36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theon Delacroix összes hozzászólása (413 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Le
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 12. 22:31 Ugrás a poszthoz



VHT tanterem

Sokan most azt hihetitek, hogy nem tudok főzni, ezért viselkedem úgy, ahogy. Mondhatnám azt, hogy ez nem igaz, hozhatnék fel indokokat ennek megcáfolására, de most az egyszer el kell ismernem, hogy valamiben hiányosságot szenvedek. Gazadag családból származom, hozzá vagyok szokva, hogy ha ételre van szükségem, akkor a házi manók megoldanak mindent, valamint ugye erre vannak a cselédek is. Életemben egyszer próbáltam kihozni valami ehetőt a tudásomból, mikor Benettnek tortát sütöttem. A végeredmény nem lett valami rossz, végtére is nem kapott tőle mérgezést. Most viszont nincs hozzá motivációm. Anno a fiút akartam megszerezni magamnak, de mind tudjuk, az esélyemet arra, hogy megkettyinthessem, elég jól elszúrtam. Kedvetlen, frusztrált vagyok, így hát gondatlanná is válok. Különös nemtörődömséggel dobom a tálba a szerintem megfelelő hozzávalókat, majd huppanok le a székre, veszek elő egy szál cigit, majd gyújtok rá lomhán, mit sem törődve a környezetemmel. Szabad kezemmel a pultra könyökölök, úgy tekintek a már körülbelül egy szinten lévő lánykára. Csenge amilyen félénk kislány, olyan ügyes is a pálcaforgatásban, valamint a főzésben. Könnyedén lebegteti magához a dolgokat, míg én csak lesek, nagyban lapítva, hisz az én majdnem zéró varázserőmmel talán még ez is meghaladná képességeimet. Húgommal ellentétben, én semmiben sem vagyok kiemelkedő, ha az aranyvérűségemet vesszük figyelembe.
- Egész jól. Sokat segítenek, ha valakit ki akarsz csinálni – nyögök fel, ahogy elrúgom magam az asztaltól, hogy ismét felálljak. Kiakadhatnék, hogy mit parancsolgat, de igazából nem is tette. Csak… szépen megkért, akármilyen hihetetlen is. Gúnyosan elmosolyodom, majd sarkon fordulok, hogy odalépjek az éles fémekhez, s kivéve a legnagyobbat, elkezdjek vele játszadozni. Forgatom kezemben, mintha csak egy vívóbajnokságon lennék. Hirtelen megint otthon érzem magam, a kötelező leckék egyikén, mire elfintorodom. Így is sok szarság van az életemben, nem kell még apám kísértő képe.
- Kész – mondom, ahogy a kést belevágom a tábla csokoládé közepébe, olyan erővel, hogy az talán az asztalt is keresztülszúrja. Büszkén kihúzom magam, hogy most igazán faszagyerek lehetek, majd amint ez megvan, ismét lehuppanok a székre, ám ez alkalommal már kapom elő a mobilt, csendben figyelem Csengét, hátha el tudok lesni tőle valamit. Elvégre is ez egy elég win-win szituáció, mindketten kihasználjuk a másikat, hát akkor profitáljak valamit legalább én is.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 16. 14:03 Ugrás a poszthoz


Fordult a kocka. Most, életemben talán először valami nem úgy van, ahogy én azt elterveztem. Ez pedig rendkívül furcsa érzés. Megszoktam, hogy mindenki a kedvemben jár, hogy nekem nem kell még egy szalmaszálat se keresztbetennem, akkor is megkapom, amit, vagy akit akarok. Oliver, Anna, Laci, mind-mind olyan emberek, akik bizonyára egy csettintésemre azt tennék, amit én mondok. A játékszereim, akiket kedvemre irányítok, mintha csak egy vodoo babát tartanék a kezeim között. Azt hittem Benett is ezek közé tartozik, hogy vele is azt csinálok, amit akarok. Az első pár találkozásunkkor így is volt. Adtam a kemény, magabiztos önmagam, csakhogy becserkészhessem magamnak, s elmondhassam, hogy sikerült megkettyintenem a levita egyik legszebb elsősét. Kedves szavak, gyengéd érintések, mind-mind egy olyan terv részesei voltak, mely’ valami sokkal sötétebb, sokkal alattomosabb célt hordozott magában. Én nem akarok semmi komolyat senkitől, ezt már Olivernek is elmondtam vagy egymilliószor, ahogy aznap a fiúnak is… Szabad ember akarok lenni, akit nem láncolnak le a kötelezettségek. Egy kapcsolat pedig számomra túl nagy teher lenne, amivel nem tudnék megbirkózni. Egyszerűen nem részese a személyiségemnek, hogy én bárkihez is hűséges legyek. Mégis rosszul érzem magam. Bosszant, hogy már nem tagja a hárememnek a srác, hogy nem várja epekedve, sőt ki is tér a csókom elől. Érthetetlenül pillantok le a közöttünk lévő kocsira, majd vissza a fiúra. És ekkor kattan bennem valami. Mancsom kinyúl, hogy elkapja az övét, ám a puha bőr helyett csak a levegőt sikerül megfognom. Szemeim összeszűkülnek a bennem felbugyogni készülő méregtől, ahogy mint durcás kisgyerek toppantok egyet. Ő az én tulajdonom, ehhez neki nincs joga. Nem tiltakozhat, csak akkor, ha én is engedélyt adok rá.
- Oh, fenyegetőzünk? – Nevetek fel én is, ám ebben semmi jóindulat nincs. Kacajom érzelemmentes, hideg. Ugyan arcom nem tükrözi, de hatalmas vívódás zajlik le bennem. Harag és tehetetlenség küzd egymással, ezzel ökölbe kényszerítve kezeimet. Nem akarok Benettre nézni, egyszerűen nem megy. Úgy érzem, ha belenéznék zöldes barna szemeibe, akkor minden eddigi felgyülemlett feszültségemet ráhárítanám. Csakúgy, mint aznap a tanulószobában is.
Kékjeim elkapom alakjáról, rá a poggyászára, s ekkor fixálódik tekintetem Kamcsin. A repülő kaméleon, mintha megsejtené, mi ötlik fel fejemben, mozgolódni kezd letakart börtönében. Szárnyai a ketrecnek csapódnak, amit át se gondolva mit teszek, kapok fel.
- Én is tudok ám kemény lenni! – Ordítom, hangomból csak úgy sugárzik az elkeseredettség, melynek hatására cselekszem most. Meg is rázom szavainak hitelességet adva a kalitkát, ezzel furcsa hangokat előidézve az állatból.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 17. 10:30 Ugrás a poszthoz



What the fck am I doing?

Hanyagul dobom fel lábaimat az asztallapra, kezeim pedig tarkómnál keresztezem. Huncut mosoly bújik meg ajkaimon, miközben szemeimben kíváncsiság csillan fel. Nem ismerem a férfit, egyedül a nevével valamint a foglalkozásával vagyok tisztában. Az pedig, hogy tudom róla, hogy damfír, csak nagyon nagy szerencsémre vall. Na meg arra, hogy prefektusként, főképp pedig rellonosként megvannak a saját kapcsolataim, amiket ilyen alkalmakkor igen nagy szeretettel használok fel. Elég néhány szép szó, pár kedves érintés és azok a kis titkok igencsak gyorsan a kezem alá kerülnek. Persze csak azokra bukom, amik engem is érdekelnek, MJ pedig akárhogy is nézzük, igenis izgalmas egy alany. Szóval, amikor kedvenc pártfogoltam, Anna arról kezdett el nekem hablatyolni, hogy egy bizonyos koreai srác könyvtáros lett a suliban, még nem jöttem lázba. Volt már dolgom ázsiaival, és mit ne mondjak, nem sokat tudnak nyújtani. Igen ám, de mikor a lány felhozta, hogy a csávó régen a suli diákja volt, s azóta nemigen öregedett sokat, már nagyobb érdeklődéssel fordultam hozzá. A lányok szerint damfír lehet a csávesz – zengnek még mindig Anna szavai a fejemben, ahogy az étlapról lassan pilláimat MJ-re emelem. Lábaim lekerülnek az asztalról, miközben előrehajolok, hogy partnerem tányérján maradt szív alakú bonbont, valamint a szintén csak ebben a formában ékeskedő nyalókát eltulajdonítva visszahuppanjak a helyemre.
- Jah, én meg az új bűbájtan professzor – vetem oda cinikusan megjegyzésére, miközben az édességet nyelvemmel megkóstolom, majd miután kellően körbeszopogattam, beveszem a számba. Direkt erotikusan teszem amit, hátha ezzel feltüzelhetem a srácot, és nem lesz már egyikünknek sem szüksége B vagy C tervre. Jóllehet kapcsolatot nem akarok a másiktól, ám néhány menetben még benne lennék. Csak a móka kedvéért.
- Mindent, amin van valami húsos – csapok le egy egész zsáknyi galleont az asztalra, ezzel egész meglepett mimikát varázsolva a pincér arcára. Bizonyára életében nem látott még ilyen nagy mennyiségű varázspénzt, nemhogy ő maga kapta volna meg. Bátorítóan rámosolygok, hogy vegye csak el, miközben legyintek egyet a kezemmel, hogy ennek függvényében amilyen gyorsan csak tud, tűnjön is el, majd hozza a megrendelt ételeinket.
- Megvannak a kapcsolataim. Az emberek pedig beszélnek, Min Jong. Mi lehetne izgalmasabb egy fel vámpírnál, aki valamilyen oknál fogva könyvtárosdit játszik? Ha szerencséd van, akkor még nem zeng a titkodtól az egész kastély – gonosz mosolyba fordulnak ajkaim, ahogy a férfi arckifejezését fürkészem. Míg ő hátrébb húzódik, addig én közelebb hajolok, az asztalon megtámasztom fejem összefűzött kezeimen. – Persze a hallgatásunknak megvan az ára – azzal rámosolygok a pincérre, aki egyelőre igaz még nem hozta a rendelésünket, de frissítőkkel tud szolgálni. Elveszek egy pohár vizet a tálcáról, majd míg MJ saját démonjaival küzd, lassan, komótosan lehörpintem.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 17. 21:43 Ugrás a poszthoz



