29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zippzhar Márk Stefan összes RPG hozzászólása (68 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 07:26 Ugrás a poszthoz

Karola

Igen ő is tehet róla, de alapból onnan indult az egész, hogy én felelőtlenül magára hagytam, aztán kint hagytam mindent, hogy elérje. Én alapvetően azt képzeltem, hogy az alkoholt majd én intézem, minden mást ő. De persze ezt nem mondtam neki és hát... Most okolom magam, de úgy döntök jelenleg jobb, ha ráhagyom. Talán így legközelebb meggondolja kétszer is, hogy mibe iszik bele.
Azért még elhúzott szájjal, kissé bűnbánóan ücsörgök, egészen addig, amíg csókot nem említ. Megijeszt amikor csókot említ és emiatt sikerül ma már másodszor a földön landolni. Elsőre is fájt, és most sem jobb, de annyira a kérdése hatása alatt vagyok, hogy nem is foglalkozom a dologgal.
A csók. Melyik csók? Lázasan kattognak a fejemben a kereke, de úgysem fogom tudni, melyikre gondol, amíg nem mondja el. A segítő kezet egy pillanatnyi habozás után elfogadom, de amint felállok el is engedem, nem szeretnék emiatt is félreértéseket.
- Élek - felelem a kérdésére, mert amúgy a jól vagyok az nem lenne helyén való. Igaz nem az esés az, amitől görcsbe rándul a gyomrom, bár előbbi sem volt kellemes. - amikor...? - kérdezem, kissé bizonytalanul épp csak rápillantva, aztán megmozgatom kicsit a bal lábfejem. De aztán mielőtt válaszolna gyorsan kijelentem, hogy álmodta. Kissé engem is meglep a dolog, de rettentően félek, hogy utólag is felpofoz - és ha meg is érdemelném, azért mégis csak jobb lenne békében elválni. A gond csak az, hogy a várt megkönnyebbülés nem következik be nála. Sőt egy pillanatig majdnem biztos vagyok benne, hogy csalódott, hogy csak egy álom volt. De aztán inkább elfordulok, mert az egész gondolat menet, csak még zavarba ejtőbb. Az utolsó mondatomat pedig valószínűleg félreérti. Olyan mintha még mindig a csókon járna az agya, pedig én arra értem, hogy más nem történt. De nem is tudom, hogyan kéne ezt jól elmagyarázni. Mindenféle félreértések nélkül. Ajj Maris! Miért gondolod, hogy én ezt meg tudom oldani??
Aztán hirtelen kijelenti, hogy vissza akar menni a kastélyba én meg hirtelen nem is tudom, hogy mit csináljak. Az első gondolatom az, hogy elkapom és megkérem ne menjen, de ezt villámgyorsan elvetem. Helyette ismét leülök az ágyra. Könyökeimet a térdeimre helyezve támasztom meg a fejem a tenyereimben és túrok a hajamba.
- Mi van ha nem álmodtad? - siklik ki belőlem a kérdés, alig hallhatóan, de a szoba csendjében nekem rettentően hangosnak hat. Bűntudatom támad, mert nem szoktam füllenteni, mert nem akartam őt megbántani, és mert biztos vagyok benne, hogy nem kellett volna megtennem az éjjel, de volt egy gyengébb pillanatom, és hagytam a kísértésnek. Most már bánom, de vissza csinálni sem tudom.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 19:34 Ugrás a poszthoz

Karola

Annyira bonyolult ez az egész. Kedvem lenne Marisért kiabálni, de közben azt is tudom, hogy rendkívül gyerekesen hatna, és sajnos akárhogy is nézem nem vagyok már kisfiú, hogy másoktól várjak segítséget egy szorult helyzetben. Mégsem tudom mi a helyes, mi a jó megoldás. Tudom, ez nem egy matematikai egyenlet, amihez elég egy formula. Ez annál jóval összetettebb és bonyolultabb nekem meg nincs semmilyen kapaszkodóm, hogy merre kéne elindulni. Valószínűleg csak a lelkiismeretem az, ami fel-feltámad és kimondat velem dolgokat, amikről mélységesen hallgatni terveztem. Ilyen a csók is. S bár először letagadom, érzem, hogy ez nem jó. Más lenne, ha nem emlékezett volna, de valami dereng neki, és sosem lehet tudni, mikor ugrik be neki ténylegesen, hogy mi történt. Nem értek hozzá, mert nem voltam részeg és emlékfelejtős még soha, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy előfordul. Ha pedig arra kerül a sor. Nem jó indítás, hogy letagadtam valamit. Ha nem mondom el az más. Akkor még hivatkozhatok arra, hogy az ő érdekében volt... De így. Így zavaró.
Igaz csak halkan suttogom a kérdést, de így is el jut a fülébe. Nem pillantok fel, a szőnyeget bámulom továbbra is.
- Milyen csókra emlékszel? - kérdezem el-elcsukló hangon. Mert jó lenne tudni, hogy arra emlékszik-e hogy ő csókolt meg, vagy hogy ébren volt-e amikor én tettem meg, azt gondolván, hogy alszik. Nem vagyok biztos benne, hogy válaszol, mindenesetre nyelek egy nagyot és a számat beharapva nézek fel rá, épp csak egy másodpercre de rögtön vissza is kapom a tekintetem a földre, mintha valami szörnyű bűnt követtem el.
- Te... te csókoltál meg az... az ajtóban... - kezdem kissé nehézkesen - nem sokkal azután, hogy hánytál... és hát... khm... - nem fejezem be, nincs szívem azt mondani, hogy bár élvezhettem is volna, azért a szag az íz, eléggé rontott a dolgon. Furcsa mód, nem volt annyira szörnyű, mint gondolnám. Nem kezdtem köhögni nem volt bennem késztetés, hogy azonnal fogat mossak vagy hasonló. De akkor sem volt rózsás a hangulat - Aztán fogat mostál. Mondtam, hogy aludj. De lehelgettél, hogy jó-e már a.... a leheleted... - magyarázom, mert hát valóban így volt, - de nem akartam veled foglalkozni. Szóval akkor békén hagytál. Aztán gondolom elaludtál... de... nekem nem ment... mert egy csomó minden járt a fejembe... mindenféle, amit mondtál este. Meg a korábbi dolgok - magyarázom és nem szándékosan de elég kuszán prezentálom magam. Már nem a földet bámulom, fel-felpillantok a lányra is - Aztán visszafordultam, hogy te vajon ébren vagy-e még. De úgy tűnt alszol és akkor... nem tudom miért, az jutott eszembe, hogy mennyivel jobb lenne, ha most... - nyelek egyet, a szemem is lesütöm újra, és érzem, hogy elpirulok, ma már nem is tudom hányadszorra. - Ha... most... csókolnál meg... de ugye aludtál... szóval én... én... de bocsánatot kértem! És azt mondtad nem haragszol! Szóval most sem haragudhatsz! - fejezem be nagyon sután, ki sem mondva, hogy én is megcsókoltam, de nyilván össze tudja rakni a képet. Ismét lehajtom a fejem és a hajamat túrom-tépem, na nem szó szerint, de jól belemarkolok, ha akarnám tépni is tudnám, így várva az újabb kifakadást. Vagy tudom is én mit.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 22:00 Ugrás a poszthoz

Karola

Ez az egész annyira kellemetlen, hogy legszívesebben belesüllyednék az ágyam matracába és eltűnnék. Biztos van erre is valami varázslat csak az ilyesmit nem tanítják. De ha nincs... most nagyon szeretném feltalálni. Szeretném, azt mondani, hogy az ő közbeszólásai, miszerint "ciki" javítanak a helyzeten, de nem. Mert nekem is az. És csak annyit tesz a dologhoz, hogy úgy gondolom, megértem őt. De ettől nekem semmivel sem lesz kevésbé kínos a dolog. De a legrosszabb az egészben tényleg az, hogy az éjjel egy röpke pillanatig élveztem azt az apró puszit és mint valami hülye kislány vigyorogtam bele a takarómba, azt gondolva, hogy ez életem végéig egy szép emlék marad, és alig telt el pár óra már úgy érzem jobb lett volna, ha világra sem jövök.
- Én... én... - próbálok gondolkozni, hogy mit válaszoljak a te is megcsókoltál-ra, de nem sok minden jut eszembe - Itt feküdtél mellettem, egy karnyújtásnyira - mutatok az ágyra, aztán a lányra - és olyan békésnek tűntél, mint soha... és... és... és... mosolyogtál... és nem tudom egyszer csak azon kaptam magam, hogy megtörtént - magyarázom nagyon bugyután - de bocsánatot kértem és azt mondtad nem haragszol, aztán elfordultam és aludtam... - jó egy képet is csináltam, de nem kell neki mindent tudnia. Mármint nem akarom, hogy ki akadjon még jobban - Sajnálom - motyogom lehajtott fejjel és ismét beharapom a számat. Főleg mert amúgy annyira nem sajnálom. Inkább csak azt, hogy most emiatt is csak a baj van.
- Mi?? Nem! Esküszöm, mindenre ami szent! Meg... meg Merlinre! Meg a húgom életére is! Nem nyúltam hozzád! - mert hozzá tényleg nem nyúltam és remélem, hogy tudja, hogy Maris a legfontosabb a világon és nem tudnék nélküle élni, mert ennél nagyobb esküt nem tudok tenni. Az meg hogy magammal mit csináltam a fürdőben már más kérdés. Mert ahhoz neki semmi köze. Az a magánügyem. Még ha be is villant róla egy-egy kép. Szóval nem. Nem nyúltam hozzád. - Tényleg nem - mondom elvékonyuló hanggal és nem is értem miért de könnyek gyűlnek a szemembe. Pánik tör rám, hogy nem fog nekem hinni, hogy senki nem fog nekem hinni, és Maris is valami rosszat fog rólam feltételezni meg az a hülye Bence is. Nem mintha utóbbi véleménye érdekelne, de mi van ha pletykálni kezdenek? Még a végén elveszik a friss prefektusi jelvényem, vagy ami még rosszabb, kicsapnak! Pedig csak egy nyamvadt puszit adtam egy csinos lánynak.
- Miért kell mindig csupa rosszat feltételezned rólam? Miért nem jut ez eszedbe, amikor valami rellonos hiteget? Miért mindig engem vádolsz? Miért? - fakadok ki végül teljesen elvesztve a nyugalmamat, törölgetve a könnyeket, amiket nem akarom, hogy lásson, de azt már úgyis benéztem. Pedig nem szoktam sírni. Nem emlékszem mikor sírtam utoljára. Furcsa is a dolog nagyon. Felkapom a párnát és a földhöz vágom, mintha az megoldana valamit. De semmit. Végül csak hanyatt dőlök az ágyon, és a kezeimmel eltakarom az arcom, így próbálva elrejteni, mennyire sok ez már, nekem is.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 13. 22:36 Ugrás a poszthoz

Karola

Nem értem, hogy miért kezdek sírni, azt sem, hogy miért akaszt ki ennyire a kérdése. Mert végül is nem vágott a fejemhez most semmit sem. Bár azt hiszem ez egy sokkal régebb óta gyülemlő valami és egyszerűen csak most lett tele a pohár. Persze így még cikibb, de hiába próbálom megállítani, az érzések nem akarnak csak úgy megszűnni, a könnyek pedig jönnek és jönnek.
Hallom ám a bocsánat kérését, de nem tudok rá reagálni. Nem tudom a miértet, pedig az lenne a fontos. Hogy miért rólam feltételezi, hogy kukkolom, hogy bántom, hogy bármit csinálok, amikor csak segíteni akartam.
Kínomban végül a párnát vágom a földhöz és elterülök az ágyon. Bár eltakarom a szemeimet, érzem ahogy az ágy süpped, amikor mellém ül. Valamiért össze-összerezzenek. Fura az egész. Nem tudom hova tenni. Talán erre mondják, hogy rázkódik a sírástól. Fogalmam sincs. Aztán egyszer csak újabb süppedés, és mire elhúznám a kezem az arcomról, hogy megnézzem mit csinál, már egy kar ölel. Erre is összerezzenek, de aztán próbálok nagy levegőket venni és megnyugodni.
- Én nem... én nem... - szipogom, de nem túl jól - nem szoktam... sí...sí...sírni - próbálkozom még mindig menteni a helyzetet, de azt hiszem ez a legcikibb dolog, ami valaha történt velem. Meg is törlöm a szemeimet és a plafont bámulva nem is végig gondolva a dolgot helyezkedem úgy, hogy én is át tudjam ölelni Karolát. Mert ez jól esik. Mert most kell. Többet úgysem beszél majd velem. De talán nem is baj.

Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 14. 09:17 Ugrás a poszthoz

Karola

- Cöh - cöcögök fel a nem iszik-re, de nem rosszindulatúan, inkább olyan "na ne mond" hangsúllyal, már majdnem nevetősen. Mármint ha nem sírásból próbálnék lenyugodni akkor biztos el is nevetném magam, így viszont csak egy pillanatnyi mosoly fér el a dolog mellé, aztán újra nagy levegőt kell vennem, hogy tovább nyugtassam magam.
Az ölelés rettentően jól esik. Pedig a fejemben egy kis hang váltig állítja, hogy ez nem kéne, főleg nem most, de elcsitítom. Mikor máskor, ha nem most? Karola tovább beszél, és bár nem szánja annak a megjegyzéseit, valahol mégis viccesnek tűnnek.
- Ezek szerint velem mindig a "néha" pillanataidban találkozol - mert eddig többnyire az elviselhetetlen kategóriába sorolnám a találkozásainkat. Az első alkalom végére persze már normálisnak tűnt, de a másodiknál rácáfolt erre és a tegnapi napban is elég sok nehezen elviselhető rész volt. Arra, hogy félreérthető szituációkba keveredek, meg felzaklatom csak hümmögök. Kedvem lenne közbe vetni, hogy nem direkt de inkább nem teszem. Egészen megnyugtató, hogy végre tudja, hogy nem szándékosan nyitottam rá az ajtót, és most sem akartam neki semmi rosszat.
Az újabb kérdésre szeretném rávágni, hogy semmi. De én is tudom, hogy ez abszolút hazugság lenne. Helyette, egy köztes megoldást választok, és időt kérek.
- Maradj egy kicsit csöndben, jó? - a hangom még csukladozik az előbbi sírástól, de sokkal nyugodtabban szól. Ha pedig megteszi, hogy egy pár percig csak fekszünk, mindenféle beszéd nélkül, akkor arra is van időm, hogy átgondoljam és kielemezzem magamnak a helyzetet. Lehunyom a szemeimet, így próbálom meg összekaparni a dolgokat.
- Nincs semmi baj. Már nincs - kezdek bele egy mély levegő után - Kicsit túl agyaltam a dolgokat azt hiszem... Egész este aggódtam, hogy mit fogsz csinálni. Eltűnték a pultból, majdnem elmentél egy idegennel, aztán rosszul lettél, és akkor még ott volt az, hogy mi lesz reggel... Mire fogsz emlékezni, mit fogsz gondolni... Mi van ha megint félreérted... mi van ha nem hiszel nekem... mi van ha... - nyelek egyet. Kell egy kis szünet. - Szóval túl gondoltam - fejezem be kissé sután, mert nem akarom az összes opciót felsorolni, ami eszembe jutott még, nem is vezetne semmire. Azt hiszem így is érthető, hogy egyszerűen csak rápörögtem a dologra, meg talán fáradt is vagyok még. Nem tudom.
Mindenesetre a gyomrom hangos lármázásba kezd.
- Öhm... Azt hiszem éhes is vagyok  - mondom kuncogva, immár teljesen megnyugodva - Köszönöm - súgom a lánynak, mert kedves tőle, hogy meghallgatott, annak ellenére, hogy azért érthetően neki is volt oka aggódni. - Amúgy, széljegyzet. Most is te öleltél meg. Szerintem az éjjel is te másztál rám - Jegyzem meg, mindenféle szemrehányás nélkül, miközben lassan kibontakozom az ölelésből. Nem azért mert nem jó. Tulajdonképpen nagyon is az, de mégsem kéne ezt csinálni. Felülök. - Megyek megmosom az arcom - mondom magam elé nézve, mert azért nem szeretném, ha másoknak is szemet szúrna, hogy bőgtem egy kört. Remélhetőleg Karola is megérti.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 18. 18:12 Ugrás a poszthoz

Karola

- Egyszer küldj egy baglyot, ha jobb kedved van... - motyogom halkan, mert így belegondolva ez annyira mégsem tűnik jó ötletnek. Persze voltak jobb pillanatai múlt este, és most is tök normálisnak tűnik. Emlékszem arra is, hogy zártuk az első találkozást, szóval azt hiszem, szívesen megismerném jobban, de azt nyilván nem így kell kezdeményezni. Nem vagyok én ebben jó. Na mindegy.
Csendre intem, mert végig szeretném gondolni, hogy mi miért és hogyan történt, és ezek milyen hatással voltak rám. Azt pedig, hogy valóban csendben marad, bár kissé meglep, sokkal inkább vagyok hálás érte. Épp csak elfelejtem neki ezt megemlíteni, ahogy végül belekezdek a mesélésbe. Nem könnyű ezt megosztani vele... Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Egyébként sem volt bennem ennyi különböző érzés eddig, szóval ez is elég új még nekem. De a lényeget talán sikerül átadni. Nem húzódik el, sőt még bocsánatot is kér, és észre sem veszem, de még egy mosoly is felkerül az arcomra.
Aztán ahogy a többieket említi, felé fordulok és felkönyökölök, hogy jobban lássam. Bár kisírt szemekkel nagyon szarul nézhetek ki, de hát mindegy is.
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak. Ha valaki egy este alapján akar megítélni akkor szíve-joga, de az csak azt az embert minősíti. Nem pedig téged - ez persze hülyén hangozhat pont tőlem, de nekem mondjuk már három alkalmam volt megállapítani, hogy nem százas. Mondjuk most épp rácáfol erre is. Szóval tényleg össze vagyok zavarodva. Még szerencse, hogy megkordul a gyomrom, mert amúgy érdekes gondolatok villannak be a fejembe, miközben őt nézem. Felállok és persze tisztázom a dolgokat, csak azért is, mert nekem kell, hogy kitisztuljon a fejem.
- Remélem jó plüss maci voltam - nevetem el magam - Bár nem hiszem, nem vagyok se puha se selymes - toldom még hozzá ezzel utalva rá, hogy nem annyira jó ez a kifogás, de nem biztos, hogy ezt érteni fogja. Ezután indulok el az ajtó felé, hogy megmossam az arcom, de megállít a hangja.
- Igen? - fordulok vissza, ahogy a nevem mondja, és ahogy a pulcsiját gyűrögeti csak egy dologra tudok gondolni - Oké, menj te előbb! - állok félre az útból, mert nem hiányzik nekem, hogy bepisiljen. Bár biztos nem tenné. De akkor is.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 19. 14:35 Ugrás a poszthoz

Karola, Mihail és Belián
január eleji kivégzés megbeszélés

Tudtam, hogy nem úszom meg a karácsonyi bált, de reméltem, hogy nem lesz nyilvános lecseszés. Épp emiatt kicsit aggódtam is, amikor megkaptam a baglyot, hogy menjek a tanulószobába ekkor meg ekkor és ne késsek, mert fontos megbeszélés lesz. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy kimaradna belőle, hogy elhagytuk a pultot. Csak abban bíztam, hogy Mihail nem mindenki előtt fog velünk... hát nem is tudom mit csinálni. Igazából még sosem volt összetűzésem a DÖK-elnökkel, eddig nagyon jól működtünk együtt így nem is tudtam mire számítsak de biztos voltam benne, hogy nem dicséret fog következni.
Azon is sokat gondolkodtam, hogy mi a jobb, ha Karola is ott van, vagy ha külön-külön tolnak le minket. Utóbbival csak az a gond, hogy egy emlékezethiányos lányból nem sok infót lehet kiszedni. Előbbivel meg az a gond, hogy ott lesz az a bizonyos lány. Nem terveztem vele közelebbi kapcsolatba kerülni az év hátralevő részében. Persze tudom, hogy a DÖK miatt ez valamennyire elkerülhetetlen. De akkor is. Ez a dolog, jóval előbb jött, mint reméltem.
De ha meg már így alakult úgy vagyok vele essünk túl rajta mielőbb. Épp ezért nem is totojázok, a megadott időpontban a taláromban, a hajamat belőve érkezem a tanulószobába.
Nem nagyon nézek körbe, bár Karolát meglátom az ablakpárkány mellett, de igyekszem nem tudomást venni róla. Ha csak nem vesz észre, akkor köszönés nélkül az egyik üres asztalhoz lépek és leülök egy fotelba, felkapva egy az asztalon hagyott bűbájtan könyvet. Hátha találok benne valami érdekeset, amíg megérkezik a főnök.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 19. 20:53 Ugrás a poszthoz

Karola, Mihail és Belián
január eleji kivégzés megbeszélés

- Szia - köszönök vissza, mert nincs szerencsém és persze észrevesz. De gyorsan el is kapom a pillantásom, mert fogalmam sincs mit kéne mondanom, gondolnom vagy ilyesmi. Valahányszor azt gondoltam eddig, hogy rendben lesz köztünk minden, mindig történik valami váratlan. Ilyen volt az is, ahogy legutóbb beszaladt a fürdőszobába... De nem akarok arra gondolni. Ki kell találnom egy jó védőbeszédet magunknak. Vagy csak maradok a spontán dolgoknál és kiolvasom ez a bűbájtan könyvet. Mindkettő jó lehet.
Nem jutok túl messzire a könyvben már jön is Belián.
- Szia! - köszönök, neki valamivel lelkesebben, de aztán visszadugom az orrom a könyvbe. Na, nem mintha bármi is eljutna a leírtakból hozzám, mert túlságosan leköt, hogy ők mit beszélnek. Belián szavai mindenhogy hangzanak, csak megnyugtatóan nem.
Nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, már nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de ekkor lép be a DÖK-elnök és inkább nyelek egyet, ahogy becsukom a szám. Az ahogy megáll, és beszélni kezd, meg az akcentusa... Ha nem felém intézné a szavait lehet elröhögném magam. Mert, khm... valahol vicces. Mármint nekem nehezemre esik komolyan venni. Rögtön rá is vágnám, hogy fasz az pont nem történt, de valamiért nem teszem. Jah tudom, mert Karola is itt van, és lányok előtt nem beszélek csúnyán. Csak tudnám miért tűnik rohadt viccesnek még mindig a szitu. A lányra nézek, ő meg rám, ahogy habogva, láthatóan félve vázolja a szitut. Biztos nekem is félni kéne, Beli is olyan félénk volt. De most mit tud Mihail csinálni? Kirak a DÖK-ből? Büntető munkára küld? Egyik sem a világ vége.
Végül csak megvonom a vállam. Aztán a fejemmel Karola felé biccentek.
- Ahogy mondja. Rosszul lett, én meg elvittem, mert nem volt jobb ötletem. Időm sem volt keresni mást, de hagytam üzenet a pulton, hogy a bár ideiglenesen zárva. Meg egyet akárkinek, aki majd levált. Nem láttad? - és részemről ezzel a téma le tudva. Persze érzem, hogy nem fog tetszeni a válaszom. De ráérek akkor aggódni, ha a Főnök tényleg robban.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 25. 12:14 Ugrás a poszthoz

Karola, Mihail és Belián
január eleji kivégzés megbeszélés

Vagyok annyira naiv, hogy higgyek benne, az igazság győz minden felett. Legalábbis most ezzel a rellonossal szemben, aki talán egy évvel ha idősebb és azt képzeli, mert DÖK-elnök, kiabálhat meg pattoghat velem szemben. De egyelőre nem tett semmit, amiért tisztelnem kéne, amiért máshogy kéne vele viselkednem. Az hogy "rangban" felettem áll, ehhez édes kevés. Persze alapvetően tisztelettudó vagyok, de ha valaki, rögtön úgy indít, hogy idegesen kérdez és érezteti, hogy neki hatalma van, nos... az nálam nem működik.
Állom a tekintetét, és figyelem, ahogy idegesebb lesz attól, ahogy beszélek vele. Ijesztgetni akar. S nem fogok hazudni meg is lep, ahogy közelebb lép, de épp csak összerezzenek a hirtelen mozdulat hatására, de állom a tekintetét. Ahogy azt említi hazudok a cetlit illetően, ökölbe szorulnak a kezeim, de nem teszek semmit. Már csak azért sem, mert Karola hangja, ahogy ijedten közbe szól, teljesen váratlanul ér. Elfordítom a fejem Mihailról és a lányra nézek. A nagy farkasszem nézésében azt is elfelejtettem, hogy itt van.
- Karola, erre semmi szükség - mondom a lánynak nagyon komolyan, de nem hiszem hogy ez működik. Elvégre mikor hallgatott rám? Soha. Hosszú beszédbe kezd és mindent magára vállal, én pedig hitetlenkedve nézek rá. Semmi értelme. Persze fiatal, mit tud ő még a szabályokról a felelősségről? Nyilván semmit. Meg is csóválom a fejem, aztán Mihailhoz fordulok.
- Te is diák vagy, ami meg a többit illeti. Te döntöttél úgy, hogy egy tzenöt éves lányt állítasz egy alkoholt is felszolgáló pultba. Igaz a törvény nem tiltja, de a legtöbben nem javasolják, pont azért, ami történt. Tegyük fel jót feltételeztél róla. Tévedtél. Akkor lehet az én felelősségem lett volna figyelni rá? Egy tömött eseményen, ahol arra nem volt időm, hogy egy pohár vizet igyak, mert folyamatosan jöttek a rendelések? De oké. Elbasztam. Nem figyeltem rá. Ez nem változtat azon ami történt. Azt hiszel, amit akarsz. Tudod van az a mondás, hogy mindenki magából indul ki. Ha nem láttad az üzenetem az sajnálatos. Ez nem jelenti, hogy nem volt meg bennem a szándék.
Amúgy meg. Tudtad, hogy tizennyolc éven aluli nem dolgozhat nyolc óránál többet és pláne nem éjszakai műszakban? Mert oké, hogy ez önkéntes volt, de attól még munka. Ha valakit okolni akarsz, akkor nézz magadba. Karolának remek ötletei voltak a rendezvényhez, sokat segített a megvalósításban, és így is, hogy a pult bezárt, sikeres volt. Szóval nyögd ki, hogy mit akarsz és engedd el. Semmit nem érsz el ezzel a gyerekes viselkedéssel -
Hosszú monológom közben újra és újra ökölbe szorul a kezem, így próbálom a hangom a stílusom moderálni, hogy ne menjen át a nagyon ideges-mérgesbe, amit valójában érzek. Nem szimpatikus, hogy úgy állítja be a helyzetet, mintha a világ vége lenne, holott talán az egyik legjobb bál volt évek óta. Legalábbis amiket én hallottam az alapján annak tűnt. Egy másodpercre a pillantásom Karolára esik, szeretném, ha megnyugodna, ha tudná nem kell magát vádolnia. De aztán rögtön Mihailra nézek újra. Nagyot nyelek, így várva a reakciót, ami valószínűleg robbanni fog. De nem érdekel. Igazam van. Ha neki ez fáj. Az az ő baja.
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. január 25. 12:14
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 25. 17:41 Ugrás a poszthoz

Benett

- Hogy a fenébe ne hallottam volna? Pont ezért zavar, hogy mindenki a legrosszabbat feltételezi rögtön - felelek Benettnek, enyhe túlzással, hiszen nem mindenki gondolt rögtön rosszra, ebben is biztos vagyok. De ettől még zavar, ha megvádolnak valamivel, amit nem csináltam. Ha csak gondolják, hogy megtörtént az más. De Benettől most azt éreztem, hogy ő el is ítél kicsit, és mindezt teljesen alaptalanul. Vagyis, nagyon minimális alappal.
Aztán persze szóba kerül egy másik téma, amin el is gondolkodom, de hamar megállapítom, hogy valószínűséggel a lányok azok akik érdekelnek, ha esetleg a fiúk lennének, akkor még nagyon nem láttam megfelelőt. De utóbbit inkább kizárom. Ezt szerencsére Beni is elhiszi, így a dolog tisztázva van.
- Nem báloztam. Dolgoztam - húzom el a számat. Bár valószínűleg jobb így. Vagy nem is tudom. Persze érdekes lett volna, ha valóban bálozni megyek... De akkor már inkább otthon maradtam volna. Benett is megnyugszik a válaszomtól, sőt még meg is köszöni. Ez utóbbi kicsit meglep.
- Nincs mit - komolyan gondolom. - Ez volt a normális. - Azért a rellonosra felszalad a szemöldököm, hiszen ha Karolán múlik elment volna eggyel, de ezt inkább nem említem. Örülök, hogy Benett elengedte a témát és én is hagyom.
- De! Mondott! - nevetem el magam - Tudom, hogy az olvasás jó nála. Te meg a legjobb barátja vagy és meg tudod mondani, hogy nem hülye, meg olvasott is - sorolom, ami eszembe jut Karolától Benett kapcsán, és el is nevetem magam - Szerintem akkor is zakkant. - szögezem le, s ezzel a témát is zárom. Mert mit mondhatnék? Megvádol, hogy csináltam vele valamit, aztán kiakad, hogy emlékszik valami csókra, amikor elmesélem, amiatt akad ki, aztán megcsókol újra? Ez hol normális? Főleg, hogy aztán magára zárta az ajtót. Egyszerűen nem tudom felfogni.
- A varázslósakk az elme sportja. Tök hasznos, és egy-egy lépés még izgalmas is lehet. Ne írd le. Nekem mondjuk nincs türelmem hozzá. - Ezzel pedig a sport téma is kivesézve. S mivel azt mondja semminek sincs konkrét helye, fejemet vakarva, indulok meg a cuccokkal az akasztóhoz, s felpakolok mindent. Közben pedig jön egy kissé suta bocsánat kérés is, de mosoly kúszik tőle az arcomra.
- Semmi gond. Előfordul - vonom meg a vállam, és részemről a téma letudva. Sosem voltam haragtartó típus. Nem most válok majd azzá.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 28. 07:33 Ugrás a poszthoz

Karola, Maris és Bence

Nem válaszol én meg nem erőltetem. Helyette inkább arról győzködöm, hogy nem kéne másokra figyelnie. Persze jön a csak... de nem derül ki miért csak. Így végül ezt is ráhagyom. Hiszen ő tudja. Ha neki mások véleménye a fontos, akkor foglalkozzon mások véleményével. Más dolgokról beszélgetünk még pár percig, egész kellemesen összebújva, amíg meg nem kordul a gyomrom, ezzel jelezve, hogy már igencsak kéne a reggeli. Ki is bontakozom az öleléséből, azzal a szándékkal, hogy megmosom az arcom, legalább ne legyen annyira egyértelmű, hogy sírtam, de ahogy az ajtóba érek megállít. Nem értem mit akar, így arra következtetek, hogy neki sürgősebb a fürdőszoba használat mint nekem, s mi mást tehetnék, minthogy előre engedem? Ez tűnik a leglogikusabb, leggálánsabb megoldásnak. Nem is értem a hirtelen reakciót, ahogy nemez, majd sietve felém közelít. Hirtelen jön, ahogy a kezei az arcomra simulnak. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk és bár egy része tudja mi következik, teljesen lesokkol, ahogy ma már másodjára - ezúttal józanul - lehel csókot a számra. Nagyokat pislogok. Érzem, hogy mondani kéne valamit, de az agyam csődöt mond, csak a kellemes melegséget képes felismerni és felsokszorozni. Mire észbe kapok, már elhangzik, hogy az ez az én hibám, és Karola mögött ismét becsapódik a fürdőszoba ajtó.
Pár másodpercig még állok mozdulatlanul, aztán hirtelen újra képes leszek a gondolkodásra.
- Ezt most mi... - nem fejezem be a mondatot, mérges leszek, mert azt is érzem, hogy a melegség abból adódott, hogy elpirultam újra. Idegesen fordulok meg, nem akarok semmire sem gondolni vele kapcsolatban. A szekrényemből egy hátzsákot kapok elő, ebbe tuszkolom bele a székemen pihenő ruhaneműit, majd a pólóm szélével törlöm meg az arcom jobb ötlet híján és robogok le táskástól a konyhába.
A látványra egy pillanatra megakadok, mert Bence a földön fetreng, Maris meg rajta...
- Khm... - köszörülöm meg a torkom, miközben Marist felhúzom Bencéről. Nem érdekel mit csináltak, és az sem, ha látszik, hogy sírtam. Fontosabb dolgunk van. Mármint nekik. Nekem már nincs. - Nesze - vágom Bencéhez a táskát - Karola cuccai. Hazaviheted. A változatosság kedvéért a fürdőben van. - közlöm a tényeket, aztán a kaja felé veszem az irányt. Egy tényért veszek elő, és a serpenyő teljes tartalmát rápakolom. A hűtőből még előveszem a ketchupot és nyomok a rántottára abból is - Köszi, farkas éhes vagyok - mondom Marisnak valamivel vidámabban, majd miután becsukom a hűtőt egy puszit nyomok a húgom arcára. Ez sokkal jobb, mint... Áhh, gondolni sem akarok rá.
A megpakolt tányérral együtt felsietek a szobámba, kirakom a ne zavarj táblát és biztos, ami biztos alapon az összes lehetséges módon magamra zárom. S nem, nem jövök ki, amíg Karola és Bence el nem mennek s végre nyugalom nem lesz a házban.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. január 31. 08:21 Ugrás a poszthoz

Karola, Mihail és Belián
január eleji kivégzés megbeszélés
Fel kéne adnom. Érzem, hogy jelenleg senki sincs velem, mellettem. Nem is értik. Én meg azt nem értem mire a nagy hajcihő. Semmi katasztrófa nem történt. A mi lett volna ha meg kezdődhetne ott, hogy Karola vagy én meg sem születünk. Na bumm. Belián nyugtat, Karola meg magára veszi a felelősséget és senki nem érti, hogy miről van szó. Mihail sem, mert önkéntesség. Merlinre én vagyok itt az egyetlen akinek agya van? Bosszant, hogy a DöK elnök csak úgy elfordul az ablakhoz és nem is néz ránk. De csakazért is elmondom.
- Önkéntesség... ja... de attól még jogellenes - megvonom a vállam. Egész végig azt magyarázza, hogy az ő felelőssége, de most meg hárítani próbál. Mit is várok. Aztán jön a három órával és erősen felszalad a szemöldököm. - Nyolc óra. Ötkor kezdtünk, hajnali egy körül mentünk el. Nem tudom honnan szedted a három órát, de gondolom a matek nem az erősséged... - Az, hogy ott állt mellettünk... Nos ezt nem tudom. Nem néztem szét, és nem láttam... - Amúgy meg... nem láttalak. De ha valóban ott álltatok ahogy mondod, akkor látnod kellett volna az üzenetemet is, elvégre baromi hamar oda kellett, hogy érj - Tényleg nem értem. De nem is akarok már ezen gondolkodni. Már nyitnám a szám, hogy csak bökje ki hogy mi a francot akar, de megszólal újra, így inkább csöndben maradok. Lassan úgy érzem, hogy egyáltalán nem is kellett volna megszólalnom. De azt meg az igazságérzetem bánná. Így legalább a felét elmondtam annak, amit akartam. Más kérdés, hogy süket fülekre lelt a mondandóm, és úgy érzem, ki is lett forgatva rendesen. Ami viszont teljesen váratlanul ér az egy aprócska szócska, egy fél mondat, ami elhagyja Mihail száját és teljesen ledöbbent. Nem is nekünk címzi, hanem Belinek de attól még erősen visszhangzik a fejemben "két szerelmesnek". Karolára pillantok, de ő heves tiltakozásba kezd én meg ezen is pont annyira ledöbbenek, mint Mihail szavain. Percek óta először nem tudom mit kéne mondanom. Nincs még ki nem mondott válaszom sem. Ha azzal vádolt volna, hogy ki akartam használni a helyzetet, az más lenne de most valamiért nem jut eszembe semmi sem.
Csöndben maradok. Nem mondok semmit. Lehajtott fejjel engedem, hogy millió gondolat cikázzon végig a fejemen. Fel sem fogom Karola mit mond, vagy hogy Mihail miről beszél. Végül amikor úgy tűnik kissé csendesebb minden, teljesen más stílusban mint eddig egészen halkan mondom el, amit valószínűleg végig hallani akart.
- Nos. Nem történt semmi, mindketten jól vagyunk, nem kell aggódnod, nem kerülsz bajba. A mi lett volna HA-n pedig felesleges rágódnod. Többet nem fordul elő. Sajnáljuk. Sajnálom - Csak az utolsó szónál pillantok fel, aztán sóhajtok egy nagyot. - Van még valami? - kérdezem, mert hát ami azt illeti elég sok gondolat tolong a fejemben és ha még pár ilyet hallok, abba tuti bele is fájdul. Vajon milyen érzés szerelmesnek lenni?
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 2. 17:49 Ugrás a poszthoz

Karola, Mihail és Belián
január eleji kivégzés megbeszélés

Kezdem feladni. Egyértelműen én vagyok itt az egyetlen személy, akinek némi értelem van a fejében és logikus döntésekre képes, anélkül hogy túl aggódná, vagy túl bonyolítaná. Bár igaz, ami igaz, ezerszer megbántam, hogy magamhoz vittem Karolát azon az éjjel, de azt is tudom, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnénk megtenném újra. Hogy ebből kinek milyen baja származhat az tökre nem érdekel. A valószínűsége a Mihail által felvázolt helyzetnek, miszerint bajunk esik, kb a 0-val esélyes. Hiába csinál úgy, mintha ő valami hű de felnőtt lenne, biztos vagyok benne, hogy nem sokkal idősebb nálam. Belián meg... Nos ő még varázsolni sem tud, szóval nem tudom, hogy miért pont engem kell félteni. De nem megyek bele. Érzem, hogy hiába magyaráznék, érvelnék, senkit sem győzne meg, mert szimplán nem elég értelmesek ahhoz, hogy felfogják, miről van szó.
Belián szavaira, a hadbíróság kapcsán csak felhúzom a szemöldököm és hitetlenkedve nézek rá. Szerencsére Karola közbe szól, ha csak a nevét is említi, érzem hogy ez inkább nekem szól, hogy ne vágjak vissza, s igazat adok a lánynak, mert semmi értelme nem lenne.
Már csak azon húzom fel magam, hogy a bocsánat kérésemet is semmisnek nyilvánítja a DÖK-elnök. Rendben. Ne rakj ki. Ne higgy nekem. Maradok a DÖK-ben, mert jól mutat majd egyszer valami papíron, de ennyi lesz, nem viszem majd túlzásba az aktivitást. Legfeljebb ha muszáj.
- Rendben - mondom kissé feszülten, aztán Beliánhoz fordulok és kifújva a levegőt, neki tényleg őszintén mondom ki - Sajnálom. A bált is, meg a mait is.
Ezzel részemről letudva, s ahogy Karola elköszön én is biccentek a két fiúnak, majd megindulok kifelé a teremből. A kezeimet a talárom zsebébe mélyesztem, ott szorulnak újból ökölbe, s kifelé menet még motyogok magamnak.
- Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal - S azzal némileg erősebben mint szeretném csapom be magam mögött az ajtót. Még szerencse, hogy a benti bűbájoknak hála ez csak nekem, meg a még kint ácsorgó Karolának tűnik fel. Nem számítottam rá, hogy itt fog ácsorogni. Nyelek is egy nagyot, mert hát... ööö... izé... Miért van még itt?


//köszi mindenkinek Love//
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 2. 20:52 Ugrás a poszthoz

Karola

Valamiért azt hittem, hogy visszafut a levitába, vagy valahova máshova. Arra nem számítottam, hogy amint kilépek előttem terem és beszélgetni akar. Nem tudom miért. De egy pillanatra még az is átfut a fejemen, hogy visszafordulok és inkább Beliánnak és Mihaillal töltöm a nap hátralevő részét. Ezt persze gyorsan elvetem és még arra is sikerül rávennem magam, hogy a lány szemeibe nézzek. Valami furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy halkan a nevemet mondja. Egy hangocska azt magyarázza, hogy szeretném, ha többet mondaná a nevem. De igyekszem nem figyelni rá. Még dúl bennem a feszültség az előbbi beszélgetés miatt, és ahogy Karola erről kezd beszélni, le kell hunynom a szemeimet, hogy egy mély levegőt vegyek. Nem akarok vele vitatkozni. Merlinre esküszöm, hogy nem. De még mindig ezt a baromságot hajtogatja, hogy az ő hibája volt minden. Pedig ha csak kicsit is figyelt volna, akkor tudná, hogy az egyetlen hiba ott volt, hogy Mihail engedte. Hogy azt gondolta, hogy egy 15 éves majd végig nyom egy tripla műszakot... Szerintem legalábbis, már itt hiba volt, és ha nagyon okolni akarunk valakit, akkor lehet engem kéne, mert egyértelművé vált, hogy én vagyok az egyetlen ebben a hülye helyzetben, akinek van fogalma a jogról, meg a kamaszok viselkedéséről. Ami mondjuk meglepő, mert egész biztos, hogy Mihail és Belián is volt kamasz. És még ha feltételezem is, hogy utóbbi hozzám hasonlóan nem járt tilosban kamaszként, akkor is biztos, hogy látott olyat, aki igen.
Kifújom a levegőt, nyelek egyet, aztán ahelyett, hogy válaszolnék intek egyet előre.
- Menjünk vissza a levitába. Nem akarom megvárni, míg ők is kijönnek - S ezzel meg is indulok, bízva benne, hogy Karola mellettem ballag majd. Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy megfogjam a kezét, vagy átkaroljam, de ezt gyorsan el is vetem. Őrültség! Márk, honnan jönnek ezek a gondolatok? Miért most? - Ne gondolkodj azon, hogy ki hibás és ki nem. Vagy hogy minek hogyan kellett volna történnie. Így történt és kész. Nem tudunk rajta változtatni. Nincs időnyerőnk és ha lenne se hiszem, hogy erre használhatnánk... - Kezdek bele nyugodtabban, mint odabent de érezhetően még mindig eléggé feszülten - Ennek a beszélgetésnek amúgy semmi értelme nem volt. A saját felelőtlenségét próbálta ránk erőltetni. Ezt ő is tudja. Ezért is nem büntetett meg. Nincs miért - megvonom a vállam, és ahogy a lépcsőkön lefelé haladunk Karola elé vágok és szembefordulok vele. Így ő még egy pár lécsőfokkal feljebb áll, kicsit magasabb, ami vicces - Ne vádold magad. Kíváncsi vagy. Ez természetes, és jó. Nyilván nem mindig. De nem lett belőle semmi baj. Lehet nekik nem jött össze a randijuk... És? Nekünk még csak lehetőségünk se volt rá - elnevetem magam és el is fordulok s megindulok tovább a lépcsőn. Randi? Miért beszélek én randiról? egész biztos vörös vagyok. Na nem baj. A szfinxig nem állok meg, és ha megkérdezi, akkor a lépcsőkre fogom. Igaz lefelé mentünk és csak egy emeletet, szóval baromira nem volt fárasztó de... de nem kéne hazudnom. Nem szoktam.


//100. hsz! *-*//
Utoljára módosította:Zippzhar Márk Stefan, 2020. február 2. 20:53
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 2. 21:08 Ugrás a poszthoz

Ambrózy Henrik tanár úr
még a szünet előtt

Szerencsés vagyok? Talán. Biztos van, aki nem gondolja magát annak, de én jelenleg örülök, hogy a tanár urat itt találom és hogy épp nincs más dolga. Biccentek neki a köszönés mellé, és ahogy beinvitál követem az asztalához.
Az ötletem már kevésbé tetszik neki. Bár nem ötlet, hanem tényleges kérés. Nem csak nekem, hanem mindenki másnak is. Figyelem ahogy keresztbe teszi a karjait ahogy az asztalnak dől. Nos. Meggyőző... is lehetne. De nekem ennél azért több kell.
- Márpedig az iskola szabályzata szerint, a tanároknak kötelessége év közben szorgalmi feladatok beküldésére lehetőséget biztosítani - Nem szó szerinti idézés, de elég pontos. Feltételezem, hogy tisztában van a szabályokkal elvégre ezt nyilván a szerződésébe is beírják. Vagy valami tanári kézikönyvbe. Egyszer kikérdezek erről egy tanárt. Jobban tudnék érvelni. De a lényeg meg van. S ha már ilyen szépen be lettem invitálva, akkor úgy döntök én is az asztalnak dőlök. Fogalmam sincs kié, de jelenleg láthatóan nincs itt az illető, szóval biztos nem fog megharagudni. A legtöbb tanár amúgy is szeret. Az iskola elsőség előnye. Nem szeretek felvágni vele, de attól még igaz. Szóval Ambrózy tanár úrral szemben dőlök én is egy asztalnak és fonom én is keresztbe a karjaimat, s mivel sejtem, hogy megint csak a nem szeretné, hogy elmélyüljünk az okkultizmusban szöveggel fog jönni, már meg is fogalmazom magamban az újabb választ.
- Értem a nézőpontját. Valóban nem lenne jó, ha valaki egy feladat miatt elmerülne az okkultizmusban vagy a fekete mágiában és emiatt esetleg maga is fekete mágiát kezdene űzni. De úgy gondolom vannak olyan lehetőségek a tárgyban, amiket ki lehetne használni és pont ennek az ellenkezőjére fordítani - Vázolom fel az ötletemet és várakozóan pillantok a tanárra, hogy vajon sejti-e mire is gondolok. Ha nem szívesen adok neki szorgalmi ötleteket. Olyanokat, amikre nem mondhatja, hogy nem jók. Szerintem legalábbis. Azért lehet megpróbál majd megcáfolni.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 2. 21:20 Ugrás a poszthoz

Dana

- Tényleg? Miket csinálsz? Mármint a prefiségen kívül? - érdeklődöm, mert ez eddig nem került szóba, és ha mi például találkozni akartunk, akkor mindig ráért. Nem volt sosem halasztás, vagy csúsztatás. Szóval furcsállom, hogy elfoglalt, mert persze én sem biztos, hogy tudnék munkát vállalni a suli mellett. De őszintén, nekem még nem is igazán fordult meg a fejemben. Szünetekben anyának segítek a boltban és olyankor mindig kapok tőle egy kis zsebpénzt, nem annyira kicsit. De na. Mégis csak más.
A mozi és az opera is megbeszélésre kerül, s így már biztos, hogy mozgalmas és izgalmas évünk lesz. Sok sok művelődéssel és érdekes programmal. Mosolyogva bólogatok neki, hiszen én is nagyon várom.
A versek kapcsán aztán előkerül egy szerelmes-elválós verse, s ennek kapcsán kezdünk beszélgetni. Én is megemlítem a saját kis bugyuta szerelmemet. Azt hiszem az nagyon gyerekes volt és nem hasonlít ahhoz, amin Dana esett át. De megértem, amit mond. Hogy ő versben-írásban szereti kiönteni az érzéseit.
- Nekem azt hiszem nem volt olyan... hmm... megrázó, vagy erős érzelmi kötődés, hogy verset írjak róla. De azt hiszem értelek. Én a verseimet inkább kedvtelésből írom. Neked meg egyfajta önkifejezés. - mondom elgondolkozva aztán hozzáfűzöm - Meg fogom én is próbálni. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle, ha komolyan próbálok írni - kissé zavartan a hajamba túrok. Ritkán szoktam beszélni az érzéseimről, de azt hiszem Danával vagyunk annyira jóban, hogy ezt-azt már megemlíthetek. - Majd ha lesz valamim kikérem a véleményed! - toldom még hozzá, aztán ő témát vált, én pedig el kell hogy gondolkodjak.
- Mit nem szeretek? - hümmögök, ahogy gondolkozom, aztán csak egy nagyon egyszerű dolgot tudok mondani - Nem szeretem, ha valaki hazudik - meg is vonom a vállam. Ennyi. Hát azt hiszem, igen. Más nem jut eszembe - Na és te? Mit nem szeretsz? - dobom vissza a kérdést, hátha így eszembe jut nekem is még valami.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 2. 22:27 Ugrás a poszthoz

Karola

- Én nem haragszom, és szerintem Belián sem - felelem épp csak rápillantva. Akkor sem haragudtam, amikor nálunk volt. Inkább csak nem értettem, hogy mit és miért csinált. Most sem értem, de már elkönyveltem, hogy nem fogom sosem megérteni. El is fogadtam, szóval nem fogok próbálkozni azzal, hogy megértsem. Persze nekem is lehetne lelkiismeret furdalásom, ahogy azt Mihail próbálta belém sulykolni de sajnos nincs. Nem amiatt, amit ők szeretnének. Az mondjuk rossz, hogy Beliánnak és Dankának is be kellett ugrani helyettünk. Valószínűleg a váltással is lett valami, csak nekünk nem szóltak. De ez megint olyan, hogy Mihail akkor nem járt el épp megfelelően, hiszen tudnunk kellett volna, hogy reggel hétig mi leszünk a pultban. Szóval nem akarom, hogy Karola emiatt érezze magát rosszul, mert igazán nem csinált semmi olyasmit, amit más ne csinált volna. Oké. Én mondjuk nem csináltam volna, de azt hiszem kettőnk közül őt nevezné a többség normális kamasznak, és nem engem. Emiatt állítom meg a lépcsőn és kezdek bele abba, amibe. Épp csak nem úgy sikerül befejezni, ahogy szeretném, s hogy ne legyen belőle túl nagy galiba, meg is indulok tovább a levita felé.
Nem vagyok elég gyors, és ha az is lennék a szfinx miatt úgyis meg kéne állnom. De Karola, a hangjával, megakaszt. Miért tetszik ennyire, ahogy azt mondja Márk? Naponta ezerszer mondja mindenki a nevemet most mégis olyan más hallani.
Felé fordulok és csak nézek a szemeibe. Ő is piros. Meg én is. Na szép. Valamit hebeg meg habog én meg csak eltátom a számat, mert nem is tudom, hogy gondoltam. Mármint először úgy gondoltam, hogy mi dolgoztunk és így ha akartunk volna szórakozni akárkivel is akkor nem tehettük volna, de valamiért azt hiszem, ha tehettem volna akkor vele töltöm az estét, akkor is ha kiabál, és ez eléggé beteg egy gondolat.
- Öhm... én... - kezdek bele, de nem jutok messzire, főleg mert ő kezd beszélni - Én nem... - vetem közbe eléggé bizonytalanul, arra utalva, hogy nem haragszom. Először persze haragudtam, de inkább azért mert részeg volt és kissé hányás ízű... és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kellett volna. Nem mintha tudnám milyennek kéne lennie, de biztos, hogy nem olyannak. De megtörtént, ez is olyan, mint az előbbi beszélgetés... felesleges rágódni rajta, úgysem tudjuk visszacsinálni.
Aztán ledöbbent, mert azt mondja tetszem neki és aztán valamit habláz, hogy ő érti magát de engem nem, és rá kell jönnöm, hogy tök jó neki. Mert én magamat sem értem, őt meg még annyira sem, és csak úgy kavarognak a gondolatok fejemben, nem is tudom őket elrendezni. Egyáltalán nem.
- Én... én... A helyzet az... az... - makogok és megfogom a kezeit, mert az enyémek is remegnek, és valamiért azt gondolom, ha egymás kezét fogjuk majd elmúlik. Vagy nem - A helyzet... hogy... én... - A szemeim hol a falra, hol a lépcsőkre kapom. Nem tudom mit akarok. Tényleg nem. De aztán elengedem a kezeit és ismét ökölbe szorítom őket. Veszek egy nagy levegőt, majd azt kifújva egy kérdést teszek fel.
- Mikor iszunk teát? - Lehunyom a szemem és megrázom a fejem, mert nem így akartam - Mármint... - kezdek bele újra kinyitva a szemeimet - Szeretnélek jobban megismerni, mert... te is nekem... khm - elnézek a folyosó vége felé, mert érzem, hogy megint pirulok - tetszel - visszapillantok rá, hogy erre vajon mit mond. Nem, ez biztos nem a legjobb "vallomás" a világon. De a legrosszabb, ami történhet, hogy azt mondja soha. De olyat nem fog mondani. Hiszen most mondta, hogy tetszem és tökre zavarba hozott, szóval nem teheti. Mondjuk ha meg eljön teázni akkor még inkább zavarban leszek, de ezen ráérek akkor rágódni.
 
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 4. 18:02 Ugrás a poszthoz

Karola

Meglepetten pislogok rá, hogy milyen heves, hogy beszélni akar, de csöndben maradok ahogy kéri. Nem esik amúgy nehezemre mert a szavai teljesen zavarba hoznak. És a lehető legrosszabb hatással vannak rám. Nem értem miért. Soha sem éreztem magam még ennyire szerencsétlennek, mint körülötte, de egyszerűen képtelen vagyok értelmes mondatokra és logikus gondolkodásra. Az sem segít, hogy Karola olyan átható tekintettel bámul rám, mert nekem meg az jut eszembe, hogy jééé milyen szép a szeme és így nehezebb válaszolni. A makogásom persze ő rajta sem segít, idegesen közbe is kérdez, de tényleg nem direkt csinálom.
- Mivel? - kérdezek vissza ijedten, mit mondtam, ami ijesztő volt? Épp randira próbáltam hívni és erre ezt mondja. De aztán megnyugszom, mert belemegy és a bent tartott levegőt ki is fújom. Igaz az sem tűnt fel hogy bent tartottam de mégis csak megkönnyebbülök, hogy eljön velem teázni. Vagyis neki kéne főzni, mert először azt ígérte, de tulajdonképpen a Pillangó is jó, sőt talán jobb is.
- Akkor jó - mondom végül egy félszeg mosollyal és hozzá hasonlóan én is kicsit hintáztam előre hátra, nem tudva mit is kell ilyenkor csinálni. Kívülről nézve biztosan viccesen festünk. Karola aztán ezt is megoldja, egy egyszerű kérdéssel, ami kizökkent a jelenleg épp kényelmetlenné váló csendből.
- Öhm. Persze... - mondom csöndesen és megindulok mellette a folyosón. Séta közben pár dolgot veszek észre magamon. Az egyik hogy könnyedebbnek érzem magam, mint karácsony óta bármikor, a másik hogy mosoly ül az arcomon. Aztán persze a válaszon is gondolkozom. S még magamat is meglepem azzal, amit végül mondok.
- Igazából... Ihatnánk egy teát a levita konyhában is. Vagy legalábbis főzhetünk és aztán leülhetünk valahol - Ahogy felfogom mit is mondtam, beharapom a számat és félve pillantok oldalra a lányra mellettem. Lehet ez túl gyors, hirtelen, vagy nem is tudom? Remélem nem.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 4. 19:59 Ugrás a poszthoz

Karola

Egyszerre szólalunk meg s bár ő félbehagyja, hogy én fejezhessem be azért még hallom - hallani vélem a befejezetlen kérdést. Lepillantok a kezeinkre és tulajdonképpen meg is foghatnám az övét, de valamiért még hezitálok. Azt várom a mostani teás ötletemre mit felel. Szerencsére elég lelkes, bár én továbbra is az ajkamba harapok és bár már nincs messze a szfinx portréja azért megfogom a kezét. Nem fűzöm össze az ujjainkat, nem úgy, mint a filmekben szokták. Azt még korainak érzem. De remélem így is jó.
- Oké. Te főzöd. Állítólag jó teát csinálsz - toldom hozzá, emlékezve az első találkozásunk végére. Igaz akkor leráztam, mivel igazából nem szeretem a teát. Na de... A tea egész kellemes dolog Maris kreálmányai mellé. És mondjuk azokat is szoktam szeretni. Szóval a tea sem lesz gond. Ha meg mégis, még mindig kérhetem, hogy legközelebb csak citromos forró vizet csináljon, nem?
- Mindig igazam van - felelem a régi magabiztosságommal, de gyorsan korrigálok is - mármint... majdnem mindig - mert ha mindig igazam lenne, akkor most nem fognám a kezét és nem vele sétálnék a levita felé. Elvégre azt mondtam, hogy beteg meg nem normális, és bár vannak rossz pillanatai, most egyik sem tűnik annyira vészesnek mint korábban.
- Ha jól értettem, ha szeretnénk sem szolgálhatunk fel. Bár nem a felszolgálásoddal volt a baj... - jegyzem meg, s az utolsó mondatot kissé félve ejtem ki, arra is felkészülve, hogy most elengedni a kezem és egyedül megy át a portrén - már ha kitalálja a feladványt, de igazából nem agyalok ezen sem. A szfinxre pillantok és biztos csak képzelem, de úgy érzem nem örül nekem.
- Negyvenkettő - mondom a festménynek, mire az fúj egyet, de feltárul  - Csak utánad - engedem előre Karolát, aztán belépek én is mögötte a levitába, s remélhetőleg egyenesen a konyha felé vesszük az irányt.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 11. 15:08 Ugrás a poszthoz

Isaac

A kapcsolatépítés az fontos, na meg egyébként sem zárkózom el semmi jótól. Isaac egy érdekes srácnak tűnik. Bár elsőre lehet nem mindenki bízna benne, nekem kifejezetten tetszik, hogy "felvállalja" a stílusát és nem fojtja el önmagát. Legalábbis ez volt az első gondolatom. Azóta nem tudom mit gondolok, a DÖK-ben inkább kreatívnak és aktívnak ismertem meg. Míg én inkább praktikus esetnek gondolnám magam. Mások véleménye eddig sem érdekelt, de őszintén örültem amikor elhívott, hogy a DÖK-ön kívül is együtt lógjunk. Kellenek haverok, barátok... Talán nekem is jobb, ha nem folyton Marison meg Bencén járatom magam, vagy ami még náluk is rosszabb: Karolán. Túl sokat gondolok a lányra, és ez nem jó. Legutóbb majdnem V-t kaptam K helyett, mert elbambultam és nem hallottam egy kérdést, amit a tanár tett fel, feleléskor. A szerencsém az, hogy végül megismételte és így nem csúszott be a rossz jegy. Aztán az egyik bájitalomból is kihagytam egy hozzávalót... Mire észrevettem már késő volt. Ott az mentett meg, hogy nem a legfontosabb összetevőről volt szó, és utólag hozzáadva sem kavart be a bájital hatásába. Talán kicsit gyengébb volt, mint kellett volna, de Fela bá azt mondta, valószínűleg a hozzávaló minősége volt kevésbé jó, én pedig nem buktattam le magam.
Na szóval, ezek miatt is, meg mert kapcsolatot építeni jó, belementem a kis csevegős dologba. Útban a pizzéria felé, azért el-elkalandoznak a gondolataim. Megállok egy-egy butik előtt, és a kirakatot kezdem nézegetni. Bár még odébb van, elég sok Valentin-napi dolgot árulnak és újra meg újra azon kapom magam, hogy azon agyalok, vennem kéne-e valamit Karolának. Miért is? Dorgálom meg magam minden alkalommal, elvégre nincs köztünk semmi. Leszámítva, hogy tetszik és tudja. Meg hogy én is neki - utóbbi gondolat mosolyt csal az arcomra és arra jutok ez tulajdonképpen már majdnem kapcsolat... Talán Valentin-nap felrakhatnánk a pontot az i-re... De aztán megrázom a fejem és sietősen indulok tovább a pizzéria felé.
- Helló! - intek a pizzéria előtt álló alaknak már messziről, elvégre Isaac külsejének köszönhetően könnyedén észrevehető - Bocsi, ha régóta vársz... Kicsit elbambulta idefele - kérek elnézést, ahogy közelebb érek - Nyugodtan bemehettél volna - kezet is nyújtok a srácnak, hogy üdvözöljem, aztán ha neki is oké, akkor kinyitom az ajtót és őt előre engedem, hogy aztán együnk egy jót. Mert amúgy, tökre éhes vagyok.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 11. 17:13 Ugrás a poszthoz

Dana

- Jah, hogy ezeket? - nevetek kicsit aztán bólogatok - én a színjátszó helyett a DÖKben vagyok, de a többi nekem is megvan. Plusz korrepetálok is pár diákot. Nyáron szoktam még dolgozni, meg szünetekben - magyarázom a lánynak, hogy én hogy teszek szert zsebpénzre, ha mégis kell. Persze azok alkalmi munkák és nem elegendőek egy házra, szóval teljesen megértem. De talán ha félre rak, minden ilyen kis apróságot akkor legalább pár hónapig könnyebb. Vagy nem tudom.
- Nem, nem írom le. Inkább csak úgy mondanám, hogy mivel más a hátterük, nem igazán lehet őket összehasonlítani. De ha írok a tiedhez hasonlót, akkor szólok - felelem a versekkel kapcsolatban és ezzel tulajdonképpen le is zárjuk a témát. Helyette egy másik kerül szóba és így el is gondolkozom, de hirtelen nem sok minden jut eszembe. Inkább vissza is dobom a kérdést és Dana egy egész sor érdekes dolgot mond, amikre csak helyeselni tudok.
- Oh igen, ezeket én sem szeretem. Mondjuk a pókokkal nincs bajom. Kicsik, nem tudnak sokat ártani - megvonom a vállam. Ez valami lány dolog, hogy félnek valamitől, ami ezerszer kisebb és tökre nem veszélyes. Mondjuk ha Ausztráliában lennénk, érteném. De itt? Na mindegy. Ráhagyom.
- Hmm... Nem igazán. Inkább sodródom az árral. Szeretnék majd világot látni... meg sokat tanulni még, mert egyelőre nem tudom, hogy mi akarok lenni. - megvonom a vállam. Tudom nagyon kreatív vagyok. Nyet. De ez van.
Ekkor csippan az órám, és a kijelzőre pillantva meg kell állapítanom, hogy bizony elég régóta beszélgetünk, és nekem sajnos mennem kell.
- Bocsi, még dolgom van. Korrepetálnom kell - mondom vigyorogva, azzal felállok - erről jut eszembe - Fordulok vissza a lányhoz - azzal is kereshetsz pénzt. Persze nem sokat. De minden cent számít - kacsintok rá a lányra, azzal felkapom a verses füzetem és intek neki.
- Szia! Majd írj, vagy írok a mozi miatt! - mondom még gyorsan aztán kihúzok a szobából, hogy visszaérjek a levitába.


//köszi a játékot *-* várom a folytatást *-*//
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 20. 11:27 Ugrás a poszthoz

Isaac

- Akkor cool! - válaszolom a srácnak, ahogy azt mondja, nem várt régóta. Így azért annyira nem gáz, hogyha késtem is pár percet. Pedig amúgy nem szokásom, de hát ez most ilyen.
Kicsit meglep, ahogy magához húz, de egy csöppnyi fázis késés után én is hátba veregetem őt. Bár nekem a szimpla kézfogás is elég lett volna, na de mindegy. Lehet nála ez a normális. Majd megszokom, vagy legközelebb megmondom, hogy nekem ez nem lételem, egyelőre viszont semleges arccal viselem.
- Megmondhattad volna, hogy vársz valakit és majd ha megérkezik akkor rendelsz - mondom neki nyugodtan, én biztos ezt tettem volna a helyében. Még a vállam is megvonom, mert amúgy meg tök mindegy, de nem hiszem, hogy ezen kell aggódni, hogy valaki jön és a rendelésem venné fel, amikor még nem vagyok kész rendelni. Segáz. Most bemegyünk és eszünk valami jót. Én már amúgy is éhes vagyok.
- Te mész, te vártál régebb óta - felelem ellentmondást nem tűrően és ha végre bemegy, akkor utána indulok én is. - Hova ülünk? - kérdezem már odabent, lehúzva a kabátom cipzárját. - Én arra az ablak melletti asztalra szavazok - biccentek a fejemmel egy üres asztal felé, az egyik ablak mellett. Persze ha ő mást szeretne az is oké. Mondjuk én szeretem a nyílt tereket, meg a kilátást. Na meg így kicsit olyan is lenne, mintha kint ücsörögnénk.
- Amúgy, te milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, meg útban a választott asztalunk felé, s amíg hallgatom a választ, le is dobom a kabátom a szék háttámlájára és le is ülök, remélve, hogy ő is ezt teszi. A kérdés pedig azért érdekes amúgy, mert ugye, kétféle ember van: az aki ananászt is kér a pizzárjára és az, aki szerint az ananász a pizza megszentségtelenítése. Én az előbbi vagyok. Remélem ő is, bár nyilván nem egy pizzán fogunk osztozni ketten, nem lenne jó, ha emiatt mondjuk nem lenne étvágya, vagy hasonló.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 21. 21:43 Ugrás a poszthoz

Maris
meg egy picit Karola

Ez a Valentin-nap dolog, sokkal stresszesebb, mint gondoltam. Eredetileg Karolával akartam lógni, de hát... hát nem úgy lett. A DÖK-ben azt beszéltük meg, hogy MAXIMUM 10 sarlót fogadnak el, aztán mindenki galleonokkal kezdett dobálózni, így hiába volt nálam több mint 10 sarló, nem kaptam meg a három órát, ami járt volna. Pedig reméltem, hogyha adott egy ilyen alkalom, és vannak is körülöttünk, akkor három órát (vagy többet) elbeszélgetünk és helyre rakhatok egy-két darabot abból a bonyolult puzzle-ből, amit Karolának hívnak és még mindig nem értek. Erre jön Mihail, és ő is neki áll galleonokkal dobálózni. Ha tudom, hogy ez lesz, hoztam volna több pénzt is. Ehelyett most annak kell örülnöm, hogy Maris hajlandó volt fizetni értem 9 sarlót. Így legalább nem valami idegen lánnyal kell elszenvednem a következő órákat. Csak abban reménykedek, hogy a randik után még elkaphatom Karolát és beszélhetek vele. Egész biztos, hogy megvárom majd a pizzériában, és ha lejár a randija, akkor majd gyorsan elhívom. Már ha el merem.
No de... Lezárták a dolgot, és én a szemeimmel Marist keresem, s amint megvan, egy mosolyt varázsolok az arcomra. Ezt szeretem benne, mellette könnyű mosolyogni, mert ő olyan kis mosoly bomba.
- Visszaadom ám a 9 sarlót. Szuper húgi vagy! - mondom neki ahogy mellé érek és belé karolok. - Azt hittem Bencével leszel, nem sértődök meg ha lelépsz és inkább vele vagy - súgom a fülébe és még egy puszit is kap az arcára, mert bár igenis szükségem van rá, most is, nem vagyok önző - még ha Bence ezt is gondolja - szóval ha ő inkább a szerelmével van ma, akkor azt is megértem. Szomorúan fogok pizzázni, meg valószínűleg egy falatot sem fogok enni, mert Karolát és Mihailt fogom bámulni...
Ajj... Hol vagy Karola? lehet el kéne kapnom előbb és...
- Maris! - fordulok újra a húgomhoz a lány utáni kutatásból - Szerinted olyat ér, hogy megcsókolom Karolát, mielőtt randizik valaki mással? - csúszik ki a számon a kérdés, s csak amikor befejezem a mondatot jövök rá, hogy én ezt tényleg kimondtam hangosan is - Mármint... izé... Felejtsd el - motyogom miközben az arcom pirosra vált. - Menjünk pizzázni - már ha még akar, mert nem döntött úgy, hogy Bencézik. De azért még egyszer körbe pislogok, hogy Karola nincs-e a közelben. Csak mert... csak mert... azt hiszem, hogy Danának van igaza és én féltékeny vagyok. Valaki segítsen!
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. február 24. 13:30 Ugrás a poszthoz

Maris és Mihail


- Jól van, jól van... Akkor majd mellé teszek még kilencet -
motyogom, mert hát akkor is, nem velem kéne lennie, hanem Bencével. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy nem élvezem, ahogy csüng rajtam. - Jó, de aztán ne vesd a szememre, hogy miattam nem Bencéztél - mondom egyáltalán nem úgy, mint aki aggódik, hogy felhánytorgatják ezt neki, pedig egyébként simán megteszi, de nem fog zavarni akkor sem. Tök jó lesz együtt pizzázni. Persze nekem vannak más gondolataim is, amiket nem igen tudok kiverni a fejemből, így kérdezek rá - pusztán véletlenül - a csókra is.
- Mi? - kapom oda a fejem, hogy milyen csókról beszél, és érzem, hogy pirulok, de megrázom a fejem - az nem számít - toldom hozzá, csak úgy mellékesen, mert akármire is gondol, az nem számított eddig és ez után sem számít. Legalábbis nem akarom, hogy számítson.
Közben sikerül asztalt is találni maguknak, és kényelmesen le is csüccsenünk, s legnagyobb megdöbbenésemre feltűnik Mihail is, a másik személy, aki egészen eddig elterelte a gondolataimat.
- Mi? - kérdezem ismét nagyon értelmesen, mert teljesen összezavarnak. Előbb Maris, most meg ez a srác. Nézek is mögé, mellé. De Karola sehol. Hát hol hagyta el a lányt? - Nem? Miért nem? - kérdezem és bár nem akarok aggódónak tűnni, azt hiszem hallatszik, hogy aggódom. Mert mégis csak együtt kéne legyenek, de nincsenek és ez a srác most itt jó pofizni akar nekem? Hát elmebeteg, vagy mi?
- Szia... - nem értem továbbra sem, de valahogy ő annyira nyugodt, hogy az már szokatlan. Valahol pedig engem frusztrál, bár ez nem olyan, mint amikor a tanulószobába hívott minket, de mégis van benne valami zavaró.
- Ja - vágom rá, mert a kérdés is hülyeség. Több mint egy hónap telt el. Miért rugózna még mindig ezen az agyam? - Te amúgy miért is vagy itt? - kérdezem, enyhén idegesen, bár meg nem tudnám mondani, hogy a jelenléte az, ami frusztrál, vagy az a fura mosoly az arcán, esetleg az, hogy Karola nincs itt, és nem tudom hol van. De talán az összes együtt. Valami nagyon fura és rossz, de talán az a legrosszabb, hogy nem érzem azt, hogy különösebb bajom lenne a DÖK-elnökkel, pedig január óta biztosan tudom, hogy nem bírom.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. március 5. 21:04 Ugrás a poszthoz

Isaac

- Majd legközelebb eszedbe jut - felelem neki egy biztató mosollyal, de az is benne van ebbe, hogyha neki nincs ehhez kedve, akkor nem kell. Csak tényleg jobb, mint fagyoskodni. Na de túl teszem én magam ezen és ő sem lesz beteg és akkor semmi gond. Előre engedem és szerencsére nem vitatkozik, így belépés után csak helyet kell néznem magunknak. Mármint, ha neki nem tetszene akkor alku képes vagyok, de ezzel sincs gond. Neki láthatóan mindegy, hogy hol ülünk. Szóval hurrá. Az asztalhoz megyek, amit kinéztem és közben hallgatom a válaszát, a "fontos" kérdésre. A válaszra pedig csak vigyorogni kezdek aztán vállon veregetem.
- Helyes, helyes. Ananász az kell rá. Megegyeztünk. Kukorica is. Sok. - bólogatok mellé nagyon helyeslően, mert bizony ez így pont megfelel nekem is. - Nem ehetsz? - húzom fel a szemöldököm, miközben a kabátom a székre dobom, s leülök. - Miért nem? - érdeklődöm, mert ilyesmiről még nem is nagyon hallottam.
- De am, nem gáz. Én ehetek. Megeszem a te részed is - toldom hozzá nevetve, mert ez elég abszurd, de hééé! Tényleg éhes vagyok és kajáról beszélgetünk. Szóval... szóval ez már csak ilyen. Meg is kordul a gyomrom. - Oh... Éhes vagyok - mondom elhúzott szájjal, és nézelődni kezdek, hogy van-e a környéken egy pincér, akinek leadhatnánk a rendelést. - Akkor extra ananász és kukorica? Óriás-óriás? Vagy kérjünk két külön pizzát? - érdeklődöm tovább, bár tartok tőle, hogy unalmas leszek, ha csak a kajáról tudok beszélni. De akkor majd felhoz ő más témát. Nekem most csak itt jár az eszem.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. március 7. 21:33 Ugrás a poszthoz

Maris és Mihail

Egy pillanatra kérdőn nézek rá, hogy tényleg nem fogja-e, de végül ráhagyom. Ha fogja sem lesz semmi. Majd visszapiszkálom. Mondjuk, ahogy témát vált ezt is meggondolom kétszer, mert nem szimpatikus, hogy tud valamit, amit szerintem nem kéne tudnia és egyébként is. Érzem, hogy vörös vagyok és hiába kérdezek vissza, nem ad egyértelmű választ. De csak somolyog és ez még ijesztőbb.
- Te Maris! Mióta legilizel úgy, hogy nem szólsz? - kérdezem felhúzott szemöldökkel, mert ha ilyesmit csinált az nagyon aljas, és akkor igenis haragszom. Mert nem ér. Mert elmondtam volna. Egyszer. Biztos. De most már nem tudom, hogy mi van. Kideríteni pedig egyelőre nem is fogom, mert társaságot kapunk.
Nagyokat pislogok a DÖK-elnökre. Próbálok rájönni, hogy ő miért van itt és hol van Karola, mert együtt kéne lenniük, de a lány nem bujkál a háta mögött, lehet elrohant máshova, mert én is itt vagyok? Ezt a gondolatot szeretném messzire űzni. Tudom, hogy béna vagyok és sok mindent rosszul csinálok, de a mai napot szerintem jól elterveztem. Szeretném, ha itt lenne, ha beszélnénk. Mert bár gáz lehet, én gyakoroltam hogy mit akarok mondani, hogy ne csak makogjak, mint máskor. Viszont ő nincs itt, csak Mihail, és ő túl kedvesnek és túl rendesnek tűnik. A mosolya is fura, és az egész viselkedése. Nem tudom hova tenni.
Valamit susmusol Marissal, amit felhúzott szemöldökkel figyelek, de csak megforgatom a szemem. Elvégre nem tudom miért vártam mást. Etikett level 0.
A kérdésemre adott válaszára is csak egy újabb szemforgatással válaszolok. Nem értem miért néz hülyének. De a válasza folytatása az, ami leginkább meglep. Főleg mert nem hallok ki semmiféle szarkazmust vagy iróniát, és ez arra késztet, hogy a lehető leghátrább dőljek a székemen, aztán átüljek egy másikra. Nem tetszik a mosolya.
- Mióta vagyok a kedvenced? - nézek rá hitetlenül, ijedten keresve a mugli kandi-kamerát, hogy kiderüljön ez egy rossz vicc, Mihailnak meg oscar jár az alakításáért, mert beveszem.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. március 7. 22:54 Ugrás a poszthoz

Maris és Mihail

Maris válasza nem nyugtat meg, és az sem, hogy nem tudom kifaggatni. De majd később. Remélem tudja, hogy nem felejtem ám el. Most viszont leköt a drága elnök. Nem értem miért, nem akarok vele foglalkozni. Maris pedig még nevetgél is vele, ami még sokkal rosszabb. Hát nem érti, hogy ez egy randi a húgommal? Vagy ha már idepofátlankodik, legalább hozta volna Karolát is. Bár lehet, hogy jobb, hogy nem. Nem hiszem, hogy el tudnám mondani, amit akartam, plusz két emberrel magunk mellett.
A kérdéseimre nem kapok választ vagy inkább mást mond, és egyik jobban megijeszt mint a másik. A szemeit nézem, amik az enyémhez hasonlóan kékek, de valahogy az övé kékebbnek tűnik. Nyelek egyet. Vajon miért tűnik ilyen szépnek? Mármint a kék. Nem Mihail. Határozottan nem ő.
- Miért, nem ez volt a lényeg? - fogalmam sincs mi volt a lényeg, és rettentően bosszantó, hogy nem értem. Nem minta eddig értettem volna bármit is, amit mondott. Leginkább értelmetlennek tűnt minden megnyilvánulása, ahogy a mostani is az, ahogy rám néz, meg minden.
- Nem - rázom meg a fejem, mert valóban azt hiszem, nem akarom tudni a választ, s jobb is, ha nem felel. Tudom, hogy hazudik. Csak nem értem miért, és hogy hogy csinálja ilyen jól. Bár nekem is így menne.
Ahogy Marisra pillant, követem a tekintetét, aztán a szavaira eltátom a számat egy picit, de gyorsan kapcsolok.
- Mi? - miért köti le jobban? Most mondta hogy a kedvence vagyok. Hazudott. Emlékeztetem magam, de közben rettentően meglep, hogy kivételesen nem az jut eszembe, hogy a húgomra akar rászállni, hanem mintha féltékeny lennék, hogy hirtelen nem velem foglalkozik. Nem értem magam. Eddig sem értettem, de ez most kezd a tetőfokra hágni.
- Egyáltalán nem az - vágom rá, gondolkozás nélkül, teljesen őszintén. Nyilván, mert a húgom. Sosem gondoltam rá úgy mint más lányokra. - Egyébként foglalt - toldom hozzá, csakhogy tudja Marisnak van barátja, ne akarjon vele kikezdeni. Bence nem lesz boldog. És én sem. Ha már választani kell... inkább Bence.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. március 15. 14:43 Ugrás a poszthoz

Isaac

Mivel az ananászban egyetértünk és a kukorica is a kedvenceim között van, én egy percig sem aggódom, hogy hogyan oldjuk meg a pizzázást. Mondjuk a sonka, amit ő nem eszik talán gond, de ha úgy alakul én tényleg szívesen megeszem az ő részét is, nem vagyok finnyás, sokkal inkább éhes.
Aztán azt mondja, hogy vega. Na igen erre tippeltem volna, vagy arra, hogy valami fura étel allergiája van és azért, de nem különösebben érdekel. Amíg nem akar engem rávenni, hogy felejtsem el a sonkát egy életre.
- Abba tényleg nehezen. És csak vega? Szóval mondjuk a tojás még oké? - kérdezem, mert van ugye a vegán is, azok meg asszem semmi állatit nem fogyasztanak, nem csak kajában, alapból sem. Tök érdekes amúgy. A hangomból is kicseng, hogy komolyan érdekel.
- Biztos lehet, ha meg nem, akkor kérhetünk külön-külön pizzát is - felelem, miután megegyezünk az extrákban, amit mindketten szeretnék, és abban, amit ő nem. Én rugalmas vagyok, amíg hamar jön a kaja.
- Semmi. Kicsit izgulok a Valentin-napi rendezvény miatt. Nem akartam jelentkezni erre a licitesre dologra, de ugye a karácsonyi után úgy éreztem, hogy kell - felelem a kérdésére, hogy mizu. Bár abban sem vagyok biztos, hogy tudja, mi lett a karácsonyi bárpultoskodásom vége. Na meg ha nem tudja, akkor az most új kérdéseket szül. Nem kellett volna ebbe belemenni. Na mindegy. Már megtettem. Legfeljebb majd elterelem a témát ha túl kínossá válik.
Szerencsére kiszúr minket egy pincér és én rögtön rá is vetem magam, na nem szó szerint, csak jelezve, hogy rendelnénk, s amikor megérkezik, akkor bele is kezdek.
- A legóriásibb hawaii pizzát szeretnénk, extra kukoricával, de csak az egyik felén sonkával, a másikon csak ananásszal. Megoldható? - nézek rá szép szemekkel, erősen szuggerálva, hogy igent mondjon. Amikor bólint, hogy igen, kiszélesedik a mosolyom és vidáman megköszönöm, aztán kérek még egy narancslevet is, és megvárom, hogy a velem szemben ülő is rendeljen ha szeretne inni, majd visszadobom a kérdést, addig se rólam van szó.
- Na és veled mizu?
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. március 22. 21:42 Ugrás a poszthoz

Karola
február 14.
előző rész


Az evés fontos, és mivel már másodjára kapom azon, hogy kihagyna egy étkezést, inkább elrángatom magammal. Vagyis rángatnám, ha kéne, de a korábbi nincs kedve helyet most már egész készségesen belemegy. Most először pedig tényleg úgy mosolyog, ahogy másokra is szokott. Rám ritkán nézett még így a nevetését meg szinte sosem hallottam. Max a teázáskor, meg ha a klubhelyiségben valaki más nevetette, de az nem ugyanaz.
A zavaromat meg nem akarom túl magyarázni, majd egyszer megérti, most még nem hiszem, hogy jó ötlet. Persze érzem, hogy zavarja, de akkor sem fogok belemenni ilyesmibe. Majd egy év múlva... vagy kettő. Már ha... Merlinre! Mi most akkor járunk? Vagy ez hogy működik? Még meg kell majd őt kérdeznem, mert még ebben sem vagyok biztos. Mindenesetre ráadom a kabátját és kézen fogva indulunk meg a pizzériába.
- Nem tudom miért csinálta. Kicsit húzta az agyam, de nem volt vészes - gondolok vissza arra, ahogy odajött az asztalunkhoz és Marissal kezdett szórakozni, meg végül is velem is. Nem nagyon tudtam hova tenni, de a végén odaadta ezt a kupont vagy mit, én pedig megköszöntem, a többi pedig nem érdekel. - Számít ez? - nézek Karolára, mert nem hiszem, hogy fontos. Én most csak kiszeretném használni ezt az alkalmat, és nem gondolni másokra. Mert bár én vagyok az aki ódzkodik, hogy kettesben legyünk, azért nem másokról akarok beszélgetni.
- Miért mi lett volna ha más visz el? - amúgy kizárt. Egész biztos hogy a többség túl strébernek tart. Nem mintha érdekelne. Én is örültem a húgomnak - Amúgy rendes volt tőle. Nem hiszem, hogy jól éreztem volna magam mással - vallom be Karolának, mert nyilván el tudok beszélgetni bárkivel, de egész biztos, hogy kellemetlen lett volna a dolog - Bár szerintem Bencével kellett volna lennie. Remélem... Oh a francba! - jövök rá, hogy nem szóltam Marisnak, hogy megtaláltam Karolát. Így kénytelen vagyok elengedni a lány kezét, amíg előkapom a telefonom és küldök Marisnak egy üzit, hogy ne keresse, megtaláltam.
- Mosolyogj! - húzom közelebb a lányt, hogy egy selfie-t is küldjek a húgomnak, hogy tudja minden oké. - Maris segített keresni... csak elfelejtettem szólni neki, hogy már megvagy - túrok zavartan a hajamba, aztán elrakom a telefont és egy rövid habozás után megfogom újra a kezét. Fura vagyok, mert gondolkodás nélkül húztam közelebb a fénykép kedvéért, még a vállát is átkaroltam, most meg megint úgy érzem, hogy túl gyors ez az egész. Na mindegy.
- Amúgy milyen pizzát szeretnél? - kérdezem, mikor már kiérünk a kastélyból és Bogolyfalva felé közelítünk. Mert hát, még azt sem tudom mit szeret. De remélhetőleg valami olyat, amit én is.
Zippzhar Márk Stefan
Prefektus Levita, Levitás blogger, Rivalló Rúnakígyók csapattag, Elemi mágus, DÖK tag, Ötödikes diák


Iskolaelső 2019 tavasz-nyár
RPG hsz: 225
Összes hsz: 1475
Írta: 2020. március 25. 23:06 Ugrás a poszthoz

Karola
február 14.
előző rész


- Nem kell mindig mindent érteni - vonok vállat, bár tudom, ez furán hangozhat tőlem. De egyre jobban hajlok rá. Például én hiába próbálom sokszor Karolát is érteni, nem értem, és már annyit rágódtam rajta, hogy rájöttem, hogy csak engem emészt fel. Jobb, ha elengedem. Még ha nehezemre is esik néha. Mihailt könnyebb elengedni, nyilván mert tökre nem érdekel.
- Ez nem igaz. Marissal voltam és eljöttem érted. Akárki visz el, ugyanúgy megkerestelek volna - és ezt komolyan is gondolom, hiszen már egy ideje terveztem, hogy a mai nap elhívom és elmondom, hogy mit érzek, még ha nem is úgy képzeltem, ahogy végül sikerült. A lényeg, aminek örülök, hogy most itt van mellettem és... ekkor eszembe jut, hogy nem szóltam Marisnak, szóval gyorsan pótlom és egy képet is küldök, hogy tudja, minden oké.
- A képet küldöm el, abból tudni fogja, hogy minden oké - pillantok Karolára és egy pillanatnyi habozás után adok egy puszit az arcára. - Szép vagy - közlöm pirulva, aztán megköszörülöm a torkom és visszatérek a korábbi témára.
- Igen, fura. Vagy nem tudom. Végül is csak két óra. A nap többi részét együtt tölthetik - megvonom a vállam. Nekem igazán nem gond. Elvégre én eddig se nagyon támogattam a kapcsolatukat. De most azt hiszem, már nem lenne szép beleszólnom. Vajon mi most járunk Karolával? - fut át a fejemen, de egyelőre nem kérdezek rá. Inkább a pizzákról faggatom.
- A sajtos meg a hawaii az jöhet. Extra kukoricával -  mondom vidáman, mert így hogy ebben egyetértünk nem lesz gond. Kérhetünk óriás pizzát. - A tengergyülömölcsöset én sem szeretem - toldom még hozzá, csak mert azt hiszem jó, hogy van bennünk valami közös. Nyilván van más is, de sok mindent még nem is tudok róla, viszont most örülök, hogy ezt kiderült.
A verseimre tereli a témát, és bár próbálom nem mutatni, nagyon jól esik, hogy szépnek minősíti őket.
- Amióta írni tudok - felelem nevetve - bár szerintem előtte is, csak nem tudtam, hogy megörökíteni - magyarázom, aztán el is gondolkodom, hogy ki a kedvencem - Poe. Edgar Allan Poe ééés Dana.
A második név kapcsán vigyorogni kezdek. Nem tudom, hogy tudja-e, hogy Dana is ír, de nekem Dana nagyon sokat segített a verseim kapcsán, ha mást nem avval, hogy megmutatta a sajátjait és ezáltal ráébresztett, hogy tudnék sokkal érzelmesebb költeményeket kreálni. Olyanokat, amiket Karolának is írtam.
- Amúgy, a könyv... - egy pillanatig habozok, mert meg akartam mutatni, de most már mindegy. - a könyv mágikus. Ha... ha írok még valamit... akkor majd... khm látni fogod...
A pizzériához érve aztán kinyitom az ajtót és előre megyek, hogy odabent a kuponnal egy asztalt kérjek magunknak. Aztán ha megmutatják hova ülhetünk, akkor lesegítem Karoláról a kabátot és a széket is kihúzom neki. Ennek a randinak tökéletesnek kell lennie.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Zippzhar Márk Stefan összes RPG hozzászólása (68 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel