Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
- Ja, hogy - mutogattam kicsit, aztán csak visszahúztam a kezeim magamhoz, mert ez hülyén is nézett ki, meg még ha őszinték akarunk lenni kellően szánalmas is. Nyilván nem lehetek mindig jó passzomban, de ebben a faluban szerintem még csak teljesen aberráltnak mutattam magam. Mármint nem akartam én feltűnő sem lenni, de megtörténnek dolgok. Szóval csak zavartan eltűzögettem a hajam, hogy aztán nevetve megingassam a fejem. Viccnek szántam, ha nem is úgy tűnt esetleg. - Nem fogom lenyúlni az... epreid - néztem be mögé kicsit hunyorogva, mit is hagyott félbe, hogy aztán össze is csukjam a szám. Inkább átpakoltam, hogy a nehéz gyümölcsök kerüljenek alulra a kosaramba, majd odaadtam a hölgynek az árat. Meg egy kicsit többet, mert elég csúnyán nézett, pedig semmiben nem lett kár azért. Még egy darabig furcsán, csendben és olyan kínosan ácsorogtam ott, mielőtt megkérdeztem volna a mozival mire jutott, de a szőnyegen csak elvigyorodtam egy pillanatra, hogy értetlenül nézzek aztán.
- Szomorú? Elszomorított, hogy nem tudtál elmenni rá? - kérdeztem meg, ahogy ha már úgyis végeztem letettem a kosarat egy félreeső részre, hogy senki ne essen át rajta. - Ki is próbálod őket?
Nyilván a szőnyegekből se mindegy, milyet néz ki az ember. Nekem is van egy nagy és puha most a nappalimban, amire csak úgy jó le is ülni, kanapé ide vagy oda.
- Öhm, én... még paprikát és póréhagymát nem találtam - gondolkodtam el hirtelen mi is volt az eredeti cél, mielőtt beleszerelmesedtem a terrorista ananászokba. Mondjuk annak ellenére, hogy ezért jöttem, háromnegyedét a kosárnak felpakoltam édes gyümölcsökkel. - De megnézném azt a cukkinit is akkor - mosolyogtam rá, majd némi mérlegelés után folytattam - nem szeretném bántani a lelked, közvetve sem, de nem lakok olyan messze egyébként.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
 #JAJ × Pécsi ispotály × május 17.Érzem a fertőtlenítő szagát, nem azt az enyhét, amit mindig, mindenki a kórházakban. Ez tömény, belőlem árad. A hajamból, a kezemből, az egész testem dobja magából. Szenvedek és nem csak lelkileg, testileg is. Néha percenként vakarózom, elég csúnyán ekcémaszerű bőrkopást is idéztem elő a könyököm alatt az alkaromon, de már orvosoltam. Éppen ennek elkerülésére kellett egy pótcselekvés, mert most minden voltam, csak kiegyensúlyozott nem. Még mindig remegett a lelkem és nehéz volt feldolgozni az elmúlt heteket, közben holnap délben államvizsgázom. Úgy érzem magam, mintha az erkölcseimmel együtt a tudásomtól is megfosztottak volna. Megszégyenülve alig nézek emberek szemébe, pedig muszáj.
Újra és újra meg kell tennem, mosolyogni, és úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Kivéve a hülye automatával, ami elnyelte az apróm és a csokim is. Indulatból emelem a lábam és rúgok bele, de nem történik senki, csak tekintetek szegeződnek rám. Még nézek az üvegen át egy ideig, mielőtt az órára pillantok. Perceken belül jön Frankie, ideje lenne azt csinálnom, amit kell az automata szétszedése helyett. Annyira fura még minden. Mióta minden helyreállt folyamatosan dolgozom, kerülöm az embereket. Még Ward szemébe se tudtam belenézni. Rettenetesen érzem magam.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. Fáj, rendesen érzem, ahogy még a csontom is megérzi a rúgásom, de meg sem rezzenek, hogy időm legyen rajta problémázni. Mérgesen meredek az üvegre, ahol hol magam tükröződik vissza, hol a csokit látom. Még rávágok a tenyeremmel, mire kicsit meglepődve és ijedten fordulok a lány irányába.
- Én nem is - mutatok a gépre, meg így magamra, de végül csak kiengedem a tartogatott levegőt és a kabátom zsebébe csúsztatom a kezem. Elnyelte, de jelenleg én is el tudnám ezt az egészet, szükségem van arra a csokira, mielőtt tényleg elér egy pánikroham. Sosem voltam beteg, hajlamom sem volt legjobb tudomásom szerint, de a hetekben három komolyabbat is átéltem, kettőt azóta, hogy megint én vagyok. - Mi történt?
A kérdésem szinte azonnal elhangzik, elég aggodalmas grimasszal nézek is rá, de csak egy fél lépést teszek közelebb. Azért sosem normális, ha örömödben fáj. Bár bizonyosan van, aki ezen vitatkozna, de ez most nem olyan, ebben elég biztos voltam.
- Bah, bármilyet, ami legalább egy löketet ad - mondtam kicsit lehangoltan majd belenéztem a felmutatott táskába és kicsit értetlenül meredtem. - Látom te nyelted el az automatát. És leszámítva, hogy menten meghalsz a nevetésben is, javult valamennyit?
Nem tudtam hogyan állunk most, bár mióta elsőre beszéltünk sok dolognak utánajártam, és igazából a volt gyakorlatvezetőm adott pár tippet, nem éreztem ezután hogy menthetetlen lenne a helyzet. Közben a lány alkarja alá nyúltam, hogy a magam irányába fordítsam, befelé az egyik hátsó vizsgálóba. Ott le tudunk ülni is megbeszélni, meg megnézem mi is a jelen gondja.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Tigris sem - sóhajtok egy nagyobbat kicsit kellemetlenül húzva el a szám, ahogy a cipőmre pillantok, legalább azon nem látszik meg annyira ez a kitörés. Kár lenne érte, egészen szeretem ezt a párt. - Jól állna? - kicsit furcsán néztem, na nem a felajánlásért, már feltűnt, hogy ő elég közvetlen és kedves is a maga módján, csak én azt hiszem nem feltétlen akartam elképzelni, amik neki sikerült azzal. Vannak a családom szerint meredeknek nevezhető darabok így is a ruhatáramban, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez még kéne pluszban a jelenlegi rengeteg kérdőjel és esemény mellé, amit átélek.
- Biztos? Megnézem és adok valamit rá, ha tudok - ajánlottam fel, mert hát mi másra jó egy orvos egy kórházban? Jó, nyilván másért volt itt, nem a friss sérülés vagy bármi legyen ez okán. Ettől még nekem ez nem csak egy szakma, azért csinálom, mert aggódom az emberekért a legtöbbször. Most is.
- Szép gyűjtemény - jegyzem meg a táskába pillantva, persze aztán felnézek rá, mikor az apró, de tudom neki most mennyire lényeges lépésről és előrehaladásról beszámol. Nem lennék a helyében, igazából az elmúlt hetekben egyikünkében sem. A hideg kirázott most is, az apró pihék és libabőr is a kezemen ékeskedett, nem volt kellemes a gondolat sem.
- Wow... - nagyjából ennyire tellett, ahogy meredtem rá, majd kivettem a két csokimat, meg még egyet. Mert miért ne. Nem kellene, már az se, amiért indultam. De a kezem remegése még vissza-vissza tért, így kibontva mutattam az utat, aztán bele is haraptam a karamellás darabba.
- Ta'átam neked me'o'dást - mondtam gyorsan, de nem volt túl szép, hiába tartottam a kezem a szám elé, ettől még tele volt. Becsuktam z ajtót magunk mögött és a maradék csokit letéve kinyitottam a kulcsommal a fiolás szekrényt. - Kikevertem neked egy italt, ami segíthet.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Nem így értettem - szabadkoztam volna, de aztán csak a nézegetésére inkább leszegtem a fejem, majd én is jobban végignéztem magamon. Szerintem a jelenlegi ruhám teljesen megfelelt annak, amilyen célra szántam. Nyilván nekem is voltak mindenre ruháim, de bizonyos kereteket próbáltam őrizni. - Nem gondolnám, hogy nem, szeretem a nagyon csinos ruhákat, a szűkebbeket is. Egyszerűen nem illendő ezt túl sokszor - vontam kicsit a vállamon. Sosem próbáltam megmagyarázni vagy meggyőzni róla másokat, ez így lenne rendben. Én sem voltam benne biztos, hogy ez okés, mégis éltem a gyanúperrel, hogy ha azt is állítom elhagytam vallást, szokást, hagyományt, akkor sem tettem meg. Mikor ebben nősz fel, ez tölti ki az életed, ez a kapaszkodód, nem tudod elhagyni. Talán ezért is szégyenkezem annyira és van rajtam az a kellemetlen és rossz érzés folyamatosan az elmúlt időszaktól.
- Akkor azt hiszem jobban járunk - mosolyogtam kicsit kelletlenül, mert biztos nem lehetett jó. Láttam, hogy mire is képes. Mesélt, és nem volt szívderítő állapotban. Nem tudom, hogy mi vár a fájdalmai kapcsán, de nincsenek nagy reményeim egyelőre. - Neki remélem jobban fájt, mint neked.
Komolyan nem tudtam azért sajnálni a dolgot, ma amúgy is felhúzott az automata, pedig nem szokott. Se ez, se más. De napok óta ez éltet, gyakorlatilag óránként eszem meg valamit, amit a szervezetem instant eldobna. És ez meg meg akart tőle fosztani.
- Úgy hiszem igen - bólintottam is, ahogy becsuktam mögöttünk a vizsgáló ajtaját, majd hagytam hogy leüljön, de én is egy betegek hozzátartozóinak kitett székbe ültem le, miután kiszedtem a fiolákat a szekrényből. Letettem közénk az asztalra őket, majd a lányra néztem. - Vesd le azokat a ruhákat, maik takarják, megnézem - keltem fel végül, hogy közelebb sétáljak, és felvettem egy kesztyűt ne taperoljam csak úgy össze.
|
|
|
|
|
Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
- Sosem bántanék piciket - ingattam is meg a fejem szinte egyből. Igazából másokat sem, éppen ezzel ellentétes az életutam és a hivatásom is, egyszerűen csak nehéz néha megfelelően cselekednem. Persze bántam utólag a sütis dolgot, furának és nagyon nem kedvesnek hathattam, de reméltem, hogy el lehet felejteni, picit sóhajtottam is a kosaram rendezgetve, pedig nem volt már benne mit.
- Ebben biztos vagy, most sok aranyos lesz, láttam - közöltem kicsit vidámabban, mint az előző incidens hozta volna. Kezdtem érteni, hogy inkább talán heccel, mint bántani akar vele, ettől még nem lesz kellemesebb a tény. A mozi viszont. Én is láttam, hogy érkezik a Dumbó, az Aladdin, lesz az a mugli mesés feldolgozás, a Pokémonos. Meg jön majd a Toy Story 4 is. Képben vagyok, annak ellenére, hogy mivel sosem volt kivel, nem beszélgettem ezekről. Én annak ellenére, mait mondott, ha arról volt szó, elmentem egyedül megnézni, másképpen lehet el sem jutok. - Ez igaz, és működtek, vagy volt ami csak olyan... hétköznapi perzsaszőnyeg maradt?
Nem bírtam ki, hogy ne nevessek a végére, de leszegtem a fejem, így annyira nem volt feltűnő, meg a nénivel is végeztem és el is mehettem volna innen, de annyira nem vittek a lábaim, csak billegtem rajtuk fogva a kosarat még láttam, hogy ő is végez lassan.
- Akkor az már meg is van - bólintottam nagyot elnézve a belátható standokra, valamelyiknél egy-egy szebb paprika után, nem kell sok, nem túl gazdaságos az nekem. - Az majdnem a szomszédban van, én a Macskabagoly utczában lakom éppen - tettem hozzá, nem mintha ezt megkérdezte volna, de ha már kedves volt meg tényleg segíteni akart ez a legkevesebb. De örülnék, ha elkísérnél, esetleg visszaadhatnám azt a lenyúlt sütit... már nem pont azt, csak sütöttem nemrég -vonogattam a vállam, hogy végül el is induljak, amerre mutatta.
- Jól vagyok, köszönöm szépen. Bár vannak betegek, akik szeretnek engem diagnosztizálni és szerintük nem, de ez előfordul - vicceltem el a dolgot, de valós gond volt. Sok itt a furcsa néni meg bácsi.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Illedelmes? - nevettem el magam a visszakérdés közben. Nem mindig érzem magam annak, főleg ha éppen úgy alakul, hogy eléggé kilépek egy olyan határon, amit más komfortzónának mondana. Márpedig megtettem, és volt hogy boldogan, de olyan is, hogy nem állt szándékomban, de megtörtént. Mindenesetre részben jogosnak éreztem, hogy nem áll messze, miért tiltakoznék, ezért is bámultam a földre, végül pedig a csokival a kezemben inkább mutattam is neki merre, mielőtt újabb géppel kerül bármelyikünk összetűzésbe. - A fájdalomra tudok adni gyógyszert, megnézzük más is kell-e.
Szívesen segítek neki és örülök, ha tudok is, mert nem volt egyszerű a helyzete. Közben a fél csokimon túl az ajtót becsukva kezdtem bele, miért is találkoztunk tulajdonképpen. Persze ha tudom, hogy baja lett előbb behívom, hiszen nem játék, lehetnek kellemetlen következményei zúzódásoknak vagy rosszul összeforrt csontoknak.
- Mivel hasonlót még nem láttam, ez tényleg nem egy standard gyógyszer, de az összetevők és a kúra vele működhet. Hasonló a mechanizmusa, mint a méregtelenítő szereknek. Megpróbálja a szervezeted helyreállítani az alapvető állapotára - mondtam végig neki, mi is lenne a bájital lényege, a részletekre egyelőre nem térve ki. Rámosolyogtam, aztán mikor levette a ruháit a lila területeket kezdtem óvatosan, de azért érzékelésre alkalmasan kitapogatni. Biztos lesznek pontok,a hol jobban fáj majd neki, de elsődleges az, hogy megnézzem alatta ép-e minden. A bevérzések alapján nem láttam túl mélynek, ami jó jel volt. Hogy repedt-e a csont, azt csak majd egy röntgen tudja megmondani pontosan.
- Jól állnak a színek pedig. Szólj, ha valahol jobban fáj, vagy érzel olyan szúrás ki és belégzés közben, ami kicsit is kellemetlen - magyaráztam, aztán lassan elkezdtem végighaladni a sérült területen még egyszer.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - De ez is egy szó arra, amit szerintem gondoltál - bólintottam, hogy azért megerősítsem, jól beszélt, csak inkább a mögöttes tartalommal nem értettem maradéktalanul egyet, ez mondjuk az ő hibázhatóságán teljesen kívül esik, nem tehet róla, hogy furcsa szerzet vagyok. - Azt mondanám, hogy van aki prűdnek hívna, más meg álszentnek. Én úgy gondolom, hogy sok nem illő dolgot is tettem már, de nehezen veszem rá arra magam. Kell valami... nyomós ok.
Vagy valaki, úgy is mondhatnám, de eddig ha akadtak nagyon meggyőző barátosnőim, akkor sem volt több egy-egy fellángolásnál a kihívóbb ruhám vagy beszédem. Az, hogy mennyit mutattam vagy sem magamból. Ennek ellenére az, hogy mennyire új voltam az életben, ha egy kapcsolatot veszünk, na annak a kínos részeiről mondjuk csak Ward nyilatkozhatna. Bár sosem bántott érte, én mindig várom, hogy egyszer azért felvilágosítson, hogy valamit elszúrtam. Előfordulhat, javítanám, hiszek benne, hogy lehet.
- Összeírtam neked, hogy mikor kell majd meginni, az elsőt itt, ha végeztünk lehet is, fel is írom a többi sorszámát a fiolákra neked - mondtam, hogy közben ki is szedjem azokat, amiket kikevertettem. Nyilván nem volt kin vagy min tesztelni az ő ereje tekintetében, így mondjuk kísérleti szérumnak erre, de máson segített más gondokkal. Én bizakodó vagyok, ez benne is meglehet.
- Ne haragudj - húztam el a kezem sajnálkozva is valódian, nem csak szavakkal, és egy papírra felírtam közben magamnak mi és merre volt érzékenyebb, hogy a végén összegezhessek. Óvatosan haladtam végig az oldalán, hol erősebb, hol inkább csak érintőleges nyomást gyakorolva az érintett területre. - Semmi gond, nyilván ha olyan jó lenne, nem vagyunk itt. Érthető reakció. Még magát az elszíneződött részt megtapogatom, de csak felületien, és után már nem nyúzlak - mondtam neki, sőt még a pálcám is elővettem, hogy a megfelelő varázslatok ráolvasásával, majd az elővett papírral a csontok megfelelő állapotát is ellenőrizzem. A pálcát a lapra érintve megjelent az oldala ultrahangjának megfelelő rajza, és szerencsére bebizonyosodott az elképzelésem, hogy ez bizony csak zúzódás. Fájdalmilag rosszabb, de gyógyulásilag a szerencsésebb.
- Felírók egy gyógykenőcsöt, kikeverik bármelyik varázspatikában, akár itt is az aulában. Illetve gyógyszert, ha eléggé elviselhetetlen lenne. Ezek beleférnek a bájital mellett is. Van kérdésed?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
#JAJ × Pécsi ispotály × május 17. - Tessék? - kérdeztem vissza értetlenül, egyrészt kis fáziskéséssel meredtem is rá, mert leesett, hogy a szavakat hogy értelmezte külön, aztán meg tanácstalanul álltam a dolog előtt. Igazából nem vagyok képben itt Európában ez hogy megy rendesen. Lehet van is ilyen? - Igazából... fogalmam sincs, lehet olyanok, de én inkább arra gondoltam most, hogy volt, aki szerint, csak előadom, hogy ennyire... nem vagyok nyílt és könnyű - próbáltam megfogni a dolgot, de végül arra kellett jussak, hogy jobb, ha ezt az egészet elengedjük, mint az automatás kis incidensemet. Túlestem a cukorbevitelen is, nem voltam stresszes, inkább aggódó a lány állapotáért. Segíteni akartam neki ezért is kerestem meg kutattam egy ideig, mire találtam valamit, ami talán segíthet.
- Egy nap 3 fiola kell kiürüljön, és minimum négy maximum öt óra telhet el kettő között - mondtam neki, miközben lassan felraktam a kis címkéken a számokat, hogy meglegyen a jó sorrend. Pár nap, pár ital és gyakorlatilag lehet megoldódnak a legnagyobb gondjai. Még így tűnik a legkevesebb áldozattal járónak egy kúra.
- Kitartó vagy - szántam bóknak egy mosoly kíséretében, ahogy megnéztem még a közvetlen nyomot, ami maradt a zúzódásból. Elég szerencsés esetnek tűnt, mert lehetne rosszabb is, szerintem ezt mind a ketten tudjuk, óvatos voltam, de nem kizárt hogy nem eléggé. Viszont túlestünk ezen is.
- Elég gyorsan szokott hatni, maximum húsz perc, ha nem történik fél óra után sem semmi, kenni kell még egy réteget, és úgy már nem lehet hiba - ez persze nagyon erős lesz, akár rá is kihathat az illata miatt, de egy kis álmosságon túl nem okoz problémát majd, ezeket úgyis felírom neki mindjárt a használati útmutató mellé.
- Kávét? Persze, mármint nem vagyok oda érte, de elmehetnénk valahova, szívesen megyek - mosolyogtam rá a lányra összeszedve a papírokat és a fiolákat egy dobozba pakolva, hogy kitegyem az ágy végébe és elvehesse. - Minden benne van, ha meg gond van tényleg keress nyugodtan, a számom már úgyis tudod.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Hidegebb a tél itt, mint emlékeztem. Nem arról van szó, hogy ne ismerném az időjárást, hiszen elég sok időt töltöttem már az országban, de az előző telekhez képest határozottan jobban megvisel. Ez mondjuk nem feltétlenül az időjárás hozadéka, de ettől még nem sikerült magamra rángatni a vastag farmerom, így egy cicanaci maradt megbűvölve. Ez kényelmes, nem tehetek róla. Már lassan abba sem férek bele, amiben kétszer el tudtam fordulni korábban, de semmi gond, ilyenek azok a bizonyos utolsó napok. Olyan egy hetem, talán másfél lehet vissza, így már érthető okokból a munka háttérbe szorult és jórészt otthon vagyok. Ma is ez volt. Általában úgy teszek, mint aki csak unatkozik, de a felét a napoknak alvással töltöm és ezt nem ismerem el. Ma is ez történt, és mivel tudtam, hogy délután nem lesz lehetőség, talán kicsit elszundítottam a reggeli és az ebéd között. Jobb, mint a tízórai. De ebéd után összekészültem és indulásra készen álltam, mire kellett. Nem tudtam mi lesz a program, de bíztam benne hogy jó.
Tetszettek ezek az itteni szokások, minden szép volt és hangulatos, színek és illatok keveredtek. Bár azt nem értettem mit jelent a karácsonyillat, de ha van olyan jó, mint a kürtöskalácsé, megér pár bűnt.
- És... ezekből, van még? - kérdeztem nagyokat nyelve, ahogy felmutattam a markomba gyűrt fényes papírokat. Szaloncukor volt bennük valamikor. Olyan öt perccel korábban, mikor kaptam ajándékba valahol. - Nyugi, téged nem eszlek meg.
De finom a cukor, ez biztos, és különböző. Nem nagyon találkoztam még így vele. Tudom hogy van, létezik, de nem igen volt szerencsém ezen túl. Leginkább semmihez. A teleket apáékkal töltöm és a magunk szokásait üljük át. Mire újra a körforgásba esek már új év kezdődik legtöbbször.
- Ilyen mindig van, vagy ez kivételes? - néztem fel Wardra, ahogy lépkedtem mellette és az egyik kezem a pocakomon pihenve simított végig párszor a puha pulóveranyagon. Nem tudom ezek a vásárok mennyire rendszeresek, de rengeteg embert láttam hirtelen.
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
Az ünnepek nekem mást jelentettek eddig, azt hiszem nem csak hogy az első ilyenem, de igazából a télbe tenni ezt is élmény nekem. Nálunk jó idő van ehhez képest, a havat is csak nyomokban, tél végén szoktam látni, mikor visszautazok. Sosem foglalkoztatott behatóan mi történik, még én máshol vagyok, de idén meg sem fordult a fejemben, hogy elutazzak. Mondjuk talán hozzájárul az is, hogy már nem is utazhatok egyáltalán annyira messze, hiszen minden naposak leszünk a jövő héten, az itteni karácsonyra pedig ha minden igaz már hárman.
- Esetleg egy vagy kettő - néztem rá kicsit csücsörítve is mielőtt boldogan nevettem volna felé és csak kapaszkodtam volna a kezébe. Nem zavart a néhol csúszós járda a parkolótól, itt biztonságos, meg amúgy is itt van és tudom, hogy figyel, még ha úgy is tesz, mintha nem. Meg is forgattam a szemem. - Ha lenne jogosítványom, akkor mi lenne a kifogás? - kérdeztem vissza ahogy belegyűrtem a zsebembe az üres, csillanó papírokat, majd a szabad kezem a hasamra is csúszott kicsit megsimogatva. A napokban nem volt a kislány annyira éber vagy aktív. Biztos sokat pihen, hogy majd itt legyen élénk, vagy csak ennyire nyugodt. Bárhogy is legyen, nem sok okom van a babavárásra panaszkodni. Az éhséget és az alvási nehézségeket leszámítva, ami vagy négy hónapja állandó.
- Előbb szeretném megnézni, rengeteg a fény, olyan szépek - mutattam is fel a bódék felett lévő égősorokra is. Nem teljesen tudtam - volt szerencsém eddig hozzá - milyen okkal, de sejtettem azért a tanulmányaim miatt. Képen már láttam is! - Karácsonyfadíszesek? Mármint? Ez van ahhoz, hogy fát kell állítani, ugye?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
DaddyWeaver - Miből? - néztem rá úgy, mintha meglepetésként érne, pedig azt hiszem mióta véletlenül ráborult a felső szekrényből ez-az, ahogy kinyitva bögrét keresett, nem kéne meglepjen. Mármint, én szóltam neki, hogy az nem az a szekrény, de azért csak kinyitotta. Nem volt jó ötlet. A gumicukrom se így gondolta, amit utána ki is kellett dobni, mert fele belepotyogott valamibe a földön. Meg volt amit összelépdelt Reyna. Ő nem nagy cukorpártoló. Én mondjuk kicsit lehet szeretem, el is vettem a szaloncukrot és gondosan elkezdtem kibontani, addig elengedve Ward kezét, mert mindkettőre szükségem volt, aztán miután a számba került a szemét ment a többi mellé a zsebembe, a kezem meg az övét kereste. Talán kicsit görcsösebben is. Néha azt hiszem előfordul velem, hogy olyan erőszakosabban igénylek valamit. Biiiztos a hormonok. - Iiigen, ezt talán Bencétől hallottam már, hogy nektek eltűnni se lenne nagy munka. Azért kicsit remélem nincs igaza - nem mintha tartanék tőle, hogy megtenné, egyszerűen ez olyan nagy dolognak hangzik. Ez azt is magában foglalja, hogy bárkitől el tudnák magukat vágni, ha akarnák. Nagyobbat sóhajtva figyeltem az illatokat, a díszeket, az embereket magunk körül. Nem akartam nagyon a sűrűben menni, nekem nem hiányzik, hogy megkönyököljenek, véletlenül is akár megeshet. - Biztos nagyon szépek, nálunk is vannak, akik szeretik ezt a dekorálás dolgot, de az én családom hagyományos hindu, nincs...nem volt korábban köztünk senki, aki a keresztény ünnepeket behozta volna - meséltem el, itt-ott jobban elgondolkodva a szavaimon. Szerintem a nevelőanyám azelőtt választotta ezt a vallást, hogy a nevelőapám megismerte volna. De ebbe sosem mélyedtem el. - Áh, értem. És te ezt szoktad is mindig? Mármint egyedül is csinálják az emberek, vagy ez is családos hagyomány? Szeretnél karácsonyfát? - tettem fel végül a kérdést. Pedig nem olyan dolog, ami sose kerülhetett volna még szóba, de eddig azt hiszem úgy éltünk, hogy ami nagy szokásbeli ütközés, valahogy elsiklottunk felette. És talán nem csak én nem tudom, merre kéne menni a dologgal. De reméltem nem így van. - Azok nagyon aranyosak - mutattam az üvegdíszek felé, amik kint ültek hóember, csillag vagy éppen karácsonyfa alakban az egyik árus polcain. - Van jelentősége annak, hogy pirosak vagy kékek, vagy bármilyenek ezek?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
DaddyWeaver Szeretem őt, mert őszinte, de olyan egyszerű módon. Nem próbálja túlformázni vagy megmásítani. Én meg igyekszem semmit sem magamra venni, persze akadtak nehezebb részek mióta a hormonjaim nem önmaguk, de nem tartozott ez közéjük. Tény, vannak szokások, amiket hamar átlátnak bennem, ő pedig annál is többet ismer. Vannak szívet melengető pillanatok, ez is olyasmi, vagy talán még kicsit annál is több. A mosolyom olyan volt, mint amit biztos senki nem tud már letörni, szinte semmivel. - A meséiről? Miért? - néztem rá kicsit értetlenül. Nem éreztem úgy, hogy rosszat akarna ezzel bárkinek a barátja, igazából nem is értem pontosan, hogy ez miért lenne az. Persze kicsit én is érzékenyebb vagyok a kelleténél, talán ezért volt ott kelletlenül az a vég a mondandómnál, de... mit tehetnék? Vettem is egy nagyobb levegőt kicsit gondterhesen, aztán csak szorítottam a kezét a másikkal meg a pockom fogva sétáltam tovább. Nem siettem, és igazából lassú is voltam, foghattam most a nézelődésre teljesen. - Értem... azt hiszem. Akkor ez nálatok is amolyan fesztivál, csak családdal. Mi is ünneplünk ilyenkor, csak másként néz ki kicsit. Több napon át tart, hét, ha pontosak akarunk lenni, mert 31-én ér véget. Más napokon mások a szokások, de nem ajándékozás, várás vagy fás - meséltem, de közben csak egyszer-egyszer tudtam rá nézni, mert a díszeket, az égőket, a táncoló kicsi figurákat figyeltem, aztán pedig a csodaszép hógömböket. - Nem tudod, mint nem fontos a karácsony, vagy nem tudod, mint nem tudod, hogy miattam? - egyenesedtem ki kicsit mocorogva, mert azért a súly, amit cipelek néha megkívánja a tornát, majd rá is néztem. Tényleg érdekelt, hogy én vagyok-e ennek az akadálya, vagy mi is pontosan. Igazából annyi mindenben mentem már az ellen, amiben felnőttem, hogy én sem tudom mi lenne legjobb a jövőmben. Az egész jelenem sem illik szerintem sehova. - Ezek nekem is, főleg az a világítós. Azok a pelyhek színesek?
|
|
|
|
|
Dr. Jasmine A. Jhaveri
INAKTÍV
RPG hsz: 74
Összes hsz: 189
|
DaddyWeaver Próbáltam magam nem elnevetni azon a nagy levegőn, ami olyan volt, mint mikor rád fúj a macska, csak a másik kandúr éppen nincs a közelünkben. Értettem, hogy nem szeretné, ha ilyen vész dolgok kerülnének elénk, ha ez nem lett volna kimondva, de én nem éreztem magam ettől rosszul. Persze eleinte én is sokszor féltem mi lesz, nem könnyítette meg senki az életünket, de már nincs senki és semmi, ami közénk akarna állni, nem? - Shh, nincs semmi baj, nem foglalkozom ezekkel, tudod jól - néztem is rá kicsit jobban megszorítva a kezét. Ha megtenném, megint az iskolában érezném magam, olyan ítéletek között, maik fájnak, de most ez nem opció. Felnőttek vagyunk, boldogok is remélem. Ahogy sétáltunk nem szólt semmit a totyorgásom miatt, amiért azért hálás voltam, szeretek nézelődni meg amúgy így kényelmesebb. Sosem gondoltam, hogy a futócipőim egyszer azért fogom szeretni, mert abban lehet a legjobban sétálni. Ironikus, de valamit tud ez a sportszergyártó. - Általában 24-én este van a szűkebb családnak közösen vacsorája, vagy akkor érkeznek haza, akik nem otthon élnek ez olyan nulladik nap, azt hiszem - nevettem bele, mert hozzá is tartozott, meg nem is. - Másnap a nőké általában, sütéssel és beszélgetéssel, este pedig gyertyát gyújtunk jövőért, kívánságokért, szerettekért. Utána minden nap más étellel és helyszínnel vagy családi összejövetellel bővül ez. Van nap, amikor csak a férfiak vonulnak át az utcán, van ami a süteményekről szól - nyilván az a kedvencem volt sokáig, bár párszor eléggé rosszul lettem. - Közben van egy fesztivál is nálunk, ami a hőlégballonozós, azt is ki szoktunk menni megnézni. Nem különösebben gondoltam, hogy most nagyon részletesen bele kellene menni mindenbe, ezek azt hiszem elég fontos momentumai az egésznek. Bár mások az Isteneink, más tanok szerint neveltek minket, ugyan azt a szeretetet és családot ünnepeljük mi is, ha nem egy azon indíttatásból is. Végül picit sóhajtva megálltam, hogy lassan elé lépjek, és a másik kezem levéve a pocimról az övé után nyúljak. - Szívem, én még azt sem tudom eldönteni éhes vagyok-e vagy rosszul reggelente, ez egy nagyon rossz út, ami felé megy - ingattam is meg a fejem, de csak elnevettem magam. Nem tudok dönteni valamiről, amiben nekem sosem volt részem, de neki volt. - Vannak dolgok, amiket szeretek az otthonról hozni, és van, amikből nagyon régen kiábrándultam vagy egyszerűen megtagadtam. Nekem ez nem annyira az életem, hogy választani kelljen közte. Szeretnéd, hogy a kislányunkkal majd karácsonyozzunk? Mire mindent végigmondtam fel is néztem rá, még mindig fogva a kezét, lassan rá is mosolyogtam, most nem az volt a kérdés, merre haladunk, csak az, mit szeretnénk a közeljövőnkben. - Nagyon tetszenek, de a homokos dolgot nem értem, az a neve hogy Hógömb... ez kicsit bonyolult. Egyébként szerintem imádnád a Diválit nálunk, de még a Holit is. Az első kicsit hasonlít erre. Rengeteg fényfüzér, és más világítás van díszítésként olyankor az országban, vannak lámpások, mint a mesékben... olyan szép.
|
|
|
|
|
