Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nos, miután Adélt végül mégsem kérte fel álbarátnőnek, valamit mégis csak ki kellett találnia... És hát kutakodott az emlékei között, ki lehetne tökéletes arra, hogy akár csak hazugságból is eljátszhassa a kedvesét? Nos, Ophelia Brown a maga módján annak bizonyult. Rebesgettek ugyan valamit arról, hogy Jason Payne-el kavar, de mivel a férfi felszívódott, Ophelia pedig azóta szabad, így megfelelő választásnak tűnik. Az egyetemről és arról a bizonyos vakrandiról már amúgy is ismerik egymást, tehát túl sok meglepetés nem érheti a férfit. Mivel szerelmileg úgysem vonzódnak egymáshoz, ez a legjobb garancia arra, hogy a pletykák elültével valóban megpróbálhatja meghódítani Emily-t.
Ami a helyszínválasztást illeti, nos... Hagy némi kívánnivalót maga után, azt viszont nem akarta, hogy csak úgy akárki lefülelje őket. Ugyanis a nő egyelőre mit sem sejt Nico szándékairól és mielőtt hangosan kiröhögné egy népes helyen, inkább elhozza a holtak közé. Azok legalább hallgatnak. Este nyolcra beszélte meg, amikor már nincs annyira világos, de nem is kell a sötétben tapogatózniuk. Milyen kis romantikus!
A találkahelyen egyszerűen ledobja magát egy fa tövében és azon töpreng, hogy másszon ki ebből a kulimászból. A plázázás óta nem volt alkalma találkozni Emily-vel, mivel a lány nem volt otthon. Ennek köszönhetően a táskája és minden személyes cucca az olasznál van, amibe ő természetesen nem nyúlt bele. Vannak dolgok, amik számára szentek, ilyen a magánélet is. Meg aztán félt is attól, hogy valami Adriannal közös dolgot talál majd benne. Egyedül az iratait kereste ki, hogy visszaadhassa a holmikat, de azon túl semmihez nem nyúlt. Hozzáteszem, nem volt könnyű dolga, lévén a lány naplója benne volt a táskában és hát... Égett a vágytól, hogy megtudja, mit is gondol Emily valójában. Kár, hogy túl becsületes. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal várja jövendőbeli álbarátnőjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Tényleg nagyon el van merülve a gondolataiba és szép lassan, ahogy sötétedik, tulajdonképpen észre sem veszi, ahogy Ophelia egy fekete kígyó alakjában közelít. Emily lefoglalja minden gondolatát az utóbbi időben, amit magának is szégyell bevallani, elvégre ő egy párkapcsolatban lévő nő. Nem szabadna vágyakoznia utána. Épp csak belesüpped az önsajnálat mocsarába, mikor végre észleli azt a valamit, ami közelít felé. Ráfókuszál és már épp felsikítana - nehogy azt higgyétek, hogy nem lenne képes szopránba tolni -, mikor a kígyó egyszerűen Ophelia-vá változik. Egy könnyed szívrohamot hordott most ki lábon amúgy, de persze ezzel senki se foglalkozzon, hiszen kit érdekel?! Elnézést, elragadtattam magam.
- Nem ömlenghetek mindig, még a végén hozzászoksz - elmosolyodik és int a nőnek, hogy üljön le mellé. Igazából ez több szempontból is fontos lenne: először is nagyon csinos ez a ruha... De azért tisztázzuk, hogy tényleg csak azt nem lát benne, amit nem akar észrevenni. Úgy értem nagyon formásak azok a mellek és, ha jobban koncentrálna, talán egy kivillanó fehérneműt is látna, de... Hát mondjuk nincs de. Az utóbbi időben szerencséje van a nőkkel - persze Emily-t leszámítva, vele ugyanakkora balfasz, mint eddig volt. Ha egy ilyen dögös pipi feszít mellette, nincs az az áldott vagy áldatlan lélek, aki azt gondolná, meleg. Egy ilyen jó partit le kell venni a lábáról és meg is kell tartani... Keményen. De remélem most nem arra gondolsz te kis huncut, amire tudom, hogy gondolsz.
- Gondolom téged sem került el a pletyka, miszerint meleg vagyok - a nőre néz sokatmondóan, hiszen egy egyetemen tanítanak. Még a süketekhez, vakokhoz, némákhoz és megcsonkítottakhoz is eljutott már a hír, amit sikerült ugyan részben tisztázni, hála Diának - és annak a kellemes afférnak -, azonban továbbra is furcsán méregetik, mintha nem igazán hinnének ebben az egészben. - Azon túl, hogy nem vagyok az, egy szívességet szeretnék kérni tőled - nem gondol bele, hogy ez a hatásszünet mit is jelent kettejüknek. Szívességet kér miszerint feküdjenek le? Vagy mégis mihez? Egy közös lovely fotóhoz az instantgramra? Dia is azt használta, talán bejönne. Valószínűleg Ophelia csak arra az egy dologra nem számít, hogy alibinak szánják. De hát, egy jó kis meglepetés sose rossz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

A kijelentésre elmosolyodik. Fogadni merne, hogy a bókokhoz hozzá lehet szokni, legalábbis ő minden bizonnyal egy idő után képes lenne rá. Megvárja, hogy a nő leüljön mellé, addig pedig csendben figyeli. Merész választás egy temetőbe - már ha eltekintünk a ténytől, hogy maga a temető is az volt. Persze a nyári, fülledt éjszakának köszönhetően biztosan nem fog megfázni, de hát egy ilyen fehér ruhában leülni a földre... Ő tudja. Ahogy érzékeli a felé forduló testet, ő maga is változtat pozícióján, hogy ne a csillagokhoz intézze szavait.
- Nehéz lett volna elkerülnie - kínosan elmosolyodik, hiszen tudja, hogy Ophelia is az egyetemen tanít, ott meg ugye minden futótűzként terjed. Például a Diával való egy éjszakás kalandjának is gyorsan híre ment, olyannyira gyorsan, hogy pár napra rá már Emily is tudta. Na ez a nem semmi. Gyűlöli a pletykákat, minden ennek az oka. És, ha ez nem lenne elég, még töredelmesen be is vallhatja majd, hogy nincs közte és a rellonos között semmi. Mellesleg miért is kell magyarázkodnia? Ezt mindig elfelejti.
- Vigyázz, mit ígérsz - felnevet a kijelentésre, de értékeli a segítőkészséget és azt is, hogy nem vágja rá úgy, mint Adél, hogy őt nem zavarja, ha inkább popsiba szereti. Azért mindennek van határa. Sőt, úgy érzi, hogy Ophelia egy percig sem tartotta igaznak ezeket az alaptalan vádakat, ami visszaadja a magába és férfiasságába vetett hitét. Legalábbis részben. - Tök kínos ilyesmit kérnem, amúgy se tudom, hányadán állsz mással, de... Szükségem volna egy álbarátnőre. Az a helyzet, hogy van valaki, akit szeretek, de talán még ő is azt hiszi, hogy meleg vagyok - kínosan elmosolyodik, ahogy Emily-re gondol. Már csak azért is, mert eddig csak erről a kérdéskörről tett említést, arról nem, hogy amúgy neki párja van. Igen, talán ez egy hangyányival jobban megnehezíti a kapcsolatukat, mert Nico akármikor bebizonyítja, mennyire heteroszexuális ő, csak kerüljön kezei közé a Fisher lány. - Ez egy romkomba is gáz jelenet lenne, de igazából csak rólad tudom elképzelni, hogy miközben ezt hallgatod, nem gondolod, hogy tényleg meleg vagyok, kellően diszkréten kezeled ezt az egészet és még segítesz is - itt már azért elkomolyodik és úgy beszél Opheliához. Nem ismerik egymást kifejezetten jól, sőt a húgának köszönhetően találkozhattak egyáltalán azon az ominózus vakrandin is. Néha azt kívánta, bárcsak ne úgy lett volna, bárcsak másképp hívta volna el, de aztán rájön, ennek így kellett lennie. Kellett a sok pofára esés, hogy rábukkanjon Emily-re. Csak hát úgy tűnik, örökre viszonzatlanok maradnak érzései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Igazából nagyon sok olyat kérhetne, amivel Ophelia bajba sodorhatná magát és itt most nem egy kósza numerára gondolok. Mert oké, az tulajdonképpen Diával is megvolt, nagyjából-egészéből kérnie sem kellett. Ha bevetné mindenét, ami van, talán a mellette ülőt is be tudná hálózni, de igazából... Ő Emily-t akarja. Úgy értem kolléganője gyönyörű, okos, szexi és kívánatos, ez vitán felül igaz, de attól még sajnos a szíve nem felé húzza. Nem szükséges szerelmesnek lennie ahhoz, hogy lefeküdjön valakivel, ennyire azért nem romantikus, de ha már egyszer szeret valakit, árulásnak érezné, ha mással kufircolna. Kár, hogy ez a gondolat mondjuk Diánál nem ütött szöget a fejébe...
- Köszönöm - hálásan pislog fel és, bár tényleg rém kellemetlenül érzi magát, mélyen legbelül örül, hogy Ophelia nem hajtotta el a fenébe és kérte ki magának. Mert azért legyünk tisztában azzal, hogy simán megtehette volna. Nico-nak is gáz ez az egész, meg azért a nőnek is, elvégre jelenleg csak egy eszköz.
- Hát ööö - kissé tanácstalanul vonja meg vállát, mert neki se nagyon volt még igazi kapcsolata, ami meg mégis, az sikerült, ahogy sikerült... Általában elég rosszul. De mégis mit kéne akkor most mondania? Mielőtt folytathatná, a nő felsorol pár alap dolgot, amivel egyébként egyet tud érteni. - Hát mondjuk az valóban nem árt, ha nem úgy nézünk ki, mint akik muszájból vannak együtt, de azért túljátszanunk sem kell. Pár hétről lenne csak szó, míg elül a pletyka, aztán felőlem drámaian szakíthatsz velem a folyosó közepén, hogy megcsaltalak Esmeraldával vagy tudja fene - ebből is egyből kitűnik, hogy őt alapvetően Emily-n kívül más nő nem érdekli és tényleg nem csak valami kamuduma, hogy például beköthesse Ophelia fejét. Vagy rányomuljon. Nem, ilyesmiről szó sincs, ez színtiszta pletykaoszlatás és ráadásul egészen jó módja. A Diás dolog óta eltelt azért két hét, nem lesz feltűnő, ha lesz egy nője - már csak azért sem, mert bárki láthatta, milyen kedvesen köszönnek egymásnak minden alkalommal a folyosón és talán páran azt is lefülelték, hogy randiztak már. Hogy akkor miért nem jött össze, arra meg majd kitalálnak valami fedősztorit.
- Szóval szerintem összességében ennyi bőven elég ehhez. Nem kell lefeküdnöd velem, meg ténylegesen eljárnunk randizni vagy nem tudom. Sőt, nem kell minden szünetben a folyosón falnunk egymást, csak néha, ha nagyobb a közönség, búcsúzásképp például, elvégre tanárok vagyunk, mutassunk jó példát, vagy ilyesmi... - töprengőn néz maga elé, mert hát a jó példának nem épp a mintája. Az sem volt semmi, ahogy a büfénél rákattant a rellonos lányra, nem is csoda, hogy gyorsan híre ment kettejük légyottjának. Mert ugye nem kell kifejtenem, mennyire volt egyértelmű, hogy a hirtelen hoppanálás célja nem egy gyors bevásárlás a sarki közértben, hanem a szex... Na ugye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Nem igen tudja azt sem, hogy egy rendes kapcsolat hogy működik, hát még egy olyan, ami… Nem rendes? Kamu? Ál? Akárhogy is, most együtt kell megfejtsék, hogyan viselkednek a normális, hétköznapi párok, miközben analfabetizmusukról a múlt által jótékonyan elfedett bukásaik árulkodnak. Nico legalábbis a megszámlálhatatlan vakrandit mindenképp kudarcnak és nem tanulságnak ítéli. Ez olyan dolog, hogy ha egyszer elesel, véletlen, ha kétszer, elgondolkodsz, ha háromszor, már teszel ellene, a férfi meg vagy háromszázszor és most itt ül a csőd szélén, homoszexuálisnak kikiáltva, álbarátnőért fohászkodva. Viccesnek ugyan vicces, azonban semmiképp sem fenntartható állapot, úgyhogy ideje sürgősen összeszednie magát.
- Annak is örülni kell, ami van - meggyötörten sóhajt, bár egy mosolyt azért így is megereszt. Az Esmeralda olyan latinosan hangzott, tudjátok, mintha egy Opheliánál is szexibb, heves vérmérsékletű, vad szexet imádó spanyol pipi rugdosná le a szőkét trónjáról - azaz a barátnői székről. De felőle aztán Orália is lehet, ha a nevéhez hűek a valóságban végrehajtott cselekedetei. Értitek… - De egyébként tényleg mindegy, szóval ráérünk kitalálni, hogyan megyünk szét, csak szálljanak le a meleg kérdésről - most látszik csak igazán, mennyire meggyötört. Bár szavaiból nem lehet kihallani, szemei megtörten, fakón kémlelik a nőét. Így lehet egy ember mindennapjait romba dönteni és, bár Dia nagyon sokat segített neki, hiszen a pletyka jórészt visszaszorult, jó volna teljesen eloszlatni azt. Így talán Emily-hez el se jutna, vagy ha eljut, nem hinne neki… Abba bele sem gondol, hogy esetleg ezzel megbántja majd a lányt, hiszen nem tudhatja, hogy Adrian valójában nincs, vagy legalábbis nem olyan minőségében van, ahogy ő elképzeli.
- Így van - helyeslően bólint és már épp nyugalomba helyezkedne, mikor Ophelia elkezd valamit. Nico egyetlen másodperc alatt fagy le az érintéstől, amikor pedig megérzi a nő ajkait sajátján, egyszerre árad szét melegség a testében és érez borzasztó bűntudatot. Emily-nek kéne itt lennie, neki kéne csókolnia, Emily kéne hogy… De a gondolatai megakadnak és végül még épp marad ideje lehunyni szemeit és viszonozni a lágy csókot. A kérdésre megrebbennek pillái és egy szolid, ámde kaján mosoly kúszik fel arcára. - Nem vagyok biztos benne. Szerintem még gyakorolnunk kell - megtámaszkodik balján és könnyedén hajol a szőkéhez újabb csókért, míg jobbja a sűrű tincsekbe vándorol. Bár finomnak indul a csók, egyik pillanatról a másikra lesz heves és birtokló, ellentmondást nem tűrően kér nyelvével bebocsátást és mélyíti el a csókot. Megbeszélték, hogy diszkrétek lesznek. De csak közönség előtt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

- Még válogatsz is, na szép - felnevet, főleg ahogy látja, Ophelia mennyire komoly a névválasztást illetően. Mondjuk a jelenet alapvetően tragikomikus: itt ül egymás mellett két jó barát, akik épp álkapcsolatot akarnak összehozni és azon vitatkoznak, mi - vagy inkább ki - legyen a szakításuk oka. A romkomok írói telesírják a párnájukat ezektől a kliséktől, amik egyébként úgy tűnik, a valóságban is megtörténnek. - Akkor Lora. Lehetnénk mondjuk Nira. Vagy Loco. Kell a shipnév, tudod - megvonja vállát, mintha nem is lenne fontos a dolog. Bár tény, hogy a 'loco' őrültet jelent, szóval még illene is a kitalált barátnőjére meg rá. Jézusom, van még ennél is lejjebb?
- Ha ennél is jobbat akarnak, egy fajtiszta vélát kell találnom - ez mondjuk nem kis bók a nő részére, mert így Nico kimondja, hogy egy bombázó. Félreértés ne essék, szíve hölgye Emily, nála gyönyörűbb nem lehet senki, de ettől még nem kell megvakulnia. Barátja pontosan olyan szexi, mint amilyennek egy álbarátnőnek lennie kell, ott formás, ahol kell és annyira merész, amennyire kell. Így halkan meg merem súgni, hogy azért némi élvezet is lesz ám ebben a színjátékban...
Végül, demonstratíve bekövetkezik köztük az első csók. Nos, nem kell szégyenlősködni, jelentsük ki, hogy ez kibaszott jó. Annyira, hogy Nico nem átall repetát kérni belőle, ezúttal azonban merészen és felkészülten. Kezei legszívesebben illetlen helyekre vándorolnának, azonban visszafogja magát, így csak a szőke tincsekbe mélyednek el ujjai. Ha azt hinné, talán valami nem kóser, Ophelia rögtön rácáfol, ahogy viszonozza a csókot, tenyerét a férfi tarkóján nyugtatva.
A diszkréció említésére csak azért nem nevet fel, mert nincs ideje, ugyanis egy aprócska lélegzetvétel után ismét összeforrnak ajkaik, ekkor viszont már nincs megállás. Ahogy a nő egyre közelebb húzza magához, végül enged a csábításnak, jobb keze a meztelen lábakra téved, hogy egy óvatos, ám határozott mozdulattal szétfeszítse őket, ő pedig közéjük férkőzzön. Az ajakra adott csókból lassanként már valami egész más lesz: forrón szánkázik végig a hosszú, kecses nyakszirten, miközben Ophelia két oldalán támaszkodik meg. Borostája minden bizonnyal csiklandozza majd a nő puha bőrét, ám nem törődik vele, hagyja, hogy a temető rejtekében, távol a világ zajától átadják magukat a földi gyönyöröknek.

- - - o - - - o - - - o - - -
Kifulladva fordul hátára és vonja magához a nőt. Nos, amikor arról volt szó, hogy nincs szex és diszkrétek lesznek... Nem igazán erre gondolt. Valahol mélyen belül bűntudata van Emily miatt, de most, épp csak pár pillanattal az orgazmuson túl, baromira nem tud erre koncentrálni.
- Nem vagyunk normálisak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Mindketten pontosan jól tudják, hogy a bók a kettejük aktusa, ami azonban tagadhatatlan tény és nem szimpátián alapszik, hogy lefeküdtek egy temetőben. Nem azt mondom, hogy nem volt bakancslistás a dolog, mert amúgy de és hát Ophelia... Na igen. Szóval ő csodálatos, most már bizonyítottan kívül-belül. Jaj, de suttyón és perverzen hangzott ez.
- Ezt most úgy mondod, mintha nem szoktad volna meg, hogy oltári nagy seggfej vagyok ezekben a dolgokban - mondandója végén felnevet, mert bármennyire is rosszul hangozzék, tényleg nem ért a kapcsolatokhoz. Azt tudja, hogy jó volt, ha nem kell megszólalnia, úgy kényeztet, mint más senki. De onnantól, hogy neki szavakkal kell hódítania, na megérkezik az apokalipszis. Mit mondhatnék, nincs tökéletes férfi - már persze Henriken kívül, ha adhatok némi kitekintést a jövőre nézve -, így az olasz sem az. Én úgy gondolom, hogy az ő bája éppen az esetlenségében rejlik, hogy amennyire tud kezdeményező és talpraesett lenni, annyira szétszórt és sükebóka is egyben. Hát ez a jelző kurva férfias volt.
- Pedig épp ki akartam hirdetni - megforgatja szemeit, noha a szőke ezt nem igen láthatja. Keze finoman siklik a puha bőrön, lágyan cirógatja a váll és a lapocka vonalát. - Mondjuk ezek után nem lenne az az ember, aki elhinné, hogy meleg vagyok - a vicc kedvéért úgy tesz, mintha számba venné a lehetőséget, hogy elárulja kettejüket. De nem, ezt sem magával, sem Ophelia-val nem tenné meg, ráadásul mit gondolna Emily? Még az álkapcsolat után azt találná mondani, hogy egy ilyen pernahajderrel nem kezd.
Nem igazán tudja, meddig beszélgetnek ruháikon fekve a sötét temetőben, de nem is érdekli. Csak arra eszmélnek, hogy lassan pirkad, nekik pedig ideje rohanni, mert még a végén lebuknak. Azt pedig egyikük sem akarhatja...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Végre vége a kirándulásnak és hazajöttek. A kint töltött idő további részében nem találkozott Emily-vel, így dühe és sértettsége egyszerű csalódottsággá és fájdalommá szelídült. A szíve persze kisebb megszakításokkal folyamatosan sajog, a mai napon pedig eljött az idő, hogy leszámoljon Barnabással is (te jó ég... - a szerk.).
Mivel tudja, hogy ma az előkészítőben van jelenése, nem teketóriázik soká. Bár Francesca-nak megígérte, hogy nem csinál semmi hülyeséget - höhö -, azért csak elhatározza, hogy nyilvánosan szégyeníti meg legjobb barátját. Én mondjuk csak a gyerekeket sajnálom, akik előtt ez az egész lezajlik majd, de oda se neki. Nico tehát felszívva magát, készen a totális megsemmisítésre indul meg a Shanes felé, hogy odaérve egyből megpillantsa Barnabást az udvaron. Talán szünet van, nem is baj, a gyerekek a termekben ülnek és különböző foglalkozásokon vesznek részt. No de akkor mi a fenét keres kint Bánki? Le van szarva, uzsgyi!
Könnyedén beengedik, miután a férfira hivatkozik és valamiféle halaszthatatlanul sürgős minisztériumi ügyre - hazug állat -, így csörtet futótempóban oda, ahol utoljára látta a másikat. Szerencséjére azóta sem tűnt el, így egy negédes mosollyal arcán közelít, mintha nem arra készülne épp, hogy laposra veri.
- Barnabás, de jó, hogy látlak - talán még különös is ez a jókedv, legalábbis a tények ismeretében, így minden bizonnyal összezavaró is a múlttal ellenkező jelen. Mire viszont kisilabizálhatná, hogy mégis mi a fene van, addigra már késő, mert Nico ökle, ahogy közelebb ér, villám gyorsan lendül és egyenesen az állcsontját éri. Mindegy az, csak fájjon. Ha kellően megtántorodik, akkor konkrétan fejjel rohan a mellkasának, hogy a földre döntse és megkezdhesse a végső leszámolást. Innentől kezdve már minden mindegy, a lényeg, hogy Barnabás több ütést kapjon, mint adjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az indulatok örvénye teljesen beszippantja, ahogy megpillantja Bánkit, s bár negédesnek tűnik, mintha baráti szándékkal érkezne, esze ágában sincs kedvesnek lenni. Mi több, azonnal a másiknak ugrik, még az sem érdekli, hogy ki látja majd meg őket. Kitiltják a Shanes-ből? Végre valami jó dolog, akkor sem Barnabást, sem Emily-t nem kell látnia, mily pompás is lenne! Addig is, míg ez a pont elérkezik, ideje péppé verni legjobb barátját, aki lassan átkerül kedveséhez hasonlóan múlt időbe.
- Ne gondold, hogy megteszem - szinte már vérszomjasnak hat az arcán ülő vigyor, ahogy újabb és újabb csapást próbál mérni az előkészítős tanárra. Így hogy lendületbe jön, még élvezi is, pedig ő aztán végképp nem a bunyózós típus, ezt mindenki tudja. A baj csak az, hogy Bánki sem teljesen idióta, így rögtön védekezésbe kezd. Térde Nico gyomorszáját találja el, amitől kissé megrogyik, a tüzet azonban még inkább szítja. - Te szemét állat! - újra emeli kezét, hogy üssön, de most ugyanoda céloz, ahol ő kapta a találatot. Csak ezután dönt úgy, hogy az arcára ráférne némi további plasztikai kezelés. Noha a nagy védekezésben sikerül eltalálnia Nico állkapcsát, ami szinte menten kiugrik, az adrenalin elemi erővel lövell ereibe, így, mintha robot lenne, meg sem kottyan neki. A vér kiserken alsó ajkából, hiszen az ütés erejétől fogai azon koccantak össze, de még a fémes íz sem tántoríthatja el.
- Óóó, már randiztok is?! Ez még egy indok, hogy átalakítsam az arcberendezésed - ezúttal egyenesen az orrára céloz, lelki szemei előtt látja Barnabás fejét behorpadni, tudjátok, olyan Tom és Jerry-sen. Elvakult harag villámlik szemében, teste úgy tűnik, mintha soha nem fáradna. Bár ő azt érzi, ugyanolyan formában van, azért fárad: ütései gyengülnek, a lendülete sem ugyanolyan már és a védekezés hatására ki-kibillen egyensúlyából. Nem tudja már sokáig tartani pozícióját, már amennyiben Bánki még egy kicsit állja a sarat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ő igazán nem akart balhét, sőt mi több, ő tényleg elhitte, hogy van egy tökéletes, hűséges barátnője és egy lojális, mellette kitartó legjobb barátja. Erre fel ezek ketten a háta mögött randiznak. Tudjátok, ha a verekedésnek nincs is köze Nico méltóságához, hiszen annak már úgyis mindegy, legalább jól esik neki. A nőt nyilván nem bántotta volna soha fizikailag, verbálisan viszont megkapta a magáért a kiránduláson és ez neki elég. Az más kérdés, hogy azóta furcsán üres minden és a fájdalom - mely a csalódottságból és Emily iránt érzett szerelméből fakad - lenyomja. Mert itt neki most meg kell adnia Bánkinak, ami jár. Annak ellenére is csépeli, hogy ajka felreped és vére serken, mert neki most egyetlen dolog számít: elégtétel.
Eközben a férfi csak folytatja, méghozzá úgy, hogy az eddigi düh egyenesen vérszomjjá alakul. Nem elég, hogy randizgat volt barátnőjével, még ilyen nyíltan kimondja, hogy hazamegy és megdönti? Na hát ebből elég. Tovább ütné a másikat, ha az idő közben nem közölné a - számára - nyilvánvalót, ekkor ugyanis az olasz ökle megáll a levegőben és nagyon sok kérdőjellel a feje körül pislog le Bánkira. Hogy mi van? Mire reagálhatna, addig Barnabás lelöki magáról, ő pedig készségesen hengeredik le róla, hogy kifeküdve a hűvös, nyirkos fűbe ne mozduljon, csak döbbenten bámulja az eget.
- De ha Ophelia kell, minek randiztál Emily-vel? - hangjában csalódottság keveredik némi megvetéssel és nem igazán vigasztalja, hogy mindez a szőke miatt volt. Az mindenesetre már bizonyos, hogy a nő nem hazudott, mikor azt mondta, Bánki és közte nem történt semmi. Sovány vigasz. - Hogy a picsába jutott eszedbe a nőmmel gyakorolni? Nem vagy normális ember - kínosan felröhögve dörzsöli meg arcát egyik tenyerével, miközben felszisszen. Basszus, Bánki se kímélte. Fájnak a bordái, a szájának annyi és a kezei is tropák. Na mindegy, még a legjobb barátságokban is néha szarrá kell verni egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Idén szomorúnak ígérkezik a karácsony. Nico vigasztalhatatlan. Mikor már azt hitte, hogy élete révbe ért, Bánki és a folyamatos bénázása, vegyítve Emily butaságával végleg tönkretett mindent. Néha azért elgondolkodhatnának az emberek, hogy a cselekedeteik milyen következményekkel járnak. Egy szerelmes férfinak, aki a csillagokat is képes volna lehozni az égből, igen nagy érvágás, ha közlik vele, élete nője a háta mögött legjobb barátjával randizik. S még ha ki is derül később, hogy közel sem úgy kell értelmezni ezt a randevút, mint azt hinnénk, akkor sem vagyunk közelebb a megoldáshoz. Szakított, megverte a férfit, mindent felborított maga körül, most pedig nagyon bánatos. Az a helyzet, hogy ő maga kérte meg Francesca-t, hogy szervezzen le neki pár vakrandit, a második után azonban közölte, hogy hagyja. A benne tátongó üresség, a kedvesének elvesztése utáni gyász maga alá gyűri és nem tud igazán odafigyelni senkire. Főleg nem egy nőneműre. Valahogy mindig Emily mosolyát keresi benne, a gyönyörű, hátára omló hosszú, barna haját, amelyen kacéran játszanak az esti fények. A kecsesen ringó csípőt, ami köré oly sokszor fonta karját, ajkának ízét, ami örök nyomot égetett bőrébe. Vajon elmúlik ez a fájdalom valaha is? Ez az érdektelenség megszűnik majd egy napon és képes lesz másra is ugyanolyan rajongással nézni, odaadással fogadni és szeretni?
A karácsony bár a szeretet ünnepe, csak még inkább remetévé vált. Most is, ahelyett, hogy otthon nézne filmet húgával, inkább kijött sétálni a hidegbe, mert bárhol is járjon, egy apró dobozban érzi magát. A munka persze lefoglalja, sok időt tölt családjával és könyveket olvas. A gondolatai mégis egyre-másra az önsajnálat sötét és kietlen bugyrába terelik. Annyira elmerül gondolataiban, hogy nem is igen törődik a környezetével, egyszerűen csak egyik pillanatról a másikra megáll az út közepén és a felszálló, forró leheletét nézi, ahogy tovatűnik a semmibe.
Ez az a pillanat, mikor valami hozzáér fenekéhez, aztán az a valami hirtelen exkuzálja magát. Kérdőn fordul hátra, bár nem kell gondolkodnia azon, ki lehet a hang tulajdonosa. A szőke hajzuhatag helyett barna lóg ki a sapka alól, a csodaszép szemek élénken csillognak és a csábító ajkak vérvörösen fénylenek. Szíve összefacsarodik. Ettől, csak ettől a találkozástól tartott, hogy majd látja a nőt, aki jól érzi magát és boldog nélküle. Ettől, csak ettől az egytől félt mindvégig, hogy neki az elválás, a veszekedésük ennyiben kimerült és ragyogóbbá válik, mint annak előtte. A szavak, melyeket Emily formál, nem jutnak el tudatáig, csak üres tekintettel nézi őt. Nem tud elvonatkoztatni a ténytől, hogy vidámabb nélküle, visszatért belé az élet. Egy pillanatra arra a lányra emlékezteti, akivel a CandyFeszten találkozott és, aki annyira megbabonázta, hogy hónapokig, akár bolygók a Nap körül, úgy keringette. Végül egyetlen dolog rántja csak vissza a valóságba: mikor meghallja saját nevét az ő szájából.
- Szia Emily - úgy érzi, mintha torka kiszáradt volna, hangja rekedtesen cseng, akárha évek óta csendben lenne. Barna szemei keresik a nő tekintetét, de félnek megtalálni azokat, mert amit kiolvashatnak belőlük, jobban meggyötri mint az eddigi történések együttvéve. Így hát, kímélve magát és lelki épségét, inkább az edényeket kezdi fixírozni, hátha valamiféle csoda folytán gazdájuk átalakul valaki mássá. Csakhogy ez nem történik meg, helyette kínos csend áll be kettejük közé, melyet neki kellene megtörnie. Érzi, tudja, de fogalma sincs, mit mondhatna a másiknak. Azóta már arról is van tudomása, hogy tényleg nem csalta meg, hogy tényleg csak segíteni akart, mégsem képes elengedni a Bánkiról és Emily-ről szőtt képeket agyának egy hátsó zugában. Sikerülni fog valaha is?
- Egy hadseregnek főztél? - erőtlen mosoly villan arcán, miközben csak arra tud gondolni, hogy neki sohasem főzött. Nico egyetlen egyszer sem ehetett a nő főztjéből, de másnak visz belőle. Talán soha nem is volt neki olyan fontos, hogy ezt megtegye, csak a szavai voltak oly édesek, akár a méz. Közös jövő, közös ház, közös gyerekek, közös esték. Mégis egyedül van. Hazudtál nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem könnyű lepleznie csalódottságát, keserűségét és boldogtalanságát. Érdemes egyáltalán próbálkoznia? Noha nem tűnik meggyötörtnek, ami talán jobb is most, hogy szemtől szemben találta magát a nővel, azért mélyen belül tudja, mi zajlik benne. Tekintete az ételes dobozokon nyugszik és egyre csak arra gondol, hogy neki ez nem adatik meg. Emily nem fog megállni az ajtójában mosolyogva, ügyetlenül igazgatva szemüvegét, hogy ugyan egész nap nem találkoztak, de ő szívét-lelkét beletette és vacsorázzanak együtt. Nem arra fog hazaérni, ahogy egy kötényben sürög-forog a konyhában, hogy meglepje Nico-t. Nem lesz minden tökéletes és katasztrófába se fullad, hiszen egyetlen eleme máris hiányzik az egyenletnek: Ő.
Épp csak felteszi első kérdését, mikor Fisher meglepi. A felé nyújtott dobozokra bámul üres tekintettel és hirtelen úgy érzi, minden tagja lefagyott. Tulajdonképpen meg is akarja kóstolni, meg nem is. Nem kell neki könyöradomány, vigye csak el annak, akinek akarja, mondjuk kezdésképp Bánkinak, hátha gyakorolni akarják, hogy is volna érdemes ilyesmit csinálni. Igen, mindentől függetlenül, hogy kibékültek, hogy megbeszélték, ez még sokáig tüske lesz a férfiban és szívni fogja Barnabás vérét. Most is majdnem kicsúszik száján ugyanez a mondat, de végül benn tartja, jobb a békesség címszóval.
- Francesca az életét is kifőzi otthon, meg anyáék is meglátogattak, nem tudnánk megenni sajnos - hazudik. Az kéne még, hogy húga a főzőlap közelébe merészkedjen! Az egy dolog, hogy amit ő ételnek titulál, az mennyire az valójában, de amilyen szerencséjük van, ezer százalék, hogy felrobbantja majd a konyhát. Vagy leégeti a házat. Tulajdonképpen bármi megeshet, meg annak ellenkezője is, úgyhogy nincs kedve kísérletezni. Az meg köztudott, hogy Nico nagyon jól főz, a sztereotípiákkal ellentétben pedig nem csupán olasz kajákat. Az más kérdés, hogy szégyennek érezné, ha nem tudna egy hamisítatlan hazait összeállítani, de tudománya nem pusztán ebben merül ki. Egyedül a takarítás az, amiben nem jeleskedik, ezt mindig is testvérére vagy szüleire hagyta. Ha kell, képes elvégezni a házimunka ezen részét, de utálja, meg amúgy is. Ő nagyon szívesen főz és mosogat, csak hagyják békén a többivel.
- Mármint... Szakmát váltasz? - zavartan mosolyodik el, majd ismét a dobozokra pillant. Lehet el kellett volna fogadnia, hogy megkóstolja és megállapíthassa, jó ötlet-e ez vagy sem. De ez már nem az ő dolga, Emily független nő, azt tesz, amit jónak lát. Tulajdonképpen akkor is azt tett, mikor együtt voltak, úgyhogy túl sok különbség nincs. Mielőtt mélyebbre mehetne gondolataiban, a nő ismét szóra nyitja a száját, ekkor pedig képtelen tovább leplezni érzéseit. Arca elkomorodik, tekintete vádlón csillan.
- Ophelia felkért, neki pedig nem mondhattam nemet - halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy eszébe jut a melankóliájába betolakodó szőke. Szinte belerángatta az ügybe, de utólag egész jó ötletnek tűnik, akkor még nem volt az. A kérdésre viszont fogalma sincs, mit feleljen. Őszinte nem akarna lenni, mert akkor kiderülne, mennyire megtört az elmúlt időszak eseményeinek hatására, de közben hazudni sem akar. Vívódik még pár pillanatig, mielőtt sóhajtva kifújná az addig benn tartott levegőt. - Voltam már jobban is. Összeverekedtem Bánkival, próbállak elfelejteni. Haragszom rád - egyenesen Emily szemébe néz, egy pillanatra sem kapja el tekintetét. Hiába tudja, hogy félreértés volt, hiába tudja, hogy az mind a múlt és megbékélhetne, képtelen rá. Még nem érzi késznek magát arra, hogy újra mosolyogjon, teljes szívből. Már csak azért sem, mert eközben mágnesként vonzza a nő. A vágy belülről falja fel, hogy óvatosan hozzáérjen, kisöpörjön egy kósza tincset homlokából, magához ölelje. De nem teszi meg, mert bármennyire is hajtsa az érzés, a józan esze sokkal erősebb, szerelmi bánatáról már nem is beszélve. - Te látom jól érzed magad - hangja ugyan nem szemrehányó, valamiért mégis végigfut tőle az ember hátán a hideg. Mert közönyös és üres. Nincs annál rosszabb, mikor egy ilyen kijelentés mögött nem húzódik meg más, csak a kínzó semmiség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Milyen nem a te szinted? Jézusom, ember - homlokát dörzsölve nevet fel kínosan, miközben rájön, hogy mi is a helyzet valójában. Mindenkitől szeretnék itt és most elnézést kérni, de Nico szemében Emily a legjobb nő, inkább Ophelia-tól kéne tanácsot kérni, hogy őt hogyan lehetne megszerezni - az olasz egyébként pontosan ezt tette, de mindegy. Szeretném azt is leszögezni, hogy Brown egy olyan bombanő, ami nem terem minden utcasarkon, de még csak a legszebb gyümölcsfákon sem. Szóval jah, de akkor is. Annyi embernek lemehetett volna kutyába a mi Bánkink, mégis a legjobb barátjának kedvesével tette.
- Szóltál neki, hogy nem jó ötlet, de végül is belementél. Ez ám a logika - megforgatja szemeit és a változatosság kedvéért arcát dörzsöli meg. Ha legalább egyiküknek lett volna annyi esze, hogy ebbe nem mennek bele, akkor most nem itt tartanának. Sajgó állkapcsához nyúl és arca fájdalmasan torzul el, ahogy picit megmozgatja azt. Ajkából még mindig enyhén szivárog a vér, de nem zavarja különösebben. - Mint azt láthatod, nem rajtam múlt. És már nem is fog, azt csinál, amit akar - szája fájdalmas mosolyra görbül, azonban, hogy az ütés nyoma, vagy a nővel folytatott kapcsolatának viharos lezárása készteti-e erre, az nem egyértelmű.
- Nem is voltam gyökér, ő nézett melegnek! - azonnal kikéri magának, nem is akármennyire felháborodottan. Még hogy ő, Francesco Nico Bianchi meleg legyen, egyszerűen a gondolat is nevetséges! Mindenhogy, ahogy férfi kimutathatja a vonzalmát illendő keretek közt, ő megtette, de hát ugye ott volt Adrian, meg a tény, hogy durván homoszexuálisnak titulálták. - Amúgy meg Ophelia egy nagyon rendes csaj, megfogtad vele az isten lábát - mint utóbb kiderült, a szőkével ezerszer jobban járt volna, ha nem csak álbarátnőnek kéri fel. De hát, ilyen az élet. A pletykák ellenére ő az egyik legnormálisabb és legtöbb tartással rendelkező nőszemély, akit ismer. Azt hitte, a legjobb Emily. Aztán lett, ami lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Zsebébe csúsztatott kezei ökölbe szorulnak és szinte már feszíti az anyagot, ahogy igyekszik nyugodtnak látszani. Ideges és nyugtalan, amit nem könnyű palástolnia, mikor Emily mindenáron próbál kedves lenni. Nico most haragudni akar, dühöngeni, veszekedni, megélni a sértettségét, ami belülről szedi darabokra. De nem, mert a nő még ebben a pillanatban sem hazudtolja meg magát. Leteszi az edényeket egy padra és egy cetlivel hagyja ott őket. A férfi tekintete akaratlanul is ellágyul, ahogy kezei is engednek - nem mintha nem lenne mindegy, hiszen körmei már rég tenyerébe vájtak, a nyomuk pedig ott díszeleg. Mivel a látottak után hirtelen nem tudja, mit felelhetne, hát csendben marad, marcona arckifejezése azonban enyhülni látszik. Kár, hogy ez az állapot nem tarthat örökké.
- Nálad sosem lehet tudni - hogy e pillanatban azt mondta volna, hogy a másik kiszámíthatatlan? Nos, igen. Mert tulajdonképpen az is. A férfi nem gondolta volna, hogy miután végre megszerzi Fishert, ilyen és ehhez hasonló problémákkal kell majd megküzdenie. Hogy a legjobb barátja elárulja, ráadásul ilyen rútul, meg persze a kedvese is becsapja majd. Mert attól függetlenül, hogy semmi sem történt köztük, ez az affér megbocsájthatatlan.
- Tapasztalat? - felvonja fél szemöldökét, ahogy Emily arcát fürkészi. Talán csak nem mentegetni akarja magát egy egyszerű, általános jellemleírással, amiből tizenkettő egy tucat és bármikor szembejöhetnek az utcán? Tán csak nem mentesítő tényező az, hogy képtelen volt ezidáig felnőni, impulzív és a megérzéseire hagyatkozva gondolkodás nélkül cselekszik? Vannak dolgok, amiket nem lehet megmagyarázni azzal, hogy "bocs, ilyen vagyok". A viselkedésünk minden esetben döntés kérdése, mert mondhatom azt, hogy az indulataimat legyűröm, hogy bár vágyom valamire, mert az ösztönöm hajt, mégis másképp cselekszem. Azért, mert valakinek hevesebb személyisége van, még nem jelenti azt, hogy mindent megmagyarázhat vele.
- És te kinek szurkoltál? - gúnyos mosolyra húzz ajkát. Ahogy visszaemlékszik arra a napra, ismét sajogni kezd állkapcsa. Nem csinálná másképp, mert néha még a legjobb barátoknak is össze kell veszniük, hogy helyretegyék, amit helyre kell. Nyilván könnyebb lenne - és kevésbé fájdalmas -, ha mindezt egy korsó sör mellett tennék meg, azonban ők nem lányok, hogy ilyen puhány módon oldják meg konfliktusaikat. Ilyenkor oda kell baszni.
- Nem értem, miért kellett ezt csinálnod - megcsóválja fejét, de csak csalódottság van hangjában, a rosszallás már elpárolgott belőle. Ha akkor nem teszi azt, amit, vagy legalább szól, hogy egy jót nevessenek rajta - és aztán Nico nemet mondjon erre a baromságra -, most nem így állnának. Kézen fogva sétálhatnának a karácsonyi vásárba, elvinné korcsolyázni és a fa alatt egymást átölelve néznék az izzók játékos fényeit. Ennek így kellene lennie, de Emily mindent tönkretett a felelőtlenségével és a hazudozásával. Legalábbis ezt érzi a férfi. - Egyáltalán azt sem értem, miért változtál meg. Szőke lettél, harsány, meggondolatlan, egyszerűen... Kifordultál önmagadból. Ha nem akartál velem lenni, sokkal könnyebb lett volna megmondanod - persze, hogy szenved ő is. Mindketten pocsékul vannak, mert egy szakítás sohasem könnyű, de ez most valahogy meglepően nehéznek bizonyul. Mert bármennyire is bizonygatja, hogy jól van, hogy erős és simán túl lesz ezen, ez valójában nincs így. És hiába mondja a nő, hogy szerette és mennyire összetört a szíve, az utolsó napokban, vagy inkább hetekben nem ez látszott rajta.
- Barátok... - maga elé meredve ejti ki ezt a szót. Összefacsarodik a szíve, hiszen ennél sokkal többet akar, vagy inkább semmit. Mégis, abból nem lehet baj, ha még egy kicsit közelebbi viszonyban maradnak, így majd szépen átalakul a kapcsolatuk nem? Végtére is Emily nem rossz ember, csak rossz döntéseket hoz, de attól még működhet, nem? Fogalma sincs. Létezik szakítás után barátság? Egyáltalán milyen az? - Én sem szeretném, hogy haragban váljunk el - végül egy aprócska mosoly jelenik meg arcán, görcsössége is enyhülni látszik. Mintha csak megadná magát az ünnepeknek és minden másnak. Haragudhat, de azon túl, hogy butaságot csinált, tulajdonképpen nem lett semmi egyéb. Talán azért feldúlt még most is, mert együtt lehetnének, ha Fisher nem szúrja el. De megtette. - Nem tudom, hogy oldjuk meg, de majd kitalálunk rá valamit. Gyere ide - félszegen kinyújtja egyik karját, hogy megölelhesse a másikat. Békeölelés. Semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Erre nem tud mit mondani, hisz igaz. Épp most épít falat, méghozzá teljes nyugalommal, miközben belül ezernyi érzés feszíti szét. A szeretet és a gyűlölet furcsa egyvelege ez, de hogy ezek mire irányulnak, már nem tudná konkrétan megfogalmazni. Egyáltalán a tény, hogy ennyire ambivalens minden gondolata, az összes apró szó és sóhaj, melyet a nő vált ki belőle, az őrületbe kergeti.
- Tudom, hogy én is hibáztam - lehelete füstként száll fel, majd lassan szerteoszlik. Hogy mennyire hideg van, csak most érzi igazán, hogy előkerül ez a téma. Igen, tulajdonképpen abban igaza van Emily-nek, hogy ő megbocsájtott, mikor az olaszt rajtakapta Opheliával. Mégis, az a helyzet egészen másnak tűnik, hiszen az álkapcsolata, a két nő közötti ismeretség hiánya, a komolytalanság ténye valamiért sokkal kevésbé teszi érezhetően bűnössé a férfi tettét. Pedig neki legalább nem kellett végignéznie, ahogy a szerelme Barnabással enyeleg. - Nem tudom, hogy mikor leszek képes ezt elengedni. Nekem úgy tűnik, nincs szerencsém veletek, nőkkel. Meg hát én is egy balfasz vagyok - pőrén kimondva vulgárisan és sértően hangzik, de az igazság az, hogy nem érdekli. Mert ideje végre, hogy felelősséget vállaljon a saját, majd mindkettejük tetteiért, mert bizony egy kapcsolatban mindkét félnek vannak kötelességei, mindketten tartoznak egymásnak valamivel. Például őszinteséggel, bizalommal, megbecsüléssel. Ez a dolog már a kezdetektől fogva is hiányzott és fogalma sincs, képesek lennének-e újrakezdve ezt az egészet jól csinálni. Talán nem.
- A szőkeség csak részben vonatkozott a hajszínedre - akaratlanul bukik ki belőle a válasz, amikor pedig leesik neki, hogy tulajdonképpen ez mit is jelent, egy kicsit összepréseli ajkait. Merthogy ebben a pillanatban úgy érzi, nem bírja tovább. Egyszeriben kitör belőle a nevetés, ahogy rájön, mekkora seggfej, de hát ugye, utólag mindegy. Emily nyilván idiótának nézi, amiért ilyen jól szórakozik a saját maga által kreált sértésen, de vesztenivalójuk ugyebár már nincs. Ezen túlestek a kiránduláson. Nagy nehezen abbahagyja, s ahogy csillapodik, a nő is folytatja, a válasz azonban kicsit felkészületlenül éri Nico-t. - Én pedig veled, de mégis elcsesztük - széttárja karjait, majd kezeit gyorsan vissza is süllyeszti zsebébe, mielőtt megfagynak. Mindvégig két malomban őröltek, ami akkor igazán szomorú felismerés, ha a végére már egyetlen malom sem marad.
- Elmész? - noha hangsúlya nem árulkodik, szemeiben aggodalom és kétely csillan, mintha csak kétségbeesne, hogy a barna fürtök többé nem lebbennek majd át előtte az utcán, nem látja a formás csípőt a folyosón ringani és többé az orrát sem csapja meg ez a kellemes virágillat. Bárcsak volna lehetősége ezt megakadályozni! Miközben az esze tiltakozik és követeli, hogy tartsa távol magát Emily-től, a szíve félre-félrever, hiszen ez azzal járna, hogy végleg elveszítené. Talán ezért is dönt végül úgy, hogy szeretné magához ölelni, a karjába zárni, még egyszer megszorítani. Ahogy a puha kéz mellkasára simul, a hajkorona álla alatt nyugszik meg, a csinos arc pedig egyenesen a szívénél, kénytelen lehunyni szemeit. Mélyet szippant az ismerős illatból, mely éjszakákon keresztül késztette forgolódásra. Noha nem tervezte, végül mindkét karja átöleli a vékony alakot, a kelleténél egy kicsit jobban is húzva magához azt. Az emlékek, a közös éjszakák, minden egyes mozzanatuk egyszerre rohamozza meg elméjét, ő pedig megengedi magának, hogy most először átadja magát az egésznek. - Én is sajnálom - egy bizonytalan, óvatos puszit lehel a selymes fürtökbe, amikor is a nő felpillant rá. Érezni az érintését, azt a finom, leheletnyi simítást, arra készteti, hogy elálljon a lélegzete is. Nem reagál, ahogy meghallja, mennie kell, szinte megdermed, ahogy a kívánatos ajkak közelednek felé. Egyetlen másodpercre elhiszi, hogy ajkával találkoznak, s nyomait beleégeti majd a vörös rúzzsal, de végül csak arcához ér és el is húzódik.
- Vigyázz magadra, Emily - szemeiben valami megfoghatatlan, rég nem látott gyengédség csillan. Talán a pillanat meghittsége, talán a viszontlátás okozza ezt, de tudja, hogy nem szabad engednie ennek. Egy esetlen intéssel ereszti útjára a nőt, majd nagy nehezen megfordul, hogy hazamenjen. Ahogy tesz pár lépést, végül megtorpan. A vékony sziluett lassan eltűnik, neki azonban íriszei egy ismerős tárgyra vándorolnak. Tétovázik, hisz nem helyes, amit tenni készül, de végül összeszedi minden bátorságát, az árván hagyott ételhordóhoz lép és magához veszi. Talán nem hajléktalan, talán van mit ennie. De talán nem bűn, ha megkóstolja. Mintha csak bűnt követne el, sietős léptekkel távozik a helyszínről és magában továbbra is csupa kérdőjellel szemléli a meleg dobozt. Mit művel? Akárhogy is, ma este kiderül, mennyire alkoholos is ez a kis adag.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem világos, mit is keres a szilveszteri bulin. A válasz tulajdonképpen az, hogy Francesca lelépett bulizni, ő meg elég lúzer dolognak tartotta, hogy otthon ülve sirassa az elmúló évet. Húga azt tanácsolta, nézzen be ide, elvégre az Eridon ház egyik fejeként nem ciki tiszteletét tennie és, ha mégis annak érzi, hát mondja azt, hogy felügyel. Ez az aprócska kis hazugság olyannyira megtetszett neki, hogy hanyagba vágva magát végül felbaktatott a Fénylő Lelkek Udvarába, hogy valóban emberek között töltse ezen évének utolsó napját. Kollégáival egészen jól mulatott, illetve a pirosak is örömmel keresték társaságát, főleg most, hogy sokkal szabadabb volt az időtöltés. Már csak fél óra lehetett vissza éjfélig, mikor nagyjából egészéből magára maradt, ez pedig azt jelentette, hogy sétál egy keveset. Nem sokat, épp csak annyit, hogy felmérje a terepet, ellenőrizze a nebulókat és aztán legnagyobb meglepetésére felfigyeljen egy felé integető, már nem annyira szomjas Emily-re. Mivel ő maga nem igen fogyasztott még alkoholt, így az első mozdulattal kikapja a mellette elhaladó mestertanonc kezéből az üveg pezsgőjét, mondván ne igyon többet, majd ő maga meghúzza. Erre ugyanis nem árt rátölteni.
- Nem nagyon van választásom. Ha már mindenképp menni akar, legalább elbúcsúzom tőle - megvonja vállát, majd ismét jó nagyot kortyol a pezsgőből. Az a helyzet, hogy nem bírja a pezsgőt. Sőt, az alkoholt sem, ami igen nagy probléma, már amennyiben öt perc leforgása alatt kívánja elfogyasztani az említett italmennyiséget. Eddig nagyjából másfél deci csúszott le, csak mondom. Talán ennek is köszönhető, hogy ezúttal sokkal bátrabban néz a lányra. Illetve nem is rá, hanem végig rajta. Ez a vörös igazán vadító, ugyanebben a színkombinációban el tudná nézni lengébben. Lassan hámozná le róla a blézert, hogy hozzáférjen meztelen vállához és hosszú nyakához, borostáját dörgölné a puha bőrhöz, ezzel vörös nyomot hagyva az érintett területen. És aztán... Várjunk, ez most nem az a pillanat, ahol perverz vágyairól kellene fantáziálnia.
- Látom te is vidám vagy. Azért csak óvatosan. Azt mondják, amit az év első napján teszel, azt teszed majd az összes többin is - pimasz mosoly ível ajkaira, ahogy szemében valami megfoghatatlan dolog csillan. Hogy mire gondol? Talán, ha együtt maradnak, együtt töltik a jövő évet. Nem mintha ezt akarná, mert haragszik, csak közben megint felé fújja a szél ezt a kellemes virágillatot, ráadásul a tökéletes csípő is jól láthatóan kirajzolódni látszik a nadrág ívében. Baj lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A mai napja könnyeden alakult, elvégre a karácsonyi szünet előtt megíratott vizsgákat javította, illetve tegnap az eridonosokkal karácsonyozott egy keveset. Már persze azokkal, akik maradtak, de meglepően sokan maradtak. Opheliával szerveztek egy kis bulit, ami eléggé zártkörű volt, ez pedig osztatlan sikert aratott. Rengeteg trash kaját ettek, illetve hoztak olyan filmeket, amik tematikusan karácsonyiak, és tematikusan anti-karácsonyiak. Természetesen senkit nem lepett meg, hogy míg az első egy ízig-vérig ünnepekről szóló móka volt, addig a második konkrétan nyáron játszódott. Csak semmi karácsony! Szóval a lényeg az, hogy a program jól sikerült, ezután kellett ma vizsgákat javítania. Sajnos, bármennyire is jóindulatú, lesz pár bukás.
Hazafelé menet úgy dönt, benéz a csárdába, meg akkor meg is kajál, ha már van rá lehetőség. Egyszerűen nem mindig van kedve főzőcskézni, ez is egy ilyen nap. Belépve már nem sok vendéget talál, de nem is bánja, nem kedveli a hangzavart - olasz származása ellenére -, így egyből a pulthoz lép, ahol fel sem ismeri Adélt, míg a lány felé nem fordul. Szőke lett. Wáoh.
- Hát hello - nehéz megszólalnia, mikor utoljára látta, még barna volt és mintha kevesebb tetkója is lett volna. Ráadásul karácsonykor dolgozik? Jó, ennyi erővel meg ő karácsonykor a csárdában flangál késő este, az se jobb. Bár tekintve, hogy a családja amúgy otthon van és már minden bizonnyal alszanak, belefér egy kis tivornya. - Boldog karácsonyt - ahogy felocsúdik, el is mosolyodik, majd helyet foglal az egyik széken. Mivel rég találkoztak, biztos lesz mit megbeszélniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Ahogy megnyalja ajkát, a férfi fantáziája ismételten beindul. Ő is végignyalna rajtuk, betapasztaná őket, s addig csókolná, míg már vére serkenne. Tehát nagyon sokáig. Ujjai elvesznének a barna fürtökben, míg karja a csodás csípőre fonódna, el nem engedve Emily-t.
- Ez így van. Még nem tudom, mit csinálok majd - véletlenül sem cirógatja majd a nő hasát, miközben ajkai birtokba veszik a csábító melleket. Azokat a melleket, amik a fekete felső alól sokat sejtetően villannak elő, ám még épp ízlésesen. Mert nem, természetesen ez sem kerülte el Nico figyelmét, aki, mint említettem, alaposan végigmérte a csinos alakot. Az alkohol lassan kezd hatni, ám magabiztosan, így mikor újabbat kortyol a pezsgőből, már kezdi érezni azt. Sohasem bírta jól, egy-két feles totál rottyra képes tenni, ami férfi létére kissé ciki. De mi gond sincs, pont ezért nem iszik és pont ezért nem kéne innia most sem: ha a pia elveszi az eszét, ki tudja, mit fog tenni.
- Le akarsz itatni? - játékosan csillannak meg íriszei, ahogy szemöldökeit felvonja. Mondjuk nem lenne nehéz, de jelenleg is nem kevés ital pihen kezei között, amit el is szándékozik fogyasztani. Ha azt a fél üveget még magába dönti, minden bizonnyal a józanságán kívül önmagát is elveszíti. - Sohasem venném el tőled a lehetőséget - mosolya pimasz, ahogy elképzeli a nőt még inkább becsípve. Az szép lesz, ha lealjasodnak a diákság szeme láttára és itt fognak dülöngélni részegen, szégyent hozva magukra és a tanári karra. Igazán idilli kép.
- Ám legyen - ahogy megmozdul és leül, érzi, hogy megszédül. Ajjaj, az alkohol elkezd hatni. Ennek örömére ismét szervezetébe juttat egy merészebb kortyot, miközben combja a nő combjához simul. Elvégre leült mellé, ahogy kérte, arról nem tehet, hogy nem határozta meg a fenntartandó távolságot. Így sikerült, nagy ügy. Terpeszben helyezkedik el, könyökeivel térdein támaszkodik, ugyanolyan lelkesedéssel szorongatva megkezdett pezsgőjét. Még nem tudja, hogy mennyire veszélyes játék is ez, miközben a percek lassan peregnek felettük. Lassan eljön majd az éjfél, a várva várt tűzijáték, ők meg úgy néznek ki, mint két dinnye a fűben. Csak a színük nem stimmel.
- Még nem. Nem is biztos, hogy fogok, eddig nem jöttek be - elhúzza száját és megrázza fejét. A többé nem megy vakrandira, a kerüli a balhét és egyéb fogadalmak nem neki valóak. Ha megkérdeznék tőle, mit szokott csinálni, minden bizonnyal azt felelné, hogy rendszerint bajt. És tényleg! - No és te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ahhoz mindkettőnknek innia kéne - mert bizony, ha ezek az ötletek megvalósulnának - füllentsen a nő bármit is róluk -, akkor ott egyikük sem lehetne józan, hiszen ellenkező esetben megdőlne az elmélet, miszerint ők csak barátok. Márpedig mi mások is lehetnének ugye, mikor megegyeztek az utolsó találkozásukkor, meg most is csak haveri minőségben csevegnek. Persze Emily ötlete is nyilván az, amit mondott és véletlenül sem egy fergeteges szex, mert ugye az lenne. Vagyis nem. Na jó, Nico elméje már nem egészen tiszta. - Szóval kartondobozokon akarsz szánkózni? Nem vagyunk ehhez túl idősek? Esetleg a gyerekeket elküldhetjük - töprengve vizslatja a kezében tartott üveget, miközben próbálja magát elképzelni a megadott szituációban. Hát nem tudom, nem az ő világa, pedig ő igen sok baromságban benne van. Talán túl sokban is.
A kérdésre nem felel, elég az, hogy nem veszi el az üveget. Tulajdonképpen igen is, meg nem is. Részben bánná, mert olyasmit tesz meg az ember részegen, amit józanul nem feltétlenül, ezek a dolgok pedig nem egyértelműen fakadnak puszta gyávaságból. Az, hogy ittasan talán nem tudná visszafogni magát és kezdeményezne, a lehető legrosszabb ötlet, ami valaha felmerülhet. Ellenben talán ez lenne a megfelelő időpont, hogy végre félretegye ezt a gyermeteg sértettséget, ami egy meg nem történt megcsalásból fakad.
Lehuppan a nő mellé, combjuk könnyedén feszül egymásnak, az érzés pedig kellemes bizsergést hagy maga után. Ahogy a csilingelő hang ráköszön, akaratlanul is felé kell fordulnia, hogy barna íriszeit a nőébe fúrja. Mindig ilyen gyönyörű volt, vagy csak még szebb lett, mióta nem egy idiótával múlatja az időt? Kissé kétkedve fogadja a mozdulatot, melyet a másik felé intéz, el azonban nem utasítja. Hagyja, hogy a hosszú ujjak elmerüljenek tincseiben, le viszont nem meri hunyni a szemét, minden idegszála készenlétben van. Hogy pontosan miért, az egyelőre még számára is rejtély, csak azt tudja, hogy nem engedheti el magát, mert megígérte, hogy józan marad. Legalább részben.
- Valóban nem - ajkát megnedvesíti kissé, mert úgy tűnik, kiszáradt, miközben Emily-t hallgatta. A nő még sohasem hívta Francesco-nak, de a szájából elhangzó név hirtelen nagyon szimpatikus, mi több, erotikus felhangot kap. El tudná képzelni, ahogy az alatta heverő nő ezt suttogja a fülébe, miközben a csúcsra jut. De ez miért is jutott eszébe? Jézusom. Már csak arra eszmél, hogy miközben férfiassága észrevétlenül éled fel nadrágjában, Fisher is elhúzza puha kezét, ettől pedig hirtelen nagyon hideg lesz. - Vigyázunk rád és nem engedjük, hogy felelőtlenül fogadkozz - elmosolyodik, majd gyorsan meghúzza az üveget, hogy jó három-négy korty leguruljon. Csak akkor kezd neki a bravúros ötletének.
- Mi vagyok én, aranyhal? - felvonja fél szemöldökét, ahogy törzsével a másik felé fordul, szemeit pedig apró vonalakká szűkíti. Mondjuk nem gondolná, hogy bármi baj lehetne ebből. Végül is, mit kérhetnének egymástól, nemdebár? Biztos csak valami ártatlan kívánság, mondjuk fizetnie kell egy kávét vagy ilyesmi. Jah. Vagy ilyesmi. - Amúgy benne vagyok - megemeli az üveget, hogy koccinthasson a nővel. Őszintén szólva nem akarja megnyerni a fogadást, kíváncsi, hogy a nő mit kíván. Azonban be kell látnia, hogy a fogyasztás tempója alapján esélyesen ő nyer majd.
- Tíz perc és itt az éjfél. Zűrös évünk volt, jó lesz lezárni - ez a megállapítás megér egy újabb korty italt, azonban most már nem sieti el. Mintha szándékosan nem nyelne akkorákat. Hm, érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Azért nem akkora meglepetés ő, hogy rögtön poharakat kelljen tördelni - bár tény és való, hogy a látvány párját ritkítja. Akaratlanul is elmosolyodik, mintha ezzel finoman, jelzésértékűen nevetne az eltúlzott reakción, hangot azonban nem ad ki. Mégsem lenne kedves karácsony szent ünnepén ilyesmit tenni, ugyebár.
- Minden oké? - felvonja fél szemöldökét és a szilánkokra pillant, amiken pillanatokkal később Adél könnyedén átlép. Vagy bele. Ez is pusztán nézőpont kérdése. Nem igazán tudja mire vélni a lány viselkedését, de érzi rajta, hogy nagyon kimért. Nem pszichológus, de azt még ő is képes észrevenni, hogyha valahol felesleges, vagy feszültséget kelt. Konkrétan úgy csinál, mintha belé toltak volna egy karót, ez a mosoly pedig közel sem olyan szívélyes, mint amilyennek mutatni akarja. Ha jól meggondolom, fogalmam sincs, miért pont ő viselkedik így, mikor a legutóbb egy fartúrónak nevezte a férfit, de ugye az idők változnak, az emlékek megszépülnek, biztos Nico vétette a nagyobb hibát.
- Nos, akkor egy vajsört kérek - megvonja vállát, de válaszadáskor már nem mosolyog. Elvégre Adél is csak látszólag teszi, nem örül a férfinak. Persze az továbbra is abszolút rejtély, hogy mit követett el - leszámítva a tényt, hogy nem kereste a másikat. A helyében ki szaladt volna utána? De most őszintén. Amikor a legjobb barátoddal így bánsz - pardon, az állítólagos legjobb barátoddal -, gondolom utána nem várod el, hogy a nyakadban lihegjen.
Megvárja, hogy az ital elé kerüljön és lazán kortyol bele, úgy dönt, figyelmen kívül hagyja ezt a sértett-durcás viselkedést. Ha a lánynak szüksége volt rá, írhatott volna, ha meg nem volt, akkor kár azon vekengeni, hogy a férfi nem kereste. Whatever. - Mi újság? Jól vagy? - nem tudja, mit kérdezhetne, vagy hogyan, nyilván egyenes választ nem fog kapni, elvégre most haragszanak (?) rá. Vagy csak épp nem kedvelik. Sohasem értett igazán a nőkhöz, csak azt tudta mindig pillanatok alatt felismerni, ha dühösek voltak rá. Nos, Adél most úgy tűnik, roppant dühös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Érdekes módon ezúttal nem érti félre az utalást: meg sem fordul fejében, hogy nekik, kettejüknek lesz gyereke, hiszen mivel csak barátok, Emily nyilván arra célzott, hogy neki is lesz, meg Nico-nak is, és akkor az már többes szám. Igen, ezt így meg lehet magyarázni és sokkal egyszerűbb emögé bújni, mint belátni, hogy nagyon is arról van szó, hogy ők csinálnak párat. Éppen ezért reakció nélkül hagyja a megjegyzést, mintha meg sem történt volna. Így lesz jó.
- Hát akkor én be fogok rúgni - bólogatva beszél, majd maga elé emeli az üveget, s mintha csak szerelmes lenne, farkasszemet néz vele egy pár másodperc erejéig, végül magához öleli. Kicsit sem tréfás látvány, ahogy épp megszeretgeti a pezsgőjét, áh. Elvégre az emberek napra nap intim viszonyba kerülnek különböző pénisz formájú dolgokkal, mint mondjuk egy palack, egy uborka, vagy egy üveg pezsgő. És ölelgetik is. Mindeközben tényleg szorosan egymás mellé kerülnek, bizsergeti a nő forró combjának érintése. Bárcsak beférkőzhetne a finom anyag alá, hogy érinthesse a puha bőrt, végigsimítson rajta és apró csókokat leheljen rá... Ahogy régen. Már közel három hónapja nem közeledett hozzá úgy, csak álmaiban falta a vörös ajkakat, túrt a dús tincsekbe, s érezte, ahogy Emily körülöleli. Mégsem illik ilyesmire gondolnia, még a végén kívánságnak minősül így szilveszter éjszakáján és lebukik, miken fantáziál.
- Én ennyire nem szaladnék előre a helyedben - hangosan felnevet, így nem kizárt, hogy néhány kíváncsi szempár feléjük fordul. Jó, el tudja képzelni Fishert bögyös pincérnőnek, valószínűleg a férfi adná neki a legnagyobb borravalót, hogy még a jövő hétre jusson belőle. Eközben újabb tisztátalan képek árasztják el elméjét, amit azzal próbál háttérbe szorítani, hogy értelmes válasz megfogalmazására törekszik. - Nem tudom, mit kívánnék. Talán azt, hogy megszerezd azt az állást, amit annyira szeretnél. Meg azt is, hogy sikerüljön az államvizsgád. És, hogy találj magadnak valakit, akit igazán tudsz szeretni - észre sem veszi, hogy miközben ezeket felsorolja, egyik sem rá vonatkozik. Ekkor ébred rá arra is, mennyivel fontosabb számára az, hogy Emily-vel minden rendben legyen, mint az, hogy kapjon valamit. Igyekszik kerülni a nő tekintetét, majd belekortyol a pezsgőbe, mert addig sem beszél hülyeségeket. Amúgy ez hülyeség? Mármint az, hogy ennyire nem foglalkozik a saját igényeivel. Hiszen megbántották, megsértették, megalázták a fél falu szeme láttára - tekintettel arra, hogy Bözse néni csak annak nem mondja el, amit lát, akivel nem találkozik, de talán még annak is levelet küld róla, lényegében a fél falu azonnal értesül mindenről. Ennek ellenére már nem haragszik, csak vágyódik. Vágyik a régi Emily után, azután, akibe beleszeretett. Mintha ő ülne most mellette.
- Mármint erre gondolsz? - és igen hölgyeim és uraim, Nico elkezd cuppogni, akár egy hal, még igyekszik olyan buta fejet is vágni hozzá, kiguvadó szemekkel. Láttatok már valaha szőrös halat? Ha nem, akkor jól nézzétek meg, mert egyszer még csodájára fognak járnak a világon! Egyébként nem szórakozik sokáig, mert nem akar totálisan idiótának tűnni, de azért nem kíméli a nőt. Szereti a nevetését, jó hallgatni. Újabb korty gurul le torkán, legalább addig se beszél.
Hallja, ahogy szavait megismétlik, de nem reagál különösebben. Igen, szeretné lezárni, mert legalább annyi bosszúsága volt ebben az évben, mint boldogsága, de inkább több. Hátha kettőezer-húsz jobb lesz. A kérdésre Emily felé fordul, a vereségre pedig tekintete az üvegre siklik. Csak most tűnik fel neki, hogy az övé kiürült, míg a nőében még van. A tűzijátékok robbannak körülöttük, de hirtelen mégis fülsüketítő csendnek érzi az egészet. Íriszei ellágyulnak, megremegnek, combjával megböki a másikét, majd egy könnyű mozdulattal odahajol a telt, kívánatos ajkakhoz. Egyetlen pillanatra habozva áll meg, beszívja a finom virág illatot, szemei félárbocra zuhannak. - Én is vesztettem - hangját elnyeli a durranások zaja, csupán lehelete tisztán érezhető. Már nem gondolkozik, egyszerűen betapasztja a másik száját. Az volt a feladat, hogy éjfélkor csókoljon meg valakit, ő pedig csak Emily-t akarja. Az üveget könnyedén ejti maga elé, ami koppan ugyan a földön, de nem törik össze, csak hangosan elgurul. Végre felszabadulnak kezei, így nem tétovázik és átkarolja a nőt. A mozgáskoordinációja már nem az igazi, így nehézkesen sikerül végrehajtania a manővert, de a lényeg az, hogy most végre karjában tarthatja Fishert és csókolhatja. Nem emlékezett rá, hogy ennyire jó. Már el is felejtette, mennyire hiányzott neki az érzés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A visszakérdezésre megrázza fejét. Nem akar most arról beszélni, miért gondol és mit, különben is egyre kótyagosabb a feje. Az összefüggések már nem olyan egyértelműek és egyre inkább elbizonytalanodik, ami eddigi összeesküvés elméletét illeti. Talán tévedett, ha pedig így van, akkor elvesztette azt, akit eddig a legjobban szeretett, mert Emily bizonyára már nem akarna vele lenni. Az továbbra is rejtély, miből vonja le ezeket a csodás következtetéseket, de kalapáccsal se lehetne kiverni őket a fejéből.
- Emily, én nem utállak. Sohasem utáltalak, nem is lennék rá képes. Ha így lenne, nem kívánnék neked jót, nem gondolod? - ebből leszűrhető, hogy igenis azt akarja, hogy a nő maradjon vele, még azzal a tudattal is, hogy már mással fogja együtt látni. Mert Nico már nem teheti boldoggá, ezt az esélyét eljátszotta, mikor nem szólt neki Ophelia-ról, majd amikor később kiakadt Bánkin, akivel nem is történt köztük semmi. És akkor azt még nem is tudja, hogy a férfi amúgy le is feküdt a szőkével, igaz, az jóval azelőtt volt, hogy Fisher-rel összejött volna. Mégis inkább neki kéne szarul éreznie magát és nem a másiknak. - Szerintem azt kell csinálnod, amit szeretnél. Ha ez azt jelenti, hogy árvákkal fogsz foglalkozni, akkor azt jelenti. Ha előkészítősökkel, akkor azt. Neked is csak egy életed van - megvonja vállát, elvégre ő is érzi, hogy roppant szentimentálisra sikeredett ez a kis beszéde. Nem mintha baromságot mondott volna, mert tény és való, hogy nem lesz több esélyük megragadni a lehetőségeiket.
Szerencsére, mielőtt túlságosan elkomolyodnának, felmerül az aranyhal téma, Emily pedig hangosan kezd nevetni a férfi alakításán. Nem mondom, hogy nem direkt csinálta, hisz így sikerült elterelnie a beszélgetést más irányba, arról nem beszélve, hogy hallhatta ezt a csilingelő hangot. - Remélem is, mert többet nem csinálom - mosolyogva kémleli a nő vonásait, majd elkapja tekintetét és meghúzza az üveget. Ebben a pillanatban még nem sejti, hová fognak kifutni a dolgok, mert igazán belegondolni sem akar, csak ártatlanul lendül bele a játékba.
Éjfélt üt az óra, az első tűzijátékot fellövik, ő pedig összevont szemöldökkel vizsgálgatja üvegének nem létező tartalmát, hogy aztán konstatálja, Emily-ében még maradt. Ez hogy történhetett? Észre sem vette, hogy ennyit iszik, mikor fogyhatott el az utolsó kortya is? Lényegében már mindegy. A nő vesztett, ő pedig nyert, legalábbis elméletben, hisz Nico önuralma már akkor odalett részben, mikor combjuk egymáshoz simult. Azért van ez a nagy felhajtás itt és most, hogy megcsókoljon valakit, amint átlépnek az új esztendőbe és van olyan szerencsés, hogy ez a valaki éppen Fisher. Egy kívánsága is lehet. Nem csoda hát, hogy némi habozás után odahajolva tapasztja be a telt ajkakat, szinte érzi, mennyire édes. Találkozásuk pezsgő ízű, nagyon forró és nagyon türelmetlen. Az üveg a földön koppan, karjai körbeölelik a vékony alakot, hogy a hajlandóság kimutatásának pillanatában közel, egészen az ölébe húzza a nőt. Nem hagy neki nyugtot, talán egy apró lélegzetvételt engedélyez kettejüknek: olyan ez a perc, mint mikor a sivatagban szomjazó ember oázisra lel. Ahogy elszakadnak és Emily suttog valamit, pont nem hallja, mert egy durranó petárda teljesen betölti hallójáratait, de mivel végeredményben a csókot folytatják, nem firtatja tovább. Balja a hátra, majd a lapockára csúszik, ahogy a hosszú hajkorona arcába és vállára hull, míg jobbja beletúr a fürtökbe. Selymes és puha, ahogy mindig.
- Kívánlak - szemeiben tüzes vágy ég, időtlen idők óta csak álmában övé a nő és még ha holnap mindketten meg is bánják, ha Emily egy életen át gyűlölni fogja ezért, most az övé lesz. Kezei gyorsan mozognak, először a fenéken simítanak végig, hogy végül a térdhajlatokba kerülve felemeljék Fishert egy időben azzal, ahogy Nico is talpra áll. Még nem teljesen részeg, így elszakítja egymástól ajkaikat, nem enged a kísértésnek, csak minden koncentrációját összeszedi, hogy eltűnjenek a Fénylő Lelkek Udvaráról és saját nappalijában találják magukat. A folytatáshoz nincs szükségük közönségre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Hát nem tudom. Szerintem eleve halálos, ha annyit mond, "aha". Merlin óvjon minket attól. xd