Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Duplo kicsit vehemens tud lenni. Na, nem velem szemben, nekem még azt is hagyta, hogy ráadjam a pulóvert, meg a napszemüveget, meg a múltkor beült mellém a kádba, de Igorral szemben néha kicsit olyan rebellis, mint aki nem teljesen ért egyet az ember terveivel. A kocsibaültetés is valahogy így zajlódhatott, gondolom.
- Jövök már, na! Ennyire sietünk? - kérdezem, de hagyom, hogy a derekam átkarolva megcsókoljon, a fejem hátravetve még el is vigyorodom utána egy kicsit, mielőtt végigsimizok a pofiján.
Végül behuppanok a kocsiba, meg bekötöm a biztonsági-övet is, mert nekem nem hiányzik, hogy a kocsi egész úton mást ne csináljon, mint sípoljon, meg vinnyogjon és mondja a magáét.
- Akár beugorhatsz te is, vagy mehetünk közösen, ahogy szeretnéd. Nem tudom, mennyire érsz rá ma. - Ez utóbbi egy állandó probléma az életünkben, ő kb folyton úton van, én meg igyekszem elfoglalni magamat. Ezért is szeretem annyira Duplót.
Igazából ez egy jó kérdés volt, vonok is rá egyet a vállamon, hogy hát a fene se tudja, miközben kibámulok az ablakon, a fejem az ajtónak biccentve. Nem
voltam soha egy nagy kocsiban utazós, elálmosodom tőle.
- Nem, voltam már bent egy párszor egyedül, szóval tudom, hogy ki jön velem haza - jegyzem meg, miközben egy kívülről ráragadt koszpöttyöt próbálok átugratni akadályokon a fejem kicsi mozgásaival. Nem vagyok bolond, természetesen. - Milyen messze van kocsival?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A helyi piacra azt mondják, hogy a legfinomabb sárgabarackot, nektarint és görögdinnyét találhatjuk itt. Sőt azt is, hogy a mugliknál terjesztett piros és sárga húsú darabok mellé még kék és zöld társaikat is meg lehet találni szezonálisan, így miután meglátogatom Jasminet, a kis hátizsákommal együtt a helyi piacra tartok.
A dinnyét elég hamar sikerül is megtalálnom, be is vásárolok, a táskámba rejtve a kis gyümölcsöt, aztán a barackok között kezdek el lelkesen válogatni, nem törődve a körülöttem foglalatoskodó és folyamatosan beszélgető emberekkel. Ekkor történik meg a baj, a mindenkit számomra érthető nyelvre fordító, nagyon drága karperec egy yolo megmozdulással a gyümölcs közé hullik, a csatja megadja magát, én pedig ezt észre sem veszem addig a pillanatig, míg rá nem kell jönnöm, hogy nem értek mindent. Csak a beszélgetések, teszem azt... felét, háromnegyedét.
- Oh shit, ne ne ne ne ne... - kezdek el nézegetni a karkötőm után, miközben többször is a csuklómra fogok, de nincsen ott. Hajajj. Szinte érzem, hogy hevesebben veszem a levegőt, ahogy körbepillantok, de sehol az ékszer. Az egyetlen magyarázat, hogy... a pultban van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Legközelebb talán jobban figyelek majd arra, hogy milyen állapotban vannak az értékeim, mert az a hirtelen stresszgombócot a gyomromban soha töbé nem akarom tapasztalni. Szinte beleszédültem a gondolatba, hogy vennem kell most egy új ilyen vackot, csupán azért, hogy szót tudjak érteni a barátaimmal, az iskolai tanáraimmal, a pasival, akivel együtt élek. Nem igazán nyugtat meg engem ez a külföld dolog.
Már kezdenék teljesen rágörcsölni a tényre, hogy nincs meg a karperec, mikor a sötétebb bőrű lány mellém lép és egy halálosan nyugodt mozdulattal kiemeli azt a sárga gyümölcsök közül.
- Te jó ég! Igen, köszönöm! - még én is hallom az akcentust a hangomon, ahogy kiveszem a kezéből és meg is ölelem hirtelen felindulásból, aztán a táskámba dobom a célját teljesíteni nem képes értéktárgyat. Gyorsan el is engedem a lányt, majd pár újabb barackot dobálok a táskába. A bácsi nem különösebben van elragadtatva tőlünk, folyamatosan mondogatja a magáét, hogy összefogdozzuk a portékát - a portrékra gondol? Én nem értem semmilyen képhez! - és milyen gonosz lányok vagyunk mi. Gyorsan ki is fizetem a sárga gyümölcsöket, majd a lány felé tartom a zacskót.
- Vegyél! Segítettél. Hálás vagyok - mosolygok rá, miközben igyekszem egyszerű mondatokat összerakni, amikre talán a válasz is van olyan egyszerű, hogy megértsem az ékszer nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy túl luxus és felesleges, de a saját fürdőszoba sosem az, főleg nem egy fesztiválon. Szóval a belépő egy dolog volt, nem olcsó, persze, a lakosztály már egy másik. Azért egy-két csajnak megtakarítottam pár kínos pillanatot, mert hagytam, hogy éjszaka itt zuhanyozzanak és ne a nagy közösben, ami gusztustalan tud lenni.
De ma hajnalban minden a legnagyobb rendben, ahogy állok a víz alatt, a teljes sörényemet ellepi a víz, én meg csak megrázom a fejemet, mint egy kutya, kiélvezve minden pillanatot, mielőtt visszatérnék a forgatagba. Csodás hely, egyszerűen szerelmes vagyok.
Jó, azért van, ami nem tökéletes. Az, hogy videóhívogatnom kell Mitzingert, miközben ő vagy ráér, vagy nem, az nem tökéletes, még a legkevésbé sem. Kicsit fel is szusszanok, mielőtt kilépek a víz alól és felrángatom még vizesen a trikóm. Kicsit túl üveg az ablaka a lakosztálynak máshoz.
De ahogy kilépek, meglátom a táskát a másik ágyon és egyből el is dobom az addig hajszárítgatós törcsit, majd körbenézek a szobában. Sehol senki. Creepy.
-  Mi a faszt képz... - kezdek rögtön neki, mielőtt felismerném a tetoválásokat, meg a retekrossz cigi illatát. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, majd széles mosollyal sietek oda és ölelem át hátulról, lelkesen, mielőtt átcsúsznék a karja alatt. - Szent szar, itt vagy! Hoogy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Volt már sokkal rosszabb fesztiválszezonom is. Mármint, komolyan, voltam tök egyedül a világ másik végén. Most is ez van, de akkor abban sem voltam biztos, hogy valaki majd megkeresi a hullámat. Most legalább erről van egy halványlila gőzöm. Igor baromira kiakadna, ha csak úgy eltűnnék és a nagyijának megint egyedül kéne buliznia, meg két kutyát hagynék a nyakára. Dolgozni ki fog?
Annyi életösztön viszont van bennem, hogy amint megláttam a táskát az ágyon, felhúztam az agyamat, mert mégis ki engedi meg magának, hogy csak úgy becuccol az ágyamra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül?
Igor. Ő olyan bátor. Szinte egyből realizálom is, majd lelkesen ugrom a hátának, hogy jól megöleljem.
- Cssssssss, örül, nem beszól! - csissegem le nagy lelkesen, majd elé kerülve bújok hozzá rendesen is, szorosan átölelve, jó mélyen beszívva az illatát. Csoda egy ember ez. - Öt óra van. Mégis hol a rákban lennék, ne haragudj? Ilyenkor már csak társasággal lehet menni, ha az ember nem akar minden szarba keveredni.
Szélesen elvigyorodva hagyom, hogy megemeljen, lelkesen viszonzom is a csókot, mind a két tenyerem az arcára simítva. Le se lehetne lőni, lelkesebb vagyok, mint ahogy azt illene.
- Be sem csatlakoztál a fürdőben. Szégyelld el magad. Pedig finom a víz. Miért nem szóltál, hogy jössz? - szakad fel belőlem egyik kérdés a másik után, miközben puszikkal borítom be az állát, meg a nyakát, majd miután letesz, mindkét alkarom jó büszkén emelem meg, jó magasra, hogy lássa. Na mi nincs rajtam? És ki kommunikált mégis hibátlanul? Na ki?
Azért inkább a kisszekrényhez lépek a karkötőért, majd ismét ránézek, kicsit meg is ringatva a csípőm.
- Kétágyas, külön alszol ma? - forgatom meg a szemem, majd kicsit felsóhajtva igyekszem lelassítani magam. Nem hiányzik, hogy valamit csak úgy eltörjek, vagy ilyesmi. - Biztos kimerültél. Nem lett volna muszáj ennyit utaznod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Oh! Igen, ennek mondjuk így több értelme van - bólogatok elég sűrűn, össze is préselve a szám, hogy hát erre gondolhattam volna, meg még rá is mutatok a nőre. Hát... legközelebb majd ezzel a plusz tudással futok neki a napnak. Már tudom milyen egy álszent. De milyen egy áll-szent?
Kell a gyógyír erre az állapotra, amiben ragadtam, nem akarok így élni, attól tartva, hogy bármihez érek is, majd atomjaira esik szét másodperceken belül.
- Öm... rendben - adok rá pozitív választ, de magamból kiindulva nem vagyok benne biztos, hogy ez az elég specifikus időtartam majd mindenképpen rendben lesz az életvitelemmel. Nem teszem szóvá, csak bólintok még párat.
Mondták már mások is, talán nem eléggé, mert így is vannak dolgok, amiket elkezdek és sosem fejezek be. Sorozatok, hangszerek, barátságok. Kellemetlen.
- Kösz, doki - mosolyodom el kissé. A legtöbb ember már elengedte volna a nyomorult esetemet annyival, hogy erre még nem volt precedens, így nem tudnak vele mit kezdeni. Ő meg itt volt és szívott velem, mintha muszáj lenne. Hálás voltam érte.
- Ja, nem kell feltétlenül kávénak lennie, nem iszom én sem, túlpörget. De itt az együtt kimozdulás... részére gondoltam főleg. Nem az ital milyenségére - próbálom kimagyarázni a helyzetet, de végül csak elfojtok egy frusztrált sóhajt. Inkább rámosolygok hálásan, miközben átveszem a lehető legóvatosabban a cuccokat. - Köszönöm még egyszer, Jasmine. Meglesz. Szép napot!
Még biccentek is, majd leteszem az asztalra a pénzt, amit neki raktam el, majd egy mosollyal elillanok a helyszínről. Nagyon remélem, hogy tényleg képes ezzel csinálni valamit. Velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Fogalmam sincs, mi a szart csináltam volna, ha nincs meg a kütyüm. Mármint, persze, vettem volna egy újat, de egész pontosan miből is? Megint mehettem volna  haza, anyámékhoz, szégyenszemre bevallani, hogy a második karperecemnek is kampec. Mentségemre szóljon, az elsőt azért offoltam ki, mert ráfröccsent az robbanó üst tartalma, én abban semmilyen kárt nem tettem.
Ellenben a bácsi a kedvünket asszem nem igazán fényezte, vagy emelte, a enyémet legalábbis semmiképpen. Folyamatosan mormog, meg morog, hiába öleltem meg a lányt, még akkor is csak dörmögött maga elé.
- Tényleg köszönöm. Drága, nem kell elhagynom - nézek a táskámba, biztos vagyok benne, hogy nem úgy fogalmazok, ahogy kéne, de kis szerencsével a lányka azért még megérti, hogy mit akarok kihozni belőle.
A lány fel is nevet, nem egészen értem miért, de egy széles, bátorító mosollyal nézek rá, felőlem annyit nevetgél, amennyit szeretne, mert ki sikerült húznia ma egy nagyon pocsék helyzetből.
- Amennyit jól esik - vonok egyet a vállamon, amúgy is rengeteget vettem, szinte már indokolatlanul sokat, de nem zavar, nagyon szeretem ezt a gyümölcsöt, szóval úgy érzem, majd csak el fog fogyni.
- Nincsen mit. Frances vagyok - mosolyogok rá, de nem nyújtok kezet, a barackok mellé nem hiszem, hogy még van erre kapacitása. - Merre mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem, neki már mennek, csak neked nem - grimaszolok, de a nevetése ragadós, mindig is az volt és szerintem az is marad, imádom őt. Éppen ezért gyorsan lazítok is az ölelésen, mert olyan tudok lenni, mint egy óriáskígyó, csak úgy hobbiból halálra szorítok valakit. Persze, még sosem próbáltam, de tudom, hogy képes lennék rá, így kicsit nyomasztó tud lenni. Hagytam már az emberen lila foltokat, nem voltam rá büszke. - Vagy egy idegen térség kórháza. Been there, buddy. Ne akard tudni.
Nagyon büszke vagyok a haladásra, amit elértem, szinte mindent értek, amit nekem mond, sőt, a mondataim is szerintem rendesen rakom össze, pedig isten lássa lelkem, nagyon rossz volt elkezdeni magyarul tanulni.
- Jobb. Nem kérdeznék ennyit -  nevetek fel, de azért tudnék mit kezdeni a helyzettel, ha csak úgy becsúszna mellém a forró víz alá. Jaj, nagyon is. El is mosolyodom szélesen, mikor az ajkai a homlokomhoz érnek, majd viszonzom azt a bizonyos csókot, közelebb simulva hozzá. Kicsit lefagyok a megszólalásra. Mármint, persze, ő is nagyon hiányzott, de nem... vagdostunk ilyeneket egymáshoz, ez így volt természetes. - Tudom. Itt vagy.
Hallom, ahogy összecsúsznak az ágyak, még a mozdulatot is érzékelem, de egy rossz szavam sincsen, élem, hogy itt van, velem, hogy a vizes pólómtól az övé is az lesz és érzem az illatát. Tényleg hiányzott, basszameg. - Öm, alvás? Észveszejtő, rég-láttalak-szex? Vagy csak mesélj, miért nem szóltál.
Fel is veszem a karkötőm, nem akarok lemaradni semmiről, amit mond, leülök az ágyra és várakozva pillantok fel rá, csillogó szemekkel.
- Mármint, persze, este érdekel Paul van Dyk és Armin van Buuren, de ők klasszikusok - szögezem le, mert ebből nem engedek, Armin még hazai is. Élem az embert. - Terveztél valamit? A VIP-n kívül, természetesen. Nem tudom. Függönyt?
Bökök az állammal az ablak felé, ami kb... egy fal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyesek megkérdőjelezik az etikai és morális alapját annak, hogy nekem még jogom van elszívni a házi cigim maradékát, közvetlenül az előtt, hogy belépnék az ajtón egy játszóházba. Mert hát, megbeszéltük, hogy a szokásos játszós délutánba én is becsatlakozom, Quinnek pedig hogy is mondhatnám azt, hogy nem. Szóval eltiportam a csikk maradékát és a kukába dobtam - ne gyulladj fel! - mielőtt beléptem volna, ahol találkoztam a kiscsaláddal.
- Mit is mondtál, mi a feltétel, hogy beengedjenek ide? Nadrág, ugye? - nézek kissé elbizonytalanodva a mellettem állóra, de aztán csak az összes fogam kivillantva vicsgyorgok a pultos nénire, aki azért csak-csak visszamosolyog rám. Megigazítom a gyűrűimet az ujjamon, valahogy még mindig idegen érzés, hogy rajtam vannak, de aztán el is kezdődik a nagy játszós délután és a labdatengerben fekve talán nem is annyira nyomasztó ez az egész.
Hagyom, hogy a labdatengerbe húzzon, fel is nevetek, az ujjaim végigszántanak pár gömbön, majd lebegek, de fogom Quinn kezét.
- Csak az nő fel, aki úgy dönt, fel akar nőni, kiscsillag - hunyom le a szemem, hagyom, hogy az arcomra kiüljön a mosoly, még nem akarok visszajönni a valóságba, pont jó itt nekem. - Tudtad, hogy a vidrák a tengerben így alszanak? Hogy ne sodorja el őket egymástól az áramlat.
Hallom a hangjáról a vigyort. Tudom, hogy boldog és ez engem is felvidít. Szeretek jó ember lenni, még ha nem is mindig sikerül.
- De a gyerekek nem ehetnek fagyit vacsira. Ugye, Manó? - nézek a kisfiúra, aki még mindig ugyanolyan lelkesen tud rám mosolyogni, pedig nem először látom. Bírom a kölyköt. Meg is rázza a fejét, majd elbizonytalanodik. Ah, ne hagyj cserben, Manus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jó, volt, ahová nem engedtek be, mert "nincs rajtam nadrág". Pedig volt, jól össze is vesztünk - bólintok rá, mert a legnagyobb gondom az volt, hogy hiába kiabáltam hangosabban, attól még az öreg agyáig nem jutott el a tény, hogy én fel vagyok öltözve rendesen. Itt is csak furcsán néznek, de nem tudom, hogy az most a hajamnak szól, vagy a ruháimnak, vagy csak a teljes lényemnek.
Tagadhatatlan, hogy Quinn egyike azoknak, akikkel nem bánom, hogy tartom a kapcsolatot. Néha jó csak elszaladni vele a külvilág elől, mintha nem lenne holnap, hírnév, iskola, úgy leginkább semmi, csak az adott pillanat.
- Úgy valahogy - helyeselek, de a szemeim továbbra is csukva tartom, koncentrálok, óvatosan fogom a kezét az enyémbe. A balesetem óta mindenki annyira törékenynek látszik, akár a porcelán. Olyan, mint egy véget nem érő, nagyon pocsék trip. Hagyom, hogy közel húzzon, a kezem a hátán nyugtatom, a fejem a vállának billentem kicsit és mosolygok. Külső szemlélő számára akár még egy kissé morbid, de boldog családnak is tűnhetünk.
- Igazán csábító az ajánlat, milyen ízű a fagyi? - kérdezem kíváncsian, még el is nevetem magam a kisfiú kacsintásán, igazi kis törpe szívtipró, akit tuti nem tud majd senki elutasítani, ha nagyobb lesz.
- Hé, ez csalás! - pattanok fel rövid úton, kikepesztek nagy nehezen az árokból és már sietek is a hajó felé, elég gyorsan sprintelve, de vigyázva, hogy ne hagyjam le a kiskölyköt. Ami azt illeti, a megbűvölt kalózhajó nincs olyan messze, de asszem elég hamar ki is futok a szuszból a sprint mellett. Quinnt beérve rántok is egyet a melegítőnacin lefelé, egy nagyon felnőttes mozdulattal, majd felvinnyogva szaladok tovább. - Nem én voltam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rettenetesen aranyos ez a gyerek, van benne valami pimasz, de markáns, ami miatt nagyon is hajlasz rá, hogy tényleg hallgass rá. Kevés kisfiú mondhatja ezt el magáról, nem is vagyok oda értük, erőszakosak és nagyon undokak tudnak lenni az egész élettel is. Manó nem.
- Hát ez csodásan hangzik. Majd valamikor elhozom a pizsamámat, és akkor egész este nézhetünk mesét meg ehetünk fagyit, mert semmi más dolgom nem lesz, oké, pocok? - nézek a kisfiúra végül, nagy szemekkel, megszeppent mosollyal, kissé félsszel pillantva át Quinnre. Nem mintha attól tartottam volna, hogy ő nem megy bele, aludtam én már nála, rajta, vele, mindent is.
Azt viszont mindenki tudja rólam, hogy nem szeretek veszíteni. Nagyon nem, így minden megfontolás nélkül rántok egyet Quinn nadrágján, majd diadalmas sipítással szaladok tovább, mint egy hősies tengerimalac, felkapaszkodva a hajó menedékébe, a nevető Manó mellé.
- Ilyet nem szabad csinálni, csak azért csináltam, hogy megmutassam, mit nem szabad - bólogatok nagyokat a kisfiú felé, aztán jó magam is kardot rántok, hogy megvédjem magam. Még a tipikus vívó pózt is leutánzom, hasonlóan rá szegezve a kardot. - Egy igazi kalóz nem hátrál meg! Kék hajjal temessetek el!
Mert nem bízom el magam, csak neki rontok a karddal, szigorúan csak a fegyvert és jó, talán néha még a karját is eltalálva.
- Ennyit tudsz?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már lassan három napja, hogy fogtam Marley pórázát és kiléptem azon az ajtón. Nem mondom, hogy jobban érzem magam a ténytől, hogy eljöttem, sőt. De fogalmam sincs, hogy mi mást tehettem volna. Attól a pillanattól, hogy realizálódtak bennem dolgok ott, Quinnel, nem volt megállás a lejtőn lefelé. Szóval napok óta mást nem csinálok, mint öntöm magamba egyik Gint a másik után. Anya megkér, hogy vigyek ki egy tálca sört az egyik asztalhoz, meg egy frissen tekertet is, amit meg is teszek, hanyag mozdulattal, meg biccentéssel pakolok mindent az asztalra és vissza is térek a helyemre, a pulthoz. Anya megint elkezd arról beszélni, hogy szerinte nem megoldás, amit csinálok, mire ráemelem a tekintetem.
- Hou je mond! - reccsenek anyámra, aki kissé megilletődve néz rám, az esetek nagy többségében jóval kedvesebben közlöm, hogy legyen szíves elhallgatni, de most... nem megy.
Tekerek magamnak egy újabb cigit, fekete papírba, majd visszatámaszkodom a pultnak. Csak akkor figyelek fel ismét, mikor anyám kedélyesen üdvözöl valakit, aki válaszul nem ért semmit.
- Stella! - eszmélek fel és már át is vágok a helyiségen, kezemben két görögdinnyés tonikkal higított ginnel. - Egészségünkre. Dit is mijn vriend, Stella. Ő az anyám.
Ennyivel le is tudom a bemutatást, a nőre bökve, majd a lány kezébe nyomom a poharat, hozzá érintem a sajátom és egy gyors húzással le is küldöm.
- Korábban ideértél, mint gondoltam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

My tequila

Elég hamar sikerül beazonosítani a hangot, még ha ő nem is lát meg azonnal. Persze, nagy itt a tömeg ahhoz képest, hogy kávézó, büszkén mondom, hogy a környéken a miénk a legjobb. A legjobb kávék, a legolcsóbb csapolt sör, öt féle tonik és vág tíz fajta fű. Mindenki megtalálja, ami neki leginkább a kedvére tesz. Nekem csak az kellett, hogy messze legyek és minél gyorsabban, baj? Ezért is segítek anyának, de nem túl sokat, mert dühös rám, szerinte nem tükrözöm a családi vállalkozás szellemét. Na nem mondod, baszki?
- Gint. A holland már csak ilyen - vonom meg a vállamat, mert a nyelvünk olyan, mint egy csomó másik részeges szerelemgyereke. Nagyon beteg. A lányka integet anyámnak, aki cserébe nagyon furcsán néz, de aztán elmosolyodik kicsit. Ez azonnal lefagy, mikor rám néz, nem boldog tőlem.
- Majd mondd meg neki, hogy üdvözlöm - bólintok lassan, mert semmi bajom az otthoniakkal. Csak nem bírom tovább egy pillanattal sem egyedül, lehet, hogy még egy ilyen reggel és felkötöm magam a zuhanyzóban. Koccintunk, lehúzom az italom és hátradőlök.
- Áll a bál? Hol? - kérdezem felvont szemöldökkel, megnyalva a szemfogam, majd felsóhajtok, megdörgölve a szemem sarkát. - Muszáj volt eljönnöm. Egyedül vagyok szinte egész nap. Kezdtem úgy érezni, hogy megőrülök. Kivagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem is szarozok nagyon, ugyan kicsit furcsa, hogy úgy beszél a hollandokról, mintha egy sem lenne a közelben, miközben magam is az vagyok. Inkább csak feldobom a seggem a pultra, átlendítem a lábaim. Leemelem a kérdéses üveget, két poharat, amit a pultra teszek. A fahéjat is, meg a narancsos bödönt. Anya eltúr egy tincset az arcomból, én meg összepréselem az ajkam.
- Amit csak akarsz, szivi. Mondtam, bármit, csak kérned kell - bököm ki elég hamar, töltök is italt, igaz kissé remegő kezekkel. Talán nem ártana valami kevésbé erős is. De nem most. Felé tolom az egyiket, mielőtt még lenyalom a kezemről a fűszert. Letolom a töményt, majd a narancsra harapok. Az édes lé ellepi a szám. Nem lep meg, hogy felfújták, mindennel ezt teszik. Mélyet sóhajtok.
- Majd lenyugszanak, gondolom. Még én sem tudom, mi fog történni - vonom meg a vállam, nehezemre esik kimondani, de muszáj. Mert őszintén, sejtelmes sincs mi a szar lesz az életemmel. Figyelek rá, ahogy mesél, de ugyanazt éli át, mint én. Velem is ott volt Duplo, de ez nem elég, nem segít, nem leszek tőle... Több.
- Gondolkodni. Van - lököm át a lepkés zippot a lánynak, majd az oldalt dühömben lenyirt tincsekbe túrok. Inkább végigsimitok csak. - A miénk, igen. Szeretem. Itt nőttem fel.
Újabb kört öntök, miközben leülök a pultra, majd veszek egy mély levegőt. Nagyon mélyet, ami reszketegen tör fel a torkomból.
- Nem tudom, vissza kéne e mennem. Egy katasztrófa vagyok. Tönkre fogom tenni az életét. A sajátom sem tudom egyben tartani - vakarok a körmeimmel egy pontot a pulton egyre inkább. Pislogok párat, hogy a forróság eltűnjön a szememből. - Annyi dolgot el kéne mondanom... De nem nézne rám többet ugyanúgy.
A körmeim a pultnál vájom, mielőtt egy dühös mozdulattal megtörlöm az arcom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- PF! - felelem, még legyintek is, mert nem akarok én senkit áltatni. Nem vagyok rendes nő, nem is leszek soha. Ha egy kicsit is jobb vagyok, akkor most otthon lettem volna Igorral és kisírom a szemem is a vállán.  Helyette itt vagyok és anyámat veszem ki az észből az epizódjaimmal.
- Fogalmam sincs, hol vagyok otthon, Stella. Nem tudok mit kezdjek magammal. Kiakadok - masszírozom meg a halántékomat, mert attól, hogy van egy hely, ahol cuccaim vannak, még nem leszek otthon. Azt hiszem a legnagyobb gondom az, hogy Igor elfoglalt az albummal, nekem pedig bebaszott az élet. Úgy összecsúszott minden. Inkább csak átlököm a gyújtót az asztalon, hagyom, hogy füstöljön. Hivatalosan nem lehetne itt ilyet, de mindenki ezt teszi. Szóval nem is érdekel különösebben.
- Nem igazán tudják elfogadni, ha valaki más, am I right? - nevetek fel keserűen, mert talán ez az egyetlen ok, amiért kívülállónak érzem magam és talán soha nem is leszek teljesjogú része a csapatnak. Nem mintha ez zavarna, megszoktam már, hogy nincs olyan kör, amibe tényleg tartozom.
- Nem hiszem, hogy tudna ebben segíteni, vagy egyáltalán... így is eléggé tudja, hogy egy katasztrófa vagyok... - rázom meg a fejem kiábrándulva, mielőtt tovább kaparnám a pultot a puszta körmeimmel. Épp elég nekem a tény, hogy látott a kórházban, kötésekben, látott kiborulva a tesóm miatt. Nem kell, hogy még ennél is jobban szétesve lásson.  A hajamba markolok, majd ismét lehúzok egy tequilát, csak körítés nélkül. - De neked nincs semmi olyan nyomorod, hogy elkísérsz egy ismerőst játszóházba, ahol végül pánikrohamot kapsz, majd este harminc percig sírsz a fürdőben. Ez nem olyasmi, amit csak úgy rádobsz az emberedre. Jobbat érdemel.
Megtörlöm ismét az arcom, majd szipogok egyet, mielőtt még felhúznám a lábaim magam alá. Inkább rágyújtok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szeretem Igort, meg minden egyes kis szart is, ami hozzá tartozik, ehhez hozzá jön az is, mikor működik a kémia. Nagyon nehezen vettem le a kezem róla, főleg ilyenkor, mikor még provokál is. Ahogy a borostája hozzám ér, megborzongok, a kezem a mellkasára simul, egészen mély, rekedtes hangon a fülébe is nyögtem. A tenyerem gyorsan csúszik lefelé végig a hasán, majd még a nacijába is ügyeskedem, de csak hogy végigsimítsak a csípőjén, mielőtt ellép.
- Hosszú sztori, elvileg lecsúsztam egy kőről, miután megöleltem egy fókát. Fogalmam sincs, ez hol volt - tartom fel a kezeim megadóan, mert nekem is csak mesélték a sztorit, meg ugye felébredtem a kórházban, tök szédülősen és azt sem tudtam, milyen évet írunk. Ez utóbbi talán kis lódítás.
A keze az arcomhoz ér, kicsit utána is biccentem a fejem, de aztán kikerül.
- Hú, semmit, leginkább. Max azt, hogy hátulról vagy szemből szeretnéd-e. A tusfürdőt, természetesen - finomítom le a mondanivalómat, mert bár Igor nem olyan rosszalló, mint egyesek a fura barátnős gárdámban, azért nem kéne otrombának lennem annyira, lehet.
Felém nyújtja a vödrös vattacukrot, én meg hangos sipítással ki is kapom a kezéből  és a tetejét leszedem. Aztán bele is markolok és betolok egy nagy adagot az arcomba, el is nyammogva rajta látványosan.
- Uh, meseest, apu? - kérdezem kihívó hangon, lassan az ölébe is csúszva, két oldalt térdelve mellette. Egészen közel csúszom hozzá, a kezeim a vállán támasztom meg, majd lenyalom az ujjamról a maradék cukrot. Jó látványosan. Még egy kicsit kiszedek a dobozból, majd felé tartom, kér-e. - Meglátjuk. Én nem vagyok egy nagy VIP fan. Jaj persze, akkor majd a szexet kezdjük az ablaknak dőlve, az úgy elég yolo. Szóval mit akartál mesélni?
Még a vödröt is leteszem, álomnő vagyok. Kíváncsi tekintettel nézek fel az emberemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem nagyon akarok ebbe beleszólni, nem vagyok egy nagy kutyasuti, szerintem lehet, hogy ki sem fognak jönni. De muszáj nekik, mert ha nem, kell keresnem egy új albit, akkor meg el kell hagynom Duplot, aki már most is tisztára ki van borulva, ha este nem vagyok ott, hogy megvakarjam a hasát.
- A parkban viselkedett... - vonom meg a vállam, mert persze, le szoktam vinni sétálni, nem fogom csak úgy egész nap a lakásban tartani. Nem kevés a munkám azzal, mikor este csak lefekszik és szusssz, semmi hiszti.
Elég könnyen veszi, akár rosszul is eshetne, de csak viccelek. Másfelől, ha nem így lenne sem tudnék teljesen kiborulni, azt hiszem, hogy ez a funkció már kikopott belőlem, érzelmileg egy selejt vagyok.
- Talán majd máskor - sóhajtok színpadiasan, de csak kifelé bámulok az ablakon, szemem sem rebben. Szeretem nézni a tájat, álmosodom is tőle, szóval ajánlott hamar odaérni, ha ébren akar találni.
- Megint dolgozol valamin? - van kint a kérdés, mert a dal írás sem szokott csak úgy felmerülni a semmiből. Nem lepne meg, zenész, nekem is a legfurcsább pillanatokban és helyzetektől jön az ihlet. De lassan itt is vagyunk, így abbahagyom a pötty ugráltatását és csak mondok pár szót a kiskrapekról.
- Pár hónapos, nem nagy, de szerelem... - sóhajtok fel ábrándozva, mert amint bejöttem, megvolt az az összhang, ami nagyon ritka és épp ezért vigyázni kell rá. - Ühü.
Elég hamar kint is vagyok az autóból, várok kicsit, majd a kisujjam Bendéébe akasztom, nem olyan komoly, mint egy kézfogás, de nem olyan lame, mint külön sétálni. Egyedül.
- Édes egy fiú, imádni fogod - állapítom meg, majd beérve integetek a néninek, aki széles mosollyal tessékel be, hogy már összekészítette a papírokat. A folyosón már hallom is az ismerős nyekergést, amint kiengedik szalad is hozzám a kis zömök lábain. Fel is kapom, de még mindig nyüsszög, meg puszikat ad, majd Igor felé szaglászik. - Na, ő Marley.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Stella nem mond hülyeséget azzal, hogy az otthon nem csak egy hely lehet. Nekem sosem volt ilyen, még tán Lisse és a kávézó állt ehhez legközelebb. Mert itt nőttem fel, itt tanított apa zongorázni, hegedülni, itt raktam le a csellót azért, hogy elmehessek egy Green Day koncertre. De egy ideje nem érzem itt sem úgy, hogy ide tartozom, hogy kellek ide, mint nyári napfény a bimbózó virágnak. Csak azt, hogy itt a családom, jó a hangulat, nem kell tartanom tőle, hogy majd kinevetnek, ha hibázom.
Viszont... Bendével valahogy minden más, ő tudom hogy elfogad, támogat, tényleg csak jót akar nekem... Még ha nem is lehet mindig mellettem, elfoglalt, van egy élete, amibe én csak úgy belecsöppentem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e igent mondanom neki. Ő beleszeretett anno egy lányba, akinek én voltam az arca, talán részben a jelleme is, de... az a lány nem létezik.
- Engem nem zavar, hogy olyanok, amilyenek - közlöm nyugodtan, mert az sem biztos jelen pillanatban, hogy még valaha látom őket. Inkább csak iszom még egy shotot, mielőtt a pultra meredve mesélni kezdenék.
- Oh, dehogynem - nyelek nagyot, hogy letudjam a gombócot a torkomban. Bár lehet, hogy ez már csak az alkohol, ami nagyon szívesen visszajönne jelen pillanatban.
- Aha, gyerekkoromban molesztált egy bohóc a labdamedencében - közlöm halál komolyan, de aztán csak megrázom a fejemet, semmi ilyesmiről nincsen szó, nem is lesz. - Nem is annyira a játszóház, inkább... a gyerekek miatt.
Mivel a kezem elkezd tényleg nagyon fájni, meg már vérzik az ujjbegyem, inkább csak az ölembe tolom a kezeim és nem csinálok semmit, kibámulva az ablakon. Anyám nincs a közelben, ezt még ellenőrzöm, mielőtt megnyalnám a szám. Soha, senki nem tudta.
- Pár évvel ezelőtt... voltam egy fesztiválon az akkori barátnőmmel. Eléggé berúgtunk, én meg felszedtem az egyik zenekari tagot egy estére. Ő ezen tökre kiakadt és szakítottunk, én meg felszedtem egy másik lányt - Hú, milyen segge volt annak a csajnak. Tényleg nagyon csinos volt, meg okos is, én is szakítottam volna magammal akkor. - Vele akkor szakítottunk, mikor kiderült, hogy terhes  vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van, hogy az embernek idő kell, hogy dűlőre jusson. Nekem is kellett, méghozzá nem kevés. De tegnap, mikor álmosan, kócosan, letörve lementem a kávézóba, hogy elkezdjem a műszakomat este, a rádióban pedig elkezdődött egy Influx szám, szolid negyed órán keresztül zokogtam a pultra dőlve. Egyszerűen nem tudtam tovább lépni, csak sírtam ott, míg apám a kezembe nem nyomta Marley pórázát, meg a táskámat. Azt mondta, hogy szeret, örül, hogy itt vagyok, de sosem látott még ennyire boldogtalannak és nem bírja ezt elviselni, szóval vagy magamtól megyek, vagy ő visz haza. Kiegyeztünk, hogy megvárom a reggelt és eljön velem a hopp-állomásra Amsterdamba.
Szóval itt vagyok. Tudom, hogy nincs rá kifogás, erre az egészre nincs, valahol tartok is tőle, hogy nem az vár majd, ami... amibe nem szakad bele a lelkem. Szóval Marleyt a portásra bízom a koliban, aztán összekapom magam abban a nagyon fura lakásban, aztán a kis hátizsákomba suvasztom a befőttesüveget, hogy a jól ismert lakás felé vegyem az irányt. De senki nincs itthon, a kopogásra nem érkezik válasz. Érzem ahogy a mellkasom összezsugorodik belül egészen kicsire, nem kapok levegőt, el kell tűnnöm innen. Szóval lefutok a lépcsőn, kilököm az ajtót és futok míg a levegőm tart. Aztán az egyik kapualjban dőlök a falnak, levegő után kapkodva, a kezeim reszketnek, szerintem én magam is, ahogy előre hajolva próbálom nem kidobni a taccsot.
A hang. A hang zökkent ki, meg ismerem azt a ugatást, a falnak is dőlök, hátha nem vesznek észre. De érzem, ahogy rám néz, hallom Duplot is egyre közelebb, majd érzem, ahogy a mancsok összekaparják a farmerem. A kezem reflex-szerűen csúszik a füle mögötti ponthoz, hogy megvakarjam, ahol szereti.
- Sssss, nagyfiú. Apádat hol hagytad? Nem éri meg, ne csináld ezt - ölelem magamhoz összeszorított szemekkel a nagy szürke kutyát, az arcom a fejének nyomva. Tudom, hogy nincs itt egyedül. Sosincs. Párszor végigsimítok végül, mielőtt lefejteném a csípőmre támaszkodó mancsokat, ami Duplonak nem is tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nyilván. Ugyan, ki menne bele egy szökőkútba? - forgatom meg a szemeim, mert hát, én biztosan nem, milyen ember az, aki részegen belemászik, aztán elalszik benne, mert legalább az hideg, ha már az időjárás nem. Természetesen utána nem beszélgettem sütőtökökkel sem a helyi kisboltban, tökre érthetetlen.
- Igen, ezt már tudom - nevetek fel, talán kicsit el is vörösödve, mert imádom, minden egyes porcikájával. Azt is, mikor részeg és azonnal kell neki a szeretet, vagy mikor csak az este végén összebújunk, ahogy azt illik jobb családokban. De szeretem a nevetését, a hangját is, hogy olyan balfasz módon fogja a cigarettáit.
- Akkor miért adtad oda moat? - kérdezem a végét már a kis cukorfelhőtől teli szájjal, de aztán lerakom a vödröt a közeli asztalkára, meg lenyalom az ujjam is, ha már ő nem kért a vattacukorból. Én élem, finom, édes, kicsit tán émelyítő is. Kissé zavartan is nézek rá, de aztán lemondó sóhajjal ügyeskedem magam valami beszélgetésbarátabb pózba. - Értem én, értem...
A problémáját annyira nem, az oké, hogy nyilvánosan meg mikor nem alkalmas, ne így üljek, de most tökre csak ketten vagyunk. Én meg ő. Még Duplo sincs itt csúnyán nézni, pedig nagyon tud. Buta fejjel tartom a tenyerem kettőnk között, sűrűn pillogva.
- Mi? Ez miért jó? Legutóbb mikor ilyet hallottam... nem, ebbe ne menjünk bele - nevetem el magam, a tenyereimbe temetve az arcom, de aztán csak a vállának döntöm a fejem és a lábaim az ágyról lelógatva nyújtom a tenyerem. - Tök csukott. Sokkal jobban, mint az ablak. Adsza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem egészen ez volt a tervem, mikor reggel elindultam. Lezajlott vagy ezer forgatókönyv a buksimban, de egyik sem olyan volt, amivel tudtam volna mit kezdeni, csak ez az utolsó. Ez tökéletes... Lett volna, ha nem borulok ki teljesen a gondolattól is, hogy mi van, ha túl sokáig szarakodtam. Mert ez bizony egy nagyon is valós veszély. Én már nem venném vissza magam, de ez ugye... Én vagyok és többek közt ez is volt az oka, hogy távoztam. Igor fényévekkel jobb ember nálam és nem is azt a szart érdemli, amit a színes borítás rejt.
- Nincs is a póráz végén semmi - emelem fel a pórázt, de aztán csak visszaadom a kezébe, hozzáérve a kezéhez kicsit. Nagyon hiányzott már, veszek is egy mély levegőt, majd kifújom, a tekintetem a talajon tartva. Zsebre vágom a kezem én is, majd felsóhajtok, érzem, hogy remeg a szám.
Fontolgatom a választ, eltűrök egy kék tincset, majd felnézek rá, félig lehunyt szemmel. Érzem hogy szúr az egész.
- Létezem... - vonom meg a vállam végül, a hangom meglehetősen közönyös, ahogy a tekintetem ismét Duplora esik. - Te hogy vagy?
Életem leghülyébb kérdése, nem akarok idióta lenni, de ezt hozza ki belőlem, ahogy közelebb lépek hozzá, majd köré fonom a karjaimat, a fejem a mellkasának döntve. Nagyon hiányzott, meg is remegek a mozdulatban.
- Annyira idióta voltam... úgy sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem teljesen értem fairnek, hogy ők bármit megúszhatnak, míg én a máglyán kell megégjek csak azért, mert ezt vagy azt tettem életem során, ilyen, vagy olyan hozzáállásom volt dolgokhoz. De nem szólok bele, mert attól nem lesz jobb senkinek, inkább csak bólintok rá. Legalább a tequila jót tesz a lelkemnek, le is boritok a torkom egy újabb pohárral.
- Velük még nem volt dolgom, hála az istennek - testen össze a két kezem, de aztán megszédülök egy pillanatra, meg I kapaszkodom a pult szélében, hogy ne baszódjak le onnan csak úgy. Senkinek nem lenne jó.
Lassan úgy tűnt, eljutok odáig, hogy kinyögjem, hogy mi is a bajom, de ő nem érti, hogy mi bajom a gyerekekkel. Így kénytelen vagyok felszabni azt a sebet, amit őrizgetek évek óta törés és említés nélkül, hogy letisztázzam.
- Nem, tényleg nem. De a zenekaros hookupom pasi volt. Igor. Ha egész pontos akarok lenni - tör fel a torkomból egy halk sipítás, ahogy a hajamba markolok. Nem akarok erről beszélni, nem akarok gondolni rá. Érzem hogy legördül egy könnycsepp, ahogy elkezdek bólogatni, a kezembe törlöm a szemeim.
- Volt. Elvetéltem - hüppögtem fel hangosan, ismét az arcom törölgetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem mindig értem a bohócokat, előadókat, bűvészeket, bármelyiket. Vannak nagyon betegek, akiken rendesen látod, hogy valami nem oké velük és csak össze akarnak fogdozni. Nekem ritkán volt dolgom ilyenekkel, de akkor nagyon betegek voltak, az egyik pl a VIP-ben érezte teljes jogának, hogy a szoknyám alá nyúljon.
Nem csak én vagyok kiakadva, már láttam Stellán is látom, hogy kezdi összerakni a képet, hogyan is lehetett, hogy két nő között sikerült összehoznom egy gyereket. Mert nem szeplőtlen fogantatás volt, ebben biztos vagyok, ehhez nem éltem elég szent életmódot, akárhogy is nézem.
- Ühm. Akkoriban nem figyeltem kb semmire, csak hogy legyen egy jó estém - vonom meg a vállamat, akkoriban nem is tűnt ez gondnak, csak akkor akartam változtatni, mikor kiderült a baba. De akkor már azt hiszem, hogy el voltam ezzel késve, egyszerűen nem úgy alakult semmi, ahogy én azt terveztem. És ez még most is rendesen fáj, szinte szaggat odabent.
A kérdésre csak megrázom a fejemet, az arcom a kezeimbe temetve, ahogy érzem, hogy felszakad a torkomból a sírás.
- Nem. Dehogy. Úgysem értenék meg, nekem nem kell az ítélkezés, épp eléggé... utálom magam miatta. - Mert nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe. Stella átölel, én meg csak a vállának vetem magam, megölelve, de figyelek, minden mozdulatra, nem akarom bántani. Egyszerűen fáj. - Nem mertem elmondani. Senkinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Lehet, hogy nem - nyalom végig az állát, aztán elnevetem magamat a dolgon, hagyom, hogy elkényelmesedjen. Nem vagyok olyan fajta, aki folyton benne van az arcban... ja de. Azt hiszem, hogy az emberek tudják, hogy én nem vagyok egyszerű szülés, ha valakihez elkezdek kötődni.
- Nem hát, mer elmondtad van mit várni - mutatok rá  mutatóujjammal, hogy ez nagyon nem az én hibám, arról nem tehetek, hogy ő semmiről nem képes tartani a száját, főleg nem, mikor rólam van szó. Mert akármit is mondanak az újságok, meg az undorító, toxikus rajongók, attól még ő az én szupersztárom, én meg az ő kedvenc groupieja.
Nagy fortyogva és duzzogva, de hajlandó vagyok rá, hogy elforduljak oldalra, hogy ne panaszkodhasson nekem, hogy nem vagyok elég beszélgetésbarát. Pedig nekem tökre kényelmes volt úgy is.
- Nem? - kérdeztem megforgatva a szemeimet, de azért megszorítom a karkötőm, hogy le ne essen, nem akarom, hogy bármit ne értsek azért, mert buta vagyok, vagyis hát nem teljesen okos az adott nyelven, amin éppen kommunikálni szeretne velem. Muszáj viccel oldanom a helyzeten, de a csúnya nézés láttán menten becsuktam inkább a szemeimet, jól össze is szorítva is őket, hogy ne lehessen rám egy rossz szava sem, én nem akarok a sarokba térdelni.
- Na! - vágok oda a vállára, mert apukám laza ember, nagyon nevet is mindenen, de én nem mindig veszem jó néven a dolgot. Tartom a tenyerem, amibe valami pici és elég hideg kötött ki. Ráncolom is a szemöldököm, de még mindig csukott szemmel, miközben a nyelvem végigcsúszik az ajkamon. Uhcukros.
- Hm. Valami kerek. Az a... nem tudom. Fém. Nyomja a tenyerem, őszintén. Karika. Gyűrű? - teszem fel tanácstalanul a kérdést. Minek van ilyen Igornál? Hol van róla a kulcs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Megfagyok egy pillanatra, ahogy megérzem Duplot, a karmait, ahogy dögönyöz a mancsaival a farmeren keresztül, teljes extázisban. Szeretem a vizslát, annyira csoda szép és szeretetteljes. Mint a gazdája, akivel úgy bántam, mint valami aljas kurva.
- Épp eléggé az. Ugye nagyfiú? - fejtem le a mancsát a csípőmről, mire csak visszatolja a fejét a kezem alá. Még ha nem is elégedett a helyzettel, azért lepattan és hagyja, hogy kibontakozzam az ölelésünkből. Szeretem, ő is nagyon hiányzott, nem csak nekem, de Marleynak is. Érzem, hogy figyel engem, fel is akarok pillantani rá, de nem merek, csak figyelem a csodakutyát, aki hatalmas szemeket mereszt rám, csak boldog a ténytől, hogy újra itt vagyok.
Kicsit szétszórtan. Miattam. Nem teszi hozzá, de tudom, hogy beleszartam az életébe és ez bánt. Nem is akarom soha többet megtenni, helyette csak a karjai közé vetem magam, amivel ő nem igazán tud mit tenni. Rázkódom a karjai között, ahogy egyre görcsösebben ölelem, még épp időben kapva észhez, hogy ne legyen túl erős az a szorítás.
- Úgy sajnálom, B. Nem akartalak bántani. Csak... annyira egyedül voltam... és túl sok időm volt gondolkozni olyanokon, amin... soha nem akartam. De ígérem, megváltozom, csak... csak hadd magyarázzam meg! Nem itt - törlöm meg a szemeim, mielőtt elhajolok, hogy végigsimítsak párszor a mellkasán. Nem vettem le a gyűrűt, nem akartam elveszíteni őt sem, csak idő és távolság kellett, hogy feldolgozzam a saját szarságaim. És Stella. Ha vele nem beszélek, nagy esély van rá, hogy talán vissza sem jövök, csak belefulladok a ginbe és a bűntudatba. - Jártam a lakásnál, de nem volt otthon senki, gondoltam... lehet, hogy nem akarsz látni, vagy... nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül