Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Minden új év kezdete ennyire zűrös lesz? Összecsaptak a fejem fölött az utóbbi időben a hullámok és hiába próbáltam a felszínen tartani magam, aligha sikerült. Lex ugyan előkerült, de nagyon lesoványodott és beteg is lett. A gyógyítására ment el a nyaram, meg arra, hogy eladjam a krakkói lakásainkat. Iszonyatos érzés volt felszámolni elhunyt apám életének nyomait. Nem kívánom senkinek. De túl vagyok rajta és az a néhány holmi, amit megőriztem és magammal hoztam ide, örök emlék marad utána. Ezután jött az évnyitó, amire csak benéztem. Még nem igazán éreztem jól magam, így hamar felmentem a lakrészembe. Szerencsére az új igazgató Anton fenntartotta nekem. Jobb, mint a faluban élni. Minden közel van, minden kéznél van. Ha éjjel álmomból riadva eszembe jut, hogy kell valami, akkor itt azonnal megkapom. Ez mostanában nagyon fontos lett számomra. Ugyanis nemrég belefogtam egy kutatásba. Tanított itt egykor egy fiatal gemmológusnő, akinek gyógyító nemes kövek működtették a szívritmus szabályozóját. A halála után viszont a kísérletek abbamaradtak. Úgy tűnt, az iratok alapján legalábbis, hogy a kövek nem működtek megfelelően. De én ebben őszintén megmondva nem hiszek. Nagyon megrendített a története. Ezért elkezdtem nyomozni és tüzetesebben utánajárni egy kicsit a dolognak. Megannyi tanulmányt olvastam a témával kapcsolatban és saját méréseket is végeztem, ám egyelőre zsákutcába jutottam. Az egyik cikk utalást tesz egy bizonyos naplóra, amit ez a kollegina vezetett a szerkezettel és a kristályokkal megélt napjairól, ami azonban nem került elő, amikor a hagyatékát felszámolták. Levélben megkerestem a volt férjét, akinek a nevét abból a gyászmegemlékezésből tudtam meg, amit az itteni újságba írt a nő halála után. Neki nincs tudomása erről vagy másmilyen naplóról, amit a volt neje vezetett volna. Viszont engem valamiért akkor sem hagy nyugodni ez a napló dolog. Ha tényleg létezett, nem nyelhette el a föld. A mai óráimnak már egy ideje vége, az ebédemet pedig futtában ettem meg, mert eszembe jutott, hogy mi van, ha talán valahogy lekerült a könyvtárba az a memoár. A régi könyvek nehéz illatával azonnal megtelik az orrom, ahogy belépek az ajtón. Fehér talárom alatt farmert és laza pulóvert viselek, hajam kusza kontyba fogva fejem tetején inog. Tipikus bohókás, szórakozott professzor benyomását kelthetem, ahogy nagy kék szemeimmel kutatón nézelődöm, míg végül rászánom magam a segítség kérésre. - Jó napot! - lépek oda a könyvtáros asztalához. A férfi új kolléga, még nem volt hozzá szerencsém, csak az évnyitón láttam, azt hiszem. Ez elődjéhez sem jártam gyakran. Tetemes mennyiségű szakirodalmam van és hobbi könyvekből is akad a polcaimon szép számmal. szóval nem is igazán tudom, hogy itt miként is működnek a dolgok. - Segítene nekem kérem? - állok mosolyogva a férfi előtt és nem sokkal magasodom fölé. Apró termetemnek és kislányos vonásaimnak köszönhetően akár diáknak is tűnhetnék, de ez ellen már egy ideje nem harcolok. Vicces helyzetek adódtak már ebből szép számmal, így nagy a gyakorlatom bennük. Általában jót nevetünk miután bemutatkozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Megjelöli a kötetet, amit érkezésemig békésem olvasott és már jön is segíteni a könyvek őre, aki velem ellentétben a nevemen szólít meg engem. Ez kínos. Azonnal a szégyen pírja borít el, mert én az ő nevét sajnos nem tudom. Pedig illene. - Oh, köszönöm - odázom el egy mosollyal ezt a buta helyzetet. Nem jut jobb az eszembe, főleg, hogy öltözetét látva kizökkenek szorult helyzetemből. - Szép ing - jegyzem meg ártatlanul pislogva a színes és mintás és nagyon laza ruhadarabra. Merész és kirí a tömeg általában viselt fekete talárjai közül és ez nagyon szimpatikus. A hozzá hasonlók hordanak vicces zoknit, meg vagány övcsatot. Nem követik inkább teremtik a divatot. Bárcsak én is tudnék ilyen erős egyéniség lenni... A sóhajom lehet picit vágyakozóbb, mint indokolt volna, de tényleg kicsit el vagyok megint szürkülve. Szerintem mindig is el voltam. Lehet az, hogy csak az apámmal, a munkámmal és semmi mással nem foglalkoztam teljesen vakká tett az ilyesmire. Vakká magamra és a kinézetemre. Belefeledkeztem a gondolatmenetembe, amiből a férfi kérdése zökkent ki hirtelen. - Hm, nos, egy volt itteni professzornő iratait keresem - kezdek bele a magyarázatba - Gemmológiát oktatott évekkel ezelőtt, de volt egy kísérleti gyógymód, amit rajta teszteltek. Erről állítólag jegyzeteket készített - nem tudom elegendő információt adtam-e meg, vagy sem, de folytatom - Sajnos korán elhunyt, de ezeket a papírokat nem találták meg a hagyatékában - vállam apró felvonásával jelzem, hogy ez számomra is érthetetlen - Szóval az jutott az eszembe, hogy hátha itt vannak valahol - pillantok és intek körbe a könyvek sokaságától roskadozó polcok között. Halvány remény ez csupán nekem, de annyit megér, hogy a kedves kolléga segítségével tegyek egy próbát. Hátha tényleg itt lesz az a napló és elősegíti az én ki privát kutatásomat. Minden bizadalmam belevetem hát most a velem szemben állóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egyre jobban zavarba jövök. Arcom és szerintem már a fülem is pirospozsgás. Ez az ember úgy lát át rajtam, mint más az üvegen. Menteni szeretném valahogy a helyzetet, így próbálok olyan angyali arccal nézni fel rá, amilyen csak adatott. - Semmi kétség lebuktam. Mindig is egy ilyen vagány ingre vágytam - vetek egy pillantást a kósza mintákra, majd kékjeimet ismét a férfi arcára emelem - Lehet kicsit nagy lenne, de sebaj egy jó övvel rajtam ruha lesz belőle - bájos mosolyomba azért némi huncutság is vegyül, hiszen csak tréfálok. Viszont az nem vicc, hogy bírom az ingét, de ennél komolyabb oka van annak, hogy ide jöttem és hozzá fordultam. Amikor erre rátérünk céltudatosságom átveszi a bohókásságom helyét. - Természetesen tudom a hölgy nevét - bólintok mosolyogva és közlöm is ezt az információt a férfival - Azt is, hogy mikor oktatott itt, hogy mikor hunyt el szegény - folytatom és míg hátrafelé megyek, követve a könyvek őrét ezeket a részleteket is megosztom vele és minden mást is, amit a kollegináról tudok. Immár az összes, a napló kutatása szempontjából fontos adat a rendelkezésére áll. Remélem találunk valamit. Csendben kullogok eztán mögötte míg el nem tüsszentem magam. Ötször. - Bocsánat, ez a fránya allergia - szipogok párat és kifújom az orromat - Nem igazán tolerálom jól a port. A macskám szerencséje, hogy rá nem vagyok allergiás - kuncogok egy kicsit, ahogy elképzelem ahogy Lex mellém fekszik én meg folyvást tüsszögök - Jól néznénk ki mindketten - Elég elvakult macskás vagyok ahhoz, hogy cicámat beengedjem az ágyamba. Ha már mást ugyebár nem. Az ő társasága amúgy is megnyugtatóbb. A környezetemben élőkön láttam mit tesz az emberrel a szerelem. Hát...Érdekes kísérlet lenne azt hiszem. Nem is, inkább kamikaze akciónak mondanám. Az a kamu csók is úgy megborított a cukrászdában, hogy napokig nem voltam önmagam. Szóval érdekes lenne, ha eljönne értem a herceg a fehér lovon. De már megint túlcsordulnak a romantikus vágyaim. A csudába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az ing témáját letudva rátérünk ittlétem okára. Informálom a férfit és megindulunk a raktárba, ahol elkap az allergia. Sorozat tüsszentés formájában tiltakozik szervezetem az egyre növekvő por ellen. - Igazából ilyen semmiségek miatt mint a tüsszögés nem szoktam pálcát ragadni - mosolygok és egy újabbat tüsszentek igazolandó az elhangzottakat - Sok időt töltöttem muglik között és megszoktam, hogy nem használok mágiát csak, ha komoly baj van - magyarázom a könyvek kedves őrének - De most kivételt teszek, mert nehéz lenne a kutatás, ha lépten-nyomon eltüsszentem a lapokat - kuncogok és már húzom is elő kecses pálcámat, hogy egy orra koppintás és egy nonverbális igézet után egy jó időre száműzzem a tüneteimet. Lehetett volna annyi eszem, hogy hozok magammal mondjuk egy fluoritot, megelőzés céljából. De olyan hirtelen jött az ötletem, hogy nem került gondolataim homlokterébe. Pedig ennek a kőnek a lágy hullámzó zöldes-lilás energiákkal rendelkező változata hamar elűzte volna az allergiám összes tünetét. Sokkal kíméletesebben, mint az a bűbáj, amit alkalmaznom kellett. Na de ez van. A cél szentesíti az eszközt. - Az nem kis terület - jegyzem meg, amikor elmondja mekkora részen lehet a napló - Akkor essünk neki, mert ma kemencés tejberizs a vacsora - nézek rá a férfira és sugárzik ártatlan arcomon a tettrekészség és egy nagy mosoly. Megállok az emlegetett falrész előtt és elindulok a bal vége felé. - Volt egy kis betegem annak idején, aki hasonló problémával élt mint ez a hölgy. Kénytelen volt a muglik közt élni, mert nem fejlesztették ki a mágusvilágban használható változatát annak a műszívnek, ami életben tartotta volna. Mentőztem még akkoriban és egy riasztáshoz vonultunk. Rosszul lett mert átszökött a barátnője után - mesélem kérdésétől elkomorodva, ahogy a dossziékat, régi könyveket és iratokat veszem le a polcsor általam még elérhető részéről. Egyiket a másik után nézem meg és teszem vissza. - Ez motivált akkoriban és indított arra, hogy kutatni kezdjek. Olvastam jó néhány elemzést, szaklapot, esettanulmányt és az egyik ilyenben bukkantam rá a professzornő nevére - folytatom kis szünet után már némileg élénkebben - De történt pár dolog velem és háttérbe került ez az egész. Aztán mikor ide jöttem valamiért eszembe jutott az a kislány - elgondolkozva meredek pár pillanatig a kezemben tartott papírokra, majd visszateszem őket a helyükre miközben beszélek - Csakhogy az élet megint közbeszólt, mert meghalt az apám. Most viszont, ahogy egyik este őrjárat közben nézegettem a régi tablókat a falakon...Egyszerre minden összeállt - becsapom a kezemben lévő kötetet és a felszálló por szemcséi szinte köddé válnak előttem - Megláttam a nevét és ezzel helyére került a puzzle utolsó darabja. Előkerestem a régi jegyzeteimet és most itt vagyok, hogy folytassam a kutatást - szavaim kettőnk közt maradnak pár pillanatig. Az eltelt évek során annyi mindent láttam, annyi emberen próbáltam segíteni. Remélem, hogy most is sikerülni fog majd. Ha rálelnék a naplóra, az hatalmas előrelépés lenne. Az orvosok által leírt adatokat már ismerem. Minden paramétert, minden igét, minden bájitalt, amit használtak. De azt nem, hogy min ment át ő ezalatt. Hozzáértő volt, gyógyító, gemmológus és mindenek felett élni akaró beteg. Talán épp ezért vállalta, hogy rajta teszteljék a módszert. Mi történhetett? Mi volt az oka, hogy nem sikerült mégsem? Talán minderre rájövök, ha nem csak a számadatokat, hanem az ő szemszögét is láthatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látom érdekli a férfit a téma. Mosolyogva hallgatom amiket mond. Minél jobban belemerültem engem is annál jobban magával ragadott az egész. Mert ez nem csak varázslat, gemmológia és nem csak mugli orvostudomány, hanem ezek olyan szimbiózisa, ami valami újat és csodásat hozhat létre. Valami olyasmit, ami életeket menthet és tehet sokkal jobbá. - Bevallom mindent én sem értek még abból, hogy miként és hogyan viszonyulnak egymáshoz a mágia és az emberi világ vívmányai - bólintok magyarázón és egy halom papírt pakolok le magam elé a polcsorról - De ha kicsit is haladok majd a kutatásommal, akkor fel fogok keresni olyan szakértő kollégákat, akikkel tovább folytathatom - eltökélten lapozgatok tovább, felverve pár csendhez és sötétséghez szokott álmos pókot - Jó kérdés, hogy miért nem publikálta - gondolkozom el a kérdésen - Beszéltem az özvegyével, de ő sem tudott róla semmit. Már a jegyzetekről. Azt mondta nem emlékszik, hogy a felesége valaha is írt volna efféle beszámolót. Lehet nem akarta, hogy a férje aggódjon, vagy azt higgye romlik az állapota. Azt olvastam, hogy sok nehézségen mentek keresztül. Így talán valahol érthető is a nő részéről ez a fajta titkolózás - kezembe veszem a kis vörös könyvecskét, ami eddig az ölemben feküdt és kinyitom. A belső borítón egy monogram áll szálkás, kusza, ritmustalan betűkkel írva. - A.D.R.M...A.D.R...Egek! Egek! A! D! R! M! - kiáltom, miközben talpra szökkenek és ugrálni kezdek kacagva, körbe-körbe forogva magam körül - Ez az! Te jó ég! Megtaláltuk! - odaszökkenek a könyvek kedves őréhez. A nyakába ugrok és ölelgetni kezdem gyermekien ártatlan boldogsággal - Köszönöm! Köszönöm! - sikongatom a fülébe és még a könnyem is elered, pedig még bele sem lapoztam a naplóba. Érzem, hogy rátaláltunk. Olyan boldog vagyok, hogy ki sem tudom fejezni így csak szipogok és közben őszinte örömmel nevetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Szinte szállok, mint trojka a friss havon. Elköltve a jól megérdemelt sült tejberizsemet első utam ide, az Igazgató irodájába vezetett. Arcomon még fennlátszanak a porral festett harci jelek. Valójában csak a könnyeimet töröltem le úgy egy órája a Könyvtárban köpenyem piszkos ujjával. Örömöm cseppjei voltak ezek, hiszen rátaláltam arra a naplóra a Könyvtárosnak hála, ami után egy ideje kutatok. A férfi nevét még nem tudom, de az biztos, hogy ha meg fogom, majd imáimba foglalom. Szerencsét hozott nekem és naiv babonás lévén azt hiszem ő lesz a kabalám. Ám még mielőtt ezt vele is közölném, van egy másik nagyon fontos feladatom, ami nem tűrhet halasztást. Előhalászom természetem mélyéről azt a kevéske törtetést, ami adatott és bekopogok az iskolát irányító úr ajtaján, majd várom a bebocsátást. Nem is nézek végig magamon, pedig sejtem, hogy tiszta piszok por és pókháló minden négyzetcentinyi testfelületem. Nem épp frissen suvickolt helyek ezek a raktárak. Viszont ez most olyan apróság, amit ezerszeresen felülír a siker, melyet elértünk ott a segítőmmel. Ne is tudok tőle elvonatkoztatva csak magamban gondolkozni. Készséges hozzáállása és érdeklődése arra ösztönöz, hogy első kutató társamnak tekintsem. Nameg az az elvem, hogy a jót jó megosztani. Osztozni a sikerben, az örömben, a nevetésben, a legjobb dolog a világon. Reményekkel telve várok hát a bejutásomat eszközlő szavakra, melyeket meg is kapok. - Jó estét, szia! - köszöntöm a bent lévőt. Pár lépést teszek felé és megállok. - Volna rám pár perced? - kérdezem nyugodt hangon, de mosoly bujkál szám szegletében. Nehezen tudom elfojtani kitörő jókedvemet. Szerencsére Antonnal jóban vagyunk, ezért nem hiszem, hogy sokáig el kellene rejtenem előle boldogságomat, ám a tiszteletet megadom neki, hiszen ő a főnököm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Van egy olyan hol jó, hol rossz tulajdonságom, hogy mindenkit meg tudok érteni. Így éppannyira értem meg a férfit, ahogy azt mondja a házasságban két fél az egy egész és köztük nincs helye titkoknak, mint a hölgyet, aki ismervén betegségének árnyoldalát inkább rejtve írta meg a naplóját és úgy intézte gondolom, hogy ide kerüljön. Ezért csak egyetértőn bólintok az elhangzottakra. Ezután némi csend áll be, majd legnagyobb meglepetésemre megtalálom a naplót. A könyvek kedves őrét legalább úgy meglepi ez a tény mint engem. Az meg pláne, hogy örömömben hatalmas lendülettel a nyakába vetem magam. Mindketten a padlón kötünk ki, illetve ha helyesen szeretném leírni helyzetünket akkor ő a padlón én meg rajta. - Oh, nem is tudom mit kellene tenned, hogy abbahagyjam - mondom még mindig a sírás és a nevetés boldog keverékével átszőtt hangon - Azt hiszem most kicsit bolondot csináltam magamból - pironkodom miközben hagyom, hogy előbb ő felkászálódjon, majd engem is felsegítsen. Letörlöm az arcom a talárom ujjával ezzel a mozdulattal egyben szép kis harci díszeket húzva porból magamra. A könyvecskét még mindig a másik kezemben tartom és igyekszem felfogni, hogy tényleg megtaláltuk. A férfi szavai józanítólag hatnak rám, amire bizony szükségem is van. Megrészegített a helyzet és el is ragadtattam magam jócskán. - El fogok menni az Igazgatóhoz, de mit szólnál, ha együtt néznénk át először? - vetem fel majd még mielőtt válaszolna kiegészítem a mondatot - Úgy vettem észre, hogy érdekel a téma és te, mint ennek a sok iratnak a szakértője biztosan tudnál segíteni, ha háttéranyagokra vagy további könyvekre volna még szükségem - átnyújtom neki a kis, rubinvörös bőrbe kötött kincset - Míg egyeztetek Antonnal legyen nálad. Jobb kezekben nem is lehetne. Amikor pedig megkapom az engedélyt együtt olvassuk el mi áll benne. Kérlek gondold át, rendben? - nézek rá nagy kék szemeimben elszánt csillogással és ajkaimra bájos mosoly húzódik. Nincs nehezebb annál, mint megválnom a naplótól most, hogy rátaláltam, de a higgadtság és megfontolt türelem még körültekintőbbé fog tenni, amikor elkezdem vele a munkát. Vacsora után fel is keresem Antont. Mielőbb tudatom vele szándékomat, annál hamarabb engedélyezheti a napló ideiglenes megtartását. Ugyanis miután végeztem vele és feldolgoztam a benne található információkat szándékomban áll eljuttatni a hölgy özvegyének, hiszen őt illeti. Viszont most vacsorakor olyan örömmel fogom megenni a sült tejberizsemet, mint egy jutalmat a szorgos munkámért. A gondolatra gyomrom egyetértően megkordul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A nap végén nem is vágyom másra, mint egy hatalamas adag édes kísértésre, ami elcsábít és feltölt endorfinnal. Nagyon, de nagyon, de nagyon ki vagyok merülve ezügyben. Minden órám leadtam, minden feladatomat elláttam és még Lexet is sikerült belevágnom a kádba. Igen, meg lehetne oldani ezt "fájdalom mentesen" is, ha nem épp a kedvenc, fissen felvetett ágyneműmre fekszik rá olyan sutykosan, hogy elmondani nem tudom. Valamit valamiért életem! Szóval megfürdettem. Most pedig itt vagyok a cukrászda kirakata előtt és mustrálom a kínálatot. Határozottan ki merem jelenteni, hogy fogalmam sincs mit is ennék szívesen. Így belépve és a pulthoz érve két süteményt rendelek. Egy áfonyás sajttorta szeletet és egy répatortát. A süteményekre várva félre húzódom egy kicsit és bámászkodom a pultban lévő számtalan édes és sós csemegét csodálva. Olyan szép egyik-másik mint egy igazi műalkottás. A hely zsizseg a halk beszélgetésektől, és levegője szinte nehéz a portékák illatától. Ráadásul már ide is felkerült néhány karácsonyi dekor. Furcsa szokás ez mostanság. Még december sincs de már minden az ünnepek hangulatát idézi. Nem félnek, hogy mire valóban meg kellene élni az ünnepeket már az emberek megcsömörlenek a sok girlandtól és a fények fránya tömkelegétől? Úgy látszik, hogy nem, mert mindenütt ezt látom amerre csak járok. A magam részéről nem igazán tartom a karácsonyt. Anya halála óta nem volt már olyan mint régen. Apát is csak a veszteségünkre emlékeztette és talán emiatt mostanság nem is tartottuk már meg magunk közt sem otthon. Talán ha lesz családom újra értelmet nyer a szeretet ünnepe számomra. Addig pedig eltűnődve, csendesen figyelem a díszbe öltöző világot, ahogyan most is teszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Asztalra feltett láb és méltatlankodás. Teljesen más mint az elődje volt. Viselkedésétől néha kitör a frász. Most is megakasztja vidámságomat kérdésével, amit lehet nem is nekem tett fel, költőinek szánt, mégis akaratlanul kicsúszik a számon rá a válasz - Azt, ami a dolgunk - jegyzem meg tehát, majd mikor én is az órára nézek összevonom szemöldököm. Nekem még nincs olyan nagyon későn, de ha neki igen, márpedig megjegyzéséből erre következtetek, akkor nem rabolom sokáig az idejét. Hátraveti fejét és kinéz az ablakon. Láttam én ilyenből már csúnya esést és vérző fejsérülést is kisülni, úgyhogy ugrásra készen tartom izmaimat mindaddig, míg vissza nem néz rám és jelt nem ad, hogy üljek le elé a székre. - Köszönöm - mosolyodom el és helyet foglalok, amivel így egy szintre kerül az arcunk és a szemünk. - Nem akarlak sokáig feltartani, csupán az engedélyed kérem, hogy egy naplót, ami egy régebben itt oktató tanárnőé volt magamhoz vehessek. Szeretném felhasználni egy kutatásomhoz, majd visszajuttatni az özvegyének, amikor végeztem - közlöm röviden és tömör összeszedettséggel a kérésemet. Nincs értelme kertelnem. Van egy sanda sejtésem a velem szemben ülő sem igazán repesne az örömtől, ha körbeírnám a tényeket és órák hosszat kertelnék. Ilyen helyzetekben fő a magabiztos tárgyilagosság. Ezzel általában sokkal jobban célt ér az ember, mint a káoszos porhintéssel. Ezután nem szólok semmit. Tekintetemet Antonra függesztem, várva válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Felkelti a figyelmét a kérésem. De, hogy meséljek? Na ebben nem vagyok valami jó, úgyhogy most kicsit tanácstalanul nézek magam elé pár pillanatig. Azt fogom tenni, amit tudok. Tényeket közlök, magyarázatokat adok. - Nos rendben. Tehát: jó néhány évvel ezelőtt élt és oktatott itt egy professzornő, akin egy kísérleti gyógyászati eszközt teszteltek. Erről naplót vezetett - fogok bele és kék szemeimmel a férfit figyelem - Az elődöm, mert ő is gemmó-t oktatott, sajnos elhunyt. Sokan úgy gondolták az eszköz miatt. Ezért a kísérletet felfüggesztették - azt hiszem beszélnem kell a szerkezetről is nagy vonalakban, hogy teljes legyen a kép - Egy olyan szívritmus szabályozót ültettek belé, ami a varázsvilágban ásványokból nyerte az energiát a működéséhez, ami elméletileg sokkal megbízhatóbb, mint a felrúnázás. Az én kutatásom ennél kicsit szerteágazóbb, hiszen az úgynevezett műszív bizonyos fajtái is részét képezik - hangom elemzően cseng és szakmai hozzáértésem is kihallható belőle - Engem mindig is érdekelt ez a téma, de egy esetem kapcsán, ami még mentőorvosként történt velem vált igazán a szívügyemmé. Kutatásba kezdtem, de az élet úgy hozta, hogy idő lőtt abba kellett hagynom. Ám nem rég megláttam egy tablón az említett hölgyet és elővéve a régi irataimat újra belevetettem magam esetének tanulmányozásába - mélyet sóhajtok és szomorkásan elmosolyodom - Az egyik szakorvosa tett említést a naplóról és arról, hogy a hagyatékában nem találták. Írtam az özvegyének, aki még csak nem is tudott a létezéséről - kicsit elgondolkozom ezen megint, de nem hagyom elkalandozni a fantáziám - Egy kósza ötlettől vezérelve ma bementem a Könyvtárba, hátha oda került valahogy és hála a Könyvtáros úrnak meg is találtuk. Olyan értékes információkat tartalmazhat, melyek segítségével sokakon segíthetünk - még mielőtt furcsállná a többes számot erre is magyarázatot adok - Szeretnék ugyanis a munkába szakértő gyógyítókat és orvosokat is bevonni a későbbiekben, majd miután kinyertem az összes érdemi tartalmat a naplóból visszajuttatni a hölgy özvegyének. Erre kérem az engedélyedet - nem tudom mit mondhatnék még, de bízom benne mesém egész és teljes számára. Persze, ha lesz még kérdése igyekszem majd azokra is kielégítő válaszokat adni. Nagyon remélem beleegyezik ebbe az egészbe. Ha másért nem, hát mert ezzel közvetve jót tehet másokkal. Olyanokkal, akiknek ez a kutatás reményt és szabadságot adhat. Hiszen nem kell aggódniuk majd a bennük lévő mugli életmentő vagy életminőség javító eszközök állapota és működése miatt, ha átlépnek a mi világunkba, hogy mondjuk tanulhassanak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Annyi minden kavargott még pár perce bennem, de most csak a sütemény várása köti le az összes az után a hosszú nap után megmaradt agysejtemet. Így történhet meg az is, hogy csak akkor veszem észre idézőjeles vőlegényemet amikor már előttem van, beszél hozzám és közben szalutál. - Szia Szívem - még mindig igen jóképű és kedves, sajnos - Ennek csak egy oka lehet..Az, hogy édes szájúak vagyunk - mosolyodom el utalva az első találkozásunkra és felcsillan a szemem. Időközben ugyanis elém kerül a rendelésem a pultra, ahová az én emberem egy dobozt tett le az imént, amiben úgy sejtem szintén sütemények lapulnak - Ha nem sietsz, van kedved végignézni ahogy ezeket megeszem? - kérdezem a férfitől és a tányéromon terveim szerint csak záros határ-ideig lévő finomságokra mutatok - Na jó, amiért ilyen szépen nézel még adok is belőlük - teszem hozzá egy ártatlan és bájos mosoly kíséretében, majd amennyiben úgy dönt velem tart elindulok egy épen felszabaduló asztal felé, ahonnan jól látni a fényeket. - Elég hosszú és fárasztó ahhoz, hogy ne vágyjak másra, mint a Vőlegényemre és erre a két édes kísértésre - felelek feltett kérdésére, majd elhelyezkedem a kis asztalánál. Levetem a kabátomat és a sapkámat, de a sálkényt használ háromszög alakú, puha, kötött halványuló kék kendőmet a vállamra terítem - És neked? - fordítom vissza, miközben azon morfondírozok, hogy a répatortával vagy az áfonyás sajttortával kezdjek-e. Végül a répatorta egy kis darabját tűzöm elsőként villám hegyére. Isteni az illata. Alig várom, hogy meg is kóstolhassam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

A szemem gyermeki rajongással ragyog fel a férfi szavaira. - Oh...- nyögöm ki, ahogy kimondja az elhunyt férjének nevét és egyben megadja az általam oly nagyon áhított engedélyt a maga hanyagul elegáns stílusában. Ezután csak nézem, ahogy felkel ültéből, valamit keres a könyvespolcán és mikor megtalálja lapozgatni kezd egy album szerű kötetet. Elmém eközben igyekszik lépést tartani az események sűrű sodrával. Tehát Anton az imént megengedte, hogy használjam a naplót és azt csinálhatok vele, amit akarok. Így fogalmazott. Ez csodálatos! Boldog és őszinte öröm mosolya húzódik az ajkamra, majd tekintetem csillogása mellé meglepett pislogás is társul, amikor felfogom, hogy nem csak az özvegyet, de az elhunyt kolleginámat is ismerte. Személyesen! - Atya ég! - szakad ki belőlem az első gondolat, ami eszembe jut, látva közös fényképüket az album lapján. A sötét hajú, szépséges hölgy kismamaként ragyog és cseppet sem látszik betegnek vagy meggyötörtnek. Fehér ruhájában talán szellem lehetett. Bár ebben nem vagyok biztos, ezért nem kezdek találgatásokba. Míg az asztal sarkára időközben elhelyezkedő Igazgatóm martalócként vigyorog a képről, amin látszik, hogy jóban is voltak nem csak egy pózra álltak össze a fotós kedvéért. - Mesélnél róla? - kérdezem teljesen spontán kíváncsiságból - Ez is segítene megismernem őt és ezáltal jobban megértenem majd a naplóját - magyarázom meg miért szeretnék többet tudni a nőről. Valójában elolvastam a nekrológot, amit a férje írt az iskola újságjába nem sokkal a halála után, de úgy vélem Anton teljesen más szemszögből, talán kevésbé elfogult szeretettel tudná láttatni. Bár azt nem kétlem, hogy kedvelte. Mégsem hiszem, hogy negédes lenne vele kapcsolatban. De ez csak az én meggyőződésem. Hipotézisem tényleges alátámasztását vagy cáfolását igazából tőle várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tátott szájjal, tágra nyílt szemmel hallgatom az Igazgatót. Elképedésem ártatlan. Tiszta és ítélkezéstől mentes érdeklődésem jele. Szóhoz sem jutok. Olyan nő képe rajzolódik ki előttem, amilyenre a képek és a róla tudott információk alapján nem is számítottam. - A férje nagyon szerethette. Ő írt megemlékezést róla az újságba - szólalok meg nagy nehezen - Nem értem, hogyan veszíthették el egymást mégis - valahogy bennem nem áll össze a kép - Nem azt akarom ezzel mondani, hogy nem hiszem el a történetet - érzem kezdek vörösödni - Csa-csak fura ez az egész nekem - dadogom és már a fülem hegyéig pirultam. Lehet én hiszek csak az igaz szerelemben és az örökké tartó hűségben. Nekem nem férnek bele a kalandok, meg a pletykák. Arra az egy emberre várok akinek egész lényemet odaadhatom. Nekem az amit Anton elmondott olyan távolivá tette Artemisia Rubya lényét, mint eddig még soha. Mindenki akitől eddig róla informálódtam profinak, keménynek és kitartónak tartotta. Át kell most gondolnom a hallottakat. Így most már nem tűnik olyan jó ötletnek itt lennem. Végtére is a Főnököm engedélyét már megkaptam. Ennek a felfedezésnek örömére hirtelen felpattanok a székről ahol mindeddig ültem - Most nekem mennem kell - mondom és botladozva elindulok kifelé - Köszönöm az engedélyt és azt, hogy elmesélted mindezt - ezzel szinte kirontok a szobából és felrobogok a saját lakrészembe. Ágyamra ülve ölemben Lex-el rágódom és találgatni kezdem vajon mi is lehet abban a bizonyos naplóban. Talán fény derülhet rengeteg dologra. Nem csak a szerkezetének, de lelkének működésére is válaszokat adhatnak a lapok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő