Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A nap egészen csendes. Lex halkan dorombol a kezem alatt, ahogy ujjaimat futtatom bundáján. Terápiás kandúr lett belőle. Nagyon szeretik és tényleg jó hatással vannak azokra akik valami matt bekerülnek a gyengélkedőre. Nincs okom panaszra. Minden rendben körülöttem. Bálinttal bár kevesebbet találkozunk, mint szeretnénk jól megvagyunk. A tanítás kevesebb siekrt adott, mégis úgy érzem van értelme folytatni. A gyógyítás pedig a legjobb dolog, ami történhetett velem a szerelmen kívül azóta, hogy megérkeztem ide a tanodába. A kopogásra mindketten felkapjuk a fejünket. - Tessék! - hívom be a várakozót, aki egy diáklány. - Jó napot Olívia, az én nevem Strakhova professzor! - mutatkozom be neki miközben átveszem tőle a papírokat. Gyors és rutinos mozdulatokkal lapozom át és azonnal felfedezem a vérszegénységet és az allergiákat valamint a gyógyszerlistát - Látom külön is fogyaszt vasat - futom át újra a laborleletet - Azért egy hematitot mindenképpen adnék önnek, hogy a vas amit bevisz a szervezetébe kicsit jobban ott is maradjon - mondom, majd leteszem a papírhalmot az asztalomra és az egyik üveges tárlóból előveszek egy doboz zsebkő méretűre csiszolt, furattal ellátott, grafitszürkén csillogó hematitot és felé nyújtom az egyiket - Ezt minig hordja magánál, lehetőleg bőr közelben - adom ki az orvosi utasítást mialatt ellenőrzöm, hogy helyesen működik-e a kiválasztott darab. Teljesen rendben van. A kő körül vörösen buborékoló vérre emlékeztető auraként áramlik a benne rejlő energia. Lex persze nem bír magával és fontoskodva köröz a lány lábánál, megharcolva annak egy cseppnyi figyelméért. Nagyon érti a dolgát annyi szent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Rátok férne pár ametiszt, ti komisz pernahajderek! - incselkedik angyali kacagással és kipirult arccal azzal csapat festett alakkal, akik neki bármikor erre jár hangos füttyögéssel és borízű bókokkal teszik a szépet. Persze tudja, hogy ez csak tréfadolog és nem veszi a lelkére. Sőt, igazából még mulattatja is, hogy ekkora sikert arat. Nincs baj az önbecsülésével, mostmár, hogy Bálinttal egy párt alkotnak, mégis néha jót tesz a másoktól kapott pozitív megerősítés. Még ha azok a mások két dimenziós és sokadik poharas festett tódító hódítók. - Na jól van fiúk, most már tényleg mennem kell! - köszön el tőlük, akik csókolat küldenek és poharaikat hevesen emelgetik felé. Kifelé indult, hogy vegyen pár hozzávalót az egyik olyan különleges orosz fogáshoz, amivel szeretné meglepni kedvesét. Ez az egymásnak főzögetés az első randevú óta zajlik és azóta sem tudta megunni, ahogy a férfit sem siekrült. Fülig szerelmes a vonásaiba, a szemébe és a hangjába, de ezt azért előtte igyekszik nem olyan hévvel kimutatni. Elvégre felnőttek és nem bakfisok. De sokszor csak azon kapja magát, hogy rajta felejti ábrándozó kék szemeit és ujjaival haját csavargatja ha csak rá gondol. Na ilyenkor szokot ő magának sürgősséggel ametisztet kirendelni. A megrészegedés ellenszerét. Na igen egyesek betegséghet, mások alkoholos mámor érzéséhez hasonlítják a szerelmet. Neki az utóbbi tűnik helytállóbnak. Már majdnem elért a folyosó végére, amikor is észreveszi, hogy cipőfűzője kibomlott. Lehajol hát, hogy gyorsan bekösse még mielőtt rálép és szégyen szemre elhasal hódolói szeme láttára. Az lenne csak az igazi tragédia. Nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Valami kemény, valami csattanás és én a padlón kötök ki a fenekemen ülve. Fellöktek. Ez pár pillanat alatt realizálódik bennem. Arra azonban nem számítok ami ez után következik. Már nyitnám a számat, hogy megkérdezzem az ütközés másik résztvevőjét, hogy jól van-e, amikor is szó szerint lehord a sárga - jelen esetben betonozott - földig. - A helyében én ezt a mondatot gondoltam volna át egy kicsit - kelek fel néhány nyögés és sziszegés kíséretében, csípőmet fogva, majd odalépek az engem leteremtő alak elé, aki mint látom egy diáklány. A gyér fényben nem tűnik fel rajta semmilyen komoly sérülés, de ettől függetlenül mentős ösztönöm arra sarkall, hogy tegyem félre a saját fájdalmaimat és foglalkozzam vele. - Mindene épségben van? Nem szédül? Nem fáj a feje vagy bármelyik másik testrésze? - kérdezem kimérten. Nem szokásom undoknak lenni, de azt nem viselem  jól, ha így beszélnek velem és nem csak azért mert történetesen tanár és gyógyító vagyok, hanem mert ember. Figyelmetlen volt és nem vett észre. Én pedig óvatlan mert félre kellett volna állnom cipőt kötni. Ráadásul meg is ütöttem magam éppúgy, ahogy ő, mégsem kezdek el tőle pontokat levonogatni. Az olyanokat sosem értettem, mint amilyennek ő tűnik. Hibázik és mást ócsárol. Az hagyján, hogy csak azt éri el vele, hogy undoknak tűnik, de még a kialakult helyzeten sem változtat. Illetve inkább ront rajta. Hálát adok az égnek, hogy nem így reagáltam le az ehhez hasonló szituációkat sem most sem máskor. - Adja a kezét! Segítek felállni - nyújtom jobbomat és ha elfogadja akkor talprahúzom. Közben a festmények őt szidják, tőlem pedig azt kérdezgetik, hogy jól vagyok-e és ajánlgatják, hogy legközelebb melyikükön landoljak, hogy megvédjék a fomás idomaimat - Uraim! Most már elég legyen! Különben szólok a gondnoknak, hogy itt az ideje lecserélnni a díszes kompániát! - intem csendre a jónépet és fenyegetésem hatásos hangfogónak bizonyul. Nem hiába dolgoztam annyi férfi kolléga közt. Megtanultam beszélni a nyelvükön. Néha jól jön ha az ember angyali külleme néha egy amazon jellemével párosul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Talán célszerű volna nyitott szemmel járnia, hogy máskor senkiben se bukjon fel - kommentálom magamhoz képest elég epésen a bocsánatkérését, de részemről le is van zárva az ügy ezen része. Sokkal jobban érdekel az állapota. Így amikor azt mondja jól van én még szkeptikusan figyelem pár pillanatig. Ha beütötte a fejét és kapott egy enyhe agyrázkódást, annak akár órák múlva is lehetnek tünetei. - Javaslom a biztonság kedvéért látogasson el a gyengélkedőre és számoljon be a történtekről - mondom miután felsegítettem és már mindketten talpon vagyunk. Közben azért továbbra is rajta tartom a szemem, de nem látom nyomát megingásnak vagy egyéb mozgáskoordinációs zavarnak. Ennek okán magamban eldöntöm, hogy nem fogom bekísérni. Viszont saját tanácsomat megfogadom és majd ha bevásároltam veszek magamhoz egy adag fájdalom csillapító és zúzódás lohasztó bájitalt, mert a csípőm irgalmatlanul hasogat. - Nem. Semmi gond - emelem fel kezeimet, fejemet ingatva - Értem, nos ez esetben, ha tudok segíteni, akkor csak szóljon - ajánlom fel már jóval empatikusabb hangnemben támogatásomat. Rajta áll, hogy elfogadja-e vagy sem. Minden esetre nem tudom és nem is fogom meghazudtolni magam. Az a hivatásom, hogy másokat patronáljak. Nem csak fizikailag, de lelkileg egyaránt. A büntetést és szidást sosem tartottam hatékony nevelő eszköznek. Sokan emiatt azt hiszik vajszívű vagyok. Pedig igazából csak következetes. Elvárom a tiszteletet, de cserébe én is azzal fordulok mások felé és ha hozzám bizalommal fordulnak, azt megértéssel viszonzom. Itt most például meghallgatom ha kéri. Nem hajt a tatár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ahogy tiltakozik a gyengélkedő ellen úgy tisztul ki előttem hirtelen a kép. Ez a pukkancs kisasszony lenne Kedvesem testvére? Jóságos ég...Megint remek komédiát hoztak össze a fentiek a főszereplésünkkel. Kicsit ingatom a fejem míg átgondolom mi tévő is legyek. A családi kapcsolatok fontosak. De egykeként nekem fogalmam sincs milyen is a testvérek viszonya. Így most igen furcsán venné ki magát, ha hirtelen sokkal szívélyesebb volnék vele. A kivételezésrő pedig szó sem lehet! Az nem én lennék. Így marad minden úgy, ahogyan eddig.  - Rendben. Az ön felelőssége - jelentem ki és fogadom el egyúttal döntését - Ha panasza lenne a későbbiek során akkor azonban mindenképp keresse fel a gyengélkedőt - szögezem le hangomban az ellentmondás teljes kizárására alkalmas komolysággal és gyógyítói attitűddel. Ezután már indulnék, amikor úgy dönt mégis csak elmondja mi is a gondja és miért ilyen smirglipapír. Egy megértő mosolyt kap az elhangzottakra első nekifutásból, mint nőtárstól. Aztán jön a többi a gyógyítótól - Próbált már ilyenkor viselni egy malachitból, krizokollából, rózsakvarcból és holdkőből készült karkötőt vagy ezen ásványok kis darabkáit a zsebébe süllyesztve közel hordani az érintett területhez? - teszem fel a költőinek szánt kérdést majd gyorsan folytatom is mielőtt megkapnám a nemleges választ - Ezek segíthetnek enyhíteni a piros betűs napok előtti és alatti hadiállapotokat azaz a hárpia szindrómát - miközben beszélek hangomból kiérezheti a szaktudás mellett az együttérzést is természetesen. Nőből vagyok én is és nem vagyok ellenség. Lehet nem jól indult az ismeretségünk és nem is lesz belőle felhőtlen viszony. De emberek vagyunk. Legyünk egymáshoz humánusak. Úgy állunk egymással szemben mint két kivénhedt veterán a hadszintér ellentétes oldalán. Sajgó izmokkal, felpeckelt idegszálakkal és robbanásra készen, de titkon a tűzszünetre vágyva. Ki hinné, hogy ilyesmi megtörténhet egy ilyen szépnek induló napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A lány megkönnyebbült arcát látva úgy érzem nem lesz gond a gyógyító-pácien kommunikációval. A felkészült betegekkel is sokkal gördülékenyebben lehet progressziót elérni, mint az állapotukról teljesen tájékozatlanokkal vagy a szimplén érdektelenekkel. A tiltakozókat meg már nem is említem. Szerencsére ez esetben Olívia pontosan annyit tud amennyit kell. Azaz hallgat a szakértő tanácsokra, de megkérdőjelezi azok helyességét, ha annak szükségét érzi. Mint most az általam adott és az ááltala viselt kő esetbében. Pufogtathatnék olyan szakszavakat, hogy e két ásvány egyidejű viselése nem kontraindikált. Azonban már első évben a fejünkbe verték, hogy a köznyelven való kommunikáció a biztos alapja a megfelelő orvos-beteg viszonynak. Ha az emberek értik mi történik, velük akkor nem érzik annyira kiszolgáltatottnak magukat. Ha tudják mit miért kell tennünk velük akkor jobban elviselik az esetleges kellemetlenségeket is és partnerek lesznek a gyógykezelés folyamatában. Ezért most én is lefordítom a mndandómat. - A hematit és a holdkő nagyszerű munkatársak - mondom megnyugtatóan mosolyogva, majd kifejtem ezt a szófordulatot az érthetőség kedvéért - A holdkő a szervezet vízháztartására hat, ezen kívül a női ciklusra. A hematit segtít megkötni a vasat, ezáltal támogatja a vérkeringést. Ez a kettő pedig szorosan összefügg. Egymásért dolgoznak a kövek. Ha jól működik a keringés, nem lesz gond a vízháztartással sem. Természetesen ehhez a megfelelő folyadékbevitel is nagyon fontos - zárom monológomat. Ugyan nem tértem ki a két kő pszichére gyakorolt hatására, de mindkettő támogató. Míg a holdkő a negatív gondolatokat blokkolja, így védve a depressziótól, addig a hematit erősíti a pozitívakat, így növelve az életösztönt. Lepillantok Lexre, aki úgy néz fel a lányra, hogy az már szinte kunyerálásnak tűnhet. Szegénykém most lehet hoppon marad. Nem mindenki szereti a macskákat. Allergiás szerencsére nem lehet rájuk, mert minden szolgálat előtt rávetek egy antiallergén bűbájt az én kedves terápiás segítőmre, hogy feladatát minden körülmények közt elláthassa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egyetértően bólogatok arra amiket mond. ez a lány tudja mit a helyes és mi a jó a testének. Az egészségtudata ebben a zsenge korban már igen kiforrott. Ennek örülök. Vannak akik az ő helyében már két végéről égetnék a gyertyát. Szerencsére Olívia nem ilyen. A sport fegyelme meglátszik rajta. - Ezt helyesen teszed - erősítem meg fejmozdulataimat. Ezután említ egy szerencsetalizmánt. Sejtem kikről lehet szó, de mivel nem szívlelem a pletykálkodást így inkább gemmológus szemszögből gondolom végig a hallottakat. - Bizonyára olyan kövekből áll, amik segítik a jó szerencse áradását, vagy legalább bevonzzák őket - mosolygok, majd a hozzám visszaslattyogó Lexet a karomra veszem. Ösztönös öntudatlansággal kezdem ujjaim bundájában futtatni és érzem dorombolásának rezgéseit kezem alatt. - Igen, nagyon szép és okos a kis mihaszna - nézek le macskámra, aki felnéz rám, mintha értené, hogy bizony éppen ő lett itt megdicsérve. Mindezek után figyelem a fiatal lány mozdulatait, ahogy felteszi a láncot a nyakába. Olyan egyszerű és természetes cselekedet. A két kő immár ott lóg a mellkasa fölött és látom amint a vörösen bugyogó hematit erőmegjelenésével a holdkő kékesfehér selyme összefonódik. Pillantásom csak egy másodpercnyi időre fókuszál a jelenségre, így a lány előtt valószínűleg észrevétlen marad látásom. - Minden megvan amire szükség van, köszönöm - válaszolok mosolyogva  kérdésére, amit a papírjaival kapcsolatban feltett - Ha bármiben segíthetek a későbbiekben, az ajtóm nyitva áll ön előtt. Keressen nyugodtan! - egészítem ki még mondandómat pár bizalmat szilárdító mondattal. Ezután jó szívvel és dolgunk végeztével búcsúzunk el egymástól és ki-ki elindult saját ügyeinek nyomába. Mindent egybevetve, biztos vagyok benne, hogy ez a fiatal lány jó úton jár. A gyengélkedő ágyát pedig legfeljebb kviddics sérülés miatt fogja nyomni, mert minden más tekintetben vigyáz magára, felelősségteljesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Látom rajta, hogy kínban van és szinte hallom, ahogy hangosan kattognak agyában azok a bizonyos fogaskerekek. Ennek ellenére nem szólalok meg, hanem inkább csendben, lágy, elfogadó arckifejezéssel nézem. Nyugtatgatásnak, mentegetőzésnek, kioktatásnak vagy akármi másnak helye most nincs. Legalábbis szavak formájában semmiképp, legalábbis így érzem. Amikor majd megismerkedünk hivatalosan is egymással, akkor én kedves leszek hozzá, hogy Bálint boldog legyen. Nem én leszek az, akin állni vagy bukni fog a családi béke szentsége köztük. Ugyan nem tudom milyen lehet az, ha valakinek van testvére, mégis azt hiszem ez olyan kötelék, ami közel azonos a szerelmi viszony érzelmi szintjével. Így adott esetben a választás is opció lehet, ha a felelek párjai a másiknak nem szimpatikusak. Áskálódás, civódás, vita, harag és pártszakadás lehet a vége. Hiába helytelen mindez, mégis megeshet. De Bálintnak, ha rajtam múlik sosem kell majd köztem és a testvére közt választania. Lám mos én is ugyanúgy elgondolkoztam. Boglárka szavai húznak vissza a jelenbe és indítanak ösztönös reakcióra. - A legtutibb lelőhely a szobámban van. Este, vacsora után jöjjön fel hozzám és az ölébe pottyantom - mosolygok rá természetes kedvességgel, amik a szemeimből is sugároznak felé. Ha egy kicsit is figyel azt is tudhatja, hogy szavaim minden gúnytól mentesek. A kövek mindig ezt hozzák ki belőlem. Ha beszélek róluk, vagy ha csak rájuk gondolok örömöt érzek. Ha a kezembe foghatom és érezhetem erejüket akkor pedig úgy érzem nincs számomra lehetetlen. - Most viszont, ha megbocsát mennem kell! Minden jót és este várom! -intek a lány felé búcsúzóul, majd folytatom utamat a folyosón át egészen a piacig. A bevásárlással elbíbelődöm. Nézelődök, megszagolok minden virágot s gyümölcsöt. Megkóstolok lekvárokat és mézeket, míg végül őszen megpakolt táskával térek vissza lakrészembe, hogy azután elkészítsem azt a bizonyos karkötőt, amit Boglárkának szánok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Bejárom az ágyakat, hogy leellenőrizzem a kis betegeinket. Kórlapjaikra pillantva hol bólintok, hol a fejemet csóválom meg és van, amelyik papírra pár szót körmölök. Korán van még és én ügyeletem végén tartok. Bezzeg Lex most úgy döntött, hogy az asztalom tetején horpaszt, ahelyett, hogy pusztán terápiás célzattal végiggyalogoljon az ágyakon, felébresztve a benne fekvőknek azon részét, akik éberek. A beáradó őszi napsütést itt az úgymond intenzív részlegen, ami valójában négy, függönnyel lekerített részre rendezett ágyat jelent, az éjjel nappal égve tartott lámpák fénye egészíti ki és teszi vakítóvá és időtlenné. Mivel nem látni az ágyak mögötti ablakokat, így a betegek néha teljesen elvesztik az időérzéküket. Ez teljesen természetes jelenség minden itón, tehát itt sem ér váratlanul, hogy az egyik ágyon fekvő hirtelen ébredve azonnal ijedten kérdi hol van. Odasietek hozzá és már lapozom is fel a papírjaimon az ágy számát, hogy ne csak emlékezetből tudjam miért is került be hozzánk a Farkas Marcell nevet viselő kamasz. - Szia Marcell! lépek közel az ágyához és ártatlan tekintetű kék szemeimet a papírokra vetve átfutom az arra leírtakat - A nevem Strakhova gyógyító - mosolygok le rá megnyugtatóan és elégedetten, mert úgy látom elmúlt a veszély. Természetesen ezt előbb majd még meg is kell néhány vizsgálattal erősíteni, de most az ijedtségét kell orvosolni haladéktalanul - Nincs semmi baj, biztonságban vagy. A Bagolykő gyengélkedőjén, mert csúnyán beverted a fejed - közlök vele néhány fontos dolgot arra kíváncsian, hogy az emlékezetében nem esett-e kár és ki tudja-e egészíteni az elmondottakat például azzal, hogy hol történt a beleset. Csúnya ügy volt. A leírtak szerint rosszabb vége is lehetett volna.  A fiú lába beakadt a vonat lépcsőjébe leszállás közben, ő pedig fejjel előre a peronra zuhant. Karjaival hála az égnek még tudta valamelyest tompítani a becsapódás erejét. Ezt támasztják alá a karjain lévő zúzódások és horzsolások meg a tény, hogy csak egy nagy seb éktelenkedett a homlokán és nem tört darabokra a koponyája. Ha nem ilyen szerencsés és a vonat alá esik az induló szerelvény maga alá gyűrte volna és az biztosan az életébe kerül. Az őrangyala ezért száz százalék, hogy kapott pár dicsérő szót odafenn. - Kérsz inni vagy enni egy kicsit? - kérdezem ezt sem ok nélkül. Ha émelygésre vagy szédülésre esetleg fejfájásra agy látászavarokra panaszkodna az annak a jele is lehet, hogy agyrázkódása még mindig nem múlt el illetve tovább kellene vizsgálni az esetleges rejtett agysérülések lehetőségét és mielőbb feltárni azokat. Végszóra megjelenik mögöttem Lex. Hát persze, ki mertem ejteni a számon azt a szót, hogy enni. Macskám bélpoklosabb, mint azt hinnék róla. Imádja a tonhalat és a zöldborsót. Lábamhoz dörgölőzik, majd illedelmesen felugrik a fiú ágyának legvégére. - Ne félj tőle, ő csak a macskám Lex, aki nagyon szeret kíváncsiskodni - mondom lágy, angyali mosollyal és a bűbájokkal teljesen antiallergénné és mindennemű kórokozótól mentessé tett macsek fejére teszem a kezem, hogy búbját kezdjem finoman birizgálni. Imádja. Meg azt ha a fülei tövét vakargatom. Mindkettőért odavan és dorombolás koncerttel hálálkodik. - Most kezdted az iskolát? - kérdezem, mert az évnyitón mintha nem láttam volna az elsősök közt, pedig a kora alapján velük kellett volna lennie. Lehet persze, hogy én nem figyeltem. Ami megeshet főleg mert kicsit sok dolog járt egyszerre a fejemben még így az év legelején. A tanítás, a kutatásom, a verseskötet és Bálint ügye. Mindez így egyszerre. Szóval tényleg valószínű csak elsiklottam afelett a rész felett, amikor őt beosztották a négy ház egyikébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A kötés már csak azért van a fején, hogy az általa rárögzített hegyikristály lapocskát a helyén tartsa. Arra programozta a legtisztább erejű követ, hogy finom energiaszálakkal kapcsolódjon a fiú agyhullámaira és mint a mugli EEG jelezze annak változásait. Így a kis belső orvosi szobában lévő másik darab drasztikus változás esetén nyomban felfénylett volna, de erre hála az égnek nem került sor szerencsére. - Beakadt a lábad a vagon lépcsőjébe és fejjel előre kiestél a peronra - mondom miközben megint belepillantok a lázlapba, de csak futólag, hogy feljegyezzem, hogy a fiú memóriája jelen állás szerint rendben van - A varázsmentő hozott be hozzánk eszméletlen állapotban - fogalmazok szabatosan de szakszerűen. Nem olyan kicsi már az ágyban fekvő betegem, hogy ne értené meg szavaimat. Kérdésemre azt feleli szomjas, de a mozgásából arra következtetek, hogy még mindig nincs egészen rendben a koordinációja, feltehetően szédül is még mindig. - Csak pár kortyot ihatsz egyelőre és azt is nagyon lassan! - lépek éjjeliszekrénye mellé és odanyújtom neki a poharat, aminek le van fedve a teteje és egy szívószál lóg ki belőle. Ezen át könnyebb vízszinteshez közeli testhelyzetből innia. Ha kihányná a vizet az is intő jel volna és azonnal megkezdenék egy átfogó diagnosztikai bűbájt, de remélem csak némi kótyagossággal van dolgunk és az is hamar elmúlik majd így, hogy már felébredt. Ekkor érkezik meg az én drága Lexem, hogy ellopja előlem a fiú figyelmét. Ezért majd kap egy plusz haldarabot vacsorakor. Nem hiába lett hivatalosan is terápiás kandúr belőle. Most is tökéletes gondolatterelőnek és aggódásgátlónak bizonyult. - Nyugodtan simogasd meg, azt nagyon szereti - mondom és közben kezem elveszem Lex fejéről, aki hátra néz rám, hogy "na ezt most miért" majd amikor rájön, hogy tőlem már nem számíthat több abajgatásra a fiúhoz oldalog és lefekszik a keze mellé. Ezután betegem a neki feltett kérdésemre úgy felel, mintha zavarban volna. - Nem mindig könnyű - állapítom meg egyetértően bólogatva és ártatlan kék szemeimmel figyelve őt és Lexet. Van aki a ragaszkodás, más épp annak hiánya miatt ütközik nehézségekbe. Gondolkozom el egy kicsit, ám a fiú hangját továbbra is hallom. - Az vagyok, ahogy te is - válaszolom kedvesen és őszinte megértéssel mosolyogva. Ezek szerint mugli születésű, akinek eddig még nem volt semmilyen belátása világunkba. Nem tudom kinek nehezebb a helyzete. Annak aki így belecsöppen ebbe a világba, vagy annak aki félvérként mindkettőben és egyikben sincs otthon igazán

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mivel arcának színe kezd visszatérni, a beszéde tiszta, térben és ahogy szavaiból kiveszem, időben is orientált, így majdnem teljes lelki nyugalommal válaszolhatok kérdésére, míg a köszönő szavakat egy mosollyal viszonzom. - Az állapotod nem ad okot aggodalomra, de ha bármi furcsát érzel, azonnal szólj! Rendben? - adok utasítást kedves, de azért továbbra is gyógyító mivoltomhoz illően határozott hangnemben. Nagyon fontos, hogy figyeljen önmagára és szóljon, ha olyasmit tapasztal, ami szokatlan. Hirtelen hányingert, szédülést, látás-hallás-beszédzavart. Fiatal és erős szervezete van, de nagyon nagyot esett és a fejsérüléseket minden esetben igen komolyan kell venni, már ami az ellátás szakaszait illeti. Az utógondozás is ugyanolyan fontos, mint a megszerzés utáni mielőbbi ellátás. Ezután Lex közbenjárására oldottabbá válik a hangulat. Macskám befészkelve magát a fiú keze alá úgy zörög, mint valami ezeréves motor. Dorombolásának hangja egy pár percig betölti az amúgy igen csendes gyengélkedőt. Betegem pedig, hála ennek a titkos terápiának ismét megszólal. Nem csak kérdez, de mesél is magáról. Megnyílik nekem és ez számomra megtisztelő. Ezért és mivel rajta kívül szerencsére nincs most komoly esetem leülök a mellette lévő ágyra, ahol ha kicsit oldalvást fordul sajátján jól láthat. - Először is tudd, hogy a világ legjobb dolga történik veled - mosolygok bátorítóan a fiúra és ha belenéz ártatlan, nagy és kék szemeimbe láthatja a jóindulatomat, amivel viseltetek iránta - A mágia olyan utakat nyit majd meg előtted, amikről nem is álmodtál, csak higgy magadban. Mert ide senki sem véletlenül kap behívót - magyarázom és még aprókat biccentek is hozzá - Az iskola maga nem sokban különbözik a sima változataitól. Itt is diákok és tanárok vannak, csak a tananyag más egy kicsit, de meg fogsz barátkozni vele, mert sok érdekes dologról fogsz hallani - magyarázom visszaemlékezve saját egykori elsős koromra, amikor beléptem a varsói intézet kapuján. Annak ellenére, hogy az apám mágus volt, sok dolog meglepetésként ért és meg kellett szoknom. Így át tudom érezni a fiú helyzetét - Rellonosnak lenni épp olyan mint bármelyik ház tagjának. A lényeg az, hogy a benned rejlő tulajdonságok alapján oda illesz a legjobban. Tudod, ők a leleményesek, akik megélnek a jég hátán és sokszor ezt kicsit önző módon saját hasznukra fordítják és hajlamosak azok felett pálcát törni, akik nem olyanok mint várják - mesélek eddigi tapasztalataimból és ismereteimből kiindulva - Viszont neked nem kell így tenned és nem szabad visszaélned a képességeiddel, hanem inkább fordítsd majd arra őket, hogy mások javát is szolgálják, mert akkor büszkén járhatod ki a rád váró éveket - nézek bizakodón a fiúra. Az ő helyzetében maga választhatja meg milyen útra lép. Tiszta lap az itteni élete, amire bármit írhat és nem mindegy, hogy szép szavak vagy gonoszak kerülnek a papírra. Jelleme formálódni fog, ez elkerülhetetlen, hiszen egy teljesen új világba, közösségbe csöppent, ami hatással lesz rá az idők során. De ha hallgat a szívére és értékrendje helyes marad, akkor nem téved majd el a számára kijelölt ösvényen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A fiú látászavarokra panaszkodik. Ez lehet az ébredés nyoma, de komolyabb probléma is, mint például egy látóideget nyomó vérömleny. Tudnom kell mit ért azon, hogy "nem teljesen tiszta" a látása. - Mit látsz pontosan? Esetleg nem látsz élesen? Foltot látsz magad előtt, netán olyan az egész mintha egy csövön néznél keresztül? tudakolom tőle, hogy tisztában lehessek a helyzet fontosságával. Ezután letelepszem a mellette lévő ágyra, hogy kényelmesebben beszélgethessünk, míg ő Lexet dögönyözi, amit macsekom békés zörgéssel hálál meg neki. - A házvetetőd vagy a házvezető helyettesed biztosan segíteni fog neked abban, hogy megtaláld a helyed. Sőt szerintem a szobában, ahol majd lakni fogsz, vár is valami üdvözlőcsomag féleség amiben minden szükséges holmit megtalálsz majd - mondom kicsit elmélázva, bár ezt csak gyanítom mert nem igazán ismerem a házak egyedi belső szokásait. De bízom abban, hogy az elsősökkel még mindenütt gondoskodóan bánnak. Marcell ezt követően megosztja velem miként is érez helyzetével kapcsolatban. Szavaira elmosolyodom, olyan szépen fogalmazta meg mi játszódik le benne. - Az ilyen álmok lesznek végül a legszebbek, hidd el nekem - bólogatok aprókat mosolyogva majd folytatom - Van esetleg valami amiben még segíthetek neked? - kérdezem meg egyszerűen, mert tényleg szívesen segítek, ha tudok - Magunk vagyunk, szóval azt is megkérdezheted tőlem, amit mások előtt cikinek érzel - nézek rá minden megértésemmel és együttérzésemmel - Csak az a buta kérdés, amit nem tesznek fel amikor lehetne - rázom meg fejem amitől fonatomból kicsúszó tincseim meglebbennek angyalarcom körül. A gyerekek emiatt szeretnek és bíznak meg bennem, mert ártatlan és jóságos küllemmel áldott meg a genetika. Vagyis mindezt a szüleimnek köszönhetem. - Ma éjszakára és holnap nappalra megfigyelésre benntartalak. Viszont ha ezalatt minden rendben lesz, akkor holnap este már az új rellonos ágyadban alhatsz, ami sokkal jobb mint ez itt - válaszolom kérdésére biztató komolysággal. A fejsérülésekkel nem szerencsés játszani. Nem szeretném sem túl korán elengedni, sem túl soká marasztalni. Senki sem szeret azért itt lenni annyira. Főleg különösebb indok nélkül és ezzel én vagyok a leginkább tisztában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Körbepillantok. Nekem már természetes, hogy a falat kaméleon festék fedi, mely olyan színt vesz fel, ami a napszakhoz és a benn tartózkodók kedvéhez idomul. Elmosolyodom és visszafordulva a fiúhoz tartom barátságos arckifejezésemet - A szemednek nincs baja. Ez a fal tényleg színváltó - mondom megnyugtató hangon. Minden új, minden szokatlan. De izgalmas is egyben. Jó lenne kicsit a helyében lenni. Nem vagyok irigy, mert én is rá tudok csodálkozni még sok dologra, de ennyi friss élmény azért már nem ér engem, pedig az érzés jó nagyon. Ezután újabb kérdésekkel bombáz, megfogadva tanácsomat, hogy addig tegye míg ilyen csend és béke van itt a gyengélkedőn. - Például az, hogy a házadnak pontokat gyűjtesz azzal ha jól tanulsz és egy verseny van ezen az alapon, ami egész évben tart és az évzárón mindenki a győztes házat ünnepli - mesélem a házkupa lényegét - Aztán persze, ha valami butaságot vagy csínyt követsz el, akkor le is vonhatnak pontokat. Szóval inkább ne járj tilosban, vagy legalább ne vegyék észre se a tanárok, se a prefektusok, vagyis azok a diákok, aki mint őrszemek figyelnek rátok, többiekre - magyarázom és kicsit szégyenlem magam, hogy nem tudok szent lenni és csak azt mondani, ami helyes. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy büszke vagyok rá, de anno pár kis kihágásom nekem is akadt. Viszont kihasználva angyali ábrázatomat mindig csak legyintettek rájuk. Ne gondoljon senki nagy dolgokra. Azért az alaptermészetem nem volt sokkal másabb. - Nem alkudozunk! - emelem fel mutatóujjam és összevonom szemöldökömet. Nem nagyon, csak annyira morcosan, hogy tudja itt az én szavam a perdöntő. Szeretek biztosra menni és érezze fekve most magát virgoncul, ha felkel akár össze is eshet a megváltozott gravitáció miatt. Marad a kis fenekén, ez a végszavam. - Az nem kérdés, hogy vissza fogsz jönni - teszem még mellé, hogy ezt is tisztázzuk. Meg kell néznem majd a sebét és legalább arról is mesélhet, hogy milyen volt az első pár napja. Ahogy majd beszámol legalább én is úgy érezhetem, hogy újra diák vagyok. Vicces helyzet lenne, bár amikor ide érkeztem annak néztek. Most is civilben könnyen beolvadhatnék a mestertanoncok közé. Lehet egyszer kipróbálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Csendes esténk van Lexel. Sok ilyenünk akad mostanság. Csak ő és én és meg az a néhány ápolt, akit éjszakára kénytelenek voltunk benntartani. Épp újságot olvasok, miközben macskám fejét cirógatom. Hajam fejem tetején kontyba fogva, fehér talárban ülök az ajtónak háttal. Az egyetlen zajt Lex rombolása adja. Betölti a gyógyítói szobát a nyugodt, egyenletes drümmögés. Minden békés. Bennem van némi feszültség. Bálinttal megint alig találkoztunk, pedig megbeszéltük igyekszünk minél több időt együtt tölteni. Valahogy sosem sikerült. Váltjuk egymást itt a gyengélkedőn. Mellette nekem ott a tanítás, a kutatásom. Talán az én hibám, hogy a maradék időt nem nyomában járva töltöm. Szégyenlem is magam miatta meg nem is, ami azt illeti. Felnőttek vagyunk. Ha ezen múlik a kapcsolatunk, akkor ott már eleve baj van. Ezen gondolkozom és már vagy tíz perce olvasok újra nagyjából három sort egy bizonyos mugli sorozaztról a magát Loisként megnevező író tollából. Nem megy ez ma nekem. Teszem le a lapot a tizenkettedik perc után és magamhoz ölelve macskámat kelek fel, hogy járkálva agyaljak tovább. Angyali ábrázatomon látszik, hogy frusztrált vagyok. Illetve inkább az, hogy szomorú. Kandúrom puha bundájára hajtom arcom. - Úgy hiányzik - suttogom a lágy szőrmébe és tovább folytatom a fel-alá járkálást. Lex pedig néha nyaffantva egyet, tűri a sétálgatást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy helyben állok a ránk telepedett éteri csendben. Karomban tarom Lexet és kifelé nézek az ablakon. Nincs sok látnivaló, csak a sötét éjszaka kékjeinek játékát látom. Vagy magamat, ha tekintetem fókuszpontját az üvegre helyezem. Egy dolog jár az eszemben. Pár napja olvastam. Néhány sor a Rubya naplóból, amit kérésemre csak az új évben adnak ki a nyomdák. Nem szeretném, ha a nő tragédiája nyomán nőne meg, az ünnepek idején mindig magasabbra emelkedő öngyilkossági ráta. Mégis a vers részlete beleégett a fejembe.

S ha levetni vágynám magam egy szirtről,
Mond, utánam jönél-e Kedvesem?
Megragadnád-e akkor a kezem?
Vagy állnál némán szüntelen,
Ahogy a temető csendjében tetted Édesem?
Szomorú, hogy ilyet vet papírra bárki, de érthető a vele történtek miatt. Elmélázok. Macskám ficánkolására és nyávogására jövök vissza a jelenbe. Lex addig izeg-mozog, hogy letáncol karomból és megindul kifelé. - Mi a baj? Mit hallasz? - kérdezem, miközben követem a kórterem felé, ahová elinal. Égnek emelte farkát, ami nála a kíváncsiság jele. Kiérve, és persze a hirtelen fénymennyiség változás miatt szó szerint belefutok Bálintba. A találkozás erejétől számra szorított kezemen át hallatszó sikkantással szökellek hátra. Meglepődtem, de ahogy megismerem a nyakába borulok. - Úgy hiányoztál! - mondom bájos ártatlansággal és angyali arcom felderül. Elhúzódom, hogy a lágy félhomályban kékjeimmel megnézhessem magamnak. Macskám tehát az ő érkezését vette nálam sokkal hamarabb észre. Ott járja a boldog, doromboló nyolcasokat Bálint lábai között. Szokása így üdvözölni azokat, akiket megkedvelt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Ábrándos tekintettel nézek körül és igazítok el pár kicsúszni próbáló lapot a nálam lévő paksamétában. Úgy fest lassan kiadják a Rubya naplót és nem csak a verseket, hanem annak tudományos részen felüli teljes tartalmát. Egy tragikus élet történetét. Vallomásokat szerelemről, szenvedélyről, veszteségről. Az utat, ami végül olyan hamar ért véget, hogy az embernek a szíve összeszorul, ahogy csak rá gondol. Kezemben a nagy halom irattal baktatok. Célom az Igazgató irodája, ahol azóta, hogy Éjféli kisasszony elment elég nagy a fejetlenség. Másodjára kérték be a havi gyengélkedői szerekről szóló kimutatást, mert amit felvittem, az elkeveredett. Ez nála sosem fordulhatott volna elő, amilyen sarkos és precíz nő volt. Nem igazán barátságos, de ez már mellékes. Sietnem kellene, mert még nem etettem meg Lexet és már biztosan ott toporog a tálkája mellett. Macskám növelte a kezelések hatékonyságát, így hivatalosan is megkapta a terápiás kisállat titulust. Büszke vagyok rá nagyon. Út közben oda köszönök pár nekem köszönő diáknak és angyali mosolyt küldök feléjük. Lassan közeledik a vizsgaidőszak, így egyre kevesebben vannak ilyenkor a csarnokban. Sok tanulót látok a könyvtárban együtt görnyedni a tananyagok felett. Néhányan még hozzám is jönnek, hogy korrepetáljam őket, amit szívesen meg is teszek. Aztán nemrég egy különleges nevű nő is járt nálam, aki a tanácsomat kérte. Egy medált szeretett volna, ami segíti az "igazságvadászatban", ahogy ő fogalmazott. A rutil kvarcot ajánlottam neki. Nem sok mindent árult el, hogy mire kell neki, de azt ígérte tudni fogom, ha sikerrel járt és a kő a hasznára vált. Úgy legyen! Bálint megint elfoglalt és ismét alig találkozunk. Kezdem megszokni, hogy csak névleg állunk párban. Talán az első évfordulónkon, Valentin napon majd sikerül megint kicsit közel kerülnünk egymáshoz. Kijelenthetem, hogy zajlik az életem. Mindig történik valami érdekes. Sosem unatkozom és ezt nagyon szeretem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az egész egy pillanat műve. Pont háttal állok a lépcsőnek, hogy még egyszer átfussak a halom tetején lévő papíron, amikor valaki nekem esik. Előre vetődöm a tehetetlen lendülettől és a lapok ezer meg egy irányba repülnek szét a kezemből. Mintha hó esne úgy hullanak lefelé, beterítve a csarnok padlóját. - Oh ne, ne, ne!- kiáltok fel reflexből oroszul, és kezedek kapkodnin a lap9k után ügyetlenül és teljesen feleslegesen. Ekkor hallom meg a hátam mögül jövő hangot. - Semmi baj, nem...nem sérültem meg...és te? - fordulok a diákhoz akinek köszönhető ezek szerint az incidens. Barátsagos kékjeimmel gyorsan végigmérem és némi megnyugvással látom, hogy megúszta egy kis szégyenkezéssel. Szerencsére mi ketten nem estünk el, viszont az irataimnak rosszabb sors nem is juthatott volna. Mivel sajnos pár diák átgyalgolt néhányukon még az előtt, hogy pálcámat előhúzva összeszedhettem volna őket. - Ennek a titkárságon nagyon nem fog örülni, igaz? - emelem meg az egyik jókora lábnyommal megszentségtelenített lapot és úgy pislogok hol rá, hol a diáklányra angyali ábrázatommal, hogy attól még a legkeményebb szívek is összefacsarodnának. Közben sorra röppennek elém és rendeződnek kusza halomba előttem az iratok gyászos küllemű földi maradványai. Próbálom őket egy kicsit összerendezni, de ez lehetetlen küldetésnek bizonyul. Akad olyan is ami elszakadt attól, hogy áttrappoltak rajta a szorgos diák lábak. Veszett fejsze nyele az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szerencsére a diáknak nem esett baja. Nekem sem sikerült elesnem, csupán a papírjaimmal parkettáztam ki a bejárati csarnok padlóját. Lehet ma nem kellett volna ki sem kelnem az ágyból. Egy jó könyv és Lex társasága. Ennyi. Semmi más nem. Bezzeg most mégis itt vagyok. Kezemben egy csomó megtépázott lappal mentem ami menthető, de főleg a tanári méltóságomat. - Ne foglalkozz velük - ingatom a fejemet ajkaimat vonallá préselve és figyelve az elhaladó társaságot. Vannak renitens diákok, akik szemrebbenés nélkül gázolnak át mindenen. Sok dolog elveheti a kamaszok eszét. - Nem a te hibád - mosolygok a lányra. Nekem jött. Igaz. De baleset volt, így nincs okom se leszidni, se bántani amiatt, ami történt. - A gyengélkedő e havi leltárja volt rajtuk, amit már másodjára vittem volna fel - magyarázom és most, hogy az utolsó kóbor irat is a karomban pihen ismét megindulok a lépcsősor felé - Te merre, hová tartottál éppen? - kérdezem visszapillantva vállam felett és bevárva, hogy a lány esetleg csatlakozik-e hozzám, mert pont arra visz az útja. Ha egy felé tartunk talán kicsit tudunk beszélgetni, mert ahogy elnézem lett némi bűntudata a véletlen botlás miatt. Megesik az ilyesmi. Mivel nem szándékosan lökött fel, hanem tényleg csak egy pillanatnyi megingás okán, remélem hamar el tudom nála boronálni a dolgot és nem emészti majd magát rajta soká. Kár lenne. Az iratokból tudok másolatot készíttetni, meg talán az irodán sem harapják át a torkomat. Nem lesz itt semmi baj. Érzem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Önként jelentkeztem a feladatra. Nem nagyin dugtam mostanában ki az orromat a Kastélyból. Hol a tanítás, hol a kutatásom, hol a gyógyítói műszakom kötötte le az időmet. Ami meg szabadon maradt azt Lex-el töltöttem és olvasással. Bálinttal továbbra sem tudom hányadán is állunk. Nem találkozunk túl sokat. Jobban mondva szinte semennyit. Valahol úgy vagyok vele, talán így kell lennie. Mindkettőnknek a karrierje a fontosabb. Csak szétforgácsolnánk még jobban magunkat. Ha a romantikára próbálnánk koncentrálni, annak a munkánk és a kutatásaink látnák kárát. Az pedig megengedhetetlen. Így marad a névleges kapcsolat. Ezen gondolkozom ahogy az állomásra igyekszem. Egy év közben érkezett diákért kell kijönnöm az állomásra. Kellemes feladat. Örömmel mondtam azt, hogy én szívesen felkísérem. Kellett a friss levegő, meg a séta sem fog ártani. Megérkezve megállok egy olyan pontján a vasúti megállóhelynek, ahonnan szinte az egész utascsarnokot beláthatom. Krém színű kabátot, fehér sapkát és sálat viselek. Hosszú szőke fürtjeim kilógnak alóla. Lábamon fekete nadrágba bújtatott lábaim ugyanolyan színű bokacsizmában érnek véget és lógnak ki a térd alá érő kabátom alól. Mivel elsőre nem látom nyomát egyetlen feltűnően várakozó diáklánynak sem így pálcámért nyúlok és egy feliratot igézek magam fölé annak a nebulónak a nevével, akiért érkeztem. Ez már jól látható bárhonnan. Remélem ő is észre fogja venni és így gyorsan egymásra találunk, hogy azután elindulhassunk a Tanoda ódon falai közé szép komótosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Elegedtem én is ezt az egészet, pont úgy, ahogy a lány mondja. Ezt bólogatva közlöm is gyorsan vele. Igaza van. Mindig lesznek udvarias, segítőkész diákok, meg olyanok, akik átgázolnak mindenen, házuktól függetlenül. Tartoztam az ördögnek ezzel az úttal és nem bánom. Attól, hogy a papírok egy része cifet-cafat, mi még a diákkal lehetünk csipet-csapat pár folyóméteren keresztül. - A lelki támogatás jól esne, mert szinte biztos, hogy odafenn leszedik rólam a keresztvizet, ha ezeket meglátják - csúsztatom szét legyezőszerűen a karomon lévő paksamétát - De nem szeretném, ha miattam váratnád meg a barátnőidet - mosolygok a lányra nem csak szám görbéjével, hanem világoskék, ártatlan pillantású szemeimmel is, miközben teszek pár lépést felfelé azon a lépcsőn, amin a lány érkezett. Kedves lánynak látszik. Láttam már néhányszor és ha jól emlekszem a navine ház tagja. Eddigi tapasztalataim szerint ők a tanoda békés lelkei. Nem igen hallottam olyat a tanáriban, hogy egy sárga kárt csinálna. Nem szokásuk randalírozni sem, amennyire őket ismerem. Ezért is volt egyértelmű pár másodperc után, hogy az előttem álló lányka sem direkt lökött fel engem papírostól, mindenestől. Kedvesnek látszik, olyan akit tényleg érdekel a másik ember. Simán itt is hagyhatotz volna. Persze ezt még most is megteheti. Szíve joga természetesen.