Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azt mondja, hogy tetszik neki. Tetszik. Tehát biztos jól érzi magát. Vagy legalábbis nem nagyon rosszul. S ha jól értelmezem, őszintén mosolyog. Bár soha nem tudom ezt megsaccolni, annyi ál-mosoly van és annyira jók benne az emberek, ami igazán nem fair, mert akkor én hogy kéne rájöjjek, melyik az igazi? Bezzeg ha én próbálok meg álmosolyogni, akkor az olyan kellemetlenül béna lesz, hogy az emberek zavartan félrepillantanak - helyettem ég a pofájuk, olyan rémes az egész.

Gondolod, hogy megtudnád különböztetni a kettőt? Mióta?

A dícséretére önkéntelenül is újra elvigyorodok, de most csak a képernyőnek, aztán összehúzom az arcizmaim, rendbe szedem a frakkjukat.
- Mentsük meg! - visszhangzom hangosan, lelkesen és kifejezetten bénán, ahogy a zsetontól újra életre kel a játék. Két kölyök megáll féloldalt a hátunk mögött és hangos üdítő-szürcsölés közepette figyelni kezdik a második kört. Más esetben biztosan itt érne véget a játékkedvem, de most annyira benne vagyok az egészben és csak mi vagyunk ketten meg a brok meg a hószörnyek, hogy felőlem a fejemen is gubbaszthatnak, nem zavarna.

Ezúttal gyorsan végigfutunk a pályákon, már nem vagyunk noobie páros, hanem vérprofi hódobálók vagyunk. Féljetek, szörnyek!!! Néha kiabálni kezdek, de észre sem veszem, mert a fejemben mindig ezt csinálom, csak most ki-ki szalad a számon is.
- Itt jön, figyelj... - feljebb tolom a fenekem a széken, ahogy bekészülök a végső rossz elleni küzdelemhez. Most jött el a mi időnk!
Rezeg már a léc mindkettőnknél, de végül kifekszik és felvinnyog a játék, hogy trálálá, sikerült, megmenekült a hercegnő és nem mellékesen valami nyomi helyi rekordot is megdöntöttünk.
- Nem rossz - bólogatok elismerően s ide-oda nyújtogatom elzsibbadt nyakamat. Mögöttünk közben megszaporodtak a kölykök, már ötön állnak, s szeretnének ők is hógolyókat dobálni, meg főleg megnézni, hogy megtudják-e dönteni a rekordunkat. Esélyetek sincs, nudlifülek, mi vagyunk a királyok. Rájuk vigyorgok, ami nagyon ijesztő lehet igazából, aztán a lányra pillantok.
- S most?
Ha nem akar mást csinálni, én tényleg eltudok itt lenni, amíg ki nem dobnak. De tudom, hogy másoknak az sok szokott lenni, ami nekem a normális, meg néha igényelik, hogy egyenek vagy... nem tudom, pihenjenek? Fene tudja. Szóval teljesen ötlettelenül, de nagyjából bármire készen várom, hogy eldöntse, mi legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Na remek, nincs itt senki.
Felkapaszkodok a csúszda lépcsőjén, majd megfordulok és a tetején lecsapom a fenekem, a lábaimat meg lelógatom a lépcsőkön. Előrehúzom a vállamról a hátizsákot s nagy zörgéssel lerakom magam elé. Nézzük akkor, miből élünk.

Előhúzok először egy ősrégi rádiót. Mármint nem épp annyira ősrégit, hogy kerekeken kellene gurítani és a fél házat elfoglalja, hanem csak annyira, hogy rádió legyen. Nincs semmi más funkcionalitása. Mágikus fajta, úgyhogy a gombok rajta a minimálisra vannak redukálva. Azt mondták, ötvenes években kezdték el gyártani és még most is működőképes elvileg.

A térdemen egyensúlyozom és mindkét kezemet a tetejére teszem. Oldalt billentett fejjel koncentrálok.
Első lépés - bekapcsolni. Hangosan sistergő fehérzaj kíséretében ez sikerül elég hamar.
Második lépés - frekvenciát váltani. Nézem a gombot, szuggerálom, mintha számítana, pedig nem számít, nem a telekinezis az erőm, hanem az elektromosság. A belső szerkezetéhez küzdöm le magamat, a mélyébe, ahol a szálak összefutnak. Lassan megbillen az inga, arrébb kúszik és valami távoli beszédfoszlány hangzik fel a hangyameccsen túl. Háh! Nagyon király.
Harmadik lépés - a hangerő. Ez már sikerült máskor is, de soha nem mágikus szerkentyűn. Nem lehet sokkal másabb, ugye? A rádió másik felére összpontosítok, ahol a hangerőért felelős rész van. De hogy fog ez felmenni? Nem akarok varázsigét használni, az csalás, sikerülnie kell nonverbálisan is. Sőt, sikerülnie kell úgy is, ha nem érek hozzá. De azt majd máskor.
Már kezdek lilulni az erőlködéstől, de a távoli beszélgetés még mindig ugyanolyan halk, a fehér zaj szintén. Menj fel! MENJFEL! HANGOSODJ, TE SZERENCSÉTLEN!
Hangos pukkanással kisül az egész, elhallgat a masina és sűrű, büdös füstfelhőt nyom a pofámba.
- Sh*t - morgom fintorogva, ahogy próbálom elhessegetni a füstöt.
Vajon visszaveszik még az üzletben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem értem, hogyan történt ez meg. Elvileg beleegyeztem én ebbe, bár emlékeim nincsenek róla. De hiszek neki. Nem hazudna, ugye?
Oké, igazad van, idióta kérdés. Mindenki hazudik.
De most hiszek neki. Elhiszem, hogy ez jó lesz. Vagy lesz benne jó is.

A Balaton. Nem vagyok akkora paraszt, láttam én már vizet, de jószántamból medence vagy strand közelébe nem mentem… soha? Anyával még igen, de arra nem emlékszem. Persze a Nagyi borzasztóan lelkendezett most, el is hajtott fürdőnadrágot venni, amit muszáj volt felmutassak az ajtóban, másképp nem engedett be. Azt mondta, szerinte mágiával meghosszabbítottam a nadrág szárát, de amúgy nem lehet egy szava sem, tényleg vízbe való, becsszó! (és igen, mágiával meghosszabbítottam a szárát)
Most is rajtam van. Kilóg belőle hósipkás hegyeket idéző lábszáram. Nem olyan zerge-szaros, hanem csak olyan fehér. És nagyon-nagyon vézna. Utálom. Szeretném visszakapni a farmeremet, de azzal nem engednek be, azt mondta Nagyi. Fogalmam sincs, ki kéne megállítson, egy fél őrt sem láttam.
- Hoztál…? - kérdezem kicsit rémülten. Nálam biztosan nincs naptej. Azt se tudom, hol kellett volna vegyem. Mondjuk ahol a nadrágot, az logikus volna, de akkor nem jutott eszembe, elég volt egyszerre egy traumatizáló dologgal foglalkozni. A lánytól kapok egy nyugtató puszit, ami - be kell valljam - tényleg hatásos. Leereszkednek a vállaim, ahogy lassan kiengedem a görcsösen bent tartott levegőt.
- Nincsenek sokan? - nézek szerteszét, amint megérkezünk a kijelölt célponthoz. Ez a nem sok? Mi akkor a sok? Tőlünk pár méterre két lány fekszik, tőlük nem messze meg egy vén fazon, akit esélyesen jobban érdekelnek a csajok, mint a napozás - ezt tippelem legalábbis abból, hogy pólóban nyomja a sportot és klasszikus taxis-barnulásban virít. Aztán kicsit odébb gyerekek visítanak, a szüleik meg isszák a dobozost az árnyékban, totálisan letojva, hogy a csemeték ölik egymást.
Szóval ez a Balaton.
Megadóan leengedem a táskát a vállamról, kicsit közelebb húzódva a fához, mintha ott hidegebb volna. Csak belül sírok némán.
Mit tesz veled ez a lány, Damian?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mi van az olajban sült ételekkel, hogy rögtön bekapcsolnak egy ösztönös reakciót az agyban, s hiába tudod, hogy az mennyire szar neked, hogy koleszterol és szívroham, úgyis kell az a génmódosított csirkecomb és földet soha nem látott sültkrumpli? Lehet ez inkább valami generációs frász, vagy generációs és kulturális, mert aztán a Nagyit nem tudnám meghódítani vele, ő csak az általa kipotyolt, kéttenyérnyi bécsi szeletre esküszik, minden más az ördög műve és biztosan rákot okoz (ebben mondjuk lehet valami igaza).
(a bécsi szelete meg tényleg isteni, s ő sem fukarkodik az olajjal, a csirke, ha még élne, mellúszást mutathatna be a fritőzben)

