36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Harriet O. Wallace összes hozzászólása (34 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. október 3. 23:33 Ugrás a poszthoz

Emir
- az állófogadás -
#


Nem volt egyértelmű a válasza, kicsit mindig reméltem, hogy jön majd egy ilyen fordulat ezeken a partikon, meg valahol meg is nyugtat, hogy tényleg járnak még ide olyanok, akiket magával tud ragadni ez az egész. Kicsi voltam, de velem is így történt. A nevelőanyukám vitt magával, mert egy ismerőse lovat akart venni, és egy ilyen mérkőzés jó üzletkötő hely. Én meg csak figyeltem kis tizenéves fejjel a pályát, és szerelembe estem. Olyan kiábrándíthatatlanul. Se a sérülések, se a modorok, se az évek nem rontottak ezen.
- Tartalmas lehet - próbáltam jól reagálni, de aztán csak elnevettem magam. - Ne haragudj, fogalmam sincs hogy megy, kicsit olyan butának is érzem ebben magam. Azt hittem ezek külön vannak. Igazából csak a reklámos-fotózósat ismerem testközelből.
A vallomásom őszinte volt, mert tényleg, és ezzel is csak nem olyan régen találkoztam, mikor Bonnieval kellett pár fotóhoz pózolnunk. Kampányarcok vagyunk, vagy ilyesmi. Tény, hogy ő egy nagyon belevaló vörös, én meg tudok nagyon bájos lenni. Értem mit akartak velünk.
Azt kevésbé, mikor elkap a hév, hogy nem ütnek agyon egy kézre eső pezsgősüveggel. Most is csak elindult és a póló meg a ló, és így megszűnt minden, cső látás, fel sem tűnt, hogy az én baracklevem kicsit késik. Most már mindkettő, de egyelőre csak beszélek, mert jól esik; mert szeretek, és kicsit az is, hogy valakit érdekel is. Sokszor találkozom unott és érdektelen arcokkal, az meg tökre lelombozó. Vagy tudsz lelkesedi a másikkal, vagy a beszélgetést halálra ítélték.
- Nagyon kezesek tudnak lenni bizonyos idő után, de nem egyszerű velük - szögeztem le, ha már újdonságként kell jellemezni. - Bár szerintem egyes lófajokban is megvan ez a vadság, nagyon szeretem őket is, tüneményes és hihetetlenül okos állatok, sokszor én sem tudom mit kezdenék az enyém nélkül. Van hogy előrébb jár, mint én fejben - kocogtattam meg a halántékom jelképesen, hogy aztán vigyorogva visszadőljek az asztal szélének a testemmel.
- Oh, nem - ingattam meg a fejem kicsit zavartan és értetlenül is. Mármint elve valahol nagyon rendes, hogy szól - ilyennel se találkozom sűrűn -, másfelől nem teljesen értem. Nyilván nem a legnagyobb parti ez, meg ugye van baj a hangulattal is, de furcsa. Kicsit elgondolkodtató nem-e én tapostam már megint valaki lelkébe, szóval csak kutattam a szememmel egy darabig, majd elnéztem Emir után így megint az asztallal maradtam kettesben. Here we are Karen. Talán nem kéne erőltetnem a társas érintkezést.... már látom, hogy le leszek cseszve, hogy "nEm vAgY eLég SZocIálIs". Duh.
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. október 21. 22:13 Ugrás a poszthoz

Eugén
#


Hazudik, ebben egész biztos voltam, de nem vetem a szemére, még csak elő sem hozakodom hasonlóval, inkább olyan teátrálisan forgatom meg a szemeim, mintha azzal földeket lehetne mozgatni. De eszem ágában sem volt ebben rekedni, illetve most meg én nem mondok igazat. Sokszor tettem már meg, léptem is emberek lelkébe teljesen véletlenül, most egészen más volt a cél. Szándékosan.
Kérdezni akartam és hallgatni; elengedni őt és még szorosabban fogni. Ott lebegett előttem, hogy már önző lennék, ha nincs semmi, ha nincs körülmény, ha nem róla beszélnék. Mert akartam, hogy megöleljen, hogy közel legyen. De nem éreztem közben helyesnek, kicsit sem. Lassan, de magamban már kezdtem elfogadni. Fellángolás, vigasz, támasz. Nevezzük bárminek, aztán csak ott volt, még egyszer.
- Lehet, de jobb biztosan tudni. Hallani - javítottam ki magam, mert egy dolog az elképzelésben szentül hinni, és más, mikor valaki kimondja. Várakozó voltam, ahogy felnéztem rá, de mindkettőnket elterelt Mona. - Mindenki nagyon csinos - szóltam közbe kihajolva Eugén mögül, hogy aztán én is odasétáljak és köszönjek jó erősen megölelve őt. Szeretek hazajönni, pedig sokan azt várnák nem így van. Hogy nagy vagyok, hogy nem ép a családom, vagy bármi hasonló. Én ezt sosem éltem itt meg szerencsére.
- Mit? - néztem rá teljesen értetlenül, bár azt hiszem az ismeretségünkre célzott. Aztán a nevelőanyám még méregetett engem a pacihotel dolog után, rendesen égettek a szemei, de szerencsére. - Otthon? És nem jött?
A vállaim vonogattam kicsit a hajam itt ott megigazgatva és erősen meredtem az istállókra. Ne most. - Ezek szerint már nem kell bemutassalak újra a lovak alatt négykézláb mászó kiskölyöknek - utalt rám én meg értetlenül inkább elsétáltam mellette.
- Majd később elmesélem Kearneyt. Menjünk szerintem - javasoltam, ő pedig el is indult, ideje volt, amúgy se voltunk messze, hiszen méterekkel később már rá lehetett látni az első elkerített részre kiengedett pacikra. Volt egy fekete csikócska is szóval meg is álltam kicsit megnézni, de aztán a "terv" szerint csak haladtam, hogy igyekezhessünk. Én nem akarom senki idejét húzni, főleg így. Mona előre is ment mi meg kettesben haladhattunk, relatív, mert itt már jött a helyi erő. Csak velük nem foglalkoztam.
- Nem mindig ilyen lelkes vendégfogadó itt mindenki.
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. november 25. 00:35 Ugrás a poszthoz

Eugén
#


Talán... lehet, hogy... jó, egészen biztos, hogy eltúloztam kicsit ezt. Tovább húztam a rétestésztát mint kellene. Mi történik ilyenkor? Elszakad, a megszakadt nem gyúrható újra össze, az már foltos marad. Vagy kijön a töltelék, vagy meg sem lehet vele pakolni és mehet a kukába. Nem vagyok oda a tényért, hogy ilyeneket tegyek, mint cukrász. Kicsit össze is kellett magam kapni és csak a földre bámultam amennyire le tudtam nézni ennyire közel hozzá.
- Tudom - igazából tudtam is meg nem is. Velem beszélte meg, én hívtam ide, persze nem magam miatt elsősorban. A lehetőségről meséltem, az tényleg nem élvezett prioritást, hogy én akkor is hazautazom, ha ő neki más dolga lenne. Ez már hagyomány, legalább kettő nagy ilyenre hazajövök. - És betartottad.
Ez is új valahol, nem csak sok olyan apróság, amik felgyűltek bennem. A versenyek, nagyon sokan vettek már körül, férfiak is, de egy-egy versenyt, eseményt vagy éppen próbálkozást alkalomért sem éltek túl. Volt aki a meccsem közepén veszett el. Ezek sokszor estek rosszul, mert nekem fontos dolgokat akartam megosztani, de végül letettem erről. És akkor itt van ő. Aki jött az üzletével, nem is én hívtam, nem is szóltam, hogy ott vagyok, de ő jött. Aztán ott volt az a második. Meg az a megnyitó, vagy a kaszinó. Mit csinálunk?
- Sosem kérdezted, hogy ismerem-e - vigyorogtam rá, szándékosan nem pedzegetve az anya és lánya dolgot. A nevelőanyám is csak rám mosolygott meg megsimogatta a hátam inkább. Mindig rám szokták hagyni, hogy azt mondhassak, amit szeretnék. Az igazat vagy sem. - Muszáj ezt fejtegetni? Ennél csak az rosszabb, ha előszeded a képeim - forgattam meg a szemeim, persze csak vicceltem. Nem szoktam magam szégyellni, és én sajnos pontosan jól tudom, hogy mi mennyire ismerjük egymást, és kicsoda volt akkor, hogy most ki azt nem igazán. Eugén olyan furcsa. De erről inkább becsuknám a szám, ami volt megtörtént, na. Végül megvártam még Mona előre ment és a kiscsikótól fel is egyenesedtem.
- Arra van egy teljesen frissen rendezett és elkészített box, a fiamé. Sosem jövök haza nélküle - néztem rá Bremzayra, aztán megkapaszkodtam az elkerítő fába és fel is léptem az alsóbb fokra úgy hajoltam előre a felsőre illegve ott, mintha muszáj lenne. - Azaz sosem jöttem, nem szoktam egyedül jönni, mással sem, hanem vele. És nem értik. De jó helyen van, ezt ő is tudja - vontam vállat, mintha ez olyan egyszerű lenne, pedig valahol nem az, akkor sem, ha én is szeretném, ha úgy lenne.
- A potenciális vevőkkel? Hangosak, témáraterelők és felvágósak - nevettem el magam. Valahol jó volt ez, de engem nem érintett különösen, inkább figyeltem a pacit, akit kinézett éppen. Tetszett, hogy nem úgy nézett ki, mint sok verseny miatt leéheztetett, csak izomrakott paci. Nem tesz az jót nekik.
- A körbevezetés jó, de cseles is. Mindegyik be van itt tanítva erre, kérj olyat, amivel kimozdul a normálból. Ha sántít, nem szófogadó, előbb kiderül - néztem rá oldalra, ahogy a kezemre feküdtem. - Mona nem az anyukám.
Harriet O. Wallace
INAKTÍV



RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2020. január 4. 00:12 Ugrás a poszthoz

Eugén
#


Furcsa volt, nem kifejezetten kellemetlen, kerültem én már olyan helyzetben, és az nem ilyen. Mikor valahol rád nyitnak az egy fokkal van ez előtt, de még az sem az. De például mikor van egy megrendelésed gluténmentes süteményre és magallergiára, te mégis felhasználsz valami dió, mandula vagy mogyoró alapút, legyen az liszttől az ízesítésig bármi, na az. Az kellemetlen. És görcsösen javítandó. Itt értetlenül álltam, de azt hiszem a teljes kép nélkül egyelőre Eugén sem értené mi a helyzet, de ez a család dolog egy másik történet.
- Nem, nem érdekel - néztem rá, még kellően erősen is szorítva rá a kezére, mert én bizony megfogtam azt. Nincs itt szórakozás kérem, mi most lovazni jöttünk, nem nézegetni engem, vagy mást. Ez nem olyan, ami ebbe belefér, ő siet én meg szeretném ha hazaérne. Jó, na ez a kellemetlen kategória, emiatt egy kicsit érzem, mert nem szeretném hogy itt legyen és mégis. Azért vagyunk itt, mert itt a másik, közben ő a lovával lenne, én meg pontosan tudom ez milyen. Intek is a nevelőanyukámnak, hogy aztán mehessünk.
- Lovakat nézni - vontam meg a vállam, ahogy a kiscsikóra még visszanéztem, ahogy a tenyerembe szagolt párszor. Megvakargattam a nyakát és végül Bremzay mellé léptem, hogy felmásszak utána a kerítésre. nEm sZabAd, bAlesEtveSzélYes. Azon csak nevettem, hogy ezzel nem foglalkozik, meg sem lepett igazából, nem vártam mást azt hiszem. Néztem vele együtt a pacit, aztán csak akkor fordultam felé, mikor a kéréséhez indították a lovat.
- A nevelőanyukám, de olyan, mintha az anyukám lenne. Öt éves koromban anyám eldobott, apa elhozott és mikor Monával összejöttek, akkor Ő örökbefogadott. Kicsit fiatal lenne az anyukámnak, de azért - forgattam a kezem a levegőben, mert most fura lenne talán a nővéred van veled poént bedobni. Hallottam már azért, bár viccnek szánták de. De.
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2020. január 4. 00:14
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Harriet O. Wallace összes hozzászólása (34 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel