Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán... lehet, hogy... jó, egészen biztos, hogy eltúloztam kicsit ezt. Tovább húztam a rétestésztát mint kellene. Mi történik ilyenkor? Elszakad, a megszakadt nem gyúrható újra össze, az már foltos marad. Vagy kijön a töltelék, vagy meg sem lehet vele pakolni és mehet a kukába. Nem vagyok oda a tényért, hogy ilyeneket tegyek, mint cukrász. Kicsit össze is kellett magam kapni és csak a földre bámultam amennyire le tudtam nézni ennyire közel hozzá.
- Tudom - igazából tudtam is meg nem is. Velem beszélte meg, én hívtam ide, persze nem magam miatt elsősorban. A lehetőségről meséltem, az tényleg nem élvezett prioritást, hogy én akkor is hazautazom, ha ő neki más dolga lenne. Ez már hagyomány, legalább kettő nagy ilyenre hazajövök. - És betartottad.
Ez is új valahol, nem csak sok olyan apróság, amik felgyűltek bennem. A versenyek, nagyon sokan vettek már körül, férfiak is, de egy-egy versenyt, eseményt vagy éppen próbálkozást alkalomért sem éltek túl. Volt aki a meccsem közepén veszett el. Ezek sokszor estek rosszul, mert nekem fontos dolgokat akartam megosztani, de végül letettem erről. És akkor itt van ő. Aki jött az üzletével, nem is én hívtam, nem is szóltam, hogy ott vagyok, de ő jött. Aztán ott volt az a második. Meg az a megnyitó, vagy a kaszinó. Mit csinálunk?
- Sosem kérdezted, hogy ismerem-e - vigyorogtam rá, szándékosan nem pedzegetve az anya és lánya dolgot. A nevelőanyám is csak rám mosolygott meg megsimogatta a hátam inkább. Mindig rám szokták hagyni, hogy azt mondhassak, amit szeretnék. Az igazat vagy sem. - Muszáj ezt fejtegetni? Ennél csak az rosszabb, ha előszeded a képeim - forgattam meg a szemeim, persze csak vicceltem. Nem szoktam magam szégyellni, és én sajnos pontosan jól tudom, hogy mi mennyire ismerjük egymást, és kicsoda volt akkor, hogy most ki azt nem igazán. Eugén olyan furcsa. De erről inkább becsuknám a szám, ami volt megtörtént, na. Végül megvártam még Mona előre ment és a kiscsikótól fel is egyenesedtem.
- Arra van egy teljesen frissen rendezett és elkészített box, a fiamé. Sosem jövök haza nélküle - néztem rá Bremzayra, aztán megkapaszkodtam az elkerítő fába és fel is léptem az alsóbb fokra úgy hajoltam előre a felsőre illegve ott, mintha muszáj lenne. - Azaz sosem jöttem, nem szoktam egyedül jönni, mással sem, hanem vele. És nem értik. De jó helyen van, ezt ő is tudja - vontam vállat, mintha ez olyan egyszerű lenne, pedig valahol nem az, akkor sem, ha én is szeretném, ha úgy lenne.
- A potenciális vevőkkel? Hangosak, témáraterelők és felvágósak - nevettem el magam. Valahol jó volt ez, de engem nem érintett különösen, inkább figyeltem a pacit, akit kinézett éppen. Tetszett, hogy nem úgy nézett ki, mint sok verseny miatt leéheztetett, csak izomrakott paci. Nem tesz az jót nekik.
- A körbevezetés jó, de cseles is. Mindegyik be van itt tanítva erre, kérj olyat, amivel kimozdul a normálból. Ha sántít, nem szófogadó, előbb kiderül - néztem rá oldalra, ahogy a kezemre feküdtem. - Mona nem az anyukám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Furcsa volt, nem kifejezetten kellemetlen, kerültem én már olyan helyzetben, és az nem ilyen. Mikor valahol rád nyitnak az egy fokkal van ez előtt, de még az sem az. De például mikor van egy megrendelésed gluténmentes süteményre és magallergiára, te mégis felhasználsz valami dió, mandula vagy mogyoró alapút, legyen az liszttől az ízesítésig bármi, na az. Az kellemetlen. És görcsösen javítandó. Itt értetlenül álltam, de azt hiszem a teljes kép nélkül egyelőre Eugén sem értené mi a helyzet, de ez a család dolog egy másik történet.
- Nem, nem érdekel - néztem rá, még kellően erősen is szorítva rá a kezére, mert én bizony megfogtam azt. Nincs itt szórakozás kérem, mi most lovazni jöttünk, nem nézegetni engem, vagy mást. Ez nem olyan, ami ebbe belefér, ő siet én meg szeretném ha hazaérne. Jó, na ez a kellemetlen kategória, emiatt egy kicsit érzem, mert nem szeretném hogy itt legyen és mégis. Azért vagyunk itt, mert itt a másik, közben ő a lovával lenne, én meg pontosan tudom ez milyen. Intek is a nevelőanyukámnak, hogy aztán mehessünk.
- Lovakat nézni - vontam meg a vállam, ahogy a kiscsikóra még visszanéztem, ahogy a tenyerembe szagolt párszor. Megvakargattam a nyakát és végül Bremzay mellé léptem, hogy felmásszak utána a kerítésre. nEm sZabAd, bAlesEtveSzélYes. Azon csak nevettem, hogy ezzel nem foglalkozik, meg sem lepett igazából, nem vártam mást azt hiszem. Néztem vele együtt a pacit, aztán csak akkor fordultam felé, mikor a kéréséhez indították a lovat.
- A nevelőanyukám, de olyan, mintha az anyukám lenne. Öt éves koromban anyám eldobott, apa elhozott és mikor Monával összejöttek, akkor Ő örökbefogadott. Kicsit fiatal lenne az anyukámnak, de azért - forgattam a kezem a levegőben, mert most fura lenne talán a nővéred van veled poént bedobni. Hallottam már azért, bár viccnek szánták de. De.