36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mitzinger Igor Bendegúz összes RPG hozzászólása (41 darab)

Oldalak: « 1 [2] Le
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 18:36 Ugrás a poszthoz


MiB & Duplo ♦ június 15. ♦ Misina


Nem féltettem se Duplot, se azt, amit a lánnyal közösen éltek. Nem hittem hogy gond lesz, vagy ha lenne, ne lehetne kezelni, így nem különösebben aggódtam a mai alkalom miatt. Ami néha megzavar, az inkább a kísértetiesen ismerős momentumok a múltból. Próbáltak már velünk hangot megtalálni, Duplo is komált egy-egy lányt, de ez azon eléggé túlment be kellett látnom. Hagytam őt emberekre, de sosem hosszú időre, de jól megvoltak, és az új kiskrapeknak is bizonyosan jó dolga lesz.
- Mindig dolgozom, ez nem áll meg, néha alvás közben sem - nevettem el magam, mert valahol elég vicces volt belegondolni, hogy az agyam akkor is alkot, mikor én pihennék. Sokszor keltem fel részletekkel, egy dallammal vagy éppen szövegrészlettel, mai aztán napokig nem hagyott nyugodni, még valami nem lett belőle. Most egy ideje már dolgozunk az új számokon, de én még nem érzem késznek ezt a csokrot, hiába szeretnék, ha rámondanám. Azt hiszem nekik már sok a válogatásom. Lesöpörtem ezt-azt az asztalról, nem vagyok mindig kedvenc a zenekaron belül, ha kívül sikerül is.
- Még kis formálható - mosolyodtam el, ahogy megérkeztünk és kénytelen voltam az intelmeket is kiosztani a kiugró Duplonak. Rákattintottam a pórázt, aztán elkísértük a lányt a bejáratig, ahol a kialakított kis részhez kattintottam a nagyfiút és ülésre intve beléptem a nő után. Fél szemem persze kifelé szegeztem, de elég csendben tűrte, hiába a sok ugatás és hangok. Csak szaglászott jelenleg, nagyon okos teremtés. És ha már kutyák. Fel is figyeltem az ölbe került új négylábúra.
- Szia öcskös, mizu - vakargattam meg, mire finoman rá is harapott a kezemre, még próbáltam eldönteni, hogy ez jó vagy rossz-e, de tényleg szép, és egészségesnek látszó. - El is vihetjük, vagy van még teendőd vele? - kérdeztem rá megsimogatva a fejét az ebnek, miután végre megszaglászott és hagyta.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 19:08 Ugrás a poszthoz


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


A hideg fel sem tűnt, amíg a kabátom alá nem fújt egy nagyobb löket és ki nem rázott a hideg. A tenyereimbe fújva összedörzsöltem a kezeim, az egyikben a póráz szárával, ahogy sétáltam a mancsos után. Ő élvezte a kint létet, a levegő meg azért valahol mindkettőnknek eléggé jót tesz. Teljesen el is bambultam, ameddig el nem kezdett rángatni és vonszolni a saját kutyám. Ritkán ugat rá emberekre, sőt, kifejezetten flegma és csendes, de most nem. Kicsit szaggatott léptekkel mentem utána, ameddig a tekintetem rá nem ragadt arra, akihez tudom, hogy tartott.
Az agyam lassabban kapcsolja össze a vizuális ingert, mint a hangot. Mert utóbbira borultam ki a sokkból valami érdemibe.
- A póráz végén - feleltem szinte azonnal, ahogy én is beértem őket, leginkább állva ott és csak nézve le. Nem, mást nem mondtam, meredtem rá, mert kérdést azt rengeteget tettem fel, üzenetben és hangpostának, az anyjának, aki szerintem jórészt felét érti annak, amit néha mondok neki, vagy éppen Bencének. Nem tudom az mondjuk hogy érne Frankiehez, de a lényeg ugyan az. A torkom kaparta valami, kényszeresen köhögtem fel a kezem végül zsebre csúsztatva. Voltak már kellemetlen eseteim, sok dolgot vágtak a fejemhez már. Mondjuk gyűrűt meg a saját nevem még soha. És amúgy fogalmam sincs mi a jó istent csináltam, mert bizony ezen kattogtam az első pár napban a legtöbbet. De nem tudom.
- Hogy vagy? - kérdeztem végül megtörve a csendet, csak nézve Duplot, aki szintén nem volt elragadtatva. Meg is értem. Egy út választ el a saját kapunktól. Itt van a nő, de nem nálunk. Nem otthon.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 4. 19:29 Ugrás a poszthoz


MiB ♦ I. hétvége, 3. nap ♦ Tomorrowland


Nagyon sokan, és ráfoghatnám a kutya kiszedésére, de nem vagyok hülye vagy hazug. Vannak pillanataim, amik kevésbé tiszták, ettől még hatalmas esetek voltak. Az én unokáim nem fogják elunni magukat a vacsoránál, mert a pókerpartik izgalmai a téma. Hát, mifelénk ez nem így megy. Bár azt nem mondom, hogy Bence bácsi háborús sztorijain nem borulna meg a kezükben az anyatej és aludnának nagyobbat, mint a disneymeséken. De mindenkinek megvan a maga keresztje.
- Akkor azt hiszem ez nem lett volna kérdés - húztam is ki magam, ahogy lassan elléptem az ágyig majd le is ültem a végébe. Ahhoz képest hol van meg mennyire mobilis ez a hely, elég pöpec szállásokat lehet találni. Nekem ezekre sosem volt időm, körül sem néztem igazán, mindig van közeli szálloda, ahol állják a kosztot, nem nagyon van min gondolkodni akkor sem, ha beleveszel a tömegbe. Külföldön ez meg ugyebár gyakori.
- Mert úgysem bírod ki addig - forgattam is meg a szemem, aztán kivártam még megtalálja a helyét véglegesen. Bár nem pont ilyen tervnek álltam az elejében, nagyon imponáló volt. Csak mondjuk csúsztassuk egy tíz percet. Ennyi, semmi több. Tovább már én sem bírnám. Férfi vagyok. - Dehogy érted - nyomtam csókot az arcára, még végre nyugton volt hajlandó maradni.
A kezeit fogva a tenyerébe néztem, még elmondtam mit is szeretnék. Arra amit mondott csak a facepalm mászott rám leginkább és elég szigorúan néztem rá fel. Am I a joke to you? De komolyan, ennyit néz ki belőlem? Azért kinőttem már bizonyos dolgokat, ez is eléggé távol áll tőlem. Ehhez nem lenne szükség rá, hogy becsukja a szemét!
- Még csukottabb legyen, mint a koncentrációs táborok - bólintottam nagyokat összepréselve a szám mielőtt hangosan felnevetnék. Kicsit vártam les-e, aztán mikor ez elmaradt benyúltam a hátsó zsebembe és kihúztam a kis papírtasakot. Nem vagyok a dobozok híve. Egyenesen a tenyerébe borítottam ki a gyűrűt, aztán rácsuktam az ujjaim.
- Na, mi ez?
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2019. december 29. 19:25 Ugrás a poszthoz


MiB ♦ november 19. ♦ Otthon


Aztán átölelhetnél: Ronda vicc volt, röhögjél!
Nem vagyok egy lelkizős típus, ha engem szétvet az ideg, akkor az rám van írva negyvenes betűmérettel, és nem kérdeznek. Jól is teszik, részben ezt érzem, másfelől aki megteheti, az fog, csak kivár. Most is ez zajlott, de nem beszélni volt kedvem, hanem válaszokat kapni. Basztam már el életemben sok mindent, és még ha adtam is a hülyét, tudtam miben léptem át a határt. De most? Nem. Fogalmam sem volt. Reggel minden a legnagyobb rendben, este meg a semmi várt. Aztán teltek a napok, én mostanra pedig ugyan azt éreztem, mint évekig. Mintha kergetnék valamit, mai lehet már nincs. Duplora figyeltem, de rágyújtani nem volt időm mert megfagytunk aztán ő megiramodott.
- Túl ügyes - már persze Duplo. A zsebembe visszamélyedt minden a hang hallatán, egyszerre voltam boldog és azt hiszem kétségbeesett is. És ezek helyett mit tettem? Megkérdeztem hogy van, mint akit semmi nem gátol vagy érdekel. De nem így volt, egyszerűen görcsben voltam és tejesen befeszülve ahogy elhúzva válaszolni kezdett. A szemem végig az arcát figyelte. A szemét, az ajka mozgását, a homlokán vagy az arcán görbülő ráncokat. Semmit nem tudtam még, csak azt, hogy láttam rajta valami rosszat, amit talán még egyszer sem eddig.
- Jól vagyunk, kicsit szétszórtan - simogattam meg a kutyát, aztán nem számítottam rá. Semmire, azt hittem állunk kínosan és majd lesz valahogy, de közelebb jött, én meg mint Bence, aki em ért hozzá álltam az ölelést nem tudva kezelni. Aztán átölelve jött ki egy mély sóhaj a fejem az övére hajtva ahogy megszorítottam.
- Ne csináld ezt többet. Bármi történt, ennyit nem ér.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 00:49 Ugrás a poszthoz

🌧🎀dash Grin
january

Péntek hajnal van. Én meg gyakorlatilag végre normális életet élek. Azt hiszem nem csináltam ilyet az elmúlt közel...hát, ne hazudjunk egymásnak de 20 évben biztosan, előtte meg egy pöcsfej voltam és kisfiú. Azt se mondanám normálisnak. Szóval nem tudom pontosan mit várhatnék vagy mit kéne tennem. elmenni a postára? Fizetni a számlákat magamnak nem csak megbízásokat adni a számlámhoz? Bevásárolni? Nem azt mondom, hogy ezeket sosem csináltam, de nagyon régen volt napirendi pont. Ahogy mondjuk a reggeli kelés is, de igyekszem, így például éjjel alszom. Aludnék, ha hagynák. Volt már kutyát levivős katasztrófa, ami muszáj volt, de amúgy sem alszom nyugodtan, mikor érzem, hogy egyedül vagyok a szobában, így már eleve nyögve fordultam az oldalamra, mire percekkel később hallottam a szapora lépteket, majd megdobott az ágy a lendülettől, amivel rá érkezett a nőm. Tudtam, hogy nem eldöntendő kérdése lesz és biztos nem az érdekli mennyi az idő.
- Én mindig, mi ebben az új - mondtam félig a takarónak amire rányomtam az arcom, félig neki, ahogy elfordultam és felnéztem a fölém magasodó nőre. Bár hiába a vigyorom, és szerintem a simítás a combjain, úgy érzem nem egy hullámon ülünk éppen. Igazából fogalmam sincs mi is történik, még félig lehet alszom, el is nyomtam egy ásítást, aztán néztem rá, hogy most mi is lesz, feltolva magam a kezemmel félig ülésbe közelebb húztam őt a jobbommal egy csókra, akkortájt jelent meg Duplo is, aki nyüszítve feküdt el az ágy mellett. Mást is felkeltettek ma?
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 00:56 Ugrás a poszthoz

🌧🎀dash Grin
january

- Ugye senki nem hányt össze semmit? - mert ez egy fontos kérdés. Eddig egyszer volt példa rá, hogy bárki másért keltsen fel. A kölyök kutyák sok szart összeesznek, csak mondom, és még Duplo is csak menekült. Másnap meg a kölyök fején ült. Ki érti ezt?
Nem különösebben vagyok félálomba gyors gondolkodó, néha a szám előbb is kel életre mint én. Erre mondjuk még sosem volt panasz, se így, se úgy. Most se hittem hogy lesz de azért egy kicsit elégedetlen morgás csak kint volt, ahogy végül elváltak az ajkaim az övétől, és most már nem olyan ködös tekintettel néztem rá. A fiam is berobogott, apjára ütött mondhatnám, a reakcióján fel is nevettem, csak utána néztem vissza a nőre már félig-meddig feltolva magam. De ugye ha rajtam ül igen nehéz az ágynál messzebb jutni. Ezzel se lenne bajom de a hanglejtésből is sejtettem, hogy mennyire más vonal ez most. Kicsit meg is lepett, ami talán ki is ült az arcomra.
- Zene? Te eddig ezen dolgoztál? - néztem az órámra a szekrényen, mert az egy dolog, hogy én elég könnyen alszom a mellettem doboló Ivánnál is, de ez még tőlem is sok kicsit. Mármint gondolom, akkor volt hangja. Bármilyen. Végül csak elmosolyodva még egyszer megsimogattam az arcát a kézfejemmel, aztán néztem rá, hogy ha rajtam ül, ez nem fog megtörténni.
- Persze hogy akarom. Csak nem jó helyen simogattam? - kérdeztem nevetve, ahogy végül sikerült alóla kiszerencsétlenkednem magam, eltűrve a hajam aztán csak ásítva elindultam ki.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:03 Ugrás a poszthoz

🌧🎀dash Grin
january

Ezt-azt. Nem hangzott biztatóan, de nem különösebben szoktam foglalkozni papírokkal, amit elől hagyok. Mármint mire írhatott? Valami szórólapra? Kit érdekel, amúgy sem járok bevásárolni. Kéne, de eddig nem voltam ez a fajta. Ha tehetném azt is hazarendelném, azt hiszem már lehet ilyet, azt ha vagy negyven kilót ott hagysz náluk összegben ingyen és mosolyogva adják a kezedbe a küszöbödön.
- Pedig de, mindig - néztem a szemébe, mert kétségtelenül fogalma sincs ennek a nőnek róla, mit hoz ki belőlem. Még így sem, hogy én itt tartok az életben ahol, vele. Pedig szerintem egyikünkből sem nézték ki, hasonlót se. Indítva a saját testvéreinkből. Jó, Bence szerint csak jön a pont majd mikor elbaszom, az ő húga már más eset, az egy hárpia. De nem fogom elbaszni, gyakorlatilag erről szólt az a fogadalom is, nem? Én annak veszem. - Nincs baj, kisszivárvány, csak megleptél, ennyi - mondtam neki, mire végül sikerült magam éber állapotba tenni, bár egy ásítás még oroszlánüvöltéssel vegyítve elhagyott engem, de vegyük ezt a hivatalos önébresztőmnek. Még lehajolva nyögtem a derekam miatt egyet majd megvakartam Duplo hátát és elindultam kifelé végre a szobából.
- Édes nő vagy, de ez nem érzék. Ez képesség, nem minden hős visel köpenyt - tártam el a kezeim már a folyosón a nappaliba menet. Kint meg is láttam a másik jómadarat, szeretem őt is, mindkét kölyök egy álom, és kicsit jobban érzem magam a ténytől is, hogy most itt vagyok és senkire nem kell rácsuknom az ajtót esténként vagy hívni valakit, esetleg áttestálnia  felelősségüket Frankiere.
- Akkor inkább leülök - gondolom, szóval a kanapéra dobva magam dőltem a támlának, majd a borostám megvakarva figyeltem mi fog történni.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:06 Ugrás a poszthoz

🌧🎀dash
january

Ez a hajnal tele van új dolgokkal, legalábbis ahogy tisztul a látásom és az érzékelésem, sorra jutok erre. Most nem csak a tényeket tekintve, hogy változnak a dolgok, amikre nem lehet azt mondani, hogy rossz irányba azért. Hanem magára a nőre is gondolok. Szerintem ha van bárki a környezetemben, akit keveset látni bármiben kellemetlenkedni, az ő. A zavarba jövetelére hirtelen egyéb példát mondani sem tudnék, de látom rajta, és nem értem miért történt. Annyira jó vagyok, hogy még ébren sem kell lennem? Ezt azért kétlem.
- Kicsit mindennel, de engedd is el - nyomtam egy csókot a homlokára még kicsit görnyedve felé az ágyunk mellett, majd már tényleg éberen, némi ásítással még ugyan, de nekiveselkedtem a háló elhagyásának. Nem mintha ez olyan könnyű lenne. Ha van hely, amit imádok, az az ágy, de tényleg. Életed legjobb részét abban töltöd, tevékenységfüggően. De hazudik, aki tagadja. Sok jó helyet és helyszínt meg tudsz jegyezni, ha már nem csak alvást nézünk, de megvan a feelingje a saját fészeknek. Kezdem magam többnek érezni, mint a korom...és másik B-s Mitzingernek ennyi szentimentalizmussal. Korán van.
- Mit is magyaráz meg? - kérdeztem meg már ledobva magam és egy párnával kiékelve az oldalam. Marley ugyan felnyüszített, amiért el lett lökve és drámaian úgy tett, mint aki leesett, így inkább átmászott mellém és a combomra nyomta a pofáját. Édes egy dög ő is. - Azon a  legegyszerűbb dolgozni, ha van ismerősöd - tártam el a kezem elég egyértelműen jelezve, hogy Iván akármekkora faszarc néha, ha meg van kérve a legodaadóbb zenész, Isti meg amúgy is mindig akar valamit, Dzsi meg bondinggol a nővel. Min is kéne aggódnom?
Tiéd minden figyelmem. Bár ezt nem kell mondjam, csak nézem őt, előbb a kezeire téved a szemem - nem mintha megkönnyítené a jelenésével, hogy bármi másra nézzek, mint amire tudnék -, az arcát, látom rajta, hogy nem csak felszabadultabb, de ettől még nem is feltétlenül boldog. Ezt egy számnál leginkább érzed, már ahogy elindul, aztán lassan felfogom a szöveget, vagy legalábbis elcsípem részenként. A kutyát vakaró kezem is lelassul aztán megáll, hogy az utolsó hümmögésig neki szenteljem minden figyelmem, de nem szólalok meg, mikor vége van sem.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:10 Ugrás a poszthoz

🌧🎀dash
january

Rengeteg tehetségem van, és ezt sosem fogják tőlem elvitatni. Mondhatnám magam polihisztornak, de azt olyan emberek teszik, akiknek az egójuk felesett a vérnyomásuk szintjére, arra, mikor valaki nem tekinti őket fontosnak. Ez rám nem jellemző, de elég sokoldalú vagyok. Ha éppen a nőt kell levenni a lábáról is, meg mikor rá kell bírni, hogy fejezze be a napi csellókottát. Ez igenis fontos, az apjával mélyen egyetértünk. Szerintem sok másban is értenénk, de még mindig nem érzem magam szülős gyereknek, már olyan kedvencnek, vágja mindenki. Nem az én szerepem.
- És tárt karokkal várnak - bárkiről legyen szó ez biztos, szerintem nem bízik eléggé vagy a munkájában vagy bennünk, egyik sem rózsás, nekünk se, de neki se. Kicsit ingatom is a fejem magam elé, ahogy megvakartam a kispajtást, Duplo meg rohamában addig kotort a kanapé felé még elnyúlt mellette és ő is idetolta a fejét. Mert kurvára elférünk. Ja nem, csak sóhajtva inkább a nőre néztem, eleinte inkább csak maga a zene meg úgy ő kötött le, férfi vagyok senki ne hibáztasson, abból is hallás után szerelmes általában. Így talán lecsúsztam kicsit az elejéről, de lehet hogy így kevésbé ütött akkorát? Nem tudom, igazából nem reagáltam rá, mert nem tudtam, kérdésem biztos lenne, de egy alkotót nem illik faggatni, ha megérted tudsz együtt élni a számával, és nyeltem a végére, mert azt hiszem, ha csak fele annyira érzem, az már bőven többet lemond miért kellett neki leírnia.
- Nekem? Mik nem történnek, és csellóval? - nevettem el magam, mert inkább oldani próbáltam az egészet, úgy láttam nem a bátorság meg határozottság öleli körbe, de érdekelt. Nagyon is.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:14 Ugrás a poszthoz

🌧🎀dash
january

Nem csak Igor vagyok, nem csak az Influx első ember és nem is csak egy celeb. Annál jóval több lettem az évek alatt, barát és testvér amúgy is, még ha egyesek tagadják is, de már férj is. Még ha nem is nézik ki belőlem ez sem csak a két szép szememért az enyém - azt hiszem. És szeretem, jó érzés minden ezzel járó jog és kötelesség is, az egyik éppen az, hogy hajnal háromkor kicsoszogok és nem pofázok, csak kivárom mit akar. Ha most elküldene boltba is ez lenne a feladatom. Csak több ruhában és egy bankkártyával.
Van az a pillanat az életben, mikor nem tudsz magadról. Ott vagy, tudod mi történik, hallod, de minden lelassul. Olyan mint egy fordított trip, amiből nem is igen van kiszállás. Nem eufória, inkább letaglózódás. De hogy ez a jó-e vagy sem, azt a végén tudod, vagy érzed a zsigereidben. Nekem nincs időm számot vetni, mert még ott tartok éppen mennyi mindent tett ide elénk, de hogy amúgy én vagyok és leszek a középpontban.
- Au - ezért nem vennék el egy boxolót. Fegyvert is lehet fogni a fejemhez, láttam és éreztem már hogy üt Bence neje, azt hiszem ezért más az ízlésünk. Nem díjazom, mikor fáj, legalábbis ezt a fajtát nem. Egész biztosan nem. És kár a csellóért is, én nagyon tudtam volna értékelni és jutalmazni azt is. Inkább előre dőlve nyúltam a nő után és odahúzva nyomtam csókot a homlokára, hogy aztán visszadőljek a morgó kutyák hallatán. Mert én egy használati cikk vagyok nekik. Párna!
- Figyelek én, hova gondolsz - forgattam is meg a szemem de csak mosolyogtam és néztem rá, végig a szám alatt a tekintetét kerestem. Meg utána is. Is. - Gyere ide - szólaltem meg kicsit meg is köszörülve a torkom.
Mitzinger Igor Bendegúz
INAKTÍV



RPG hsz: 43
Összes hsz: 55
Írta: 2020. június 4. 01:19 Ugrás a poszthoz

🌧🎀dash
january

Még ha azt hitte is, hogy neki kell súlyokat cipelni egyedül, hogy ő teszi ezt, nem kellene így lennie. Itt voltam, nem haragudtam rá, a csalódottságom se tartott sokáig, csak szomorú voltam, mikor elment. És inkább azt éreztem valami nincs meg,a miről azt hittem igen. Nem volt bátorsága, vagy ereje beszélni velem, nekem, rólunk, a történtekről. Mintha kevés lettem volna ehhez, azt hiszem, ha nem is a konkrét történteken rágódnék, a lefolyásán biztos, de valahogy az egész nem csak olyan, amit egyszer megtudsz, majd el is felejtesz. Ez ennél több.
- Sosem - forgattam meg a szemem, mintha nem is érteném a kijelentését. Igazából volt idő, mikor tudott volna, most fizikailag értve persze elsősorban. Azért elbújt benne egy Hulk, bárki mondjon bármit, nem fogom irigyelni, aki egyszer ki akarja majd rabolni. Nos, én ezért nem féltem őt úgy talán, meg a bizalom, hogy nem marad el és nem jár ott, ahol nem kéne. Ilyenkor nem értem a többi férjet. Már azokat, akikkel össze is találkozom. Sűrűn.
- Ismerj meg jobban - hajoltam előre, de aztán csak megtörtént, jött még egy adag az egészre, ami itt elindult. De boldog volt, láttam rajta, éreztem és ez jól esett, pont úgy, mint a gyerekeknek a meglepetésajándékok. a metafora rossz, de az érzelem hasonló. - Mindent is. Téged. Hogy érzed magad? azon túl, hogy ezt csinálod alvás helyett. Hiányzik valami?
Az utolsó kérdés nem feltétlen kapcsolódott a többihez, közben mégis. Már azóta fontolgatom, hogy elkezdte az első számot.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mitzinger Igor Bendegúz összes RPG hozzászólása (41 darab)

Oldalak: « 1 [2] Fel