Dani▼Ez lenne az élet, amire vágyott? Amiért ott hagyta az országát és családját? Nem, nem érzi, hogy megtalálta volna helyét a világban. Még keresi a céljait, van rá ideje. Fiatalság, bolondság, ahogy szokták mondani az öregek, akik megélték már - jó esetben - azt, amibe ő most minden porcikájával belemozdul.
Mintha a zene a koktéllal együtt folyna végig ereiben. Érzi a lüktetését és lehunyt szemmel ringatja csípőjét. Soha nem volt az a fajta lány, akit érdekelt, mit gondolnak róla az emberek. Esetleg Tesó, de Tesó elhagyta. Elhagyta egy pasiért. Miért? Mert ő tudja talán csóválni a farkát? Hát pukkadjon meg!
Apropó pasi...Romi pasija felszívódott, nincs már, hogy legyen kivel szemeznie, de mit számít... Mindig jön egy másik, aki addig nézi, míg az este végén a szoknya a földön végzi. Na és? Úgysem fontosak annyira, hogy bármit is számon tartson, vagy egy esténél tovább emlékezzen rájuk.
Csak a második jelzésre veszi észre a tálcás pasit és az italt, amire mutogat, meg a pultnál ülőt, azt, amelyikkel szemezett. Hát nem tűnt el, csak taktikázik? Na és. Elveszi az italt, mond egy köszit a pultosnak, majd az idegenre kacsint. Esze ágában sincs odamenni hozzá, hogy majd ő kezdeményezze a beszélgetést, vagy bármi egyebet.
Sejtelme sincs arról, mi történt abban a fél pillanatban, amikor az ital kikerült a pultos kezéből. Nem érez sem ízeket, sem illatokat, a koktél pedig csúszik.
