Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Most, hogy már nem csak tanára, de egyik gyógyítója is lettem az iskolának pár dolgot úgy döntöttem elkészítek. Néhány olyan bájitalt, melyeket még mentőzéskor ismertem meg. Ezek a  szerek nem feltétlenül képezik egy oktatási intézmény készletét, de nagyon hasznosak tudnak lenni. Ezért jöttem le a laborba a szabad délutánomon. Igaz lehetnék most a lakteremben egy jó könyv és egy pohár tea  na meg Lex társaságában, mégis jobbnak látta rászánni magam. Az északi rész alagsora sötét, barátságtalan hely, félelmetes is egy kicsit, ezért óvakodó lassúsággal ballagtam ideáig. Nem igazán értem a Rellonosok hogyan tudnak itt teljes lelki nyugalommal sétálgatni. Ráadásul nekik itt van a közelben a klubhelyiségük bejárata. Néha hátrapillantok, de kihalt a folyosó. Végül azért csak elértem célomat. A kővel szegélyezett tölgyfaajtón benyitva elém tárul egy fáklyákkal megvilágított ódon küllemű helység, mely fénykorában talán bizalomgerjesztőbb lehetett. - Hát nem olyan mint Krakkóban, de megteszi – sóhajtok mélyet és magamra kanyarítom eddig karomon lógatott fehér köpenyemet. Odasétálok az egészen tisztának mondható asztalhoz és zsebemből előhúzom a receptúra noteszemet. Bizony ebben a korban már nem csak úgy fejből kotyvaszt az ember. Kinyitom a megjelölt helyek egyikén. Vérhígító szérum, áll a lap tetején. A hozzávalók listáján sorjázok ujjammal. Majd elkezdem összeszedni őket. A munka megkezdése előtt pár kristályból felállítok egy tér és légtisztító teret, meg egy védőteret, hogy ha valami baj lenne csak ebben az egy helységben, de másban még a legrosszabb esetben se essen kár. Nem vagyok profi vegyész, se méregkeverő ezért nagyon nagy odafigyeléssel követem az utasításokat, amik alapján készítem a szert. Már lassan az utolsó fázisnál tartok, amikor hirtelen, egy véletlen mozdulatom miatt eltörök egy üveg edényt, ami felsérti a tenyereimet. A bájital legfőbb alkotóeleme a vámpírnyál pedig a sebekbe szivárog. - Jaj ne, ezt nem hiszem el… - nézem a mind erősebben folyó véremet. - Irány a gyengélkedő! - emelem meg kezeimet, hogy legalább a gravitációs tényező csökkentésével enyhítsem a vérvesztést. Igyekszem kinyitni az ajtót, de nagyon nehezen sikerül. Magam mögött vérpöttyöket hagyva lépek ki a szűk nyíláson amit a könyökeimmel sikerült applikálnom magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Az események olyan gyorsan történnek, hogy felocsúdni sincs időm. Kezemet feltartva botorkálok az alagsor kietlen és ijesztő folyosóján, hogy visszatalálva a gyengélkedőre vagy legalább a lakrészembe ellássam a sebeimet. Ekkor találkozom kollégámmal a másik gyógyítóval, aki azonnal kezelésbe veszi a praclijaimat. - Ügyetlen voltam - felelem kérdésére és elhúzom a számat kétbalkezességem eredményét nézve - Auuh... - szisszenek fel, ahogy a tisztító bűbáj jeges víz szerű érzéssel végigmossa a két vágást, amik nem hatalmasok ugyan, de elég rosszul festenek. Igazat kell adnom neki. A gyengélkedő tényleg messze van. Úgyhogy hagyom, hogy betereljen vissza a laborba és leültessen. - Egy kicsit komolyabb véralvadásgátló bájitalt szerettem volna készíteni - sütöm le nagy kék szemeimet és komolyan el is szégyenlem magam. Egyeztethettem volna vele és akkor most lehet nem így ismerkednénk meg kicsit jobban. - Szilánk? - kérdezek vissza, miközben közel emelem a tenyereimet és megnézegetem őket tüzetesen - Nem, úgy látom nincsen benne semmi - úgy pironkodok itt mint egy szűzlány. Ja az vagyok, na de tényleg, hol van ilyenkor a mentőorvosi múltam? Figyelem a fiatalember ténykedését. Igyekszem nem arra koncentrálni, hogy ha túl sok vért vesztek akkor leájulok a székről. A kezem már majdnem a fejem fölé emelem és akkor beugrik. - Kövem most nincs, de tudok egy bűbájt, amivel be tudod zárni a sebeket legalább addig, amíg egy bájitalt ki nem keverünk - magyarázom és továbbra is ártatlan tekintetemmel követem Bálintot - Mentőorvosként sokszor használtam olyan nagy, nyílt, erősen vérző sebeknél, mint például az amputoportálás - mesélem és eszembe is jut néhány igen színes és élménydúsan borzalmas emlék. Azokat a vonulásokat nem igazán szerettem. Sosem lehetett tudni, hogy mi és hány darabban vár bennünket a helyszínen. A morbid kollégák néha még a kocsiban fogadást is kötöttek, hogy mennyi részt találunk és merre. Ettől mindig elborzadtam és sokszor inkább nem is szóltam hozzájuk vagy épp megdorgáltam őket. - Várjunk csak! Ha megkérdezhetem te mi járatban vagy amúgy erre, amerre még a zöld sárkány sem sűrűm jár? - kérdezem, mert bár nagyon örülök, hogy jött, mégis furcsállom a megjelenését, hiszen ezen a részen tényleg szerintem csak az jár, akinek muszáj. Közben a kolléga leveszi a gézt a tenyeremről, ami már csurom vér lett az eltelt idő alatt. Ha nem ilyen kellemetlen helyzetben lennék még jól is esett volna a mozdulat, ahogy megfogta a kezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Minden idegszálam megfeszül, ahogy a tenyereimben lévő sebekbe bele-belenyilall a fájdalom. De tűröm hősiesen. Láttam én már ennél a két vágásnál sokkal rosszabbat is annak idején. Ezután a kollégám odajön hozzám és én lépésről lépésre elmagyarázom neki a varázslat menetét, amivel a még mindig vérző sérülésekbe láthatatlan varratokat bűvölhet. Ezek a manaszálak egyben tartják a bőrt, melyet rétegenként zárnak. Megakadályozzák a további vérvesztést. Persze az én esetemben a vámpírnyál miatt kicsit szivárog majd a vér a szálak közötti részekből, de ez töredéke annak, amit már elvesztettem. Megfelelő kezelés után pedig a sebek is eltűnnek szinte nyomtalanul. - Pontosan így - bólintok mosolyogva a remekül kivitelezett bűbáj láttán. A fájdalom megszűnik, a vérzés múlóban és így már minden figyelmemet a férfira tudom fordítani. Vonásai szemem számára különlegesek, mégis jól esik nézni. Az általam készíteni próbált bájital ugyan kárba veszett, megmenteni nem lehet azért mégsem bánom, hogy így esett. - Igazából ugyanazért jöttem én is mint te, szóval..Mondhatjuk egyre járt az agyunk - jegyzem meg miközben fejemmel követem a ténykedését. Gyakorlott mozdulatain látszik nem ma kezdte a szakmát, bár előbbi elismerő szavaiból ítélve ő nem volt járművön. Igaz nekem meg kórházi gyakorlatom nincsen, csak annyi amennyit képzésem alatt kötelezően le kellett töltenem. - Igaz, a kesztyűt valóban elfelejtettem. Mostanság valahogy szétszórt vagyok - mondom feddésére számat enyhén elhúzva félig-meddig magamnak. Az utóbbi napokban valóban kicsit több felé kellett figyelnem. Ott van a kutatásom, a tanítás és most még az a bizonyos verseskötet kiadás is a levegőben lóg, míg az özvegy férj engedélyét meg nem kapom hozzá. Mindezek mellett próbálok a gyengélkedőn is teljesíteni. Azt hiszem jót tenne egy energia pótló bájital vagy legalább egy jó kávé. - Mindig is gyógyító akartál lenni? - kérdezem igyekezvén beszélgetésbe elegyedni a kollégámmal. Nem szeretném zavarni, de ha már itt vagyunk mind a ketten a sors vezérlete által, talán megpróbálhatnánk összeismerkedni egymással egy kicsit jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Gyógyítóvá való kinevezésem óta szerencsére alig kellett igazán komoly sérüléseket ellátnom. A kviddics szezon kezdetéig azt hiszem ez így is lesz. Akkor aztán majd liter számra adagolhatjuk a pót-csont rapidot és méter szám bugyolálhatjuk gézbe a diáksereget. Addig azonban leszámítva egy-két bájital okozta égést, szerelmi bánat keltette sírógörcsöt és féltékenységi roham által elkövetett tényszerű orrbetörésen kívül egészen nyugalmas napok várnak ránk. Ahogy hitem szerint a mai is az lesz. Nincs órám, hiszen hetente kétszer vagy esetenként háromszor is idefenn vagyok. Asztalomon egy kis vörös könyvecske van jelenleg. ADRM naplója fekszik előttem, amit olvasgatok és jegyzeteket készítek hol a tudományos, hol a magán jellegű részéből. Épp egy verset igyekszem elemezni a gyógyítói helységben, amikor neszezést hallok odakintről. Összecsukom a kötetet és zsebem mélyére süllyesztem. Kilépek a terembe és meg is pillantom a tőlem nem messze lévő kettőst. - Jó napot! Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - kérdezem egy klasszikust idézve, ám mosolyom elárulhatja, hogy próbálom oldani a hangulatukat - Szóval miben tudok segíteni önöknek? - bővítem azért ki egy kicsit kérdésemet. A sci-fi sorozatok főleg a muglik körében kedveltek és ott is csak a hozzám hasonlóan elvetemült Star Trekesek szokták fejből tudni az ilyen jellegű elszólásokat. Tehát koránt sem biztos, hogy bármelyikük is tudja miből csentem nyitó mondatomat. Remélem azért ez nem tántorítja el őket. Minden esetre míg várok tovább mosolygok és tekintetemmel felmérem őket. Ha ők is ugyanezt teszik velem, akkor azt láthatják, hogy szőke hajamat kis kontyba csavartam, nagy kék szemeimben barátságos fény csillog. Jobbomban pálcámat tartom, nyakamban pedig fonendoszkópom lóg békés kígyóként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Este van már és komor sötétség kúszott be az iskolába. A folyosókon csend honol. Néhány járőröző kollégán és prefektuson kívül nem kószál már senki sem. Nekem sem itt lenne a helyem. Aludnom illenék, de nem tudok. A kísérletemen dolgoztam ezidáig és most is amiatt osonok a könyvtár felé. Sok iratot néztem át és olvastam megannyi könyvet már, de még mindig nem tiszta számomra ez az egész. A szív az emberi test egyik legkülönlegesebb szerve az agy mellett, erre amondó vagyok. Azt mondják egyesek, csupán egy izom. Ebben én nem hiszek. Mások szerint itt a lélek lakhelye. Ebbe inkább tudósként most nem gondolok bele. Mégis az igazság, ami engem érdekel a kettő határán lépdel. Hol ide hol oda szökken, mert egyik vagy mindkettő egyszerre. Ebben a kérdéskörben kell még pár szakirodalmat beszereznem. Úgysem tudnék aludni. Szétszórtságom egyre nagyobb méreteket ölt, de tenyereim már legalább teljesen meggyógyultak. Apró fénnyel pálcám helyén slattyogok. Papucsom hangját visszavetik az ódon falak. Köntösöm alatt halványkék pizsama. Hajam egyszerű fonatba fogva. Arcom fakó, nagy kék szemeim alatt fáradtság festette füstszín karikák. Valami nincs rendben mostanság velem. Gondolataim kuszák és kószák és nem segít a hegyikristállyal aló meditálás sem. Sőt az ametisztem is csődöt mondott, pedig ez még vizsgák előtt a legrosszabb napokon is megoldotta a gondot. Sokszor Bálint is eszembe jut, ami megint csak igen szokatlan nekem. Most is abban reménykedem, hogy megint egybeosztják elem, vagy valamelyik kanyar után itt terem. De persze nem. A könyvtár ajtaját óvatosan nyitom meg és tárom elég szélesre ahhoz, hogy hangtalanul bejuthassak. Nem vagyok egyedül. Ez számomra azonnal kiderül. - Jó estét! - köszönök rá halkan egy hatalmas könyvön térdelő meglepően kicsi lányra - Ugye tudja, hogy már elég késő van az olvasáshoz, de főleg az ittléthez? - kérdezem és hangom barátságos kedvességgel csendül - Remélem fontos... - mutatok a könyvre és picit közelebb lépek, hogy ne takarjanak a polcsorok gyertyám fényétől hosszúra nyúlt árnyékai. Nem tudom mi szél hozta és miért szegte meg a takarodó szabályát, de bizonyára jó oka van. Annak kell lennie. Ha pedig valóban jó ez az ok akkor eszem ágában sincs megbüntetni. Természetesen ezt nem fogom az ő orrára ideje korán rákötni. Előbb hallanom kell ittlétének magyarázatát.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A bűbáj tökéletes kivitelezése azonnal hatott. A manaszál varratok tartanak és vérem szivárgása is minimális mértékűre csökkent. Ebből már nem lehet komoly baj. Némi kellemetlen, gyógyulás alatt fellépő húzódó, viszkető érzésnél. Kollégám finoman tartja kezeimet még pár pillanatig, azután elengedi, de megjegyzésétől rózsás pír önti el az arcomat – Ugyan… - nyögöm ki – Te vagy inkább remek tanítvány – fejezem be mondandómat, majd figyelem tovább ténykedését. A kesztyűs megjegyzése, mivel igaz így kicsit elszomorít, de hamar túllendülök ezen, hiszen egy tréfával elveszi az egész szituáció élét – Az agyam, csak az nem látszik, mert mindenkinek az ártatlan arcom tűik fel – nevetek jóízűen miközben kicsit közelebbi székhez megyek, és arra ülök le, hogy mint a mesében: jobban hallhassam és láthassam.  – Jogos, máskor erre jobban fogok figyelni az biztos! –reagálok szavaira egy mosollyal, amit még egy eskü jel mutatásával is megerősítek. Nem vagyok én sem saját magam ellensége. Nem hiányzott nekem most ez a két vágás, még akkor sem, ha valószínűleg emiatt kicsit jobban megismerkedhetek a kollégámmal. Szeretek barátkozni, bár a legszűkebb baráti köröm nagyon kicsi. A munkatársaimmal viszont a viszonyomat mindenekfelett szeretem közvetlenként és fesztelenként fenntartani. Fontos számomra a kellemes légkör és az egymásra való támaszkodás lehetősége. Mentős időmben ez a védőháló, az egymásban való feltétlen bizalom segített szaktudásomon túl egy-egy nehéz helyzet után a következő vonuláskor is a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Kicsit el is gondolkozom ezen. Mennyire más most az itteni munkám, a tanítás és a gyógyítói szerepkör. Ezalatt a férfi aprít, őröl, morzsol, pakol, kever és kavar, s a főzet szép lassan összeáll. Míg feladatát végzi, azért beszél hozzám szinte folyamatosan és megtudok róla néhány érdekes dolgot.  – Az endokrinológia érdekes és sokszínű terület. Szerteágazó ismereteket igényel és a betegségei is nagyon sokfélék, úgy tudom – vetem közbe mosolyogva. Számomra mindig is az oxiológia és a kardiológia volt átképzésem alatt a legvonzóbb, és így ezekben vagyok a legjártasabb. Ám minden tiszteletem a többi szakterülettel foglalkozó orvos társaimé. Hiszen ők is közös hivatásunk egyik szegletének szakértőjeként mentenek, jobbítanak életeket. Természetesen, ahogy számítottam rá Bálint visszaveti nekem végül a kérdést, amit neki feltettem – Kicsi korom óta szerettem a köveket. Mindig is „beszéltek” hozzám és a bűvöletükben nőttem fel – fogok bele a történetbe, amiből ő is kicsit közelebbi képet kaphat rólam – Az apám mentős az anyám tanár volt. Minden valahogy adta magát. Előbb tanár, majd anyám halál után mentős lett belőlem – itt kis szünetet, egy lélegzetvételnyit tartok - Aztán történt egy…baleset és már nem vonultam, csak diszpécser lettem benn az irányításban – kicsit lehorgasztom fejem és a testtartásom is enyhén meggörbül, de csakhamar újra felderül az arcom és kihúzva magam bizakodó mosollyal folytatom – Két éve jöttem vissza az oktatásba és egy ideje már gyógyító is vagyok. Ráadásul ezek mellett még egy kutatásba is bele tudtam fogni és nagyon szeretem ezt az egészet – próbálom vidáman, könnyeden és erősen zanzásítva elmondani mindazt a sok okot, érzést és traumát, amik a mai napig elvezettek életem útján. - Miért pont a hormonok? - érdeklődöm de gondolataim nehezen tudom elvonni most a felemlegetett múltamtól. A balesetről, már ha az engem és bajtársaimat ért támadást annak lehet nevezni sem meséltem még senkinek mostanában. Nehezen dolgoztam fel anno és még néha most is eszembe jut az a félelem és fájdalom, amit akkor átéltem. Azután már semmi sem volt ugyanolyan. Ezért is örülök, hogy az ismerősöm szólt annak idején a tanárfelvételről ide a Bagolykőbe és, hogy meg is kaptam az állást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Csak a fejemet csóválom elodázóan mosolyogva. A szó szoros értelmében kis hölgy reakciójára. Az előbb, amikor beléptem és rajtakaptam, hogy egy könyvön görnyed és azt nagyban tanulmányozza jó okot kértem tőle, magyarázat gyanánt. Meg is kaptam és már nyitottam volna válaszra a szám, de megelőzött és tovább beszélt. Nem tudom vidámság nélkül hallgatni. - Általában nem nézzük jó szemmel, ha valaki a kijárási tilalom ellenére éjnek évadján nem a szobájában van - kezdek bele válaszomba barátságos, de kicsit azért mégiscsak feddő hangon - Ám egy kutatás fontossága néha felülírja ezt a szabályt - lépek közelebb majd rápillantok a kötetre amit olyan bőszen böngészett az előbb. Egy jó régi könyv fekszik előtte és méretéből adódóan részben alatta. A lapok tele vannak jegyzetelve olyan ritka varázslatok és főzetek leírásával, amikről még én sem sokat hallottam. Kezdem sejteni mire megy ki dolog és mi is az a bizonyos kutatás, de vagyok olyan diplomatikus, hogy nem kezdem el feszegetni. - Ráadásul, ahogy elnézem önt a sors már jócskán megbüntette, így én már nem szeretném tovább rontani a helyzetét komolyabb retorzióval - tekintetem és beszédem tónusa is együtt érző. Sok mindent láttam már, így azért annyira nem lepődtem meg apróságán. Edződik az ember egy idő után, ha olyan munkakörben dolgozik, mint én hajdanán. - Viszont azt kérem, legközelebb legyen tekintettel a takarodó idejére, mert van aki kevésbé megértő a kutatókkal szemben - mosolyodom el végül, majd pálcámat elővéve magamhoz hívok pár szakirodalmat, amikben magam is el szeretnék kicsit mélyedni, ha már ide evett az olthatatlannak bizonyult kíváncsiságom - Vissza fogom kísérni a szobájáig, így az lesz a büntetése, hogy meg kell várnia - ülök le vele szemben és kinyitom az első asztalra lebegett kötetet. Egy értekezést a lélek és az elme viszonyáról és központjuk helyéről az emberi testben. Poros lapjait megmozgatva pár perc után rám jön az a fránya allergiám és tüsszögni kezdek. Egyszerűen megőrjít ez a nagy fokú érzékenységem a levegőben szálló apró kosz szemcsékre. Ezért nem szeretek könyvtárba járni, pedig vannak bizonyos helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

A sebgyógyító bájital fődögél az üstben, szép kis láng fölött, ahogy annak lennie kell és mi addig szakmázgatunk. Fontos dolgok kerülnek szóba köztünk. Mindketten kutatunk, derül ki ez a tény is az elhangzottakból. - Egy olyan eljárás továbbfejlesztési lehetőségeit kutatom, amely a kövek erejét felhasználva segít a muglik szív-ritmusszabályzóinak a mágus világban való működését - igazából ez azért nem ilyen egyszerű, így kicsit inkább úgy döntök kifejtem - A rúnázás nem megbízható, de ha sikerülne köveket használni akkumulátorként, akkor azok jóval megnövelhetnék, sőt talán még tölteni is tudnák majd ezeket a szerkezeteket. Ezzel megkímélhetnénk a telepcsere fájdalmas műtéteitől az ezzel a szerkezettel élőket - nagyra törőek a tervek, a megvalósításuk azonban még ma sajnos csak álom. De egyszer már majdnem működött és ha a hölgy nem halt volna meg, talán most már előbbre járhatnánk. Nem a kísérleti eszköz okozta a vesztét, ezt már a naplójából egy ideje tudom. Más okok vezettek a véghez. Lelki okok, amiket nem láthatott előre senki. Elgondolkozom egy kicsit, ám figyelmem ismét egészen az övé, ahogyan a saját kísérletéről mesél nekem. Áll velem szemben, a pultnak támaszkodva és akaratlanul félrebillen a fejem, ahogy az arcát nézem. - Nagyon nemes szándék és a téma is érdekes - mosolygok rá kedvesen. Komolyan így gondolom. Az pedig csöppet sem zavar, hogy cukorbeteg. Ez jottányit sem csökkent a bennem iránt ébredt erős szimpátián - Megfigyelted már, hogy mindenkinek van valami komoly kötődése az általa választott kutatási területhez? A lélektan nem az erősségem, de ezt mindig is érdekesnek tartottam - kezdem fejtegetni. Valóban különleges az az indíttatás, majd  kötelék, ami egy kutatót az általa kutatott területhez fűz. Mindenki, akiről eddig hallottam, vagy akivel erről beszélgetni tudtam, ahogy most ő is, csak megerősítette bennem ezt a nézetet. Nincs olyan, vagy ha van, hát elvétve fordul elő, hogy valaki "csak úgy" belekezdjen egy kutatásba személyes érintettség nélkül. Persze, hogy ez jó-e vagy sem arról már lehetne vitatkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Belemerülök a kötetbe. Poros lapjain a megkopott sorok olyan okfejtéseket, igézeteket és értelmezéseket rejtenek, amik elgondolkodtatnak. A lányka velem szemben hasonlóan elhivatott átszellemültséggel jegyzeteli kifelé saját könyve titkos tudományát. Ez az éteri nyugalom azonban nem tart soká, ugyanis sorban egymás után sikerül hármat tüsszentenem. Fránya allergia. - Köszönöm! - mondom háromszor ezt is, hiszen jó kívánság érkezik a kis hölgytől. - Kívánjak valamit? - nézek rá csodálkozó, ártatlan tekintettel, majd mosolyom kiszélesedik - Rendben - hunyom be a szemem és