Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hangosan felnevet, én pedig kiskutya módjára döntöm oldalra mosolygó fejemet. Nem teljesen értem, hogy miért nevet, amit zavart mosolyom egyértelműen elárul. Azonban egy idő után nem is érdekel, csak a nevetése visszhangzik koponyámban. Hangja csilingelő, és őszinte, ami manapság igen ritka. Elvarázsolt tekintetemmel követem őt egy ideig, majd amikor visszavándorol rám tekintete, egy mosollyal hálálom meg az élményt, amit nevetésével adott nekem. Legbelül furcsa érzés fog el egy pillanatra, de nem tart tovább a pillanat tört részénél. Mindenesetre nem tapasztaltam ilyet az utóbbi időben. Nyugi! Nem kell ennek nagy jelentőséget tulajdonítani. Pusztán szeretem a kedvességet. Az őszinte kedvességet. Ezért vált jó barátommá Thomas is.
A bemutatkozásnál kékjeimet le sem veszem a lányról. Kíváncsian várom, hogy meghalljam a nevét, és végre azt is tudjam párosítani a karakteres archoz.
- Nagyon örülök, Layla – mondom felnőttesen biccentve, ami furcsamód keveredik gyermeki finomságommal. Egy mosolyt még ejtek felé, azonban szemeim hamar kidüllednek, amikor kissé meg is ingok seprűmön. Elvégre teljesen elfelejtettem, hogy mit is próbálnánk gyakorolni éppen. Nincsen kamu, nincsen megjátszott baromság. Gyakorlás van. Teljesítenem kellene a kviddicscsapatban, és itt van Layla is. Végigmér. Ahogyan én is végigmértem őt. Nincsen ebben semmi furcsa. Ismerkedünk.
Ekkor kapom az utasításokat. Kihúzom magam és nagyokat pislogok a lányra.
- És azt honnan tudom meg? – kérdem a szakmai pontosítás érdekében. Honnan érzem azt a súlypontot? – Az az lenne, ahol már nem nagyon ingok, ugye? Mert azt el tudom mondani, hogy egy test egyenlő, elsőrendű nyomatékú részre osztó egyenesek metszéspontját nevezzük annak. De hogy hogyan találom meg? Fingom nincs.
A koncentrációban összehúzom szemeimet, szemöldökömet, és olykor még nyelvem hegye is előbukkan szájam jobb szegletében. Ekkor megkapom az instrukciót, amire újra kihúzom magam, és megpróbálom megtalálni a pontot, de csak ide-oda imbolygok. – Ez… - hallatok egy két „hé”-t és „hó”-t ismét. – Így jó? – kérdem, de nem nézek a lányra, csak magunk alá, hiszen úgy érzem, hogy egyre magasabbra kerülünk, pedig még nem is emelkedtünk. – Te… - kezdek bele. – Mióta repülsz? És… - ekkor megtalálom a pontot, ahol kevésbé ingok. – És miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tisztában vagyok azzal, hogy nem lesz egyszerű beleszoknom a kviddics világába, de azt is tudom, hogy a javamat fogja szolgálni. Ott egy csapatért leszek felelős, nem csupán magamért. Ez adja majd meg számomra a motivációt – legalábbis ebben reménykedek. Elvégre nagyon sok önfegyelmet kell tanulnom, hiszen eléggé szétszórt egy kölyök vagyok, valljuk be. Illetve Eli is jelentkezett. Nagyon szeretnék vele egy csapatban lenni, együtt edzeni akár a kviddicspályán vagy bármi. Nem mintha nem töltenénk elég időt együtt a szobánkban, de akkor is szeretek kihasználni minden pillanatot, amit szintén bongyor pajtásommal, az eridonon kívül is tölthetek.
Arcizmaim megfeszülnek, amikor meglátom Benett aggódó arckifejezését. Nekem is izgulnom kellene emiatt az egész kviddics-láz miatt? Nemt’om.
- Dehogynem – mondom halkan, kerülve Beni tekintetét. A rellonos diákok közös félelmünk tárgyát képezik, eddig bele sem gondoltam, hogy valamelyikkel szembe is kerülök majd a pályán. Nagyot nyelek, és visszafordítom kipirosodott arcomat a levitás felé, miközben leengedem a súlyzót mindkét kezemben. – Az vagyok kicsit – vonom meg a vállam. – De annyira nem vészes. Napról napra magasabbra repülök a seprűmmel. Csak megszokom egyszer – vágok fancsali képet, ahogyan társam tekintetét kutatom, s abban reménykedek, hogy néhány bátorító szó fogja elhagyni ajkait. Igazán jól esne, hogyha támogatna ebben, hiszen ő is tudja, hogy mennyire nagy döntés ez a részemről. Szeretném megmutatni, hogy máshoz is értek, mint a játékok.
Felcsendül az egyik kedvenc nótám a teremben, amire szélesen elmosolyodok, és ismét megmozdítom karjaimat. Megpróbálom, hogy milyen állapotban is van az a tricepsz.
- Aú! – kiáltok fel, amikor fejem fölé emelem a súlyt, és nyakam mögött próbálnám kinyújtani, hogy ne csak bicepszem kapja a mai napon. De valami rosszul sikerül. – Baszki, ez fáj – mondom, miközben a földre eresztem a súlyzókat, és aggódó kék szemeimet Benettre emelem. Lehet, hogy nem kellene ennyi pofázni közben, hogy elvonjam a saját figyelmemet arról, amit éppen csinálok. – Szerintem meghúztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem értem én ezt az életet néha. Hogyan lehet az, hogy egy ilyen magas szintű bárd, mint én, akinek már dualban lassan több agility-je van, mint egy normál tolvajnak nem tud megülni egy seprűt? A gondolatra elmosolyodok, hiszen eszembe jut, hogy ma este bizony lesz egy kis szerepjáték a srácokkal az eridon toronyban, s az biztosan millió meg egy tapasztalati ponttal fog megajándékozni engem. Nem úgy, mint ez a halandó forma, amiben próbálok megmaradni a levegőben. Layla nagyon nagy segítség és eléggé jó tanárnak és társaságnak bizonyul, már szinte kezdem is elfelejteni, hogy nem a talajon vagyunk. Zöldesbarna szemei után kutatok, miközben zavartan fel-felnevetek vele együtt, hiszen csilingelő nevetése teljesen elvisz engem egy olyan irányba, ahol minden olyan felhőtlen és boldog, hogy nem tudom nevetés nélkül hagyni – még ha nem is vagyok benne teljesen biztos, hogy min is kacagunk. Szabad kezemmel tarkót vakarok, miközben a boldog zöldesbarna szemekbe tekintek. Szemeim csillognak, arcom felveszi azt a furcsán bájos fogatlan ábrázatot, habár fogsorom teljesen jól van, köszönöm szépen. Most nem sajog, nem fájlalom.
Ahogyan finom ujjai hozzáérnek kissé kiszáradt kezemhez kellemesen kiráz a hideg, majd egy már sokkal bátrabb mosolyt engedek meg felé, és kihúzom magam paripámon. Szinte büszkén, piperkőc módon ülöm meg.
- Esküszöm, hogy gyúrni fogok deréktájra – ígérem meg egy széles mosollyal.
Nem rossz kezdet, hogy Benettel elkezdtünk lejárni a terembe…. várjunk csak! Kékjeimet összehúzom, s egy pár másodpercig Layla arcát vizsgálom, hiszen kezd kirajzolódni előttem, hogy az elmúlt pár hétben bizony ő is megfordult a gymben.
- Nem vagyok én olyan reménytelen – mondom megjátszott komolysággal, majd ismét picit megingok. Lehetséges, hogy első órának ennyi elég is volt.
Szüntelen fogjuk egymás kezét, s az, hogy egyre inkább bújok bele személyes kis aurájába, nagyon közeli barátok képét festi rólunk akárki szeme elé. Ekkor kezd bele a csacsogásba, amire elvarázsolt mosolyra húzódnak vastag ajkaim.
- Tánc? – kapom fel a fejem, mintha a többi nem is lenne olyan nagy dolog. Pedig igenis. Hatalmas teljesítmények, de egyelőre csak ezzel a résszel tudok azonosulni. – Majd egyszer megforgatlak – húzom ki magam bátran, majd fülig vörösödök, amikor eljut agyamig, hogy mit is mondtam. – Öö, tudtad, hogy az iskolának is van kviddicscsapata? Itt… ööö… kipróbálhatnád magad, ha anyukád megengedi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sziasztoooook! ♥

visszatértem, itt vagyok,
mindenkinek hsz-t pótolok
ha valahol nagyon elcsúsztam volna
ne hari, de elvitt az IRL móka
na, nem ide írok, inkább megyek
s kezembe egy képzeletbeli pennát veszek #luvyaall

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*meghajol*

köszönöm köszönöm xdddd mizu Bencúr?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Csepy *____________* de cukker!

Elijah az élettársam, de szívesen meglátogatlak valahol :3

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szia Médi :3

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Érzem a fesztültséget, ami a beszélgetésünkre telepszik a kviddics téma felhozása után. Szájamat elhúzom, és keserves fintor rondítja el kisfiús ábrázatomat. Figyelem a zöldes szemeket, és megpróbálom kiolvasni belőlük, hogy mégis milyen gondolatok cikázhatnak a levitás koponyájában. Egyik pillanatban megnyugodni látszom, mert valami kellemes fény csillan benne, aztán valami féltés szerűt vélek felfedezni, szinte aggodalmat sugároznak felém, amire kényelmetlenül rándul össze gyomrom. Sokat jelent, hogy mit gondol rólam vagy éppen arról, amit csinálok. We’re buddies, you know. Egyértelmű, hogy érdekel a véleménye, akármi is legyen az.
Várakozó kékjeimet fúrom végül Beni lélektükreibe, és a gyomrom összerándulása inkább egy késszúrást imitál lágy pocakomba. „Hát, izé” ez mindenhogy hangzik, csak nem biztatóan. Érzem, hogy ajkaim kiszáradnak, ezért hegyes kis nyelvemmel nedvesítek a felsőn, majd az alsónak sem hagyom, hogy összeszottyadjon. Arcomra visszakerül a szomorkás fintor, de egy pillanat alatt eltűnik, amikor Beni végül meggondolja magát talán, és inkább érdeklődni kezd ahelyett, hogy megkérdezné; elment-e az ép eszem valami melegebb égtájra nyaralni.
- A Rivalló Rúnakígyókban – mondom ajkaimat menőn összehúzva, szemeimmel hunyorítva. Eléggé brutál, hogy én, Csepreghy Petya ebben a sportban szeretném kipróbálni magam, de ilyen az élet. Élednek bennem a férfi ösztönök; páváskodni akarok – jó értelemben –, meg szeretném mutatni a színeimet minden hímnek és nősténynek, aki a közelemben van, hogy többre vagyok hivatott, mint official rellon-bokszzsák. – De jó lenne! – tapsikolok egyet, ami megérne egy sitcom-os alánevetést hiszen, ha valaki hallotta volna az eddigi férfias gondolataimat, akkor most még furcsábban venné ki magát örömködésem arra irányulóan, hogy Beni eljönne meccset nézni.
- Még van egy kis idő – legyintek bátorságot színlelve. – Másfél hónap múlva lesz hivatalosan az első meccsem – furcsa számomra a hangzása annak, hogy sportról beszélgetek akárkivel is. Mármint igazi sportról, mert egyszer valaki azt mondta, hogy a mugli E-sport nem minősül „igazi sportnak”.
Ekkor eresztem le a súlyokat és kiáltok fel fájdalmamban. Ha egy ilyen jellegű rossz mozdulatnál ilyen mértékű fájdalmam van, akkor mi lesz, ha nekem hajítanak izomból egy gurkót? Nagyot nyelek, és a még nem sérült kezemmel nyúlok rokkant jobb vállamhoz. Ajkaimat biggyesztve fordulok Benett felé. – A vállam – nyögöm elhalóan. – Roppant egy nagyot, most meg… - próbálnám megemelni, de azonnal felszisszenek. Ép kezemmel Beni keze után nyúlok, és megszorítom finoman, amikor tenyeremben érzem ujjait. – Ne szólj senkinek – kérlelem. Mindkettőnknek támadási felület volna, ha megtudnák, hogy már az első alkalommal lesérültem.
Még mindig a fiú kezét fogom, kék, kérlelő szemeimet mélyen az övébe fúrom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Mihaiiiiiil *brofist* mi a helyzet, Főni?

awwwwh ♥ hát igazán köszönöm, én magam növesztettem :3

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hát, Layla… én is ebben reménykedek, hogy eljön az a pillanat, amikor már nem fog ennyire zavarba hozni, hogy egy lány fogja a kezem. És az is jó lenne, hogyha nem a kviddics csatamezőjén veszteném életemet rohamos időn belül. Szeretnék jó lenni, szeretnék kicsit macsóbb lenni. Egy olyan fiú, aki nem csupán egy bongyor koponya a jellegzetes arcvonásaival, és a mugli holmikért való rajongással. Tök jó, hogy D&D mesélésben párom nincs ezen a világon – vagy akármelyik világon –, de valami másra vágyom még most, mert nem tudom, hogy így mennyire lehetek boldog később.
Szemeimben ugyan látszik, hogy valamin igazán agyalok, hiszen Layla tekintetében elveszni látszok, és feltűnően szótlan vagyok egy néhány percre. Az utóbbi időben, ahogyan egyre közelebb ez a fránya sötét tinédzserkor, egyre többet gondolkodok ilyen jellegű dolgokon, pedig eddig soha nem fordultak meg ilyenek a fejemben.
Felrázom magam, majd a lány csilingelő hangjára ismét mosolyra húzom ajkaimat.
- Gym – mondom hasonló hanyagsággal vállat vonva. – Sokat használok angol szavakat. Azt szinte mindenki megérti – annyira sok nemzetiség fordul meg az iskolában, hogy néha jobbnak érzem, hogyha néhány angol szóval próbálom meg kifejezni magam. És még azt mondják, hogy a játékok elbutítanak… - Te honnan is jöttél? – teszem fel hirtelenjében a kérdést. Érzékelhető, hogy nem teljesen magyar a lány, de meg nem tudnám mondani, hogy miből érzem ezt.
A következőkben, amikor kitérünk a táncra mindkettőnkön látszik, hogy igen felvillanyoz bennünket az elképzelés, miszerint ropjuk együtt valahol. Tanultam táncolni, tudok és imádok is. Mondjuk, édesanyámon és az táncoktatón kívül kezem még nem volt nőneműn tánc közben, s ettől a gondolattól kissé görcsbe rándul a gyomrom.
- El én – biccentek, majd kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy megsúghassam titkomat. – Lesz egy Valentin-napi móka a kastélyban – biccentek a kastély felé. – Én leszek a DJ – húzom ki magam büszkén, és arcomon szétterül bájos mosolyom. – Nézz be, ha úgy gondolod – vonom meg kissé nemtörődöm módon vállaimat. – Tutira küldök neked egy számot – kacsintok barátságosan, s észre sem veszem, hogy bátortalanságom egyre csak távolodik tőlünk, fehér zsebkendőjével integet, hiszen felfogta; itt bizony nincsen rá szükség a továbbiakban.
Amikor meghallom, hogy jelentkezett, mosolyom kiszélesedik, és serényen bólogatni kezdek, miközben szabad kezem hüvelykujját mellkasomba fúrom.
- Én hajtó – távolodok el a lánytól, magammal húzva finom illatát. – Melyik csapatban vagy? – érdeklődök. Fogjuk még egyáltalán egymás kezét? Nem tudom már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Valóban igazán kedves pillanatnak tűnhet távolról a két diák, akik saját valóságukban élnek meg mindent, ami az elmúlt percekben történt. Elmélkedünk, elgondolkodunk és visszatérünk. Újszerű érzések hada támadja meg a fejemet, szívemet és érzékeimet egyszerre. A fejemet azért, mert próbálom összepakolni, hogyan is írják a könyvben, hogyan kell viselkedni a lányokkal. A szívem pedig azért zavart, mert nagyobbakat dobban egy-egy jelenetnél, ami előtt teljesen értetlenül állok. Nem tudom, hogy a mozgás miatt vagy az izgalom miatt, amit a levegőben lovaglás okoz. De az is lehet, hogy a lány közelsége lenne? Nemt’om, nem is értem, s nem is hagyom magamnak, hogy elvigyen egy olyan irányba, ahol még több kérdése támadna. Ja, és a legfontosabb; az érzékeim. Soha nem figyeltem arra, hogy milyen tapintása van valaki kezének, milyen csilingelő a nevetése vagy milyen formájú is az írisze, amibe minduntalan bámulok. Az illat? Megállapítottam, hogy jó vagy kevésbé, de többet nem gondoltam mögé. Nem éreztem olyat, mintha egy faház omladozó emeletén kalandjáték-könyv olvasása közben kinyitnám az ablakot, és orrjárataimba hatolna a kellemes virág és erdőillat. Igen, ez nekem romantikus, bocsi. Nemt’om, nem értem.
- Akkor kösd fel a – gondolkodok el egy pillanatra, hogy a lánynak mit is mondhatnék gatya helyett. – Szoknyádat – ez nem túl soviniszta? Már mindegy. – Mert alábecsülsz; én vagyok a legcringybb srác a bolygón – nézek fel a magasba egy játékos mosollyal, majd vissza Layla szemeibe. Arcom kiegyensúlyozottnak hat, furcsa gondolataimnak legapróbb morzsája sem látszik rajta. Már el is felejtettem.
Franciaország. A felsőbb éves fiúk beszélgettek valamilyen francia dolgokról a héten a klubhelyiségben, de nem teljesen értettem minden utalást. Egy ideig ugyan hallgattam, miközben az újabb karakterlapjaimat kezdtem kicsinosítani. Egészen jól tudok már trollt rajzolni. A bunkója még mindig olyan, mint egy megolvadt fagylalt, de az arca egészen felismerhető, amin még megrogyott testtartása segít. Így nem csoda, hogy nem figyeltem arra, hogy milyen franciával kezdődő szavak vannak, mert a franciadrazsé és -csók után inkább visszafordultam jegyzeteim felé.
Layla csivitel nekem, én pedig érdeklődően figyelem. Megfúj minket a hűs szellő, amire kellemesen kiráz a hideg, majd a szabadkozásra látványosan legyintek egyet.
- Dehogy – csóválom meg hozzá a fejem. – Tök jó, hogy tudsz beszélni – forgatom meg a szemeimet, amikor eljut agyamig, hogy mit is mondtam. Habár biztosan érti, hogy mire gondolok. Szeretem, hogyha valakinek a helyén van a beszélőkéje.
A következőkön viszont meglepődök. Végre megkapom a megérdemelt figyelmet. Mármint úgy értem… én is úgy gondolom, hogy ez nagy dolog, noha eddig Thomason kívül nem rajongott ennyire senki sem, amikor felhoztam a DJ témát. Szeretem a zenét, a táncot, a bulikat, amikor emberek között lehetek, így nekem igenis nagy szám. Habár rendesen elpirulok, ezért a következő néhány széllökés jól is esik, annyira kimelegedtem. Éppen reagálnék erre, amikor Layla folytatja gondolatmenetemet, s táncot kér tőlem. Ha egy mesében lennénk, akkor hamarosan valahol a sárban futhatnánk leesett állam után. Nem tapasztaltam még ilyet, így ismét jólesően szalad végig a hátamon, majd a kacsintásra hatalmasat dobban a szívem… a torkomban.
- O-oké, persze – mondom bátortalan, majd ujjaink eleresztik egymást, én pedig egyensúlyomat veszítve próbálok korrigálni seprűlovaglásomon. Sikerül is, ám picit távolabb kerültem Laylától. Mondjuk attól a meglepő közelségtől, amiben eddig voltunk… nem volt nehéz. Mosolygósan mutatom felé hüvelyujjamat, hogy minden a legnagyobb rendben, majd egy picit a seprűre hajolva térek vissza a közelébe. Közben a szél egyre erősebben fúj. Göndör fürtjeim mókásan hajolnak meg a fuvallatban.
- Szuperek leszünk! – mondom boldogan, s kissé elszontyolodva teszem hozzá a következőket. – Én a Rivallóknál vagyok – jó lett volna egy csapatban. De miért is?
Egy ideig a kastély felé bámulok elgondolkodva, mindenféle szociális képletet lebegtetve kékjeim előtt, majd egy mély sóhaj után csillogó szemeimet Laylára emelem.
- Van kedved harapni valamit, ha végeztünk? – hangom cseppet sem határozott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

hiya♥ remélem, hogy mindenkinél oké minden :3 vigyázzatok magatokra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bazsiiiiiii*-*♥♥♥ nekem most még durva lesz jövő hét szerdáig, néha levezetésképpen írok egy-egy hsz-t (no prio, ahogy puffan^^), aztán otthon leszek egy ideig, szóval...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

de jó ötlet! hazafelé én is veszek *boldoglesz*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

it's drama time, szóval ér

és most nyomtam be egy fél tábla meggyes Milkát *0*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

én nem vagyok nagy édesség-kívánós, de a mai nap stressze ezt hozta ki belőlem, mert chips-em nincsen melóban

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

munkahelyi dolgok, aztán picit túldimenzionáltam *mondja serényen bólogatva* de már megnyugodtam a nasstól egy időre

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

hűűűűűűűűűűűűha! Rafael bácsi veszem is fel az órádat, amint lehetőség van tárgyfelvételre

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Az erős szél megrázza a hatalmas tölgyfát, aminek törzsén csiklandozva szalad végig a hideg rezgés. Így az egyik gyengébb faágról ökölnyi adag hó hullik alá, pontosan göndör kobakomat megcélozva. A váratlan hidegre teknőcszerűn húzom be nyakamat, majd halk káromkodást mormolva söpröm le a havat fejem búbjáról. Eléggé hosszú volt az út Talárosig, és többször el is aludtam, ami egy icipicit nyűgössé tett. Azonban minél gyorsabban túl szeretném magam tenni ezen a kicsit sem pozitív érzésen, és mosolyt varázsolva arcomra, fejemről a havat sepregetve fordulok a mellettem bandukoló Thomasra. Biztosan ő is már nagyon szívesen venne magához egy forró italt, mert az idő nem túl kegyes hozzánk. Annak ellenére, hogy úgy beöltöztem, mintha egy északi-sarki túrára mennék nagyon is fázom. A szél csípős hideg, be is sötétedett, alig egy néhány méter széles útvonalon tudunk haladni a Bodzavirág utcában, hiszen annyi hó esett, hogy szinte megállította a közlekedést. Természetesen járnak a polgárőrök, és óránként, két óránként rendet csinálnak pálcájukkal, de oly’ intenzíven hullanak a hópehelyek felhő börtönükből, hogy még ez az órás járőrözés sem számít gyakorinak.
- Mindjárt ott vagyunk – szólalok meg végül egy hatalmas mosollyal arcomon, majd a következő lehetőségnél balra fordulunk. – Anya már biztosan nagyon vár bennünket – sóhajtok egy mélyet, miközben a szűkülő hóösvény miatt Thomas elé kell keverednem, így szólok neki hátra. – Tetszeni fog itt – kiabálok fejemet kissé hátra fordítva. Nagyon csendes és kedves népek lakják ezt a mágusfalut. Nem szokott történni semmi különleges – már ha akármit is lehet nem különlegesnek nevezni egy mágusok és boszorkányok lakta településen. Szívem vadul kalapál, arcomon letörölhetetlen vigyor trónol, majd egy mély, boldog sóhaj után megállok házunk előtt. Leengedem a gondosan letakarított előkertben a bőröndömet, majd Thomas mellé állok, és oldalról ölelem át karommal az ő vállait. Kicsit meg is szorongatom. – Megérkeztünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A fájdalom éles késként hasít vállamba, ami olyannyira fáj, hogy egy kövér könnycsepp csorog le gyötrelemtől elsápadt arcomon. Nem bírom jól a sebesüléseket egyelőre, ezen mindenféleképpen javítani kell a jövőre való tekintettel. Fejem zakatol, beszűkül a tér, és egyedül akkor sikerül végre összekaparnom magamat, amikor meghallom Benett hangját. Megnyugtató lágyságával hatol be hallójáratomba, amire kénytelen vagyok egy gyengéd mosolyt megengedni felé, noha arcom teljességében azt mutatja, hogy valami nagyon nincsen rendben. Nem vagyok abban teljesen biztos, hogy nem fogok elájulni, vércukorszintem a béka hátsója alá esik, ezért kétségbeesetten tekintek körbe, de hála Merlinnek senki nem vesz tudomást a szerencsétlen helyzetről.
- Basszus – motyogom, majd Benett kezét nem engedve, óvodás kisgyerek módjára húzom magam után a legközelebbi fekpadhoz. Nyelek egyet, majd megrázom fejemet, próbálom kitisztítani azt, s újra barátomra emelem kékjeimet. Halovány mosoly jelenik meg arcomon, és lassan elengedem hideg ujjaim szorításából az eddig biztonságot nyújtó kezet. Mélyebbnél mélyebb levegővételek után lassul a szívverésem, és ilyen tempóban tisztul a tudatom is. A fájdalom nálam egyenlő a pánikkal, de hamar túl tudok lenni rajta, hogyha jó társaságban vagyok. Most pedig az egyik legjobban történt a baleset. Szemeim kedvesen csillognak, ahogyan a levitásra emelem őket. Fájó karom bágyadtan lóg mellettem, a sértetlennel pedig legyintek egyet a levegőbe.
- Semmi para – hangom még mindig erőtlen, de érezhető benne a küzdés. – Tényleg – erősítem meg, ha kétkedő pillantást kapok válaszként. – Csak még nem nagyon bírom a fájdalmat. Egyszer egy kutyaharapástól is majdnem elájultam – nevetek fel, majd veszek még egy mély levegőt. – Szerintem ez nekem mára ennyi volt – tudom, hogy szánalmasan gyenge volt a teljesítményem még az átlagos képességeimhez mérten is, de ez már így alakult. Hálás vagyok, hogy Beni elkezdte velem ezt az egészet. És remélem, hogy mihamarabb folytathatjuk, de most… - Eljössz velem a gyengélkedőre? Asszem ezt jobb lenne megnézetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

itt is esik... de olyan nagy pelyhekben nyomatta reggel, hogy azt hittem átaludtam az évet, és megint lehet menni házalva énekelni

sziasztok

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mély sóhaj hagyja el ajkaimat, és még egy aprót szorítok barátomon, és megpaskolom vállait mielőtt elengedném. Csillogó tekintetem emelem fel rá, és büszkén kihúzom magam, amikor meghallom a rácsodálkozást. Érzem a hangsúlyból, hogy ez bizony a lenyűgözöttség jele, ezért hatalmasat dobban pici szívem. Ahogyan állunk egymás mellett – Thomas a házat nézve, én pedig őt – valami nagyon különleges érzés fog el. Nem hoztam még haza barátot magammal, s ezen a télen kettő olyan pajtásom is lesz, akik meglátogatnak. Szinte könnyezni kezdek örömömben. Az átlag gyerek el sem tudja képzelni, hogy egy magamfajta szeretetéhes kölyöknek mennyit is jelent ez valójában. Barátokat találni, együtt lenni, sőt elhívni őket az otthonodba. Túlságosan szentimentális gondolataimból a hangosan kivágódó ajtó zaja ébreszt fel, ahol meglátom édesanyámat. Szemeim szokás szerint apróra szűkülnek, ahogyan mosolyom egyre csak szélesedik, majd egy pillanatra visszatekintek Thomasra, és nekiszaladok édesanyámnak, ahogyan azt mindig is teszem, amikor egy ideig nem látom.
- Anyu – szaladok neki, és ölelem át az asszony derekát, aki szelíden mosolyogva dönti rám fejét, és simogatja meg hótól ázott buksimat. Erősen megszorítom befejezésképpen, majd elengedem őt, és barátom felé fordulok. S mivel jól otthagytam magára, ezért bocsánatkérve ugrálok boldogan vissza mellé, majd megragadom kezét, és anyukám elé rángatom. – Anyu, ő Thomas – mutatom szülőmre, majd barátomra. – Thomas, ő pedig az én anyukám – kékjeimet cikáztatom kettejük között ebben a varázslatos pillanatban. Édesanyám kedvesen mosolyogva emeli sötétkék szemeit a Middleton fiúra, barátságosan biccent egyet, s ujjait összekulcsolja maga előtt.
- Szia drágaságom! Annyira örülök, hogy épségben ideértetek. Éppen most lett készen a vacsora. Remélem, hogy szereted az őz sültet… - mindezt körülbelül egy levegővétellel mondja, majd éppen kitárná szélesebbre az ajtót, amikor egy hatalmas vörös kandúr szalad ki rajta úgy, hogy csupán egy vöröslő csíkot látunk belőle. – Ó! A csudába… - kap édesanyám a szája elé. – Mostanság nagyon szökik. Nem is értem… Melegedjetek fel odabenn, van forrócsokoládé a konyhapulton, én visszahozom ezt a rosszcsontot – mondja nekünk, s bájos mosollyal simítja végig mindkettőnk arcát éppen azzal a kezével, amelyik a kiszemelthez közelebb van.
- Vettem, Anyus – fogadom a parancsot mosolyogva, és visszasétálok csomagomért, amit a kezembe veszek, és azonnal ismét Thomas mellett termek. – Gyere – intek fejemmel befelé, majd átlépem a küszöböt, és halványan elmosolyodok édesanyám macskahívogató kiáltásaira, amit egyre halkabban hallhatunk, ahogyan belépünk a nappaliba. Mélyet szippantok a levegőbe. Mosolyom eltüntethetetlen. Jó újra itthon.
- Üdvözöllek a Csepreghy házban – fordulok barátom felé, és színpadiasan meghajolok előtte. – Megkínálhatlak egy bögre forrócsokival? – kacsintok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

boldog 8:48-at!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kisfiús hanyagsággal túrom le bakancsomat jobb lábamról a bal segítségével, majd ugyanezt fordítva, ezzel mindkét zoknim lábujjrészét beborítja a jeges-havas víz. Apró fintorra húzom vastag ajkaimat, de végül egy hirtelen átváltott nemtörődöm arckifejezéssel elfeledtetem a kellemetlen érzést. A „nemtörődömség” mellé egyértelműen egy vállrándítás dukál, így miután ezen a mozdulatsoron is túlesek végre elengedem az eddig ujjaim között szorongatott bőröndfület. Varázsfalu ide vagy oda, még mindig jobban bízom abban, hogyha a kezemben tartom a cipelni kívánt dolgokat. Hitvány egy varázslóbébi vagyok, tudom, de mit tehetnék? Megnyalom ajkaimat, és szélesen vigyorogva, széttárt karokkal fordulok Thomas felé, akinek az ámulat egyértelműen kirajzolódik kedves arcán. Teszek felé egy lépést, és biccentek.
- Köszi, szerintem is eléggé király – nézek szét a jól ismert nappaliban. Mélyet szippantok a levegőből, ahol a jellegzetes faillat keveredik a konyhába hívogató őzsült fűszeres illatával. Szinte beleborzongok, ezért szemeimet is lehunyom a drámaiság kedvéért, hiszen ez az otthonom, és már nagyon régen jutottam haza. Hirtelen vezérelt gondolattal fordulok sarkon, s indulok meg a konyha irányába. Lépteim szinte tánclépések, azonban gyorsan megálljt parancsolok görbe lábaimnak. Thomas felé fordulok. – Ööö… azokat – mutatok lábbelijére. – Csak dobd le valahova. Azt meg – mutatok feljebb a hátizsákra. – Ahova szeretnéd – legyintek bohókásan. – Itthon vagy te is ugyanúgy, mint én – fogadom be családomba szavaimmal barátomat, és egy szelíd, szeretetteljes mosolyt engedek felé. Kicsit csendben is maradok, ami igencsak hatásvadász érzetet kelthet, pedig most nincsen benne szándékosság.
- Kövessen, Miszter Middleton – hadarom el hirtelen, játékos hanglejtéssel a szavakat, majd ismét sarkon fordulok, és folytatom az utat a konyha irányába. Amíg oda nem érünk irgalmatlanul mutogatva arról beszélek, hogy anyukám mennyire szorgos és gondos, hogy ezt a hatalmas házat egymaga ilyen formában tudja tartani. Illetve arról is, hogy nagyon remélem, Meows mihamarabb előkerül, és anyunak sem kell megfagynia odakinn. Ekkor érkezünk meg a konyhába, ahol azonnal a konyhapult mellett termek, hiszen ott gőzölög a lábasban a forrócsokoládé. Mohón nyalom meg ajkaimat, majd kinyitom a konyhaszekrényt, és kiveszek két bögrét. Az egyik a „Legjobb Édesanya” feliratot viseli büszkén, így azt megtartom magamnak, a másikat, amelyiket Thomasnak szánom pedig megtöltöm édesanyám világhíres italával. Sűrű, mégis iható. Csokoládés, mégsem sok. Mindig reszel bele egy kis narancshéjat, ami megbolondítja. Ajkaimba harapva, és erősen koncentrálva arra, hogy ki ne öntsem lépkedem Thomas felé majd, amikor odaérek, felé nyújtom kékszín a bögrét.
- A leges-legmenőbbnek – vigyorgok, hiszen ez a felirat rajta: „A legmenőbb srác”. Nem hazudok, ha azt mondom, hogy ezt tényleg így is gondolom. Barátságosan mosolygok, szemeim csillognak. Olyan, mintha egy álomba csöppentem volna. – És… - lépek vissza az emocionális pillanatom után vissza a pulthoz, hogy magamnak is készítsem a forrócsoki adagot. – Mihez lenne kedved? Mennyire vagy éhes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

– Anyu bármelyik pillanatban visszaérhet – nyugtatom meg barátomat neki még háttal állva, hiszen most még magamnak kell szednem egy kis forrócsokit. A fazékból felcsapó illatra beindul a nyálelválasztásom, ezért egy hatalmasat nyelek, és figyelem, ahogyan a sűrű édes lé belecsorog a bögrémbe. Vagyis anyukám bögréjébe, amit most kineveztem sajátomnak. Biztosan nem fog érte haragudni. Az utolsó kövér csepp is a bögrében landol, majd lassan fordulok Thomas felé. – Arra gondoltam, hogy kaja után felmehetnénk a szobámba – fújom meg a forró italt, majd számhoz emelem, azonban az annyira égetően forró, hogy egy apróbb nyüszítés után leteszem a konyhapultra. S mintha mi sem történt volna folytatom gondolatmenetemet. – Baromi sok mugli játékom van – mondom, majd hosszú mutatóujjammal mutogatok a levegőbe, mintha le szeretnék szúrni egy láthatatlan gonosztevőt. – Ó-ó-ó! – adom ki kismajom módjára a hangokat. – Nézhetnénk égő családi fotókat – szinte nem is veszek levegőt az izgatottságtól. – Vagy megmutathatnám hol szereztem ezeket… - húzom fel pulóverem ujját, miközben el sem engedem barátom barna tekintetét. Aprócska játékbalesetek hegei láthatók rajta. – És elmesélhetném hogyan és milyen gyakorisággal – és itt kellene megállnom, mert annyira beleélem magam a dologba, attól félhet pajtásom, hogy elfelejtek levegőt venni.
Ezek új dolgok nekem. Új, hihetetlen jó érzésekkel. Van egy barátom, akinek mindent elmesélhetek, amit akarok. Sírhatok és nevethetek. Örülök, hogy vagy, Thomas!
Ekkor nyikorogva nyílik az ajtó, amire az irányába kapom a fejem, de persze nem látom édesanyámat, csak a halk duzzogását hallom idáig, hiszen Meows tényleg jó messze szökhetett, ha ennyi időbe telt megfogni. Mosolygós szemeim ismét Thomasra kerülnek, felkapom a pultról a bögrémet, és intek a fejemmel. – Nézzünk rá anyura!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sziasztooooooooooooook népek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

minden nyugat-német

kicsit erős a nap IRL, de amúgy tök jó minden
picit fáradt vagyok, de ez a sztupid idő

te hogy vagy, Édösapám?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

bezony! hétvégén itt akarok végig garázdálkodni

de örvendek, hogy minden rendben
hamarosan a fedélzetet is elhagyom, aztán megyek zenekari próbára
estefelé pedig hazasétálok zenét hallgatva, ritmusra lépkedve *-*

aztán maximum egy pici Witcher 3
holnap reggel pedig itt tali

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

tátogás, táncizás vagy éneklés nélkül csak két dugaj van a füledben, az nem zenehallgatás bicajjal járok, az emberek csak néha azt veszik észre, hogy egy suhanás, egy pár hang a dalból, és már messze is vagyok

jövök, jövök
sok a fórumos tervem, ladies and gents