My lark
Asszem nem bízott meg abban, mi is lehet az az ez is az is, amit összeírtam. Ha őszinte akarok lenni, magam sem tudom, nem gondolkoztam, csak csináltam, ami most egy kicsit ijesztően hat, ha belegondolok.
Nem gyakori nálam az ilyen, de egészen belevörösödök, mikor rácáfol az állításomra. Mármint, alig pár órája még együtt ziháltunk az összegyűrt lepedőn, most meg megjegyzi, hogy hiányoztam.
- Te is nekem - látom be végül apró bólogatásokkal, finoman az ajkába harapva, de nem akarom túllépni a saját határaink, mert abból mindig csak a baj van. Most is csak elfelejtődne az egész szám, lehet nem is lenne holnap reggel már a fejemben a dallam. - A keltéssel, vagy hogy miért keltettelek?
Még szórakozottan fel is nevetek, mert tudom, hogy nem ez az első alkalom, hogy felkeltem, de általában a szám... nem locsogni szokott, maradjunk ennyiben. Követem őt a folyosón pár lépésen át, aztán majdnem futva, de meg is előzöm, ez valami isten adta tehetségem, néha nagyon aktív tudok lenni.
- Vagy úgy, ez sokmindet megmagyaráz - bólogatok elégedett hümmögéssel, majd leülök, odébb tolva a fiamat.
- Jó döntés - veszem fel a gitárt, ami kicsit hideg is, lehet fel kellett volna venni egy pólót? Meh. Tudom, hogy sokat kellene még fejlődni, hogy ezzel bármire vigyem. Kéne egy demo meg minden szirszar, igazából nem is vagyok benne biztos, a papírt vagy a karriert akarom-e, én csak... szeretem, amit csinálok. - Az alaphoz igazából... lennének elképzeléseim, mit akarok hallani, nagyon nem... akusztikusban gondolkoztam.
Kicsit rágcsálom az ujjam, de aztán inkább belevágok, egyes részeken inkább csak a tenyeremmel dobolva mutatom az ütemet a gitáromon, nem játszom, mert nincs meg úgy a feelingje.