kívánok, ahogyan azt kell - Remélem valóra is válik majd... - jegyzem meg halkan és kifújom az orromat - Igazából én úgy tudtam, hogy amikor tüsszentünk, akkor valaki ránk gondol éppen - egészítem ki megjegyzésemet még mindig mosolyogva. Remélem ez is igaz és azt is, hogy az gondol rám, akire most én gondolok. Na de vissza a könyvtárba és a jelenbe, ahol is a lányka éppúgy kijött a kutatása sodrából, ahogyan én magam. - Nekem is van egy kutatásom - válaszolom és felmutatom neki a könyvet - A lélek helyét keresem most éppen - vezetem ujjam egy ábrára, ahol egy középkori metszet mutatja a különböző testnedvek fakadópontjait, a lélek helyét, a szervek helyzetét és az aurákat is rétegenként, valamint a csakrákat. Mind a kilenc jobban ismertet. Mindezt színesben és mívesen elkészítve - Ön szerint a szívében van vagy az agyában lakik a lelke? - tudakolom. Egy olyan elfogulatlan ember gondolatai is lehetnek nagyon hasznosak, mint az övé. Fiatal kora ellenére is tudhat sokat. Nézőpontja lehet új vagy éppen pont ugyanaz, mint az enyém.  Ráadásul most azt érzem mindkettőnknek jót fog tenni egy kis kikacsintás a kötetek lapjaiból. - Mit szólna egy kakaóhoz, ha már így ketten maradtunk? - vetem közbe és, ha rábólint az ötletemre bűvölök is mindjárt magunknak egy egy bögrével, amiket utána felruházok kilöttyenés gátló igézettel. Számára természetesen akkora bögrét alkottam, hogy az ideális legyen a méreteihez. Lehet vajszívűnek, vagy baleknak tűnhetek a szemében, mert nem adtam neki büntetőmunkát, hanem inkább megitatom kakaóval. Igen, lehet ez butaságnak tűnik. De én mindig is azt vallottam, hogy ha a diákok felé következetességgel, megértéssel és szeretettel fordulunk, akkor az számukra a későbbiekben sokkal hasznosabb lesz. Mire mentem volna azzal, ha most teszem azt fogkefével elmosattam volna ezzel a lánnyal a bájital labor összes bürettáját, kémcsövét meg Erlenmeyer lombikját? Szerintem nem sokra. Csak azt tanulta volna meg belőle, hogy az őszinteségéért büntetés jár és az minden, csak nem hasznos tanulság. Így marad a beszélgetés és a remélem neki is ízlő kakaó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A két diák közül a fiatalabbik, egy lány a sérült. Talárja csatakos. Nedves és sáros is itt-ott. A fiú pedig nagyon jó szándékú. Ölben tartja a lányt majd szép óvatosan lepakolja a vizsgálóasztalra. Ezután illedelmesen elköszön tőlünk, majd ő távozik is a gyengélkedőből. Nem csodálom. Ezt a jellegzetes illatot és miliőt kevesen kedvelik. Ráadásul nem hiszem, hogy testvérek lennének, vagy bármi kötődés volna köztük azon túl, hogy egy azon iskola diákjai. Még a házuk sem közös, ezt is észrevettem, de öröm látni, hogy mégis segített egyik a másikon. - Na jó, lássuk mivel is van dolgunk - húzom elő a pálcám és először egy bűbáj segítségével gyorsan megszárítom a lány ruháját, hogy ne dideregjen - Leesett. Honnan? - nézek a lányra barátságos, nyílt és őszintén kíváncsi tekintettel - Nyugodtan elmondhatja - biztatom, mert úgy látom mintha tartana tőlem - A fájdalmat könnyen tudom csillapítani, de, hogy tökéletesen meggyógyíthassam tudni szeretném, hogy mi történt pontosan - mondom jó szándékúan de azért komoly hangon. Nem szeretném félre kezelni - Köt a titoktartás - teszem még hozzá, hátha ez segít megnyílnia. Tanárként persze szabhatok ki ilyen esetben is büntetést vagy effélét, de ennek nem vagyok híve és inkább szeretném egészségesen és mosolyogva elengedni. A korán belénk plántált félelmeink miatt nem merünk orvoshoz járni vagy mentőt hívni. Ha pedig megtesszük, sokszor nem mondjuk el mink is fáj vagy mi történt velünk, mert biztos találnak valamit, vagy csak még nagyobb bajunk és fájdalmaink lesznek. Ez igaz, főleg ha azt kell találgatnia az orvosnak, hogy vajon mi lehet a bajunk. Sokszor a felesleges vizsgálatok fájdalmasabbak, mint ha a kezelést célirányosan végezhetjük. Fontos a gyógyító-beteg közti bizalom. Ez az alapja mindennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Tanítás, kutatás, gyógyítás és most még a szerelem is mindezek tetejébe? Na azt már nem! Azt hiszem kicsit túl sok lenne ez egyszerre. Ebben az új tanévben kicsit lazábbra veszem a gyeplőt. Nem tartom olyan szorosan, mert azt hiszem beleroppanok. Porcelánbaba kinézetem ellenére erősnek tartom magam, de mindennek van épeszű határa. A vizsgákat az előző év végén már pont emiatt nem tartottam meg egyik évfolyamban sem. Csupán az órai jelenlét és a dolgozatok jegyeire zártam a diákokat. Nem okozott ez semmi fennakadást. A kutatásom még mindig az anyag és adatgyűjtés fázisában van, s mivel még az özveggyel nem sikerült megbeszélnem a verseskötet helyzete is a levegőben lóg. Mindent a maga idejében! Pár hónap ide vagy oda nem számít. Főleg, hogy a napló évek óta porosodott abban a raktárban ott a Könyvtár mögött. Tanítás nem lévén mára plusz éjszakai műszakot vállaltam a Gyengélkedőn. Van időm és nincs dolgom. Legalábbis, ha innen nézzük nincs. Lex az orvosi szoba ablakában heverészik. Mostanában le szoktam hozni magammal. Kicsit ebben is renitenskedem. Egy macska nem megszokott az ilyen helyeken. Viszont rávetettem egy erős fertőtlenítő és allergiagátló bűbájt. Tiszta az én kedves Alekszejem, mint a frissen hullott hó. Így már nyugodt lélekkel mondhatom nincs ok vele kapcsolatban aggodalomra. Sőt, néha még terápiás, nyugtató, vérnyomás, fájdalom és ijedség csökkentőként is remekül teljesít. A nap fénye melegíti a bundáját míg le nem bukik a horizont mögé, hogy azután a csendesnek ígérkező este sötétsége fesse homályos szürkére a szőrét. Az asztalomnál ülök és egy kicsit olvasgatok. A könyvem a köveket taglalja erejük szerint. A gránát van soron. Szépséges vörös színkavalkád és megannyi nagyszerű energia. A képek és a szócikkek magukért beszélnek: ..."A pirop színe mint a vér. Sötét vörös, néha már-már feketébe hajló. Belső tüzében barnás, narancsos árnyalatokkal hívogat. Ereje sokrétű. Segíti a vér oxigén felvételét, erősíti a szívet, regenerálja az immunrendszert. Színe veszély esetén megváltozik. Az almandin színe bíbor. Lilásvörös, enyhén kékes és rózsaszínes árnyalatokkal tüzében. Már nem olyan szorosan kötődik a gyökér csakrához, mint az előbb említett pirop vagy más néven Cseh gránát. Ő már a korona csakrához is húz, ezért egyszerre serkenti a testet és a szellemet"... Olvasom átszellemülten és szinte megelevenednek előttem a leírt szavak. Számomra a piropok hatalma vöröses sugarakkal tarkított, pulzáló fényburok megjelenésével mutatkozik meg. Míg az almandinok egy lágyan hullámzó aurát engednek látnom. De ez a sor még igen hosszú, ahogyan a gránátok is még rengeteg fajtában jelennek meg, mint a zöld grosszulár más néven egres gránát, a fahéj szín hesszonit, vagy a rózsás vörös rodolit. Egészen magával ragad az olvasott sorokból sugárzó melegség. Szeretem ezt a nemeskő csoportot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már épp a demantoidnál tartok, amikor Lex fülét-farkát kíváncsian felcsapva leugrik mellém és még mielőtt léphetnék kislisszol a kórterembe. Ekkor hallom meg a lány hangját, aki elé macskám lecövekelt. - Jó estét! Pesze, jöjjön csak! - mondom és közelebb sétálok a lányhoz. Látom és hangjából hallom is, hogy izgul. Senki sem jó kedvéből jön ide, ráadásul ilyen későn pláne nem. Szóval biztosan jó oka van rá, amit igyekszem mielőbb megtudakolni tőle. - Strakhova gyógyító vagyok. Téged hogy hívnak? - kérdezem és biztató de lágy mosollyal a vizsgáló felé mutatok, hogy ott beszélgethessünk tovább. Ha kész követni, akkor elindulok és odabenn a kis tiszta fehér helységben leülve egy székre egy asztal mellett folytatom tovább - Miben segíthetek? Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - idézem mint mindig, úgy most is kedvenc mugli sorozatomat. Nem várom, hogy bárki is felismerje, de már hozzám nőtt ez a mondat. Azt hiszem lassan mondhatom védjegyemnek. Kíváncsi tekintettel nézek tehát most a lányra és várom, hogy beavasson jöttének okába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Szeretem az ilyen bájosan cserfes lánykákat, akikből nem harapó vagy kombinált fogóval kell kihúzni pár mondatot. Mesélnek és nyitottak a kommunikációra. A tüsszentés témájával lám sikerült a velem szemben kutató kisasszonyt is megnyitnom. Mosolyogva hallgatom és néha hozzáfűzök pár szót az általa elmondottakhoz. Aztán jön a kérdésem, ami komolyra fordítja a szót. Érdeklődve várom a választ arra, hogy szerinte hol a lélek. Közben felvetem a kakaó ötletét, ami nem csak a testünket melegíti át majd. - Egészségünkre! - emelem bögrémet és szép lassan kortyolgatom a forró italt, míg a lány kifejti nézetét. - Nagyon érdekes ez a gondolat és azt hiszem van benne igazság. Ön nagyon bölcs és sokat segített most nekem - mosolygok kedvesen és egyetértően bólintok - Tudja a köveknek elméletben nincs a mi felfogásunk szerint lelke, de például hasonlóan ahhoz, ahogyan ön leírta most a lelket körülöttük is van efféle "aura" és minden kő, a legkisebb morzsától a több ezer karátos csoda darabokig rendelkezik ugyanazzal az erővel, ami átjárja - mesélem lelkes izgalommal. Közben belelapozok a kötetbe magam előtt, majd odafordítom neki, hogy lássa miket is írnak benne. - Szerintem ők sem tudják pontosan és csak körüljárják a témát - nevetek fel egy kicsit komiszan, hiszen ez a diplomatikus mód olyan jellemző a tudományos világ még eddig fel nem tárt titkairól való ismeretanyag megosztására - Szerintem a lélek a szívben, az agyban és test minden sejtjében ott van. De a kutatónak nem szabad a saját nézeteiben bíznia. Objektívnek kell maradnia, hogy a legtisztábban láthassa a dolgokat - összegzem véleményemet és kortyolgatni kezdem a kakaót elgondolkozva. Talán azért nem jutok tovább, mert nem tudom követni a most adott tanácsomat. Túlságosan elragadott az a furcsa vágyakozó szomorúság, amit a naplóban olvasott sorok keltettek bennem. Esténként azzal alszom el és reggel azokra ébredek, amiket az elhunyt kollegina írt le évekkel ezelőtt. Ennyire elvesztettem volna az objektivitásomat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Benn a vizsgálóban ő felül az ágyra és nem kertel. Pont így fogalmazza meg ő maga is azt, hogy nyíltan elmondja mire gyanakszik. Vagyis inkább, hogy mitől tart. - Közösült az elmúlt időszakban, ami miatt erre alapozza a feltevését? - én sem látom értelmét körözni a téma körül, mint macska a forró kása körül. Tehát lényegre törő kérdéseket teszek fel. Legyenek azok bármilyen magánjellegűek, vagy privátok. - Kérem feküdjön le és tegye szabaddá az alhasi területet - mutatok az asztalon hosszában végig, majd először áttapintom a területet - Hány napja késik a menstruációja? - tudakolom, majd pálcámmal is átpásztázom a medencéjét. Elváltozást nem jelez a diagnosztizáló bűbáj, ezért más úton igyekszem megbizonyosodni arról, hogy terhes-e a fiatal lány vagy sem. Jelzem neki, hogy nyugodtan üljön fel és igazgassa meg a ruháját, míg én kartont nyitok neki és lejegyzem korábban megtudott nevét és a vizsgálatokat, amiket az imént elvégeztem. - Nos, több módon is a végére járhatunk a dolognak - kelek fel asztalomtól és az egyik üvegezett szekrényből leveszek egy dobozt és egy fiolát - Menjünk biztosra. Ez itt - mutatom fel a dobozt - egy mugli terhességi teszt. Ez pedig egy szintén ugyanerre a célra szolgáló bájital. Mindkettőt csinálja meg kérem holnap reggel, az első vizeletéből. Ez azért fontos mert abban a legmagasabb annak a hormonnak a szintje ami már korai stádiumban jelzi, ha ön várandós lenne - nyújtom át neki a két indikációs eszközt. - Mindkettőhöz van használati útmutató. Az eredmény fényében lesz értelme további vizsgálatoknak és a majdani döntésnek. Ha ez egyáltalán szükséges. Ugyanis előfordulhat, hogy ön ugyan tüneteket mutat, de valójában nem fejlődik semmiféle magzat a méhében. Egyelőre ne aggódjon. Holnap este megint én ügyelek. Jöjjön vissza és megbeszéljük a továbbiakat - mondom és biztos vagyok benne, hogy akkor többet tudok már majd segíteni. Na meg abban is, hogy neki is kényelmesebb lesz ez a fajta diszkrét hozzáállás. Az ő helyzetében és korában a társai és a társadalom szemében sem nagy dicsőség babát várni. Sok tekintetben ön sorsrontás tud lenni egy elhamarkodott anyaság. Ezért sem mindegy miként kezeli majd a helyzetet, ha egyáltalán kell bármit is kezelni. Elvetetheti, hiszen még igen korai szakaszban lehet, hiszen a diagnoszta igézet sem mutatott ki semmit. Örökbe adhatja és persze dönthet úgy is, hogy megtartja és felnevelheti. Mind nehéz út, de mindnek megvan a maga létjogosultsága. De lehet megkönnyebbülten lélegzik majd fel. Meglátjuk holnap este mi lesz aktuális ezekből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Mivel a leányzó nyílt volt hozzám és őszinte, így könnyű dolgom van vele. Segíteni csak annyit tudok egyelőre, hogy alapvető vizsgálatokat végzek rajta. Ám ezek nem vezetnek diagnózishoz. Ezért önellenőrző eszközöket keresek számára. Kétféle teszttel tudtam ellátni, de még mindig aggódni látom. Lex, aki mindeddig békésen ült háttal nekünk az ajtóban most felugrik a vizsgáló ágyra a lány mellé és úgy néz rá, mint aki meg akarja nyugtatni. - Bocsánat, szeret úgy viselkedni, mint egy terápiás szakértő - jegyzem meg mosolyogva és közben elrakom a kartonját az irattartó polcra, majd kezet mosok. Közben a kis hölgy kérdez tőlem. Pár pillanatot gondolkozom és elmémben egyeztetem a szimptómáit. - Az emberi test különös dolgokat képes produkálni. Ezért akár lehet a kimerültség is a ludas, de azt hiszem ezt majd a tesztek eredményének fényében tudjuk eldönteni a legbiztosabban - felelem végül diplomatikusan. Nem fogom feleslegesen sem megrémíteni, sem legördíteni a követ a szívéről. Ha kimerült az persze sokkal könnyebben lesz majd kezelhető, mint egy terhesség, de én azért vagyok, hogy bármelyik eset is áll fenn, abban segítsem. Meggyógyítsam vagy épp támogassam.  - Holnap már többet fogunk tudni - bólintok biztatón - Akkor, várom holnap este ugyanitt - mondom és kifelé haladva kísérem távoztában. Szép lassú léptekkel hagyjuk el a vizsgálót  - Bármivel is állunk szemben, találunk rá megoldást! - mosolygok rá és lábunk mellé pillantva látom, hogy Lex a nyomunkba szegődött. Lehet tényleg megteszem terápiás segédemnek. Tanulmányok bizonyítják, hogy az állatok jelenléte jó hatással van a betegekre. Macskám kicsit még továbbslattyog a lány után, majd hátranéz felém. Leguggolok, mire visszanyargal hozzám. Felkapom és együtt térünk vissza az ügyeleti szobába, hogy együtt töltsük el az előttünk álló éjszakát. Eseménymentesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy újabb csendes ügyelet. Egy újabb virrasztással kecsegtető éjszaka. Ez áll előttem és egy megbeszélt kontroll. A tegnapi fiatal Rellonos lányt várom vissza. Nem tudom mi lett az eredmény, de azért miután sikerült pár órát aludnom utánanéztem a lehetőségeinek, így bármire fel vagyok készülve. Megint olvasgatással múlatom az ilyenkor lassan telő perceket. Most a Hematit van soron. A vér köve, ahogy többen nevezik gemmológus körökben. Már épp belemerülnék a sorokba, amikor Lex jelzi, hogy érkezett valaki. Kimegyek elé és örömmel látom, hogy a lány jött tényleg vissza. Köszönünk egymásnak, majd miután beértünk a vizsgálóba ő felül a betegágyra és macskám azonnal mellé pattan - Persze, simogasd csak nyugodtan - mosolygok a párosra. A fiatal lány arcát látva jól jön neki az én Dali képű szőrpamacsom simogatása, hogy megnyugtassa. Sejtem, hogy miért. Elém tartja a mugli tesztet, rátérve a lényegre. - Igen ez határozottan pozitív - mondom őszintén de nyugodt hangon. Nem kell a pánik, ez nem a világ vége. Ezután átnyújtja a bájitalos flaskát is, ami szintén egyértelműen pozitív eredményt mutat. - Ez szintén azt jelzi, hogy ön várandós - bólintok, ahogy látom a színkódot az üvegcse oldalán - Méghozzá nagyjából egy-három hét között lehet a teszt szerint - magyarázom és mutatom meg neki is mi alapján mondom ezt neki. A varázsvilág tesztje ebből a szempontból kicsit talán fejlettebb, mert behatárolja a magzat korát. - Nos, lássuk csak - veszek mély levegőt és a lány szemébe nézek saját kékjeimmel próbálva megnyugtatni - Mivel fiatal vagy és előtted az egész élet így kezdem a legdrasztikusabbtól visszafelé - jelentem ki határozottan. Felesleges finomkodnom, ő nem annak a fajtának tűnik, aki a tények elkenésétől jobban érezné magát - Tehát, elvetetheted egy egyszerű főzettel és egy hét ágynyugalom után vissza is térhetsz a mindennapi teendőidhez. Aztán ott az örökbefogadás, annak titkos vagy nyitott változatában. A zártnál nem ismernéd meg a családot akihez a pici kerül, míg a nyitott esetén bizonyos fokig része lehetsz az életének - vázolom fel nagy vonalakban a különbséget. Ha ezt választja úgyis részletesen meg fogjuk majd ezt még beszélni. Ezért nem is fecsérlek rá több szót - És végül úgy is dönthetsz, hogy megtartod és te magad neveled fel egyedül, vagy a családod segítségével - zárom szavaimat és nem jegyzem meg, csak magamban, hogy az apát kár is lenne említenem, hiszen ha most nincs itt, lehet később sem lesz. Bár ne így lenne. Ennek a lánynak most támaszokra lesz szüksége, akik átsegítik ezen a nehéz időszakon. Bármit is válasszon. A magam észéről én mellette fogok állni, amennyire hagyja és etikailag lehetőségeim engedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Észrevétlenül, de direkt váltottam tegezésre. Lehet neki fel sem tűnt, ami nem is baj, annál jobb minél simább a kommunikáció irányítása. Mivel a magzata elvetetését azonnal hárította így jobb, ha minél szorosabb gyógyító-páciens kapcsolatot alakítok ki vele. A bizalom fontos. Ennek egyik módja a közvetlenebb, de továbbra is tárgyilagos és őszinte beszédmód. - A család fontos éppannyira mint a szerelem. Szükséged lesz egy stabil háttérre, akik támogatnak. Egy kicsi emberke növekszik benned, de ezt te nagyon jól tudod - mosolygok rá biztatóan - A nagyszüleire és az apjára is szüksége lesz a kicsinek és joga is van minden érintett félnek tudni róla, hogy mi is a helyzet - mondom ítélkezéstől mentes hangon, miközben odahúzok el egy széket és leülök hozzá - Nem fárasztasz. Az a dolgom, hogy én is egyfajta hátteret adjak számodra. Gyógyítóként és tanárként fel kell hívnom a figyelmed a buktatókra, ónom kell a te és a kicsi egészségét és nem csak a fizikait. És ha ez azzal jár, hogy az éjszaki ügyelet azzal telik, hogy kivizsgállak és meghallgatlak, ám legyen - nézek rá nyugodt tekintettel. Aztán a feltett kérdésein gondolkozom. Gyorsan összeszámolok fejben pár dolgot. - Nem kell sok mindenen változtatni. Egyelőre azt javaslom úgy élj, ahogy eddig. Azt edd meg, amit kívánsz és minél kevesebbet aggódj. A vitaminokat zöldségek és gyümölcsök formájában vedd magadhoz. A mozgást úgy folytasd, mint eddig. Tehát ha mondjuk futottál vagy repültél azt a hatodik hónapig nyugodtan folytathatod, feltéve, hogy nincs gond egyik kontrollon sem és nem kviddicsezel, mert az a sérülésveszély miatt tiltólistás - felkelek és az egyik fiókból előveszek pár követ, majd egy pálcamozdulattal karkötőt varázsolok belőlük - Ezt viseld minden nap. Három naponta öt percet tartsd folyó víz alá, majd egy órára tedd ki a napra, majd ismét vedd vissza - nyújtom oda neki a kis ékszert - Rózsakvarc, ami segít a hangulatingadozásokat kisimítani, kalcedon, ami a nyirokkeringésedet támogatja, larimar a folyadék háztartásod egyensúlyban tartásáért és végül egy kis hematit a hányás ellen és a vérkép javításához - mutatok végig a köveken, amik szép egymásutánban következnek. Rózsaszín, halványkék, tengerkék és fémes szürke színeivel még divatosan is mutat majd a csuklóján. Ezután még ellátom őt néhány hasznos tanáccsal és ha nincs további kérdése nyugodt szívvel engedem el őt pihenni. Elég késő lett már ugyanis. Lex nehezen akar kimászni az öléből. A piszok fráter odavan a birizgálásért. Nem hétköznapi macska, ő élvezi és ki is követeli a napi simogatás adagját, amit úgy fest azért most csak megkapott. Miután ismét csend költözik a gyengélkedőre én nekilátok, hogy a lány kartonjába bevezessek mindent, ami a mai konzultáción történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő