Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Unottan dőlök hátra, lábaimat az előttem elterülő asztalra dobom, majd keresztezem ott őket.  Rágok egyet a rágómon, ezután megforgatom számban és kezdem az egészet előröl. Ha most még hosszú lenne a hajam, tuti azt is csavargatnám. És hogy miért teszem mindezt? Mert utálom a Bűbájtan órákat. Minden egyes porcikám azt kiáltja, hogy menjek el innen, de minél előbb, mégsem teszem. Mert már így is bukásra állok a tárgyból, szóval, ha kijárnék a suli mellé cigizni – mint ahogy színjátszó helyett teszem -, akkor tuti egy életre elkapálnám magam. Persze még mindig úgy gondolom, hogy ez az egész trollra állok ügy, nem az én hibám. Ugyan miért is lenne? Én egy igazán szorgalmas kisdiák vagyok. Csak a tanárnak lehet velem baja, ez az egyetlen megoldás. Oké-oké, álljunk le a hazugságokkal, ez annyira abszurd, hogy még én magam sem hiszem el.
- Hé, nem tudnád végre abbahagyni? – Fordul meg az előttem ülő nyomorék évfolyamtársam, amint megelégeli, hogy a feltételezhetően dolgozatnak szánt papírból kis galacsinokat gyúrok, majd a hajába dobom őket. Nem terveztem megírni ezt a szart, szóval valamit kezdenem kell vele. Megenni nem fogom, így a legjobb ötlet, ami eszembe jutott, az az volt, hogy megleckéztetem ezt a kis kíngörcsöt. A srác talán még a tanár fiánál, Riley-nál is idegesítőbb. Oké, ez is füllentés volt, annál a görcsnél nincs rosszabb a világon. Még mindig fáj a tököm, amiért a minap diótörést végzett rajta a medencénél. Ha aznap még feltudtam volna kelni, tuti biztos, hogy fordult volna a kocka és én törögettem volna őt. Mondjuk a nyakát.
Cselekedetemből az ajtó hangos nyikorgása billent ki, mire mindenki mással egyetemben jómagam is a hang irányába fordítom fejem, ahol is megjelenik bosszankodásom fő tárgya, apuci kedvenc kisfia, Riley. Szemem összeszűkül, patáimat leveszem az asztalról, úgy szuggerálom tovább. Nem, nem bocsátottam meg neki. Ugyan kérem, rellonos vagyok, mi nem egyszerű puszi-puszi és vállveregetéssel intézzük el a konfliktusainkat. Hanem teázással, teljesen igazad van.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Oliver éhesen markol bele fenekembe, miközben valamit a fülembe suttog, viszont akkora a zaj ezen a folyosószakaszon, hogy a franc se hallja, hogy mit mond. És nem is érdekel. Szegénykém, mindig próbál romantikus lenni, de valljuk be, elég szarul csinálja. Meg nem is kellene neki, mert nem erre izgulok. Már rég felhagytam a szerelemmel, mint olyannal. Nem hiszek benne, kész, kimondom kerek perec. Megjöttem az ámításból és a szép szavakból, azóta pedig csak a vágynak élek. Így mikor a fiú odahajol, hogy megcsókoljon, én éhesen kapok az ajkai után. Nekinyomom a folyosó hideg falának, kis híján az egyik portrénak, mire annak alanya felháborodva megy át a szomszéd keretben teázgató asszonysághoz. Még fél füllel hallom, ahogy arról kezdenek dumálni, hogy mennyire neveletlenek is a mai fiatalok, de elengedem a fejem mellett és inkább Oliverre koncentrálok.
- Szeretlek – suttogja, amikor végre elválunk egymástól, nekem meg felkeveredik a gyomrom. Megforgatom szemeim és leveszem a rákulcsolt lábamat. Hátrébb lépek egy pár lépést, így nézek a zöld íriszeibe.
- Oliver, azt hittem megbeszéltük már ezt – dörgölöm meg hüvelyk- és mutatóujjammal az orrnyergem nagyot sóhajtva. A fiúnak azonban nem esik le a tantusz és ugyanolyan szerelemmel teli szemekkel bámul le rám, mint a kiábrándításom előtt. Egyáltalán abban sem vagyok biztos, hogy eljutott az agyáig. Hiába helyes a srác meg minden, néha úgy érzem, hogy mikor az észt osztogatták, azért nem állt sorba, inkább elment még egy körre, a kinézetesekhez.
- Jól van – kifújom a benn rekedt levegőt – én is – szavaimmal ellentétben mégis az eddig összekulcsolt kezeinket elengedem, majd magam előtt keresztezem őket. Kék íriszeim üresek, nyoma sincs annak a meghitt kedvességnek, mint amit Oliver elmondása szerint lát bennem. Végül is, olyan vagyok, mint egy tükör; mindenki azt látja bennem, amit akar. Csak ugye ez sosincs ingyen.
- Akkor később találkozunk? – Hangja érdes az elfogyasztott cigaretták mennyiségétől, mégis valami különös lágyság érzékelhető benne. Eskü, mindjárt hánynom kell. Nyomni akar egy puszit az arcomra, amit hagyok is, majd megfordul és eltűnik a folyosó végén. Fáradtan fújom ki a levegőt, miközben kezemmel a talárom zsebében matatok. Kihúzom az öngyújtóm, meg egy szál cigit, majd nagy nehezen menés közben meggyújtom azt. Órán lenne a helyem, de egy slukk még belefér.
Esküszöm, sokszor nem értem az emberek. Miért olyan nehéz azt felfogni, hogy én nem akarok mást egyszerű szexnél? Min Jong megértette, ahogy Anna is, akkor Oliver pirinyónyi agyába miért nem tudom beleverni ezt az információt? Mondom szerintem nem százas a srác. Valami kettyónak kell lennie a dologban, különben nem lenne ennyire hülye. De legalább nagy van neki. Ez kompenzál.
- Mit akarsz? – Vakkantom oda a mellém érő Beliánnak, még véletlenül sem nézve rá. Épp elég szarság gyűlt össze a fejem felett, nem kell még egy Benettet védő levitás kioktatása. Elég volt éppen Mása. Mondjuk abból is ő jött ki rosszul. Mondtam, hogy ne packázzon velem senki. Hupszi.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Odahajolok Oliverhez, a szánkban lévő cigaretta egyszerre izzik fel, ahogy a fiú öngyújtóját hozzájuk érinti. A körülöttünk lévő társaság cseveje egyre kevésbé szivárog be füljárataimba, tompa sistergéssé vállnak, szinte már eggyé olvad a sercegő dohány égésének hangjával. Szívok egy jó mélyet, tüdőm megtelik a tiltott élvezettel. Oliver is ugyanezt teszi, majd játékosan rám fújja a füstöt. Mindketten tudjuk, mit jelent ez, agy mikor a bláz újra ujjaim között pihen, odahajolok hozzá, majd incselkedően végignyalok ajkain. A srác elmosolyodik, ahogy én is, s már hajolna is egy csókért, mikor hangos pittyegésre leszünk figyelmesek. A zsebem rezegni és csörögni kezd, felverve ezzel az egész kis bagázst.
- Szöszi, azt hiszem kapásod van – vágja oda Troye, miközben saját elszívott adagját hanyagul a földre taszítja. Az parázslik még ott egy darabig, de mikor a mestertanonc rálép, rögtön kialszik a fénye. Én anyázva fordulok el partnerem ajkaitól, hogy zsebemből előkotorásszam a felrúnázott telefonom, majd egy gyors simítással feloldjam azt. „Prefektusi járőrözés” – áll a képernyőn, hatalmas betűkkel, a háttér színe bassza érzékeny szemeimet.
- A fenébe is – dugom vissza az immáron hangtalan készüléket tarsolyomba, majd felkapom saját cuccaim. – Bocs srácok, mennem kell – köszönök még el futtában. Felháborodott kiáltások csapnak fel a csoportban, mikor kabátomat magamra terítve, belököm az iskola bejáratát. Nem vagyok egy mintaprefektus, de már elég járőrözést hagytam ki az elmúlt hetekben ahhoz, hogyha ezt is véletlen elfelejteném, mint a többit, akkor tuti a jelvényem a kukába lendülne. Azt meg nem szeretném. Akármennyire is terhes és idegesítő meló, megvannak az előnyei. És ismertek, ha valamiből hasznot húzhatok, annak nagyon is szoktam örülni.
Ahogy az ajtó hangos dörrenéssel kinyílik, nem kell sokat kutatnom, hogy megtaláljam, akit keresek. Vagyis igazából tuti vele kell majd ma rónom a folyosókat, hisz csak ő tartózkodik itt ebben a kései órában. Hanyagul dobom neki a falnak saját már elégett cigarettámat, majd ahogy az lepattan a falról, hanyagul nyomom el lábammal, csak úgy, mint percekkel ezelőtt társam is tette.
- Áh, micsoda szépséggel osztottak ma egy szolgálatba! – Csinálok úgy, mint aki valóban örül, talán még egy cseppet meg is lepődik, ahogy karjaimat kitárom a gesztus imitálása érdekében. – Nos, Darling… - simítok végig kezén, nem törődve a személyes tér fogalmával – Mit szólnál hozzá, ha elfelejtenénk ezt a buta őrjáratot és csinálnák valami igazán fun dolgot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Fej, vagy írás? Hanyagul pörgetem ujjaim között a kis bronz knútot, mígnem feldobom, hogy meglássam az eredményt. Ha fej, megreszelem a mai találkozásunk alkalmával, ha írás, akkor jó kisfiú leszek, és nem bántom. Haha, jó vicc, mi? Hetek, sőt hónapok óta erre vártam. A beetetési szezon úgy látszik elég hatásos volt, a fiú mit sem sejtve csókolt vissza kétszer is egymás után a kísértetházban, ahol alig bírtam, hogy kárörömömben nehogy elröhögjem magam. Szerencsére ez nem történt meg, s ráadásul még együtt is aludtunk, mikor elérkezett a pihenés órája. Felmerült a fejemben, hogy miközben az igazak álmát alussza, addig én lepippantom, vagy valami, de végül aranyos és kedves voltam és nem tettem meg. Na de majd most. Fej. Tudtam, hogy én győzök.
A takarodó még nem lépett érvénybe, így hanyagul kilököm a kastély ajtaját, hogy bakancsom az olvadozó földet taposva vigyen tovább. Kabátom csapkodja az esti hús levegő, én mégsem fázom. Nem, fel vagyok villanyozva, nagyon is. Sok baglyot váltottunk azóta, találkozni ám csak futtában tudtunk, ott sem tudtam mit kezdeni rajongásával. Meg igazából nem is akartam. Tartottam tőle, hogy mit mondanak a haverok arra, ha megtudják, hogy túlságosan is kedves voltam és vagyok is vele. Ők is tudják a tervet, hogy megdugom és ennyi, de azzal nincsenek tisztában, hogy a fiú tudja a titkaim felét, hanem az egészét, ezért sokkal nagyobb belátása van a dolgokba, mint mondjuk annak az ominózus baráti körnek. Így nagyobb veszélyt jelent számomra, mint Nándiék.
Ahogy cipőm hangosan koppan a bejárat előtti kiugró részen, szívem dobban egy nagyot. Tenyerem izzadni kezd, légzésem nehézzé válik. Izgulok, de magam sem tudom, hogy miért. Amikor pedig belépek a házba és meglátom őt a lámpák adta gyér fényben, egyszeriben valami furcsa nyugodtság lesz rajtam úrrá. Eljött, ahogy ígérte. Igazából nem is tudom, miért tartottam attól, hogy nem fog, hisz elég befolyásos vagyok, egy csettintésével pokollá varázsolhatnám az életét.
- Hát szia, Szépfiú! – Bókolok, ahogy közelebb lépek hozzá, majd nyomok egy puszit szájára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem hiszek a szeremben. Talán sosem hittem, talán ami köztünk volt Louissal, az is csak egy játék volt. Az ő részéről biztosan, nálam már annyira nem vagyok biztos benne. Azt viszont tudom, hogy éreztem valamit, valami különlegeset, amit eddig soha senkivel sem. Mégis elhagyott és kihasznált, csak úgy, mint életem minden eddigi szereplője. Ezért nem meglepő, ha már annak a gondolatát is elutasítom, hogy esetleg több lenne Benett és köztem, mint egyszerű szórakozás. Mert én nem tekintem másnak, csak unaloműzésnek.
Rosszfiúsan kapom le a szememet takaró napszemüveget, mikor közelebb lépek hozzá. Igaz már nem lenne szükségem rá, az arcomat tarkító sérülések már begyógyultak, egyedül apró hegek emlékeztetnek arra, hogy valamikor ott voltak. Mégis annyira megszoktam a kiegészítő viselését abban a pár hónapban, amikor kötelező volt, hogy már önkénytelenül is hordom. Szóval most kigombolt kabátom alatti pulcsim nyakára tűzöm, majd nyomok egy puszit a fiú szájára. Direkt nem csókolom meg. Nem, húzom az agyát még egy kicsit. Azok alapján, amit a kísértetházban átéltünk, jóllehet az első vagyok neki, mégis nagyon élvezi az egészet. Csak félénk. Én viszont azt akarom, hogy ő tapassza rá ajkait az enyémre, így még várok egy darabig, hátha erőre kap. Végtére is nem kezdeményezhetek én mindig.
- Zavar az ajtó? – Pillantok rá feszengő arcára, jobb kezem az arcához emelve kezdem el simogatni puha bőrét. Na, azért ne mondja senki, hogy ne vagyok egy igazi álom pasi. Még ha szex és a skalp kedvéért teszem is amit, mégis kedves vagyok vele. Egy darabig még biztos, aztán ha komolyra fordulna a dolog, majd lekoptatom. Nem nagy cucc.
- Colloportus! – Lengetem meg farzsebemből kivett pálcám, mire az ajtó hangos kattanással ránk záródik. Nem vagyok egy szuper mágus, de az apró bűbájok, mint ez is, azért megy. Elégedetten húzom magam ki, mikor végigsimít karomon. Egy pillanatra lehunyom a szemem, úgy élvezem az érintését, ám után, mint akibe villám csapott, kapom el kacsóját, hogy számhoz emelve megcsókoljam a készfejét. Aztán ez a gesztus tovább megy, én meg azon kapom magam, hogy ujjbegyei közé nyalok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egy szemét dög vagyok, tudom. Direkt húzom az agyát, pedig látom a vágyat megülni csodaszép zöld íriszeibe, kipirosodni édes kis arcát. Kezemet a puha bőréhez érintem, majd gyengéden végigsimítok rajta. Jóllehet csak mi ketten vagyunk az egész viskóban, mégis a szavak suttogva gördülnek le az ajkaimról, nehogy megtörjem a varázst. Azonban ő még így sem képes ellazulni. Tekintete az arcom és az ajtó között cikázik, egészen addig, míg elő nem veszem a pálcám, majd egy igével bezárom az egyetlen bejáratát a kis házikónak. Fél. Már nagyon is jól ismerem ezt az oldalát, hisz a gátlásai végett általában mindig megrekedünk. Vagy a nagy mennyiségű alkoholtól, ami sugárban ömlik ki a száján. Van ilyen. Most viszont tényleg feszeng, mégis próbálkozik. Ezt pedig értékelem, nagyon is. Mikor kezével végig simít enyémen, én reflexből fogom meg kacsóját, hogy aztán csókot lehelhessek édes kis ujjaira. A szemkontaktust szigorúan tartom, még akkor is, mikor nyelvem az ujjbegyeivel kezd el játszadozni. Érzem, ahogy teste egyre forróbb lesz érintéseim alatt, a verdeső szívritmusát… Én többet akarok. Ennél sokkalta többet. Viszont mégis kivárok, szemeim az ármánytól és a huncutságtól csillognak, amikor Benett elmosolyodik. Mint aki jól végezte dolgát nézem, ahogy átkarolja derekam. Széles mosolyra húzom szám, még elismerően hümmögök is, mikor pedig csókolgatni kezdi arcom… nos, akkor a kis Theon is életre kel. Ahogy szája a bőrömhöz ér, úgy kezd el sötétedni a vágytól íriszem, mígnem mikor számhoz ér, már alig látszik kék szín a szememben, annyira kitágul pupillám. Ám még mindig nem engedek neki, ravaszul megkeresem az ő tekintetét, majd, mint valami kéjenc, végignyalok az ő száján.
- Szerinted? – Suttogok bele puszijába, ám nem várom meg a válaszát, rögtön meg is csókolom. Az aktus mély, szenvedéllyel teli, nem olyan esetlen, mint a kísértetházban volt. Nem, ebben benne van minden; vágy, izgalom, félelem az újtól és valahol, talán csak az agyam apró kis szegletében is, de jelen van a törődés. Nem válok el tőle akkor sem, mikor egyik lábát a derekamhoz téve fogok rá, mígnem kénytelen lesz a másikkal is átkarolni engem, én meg a feneke alatt összekulcsolom kezeimet. Nem vagyok egy izomkolosszus, sőt, kviddicsben kifejezetten béna vagyok, most mégis úgy egyensúlyozok a fiúval, mintha nemrég nyertem volna meg az olimpiát súlyemelésben. Végül addig hátrálok vele, míg egy itt nem felejtett asztalhoz érünk, ahova leteszem, majd elválok tőle.
- Nem is tudod, milyen rég óta vágytam arra, hogy kettesben legyünk – lehelem, homlokom az övéhez érintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Élvezem a csókunk, ahogy a nyelvével játszadozom. Érzem, hogy megremeg az érintéseimtől, ez pedig csak még többre ösztönöz. A levegőt nehezen fújom ki az orromon, de azért egy percre sem válnék el tőle. Nem, valami belső ösztön azt mondja, hogy nem szabad, hogy vele kell maradnom. Ez hírül sem olyan érzés, mint amilyet nap, mint nap átélek, ez valahogy… más. Vele minden különb.
Gyengéden, szinte már gondoskodón fogom meg lábát, hogy miután a másikat is felemelte és keresztezte hátam mögött, én a fenekére foghassak. Egy kicsit talán bele is markolok, de ha rá is kérdez, letudom annyival, hogy csak jobb fogást kerestem. Elvégre rellonos léhűtő vagyok, minden szituból kimagyarázom magam. Az már más kérdés, hogy akkor mit fogok tenni, ha esetleg felmerül annak az eshetősége, hogy ő többet akar, mint én. Tudom, milyen kis törékeny, de nem szeretnék tőle semmi komolyat, ez pedig valószínűleg fájni fog neki, viszont én akkor sem fogok megváltozni. Egy emberért nem. Egy levitás geekért még az istenért sem.
- Oh, szóval csak találkozni akartál? – Ejtem ki incselkedően a szavakat, azt a bizonyosat még jól ki is hangsúlyozva, hogy érezze; én nem teljesen írnám le egyszerű találkának azt, amit most csinálunk. Az a barátoknak való, mi annál viszont már sokkal többek vagyunk. Fuck buddy-k. Áh, az nem a legjobb kifejezés, hisz még le sem feküdtünk, szóval szerintem a barátok extrákkal, sokkal jobban leírja a kapcsolatunkat. Igen, ez jó lesz. Semmi szerelem meg hasonló hülyeségek. Az nem is létezik.
- Mert nálad gyönyörűbb – adok egy puszit homlokára – kedvesebb – még egy az orrára – és ellenállhatatlan emberrel még sosem találkoztam – állapodok meg végül a szájánál és suttogom bele ajkaiba a szavakat, miközben hagyom, hogy kezeivel közrefogja az arcom. Ő sem akar eltávolodni tőlem, ahogy én sem tőle. Rögtön ajkai után kapok, mikor próbálkozni kezd. Ügyetlen még, de már koránt sem annyira, mint elsőnek volt.
- Egész… - hagyom még, hogy egy kicsit csókoljon – ügyes lettél. Netán gyakoroltál valamin? Vagy valakin? – Hangom egy kicsit szigorú lesz annak tudatára, hogy esetleg ő mással is csinálta már ezt, s igaz tudatlanul, de még annak a Karolának is beúszik a képe a fejembe, akit valami megmagyarázhatatlan módon útálok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Sokan mondják, hogy egy lelketlen szörnyeteg vagyok, és valahol igazat is adok nekik. Valóban, úgy játszom az emberekkel, mint gyerek a legóval és dobom el őket, akár csak egy használt ruhaneműt. Bezzeg, ha most látnának, ahogy szerelmes szavakat suttogok az iskola egyik talán legjelentéktelenebb diákjának, bizonyára már a hírnevem sem lenne a régi. Ezért is jó, hogy csak titokban találkozgatunk, ráadásul olyan eldugott helyeken, mint a csónakház is. A nyilvánosság előtt be kell valljam, de szégyellem a fiút. Csak a bajt hozza rám mindig, s kicsit sem jó értelemben. Elég lenne egyszer megnyikkannia, s búcsút mondhatok a jelvényemnek annak okán, hogy bántalmaztam egy diákot. Többször is, mind fizikai, mind lelki alapon. Ezért is akartam először helyretenni mindent. A bálon olyan szép volt, szinte már meseszerű, aztán Benett összetört mindent, én meg ott maradtam a szarban, egyedül. Úgyhogy egy kis koronaigazítás után jött, aminek jönnie kell, méghozzá, hogy ha a part az éggel is összeszakad, akkor is megkapom őt. Már csak azért is, hogy helyre tegyem a férfiasságomon esett csorbát, valamint… nem tudom. Valami van még ott, csak nem értem, hogy mi.
- Izéljek? – Vigyorodom el kajánul, ahogy tovább szívatom a drágát. – Kérésed számomra parancs – bököm először én is játékosan oldalba, majd szép lassan elkezdem csiklandozni őt. Én magam sem bírom ki, s nevetésben török ki. A helyiség megtelik az általunk keltett hangokkal, amik végül ismét fojtott sóhajokba és cuppogásokba fulladnak. Vadul, mégis szeretetteljesen falom ajkait, csak rövid pillanatokra eleresztve magamtól, de amint elég levegőhöz jutunk, már kapok is ismét érte. Egyszerűen nem tudok betelni vele.
- Milyen lány? – Veszek én is egy nagy levegőt, miközben játszom a tudatlant. Persze tudom, kire gondol, de na. – Oh, hogy Annára gondolsz? – Kapok fejemhez egyik kezemmel, de a másikat még mindig a derekán tartom. – Egyik jó barátom barátnője, aki féltékennyé akarta tenni a pasiját egy álrandival, én meg belementem. A vége az volt a tervnek, hogy majd Nándi szeme előtt megüt, de végül a játék eldurvult és valóban kaptam egyet a szemem alá – na ne nézz így rám, nem teljesen hazudok neki. Az tény, hogy kilencven százaléka nem igaz, s csak a nevek stimmelnek valójában. Anna igazából is létezik egy navinés lány, akinek tényleg van egy Nándi nevű pasija, aki mellesleg üldöz engem, mióta megtudta, hogy aznap találkoztam a lánnyal. Ja, meg azért is, mert szabadidőmben reszelem a lányt. Erről viszont Benettnek nem kell tudnia. Oké, gond egy szál se!
Egy pillanatra átcikázik a fejemen a gondolat, hogy kisbarátom azért ilyen jó a csókolózás művészetében, mert valakivel gyakorol. Akaratlanul is felsejlik Karola arca, a kezem pedig belemar az oldalát fedő ruhaanyagba. Kezdek kicsit vörösben látni, mígnem a párnája hivatkozik.
- Valóban? Legalább kivágtad az Edictumos képünket és azt ragasztottad a párnádra? – Suttogom bele a szavakat az ajkaiba incselkedőn, aztán már kapok is ajkaiért, hogy egy újabb menet után lassan elinduljak lefelé. Le az állkapcsán, mígnem elérkezek a nyakához, ahol először csak nyalakodni, később pedig színi és harapdálni kezdek. Ő az enyém, ezt pedig szeretném, hogy mindenki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Mondom de! – Húzódnak ravasz mosolyra ajkaim, ahogy elkapom derekát, majd csiklandozni kezdem. A gesztusban nincs semmi erőszakosság, sőt, olyan óvatossággal szánkázok ruhába bújtatott testén, hogy egy pillanatra én is megijedek. Ez nem én vagyok, egyszerűen nem lehetséges. Undorítóan, szánalmasan viselkedem, s ez mind miatta van. Ő az, aki kihozza ezt belőlem, aki miatt jéggé vált szívem elkezd felolvadni. Butaság, ugye? Nos, én is annak tartom. Tekintve, hogy mindez csak egy egyszerű játék. Ahonnan én fogok kikerülni győztesen. Mielőtt azonban túlgondolhatnám a dolgokat, szánk újra egymáséhez ér, és azon kapom magam, hogy ismét vele smárolok. Vadul falom az ajkait, tekintetem az arcát fürkészi közben. Most nem csukja be a szemét, mint ahogy legutóbb is, így egész közelről bámulhatom gyönyörű szép zöldes barna tekintetét, melyben a vágy csíráját látom megbújni. Ez pedig tetszik, nagyon is. Olyannyira, hogy még gyorsabb fokozatra kapcsolok, valamint kezeim is elkezdik masszírozni a derekát.
- Nem voltál hülye. Érthető, hogy érdekel a dolog – próbálom játszani a megértő pár szerepét, kisebb nagyobb sikerrel. Szinte már sajnálni kezdem a srácot, mennyire odáig van értem. Nagy hiba, nagyon is. Oliver is többször tett már rá utalást, sőt mondta is, hogy szeret és nos… sosem lett belőle semmi jó. Én nem vagyok képes a szerelemre, mégis, mikor a gyógy puszi a szemem alá kerül, megindul bennem valami. Megrázkódom a gyengéd gesztustól. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki így bánjon velem. Az pedig, hogy milyen jól esik, még engem is megrettent.
- Én mindent tudok, Drágám – suttogom én is ajkaiba, majd nem várva tovább, újabb csókcsatába hívom. Lejjebb csúszok rajta, először álkapcsát kezdem el csókolgatni játékosan, majd megyek egészen a nyakáig, ahol azért már egy kicsi bedurvulok és nem szégyellve magam, csókolgatni és harapdálni kezdem őt. Cselekedetem édes kis hangokat szabadít fel belőle, mire elmosolyodom.
- Ne tartsd vissza. Szeretném hallani, hogy mennyire jól érzed magad – adom ki az utasítást, leheletem csiklandozza gyenge bőrét, amin már látszódik némi nyom, de még nem elég. Így ismét ostromlásba kezdek, miközben a kezem felfedezőútra indul testén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház