Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Fel kéne adnom. Érzem, hogy jelenleg senki sincs velem, mellettem. Nem is értik. Én meg azt nem értem mire a nagy hajcihő. Semmi katasztrófa nem történt. A mi lett volna ha meg kezdődhetne ott, hogy Karola vagy én meg sem születünk. Na bumm. Belián nyugtat, Karola meg magára veszi a felelősséget és senki nem érti, hogy miről van szó. Mihail sem, mert önkéntesség. Merlinre én vagyok itt az egyetlen akinek agya van? Bosszant, hogy a DöK elnök csak úgy elfordul az ablakhoz és nem is néz ránk. De csakazért is elmondom.
- Önkéntesség... ja... de attól még jogellenes - megvonom a vállam. Egész végig azt magyarázza, hogy az ő felelőssége, de most meg hárítani próbál. Mit is várok. Aztán jön a három órával és erősen felszalad a szemöldököm. - Nyolc óra. Ötkor kezdtünk, hajnali egy körül mentünk el. Nem tudom honnan szedted a három órát, de gondolom a matek nem az erősséged... - Az, hogy ott állt mellettünk... Nos ezt nem tudom. Nem néztem szét, és nem láttam... - Amúgy meg... nem láttalak. De ha valóban ott álltatok ahogy mondod, akkor látnod kellett volna az üzenetemet is, elvégre baromi hamar oda kellett, hogy érj - Tényleg nem értem. De nem is akarok már ezen gondolkodni. Már nyitnám a szám, hogy csak bökje ki hogy mi a francot akar, de megszólal újra, így inkább csöndben maradok. Lassan úgy érzem, hogy egyáltalán nem is kellett volna megszólalnom. De azt meg az igazságérzetem bánná. Így legalább a felét elmondtam annak, amit akartam. Más kérdés, hogy süket fülekre lelt a mondandóm, és úgy érzem, ki is lett forgatva rendesen. Ami viszont teljesen váratlanul ér az egy aprócska szócska, egy fél mondat, ami elhagyja Mihail száját és teljesen ledöbbent. Nem is nekünk címzi, hanem Belinek de attól még erősen visszhangzik a fejemben "két szerelmesnek". Karolára pillantok, de ő heves tiltakozásba kezd én meg ezen is pont annyira ledöbbenek, mint Mihail szavain. Percek óta először nem tudom mit kéne mondanom. Nincs még ki nem mondott válaszom sem. Ha azzal vádolt volna, hogy ki akartam használni a helyzetet, az más lenne de most valamiért nem jut eszembe semmi sem.
Csöndben maradok. Nem mondok semmit. Lehajtott fejjel engedem, hogy millió gondolat cikázzon végig a fejemen. Fel sem fogom Karola mit mond, vagy hogy Mihail miről beszél. Végül amikor úgy tűnik kissé csendesebb minden, teljesen más stílusban mint eddig egészen halkan mondom el, amit valószínűleg végig hallani akart.
- Nos. Nem történt semmi, mindketten jól vagyunk, nem kell aggódnod, nem kerülsz bajba. A mi lett volna HA-n pedig felesleges rágódnod. Többet nem fordul elő. Sajnáljuk. Sajnálom - Csak az utolsó szónál pillantok fel, aztán sóhajtok egy nagyot. - Van még valami? - kérdezem, mert hát ami azt illeti elég sok gondolat tolong a fejemben és ha még pár ilyet hallok, abba tuti bele is fájdul. Vajon milyen érzés szerelmesnek lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kezdem feladni. Egyértelműen én vagyok itt az egyetlen személy, akinek némi értelem van a fejében és logikus döntésekre képes, anélkül hogy túl aggódná, vagy túl bonyolítaná. Bár igaz, ami igaz, ezerszer megbántam, hogy magamhoz vittem Karolát azon az éjjel, de azt is tudom, hogy ha hasonló helyzetbe kerülnénk megtenném újra. Hogy ebből kinek milyen baja származhat az tökre nem érdekel. A valószínűsége a Mihail által felvázolt helyzetnek, miszerint bajunk esik, kb a 0-val esélyes. Hiába csinál úgy, mintha ő valami hű de felnőtt lenne, biztos vagyok benne, hogy nem sokkal idősebb nálam. Belián meg... Nos ő még varázsolni sem tud, szóval nem tudom, hogy miért pont engem kell félteni. De nem megyek bele. Érzem, hogy hiába magyaráznék, érvelnék, senkit sem győzne meg, mert szimplán nem elég értelmesek ahhoz, hogy felfogják, miről van szó.
Belián szavaira, a hadbíróság kapcsán csak felhúzom a szemöldököm és hitetlenkedve nézek rá. Szerencsére Karola közbe szól, ha csak a nevét is említi, érzem hogy ez inkább nekem szól, hogy ne vágjak vissza, s igazat adok a lánynak, mert semmi értelme nem lenne.
Már csak azon húzom fel magam, hogy a bocsánat kérésemet is semmisnek nyilvánítja a DÖK-elnök. Rendben. Ne rakj ki. Ne higgy nekem. Maradok a DÖK-ben, mert jól mutat majd egyszer valami papíron, de ennyi lesz, nem viszem majd túlzásba az aktivitást. Legfeljebb ha muszáj.
- Rendben - mondom kissé feszülten, aztán Beliánhoz fordulok és kifújva a levegőt, neki tényleg őszintén mondom ki - Sajnálom. A bált is, meg a mait is.
Ezzel részemről letudva, s ahogy Karola elköszön én is biccentek a két fiúnak, majd megindulok kifelé a teremből. A kezeimet a talárom zsebébe mélyesztem, ott szorulnak újból ökölbe, s kifelé menet még motyogok magamnak.
- Ne vitatkozz hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal - S azzal némileg erősebben mint szeretném csapom be magam mögött az ajtót. Még szerencse, hogy a benti bűbájoknak hála ez csak nekem, meg a még kint ácsorgó Karolának tűnik fel. Nem számítottam rá, hogy itt fog ácsorogni. Nyelek is egy nagyot, mert hát... ööö... izé... Miért van még itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Valamiért azt hittem, hogy visszafut a levitába, vagy valahova máshova. Arra nem számítottam, hogy amint kilépek előttem terem és beszélgetni akar. Nem tudom miért. De egy pillanatra még az is átfut a fejemen, hogy visszafordulok és inkább Beliánnak és Mihaillal töltöm a nap hátralevő részét. Ezt persze gyorsan elvetem és még arra is sikerül rávennem magam, hogy a lány szemeibe nézzek. Valami furcsa érzés kerít hatalmába, ahogy halkan a nevemet mondja. Egy hangocska azt magyarázza, hogy szeretném, ha többet mondaná a nevem. De igyekszem nem figyelni rá. Még dúl bennem a feszültség az előbbi beszélgetés miatt, és ahogy Karola erről kezd beszélni, le kell hunynom a szemeimet, hogy egy mély levegőt vegyek. Nem akarok vele vitatkozni. Merlinre esküszöm, hogy nem. De még mindig ezt a baromságot hajtogatja, hogy az ő hibája volt minden. Pedig ha csak kicsit is figyelt volna, akkor tudná, hogy az egyetlen hiba ott volt, hogy Mihail engedte. Hogy azt gondolta, hogy egy 15 éves majd végig nyom egy tripla műszakot... Szerintem legalábbis, már itt hiba volt, és ha nagyon okolni akarunk valakit, akkor lehet engem kéne, mert egyértelművé vált, hogy én vagyok az egyetlen ebben a hülye helyzetben, akinek van fogalma a jogról, meg a kamaszok viselkedéséről. Ami mondjuk meglepő, mert egész biztos, hogy Mihail és Belián is volt kamasz. És még ha feltételezem is, hogy utóbbi hozzám hasonlóan nem járt tilosban kamaszként, akkor is biztos, hogy látott olyat, aki igen.
Kifújom a levegőt, nyelek egyet, aztán ahelyett, hogy válaszolnék intek egyet előre.
- Menjünk vissza a levitába. Nem akarom megvárni, míg ők is kijönnek - S ezzel meg is indulok, bízva benne, hogy Karola mellettem ballag majd. Egy pillanatra átfut a fejemen, hogy megfogjam a kezét, vagy átkaroljam, de ezt gyorsan el is vetem. Őrültség! Márk, honnan jönnek ezek a gondolatok? Miért most? - Ne gondolkodj azon, hogy ki hibás és ki nem. Vagy hogy minek hogyan kellett volna történnie. Így történt és kész. Nem tudunk rajta változtatni. Nincs időnyerőnk és ha lenne se hiszem, hogy erre használhatnánk... - Kezdek bele nyugodtabban, mint odabent de érezhetően még mindig eléggé feszülten - Ennek a beszélgetésnek amúgy semmi értelme nem volt. A saját felelőtlenségét próbálta ránk erőltetni. Ezt ő is tudja. Ezért is nem büntetett meg. Nincs miért - megvonom a vállam, és ahogy a lépcsőkön lefelé haladunk Karola elé vágok és szembefordulok vele. Így ő még egy pár lécsőfokkal feljebb áll, kicsit magasabb, ami vicces - Ne vádold magad. Kíváncsi vagy. Ez természetes, és jó. Nyilván nem mindig. De nem lett belőle semmi baj. Lehet nekik nem jött össze a randijuk... És? Nekünk még csak lehetőségünk se volt rá - elnevetem magam és el is fordulok s megindulok tovább a lépcsőn. Randi? Miért beszélek én randiról? egész biztos vörös vagyok. Na nem baj. A szfinxig nem állok meg, és ha megkérdezi, akkor a lépcsőkre fogom. Igaz lefelé mentünk és csak egy emeletet, szóval baromira nem volt fárasztó de... de nem kéne hazudnom. Nem szoktam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szerencsés vagyok? Talán. Biztos van, aki nem gondolja magát annak, de én jelenleg örülök, hogy a tanár urat itt találom és hogy épp nincs más dolga. Biccentek neki a köszönés mellé, és ahogy beinvitál követem az asztalához.
Az ötletem már kevésbé tetszik neki. Bár nem ötlet, hanem tényleges kérés. Nem csak nekem, hanem mindenki másnak is. Figyelem ahogy keresztbe teszi a karjait ahogy az asztalnak dől. Nos. Meggyőző... is lehetne. De nekem ennél azért több kell.
- Márpedig az iskola szabályzata szerint, a tanároknak kötelessége év közben szorgalmi feladatok beküldésére lehetőséget biztosítani - Nem szó szerinti idézés, de elég pontos. Feltételezem, hogy tisztában van a szabályokkal elvégre ezt nyilván a szerződésébe is beírják. Vagy valami tanári kézikönyvbe. Egyszer kikérdezek erről egy tanárt. Jobban tudnék érvelni. De a lényeg meg van. S ha már ilyen szépen be lettem invitálva, akkor úgy döntök én is az asztalnak dőlök. Fogalmam sincs kié, de jelenleg láthatóan nincs itt az illető, szóval biztos nem fog megharagudni. A legtöbb tanár amúgy is szeret. Az iskola elsőség előnye. Nem szeretek felvágni vele, de attól még igaz. Szóval Ambrózy tanár úrral szemben dőlök én is egy asztalnak és fonom én is keresztbe a karjaimat, s mivel sejtem, hogy megint csak a nem szeretné, hogy elmélyüljünk az okkultizmusban szöveggel fog jönni, már meg is fogalmazom magamban az újabb választ.
- Értem a nézőpontját. Valóban nem lenne jó, ha valaki egy feladat miatt elmerülne az okkultizmusban vagy a fekete mágiában és emiatt esetleg maga is fekete mágiát kezdene űzni. De úgy gondolom vannak olyan lehetőségek a tárgyban, amiket ki lehetne használni és pont ennek az ellenkezőjére fordítani - Vázolom fel az ötletemet és várakozóan pillantok a tanárra, hogy vajon sejti-e mire is gondolok. Ha nem szívesen adok neki szorgalmi ötleteket. Olyanokat, amikre nem mondhatja, hogy nem jók. Szerintem legalábbis. Azért lehet megpróbál majd megcáfolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Tényleg? Miket csinálsz? Mármint a prefiségen kívül? - érdeklődöm, mert ez eddig nem került szóba, és ha mi például találkozni akartunk, akkor mindig ráért. Nem volt sosem halasztás, vagy csúsztatás. Szóval furcsállom, hogy elfoglalt, mert persze én sem biztos, hogy tudnék munkát vállalni a suli mellett. De őszintén, nekem még nem is igazán fordult meg a fejemben. Szünetekben anyának segítek a boltban és olyankor mindig kapok tőle egy kis zsebpénzt, nem annyira kicsit. De na. Mégis csak más.
A mozi és az opera is megbeszélésre kerül, s így már biztos, hogy mozgalmas és izgalmas évünk lesz. Sok sok művelődéssel és érdekes programmal. Mosolyogva bólogatok neki, hiszen én is nagyon várom.
A versek kapcsán aztán előkerül egy szerelmes-elválós verse, s ennek kapcsán kezdünk beszélgetni. Én is megemlítem a saját kis bugyuta szerelmemet. Azt hiszem az nagyon gyerekes volt és nem hasonlít ahhoz, amin Dana esett át. De megértem, amit mond. Hogy ő versben-írásban szereti kiönteni az érzéseit.
- Nekem azt hiszem nem volt olyan... hmm... megrázó, vagy erős érzelmi kötődés, hogy verset írjak róla. De azt hiszem értelek. Én a verseimet inkább kedvtelésből írom. Neked meg egyfajta önkifejezés. - mondom elgondolkozva aztán hozzáfűzöm - Meg fogom én is próbálni. Kíváncsi vagyok mi sül ki belőle, ha komolyan próbálok írni - kissé zavartan a hajamba túrok. Ritkán szoktam beszélni az érzéseimről, de azt hiszem Danával vagyunk annyira jóban, hogy ezt-azt már megemlíthetek. - Majd ha lesz valamim kikérem a véleményed! - toldom még hozzá, aztán ő témát vált, én pedig el kell hogy gondolkodjak.
- Mit nem szeretek? - hümmögök, ahogy gondolkozom, aztán csak egy nagyon egyszerű dolgot tudok mondani - Nem szeretem, ha valaki hazudik - meg is vonom a vállam. Ennyi. Hát azt hiszem, igen. Más nem jut eszembe - Na és te? Mit nem szeretsz? - dobom vissza a kérdést, hátha így eszembe jut nekem is még valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Én nem haragszom, és szerintem Belián sem - felelem épp csak rápillantva. Akkor sem haragudtam, amikor nálunk volt. Inkább csak nem értettem, hogy mit és miért csinált. Most sem értem, de már elkönyveltem, hogy nem fogom sosem megérteni. El is fogadtam, szóval nem fogok próbálkozni azzal, hogy megértsem. Persze nekem is lehetne lelkiismeret furdalásom, ahogy azt Mihail próbálta belém sulykolni de sajnos nincs. Nem amiatt, amit ők szeretnének. Az mondjuk rossz, hogy Beliánnak és Dankának is be kellett ugrani helyettünk. Valószínűleg a váltással is lett valami, csak nekünk nem szóltak. De ez megint olyan, hogy Mihail akkor nem járt el épp megfelelően, hiszen tudnunk kellett volna, hogy reggel hétig mi leszünk a pultban. Szóval nem akarom, hogy Karola emiatt érezze magát rosszul, mert igazán nem csinált semmi olyasmit, amit más ne csinált volna. Oké. Én mondjuk nem csináltam volna, de azt hiszem kettőnk közül őt nevezné a többség normális kamasznak, és nem engem. Emiatt állítom meg a lépcsőn és kezdek bele abba, amibe. Épp csak nem úgy sikerül befejezni, ahogy szeretném, s hogy ne legyen belőle túl nagy galiba, meg is indulok tovább a levita felé.
Nem vagyok elég gyors, és ha az is lennék a szfinx miatt úgyis meg kéne állnom. De Karola, a hangjával, megakaszt. Miért tetszik ennyire, ahogy azt mondja Márk? Naponta ezerszer mondja mindenki a nevemet most mégis olyan más hallani.
Felé fordulok és csak nézek a szemeibe. Ő is piros. Meg én is. Na szép. Valamit hebeg meg habog én meg csak eltátom a számat, mert nem is tudom, hogy gondoltam. Mármint először úgy gondoltam, hogy mi dolgoztunk és így ha akartunk volna szórakozni akárkivel is akkor nem tehettük volna, de valamiért azt hiszem, ha tehettem volna akkor vele töltöm az estét, akkor is ha kiabál, és ez eléggé beteg egy gondolat.
- Öhm... én... - kezdek bele, de nem jutok messzire, főleg mert ő kezd beszélni - Én nem... - vetem közbe eléggé bizonytalanul, arra utalva, hogy nem haragszom. Először persze haragudtam, de inkább azért mert részeg volt és kissé hányás ízű... és egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kellett volna. Nem mintha tudnám milyennek kéne lennie, de biztos, hogy nem olyannak. De megtörtént, ez is olyan, mint az előbbi beszélgetés... felesleges rágódni rajta, úgysem tudjuk visszacsinálni.
Aztán ledöbbent, mert azt mondja tetszem neki és aztán valamit habláz, hogy ő érti magát de engem nem, és rá kell jönnöm, hogy tök jó neki. Mert én magamat sem értem, őt meg még annyira sem, és csak úgy kavarognak a gondolatok fejemben, nem is tudom őket elrendezni. Egyáltalán nem.
- Én... én... A helyzet az... az... - makogok és megfogom a kezeit, mert az enyémek is remegnek, és valamiért azt gondolom, ha egymás kezét fogjuk majd elmúlik. Vagy nem - A helyzet... hogy... én... - A szemeim hol a falra, hol a lépcsőkre kapom. Nem tudom mit akarok. Tényleg nem. De aztán elengedem a kezeit és ismét ökölbe szorítom őket. Veszek egy nagy levegőt, majd azt kifújva egy kérdést teszek fel.
- Mikor iszunk teát? - Lehunyom a szemem és megrázom a fejem, mert nem így akartam - Mármint... - kezdek bele újra kinyitva a szemeimet - Szeretnélek jobban megismerni, mert... te is nekem... khm - elnézek a folyosó vége felé, mert érzem, hogy megint pirulok - tetszel - visszapillantok rá, hogy erre vajon mit mond. Nem, ez biztos nem a legjobb "vallomás" a világon. De a legrosszabb, ami történhet, hogy azt mondja soha. De olyat nem fog mondani. Hiszen most mondta, hogy tetszem és tökre zavarba hozott, szóval nem teheti. Mondjuk ha meg eljön teázni akkor még inkább zavarban leszek, de ezen ráérek akkor rágódni.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Meglepetten pislogok rá, hogy milyen heves, hogy beszélni akar, de csöndben maradok ahogy kéri. Nem esik amúgy nehezemre mert a szavai teljesen zavarba hoznak. És a lehető legrosszabb hatással vannak rám. Nem értem miért. Soha sem éreztem magam még ennyire szerencsétlennek, mint körülötte, de egyszerűen képtelen vagyok értelmes mondatokra és logikus gondolkodásra. Az sem segít, hogy Karola olyan átható tekintettel bámul rám, mert nekem meg az jut eszembe, hogy jééé milyen szép a szeme és így nehezebb válaszolni. A makogásom persze ő rajta sem segít, idegesen közbe is kérdez, de tényleg nem direkt csinálom.
- Mivel? - kérdezek vissza ijedten, mit mondtam, ami ijesztő volt? Épp randira próbáltam hívni és erre ezt mondja. De aztán megnyugszom, mert belemegy és a bent tartott levegőt ki is fújom. Igaz az sem tűnt fel hogy bent tartottam de mégis csak megkönnyebbülök, hogy eljön velem teázni. Vagyis neki kéne főzni, mert először azt ígérte, de tulajdonképpen a Pillangó is jó, sőt talán jobb is.
- Akkor jó - mondom végül egy félszeg mosollyal és hozzá hasonlóan én is kicsit hintáztam előre hátra, nem tudva mit is kell ilyenkor csinálni. Kívülről nézve biztosan viccesen festünk. Karola aztán ezt is megoldja, egy egyszerű kérdéssel, ami kizökkent a jelenleg épp kényelmetlenné váló csendből.
- Öhm. Persze... - mondom csöndesen és megindulok mellette a folyosón. Séta közben pár dolgot veszek észre magamon. Az egyik hogy könnyedebbnek érzem magam, mint karácsony óta bármikor, a másik hogy mosoly ül az arcomon. Aztán persze a válaszon is gondolkozom. S még magamat is meglepem azzal, amit végül mondok.
- Igazából... Ihatnánk egy teát a levita konyhában is. Vagy legalábbis főzhetünk és aztán leülhetünk valahol - Ahogy felfogom mit is mondtam, beharapom a számat és félve pillantok oldalra a lányra mellettem. Lehet ez túl gyors, hirtelen, vagy nem is tudom? Remélem nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyszerre szólalunk meg s bár ő félbehagyja, hogy én fejezhessem be azért még hallom - hallani vélem a befejezetlen kérdést. Lepillantok a kezeinkre és tulajdonképpen meg is foghatnám az övét, de valamiért még hezitálok. Azt várom a mostani teás ötletemre mit felel. Szerencsére elég lelkes, bár én továbbra is az ajkamba harapok és bár már nincs messze a szfinx portréja azért megfogom a kezét. Nem fűzöm össze az ujjainkat, nem úgy, mint a filmekben szokták. Azt még korainak érzem. De remélem így is jó.
- Oké. Te főzöd. Állítólag jó teát csinálsz - toldom hozzá, emlékezve az első találkozásunk végére. Igaz akkor leráztam, mivel igazából nem szeretem a teát. Na de... A tea egész kellemes dolog Maris kreálmányai mellé. És mondjuk azokat is szoktam szeretni. Szóval a tea sem lesz gond. Ha meg mégis, még mindig kérhetem, hogy legközelebb csak citromos forró vizet csináljon, nem?
- Mindig igazam van - felelem a régi magabiztosságommal, de gyorsan korrigálok is - mármint... majdnem mindig - mert ha mindig igazam lenne, akkor most nem fognám a kezét és nem vele sétálnék a levita felé. Elvégre azt mondtam, hogy beteg meg nem normális, és bár vannak rossz pillanatai, most egyik sem tűnik annyira vészesnek mint korábban.
- Ha jól értettem, ha szeretnénk sem szolgálhatunk fel. Bár nem a felszolgálásoddal volt a baj... - jegyzem meg, s az utolsó mondatot kissé félve ejtem ki, arra is felkészülve, hogy most elengedni a kezem és egyedül megy át a portrén - már ha kitalálja a feladványt, de igazából nem agyalok ezen sem. A szfinxre pillantok és biztos csak képzelem, de úgy érzem nem örül nekem.
- Negyvenkettő - mondom a festménynek, mire az fúj egyet, de feltárul  - Csak utánad - engedem előre Karolát, aztán belépek én is mögötte a levitába, s remélhetőleg egyenesen a konyha felé vesszük az irányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A kapcsolatépítés az fontos, na meg egyébként sem zárkózom el semmi jótól. Isaac egy érdekes srácnak tűnik. Bár elsőre lehet nem mindenki bízna benne, nekem kifejezetten tetszik, hogy "felvállalja" a stílusát és nem fojtja el önmagát. Legalábbis ez volt az első gondolatom. Azóta nem tudom mit gondolok, a DÖK-ben inkább kreatívnak és aktívnak ismertem meg. Míg én inkább praktikus esetnek gondolnám magam. Mások véleménye eddig sem érdekelt, de őszintén örültem amikor elhívott, hogy a DÖK-ön kívül is együtt lógjunk. Kellenek haverok, barátok... Talán nekem is jobb, ha nem folyton Marison meg Bencén járatom magam, vagy ami még náluk is rosszabb: Karolán. Túl sokat gondolok a lányra, és ez nem jó. Legutóbb majdnem V-t kaptam K helyett, mert elbambultam és nem hallottam egy kérdést, amit a tanár tett fel, feleléskor. A szerencsém az, hogy végül megismételte és így nem csúszott be a rossz jegy. Aztán az egyik bájitalomból is kihagytam egy hozzávalót... Mire észrevettem már késő volt. Ott az mentett meg, hogy nem a legfontosabb összetevőről volt szó, és utólag hozzáadva sem kavart be a bájital hatásába. Talán kicsit gyengébb volt, mint kellett volna, de Fela bá azt mondta, valószínűleg a hozzávaló minősége volt kevésbé jó, én pedig nem buktattam le magam.
Na szóval, ezek miatt is, meg mert kapcsolatot építeni jó, belementem a kis csevegős dologba. Útban a pizzéria felé, azért el-elkalandoznak a gondolataim. Megállok egy-egy butik előtt, és a kirakatot kezdem nézegetni. Bár még odébb van, elég sok Valentin-napi dolgot árulnak és újra meg újra azon kapom magam, hogy azon agyalok, vennem kéne-e valamit Karolának. Miért is? Dorgálom meg magam minden alkalommal, elvégre nincs köztünk semmi. Leszámítva, hogy tetszik és tudja. Meg hogy én is neki - utóbbi gondolat mosolyt csal az arcomra és arra jutok ez tulajdonképpen már majdnem kapcsolat... Talán Valentin-nap felrakhatnánk a pontot az i-re... De aztán megrázom a fejem és sietősen indulok tovább a pizzéria felé.
- Helló! - intek a pizzéria előtt álló alaknak már messziről, elvégre Isaac külsejének köszönhetően könnyedén észrevehető - Bocsi, ha régóta vársz... Kicsit elbambulta idefele - kérek elnézést, ahogy közelebb érek - Nyugodtan bemehettél volna - kezet is nyújtok a srácnak, hogy üdvözöljem, aztán ha neki is oké, akkor kinyitom az ajtót és őt előre engedem, hogy aztán együnk egy jót. Mert amúgy, tökre éhes vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Jah, hogy ezeket? - nevetek kicsit aztán bólogatok - én a színjátszó helyett a DÖKben vagyok, de a többi nekem is megvan. Plusz korrepetálok is pár diákot. Nyáron szoktam még dolgozni, meg szünetekben - magyarázom a lánynak, hogy én hogy teszek szert zsebpénzre, ha mégis kell. Persze azok alkalmi munkák és nem elegendőek egy házra, szóval teljesen megértem. De talán ha félre rak, minden ilyen kis apróságot akkor legalább pár hónapig könnyebb. Vagy nem tudom.
- Nem, nem írom le. Inkább csak úgy mondanám, hogy mivel más a hátterük, nem igazán lehet őket összehasonlítani. De ha írok a tiedhez hasonlót, akkor szólok - felelem a versekkel kapcsolatban és ezzel tulajdonképpen le is zárjuk a témát. Helyette egy másik kerül szóba és így el is gondolkozom, de hirtelen nem sok minden jut eszembe. Inkább vissza is dobom a kérdést és Dana egy egész sor érdekes dolgot mond, amikre csak helyeselni tudok.
- Oh igen, ezeket én sem szeretem. Mondjuk a pókokkal nincs bajom. Kicsik, nem tudnak sokat ártani - megvonom a vállam. Ez valami lány dolog, hogy félnek valamitől, ami ezerszer kisebb és tökre nem veszélyes. Mondjuk ha Ausztráliában lennénk, érteném. De itt? Na mindegy. Ráhagyom.
- Hmm... Nem igazán. Inkább sodródom az árral. Szeretnék majd világot látni... meg sokat tanulni még, mert egyelőre nem tudom, hogy mi akarok lenni. - megvonom a vállam. Tudom nagyon kreatív vagyok. Nyet. De ez van.
Ekkor csippan az órám, és a kijelzőre pillantva meg kell állapítanom, hogy bizony elég régóta beszélgetünk, és nekem sajnos mennem kell.
- Bocsi, még dolgom van. Korrepetálnom kell - mondom vigyorogva, azzal felállok - erről jut eszembe - Fordulok vissza a lányhoz - azzal is kereshetsz pénzt. Persze nem sokat. De minden cent számít - kacsintok rá a lányra, azzal felkapom a verses füzetem és intek neki.
- Szia! Majd írj, vagy írok a mozi miatt! - mondom még gyorsan aztán kihúzok a szobából, hogy visszaérjek a levitába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Akkor cool! - válaszolom a srácnak, ahogy azt mondja, nem várt régóta. Így azért annyira nem gáz, hogyha késtem is pár percet. Pedig amúgy nem szokásom, de hát ez most ilyen.
Kicsit meglep, ahogy magához húz, de egy csöppnyi fázis késés után én is hátba veregetem őt. Bár nekem a szimpla kézfogás is elég lett volna, na de mindegy. Lehet nála ez a normális. Majd megszokom, vagy legközelebb megmondom, hogy nekem ez nem lételem, egyelőre viszont semleges arccal viselem.
- Megmondhattad volna, hogy vársz valakit és majd ha megérkezik akkor rendelsz - mondom neki nyugodtan, én biztos ezt tettem volna a helyében. Még a vállam is megvonom, mert amúgy meg tök mindegy, de nem hiszem, hogy ezen kell aggódni, hogy valaki jön és a rendelésem venné fel, amikor még nem vagyok kész rendelni. Segáz. Most bemegyünk és eszünk valami jót. Én már amúgy is éhes vagyok.
- Te mész, te vártál régebb óta - felelem ellentmondást nem tűrően és ha végre bemegy, akkor utána indulok én is. - Hova ülünk? - kérdezem már odabent, lehúzva a kabátom cipzárját. - Én arra az ablak melletti asztalra szavazok - biccentek a fejemmel egy üres asztal felé, az egyik ablak mellett. Persze ha ő mást szeretne az is oké. Mondjuk én szeretem a nyílt tereket, meg a kilátást. Na meg így kicsit olyan is lenne, mintha kint ücsörögnénk.
- Amúgy, te milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, meg útban a választott asztalunk felé, s amíg hallgatom a választ, le is dobom a kabátom a szék háttámlájára és le is ülök, remélve, hogy ő is ezt teszi. A kérdés pedig azért érdekes amúgy, mert ugye, kétféle ember van: az aki ananászt is kér a pizzárjára és az, aki szerint az ananász a pizza megszentségtelenítése. Én az előbbi vagyok. Remélem ő is, bár nyilván nem egy pizzán fogunk osztozni ketten, nem lenne jó, ha emiatt mondjuk nem lenne étvágya, vagy hasonló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez a Valentin-nap dolog, sokkal stresszesebb, mint gondoltam. Eredetileg Karolával akartam lógni, de hát... hát nem úgy lett. A DÖK-ben azt beszéltük meg, hogy MAXIMUM 10 sarlót fogadnak el, aztán mindenki galleonokkal kezdett dobálózni, így hiába volt nálam több mint 10 sarló, nem kaptam meg a három órát, ami járt volna. Pedig reméltem, hogyha adott egy ilyen alkalom, és vannak is körülöttünk, akkor három órát (vagy többet) elbeszélgetünk és helyre rakhatok egy-két darabot abból a bonyolult puzzle-ből, amit Karolának hívnak és még mindig nem értek. Erre jön Mihail, és ő is neki áll galleonokkal dobálózni. Ha tudom, hogy ez lesz, hoztam volna több pénzt is. Ehelyett most annak kell örülnöm, hogy Maris hajlandó volt fizetni értem 9 sarlót. Így legalább nem valami idegen lánnyal kell elszenvednem a következő órákat. Csak abban reménykedek, hogy a randik után még elkaphatom Karolát és beszélhetek vele. Egész biztos, hogy megvárom majd a pizzériában, és ha lejár a randija, akkor majd gyorsan elhívom. Már ha el merem.
No de... Lezárták a dolgot, és én a szemeimmel Marist keresem, s amint megvan, egy mosolyt varázsolok az arcomra. Ezt szeretem benne, mellette könnyű mosolyogni, mert ő olyan kis mosoly bomba.
- Visszaadom ám a 9 sarlót. Szuper húgi vagy! - mondom neki ahogy mellé érek és belé karolok. - Azt hittem Bencével leszel, nem sértődök meg ha lelépsz és inkább vele vagy - súgom a fülébe és még egy puszit is kap az arcára, mert bár igenis szükségem van rá, most is, nem vagyok önző - még ha Bence ezt is gondolja - szóval ha ő inkább a szerelmével van ma, akkor azt is megértem. Szomorúan fogok pizzázni, meg valószínűleg egy falatot sem fogok enni, mert Karolát és Mihailt fogom bámulni...
Ajj... Hol vagy Karola? lehet el kéne kapnom előbb és...
- Maris! - fordulok újra a húgomhoz a lány utáni kutatásból - Szerinted olyat ér, hogy megcsókolom Karolát, mielőtt randizik valaki mással? - csúszik ki a számon a kérdés, s csak amikor befejezem a mondatot jövök rá, hogy én ezt tényleg kimondtam hangosan is - Mármint... izé... Felejtsd el - motyogom miközben az arcom pirosra vált. - Menjünk pizzázni - már ha még akar, mert nem döntött úgy, hogy Bencézik. De azért még egyszer körbe pislogok, hogy Karola nincs-e a közelben. Csak mert... csak mert... azt hiszem, hogy Danának van igaza és én féltékeny vagyok. Valaki segítsen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Jól van, jól van... Akkor majd mellé teszek még kilencet - motyogom, mert hát akkor is, nem velem kéne lennie, hanem Bencével. Bár hazugság lenne azt mondani, hogy nem élvezem, ahogy csüng rajtam. - Jó, de aztán ne vesd a szememre, hogy miattam nem Bencéztél - mondom egyáltalán nem úgy, mint aki aggódik, hogy felhánytorgatják ezt neki, pedig egyébként simán megteszi, de nem fog zavarni akkor sem. Tök jó lesz együtt pizzázni. Persze nekem vannak más gondolataim is, amiket nem igen tudok kiverni a fejemből, így kérdezek rá - pusztán véletlenül - a csókra is.
- Mi? - kapom oda a fejem, hogy milyen csókról beszél, és érzem, hogy pirulok, de megrázom a fejem - az nem számít - toldom hozzá, csak úgy mellékesen, mert akármire is gondol, az nem számított eddig és ez után sem számít. Legalábbis nem akarom, hogy számítson.
Közben sikerül asztalt is találni maguknak, és kényelmesen le is csüccsenünk, s legnagyobb megdöbbenésemre feltűnik Mihail is, a másik személy, aki egészen eddig elterelte a gondolataimat.
- Mi? - kérdezem ismét nagyon értelmesen, mert teljesen összezavarnak. Előbb Maris, most meg ez a srác. Nézek is mögé, mellé. De Karola sehol. Hát hol hagyta el a lányt? - Nem? Miért nem? - kérdezem és bár nem akarok aggódónak tűnni, azt hiszem hallatszik, hogy aggódom. Mert mégis csak együtt kéne legyenek, de nincsenek és ez a srác most itt jó pofizni akar nekem? Hát elmebeteg, vagy mi?
- Szia... - nem értem továbbra sem, de valahogy ő annyira nyugodt, hogy az már szokatlan. Valahol pedig engem frusztrál, bár ez nem olyan, mint amikor a tanulószobába hívott minket, de mégis van benne valami zavaró.
- Ja - vágom rá, mert a kérdés is hülyeség. Több mint egy hónap telt el. Miért rugózna még mindig ezen az agyam? - Te amúgy miért is vagy itt? - kérdezem, enyhén idegesen, bár meg nem tudnám mondani, hogy a jelenléte az, ami frusztrál, vagy az a fura mosoly az arcán, esetleg az, hogy Karola nincs itt, és nem tudom hol van. De talán az összes együtt. Valami nagyon fura és rossz, de talán az a legrosszabb, hogy nem érzem azt, hogy különösebb bajom lenne a DÖK-elnökkel, pedig január óta biztosan tudom, hogy nem bírom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Majd legközelebb eszedbe jut - felelem neki egy biztató mosollyal, de az is benne van ebbe, hogyha neki nincs ehhez kedve, akkor nem kell. Csak tényleg jobb, mint fagyoskodni. Na de túl teszem én magam ezen és ő sem lesz beteg és akkor semmi gond. Előre engedem és szerencsére nem vitatkozik, így belépés után csak helyet kell néznem magunknak. Mármint, ha neki nem tetszene akkor alku képes vagyok, de ezzel sincs gond. Neki láthatóan mindegy, hogy hol ülünk. Szóval hurrá. Az asztalhoz megyek, amit kinéztem és közben hallgatom a válaszát, a "fontos" kérdésre. A válaszra pedig csak vigyorogni kezdek aztán vállon veregetem.
- Helyes, helyes. Ananász az kell rá. Megegyeztünk. Kukorica is. Sok. - bólogatok mellé nagyon helyeslően, mert bizony ez így pont megfelel nekem is. - Nem ehetsz? - húzom fel a szemöldököm, miközben a kabátom a székre dobom, s leülök. - Miért nem? - érdeklődöm, mert ilyesmiről még nem is nagyon hallottam.
- De am, nem gáz. Én ehetek. Megeszem a te részed is - toldom hozzá nevetve, mert ez elég abszurd, de hééé! Tényleg éhes vagyok és kajáról beszélgetünk. Szóval... szóval ez már csak ilyen. Meg is kordul a gyomrom. - Oh... Éhes vagyok - mondom elhúzott szájjal, és nézelődni kezdek, hogy van-e a környéken egy pincér, akinek leadhatnánk a rendelést. - Akkor extra ananász és kukorica? Óriás-óriás? Vagy kérjünk két külön pizzát? - érdeklődöm tovább, bár tartok tőle, hogy unalmas leszek, ha csak a kajáról tudok beszélni. De akkor majd felhoz ő más témát. Nekem most csak itt jár az eszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő