36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ambrózy Henrik összes RPG hozzászólása (88 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Le
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 3. 22:51 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Bár alapvetően nem a kifecsegős típus, a jó híréről pedig már akkor lemondott, mikor a szülei meghaltak fekete mágia által, úgy érzi, végre valaki nyitott arra, hogy tisztázza magát. Kicsit gáz, hogy egy tizennégy éves gyerek lesz a lelki szemetesládája és az igazságosztó lovagja, de inkább legyen egy minihőse, mint ezernyi felnőttes szörnye. Na ugye.
- Nem tudom. Mivel nem szokásom mások rossz hírét kelteni, nincs tapasztalatom ebben - kedvesen elmosolyodik és őszintén hiszi, hogy az embereknek meg kellene tartaniuk ezt a gyermeki naivitást, az új befogadására való igényt. Petya, bár volt egy kialakult képe, meghallgatta Henrik álláspontját is, mérlegelt és képes volt változtatni a véleményén. Kemény dolgok ezek, hiszen a "nagyok" sem képesek erre sokszor.
- Óóó, én nem haragszom, de édesanyád nem örülne, ha ezt hallotta volna - nem nehéz rájönnie, hogy az aduász a szülőkben keresendő. Elvégre, egy kisfiú csak akkor lehet ennyire... ennyire normális, ha megfelelő környezetben nő fel. Persze a férfi nem tudhatja, hogy milyen családi háttérrel rendelkezik az eridonos, arra nem nehéz rájönni, hogy bármilyen is legyen, tisztes nevelést kapott, csak... kamaszodik. Megesik. - Sokan nem hiszik, a Minisztérium sem hiszi már igazán. A baj csak az, hogy mikor ennek az egésznek vége lesz, senki nem fog emlékezni rá, hogy honnan indult és mi a vége, csak azt tudják majd, hogy egy mocskos ügybe keveredtem - keserédes mosollyal válaszol, fejét inkább elfordítja. Bármennyire is férfi ez a férfiszerű férfi, vannak érzései, fáj neki az igazságtalanság és jelen pillanatban boldogtalan. Nem tudja, hogyan hozza rendbe a dolgokat maga körül, talán már nincs is rá esélye.
- Igen, menyasszony - helyeslően bólint és megint a táblára pillant. Hamarosan itt a vonat és el kell szakadnia Petyától... Vagy várjunk csak! Ígért még neki egy virslis táskát, úgyhogy nem szabadul ám ilyen könnyen! Már épp szóra nyitná száját, mikor Petya jelzi, hogy kell neki egy pillanat és elszalad. Na most vagy a fenevaddal tér vissza, vagy a Minisztériummal. Esetleg a kettővel egyszerre, sohasem lehet tudni. Ismét az órára pillant és már kezdi elhinni, hogy a kis srác itt hagyta, mikor megjelenik mellette és egy virágcsokrot nyújt, ráadásul nem is akármilyent: vörös rózsacsokor. Kis döbbenettel pillant hol a növényre, hol a fiúra, majd végül elmosolyodik.
- Te egy igazán rendes gyerek vagy, köszönöm - szórakozottan túrja össze Petya sapkás fejét, mikor is megjelenik a vonat, amely lustán gördül be a vágányra. - Na kis pajtás, most meglepjük Lillát - cinkosan rákacsint és elindul, hogy a vonatról leszállva karjába zárja kedvesét. Az nem is kérdés, hogy a nő odavan a csokorért és persze az ifjú Csepreghy-ért is, így hármasban, abszolút az eridonosra fókuszálva indulnak meg a cukrászda felé. Mert ugye ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó...
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 4. 14:45 Ugrás a poszthoz

Izabella
beszéljünk a tyúkanyó kiscsibéjéről

Neki sem kellemes ez az egész, utál árulkodni, véleménye szerint - bár a jó cél érdekében teszi - árulkodik. Nyilván csak az dolgozik benne, hogy megvédje a lányt önmagától, hisze Masa láthatóan nincs tisztában a szavai és cselekedetei súlyával. Persze mit érdekli a férfit, ha kinyiffantja magát, legfeljebb eggyel kevesebb vakarcs miatt kell fájjon a feje, azonban lát valamit a levitásban... Nem lenne ő szörnyű, ha összekaparná magát. Ez a helyzet.
- Pár nappal ezelőtt, de csak most volt érkezésem felkeresni Önt - kezeit keresztbe fonja maga előtt és kissé komor ábrázattal figyeli a nőt. Igazából tudja, hogy ők ketten jóba vannak, csak azt nem, mennyire. Igen, ez továbbra is a Bagolykő, itt mindenki tud mindenkiről mindent, így, ha abban nem is lehet biztos, hogy Izabella tisztában volt Mária tervével - úristen, de hülyén hangzik így leírva, hogy Mária -, azt tudja, hogy elég jóban vannak ahhoz, hogy egy ilyen információt teljes mértékben ne hallgasson el. Nyilvánvalóan nem tartja felelősnek a házvezető-helyettest a történtekkel kapcsolatban, eszébe sem jutna, de mégis csak különös, hogy amennyiben megneszelte a dolgot, nem állította le, vagy legalább kísérte el. - Szóra sem érdemes, a diákok biztonsága az elsődleges - legyint egyet, elvégre neki tényleg mindegy, hogy van egy ilyen ügye vagy nincs. Persze az optimális állapot az, ha nincs, de elég ideje él már ahhoz, hogy megszokja, a dolgok általában nem optimálisak.
- A büszkesége hajszolta bele. Biztos vagyok benne, hogy azért ment bele, mert miután meggondolatlanul kijelentett dolgokat, attól tartott, csorbulna a tekintélye - a mije? -, ha nem jelenne meg a párbajon - zsebre vágja kezeit és megvonja vállát. Mert igazából Masa csak dacból ment el, félt és nem akarta, de nem számolhatott azzal, hogy gyávának könyvelik el, főleg nem az öltözői incidens után. Ez is érthető. Ettől függetlenül felkereshette volna személyesen is Henriket, vagy a helyszínen kérhette volna, hogy hagyják inkább. Bármit tehetett volna, de a büszkesége tulajdonképpen fontosabbnak bizonyult az életénél. Ez nem egészséges. - Akárhogy is, nem szeretném, ha büntetésben vagy megrovásban részesülne, csak jó lenne, ha valaki beszélne vele. Sajnos nem lettem a szíve csücske, így téphetem a számat, rám úgysem hallgat majd - egy tanácstalan görbével zárja gondolatait, hiszen valóban próbált ő beszélni a lánnyal, csak... Nem úgy sült el. De hát ez van, ha benő a feje lágya, egy nap még megköszöni mindezt.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 7. 14:31 Ugrás a poszthoz

Lianna
öltöny | frizura | Sopron

Vannak az életben helyzetek, amikor nem hozhatunk szégyent a másikra. Miután Lianna elhívta arra a bizonyos estélyre, sokat kellett töprengenie az egészen, elvégre nem biztos, hogy ez a legjobb ötlet, ami valaha megfogalmazódott bennük. Jó ötlet pont őt bedobni a mély vízbe, a cápák és viperák közé? Erre a válasz mindenképp egy nem, azonban a tény, hogy a nő életének egyik legfontosabb eseményére kapott meghívást, valamit megmozdított benne. Folyamatosan Arie szavai visszhangoztak fejében, miszerint ő és Halty... Nem bírta lecsendesíteni őket, minduntalan előhozakodtak agyának egy rejtett zugából, így végül megírta, hogy igen, szívesen elkíséri.
Éppen ezért, bár Henrik korántsem mondható szépelgőnek vagy épp olyannak, aki túlzott figyelmet fordítana a legapróbb gyűrődésre is magán, végül elment öltönyt venni - Danka segítségével. Merthogy kellett mellé egy nő, aki megmondja a frankót, úgyhogy miután húgával kiválasztották a tökéletes darabot, még Ophelia véleményét is kikérte, aki el volt ájulva a választástól és sokatmondóan megjegyezte, hogy ebben bizonyosan sikerül majd lenyűgöznie Halty-t. De hisz nem is ez a cél! Éppen csak egy magazin igazgatójának fogják kinevezni a nőt, akit egyébként elkísér erre az egész cécóra, nem teheti meg, hogy egy egyszerű, slampos, szürke kisegérként valamiféle ünneplőt kap magára. Oda kellett tennie mindenét, fodrászhoz viszont már nem jutott el, így haját könnyed stílusban hátrasimítva hagyta, a frissen mosott, dús tincsek pedig tökéletessé tették az összképet. Épp csak elkészült, mikor az autó dudált, hogy ideje mennie, úgyhogy komótos léptekkel kisétált, beült és hagyta, hogy a sofőr vigye, amerre kell. Olyan hamar telt el az út, hogy szinte észre sem vette, bár be kell vallania, kicsit ideges az estély miatt.
Mikor megérkezik, rögtön fogadják is, így belépve a házba szinte már tátva marad a szája. Kicsit nagy, kicsit sok, de azok a népek, akik egy ilyen puccos eseményre jönnek, minden bizonnyal imádni fogják. Vált pár szót Istvánnal, amikor is lépteket hall a lépcső felől és kissé hanyagul odapillant, hogy utána tekintete ott is ragadjon. Noha arcára nem ül ki az őszinte csodálat, egy ragyogó mosolyt azért megenged magának, ahogy látja a felé közeledő nőt. Lazán odasétál a lépcsőhöz, hogy az utolsó fokon a kezét nyújtsa, kissé régiesen, s lesegítse az utolsó fokról.
- Igazán gyönyörű vagy - íriszei vakítóan kéknek hatnak, melyet a sötétkék, kockázott mintájú öltöny még inkább kiemel. Talán kissé zavarba ejtő, hogy ma ennyire tökéletes. - Avass be - engedelmesen követi Liannát a bálterembe, ahol körülnézve nem tudja, hogy elfintorodjon, vagy inkább ledöbbenjen. Ez a sok dísz, ez a sok giccs, ez a hihetetlen, szinte már ízléstelenbe forduló csicsa egyáltalán nincs ínyére. Nem meglepő, hogy ezután a vészkijáratra vonatkozó információkat prioritásként kezeli. - Nos, örülök, hogy itt lehetek, bár nekem ez egy kicsit... - körbemutat a termen széttárt karjaival, majd tekintete megállapodik a nőn. - Sok. Úgyhogy megjegyeztem azt az ajtót - zsebre vágja kezeit és tréfásan a kijárat felé biccent. Úgysem hagyná itt Halty-t, hogy egyedül kelljen szenvednie a sok hiéna között. - Köszönöm még egyszer a meghívást. Igyekszem a rémes estét elviselhetővé tenni. Kérlek, ne nevess majd hangosan a neked szánt megjegyzéseimen - könnyedén lépdel közelebb és jobbjával megigazít egy elszabadult tincset Lianna hajában. Kissé merengve simít végig rajta, gondolatai elkalandoznak, mielőtt azonban bármi egyebet tehetne, vagy mondhatna, mozgolódás hallatszik. Úgy tűnik érkeznek a vendégek. - Hát akkor kezdjük.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 7. 20:10 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Valóban sok? Tyű, így is mondhatjuk. Mindenesetre Henrik számára sokatmondó, hogy a meghívottak többsége odalesz ezért a borzalomért. Jó, tényleg szép, de sokkal ízlésesebb is lehetne fele ennyi giccsel és csicsával, ha nem próbálna minden csillogni és minden csodás lenni. Neki eszébe se jutna, hogy ilyesfajta estélyt szervezzen valaha is - bár, ha jobban meggondolom, esélyt se fog soha szervezni. Minő meglepetés, hogy a férfi a valóságban egy totális antipartiarc, a bulizás tökéletes antitálentuma. Ha arról van szó, hogy egy kis társaság összegyűlik valamelyikük otthonában és házibulit csapnak, na az is más, mert abban fergeteges és lehengerlő, nem mellesleg olyan pizzát süt, hogy a szemetek is kettéáll. Jah, ért az olasz konyhához, szerintem ez az állat túlságosan overpowered.
Mindenesetre ideje, hogy a vendégekkel foglalkozzanak, ők ugyanis nagyon is megérkezni látszanak. Henrik már indulna is, hogy szembenézzen a forgataggal, csakhogy Lianna megállítja, így kérdőn fordul vissza, hogy tekintetüket összekapcsolja. - Mi tudjuk az igazat és ez a lényeg. Különben is, ha azt a vén macskát felcsípem, nem lesz gond - az egyik zord ábrázatú nő felé bök - az egyébként pont Ilona néni -, majd rákacsint Halty-ra, hogy ne aggódjon. Persze tudja, már akkor tudta, mikor elfogadta a meghívást, hogy lesz nem egy és nem két kellemetlen pillanata, többek között ezért is hezitált jönni. Nem akarja, hogy a nő nagy napja el legyen rontva az Ambrózy-k körül forgó pletykákkal, ahogyan szégyent sem akart hozni rá, hogy egy ilyennel jelenik meg. Mert oké, az ügy lezárva, megírták a lapok, mindenki tudja, hogy ártatlan volt és ok nélkül hurcolták meg, de ezek a népek, akik ilyen hatalmas felhajtással tetszelegnek maguk előtt, nos... Ők azt gondolnak, amit akarnak és mennyivel kényelmesebb valakit gyűlölni ahelyett, hogy megismernénk? Na ugye.
Ahogy Lianna ellép mellőle, hogy köszöntse az érkezőket, Henrik kissé feszengve áll. Elvégre senkit sem ismer, ráadásul furcsán méregetik már most, be se kell mutatni, mert felismerik. Hát ez remek. Megmasszírozza orrnyergét és mikor épp ismét felpillant, Ilona néni már bántóan betolakodik a személyes szférájába. - Ön a házigazdánk kísérője? - megvető tekintete szinte csontig hatol, míg mellette lévő idősödő férje kedvesen mosolyog fel Henrikre. Azért fel, mert éremedett korából kifolyólag kissé összetöpörödött, amitől csak még aranyosabbá válnak vonásai és lénye.
- Igen hölgyem, a mai estélyre én kísértem el Zaina kisasszonyt - tökéletes válasz egy tökéletesen rosszindulatú kérdésre, láthatóan az idős nő meg is döbben, hiszen nem erre számított. Már éppen nyitná a száját, mikor egy igen magas hangon vernyákoló leányzó - jézusom, ugye nagykorú már?! - ront be a bálterembe és mielőtt a férfinak lehetne ideje reagálni, kezeit karmokként tekeri a karja köré.
- Bizonyára te vagy a híres utolsó Ambrózy, Heléna vagyok - olyan közel hajol hozzá, hogy szinte érzi a nő leheletét az arcán lecsapódni, eközben pedig a szögnek köszönhetően tökéletes rálátása nyílik a jórészt fedetlen keblekre. Uram isten, mentsenek meg. Henrik totálisan leblokkol, azonban lélekjelenlétének köszönhetően udvariasan, ám határozottan fejti le magáról az erőszakos ujjakat. Ezt talán inkább ne.
- Én vagyok, de örülnék, ha a csevegést illendő távolságban folytatnánk - kissé fura arckifejezéssel lép arrébb, hogy eltávolodjon a most már durcás Helénától. A kislány - mert bocs gyerekek, de ez nem nő - összefonja maga előtt karjait, de természetesen ezt is úgy, hogy kiemelje az amúgy is méretes melleit. Oké, a fiam pillanatokon belül nagyon zavarban lesz. Hol van ilyenkor Lianna?
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 8. 08:12 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Miután Liannának kötelessége foglalkozni a vendégekkel, Henriknek egyedül kell boldogulnia a sáskahaddal, mely lecsap rá. Őszintén, a társaságból, ha választania kell, egész este inkább farkasszemet néz Ilona néni megvető pillantásainak árnyékában, semmint egyetlen percet is el kelljen töltenie egy ilyen Heléna-féle csaj társaságában. Ahogy a vékony ujjak könnyedén markolnak rá felkarjára, ő pedig betolakodik a férfi magánszférájába, hirtelen egy különös érzés fogja el. Ritka ez, de most konkrétan undorodik és meg van döbbenve, hogy egy ellenkező nemű képes ilyen közönségesen viselkedni vele. Szinte fellélegzik, mikor végre valahára lekerül róla a vasmarok, ekkor pedig másik oldalára csatlakozik be valaki. Már épp szóra nyitná a száját, hogy ez finoman szólva is túlzás, mikor orrát megcsapja a jól ismert, kellemes illat. Noha Halty alkarjába karol, nem rest kissé megemelni azt, konkrétan derékszögbe állítani felkarjával és a kecses kezet arra ívelni és el sem engedni. Oké, nagyon gáz, de ennél jobb kapaszkodót keresve sem találna, minthogy a nő belé karoljon.
A megjegyzésre muszáj megköszörülnie a torkát, mert ha nem teszi, minden bizonnyal hangosan felnevetne. Érzi, hogy a két nő közötti feszültség az egekbe szökik, ugyanis Heléna peckesen kihúzza magát, kifejezvén egy fintorral, mennyire nem tetszik neki egybefont karjaik látványa. Hát, ilyen az élet. - Igazán örvendtem a szerencsének hölgyeim, de ezt a diskurzust talán később folytatjuk - biccent ő is, azonban a választ megvárni már nincs ideje, mert pillanatok alatt vonszolják el a tett színhelyéről és két idősebb taghoz kísérik, akik... Hát nem nehéz kitalálni, hogy Halty szülei. Oké, azért ez egy elég komoly pillanat, meg kéne próbálnia jó benyomást kelteni. Istenem, de ideges, de hát mi a fenéért? Talán nem akar szégyent hozni Liannára, ha már egyszer elkísérte erre a puccos eseményre. Apja meleg szívvel üdvözli, azonban Henriknek fogalma sincs, hogy a szavak igazak, vagy csak udvariasak, így hát viszonzásképp megszorítja a felé nyújtott kezet és megköszöni a vendéglátást. Aztán beúszik a képbe a büszke anya is, aki azonnal két puszival köszönti, Henrik pedig tényleg úgy érzi, hogy egy másik világba került. Atyaisten. Már épp fellélegezne, mikor az örömapa közelebb lép és bizalmasan súg neki valamit. Ahahaha, érezte ő.
- Remélem nincsenek illetlen szándékai a lányommal és valóban csak kísérőként érkezett - hát, akkor ennyit a kölcsönös szimpátiáról. Persze ezt Henrik előre tudta, nem egy jolly joker egy Ambrózy-val lepaktálni, főleg, ha azt a bizonyos Ambrózy-t a szülei meggyilkolásával vádolták. Végül is, mit várt? Igazán semmit. Kihúzza magát és egyenesen az apa szemébe néz. - Szigorúan csak elkísértem, az Ön engedélye nélkül pedig nem is udvarolnék neki - jó, ez akkora bullshit, amekkorát még ember nem mondott ki a száján, de a jó benyomásért mindent IS. Láthatóan a férfinak tetszik ez a hozzáállás, így elégedetten bólint és mintha némi együttérzést érezne a hangulatból. Megveregeti Henrik vállát és már tovább is áll, ők meg ismét egyedül maradnak Liannával, már amennyiben egy ilyen estélyen elmondható ilyesmi.
- Tűrhető. Ki volt az a lány, aki olyan... - nagy mellű? Mélyen dekoltált? Közönséges? Elviselhetetlen? Ezer meg egy dolgot tudna mondani, mégsem jönnek a szavak, mert nem akar udvariatlan vagy alpári lenni. De amúgy Heléna egy hülye picsa, maradjunk ennyiben. - Mindegy is, nem érdekel. Mikor teszik meg a bejelentést? - jelentőségteljesen néz a nőre, mert... Mert hát szabadulna. Épp most koptatta le Halty apja és nem biztos, hogy amennyiben komolyan gondolja az udvarlást, itt kéne folytatnia. De a fenébe is, férfi vagy férfi? Na ugye! Így hát, mikor a vendégek többsége láthatóan beérkezik és már a teremben fecserészik, úgy dönt, nekik is csatlakozniuk kell. - Menjünk - Liannához hajolva súgja a fülébe, majd óvatosan derekára simítva kezét indul meg, remélhetőleg úgy, hogy a nő nem cövekel le, mert villámgyorsan orra bukhat, ha nem kapkodja a lábait.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 8. 14:49 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Egyáltalán nem bánja, hogy megszabadul Ilona nénitől és sleppjétől, de Heléna után sem hullajt könnyeket. Ha tehetné, kitörölné az estéből és inkább diskurálna azzal a vén, hájas macskával, de hát van egy angyal, aki a segítségére siet... Hogy aztán belökje a pokol legmélyebb bugyraiba a szülei által. Gondolta, hogy hamar letörik majd a szarvát - egészen pontosan az udvarlásra szakosodott unikornisszarvát -, ám arra nem számított, hogy ez majd ilyen gyorsan bekövetkezik. Mindenesetre most végre kettesben lehetnek, legalábbis nem társaságban, ami mindenképp üdítő. A Helénával kapcsolatos kérdésnél észreveszi, ahogy Lianna szemében csalódottság csillan. Hát de mi rosszat mondott...? Inkább hagyná is, de a nő végül belevág a magyarázatba, ő pedig érdeklődve figyeli.
- A fenébe! Na nem baj, hátha én leszek a szerencsés, talán nekem igent mond - töprengőn pillant a nő irányába, aki azonnal integetni kezd és illegeti magát. Jó isten, gyere le. Rögtön kirázza a hideg, így elfordul, majd látva a mellette lévő reakcióját szemtelenül elmosolyodik. Bal kezének mutatóujjával finoman felemeli a fejét, hogy tekintetüket összekapcsolja, még azzal sem törődik igazán, hogy ki látja majd őket. Reméli, hogy Heléna és lecuppan róla. - Ne nézz így, mert utálom. Nem mindenkinek ő a kedvence - talán, de csak talán, ha nem egy bálterem és estély közepén lennének, akkor talán mondana, vagy ne adj isten tenne is többet, de így csak elszakítja íriszeit a nőétől és a vendégsereg felé pillant. Nem sajátíthatja ki magának, így hát nem is teszi, helyette egy teljesen természetes, ám mégis bensőséges mozdulattal indítja útjára kettejüket. Jó lenne, ha mindketten ugyanazt éreznék, de erre nem sok esély van.
Az asztalhoz érve hagyja, hogy Lianna ismét üdvözölje anyját, majd udvariasan kihúzza neki a széket, hogy kényelmesen helyet foglalhasson. Mondtam már, hogy úriember? Mondjuk azért annyira nem az, elvégre ezen mozdulatsornak köszönhetően tökéletesen tisztán hallja a törődő édesanya minden szavát. Na melyik kis csipszarnak úriembernek kell kinyomni a két szép szemecskéjét? Hogy ne tűnjön fel megakadása, helyet foglal Lianna mellett és egyből meg is találja Ilona néni fiát. Vállas, mint a vízisikló, tornából felmentett, olyan gyíkarcú. Na jó, ez nem igaz, bárcsak az lenne! Magas, jóképű, igazán kellemes társaságnak tűnik, csakhogy akkor, mikor Henrik épp fel szeretné csípni Halty-t, talán nem örül egy vetélytársnak. A helyzet akkor súlyosbodik csak igazán, mikor Heléna fülsértően magas hangjával megérkezik melléjük. A férfinak nem kell sok idő, hogy tudatosítsa, ez egy tökéletesen megkomponált terv, ugyanis amíg ez a szőke liba megpróbálja lekötni Őt, addig Ilona néni fia bátran udvarolhat a WoMen jövendőbeli igazgatójának. Meg még mit nem!
- Nekem is kihúzod a széket? - szoprán hangján nyávogja a kérdést, mire Henriknek kell egy mély levegőt vennie, hogy nehogy kicsússzon a száján, amit valóban gondol, így csak egy "persze" kíséretében felkel és segít helyet foglalni a másik hölgynek. Némán ül vissza maga is a székére és nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy a kis udvarló véletlenül éppen Liannával szemben kapott helyet. Óhogyaza... Szívesen kezdeményezne beszélgetést, azonban a mellette ülő szőke lány szinte rögtön hiénaként veti rá magát. - Tudom, hogy sok csúnyaságot terjesztenek rólad, de én nem bánom, szeretem a rossz fiúkat - Henrik elkerekedett szemmel néz a lányra és fogalma sincs, erre mit mondhatna. Mi az, hogy rossz fiú? Na jó, hát ő ezt nem bírja tovább.
- Ha megbocsátanak - azzal felkel és egyenesen a vészkijárat felé siet, mert egy percet se bír emellett a kis... Annyira sajnálja, hogy Halty-t Ilona néni fiával kell hagynia, de még egy szó attól a cafkától és minden bizonnyal megmondja neki a magáét, amin tényleg csámcsoghatnak majd a bulvárlapok. Hátra sem nézve lép ki az ajtón, hogy utána kicsit arrébb megállva megdörzsölje arcát és mély levegőt vegyen. Na erre nem volt felkészülve.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 9. 22:01 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Nem fogok hazudni, erre a mozdulatsorra és kijelentésre sohasem került volna sor, amennyiben a szituáció nem alakul úgy. De nem engedheti, hogy Halty azt higgye, ez a cafka jobb nála, nem, egy percig sem hiheti. Éppen ezért biztosíték kell, és mi lehetne jobb a valóságnál? Hirtelen az estély csak kettejükre szűkül, a háttérben hallatszódó beszélgetés elcsendesül, egyedül a nő kedves, barna tekintete marad. Bárcsak tényleg megszűnne minden körülöttük és a pillanat örökké tartana... De nem.
Visszatérnek a vendégek közé és majdnem minden rendben zajlik. Azt leszámítva, hogy a kedves mama el van ragadtatva Gábortól, akiről egyébként a nevén kívül semmit sem tudunk, csak azt, hogy Ilona néni fia. Remek, ez már karrier, életpálya... Szinte alig hallja meg Lianna tiltakozását, miszerint nem érdekli a hapsi, ugyanis teljesen mindegy, mit akar, ha az anyjáék támogatják. Ha ez nem volna elég, még Heléna is megjelenik az irreálisan magas hangjával, az elviselhetetlen stílusával és a közönséges külsejével. De tudjátok mit? Henrik hős, ő mindent elvisel, nem fogja faképnél hagyni, hanem átvészeli ezt az estét. Legalábbis addig a pillanatig, míg a szőke bele nem kezd a rossz fiú dumába. Ekkor ugyanis egy láthatatlan cérna elszakad a férfiban, így gondolkodás nélkül kér elnézést és lép le. Kell egy kis szünet.
Az ajtón kilépve picit arrébb áll, hogy mély levegőt vehessen és átgondolhassa, mit mondjon, amikor visszaér. Az a legnehezebb feladat, hogy ne küldje el a fenébe a csajt, mert amúgy szíve szerint megtenné. Úgy utálja az ilyen rámenős kis picsákat, hogy az nem igaz, ellenben neveltetése és az illem tiltja, hogy megmondja a valót. Már épp mélyebbre merülne a kérdéskörben, mikor nyílik mögötte az ajtó és Lianna lép ki rajta, legnagyobb meglepetésére.
- Nem a te hibád. Miattam igazán felesleges volt kijönnöd, vétek magára hagyni Gábort, édesanyád odavan érte - bár nem szándékozott megjegyzést tenni a férfira, végül mégsem tudja megállni. A féltékenység zöld szörnyként markol a szívébe és lelkébe, valamint a tudat, hogy sohasem lesz olyan, mint ő és a nő szülei mindig is valaki mást akarnának helyette. Mi a fenének kéne törnie magát az egészen? Persze próbálkozik, megtesz mindent, de nem biztos, hogy ez elég lesz arra, amire akarja. Nyilván nem szerelmes még, de Lilla óta most először táplál valaki iránt érzelmeket, csak épp a rossz személyt választotta ki erre. Ilyen az élet. - Engem nem érdekel, mit gondol rólam. Nem bántott meg - kissé furán néz Halty-ra, majd felnevet, ezúttal teljes szívből. - Azért jöttem ki, mert képtelen voltam moderálni magam. Ha bent maradok, valószínűleg megmondom neki a magamét és végképp szégyent hozok rád - megvonja vállát, mert bár értékeli a törődést, igazából tényleg nem érzi magát rosszul. Akármilyen rosszul is hangozzák, megszokta már, hogy az emberek megnézik és megjegyzéseket tesznek rá, netán ítélkeznek. Azt nem mondom, hogy teljes mértékben tojik rá, de már nem hatja meg és el tud tőle vonatkoztatni.
- Köszönöm, hogy kijöttél hozzám, de nem fogom elrontani ezt az estét. Csak Helénával kezdjünk valamit, mert a végtelen türelmem mit sem ér vele kapcsolatban - kissé kelletlenül mosolyodik el, mert tényleg ez minden baja. Ha ő nem lenne ott, minden egyszerű lenne, simán lenyomná a paprikajancsi Gábort és meghódítaná a szülők szívét. Heléna viszont egy olyan határon lép át, amit leírni is nehéz. Kiveszi a nő kezéből az üveg bort és int Istvánnak, hogy menjen oda. - Megtennéd, hogy ezt észrevétlenül visszacsempészed? - Pista persze egy mindent tudó görbével arcán bólint, tekintetéből sugárzik, hogy elégedett Henrikkel és a döntésével. Lehetett volna önző, távol tarthatta volna Halty-t ettől a fontos estélytől, de nem teszi, mert tudja, mennyit jelent mindez. - Gyere Lianna, menjünk vissza - megfogja a nő kezét és alkarjára kanyarintja, hangja mély és enyhén rekedtes, tengerszín szeme titokzatosan csillan. Bár egy kósza gondolat erejéig elképzeli, hogy homlokon csókolja, végül nem tesz semmit. Talán majd máskor.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 10. 20:06 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Legyünk őszinték, nem erre a reakcióra számított. Szóval megerősíti, hogy a szülei odavannak Gáborért, meg aztán neki sincs igazán ellenére a dolog, szóval... Na jó, ez most nagyon nem kellett Henrik önérzetének, de mit tehetne? Biccent, mintegy tudomásul véve, hogy ez most így alakult és nincs mit tennie - pedig igenis volna! Ezután áttér a beszélgetés konkrétumára, mert úgy tűnik, hatalmas félreértések keletkeztek közöttük.
- Hát igen, kínos. De az én reakcióképtelenségem még mindig szalonképesebb, mint az ő viselkedése, ez vigasztal - megforgatja szemeit, mert valóban, inkább ismerd el, hogy csatát vesztettél, így képes lehetsz megnyerni a háborút. Heléna jelenléte felér egy órák hosszát tartó kínzással, és akkor ez csak annyi volt, hogy megjelent, a száját még ki se nyitotta. Tulajdonképpen elgondolkodtató, mivel járna jobban: flörtöl vele, aztán tipikus pasiként pofára ejti, vagy mindvégig úriemberként tartja a távolságot? Láthatóan az utóbbi nem igazán válik be, de ha arra gondol, hogy Lianna esetleg a szőkével láthatja enyelegni... Persze féltékennyé tehetné ezzel, ha valóban érez bármit iránta barátságon kívül, de egy ilyen húzással nem egyszerűen gyerekessé válna, de még Gábor karjaiba is lökné a nőt. Szóval más terv kell.
- Azért nem túl jó jel, hogy egy gyilkossággal és fekete mágiával vádolt kísérőt hozol magaddal, ismerd el - huncutul elmosolyodik, hiszen érti ő, hogy Halty meg se hívta volna, ha ez gondot jelentene, azonban mégsem vet rá jó fényt. És talán a szüleire sem. Oké, elképzelhető, hogy Henriknek akad némi komplexusa a dologgal kapcsolatban, de ne feledjük, hogy ennek köszönhetően vesztette el menyasszonyát, nem lepné meg, ha Zaina is egyszerűen faképnél hagyná, vagy nem vállalná fel semmilyen téren. Még barátként sem. - Na de hagyjuk ezt most, ezen ráérünk vitatkozni az estély után is - egy ideje már az ajtó irányába pillantgat, mert elvesztette az időérzékét és nem tudja, mikor jöttek ki onnan. Ahogy mondta, semmiképp sem akarja feltartani a nőt, vagy esetleg elrabolni a nagy napjáról, ez az ő pillanata. Meghagyja neki.
Az ajtóhoz sompolyognak és Lianna könnyedén kukucskál be a résen, csakhogy a férfinak igen közel kell húzódnia hozzá, hogy ugyanazt lássa, mint ő. A félig meztelen váll és az egyenesen tartott hát a férfi mellkasához simul, hagyva ezzel a kellemes anyagú öltönyt végigsiklani rajta. Noha Henrik mit sem vesz ebből észre, nem tud elvonatkozni testük közelségétől és az orrát megtöltő illattól. Tánc. Na erről van szó! - Te most felkértél? Mi van, ha betelt a táncrendem? - mélyen, dörmögőn suttogja, hogy rajtuk kívül senki ne hallhassa, meleg lehelete játékosan cirógatja a kecses nyakat. - De tudod mit? A tiéd mind. Ments meg SzörnyHellától - kissé drámai hangsúllyal ejti ki a nevet, mintha egy mumusról vagy dementorról beszélne. Mielőtt Halty-nak akárcsak esélye lenne reagálni, kitárja az ajtót és magabiztos léptekkel indul el az asztaluk felé. Heléna a szája szélét rágja, a korábbi intermezzo után nem tudja, meg merjen-e szólalni, ami pont kapóra jön nekik. Ismét illedelmesen kihúzza a széket Liannának, majd ő maga is helyet foglal. Az arcán lévő halvány mosollyal óvatosan Gábor felé sandít, aki majdhogynem lyukat éget belé. Természetesen Henrik szemrebbenés nélkül állja a szúrós tekintetet, s csak azért nem tesz megjegyzést, mert nem volna illendő. Hah, megint úriember!
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 18. 09:14 Ugrás a poszthoz

Kék kiscsibe

A visszakérdezésre nem válaszol, elvégre a következő mondatban megadja az indoklást a nemmel kapcsolatban. Az a helyzet, hogy Masa megérdemelné, hogy kiálljanak és megmérkőzzenek, csakhogy Henrik, tanársága szélén, amúgy is a büntető törvény határmezsgyéjén nem kíván megölni egy diákot. De még csak megsebesíteni sem, hiszen egy zuhanás maradandó károkat is okozhatna - ahogyan a gurkó sem csak fejbe kólintaná, hanem darabokra szedné a fejecskéjét. De ez mind mellékes abban a pillanatban, amikor a levitás büszkesége sérül, hiszen nem elég, hogy teleszart pelenkával eljött és felkészült a lehetetlenre, most még közlik is vele, hogy nem állnak ki vele. Nyilván úgy értelmezi az egészet, hogy Henrik nem süllyed mélyre, esetleg gyermekként kezeli - bár hozzáteszem, ez a viselkedés ezer százalékosan ezt az állítást támasztja alá.
- Felőlem gúnyolódhatsz kiscsibe, nem azért nem állok ki, mert lenézlek vagy gyengének tartalak - mivel látja, hogy kézfogásra itt már nem kerül sor, így zsebébe mélyeszti kacsóit, úgy fürkészi Masa arcát. Azok ott könnyek? Remek, ha még sírni is elkezd, Henriknek fogalma sincs, mit csinál majd vele. Szíve szerint megölelgetné, mint egy jó báty, megnyugtatná, de az, hogy közte és Zippzhar között ilyesmi előforduljon, nagyjából-egészéből lehetetlen. - Ne sértődj meg, hanem viselkedj felnőttként. A dolgok nem mindig alakulnak úgy, ahogy eltervezzük őket - nem akar hatalmas életbölcsességeket mondani, de mégis sikerül. És még csak nem is butaság: Mária elhatározta, hogy párbajoznak és lesz, ami lesz, ezt azonban csúnyán keresztülhúzta Henrik csökönyössége, miszerint nem hajlandó megvívni a kékséggel. A józan észnek néha felül kell kerekednie az egón és a büszkeségen, máskülönben az egész világ egy kibaszott háború lenne. Mindenki ölne mindenkit azon szent meggyőződésből, hogy csorbul a tekintélye, ha nem teszi. Remek lenne. Szerencsére egy idő után mindenki felnő, így Masára is az a vég vár, hogy előbb-utóbb benőjön a feje lágya - bár inkább utóbb.
- Nézd, én elhiszem, hogy felkészültél és tényleg azért jöttél, hogy kiálljunk egymás ellen, de nem akarom veszélyeztetni az életed. Ennyit nem ér meg a büszkeséged - sőt, senki büszkesége sem ér ennyit, de ezt már nem is teszi hozzá. Csak remélheti, hogy a lány megérti, nem ellene, hanem érte vannak az események.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 18. 13:53 Ugrás a poszthoz

Kék kiscsibe

Tudja, hogy a dacos hallgatás mögött csak még dacosabb ellenkezés van, s mondjon bármit, legyen akármilyen kedves és segítőkész, Masa nem azt fogja kihallani belőle, ami valójában benne van. Mindenképp negatív kritikaként értelmezi, egy újabb unalmas felnőtt lenéző beszédének, aki képtelen tisztelni őt magát, mint identitást, képtelen elismerni, hogy igenis lehet csodás. Pedig Henrik nem abban kételkedik, hogy a lány tudna jó terelő lenni, egyszerűen az itt a kérdés, hogy nagyobb-e a szája a mögötte meghúzódó teljesítménynél. Erre pedig a válasz egy határozott igen.
- Jézusom, tényleg erről kell még beszélnünk, Masa? - döbbent és csodálkozó a hangja, nem gondolta volna, hogy ennyire mély nyomot hagyott a másikban egy kis nevetés. Jó, oké, kinevette őt, de ez mind a múlt, ha Henrik is mindenkire megsértődne, aki kineveti vagy lenézi, jó isten, már senkivel sem állna szóba! Túl kell ezen lépni, a levitás azért jött, hogy bizonyítsa, nem egy gyáva kukac, ezt pedig megtette, kész, punktum. A teljesítményéről majd ráérnek vitatkozni a következő idényben. - Nem tudtam, hogy ennyire rosszul esett, nem akartalak megbántani. Ne haragudj - az a helyzet, hogy sok ember úgy hiszi, bocsánatot kérni gyengeség és támadási felület, hogy ettől majd kevesebb lesz a másik szemében. Ebben viszont tévednek. Beismerni a hibáinkat, felvállalni, hogy a másiknak igaza van és mi szúrtuk el, sokkal-sokkal több erőt árul el az illetőről, mintha csökönyösen ragaszkodna hozzá, hogy ő tökéletes. Bár alapjaiban nem érzi úgy, hogy túllépett volna egy határon, elfogadja, hogy a lány számára ez egy érzékeny pont volt, amibe beletalált és lehetett volna... Kedvesebb is.
- Nem akarok veled haragba lenni, nincs miért, szóval állapodjunk meg abban, hogy a következő idényben mindketten megmutatjuk, mit tudunk - elmosolyodik, hangja is ellágyul tekintetével egyetemben. Tényleg nincs szükség arra, hogy háborúzzanak, annyira értelmetlen az egész, egyszerűen csak hagyják maguk mögött.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 18. 14:40 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Erre akaratlanul is felnevet, mert sajnos sok igazság van abban, amit Lianna mond. Heléna maga a megtestesült nőietlenség, semmi tartás, semmi báj vagy kecs nincs benne, olyan, mint egy szépelgő rinocérosz. Tönkretesz mindent maga körül, míg a következményekkel jószerével nem törődik, minek is azt? Valakit megbánthat? Szarni bele, majd kiheveri, neki ahhoz volt kedve, hogy vicceskedjen. Tönkreteszi mások estéjét? Hát és aztán mi van? Ő jól érzi magát, jól szórakozik, a többiek meg oldják meg maguknak. A létező legrosszabb embertípus.
- Tehát kihívásként tekintesz rám... Hízelgő - csintalan mosoly bujkál szája szegletében, miközben az apró nevetőráncok a szeme sarkában kacérkodnak. Hogy lehetne-e ennél is tökéletesebb? Kötve hiszem, de igazából ő Henrik, akármi megeshet. Már épp beleélném magunkat ebbe az idillbe, mikor érkezik a visszakérdezés és egy olyan póz, ami ismételten komolyan vehetetlen. Nem rejtegeti tovább az eddig visszatartott görbét, szabadjára engedve hagyja elterülni arcán. Kékje játékosan siklik végig a nő arcán, majd testén. - Igazad van, lehetetlen. Túl aranyos vagy - noha a legtöbb esetben ez a jelző inkább pejoratív, hiszen mindenki a nagy nőiességét és férfiasságát emeli ki, ez Henrik számára nem jelent túl sokat. Neki fontosabb, hogy ennyire édes legyen a másik, de ízlések és pofonok. Imádja, amikor felhúzza magát, amikor határozottan az asztalra csap, de azt még inkább, mikor mindent elbénázik, amit csak lehetséges.
Nincs más hátra, mint előre, ideje visszatérni a hiénák közé, ezt elősegítendő pedig a férfi úgy dönt, ad egy kezdő lökést Liannának. Az ajtóban állva, noha nem indul meghittnek a pillanat, azzá válik, ahogy testük egymáson csusszan, Henrik forró lehelete pedig a nő nyakán csapódik le. A kellemes virágillat betölti orrát, ettől pedig mosolyogni támad kedve, ahogy egy pillanatra lehunyja szemeit. Mégsem áll meg, bekíséri partnerét a terembe és leülteti oda, ahová való. Ez az ő estéje, az ő nagy napja, az pedig, hogy ezt tiszteletben tartotta, a lány apjától érkező helyeslő bólintás bizonyítja.
- Ne haragudj Henrik - Heléna kényeskedőn nyávogja el a szavakat, s bár a férfi első reakciója az lenne, hogy ne elnézést kérjen, inkább gondolkodjon, végül magában tartja. Egyrészt nem túl kedves, másrészt minek kérjen olyasmit, amire agy híján képtelen? Na erről ennyit. - Semmi probléma - illedelmesen biccent, utána pedig lassanként megindul a beszélgetés az asztalnál, egészen addig, míg Halty apja úgy nem dönt, hogy ideje a nagy bejelentésnek. Feláll, hogy köszöntse a vendégeket, immáron hivatalosan is, majd a tárgyra tér. Henrik, akárcsak a tökéletes támogatók, szinte észrevétlenül nyúl az asztal alatt a nő kezéért, hogy megszorítsa. Nem néz rá és nem szól semmit, ez az aprócska gesztus csupán azért van, mert tudja, Lianna mennyire ideges. Pedig felesleges, hiszen csodálatos, mint mindig.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 21. 23:08 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Hát elérkezett az estének ez a pontja is, mikor Halty végre színre léphet. Miközben apja az emelvényhez sétál, szinte tapintani véli a nőből áradó feszültséget, így ösztönösen nyúl finom ujjaiért, hogy bátorítóan megszorítsa. Nem néz rá és nem mond semmit, egyszerűen csak ott van és csendben támogatja, hiszen ezért jött el. Eközben bensőjét valamiféle büszkeség tölti el, hiszen Liannát, az ő Liannáját épp most nevezik ki jövendőbeli igazgatónak. Amúgy nyilván csak barátilag az övé, de nem tud elvonatkoztatni a ténytől, hogy kísérőjeként a nő most igenis vele van és igenis méltán lehet büszke az elért eredményeire. Most mondhatnánk azt is, hogy eleve el volt rendelve, beleszületett, meg különben is, ki más örökölhetné, ha nem az egyetlen lány, de... De tudja, hogy mennyit dolgozott és dolgozik most is azért, hogy méltó lehessen a címre és kivívja az emberek tiszteletét. Talán nem ont magából napi öt cikket, azonban az a kevés, ami kikerül kezei közül, az megbízható és minőségi, Henrik szerint pedig épp ez a lényeg. Mit ér a mennyiség, ha közben silány teljesítményt nyújtanak?
Míg én ezen elmélkedem, elérkezik a pillanat, mikor Halty-nak fel kell lépnie apja után és pár szót mondania. A férfi egy aprócska mosollyal szája szegletében, alig láthatóan biccent, ezzel is megnyugtatva - de legalább próbálva - partnerét. Biztos abban, hogy tökéletes beszéd lesz, de ismeri már annyira a nőt, hogy tudja, ő ezt egészen máshogy gondolja. Túlságosan pánikolós.
Az egész roppant érzelmes és szép, az örömapa láthatóan meghatódik, ettől pedig apró, alighogy észrevehető könnyek csillannak szemében. Büszke az ő egyetlen, édes pici lányára, aki nemcsak felnő a feladathoz, de túlszárnyal másokat és önmagát is. Talán ezért is lepi meg, mikor Lianna rá emeli tekintetét és neki mond köszönetet. Noha igyekszik leplezni döbbenetét, csak részben sikerül, hiszen mosolya egy másodpercre lefagy arcáról, végül zavartan dörzsöli meg tarkóját és fészkelődik kissé. Tényleg ez volna ő? Henrik, a nagy támogató? Végül is igen. Ha jobban meggondoljuk, az első találkozásuk óta figyel a nőre, óvja és próbál a kedvére tenni, netán megviccelni őt. Mindvégig az orra előtt volt, csak nem vette észre és azt hiszem, ez az a pillanat, mikor rájön, hogy Arie-nak igaza volt. Halty megfogta őt, magával ragadta és egy jó ideje már nem ereszti, akármennyire is tagadja vagy küzd ellene. Hogy szerelmes volna? Kötve hiszem, de gondolatai egyre-másra visszatérnek a nőhöz, az őzike szemeihez, a kellemes virágillatához, a vékony alakjához, a kedvességéhez, az esetlenségéhez, a törődéséhez. Minden apró rezdülésben ott van, csak eddig Lilla, majd a gyász miatt nem figyelt fel rá.
A beszéd végét szinte nem is hallja, annyira sokkolja saját felfedezése, hiszen amit eddig sejteni vélt, most már kőkemény valósággá formálódik. Figyeli, ahogy az emberek gratulálnak neki, ahogy puszit nyomnak arcára és átölelik. Nem tétlenkedik hát ő sem, felkel a helyéről és türelmesen, sorban állva várja, hogy Lianna hozzá is eljusson. Amikor ez megtörténik, elmosolyodik, szeme pedig különösen csillan, mintha valami megváltozott volna.
- Csodálatos voltál. Köszönöm - mielőtt még esélye lenne meggondolni magát, közelebb hajol a nőhöz, hogy egy leheletnyi csókot nyomjon kipirult orcájára, majd, mintha mi sem történt volna, felegyenesedjen. A zenekar eközben felállni látszik, a többi vendég pedig, akik eddig nem óhajtották őszintén kinyilvánítani örömüket - mivel egyértelműen nem örülnek -, megindulnak kettejük felé. Henrik tudja, hogy elérkezett a most vagy soha pillanata, mivel a fafejű Gábor is épp feltápászkodik, hogy lecsapjon a nőre. - Mivel megkértél, hogy egész este táncoljak veled... - huncut mosoly játszik arcán, míg a nevetőráncok kacéran gyülekeznek szemei sarkában. Nem hagyhatja ki, hogy ugrassa a másikat, vagy épp zavarba hozza. Enyhén meghajol, kezét kinyújtja. - Szabad lesz? - kék íriszeit a nőébe fúrja, ellenállhatatlan görbéje pedig töretlenül nyugszik arcán. Mondj igent.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 23. 18:41 Ugrás a poszthoz

Donovan
nem fair, hogy én nem tudok ilyet :C

Az utóbbi időben csak úgy elrepülnek a napok. A hűvös idő beköszöntött, így ő szövetkabátjában, hosszú haját hátrasimítva várakozik a vonatállomáson. Az a helyzet, hogy egy kollégáját várja, aki egy igen érdekes varázstárggyal érkezik hozzá. Szerinte köze lehet a fekete mágiához, amiben ki is lehetne nagyobb segítségére, mint Ambrózy Henrik? Éppen ezért teljes inkognítóban pattant vontra, hogy Bogolyfalvára jöjjön, még talán a férfi sem tudja, milyen kinézettel várhatja. Azt érdemes tudni ugyanis, hogy az illető metamorfmágus, csak azzá nem változik, amivé nem akar, úgyhogy guess what, minden bizonnyal jól meg fog lepődni.
Karórájára pillant és úgy dönt, amíg várakozik, vesz magának valamit. Ezúttal nem késik ugyan a vonat, most ő érkezett jóval korábban az érkezési időpontnál, pusztán azért, hogy még véletlenül se késsen el. Ha tényleg olyan fontos és titkos a dolog, akkor nem árt, ha mindent és mindenkit szemmel tart. Ki tudja, talán követik ismerősét.
A sorhoz érve szinte egyből megpillantja azt az aurornőt, aki a ki tudja hanyadik meghallgatáson volt jelen. Kristálytisztán emlékszik rá, hiszen ő volt az első, aki azt mondta, megváltozott a Minisztérium álláspontja és már nem a férfit gyanúsítják. Ugyan Henrik biztos abban, hogy a szobában elhangozva ez hazugság volt, de mivel egy-két hétre rá valóban lezárták ügyét, így már nem állítható teljes bizonyossággal, hogy nem mondott igazat. Akár a nő tett valamit, akár nem, azóta nem találkoztak. Megköszönnie csak illene, no meg persze, ha már itt jár, sosem árt tudni, hogy haladnak a nyomozással - már amennyiben tényleg indult újabb nyomozás. Messziről jött ember úgyis azt mond, amit akar, de talán ez a példány megbízható. - Jó napot Donovan kisasszony! - egy kedves mosoly kíséretében lép oda hozzá, ám szigorúan ügyel arra, hogy se illemet, se magánszférát ne sértsen, illetve ne higgyék azt, hogy tolakszik. - Biztosan emlékszik rám, Henrik vagyok. Tudom, nem ez a legalkalmasabb időpont, de van esetleg bármiféle előrehaladás az ügyben?
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 23. 19:26 Ugrás a poszthoz

Donovan
ami késik, nem múlik :p

Henriknek fogalma sincs róla, hogy a nő minden emlékét elvesztette. Ez a baj azzal, ha egy ügyet teljes titokban tartanak, persze valahol érthető is. Mekkora botrány lenne abból, ha kiderülne, hogy valaki sportot űz abból, hogy aurorokra támad? Abból persze még nagyobb, ha kiderülne, hogy a rend őrei sötétben tapogatóznak és még csak elindulni sem tudnak egyetlen vonalon sem. Ez mondjuk vonal híján nehéz is lenne.
Éppen ezért, mikor Ophelia-hoz lép, nem arra számít, hogy a másik majd irulni-pirulni fog, arra meg pláne nem, hogy ilyen szótlan lesz. Nem így ismerte meg, megszokta a terjedelmesebb kifejtéseket. Bár a hebegést nem tudja mire vélni, azért hagyja, hogy Donovan összeszedje magát és még rá is kérdez konkrétan arra, ami érdekli, ezzel is kicsit segítve a megvilágosodást. Zsebre dugja kezeit és kicsit furcsa arckifejezéssel konstatálja, hogy épp az előbb lett Ambrózia Henrik. Mi tagadás, lehetne rosszabb is, de azért csak megtartaná az eredetit.
- Ambrózy - kedves hangsúllyal javítja ki, miközben egy addig bujkáló mosoly haloványan megjelenik arcán. Nehéz úgy beszélgetni valakivel, ha nem tudsz a szemébe nézni, de túlságosan bizalmaskodó volna, ha egyszerűen megemelné a fejét állánál fogva, ezzel pedig rabul ejtve a zöld szempárt. Úgyhogy marad a fejtetővel való aktív kommunikáció. - Azt hiszem, nem volt ez olyan régen. Tudom, hogy valószínűleg nem beszélhet róla, de mivel én is érintett vagyok, talán tud mondani egy s mást - továbbra is végtelen türelemmel viseltetik, lassan szobrot is lehetne állítani neki, a szótárban ennél a szónál ő a fogalom. De most már azért jó lenne valami konkrétumot is megtudni.
Utoljára módosította:Ambrózy Henrik, 2019. november 23. 19:41
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 26. 11:22 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | egy más világ

Szinte lassított felvételben érzékeli azt az időintervallumot, míg Lianna végre odaér hozzá. Teljes szívéből köszöni meg a beszédben elhangzottakat és nem minden célzatosság nélkül ad a puha arcra egy leheletnyi csókot. Mégis óvatosnak kell lennie, mert az örömapán túl sok más szempár is érdeklődve figyeli kettejüket. Már az is gyanús, hogy együtt érkeztek, de nem alkotnak egy párt, mi több, egyenesen barátoknak kiáltják ki magukat, de közben létrejön köztük egy ilyen meghitt pillanat. Márpedig ez járt nekik.
Henrik meghajol, hogy felkérje táncolni a teljesen elvörösödött nőt, amikor pedig kezeik végre egymásba kulcsolódnának, megjelenik Halty apja, aki egyetlen mondattal rendezi le a parkettre lépés körülményeit. A férfi kedvesen biccent és látva a nő kétségbeesését, még szélesebben kezd mosolyogni, amilyen szemtelen, még integet is egyet. Csak arra kell figyelnie, hogy amikor úgy hozza a helyzet, akkor Gábort megelőzze, hiszen a szükséges két perc igen hamar letelik és akkor egyszerre fognak keselyűként lecsapni. Illetőleg Henriket nem minősíteném annak, de vetélytársa nagyon is az. Láthatóan erősen fixírozza őket, ami arra enged következtetni, hogy ő szándékozik ellopni a második táncot.
Figyeli, ahogy kecsesen mozog, majd tekintetük egymásba kapcsolódik. Nem tudja levenni róla a szemét egész este és vágyik azután a friss virágillat után, mely a nő bőréből árad. Olyan ő, mint a tavasz, kellemes és enyhe szellő, ami megcirógatja az ember arcát, játékosan bekúszik a kabátok alá, de egy kellemes borzongáson túl nem okoz gondot. Huncutul kacsint az emberre az első napsütésként, amit meglát és az utolsó rózsaszín vonalként, mielőtt eltűnne este. Kifinomult és színes, érzéki, de határozott. Noha sokszor tűnik tétlennek és döntésképtelennek, valójában mindig tudja mit akar - legalább annyira tudja, mit akar, mint Henrik. Lassan letelni látszik az idő, amikor valaki hozzásimul a karjához, ez a valaki pedig nem más, mint Heléna. - Ó Henrik - próbál nagyon érzéki és szenvedélyes lenni, ezzel azonban csak azt éri el, hogy nem nyávogós. Máris jobb egy fokkal. - Kérj fel táncolni - a férfi kérdőn pillant le rá, majd felemelvén fejét látja, hogy idő van és Liannát kell lekérnie. A francba már! Egy mosolyt erőltet arcára és miközben lehámozza magáról a lány karmait, odahajol a füléhez, hogy csak ő hallhassa, amit súgni kíván.
- Akkor sem táncolnék veled, ha te volnál az utolsó nő a földön - ezek után felegyenesedik és a szöszi döbbent, felháborodott tekintetével találja szemben magát. Nos, ha eddig sejtette, hogy botrány lesz, akkor most már tudja, mert egyszeriben, felkészülni sincs ideje, a cicababa tenyere az arcán csattan, neki pedig kissé oldalra billen a feje. Wáoh. - Te bunkó! - nem kiabál, de elég hangosan sziszegi ahhoz, hogy a körülöttük lévők értsék. Csak az a probléma, hogy ebből kifelé nem éppen az jön le, hogy Henrik lekoptatta volna, sokkal inkább az, hogy valami disznóságot tett vagy mondott. Megigazítja zakóját és Gáborral egyszerre indul meg Halty felé. Nem törődik azzal, hogy mindenki megbotránkozva fordul utána, ahogyan az arcát bizsergető érzést is figyelmen kívül hagyja. Ha csak egy lépéssel is, de előbb ér oda, ekkor pedig finoman meghajol.
- Szabad egy táncra? - kinyújtja kezét, ekkor pedig Gábor ugyanezt teszi. Az a baj ezzel, hogy valószínűleg Lianna végignézte az iménti intermezzot és fene se tudja, mit gondol most. Henrik csak remélni meri, hogy őt választja majd.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. november 26. 19:53 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | végre az én világom

Nem azt mondom, hogy ideges, de ahogy Liannához lép és vele egy időben Gábor is a nő felé nyújtja kezét, szíve kihagy egy ütemet. Látja a csinos arcot és a csalódottságot, ahogy azt is, ahogy lassított felvételben fordul a másikhoz. Tekintete a távolba réved és egy pillanatra talán le is hunyja azt, mert elkönyveli, hogy ezt borzasztóan elrontotta. Nem elég, hogy Helénát nem túl udvariasan elküldte a vérbe, de még Halty sem hajlandó vele táncolni, mert inkább választja a pipogya, semmirekellő Gábort, aki csak az örökségére hajt. Ha tudta volna, hogy a csaj lekoptatása ilyen áldozatokkal jár, inkább felkérte volna táncolni, bár van egy olyan érzése, hogy abból még rosszabbul jött volna ki. Igazából ott, abban a pillanatban nem tehetett semmi jót, mert, ha kedvesen utasítja vissza, tovább lóg rajta, ha felkéri, a nő soha többé nem áll szóba vele, de így, hogy megmondta a valót... Nos, dráma van.
Egy végtelenségnek tűnő percig várja az ítéletet, amikor is vetélytársát visszautasítják. Noha igyekszik visszafogni magát, úrrá lesz rajta a megkönnyebbülés és az addig benn tartott levegőt kiengedi. Be kell vallania, hogy Helénáénál nagyobb pofon és megaláztatás már csak az lehetett volna, ha partnere nem az ő kezét fogadja el. Mérhetetlen boldogságban úszik, kezét Lianna hátára csúztatja, míg a másikkal finoman rászorít a kecses ujjakra. Nem teketóriázik soká, nem adja meg a lehetőséget, hogy meggondolja magát, álomszerűen jól perdíti táncra magukat. Noha egy salsa vagy tangó kifogna rajta, keringőben verhetetlen. Szerintem ez az egyetlen tánc, amit baromi nehéz elrontani.
Ahogy Zainára néz, látja rajta, hogy valami nem stimmel. Mivel nem szólal meg, így vár, de azért valahol zavarja, hogy nem néznek egymás szemébe. A jelenlegi pillanat nem épp megfelelő arra, hogy romantikusan megemelje a fejét mutatóujjával, ezzel kényszerítve őt, hogy tekintetük összefonódjon. De hála istennek, Halty végül nem tudja magában tartani a kérdését és felteszi. Nem mintha Henrik nem tudná tökéletesen jól, hogy ez csak a puhatolózás.
- Őszintén? Megérte. Hadd fájjon - somolyogva tekint el Heléna felé, aki, mikor meglátja, azonnal elfordul tőle. Nagyon nehéz megállnia, hogy ne nevessen fel, így csak némán rázkódó vállai adnak tanúbizonyságot arról, milyen jól mulat. Végre azt csinálhatta, amit már az első pillanatban is akart. Bár úgy van vele, hogy a nő hadd főjön a levében, végül megkegyelmez neki, mert tudja, hogy a kíváncsiság megöli rögvest. Azt feltételezni sem meri, hogy talán féltékeny lenne, elvégre barátok, ha a férfi haza akarná vinni a szőkét, megtehetné. - Gondolom már kész összeesküvés elméleteket szőttél a fejedben és magad előtt látod a Helénával közös esküvőmet és három csodaszép gyerekemet... - hallatszik hangján, hogy ugyan próbál komoly maradni, ez nem igen sikerül neki. Tart némi hatásszünetet, mielőtt úgy érezné, pattanásig feszültek Lianna idegei. Hiába, ha annyira buta, hogy egyáltalán feltételezi, hogy hősünk akárcsak gondolati síkon is leáll azzal a mihasznával, akkor megérdemli, hogy bűnhődjön. Eközben tovább táncolnak a zene ritmusára, mert szégyent mégsem hozhatnak magukra.
- Megmondtam neki, hogy akkor sem táncolnék vele, ha ő lenne az utolsó nő a földön. Azt hiszem kicsit kiborult ettől a nyilvánvaló információtól - megvonja vállát és megkönnyebbülten konstatálja, hogy végre valahára már nem őt nézik. Heléna amúgy sem hiszi, hogy elbüszkélkedne csodálatos teljesítményével, miszerint piócaként mászott a férfira. Ha mégis, akkor Henrik sem átall majd megjegyzést tenni. Már persze véletlenül. - Szóval ezért kaptam a pofont. Amúgy nem volt erős, simán elviselem - egy széles mosoly terül el arcán, íriszei huncut csillogásukkal keresik Halty szemeit. Na gyerünk kislány, hagyd abba a dúlást-fúlást.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 2. 13:13 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | végre az én világom

Nem tudja nem észrevenni a Liannából áradó feszültséget. Persze bármennyire is legyen szemfüles, azt már nem tudná megmondani, miért ilyen merev: dühös lenne tán? Esetleg haragudna, amiért így lejáratja az estélyen? Igen, minden bizonnyal ez lehet az oka, elvégre egész idáig megmentette őket a bukástól azzal, hogy visszajöttek, most viszont a nőnek nem volt ráhatása az eseményekre. Hogy is lehetett volna, mikor büszke édesapja karjaiban táncolt? Henrik pedig ahelyett, hogy erőt vett volna magán és finoman visszautasítja azt a piócát, inkább abszolút nem úriemberként közölte nem túl kedves véleményét. Bár persze pofont nem érdemelt, az csak a dráma része volt, mégis úgy érzi, hibát követett el, Halty tekintete, vagy inkább a tény, hogy rá sem néz, már megingatja ebben a hitében.
Végül aztán van lehetősége visszavágni. Hiszen azt feltételezte róla, Ambrózy Henrikről, hogy egy ilyen Heléna félével összeállna! Még a gondolat is sértő, nemhogy valaki elhiggyen ilyesmit vagy feltételezzen, pláne egy pofonból. Úgyhogy a férfi nem kíméli, húzza kicsit az agyát, hamiskás mosolya árulkodik arról, milyen jól is szórakozik. Valahol mélyen legbelül elégtétel számára a nő zavara, ahogy egy hangyányit szenved a saját maga által kreált szörnyűséges képek hatására. Megérdemli. Még hogy azzal a fruskával a mi csodálatos Henrikünk, na de kérem! - Már késő. Egyébként is, csodaszép gyerekek lennének, nem? Vakítóan kék szemekkel, sötét hajjal... Az egyik rá hasonlítana, a másik rám - kissé töprengőn emeli meg fejét, mintha csak átgondolná, milyen is lenne. Az más kérdés, hogy zakója alatt kirázza a hideg, elvégre ki akarna Helénától gyereket? Egyáltalán ki akarná Helénát? Na hát ilyen kardinális kérdéseken kell elgondolkodni azelőtt, hogy elképzelnénk ezt a családi idillt.
Mikor úgy érzi, hogy a büntetés mértéke azonos az elszenvedett rágalmazások okozta becsületsértéssel, végül elárulja a nagy titkot. Ez egyébként minden vicc nélkül, tényleg szórakoztatja és, ha újrakezdhetné, megint megtenné, abszolút megérte az a pofon. Már az arca se zsibbad annyira, még egy fél óra és mindenki el is felejti, ami történt. A szőkét kivéve, ő minden bizonnyal egy életre megjegyezte magának.
- Hát igen, szent ég! Miket feltételezel rólam? - rosszalló pillantással figyeli, ahogy Lianna felszabadultan nevet a nyomorán. Igen, itt most nyomorról beszélünk, próbálna meg rátok mászni egy ilyen tapadós pióca! Maga lenne a tragédia, ha ez tetszene a férfinak, én mondom, vagy legyen a nevem Adalbert. Pedig nem az. Miközben én itt fejtegetem a gondolataimat, a nő valahogy közelebb kerül Henrikhez, s megnyugtathatok mindenkit, már csak ő hallja, amit mond. Merthogy minden más zaj elenyésző amellett a lágy női hang mellett és a szavak mellett, a körülmények már nem is olyan fontosak. Éppen ezért kihasználja a helyzeti előnyt, hogy a másik húzódott oda. Az eddig lapockákon nyugvó kéz óvatosan és még az etikett határain belül egyensúlyozva csúszik a vékony derékra, hogy esélyük se legyen eltávolodni egymástól. Talán illetlenség ilyesmit csinálni egy total official eseményen, de értsétek meg, ez itt a lehetőség. - Csak nem féltékeny vagy? - felvonja fél szemöldökét és huncut, pimasz mosollyal arcán fürkészi a másik vonásait. Tudjátok, hogy Henrik sportot űz abból, hogy zavarba hozza Liannát, miért lenne ez most másképp?
- Szóval még tetszem is. Már biztos, hogy aggódtál, hogy lecsapnak a kezedről - hangjából kihallik, hogy csak ugratja a másikat, s hogy ez egyértelmű is legyen, felnevet. Nem harsányan, épp csak annyira, hogy a finom kezek alatt megrázkódjanak az erős vállak és a tökéletesen fehér fogsor finoman megvillanjon. Ha el is akarna húzódni, nem tudna, hiszen a férfias karok magabiztosan tartják, egy leheletnyivel még közelebb húzzák, míg az élénk, kék szemek áthatóan fúródnak a barna íriszbe. Ajkai egy óvatos görbévé szelídülnek, ahogy nevetése alábbhagy, a sok ember pedig olyan, mintha nem is létezne. A zene szinte elhal, ösztönösen mozognak az ütemre, mintha természetes volna, de számára már kiiktatták a világot.
Kár, hogy a rögvalóság mindig akkor üt be, amikor nem kellene. Merthogy ebbe az idilli pillanatba csak egy csúszómászó hiányzott: Gábornak hívják és épp a torkát köszörüli, hogy lekérhesse Halty-t. Henrik túl hirtelen tér magához és nem túlzottan elégedett azzal, amit lát. Így hát illedelmes mosoly kíséretében lassít a tempón, hogy a nő döntsön: megy vagy marad? Ha most visszautasítja, az édesanyja boldogtalan lesz, ha azonban vele tart, Henriknek mond nemet. Nehéz döntés, de egyszer mindenki választás elé kerül.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 2. 16:31 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | végre az én világom

Az indoklásra felvonja szemöldökét. Még hogy jobbat? Egy olyan emberről beszélünk, akit a saját szülei meggyilkolásával vádoltak, amit ráadásul a fekete mágia egyik legsötétebb ágával követtek el, vérmágiával. Akit a menyasszonya, A Nő egyszerűen megcsalt és félredobott, mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá. Ő pedig beverte a kedves szerető képét. Ő volna a jó ember, aki különbet érdemel egy Helénánál, aki ugyanolyan borzalmas, mint ő, csak másképp? Nem, Henrik ebben nem hisz. Abban hisz, hogy valamiféle hibát el kellett követnie, hogy most ez a helyzet, de nem tudja, mi lehet az. Pedig szívesen kijavítaná, ha csak ezen múlik az egész.
- Ez kedves tőled, de mindketten tudjuk, hogy nem így van - egy magabiztos mosolyt villant, mintha épp közölte volna, hogy hűvös van odakint. Hangja nem tűr ellentmondást és látszik rajta, hogy ezt a témát semmi szín alatt nem hajlandó folytatni, főleg nem itt. Remélhetőleg a nő is megérti, hogy a ki illik kihez kérdéskört, pláne annak tekintetében, hogy a férfi mit érdemel és mit nem, baromira nem itt kell boncolgatniuk. Mert igen, magabiztos az esze, a kiállása, a külseje, a munkája és a pótcsaládja miatt. De van ezernyi dolog, amit szégyellhet és amik folyamatosan arra emlékeztetik, hogy tönkreteheti a jó hírét olyan embereknek, mint amilyen Lianna is. Mégis, mindezektől függetlenül is szereti a mosolyát, ezt az élénk piros színt, ami beborítja egész arcát, egész le a nyakáig, ahogy lesüti a szemét, egy könnyed érintéssel pedig szikrát csihol egész testében. Ezt a vékony alakot, ezt az éteri lényt, aki megjelenik és beragyogja a helyiséget mindenféle erőfeszítés nélkül és, aki mellett Heléna legfeljebb csak piszok és sár lehet.
- Nem igazán, szóval fejtsd ki kérlek - csak azért is tovább piszkálja a másikat, s ha létezik a vörösnek mély árnyalata, minden bizonnyal az is fehérnek hat a pirospozsgás archoz képest. Folyamatosan rázkódik válla, egyszerűen képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy piszkálja a nőt. Pedig igazán lehetne úriember, aki csak mereven tartva körberopja vele a parkettet kétszer és tovább is adja... Gábornak.
Mert igen hölgyeim és uraim, ha valaki azt hitte, hogy ebben a történetben nincsenek csavarok, az most üljön le és álljon fel, mert rohadtul vannak. Mert a jó sohasem nyeri el jutalmát, sem a rossz méltó büntetését, ez itt nem egy Disney mese, ez itt a valóság, ahol rajtuk kívül még sokan vannak. Jelen esetben pontosan eggyel többen, mint az indokolt lenne. Henrik hát lelassít, tekintetét azonban a terem egy pontján nyugtatja. Nem akarja látni sem Halty reakcióját, sem a másik önelégült vigyorát, amikor majd a nő igent mond. Mert igen, fel van rá készülve, a kedves mama minden bizonnyal ki lesz borulva, ha legalább egy csodaszép keringőt nem keringenek el ezek ketten. Érezhetően lazul szorítása és állkapcsa enyhén megfeszült, amikor meghallja, hogy "sajnálom". Leperegnek előtte az imént történtek, ahogy egymásba fonódott tekintetük, ahogy a csinos derékra siklott keze és már épp eresztené el Liannát, mikor... Mikor a homlokát megérzi mellkasán és meghallja a mondatot. Na várjunk csak, pörgessük vissza, nem mondott igent? Henrik gondolatban szépen rányomott a replay gombra, így pedig beúsznak tudatába az alig meghallott szófoszlányok, miszerint "sajnálom Gábor", tehát nem Henrik. Merlin fizesse meg.
- Lehet neked is olyan nyilvánvalóan kéne fogalmaznod, mint nekem. Nem hiszem, hogy felpofozna, ellenben megszabadulnál tőle - arcára széles mosoly költözik, ahogy elképzeli Gábort, miközben a nő megmondja a magáét. De lenne ott apró légy a falon, te jó isten. Eközben realizálja, hogy már rég megálltak, míg körülöttük táncolnak és Halty továbbra is fejét a kellemes öltöny anyagának nyomja. - Lianna? - kedvesen tolja el picit magától és megvárja, hogy a nő ránézzen. Végtelenségnek tűnő másodpercekig állnak a tánctéren, míg Henrik jobbja végre mozdul, hogy a korábban előrehullott tincset visszaigazítsa oda, ahol volt. Keze egy pillanatig elidőz a szép arcon, hüvelykje végigsimít a puha bőrön, aztán sajnos folytatja a gondolatmenetét. - Útban vagyunk - finoman összekulcsolja kezeiket és kedvesen unszolja indulásra, elvégre ő nem ragaszkodik ahhoz, hogy órákon keresztül keringjenek. Az a pillanat pedig... Na az tökéletes volt. De nem itt és nem most. Talán máskor, ha csak ők lesznek, vagy legalábbis nem egy ilyen helyen, akkor másképp végződik majd. Talán majd egyszer.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 9. 10:51 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | végre az én világom

Talán túlzás azt mondani, hogy Lianna percről perce édesebb, ám Henrik mégis úgy érzi, sokáig tudná nézni a pírtól rózsás arcot. S bár ő csak ugratja a másikat, az ajkain őszintén kibukó válasz meglepi a férfit, aki kis híján lépést is téveszt, azonban a külvilág számára ez észrevehetetlen. Tekintetében zavar csillan, ahogy a nő arcát fürkészi, mégsem szól semmit, csak próbálja feldolgozni az információt. Akkor ez most jó, igaz? Nem akarja, hogy más legyen a karjai közt, hogy mást szeressen és mást csókoljon. Mert Halty-t igenis csókolná, bolondulásig szeretné, ha azon múlna, a tény pedig, hogy a nő félti ezt a lehetőséget, s nincs ínyére másnak átadni, valamiféle különös érzést kelt Henrikben. Ő nem a hősszerelmes típus, nem fog sárkányokkal küzdeni, sem szerenádot adni egy kései órán szíve választottjának ablaka alatt. Ő az a fajta, aki tudja, mit akar, s megadja ugyan, amire társa vágyik, nem válik nyálassá, sem csöpögőssé. Úgy szeret, ahogy elvárja, hogy szeressék, s úgy törődik, ahogy elvárja, hogy törődjenek vele. Apró, gyengéd érintésekkel, el-elkapott pillantásokkal, jelentéktelen gesztusokkal, melyek később meghatározóvá növik ki magukat. Nem tolakszik és nem támad, finoman kopogtat és kivár, türelmesen tesz kis lépéseket, hogy végül megszerezze, amit akar.
Az, hogy visszajöttek az estélyre, s ez a mostani puha érintés is azt tükrözi, hogy gyengéd érzéseket táplál Zaina iránt, melyek ugyan még nem kiforrottak és közel sem stabilak, de alakulnak. Már látja, már érinti, már vágyik utána, s hajlandó akár áldozatot is hozni, noha nem eget rengetően nagyot. Ha nem itt és nem most lennének, talán merne bátrabb lenni és kezdeményezni, itt azonban, ahol ennyi szempár figyeli őket, egyszerűen nem illendő, ráadásul egyiküket sem hozhatja kellemetlen helyzetbe. Épp most szögezte le a kedves apukának, hogy nincsenek tisztátalan szándékai a lányával, ha hirtelen ország-világ előtt rámozdul, könnyen odavész a szavahihetősége. Egyébként sem jutottak még el odáig, hogy ilyesmi szóba jöhessen, így az udvarlás szolidabb, kevésbé direkt formáját részesíti előnyben. Finoman kivezeti Liannát a tömegből, hogy a nő végül nem máshoz, mint a pezsgőspohárhoz forduljon segítségért. Talán ezért nevetteti meg Henriket az elhangzó mondat.
- Kísérői kötelességemnek tekintem, hogy ezt megakadályozzam - hamiskás mosollyal arcán figyeli, ahogy egy újabb korty csúszik le a nő torkán, ekkor ugyanis ő is úgy dönt, hogy az eddigi eseményekre megiszik egy pohárkával. Miközben belekóstol, körbepillant és nem tudja nem észrevenni a vizslató szempárokat. Nem mintha egy fikarcnyit is érdekelné, mit gondolnak mások, hiszen az ő jó hírének már igazán mindegy, azonban a nőét nem hagyhatja veszni. Szíve szerint egy üveg pezsgővel zárná ezt a remekbe szabott estét, azonban nem teheti meg.
- Lassan ideje lesz indulnom - órájára pillantva konstatálja csak, hogy már órák óta itt vannak, a vendégek pedig jószerével az utolsó falatokat csipegetik a svédasztalról is. Annyira lefoglalta, hogy minden tökéletes legyen, főleg ő maga, hogy észre sem vette, milyen gyorsan tovatűntek a percek, majd az órák. Bár lenne rá lehetősége, sőt ennél jobbat keresve sem találhatna, mégsem kérdi meg a nőtől, vele tartana-e. Elvihetné, hogy beüljenek valahová, esetleg maradhatna tovább, de elfáradt, mind testileg, mind lelkileg. Heléna és a folyamatos piócáskodása, valamint Gábor nyomulása kellően kiélezett idegeket követeltek. Egyszerűen csak elég volt. Egyetlen hajtásra issza meg a kristályban fénylő alkoholt, hogy aztán az üres poharat az egyik asztalra tegye. - Köszönöm, hogy rám gondoltál. Ezzel a maréknyi emberrel már fél kézzel is elbánsz - ahogy körbepillant, látja a vendégeket szedelőzködni, tehát ők is indulnak. Nincs már miért maradnia, azt pedig nem várja, hogy marasztalják. Acélkék íriszeivel a nő tekintetét próbálja elkapni, hiszen elbúcsúzniuk el kell. Csak már fogalma sincs, hogyan tegye.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 12. 10:02 Ugrás a poszthoz

Hanna
szeretem a lelkes jelentkezőket

A tanév megállás és pihenés nélkül dübörög, Henrik pedig egyik órát tartja a másik után. Tulajdonképpen ez jó hír, hiszen tanulóinak száma minden évfolyamon eléri a maximumot, ez azonban amennyire örvendetes, annyira megterhelő is. Noha az okkultizmus alapjaiban véve egy érdekes tantárgy, nem oktathat a megszokott, nyers módszerekkel. Mi több, még ebbe az amúgy lebilincselő anyagba is igyekszik minden órán valami újat, valami izgalmasat csempészni, így tartva fenn a folyamatos érdeklődést.
A mai nap ez volt a harmadik alkalom, hogy kiállt a diákság elé, hogy előadjon az exorcizmusról. Utolsó évfolyam, a többit, amit tudniuk kell, már tudják. Mikor végez, egy kedves mosollyal jelzi és szélnek ereszti a tömeget, ő pedig asztalánál marad, hogy összerendezze jegyzeteit. Néhány lány feltűnően lassan pakol, ő azonban ezt aligha veszi észre, túlságosan lefoglalja, hogy van ugyan egy lukas órája, utána jöhetnek az ötödikesek. Mikor ismételten felnéz, hogy ellenőrizze, mindenki elhagyta a termet, néhány szőke tincs lebben be az ajtón és egyenesen, határozottan felé tart. Szemöldöke kérdőn ível feljebb, jelezvén, hogy a látogatás nem várt, ámde cseppet sem kellemetlen.
- Igen, én volnék. Miben segíthetek? - fiatalkának tűnik, most kezdhette meg a tanulmányait, mégis láthatóan igyekszik a leginkább felnőttesen viselkedni. A látvány hatására egy apró, óvatos mosoly jelenik meg szája szegletében. Egyre jobban érdekli, mi lehet az ügy, amiért keresik, a válaszra pedig nem is kell olyan sokat várnia. Homlokát ráncolva hallgatja a tényeket és a végén bólint egyet.
- Elképzelhető, de hadd kérdezzem meg, melyik évfolyamra jársz? - noha az órái telt házasak, az újonnan érkező diákokat is mindig készséggel fogadja, ha kell, hozat be még egy padot és széket. Az, aki tanulni kívánja a tárgyát, semmiképp sem járhat rosszul, ezt pedig a tanulmányin is pontosan jól tudják, elvégre kiadta az ukázt, hogy szorítsanak helyet bármely tanuló számára, aki részt kíván venni óráin. - A tanulmányi osztályon ugyanis jeleztem, hogy mindenki jöhet, férőhelytől függetlenül, egyedül az évfolyam szabhat gátat ennek - tehát, ha túl fiatal vagy, kívül tágasabb. Az persze más kérdés, hogy Henrik miért is nem első évfolyamtól viszi. Talán pont azért, hogy ne tizennégy, hanem tizenöt évesen találkozzanak először a mágia ezen ágával. Nem mintha jelentene bármit is ez az egy év.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 24. 13:08 Ugrás a poszthoz

Kék kiscsibe

Tény, hogy Masa egy kicsit idegesítő, felelőtlen, gyerekes és meggondolatlan. De ettől még biztos kedves lány, csak Henriket ki nem állhatja és folyton borsot tör az orra alá. Most is, mikor épp kedves és normális, forgatja a szemét, aztán fintorog. Pedig tudja ám a férfi, hogy mennyire odavan érte a lány, hiszen megkukkolta - jó, ez csak vicc, de ettől még igaz, hogy tök csendben ácsorgott és nézte a félmeztelen Henriket. Nem ítélem el, ha a helyében lettem volna, még lehet a nyálam is elcsöppen, de ez csak az elfogultságomból adódik. Minden nőnek egy ilyen csávót kívánok az életébe, én mondom!
- Nincs mit - megvonja vállát és igazából nincs több mondandója. Ha a levitás elfogadja, hogy ez így jobb mindenkinek, akkor részéről vége a beszélgetésnek. Egy könnyed mozdulattal hajol le a ládáért, hogy megemelve azt ismét szembenézzen Máriával. Nem tudja, mik lennének a megfelelő szavak, hiszen elsőre csak atyai jótanácsok jutnak eszébe, de azt meg már megtanulta, hogy feleslegesen mondja. Csak még nagyobb ellenszenvet szül, ha kedves próbál lenni - mondjuk ilyet még nem baszott Európa, hogy valaki ennyire hülyén kezelje le azt, ha vigyáznak rá, de semmi baj. Így hát végül amondó, kezet se nyújt, mert a legutóbb se fogadták el, ami amúgy nem kis neveletlenségre vall.
- Hát akkor... Az óráimon találkozunk - elmosolyodik, azonban görbéje finoman szólva is szemtelen. Megkapta a diákok névsorát, akik felvették a tárgyát, ezen pedig Marcsi is ott virít. Nem mondhatnám, hogy nem tölti el némi nemű elégtétellel, hogy a szart is kitaposhatja ezek után a levitásból - úgyse teszi, nem pikkel rá -, erről azonban egyedül félreérthető arckifejezése árulkodik. A szeme sarkában gyülekező nevetőráncok elárulják jókedvét, azonban nem várja meg, hogy Masa reagáljon, ellép mellette, hogy minden felszerelést a helyére vigyen. Mi a tanulság ebből az esetből? Sohase kezdj olyannak, aki erősebb nálad, főleg akkor ne, ha fogalmad sincs, ki ő. Érdekes tanévnek nézel elébe Zippzhar.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 24. 13:26 Ugrás a poszthoz

Izabella
beszéljünk a tyúkanyó kiscsibéjéről

- Köszönöm - válasza mellett biccent is egyet. Tényleg elkeserítőnek találja, hogy mondjon bármit, Masa támadásnak és sértegetésnek fogja fel. Persze mondhatnánk, hogy az öltözőben történtek kellően megalapozzák ezt a feltételezést, de azért nem volt az olyan durva. Meg lássuk be, meg is érdemelte, hogy ott és akkor Henrik úgy beszélt vele, ahogy. Fennhéjázó volt, túlzottan magabiztos és öntelt, ha azt hitte, bárkit átverhet, miközben az öltözőajtó kulcslyukán keresztül kukucskált. Teljesen mindegy, minek szánta, csak az volt a fontos, hogy jött le. Arról nem is beszélve, hogyha ugyanezt mondjuk egy rellonossal csinálja végig, nagyon változatos, ám cseppet sem pozitív kimenetelsorozatot tud elképzelni.
- Tényleg nem szeretném, ha büntetést kapna - fontosnak tartja ismételten leszögezni ezt a nem elhanyagolható tényt. Ha büntetni akarná, tanárként könnyedén megtehetné, de a célja nem a szankcionálás, hanem az okítás. A tanulságok levonása elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerüljük ugyanazon hibák elkövetését a jövőben. - Viszont bízom abban, hogy Önre talán jobban hallgat majd. Köszönöm, hogy foglalkozik az üggyel - tulajdonképpen Masa egy egész üggyé nőtte ki magát, ez azonban jelen esetben egyáltalán nem bók. Még csak most érkezett a kastélyba, hogy tanítson, de máris meggyűlt a baja az egyik diákkal. Ráadásul az ember azt hinné, majd egy eridonos vagy rellonos lesz a nehéz eset, de nem, a kékek közül sikerült kifognia a legrenitensebbet. Mert kétség kívül a Levita nem bővelkedik olyan bajkeverőkkel, mint a lány, ő amolyan speciális eset.
- Nem, ellenben szeretném ismételten megköszönni, hogy meghallgatott és megteszi a kellő lépéseket. További szép napot - egy kedves mosoly kíséretében köszön el, hogy aztán Izabella mellett ellépve visszamenjen asztalához, kiválogassa, amire szüksége van és tovább álljon. Sok dolga van, nem pazarolhatja egész napját Marcsira, csak mert épp rendet bontani volt kedve. Majd meg lesz nevelve, ha más nem, az élet úgyis megtanítja viselkedni.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 24. 14:01 Ugrás a poszthoz

Lianna
Sopron | végre az én világom

Ebben egy pillanatig sem kételkedett, hiszen mikor a pubban találkoztak, a nő ott is épp csak belenyalt némi borba, eszébe sem jutott lealjasodni. Henrik nem is nézné ki belőle, hogy képes volna vállalhatatlanra inni magát. Túlságosan visszafogott, elegáns és kecses, akár egy hattyú, s a hattyúk nem szoktak a saját testnedveikben fetrengeni egy eldurvult este után. Ebből az is következik, hogy a férfi számára Lianna egy éteri lényként létezik: egy bűntelen, tiszta angyalként, akit ugyan néha hatalmába kerít a féltékenység zöld szörnye, végül mindig visszatér a helyes útra. Különös is számára, hogy nem képes rosszat feltételezni a másikról, elvégre nem kétséges, hogy neki is vannak jócskán rossz tulajdonságai - mindenkinek vannak. Persze az már változó, hogy a bűnlajstroma kinek hosszabb, de tagadhatatlan tény, hogy mindenki rendelkezik vele.
- Nem is feltételeztem. De ez most jár neked, csodálatos voltál - egy óvatos, félszeg mosoly kíséretében fúrja íriszeit a barna szemekbe. Mint egy őzike. Láthatóan sebezhető, ártatlan, akár egy gondosan megművelt porcelánbaba. Az a helyzet, hogy Henrik különösen tart attól, hogy tán az ő kezében hullik majd darabokra - függetlenül attól, hogy barátok maradnak vagy esetleg többé válnak egymás számára. Hiszen mindkét forgatókönyv lehetséges, csupán egyetlen dolog biztos a jövővel kapcsolatban: nem akarja elveszíteni. Amióta belépett az életébe, valahogy minden nyugodtabbá vált, mintha megállhatna egy kicsit és megpihenhetne a nő vállán. Néha, mikor van egy kis ideje elmerengeni a jelenén és jövőjén, szemeit lehunyva a barna fürtöket, a vékony alakot, a finom ujjakat látja, érzi, ahogy lassan bekebelezik. Mégsem tart tőle: különös béke lesz úrrá rajta, mintha megérkezne és nem is akarna tovább indulni. Furcsa kettősség ez, hiszen mindeközben Halty jelenlétében izgatott és felvillanyozott, folyton játékos derűvel szemlél mindent és ismét aggódik. Aggódik, hogy elront valamit, elveszít egy fontos embert, aki csak egy ismerős, egy barát, egy nő. A Nő.
- Tudod, hogy nem kérnélek ilyesmire. Nem is lenne illendő - kelletlenül pillant a társaság felé, akiknek egy része indulni, míg másik része maradni készül. Bizonyára felemelő este lesz, de már csak Henrik nélkül. Nem gondolta volna, hogy a szociális interakciók ennyire ki tudják meríteni, mégis megtörténik. Órákon keresztül állni a megvető pillantásokat, a lesajnáló megjegyzéseket és persze ne feledkezzünk meg Heléna udvariatlanságáról sem! A hazaindulás tökéletes befejezése egy pokoli eseménynek. Az egyetlen fénysugár ez a tündér, aki mindvégig képletesen és gyakorlatban is fogta a kezét. - Ne viccelj. Olyan könnyen vettem az akadályokat, hogy azt tanítani kéne. Talán csak a pofont húznám ki a listáról, az csúnya volt - pimasz mosoly költözik ajkaira, szemeiben huncutság látszik. Dehogy bánja! Ha tehetné, még ezerszer elviselné, csak lássa újra a szőke ciklon felháborodott tekintetét, a döbbenetet a tekintetében, hiszen van valaki, aki képes neki ellenállni. Mi több, egy kósza numerára sem kíváncsi rá. Bizonyára rémes élmény lehet.
- Hát akkor... Nekik további jó szórakozást, azt hiszem - megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkait, ahogy az ajtó irányába fordul és meg sem lepi, hogy Lianna belekarol. Ha nem tette volna, hát a férfi kulcsolta volna puha kezét a karjára, hogy mindenképp kikísérje. Nem lehet ám olyan könnyen elmenekülni ebből a dologból és, bár az este véget ért, a búcsú még hátravan. Kivezeti a nőt az előtérbe, ahol megtorpan az ajtó előtt. Szerencsére a kíváncsi tekintetek még a bálteremben hízelgik körbe egymást, így van lehetősége méltó módon elköszönni.
- Köszönöm, hogy rám gondoltál - finoman lefejti magáról a nő ujjait, hogy szembe fordulhasson vele. Baljával ugyanazt a rakoncátlan tincset igazítja a helyére, amelyet már egyszer félretűrt. Megtenné még százszor is, ha kellene. Égszín kék tekintetét képtelen levenni a barna íriszekről, mégsem viszi rá a lélek, hogy valami olyasmit tegyen, ami később befolyásolhatja kettejüket. Helyette megemeli Halty fejét az állánál fogva, hogy végül egy lágy csókot leheljen a homlokára. Ennél többet most biztosan nem kaphat. Kedves mosollyal arcán végül játékosan, egy fentről lefelé ívelő mozdulattal megsimítja a pisze orrot. - Jó éjszakát, Lianna - megfordul és elindul kifelé, hogy beszállhasson az autóba és menjen. Hogy miért megy, azt nem tudja, mert szíve szerint maradna. Bárcsak inkább azt az üveg bort választotta volna...!
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 24. 21:19 Ugrás a poszthoz

Donovan
szeretsz és bántasz egyszerre :C

Henrik szemöldöke meglepetten emelkedik meg, szinte már felhőkarcolókat megszégyenítő magasságba. Sok mindenre számított, fel volt készülve ezer meg egy fedősztorira, füllentésre, álcára. Egy olyan indokra, ami szakmából adódóan szükséges, egy szigorúan titkos felszólításra, netán tématerelésre. Nos, ha ez az utóbbi akart lenni, akkor bizony sikerült. Mégsem feltételezi, hogy a nő hazudna, mert úgy tűnik tényleg igazat mond és láthatóan nem érzi magát komfortosan a szituációban.
- Bocsásson meg, nem tudtam róla - kíváncsisága megértésbe csap át, ahogy vállai elernyednek. Eddig sem volt kifejezetten feszült, de érdeklődéséből fakadóan nem is nevezhettük lazának. Most már minden mindegy alapon marad még váltani pár szót, amíg be nem fut kollégájának vonata.
- Más természetű? - fél szemöldöke ismét megemelkedik, ehhez pedig egy egészen szemtelen mosoly társul. Kezei zsebébe mélyesztve pihennek, ahogy magában kifejezetten jól szórakozik. Láthatóan ezt a lovat meg fogja ülni. - És mégis mire gondol egészen pontosan, ha szabad érdeklődnöm? - már hangjából is hallatszik, hogy évődik, csak piszkálja a másikat, aki láthatóan zavarából ejtette el ezt a kellemetlen félmondatot. Talán arra számított, hogy a körülményekre való tekintettel Henrik megkegyelmez majd neki és nem hozakodik elő a nyelvbotlással, de tévedett. Bármennyire is legyen becsületes úriember, egy ilyen ziccert eszében sincs kihagyni.
- Nem eget rengetően fontos, csak megláttam és gondoltam rákérdezek. De ha úgy adódik, akkor megkeresem a hölgyet - aprót biccent még köszönetképp, bár biztos benne, hogy csak úgy nem fog beszambázni a Minisztériumba és felkutatni Valentinát. Neki egyetlen dolog fontos, hogy többé nem gyanúsított és felmentették, ha már egyszer ártatlan. A körítés hidegen hagyja: ha képes volt több, mint tíz évet leélni úgy, hogy fogalma sincs, ki ölte meg szüleit, talán az elkövetkezendő jó pár évtized is menni fog.
- Lassan indulnom kell, de... Ha nem tolakodás, megkérdezhetem, mi történt Önnel? - órájára pillantva látja, hogy bár idő szűkében van, annyit még tud maradni, hogy megérdeklődje, mi történt Donovannel. Nem muszáj az orrára kötni, de tény, hogy az ember nem veszíti el minden sarkon az emlékezőtehetségét.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 29. 03:23 Ugrás a poszthoz

Nimród

Mindent összevetve eseménydús volt a december, hiszen minden megtalálható benne, aminek egyáltalán nincs ott a helye. A karácsonyt Dankával együtt a Nérel családnál töltötte, ahogy már évek óta nem - a Lillával való kapcsolata megkövetelt bizonyos változtatásokat, ezek között szerepelt a kettesben töltött ünnepek is -, ami különösen megnyugtató tényként szolgált Henrik számára. Jó ideje várta már, hogy legyen egy kis béke, nők nélkül az életében. Mert nők azok bizony akadtak, kezdjük is a legproblémásabbal: Máriával. Noha a lány csupán egy tanuló, akarva-akaratlanul, de leginkább akarva, állandóan borsot tör az orra alá, az utolsó csepp a pohárban pedig a büntetőmunka napján elkövetett enyhe öngyilkos merénylete. Ha nem ismerné a levitást, már az ELME szűkös falai közé rejtette volna, hogy még csak véletlenül se szabadulhasson ki onnan. A másik problémát Lianna jelentette, akivel sehogy sem akaródzott dűlőre jutni a dolog. Sokat gondolt rá, írt is neki, de nem tudta, hogy kellene továbbfűznie kettejüket, így hát végül ez a rejtély is megoldatlan maradt.
Eközben az AMS folyamatosan ostromolja, hogy ne csak vendégelőadóként legyen jelen, hanem vállaljon nagyobb szerepet az egyetem életében. Nehéz döntésekkel fog indulni a következő év is, ez már bizonyos. De nem a mai vacsora alkalmával. Noha általában jobb szereti otthon megejteni a nap utolsó étkezését, ezúttal úgy döntött, nem árt neki, ha még egy kicsit házon kívül van. Fel sem merül benne, hogy hirtelen jött ötlete és magyarázata esetleg kapóra jöhet más számára is.
Ahogy végez, összeszedi magát, még vált pár szót Opheliával, majd megindul a kijárat felé. Nincs neki több dolga a kastélyban, mi több, vágyik is már arra, hogy kényelmes ágyában elterülve előkaphassa legújabb szerzeményét. Egy kollégája behatóan tanulmányozta az indiai fekete mágiát, s mivel maga is nem kevés időt töltött az országban, várta már, hogy kezébe kaphassa ezt a művet is. Bármi, ami érkezik a szakterületén belül, azt szinte azonnal beszerzi, hiszen nem maradhat le. Persze ezen túl nem elhanyagolható tény, hogy érdekli is, de ez talán nem hátrány, ha a szakmánkat hivatásnak tekintjük. Komótos léptekkel halad el az asztalok között, kezeit zsebeibe mélyeszti és néhány biccentésen túl nem fordít különösebb figyelmet a diákságra.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 29. 03:52 Ugrás a poszthoz

Hanna
szeretem a lelkes jelentkezőket

Természetesen számára roppant hízelgő, hogy egy elsős ennyire fel szeretné venni a tárgyát és hallgatni az óráját. Az más kérdés, hogy az öröm ebből kifolyólag kétes is, hiszen miért érdekel ennyire egy ilyen fiatal lányt a téma? Azonban az ilyen helyzetekben egyértelműen érdemes az egóra építeni, miszerint Henrik tárgya annyira csodás, hogy nem képes várni addig, míg másodéves lesz. Idilli elképzelés.
- És ezt senki nem is állította. Egyszerűen csak van egy szabály - széttárja karjait, mert ez ügyben tényleg tehetetlen. Amikor pályázott és végül kiderült, hogy övé a tárgy, még kérdéses volt, mely évfolyamokon és milyen mélységben taníthatja, amit akar. Kriszpinnel akkor arra adtak kezet, hogy második évfolyamtól indul, mivel ő túlságosan tartott attól, hogy a fiatalok idejekorán felveszik a tárgyat és olyasmikkel találkoznak, amikkel ráérnének. Ezért is lehetséges, hogy a tanterv némileg változott, már ami az órák tartalmát és sorrendjét illeti, ezt azonban Henrik nem bánta. A véleménye persze ugyanaz: nem évfolyamhoz, hanem érettséghez kötné a tárgyát, de ez ugye nem így működik.
Nem mondom, hogy nem lepődik meg, ahogy Hanna szinte levegővétel nélkül, egy szuszra eldarálja az érveit, ami inkább hangzik valamiféle lelkesítő beszédnek. Félreértés ne essék, Henrik szinte már örvend, hogy ennyire akarja, de vannak dolgok, amikben meg van kötve a keze. Ha a fene fenét eszik is, akkor sem adhatja be a derekát.
- Nagyon örülnék, ha tehetnék valamit, de van egy megállapodásom az igazgatóval, amit nem hagyhatok figyelmen kívül - arcán bocsánatkérő mosoly nyugszik, ebben már sem lenézés, sem gúny nincs. Nem mintha az eddigiekben lett volna jelentőségteljes dózis, csak a miheztartás végett fontos leszögezni, hogy most aztán végképp nincs. - Esetleg, ha gondolod... Tudok ajánlani megfelelő irodalmat, amiről, ha gondolod, később beszélgethetünk. Amolyan különóra szerűen - nem sok, de több, mint a semmi. Persze ez sem igazán hivatalos megoldása a problémának, de mit van mit tenni... Úgysem fog neki olyan könyveket adni, amik veszélyeztetnének bármit vagy bárkit. De talán kellőképp kiengeszteli a felspannolt rellonost.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. december 29. 13:36 Ugrás a poszthoz

Donovan
tudom, de nem udvarolhatok neked : (

- Semmiség - kedvesen pöccinti tovább a témát, elvégre nincs miért haragudnia. Szinte már elismerés, hogy, ha rosszul is, de a vezetékneve megmaradt a nőben - ezért mondjuk nem lesz Ambrózia Henrik, de az alapok jók voltak. Néha a kevésnek is örülni kell, hogy aztán tudjuk értékelni a nagy dolgokat.
Természetesen beleáll a témába és egy hamiskás, sunyi mosollyal kérdez rá arra a bizonyos más természetre. Nem buta ő, tudja magától is, de a vezetéknevének csúfos bakija után kijár neki egy kis szórakozás. Így hát a nem kissé zavarban lévő nő arcát fürkészve valahol mélyen elégedettség tölti el. No nem azért, mert épp egy roppant jó kiállású fiatalembernek nevezték burkoltan, sokkal inkább a tény, hogy okozhat ő is pár kínos pillanatot Donovannek. Nem szokta élvezni az emberek kínzását, de be kell ismernie, hogy az utóbbi időben sportot űz mások zavarba ejtéséből - főleg Liannáéból. Annál édesebb vörös arcot még nem látott, pedig találkozott már párral. - Tehát szeretné, ha udvarolnék... - igyekszik visszatartani nevetését, ahogy várja, mit reagál majd Ophelia. Jó, tényleg egy szemét, ez nem vitás, főleg annak tudatában, amit ezután készül mondani. - Ön egy igazán csinos nő, de jobb lesz, ha a kapcsolatunkat kizárólag hivatalos mederben folytatjuk - mondandója végére az arcán lévő görbe elveszti cukkolódós mivoltát. Szemeiben is egy enyhe bocsánatkérés csillan, amolyan "ne haragudj, de elkeltem". Persze nem Lilláról van már szó, de kit érdekel. Több, mint fél éve annak, hogy menyasszonya csúfosan elhagyta, illik most már tovább lépnie.
- Akkor nem fogom sokáig feltartani - biccent egyet megértően, bár épp az imént tisztázták, hogyha akarná se tudná tovább húzni ezt a csevegést, hiszen vendéget vár. Azért arra még van ideje, hogy meghallgassa a nőt, majd a végén elhúzza a száját. Nem túl szép történet, bár ő maga nem auror, hogy megállapítsa, mi lett volna a helyes lépés. Az viszont aggodalomra ad okot, hogy a rend őreit megtámadják, ráadásul így. Nem kell hozzá sok ész, hogy kitalálja, ezt előre kitervelték.
- Még szerencse, hogy nem lett nagyobb baja, már ha lehet ilyet mondani a tények ismeretében - kedvesen felel és tekintetét végigfuttatja Ophelia vonásain. Nem tűnik másnak, inkább csak a kisugárzása változott meg. Picit hebrencsebbnek és felszabadultabbnak tűnik, mint amikor a kihallgatáson találkoztak és meg merne esküdni rá, hogy ez nem csupán a körülmények változásának hozománya. Sokkal inkább ez a ki nem mondott újrakezdés, emlékeinek elvesztése teszi ezt az aprócska módosulást. Tök pozitív. - Na közben begurul a várt vonat, mennem kell. Köszönöm a beszélgetést és vigyázzon magára - még utoljára megereszt egy kedves görbét, majd a szerelvény felé veszi az irányt. Az a helyzet, hogy sem a bűnözők, sem a fekete varázslók nem pihennek, így neki is dolga van.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. január 20. 21:40 Ugrás a poszthoz

A másik Zippzhar
a szünet előtt

Nagyon fáradtnak érzi magát, bár nem tudná megmondani, miért. A szünet előtt sokkal nehezebb a diákokkal, hiszen már mind fél lábbal az iskolán kívül vannak, nem koncentrálnak és sokkal több mínusz pontot kell adnia, mint amennyi plusz kiszalad a tollából. Nem egy kifejezetten rigorózus tanerő, de a rendet muszáj megtartania, még akkor is, ha ezzel nem vív ki maradéktalan elégedettséget.
A tökéletes példa arra, miért kell néha szigorúnak lenni, Zippzhar Mária. Az a lány egészen egyszerűen rémes, hihetetlen, hogy mi mindenre képes csak azért, hogy Henriket az őrületbe kergesse és meg kell vallani, remekül csinálja. Ha csak meghallja a nevét, már görcsbe rándul a gyomra. Biztosra veszi, hogy a levitásnak fogalma sincs arról, hogy tulajdonképpen mit-miért csinál, de azért nagyon lelkes - ami valljuk be, nem lenne rossz, ha mondjuk másba fektetné ezt a temérdek energiát. De ugye ezt hozta az élet, így a deviáns diáklány tovább tevékenykedik meghitt iskolánk legkevésbé sem meghitt falai között. Épp orrnyergét masszírozza egy dolgozat felett - amikor valaki leírja, hogy a vért ketchuppal is lehet helyettesíteni, az már tényleg súlyos -, mikor ráébred, hogy rég lejárt a munkaideje. Hatalmas sóhaj kíséretében szedi össze minden holmiját és vonul át a tanáriba, hogy az ajtóban szinte szó szerint belebotoljon egy fiatal srácba. A vonásai egyből ismerősnek tűnnek, mintha felfedezni vélné benne Máriát is, biztos azonban nem lehet benne.
- Szervusz - meglepetten emelkednek meg szemöldökei, miközben ráeszmél, hogy igen, tényleg hozzá jöttek. A legutóbb, mikor ilyesmi történt, közelharcot kellett vívnia, hogy ne vele veszekedjen a hölgyemény a tantárgyat illetően, hanem a tanulmányisokkal. - Nem zavarsz, gyere csak - könnyeden lép el mellette és csak remélni meri, hogy Márk követi az asztalához, máskülönben elég hangos beszélgetésnek néznek elébe.
- Szorgalmit? - nos, ha az előbb magasságot említettem, akkor muszáj kijavítanom mélységre, merthogy ezúttal a plafont majdnem kiütik azok a szemöldökök. - A tantárgyamból nincs szorgalmi és nem is lesz - testével a fiú felé fordul ösztönösen, papírjait lepakolva pedig félig az asztal sárkára ül, hogy keresztbe font karral folytathassa mondandóját. Hozzáteszem, igen szép látványt nyújtana akárki számára, bár vélhetően a levitás nem fog ennyire elalélni. Érdekes is lenne - bár amennyiben Masával tényleg rokonok, nem lenne meglepő, hogy hasonló az ízlésük. - Nem szeretném, ha a szükségesnél többet foglalkoznátok az óráim témáival, így nálam nincs lehetőség pontszerzésre. Órai aktivitással esetleg - töprengőn réved a távolba egy pillanatra, hogy aztán kék íriszeit Márkra szegezze. Nem lesz egy könnyű menet, ha meg akarják győzni ennek ellentétéről. De azért csak hajrá.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. február 9. 11:52 Ugrás a poszthoz

A másik Zippzhar
a szünet előtt

Szemöldöke érdeklődőn emelkedik meg a tájékoztatásra, ami már szinte burkolt követelőzésnek is mondható. Szája szegletében egy sokatmondó, hamiskás mosolykezdemény játszik, azonban nem engedi szabadjára ezt a görbét, megvárja a megfelelő pillanatot. Szemei is játékosan csillannak, láthatóan mulattatja a diskurzus, bár abban biztos, hogy Márk nem épp ezt a hatást kívánta elérni.
- Tisztában vagyok a szabályzattal, azonban nekem és az igazgatónak van egy megállapodásunk - és még csak nem is hazudik: szigorú feltételekhez kötötte Kriszpin, hogy Henrik oktathasson, ezek pedig nem váltak semmissé azzal, hogy abba a bizonyos székbe valaki más ült bele. Mindkettejük közös kívánsága volt ez, nem minden célzatosság nélkül. - Ez nem csupán arról szól, hogy elsősök nem vehetik fel a tárgyam, hanem arról is, hogy a szükségesnél több időt nem töltetek a diákokkal a tárgyamhoz kapcsolódó kutatások miatt - abszolút felnőttesen magyaráz, kétséget kizáróan partnernek és nem egy minden lében kanál nebulónak tekinti a levitást. Ez egyébként Henriknél általános: ha érzékeli, hogy valaki korát meghazudtolóan intelligens és képes komoly beszélgetések lefolytatására, nem fogja visszahelyezni egy olyan képzeletbeli polcra, ahol nincs helye.
- Érdeklődve hallgatom - ez az a pillanat, amikor valóban elterül az a széles mosoly arcán, noha nem hagy kérdőjeleket a válaszát illetően, mely a jelek szerint nemleges marad. Ha valaki, ő megtanulta, mit tehet a fekete mágia az emberekkel, ráadásul semmi szüksége egy újabb botrányra, ami kirobbanhat. Épp csak elültek a pletykák arról, hogy vérmágiával megölte a szüleit, semmiképp sem hiányzik egy szalaghír, mely szerint a diákokat elmélyülten foglalkoztatja okkultizmussal szorgalmik keretein belül. Nopity nope.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2020. március 5. 14:10 Ugrás a poszthoz

Mária
a meccs napjának éjjelén | a csendharang alatt

Beszélniük kell. Méghozzá sürgősen. Most már többszörös bűntudata van, pedig jobban meggondolva nem ő ütötte ki Masát, hanem a lány saját magát azzal a gurkóval, ami amúgy Márkot is elkaszálta. Most őszintén, tehet ő erről? Csak részben, de az nem számít, most amúgy sem ezért jön - vagy legalábbis nem csak ezért. Történt valami, amiről nem tudtak beszélni, viszont igen sok mindent befolyásolhat, ha nem teszik tisztába. Hogy mi Henrik célja? Fogalma sincs. Azt már tudja, hogy az indító ok az volt, hogy valamit belekevertek a Valentin ajándékaiba. A romlott bájitalokról már úgyis olvasott, minden bizonnyal ennek lehetett áldozata, azonban ez még önmagában nem magyaráz meg semmit. Mert lássuk be, az ő viselkedésének indokaként elkönyvelhető ez a reakció, de a levitásé... Egyszerűen csak visszacsókolt. Hagyta magát, belesimult, visszacsókolt, és Henrik fejében egyetlen igazán jól csengő kérdés visszhangzik: miért? Az emlékei azért nem vesztek el, volt Máriának lehetősége elfutni, több egérutat is kapott, de nem tette meg, nem mondott nemet, ergo nem volt erőszak, de akkor mégis micsoda? És miért olyan baromi fontos, hogy ezt pont most éjfél előtt nem sokkal tudakolja meg a lánytól? A fenébe is.
Az ajtóhoz érve halkan kopog, s mivel a javas int csak, hogy beléphet, egy pillanatra elbizonytalanodik. Mivel tanár, ki nem dobják, de csendre intik és azt kérik, ne izgassa fel a Zippzhar tesók egyik tagját se. Nos, nem állt szándékában semmilyen formában ilyesmit tenni, de tudjuk, hogy mindez úgyis bekövetkezik majd. Masa ágyához lép és nem meglepő módon ébren találja. Sóhajt egyet és csendharangot von maguk köré, hogy lehetőleg egyetlen szó se hallatszódjon ki abból, ami itt most el fog hangzani.
- Hogy vagy? - zsebre vágja kezeit, tulajdonképpen tapintható a feszültség. Az is érdekli, hogy hogy viseli a lány a balesetet, de valljuk be, ez csak amolyan felvezetés, előjáték, mert a nagyobb problémák ezután jönnek.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ambrózy Henrik összes RPG hozzászólása (88 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] Fel