Magam sem tudom, mit csinálok, minden csak úgy jön magától. Olyannyira el vagyok keseredve, hogy ebben a pillanatban bármire képes lennék. Agyamat a tehetetlenségtől méreg önti el, s a következő dolog, amit érzékelek az az, hogy Kamcsi ketrecének hideg vasa a kezemnek nyomódik. Tudom, mennyit jelent a fiúnak ez az állat, ahogy azt is, hogy bármit megtenne azért, hogy visszaszerezze tőlem. Akár még bántana is.
A pálca nekem szegeződik, miközben fülemben sikolya zeng. Pszichopata mosoly kerül arcomra, ahogy szememben is felcsillan az a jól ismert, pajkos fény. Most megfogtalak! Ha kedveskedéssel nem, hát zsarolással fogom kicsikarni belőled, amire nekem szükségem van. Jelen esetben ez pedig te vagy, kedves kis Prücsköm.
- Ez az, őrjöng csak! De a kis gyíkodat nem fogod visszakapni – nevetek fel, ahogy még erősebben fogok rá a kalitkára, még talán meg is rázom, mire az állatka furcsa hangot hallat magából. Hibát követek el, hatalmas baklövést, de most az sem érdekel. Mikor azt hiszem jobb lettem, mint akkor éjjel voltam, hirtelen visszaesek, s ugyanolyan szörnyeteggé válok. Vérem forrong az ereimben az adrenalin hatásától, egyszerűen már képtelen vagyok normálisan gondolkodni. Egyetlen dolog kattog elmémben, miszerint nekem szükségem van a fiúra. Akarom őt, legyen ennek bármi is az ára.
- Á-á! – Azzal egy jól irányzott mozdulattal a kis kedvencet hordozójával együtt magam elé tartom, ezzel egyfajta pajzsot képezve testem előtt. – Ha engem bántasz, akkor azt ő is megérzi. És nem hiszem, hogy túltennéd magad azon, ha leátkoznád a hűn szeretett kis dögödet – kérdően felhúzom szemöldököm, majd fürkészem tovább rendezetlen vonásait. Egyszerűen hihetetlen még most is, hogy az én kis Benettem ilyenre is képes. Hogy az az édes arc másodpercek leforgása alatt ilyen méregtől fűtött képet is képes magár ölteni. Furcsa, de egyben izgató egyveleg ez.
- Ellenben – halkítom le hangom annyira, hogy csak ő és én értsük – ha megteszel nekem valamit – mosolyodom el újra – akkor lehet, hogy bántódás nélkül visszaadom drága Kamcsit. Tudod, jólelkű ember vagyok én, kompromisszumképes. Nem kell mást tenned, csak adnod egy búcsúcsókot. Azt, amit amúgy is megérdemelek - állítok kegyetlen döntésem elé a fiút, s hogy tovább halmozzam az élvezeteket, türelmetlenül dobolni kezdek Kamcsi zárkáján, miközben valami rég hallott, talán már nem is helyesen szóló francia gyerekdalt fütyörészek.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. március 17. 21:43
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 02:49 Ugrás a poszthoz



Jóllehet helytelen, amit csinálok, mégsem jut eszembe egy percre sem, hogy talán le kellene állnom. Egyszerűen ezt szoktam meg, nekem ez a normális. Az, hogy emberként bánunk másikkal, és hogy tiszteletben tartjuk annak érzéseit, úgy, mint a személyes tulajdonait, egyszerűen nem képezik az értékrendem. Ugyan kitől tanultam volna? Se muter se Raphael nem tartozik azon emberek csoportjába, akik valami empátiához hasonló dologgal ajándékozzák meg csemetéiket. Talán ennek a szülői gondviselés hiányában viselkedem úgy, ahogy. Talán ez vesz rá arra, hogy attól a fiútól elvegyem a számára legkedvesebb dolgot az életében, mióta kikerült a családja árnyékából. Kegyetlen vagyok, hogy ezt a jószágot pajzsnak használom saját védelmemre, mikor előkerül a másik pálcája. És még ekkor sem koppan a tantusz, még a fenyegetés elhangzása után sem gondolom meg magam. Változni nehéz, főleg úgy, ha nem is tudsz róla, hogy neked arra szükséged lenne. Így hát nem is teszem, maradok a csökönyös, öntörvényű önmagam, aki mindenkin átgázol. Hisz nekem nincs szívem, ami ilyenkor megsajdulhatna, igaz? De akkor miért fáj ennyire a belsőm? Miért érzem úgy, hogy legyen annak bármi is az ára, de Benettet magam mellett kell tartanom? Kész röhej, de valamiért mégis szükségem van rá. Ezer meg egy ágyasom van, én mégis egy olyan fiúcska mellett tartok ki, aki számomra még semmit sem adott. Ennyit jelentene nekem pár szép szó és gyengéd érintés?
Mint játékát féltő kisfiú szorítom magamhoz a ketrecet. A benne lévő Kamcsi ijedten csapkodja szárnyait, bizonyára gazdájáért kiált, ám a szabadulás még távoli képzet számára. Egyelőre nem mehet sehova, nem, míg én meg nem szerzem, amit akarok. Benettet.
Velősen nevetek fel, kacajom hideg és érzelemmentes. Leplezni próbálom a bennem fortyogó érzéseket, és úgy látszik, egyelőre sikerül is. Benn vihar dúl, míg kinn kősziklaként állok a fiú előtt. Saját nemtörődöm természetem vívódik azzal a kedves Theonnal, aki csak a srácnak mutatkozott meg.
- A történet kimenetele a te döntésedtől függ – győz a rellonos szörnyeteg, a bennem megbúvó aprócska kis emberség morzsáját, mint tenger mossa el. Szorítom mellkasomhoz az állatot, még a pálcámat is előveszem, hogyha a másik esetleg támadni próbálna, akkor egy gyors Protego-val megvédhessem magam. Persze mindketten tudjuk, hogy varázserőm egyenlő a nullával, de a látszatot még jó fenn tartani, ha mást nem is.
- Úgy látszik a dögödnek új gazdája lesz. Vajon mennyit adnak érte a feketepiacon? Bizonyára szép kis summát zsebelhetnék be egy repülő kaméleonért – teszem úgy, mint aki hangosan gondolkodik, egy percre sem tántorodva meg a célom elől. Úgy érzem, kell az a csók, hogy éreznem kell a fiú közelségét. Ezért pedig bármire képes lennék.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 13:16 Ugrás a poszthoz



VHT tanterem

Nos igen, normális mágus ilyenkor pálcához folyamodna, hogy azzal oldja meg ügyes bajos dolgait. Igen, normális varázsló… De ki mondta, hogy én valaha is az átlag csoportját gyarapítottam volna? Sajnos vagy nem, de nem rendelkezem valami stabil mágiával, így ez az opció számomra mindig az utolsó megoldás marad. Egyetlen szerencsém talán az, hogy hála a modellgenetikának, magas vagyok, mint az istennyila, így izomkötegek nélkül is képes vagyok mások megfélemlítésre azzal, ha csak egyszerűen eléjük állok. Ám sokszor ez sem segít, így helyette támaszkodom az eszemre. Így hát csűröm csavarom a dolgokat, mígnem az én malmomra hajtják a vizet.
Lehuppanok a székre, majd onnan figyelem tovább Csengét, ahogy dolgát egész szépen elvégzi. Lehetnék szexista és mondhatnám, hogy azért mert nő és ugye a nőknek a konyhában a helyük, de rég felhagytam már az efféle gondolkodással. Talán azért, mert Raphael mindig is ennek az eszmének a híve volt, én pedig foggal-körömmel próbálkozom, hogy még véletlenül se hasonlítsak rá egy kicsit sem. Persze az alma nem esik messze a fájától, így minden küszködésem ellenére igenis sok a közös bennünk. Higgadt állapotban nem, de mikor elgurul a gyógyszerem – amire eléggé hajlamos vagyok, főleg mostanság –, akkor mintha ugyanaz a kegyetlen szörny lennék, aki letiporta nem csak az én, de a húgom virágát is.
Kérdésére lustán pillantok el a helyiség azon szegletébe, ahol az edények és tepsik megtalálhatóak, majd egy szenvedős nyögés keretében feltápászkodom, hogy percekkel később egy lábassal térjek vissza.
- Ne – dobom majdnem szó szerint oda a tálat, akárcsak egy kutyának, majd veszem el a még mindig az asztallapba álló kést, hogy aztán a lány mellett, állva figyeljem tovább a hadműveletet. Az éles szerszám ujjaim között pörög, miközben kék társam további cselekedeteit fürkészem.
- Remélem meg is esszük. Nincs kedvem dekorációt készíteni, nem kézműves táborban vagyunk. – Ha valamivel, akkor kajával meg lehet fogni. Rendkívül szeretem a hasam, főleg ha édességekről van szó. A muffinok pedig igaz sosem voltak a kedvenceim, mégis jobbak, mint a semmi. Szóval, ha Csengének egy kis esze van, akkor a készítmény felét nekem adja. Vagy háromnegyedét.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 18:34 Ugrás a poszthoz



Tudom, hogy nem bántana, bármit is teszek. Az nem vallana arra az aranyos kisfiúra, akit annakidején megismertem. Ő egy kedves könyvmoly, aki minden érintésemhez, mint kiscica bújik. Legalábbis azt hittem, ez az igazi Benett, de már közel sem vagyok ennyire biztos benne. A méreg a szemében ugyanaz, mint akkor éjjel, mikor az életem fenekestől felfordult. Azóta álmok kísértenek, valamint a szexuális életem is romokban hever. Nem megy, nem tudok felizgulni. Vagyis de… ám csak akkor, ha Benett arcát képzelem oda a másik fél fejére. Butaság, mi? Biztos valami bájitalt itatott velem, vagy még rosszabb. Megátkozott.
- Oho, én is számon kérhetnélek téged! – Fakadok ki, még szorosabban ráfogva a ketrecre. Azt nem kötöm az orrára, hogy mit is értek ez alatt. Az Istenért sem vallanám be, hogy a kis Theonnal nincs minden rendben. Nem, annál büszkébb vagyok. Inkább szenvedjek, de azt ne tudja senki. Mérges vagyok, forrongok belül. Persze mind tudjuk, hogy ez a fejemben keletkezett zavar miatt van, hogy tetteim és szavaim saját védelmemre szólnak. Kivéve engem. Rendkívül vak vagyok, ha olyanokról van szó, mint törődés és emberi kapcsolatok.
- Barátok? – Horkantok fel. – Olyannak nézek én ki, mint akinek barátokra van szüksége? – Igen, valószínűleg olyannak. Egy elesett kisfiú vagyok, aki nagynak akarja magát mutatni. Olyan elven működök, mint a medvék. Ha két lábra állnak és dörmögnek, akkor mindenki fél tőlük, ha viszont csendben málnát eszegetnek, akkor már cseppet sem azok a vérmes vadállatok, mint első ránézésre. Valamelyest én is ilyen vagyok. S ki tudná ezt jobban, mint az a személy, aki a naplómat olvasta, ezáltal pedig minden féltett titkomra, minden elfojtott érzelmemre rálátást nyert? Lehet, azt hiszi, hogy a füzetben is csak hazudtam. Jó, higgye csak azt. Őszintén megszólva nem tudom, mitévő lennék, ha amit fentebb említettem, megfordulna a fejében. Ha gondolatai között ott lenne annak a lehetősége is, miszerint segítségre, társra van szükségem.
- Elolvastad? – Döbbenek le egy percre, még a szorításomat is megenyhítve. Tudom, hogy ez mind csak annak érdekében van, hogy Kamcsit visszaszerezze, mégis a sértett kis lelkecskémnek jól esik a tudat, hogy nem hajította ki az első kukába a kötetet, ami szembe jött. Én minden bizonnyal ezt tettem volna. Kételkedem benne, hirtelen reakciómat követően összeszorítom a szemeimet, úgy nézek vissza rá. Nem hiszek neki, egyszerűen nem megy. Az élet megtanított rá, hogy senkiben se bízzak, néha még magamban sem. Mégis annak az eshetősége, hogy valóban kezébe vette kedvenc ponyvaregényem, egyszerűben melegséggel tölti el a belsőm. Olyasfajta érzésekkel, amelyeket utólag kiskoromban, vagy lehet, hogy még sosem éreztem ezelőtt.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 22:14 Ugrás a poszthoz

Lóránt Emma Regina - 2020.03.18. 21:44
Annyi tanár van online, hogy elkezdtem izgulni, hogy mit felejtettem el megírni Lips Sealed


Too many tanár for meeee! >.<
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 22:18 Ugrás a poszthoz

Azon gondolkodom, melyik tudna megfektetni. XDDD Vannak potenciális Daddy-k és Mummy-k köztük.  Rolleyes
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 22:25 Ugrás a poszthoz

Khmm... nincs se anya-, se apakomplexusom khm...

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 18. 22:28 Ugrás a poszthoz

Én a nyelvemmel furulyázok, szóóóóvaaal, bármi megtörténhet.  Rolleyes
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 19. 16:24 Ugrás a poszthoz



What the fck am I doing?

Jah, hogy ez a rendezvény ingyenes és nincs szükség galleonok költésére? Nos, akkor fogjuk fel a kezemből kikerülő persejt amolyan borravalónak. Bizonyára egy normális ember nem adna ennyi jutalékot egy egyszerű pincérnek, de ki vagyok én, hogy átlagosnak tituláljanak? Ha úgy tartja kedvem, megveszem ezt a kócerájt, az összes benne lévő szerencsétlen lélekkel együtt, aztán mindenkit az uralmam alá hajtok. Kezdve a férfivel. Megpróbálom zsarolni, hátha azzal belemegy a játékba és megadja nekem azt, amit akarok, de úgy látszik, ő jobban fel van fegyverkezve, mint én. Állításaim kicsit sem rengetik meg nyugalmában, arca ugyanolyan gondmentes, mint akkor, amikor besétáltuk az épületbe. Hogy ez zavar e? Hmm… nos egy cseppet talán. Mármint nem az, hogy lehet ebből nem lesz kamaty, hanem az, hogy nem én vagyok a helyzet magaslatán. Mostanság túlságosan is sokszor előfordul velem ez, s még sajnos egy olyan erős személyiséget, mint amilyen én is vagyok, képes elbizonytalanítani. Na, nem mintha ettől anyukájáért síró kisfiúvá változnék de… kifejezetten bántja a rólam alkotott képet.
- Az attól függ, te mit tudsz ajánlani – hajolok én is közelebb és közelebb, mígnem az asztal lapja gyomromba fúródik. Nem akarom megcsókolni, annak sosem voltam híve. Meghagyom a romantikus, szerelmemmel teljes kis párocskáknak. Persze szex közben igencsak izgató tud lenni, de mivel most a szék nyomja a hátsóm és nem az ő férfiassága, így eltekintek emellett.
Kis csevegésünk félbeszakítja a pincér a megrendelt pizzákkal, így mire kettőt pislogok, már egy halom húsos szörnyeteg terpeszkedik az én asztalrészemen. Sonkás, kolbászos, szalámis, van itt minden, mint a jó boltban. Míg én egy darab disznót tömök a számba, kicsit sem elegánsan, addig valószínűleg MJ élvezi a vega kosztját.
- Mi jó a zöldségekben? – Kérdem ugyan csak teli szájjal, kis híján akadályozva meg, hogy egy falatnyi húsos borzalom a számból az asztalra essen. – Technikailag füvet eszel. Azt a kertben is csinálhatod, aztán nem kell a nyíró felrúnázásával küszködnie varázslóéknak.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. március 19. 16:24
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 22. 16:24 Ugrás a poszthoz


- Ohó, nagyon is tudod, hogy mire gondolok! - Hűen tartom magam ahhoz az elgondoláshoz, miszerint megbabonázott Benett. Levitás lévén sok olyan könyvhöz hozzáférhet, amelyekben ki tudja, milyen ravasz varázslat vagy bájital bújik meg. Úgy hallottam néhány kék külön gyűléseket tart, hogy hogyan fejlesszék magukat magasabb szintre, mint a többi ház tagjai, s bár nem nézném ki Benettből, hogy ilyesfajta szektáknak hódol, a mai viselkedése után már bármi megtörténhet. Végtére is nagyon csúnyán kitoltam vele, alapnak hatna, ha a valahogy vissza akarna vágni a tetteimért.
- Fontos? – Horkantok fel ismét a srác mondatait hallván. Valami halvány foszlány ugyan felsejlik a fejemben, olyan, mintha ez a szó az én számat is elhagyta volna, de minden ködös, idegen. Bizonyára a csónakházas kalandunkkor suttoghattam ajkaira a szavakat, a nagy hévben ez tűnt a legjobb megoldásnak, hogy megkaphassam tőle, amit akarok. Ám mint minden velem kapcsolatban, ezek sem voltak valósak. Mostanra megtanulhatta, hogy nekem azt sem szabad elhinni, amit kérdezek. Játszottam vele, kihasználtam őt. Mint a diákság nagy részét, szóval nem ő az egyetlen. Nem tudom, miért kell neki ekkora dobra verni az ügyet. Túl lesz rajta, ahogy a többiek is.
- Te? Nekem? Benett, nézd... - túrok bele idegesen szabad kezemmel a hajamba, ezzel valamelyest csökkentve a bennem felgyülemlett feszültség mennyiségét. – Én szexet akarok mindenkitől. Nincs szükségem szerelemre, meg ilyesfajta gyengéd érzelmekre. Nem vagyok balek, akit mások rángathatnak dróton kedvük szerint – villan meg a szemem vészjóslóan, amikor ismét felötlik a babonázás eshetősége a fejemben. De továbbra sem osztom meg a fiúval, hisz ha igaz, akkor az előbbi mondataim valahogy csak betalálnak. Ha arra nem is kényszerítik, hogy bevallja bűntettét, de minden bizonnyal elgondolkodatóan hatnak majd. Mert most nem hazudtam. Olyan, mintha kicsit kezdenék is megnyugodni, mikor pedig a könyvet hozza fel, egy cseppet mintha megdobbanna a szívem. Hát mégsem dobta ki…
- Jah, higgyem is el, mi? – Csettintek egyet nemtörődöm a nyelvemmel, a ketrecet felrakva a fiú kocsijára. - És… - köszörülöm meg a torkom - tetszett? – Teszem fel kissé óvatosan, de már sokkal nyugodtabb lélekállapotban a kérdést. A béke még mindig nem állt helyre a testemben, a méreg még mindig ott fortyog valahol, de már sokkal kezelhetőbb állapotban vagyok. Hihetetlen, hogy milyen gyorsan változnak az érzelmeim. Esküszöm, rosszabb vagyok, mint a szeszélyes magyar tavaszok.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 22. 22:12 Ugrás a poszthoz



What the fck am I doing?

Nehéz este vagyok, jól tudom, de pont ezét izgis. Az agyam egy olyan hely, ahova az ember nem szívesen tenné be a lábát, pláne azért, mert jól tudja, milyen mocskos és erkölcstelen odabenn minden. Nem sokat kell azon gondolkodnia az embernek, hogy leessen; mi az, amit egy ilyen szituációban a másiktól akarok.
- Szexet – mondom ki azt a bűvös szót végül, íriszeimet szigorúan a férfin tartva, ezzel mintegy elfogadva a farkasszemezésre adott utalását. Kacér fény csillan meg a felhős időre emlékeztető kék szemeimben, ahogy szabad mancsommal megtámasztom buksim, míg a másikkal rövidke hajam göndörgetem. Sokkal szexisebb volt ez a mutatvány, míg hosszú loknikkal rendelkeztem, most inkább tűnök így egy baleknak, mintsem valami Adonisznak. Persze régi hagyomány nehezen hal, ezért sem szoktam még le róla. Majd ahogy a sminkelést, előbb vagy utóbb, ezt is elengedem.
Megérkezik a rendelt menü, elém a húsos csodák, míg MJ asztalfelére a botanikus kert kerül. Undorodva húzom el a szám már a látványtól is, ahogy a kis brokkolik vagy mi a rákok ott csücsülnek a szósz tetején. Vizuálisan képtelen vagyok befogadni ennyi borzalmat, amikor pedig a szaga is megcsap… nos akkor mintha a gyomrom vetne egy háromszázhatvan fokos fordulatot, visszaböfögtetve velem a ma bekajált szendókat. Elfordulok, hogy ha kell, akkor ne a csávóra hányjak, amikor pedig fejem visszafordítom az irányába, annak leszek szemtanúja, hogy szentnemesénsosemeszekhústmertaztabu uraság elvesz egy szeletet a kolbászos finomságomból, majd miután kellően kinyammogta magát, undorodva visszateszi azt a jogos helyére.
- És mi akadályoz meg benne, hogy megszerezd azt a friss vért? – Teszem fel a kacér kérdést, talán még meg is húzogatva kissé nyakamat előtte. Kábé olyan mostanság a viselkedésem, mint egy tüzelő szukának, főleg, ha olyanról van szó, amit sosem tapasztaltam még. A vámpírok pedig egy ilyen kategóriába tartoznak.  Abban talán hazudtam, hogy sok-sok pletyka kering MJ félvérségéről, ám ahhoz kétség sem fér, hogy a kisdiákok fantáziáját kellően beindítja, ha az ilyen veszélyes lényeket a tankönyv lapjain kívül is láthatnak. Mármint kinek hogy. Valaki csak beszélni akar velük, ismerkedni, míg én arra vagyok a legkíváncsibb, hogy tényleg mindennél jobb érzés e, ha egy ilyen bestia megharap.
- Egy szavadba kerül Drágám, és a tiéd lehet – veszek el én is egy darabka zöldséges borzalmat a tányérjáról, majd miután megszagoltam – ez mostanság nagyon is fontos érzékelés lett számomra – és megbizonyosodtam, hogy talán nem halok meg tőle, beleharapok, majd azzal a lendülettel teszem is vissza oda, ahonnan elvettem. Pfúj.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 23. 18:12 Ugrás a poszthoz


Nagyon rosszul áll a szénám. A fiúnak elég lenne csak elkiáltania magát, és máris emberek százai rohannának le azzal a gyanúval, hogy bántalmaztam a másikat. Ez pedig nem tetszik. Tehetetlen vagyok, és akármennyire is akarok keménynek látszani, inkább vagyok már szánalmas, mint erőt demonstráló férfiú. Az irányítás ezúttal Benett nyeszlett kis kezei közt pihen.
- Ne nézz hülyének, kérlek. Tudom, hogy a kis hárpia barátnőddel kiterveltétek, hogy majd jól megbabonáztok valami löttyel vagy mágiával, aztán azon röhögtök, hogy hogyan küszködöm magammal – igen, még mindig emellett a bolondság mellett voksolok. Mert más megoldás nem lehet. Az nem létezhet, hogy nekem érzéseim vannak valaki iránt. Nem, egyszerűen abszurdum.
Hevesen gesztikulálok mondataim közt, ezzel próbálom valahogy lecsitítani a fejemben felötlő buta gondolatokat, melyek állításaim ellentétjét harsogják. Egy pillanatra felsejlik a kísértetházas csókunk, a csónakház fülledt levegője, az érzés, ahogy a karjaim közt tarthattam… Minden szép volt, talán túlságosan is. Én nem érdemlek ilyet, az élet nem adhat nekem igazi boldogságot. Ez bizonyára csak egy átverés. Igen, a fiú is így jobban fog járni, mert ha valamihez ragaszkodni kezdek, azt mindig elvesztem. Példa erre a húgom, ő volt számomra a minden, most mégis Raphael karvalykezei közt pihen. A végén még Benett is erre a sorsra jutna. Érdekes felvetés ez. Játszom a meg nem értett hőst, aki védeni akarja a másikat a csalódástól, mégis pont ezzel okozok fájdalmat számára. Túlságosan sok minden küzd most bennem. A védelmező oldalam hadakozik a mindenki által jól ismert bunkó parazitával, és eddig úgy tűnik, a rosszabbik fél fog győzni. Annak kell, mert ha esetleg a másik kerülne hatalomra, akkor elveszítenék mindnet. Hatalmat, befolyást… talán még önmagamat is.
- Nem akarnék én már tőled semmit, ha nem babonáztatok volna meg! – Nem értem a szituációt, hogy miért sír és hogy nekem ez miért fáj. Amit pedig nem tudunk, attól félünk, ergo méreggel reagálunk rá. Dühösen dobbantok egyet, és ilyenkor nagy szerencse, hogy az imént letettem a csomagok tetejére a ketrecet, mert minden bizonnyal az indulatoktól vezérelve olyat tettem volna vele, amit magam is megbántam volna.  De így csak csendben forrongva nézem, ahogy Benett, mint féltett kincsét szorítja magához a hordozót és ezzel egyetemben annak lakóját is. Felhorkantok az idilli pillanattól, még el is fordulok, hogy ne lássam, ami ott folyik. Nagy ellenkezésemben azonban megüti a fülem egy halk köszönöm, mire visszafordulva a könnyesen rám mosolygó levitással találom szembe magam.
- Te meg mit mosolyogsz? – Bököm oda velősen, ám a méreg, ahogy jött, úgy tova is száll, furcsa melegséget hagyva maga után. Örülök, hogy megköszönte, örülök, hogy nem dobta ki a könyvet és legfőképp annak vagyok hálás, hogy még nem hagyott faképnél.  
Felcsillan valami boldogsáshoz fogható érzelem a szemeimben, mikor a kedvenc regényemről kezd el beszélni. – És neked mi volt a kedvenc jeleneted? – Hogy tesztelem e? Nos… nem tudni. Lehet annak is felfogni, vagy annak is, hogy egyszerűen csak érdeklődöm. Végtére is elég szeszélyes természet vagyok, mindent ki lehet nézni belőlem. Az egyik percben, mint a háborgó tenger, a következőben meg kezes kiscica. Inkább nyugodt oroszlán, az macsóbb.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 26. 11:54 Ugrás a poszthoz


Persze, hogy tudom, hogy nem tenne ilyet. Abszurd Benett aranyos jellemét eltorzítani ilyen vádakkal, mégis sokkal kényelmesebb, minthogy bevallanám, hogy a gond velem van. Sosem voltam az a személy, aki felvállalja a hibáit. Gyerekesen inkább másra hárítom, hisz akármennyire is viselkedem felnőttesen, még mindig csak egy kiskamasz vagyok. Egy kis csitri, akit senki sem tanított meg a felelősségvállalásra, mert mindig volt, aki kinyalja a seggét. Ha eltörtem egy vázát, ráfogtam az egyik cselédre, ha valami mást tettem, akkor pedig Theory itta meg a levét. Sosem követtem el én kifejezetten hibát. Csak most. Ez pedig furcsa érzéseket szabadít fel a testemben. Nem tudom, milyen is az a bűntudat, de minden bizonnyal az átlagember valami ilyesmit élhet akkor át. Szúró szív és milliom egy fura gondolat a fejben, amik egyszerűen aludni sem hagyják az embert.
- Jól van, hazudj még. Majd akkor megnézzük, mekkora a szád, amikor tényleg elmegyek a gyengélkedőre és kiderül, hogy mit tettetek velem – kötöm még mindig az ebet a karóhoz szeszélyesen. Hogy fenyegetőzöm e? Hmm… talán. Magam sem tudom, hogy miért mondom ezt. Egyszerűen csak úgy érzem, végső elkeseredésemben muszáj valamit tennem, hogy a bőröm védhessem. És ugye mint mindig, most is a legjobb védekezés a támadás. Eszembe se jut, hogy megbántok vele bárkit is. Hogy csalódást okozok neki, azok után, amiken átmentünk. Mert én fontosabb vagyok mindennél.
Végül leteszek Kamcsi terrorizálásáról. Hangos csörrenéssel rakom vissza a ketrecet, hogy aztán Benett újra magához szoríthassa kis kedvencét. Egy percre olyan, mintha valami megmozdulna bennem. Hirtelen mérges leszek a kaméleonra, a fiúra és úgy az egész világra. Hogy mi fáj? Nos… a legjobban az, ahogyan az állatot tartja. Hogy nem engem, hanem azt a dögöt öleli. Butaság ugye? Szerintem is. Szinte már megőrülök a tudattól, hogy napközben nincs velem. Olyan, mintha más nem is létezne, mintha már mással lenni sem tudnék. Csak őt akarom, de nagyon. És ha nem kapom meg amit szeretnék, akkor bizony hiszti várható. Mégis most nyugodt maradok. Arcom pillanatok alatt rendeződik, hogy amikor felhozza a könyvet, kisimult vonásokkal fordulhassak felé. Persze értetlen vagyok, hisz mindvégig abban a tudatban éltem, hogy a kötet már rég valamelyik kukát gazdagítja, most mégis ennek ellentettje derült ki. Ez pedig nagyon is… boldoggá tesz?
- Oh – próbálok felocsúdni a pillanatnyi megdöbbenésemből, majd nyelek egy nagyot és elmosolyodom. Szelíden, semmi akaratosság vagy ármány nélkül. – Az tényleg szép. Nekem is az egyik kedvenc jelenetem. Persze a szex után – nevetek fel, ahogy még az utolsó lélekjelenlétemmel is próbálom tartani a keménylegény látszatát. Persze nehéz ez így, hogy közben millióm és egy gondolat bánt.
- Nézd Benett… - fújom ki a levegőt reszelősen, kezem a hajamba csúszik, hogy rakoncátlan tincseimet visszaküldhessem jogos helyükre. – Ne utazz haza. Maradj itt – velem, marad le a mondat utolsó része, ahogy komolysággal teli kék íriszeimet a fiúra emelem, hogy hátha a belőlem áradó egyben félénk, másrészt pedig végtelenül összezavarodott aurám valamelyest maradásra bírja őt.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 27. 11:16 Ugrás a poszthoz



What the fck am I doing?

x x x
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 29. 13:48 Ugrás a poszthoz


Arcomra kósza mosoly kúszik, ahogy könyvről beszélgetünk. Tekintete egy pillanatra újra találkozik az enyémmel, én pedig elkeseredetten falom testének minden mozdulatát. Ahogy kis gödröcskék ülnek ki arcára, mikor mosolyog, a könnyáztatta pillái hogyan súrolják bőrét. Hirtelen minden más lesz. Már nem zavar a beszűrődő környezet zaja, a bámuló szempárok elhomályosodnak, ahogy Kamcsi csapkodásai is eggyé válnak a sok siető ember zörejével. Csak állok ott, őt nézve, kínomban számat harapdálva, mígnem nyögvenyelősen, de kibököm a szavakat. A kártyáim elfogytak, a tarsolyom kiürült. Nem maradt több ütőkártyám, amivel hathatnék rá, de tudom, hogy maradni fog. Maradnia kell. És hogy miért? Mert jó szíve van. Benett egy jótét lélek, aki minden ellenére is lát bennem valamit. Amiért még mindig itt áll, holott nem egyszer bántottam már. Fizikailag és mentálisan is.
- Szard le a családod. Maradj itt – erősködöm tovább, ráfogva a kocsi vasanyagjára. Kezeim elfehérednek, olyan erősséggel szorítom a hideg fémet. Lábam ismét kikerül a járgány elé, így mikor elköszönve megindul, az hangos zörrenéssel akad meg bennem. De aztán csak elveszem végtagom, hogy továbbindulhasson a vágányok felé. Küszködök magammal. Egyik részem azt akarja, hogy maradjon, míg a másik elengedné őt. Szenvedek, kezem ökölbe szorul, ahogy tekintetemmel végigkövetem távolodó alakját. Legszívesebben utána indulnék, de lábaim nem mozdulnak. A világ zaja eltompul, minden zörej egybemosódik, mintha csak álomból révednék fel. Fülemben visszhangoznak utolsó mondatai. „Ne csinálj hülyeséget”, „Változz meg”. Jó vicc. Ezek után legyek még normális, mi? Na nem. Nem így játsszák ezt a játékot. Nincs miért megváltoznom. Főleg nem miatta nem fogok. De mégis olyan könnyű lenne…
- Benett várj! – Állítom meg az utolsó pillanatban, mikor már kocsiját a vonatra akarná felgyömöszölni. – Had segítsek – mosolyodom el, ahogy megindulok, hogy azt a kevés erőt, ami most jelenleg a testemben van, valahogy kamatoztatni tudjam.
- Nem akarom, hogy megsértsd magad – kezem megindul, hogy végigsimítsak arcán, de a mozdulat közepette mancsom megáll a levegőben. – Khmm… nézzük csak – tessékelem kissé odébb, hogy jobban hozzáférhessek a poggyászához. – Te húzd fentről, én meg alulról nyomom – azzal nekiveselkedem a feladatnak, ha ő is készen áll rá.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. április 1. 07:26 Ugrás a poszthoz


What the fck am I doing?

Hosszú éveim alapján, mióta a bizniszben futok, megtanultam egy s mást. Többet között azt is, hogy az olyan férfiak, mint amilyen MJ is, mindig csak egy dolgot akarnak. Te is tudod, mi az, ne kelljen kimondanom. Lepedőakrobatikát. Az már más kérdés, hogy milyen körítéssel. A barnahajú szerint unalmas vagyok, ergo ő többre vágyik, egyszerű, hétköznapi szexnél. Nekem mindegy, én mindenre vevő vagyok. Bár abból kiindulva, legutóbb milyen volt ez… megvétóznám ezt az állítást. MJ beszari. Annak ellenére, hogy félig vámpírvér csörgedezik az ereiben, mégsem használja ezt ki. A kastély és a falu minden szegletében vannak szemeim és füleim, szóval ha akarna, se tudna elrejteni előlem semmit. Bár nincs is mit. Se kapcsolat, se erő, semmi nincs se vele, sem pedig benne. Ha valakire lehetne mondani, hogy unalmas, hát az ő lenne.
Végignézem a mizériát, minek keretein belül elemel egy szeletet az én étkemből, míg én az övébe hammogok bele. Mindketten ugyanolyan arckifejezést váltunk, hisz nekem nem tetszik a zöldség, míg ő a hús mindennemű fajtájától irtózik. Talán mégsem különbözünk annyira, mint gondoltam. Esélyt nem adok magunknak, mivel mindketten tisztában vagyunk a kapcsolatunk miértjével, barátokra pedig nincs szükségem.
Teli szájjal csámcsogok, úgy hallgatom a férfi magyarázatát állítására. Nem kétlem, hogy sok mindenen ment már élete során keresztül, de akárhogy is próbálkozom, valahogy nem tudom megérteni őt. Adódhat ez a fiatalkoromból eredeztethető tudatlanságomból, vagy egyszerűen abból, hogy nagyon hanyag és nemtörődöm kedvemben talált rá ma szerény személyemre. Többek között persze az is hozzátesz, hogy abszolút hülyeségnek tartom ezt a randinak csúfölt förmedvényt. Minek dumáljak a csávóval, amikor tudom, hogy mire képes az ágyban. Vagy a vízesés füves, homokos talaján. Na mindegy, érted a lényeget.
- Ohó! – Csapom le a pizzánt vissza a tányérra, majd csillogó tekintetem Min Jongéba fúrom. – Ha jól gondolom, ennek az egész damfírságnak köze lehet a dologhoz – vonom le ügyesen a konklúziót, hisz akármennyire is tűnök üresfejű idiótának, sokan meglepődnének, hogy van mit a tejbe aprítanom. Már csak az a kérdés, hogy pontosan hogyan is fűződnek össze a szálak.
- Mesélj még – nem kérem, de nem is utasítom. Egyszerű, kijelentő hangsúlyban hagyják el a szavak a számat. Tudom, hogy mesélni akar, én pedig olyan vagyok, mint egy feketelyuk; elnyelek mindent és mindenkit. És mivel ez utóbbival jelenleg nem számolhatok, marad az előbbi opció. Magányos lehet így a suli könyvtárosaként élni, mindennemű kapcsolatok nélkül. Tudom, hogy a sors végül valami hasonlót fog számomra is hozni, kivéve persze, hogy nekem még állásom se lesz. Önkényesen kitagadott, így család nélkül maradott gyerekként elég nehéz bárminemű szép jövőt is elképzelni magamnak. Tudván, hogy a kemény és becsületes utakat nem szeretem, nagyon úgy tűnik, hogy valamelyik útszakaszon, prostiként fogom végezni.
Pincér suhan el mellettünk, én pedig intek neki, hogy kérünk egy üveg bort. Azt már a férfire bízom, milyen fajtát, elvégre is én annyira nem értek hozzá, bár már nem egyszer fogyasztottam kiskorúságom ellenére alkoholt. Még mielőtt távozhatna a kiszolgálónk, hálám jeléül küldök neki egy puszit, amit az elfintorodva fogad, majd amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan távozik is. MJ rosszallóan néz rám, mire én csak megrántom a vállam, amolyan ártatlannak is hatható stílusban.
- Drágám – könyökölök le az asztalra egy jó nagy arcátlan mosollyal az arcomon – szerinted olyan ártatlan vagyok én, hogy ilyenekre magamtól nem jöttem volna rá? Meglepődnél, ha tudnád, mi minden rejtőzik az ágyam alatt – igen, valóban vannak furcsa tárgyaim az alagsori szobámban. Meglepődne, ha tudná, mi minden van a tarsolyomban. Persze a mugli felnőtt filmek az én figyelmem sem kerülték el, tanultam pár szép és kevésbé szép dolgot belőlük. Kár, hogy talán sosem próbálhatom ki a férfivel.
Hangos koppanásra leszek figyelmes. Íriszeimet partneremről a letett talpas poharakra emelem. A szesz hamar az üvegcsébe kerül, én pedig mint gyakorlott iszákos fogom meg, majd hörpintem le egy húzóra annak tartalmát.
- Nos – öntök magamnak még egy pohárral – valami mást is terveztél mára, vagy mi lesz? – Tárom szét karjaimat. Megunom a cicázást, elveszem az üveget, majd úgy nyakalom meg azt.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. április 1. 21:53 Ugrás a poszthoz


VHT tanterem

Sosem értettem, mi jó a főzésben. Ezer és egy szcenáriót eltudok képzelni ami magába foglalja a konyhát – mocskos aki arra gondol, de hülye az aki nem -, de hogy kotyvasztásra nem használnám, az is biztos. Megszoktam, hogy nem kell magamról gondoskodnom. Otthon a szolgák és a manóink, itt pedig ugyancsak a kis lények gondoskodnak a gyomrom állapotáról, szóval semmi esetben sem voltam rákényszerítve, hogy ellássam magam. Hibáztathatnék ez miatt bárkit, mehetne a köpködés, de az igazság az, hogy meg sem akartam tanulni sohasem.
A molekula lassan, de biztosan alakulni kezd Csenge szakértő kezei közt, én pedig mint valami rakás szar csak állok mellette, lustán a pultra könyökölve, magamban azon töprengve, hogy mi a kényköves ménkűt keresek én még itt. Simán foghatnám magam és leléphetnék a picsába, és mint ismerjük szerény személyem, tőlem ez ki is telhetne. Ha nem lenne ez a fránya vizsga, valószínűleg úgy basznám be magam mögött az ajtót, hogy az még a helyéről is kipördülne. De neeem, helyette én itt adom a szépe egy kis levitás csitrinek, holott mondjuk bagózhatnék a suli mellett is. Amúgy is mit áltatom én magam? Valószínűleg a vizsgára sem megyek be, nemhogy még meg is csináljam a kiadott feladatokat. Ha jobban belegondolunk, így csak mindketten jól járunk. Én pusztíthatom tovább a testemet, JG-nek pedig lesz egy jó, Theon mentes napja.
- Fair point – biccentek a lány mondatainak első szakaszára, szőke buksimon a hajszálak meg-megrebbennek még így ebben a nullás széláramlásban. Igazából először le sem esik, mi baja a lánynak. Aztán szép lassan bekúszik a fejembe a konspirációs teóriák áradata és szemöldök ráncolva nézek vissza Csengére.  Lehet, máskor meghatna, de most annyira mégsem. Felröhögök, olyan jó velősen, talán félelmetes is lehetek a kislány számára, de nem nagyon izgat.
- Csihadj, Csücsök – koppintok rá a fejére, ügyelve arra, hogy ne legyek agresszív vagy durva. Csak meglegyintem egy kicsit, hogy azért tudja, ki az úr a háznál, de valójában nem akarok rosszat neki. Veri így is a sors, hogy velem hozta össze, az biztos. – Tudom, hogy nem mérgezel meg. Néztelek. Amúgy is, ha megpróbálnád, nem sokáig jutnál. Még mielőtt kihánynám a belem, még kicsinálnálak az utolsó leheletemmel – villantom meg kék íriszeimet vészjóslóan, majd ahogy jött, szál is el a mérgem, s fordulok vissza a készülő kajára. Ha valamivel meg lehet vesztegetni, akkor az az édesség.
- Lepj meg – válaszolom kurtán, ahogy lassan elindulok a lány után a sütőmasinák felé. Kezemen a pultot szántja, néha-néha furcsa csikorgó hangot ad ki a polírozott felület, ahogy a bőrömmel érintkezik. – De ha nem fog tetszeni… - ránézek az eddig az asztalon matató kezemre, ami mostanra mindenféle por és folyékony halmazállapotú mocsoktól kecses. – Akkor tudod, mi fog rád várni.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. április 22. 11:25 Ugrás a poszthoz

Enyhén csiccsesen // Elszúrtam

Sokszor ígértem már meg, hogy más leszek. Hogy egy napon megjavulok, és felhagyok az eddigi polgárpukkasztó életemmel. Bizonyára sokan örülnének neki, hisz megkönnyíteném a mindennapjaikat, ha nem rám kellene figyelniük, nehogy valami óriási baromságot csináljak, amiért nemhogy a suliból, de talán még az országból is kitoloncolnának. Jogosan mondom azt, hogy mindezt tekintetbe véve sem gondolkodtam el a tetteimen sohasem. Nem zavart különösebben, ha valakit magamra haragítottam, pikk-pakk elfelejtettem és folytattam mindent, mintha misem történt volna. Kivéve egyetlen alkalmat. Azt hittem az is olyan lesz, mint a többi kalandom. Játszadozom egy kicsit a fiúval, aztán amikor már nincs rá szükségem, akkor eldobom. Egyszerű, ugye? Így gondoltam én is, egészen addig, míg rá nem jöttem, tévedtem. Benett könnyáztatta arca napokig kísértett, s még teszi is álmaimban minden este. Ám miután kimentem az állomásra utána, sem lett jobb a helyzet. Abban a reményben sétáltam ki azon az esős napom, hogy tisztázzam magamban a dolgokat, de nem sikerült. A helyzet csak rosszabb lett.
Most pedig odáig süllyedtem, hogy a falat fogdosva mászok végig a folyosón, enyhén ittas állapotban, hangosan nevetgélve konkrétan a semmin. Még az is megeshet, hogy a saját ostobaságom és kiszolgáltatottságom az, amely ilyen reakcióra késztetett ebben a kicsit sem beszámítható állapotban. A fejem kóvályog, szemeim égnek, míg a torkom az alkoholtól száraz. Azt hiszem, már értem mit érezhetett Benett amikor a szülinapját ünnepeltük. Anno nevettem az ügyön, hiszen én elég jól bírom a piát, ám most még is sikerült annyira kiütnöm magam, hogy úgy érzem, bármelyik pillanatban kidobhatom a taccsot, akárcsak ő tette. Vicces, hogy mindenről, még egy ilyen undorító dologról is ő jut eszembe, ugye?
Fogalmam sincs, merre vagyok vagy, hogy mit csinálok még fenn a kastély kövein. Nem kéne itt lennem, hisz igaz még nincs takarodó, már alig tartózkodik pár diák a falak között. Arra sem foghatom, hogy járőröznöm kell, hisz ma nem én vagyok a soros. Talán abban reménykedem, hogy végre láthatom őt, mivel mát tiszta, hogy kerül engem.
Épp a fénylő lelkek mellett sétálok el lassan, mikor ismerős fürtök kúsznak be a perifériás látásomba. Megtorpanok, fejem gyorsan fordítom nyitott falszakasz felé. Azt hiszem, képzelődöm, így megdörzsölöm a szemeimet, de miután a látásom ismét kitisztul s a fiú még mindig a kis padon ül, lábaim automatikusan kezdenek el az irányába fordulni.
- Van még egy szabad helyed? – Teszem fel a kicsit sem idióta kérdést, tekintve, hogy csak egymaga ücsörög az ülőalkalmatosságon. Hangom magabiztossággal teli, bizonyára a pia utóhatásait élem át jelenleg, ahogy meg sem várva a válaszát, dobom le magam a kőpadra.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. május 19. 22:48 Ugrás a poszthoz

Az én egy barom vagyok kezdőcsomag

Szerintem Benett meg sem lepődik a mostani állapotomtól, hisz ha nem is ismer eléggé, pletykákat már épp eleget hallott rólam, azzal kapcsolatban, hogy mikre vagyok képes. Bár be kell valljam, ez a húzásom még engem is meglepett. Általában kipróbálok én mindenféle módszert, dehogy az alkohol után nyúljak, na az új keletű még számomra is. Szükségem volt egy kis könnyítésre, a játékaim viszont nem voltak kaphatóak. Hogy bevalljam, mostanában a számuk is jócskán megcsappant. A jó öreg veteránok, mint amilyen Oliver és Anna is, ők megmaradtak, s bár nagyon kedvem sincs hozzájuk nyúlni, azért még kitartanak mellettem. Majdnem olyan ez, mintha barátok lennénk extrákkal, csak hát nekem olyanra ugye nincs szükségem. Akadnak azonban páran, akik a megpróbáltatásoknak hála lemorzsolódtak. Mert igen, legfőképp krízishelyzetnek lehetne mondani azt az érzelmi kavalkádot, ami egy nap alatt lezajlik bennem. Szeszélyes természet voltam mindig is, de mióta a kis levitás szépfiúval összekaptunk, azóta szinte kibírhatatlan vagyok. Utálat, elkeseredettség, bűntudat, vágy és még sorolhatnám, mi minden megy végbe szőke buksimban a pillanatok töredéke alatt, mikor elgurul az a bizonyos gyógyszer. És ez még nem minden. Arról elfelejtettem beszélni, hogy a nap legnagyobb részében olyan vagyok, mint egy agyonvert krumpliszsák, amikor csak tehetem, fekszem a rellon körletében lévő kis ágyacskámban és… csak vagyok. Ez a mostani szituáció. Valószínűleg a vasútállomásos találkozásunk tett be ennyire, ott is legfőképp a tudat, hogy tehetek akármit, Benett gyűlölni fog, mert elvesztettem felette a hatalmamat. Elkúrtam nagyon, ezt már így visszatekintve én is látom, hála a környezetem reakciójának, amit a történet elmesélésre kaptam. Mindenki szerint egy idióta voltam és Prücsök ennél jobbat érdemel. Kapaszkodjatok meg, mert valóban átgondoltam a dolgot. Nem is egyszer, őrlődve saját büszkeségem és a fiú iránt érzett érzelmeim között. Beláttam a viselkedésem abszurdságát, és mérlegeltem jó párszor, hogy mi is a fontos. Ahogy viszont a mellékelt ábra is mutatja, a gondolkodásaimnak nem szokott jó vége lenni. Most először végeztem ittasan és persze, hogy ilyen állapotban kell összetalálkoznom a kavalkád kiváltójával. Hirtelen visszajön minden, ami a szünet alatt megfordult a fejemben; egy percre mérges, majd szomorú leszek, mígnem elnevetve magam botorkálok közelebb hozzá, hogy ott helyért kuncsorogjak.
- Azok nem tetszenek – végzek egy gyors körbetekintést, majd el is fintorodok, hogy demonstráljam igazamat. Aztán úgy, ahogy vagyok, lehuppanok mellé a padra. Nem végzek semmilyen gyanús mozdulatot, csak vagyok ott, bámulva ki a fejemből okosan, mígnem előkapok egy szál cigit, és rágyújtok.
- Mi… jót olvasol? – Egy pillanatra kiszárad a szám, így kénytelen vagyok nyelni egyet, hogy újra legyen elég nyál a nyelvemnek a beszédhez. Aztán csak úgy, rutinszerűen meglendítem a karom a háta mögött, ám még mielőtt a kezemmel körbeölelhetném, megállok. Furcsa ez. Mások ittasan erőszakosak, én józanon vagyok az.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. augusztus 2. 12:48 Ugrás a poszthoz

| Kiskirályfi ○ Asztronómia után |

Fejem hátravetem, a levegőt elnyűtten fújom ki számon. A körülöttem lévő susmorgás, a pennák karcoló hangja a papíron lassan egybeolvad a tanár mély, dörmögő baritonjával, akár csak légyzümmögés lenne. Remegő kezekkel túrok belel a hajamba, a nikotin utáni vágyam percenként egyre erősödik. Kéne egy cigi.
Hirtelen csapom le az eddig a kezemben tartott íróeszközt, ezzel a tintát szanaszét fröcskölve az amúgy is egyre kacifántosabb, lassan már macskakaparásra emlékeztető betűim halmazára. Azt mondják, hogy az ember írása tükrözi gazdájának lelkiállapotát. Hát akkor nálam elég nagy zűr lehet, hisz egy pillanatra az előttem ülő srác is hátrasandít, de miután vetek rá egy mostanában eléggé rám jellemző menj vissza édesanyádba pillantást, gyorsan meggondolja magát, szája tátva marad, majd amilyen gyorsan felém fordította székét, olyan tempóval el is tűnik. Ekkor esik csak le, hogy az órának már vége. Bámulok még ki egy darabig a fejemből, tekintetem az ablak felé fordítom, melyen a kinti világ halvány fénye szűrődik be. Elmosolyodom, Benettnek biztos tetszene a látvány.  
Aztán leesik. A valóság hidegzuhanyként árasztja el testemen, a gyengéd érzelem arcomról lefagy, kezeim ökölbe szorulnak. Benett nem részese már az életemnek. Csak töredékekre emlékszem abból a napból, mikor összevesztünk, az alkohol sajnos tompítja az emlékeimet, abban viszont biztos vagyok, hogy egy hatalmas nagy barom lehettem, mivel azóta egyszer sem találkoztam vele. Mintha sosem lett volna, úgy eltűnt. Hogy bánom e…? Nem. Egyáltalán nem. Vagyis…, nos ez bonyolult. Magam sem tudom, mi ütött belém, vagy, hogy mit akartam a sráctól. De úgy látszik, már egyikünk sem fogja megtudni.
Az utolsó papír is belekerül a táskámba, amit aztán lomhán feldobok a hátamra, majd indulnék is tovább, fejemben eldöntve, hogy én ugyan nem fogok bemenni a következő órára, inkább elszívok egy slukkot, mikor is valakibe beleütközök. A doboz viszont kipattan az egyébként sem csúszás biztos ruhám ujjából, s miután a srác lelép a lábamról, sikeresen rátapos az éltető nikotin tárolójára, majd, mint aki jól végezte dolgát, megpróbál lelépni.
- Áááácsi – fogom meg reflexből a távolodó alak alkarját, majd csavarok rajta egyet, hogy érezze, nem fogom csak úgy elfelejteni ezt. Sose kezdj ki egy nikotinfüggővel. – Mégis mit gondolsz, hová mész? – Sziszegem, fogaim közt szűrve ki a szavak nagy részét.

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. augusztus 9. 14:08 Ugrás a poszthoz

Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlem

Az idő tíz óra nyolc perc, ami azt jelenti, hogy körülbelül egy fél órája szemezek azzal a kis helyes fürtössel a pult mögött, eddig nem sok sikerrel. Az én kacérkodó pillantásaimra általában megrökönyödött tekintet a válasz, na meg a tipikus mit adhatok kérdés, amire nekem csípőből jön a…
- Téged – nyögöm oda ismét, páratlan tehetségem mutogatva, mely’ kimerül a szemöldököm hullámoztatásban. Álom pasi vagyok én, tudom. Kisbarátom egy percre megáll a koktél rázogatásában, aztán szinte látom, ahogy töri azt az édes kis buksiját, hogy most mi is lenne a legmegfelelőbb válasz. Szeme ide-oda jár, mígnem végül barnái visszatérnek az arcomhoz, ám hiába várom, a szemkontaktus nem történik meg. Helyette látómezőmbe becsúszik a… vodka? Felemelem a poharat, majd mielőtt a számhoz érhetne, beleszippantok. Szívtam már meg így, most nem akarok bájitalmérgezést kapni. Ám a várt szúrós, az alkoholra jellemző szag helyett, egyszerűen nem vár semmi.
- Még is mit vártál? – Szólal meg a másik, mielőtt még az én résre nyitott ajkaimon kicsúszhatna valami. – Vodkát? – Azzal az angyali arc tenyérbe mászó, hatalmas mosolyba torzul, majd a legfülsiketítőbb visítás tör elő belőle. Vicsorog, szemeiből könnyek csorognak, bennem pedig egyre jobban csak gyűlik fel a bugyogó méreg. Kezeim között remeg a kis üvegcse, s talán, még ha elég erős lennék, össze is tudnám roppantani.
- Nos… - szűröm ki a szót az idegtől elkékült számon át, látásomat érzem, hogy kezdi elborítani a vörös köd, s az ördög odabenn üvölti, hogy ugorjak neki. Azonban csak nyelek egyet, ajkaimat megpróbálva ugyanolyan kibírhatatlan mosolyra húzni, mint ahogy az előbb ő is tette. Majd azzal a mozdulattal megemelem a poharat, s úgy a képébe öntöm annak tartalmát, hogy egy pillanatra a hangulat szinte megfagy a bárban. A fiú szemei kikerekednek, először nem is mutatva semmilyen érzelmet bámul vissza rám, mígnem
- BIZTONSÁGIAK! – Még köpni-nyelni sem tudok, már két megtermett alak áll a hátam mögött, erős markukkal gúzsba fogva az alkarom. Elmosolyodom, lábammal elkezdem cirógatni az egyik pasas lábfejét, de esküszöm ezeknek az anyjuk valami kőből készült vízhányó volt, mert nemhogy számomra kecsegtető reakciót nem tudok kiszedni belőlük, de még egy aprócska szemöldökrándulást sem bírok elérni. Helyette inkább az egyik megindít engem, ügyelve, nehogy a kis sikamlós ujjacskáim ki tudjanak csúszni a fogás alól.
- Nos, fiúk… Öröm volt veletek találkozni – várom, hogy a kezek felemelkedjenek az enyémekről, amint az ajtó irányába keveredünk, azonban nagy meglepetésemre elfordulunk, mígnem egy lépcső felé érünk, ahol egy újabb tag fogad, eldünnyögve az orra alatt, hogy adjam le nálam a pálcámat. Az egyik férfi a zsebemben kezd motoszkálni, mire én csak elmosolyodom, olyan jó perverzen, de nem sokáig tudom élvezni a régen várt fenékmasszázst, ugyanis a varázseszköz kikerül a tulajdonomból, mi pedig tovább indulunk, mígnem egy ajtó elé érünk, távol a lenti őrület keltette zajoktól. A magasabbik tag leveszi az egyik kezét az enyémről, majd hármat kopog az ajtón, mígnem belülről megszólal egy erőteljes férfihang…
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. augusztus 14. 12:45 Ugrás a poszthoz

Kiskirályfi // Asztronómia után

Szorosan tartom a fiút, mígnem a kócos lobonc helyett majdhogynem fekete üresség néz vissza rám. Kiégett, megtört íriszek mélyednek az én hasonlóan érzelemmentes kékjeimbe. Normális ember ilyenkor elfeledné a sérelmeit, tudván, hogy a másiknak sokkal nehezebb dolga van. Fontos a normális megnevezés, ami ugye rám nemigen illik, szóóóvaaal…
- Gyáva – egyetlen szó ez, mely’ legördül az ajkaimról, de olyan indulattal, mintha valami jól megfogalmazott káromkodás lenne. Egyszerűen fröcsög a gyűlölettől. Kifejezetten a fiú személyével nincs bajom, nem is lenne itt konfliktus, de ahogy szokás mondani, rosszkor volt rossz helyen. Ha belegondolunk, minden veszekedés azért keletkezik, mert a kezdeményező fél életében nem klappol minden, s így szeretné kiadni magából a feszültséget. Én pedig világéletemben nem voltam egy nyugodt ember, most pedig, hogy az életem megindult lefelé a lejtőn…
- Kifizeted, vagy a betonba gyűrlek – a bolond is látja, hogy erre nem lennék képes, hisz köztudottan nem vagyok egy edzett ember, mivel a legtöbb kviddics edzést ellógom, hogy a haverokkal hódoljak a nikotin utána szenvedélyemnek, amikor pedig mégis elmegyek, akkor meg ülök a padokon és csámcsogom a rágómat. Csodálkozom, hogy még egyszer sem talált el egy gurkó, vagy zuhantam le a seprűmről.
És akkor itt vannak a nehézségeim a varázslással is. Világéletemben nem voltam egy jó mágus, s jóllehet kisebb koromban próbálkoztam a varázslás elsajátításával, sikert azonban nem arattam benne. A húgom mindig lekörözött engem. Tehettem bármit, a nagy erőlködésnek mindig csak orrvérzés lett az eredménye, míg Theory a puszta kezével képes volt csodát teremteni.
- Két lehetőséged van – enyhítek egy kicsit a szorításomon, amint megbizonyosodtam róla, hogy a másik nem megy sehová. – Első: kiperkálod nekem itt és most a blázom árát – mutogatok szabad kezemmel le a cigire, majd dörzsölöm össze az ujjaimat, a suska jelét imitálva. – Vagy eljössz egy körre a seprűmön. Nem is vagy te olyan ronda – nem kezdem el ecsetelni, mire is gondolok, szerintem a hülye is tudja, hogy a varázseszköz alatt nem a fanyelet értem. Pláne, ha a nevem is társul egy ilyen mondathoz
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. augusztus 15. 17:49 Ugrás a poszthoz

a bájital megivása utáni napon // nem menekülsz

- Gyerünk! Most mutasd meg, ki a fasza gyerek! – Üvöltözöm, számból csak úgy fröcsög a nyál, szemeimben pedig valami nagyon nem evilági tűz lobog, amely bármelyik pillanatban képes lenne felperzselni Masát. Elég csak egy rossz mozdulat, egy aprócska baklövés, s a lány talán alulról szagolja legközelebb az ibolyát.
A kérdés azonban még mindig adott: mégis mi a fészkes fenét tett a levitás ex prefektus, hogy most méregtől remegő kezeimben pálcámat szorongatva állok előtte, miközben úgy vicsorgok, mint valami veszett kutya? Úgy gondolhatod, hogy ez csak egy a tipikus, Theon-féle kirohanásokból, azonban most sokkal több van a dologban, mint azt a helyzet elárul. Had mesélem el. Ehhez azonban vissza kell ugranunk az időben, körülbelül egy hónappal, a napra, mikor Benettel összekaptam.
Hetek, sőt hónapok óta valami baj volt a kapcsolatunkkal. Valószínűleg még mindig az én agresszív viselkedésem és kihasználó természetem utóhatásait nyögtük, mégis arra képtelen voltam, hogy beismerjem, hibáztam. Szóval csak nehezítettem a helyzetem azzal, hogy csont részegre ittam magam éjjelenként és csak… léteztem. Magamba zárkóztam, s bár másoknak azt kommunikáltam, hogy minden oké, valójában semmi sem volt jó. Elena volt az egyetlen ember, aki valamit elkezdett sejteni. Először benne sem bíztam meg, mert miért is tenném, sok tapasztalatom van az efféle helyzetekben, ám miután napok múltán sem adta fel, kicsit feloldódtam a környezetében. Erős túlzás lenne azt állítani, hogy megbíztam benne, inkább hívjuk ezt egyszerű… tiszteletnek? Hálának? Neeem, egyik sem fejezi ki jól, mit is éreztem a nő iránt. Leginkább egy anyához hasonlíthatnám. Egy szülőre, akit sosem kaphattam meg, szóval végső elkeseredésemben megragadva az utolsó kis fényt az alagút végén, elkezdtem vakon elfogadni mindent, amit a HVH a szobámba hozott, vagy a teremben órák után a kezembe csúsztatott. Akkoriban már a szexuális életem sem volt felhőtlen, hisz akárhogy próbálkoztam – és elhiheted, nagyon is erőszakos voltam akkoriban -, nem ment. Fiú, lány, vámpír, manó, megnevezhetsz bármilyen nemet és fajt, látta már az ágyam lepedőjét elég közelről, ám egyiket a másik után hajítottam ki, hogy aztán a fürdőbe zárkózva beszélgessek el a kicsi Theonnal. Szóval mikor Elena feltünt egy újabb bájitallal, mint aki életében először lát ilyet, ugrottam az üvegcséért, majd gördítettem le az egészet a nyelőcsövemen. Kérdés nélkül. Hatalmas hiba, most már én is tudom.  
Először nem történt semmi érdekes, talán csak a szám lett egyről a kettőre szárazabb, azonban miután lekaptam egy random gyereket a folyosón, aki meg kell hagynom, nagyon is jól nézett ki, s már benne voltunk a tutiban, visszafelé a szobámba menett egyszer csak… elhánytam magam. Jól olvastad, behánytam a szex gondolatától. S ha ez még nem lenne elég, a kicsi Theon sem reagált semmire, én pedig az újabb csók gondolatától is ideges lettem, majd hánytam és így tovább.
Szóval ma reggel elmentem nagy nehezen a suli dokihoz. Bájitalmérgezés. Ennyit fogtam csak fel a rövidke látogatásból, ugyanis olyan gyorsan viharoztam ki a gyengélkedőből, hogy eskü az árnyékomat is ott felejtettem.
És így érkeztünk el ide, a jelenbe, ahol a táskám a földön hever, a cuccaimmal körbevéve a füvön, miközben én pálcát szegezek Masára.

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. augusztus 22. 16:17 Ugrás a poszthoz

Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlem

- Te ki a f*szom vagy? – Ráncolom össze szemöldököm, kicsit még szenvedve a pasasok karja között, mígnem a csávó parancsára elengednek. Megrázom magam, ahogy figyelem, hogy a két melák egy röpke biccentés után tovább áll. Legyek alpári köcsög, de kedvem lett köpni utánuk egyet. Azért álljon meg a menet, a lópaci himbilimbijének is van vége. A testem egy templom, szóval tessék csak szépen szent relikviaként bánni vele. Vagy minimum gyónni alatta.
Kékjeimmel követem a férfi alakját, ahogy a lazaság és a kimértség furcsa kavalkádjával sétál végig a szobán, majd foglal helyet a karosszékben. Nagy főmufti lehet ez a csávesz, ha még ilyen flancos irodára is telik. Mit is mondott, hogy hívják? Nathan… Hubaszdmeg! Oké Theon, nem bizonytalanodunk el csak azért, mert a valószínűleg a leendőbeli főnöködet küldted vissza az édesanyjába néhány másodperccel ezelőtt.
- Ömm… - Egy cseppet azt hiszem, elszúrtam. Na, már mint nem most, kábé tizenhat évvel ezelőtt, mikor anyám világra hozott, de ez már csak mellékes. Általánosságban nem szoktam figyelni a számra, olyan ez, mint egy mocskos cipő talpa, viszont most ha jobban belegondolok, kellett volna. Mert mégis csak munkáért jöttem ide.
- Megadom a megtiszteltetést Tüncikém, hogy felvehetsz dolgozni – egy röpke törökköszörülés után kihúzom magam, testtartásomból csak úgy árad a magabiztosság, ám szemeim másról árulkodnak. Lélekben máshol vagyok. Végtére is nem véletlen járok inni egy bárba hetek óta az istenért. Kell egy kis változás, valami, ami kirángat a kastélyból. Esküszöm, kezdek már begolyózni, és ha azt hitted, hogy alapból őrült vagyok, akkor még semmit sem láttál, mikor elgurul az a bizonyos gyógyszer.
- Addig csapj le az alkalomra, míg még van kedvem hozzá. Ilyen jó muffost sehol nem találhatsz - ölbe tett kezeim egyikét felemelem, majd unottan kezdem el bámulni és pöckölgetni szabad ujjaimmal a mutatóujjam. Istenem, mint valami hisztis tini lány. Az igazság viszont az, hogy mindent egy jó előadásért, nem igaz? Valahogy el kell adnod magad, tisztességből pedig nem fogsz megélni.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. augusztus 30. 00:23 Ugrás a poszthoz

Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlem


x x x
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. augusztus 30. 23:53 Ugrás a poszthoz

Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlem

Belenézek szemeibe, testem megremeg, ahogy közelebb ránt magához, majd forró lehelete csiklandozni kezdi meztelen vállaimat. Már készülnék arra, hogy na, akkor most már nyert ügyem van, hisz Theon csáberejének nem sok mindenki tud ellent mondani, mikor is hirtelen fordul egyet a világ. Testem a pillanat töredéke alatt fagy meg, az érintés a tarkómon, mint tüzes vas égeti meg bőröm. Késztetést érzek ahhoz, hogy elugorjak és kiviharozzak innen, mint egy jól nevelt díva, ám a megkeményedett izmok a lábamban egyszerűen nem engednek. Nyelek egyet, szemeimet becsukom. Nyugi, Theon.  
Lassan, de biztosan kezd körvonalazódni előttem, hogy amit akarok, azt valószínűleg nem fogom elérni. Nem kellesz senkinek, Theon. Ültetik belém azok a keménységtől sugárzó kékeszöld szemek a maguk igazát. Olyan ez számomra, mint valami méreg, a kígyó, pedig aki belém fecskendezte azt, épp előttem áll. Kezem megáll a játszadozásban, szinte az összes vér kifolyik belőle, ahogy a mellkasának közepébe ütök egy nagyot. Nem a legszerencsésebb döntésem amit eddig tettem, de mióta ebben a bárban tartózkodom, csak növelem a halálom eshetőségét. S mivel, csak egyszer élünk, itt az ideje, hogy szépen intézzem el ezt az ügyet. Akár egy igazi, díva.
Hamis mosoly kerekedik számra, kékjeim az elszántságtól csillannak meg egy pillanatra. Aki már ismer, tudhatja, hogy ilyenkor semmi jóra nem lehet számítani. Eddig nem volt olyan, akin megkönyörültek volna zafír íriszeim, és bizonyára nem ő lesz az első, aki majd megváltja a világom. Az elcseszett, kicsavarodott világom, amit ez az idióta, csak még jobban le akar süllyeszteni a mélybe. Majd akkor én megmutatom, mivel vagy éppen kivel szórakozz!
- Mi mást? – Húzódik még nagyobb, szinte már tenyérbe mászó grimaszba az arcom. Közelebb hajolok hozzá, egy pillanatra sem levéve róla a szemem, ahogy egyik kezemmel megfogom az állat, a másikkal pedig a poharat tartó keze után nyúlok. Csókra hajolok, ám még mielőtt összeérhetne ajkunk, megnyalom a száját, majd azzal a lendülettel kapom ki a wiskyet tartalmazó üvegcsét az ujjai közül, hogy tartalmát egy jól irányzott mozdulattal az arcába önthessem.
- Hoppácska – csinálok úgy, mint valami valóban belül is szőke liba, ám a hatalmas mosoly az arcomon mindent elárul. Egyáltalán nem bánom, amit tettem, gondolom, ahogy a poharat úgy, ahogy van, teljes erőből nekivágom a földnek, mígnem az nagy, darabokban esik szét a szőnyegen, furcsa esztétikai illúziót varázsolva a szobába, amint egy-egy fénysugár rávetül.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. szeptember 8. 14:41 Ugrás a poszthoz

Theon is back b*tches // nem szabadultok tőlem


x x x
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theon Delacroix összes hozzászólása (413 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 11 12 [13] 14 » Fel