Kivénült, tán valaha fekete kockás linóleum, késsel vágható füst és hosszú évek olajszaga. Imádom.
Ide-oda lötyögök a tálcámmal, tele van a hely - vagyis az a három asztal, ami megtölti a tíz négyzetméteres kajáldát -, de szerencsém van, az egyik épp most ürül, úgyhogy gyorsan odaslattyogok s topogva várom, hogy elhordják magukat. A tálcájukat persze itt hagyták. Parasztok. Rondán nézek utánuk, nem mintha meghatódnának ettől, aztán inkább arrébb tolom a maradékjaikat s lezuttyanok.
Öt perc múlva már előttem van a laptopom, fülhallgató fülben, a fejem meg tele kajával. Ezért élünk, nem? Valamiben meg kell halni, akkor pedig akár szívroham is lehet, de legalább eszek előtte egy jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Felpillantok a laptopomból, a szám tele sültkrumplival, amit egy pillanatig elfelejtek rágni is. Elpillantok a lány mellett a többi asztal irányába, de még mindig mind foglalt. Csak nem küldhetem el, hogy egyen állva. Ugye? Nem, nem tehetem, biztos ez a helyes válasz.
Bólintok egy alig kivehetőt s újra visszatérek a kódolás-rágás kettőséhez. De már nem tudok annyira visszamerülni a munkába. Pakolgat a lány mellettem, előszed valami füzetet, elfoglalva az asztal maradék részét teljesen. Épp csak a szemem sarkából lesem, egy csipetnyi abbahagyod végre?-aurával megspékelve. Egyen, írjon, mindegy, csak tegyen úgy, mintha itt se lenne. Megakad a szemem a füzetén, azon a pár soron, amit kitudok venni ebből a szögből. Bináris. Vagy csak nagyon szeret nullákat és egyeseket írni, s igazából tök véletlenül írt ki értelmes szavakat. Vagy bináris.
Fordítani próbál, azt hiszem. Binárisban? Minek az neki? Bébi hacker nagyobb babérokra akar törni? Vagy csak ilyesmivel szórakoztatja magát? Á tudom. Szerelmes levelet akar írni kódban. Mi van, nem szoktak binárisban szerelmes leveleket írni? Hm? Azt hiszed? Lehet, hogy magam is próbálkoztam vele, nem mintha valaha elküldtem volna ilyesmit, dehogy, meg amúgyis... csak lehet.
Eszek még egy falatot, újra a képernyőmre nézek, de érzem a csajból felém áradó koncentrációt és erőlködést. Nem így kell ezt, nem tudja? Fordítva könnyebb, ha keres valamit binárisban és azt asciiba és azt a latin abácébe. Egyébként csak fölös fejfájást okoz magának egy kezdő.
Türelmetlen szusszanással leírok egy sor nullást és egyest egy üres oldalra a laptopon, aztán szó nélkül a lány felé fordítom. Egy rövid szó és egy írásjel, de noobieknak ez is órákba telhet. Ha bénák. Ha jók, legfeljebb pár perc és kiköbözik a jelentését.
- Könnyebb ebből az irányból tanulni - teszem hozzá motyogva, s szürcsölök egyet a kólámból zavartan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem vagyok egészen képben a faktorokkal, mármint a biológiai faktorokon kívül, de ott meg mást jelentenek szerintem, mindenesetre nagyokat bólogatok, megnyugodva, hogy van naptej, s ugyanezzel a lendülettel totális káoszba kergetve az agyam, amikor rájövök, hogy ez mit jelent. Nem vagyok prűd vagy valami, sőt, már lány is látott egész közelről ruha nélkül, csak az más, nem ez a lány, s ez a gondolat valahogy ijesztőbb az egész kiruccanásnál s mindennél, ami eddig történt. Pedig a dolgoknak történnie kell, így szokott lenni, nem? Ha csak egymás kezét fogjuk, meg olykor megcsókoljuk egymást, az... az olyan öreges, nem elég neki, biztosan nem elég, kérni fog többet, s igazából nekem sem elég, kérni meg képes vagyok, ha adni nehezebb is, de vele más, ez most más, furcsább és mindennél nehezebb.
A zavaromban elveszítem a pillanatot, amikor elcsíphetném a pirulását, s már kutatni is kezd a táskájában a pléd után. Segítek leteríteni, aztán ácsorgok mellette, nézek rá, meg főleg nem rá, le a táskámra, el a gyerekek felé, a vízre, s tudom, hogy mi kell következzen s hogy ez normális, nincs miért izélnem ezen, olyan, mint beállni a hideg zuhany alá, egyből magadra kell engedd, ha csak a lábadat dugod bele s ott dideregsz félig szárazon, sokkal rosszabb lesz, zsupsz bele, úgy a jó.
Szó nélkül leveszem a pólóm, mielőtt még meggondolhatnám magam, s valószínűleg a Nemzetközi Űrállomáson is bemérték ezt a vakító fényt s most találgatnak hónapokig, hogy vajon miféle furcsa természeti jelenség történt itt Magyarország közepén.
Lecsapom a fenekem a plédre, törökülésbe fonom a testem s kicsit úgy helyezkedek, hogy hozzáférhessen a hátamhoz, ha valaha megtalálja a naptejet a mindent elnyelő táskájában.
- Majd... neked is bekenem, ha akarod - szólok át a vállam fölött, s rálesek, hogy mit szól. Ő nem néz ki úgy, mint egy anatómiailag elcseszett colgate-reklám, teljesen... normális a bőre színe, ha így jobban belegondolok, bár eddig nem gondoltam bele, mert más tulajdonságaival voltam elfoglalva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nézem a csajt a laptopom pereme fölött, ő meg először csak értetlenül bámul, aztán lassan kapcsol s fordítani kezd. Figyelem a technikáját, ami fejjel lefelé is jól követhető, hála a rendszer letisztult egyszerűségének. Szórakozottan tolom befele közben a sültkrumplikat, a hús már elfogyott.
A papírra írt válaszát olvasom egy pár pillanatig, átkonvertálom, aztán csak felvont szemöldökkel ránézek. A szót ki tudta olvasni, de nem értette a jelentését? Egy közös témánk van jelenleg, már ha az evést nem számítjuk, vajon mire érthettem akkor? Megforgatom a szemeim, visszafordítom a laptopot, s az ajkamat beharapva írni kezdek. A bemutatkozására bólintok egyet, de nem mondok semmit, azt is inkább odaírom.
Miért tanulsz binárist?
Damian
Ez már jóval hosszabb, egy kis időbe telik nekem is végigpötyögni az egyesek és nullások sorát, majd még egyszer átnézem, mielőtt felé fordítanám a képernyőt.
Sokkal könnyebb ez a fajta beszélgetés, mégha időbe telik is. Mintha ent-nyelven társalognánk, ráérősen, úgy, hogy más nem értheti.
Hangos kóla-szürcsölgetésbe kezdek, amíg várom a választ, szétfolyva a széken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő