|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mérey Nárcisz Mara Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
killer queen RPG hsz: 42 Összes hsz: 570
|
love of my life BalatononVan ez a fiú. Vagy férfinak kell neveznek? Semmit sem kell. Azért igen, inkább férfi, korban mérve biztosan. Szóval ő, ez a férfi, nevezzük nevén, a Damim, ő a pasim? Gondolom járunk, ha ide is kézen fogva érkezünk. Igaz, valljuk be, erre nyomós okunk van; máskülönben nem biztos, hogy le lehetne rángatni a partra a nyaralóból. Csak pár nap, biztatóan mosolygok fel rá és élvezem, ahogy már most szívom magamba a D-vitamint. Hagyjuk, hogy szerencsétlen kedves bőre minimum tizenöt árnyalattal világosabb, mint a tiéd, Nárci... - Nézd, ott árnyék van és nincsenek sokan - mutatok a nagy fára, mely alatt bőven van bujkálási lehetőség. A part ezen része egyébként sem annyira tömött, a turistáktól hemzsegő részt én is inkább elkerülném, köszönöm. Maradjon meg az azoknak, akik beérik azzal, hogy félméterenként hatalmas fenekeket tolnak az arcukba és olajban tocsogó lángost ehetnek. - Kelleni fog rád naptej, de sok - ezt már az árnyékban megállva, a táskámban kutatva jegyzem meg. Mosolyogva nézek rá és kap egy puszit is. Ettől megenyhül, nem igaz? Egyébként is, ha nem tetszik Mr. Usának a Balaton és a strand, hát mi van akkor? Eltölthetjük a házban is az időt, nyomkodhatjuk a telefont. Jut eszembe, megmutattuk már neki az új appot? Igen, igen, úgy rémlik...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mérey Nárcisz Mara Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
killer queen RPG hsz: 42 Összes hsz: 570
|
love of my life BalatononJó, jó, a Balaton nem egy tengerpart pálmafákkal, de egy kiruccanásnak és persze kezdetnek megteszi. Az is nagy szó, hogy ebbe belement az ember, akit néhanapján úgy emlegetek, mint a fiúm. Vagyis az, nem? Merse kezét is szoktam fogni, de... Hát igen, tőle nem ugrabugrál úgy a szíved, mint Damitól. Ez lehet a szerelem. Ez a szerelem? Nem Freddie a nagy Ő? Talán. Talán nem. Talán ő kevésbé halott? - Ötven faktorost - Nárci, Nárci, ne vigyorogj úgy, mint aki a jövőbe látott. Szerencsés vagy, hogy neked nincs szükséged félóránkénti kenegetésre. Igazából erre vágytál, mi? Csak ezért a strandolás. Hogy bekend a hátát. Hagyj már! Elpirultál. Halkan nevetek fel az arcát látva. Rosszul kellene éreznem magam, mert így kimozdítom a komfortzónájából, tudom. De van neki egyáltalán olyan? Talán. Talán a játékterem. - Ha...leveszed a pólód, bekenem a hátad is - kissé bizonytalanul mondom miközben leterítem a nagy plédet, amin ketten is könnyen elférünk. Valahol a táskám mélyén bujkál a naptej, ott a sok egyéb dolog és ruha alatt. Elvégre a zavartság leplezésére mi sem jobb, mint a kutakodás?
|
|
|
|
|
|
|
|