Scotti barát
Ki hitte volna, hogy több időt fog eltölteni a bagoly választással, nem úgy, mint mondjuk egy bűbájtan beadandóval. Általában a bűbájtan beadandóra felfirkantja a nevét, aztán kész, tulajdonképpen 1 másodperc. Az üzletben meg már vagy két perce tököl. Botrány.
Megörül, mikor egy ismerős arc lép mellé. Legalább mással is megoszthatja tanácstalanságát. Ha szépségverseny lenne, bizonyára a szalagos bagolyot, vagy a hóbaglyot választana, azonban jelen esetben nem kiállításra használná az állatot, hanem levélszállításra. Valami jó kis fiatalabb, értelmesebbre lenne szüksége.
A sráccal is közli dilemmáját, aki tulajdonképpen elküldi az eladóhoz. Természetesen halál logikus, hogy ezzel kapcsolatban az eladót kellene megkérdeznie, neki illik tudni, hogy melyik bagoly milyen, de Zsombornak semmi kedve megszólítani azt az idős, kissé furán kinéző pacákot.
- Eh, szerintem mindjárt megszülöm a döntésem - mondja, mintha ezzel magát is meggyőzné. Addig-addig tanakodik ezen az egyszerű döntésen, hogy a végén megelégeli, megszerzi a legközelebbi baglyot, odavágja a galleonokat az eladóhoz, aztán uzsgyi.
- Talán az - bökött a fejével az egyik macskabagolyra. - Kicsi, de aranyos. Mondjuk fogalmam sincs, hogy a nehezebb tárgyakat elbírná - kezdett hangosan kételkedni döntésében. Ah, túl sok tényezőt kell figyelembe venni. Idegesítő. - A tiéd milyen? - kérdezte Zsombi. Feltételezte, hogy Andrejnek is van. Tulajdonképpen minden egyes diákról, tanárról, iskolai dolgozóról és falulakóról ezt feltételezte. Különben hogyan üzennének?
- És te, hogyhogy erre? Tán kiskedvencet szeretnél? - vigyorogva nézett körbe Zsombi. Van ám bőven választék. Ha tudna gondoskodni bármilyen állatról is, szívesen venne, de bőven elég lesz ez a bagoly. Majd később, úgyis rengeteg időt fog még eltölteni ebben a kastélyban, igazán ráér.
- Amúgy figyu már... Te végzős vagy? - kérdezte Zsombi hátsószándék nélkül, természetesen.
(itt tényleg fura Mr o.o)
vagy legyen csak simán Mr. 