Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bármi legyen is a férfi célja - az ingyen és bérmentve megszerzendő sütin túl, persze - elképesztően alakítja a bátor hősszerelmest, aki épp most kérte meg álmai asszonyának becses kacsóját. Komolyan, egy pillanatra még magam is elgyengülök tőle. Azonban amikor azt a körmönfont becenevet elsüti, azért leesik a papírtantusz és a vállába kell fúrnom az arcomat, mert elnevetem magam. Kívülről ez persze inkább egy meghatottság vezérelte mozdulatnak látszik, de annyi baj legyen. Jöhetnek az Oscar díjak, de még inkább az a bizonyos beígért sütemény. Főleg, ha megesik rajtunk az általam is, mint visszajáró kuncsaft által ismert pultos lány szíve és beveszi ezt a kis intermezzót. Nem mintha nem érdemelnénk mindketten olyan párt mint mi vagyunk, de azért mégis elég átlátszó, hogy egy tanárnő - és ki is? - közt ilyen elsöprő szerelem szövődjék, vagy érkezzék a semmiből. Bár azt is mondhatnánk angyal szállt le közénk és sugallta tetteinket. Minden esetre most, hogy immár rendeztem vonásaim és a szemeim könnytől - a nevetés okán természetesen - nedves fénnyel csillogtak elhúzódtam kicsit a férfiútól és úgy néztem rá, mint a világ legboldogabb és egyben legéhesebb nője. Ha ez nem csak valami fura, süteményre menő helyzetgyakorlat volna, hanem a valóság, akkor itt bizony csóknak illene jönnie. Ám, ha sajnos ez el is marad, hát beérem mással egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Chris (vőlegényem? )

Keze a derekamon, magához von, megemeli az állam, s ajkát már ott érzem az ajkamon. Ez csak színpadi csók! Ez csak színpadi csók! - ismételgetem magamban míg óvatosan oldal felé billentem fejem, de szám csak annyira mozdul meg, amennyire ő hagyja. A látszat mégis tökéletes, legalábbis nagyon remélem. Ekkor hallom meg a kislány hangját és akaratlanul belemosolygok a csókba, amitől az még élethűbbé válik. Ez már bizony az a rész, hogy ha álmodom, akkor nem akarok felébredni. Azonban lassan mégis kénytelen leszek. Ám mindaddig míg ez megtörténik kiélvezem minden milliszekundumát. Nem csókolóztam még, csak egyszer, és az is egy színjátszó szakkörös előadáson történt, még az iskolában, évekkel ezelőtt. Ahhoz képest egész magabiztosan reprodukálom a dolgot. Egyre csak az jár a fejemben, hogy milyen lehet akkor, amikor igazából csókol meg valakit az én névtelen vőlegényem. Egek! Nem vagyok normális, hogy ezt megtettem! De akkor sem tartanám magam annak, ha kihagyom. Azonban minden csoda véget ér egyszer. Elválunk egymástól, de nem tudom megállni, hogy egy valódi puszit ne adjak neki, mielőtt túl nagyra nőnek köztünk a távolság. Nem tudom mit fog gondolni, de nekem jól esik ennyit véteni a színpadiasság szabályai ellen. Tisztán fénylő, kérdésekkel és érzésekkel teli szemekkel nézek rá ezek után. Talán azt várom, hogy megszólaljon, vagy, hogy megkapjuk a süteményt, esetleg a tömegek ujjongása az ami miatt még lélegezni is csak szaggatottan tudok. Esetleg miatta és a történtek miatt. Fogalmam sincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sikerült picit meglepnem és kibillentenem a szerep biztos nyergéből, ahol mindeddig trónolt. Köszönete őszintén csengett, de csupán ennyi volt, mert ezután újfent felvette a játékos vőlegény álarcát. Reflektálva rá én is eképp cselekedtem és boldog-meghatott menyasszonya lettem. A pult előtt, immár sütemény kikérő pozícióban, karjával derekam körül kezdtem el nézelődni, válogatni. - Azt hiszem most nem, tudod milyen hűséges vagyok - mondom és direkt nem sandítok rá, nehogy ez buktasson le ádáz harcunk tetőfokán - Maradok a jól bevált karamell tortánál. Az a kedvencem és legalább olyan jól illik az alkalomhoz, mint a te csokis tortád Szívem - hajtom kicsit közelebb hozzá fejem, jelezvén, hogy én kiválasztottam mit is szeretnék enni. Abban azért valahol nagyon bízom, hogy egy-két falat közönség és színjáték nélküli elfogyasztása alatt megtudom, hogy ki ő és mi szél sodorta épp az én utamba. Ami azt illeti neveink kölcsönös ismerete sem lenne hátrány, mert a következő becézgetéskor fogom elnevetni magam, és úgy fürdünk bele a szent küldetésbe, mint kisgyerek a sártócsába. Az előzőnél is igen csak vissza kellett fognom magam, hogy csak mosollyá szelídítsem kitörni készülő kacagásomat. Talán valahol az az illúzió él bennem a szerelem szóbeli kifejezéséről, hogy nem megy át olyankor sem gügyögőbe az ember, hanem érzéseit a másik tiszteletével foglalja mondatokba. Például Násztya, kedvesem, vagy Ánjám, ilyesmi. Akár még a szimpla Szívem, Szerelmem megszólítások is nagyon jólesőek lehetnek. Nem tudom megtapasztalom-e valaha a valódi formáját mindennek, de ha nem, azért ez a kellemes, édes, bizarr-bohó színjáték is megteszi

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Nem tudok mit kezdeni ezzel a hőséggel. Azt nem állítom, hogy gyűlölöm, de, hogy nem vagyunk barátok az biztos. Szabályosan rosszul vagyok tőle, már ami a fizikális paramétereimet illeti. A szívem kalapál, szédelgek, hiába iszom, mint a gödény. Persze ami bemegy az távozik is belőlem test szerte, mindenhol és ez kellemetlen. Egész nap még a fehér talárom is szaunának tűnt, így imát mondtam, amikor végre levehettem. Egy kis zöld, ujjatlan lenvászon otthoni ruhában caplatok le a konyhába, hogy keverjek magamnak valami hűsítőt. Sok jég, sok sok sok jég, megannyi buborék. Némi édes és savanyú íz, megbolondítva mondjuk levendulával. Egy limonádé lesz ez, azt hiszem. Belépek a konyhába és köszönök a manóknak, már csak azért is, mert velük nem árt jóban lenni. Főleg, ha szeretek potya étkezéseket tartani, vagy csak úgy befutni egy innivalóért. Amint látom azonban nem én vagyok az egyetlen látogató. - Jó estét - köszönök oda a fiúnak aki már benn üldögél. Pár perc alatt összedobok egy liter limonádét, majd a szorgos manókat kikerülve ismét a diák felé veszem az irányt - Megengedi? - biccentek az asztal melletti másik székre. Ekkor jut eszembe, hogy poharat elfelejtettem hozni. A konyhás brigád egyik szemfüles tagja azonban észrevette a tévedésemet és már ugrott is két pohárral, amiket letett az asztalra. Hálás mosollyal köszönöm meg neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

 Pár vizsgalappal a kezemben lépek be a tanáriba. Feltett szándékom, hogy kijavítgassam őket a mai nap folyamán. Haladnom kell, hiszen ha hagyom felhalmozódni a sok tesztet és esszét, akkor nem jut időm semmi másra. Hajam lazán összekötve, öltözékemmel együtt a nyarat idézi. Combközépig érő farmerszoknya, hozzá egy halványkék, lening és egy kényelmes, fehér vászoncipő. Ehhez volt ma kedvem. Már akkor is az egyik írást olvastam, amikor megérkeztem, így mivel el is merültem az olvasottakban a hozzám szóló szavai kicsit váratlanul érnek. - Oh, helló! - viszonzom a köszönést felocsúdva - Ingyen süti híján ezt el is hiszem - mosolygok kedvesen, majd miután a kezét nyújtja ezt elfogadom és míg röviden de határozottan megrázom én is közlöm vele a nevem - Anastasia Strakhova, leginkább Ana vagy Anja - teszem még hozzá a becézési formát én is a mondat végére. Nem sejtem mit keres itt, de végtére is örülök, hogy látom. Érdekes élményben volt vele részem. Színjátszó szakkörös bakfis korom óta nem volt színpadi csókom. Másmilyen meg egyáltalán nem, de ez most mellékes persze. Szóval a neve Chris. Jó tudni, ha már megkérte a kezem. - Mi járatban erre? Esetleg a vendéglistát jöttél összeállítani velem az esküvőnkre Drágám? - szemtelenkedek egy kicsit miközben a saját asztalomhoz lépek és leteszem rá a mindeddig kezemben lévő lapokat és egy ametiszt geoda papírnehezékkel lesúlyozom őket. Furcsa időjárás van mostanság. Hirtelen támadnak szelek és ha nyitott ablakra rányitják az ajtót, a huzat akkora lesz, hogy a fejemet is majd levinné. Tehát fő az óvatosság. Nem szeretnék a gondatlan kezelés vétségébe esni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Néha, amikor belefáradok a szobám négy falának zártságába, le szoktam sétálni a faluba. Nézelődöm, betérek egy-egy boltba, vagy épp elszédelgek a piacra. Nincs ilyenkor konkrét célom, mégis távoztam már jó portékákkal megrakva éppúgy, mint üres kézzel. Az alkudozás a véremben van, talán az orosz részében, de egy biztos, hogy nagyon megy a dolog. Legalábbis régen ment. Azon ritka dolgok egyike volt ez és magának a piacra járásnak a rítusa, melyet apámmal anya halála után is időnként megtettünk. Odavolt a régi bakelit lemezekért, amik ma már retro néven futnak, azok az ő fiatalkorát jelentették. Ez a múlthoz való egyfajta ragaszkodás volt az, amit többek közt szerettem benne. Nekem is átadta a régi zenék szeretetét és azt a nézetet is osztottam vele, hogy azoknál a fekete lemezeknél nem szól jobban semmi. Nincs olyan mágikus vagy más új mugli technika, ami szebben visszaadná a rá rögzített zenét. Most épp azért kóborlok itt a vásárban, hogy egy pár új darabot szerezzek be és bővítsem apámtól nemrég megörökölt gyűjteményét. Azonban megakad a tekintetem egy ismerős arcon. Valahol láttam már azelőtt, ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy nem árt ha közbelépek, mielőtt kifosztja az a kufár aki előtt áll. - A helyében én azért nem adnám még a felét sem... - lépek oda a fiatalember mellé és szép halkan súgom oda neki intelmemet, hogy más - főleg az árus - ne hallhassa meg. Ezután úgy teszek mintha nagyon érdekelne egy régi olajlámpás és azt kezdem el nézegetni, nehogy szemet szúrjak az engem már jól ismerő kereskedőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A fiatalember megköszöni a kéretlen tanácsomat, amit én egy apró de annál kedvesebb mosollyal hálálok meg. Amolyan örülök, hogy segíthettem arcot vágok. Ezután rajta a kérdezés sora. - Meglehet - mondom tűnődve, miközben emlékeim közt keresem jellegzetes vonásait. Ritka az ilyen különleges arc és szempár kombináció. Úgy is mondhatnám annyira nem mindennapi, hogy megjegyzi az ember. Végül be is villan egy halvány kép. - Egyszer egy éjszakai klubba riasztottak, ott elláttam egy férfit, akinél allergiás reakciót váltott ki a vörös bor és a kagyló együttes fogyasztása - idézem magam elé a jelenetet. A zene hangos volt, a beteget körülvették a barátai, ott láttam ugyanezt a szempárt, csak akkor ijedt volt. Közben egy kis intermezzo alatt a fiatalember, kibékítend a kufárt vesz egy apró, hasztalan portékát, majd ismét rám figyel. - Tudja akkoriban mentőorvos voltam - egészítem ki mondandómat, ahogy a perifériámba beúszik az eladó alakja, aki szitkozódva pakol elfelé. A magam részéről már az imént visszatettem az olajlámpát. De nem emiatt fúj rám egy ideje, hanem mert olcsón vettem meg tőle olyat amiért sokat is kérhetett volna, ha van elég szemfüles. Egy ékszert vettem meg potom összegért lealkudva, amiben ő nem, de én azonnal megtaláltam a rejtett fémjelet. A női és gemmológusi lelemény már csak ilyen. Ettől függetlenül visszajárok hozzá, mert akadnak kincsei és mert szeretem bosszantani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Vannak olyan esetek, amiket az ember valamiért megjegyez, csak ahogy múlnak a napok, hetek, hónapok eldobozolja agyának hátsó sublótfiókjába. Na innen bányásztam most elő ezt az emléket. Nem minden nap találkozik a magam fajta ugyanis ennyi szép emberrel. Biztosan emiatt maradt meg bennem az a kivonulás. Mondjuk a beteg, nem volt akkor pont olyan szép, ahogy fuldokolva fetrengett a saját gyomortartalmában.. De túlélte és ez a lényeg. - Semmi baj - mosolygok rá vissza kicsit szégyellve magam - Már nekem sincs, tanár lett belőlem időközben - mondom és követem, ahogy arrébb lép, majd megállok úgy, hogy tőlem mindenki elférjen. A piac lassan azért csak zár és kezdenek egyre kevesebben is lenni. Az időjárás pedig igencsak kedvez az árusoknak és a vevőknek egyaránt. Kellemes meleg van és a nap is bőszen süt még. Rajtam is csak egy hosszú sötétkék nyári ruha van, meg vászoncipő. A hajamat pedig laza copfba fogtam a fejem tetején. Valahogy azt érzem nem kell feketét viselnem. Apa sem akarná és nincs is talán értelme, hiszen a gyászunkat a lelkünkben hordjuk. Azt színezi át és nem a külsőnket. Jó lett volna találni egy olyan lemezt, amit ő is szeretett és azt hallgatni este lefekvés előtt. De nem bánkódom, mert helyette egy olyan jelet kaptam a fiatalember személyében, ami nem csak rá, de a hivatásomra is emlékeztetett - Anastasia vagyok egyébként - nyújtom a kezem felé és ha elfogadja röviden megrázom - A helyi suliban tanítok nemeskövekkel való gyógyítást - magyarázom. Nem tudom mondana-e neki bármit a gemmológia vagy a mineropathológia szó, ezért nem is használom. Igazából első találkozáskor nem mindig nevezem nevén a tantárgyamat. Alkalom szüli, meg a megérzéseim.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Az élet hozza a változásokat, van aki ellenáll és szembeszáll velük, de én inkább próbáltam rugalmas lenni és igazodni hozzájuk. Anya halála derékba törhette volna a tanári karrieremet a varsói iskolában, de nem hagytam. Váltottam és mentős lettem. Ott is jött egy törés, de nem adtam fel és a hangom által adtam reményt, mint diszpécser. Ezután a sors ide vezetett és itt most újra tanár lehetek. Apa halála úgy hiszem megint új irányt mutat, mert immár megszűntem gyermeknek lenni. Már nincs kihez és hová mennem, de azok az értékek amikkel általuk gazdagabb lettem vezetnek tovább az utamon, amerre mennem kell. Ahogy anya mondta mindig "Mindenből a legjobbat kell kihozni" és én most is ezt teszem. A kezemet gyengéden megrázza a fiatalember, akinek immár a nevét is tudom. - Inkább unalmasnak hangozhat - nevetek fel szavai hallatán - Semmi vér, semmi szétloccsant agycafat, csak szép ásványok, amik jó hatással vannak az emberre és mi ezeknek az erejét fordítjuk a magunk javára - magyarázom mosolyogva, mert tudom egy korabeli férfinak az izgalmak, a pörgés lételeme - Mondjuk ha a pennával elvágod vagy megszúrod az ujjad - mutatok az általa frissen vett portékára - Azt mondom mosd le vízzel és tégy rá egy kis darabka gránát követ pár percre, mert tisztítja a vért és gyorsabban gyógyul általa a seb - javaslom őszinte hittel abban, amit mondok. Nagyon szeretem a tárgyamat és főleg a köveket. Kislány korom óta szólnak hozzám, így érthető a szerelmem irántuk. - Igazad van, menjünk - bólintok, mert én sem szeretném ha kipenderítenének minket innen az őrvarázslók -Fagyi? Remek ötlet! Vezess! - biztatom vidáman mosolyogva és már lelki szemeim előtt fel is villan a megpakolt tölcsér képe, ami pavlovi reflex módjára a kedvenc ízeimet hozza nyelvem hegyére. Karamell, áfonya, sajttorta, étcsokoládé...Nehéz lesz a választás, feltéve, hogy ezek bármelyike is szerepelni fog a kínálatban. Lassan sétálunk, igyekszem természetesen lépést tartani vele és míg odaérünk én is kérdezek tőle. - Mi járatban vagy a faluban, ha nem titok? - nézek rá érdeklődve és vidámságot sugárzó arccal. Egészen jó a kedvem. Valahogy megkönnyebbültem, hogy nincsenek már nyomasztó álmaim és gondolataim. A gyász hullámzása lassan elcsitulni látszik bennem. Első körben elengedtem az önvádat és igyekszem a reális emlékezésre. Ez segít.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő