épp valaki utána a másik farkasnak esik. De azt a mesét már ismerik.
-  Mesélek, milyen. Se nem kellemes, se nem szörnyű – kezd bele, miután kényelmesen elhelyezkedik. – Fájdalmas az átalakulás, iszonyatos mértékben, ahogy halad az idő előre, már akkor érezni, ahogy lefelé indul a nap, ott motoszkál belül, majd egyre jobban és jobban. Ebben talán nincs is tévhitük, hogy nem egyszerű az, ahogy egyik bőrből a másikba – gondolkodik el kissé, hiszen a „milyen” érzés sok mindent takar. Keresgél hát azon emlékfoszlányok között, amiket a hosszú évek alatt megélt és valamelyest meg is maradt. Igaza van, mert vérengző vadak, ha nincs a bájital. – De nincs fenevad, ha valaki rendszeresen fogyasztja a bájitalt. Onnantól minden más, csak telnek az órák, nincs fájdalom csak a hely ingerei, amelyek körbeölelnek. Az erdő, az illatok, hasonló mint egy animágia, egy másik testben – von aprón vállat, nem tudja, jó-e a hasonlata, elvégre, ő mugli, nem tanulmányozott semmit ezelőtt, csak az van, amit ő tapasztalt. – Nincs vérengzés, ideális esetben semmi más, csak létezünk, kivárjuk az időt és megint fáj, de visszatérünk. Egyszerű, szabad érzés, főleg, ha nem egyedül van. Nem kellenek harcok, csak közös egyetértés az egészben, hogy vagyunk egymásnak. Ijesztőbb, mint aminek látszana – persze ettől függetlenül senkinek sem ajánlott ezek után simogatásra indulni, szerencsére nem is szokás. – Az, ami nemrég történt… az a véglet, ami elől mi menekülünk. Emberek vagyunk, ugyan úgy, csak van egy másodállapot, amikor másba kényszerülünk. Ember van odabent, de ha valaki ezt elveszíti, onnantól vad és fékezhetetlen, kegyetlen. Igen, lehet egykor a vadászat valós volt, de nem, már rég nem – rázza meg a fejét, miközben szusszan. Nehéz róla beszélni? Egy kissé, de valahol valami felszabadul, valami más. Nem remeg, nem görcsöl, csak érzi a kellemetlen utóízt. Most először, könnyebb.
- Semmiben. Nem vagyok erősebb, gyorsabb, sem más – pillant vissza a nőre. – Ellőtte a hangulat ingadozik, változik, utána pedig a gyengeség, de a hónap nagy része ugyan olyan, mint másnak. Evés, alvás, munka, unalmas körforgás. Csak a felfogás más, de ki hogy áll hozzá. Van, akit zavar, van aki elfogadja, vagy épp mások hogyan fogadják. Nekem semmiben nem más, általában, ugyan úgy létezem csupán annyi, hogy én… nos, egy muglinak ez teljesen külön nézőpont. Viszont már rég megtanultam élni vele, szóval, tökre unalmas hétköznapjaim vannak – nevet fel, ami persze nem igaz, de a kérdés szempontjából így jön ki.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 27. 15:10 Ugrás a poszthoz

átlag nap. bookworm életmód


Sosem volt könyvtárba járós, mert diákként folyton bajszot és szemüveget rajzolt a tankönyvei illusztrációira, utána pedig arra se emlékezett néha, mi volt előtte nap, nemhogy mikorra van a határidő, így igazából itt ismerkedett meg a könyvtárral, amikor felfedezte. Mivel állapota sokszor köti ágyhoz, viszont annyi pénz nincs, amennyit könyvekre lehetne költeni, így tökéletes dolog a kölcsönzés. Beiratkozott, majd vissza-visszatért. A dátumokkal még mindig kicsit hadilábon képes állni, így inkább ügyes lett – vett egy naptárt és felfüggesztette az asztala fölé, gurba betűivel pedig bele-belejegyez mindent, ami fontos, illetve ugyanezt néha telefonjában is megteszi, így mindig szem előtt van minden. Most, hogy hazaért és még tanítás sincsen, összeszedte a köteteket és válla alá csapva készül visszavinni, út közben megejti a boltot és majd délután, amikor ejtőzik, megint valami sorokat búj. Néha kell ilyen is. Támadt pár ötlete még, félve gondol rá, hogy mégis hogy fog kinézni, amikor majd felveszik a kölcsönzős listájára, de aztán úgy van vele, nem érdekli. A „legrosszabbat” mindenki tudja, innentől pedig már csak felfelé visz minden, mégsem árt, ha mint akkor, most is kicsit rásegít. A cigarettáját a kukán elnyomva dobja bele, majd átvágva az úton, kényelmes léptekkel ér a könyvtárhoz, és nyit be. A hangra kapja oldalra a fejét, majd már indul is oda, csakhamar megleli a létre tetején ülő Lilit, aki épp rendezkedik. Nyugdíjas állásnak ő is simán szeretne ilyesmit művelni, könyveket pakolni, meg közöttük ücsörögni, még pár év és talán jöhet is.
- Szia! – áll meg, távolabb a létrától, mert így kényelmesebb felfele és neki is lefelé nézni. – Élvezed a magaslati levegőt? – ugyan már érzi, hogy vége a nyugalmas korszakának, még nem feszült pár apróbb vicchez, a nő pedig mindig kedves mosollyal fogadta, ez a tipikus ismeretség, amikor valahova valaki rendszeresen jár, csak Lili inkább abból ismeri, miket olvas.
- Igazából csak visszahoztam a múltkoriakat és jókat pakolsz, viszek is belőle. De igen, lehet hogy tudsz nekem segíteni… - kicsit lehalkítja magát, mintha szégyellős lenne, inkább csak az, hogy nem biztos megint. Aztán végül is, baj nem lehet belőle. A könyvek csak akkor ölnek ha polccal együtt dől a fejére.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 27. 15:35 Ugrás a poszthoz

valami új kezdete. a gyógyulás újabb fejezete.


Teljesen elbizonytalanodott. Amennyire eldöntötte, hogy megy és időt kért, úgy vált benne megint minden egy hatalmas kérdéssé, kell-e, szükséges-e, vagy…? Mindig elűzte, mindig arra jutott, hogy csak azt kell megnézni, mi történt akkor, amikor nem élt vele. Mi lett abból, aki elment egy nyaralásra és megtámadták. Mi lett abból, akinek annak idején semmi gondja nem volt, mert minden könnyedén ment, hogy aztán, amikor a jelenben valami történik, alig tudja kezelni vagy nehézkesen. Akinek, eleinte az ismerkedés is nehéz volt, pedig tudja, hogy könnyen vette, könnyen ment és most… most már könnyebb, de ehhez nem egy hónap kellett. Évek. És ezen van a hangsúly. Semmi sem a legjobb, van egy alap, aki vidám és szerethető, de mögötte ott a szorongás, a félelem, minden, amit ez a támadás a felszínre lökött, álmaiba invesztált. Amelytől most megint bizonytalan egy ajtóval szemben, hát még aki mögötte van. Pedig, felfigyelt arra, hogy megadta telefonszámát annak esetére talán, ha valami azonnali kellene, de itt még nem tartanak. Nem tudja, valaha fognak-e, ennek kell időt adni. Nagy levegő.
Bebújt, ahogy kéri, remegő ujjaival nyomja le a kilincset, majd már bent is van, halk kattanással csukódik be mögötte az ajtó. Kissé riadt kékjeivel keresi meg Riley sziluettjét, majd végül arcát és egyelőre az ajtótól nem messze áll meg.
- Jó napot – biccent felé, táskájának szíját babrálva lépked előre, majd kérdésére pillant el a kis készlet felé. Legszívesebben alkoholt mondana, mert úgy néz ki, eddig az az egyetlen, amely teljesen fel bírja oldani a nyelvét és lényét, de részegnek sem szeret lenni, nem is lenne idevaló, így végül bólint.
- Kávét szeretnék. Tej nélkül, két cukorral – azzal legalább már kényelmesebben érzi magát, csendben szemléli a rendelőt is, amelytől feszeng és amely sok dolgot húz fel benne. Talán túl mélyről is. Hol kellene majd kezdeni? Hol ér majd véget? Meddig tart? Mit kellene mondania? Mert lehet annyi minden van, hogy talán megijesztené a másikat.
- Hova ülhetek? – teljes tanácstalanság, felőle ácsoroghat is, ismeri ő a filmes, fekvős klisét, de arra most képtelen lenne.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 27. 21:25 Ugrás a poszthoz

Mákos barátom  Grin Grin Grin Grin hello itt!

mindenki menjen a szavazásokhoz gombokat nyomogatni köszönöm  Love
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 29. 19:33 Ugrás a poszthoz

Achtung!

Technikai analfabéta malőr miatt az Év tanára szavazás újra kiírásra került. Kérlek, nyomkodjátok újra ott a gombokat.

Köszönöm!
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. szeptember 30. 21:32 Ugrás a poszthoz

átlag nap. bookworm életmód



- Jaj, dehogy van te öreg – legyint a lány felé, hiszen ha ő öreg, akkor saját maga egy múmia, csak a fásli maradt le róla. De persze, ő azt nem tudhatja, milyen kiöregedni a kviddicsből, mert sosem játszott és sosem fog, fél szemmel látott egy fél meccset, így nem is kérdezi meg inkább, mit lehet abban élvezni, mert neki borzalmas volt. Szegény környéke, aki elviselte, amikor jajongott és kiabált, mielőtt távozott. Azóta felajánlották, hogy kipróbálhatja, milyen seprűn repülni, persze csak benzintyúkként hátul, de még mindig nem jutott el oda, hogy ő erre igent mondjon. Ódzkodik tőle, meg… A fene sem tudja, valahogy nem. De olyan ez, mint valami extrém sport, egyszer ki kell próbálni.
- Hmmm. Legyen Az intézet és a A kívülálló. Ezek egész újak, ha jól néztem, jó lesz – bólogat magának inkább, remélve, hogy vannak is, ha nem, akkor majd máskor. Mindenesetre, most se megy el King nélkül, szent cél, hogy a lábadozások okán kiolvas mindent, amit elér, hátha a végén tényleg el kell mennie egy szemészhez is, mert nincs elég gondja. Hátrébb lép, hogy Lili kényelmesen tudjon szállni a létráról és ne tapossák egymás lábát. Lépked vele, majd átnyújtja a többit és amíg vár, a pultnak dől kényelmesen és körbenéz a könyvek halmán.
- Ha majd öregebb leszek, ide kell valami külön papír? Ha itt szeretném életem utolsó szakaszát pakolászással és könyvillattal tölteni – nem, nem ez az, amiért kérte, segítsen, ez csak kérdés, ami megfogalmazódott benne. Hagyja, hogy rendezkedjen majd csak akkor fordul felé.
- Ühm hát… - ez olyan, mint tiniként, egy faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, óvszert kérni az első randihoz. Nem, dehogy megtörtént esemény alapján. Nem falu volt, Kanizsa város. – Járok pszichológushoz, de úgy érzem… nem tudok teljesen megnyílni. Vannak… vannak könyvek, amik erre jók? Létezik olyan, ami ilyen nyomiknak való, hogy ne akarjak kifutni az ajtón most se? Jaj… self help, az – oké, nagyon kínosan érzi magát. Kért volna inkább fura pózokkal telerakott könyvet, az legalább jobban illik a képbe.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2020. szeptember 30. 21:32
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 3. 19:01 Ugrás a poszthoz

Lista frissítve, aki bármi hibát talál, kövezzen baglyozzon meg Cheesy

Illetve, aki érez magában indíttatást tanítani, szakkört tartani, önkénteskedni, az is jöhet!  Pirul
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 4. 23:29 Ugrás a poszthoz

De édesek azok a kis patik 😍😍😍😍🐀
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 14. 14:07 Ugrás a poszthoz

Hétvége van már? Akkor boldogozzatok Tongue
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 15. 17:36 Ugrás a poszthoz

Kikerült három új extra szavazás a bállal kapcsolatban. Gombokat nyomkodni ér! ^^
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 21. 03:31 Ugrás a poszthoz

Boldog fél négyet!
Jajj.. Ez inkább horror Lips Sealed
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 23. 20:15 Ugrás a poszthoz

Sziasztoooon :3 mizu erre? :3
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 24. 00:20 Ugrás a poszthoz

I was gonna go to class before I got high
La da da da, La da da da, La da da daaa



Józan ésszel felfogni ezt a csöpp lánykát más lenne. Nincsenek benne veszett apai ösztönök, annál inkább a testvéri, hiszen hiába NEM akarja kimondani és elfogadni, neki ki lett szaggatva a húga a lelkéből, vagyis mellőle, és mintha folyton folyvást be akarná tölteni az ő hiányát, pedig az nem a legszebb dolog, de úgy néz ki, ezt hívják tudat alatti működésnek. Polli pedig tipikusan az a karakter a létezés könyvében, akinek senki nem tud ellenállni – és akkor semmi rosszra sem kell gondolni -, az ember mosolyog, kedves vele és ő is az lenne, de jelenleg nem éppen beszámítható, így, vigyorog, mint a vadalma.
- A-aa. Nekem nincs. Nem is volt – csak gyereknek, az a tipikus ág, amiből pisztoly lehetett, csúzli, de itt nem adnak fadarabot a kezébe. Mágiátlan, ámbár, ez senkinek nem egyértelmű, hiszen itt tanul, minimum egy alsószintes mágiára nevezik be, vagy kviblinek, de semmiképp annak, aki abból a világból jött, amely elől ennek titoknak kéne lenni. Ezért is olyan, mint a gyerek, aki valamit először lát, pedig látott már varázslatot, de mindig új tud lenni, mindig úgy érzi, látnia kell. Abbahagyja a kis performanszot, hogy előre dőlve hajoljon meg ő is, majd bólogat.
- Az vagyok, az vagyok. Mugli. Meg vicces. Vicces mugli – és valóban, mert a humora ébredt fel elsőnek, emlékszik vissza, hogy mostani lakótársát is hányszor nevetette meg, pedig meg sem erőltette magát. Ismerős szöveg, amit letol, elvégre, sok bűvész-show létezik, látott eleget tv-ben, vagy akárhol, hogy tudja, a nagy beszédek az igazi lényegek, a műsor néha annyira nem.
- Aha, tudom. Simán voltam. Ezer éve deee… voltam – bólogat megint, próbál visszaemlékezni mikor volt az és hol, de nem jut eszébe. Állatos műsor igen, meg az artisták, de bűvész, az annyira nem. A lufihajtó bohóc, az igen, mert már libabőrös is, ahogy elképzeli, pontosabban lelki füleivel hallja a lufi tipikus nyikordulását. Azt a hangot, amitől égnek mered minden szőrszála és belsőleg borzong. Borzalmas, szörnyű. Megrázza a fejét, mintha a mozdulat kiűzni ezt azonnal. Ekkor pislog arra a pontra, ahova a lányka mutat, de ha ütnék sem tudna ott semmi mást látni, mint koszt meg a berendezést. Nincs kecske, vagy csak ő nem azt kapta. Érdekes. Hátradőlve engedi el a fantom-kecskét, magyaráz, igazán szégyelli magát valahol mélyen attól, amilyen hangok jönnek ki belőle. Ronda szavak, amiket nem kéne az apróságnak hallani, megérdemelné a szappant.
- Nem hát. Nem. Én nekem nincs kötelező úgymond, mint ööööö… na nekem nincs mágiám, semmi. Így azokra figyelnem se kell. Van pár órám, nem kell idebent laknom, speckó vizsga. Írok én mindent, amit tudok – máshogy most nem tudná körbeírni, de a lényeg így is átment, ebben biztos. Tovább tetézi csak, hogy úgymond annak az okát is leleplezi, amely miatt egyáltalán erre létezik, mint jelenség. Jó nagy bukta, de már kár visszavonni és nem is lehet, főleg, hogy most nem is tud logikusan gondolkodni.
- Ahaa. Tutira igazából – máshogy nem is lehetne. Persze, ő is nevetett, amikor felkelt és közölték vele, sokáig nevetett, aztán a kezdeti örömködés minden másba csapott át. Nagyon másba. – Ööö… lehet tudom. Nem tudom most, hogy tudom-e – hunyorog, nem érti, hogy jön ide, a logika halála. Talán tovább mondja, talán addig rájön, hogy az-e, amire gondol, vagy nagyon nem. – Polka. Ez nagyon aranyos. Polka vagy – nevet egy sort, tudná még csavarni, de amúgy se az a fajta, aki beceneveket gyárt, azokat csavarja meg. Olyannyira, hogy az már-már idegesítő. Elneveti magát inkább a becenév magyarázatára és igen, a lián köthető oda is, de eddig senkin nem vette a szájára így. Mindig van valami új és legalább nem lányos. Sehogy sem az, borostás, kócos, lerágott körmű, minden. És ez így jó.
- Mennyi a sokáig? Mert közben nagyon, utána is, dee nagyon utána csak fáradt vagyok. Naaagyon. Nincs erőm mozogni se – mintha most sem lenne, úgy van elnyúlva szinte ültében, de a kicsihez képest hosszú lábainak így is van bőven hely. Mintha végtelen lenne a szoba, meg a lábai is. El is nézegeti kicsit, bambulva nyújtja előrébb azokat, de nem, nem érnek tovább.
- Nem. Nagyon kevésre. Mások többet, én buta vagyok a farkashoz – von vállat, mert sose vizsgálta, hogy miért történik ez, hogyan, miképp. Talán mágiahiány, talán pszichés, talán más. – Ú repülni… Ti azt tudtok, seprűvel! Seprű. Istenem. Hogy lehet ilyen baromság – röhögi el magát, mert most, kába agya képzeli el saját magát, az otthoni partvison ülve, ahogy repked az iskola körül. Végül, annyira röhög a saját képein, hogy eldől oldalra, és onnan néz fel a lánykára. – Vagy pióca. Mert az tudod… szíííváááás – és megint röhög. Ha látná magát, a normál fele, már rég sikítana talán. Ki kell másznia ebből, de olyan jól mulat. Felkönyököl végül, szemei a nevetés könnyeitől csillognak.
- Engem is löktek. Nőjek fel, éljek meg, legyenek valakijeim, blablabla. Tudod mit csináltam első este? Sírtam, mint a gyerekek. Sose sírok – lazán beszél róla, pedig eddig sosem. Sírt, félt, egyedül érezte magát, mint sosem, nem akart itt lenni. Kuporgott a szobában, amit bérelt és nem akart itt lenni. De úgy beszél róla, mintha természetes lenne. Nagyon nem kell neki semmi tudatmódosító.
- Nem muszáj felnőni. Nem jó buli – mondja az, aki alapesetben többször gyerekes. – Ó, szegény. Hány éves? És ööö… ha nagyon álmos vagy, jaj, hát visszakísérlek, csak tudja felkelni – mert mintha tagjai túl nehezek vagy túl könnyűek lennének. Fogalma sincs, fekszik még kicsit, bár oldalának hideg a padló.
- Tudsz? De menőőő! Én semmi hangszert nem tudok, csak hallgatni, de azt nagyon. Énekelni szoktam, ha zuhanyzok. De rossz, akkor neked nem fogok – nevetgél, hogy nem kínozza, elég, ha most társaságával. Kezd lassulni, éhes lenni, tipikus high-érzés, amikor minden békés, minden szép és jó. – Értelek, értelek – lassú pislogással bólint felé. Nem érti most, de később fogja. – Buták, korlátoltak. Ami nem olyan mint ők, nem értik. Nem tudják érteni – ez saját magára kevésbé igaz, ő csak befele fordul, nincs olyan korlát, ami nem enged dolgokat. Persze, a lányka mondatai bőven mutatják, hogy mivel nem átlagos, máshogy bárnak vele.
- A kecske? Elmeeent – legyintve ül fel lassan, elcsigázottan. Feje kicsit koccan a falnak, de észre sem veszi, neki amúgy is ritkán fáj valami. – Öööö passz. Szerintem, aludni kell meg valami gyógyszer. Menjünk ki? Ki kéne menni… mert, mert túl puha ez a padló. Menni kéne – meg a lányka is álmos. Lassan tápászkodik fel, mint az óriás, úgy néz ki mellette. A falba kapaszkodik, lábai elzsibbadtak, térde kicsit megremeg. – Sikeeeer! Akarsz repülni? Vihetlek a hátamon!
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 24. 02:21 Ugrás a poszthoz

átlag nap. bookworm életmód


- Óóó, hogy úgy! Akkor úgymond, szerencséd is volt, még Ricsivel is. Ez külön öröm, mert a kapkodás sosem jó. És akkor már abszolút nem mész vissza tanulni? – nem mintha tervezne magának második szakot, elég lesz még a plusz év egyetem, ami majd még hátralesz, ha itt leteszi a tollat, aztán meg már kezdjen magával valamit igazán. Nem lehet örökké diák, bármennyire is kecsegtető, meg jó, neki van egy kazal éve, amit nem tud visszaforgatni és neki gyorsabban telik, mint másoknak. Élvezi a mostani életet is, nem tudja, sőt, nem hiszi, hogy az élet neki gyereket sodor a nevére és az életébe, így nem nagyon lesz mire és mit hagyni, de legalább elmondhatja majd, hogy szép volt. Vagy csak gondol rá. Abban azonban, nem mindig fér majd bele az, hogy ő iskolapadban ül.
- Köszönöm, köszönöm – érkezik meg a rendelése, de nem siet, nem is sietteti, ő tipikusan az az alak, aki kivárja a sorát, mosolyog is közben és addig elfoglalja magát. Most beszélget, ami a legjobb, művelődik is, ahogy hümmögve hallgatja azt, hogy mi kellene ahhoz, hogy ő itt simogathassa a könyvek gerinceit. Megint végzettség. Most már tényleg keresnie kellene valamit az idő kerekére.
- Ó, kár. Nem hiszem, hogy nekem még egy egyetem beleférne. Vagy hát, így is levelezőn vagyok, még átgondolom. Jó ha van papír, de itt tényleg ellennék. Elteszem ötletnek. Én pont a nyugit szeretem, bár a DÖK-ben szervezkedek is, de nem vagyok benne a legjobb – és nem azért, mert nincs ötlete vagy kedve, hanem mivel lassabb, olykor pedig kiesik, nem épp a legjobb, leggyakorlottabb, eleve sose csinált ilyet, mivel pedig itt a legtöbb dolog mágiával megy, a legtöbb esetben leült és nézte, ahogy el-elbűvölnek dolgokat, míg ő kipakolta a székeket, mert azt kérte, hogy legalább hasznosnak érezze magát. Aztán jött valaki, intett a pálcával és totál átrendezte, mert úgy jobb volt. Elengedi a dolgot, hogy kitérhessen a lényegre, amit menet közben gondolt ki. Körömágyán piszkálja az apró bőrt, ahogy beszélni kezd Lili és nagyot sóhajt.
- Nem tudom milyen Ricsi, de akkor… hű – pislog kicsit, mert hallani hallott róla már valamelyest, sőt, nem merült annyira bele, mint mondjuk be-betérve Lili dolgaiban, ha alkalomadtán beszélgettek. – Nem megfelelő? Akkor mi lehetne? – igazából nem őt szidta, sőt, hanem csak az alkalmak közötti időszakokat szeretné kitölteni öngyakorlással. Lépked persze utána, nyelve egyet, mintha vesztőhelyre kísérné.
- Hááát… közepes. Legyen a közepes. Azt fel fogom fogni – vagy nem, de akkor tudja majd, hogy előrébb kell menni. – Én csak… csak a kommunikáción fejlesztenék. Nehezen nyitok még a pszichológusnak is néha.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 24. 03:06 Ugrás a poszthoz

a hazaút, a nagy találkozás. messze otthontól, együtt.


- Ó, vagy úgy. Küldi akkor a sütiket is, remélem – a rajongók már csak ilyenek, szinte mindegy és kortalan. Nincsen azzal semmi probléma, ha nem ölik egymást a szomszédok, arról pedig aztán semmit sem tud, milyenek erre a népek és persze arról sem, akikhez közelednek. Beszéltek róla, ha nem is minden nap, minden órában, de szóba jött, aggodalma, várakozása és persze öröme is, mert örül, még ha izgul is és legszívesebben még mindig időt kérne, pár percet, hogy valami olyan monológot találjon ki, amitől megnyerőbb és határozottabb, mint ami, hogy aztán utálja magát érte, hogy ennyire mű akarjon lenni. Igen, volt róla szó, adja magát, adja azt, akit Mihail is ismer és akkor semmi zsákbamacskát nem árul. Így lesz korrekt. Csak akkor is. Ahogy közeledett a dátum, úgy nem tudott nem gondolni rá, még ha szavakba nem is öntötte. Ahogy ledőltek aludni előző este, úgy hallgatta szuszogását és képzelte el a helyzetet, a helyet, amely felülmúlta az képeket, amiket festett a fejében. Ez egy más ország, más táj, más közeg, mint a falu, ahol vannak nagy házak, de nem ekkorák. Nem járt sosem ilyen közegben, hiába volt tehetősebb barátnője, ők is egyszerűbb családi házban éltek. De nem irigyli, nem ítéli el, mert… mert nem lényeges. Ha egy kis házba vinné, az sem számít. Együtt mennek és ez egy nagy lépés, amelytől kiugrik a szíve, nem csak a csóktól, nem csak az abba sűrített érzelmektől. Nagy lépés. Érzi. Reménykedik abban, hogy méltó is rá.
- Szuper, szuper. Vannak is ötleteim – tereli el kavargó gondolatait egy vacsora ötletére, ahol persze valami egyszerűt de nagyszerűt csinál, ahol kötetlenebb lesz, könnyebben mozog. De nem fogja erőltetni, azt sem tudja, miket tervezett ő, vagy esetleg a szülei, hiszen, bármi lehet. Felszusszanva engedi el ajkainak érintését, a bőrén hagyott apró foltok emlékét, amelyek bizseregnek, majd libabőre is elsimul. Kicsit fázik, talán az izgalom, idegesség, még csak az kéne, hogy annyira bepörgesse magát, hogy a láza is felszökken. Képes rá, vagyis, egykoron képes volt, nemigen volt azóta olyan beteg. Feje billen kissé oldalra, miközben hallgatja, hogy a vacsoráról egész messze terelődnek a gondolatok. Mintha ártatlan akarna tekinteni rá, miközben ajkai szegletében somolyog, úgy, amikor igenis veszi az utalást és folyik bele abba.
- Akkor ezért mondtad, hogy felesleges annyi holmi. Én meg nem értettem – csóválja meg a fejét, mintha szörnyű dologra célozna. Nem hiszi, hogy bár saját külön szint, azonnal majd meztelenkedni fog, szóval lényegében ami kell, az van nála. – Tudom mit jelent, tudom én. De nem hiszem, hogy ez gond lenne – hajol oda, hogy egy gyors csókot hintsen arcára, majd enged a húzásnak és követi felfelé. Lefele néz, nehogy elvétse a lépést, ha a cél előtt töri ki a bokáját, akkor inkább süllyedjen is el.
- Jaj, rendben. Akkor nem lesz gond – most, hogy valami kütyü, vagy egy tag, aki majd minden szavukat figyeli, nem fontos. Nagy szemekkel néz fel rá, kapaszkodik az ujjaiba és nyel egy nagyot.
- Nem tudom – de mire ezt kimondja, igazából bent vannak. Becsukódik mögötte az ajtó, az idő lelassul, kellemes meleg és közeg veszi körbe. Talán még valahol riadt a tekintete, kicsit, de hamar szedi ki azt onnan és néz végre feléjük, azokra, kikre már mióta készül. Lehunyja pár pillanatra a szemeit, ahogy hátára simítva tenyerét, ismét kissé a felsőbe kapaszkodik, de ahogy pillái felnyílnak, elhangzanak a szavak, valóban rendben. Izgul, pulzusa az egekben, de arca érdeklődő, mosolyog és mintha lámpaláza elmúlna. Már kellemesen simulnak ujjait a hátára.
- Hello… jó napot. Örülök a találkozásnak – szavai kissé erőtlenebbek, de ezt csak az veszi észre, aki eddig is hallgatta. De még mindig a legjobb, mintsem kimenekülni és levegőt kapkodni.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 25. 21:43 Ugrás a poszthoz

interjú velem. aztán ne mondjak hülyeséget.


A süteményért nyúl és harap belőle egyet, nyammogva ízleli, hogy mifélét alkotott Elektra, elvégre, az ő sütitudománya igencsak gyatra, vagyis ehető, de ronda alapon tud bármit is és nem erőlteti. Pedig nagyon szereti a Fanta szeletet, de vagy túl folyós a túró, vagy nem akar szépen megkötni az a fránya zselé, de eldöntötte, ha ezt túléli, csinálni fog. Elmosolyodik, ahogy a falatot lenyeli.
- Igen, az teljesen más – persze, nem kell itt arra gondolni, hogy autókat tud felkapni, akár gondolattal. Csak más. Ahogy előtte fáradt, úgy tűnik el az egész. – Persze. Az érzékek teljesen mások, máshogy van a szaglás, a hallás, minden. Tény és való, hogy mindenki a gyilkolással azonosítja és talán, talán amikor ez az átok megszületett, azért is lett ilyen, hogy… az áldozat biztos ne menekülhessen – csüggedt sóhaj, hogy mire lehetne használni azt, amit a kórság ad. Ne értse félre senki, neki még mindig rossz az emlékező képessége, de improvizálni és a teljesen logikus lényeget mondani ő is tudja. Sőt. Sokat gondolkodott rajta, miket emeljen ki.
- Részben van jelen. A bájital segít ebben, ám a helyén való tudat erős kifejezés. Vagy hát, én csak a magam nevében tudok beszélni, ugyebár – nevet kicsit, hogy ki tudja, hogy a mágia világában mi minden lehetséges és mi nem. Újabbat harap a kekszből, ismét rágódva gondolja át, mit tudna még ehhez mondani, mi az, ami még helytállna és nem tévedve nagyot, mondana őrültséget vele. Nem vette át a dolgokat, ez tény, nem olvasott könyveket, mert úgy vélte, minek. Nem előadást tart. – Az animágia bármikor, bárhol. Nekünk csak egy alkalom van a hónapban. De elég is – utal itt finoman arra, hogy míg az animágus semmit, ők annál többet éreznek és nem épp a kellemes részből. Elfogyasztja hát a beálló csendben a kekszet és kezét hanyagul a farmerbe törölve ujjait pillant vissza rá. Száját húzza el a felbukkanó témára, amivel nem tud mit kezdeni, mert tudta, hogy fel fog bukkanni, hiszen, miért is ne történt volna meg? Aprót sóhajt, hogy aztán kortyoljon egyet a limonádéból, majd bólintson.
- Mint amúgy mindig, mindenhol. A színes bőrűeket, a romákat, mert van egy-egy csoport, akik tényleg bűnöznek, de a többit ezért elítélik. Miért lenne itt ez másképp – nem akar ő most itt világot megváltani, nem tudja azt sem, hogy más fajokkal, mert hallott párról, mi a helyzet. – Azt a véleményt te nem írhatod le – neveti el magát, mert tudna mit mondani, de nem teheti, mert nem illik. – Teljes mértékben elítélem. Hogy a tárgyra térjek. Persze, biztos van, ahol valamiért nem tudják megengedni maguknak, de aki tudná és ilyet tesz… Inkább nem folytatom. Az ilyenek, akik azt a lányt támadták meg, meg… meg engem… azok már sehol sem emberek. Vadak és eszüket vette a gyilkolási vágy. Nincs helyük a világban – kicsit elkomorodik a végére a felbukó dolgoktól, de végül, csak sóhajt egyet. Nincs helyük, sehol sem.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 25. 22:01 Ugrás a poszthoz

valami új kezdete. a gyógyulás újabb fejezete.


Nem akarja, hogy úgy tűnjön, ellene szól ez az egész para, ami szinte üvölt, ha ránéz. Nem neki szánja, saját maga kínja ez, hogy oly sok év után eljött valaminek az ideje, valami újnak, valami… réginek. Mert tudja, hogy nem lesz egyszerű, de így biztosan meg fognak nyugodni, biztosan érezni fogják a minisztériumban is, hogy igen, megtörtént a baj, de dolgozik azon, hogy jobb legyen, ne törjön bele, ő ne kövessen el sosem ilyet. Mivel a bájitallal eddig sem volt gond, ezt is elvarrja, tipikusan úgy, hogy belekötni ne tudjanak. Attól még viszont, parázik. Nézi az alakot, amelyről nem süt, hogy keresztbe fogja lenyelni, mert itt talán nem is lesz rossz válasz, csak egyszerűen ki kell bontania. Lassú lesz és talán rosszabb, mint képzelte vagy ellenkezőleg. Mély levegő.
- Rendben, köszönöm – figyeli közelebb érve, hogy mit ügyködik és milyen bögréket választ, mert hát, van miből. Meg tudná irigyelni, ha így se lenne már túl sok, pedig nem is járt olyan helyeken, hogy Visegrád, Balaton és hasonló feliratú legyen, nem is nagyon kapott, mint a legideálisabb és legsablonosabb ajándékként, pedig meglepődnének, hogy mennyire tud örülni neki, mert sokszor még így is eltöri, amikor a Hold előtt hisztis és a mosogatóba csapja, vagy béna és elejti. A kávéért kár, mindig. – Menő bögre – mutat is felé, egy kicsit bátrabb hangszínben megszólalva. Alakul ez, vagyis, legalább lekötötte figyelmét, majd azzal, hogy nézi, hova telepedjen. Ahova szeretne. Neki a föld is jó, de végül, kis hezitálás után a közelebbi helyet választja, odalépkedve ül le végül, helyezkedve, mintha hirtelen kaktusztüskék lennének a feneke alatt és azt kellene elrendezni, hol nem szúr annyira. Pedig amúgy kényelmes, sőt, ahogy elnyugszik és kissé hátra is dől, megérzi. Elveszi végül a felé nyújtott bögrét.
- Köszönöm. Illetve, itt, itt jó lesz nekem – mintha nem látná, hogy hova ült le. Aprót kortyol, nem túl forró, de nem is hideg, a legjobb állapotban van. Épp egy pillanatra hunyja le a szemeit, mire feleszmél, valami változik. Fejét lassan felemelve figyeli végig az illúziót, ajkai kissé elnyílnak, ahogy egyenesben látja a változást. Majdnem elejti a bögrét is, de épp szorongatja, ahogy végül a rendelő helyett pontosan ott vannak szinte, ahova akkor vonul el, amikor senkit sem akar látni. Talán kissé riad tekintettel figyeli a felismerést, talán csak ámul, nem tudni. Halkan csusszan ki elsőre száján egy káromkodás.
- Ez… ez ho… ez valami eszméletlen. De nem értem – pislog, hogy mégis honnan tudta, hogy pont EZ kell, nem valami más. Kérdőn pillant rá, nem vádaskodik, hiába az eltöltött évek, a mágia még mindig megannyiszor meglepi. De igaza van, jobb. Szinte érzi, hogy az illúzió annyira becsapja őt is, hogy lassan, de biztosan ringatja nyugalomba.
- Nekem nem fontos, mármint, amelyik kényelmesebb. Bár nem egészen értem, de mégis. Meteormágus vagy micsoda, tudom, tudom. Én… nem tudom – zavartan nevet, hogy mégis melyik alak. Hát, jó kérdés. A sajátját nem lehetne alakítani? Valami fecsegősebbé. Inkább a kávéba kortyol.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 27. 22:46 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - 2020.10.27. 22:31
A discord csatornán feltett kérdés alapján, bátorkodom tovább vinni a dolgot.
Mit szeretnétek? A tavalyi tanév legjobb játéka? (április eleje, a tanév végi szünettel bezárólagosan) Elég régen volt már, elég régre is vissza lehetne nyúlni.
Lezárt játékok előnyben, azonban ha már bőven meglátszik a cselekmény, akkor is simán jelölhető. Azt sem várom el, hogy mások játékai legyen jelölve, elvégre, ki tudja mennyit és kit olvas, így abszolút jöhetne bármi Cheesy

Amennyiben a feltételek okésos, szeretnétek, kiírom a jelölést és hajrá Cheesy


Tettem fel nektek egy kérdést itt a fentiben, az időközi szavazásról, amit szeretnétek. Vétózzatok vagy kapjak áldást és akkor mehet is  Love

illetve, kérésre, de érkezett egy fele annyira komoly közvélemény kutatás, csak hogy tudjatok kicsit nyomkodni gombokat ismét Cheesy
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 28. 20:21 Ugrás a poszthoz

első lépések a Fővárosban azóta. kicsi para, kicsi pénzköltés

outfit, csak az a fura vasizé nincs mögöttem


Bogolyfalváról Pestre, emberi közlekedéssel nem a legegyszerűbb eljutni, de nem is lehetetlen. Reméli, tényleg nem haragszik érte, hogy nem a hirtelen és hopp elvén jutottak idáig, de nem akart azzal kezdeni, hogy az első fél-egy órában a gyomrát kelljen nyugtatni, hogy ne azzal csessze el az első lépéseit, hogy a saját cipőjére rókázik. Ugyan, van még pár nap a teliholdig, ami ironikusan lesz a hónap utolsó napja és hisztérikusan tud rajta nevetni, hogy mennyire lesz így para a faluban, az iskolában minden, de egyben meg irtó nagy szívás, mert ebben a hónapban másodszorra rágja meg. Nem, fogalma sincs, hogy hogyan képes ezt bírni, érzi igencsak, hogy kicsit sok, de cserébe, legalább kellemesebb lesz utána. Elengedte ezt az októbert.
- Annyira nem is drágult a vonaljegy – nézegeti ujjai között a már géppel nyomott kis papírost. Hiányolja a sárgát, amiből egy-két fakó darab még mindig lapul a tárcájában. Sok minden változott, már akkor látta, amikor leszálltak és csak körbenézett, torkában dobogó szívvel. Olyan, mintha egy hosszú, vidéki távollét után érkezne haza, de az minden volt, csak nem pihenés. Forgatja ujjai között a jegyet, megannyi emlék bukkan fel benne és a hideg rázza. Nincs rossz idő, neki főleg, eleve jobban bírja a hűvöset mint más, de ez most belülről fakad. Innen kicsit messzebb van ugyan az a hely, ahol albérlete pihent, ahova tényleg hazajárt hétvégék után. A táblára néz, amely digitális már és jelzi, hogy mikor indul a következő vonat haza. Elfogja a vágy, de aztán hamar jön rá a félelem és…
- De legalább itt, az aluljáróban minden olyan koszos és csöves, mint régen. Na gyere, metrózzunk! – alig várta, hogy ismét ülhessen a zakatoló föld alatti vacakon. Igaz, azóta azok is cserélődtek, az élmény változatlan. Magabiztosan lép a mozgólépcsőre és fordul hátra Nelli felé. – A Westendben minden van. Ott meg tudjuk szerezni a mobilt meg van egy rakás üzlet elverni a pénzt. Aztán… persze szólj, ha valami mást szeretnél – semmit nem akar erőltetni, így is látni, hogy izgatott, talán kicsit zaklatott is. Nem csoda, nem mert idejönni, nem mert semmit sem lépni, mert félt, hogy netán felismerik. Most? Most is retteg, a magyarázkodás, az elméjében élő képek, mégis, feje tetejére feltolt napszemüvegében ácsorog, majd ugrik le az utolsó pár fokról, hogy bevárja a lányt. A faluban nem tudták volna beszerezni az eszközt, amit Nelli szeretne egy ideje, így muszáj volt lépni, de tény, sokáig ült és ódázta ezt a napot, azonban, megint önző volt. Senki nem fogja itt megenni, senki nem is látja talán. Semmi nem lesz. Csak nehéz.
- Olyan fura itt lenni – bukik ki belőle végül, amint beáll a szerelvény és beszállva csüccsen le. Nagyon fura. Most kicsit benne van, hogy szaladna haza, de nem teszi. Lába ritmusra jár és a szerelvény elindul végül. Innen már nehezen menekülne. Rettentően örül, hogy elkísérte. Egyedül nem lenne ehhez talán ereje, ami ironikus. Mert jól van, lassan, de biztosan.


Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 28. 20:48 Ugrás a poszthoz

helloÚjra. kollegák lettünk.


Őszintén, nem hiszi még most sem nagyon el azt, hogy itt ül és éppen az óratervét olvassa át, vagy századjára. Nem hiszi, hogy a lehetőség, ami megadatott, igazi. Fél, hogy ha felkel, majd kipukkad a lufi, hogy majd csak áll a papírjaival és vár. Mert varázstalanként vajmi kevés esélye van a Bagolykőben tanítani, kezdőként, minden olyan tárgy, amihez értene, éppen valakié és ő pont az az ember, aki képtelen lenne más helyét bitorolni. Annyira, hogy amikor ajánlották neki, hogy övé az első osztály, nemet mondott. Nos, ember még nem nézett olyan furán a másikra, mint akkor rá tették, de rögtön folytatta. Most kezdi, nincs tapasztalata, mert régi életében tojt bele a gyakorlatba és el se jutott odáig, pár laza, igazából semmit érő órát tartott az akkori iskola gyakorlati helyén, de az annyira volt komoly, mint amennyire igaz. Nem, akkor még nem állt készen rá és igazából most sem, talán várt volna még, de mikor közölték, hogy van-e már gyakorlati helye, isteni sugallatként ugrott be neki az Előkészítő. A többi pedig már történelem.
Csak helyettes, ezt kikötötte és úgy viszi, hogy amint megjön az alkalmas, tapasztaltabb tanerő, meg aki nem esik ki pár napra élből minden hónapban, ő készségesen adja át. A kicsik jól fogadták őt eleve, mondjuk, a jellemét nézve nem is nehéz, mert mióta végre megnyitott kifelé, megbékélt sok mindennel, egy könnyed, mókás jelenség, aki nem bújik el a fal tövében és nem suttogva beszél.
Orrnyergét dörgöli meg, amikor lapoz, nem-e hagyott ki valamit. Az biztos, hogy talált egy elírást, amitől majdnem a haja áll égnek, de ekkor hallja meg, hogy valaki betért. Nem meglepő, ez a tanári, többen vannak, az ő helyük is. Csak kezét emeli egy intésre, mindjárt hasznosabb is lesz, meg beszél is, de jobbja ujjbegyét nyomja a sorra, ahol tartott.
- Jó na… - fúl el hangja, amikor meghallja az ismerősen csengő női hangot. Homloka ráncolódik, ahogy fejét felemelve végül azzal találja szembe magát, akire sosem gondolt volna. – Azt a jó élet – még pislog is, mint akit lesokkoltak, aztán, mint valami kapcsoló, minden meglepetés helyére kerül egy széles mosoly, ahogy felpattan a székről.
- Cath! Ezer meg két éve, hogy nem láttalak – nem finomkodik, odalibbenve öleli át óvatosan, ő ilyen és ezt el kell fogadni. De nem csüng rajta, hamar engedi el és lép hátra egyet, hogy meglepett kékjeit emelje rá. – Szóval azt akarod mondani, hogy te túrsz ki? Benne vagyok. Épp ott ültem – és már mutatja is, hogy… Szóval, ismeri valamennyire, nem? Hát, kupis. A lakás nem, de az íróasztala... – Rendet teszek mindjárt – kicsit lesüti tekintetét, mintha egy lenne a diákok közül, de hamar abbahagyja. – Akkor ezek szerint, visszaköltözöl? – le van maradva, de tény, nem is volt Denissel ideje beszélni még. Mindenesetre, látni rajta, hogy örül.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 28. 22:30 Ugrás a poszthoz

helloÚjra. kollegák lettünk.


Mintha nem is emlékezne arra a kínosságra, amire valójában igen, de öles lépéssel hidalta át és felejtette szinte el. Nem az határozza meg, mert most sem kínos mosollyal méri végig őt, mennyire van felöltözve, sőt, látja, hogy csinosban van, de nem is az a fontos, hanem az, hogy itt van és ha neki nem is annyira, másnak igen. Mindig előbb gondol másra, így aztán nem nehéz. Tény, hogy meglepődött, amikor kiderült számára is, hogy elment és nem csak egy kis nyaralásra, látszott lakótársán is, hogy valami történt, valami olyan, amely miatt most régen látottként kell üdvözölnie őt. Benne sosem volt ellenszenv és harag, csak értetlenség, hogy miért nem együtt éltek, miért külön, ahogy most is, de azóta elengedte, mert vannak dolgok, amikre nincs jó kérdés, vagy ha van is, nem illik feltenni. Most sem fogja, most sem tudja, hogy akkor egyedül marad a házban, vagy minden megy tovább, ez a jövő és az ő zenéjük, amihez semmi köze, csak mosolyogni, mint most. Persze, nem tervezi, hogy rá sem néz a másikra, sőt. Úgy néz ki, most majd több idejük lesz beszélgetni.
- Csak vicceltem. Úgy érettem inkább, hogy csak ideiglenesen fogadtam el a pozíciót, amíg nem jön valaki. És lám, jött, nem is akárki – nevet egy aprót, mert nem akarta elvenni itt a lelkesedést. Ki sincs túrva, ő állt fel és állna fel újra, ha megint bejönne az ajtón. Lassabban haladt eddigi életében is, hát a munkájával miért ne tenné ezt? Ráér, van még pár év, ami alatt bőven kerülhet még ujjai alá osztály, talán itt, talán máshol, ezt nem tudja előre. Örömmel adja a kezébe, legalább könnyebb lesz összedolgozni, hiszen nem teljesen idegen, akit szoknia kell, mint úgy sokakat a tanári karból.
- Megosztozunk rajta? Ó – közben persze tényleg pakolászik, az asztal egyik oldalára halmozza az iratokat, irattartót, ami csak idekerült általa, megpróbálva megmutatni, hogy tud rendszerezni, ha akar. – Hát milyen édes! – teszi le az óratervet, amit eddig olvasgatott és az apróságra pillant. Még ujjbegyével meg is „cirógatja”, hogy aztán az asztalnak dőlve figyeljen rá ismét.
- Nem biztos, hogy hiba volt. Talán csak kellett egy kis idő. A lényeg, hogy szükség van és most már sikerülni is fog. Örülök neked. Nem lettünk azóta sem lelkizős lakótársak, de láttam, hogy valami van, valami sötét és kellemetlen – látta, tapasztalta, majd hagyott neki helyet és csendes. Azóta valamelyest minden más, neki is másfelé fókuszált a figyelme nagy része, de mivel azóta sem estek egymás torkának, nincs min aggódni. Meglesznek ők, ez a fontos.
- Fhuu, hát sok minden – vakarja meg a tarkóját, hol is kezdje. – Igen. Miután elmentél is kezdtem rajta gondolkodni, aztán Denis felhúzott és beadtam a papírt. De persze, ezerszer bántam utána, most már bőven nem. Botanika is halad, ez is, igazából nem ismerek magamra – nevet egy sort. – Lettek új barátaim. Sok, magamhoz képest, szerelem, nem tudom mit kérhetnék még. De mindegy is – legyint egyet. – Mesélj, mi volt az a lehetőség? És úgy hogy vagy?
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 29. 22:02 Ugrás a poszthoz

a pokol üres, mert minden ügyintéző a Földön van. sorszámunk szerencséje

hangulatkép helye


Teljes meggyőződése, hogy a Pokolban nincs semmi kénkő, semmi vasvilla, hanem egy iszonyatosan hosszú sor, amely olyan lassan halad előre, mint a Barátok Közt történetszála és amikor az elejére érsz, kezdődik előröl. Szorongatod ujjaid között a pokoli sorszámot és vársz arra, amiről fogalmad sincs, de már itt elkezdik a föld felszínén edzeni a lelked, tested. Hiába nem egy Pest, egy jó milliós lakossággal és a még régi időkből maradt lassú, elunt bürokratikus rendszerrel, de meg kell hagyni, a mágusok is utálnak érdemi dolgokat tenni az életükben és szívesen ücsörögnek, állnak valamire várva. Érti ő, hogy a mazoismus a szürke ötven óta ismét divat, de mindennek van határa. Kifejezetten nyűgös, teste alvásra vágyik, idegei feszültebbek, de még így is toleránsabbnak mondható, bár jó kérdés, mennyire fogja ez a nap és a kötelező körök leszívni a maradék türelmét. Papírjait újítja, ahol még mindig kvibliként szerepel és még mindig semmi köze a mágiához. Kérvényt ad be, hagyjuk egyelőre mire szeretné és még pár apróság, tudja, hogy sokat kér, na de ennyire?
Nem kell farkas-szimat ahhoz, hogy mikor belépett és kikapta a sorszámát, megérezte, hogy mi is uralkodik idebent. A recepciós kellemes virágillatú, de ahogy elhagyta a kört, rögtön arcon csapta a valóság. Álmos, karikás szemeit hatalmasra nyitva bámulta a mesék igazi, bibircsókos banyáját, akinek már csak a cirokseprű hiányzott lábai közül, meg a nyervákoló macska, a zöld löttyös üstöt nem is számolva. Elkáromkodta magát némát, ajkai formálták csak a szavakat és majdnem keresztet is vetett. Ne értse félre senki, már nagyon otthonos a mágia világában, de eddig minden boszorkány szép és csodálatos volt és lesz is, akit csak látott. Erre tessék, ellenpélda. És a szag. Orra ráncolódott finoman, nem ilyen ő, toleráns, de ma nem éppen. Ácsorgott inkább és amikor megüresedett az az EGY szék ott a végén, úgy menekült oda és ült le rá, mintha királyi trónus lenne.
Ennek pedig már isten tudja, mikor volt ideje. Elpilledt kicsit, szerencsére arcszesze épp annyira erős, hogy csak alig érezze a talán most már motyogó szagát. Mindjárt. Mindjárt, mindjárt. mantrázza magában, szép némán, szemét néha vezeti az ajtó felé. Oké, úgy néz ki, aki előtte tért be oda, talán sosem jön ki onnan. Sóhajtva nyúlna zsebéhez, hogy akkor ő most nekiáll valamit nyomkodni, amikor látóterébe tolakodik valaki. És az hagyján, hogy oda. Mire felemeli a fejét, már hozzá is tapad, jóformán rámászik az idegen, a szék oldalába kapaszkodik saját combja mellett és felé fordulva, kicsit teret enged maguk között.
- Már megbocsáss, de mi a fasz? – bukik ki belőle szofisztikált kérdése. Oké, ha ismerkedni akar, de talán kicsit finomabban nem? Vagy manapság ez a divat? Le van maradva.
- Nem szeretnél egyből az ölembe ülni, esetleg…?
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2020. október 29. 22:05
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 29. 22:35 Ugrás a poszthoz

helloÚjra. kollegák lettünk.


- Ne emészd magad mi volt, szar dolog. Tapasztalat – húzza el a száját, mert abból bőven volt neki elég gondolat és idő, hogy a mi lett volna ha… és az ehhez hasonló dolgokon rágja át magát újra és újra. Nem is lett épp egészséges gondolkodása tőle, azonban ő is itt van, ha hivatalosan nem is önszántából jött, mint Cath, de azóta produktívabb, mint a hat évében valaha a világ végén. – És hogyan fogadott? Meglepted őt is? – vagy lehet neki szólt, fogalma sincsen, hiszen nem állnak olyan szoros kapcsolatban, hogy várhatta volna, mikor ír neki. Nem is nagyon hozta szóba, nem rosszindulatból, egyszerűen nem tudta, hogy kellemes vagy kellemetlen lett volna, utóbbira volt egy megérzése és inkább hagyta annyiban. Most pedig már mindegy is lenne az afféle érdeklődése ugye, szóval, lapoz is fejben.
- Nagyon szép csemete, büszke lehet rá az anyukája – nevet fel, amint elhúzza az ujját. – Ha szabad megjegyeznem, soha csinosabb nagymamát senkinek. Meg se látszik a kor. De legalább nem csak én babázom a fűszernövényeim hajtásait. Meg a paradicsomokat – utal arra, hogy immáron van veteményese és persze, simán gondoskodó módon magyaráz néha nekik, ha egyedül van, ha pedig zenét hallgat, akkor énekelget is. Sosem csinált ilyet, de itt igazi gyerek, mindent újra vagy megtanul, már meg sem érzi a lépcsőfokokat, amiket meg kell másznia.
- Az sem volt kellemes – szusszan egyet, van abban a mosolyban valami, valami több, amitől megint érzi azt, amit akkor. Hogy valami szinte megretten benne, de nem, nem kérdez rá, hiszen nyilván ő többet látott, tapasztalt belőle, jobban ismeri, amire ez utal és amit tud. – Lelépett utána és mikor visszajött, szarul nézett ki. De azóta meditáltunk is együtt, elég oké a helyzet – vagyis, a saját próbálkozására csúf szó az, hogy tette, viszont most lényegtelen. Próbálja a pillanatra felütött felleget el is hessegetni, ráérnek majd egyszer máskor témázni bármiről, most örüljenek egymásnak. El is mosolyodik, de amolyan szerényen, bizonyára nem lepi meg, hogy amint saját magára terelődik a szó, mintha zavarban lenne és inkább napolná is.
- Ugyan már! Aktívabb… csak, sűrű. Tudod, bepótolni mindent, jó a szerelem az váratlan volt de na. Simán aktív a tiéd is – bólogat, mintha menteni akarná a menthetőt, pedig igaza van. Sosem volt ennyire pörgős és sűrű éve, évei, mint itt. Munka, majd az iskola, kettőt pislogott és lakótársa volt, bálokra, rendezvényekre járt, összefeküdt az egyik legjobb barátjával, majd végül kikötött más karjaiban. És akkor ez még csak az eleje. – Kártyáidat? Mármint? – pillant rá kérdőn, majd ó-t formálnak ajkai csodálkozva. – A polgármester? Aaaaz igen. Ez ilyen… taktikai házasság lett volna? Meg amúgy… akkor tényleg elváltatok? – itt maradt le és nem hozta fel a dolgot, mert semmi joga vájkálni kettejük életében. Most is saját ajkába harapva süti le a szemeit. – Bocsi, nem akartam tapintatlan lenni – szusszan is egyet, hogy aztán hagyja beszélni a másikat. Talán ez is feltűnhet, hogy beszél, nem csak hallgat és bámul a nagy szemeivel. Szinte mondhatni, mind a ketten cserélődtek és mások lettek kissé az idő alatt.
- Óóó! Akkor híres tervező lettél? – ő meg a divat mint tyúk és az ábécé, de érti, hogy elvileg a kockás és a csíkos együtt nagyon ronda, ennél többet csak a rusnya színekről tud. – Sok minden történt igen. Van amit nem értek, de velem sosem kell számolni. A nénik meg… Képzeld, már háromszor ajánlotta az a fura hajú az unokáját nekem feleségnek és hogy szép gyerekeink lennének – és akkor csak vásárolni volt vagy épp várt valakire és betalálta. Ő válaszolt, de a néni nem hagyta abba, akkor sem, amikor kerek perec közölte, ő most egy fiúval van együtt. Úgy. – De amúgy néha el kell egy kicsit veszni, hogy aztán minden a helyére kerüljön. Tényleg örülök, hogy visszatértél, pedig nekem aztán semmi közöm semmihez - von vállat, mosolya töretlen. -  Szeretnéd, hogy segítsek kipakolni, amikor eljön az idő? Vinnék egy jó bort is hozzá.
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. október 30. 23:50 Ugrás a poszthoz

első lépések a Fővárosban azóta. kicsi para, kicsi pénzköltés

outfit, csak az a fura vasizé nincs mögöttem


Azt nem kérdezte, mennyire látott még ilyen helyeket, mennyire szeretne meg-megállni, de figyel, hogy amikor lassít, ő is megtegye, elvégre sehova sem rohan, egészen nyugodt, sőt, ennyi év után ez az ismerős közeg ugyan megborzongatja, de nem érzi annyira a görcsöt, mint hitte. Lehet, ha előbb jön és egyedül, akkor de, most viszont kellően biztonságban érzi azt, hogy simán mozoghat a városban. Elvégre, változott valamennyire külsőleg is, haja, borostás arca, amit annak idején mindig simára hagyott, talán még az se ismerné fel elsőre, akivel együtt lakott. Babrálja a jegyet, majd érzi meg a finom nyomást vállán, ahogy a lány oda helyezi állát. Apró mosollyal néz fel, kissé oldalvást rá, majd saját fejét, amolyan kedveskedve dönti a másikénak, miközben felemeli a kezében tartott papírost.
- A jegy ára. Nyolc éve még harminccal kevesebb volt, szóval nem vágtam magam földhöz tőle – nem is nagyon tudna hova emelkedni, elvégre, a város annyira nem nő és igaz, sok új lehetőség sem lett, kivéve a Négyes metrót, ami akkoriban még csak álom volt és földtúrás, most már utazható és használható valami. – Csak nézegetem, mi változott – magyarázza, majd amint leérnek, néz körbe, fel a táblára, amin az útvonal is pihen, többek között. Leérve aztán, kerüli kifelé ő is a népet, amely megszokott módon árasztja el a helyet, mert nem elég a lakosság, de erre bőven akadnak turisták is, ázsiaiak főleg, minden rossz nélkül, vagy csak az ország más pontjáról idesereglettek. Vagy mondjuk, amikor valami jelmezes esemény van és mindenféle alakok jelennek meg városban, metrón, villamoson. Na azt lenne érdekes magyarázni a karjába kapaszkodónak, de nem, most nincs ilyen, minden úgymond… átlagos. De kinek mi az átlag? Ő mágusvárosban él, Nelli is mágusok között élt és él, úgymond, akkor ez a hely a fura most?
- Semmit. Egyszerűen sok a turista, mennek dolgozni, vásárolni. Itt mindig ennyien vannak nap közben, reggel, meg munkaidő után még többen. Sokan laknak a városban, kezdik kinőni – borzong bele már csak a kora reggeli tömött járatok gondolatára, főleg, ha az a belvároson kívülről indul és érkezik, nem is a legsűrűbb járat. Pedig, percekről beszélünk, nem vidéki szintű órákról. Percek. Atya ég.
- Ühüm. De készülj fel, nagyon nagy – magát is felkészíti, sok lesz az ember, a hely. Lehet kisebb kellett volna? Majd egymásba kapaszkodnak, mint az idős nénik menet közben. – Persze. Fent van a neten az üzletek listája, válogatni is tudunk, hol jobb. Nyugi, rég voltam itt, de ebben biztos vagyok, vezetlek majd – meg persze, előbb megnézik, majd elmagyarázza, mit tud. Nagyjából. Tény, hogy le van maradva a trendekkel, a saját mobilja régi már, a mostaniak meg hatalmasabbak és okosabbak. Jó lesz ez. Elengedi az aggodalmait és beszáll inkább, bár úgy néz ki, vár pár percet, hiszen innen indul. Addig se kell hangosan beszélni. Hátradőlve nyújtózna egyet, de képtelen nem aprót nevetni azon, ahogy Nelli próbál igazán angolosan társalogni, a férfi pedig, aki éppen nagyot néz, még válaszra se méltatja. Inkább aranyos ez, mint vicces, reméli, nem is érti majd félre. Inkább közelebb hajol, hogy halkan és közvetlen súghassa szavait.
- Errefelé a népek nemigen foglalkoznak egymással. Ne vedd magadra, a legtöbb egy tapló – emlékszik vissza a mentalitásra, amelynek emléke nem is kell valós legyen, csak elég, ha az ember belegondol. Elindulnak hát, a férfi belemerül az újságba, ő maga pedig előre meredve tűnődik el kicsit.
- Tudom, hogy nem de… fura. Otthon megvan még a lakás kulcsa is, minden. Ahol laktunk, meg fejemben, hogy hol dolgoztam… ilyenek. Nyomorult vagyok, megint – szusszanva dörzsöli meg az arcát és inkább néz felfelé, hogy gyors lecsekkolja, merre is vannak. – Ühm, mindjárt átszállunk egyet és onnan pár perc. Nem lesz fél óra se nagyon. Nem tetszik idelent? – néz vissza rá, mert akkor visszafelé tudnak a felszínen is haladni.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Helvey Belián Balázs összes hozzászólása (1449 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 38 ... 46 47 [48] 49 » Fel