Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Újra és újra nekiveselkedek a lépéseknek. Legalább tízszer járom végig, párszor el is rontom, de a tizediknél vagyis az utolsónál mert lehet a tizenegyedik de az is lehet, hogy csak kilenc volt, tényleg nem számoltam, elégedetten hagyom abba. Izzadva állok meg, és a lejátszó mellé lépek, hogy megtöröljem az arcom az oda dobott törölközőben. Pálcámmal intek a lejátszóra, így a zene is abba marad.Ekkor hallom meg a lépteket, meg a gúnyos hangot. Körbe pillantok, hogy hol van itt liliomtipró. De nem látok senkit csak Benettet, aki ezt mondta. Kérdőn pislogok rá, aztán meg is kérdezem.
- Hol? Milyen liliomtipró? - Kérdezem és közben lehúzom magamról a frakkot is. Nem is agyalok a dolgon sokat. Így csak egy pólóba meg alsónadrágban állok egy félpercig, amíg visszabújok a saját nardágomba.
- Amúgy szia! Hogy telt a szünet? - kérdezem teljesen nyugodtan nem is sejtve, hogy mi jár a másik srác fejében. Szépen összehajtogatom a ruhákat, amiket összekoszoltam, és lekicsinyítem őket, hogy zsebre vághassam és majd visszavihessem magammal a levitába kimosni. Mert mégis csak pofátlan lenne így visszarakni őket. A pálcámból vizet fakasztok és iszom egy kortyot meg megmosom az arcom. Úgy hallgatom Benit, meg a válaszait. Miközben leülök a színpad szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még egy darabig nyaggatna, de igyekszem tettetni, hogy alszom. Aztán elhalkul a szoba és a mellettem szuszogó lány légzése is lelassul. Ebből következtetek arra, hogy alszik és szánom rá magam, hogy megforduljak. Sokáig nézem a kisimult vonásokat, az arcot, ami általában rágalmaz vagy kiabál. Most békésnek tűnik, kedvesnek. S fel is dereng egy-két mosoly, nevetés. Még olyan helyzetek is, amikor valaki másra mosolygott a klubhelyiségben, pedig nem is tudtam, hogy figyeltem.. Az is lehet, hogy csak képzelődöm most és magamnak kreálok hamis emlékeket. Mindenesetre így ahogy alszik sokkal tetszetősebb és vonzóbb. Előbbit hangtalanul súgva közlöm vele. Utóbbinak meg engedek, így történik, hogy megcsókolom. Persze ez engem is megijeszt és el is fordulok de mivel nem jön szítok visszapillantok a lányra és halkan bocsánatot kérek.
Az hogy válaszol elsőre megijeszt. De a szemei csukva, az arcán mosoly ragyog, így pár másodperc után nyugodtan fújom ki az addig bent tartott levegőt.
Készítek róla egy képet, aztán a plafont bámulva valamikor elnyom az álom.
Az ébresztőm halkan kezdi játszani Mozart Varázsfuvoláját, de gondolkodás nélkül nyomom ki, és egy pillanattal később már újra alszom. Abban sem vagyok biztos, hogy valóban szólt, hogy valóban kinyomtam. Lehetett álom is. Azt tudom, hogy kényelemesen fekszem, és a karom ölel valakit. Meg nem tudnám mondani, hogy ki az, de teljesen természetesnek tűnik a dolog, így jóérzéssel pihenek tovább. Addig, amíg ezt az idillt meg nem zavarja, egy éles hang, ami jó reggelt kíván.
- Mariissssssss! - nyöszörgöm, de a 'mi'-re kinyitom a szemem, mert az szokatlan. - Mi, mi? - kérdezem értetlenül, aztán rájövök, hogy Karola rajtam fekszik és én őt ölelem.
- MIIIIIIIIIIIIIII? - utánozom le a húgom, sokkal hangosabban, és őrült tempóban hátrálni kezdek az ágyon. Ez sajnos túl jól is sikerül, mert az ágy egyszer csak elfogy én pedig a földre zuhanok. A hátam a szőnyegen landol a lábaim égnek állnak. Egy pillanat az egész csak, aztán felpattanok.
- Auu - nyögöm a hátam dörzsölve, aztán Karolára pillantok - Azt mondtam a másik oldalon aludj - nyögöm még mindig fájósan. Még fel sem fogva, hogy pontosan mi is történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

A liliomtiprós megjegyzés miatt még azon is elfelejtek aggódni, hogy meglátott, amikor pedig közli, hogy rám gondolt, már tényleg eszemben sincs emiatt aggódni. Egy pillanatig meredten bámulok rá, azon gondolkozom ez valami hülye vicc, vagy lemaradtam valamiről? Mármint tudom, hogy hülye vicc, tekintve, hogy a szó egyik értelmében sem tiportam még liliomot. Ha az átvitt értelemre gondol, az több szempontból is lehetetlen lenne. Hiszen még barátnőm sem volt, még csókolózni sem csókoloztam... Úgy igazán... a nem átvitt értelem miatt, meg anyám nyúzott volna meg. Szóval nem. Nem tiportam liliomot. Elsőre tehát elengedem a dolgot, csak amikor a téli szünetes kérdésemre válaszol, értem meg, hogy mire gondolhat. Bár azt sem teljesen. Mert annak sincs túl sok értelme.
- Én csináltam, mit? - kérdezek vissza, nem éppen magyarul, mert az agyam még mindig próbálja feldolgozni a dolgokat. A kastélynak a füle... Ezt biztos átvitt értelemben érti, mert a kastélyban kerültem Karolát, amennyire csak tudtam. A bálon nem tudtam elkerülni, bár ott is megpróbáltam, de aztán berúgott és vigyáznom kellett rá. Valószínűleg meglátott valaki. És rossz következtetést vont le. De hogy ennek híre ment volna? Sosem gondoltam. Most viszont nyelek egyet. S a vicc az egészben, hogy nem is azon kezdek aggódni, hogy mit gondolnak rólam mások, hanem hogy nem sikerült Karolát megvédeni, úgy ahogy én azt elképzeltem.
- Mit...? Hol? Ki...kitől hallottál? - kérdezem még mindig döbbenten, de közben azt is érzem, hogy kifutott az arcomból a vér. Sápadtan pislogok a kezeit a csípőjén tartó fiúra, még mindig kissé döbbenten a számat eltátva. Aztán kapcsolok, hogy valószínűleg tisztáznom kéne, hogy amúgy hozzá sem értem. Na jó. Egy nagyon picit. Egy röpke pillanatra, de semmi rossz szándék nem volt bennem.
- Amúgy... akárki is volt. Nagyon téved - toldom meg, és nagy levegőt veszek - Persze azt hiszel, amit akarsz. De... Tudod van egy húgom. És sosem csinálnék egy lánnyal sem semmi olyat, amit nem szeretnék, hogy a húgommal megtörténjen - részemről ezzel a téma lezárva. De persze ha akar kifejtem jobban is. Vagyis nem, mert Karolára nézve kellemetlen lenne, és nem akarok vele még egy vitát emiatt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Ugye? - teszem fel a kérdést, bár ez inkább költői, majd vele nevetek. Aztán azt is megtudom, hogy nagy családból származik. Kicsit talán irigylem, de annyira még sem. Vagy nem is tudom. Néha jó lenne egy öcsi vagy egy bátyó, de Marisnál tökéletesebb húgot kívánni sem tudnék. Szóval nem panaszkodom.
- Értem, bár tudod egy zárzáró bűbáj elég sok mindenre jó - persze tudom, hogy ki lehet azt is nyitni, de feltételezem azért mindenki értené, hogy ez azt jelenti egyedül akar lenni. Én legalábbis nem zavarnék valakit, aki ilyen bűbájt szór az ajtajára. Igaz, az is lehet, hogy Dana ezt már rég alkalmazza, elvégre okos lány.
A versektől - bár azok kapcsán - elkanyarodunk az operákhoz, így egy újabb közös pontot találunk. Egyre érdekesebb Dana és már-már várom mi lesz a következő dolog, amiről kiderül, hogy mindketten szeretjük vagy épp hogy a hátunk közepére kívánjuk.
- Mehetünk együtt is. Szívesen megnézem őket újra. Mondjuk a mozi után. Vagy előtt, vagy egy másik nap - mert bizony moziba is kell ám mennünk! - Azt ugye nem felejtetted el? - kérdezem még, biztos ami biztos, és gondolatban feljegyzem, hogy már legalább tíz közös program van tervben, s fogalmam sincs, hogyan fogjuk ezt, meg a még felbukkanó ötleteket megvalósítani. De várom mindegyiket.
- Egy vers nem attól vers, hogy rímmel - mondom mosolyogva, hiszen emiatt nem kell aggódnia. Persze én is arra törekszem legtöbbször, de rengeteg verset tudok, ami nem rímmel mégis jó rigmusa van vagy szimplán csak elgondolkodtató és amiatt tetszik - Oh! - kiáltok fel, ahogy azt mondja depis volt, és megpróbálom elképzelni, de nem megy. Kicsit el is komorodom, ahogy hallgatom, de nem szakítom félbe. Csak a kezembe veszem a füzetet és csendben olvasni kezdem a verset. Többször is elolvasom. Még az állam is megvakarom.
- Te hülye vagy, Dana! - pillantok fel a lányra, aztán folytatom - ez egy rohadt jó vers. Nem vidám, de olyan szép árnyalatok vannak benne, és nem tudom, honnan vetted, hogy nem rímmel, mert rímmel és jó a ritmusa. Itt-ott hiányzik egy vessző, de az formai dolog. A vers hangulatán nem változtat.
Magyarázom a lánynak, mert már megint. Huh. Szerintem én nem írok több verset. Az enyémek tényleg csak bohóckodások. De ez a lány velem szemben egy költő. Mély érzelmekkel, amiket szép metaforákkal, árnyaltan és gyönyörűen ír le. Van még hova fejlődni. Bár az is lehet, hogy nem kéne a stílusunkat összehasonlítanom. De akkor is. - Van még ilyen? - kérdezem kissé mohón, - mármint nem feltétlen depis, csak vers, ami ennyire jó. Tuti van! - toldom meg és a végén fel emelem a mutató ujjam, ezzel jelezve, hogy nem vagyok kíváncsi a lekicsinylő megjegyzéseire, engem lenyűgözött öt perc alatt, és rajondóvá váltam. Verses kötet akarok. Dana Blue Strawberrytől. Dedikálva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Oh, hát az kellemetlen - felelem, mert az tényleg az. Nem is tudom mit csinálnék, ha valaki nem venné a lapot és így is rám rontana. De szerencsére nem kell ezzel foglalkoznom. Azért sajnálom Danát, és agyalok, mi lenne neki a jó megoldás. Azonban ő megelőz, és már fel is vázol egy tervet, ami tök jól hangzik.
- Ez egy jó ötlet! Akkor könnyebben el is tudsz vonulni, meg nem zargatnak folyton - értek egyet vele, és remélem hogy hamar valóra válik az álma.
Az operákról is megegyezünk, hogy elmegyünk őket megnézni, de erről eszembe jut, hogy a mozit sem valósítottuk meg és bizony azt sem szabad kihagyni.
- Rendben, akkor mozi és utána opera, jól elleszünk! - lelkesedem be. És akkor ugye még ott van a fürdés is. Tényleg sok mindent kell még együtt csinálnunk. Várom is nagyon, tök jó móka lesz mindegyik.
Miután ezt is kibeszéljük visszakanyarodunk a verseihez, amik nagyon tetszenek. Ezt pedig el is mondom neki. Elpirul én meg csak mosolygok. Mert milyen helyes már? Az újabb verse is nagyon szép, ennek kapcsán egy bókot is kap, aminek láthatóan örül, én pedig fellelkesedem, mohón többet követelek. Van is neki még egy. Ahogy első szerelmet mesél, tini korából kicsit felhúzom a szemöldököm.
- Ez most úgy hangzott, mintha egy nagymama lennél, és ezerévvel ezelőttről beszélnél - fejtem ki a gondolataimat, de közben nevetek, és remélem tudja, hogy nem rosszallásból mondom. De na. Még mindig kamasz.
Elveszem a füzetet és olvasni kezdek.
- Ez is jó. Sajnálom, hogy í]y alakult. De tuti találsz, jobbat! Nekem is volt egy... hmm hasonló élményem... De én nem írtam róla verset - megvonom a vállam. Igazából nem volt ennyire szoros a kapcsolat köztem és Nárci között, ugye csak a levelek, aztán egy találkozás, ami hát nem tudom. Nem hozta meg a várt hatást. Pedig készültem rá nagyon. De lehet pont az a baj, hogy túl idealizáltam a lányt, meg lehet a kapcsolatot is vele. Nem is tudom. A lényeg, hogy csúnya koppanás volt a vége és nem is szívesen gondolok vissza rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Mérgesnek látszik pedig tényleg nem értem, amíg nem pontosít. Aztán pedig. Aztán pedig szeretnék én is mérges lenni. De a józan ész győz most. Az is nagyban könnyíti a helyzetet, hogy ő nem Karola és nem meztelen. Vagy nem csak egy törölköző/póló takarja el a testét. Na meg, őszintén szólva még ha pucér is lenne, nem hiszem, hogy Benett teste hasonlót váltana ki belőlem, mint Karoláé. Nem mintha utóbbira büszke lennék, de visszacsinálni sem tudom. Szóval a kezdeti sokk után, kicsit rendezve a gondolatimat, megpróbálok a lehető legdiplomatikusabban válaszolni. A reakciója pedig... Hát nem is tudom.
- Ha veled látnak utoljára, akkor meg buzi vagyok? - kérdezek vissza, mert nem értem a logikát. Velem látták utoljára. Pff... Ha tudná én miket láttam. Na akkor vádolhatnának. De ennyi miatt. Na jó Márk, ne légy hülye. Gondolkodj. Hogyan lehet ezt úgy megfogalmazni a lehető legkevesebb információval, hogy hihető legyen?
- Ha otthagytam volna a pultba részegen, úgy hogy menni sem tud, akkor meg megint csak rossz vagyok. Igazából, nem hiszem, hogy be tudom bizonyítani, hogy nem csináltam semmit. És még csak azt sem tudom mondani, hogy kérdezd meg Karolát, mert szerintem nem emlékszik. Szóval? Patt helyzet - megvonom a vállam. Semmi kedvem bizonygatni valamit, amit sehogy sem tudok bizonyítani. Amiről ha Karolát kérdezi megint csak valami elvadult fantázia változatot hall majd. Vagy... vagy semmit, mert ha Karolának van egy kis esze, akkor azt is letagadja, hogy ő ott volt a bálon aznap este.
- Nem vagyok a tagja. Táncolni tanulok, kellett egy nagyobb tér, ahol kényelmesen lehet mozogni - felelem könnyedén aztán hátradőlök. - De utánakérdeztem, azt mondták ma nincs próba és használhatom a termet. És te, miért vagy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A gyönyörű reggelem pillanatok alatt vész a semmibe. El sem hiszem, hogy az a kellemes meleg és buborékos-álomfelhő, ami az előbb még körbe lengett, valójában Karolához köthető. Mert nyilván attól volt kellemes, hogy rajtam feküdt, de ezt egyelőre nem akarom elfogadni, elismerni meg pláne nem. Sokkol a gondolat, és alig értem mi történik. Aztán persze mire Karola és Maris is kifakad felébredek annyira, hogy minden emlék visszatérjen tegnap estéről. S persze pont emiatt a kérdések is sokkal jobban fájnak, mint ha még félálomban lennék.
Nagy levegőt veszek, ökölbe szorítom a kezeimet. Oh igen. Tegnap este még tudtam, hogy ez lesz. Csak azt terveztem, hogy előbb ébredek mint ő... de... de nem tudom mi történt. Nagy levegő kifúj. Nem leszek mérges. Nem leszek, megint, mérges. Beszív. Kifúj. Megy ez. Lassan felemelem a kezem és a székre mutatok, amire a ruháit tettem. Lehajtom a fejem, beharapom a számat.
- Hogy én? Én mit csináltam? - súgom nagyon halkan. De akkor meghallok még egy hangot, és felpillantva még mérgesebb leszek - Ez meg mit csinál itt? - mutatok Bencére, aki alul öltözötten a húgomat ölelgeti. - Uncsimi? - nézek még inkább meglepetten, hol Bencére, hol Karolára. Ez nekem már tényleg sok. Hogy ők rokonok? Miért nem jöttem rá erre előbb? Mindkettő idegesítő. Egyértelmű kéne legyen, nem?
- ÁÁÁÁH - morranok fel, jóval frusztráltabban, mint szeretném - Tudjátok mit? Nem akarom tudni. - Azzal pedig megindulok ki a szobámból. Útközben persze muszáj neki ütköznöm kicsit Bencének. Csak egy kicsit. Hogy tudja hol a helye - Legalább ne előttem ölelgesd ilyen elégedetten - motyogom, aztán az ajtóból visszafordulok. - Maris, adj neki valami tiszta ruhát. Az övé... hát... szerintem nem akarja felvenni újra - mondom halkan Karola felé biccentve - Én hozok neki egy aszpirint - aztán lesurranok egy dobozért, mert ha tovább hallgatom Karola vádaskodásait nekem is fájni fog a fejem. Az egész talán csak két perc. De remélem, hogy nem meztelen Karolákra térek vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- A te logikád a szar - felelem könnyedén - azt gondolod azért mert fiú vagyok, minden lányt megdugok - megvonom a vállam. A szavak meglepően könnyedén hagyják el a számat - Pedig azt sem tudod, milyen beállítottságú vagyok - oldalra döntöm a fejem. De aztán komolyabbra fordítom a szót egy sóhaj után. - Annyi történt, hogy rosszul lett, és nem akartam magára hagyni, amíg jobban van. A lány hálókba nem vihettem. És a kastély már csak az ilyen pletykák miatt sem tűnt jó ötletnek. Még ha kevesebben is voltak itt az ünnepek alatt... Tegyük fel belefutok vele egy tanárba... Eléggé kellemetlen lett volna. - Magyarázom a srácnak. - Amúgy nem vagyok pedofil, és nem hoznak lázba részeg kislányok - toldom még hozzá. - Tényleg nem - nyomatékosítom meg a mondandómat, bár én is érzem, hogy ez kicsit sántít, mert annyira azért nem tűnt részegnek és a kacérkodása, ahogy megcsókolt, meg ahogy táncolt, az igenis izgató volt. Nekem legalábbis. De visszafogtam magam, mert... mert ha egyszer odajutok, jól akarom csinálni. És ez minden lett volna csak jó nem. Legalábbis azt hiszem. De valószínűleg jobban bele kell magam ásni még a témába.
- Semmi. - Bólintok a kérdésére, és remélem, hogy hisz nekem. Azt az egy (khm kettő) csókot igazán elfelejthetjük. Karola úgysem emlékszik rá - ami egyébként meglepően zavaró, de az élet megy tovább. - Udvarolni, neki? Soha! Az a csaj beteg. - Jelentem ki nagyon határozottan és még a kezemmel is mutatom, hogy mit gondolok, hogy nincs ki a négy kereke. Tudjátok az a tipikus az ujjammal körözök a halántékom mellett, hogy kettyós. De tényleg lezárnám a témát... Szerencsére, legalábbis remélem, lassan ejtjük is a témát.
- Öhm... Nem terveztem nagy dobra verni... Ez csak... ööö... egy hobbi - motyogom, mert most, hogy a tánc került szóba eléggé zavarba jövök. Ami valahol vicces is, de én mégsem nevetek. - Talán később, ha jobban megy...
De szerintem akkor sem. Szeretném, ha ez valami titkos kis dolog maradna. Bár tagadni nem fogom mostantól, határozom el magam, de kiteregetni sem fogom. - Köszi. Igazából nem zavartál meg. Eléggé elfáradtam. Itt vagyok lassan egy órája... - magyarázom a fiúnak, bár valószínűleg az izzadt pólómból is rájött, hogy nem öt percet gyakoroltam.
- Segítsek pakolni? - kérdezem még, mert az jó levezetés lenne így a tánc után. Na meg Benett is rájöhetne akkor, hogy nem vagyok az a fajta srác.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az hogy alvás közben a fülembe súgod nem számít! - Morranok rá Marisra, mert a "mondtam, de nem figyeltél" az körülbelül ezt jelenti nála. Mondta, egy olyan helyzetben, amikor tudta, hogy nem hallom. De mindegy. Az, hogy Bence kijavít a névmást illetően, hidegen hagy. Vele most nem akarok foglalkozni. Persze ha Karola nem lenne itt, csak ezzel foglalkoznék, de így kicsit bonyolultabb a helyzet. Főleg, hogy a lány úgy reagál, ahogy egyértelművé téve, hogy legrosszabb gyanúm áll fent, és nem emlékszik semmire.
- Hoppanáltunk. Megmosattam veled a fogad aztán könyörögtem, hogy aludj - közlöm tömören, hogy mi történt. Épp csak annyit, ami még nem kellemetlen. A többi részletet szerintem nem szeretné ő sem a többiek orrára kötni. Ha úgy alakul kettesben megbeszélem vele, bár az is kellemetlen lesz. De legalább akkor csak előttem kell pironkodnia, én meg már eldöntöttem tegnap éjjel, hogy senkinek nem fogom elmondani, hogyan viselkedett.
Kimegyek a szobából, mert én már előre gondolkodom, na meg mert a hirtelen tömeg után kell egy kis levegő változás. Még ha csak pár perc is az egész, örülök, hogy ennyire is egyedül lehetek. A lépcsőn le fel, nagyokat sóhajtok de azért kapkodom a lábaimat.
Egy pohár vízzel és a doboz aszpirinnal érek fel az emeltre, de a szobám ajtaja előtt, megtorpanok. Na ez is egy fura szitu... De mi van ha épp öltözik? Kénytelen vagyok kopogni és a gondolatra elhúzom a számat. Végül aztán persze megteszem, amit kell.
- Bejöhetek? Van mindenkin ruha? - kérdezem, mert sosem lehet tudni. Bencén amúgy nem volt, de úgy tűnt őt nem zavarja. Ha kapok választ és az pozitív, akkor bemegyek, ha még öltözés folyna akkor várok. De  azért reménykedem, hogy hamar bejutok, mert mégis csak az ÉN szobám. Ha pedig bejutok, akkor Karolának adok egy pirulát meg egy pohár vizet.
- Tessék. Ettől jobban leszel - közlöm a lánnyal, aztán mivel látom, hogy Bence már kakaózik morcosan én is felkapok egy bögre kakaót. Aztán lelkesen beleiszok. - Répa... - állapítom meg kissé szomorúan, de aztán megvonom a vállam, és újra kortyolok a meleg italból. Még a szemem is lehunyom. Akkor legalább kicsit olyan, mintha egyedül lennék. Na persze csak akkor ha mindenki csöndben marad, legalább két másodpercre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Nem vallok be semmit, ami még csak meg sem fordult a fejemben. De nyilván neked bejön, mert tudod mindenki magából indul ki - nézek végig rajta, mert nem is tudom. Miért kéne hogy rástartoljak Karolára? Jó volt egy pár pillanat, de egyáltalán nem a "rástartolás" kategóriás. Még azt is mondhatnánk, hogy majdnem romantikus volt. Ami pedig eszembe jutott, és a rástart kategória, nos, az azt hiszem, akkor is megtörtént volna, ha nem Karolával vagyok. Tudjátok ez ilyen természet meg a méhek történet. Megesik mindenkivel egy bizonyos kortól.
- Nem - nevetem el magam a fiús kérdésén, de aztán abbahagyom és elgondolkodom egy pillanatra, hogy tényleg nem-e. Eddig a lányok se nagyon érdekeltek, de így bele gondolva a fiúk az öltözőben vagy a zuhanyzóban sosem voltak rám hatással, szóval arra jutok a gyors eszmefuttatás során, hogy valóban csak a lányokhoz vonzódom - Nem - jelentem ki ezúttal határozottabban is, aztán csak a biztonság kedvéért hozzáfűzöm - De tényleg nem történt semmi. Aljas dolog lett volna. Bár igazság szerint, meg sem fordult a fejemben, és nem is értem miért gondol bárki is rögtön erre...
Egy hosszú pillanatig a szemébe nézek, hátha ki tudok onnan valamit olvasni, hogy miért is feltételez ilyet. Csak mert egy fiú és lány együtt volt és elment valahova... Ez ma már azt jelenti, hogy történt köztük valami? Ha igen, akkor le kell mondanom a következő operát Danával, mert a végén arról is azt gondolja valaki, hogy randizunk, pedig az még tényleg soha nem fordult meg a fejemben.
- Hazavittem - adok választ az újabb kérdésre, aztán elhúzom a számat. - Mármint, hozzám... de otthon voltak a szüleim, meg a húgom és a pasija - az utolsó szót sikerül elég rondán megnyomni, érezhető a hanghordozásomból, hogy nem rajongok a srácért, meg azért sem, hogy a húgommal alszik - Szóval kifaggathatod a családomat is. Aludtunk. Ennyi. - megvonom a vállam. Azt nem kötöm az orrára, hogy összebújva ébredtünk és hogy az is a frászt hozta rám, főleg mert amúgy ritka jól pihentem, de ezt a világért sem ismerném el.
Ezután kérdezi meg, hogy alakul-e közöttünk valami én meg persze rögtön rávágom, hogy az képtelenség lenne, hiszen Karola beteg - a viselkedése minden csak nem normális - és ép eszű ember sosem kezdene vele. Ha más nem, ennek meg kéne győznie, hogy nem értem hozzá a lányhoz, de a reakciója ismét csak meglep.
- Egészségedre. Nekem azért nem kell vele barátkozni, ugye? Eddig nem tűnt úgy, hogy akarna - felelem kissé meglepetten még mindig. De persze neki szíve joga, ha ilyen mazo és azt szereti, ha kiabálnak vele... Mondjuk lehet vele nem kiabál. De mindegy is. Végre csillapodni látszanak a kedélyek, és a táncra meg az ő hobbijaira terelődik a szó.
- Kösz. A rajzolás is jól hangzik. Én megrekedtem a pálcikaembereknél - nevetem el magam, mert tényleg nem vagyok egy nagy rajzos. Inkább mocorgós voltam, vagy ha leülök, akkor olvasok.
- Levezetésnek jó lesz - bólintok a segítségre, mert tényleg, kell egy kis lazítós mozgás, mielőtt eldőlök az ágyamon. Szóval neki is kezdek nézelődni. - El mondod, mit hova kéne rakni? - nem szeretnék senkinek sem fejfájást, hogy nem találnak semmit, amikor visszajönnek. - Egyet elfogadok, ha nem mérgezted meg - pillantok rá hálásan a cukor hallatán. Mondjuk a kaját nem pótolja de az izzadtság mellé, egy kis mentolós illat sosem árt. A mérgezősdit nem gondolom komolyan, erről a számon ülő mosoly is árulkodik, ahogy közelebb épek Benetthez, majd ha előveszi a csomagot el is veszek egyet - Köszönöm - Azzal a számba is dobom a cukrot és ha megadta az első instrukciókat, hogy mit merre, akkor neki is látok pakolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az az érzésem, hogy Karola nem hisz nekem, de tulajdonképpen ez nem meglepő. Korábban sem nagyon akart hinni, és hát számítottam is erre, csak arra nem, hogy Maris és Bence is itt lesz. Marisra még talán. De Bence?? Zavar a jelenléte, főleg hogy még az is kiderül Karolával is rokonok. Igaz, ennél sokkal rosszabb már nem lehet. Legalábbis és naiv ezt feltételezem, amikor jó szándékkal lemegyek gyógyszerért. Sikerül is megtalálni, így gyorsan vissza is sietek. Némi hezitálás és belső vívódás után aztán, bekopogok a saját szobámba, ami rettentően zavaró, de még zavaróbb lenne, ha Karola megint vádaskodni kezdene. Szerencsére engedélyt kapok belépni - na az durva lenne, ha nem kapnék - és ruha is van mindenkin. Na jó, Bence és Maris még mindig alul öltözöttek, de ők nem számítanak a jelenlegi helyzetben.
Karolához lépek, és már adnám is neki a gyógyszert de erre felpattan és elszelel. Tátott szájjal nézek utána, aztán csak megrázom a fejem és inkább a kakaó után nyúlok. A pillanatnyi csend, amit várnék elmarad. Maris és Bence túl sok dolgot közölnek.
- Eh? Hoppanálni? Nincs is jogosítványa! A ház meg le van védve - fakadok ki enyhe felháborodással, aztán rájövök, hogy Karola semmi ilyet nem mondott, de ha mondott is, Bencének sem lehet ennyire jó a hallása és egy pillanatra elborzadok, mi van ha az én fejembe is belenéz? Ő nyilván nem úgy fogja csinálni mint Maris, hogy szól, hiszen most Karolának sem szólt. Máris plusz egy ok, hogy utáljam. Nem is nézek rá többet. Bár ahogy látom, neki nem is kell ilyesmi. Vége az életemnek. Ha együtt marad a húgommal soha többet nem fogom látni. Már már belesüppednék a depresszióba, de persze emlékeztetnek rá, hogy Karola a fürdőbe zárkózott. Maris még a kakaómat is elveszi én meg annyira más világban járok, nem is fogom fel. Csak amikor Bence az ágyamra huppan, akkor kapcsolok.
- Maris, enyelegj a saját ágyadban! - csattanok fel, aztán az ajtómra mutatok, ezzel is jelezve, hogy igen, jobb ha mennek. - De... várj! inkább ott se. - Korrigálom magam gyorsan aztán a gyógyszerért nyúlok és ha hajlandóak felkelni és kimenni, akkor mögöttük lépkedve hagyom el a szobámat és lépek a fürdőszoba ajtóhoz és egy rövid kopogás után megszólalok:
- Karola, gyere ki, vagy bemegyek! - De rájövök, hogy ez talán megijeszti, így megköszörülöm a torkom és egy nagy levegő után, valamivel nyugodtabb hangon kezdek neki újra - Beszéljük meg, jó? Van nálam gyógyszer, ami elmulasztja a fejfájásod.
Ha pedig ez sem használ, akkor tényleg be fogok menni. Unom, hogy mindenki tőlem várja a megoldást, amikor én vagyok itt az áldozat. Már megint.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Miután Marisék elhagyják a szobám én is kénytelen vagyok a fürdőbe zárkózott Karolával foglalkozni. Pedig semmi kedvem nincs hozzá. Gondolom neki sincs sok, mert elég sokáig tart, mire motozást hallok bentről, de mivel nem akarok megint meztelenül rányitni, a fenyegetésem ellenére türelmesen várok.
Amikor végre kinyílik az ajtó megkönnyebbülten eresztem ki a levegőt, bár nem javít a hangulatomon a kérdés áradat, amit rögtön a nyakamba zúdít. Kinyitom a számat, hogy csöndre intsem, de meggondolom magam. Száj becsuk és csak bólintok. Aztán halkan teszem hozzá.
- De ne itt. - Fejemmel a szobám felé intek, és meg is indulok remélve, hogy követ. Ha igen, akkor leülök az ágyamra, és a párnákat közelebb húzom magamhoz. Az egyiket Karolának nyújtom. Bár nem tudom, hogy elfogadja-e vagy örül-e neki, nekem mindenesetre most úgy érzem szükségem van rá. Szóval magamhoz ölelem a sajátomat és ha Karola is elhelyezkedik, akkor a pálcámmal intve becsukom a ajtót, ezzel kivédve, hogy újra elszaladjon, vagy hogy Maris újból ránk törjön. Persze ahogy néztem Bence így is belenézhet mindkettőnk fejébe, de azt majd később rendezem le vele. Nem hiszem, hogy Karoláéban látna bármi értelmeset, amúgy sem.
- Vedd ezt be - nyomom a kezébe az aszpirint, aztán vizet varázsolok a tegnapi pohárba - Ööö... ismered a mugli gyógyszereket? - érdeklődöm még, mert nem is tudom Karoláról, hogy milyen származású, nem ám elkezdi nekem rágni vagy hasonló. A válasza alapján, ha szükséges elmagyarázom, hogyan működik a bogyó aztán kezdődhet a történet mesélés.
- Szóval... nem bírod az alkoholt - kezdem a történetet, a legfontosabb ténnyel, bár ezt nyilván ő is tudja. Aztán ha hagyja, akkor továbbra is csendesen a párnát gyömöszölve, tekergetve, csavargatva, és épp csak fel-felpillantva rá, egy-egy mondat között, megpróbálom elmesélni a tegnap este történteket. Azt a részt, hogy a bárpultban egyszer már azt hittem megcsókol, kihagyom. Ahogy azt is, hogy a szobám ajtajában meg is tette. A rellonosokat viszont megemlítem, mert velük még összefuthat va folyosókon és akkor nem árt, ha képben van. Elmesélem, hogy a könyvek miatt majdnem hagyta magát befűzni, hogy nem hagytam és emiatt haragudott rám amíg el nem magyaráztam. Hogy ezt követően rosszul lett és hányt. Azt hogy rám is, azt kihagyom, mert tudom, hogy nem direkt csinálta. Meg amúgy is. Kellemetlen egy helyzet volt. Elmondom, hogy bár először bealudt, a hányás miatt, jobbnak láttam ha fogat mos, utána viszont nagyon éber lett. A vetkőzést meg a zuhanyzós ötletét egyelőre kihagyom. De azt elmondom, hogy a szobában hátat fordítva vártam, amíg felöltözik, aztán a ruháit a székemre raktam és bár beletelt pár próbálkozásba, végül csak hajlandó volt csendben maradni és aludni. - És azért ide jöttünk, mert azt gondoltam, nem szeretnéd, ha az egész kastély tudná, hogy mit csináltál. Nyilván láttak így is páran... meg majd fecsegnek, de az más, mintha mindenki hozzá tud tenni egy darabot a történethez. Na meg... nem tudom. A szüleid sem örültek volna, ha az éjszaka közepén becsöngetek és te... hát olyan állapotban vagy, amilyenben voltál.
A történet végén felpillantok rá, de tovább gyűröm a párnámat miközben várom, hogy reagáljon valamit. Remélem tudja, hogy tényleg nem csináltam semmi olyat. Khm. Egy kicsit elpirulok. Gyorsan el is fordulok. Remélem betudja annak, hogy ez az egész nem álmaim karácsonya volt és kellemetlenül érzem magam a történtek miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szerencsére követ és leülni is hajlandó. Látni az arcán, hogy sírt, de nem említem. Amúgy sem tudom mit kell síró lányokkal csinálni. Szóval csak a gyógyszert nyomom a kezébe, aztán kiderült, hogy nem tudja mi az.
- Ezt úgy hívják aspirin. Mugli orvosság. Beveszed, iszol vizet és lenyeled. Nem harapod, nem nyalogatod, mert szörnyű íze van. De elmulasztja a fej fájást. Kell neki egy kis idő... De fél órán belül jobban kéne lenned - magyarázom a lánynak, aztán figyelem, ahogy beveszi. Közben meg azon gondolkozom, hogy mit csinálok, ha véletlen allergiás, de csak nem. Nagyon remélem, hogy nem. Szóval ha túl vagyunk rajta, akkor elmesélem, nagy vonalakban az estét, a kínosabb részektől megkímélve őt. Biztos van olyasmi is, ami kimarad, pedig meg lehetne említeni de a fontosabb részek azért megvannak. Persze látom rajta, hogy nem örül annak, amit mondok, és emiatt kicsit örülök is, hogy kihagyom a még kellemetlenebb részeket, amikor arról kérdezett tetszik-e meg hasonlók. Mert azok annyira nem is fontosak. Tudom ám, hogy józanul eszébe sem jutna semmi ilyesmi. Sőt szerintem pofon is vágna.
- Semmi baj - motyogom halkan és beharapom a számat. - Te se haragudj, jobban kellett volna figyelnem rád - toldom még hozzá, de aztán megint az utálással jön és nem is tudom miért, de dühít, hogy így gondolja.
- Nem utállak. De ezt is mondtam má... - csöndben maradok. Nyelek egy nagyot - Szóval ööö.... ezt már tegnap megtárgyaltuk. Nem utállak. - bár a tárgyalás az túlzás, mert csak kijelentettem, amikor épp rájött a szomorkodás. De akkor hamar túl tette magát raja. Most nem tudom, hogy működik-e a dolog. Sírni kezd én pedig tanácstalanul ülök az ágyon. A párnát gyűröm és lázasan kattognak a kerekek, hogy mi ilyenkor a teendő. A filmekben, könyvekben ölelkezni szoktak, meg hasonlók, de az biztos nem olyasmi, amit most akar. Aztán a párnára nézek, meg a lányra, és akkor jön az ötlet. Párna felkap és puff. Nem ütök vele nagyot, épp csak meglegyintem. Aztán újra. Puff.
- Ne sírj - puff. Puff. - Nem mondom el senkinek - puff. - El is felejthetjük. - puff. - Tisztára mintha Alzheimerünk lenne - puff. Puff-puff. Az utolsó mondatra én elnevetem magam, mert nem tudom hányadszorra mondom neki, hogy felejtsük el. Pedig pontosan tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni, egyik találkozásunkat sem. De közben mégis szeretnék úgy tenni, mintha csak egy normális lány és fiú lennénk, akik egy házba járnak. Remélem bele megy a játékba. A párnacsata az jó dolog. És biztos bele tudja ölni ő is a frusztráltságát. Szóval ha belemegy. Hagyom magam elgyepálni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha nem hagyom ott a poharat, vagy az üveget, ha nem mással foglalkozom - kezdem magyarázni, hogy miért érzem magam hibásnak, de elhallgatok. Beharapom a számat. Miért akarom én védeni őt? - Nyilván. De nem volt... - mármint több esze, de azért még mindig nem gondolom, hogy teljesen igaz ez a helyzet. -  és és... én vagyok az idősebb, felelősséggel tartozom - magyarázom, mert igen. Marisért is mindig felelősnek érzem magam, de ő azért ilyesmit nem csinál. Legalábbis remélem. Előttem még nem csinált. Meg is kötöztem volna.
Karola viszont sírni kezd, én meg jobb ötlet híján párnacsatába kezdek. A próbálkozásaim azonban semmit sem érnek. Pedig vicces vagyok. Biztosan tudom, hogy az vagyok. De nem. Az első nemet nem hallom. A másodikat már igen és le is állok, de addigra már fel is áll és eltávolodik. Tehetetlenségemben újra magamhoz ölelem a párnát.
- De legalább megpróbáltam - motyogom a puha anyagba, mikor felcsendül az újabb kérdés, melynek utolsó szavaira én is felpattannék. - Milyen csó...? - pattannék, mert a bal lábfejem beleakad a takarómban és sikeresen a földre zúgok. Ma már megint. Érzem, hogy vörös leszek és lázasan gondolkozom, hogy mit is mondhatnék erre. Egyáltalán melyikre emlékszik? Amikor én csókoltam meg, már aludt. Igaz? Csak álmában beszélt és... A másikra kell emlékezzen. De azt is letagadhatom.
- Öhm... khm... álmodtad? - pillantok rá, miközben megpróbálok felállni de azért nem zökkenő mentes  a dolog - Amúgy nem tudom... Gondolom fordultunk az éjjel és... - megvonom a vállam. Ha Marissal alszunk, akkor is össze vagyunk gabalyodva bár esélyesebb, hogy az ujjai az orrlyukaimban vannak, mint hogy ölelkezünk. De őszintén szólva az utóbbi kellemesebb volt - Én... én mondtam, hogy az ágy másik oldalán aludj - mondom még mindig zavartan, a párnát gyűrögetve, mert azt még mindig nem engedtem el. Ugyanakkor kerülöm is a lány pillantását. Nem akarok a csókról beszélni. Nem és nem. Ma biztos nem. - Nem történt semmi. - Erősítem meg újra és most én fordulok meg, hogy ne lássa, ahogy esetlegesen megint elvörösödöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Karola

Igen ő is tehet róla, de alapból onnan indult az egész, hogy én felelőtlenül magára hagytam, aztán kint hagytam mindent, hogy elérje. Én alapvetően azt képzeltem, hogy az alkoholt majd én intézem, minden mást ő. De persze ezt nem mondtam neki és hát... Most okolom magam, de úgy döntök jelenleg jobb, ha ráhagyom. Talán így legközelebb meggondolja kétszer is, hogy mibe iszik bele.
Azért még elhúzott szájjal, kissé bűnbánóan ücsörgök, egészen addig, amíg csókot nem említ. Megijeszt amikor csókot említ és emiatt sikerül ma már másodszor a földön landolni. Elsőre is fájt, és most sem jobb, de annyira a kérdése hatása alatt vagyok, hogy nem is foglalkozom a dologgal.
A csók. Melyik csók? Lázasan kattognak a fejemben a kereke, de úgysem fogom tudni, melyikre gondol, amíg nem mondja el. A segítő kezet egy pillanatnyi habozás után elfogadom, de amint felállok el is engedem, nem szeretnék emiatt is félreértéseket.
- Élek - felelem a kérdésére, mert amúgy a jól vagyok az nem lenne helyén való. Igaz nem az esés az, amitől görcsbe rándul a gyomrom, bár előbbi sem volt kellemes. - amikor...? - kérdezem, kissé bizonytalanul épp csak rápillantva, aztán megmozgatom kicsit a bal lábfejem. De aztán mielőtt válaszolna gyorsan kijelentem, hogy álmodta. Kissé engem is meglep a dolog, de rettentően félek, hogy utólag is felpofoz - és ha meg is érdemelném, azért mégis csak jobb lenne békében elválni. A gond csak az, hogy a várt megkönnyebbülés nem következik be nála. Sőt egy pillanatig majdnem biztos vagyok benne, hogy csalódott, hogy csak egy álom volt. De aztán inkább elfordulok, mert az egész gondolat menet, csak még zavarba ejtőbb. Az utolsó mondatomat pedig valószínűleg félreérti. Olyan mintha még mindig a csókon járna az agya, pedig én arra értem, hogy más nem történt. De nem is tudom, hogyan kéne ezt jól elmagyarázni. Mindenféle félreértések nélkül. Ajj Maris! Miért gondolod, hogy én ezt meg tudom oldani??
Aztán hirtelen kijelenti, hogy vissza akar menni a kastélyba én meg hirtelen nem is tudom, hogy mit csináljak. Az első gondolatom az, hogy elkapom és megkérem ne menjen, de ezt villámgyorsan elvetem. Helyette ismét leülök az ágyra. Könyökeimet a térdeimre helyezve támasztom meg a fejem a tenyereimben és túrok a hajamba.
- Mi van ha nem álmodtad? - siklik ki belőlem a kérdés, alig hallhatóan, de a szoba csendjében nekem rettentően hangosnak hat. Bűntudatom támad, mert nem szoktam füllenteni, mert nem akartam őt megbántani, és mert biztos vagyok benne, hogy nem kellett volna megtennem az éjjel, de volt egy gyengébb pillanatom, és hagytam a kísértésnek. Most már bánom, de vissza csinálni sem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Annyira bonyolult ez az egész. Kedvem lenne Marisért kiabálni, de közben azt is tudom, hogy rendkívül gyerekesen hatna, és sajnos akárhogy is nézem nem vagyok már kisfiú, hogy másoktól várjak segítséget egy szorult helyzetben. Mégsem tudom mi a helyes, mi a jó megoldás. Tudom, ez nem egy matematikai egyenlet, amihez elég egy formula. Ez annál jóval összetettebb és bonyolultabb nekem meg nincs semmilyen kapaszkodóm, hogy merre kéne elindulni. Valószínűleg csak a lelkiismeretem az, ami fel-feltámad és kimondat velem dolgokat, amikről mélységesen hallgatni terveztem. Ilyen a csók is. S bár először letagadom, érzem, hogy ez nem jó. Más lenne, ha nem emlékezett volna, de valami dereng neki, és sosem lehet tudni, mikor ugrik be neki ténylegesen, hogy mi történt. Nem értek hozzá, mert nem voltam részeg és emlékfelejtős még soha, de nem tartom elképzelhetetlennek, hogy előfordul. Ha pedig arra kerül a sor. Nem jó indítás, hogy letagadtam valamit. Ha nem mondom el az más. Akkor még hivatkozhatok arra, hogy az ő érdekében volt... De így. Így zavaró.
Igaz csak halkan suttogom a kérdést, de így is el jut a fülébe. Nem pillantok fel, a szőnyeget bámulom továbbra is.
- Milyen csókra emlékszel? - kérdezem el-elcsukló hangon. Mert jó lenne tudni, hogy arra emlékszik-e hogy ő csókolt meg, vagy hogy ébren volt-e amikor én tettem meg, azt gondolván, hogy alszik. Nem vagyok biztos benne, hogy válaszol, mindenesetre nyelek egy nagyot és a számat beharapva nézek fel rá, épp csak egy másodpercre de rögtön vissza is kapom a tekintetem a földre, mintha valami szörnyű bűnt követtem el.
- Te... te csókoltál meg az... az ajtóban... - kezdem kissé nehézkesen - nem sokkal azután, hogy hánytál... és hát... khm... - nem fejezem be, nincs szívem azt mondani, hogy bár élvezhettem is volna, azért a szag az íz, eléggé rontott a dolgon. Furcsa mód, nem volt annyira szörnyű, mint gondolnám. Nem kezdtem köhögni nem volt bennem késztetés, hogy azonnal fogat mossak vagy hasonló. De akkor sem volt rózsás a hangulat - Aztán fogat mostál. Mondtam, hogy aludj. De lehelgettél, hogy jó-e már a.... a leheleted... - magyarázom, mert hát valóban így volt, - de nem akartam veled foglalkozni. Szóval akkor békén hagytál. Aztán gondolom elaludtál... de... nekem nem ment... mert egy csomó minden járt a fejembe... mindenféle, amit mondtál este. Meg a korábbi dolgok - magyarázom és nem szándékosan de elég kuszán prezentálom magam. Már nem a földet bámulom, fel-felpillantok a lányra is - Aztán visszafordultam, hogy te vajon ébren vagy-e még. De úgy tűnt alszol és akkor... nem tudom miért, az jutott eszembe, hogy mennyivel jobb lenne, ha most... - nyelek egyet, a szemem is lesütöm újra, és érzem, hogy elpirulok, ma már nem is tudom hányadszorra. - Ha... most... csókolnál meg... de ugye aludtál... szóval én... én... de bocsánatot kértem! És azt mondtad nem haragszol! Szóval most sem haragudhatsz! - fejezem be nagyon sután, ki sem mondva, hogy én is megcsókoltam, de nyilván össze tudja rakni a képet. Ismét lehajtom a fejem és a hajamat túrom-tépem, na nem szó szerint, de jól belemarkolok, ha akarnám tépni is tudnám, így várva az újabb kifakadást. Vagy tudom is én mit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ez az egész annyira kellemetlen, hogy legszívesebben belesüllyednék az ágyam matracába és eltűnnék. Biztos van erre is valami varázslat csak az ilyesmit nem tanítják. De ha nincs... most nagyon szeretném feltalálni. Szeretném, azt mondani, hogy az ő közbeszólásai, miszerint "ciki" javítanak a helyzeten, de nem. Mert nekem is az. És csak annyit tesz a dologhoz, hogy úgy gondolom, megértem őt. De ettől nekem semmivel sem lesz kevésbé kínos a dolog. De a legrosszabb az egészben tényleg az, hogy az éjjel egy röpke pillanatig élveztem azt az apró puszit és mint valami hülye kislány vigyorogtam bele a takarómba, azt gondolva, hogy ez életem végéig egy szép emlék marad, és alig telt el pár óra már úgy érzem jobb lett volna, ha világra sem jövök.
- Én... én... - próbálok gondolkozni, hogy mit válaszoljak a te is megcsókoltál-ra, de nem sok minden jut eszembe - Itt feküdtél mellettem, egy karnyújtásnyira - mutatok az ágyra, aztán a lányra - és olyan békésnek tűntél, mint soha... és... és... és... mosolyogtál... és nem tudom egyszer csak azon kaptam magam, hogy megtörtént - magyarázom nagyon bugyután - de bocsánatot kértem és azt mondtad nem haragszol, aztán elfordultam és aludtam... - jó egy képet is csináltam, de nem kell neki mindent tudnia. Mármint nem akarom, hogy ki akadjon még jobban - Sajnálom - motyogom lehajtott fejjel és ismét beharapom a számat. Főleg mert amúgy annyira nem sajnálom. Inkább csak azt, hogy most emiatt is csak a baj van.
- Mi?? Nem! Esküszöm, mindenre ami szent! Meg... meg Merlinre! Meg a húgom életére is! Nem nyúltam hozzád! - mert hozzá tényleg nem nyúltam és remélem, hogy tudja, hogy Maris a legfontosabb a világon és nem tudnék nélküle élni, mert ennél nagyobb esküt nem tudok tenni. Az meg hogy magammal mit csináltam a fürdőben már más kérdés. Mert ahhoz neki semmi köze. Az a magánügyem. Még ha be is villant róla egy-egy kép. Szóval nem. Nem nyúltam hozzád. - Tényleg nem - mondom elvékonyuló hanggal és nem is értem miért de könnyek gyűlnek a szemembe. Pánik tör rám, hogy nem fog nekem hinni, hogy senki nem fog nekem hinni, és Maris is valami rosszat fog rólam feltételezni meg az a hülye Bence is. Nem mintha utóbbi véleménye érdekelne, de mi van ha pletykálni kezdenek? Még a végén elveszik a friss prefektusi jelvényem, vagy ami még rosszabb, kicsapnak! Pedig csak egy nyamvadt puszit adtam egy csinos lánynak.
- Miért kell mindig csupa rosszat feltételezned rólam? Miért nem jut ez eszedbe, amikor valami rellonos hiteget? Miért mindig engem vádolsz? Miért? - fakadok ki végül teljesen elvesztve a nyugalmamat, törölgetve a könnyeket, amiket nem akarom, hogy lásson, de azt már úgyis benéztem. Pedig nem szoktam sírni. Nem emlékszem mikor sírtam utoljára. Furcsa is a dolog nagyon. Felkapom a párnát és a földhöz vágom, mintha az megoldana valamit. De semmit. Végül csak hanyatt dőlök az ágyon, és a kezeimmel eltakarom az arcom, így próbálva elrejteni, mennyire sok ez már, nekem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem értem, hogy miért kezdek sírni, azt sem, hogy miért akaszt ki ennyire a kérdése. Mert végül is nem vágott a fejemhez most semmit sem. Bár azt hiszem ez egy sokkal régebb óta gyülemlő valami és egyszerűen csak most lett tele a pohár. Persze így még cikibb, de hiába próbálom megállítani, az érzések nem akarnak csak úgy megszűnni, a könnyek pedig jönnek és jönnek.
Hallom ám a bocsánat kérését, de nem tudok rá reagálni. Nem tudom a miértet, pedig az lenne a fontos. Hogy miért rólam feltételezi, hogy kukkolom, hogy bántom, hogy bármit csinálok, amikor csak segíteni akartam.
Kínomban végül a párnát vágom a földhöz és elterülök az ágyon. Bár eltakarom a szemeimet, érzem ahogy az ágy süpped, amikor mellém ül. Valamiért össze-összerezzenek. Fura az egész. Nem tudom hova tenni. Talán erre mondják, hogy rázkódik a sírástól. Fogalmam sincs. Aztán egyszer csak újabb süppedés, és mire elhúznám a kezem az arcomról, hogy megnézzem mit csinál, már egy kar ölel. Erre is összerezzenek, de aztán próbálok nagy levegőket venni és megnyugodni.
- Én nem... én nem... - szipogom, de nem túl jól - nem szoktam... sí...sí...sírni - próbálkozom még mindig menteni a helyzetet, de azt hiszem ez a legcikibb dolog, ami valaha történt velem. Meg is törlöm a szemeimet és a plafont bámulva nem is végig gondolva a dolgot helyezkedem úgy, hogy én is át tudjam ölelni Karolát. Mert ez jól esik. Mert most kell. Többet úgysem beszél majd velem. De talán nem is baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Cöh - cöcögök fel a nem iszik-re, de nem rosszindulatúan, inkább olyan "na ne mond" hangsúllyal, már majdnem nevetősen. Mármint ha nem sírásból próbálnék lenyugodni akkor biztos el is nevetném magam, így viszont csak egy pillanatnyi mosoly fér el a dolog mellé, aztán újra nagy levegőt kell vennem, hogy tovább nyugtassam magam.
Az ölelés rettentően jól esik. Pedig a fejemben egy kis hang váltig állítja, hogy ez nem kéne, főleg nem most, de elcsitítom. Mikor máskor, ha nem most? Karola tovább beszél, és bár nem szánja annak a megjegyzéseit, valahol mégis viccesnek tűnnek.
- Ezek szerint velem mindig a "néha" pillanataidban találkozol - mert eddig többnyire az elviselhetetlen kategóriába sorolnám a találkozásainkat. Az első alkalom végére persze már normálisnak tűnt, de a másodiknál rácáfolt erre és a tegnapi napban is elég sok nehezen elviselhető rész volt. Arra, hogy félreérthető szituációkba keveredek, meg felzaklatom csak hümmögök. Kedvem lenne közbe vetni, hogy nem direkt de inkább nem teszem. Egészen megnyugtató, hogy végre tudja, hogy nem szándékosan nyitottam rá az ajtót, és most sem akartam neki semmi rosszat.
Az újabb kérdésre szeretném rávágni, hogy semmi. De én is tudom, hogy ez abszolút hazugság lenne. Helyette, egy köztes megoldást választok, és időt kérek.
- Maradj egy kicsit csöndben, jó? - a hangom még csukladozik az előbbi sírástól, de sokkal nyugodtabban szól. Ha pedig megteszi, hogy egy pár percig csak fekszünk, mindenféle beszéd nélkül, akkor arra is van időm, hogy átgondoljam és kielemezzem magamnak a helyzetet. Lehunyom a szemeimet, így próbálom meg összekaparni a dolgokat.
- Nincs semmi baj. Már nincs - kezdek bele egy mély levegő után - Kicsit túl agyaltam a dolgokat azt hiszem... Egész este aggódtam, hogy mit fogsz csinálni. Eltűnték a pultból, majdnem elmentél egy idegennel, aztán rosszul lettél, és akkor még ott volt az, hogy mi lesz reggel... Mire fogsz emlékezni, mit fogsz gondolni... Mi van ha megint félreérted... mi van ha nem hiszel nekem... mi van ha... - nyelek egyet. Kell egy kis szünet. - Szóval túl gondoltam - fejezem be kissé sután, mert nem akarom az összes opciót felsorolni, ami eszembe jutott még, nem is vezetne semmire. Azt hiszem így is érthető, hogy egyszerűen csak rápörögtem a dologra, meg talán fáradt is vagyok még. Nem tudom.
Mindenesetre a gyomrom hangos lármázásba kezd.
- Öhm... Azt hiszem éhes is vagyok  - mondom kuncogva, immár teljesen megnyugodva - Köszönöm - súgom a lánynak, mert kedves tőle, hogy meghallgatott, annak ellenére, hogy azért érthetően neki is volt oka aggódni. - Amúgy, széljegyzet. Most is te öleltél meg. Szerintem az éjjel is te másztál rám - Jegyzem meg, mindenféle szemrehányás nélkül, miközben lassan kibontakozom az ölelésből. Nem azért mert nem jó. Tulajdonképpen nagyon is az, de mégsem kéne ezt csinálni. Felülök. - Megyek megmosom az arcom - mondom magam elé nézve, mert azért nem szeretném, ha másoknak is szemet szúrna, hogy bőgtem egy kört. Remélhetőleg Karola is megérti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Egyszer küldj egy baglyot, ha jobb kedved van... - motyogom halkan, mert így belegondolva ez annyira mégsem tűnik jó ötletnek. Persze voltak jobb pillanatai múlt este, és most is tök normálisnak tűnik. Emlékszem arra is, hogy zártuk az első találkozást, szóval azt hiszem, szívesen megismerném jobban, de azt nyilván nem így kell kezdeményezni. Nem vagyok én ebben jó. Na mindegy.
Csendre intem, mert végig szeretném gondolni, hogy mi miért és hogyan történt, és ezek milyen hatással voltak rám. Azt pedig, hogy valóban csendben marad, bár kissé meglep, sokkal inkább vagyok hálás érte. Épp csak elfelejtem neki ezt megemlíteni, ahogy végül belekezdek a mesélésbe. Nem könnyű ezt megosztani vele... Nem szoktam az érzéseimről beszélni. Egyébként sem volt bennem ennyi különböző érzés eddig, szóval ez is elég új még nekem. De a lényeget talán sikerül átadni. Nem húzódik el, sőt még bocsánatot is kér, és észre sem veszem, de még egy mosoly is felkerül az arcomra.
Aztán ahogy a többieket említi, felé fordulok és felkönyökölök, hogy jobban lássam. Bár kisírt szemekkel nagyon szarul nézhetek ki, de hát mindegy is.
- Ne foglalkozz azzal, hogy mit gondolnak. Ha valaki egy este alapján akar megítélni akkor szíve-joga, de az csak azt az embert minősíti. Nem pedig téged - ez persze hülyén hangozhat pont tőlem, de nekem mondjuk már három alkalmam volt megállapítani, hogy nem százas. Mondjuk most épp rácáfol erre is. Szóval tényleg össze vagyok zavarodva. Még szerencse, hogy megkordul a gyomrom, mert amúgy érdekes gondolatok villannak be a fejembe, miközben őt nézem. Felállok és persze tisztázom a dolgokat, csak azért is, mert nekem kell, hogy kitisztuljon a fejem.
- Remélem jó plüss maci voltam - nevetem el magam - Bár nem hiszem, nem vagyok se puha se selymes - toldom még hozzá ezzel utalva rá, hogy nem annyira jó ez a kifogás, de nem biztos, hogy ezt érteni fogja. Ezután indulok el az ajtó felé, hogy megmossam az arcom, de megállít a hangja.
- Igen? - fordulok vissza, ahogy a nevem mondja, és ahogy a pulcsiját gyűrögeti csak egy dologra tudok gondolni - Oké, menj te előbb! - állok félre az útból, mert nem hiányzik nekem, hogy bepisiljen. Bár biztos nem tenné. De akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tudtam, hogy nem úszom meg a karácsonyi bált, de reméltem, hogy nem lesz nyilvános lecseszés. Épp emiatt kicsit aggódtam is, amikor megkaptam a baglyot, hogy menjek a tanulószobába ekkor meg ekkor és ne késsek, mert fontos megbeszélés lesz. Egy pillanatig sem gondoltam, hogy kimaradna belőle, hogy elhagytuk a pultot. Csak abban bíztam, hogy Mihail nem mindenki előtt fog velünk... hát nem is tudom mit csinálni. Igazából még sosem volt összetűzésem a DÖK-elnökkel, eddig nagyon jól működtünk együtt így nem is tudtam mire számítsak de biztos voltam benne, hogy nem dicséret fog következni.
Azon is sokat gondolkodtam, hogy mi a jobb, ha Karola is ott van, vagy ha külön-külön tolnak le minket. Utóbbival csak az a gond, hogy egy emlékezethiányos lányból nem sok infót lehet kiszedni. Előbbivel meg az a gond, hogy ott lesz az a bizonyos lány. Nem terveztem vele közelebbi kapcsolatba kerülni az év hátralevő részében. Persze tudom, hogy a DÖK miatt ez valamennyire elkerülhetetlen. De akkor is. Ez a dolog, jóval előbb jött, mint reméltem.
De ha meg már így alakult úgy vagyok vele essünk túl rajta mielőbb. Épp ezért nem is totojázok, a megadott időpontban a taláromban, a hajamat belőve érkezem a tanulószobába.
Nem nagyon nézek körbe, bár Karolát meglátom az ablakpárkány mellett, de igyekszem nem tudomást venni róla. Ha csak nem vesz észre, akkor köszönés nélkül az egyik üres asztalhoz lépek és leülök egy fotelba, felkapva egy az asztalon hagyott bűbájtan könyvet. Hátha találok benne valami érdekeset, amíg megérkezik a főnök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

- Szia - köszönök vissza, mert nincs szerencsém és persze észrevesz. De gyorsan el is kapom a pillantásom, mert fogalmam sincs mit kéne mondanom, gondolnom vagy ilyesmi. Valahányszor azt gondoltam eddig, hogy rendben lesz köztünk minden, mindig történik valami váratlan. Ilyen volt az is, ahogy legutóbb beszaladt a fürdőszobába... De nem akarok arra gondolni. Ki kell találnom egy jó védőbeszédet magunknak. Vagy csak maradok a spontán dolgoknál és kiolvasom ez a bűbájtan könyvet. Mindkettő jó lehet.
Nem jutok túl messzire a könyvben már jön is Belián.
- Szia! - köszönök, neki valamivel lelkesebben, de aztán visszadugom az orrom a könyvbe. Na, nem mintha bármi is eljutna a leírtakból hozzám, mert túlságosan leköt, hogy ők mit beszélnek. Belián szavai mindenhogy hangzanak, csak megnyugtatóan nem.
Nagyot sóhajtok és leteszem a könyvet, már nyitnám a számat, hogy mondjak valamit, de ekkor lép be a DÖK-elnök és inkább nyelek egyet, ahogy becsukom a szám. Az ahogy megáll, és beszélni kezd, meg az akcentusa... Ha nem felém intézné a szavait lehet elröhögném magam. Mert, khm... valahol vicces. Mármint nekem nehezemre esik komolyan venni. Rögtön rá is vágnám, hogy fasz az pont nem történt, de valamiért nem teszem. Jah tudom, mert Karola is itt van, és lányok előtt nem beszélek csúnyán. Csak tudnám miért tűnik rohadt viccesnek még mindig a szitu. A lányra nézek, ő meg rám, ahogy habogva, láthatóan félve vázolja a szitut. Biztos nekem is félni kéne, Beli is olyan félénk volt. De most mit tud Mihail csinálni? Kirak a DÖK-ből? Büntető munkára küld? Egyik sem a világ vége.
Végül csak megvonom a vállam. Aztán a fejemmel Karola felé biccentek.
- Ahogy mondja. Rosszul lett, én meg elvittem, mert nem volt jobb ötletem. Időm sem volt keresni mást, de hagytam üzenet a pulton, hogy a bár ideiglenesen zárva. Meg egyet akárkinek, aki majd levált. Nem láttad? - és részemről ezzel a téma le tudva. Persze érzem, hogy nem fog tetszeni a válaszom. De ráérek akkor aggódni, ha a Főnök tényleg robban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Vagyok annyira naiv, hogy higgyek benne, az igazság győz minden felett. Legalábbis most ezzel a rellonossal szemben, aki talán egy évvel ha idősebb és azt képzeli, mert DÖK-elnök, kiabálhat meg pattoghat velem szemben. De egyelőre nem tett semmit, amiért tisztelnem kéne, amiért máshogy kéne vele viselkednem. Az hogy "rangban" felettem áll, ehhez édes kevés. Persze alapvetően tisztelettudó vagyok, de ha valaki, rögtön úgy indít, hogy idegesen kérdez és érezteti, hogy neki hatalma van, nos... az nálam nem működik.
Állom a tekintetét, és figyelem, ahogy idegesebb lesz attól, ahogy beszélek vele. Ijesztgetni akar. S nem fogok hazudni meg is lep, ahogy közelebb lép, de épp csak összerezzenek a hirtelen mozdulat hatására, de állom a tekintetét. Ahogy azt említi hazudok a cetlit illetően, ökölbe szorulnak a kezeim, de nem teszek semmit. Már csak azért sem, mert Karola hangja, ahogy ijedten közbe szól, teljesen váratlanul ér. Elfordítom a fejem Mihailról és a lányra nézek. A nagy farkasszem nézésében azt is elfelejtettem, hogy itt van.
- Karola, erre semmi szükség - mondom a lánynak nagyon komolyan, de nem hiszem hogy ez működik. Elvégre mikor hallgatott rám? Soha. Hosszú beszédbe kezd és mindent magára vállal, én pedig hitetlenkedve nézek rá. Semmi értelme. Persze fiatal, mit tud ő még a szabályokról a felelősségről? Nyilván semmit. Meg is csóválom a fejem, aztán Mihailhoz fordulok.
- Te is diák vagy, ami meg a többit illeti. Te döntöttél úgy, hogy egy tzenöt éves lányt állítasz egy alkoholt is felszolgáló pultba. Igaz a törvény nem tiltja, de a legtöbben nem javasolják, pont azért, ami történt. Tegyük fel jót feltételeztél róla. Tévedtél. Akkor lehet az én felelősségem lett volna figyelni rá? Egy tömött eseményen, ahol arra nem volt időm, hogy egy pohár vizet igyak, mert folyamatosan jöttek a rendelések? De oké. Elbasztam. Nem figyeltem rá. Ez nem változtat azon ami történt. Azt hiszel, amit akarsz. Tudod van az a mondás, hogy mindenki magából indul ki. Ha nem láttad az üzenetem az sajnálatos. Ez nem jelenti, hogy nem volt meg bennem a szándék.
Amúgy meg. Tudtad, hogy tizennyolc éven aluli nem dolgozhat nyolc óránál többet és pláne nem éjszakai műszakban? Mert oké, hogy ez önkéntes volt, de attól még munka. Ha valakit okolni akarsz, akkor nézz magadba. Karolának remek ötletei voltak a rendezvényhez, sokat segített a megvalósításban, és így is, hogy a pult bezárt, sikeres volt. Szóval nyögd ki, hogy mit akarsz és engedd el. Semmit nem érsz el ezzel a gyerekes viselkedéssel - Hosszú monológom közben újra és újra ökölbe szorul a kezem, így próbálom a hangom a stílusom moderálni, hogy ne menjen át a nagyon ideges-mérgesbe, amit valójában érzek. Nem szimpatikus, hogy úgy állítja be a helyzetet, mintha a világ vége lenne, holott talán az egyik legjobb bál volt évek óta. Legalábbis amiket én hallottam az alapján annak tűnt. Egy másodpercre a pillantásom Karolára esik, szeretném, ha megnyugodna, ha tudná nem kell magát vádolnia. De aztán rögtön Mihailra nézek újra. Nagyot nyelek, így várva a reakciót, ami valószínűleg robbanni fog. De nem érdekel. Igazam van. Ha neki ez fáj. Az az ő baja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

- Hogy a fenébe ne hallottam volna? Pont ezért zavar, hogy mindenki a legrosszabbat feltételezi rögtön - felelek Benettnek, enyhe túlzással, hiszen nem mindenki gondolt rögtön rosszra, ebben is biztos vagyok. De ettől még zavar, ha megvádolnak valamivel, amit nem csináltam. Ha csak gondolják, hogy megtörtént az más. De Benettől most azt éreztem, hogy ő el is ítél kicsit, és mindezt teljesen alaptalanul. Vagyis, nagyon minimális alappal.
Aztán persze szóba kerül egy másik téma, amin el is gondolkodom, de hamar megállapítom, hogy valószínűséggel a lányok azok akik érdekelnek, ha esetleg a fiúk lennének, akkor még nagyon nem láttam megfelelőt. De utóbbit inkább kizárom. Ezt szerencsére Beni is elhiszi, így a dolog tisztázva van.
- Nem báloztam. Dolgoztam - húzom el a számat. Bár valószínűleg jobb így. Vagy nem is tudom. Persze érdekes lett volna, ha valóban bálozni megyek... De akkor már inkább otthon maradtam volna. Benett is megnyugszik a válaszomtól, sőt még meg is köszöni. Ez utóbbi kicsit meglep.
- Nincs mit - komolyan gondolom. - Ez volt a normális. - Azért a rellonosra felszalad a szemöldököm, hiszen ha Karolán múlik elment volna eggyel, de ezt inkább nem említem. Örülök, hogy Benett elengedte a témát és én is hagyom.
- De! Mondott! - nevetem el magam - Tudom, hogy az olvasás jó nála. Te meg a legjobb barátja vagy és meg tudod mondani, hogy nem hülye, meg olvasott is - sorolom, ami eszembe jut Karolától Benett kapcsán, és el is nevetem magam - Szerintem akkor is zakkant. - szögezem le, s ezzel a témát is zárom. Mert mit mondhatnék? Megvádol, hogy csináltam vele valamit, aztán kiakad, hogy emlékszik valami csókra, amikor elmesélem, amiatt akad ki, aztán megcsókol újra? Ez hol normális? Főleg, hogy aztán magára zárta az ajtót. Egyszerűen nem tudom felfogni.
- A varázslósakk az elme sportja. Tök hasznos, és egy-egy lépés még izgalmas is lehet. Ne írd le. Nekem mondjuk nincs türelmem hozzá. - Ezzel pedig a sport téma is kivesézve. S mivel azt mondja semminek sincs konkrét helye, fejemet vakarva, indulok meg a cuccokkal az akasztóhoz, s felpakolok mindent. Közben pedig jön egy kissé suta bocsánat kérés is, de mosoly kúszik tőle az arcomra.
- Semmi gond. Előfordul - vonom meg a vállam, és részemről a téma letudva. Sosem voltam haragtartó típus. Nem most válok majd azzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem válaszol én meg nem erőltetem. Helyette inkább arról győzködöm, hogy nem kéne másokra figyelnie. Persze jön a csak... de nem derül ki miért csak. Így végül ezt is ráhagyom. Hiszen ő tudja. Ha neki mások véleménye a fontos, akkor foglalkozzon mások véleményével. Más dolgokról beszélgetünk még pár percig, egész kellemesen összebújva, amíg meg nem kordul a gyomrom, ezzel jelezve, hogy már igencsak kéne a reggeli. Ki is bontakozom az öleléséből, azzal a szándékkal, hogy megmosom az arcom, legalább ne legyen annyira egyértelmű, hogy sírtam, de ahogy az ajtóba érek megállít. Nem értem mit akar, így arra következtetek, hogy neki sürgősebb a fürdőszoba használat mint nekem, s mi mást tehetnék, minthogy előre engedem? Ez tűnik a leglogikusabb, leggálánsabb megoldásnak. Nem is értem a hirtelen reakciót, ahogy nemez, majd sietve felém közelít. Hirtelen jön, ahogy a kezei az arcomra simulnak. Egy pillanatra összeakad a tekintetünk és bár egy része tudja mi következik, teljesen lesokkol, ahogy ma már másodjára - ezúttal józanul - lehel csókot a számra. Nagyokat pislogok. Érzem, hogy mondani kéne valamit, de az agyam csődöt mond, csak a kellemes melegséget képes felismerni és felsokszorozni. Mire észbe kapok, már elhangzik, hogy az ez az én hibám, és Karola mögött ismét becsapódik a fürdőszoba ajtó.
Pár másodpercig még állok mozdulatlanul, aztán hirtelen újra képes leszek a gondolkodásra.
- Ezt most mi... - nem fejezem be a mondatot, mérges leszek, mert azt is érzem, hogy a melegség abból adódott, hogy elpirultam újra. Idegesen fordulok meg, nem akarok semmire sem gondolni vele kapcsolatban. A szekrényemből egy hátzsákot kapok elő, ebbe tuszkolom bele a székemen pihenő ruhaneműit, majd a pólóm szélével törlöm meg az arcom jobb ötlet híján és robogok le táskástól a konyhába.
A látványra egy pillanatra megakadok, mert Bence a földön fetreng, Maris meg rajta...
- Khm... - köszörülöm meg a torkom, miközben Marist felhúzom Bencéről. Nem érdekel mit csináltak, és az sem, ha látszik, hogy sírtam. Fontosabb dolgunk van. Mármint nekik. Nekem már nincs. - Nesze - vágom Bencéhez a táskát - Karola cuccai. Hazaviheted. A változatosság kedvéért a fürdőben van. - közlöm a tényeket, aztán a kaja felé veszem az irányt. Egy tényért veszek elő, és a serpenyő teljes tartalmát rápakolom. A hűtőből még előveszem a ketchupot és nyomok a rántottára abból is - Köszi, farkas éhes vagyok - mondom Marisnak valamivel vidámabban, majd miután becsukom a hűtőt egy puszit nyomok a húgom arcára. Ez sokkal jobb, mint... Áhh, gondolni sem akarok rá.
A megpakolt tányérral együtt felsietek a szobámba, kirakom a ne zavarj táblát és biztos, ami biztos alapon az összes lehetséges módon magamra zárom. S nem, nem jövök ki, amíg Karola és Bence el nem mennek s végre nyugalom nem lesz a házban.