Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jaj, a végén még prefektusként is jól elvernek az egyik mosdóban xddd

köszi szépen a választ, kedvenc Masám!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

rendesen security gárdám van imádat nektek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

awwh! kösz Denis

szerintem Bazsi hirtelen felindulásból alapította

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

rendben van, Commander Zippzhar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jaaaaaaaaaaj, Bazsiiii viccezünk

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

loved it xddddddddd

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

jó reggelt mindenkinek! *el sem hiszem, hogy végre kipihentem magam*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Radetzky Médi - 2020.02.12. 08:53

az lesz, hidd el :3
*tapogatja meg barátságosan a lány vállát*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

akkor gyertek napozni, sokkal jobb lesz így az ember kedve
nem mondom, hogy medencés partyt lehet rendezni, de kezdésnek jó ez

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aztakutya...  

I've got the power - küldöm mindenkinek, akinek szüksége van Petya sámán szolgáltatásaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2020.02.13. 07:49

xdddddddddddddddd
neked is jó reggelt, Főni

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ugyeeeeee?! O__________O
akkor nem csak engem mozgat a dolog... megnyugodtam

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sajnáloooooooooooom Q____Q

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

meg... meg... megígéred? *ölel vissza, és pityereg vele együtt*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Toss a coin to your Bazsi
O, Bagolykő népe
Ó, Bagolykő népe
Óóó ♩ ♪ ♫ ♬

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

én vagyok a bárdod

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

most én jövök neked azzal, hogy
ne XDDDDDDD

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*szívéhez kap és összeesik* xddd

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Rothman Anton - 2020.02.17. 21:15

valami olyasmi xdddd

de végre kedd van remélem, hogy mindenki jól van

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

kérek szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

kicsit meg vagyok fázva, nem érzek szagokat, és semmit nem kívánok ma deeeeeeeeeee a paradicsomleves mindig felkelti az érdeklődésem

*kezdi el állatmód habzsolni*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

köszönöm mindenki

// Bence ne ijesztgess //

Orion Owens-Graves - 2020.02.18. 13:33

awwh, mihamarabb jobbulj te is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

o____________________O"

*zavartan düllednek ki szemei, nem tudja, hogyan kell ilyenkor reagálni, de aztán nagyon gyorsan elfelejti, mert meghallja az „evés” szót*

awwh, camembert *-* az jöhet

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Az elismerő bólintásra szélesen elmosolyodok, és csábosan tekintek vissza az előttünk elterülő tükörrengetegbe. Kék szemeimmel jobban kezdem megvizsgálni magam, ahogyan bozontos jobb szemöldököm a magasban mutogatja magát és veszi le a lábáról az erre járókat. Szögletes arcformámra azonban egy pillanatra ráfagy a mókás mosoly. Apró szemeimet kezdem fürkészni, majd fogatlan szájamra tekintek, és azonnal összezárom azt. Nem hiába kell nekem edzenem. Vannak rajtam olyan dolgok, amikről igazán nem árt, hogyha elvész a mások tekintete. Világ életemben én voltam a kis szerencsétlen szerepben, és nagyon örülnék neki, hogyha Benivel legyőznénk ezt, és megmutathatnánk azt, amiben a legjobban hiszek; mindig a jó győz.
Látványosan megrázom bongyor fejemet, majd emelek egyet jobb karomon, majd a balon. Érzem, ahogy’ az erek kitágulnak, és mintha egy energiavarázslatot szórnának rám folytatom váltott karral a bicepszezést. Ez teljesen eltér a megszokott érzéseimtől, de kifejezetten tetszik. Újra tükörképemre nézek, és a tükörből az aggodalmaskodó Benettre tekintek. Lágy mosoly terül szét arcomon, majd megcsóválom a fejemet.
- Én nem tudom – engedem le a karom elbizonytalanodva. – Kell? – kérdezek vissza, de a választ meg sem várva, felelőtlenül folytatom a gyakorlatot. Nem akarok ennyire tudományosan belemenni egyelőre. Ez már önmagában hatalmas lépés, hogy egyáltalán betettük a lábunkat a terembe. Elhessegetek minden negatív gondolatot, majd szeme sarkából pajtásomra sandítok egy gyermeki kaján mosoly kíséretében.
- A csajok meg fognak őrülni értünk. Erre gondolj – kacsintok mellé, miközben végigszalad a gondolat fejemben, immáron képekké formálódva. – Mondtam, hogy jelentkeztem a kviddicscsapatba? – kérdem halkan, és teszek egy lépést Benett felé, nehogy más is hallhassa, mert egyelőre nem látszok nagy sportreménységnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ez csak természetes xddd

plusz 2020.02.20 van... milyen menő má'?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

hi *-* mi a fura? hol a pizza? és ajándékot is kérek, köszi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Mi… baja… van… ennek… a… szarnak? – lihegem, miközben próbálnék végre a magasba repülni seprűmmel. Jelentkezni szeretnék a Red Squadron csapatába, és mivel eddigi életem során nem igazán próbálkoztam a seprű szakszerű lovaglásával, ezért is annyira kétségbeesett a hangom. Habár nem hallja senki sem. Körülbelül két méterre ringatom magam a földtől, de látszik, hogy nem gyakran csinálom ezt. Ide-oda imbolygok rajta, s néha dühömben meg-megcsapom a „nyergét”. Kisfiús megoldás? Eléggé. De egyelőre ne is várjunk tőlem többet. A dolgok általában jól sülnek el, amikbe belefogok, de ez annyira távoláll az én teljes lényemtől, hogy nem is tudom miért jelentkeztem. Vagyis totálisan tisztában vagyok vele, hogy mégis mi a tervem, hiszen nem hiába kezdtem el kondiba járni Benivel. Valamennyire már erősödtek a karjaim elvégre, ha nem így lenne, már réges-régen lepottyantam volna a seprűről. Torkomat köszörülve, elégedett képet vágva húzom ki magam „paripámon”. Megy ez akár a biciklizés. Márpedig az igencsak jól megy.
~ Na mi van, mi? ~ gondolom magamban bízva. Ám ekkor elengedem jobb kezemmel a nyerget, s félig-meddig lefordulok a seprűről.
- Hó! – kiáltom el magam, mintha egy lovat próbálnék megnyugtatni. De nem javul a helyzet, nem hallgat rám a söprű, ezért kétségbeesetten kezdek kapálózni. Próbálom a föld közelébe terelni magukat, hiszen két méter magasból nem lenne fájdalommentes a landolás. Szemem sarkából mintha egy alakot vélnék felfedezni, noha ő most a legkevesebb bajom, ezért folytatom magam mentését, amikor már majdnem a gyepet érzem lábaim alatt… és hopp, nem bírja tovább a karom; a földön végzem. Vagy mégsem. Valaki megfog, érzem ujjait pulóveremen, amire annyira zavarba jövök, hogy azonnal felpattanok, finoman bár zavartan ellököm magam tőle, és vöröslő arccal fordulok felé. Ismerem őt. De honnan?
- Szia – köszönök bambán, miközben vonásait kezdek fürkészni. Amikor érzem, hogy már túl sok idő telt el azóta, hogy csak bámulom őt, gyorsan megrázom a fejem és feszülten tarkómhoz kapok. – Kösz amúgy – mutatok kezemmel felé, mintha nem tudnám kordában tartani azokat. – Éppen egy új trükköt gyakoroltam – próbálnék menőzni. Elvégre nem mondhatom, hogy még meg sem tudom ülni a seprűt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Annyira elidőzök a lány vonásain, hogy biztosan megnyernék egy bugyuta „troll-utánzó” versenyt. Nagyot nyelek, és miután menőn rendeztem magam – és teljesen hihetően – újra megpróbálkozom azzal, hogy normális ember módjára tekintsek rá. Ismerős valahonnan. Persze, buta; egy iskolába jártok. De nem. Valami szakkörről vagy edzőteremből. A fene sem tudja. De ismerem őt, és már többször figyeltem fel rá. Biztosan a szokatlanul szép vöröses hajkorona teszi. Ritka ez a szín természetes formájában Magyarországon, ezért feltételezem, hogy nem is teljességében magyar származású a hölgyemény. Túl sok gondolat. Megrázom magam.
- Komolyan – mondom megjátszott felháborodással, amikor meghallom azt a bizonyos mosolygós hangsúlyt abban a „hát perszében”. Eddig tág szemeim összeszűkülnek, és játékosan kutatom a lány tekintetét bocsánatkérésre várva. Nagyon átlátszó volt, tudom. De fenn kell tartani a látszatot. Éppen magyarázkodni kezdenék, amikor azon kapom magam, hogy a lány hűlt helyét bámulom magam előtt. Gyorsan kapom fel a fejem, és nézek utána. Szerencsémre nem esik az eső, mert úgy járnék, mint a buta libák; nyitott szájjal nézek felfelé, és csodálatból belefulladnék az esőcseppekbe.
- Aha, neked könnyű – mutatok rá felháborodva. – A húsz kilóddal – teszem hozzá gyerekes duzzogással, alig hallhatóan. Ekkor magam mellé tekintek. A seprűm. Meg kéne próbálnom? Ajkaimat összeszorítom, majd egy halk utasítással máris a kezembe ugrik a seprű. Ahogyan a repüléstan órákon is mutatták. Vicces lehetek.
Mikor végre az ujjaim között érzem a nyelet, felpattanok rá. Néhány „hé” és „hó” közepette emelkedek meg a földtől, miközben ijedt tekintetemet a lányéba fúrom.
Ekkor jön ismét jól a segítség, mert elveszítem az egyensúlyomat – amiről éppen tanulnom kellene –, de gyakorlótársam megfog. Erősen, mégis sajátos finomságommal fogok kezére, aki olyan bikamód tart meg engem, hogy le a kalappal.
- Innen már ne erőltessem a dumát, hogy trükköztem az előbb, ugye? – kérdem egy fancsali mosoly kíséretében, szemeim kedvesen csillognak. – Petya vagyok.