Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Látom a zavarát, ami ismét csak nevetésre ösztönözne, de visszafogom magam, így csak halkan kuncogok a nő kézfejére, amitől végül eltávolodom. Tekintetét ugyanúgy fogva tartom, ahogy a kecses ujjakat. Annyi időre vagyok hajlandó elfogadni, hogy elfordul tőlem, amíg itala maradékát jóízűen lehúzza. Amire nem számítottam. Azért ez elég erős lőré ám, nem úgy van az, hogy csak lehúzogatjuk, darlin'.
- Bármikor - hajolok meg még jobban, majd kiegyenesedve tartom meg a nőt, aki kicsit, mintha instabil lenne. Na, erről beszéltem kérem! Egy becsiccsentett Gerdát viszek bálozni. Oda a jó hírnevem!
- Tudom - eresztek meg egy szemtelen, mindent tudó mosolyt. - De azért még elkísérhetlek, ugye? - mosolyom kiszélesedik. Talán ez az első alkalom, hogy a kettőnk között folytatott párbeszéd kötetlen és felszabadult, és megengedhetem magamnak, hogy kicsit szívjam a nő vérét. És mennyire élvezem, amikor a szavaimtól vagy a tetteimtől, esetleg mindkettőtől, jön zavarba. Igaza van, a zöld nem az ő színe. A vörös annál inkább.
- Mikor is lesz ez? - tartom a nőt még mindig kezénél fogva. Mióta is? Fontos ez egyáltalán?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Baszki, a nő tényleg be van csiccsentve. Vagy rúgva már? Négy cent whiskyt ivott. Rendben, a jobb fajtából, ez nem olyan, mint amit leszedsz a Tesco polcáról és boldog vagy, mert vettél whiskyt féláron, hiszen akció volt, hanem... ez odabaszós. Ezt ki kell élvezni, nyalogatni kell, mint valami prűd picsának, különben oda az egész varázsa. Erre Gerda meg, hát... nagyon kiélvezte? Maradjunk ennyiben.
Kicsit hangosabban nevetek fel a nő arckifejezésén, mint azt illene, de az illendőségről már rég nem beszélünk, mióta Gerda arcán a részegek tipikus pirossága is megjelent. Túl jól áll neki a piros.
- Azt megköszönöm - bólintok egy határozottat. - Nehogy felsüljek melletted, azt nem élné túl az egóm - szememben játékosság csillan, apró mosolyom szám szegletében bizonyosan elárul, hogy csak viccelek. Gerda mellett felsülni? Esélytelen, de szerintem kettőnk közül ez nekem egyértelmű.
- Áh, szóval tetszik a szakállam - dörzsölöm meg automatikusan arcszőrzetemet, mert be kell vallanom, nekem is eléggé bejön. A mozdulatsor közben sem eresztem el a nő kezét, nemhogy tekintetét. Folyamatosan a barnák között zizeg a tekintetem, talán abban a reményben, hogy valamit kiolvashatok belőlük. Akármit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Halkan felnevetek. Furcsa ezt a Gerdát tapasztalni testközelből, nem mintha panaszkodnék, csak hát... nem ehhez vagyok szokva. Túl sokszor libbent már át éjszakánként, hogy el tudjam képzelni, mi is tudunk normális, emberi dolgokról beszélgetni, mint akár ez az iskolai mizéria. Elképzelésem sincs, hogy én mit fogok ott keresni, de talán csak azért csinálom, hogy egy kis örömet szerezhessen a nőnek. Na igen. Mi másért? Hiszen magamról eszembe sem jutna ilyet bevállalni, igazából senki kedvéért.
Ő is nevet, én pedig csak, akár aki megkukult, nézem és hallgatom az önfeledt nevetést. Nem tudom pontosan mi is váltotta ki belőle ezt, de nem is érdekel különösebben, amíg nevet rajta. Igazából nevet, úgy, hogy az már zene füleimnek.
- Tudtam én, hogy ez imponál a nőknek - mosolyodom el szemtelenül a nőre, akinek tekintete és arca is pillanatok alatt komorodik el. Hirtelen az én arcomra is ráfagy a mosoly, mert... mert a nyakamban van. Illata megcsapja az orromat, teste az enyémhez simul, és éppen annyi lélek jelenlétem van csupán, hogy jobb kezemmel megsimítsam a kecses csípőt, mielőtt a nő eltávolodik és elviharzik.
Mi a fasz volt ez? És mit csinálok? - ennyi zakatol a fejemben és nem több. Mikor is lesz a bál pontosan? Senkit nem érdekel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elképzelésem sincs, hogy mióta állhat itt a srác, hogy találjon valakit, akinek felteheti a kérdéseit, amiket olyan gondosan gyűjtött össze. Tetszik a kitartása, mert nyilvánvalóan nem jó kedvemből álltam meg. Mert így már értelmet nyer az is, ahogy a hivatalban valami gyerekről beszéltek bő egy órája, aki mindenkit leszólít pár válasz reményében. Így, hogy itt ülök mellette, azért egyszerűbb elképzelni, hogy miről beszéltek. Tehát kitartó, amit én értékelek, és bár teljesen kiment a fejemből, hogy itt lehet még mindig, amikor kijövök, ráadásul elhatározásra is jutottam ugye, de leülök. És jöhetnek a kérdések, amikre komolyan legjobb tudásom szerint fogok válaszolni, kezdhetjük is azzal, hogy kiadom a képességemet is. Remek kezdés. Erősnek mondanám leginkább, de ahogy Lacika tekintete csillog, igazából leszarom, valószínűleg, ha rá is kérdez – miért van olyan érzésem, hogy ráfog? – akkor sem fogja érteni.
- Igen, valóban az – mosolyodom el halványan. – Valamikor külön-külön kell hasznosítanom a tudásomat, de sokszor előfordul, hogy egyszerre van rájuk szükségem – ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy kidobom kockával éppen mihez van kedvem, hanem gyakran megtörténik, hogy csak helyszínelni megyek, vagy csak beszélgetni egy jót az elhunyttal. A második opció a leggyakoribb; mindent kell használnom, mert minden kell nekik, és sokkal egyszerűbb két aurort küldeni a helyszínre, mint egy egész gárdát, akik ezt meg tudják oldani. Hálátlan meló, de egyszer egy lány azt mondta nekem, hogy csodálatos a munkám, mert legalább az elhunyt szerettei megtudják mi történt. Igaza lenne? Halvány mosoly terül el ajkaimon, majd Lacikára nézek. Szóval a képesség. Aha, nem úszta meg.
- Igen, azon túl – dörzsölöm meg arcomat, miközben másik kezembe átvéve szivarkámat lehamuzom a maradékot. Miközben én itt elbeszélgetek, már leégett a fele. Mekkora pocsékolás, pedig vaníliás! Ajkaimhoz emelve a szivarkát szívok bele, majd a füstöt elfújva Lacikától pillantok vissza rá. – Nos… - kezdeném el igen intelligensen, de már itt elakadok. Oké, hogy adod ezt elő egy gyereknek? – Tudod, ha megfogom egy elhunyt kezét, akkor megmutatja nekem, hogy mi történt vele az elmúlt huszonnégy órában, így láthatom azt is, hogy esetleg ki volt az elkövető. Úgy hívják Révész-szindróma – ez így nem durva? Leegyszerűsítve ez van, talán ennyi elég is. Feleslegesen mennénk bele mélyebben a genetikába is, mert még én sem értem mi is vagyok valójában. De az elnevezés találó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Poénnak indult az egész. Már második reggel keltem Barnabás testébe zárva, és meg kell mondjam, kurvára nem tetszik a helyzet, egyenesen felbassza az agyamat, mert ha megtudom ki volt, nagy valószínűséggel meghal, de ebbe ne menjünk bele, mert elviszi az egészet egy teljesen másik irányba, amiről nem szeretnék beszélni, majd máskor. Tehát poénnak indult, bejöttem, gondolván, hogy Bánki is itt van, csak ugye Omboziként, mert azért a pizzázót vezetni kell vagy mi az anyám, de legnagyobb megdöbbenésemre a csávó nem volt sehol. Mondom sehol. Ezt abból is gondolhattam volna, hogy egyszerűen nem hallottam a gondolatait, de nekem mindenképpen biztosra kellett mennem, így mit sem sejtve léptem be a pizzázóba, ahol mindenki köszönt boldogan, nagy hévvel, mosolyogtak is meg minden, valami csaj jött oda papírokkal, én meg mindent jóváhagytam körülbelül, amit az orrom elé toltak, és amikor eljött a nap vége, annyi mindennel volt tele a fejem, hogy csak leültem és ültem. Ennyi tellett tőlem egy ideig. Majd végül kiürítettem mindent, ami nem fontos, merthogy én láttam egy pöpec üveg whiskyt valamelyik fiókban.
Éppen túrom fel az irodát, amikor az ajtó nyílik, közli valaki idegesítően magas hangon, hogy kajás, én pedig reflexből vágnám rá, hogy akkor menjen haza és egyen ott, de nincs esélyem, mert mellém kopog – szó szerint, szaros magassarkú – arcon csókol, majd elkezd lepakolni. Mi az anyám? Barnabáshoz ilyen nőcik járkálnak zárás után? A fiókot egy könnyed mozdulattal vágom be, miután kihúztam belőle a whiskyt, majd a kupakot lecsavarva töltök magamnak egy pohárkával. Senkit nem érdekel, hogy a nő kér-e, van szája, majd kér. Megemelkedett szemöldökkel hallgatom végig a borzalmas történetet a miniszendvicsekről, és lassan elhiszem, hogy kijön a migrénem, amikor végre elhallgat. Aprót kortyolok, amikor újra megszólal, én pedig megforgatom a szemeimet. Rendben, hogy egy éjszakára nem lenne rossz, de hogy lehet ennyit beszélni? Édes Merlin gyere le, kérlek!
- Tehát szia. Mondták már, hogy rohadt sokat beszélsz? – mutató- és középső ujjamat nyomom halántékomnak, párszor körözök csak ott, majd elveszem onnan, kortyolok a whiskyből és visszapillantok a nőre, de immár teljes valójában mérem végig, arcomon elismerés suhan át. – Gondolom ezt a külsőddel kompenzálod, gyönyörű mondhatom – ciccegek is kicsit, szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet, majd ismét felpillantok. – De ha ilyen nők járnak hozzá, akkor valamit tudhat a csávó – mérem végig ismét, egy halvány, de teljességgel szemtelen mosollyal ajkaimon. – Nekem meg előadja a balfaszt! Ó, rohadjon meg! Mekkora színész már! – csapok homlokomra, ahogy áll össze a kép és kezdenek leesni a dolgok. Bánki, te tróger, ezért még elkaplak, ha már átbasztál, és nem, nem érdekel, hogy mennyire furcsán is nézhet ki, amikor igazából magamról beszélek, mert én vagyok Bánki, de nem én vagyok, csak a teste az enyém. Érthető, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Állandóan. Ez az egyetlen egy szó engem egy cseppet sem vigasztal, mert ha most ideragad és végig beszéli az este hátralévő részét, akkor valószínűleg szörnyet halok. És nem gyilkosság lesz, hanem a saját kezem általi halál a WC-ben, mert én ezt nem bírom. Azt sem tudom mi történt az elmúlt pár órákban, annyi minden szart kellett megoldani, mert az itt dolgozók komolyan életképtelenek. Hát kijön ide, hogy eltörött egy pohár? Ember! Akkor söprű és lapát, feltakarítod, és mész tovább, mi ebben olyan kurva bonyolult? Szóval ja, pont nem lenne szükségem még egy ilyen IQ fighterre, de nagyon úgy tűnik, hogy itt ragad. Remek, akkor beszélgessünk.
- Nem fognak az eszedért ellopni – húzom el számat a nő felé, majd mielőtt válaszolnék, kortyolok egyet. – Hogy zaklattalak volna szexuálisan, elmondod, kicsicsillag? – emelkedik meg szemöldököm, és a még el nem fogyott whiskyre öntöm rá inkább a következő adagot, mert ez egy borzasztóan hosszú este lesz. Bánki hogy az anyámba bírja ezt mindennap? Mindennap bejön egyáltalán, vagy vannak olyan napok, amikor azt mondja, hogy fuck the system, bemutat mindenkinek és inkább otthon marad? Fene sem tudja, remélem, hogy vannak ilyen napok, mert ha nincsenek, akkor a csávó elméje hamarosan megborul, aztán vihetem az ELME egyik kórterébe ezt a szerencsétlent.
- Muszáj megkérdeznem – koppan a pohár a pulton, miközben szemtelen mosollyal ajkaimon mérem végig megint a nőt. – Mivel foglalkozol? – agyi kapacitásból kiindulva nem atomfizikus, rendben, eddig egyedül is sikerült eljutnom, de valami többre lennék kíváncsi. A ruhából kiindulva nem hivatalban dolgozik, aligha engedik meg ott az ilyesfajta öltözködést a cuki kis titkárnőknek, szóval valóban nincs elképzelésem sem, hogy mivel keresheti a kenyérre valót. Ha Bánkinak nyújt szolgáltatásokat, és mondjuk nem szólal meg az elkövetkezendő másfél órában, akkor lehet boldog este lesz.
- De édes vagy – nevetek fel őszintén. Ő elver engem, lemegyek hídba mindjárt neki, aztán verekedhetünk, ameddig csak bírjuk. Aztán a mosoly lefagy az arcomról, mert hogy leesik, én bizony most nem Zlatan vagyok, hanem a cukkancs, mindenki kedvence Barnabás, akihez ezek szerint zárás után is járnak a bulák enni. Pazar. Lehúzom a whiskym felét, majd a nőre nézek, unottan válaszolok. – Először is, ha kajás vagy, oldd meg. Másodszor pedig, nem Bánki vagyok – vonom meg vállamat, a maradékot is eltüntetem, vállat vonva fordítok neki hátat és indulok el az irodaszerű bármibe, hogy a kényelmes székbe belehuppanva, az asztalon szanaszét heverő papírokra dobjam a lábam és töltsek magamnak még egy pohárral. Nem tudom miféle whisky ez, de itatja magát. Részegen feküdtem le, majd lettem Bánki, ha részegen fekszem le megint, akkor lehet visszakapom a testem. Örülnék neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azért az szögezzük le, hogy azt sem tudtam legelőször, hogy kiről beszélnek, amikor a bagoly a kezembe nyomta a levelet. Szó szerint, mert hogy addig nem tágított az udvarról, amíg ki nem téptem a csőréből azt a szart, majd el nem olvastam. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, még az elégedett mosolyt is láttam játszani a csőrén, elrepült, ott hagyva engem azzal a fontos kérdéssel, hogy ki ez? Először arra gondoltam, hogy biztos meghúztam párszor, de nem ugrott be a névről, esetleg azt, aki írta a meghívót, de arról se, főleg azért nem, mert pasi írta, úgyhogy elengedtem és úgy voltam vele, ha meglátom, akkor tutira beugrik majd ki ő.
Szóval ilyen kedves gondolatokkal indultam meg a helyszínre, az ajándékot a többihez pakoltam, mert egy túlbuzgó csaj azt visította indokolatlanul az arcomba, majd miután kiléptem az udvarra esett csak le, hogy kiről beszél mindenki. Na, így azért egy fokkal könnyebb lesz a helyzet. Mindenki türelmetlen volt, alig várták, hogy a születésnapos megérkezzen és ordíthassák neki, hogy boldog születésnapot. Gondoltam én. De nem ordítoztak, hanem énekelni kezdtek, nekem pedig majdnem torkomon akadt a szivar, annyira meglepődtem. Elhúztam ajkaimat, lehunytam szemeimet, és igyekeztem legalább a dalt kiűzni a gondolataim közül, mert van egy olyan érzésem, hogy gyerekzsúrra jöttem. Ujjaim közé csippentem a szivart, aprót kortyolok az aranyló whiskyből, és éppen akkor emelem el ajkaimtól a poharat, amikor a születésnapos drágaság rám pillant és iszik. Elmosolyodom, ahogy elkapom tekintetét, még egy laza kacsintást is megengedek magamnak, amolyan tipikus zlatanosat, végül még egy kortyot leküldök, mielőtt a szivar kerülne ismét ajkaim közé, de Myra tekintetét el nem engedem. Ha már meg lettem hívva, akkor illik úgy viselkednem, ahogy elvárják tőlem, nemde? Ne okozzak csalódást, bár a kérdőjel, hogy honnan az anyámból szedett elő engem a srác, azért még ott van ám, de majd kiderül. Talán. Remélem. Tudni akarom igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- A tekintetemmel – biccentem előre fejemet, hogy ne lássa mennyire kell nevetnem, csak a rázkódó vállaim árulhatnának el, de előtte még kitör belőlem, és hahotázva emelem meg fejemet, majd takarom el szememet. Szóval a tekintettel már lehet szexuálisan zaklatni embereket, tudtátok? Édes Merlin, ezt mindenképpen be kell vinnem a mugli és a mágusok törvényeibe, mert poén lenne ülni a kihallgató szobában és hallgatni, ahogy a nő előadja; őt márpedig zaklatta egy férfi a nézésével. Te meg ülsz, hogy ember, mégis hogyan? A varázs is elmúlik, inkább már unottan nézek az előttem lévő nőre, aki hozzám vágja a sapkáját. Egy apró mosollyal ajkaimon vonom meg vállamat, majd gyűröm be farzsebembe a darabot. Jó lesz majd törölgetni a port otthon.
- Ki a franc az az Ophelia? – ó. Hogy ó! Az az a nő, aki miatt próbarandin volt valami nővel, aki az olasz csaja amúgy, és botrány lett belőle, mert minden Bianchi a torkára pályázott? Hah, összeérnek itt a szálak, szegény Bánki, akkor elbaszta a csajnál? Ja, hiszen mesélte is, hogy elrontotta az egészet, én meg jól kiröhögtem, hogy most meghallgassam, hogy amúgy én mekkora balfasz vagyok, mert az ő testében élek, és igazából én rontottam el. Na jó, ez egyre csak bonyolultabb, és követni sem bírom. Halántékomat masszírozom, majd a feltett kérdésre is kapok választ, pontosan annyira kifejtve, és tele fűzve felesleges információkkal, amiért az érdeklődő tekintet eltűnik, és ismét átveszi a helyét az unalom. Tanár. Előkészítős tanár ráadásul. Tényleg ilyen nőkre bízzák a jövő nemzedékét? Most nem azért, de ezt tudva, ha becsúszik egy gyerek évek múltán, akkor tudjuk, hogy ide bizonyosan nem fog járni, bármit is akar az anyja. Ebbe nem lesz beleszólása, az is tuti. És akkor erre jön rá az, hogy sértem a Nico és köztem lévő barátságot. Mi a fasz baja van ennek a nőnek, de tényleg? És Barnabás hogy tudja elviselni egy hosszabb nap után, ha csak úgy belibben ide kaját követelve?
- Ombozi Zlatan, üdv – kiabálok ki az irodából, miközben kényelmesen elhelyezkedem a széken és az asztalon, majd mivel a nő már töltött magának egy egyszerű intéssel invitálom magamhoz közelebb azt a whiskys üveget, nehogy magányos maradjon nélkülem. Kortyolok egy aprót, de a csajt nem úszom meg, és akkor esik le, hogy kicsit megkésve válaszoltam, mert a nő már tovább vitte, én meg nem kapok szikrát. Mi az, hogy kiderítette kik a szülei? Bánki nem Bánki? Mármint Bánki, csak örökbe fogadták? Elkomorodva veszem le lábaimat az asztalról, majd dőlök előre, komoly arccal támaszkodom meg térdeimen, miután kiiszom a pohár teljes tartalmát.
- Szóval Bánkit örökbe fogadták – mondom ki a nyilvánvalót. – Nem tudsz te kicsit sokat róla? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy hátra dőlök, majd pár pillanatra lehunyom szemeimet, és amikor ismét kinyitom elkapom a nő pillantását. – Tehát Ombozi Zlatan, személyesen, csak ennek a szerencsétlennek a testébe zárva – ennyi elég is. Zakóm belső zsebéből túrom ki a fém cigarettatartót, veszek ki belőle egy szivarkát, majd gyújtom meg zavartalan. A vanília kellemes illata azonnal betölti a helyiséget, én pedig az első füst távozásával dobom fel ismét lábaimat az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhúzott ajkakkal figyelem a torta körüli sürgést és forgást. A legtöbbjük egyidős velem, talán már felnőttek, erre úgy örülnek egy szelet tortának, mintha azt mondták volna nekik, hogy nem AIDS-esek. Soha nem fogom megérteni a születésnapok körüli felhajtást, úgy csak még inkább nem, hogy az enyém is mindjárt itt van. Az édes huszonhét négy nap múlva megérkezik, és egyelőre nagyon sikeresen elkerültem a családdal a témát is. Egyszerűen nem veszem fel a telefont, és az ilyen jellegű üzeneteket figyelmen kívül hagyom. Még szerencse, hogy nemrég volt szó a felnőttekről meg a viselkedésükről, nem? Mindegy, akkor sem akarom, már csak azért sem, mert Valentin-napra esik megint, micsoda meglepetés - nem, valaki csere? -, és ha aznap ki kell lépnem a házból, akkor sírógörcsöt kapok a sok szerelmes láttán, és nyilvánvalóan nem azért, mert nekik mennyire jó, én meg szingliként élem a mindennapjaimat. A nagy faszt, csak idegesítenek és nem akarom látni, ahogy nyalogatják egymás manduláját.
Tekintetemmel, egy visszafogott mosollyal ajkaimon követem végig a nőt, aki kikerüli a haverjait, felkap két felest és felém indul. Ha az ember nem vak, akkor bizony észreveszi ám, hogy a nő ruhája azt nem takarja, amit nem akar takarni, így nem túl diszkréten mérem végig, miközben felém tart. A whiskys pohár lebeg mellettem mire odaér, hogy a felém nyújtott felest el tudjam venni, majd tartva a szemkontaktust húzzam le azt. Hát ez szar volt. Somolyogva fogom kezembe ismét whiskymet.
- Minek köszönhetem a meghívást Blackburn? - kortyolok egy aprót italomból, miközben el nem engedem a nő tekintetét, ahogy a mosoly is ékesíti arcomat folyamatosan. - Azt hittem minimum örökre el akartál felejteni. Már nincs így?- forgatom meg szemeimet a dráma kedvéért, miközben szivaromat biggyesztem ajkaim közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak megforgatom szemeimet a frappáns válaszra, meg kicsit elhúzom a számat, mert hát, miket nem mondd. Ki tudtam logikázni, ha már nem Myraként volt aláírva az a kurva meghívó, hanem... hanem más neve volt ott, engedjük el, hogy kié, nem releváns most. Kitaláltam magamtól is, de így, hogy megerősít ebben, csak szusszanok egyet. Köszönöm az információt, nagyon mélyen elraktározom, hogy a későbbiekben is mindenképpen emlékezzek rá.
- Miket nem mondasz - csapok a homlokomra meglepetten mégis, muszáj hangot adnom a megdöbbenésemnek. - Pedig azt hittem - ajkaimat lebiggyesztem, még tekintetemben is megvillan a csalódottság, amiért nem jutottam Blackburn eszébe, hogy meghívjon eme jeles alkalomra. Indokolatlanul. Még mindig, és ha ez a beszélgetés így folytatódik, akkor nem is fogom soha kideríteni, hogy mit keresek itt. Pedig csak a kíváncsiság hajtott, hogy eljöjjek egyáltalán. Piám otthon is van, torta nem kell, dugni is van partnerem, szóval tényleg alaptalan a meghívás, de akkor is meg fogom tudni. Mindezek után már tudnom kell az okokat. Talán a csávó félrenézett valamit, mert elég régen találkoztunk mi ahhoz a nővel, hogy az ittlétem valakinek boldogságot okozhasson.
- Igen, mert én hívattam meg magam a születésnapodra - mosolyodom el szemtelenül, ujjaim automatikusan engedik el a poharat, hogy a nő elvehesse és kortyolhasson belőle. Pillantásom a csattanásra szakítom el Myráról, miközben ő a hang irányába fordul. Whiskym az asztalon koppan, és még a szivaromat is elveszi. Éppen szólásra nyitnám a számat, hogy kifejezzem nem tetszésemet, megemelkedett szemöldököm is erre utal, amikor a nő közelebb lép, majd óvatos mozdulattal kezdi el levenni rólam a textilt. Halkan felkuncogok.
- Nézzenek oda - mosolyodom el szélesen. - Egy kis alkohol és már vetkőztetsz megint, c-c-c - csóválom meg a fejemet somolyogva, azonban meg nem állítva a folyamatot. Könnyedén siklik le rólam a pulóver, hogy csak a nem sokat takaró felső maradjon rajtam, kérdő tekintetemet emelem a nőre. - És most mi a terv? Fürdesselek meg? - játékosság csillan tekintetemben, mert ezen aztán ne múljon, ha kell, akkor ruhástul vetem bele magam a medencébe karjaim között tartva Myrát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ne sajnáld, megérdemlem, nem? - mosolyodom el szélesen, szememben villan a szemtelenség. Bár még mindig elég hihetetlen, hogy meghívtak, mert idejét nem tudom annak mikor láttam utoljára Blackburn-t, de ha már így alakult, akkor ki kell használni a lehetőség adta helyzeteket, és ha ez az, amire gondolok, akkor bizony nem leszek rest megmarkolni azt és jól is is facsarni. Ne legyek már én az ünneprontó!
- Ez mondjuk teljesen benne van a pakliban - bólintok egy határozottat és egy utolsót kortyolok az italból, mielőtt az Myránál kötne ki, nos, nem tagadom, legnagyobb bánatomra. Ahhoz képest, hogy nem a megszokott lőrém, nem rossz, elnyalogattam volna még egy ideig. - Főleg, ha tudnám ki az, aki meghívott - biccentek fejemmel a nagy tömeg felé, akik közül páran bizony eléggé árgus szemekkel figyelnek minket, mert Merlinre! A születésnapos nem kért a tortájából, csak azért, hogy odamenjen egy férfihez, aki mindenkit leköröz az itt jelenlévők közül. Ilyen ez. Ha nem lenne elég a nevem, akkor ott van a végtelen sármom és fantasztikus tincseim. Hallatlan kérem, hogy a tortánál, a vendégseregnél, a jó ismerősöknél, barátoknál fontosabb egy arc, amit ritkán látnak a nő közelében. Mint mondtam már egyszer; ilyen ez. Szinte egyértelmű volt, hogyha választás elé kerülne kihez húzna jobban a nő, de még választás elé sem kellett állítani, jött magától végül is, hogy könnyedén, kecses mozdulatokkal álljon neki vetkőztetni.
- Hm... - ráncolom a szemöldökömet a kérdésre. - Ja, akkor lehet az nem te voltál - vonom meg vállaimat, miközben hangosan felnevetek. Tekintetemmel követem végig csak a mozdulatot, ahogy elhajítja a könnyű anyagot, az meg puffan valahol. Remek, majd ne felejtsem itt. Blackburn neki áll vetkőzni, és miközben azt teszi, én hátra lépek párat, hogy premierben láthassam, ahogy a ruha lekerül róla, majd zavartalan áll előttem fehérneműben. Az eddig csak erre sandító tekintetek már telibe, zavartan bámulnak minket. Én meg elvigyorodom, miközben pólóm szegélyét megmarkolva dobom le magamról azt, valahol a kardigán mellett landolhat, hamarost követi a nadrág is.
- És most, hogy boxerben állok előtted - lépkedek a nő elé, hogy óvatosan cirógassam meg csuklóját, mielőtt lágyan fogom tenyerembe ujjait, tekintetemmel mögé sandítva párszor. Meg van. - Készen állsz? - búgom halkan, közelebb hajolva füléhez, majd eltávolodok, tekintetem villan és a nő már karjaim között van, akivel pár öles lépést követően vetem bele magam a medencébe röhögve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell kétszer mondani, hogy ne törődjek valamivel. Amúgy sem vagyok hajlandó több figyelmet fordítani, mint amennyi valóban szükséges, olyan dolgokra, amik cseppet sem érdekelnek. A srác meghívása, bár valóban indokolatlan, mert évek óta nem találkoztam a nővel, de az egómat simogatja, és ha már így alakult illik letenni a tiszteletemet, hogy a megjelent lányok éhesen és vágytól csillogó tekintettel nézzenek végig rajtam. Nem mondom, néhány lány a képzeletemben nagyon is jól nézne ki, ahogy kipirosodott arccal, kéjesen, suttogva nyögdécseli a nevemet, mert még többet akar belőlem. Majd később, majd máskor, most nem ezt a játékot játsszuk.
Mert pillanatok alatt kerül le rólam is, és Blackburnről is a ruha. Az összes valahol a földön landol, nem törődöm vele, csak az foglalkoztat kissé, ahogy az összes tekintet ránk szegeződik. Ellenállhatatlan mosoly kerül ajkaimra, miközben a minket stírölő tömegről esik vissza pillantásom a nőre, akinek tekintetében a várakozás minden mást elnyom. Ahogy eltávolodom tőle kapom fel rögtön karjaimba, a következő pillanatban hatalmas csobbanással érkezünk a vízbe. Széles vigyorral lököm fel magam a medence aljáról, fejemet felfelé fordítva dugom ki a vízből, hajamat hátra simítom, és amíg barnáimmal Myrát keresem, egy diszkrét kacsintást megengedek a még mindig minket szuggeráló barmoknak. Lehet nincs jobb dolguk, lehet csak féltékenyek, de ahogy látom a lányok alig várják, hogy átázott alsónadrágban kiszálljak a medencéből. Na, kérem, az Ombozi ékszer mindenkit érdekel, nem csoda, nem meglepő, az érdeklődést mindig bóknak kell venni. Óvatosan elmosolyodva fordítom hátra fejemet a nőre, hogy legalább valamennyire láthassam arcát, miközben halkan felnevetek és karjánál megfogva rántom magam elé, miután elhúzódik fülemtől.
- Ha én most innen kiszállok, a barátnőid elájulnak - intek fejemmel a lányok felé levakarhatatlan, hamiskás mosollyal. - De szívesen megteszem, ha ez a cél - biccentem oldalra a fejemet, ahogy a nő karját vállamra teszem, majd a másikat ugyanúgy, hogy kényelmesen tudjon helyezkedni. Nem tartom bilincsben. Még nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Az én házamat puccosozod, amikor te így járkálsz az utcán? - mutatok végig rajta nem éppen diszkréten, miközben kicsit oldalra biccentem a fejemet. Bánkinak vajon csak ilyen ismerősei vannak? Arról nem is beszélve, hogy elég szemtelen a csaj, mert az én házam tökéletes, és egyáltalán nem puccos. Pontosan megy a tökéletes személyiségemhez, így legalább mindenki tudja a nevem, ami nem azért fontos, amiért mindenki hiszi, hanem azért, mert legalább senki nem kopog be valami baromság miatt. Na ja. Sokszor eszembe jutott már, hogy inkább visszamegyek Székesfehérvárra, vagy Pesten keresek valami házat, de mit csinálna nélkülem Bánki? Ugye, hogy szarrá unná magát, főleg, ha ilyen idegesítő és borzalmasan sokat beszélő pi... lányok járnak hozzá. Bár valamiért nagyon örömködve rontott be ide a nő, lehet tényleg spanok, vagy a fasz sem tudja, de valamiért nem akarja megérteni, hogy én nem Barnabás vagyok, velem nem szükségszerű beszélgetnie, nem vágyom a társaságát, sőt! Jobban örülnék, ha fogná a pizzáját és simán elsétálna, mintha egyikünk sem lett volna itt, de természetesen nincs ekkora mázlim. Miért is lenne? Akkor beszélgessünk, de nem vállalok érte felelősséget.
- Ah! - csettintek nyelvemmel rögtön, lábaimat is leveszem az asztalról, ahogy rákönyökölök, mert így máris érdekesebb a történet. - Szóval te vagy az, aki úgy kipucolta magát valami kajálásra, mint egy rossz ku... lány - nem megy ez ma nekem. - Így már értem! Miattad akarták megölni az olaszok Bánkit! - röhögök fel hangosan. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni azt a napot, mert Barnabás úgy dörömbölt az ajtómon, mintha az élete múlna rajta, aztán kiderült, hogy félig-meddig valóban erről van itt szó kérem. Vigyorogva fogom meg a felém nyújtott kezet, amit határozottan megrázok, majd útjára engedem. Nincs kedvem játszani, szóval megúszta, de ez a szerkó akkor is para, szóval majd legközelebb, ha találkozunk, akkor lehet elkapom egy játékra. Talán még bele is menne.
- Pedig arra gondoltam, hogy amint visszaadja a megtestesült tökéletességet - utalok itt nem feltétlen finomat a testemre. A saját testemre. - Rögtön az arcába vágom az infót - arcomra biztosan kiül a "hülye vagy?" kérdés, de kimondani nem mondom ki, mert úriember vagyok. Komolyan az vagyok, szóval csak diszkréten tárom szét a kezemet értetlenül, miközben megrázom a fejemet.
- Ahogy mondod - sóhajtok egy mélyet, miközben ajkaimhoz emelem a poharat, hogy kortyoljak belőle. - És nagyon remélem, hogy nem éppen tényleg valami nemi betegséget szed össze - dörzsölöm meg arcomat, csak egy pillanatra ül ki fejemre a kétségbeesés, inkább lehúzom a whisky maradékát, és visszapakolom a lábaimat az asztalra, miután újratöltöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Tetszik ez a hím uralom. *bebattyog*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még az alkohol ködös mámorára sem foghatom azt, hogy ennyire jókedvem van és ennyire fesztelen vagyok. Egy pohár whiskynél azért több kell, hogy megérezzem azt a bizonyos ködöt, és mivel tényleg csak az első pohár feléig jutottam el, mivel Myra megitta a maradékot, így aligha beszélhetnénk mámorról. El sem akartam jönni. De még mennyire hogy nem, mert ezek az emberek számomra teljesen jelentéktelenek, pedig auror létemre kellene, hogy számítsanak, legalább egy fikarcnyit is, nem? Mégsem számítanak, mert nem miattuk jöttem el, hanem a nő miatt, aki pillanatok alatt kerül velem szembe. Karjai nyakam köré fonódnak, lábai derekamat ölelik. Ennél közelebb aligha kerülhetnénk egymáshoz, de amíg a játék, csak játék marad, nekem nincs ellenemre. Követem Myra pillantását, ahogy a kint állók felé pillant, és a tekintet, amit nekik küldd, már majdnem zavarba hoz - majdnem -, azonban ehelyett, halkan felnevetek, miközben megcsóválom a fejem. Mint éhes vadak az utolsó falat húsért, úgy pillantgatnak rám. És még hogy a férfiak mérik végig mindig szemtelenül a nőket. Aha, akkor ide lehet kuksolni, és máris változik a véleménye mindenkinek.
- Kisajátítasz? - rekedtes hangom úgy szeli ketté azt a milliméternyi távolságot, ami arcunk között van, szinte hallom, ahogy törik. Bár ember legyen a talpán, aki érti ezt. Az egyik pillanatban még nem ő volt, akit meg akartam dugni, most meg úgy bújik hozzám, mint egy kiscica, aki egy kis figyelemre és simogatásra vágyik. Rakd össze.
Fejemet az említett asztal felé fordítom, ahogy Myra is. Bár szemöldököm megráng, de végül lemondóan sóhajtok egyet. - Váljék egészségére - vonom meg vállaimat már amennyire a helyzet engedi. - Nehogy behajtsam rajta a buli végén - gonoszkás mosoly kerül ajkaimra a mondat elhangzása után. Bátorságról tett tanúbizonyságot a gyerek. Vagy merészségről? Nem ugyanaz a kettő, egy hajszálvékony határ választja el őket egymástól, nekem pedig van időm eldönteni, hogy a srác melyik is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Állítólag a gyermeki kíváncsiságnál nincs aranyosabb dolog. Már akinek. Mert engem általában egyszerűen idegesít a sok miért, vagy egyszerűen a rengeteg feltett kérdés. Na igen, mondom általában, de ez a nap más, mert meglepően hamar végeztem a kötelező viziten, nem cseszték még fel az agyamat, és bár nem garantálhatja senki, hogy az előttem toporgó és kalimpáló srác sem teszi ezt meg, de jól haladunk, nemde? Élvezzük ki, ő is, meg én is, amíg tart a vidámságom, mindenféle felesleges kör nélkül. És bár a Révész véletlen került a beszédtéma közé, mert egy gyökér vagyok, és elszóltam magam, de azt hozzá kell tenni, hogy a képességet nem övezi titok. Rajtam kívül még vannak páran elvileg, akik ugyanúgy birtokolják ezt a borzalmat, de soha nem találkoztam velük, és nem is akarok. Jó program lenne, beszéljük meg, ki mit látott a legutóbbi hullánál. Ha egyáltalán tud arról, hogy ezzel a képességgel rendelkezik. Bassza meg, de messze visz ez is. Fejemet kissé megrázva emelem barnáimat a srácra, hogy felvegyem a fonalat, halkan nevetgélek azon, ahogy mutogat felém, mert muszáj szemléltetnie.
- Valami ilyesmi, igen - bólogatok egyetértően, immár csak halvány mosollyal szám szegletében, mert a kalimpálás valóban nagyon találóan visszaadja azt, amit érzek. Először csak fényt látsz, majd kitisztul a kép, és kezdődhet a film, aminek rendezője az élet. Elég lehangoló.
- Én csak filmnek hívom - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. Talán egy gyereknek még ennyit sem kellett volna mondani. A szülei boldogok lesznek, ha hazamegy és elmeséli nekik, hogy találkozott egy férfival, aki az emberek halálát premier plánba, jobb felbontásban, mint a 4K-s tévé, nézi vissza, valamikor nap, mint nap. Nagyon boldog történet, bár az Lacika mellett szóljon, hogy tekintetében tényleg érdeklődés csillan. Beletenyereltem rendesen.
- Igen, kell az érintés, de az mindegy melyik testrészhez érek hozzá, ám talán a kéz az, ami elfogadhatóbb. Legalábbis nekem biztosan az - nyilván vannak olyan esetek, amikor az ember keze nincs meg, ja, egyik sem, akkor jó lesz a lába, feje, törzse, combja, teljesen mindegy mije, csak valamerre haladjunk. Vannak ilyenek, igen, de ritkán, amiért igencsak hálás vagyok, mert bármennyire is tapogatom a hullákat nap, nap után, én sem szeretem minden testrészüket megfogdosni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hívhatjuk kellemes meglepetésnek, hogy így alakult a nap, még akkor is, ha valami agyam hátsó szegletében ordít, hogy talán ezt nem kellene. Az ok ismeretlen, de a játszadozással való elégedettség erősebb, mintsem az, hogy neki kezdjek rájönni mégis mi kaparászik ott hátul, amikor Myra teste hozzám simul, és legszívesebben röhögnék az egészen, mert mindezek után magyarázza meg az ember, hogy nem dugta meg régebben. Vagy nem fogja, ugye, de ez még eléggé a jövő zenéje, hiszen a buli még el sem indult igazán.
- Nagyon is - szám sarka rándul csak meg, ahogy visszafojtom a mosolyomat. A távolság kettőnk között, ami mondjuk aligha van, nem indokolná a suttogást, a visszafogott hangon beszélgetést, de valamiért, ahogy én is, úgy Blackburn is érzi, hogy a helyzet valamiért megköveteli. Franc sem tudja miért, nem is érdekel, mert ma nem akarok a whiskymen kívül gondolni másra, feltéve, ha a csávó szemtelensége ennél nagyobb határokat már nem feszeget. Egy elcsórt szivar oké, belefér még, de még egy, és lenyomom a torkán. Mindennek van határa, úgyhogy csak legyintek egyet a nő kérdésére, ne is foglalkozzunk vele. Széles vigyor kerül ajkamra, ahogy nyakamba fúrja fejét, éppen elég időm van, mielőtt ellöki magát tőlem, hogy a parton, csálé fejjel álló srácok felé megengedjek egy kacsintást. Még összejöhet a nő, srácok, ne ássátok el ilyen hamar a dolgot. A nőre nézek, fél szemöldököm emelkedik meg, ahogy úszni kezd, gondolkodás nélkül követem. És bár a nő előbb ér a medence széléhez, amiből ki is pattan seperc alatt, nem vagyok rest a partra érkezvén utána futni. Mit ne mondjak edzésben tart, de ez inkább csak játék, mint edzés, nemde? Nem véletlen futok utána levakarhatatlan mosoly mellett, hogy végül elkapjam karját és magam felé fordítsam egy határozott rántással.
- Meg kell hagyni, Blackburn, gyors vagy - szemtelen és széles vigyort villantok, ahogy közelebb húzom magamhoz. - De mit kapok azért, hogy elkaptalak? - tekintetemben kíváncsisággal kevert játékosság csillan, még szemöldökömet is kérdőn megemelem. Rossz ajánlat nemigen van, esetleg átgondolatlan, azonban ez is hamarosan kiderül. Myra karját nem engedem el, lassan kezdem el simogatni a vizes bőrfelületet csak azon a területen, amit ujjaimmal még kényelmesen elérek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Foghatjuk arra a nő sikeres elkapását, hogy lassított, de mindannyian tudjuk, hogy nem ennek köszönhető. Előbb vagy utóbb - valószínűleg előbb - így is elkaptam volna, csak az a nem mindegy, meddig menekül, mert annak nagyobb esélyét látom, hogy három perc múlva megunom és simán töltök egy pohárka whiskyt, és azt kortyolgatva várom meg, amíg a nő visszaér a rohangálásból. Ámbár így, hogy könnyűszerrel elkaptam, ezen felesleges is gondolkodni, főleg úgy, hogy már karjaim között tartom egy elégedett vigyorral ajkaimon. A kérdést sokféleképpen fel lehet fogni, igazából a nőn áll, hogy melyik értelmet keresi a feltett kérdésben. Ez az egy olyan dolog van, amit nem befolyásolhatok, plusz ugye az, hogy véletlen fehér felső van rajtam, ami úgy feszül kidolgozott felsőtestemre, még én is félve pillantok le rá, mert megvakulni még nem szeretnék. Blackburn mégis végig mér, de olyan tipikusan nőies pillantással, amikor mindössze elég két másodperc, hogy mindent lásson és az agyába is vésse.
- Sok minden elég lenne, ám sajnos ez elég gyér eddig - vonom meg vállaimat, hangom komolysággal megfűszerezve hagyja el ajkaimat. Nos, ezek szerint leesett neki mire megy ki a játék, de nem megy bele, én meg igencsak kezdem unni ezt az egészet, mert a pillantások most már végképp lyukat égetnek a hátamba, ami eléggé kezd idegesíteni. Nem tudom elképzelni, hogy az itt jelenlévőknek valóban nincs jobb dolguk, mint engem meg Myrát stírölni. Van torta meg pia, medence, tele van minden csajjal meg csávókkal, csak fel kellene tudniuk találni magukat, ám valahogy ez nem akar összejönni, nekem meg éppen elég volt ennyi a barmokból nagyjából, mert türelmetlenségem és unalmam sajnos növekszik. Egyre csak jobban és jobban. Lehet, hogy a nő élvezi a játékokat, és jobb esetben én is, de ez a nap most talán annyira nem tartozik azok közé a napok közé.
- Ej, Blackburn - rázom meg fejemet végül cöcögve kicsit, hangom rosszallástól cseng, miután ő megcirógatja arcomat, akár valami kisállatnak. - Eljöttem, erre elcsórják a szivaromat, megisszák a whiskymet - esik pillantásom a srácra vállam felett, aki elégedetten húzta le nemrég az utolsó kortyot aranyló italomból. - És még meg is futtatsz. Nem valami jövedelmező ez a buli nekem - mosolyom szemtelen, ami ajkaimra kerül, mert természetesen a nő is érezheti, hogy viccelek, meglepően jónak ígérkezhetne a buli, ha nem hívna a kötelesség, ami nekem mindig kínszenvedés, ámbár szükséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ha lehet hinni a statisztikáknak, akkor a képesség, amivel meg vagyok áldva, elvileg elég ritka. Na már most, sokan mondanak sok mindent, szóval kicsit utána kellett járnom magamtól is, mert a Minisztérium, ha saját magad iránt érdeklődsz, vagy arról, amire képes vagy, de vajmi keveset tudsz róla, leráz a faszba. És nekem ez nem tetszett, szóval fogtam magam és magammal indultam el felfedezni azt, hogy mi is vagyok valójában. És itt is el is akadtunk, mert nem tudtam meg többet arról, ami már eddig is köztudott volt. Ritka képességnek minősül, kevesen tudják, hogy egyáltalán rendelkeznek vele, jobb esetben meg sem tudja az illető, és vagyok én, akinek olyan szorosan fonódott össze az életével, hogy az már fáj. A Minisztérium kihasználja, köteleztek az okklumencia elvégzésére, nehogy véletlen olyan információk szivárogjanak ki a fejemből, amiknek nem kellene.
Bágyadtan emelem tekintetem a kisfiúra, aki hangosabban szólal fel és ismétli utánam a szót. Aprót bólintok, mert nemigen értem mire az ekkora öröm, de nem számít. Türelmesen megvárom, amíg lefirkant valamit, majd folytatom a magyarázatot, hogy kicsit érthetőbb legyen; mindenképpen kell a személyes kontakt ahhoz, hogy a dolog elindulhasson. És jön a kérdés, amit mindig el akarok kerülni. Nem hogy felnőtteknek nem szívesen beszélek erről, de egy gyereknek még annyira sem kellene. Arcomat dörzsölöm meg zavartan, miközben elpillantok a kisfiúról, szivarkámat elnyomom a lépcsőn, majd belső zsebemből előtúrt csikkgyűjtőbe teszem. Mélyet sóhajtok, mielőtt nagy lendülettel felkelnék a lépcsőről. Fenekemet leporolom, zakómat megigazítom, majd mosolyogva pillantok le a mellettem álló kisfiúra.
- Nem hiszem, hogy erről bármit is tudnod kellene mélyebbre menőbben - szelíd mosoly virít arcomon, mert hangjából ítélve ő is érzékeli a téma kényességét. Nem mondhatom el egy gyereknek, hogy a lelkem szétmarcangolása, amiért használom a képességet, igazából már mindennapos. - Majd amikor felnősz, akkor keress meg és beszélgetünk róla. A szüleid aligha örülnének annak, hogy ilyenekről cseverészünk - mert így is kurva sok mindent mondtam már, amit nem kellett volna, szóval engedjük el a témát, vagyis... - De elárulok egy titkot; rengeteg könyv van róla, talán a könyvtárban is, ha ennyire érdekel, olvass utána, és utána egyeztetjük a megtudott infókat - kacsintok rá nevetve. Barnáim karórámra siklanak, végül oldalra sandítok. Egy mosoly mellett borzolom össze Lacika haját.
- Örültem a találkozásnak, nekem mennem kell - komótosan lépkedek le a lépcsőfokokon, majd vállam felett pillantok hátra a srácra. - Remélem tudtam segíteni - intek egyet, lelépek az utolsó fokról, és hazafelé veszem az irányt. Kezeimet zsebeim mélyére csúsztatom, és valamiért tényleg azt remélem, hogy a kapott információkkal - még akkor is, ha elképzelhetetlen -, de meg tudja írni azt a cikket a kis srác. Vagy bármit, amit tervez a meg tudott infókkal, igazából mindegy. Havi jó cselekedet pipa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A játékok fontosak az életben, hogy az ne legyen egysíkú és unalmas. Főleg, ha a játékban a másik is benne van, ráadásul nyakig, de szerencsére, ahogy én is, úgy az előttem álló is tudja, hogy ez valóban nem több, mint játék. Normális esetben lenne merszem és pofám is megtenni azt, hogy kihasználom a helyzetet és a játékot a magam javára fordítom, mert meg tudnám tenni, de ez nem normális helyzet. A szuggeráló emberek mind Blackburn miatt vannak itt, és ezzel tisztában vagyok, hát csak nem vagyok akkora suttyó, hogy elvigyem az ünnepeltet, nemde? Fogjuk arra, hogy valóban nem vagyok.
- Már annyi is, ha nem bámulnának - forgatom meg szemeimet látványosan. Mintha egy gyerekzsúron lennék, csak ott talán a kölykök nem égetnék ki tekintetükkel a hátamat, amiért minimálisan ugyan, de kisajátítottam a születésnapost. Merlinre, hány évesek vagyunk? Ezt valószínűleg nem csak velem csinálhatná meg Myra, hanem a macsók közül is állhatna itt valaki, de ha puhányok és balfaszok is mellé... tehetek én róla, hogy vonzó aurám van, amit igenis észrevesznek a nők? Na ugye, hogy nem.
- Látod, ebben egyetértünk - nevetek fel hangosan, majd nem éppen diszkréten pillantok a mutatott irányba. Elengedem a nőt, hogy teljes testemmel feléjük fordulhassak. Néhány felém mosolyog, az egyik még integet is, az meg rám kacsintott? Szent ég, mi a fasz folyik itt? Nincs ezeknek a nőknek büszkeségük? Rosszallóan csóválom meg fejemet ismét, majd fejemet Myra felé biccentem, mintha csak szívességet tennék neki azzal, hogy ránézek, miközben hozzá beszélek.
- Dugja meg őket a macsó sarok - vigyorom szemtelen, de legalább teljesen őszinte. - Nincs nekem erre időm, mennem is kell, szóval - magamhoz rántva a nőt suttogom ajkaiba szavaimat. - Köszönöm a meghívást, de ennyi voltam - azzal a lendülettel engedem el, amivel magamhoz húztam, majd szó nélkül indulok vissza a medence irányába, hogy felszedjem a földről a ledobott textildarabot. Egyedül Myrának intek egyet, miközben a kijárat felé veszem az irányt. Mindezek után legalább elkönyvelhetjük azt, hogy ezek a bulik nem nekem valóak. Túlzásnak érezném azt mondani, hogy kinőttem belőlük, de azért érzem, hogy nekem ez a befeszülve állok egy sarokban nem jön be, ha meg csinálom a hangulatot, akkor meg bámulva vagyok. Nézzenek csak, még jól is esik az egómnak, olyan kellemesen simogató, de egy idő után elég frusztráló ám. Végül is, amit kitűztem magamnak, az megtörtént. Megmutattam a képemet és most lelépek. Legszebb befejezés, így legalább Myra is tud a vendégekkel foglalkozni, nem lesz a nyakamba varrva, hogy miattam nem volt rájuk idejük. Bárkik is a rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Halálra untatnak ezek a megbeszélések. Amikor még egyszerű nyomozóként ültem itt, akkor is így volt, de most, hogy bőven feljebb ugrottam a ranglétrán, csak fokozódik az unalmam. Minden üggyel tisztában lenni, néhány auror szájába rágni a további teendőket, stratégiát kitalálni egy rajtaütéshez, és a tanoncokról még nem is esett szó, akik túlbuzgóságuknak köszönhetően még élvezik ezt. Már aki beteheti a lábát egy-egy ilyen megbeszélésre. Ritka az olyan alkalom, amikor ez megtörténik, de külön kérésre még az előző igazgató is beengedte őket, így valószínűleg felőlem az összeset hozhatják, mit bánom én. Legalább ők is rájöhetnek, hogy a zárt ajtók mögött nincsenek olyan izgalmas dolgok, mint ahogy azt hiszik.
Amint befejezettnek nyilvánítom a megbeszélést, mindenki hangosan kezd mozgolódni. A székek lábai csapnak hangos zajt, ahogy a megtermett férfiak tolják hátra azokat. Ráncolt szemöldökkel olvasom az elém tett legfrissebb jelentést - így nem is csoda, hogy a belógó srácot észre sem veszem -, miszerint elkaptuk az illetőt, de az valahogy megszökött. Mégis hogyan? Hogy engedhetjük meg magunknak azt, hogy megszökjön egy foglyunk? Mélyet szusszanva, szemeimet lehunyva dőlök hátra a széken és inkább elengedem az egészet. Az auror sem olyan régóta van a hivatásban, hogy ez felróható legyen neki, ámbár a felügyelője kicsit lehetne erélyesebb. Merlinre, miket kell nekem itt összeraknom még!
Fel sem pillantok a megszólításra, mindössze pár másodperc múlva emelem fel fejemet a pakkról, amikor túlságosan gyanús, hogy valaki néz, majd a szobában állóra pillantok. Szóval én lennék az úr, ezek szerint. - Csukd be magad után az ajtót, kérlek. És lehetőség szerint tegeződjünk - féloldalas mosolyt villantok, miközben az asztalra támaszkodva állok fel és lépek a srác elé. - Ombozi Zlatan, örvendek. Te vagy az egyik tanoncunk, igaz? Bocs, még nem nagyon jegyeztem meg a neveket - rázom meg jobb kezét, majd támasztom fenekemet az asztalnak, miközben kérdő tekintettel fürkészem arcát. - Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A hülye is észreveheti mennyire zavarban van az előttem álló. A kezdeti határozott kézfogásból lesz egy gyermeki pacsizás szintű valami, ahogy belezavarodik saját mondandójába. Nem veszem magamra, nekem teljesen mindegy minek hív, mindössze az asszonyomat mellőzhetnénk. Halkan nevetek fel, miközben elengedi a kezemet, akaratlan váltja ki belőlem ezt a reakciót az egész helyzet. Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire kellemetlen helyzetbe fogok tudni hozni úgy, hogy igazából nem is áll szándékomban, és nem is gondolnám, hogy ennyire ijesztő lennék egyébként. Ugyanolyan idegen számomra is a helyzet, mint az ő számára, maximum ezt rajtam kevésbé látni. Egyik napról a másikra történt mindent, szinte igent sem mondtam, már leültettek a székbe, hogy akkor ezt meg azt, meg emezt kell rendbe tenni.
Tekintetem siklik azonnal a srác kezében tartott pakkra, féloldalasan mosolyodom el azon, hogy még mindig magáz. Rendben, akkor ne könnyítsük meg, ámbár annyira nem érzem magam öregnek, hogy uram legyek, de üsse kő. Belefér. Figyelek Zalán minden szavára, olykor bólintok egyet, máskor csak hümmögök, de egy részleten nem tudok továbblépni, bármennyire is sürgetőnek hat az ügy, amelyet elém pakolt most. Ellököm magam az asztaltól, hogy az előző széken foglaljak helyet, majd intek Zalánnak is, tegyen ugyanígy. Megvárom, amíg megteszi, majd az asztalra könyökölök, ujjaimat összekulcsolom, államat támasztom rájuk, mielőtt megszólalnék.
- Szóval azt akarod nekem mondani, hogy hivatásos aurorok asztaláról vettél el folyamatban lévő ügyeket érintő dokumentumokat, mint tanonc, engedély nélkül - hangom nem emelkedik meg, a mély bariton azonnal betölti a kicsinyke helyiséget. - Azokból a dokumentumokból raktad össze a pakkot, amit most elém hoztál, mert úgy véled nagyobb volumenű az ügy, minthogy félrerakják, főleg, hogy már a város iskoláját is érinti. Miből jöttél rá, hogy összefügg a három ügy? - semlegesség ül arcomon, hangomból is az hallatszódik ki. Nincs benne számonkérés, ahogy hátradőlök a széken, folyamatosan Zalán arcát fürkészve. Érdekel, hogy egy tanonc, mindössze pár felé csepegtetett félinformációból, mégis hogy jött rá arra, hogy a három ügy összekapcsolható. Amíg a válaszra várok veszem el előle az iskolában történt eset jelentését, hogy átfuthassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lehunyom szemeimet, miután átfutottam a jelentést. Türelmesen várom meg, hogy vajon a kezdeti döbbenetet mikor váltja fel a tettrekészség, amiért éppen olyannal vádolom, ami amúgy cseppet sem érdekel, mert a jelenleg itt dolgozó aurorok munkája bőven hagy kivetni valót maga után. Elég csak az előttem ülő tanoncra gondolnunk, aki valóban félinformációkból rakta össze, hogy a három ügy valójában egy, míg erre három auror nem jött rá, sőt, ezek tetejébe félresöpörték az ügyet és úgy lettek lezárva, hogy valójában rengeteg kérdőjel van még körötte. Lehet az asztalra kéne csapnom, hogy ez így elfogadhatatlan? Hogy működtünk eddig egyébként?
Amikor végre megszólal, fejemet a széktámlának vetve hallgatom szavait. Szóval egy új keletű tudatmódosító szer, amire senki nem fordított elegendő figyelmet, úgyhogy egy tanoncuknak hála van róla tudomásom egyáltalán. Egy olyan dologról, amivel igenis foglalkozni kellene. Nos, igazából egyetlen kérdés merült fel bennem mindezekből kiindulva; eddig mi a faszt csináltak? Komolyan Zalánnak egymagában több esze lenne, mint három olyan aurornak, akik ki tudja mióta azok? Mondandója végére ér, én viszont ugyanúgy csukott szemmel szisszenek fel a saját fejemben lezajló gondolatsorozat hatására. Pilláimat kinyitva szuggerálom pár másodpercig a plafon, majd előre dőlve nézek Zalánra.
- Nem vagy senki, most bizonyítottad - támasztom kezeimet az asztalra, miközben laza mozdulattal bökök a pakkra. - Elém hoztál egy olyan ügyet, ami nagy figyelmet igényel, mivel kiskorú diákokat is érinthet, ezekre pedig fokozottan ügyelnünk kellene - agyamban pörögnek a lehetőségeink. Zaláné, Bodócsé és a sajátjaim. Ebből ketten nagyon jól jönnek ki, a harmadiknak pedig instant szívás lesz az elkövetkezendő két hét, mert eldőlt, hogyha nem is drasztikus, de igenis változások kellenek. Akkor kezdhetjük is őket.
- Kérlek hívd be Bodócsot, amíg átfutok a maradék papírokon, majd gyere vissza te is - ami lehetetlen, mivel elég sok anyagot sikerült összeguberálnia, de legalább addig is neki állok és lesz fogalmam a Zalán által elmondott dolgokon túl is arról, mi folyik itt mégis. Ami nem árt, ha nyomozást vezet az ember. - Zalán! - emelem meg hangomat, hogy biztosan meghallja, majd lehetőség szerint visszaforduljon felém, ha már elindult. - Szép munka - féloldalas mosolyt villantok, majd barnáim ismét a papírhalmot kezdik fürkészni. A felesleges részeket, mert tudom, hogy azok, automatikusan ugrom át a sorok között, így mire a delikvensek visszérnek, már a két toxikológiai jelentést és a droggal kapcsolatos legújabb jelentést olvasom ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ha kitudódna, hogy egy tanonc rakta össze információmorzsákból ennek az ügynek a fontosságát, milyen véleménye lenne rólunk az itt élőknek? A faluból lett város az idő teltével, a népességszám csak nőttön nő, mi pedig egy kiskorúakat is igencsak érintő droggal nem foglalkozunk, mert félre van téve az asztalon. Tudom, felesleges a többesszám, hiszen hiába hibázik egy auror, amikor felettük már én állok, így az egésznek a hunyója én leszek. Mert nem felügyeltem őket eléggé.
Amint Zalán távozik, jobb kezem ujjaival dörzsölöm meg szemeimet. Nem volt problémám eddig soha a nehezebb ügyek kezelésével, de sokkalta másabb volt, amikor mint egyszerű nyomozó ültem ezeken a megbeszéléseken és csak elmondtam, amit kell. Így, hogy már nekem mondják ezeket, a felelősség terhe csak nő, és rögtön kezdhetem azzal a pályafutásomat, hogy egy több éve hivatásában lévő mágust rovok meg azért, mert figyelmetlen. Van ennél lejjebb? Jöhetne az álszent szöveg, hogy de ő hibázott nem én. Jöhetnék azzal, hogy a pozíció számomra is ugyanolyan friss, mint nekik. Mondhatnám, hogy még bele kell rázódnom, de azon kívül, hogy a papírmunka megnőtt, amikre az én aláírásom kell, lényegében semmi nem változott. A felelősség. Csupán ennyi. Mert az változott, nem is kis mértékben. Utolsó szusszanás, hogy végül a nyitódó ajtóra emeljem pillantásomat. Laza mozdulattal dobom az asztal azon szélére a három papírt, amihez Bodócs áll közelebb.
- Melyik ismerős? - hangom nyugodt, mégis van benne egy aprócska él, ami akaratlan hallatszik ki. Türelmesen várom meg, amíg a férfi nézelődni kezd, közben ismét felkönyökölök az asztalra, összekulcsolt ujjaimra támasztom államat. - Sejtettem - bólintok egy aprót, mielőtt folytatnám. - Ezen dokumentumok közül az egyik a te ügyed, és ez - mutatok a megfelelő papírra. - Kiskorú gyermeket érint, aki a Bagolykőbe jár. Elmondod nekem, miért nem tudsz róla, amikor a város iskolájának egy diákja érintett az ügyben? Miért nem került szóba a megbeszélésen? Miért nem tudtam róla egészen eddig én? - fokozatosan lesz ingerültebb mély baritonom, ami megtölti a szobát. - A prioritások minden aurornál mást jelentenek, ki éppen milyen beosztásban van. Tudom, mert én is az vagyok. Elfogadhatatlannak tartom, hogy egy ilyen aktáról még nem hallottam, mert éppenséggel az asztalod szélére volt hajítva azzal a felszólalással, hogy majd foglalkozol vele később - szikrázó tekintetemet emelem a férfire, elveszem állam alól kezeimet, jobbomat nyújtom ki felé. - Hallgatlak.