Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon figyelek, mikor elkezdi sorolni a pedálokat, majd mondogatni kezdem magamban, amolyan magolás címszóval, hogy kuplung, fák, gáz kuplung, fék, gáz. A sebváltó az eddig is megvolt, így azt nem kell memorizálni.
- Oké, akkor tehát ez a kuplung, ez a fék és a gáz. A fék és a gáz eléggé egyértelmű, hogy mire van, na de a kuplung. Szóval annak mi is a szerepe? – nézek kérdőn a mellettem ülőre. Egyébként nem vagyok ennyire vakon, nyilván ültem már autóban, láttam másokat vezeti, de valamiért olyan jól esik, hogy Nico így odafigyel rám és próbál a sz*rból várat építeni. Szóval inkább adom picit a butácskát, aztán majd még kirívóbb lesz, ha nagyon gyorsan fog menni a tanulás.  Bőszen bólogatok mikor magyarázza a sebváltó használatát.
- Vettem főnök! Szóval akkor kuplung benyom… – ekkor rálépek a kuplungra – majd egybe tesszük íííígy. Azt hiszem ez eddig pipa. Mi a következő napirendi pont? – kérdem Nicora pillantva. Ha jól láttam, akkor most kell nyomni a gázt, aztán akkor el fog indulni a kocsi. De volt ott valami más is még a másik lábbal. Talán fel kell engedni a kuplungot?! Mivel nem szeretnék teljesen hülyét csinálni magamból, így ezeket inkább magamban gondolom, aztán majd meghalljuk mit mond Nico.
- Mióta van egyébként jogsid? Meg őőőő hány éves is vagy? – tudom, hogy a kor témát már azon a bizonyos randin kitárgyaltuk, de sajnos elfelejtettem. De valamiért erős a késztetés, hogy megtudjam a mellettem ülő pasi korát. Hátha van valami barátnő félém, aki jó lenne neki. Bár amit sikerült leszűrnöm az az, hogy eléggé nagyon az elvárásai a jövendőbeliét illetően. Sose fog így egyébként senkit sem találni magának, ami miatt kicsit sajnálom csórit. De most pont én legyek az, aki erről felvilágosítja?! Mégis hogy jövök én ahhoz?! Sehogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon koncentrálok arra, amit Nico mond, s közben végig lelkesen bólogatok. Ha most tényleg megtanulok vezetni, akkor kipipálhatok egy újabb dolgot a bakancslistámról. Mennyire király lenne! A gondolataimban már egy cabrioban száguldok a naplementében, miközben üvölt a zene és dús hajamba tép a szél. Még a hideg is végigfut a hátamon ettől, jaj csak tartanánk már ott. Bár a cabriot meg is kell venni, ami nem kevés pénz, szóval nagy eséllyel ez csak álom marad. Azért közben az információkat is felfogom és rögzítem, majd kissé be is parázok. Ennyi mindenre figyelni és csinálni, hogy az Istenben lehet?! Én erre képtelen vagyok úgy érzem. Kuplung még benyomva, de közben már nyomni kell a gázt, meg sebességet is kell váltani menet közben. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezután jön majd még az index, tükör, stb. Jesszus! Mire vállalkoztam én?!!?!?!?! Némi pánik ül ki arcomra, tekintetemből sugárzik, hogy fosok tőle, bár még az autót be sem indítottuk. Aztán a figyelmemet némileg eltereli, hogy Nico 30 éves. Egy évet ráhibáztam, mivel csak 29-nek gondoltam.
- Hát jó tudni, hogy mekkora rutin van az mögött az ember mögött, aki tanítani próbál. Meg úgy egyébként is érdekelt, hogy mekkora a korkülönbség köztünk. – megvonom vállam, majd tekintetem Nicoról az útra terelődik.
- Na csapassuk. Az egy már megvan, de ahhoz, hogy elinduljunk nem ártana beindítani a gépjárművet. – már nyúlok is a kulcshoz, amit meg is fogok, majd újra Nicora pillantok.
- Vagy esetleg van még valami amit tudnom kell? – egy széles mosoly jelenik meg arcomon, némi könyörgő tekintettel, hogy ne mondd, hogy van még tovább is. Ez is már RENGETEG!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy nyugodt, átlagos kis napnak indult, amikor is semmi dolgom nem akadt, így két kerékre pattantam. Általában úti cél nélkül indulok el, csak minél távolabb szeretnék kerülni a várostól, csak menni a semmibe. Csak létezni, nem gondolkodni. Egy, már jól ismert úton haladtam, ahol ez előtt már jó párszor megfordultam, igaz talán kissé gyorsabban, mint kellett volna. Aztán egyik bekötőútról kikanyarodott elém egy autó, akinek sofőrje elmondása szerint ő nem vett észre engem, pedig eléggé rikító színe van a kis drágámnak. Én pedig már nem tudtam megállni, csak húztam a féket, aztán egy nagy csattanás, én elrepültem át az autó felett, ki a főút közepére. Szerencsére azonnal elveszítettem az eszméletem. A következő kép amire rémlik egy műtő plafonja, az érzés pedig az elviselhetetlen fájdalom. Ekkor valamit az arcomra tettek és újra se kép se hang. Egy nap múlva tértem magamhoz az istopályban, ahova apám áthozatott. Ma már egy fokkal jobban vagyok, itt nagyjából csodát tettek vele, bár azt mondták, hogy pár hét fekvés és pihenés, illetve fájdalmak várnak rám, míg minden csontom a helyére nem kerül. Tudok magamról és a külvilágról is, felfogom az információkat, csak kicsit lassabban, mint egyébként, gondolom ez az erős fájdalomcsillapító oka. A nap legnagyobb részében csak alszom, mást igazán nem is tudnék csinálni. Most is félálomban vagyok, de érzem, hogy valaki motoszkál idebent. Fáj a fény is, így a szemeimet nem akarom kinyitni, de valami belső kis hang üvölt velem, hogy nézzem meg ki az. Hogy miért? Mert ha orvos vagy ápoló jön, ők mindig beszélgetnek vagy legalább köszönnek. De a mostani alak csak csendben besomfordált. Hunyorogni kezdek és próbálok ráfókuszálni az alakra, ami lassacskán kiélesedik. Egy fiú az. Férfinek erős túlzás lenne mondani… Összeráncolom homlokom. A mellettem lévő ágyhoz lép, ahol a szobatársam van éppen kiütve. Próbálok megszólalni de nem akar hang kijönni a torkomon. Megköszörülök.
- Mostanában nem fog felébredni, durván kicsapták a hiszti rohamai miatt… - tudom, hogy hozzátartozónak nem illik szidni a rokont, de ez a nő valami botrány. 0-24 van valami problémája, szerintem ha tehetné még hiszti közben a földhöz is vágná magát. Szóval az ápolók leoffolták. - Te vagy a férjjelölt? – kérdem tőle, mivel eddig még nem találkoztam egy látogatójával sem. – Ja egyébként, kössz a virágot, nem kellett volna…- egy gyenge mosoly kúszik arcomra, ami amilyen gyorsan jött, úgy távozik is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ha lenne erőm, akkor bólintottam volna a fiú kérdésére, de helyette annyi csúszott ki a számon, hogy aha.  Hunyorgok mivel a szemem még nem szokta meg az istopály nem túl frankó fényeit. Kissé homályos minden, de egyre jobban sikerül ráfókuszálnom a srácra. A válaszát hallva azonban erőtlenül ráncolom össze a homlokom. Úgy valahogy?! Ez meg már milyen válasz. Eddig a szobatársamtól csak azt hallgattam, hogy ő mennyire szerelmes, mennyire tökéletesen megvannak, hogy hamarosan esküvő, majd után négy gyereket is szeretne. Többek között az is párszor meg lett említve, hogy a férjjelölt igen csak gazdag és módos család sarja. Azonban az előttem álló srác nem tűnik gazdag család pici fiának. De ennek ellenére nem adtam tudtára, hogy valami bűzlik, hanem tovább kommunikáltam vele, aminek az eredménye egy csokor virág lett. Cuki! Igaz én csak viccnek szántam, de végül a kezemben landolt a csokor, ami elképesztően szép volt, az illatáról pedig már ne is beszéljünk. Őszintén szólva meglepődöm, mikor odaadja, de még kevésbé kapok szikrát, mikor közli velem, hogy én nem láttam őt. Tessék?!
- Állj meg különben megnyomom a nővérhívót! –szólok rá erőtlenül de határozottan. Kezemmel a kis készülék felé nyúlok, mellyel oda tudom hívni magamhoz valamelyik ápolót. Hüvelyk ujjam a piros gomb felett időzik, és addig ott is marad, amíg a kismadár nem csiripel.
– Hallgatlak! Nem ma jöttem le a falvédőről még annak ellenére sem, hogy eléggé rottyon vagyok. Nem megy neked ez a betörésdi… Mit akartál tőle?  - kérdem majd szinte észrevehetetlenül, de fejemmel a nő felé biccentek. Tuti nem tőlem akart valamit, mivel semmi nincs itt. Egy bontatlan üveg narancslé áll az ágy mellett. Még apa hozta, de mivel eléggé sokszor ki vagyok ütve – bár talán már kevesebbszer – illetve folyamatosan kapom az infúziót, így még hozzá se nyúltam. A másik amit még le tudna nyúlni tőlem, egy félig megcsócsált kis kifli, de ha az kell neki, akkor viheti Isten hírével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Fárasztó nap volt ez a mai. Karácsony van, és igaz, hogy a suli egy része hazautazott, de még így is maradtak páran. Na ez a pár diák arra jutott, hogy mennyire jó lenne egy kisebb bulit csapni a faluban. Na és hol máshol?! Természetesen a csárdában. Na és ki volt ma estére beosztva? Természetesen én! Ami egyébként tök érthető, mivel se kutyám, se macskám, így ráérek. Vagyis macskám van, de ő megszokta, hogy egyedül van, illetve neki a karácsony is ugyan olyan nap, mint az összes többi, leszámítva azt, hogy teljesen elbűvöli őt a sok szép csillogó dísz. A kis társaság igen korán érkezett és elég korán ki is csapta magát, szóval talán időbe tudok zárni. Este 11 óra van, a vendégek legnagyobb része már távozott, de van a kitartó banda és a törzsvendégek. Mivel egyedül vagyok így már hullának érzem magam, de muszáj bírnom. Éppen 6 korsó sörrel és ugyan ennyi pálinkával egyensúlyozom a társaság irányába. A srácok eddig jó fejek voltak, semmi gondom nem volt velük, de már kezdenek eléggé lealjasodni, így egyikük nagyon viccesnek találja azt, hogy kicsit megpaskolja a fenekem. Mivel a kezem tele van, így nem tudok visszkézből ütni. Szépen lepakolom a kért italokat az asztalra, a tálcát a kezembe tartva magam mellé lógatom, majd a fogdosós fiú felé fordulok. Egy kisebb monológot mondok neki az alapvető illemszabályokról, illetve, hogy kinek a seggét fogdossa, majd távozok. Mivel a fizetésem és a jattom is tőlük függ, így nem tehetem meg azt, amit egyébként tennék. Nehéz visszafognom magam, de muszáj. Kell ez a munka. A pult mögé érve felsóhajtok, majd a csepegtetőhöz lépek és komótosan törölgetni kezdem a még kissé nedves poharakat. Most éppen senki nem kér semmit, így talán tudok picit pakolászni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hajnal van. Még a napkeltétől igen messze állunk, de mivel erősre sikerült az este, így kettő óra után sikerült csak kitennem az utolsó vendéget. Ezt követtem még a pénztár rendbe rakása, átszámolása, mosogatás, elpakolás, takarítás. Szóval bőven volt már három óra is, mikor végre végeztem. A raktár egyik zugából előkotortam a kabátom és a táskám. Miután mindent magamra húztam – értsd ez alatt kabát, sapka, sál, kesztyű, táska – újra ellenőriztem minden ablakot. Az utca felőlieket szoktam a végére hagyni, mivel értelemszerűen ezek mellett van a kijárat. Mikor kilépek az ajtón még egyszer hátra fordulok, hogy megbizonyosodjak a villanyok állapotáról, végül a kijárat csukódik, végül pedig egy kattanással zárul a zár. Mint mindig, most is körbetekintek, de valami nem stimmel. Biztos sokaknak ismerős az, mikor úgy érzed, valaki figyel. Na ez így hajnalba, tök egyedül az utcán, eléggé félelmetes tud lenni. Még jobban körbetekintek, mikor is egy ismerősnek vélt alakot látok a fák mellett elosonni. Mintha a „kedves” exem lenne, akitől nem sikerült a legjobban búcsút vennem. Arról a csöpp összegről nem is beszélve, amit elvettem tőle, mivel járt nekem. Egy igen nagyot nyelek, miközben lassú, higgadt mozdulatokkal kezdem a csárda kulcsát keresni zsebembe. Mikor végre megvan, szélsebesen dugom a zárba, nyitom az ajtót, majd belülről újra bezárom. Futva haladok a pult mögé, ahol a földre roskadok. Táskámban kezdek turkálni, ahonnan előbb a telefonom, majd a cigim kerül elő.

„Csárda, SOS”

Remegő kezekkel pötyögöm be ezeket, majd nyomok rá a küldés gombra. Következő pillanatban már a számban a cigi és kattan az öngyújtó. Lehet ezért meg leszek ölve, de  most még ezt is vállalom.
- Gyere már… – motyogom magamban, miközben mélyeket szívok a cigarettából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Múlnak a percek és számomra olyan, mintha egy órája ülnék a földön. Fejemet a pultnak döntöm és az előttem álló szekrényt bámulom, mely roskadozik a különféle rövidektől. Újra beleszívok a cigarettába, ami így el is fogy. Cipőm talán elnyomom a csikket, majd a kukába pöccintem. Felállok és egy feles poharat veszek elő a helyéről, a pultra csapom, majd újra a felhozatalt kezdem vizsgálni. Nem sokkal később a kis pohár megtelik csordultig ginnel, amit egy húzásra meg is iszom. Érzem ahogy átjárja egész testemet az alkohol, amely először bizsergető, majd hirtelen mintha minden erő eltűnt volna belőlem, teljesen lezsibbadok a fejem búbjától a talpamig. Igen, most erre az érzésre van szükségem, mivel pár percig talán elfeledteti velem, hogy ki vár rám odakint. Leguggolok és újra a táskámban kezdek kutatni. Egy újabb szál cigaretta kerül elő, melynek vége az öngyújtó kattanása után pirosan kezd izzani. Mélyet szívok belőle, majd felegyenesedek és felülök a pultra. Várok. Szerencsére már csak pár perc és hallom az ismerős hangot. Hirtelen mintha nehéz súlyokat vettek volna le rólam. Talán még egy mosoly is átsuhan arcomon. Leugrok a pultról és az ajtóhoz sietek. Ahogy az ajtó kinyílik, Somát a karjánál fogva rántom be az épületbe, majd zárkózom vissza. Ezt követő mozdulatom akarva akaratlanul jön, ugyanis a nyakába vetem magam és szorosan megölelem.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! – motyogom a nyakába fúrva arcomat. Igaz, Soma fiatalabb nálam pár évvel, de ennek ellenére nagyon jól kijövünk. A hasonlóan szar gyerekkorunk, illetve az együtt ledolgozott nyár elég szoros köteléket hozott létre kettőnk között. Lemászok róla, majd újra a pult felé veszem az irányt.
- Bocsánat, hogy ilyenkor rángattalak ide, de megmondom őszintén nem mertem volna egyedül kimenni az utcára. Vagyis megtettem, mivel elindultam hazafelé, de mintha a kedves exemet láttam volna. Tudod, akitől megfújtam egy kis pénzt, mivel nem fizette ki a munkámat. – kezdek bele, majd a pulthoz érve előveszek még egy poharat, ezt követően pedig mindkettőt színültig töltöm. A tiszta poharat Soma felé lököm, ezzel jelezve, hogy az övé. Újra beleszívok a cigibe, mely a nagy ölelgetés közben kissé leégett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Míg én a pulthoz érek és kitöltöm az italt Soma próbál megnyugtatni, kisebb nagyobb sikerrel. De mikor meghallom, hogy „visszaadd a pénzt neki”, lefagyok. Értetlenül pislogok rá.
- Hogy mi? Kizárt! Az a pénz az enyém! Sose fogja újra látni! Meg egyébként is, már rég elköltöttem, szóval megb***hatja! – kissé ingerülten és talán emelt hangon válaszolok neki. Ezután teszem le a pultra az üveget, mely nagy csattanással landol, mivel erősebben sikerült a mozdulat, mint terveztem. Nem várom meg Somát, hanem lehúzom a pohár tartalmát, amit végül a ő is megtesz.  Mivel a cigi menet közben szinte leégett, így egymás után kettő nagyot szívok bele, majd elnyomom.
- Az új helyet nem tudja szerencsére, így ha csak nem követ, akkor ott rendben leszek. De az sem biztos, hogy ő az, lehet csak képzelődtem. Lehet csak valaki, aki nagyon hasonlított rá. Basszus, olyan rég volt már, hogy azt hittem rég elfelejtette. Na és mi van, ha tényleg elfelejtette és csak én vagyok megint bekattanva. – hadarom, majd mögöttem lévő szekrénynek dőlök. Fejemet hátra hajtom és a plafont bámulom.
- Na most mi legyen? Nem dekkolhatunk itt reggelig, nem szeretnék itt aludni! Igaz, hogy már csak pár óra, de hulla vagyok és holnap este megint én vagyok beosztva. Ötlet? – nem nézek rá, hanem kb. a plafonnak beszélek, de ezt Soma már megszokhatta tőlem. Vele szembe merek tényleg önmagam lenni, mivel ismer és tudja milyen is vagyok valójában. Ilyenkor nem kell szerepet játszanom. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem. Ellököm magam a pulttól, majd újabb kört töltök magunknak, végezetül pedig újra lehúzom a tartalmát. - A hátsó ajtón nem tudunk kimenni, mivel az mai szállítmány elé lett bepakolva. – közlöm Somával, majd ha megitta az italát elveszem a poharat előle és a mosogatóba teszem. Táskám zsebébe kezdek kotorászni, majd a megivott italok árát- természetesen a dolgozói kedvezményt kihasználva – a „pénztárba” dobom. Megnyitom a csapot és kezemet alá dugva várom, hogy megérkezzen a meleg víz. Végül a szivacsot benedvesítem, mosogatószert nyomok rá, a két pohár pedig pár percen belül szépen csillog a szárítón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyjából három poharat sikerül eltörölnöm és elraknom a helyére, mikor hallom és érzékelem, hogy valaki a pulthoz lép. Észrevétlenül sóhajtok egyet, amit egy szemforgatás kísér. Pedig mennyire reménykedtem benne, hogy hamarosan zárhatok, de neeeeem, valakinek nincs jobb dolga, mint most kocsmázni. De mivel jó vagyok ebben, így mire a vendég felé fordulok, ő már csak egy széles mosolyt lát arcomon. Azonban ez a mosoly gyorsan le is fagy, s mivel tudatosul ki is ül velem szemben még a pohár is kiesik a kezemből. Kissé riadt, kikerekedett szemekkel nézek rá, majd megerőszakolom magam és annyit tudok mondani, hogy…
-Szia! őőőőő Viszont! – hebegem. Nico mosolyog, mosolyog mintha semmi nem történt volna, mintha hónapokkal ezelőtt nem csúnyán váltunk volna el egymástól. Én azóta sem tudtam túltenni magam rajta. Akkor láttuk egymást utoljára, azóta még egy sms, vagy bagoly, vagy bármi üzenetváltás nem történt köztünk. Tartottam tőle, hogy nem fogom megúszni a találkozást vele, de őszintén szólva bíztam benne, hogy többet nem kell látnom. Szégyellem magam a történtek miatt… Pedig milyen jó lett volna, ha akkor több eszem van, és nem csinálok hülyeséget. Mennyire nagy szükségem lett volna rá a baleset után. Torkomba gombóc képződik, nyelek egy nagyot, remélve, hátha az segít. A földön fetrengő szilánkokkal mit sem törődve lépek a pulthoz és igyekszem mosolyogni.
- Mit adhatok? – kérdem. Nem tudok őszintén örülni, nem tudok nem közömbös lenni vele. Illetve a pletykák, melyek terjengnek róla, hát mit is mondjak… Mintha nem az a Nico lenne, akit én ismerek.
- Tudom ajánlani a vajsört. Most igen jól sikerült! A karácsony szellemében van benne egy kis plusz ízvilág. - közlöm vele azt, amit ma mindenkinek elmondtam, csak annyi különbséggel, hogy rájuk mosolyogtam is hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Mikor Soma az orrom alá dörgöli, hogy ő megmondta, elég csúnyán sikerült ránéznem. Nem szólok semmit, csak egy gyors, gyilkos pillantást vetek rá. Ez most nem az a szitu, ahol a másik fejéhez kell vágni, hogy ő márpedig előre szólt. Nem szép dolog a másik orra alá dörgölni a hibáit, még akkor sem ha jogos. Szerencsére ezt Soma is érzi, így bocsánatot kér, mire én csak megvonom a vállaim. Most ezzel mit kezdjek? Úgyis tudja, hogy nem tudok rá haragudni… Soma ma nagyon vágja maga alatt a fát. Sikerül egy újabb mondatot elejtenie, ami nem illik a jelen helyzetben, s amin máskor jót nevettem volna, de most újabb csúnya pillantás jár érte.
- Bekaphatod Závodi! – közlöm vele tök bájosan… Elveszem tőle a konyharuhát, majd megtörlöm benne kezem, miközben hallgatom őt. Egy mély sóhaj tör fel belőle és megcsóválom fejem.
- Látom még mindig nem érted… Nem fog egy forintot sem látni tőlem, se tőled! Azt pedig szintén verd ki a kis fejedből, hogy neki akarsz menni. Esélytelenek nyugalmával indulnál. Aztán napokon keresztül kereshetnélek, hogy melyik árokban fekszel szarrá verve. Köszi de nem! – hevesen csávólom közben a fejem. Imádom azt a gyökeret, de néha ki tud borítani. Való igaz, hogy a fiúk később érnek, és ő még szerintem egy kicsit még a gyerek kategóriába sorolható. Talán pont emiatt nem lett köztünk több szimpla barátságnál. Azt az egy estét leszámítva…. Mikor vázolja, hogy lehet engem akar, csak felnevetek kínomban.
- Kizárt!  Az ő elmondása alapján én megloptam őt, egy utolsó kis k**vának tart… - még mielőtt nagyon belemélyednénk ebbe a dologba, így ezt gyorsan le is zárom. A táskámba kezdek újra turkálni, majd egy újabb szál cigi kerül elő belőle. Már nem remegek, így könnyebben meg tudom gyújtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kérdését hallva egy komoly monológ fogalmazódik meg bennem, lepörög egy film is lelki szemeim előtt, de ahelyett, hogy ez kitört volna belőlem, csak annyit reagálok, hogy Persze. . Annyi mindent szeretnék neki elmondani, annyira szeretném őt visszakapni, annyi minden történt azóta, hogy egy este nem lenne elég ahhoz, hogy átbeszéljük. De múltkor egy hatalmas határt léptem át, most pedig nem tudom, hogy mit engedhetek meg magamnak és mit nem. Nem tudom, hogy meddig mehetek el, mennyire kíváncsi még rám, mennyire szeretne újra nyitni felém. Emiatt vagyok ilyen amilyen… Teljesen befeszültem és úgy érzem képtelen vagyok lelazulni. Megkapom a rendelést, amit egy biccentéssel nyugtázok, majd Niconak hátat fordítva indulok a korsókhoz, majd pedig a kért italhoz. Mikor a korsó csordultig telt óvatosan leteszem elé, majd egy újabb mosolyt ejtek meg irányába.
– Egészségedre! – a poharamhoz nyúlok mely a pulton áll, majd egy igen nagy kortyot iszok belőle. Cola. Igen, ilyen komoly italokat iszok mikor dolgozom. A csapat srác mozgolódni kezd, húzzák a kabátjukat, s közülük az egyik a pulthoz lépked. – Egy perc! – közlöm Nicoval, majd a kasszához lépek és fizettetem a srácot. Egy igen szép összeget hagynak itt, de e mellé egy jó kis jatt is társul. További szép estét kívánok neki, majd széles mosollyal köszönök el a kis társaságtól. Ahogy kilépnek az ajtón én már ott is termek, majd kiteszem a "Rögtön jövök" táblát. Visszafelé haladva egy nagy sóhaj tör fel belőlem.
- Hiányzol! – közlöm vele majd egy gyengéd, őszinte mosolyt küldök felé. – Nagyon sajnálom a történteket és remélem, hogy már nem haragszol rám annyira.
Megtámaszkodom mellette, majd az arcát, a reakcióját figyelem. Annyira szeretném, hogy újra tudnánk kezdeni azt a barátság dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Megszoktam már a hangoskodást, a merev részeg, olykor agresszív embereket. Szinte minden típus megfordul itt a csárdában, így nekem újat nem igen lehet már mutatni. Ma egy egész nyugis nap van, csak páran ücsörögnek vagy magányosan vagy társasággal. A szokásos kis társaság ott ül a sarokban és már órák óta kártyáznak, miközben már bevedeltek több korsó sört fejenként. Őket egyébként kifejezetten kedvelem, annak ellenére is, hogy igen furcsa alakok. Néhány diákot nem olyan rég dobtam ki, mivel nem tudták, hogy illik viselkedni. Most a pultnál állok, vagyis a pulton könyökölök és lesem a vendégeket. Már mindent elmosogattam, eltörölgettem, elpakoltam, letöröltem, szóval lényeg ami lényeg, jelenleg nincs dolgom. De mindez megszűnik, mikor a csárda ajtaja kinyílik, majd hangosan be is csapódik. Mikor meglátom, hogy ki lépett be rajta, csak a homlokomra „csapok” és megcsóválom fejem. Nem tudok mit kezdeni Várffy eme megnyilvánulásival. Az sem tetszik igazán, hogy a vendéget csak úgy arrébb dobta, de Lajos bá’ olyan részeg, hogy neki tök mindegy hol alszik. „Felveszem” a rendelést, ami nem volt nehéz mivel Várffy nem éppen halk, én meg nem vagyok süket. Csapolok egy korsó sört, a kért rövidből öntök egy két decis pohárba, mivel nem fogok neki odavinni egy szinte teli üveggel, inkább fordulok többször. Menet közben megállok, és kicsit felébresztem a földön alvó vendéget, majd megkérem, hogy menjen haza. Ő csak legyint egyet, morog valamit a bajsza alatt, majd pozíciót vált. Hát jó, nekem ugyan mindegy… A asztalhoz lépek, majd lepakolom a volt tanárom elé a kért italt.
- Egészségedre! Boldogság vagy bánat? – kérdem, mivel a legtöbben mikor ilyen lendülettel állnak neki az estének, akkor azt valami miatt teszik. Közben Lajos bá’ poharait a tálcára kezdem pakolgatni. Furcsán kéne éreznem magam Várffy és a köztem történtek miatt, de valami oknál fogva semmi, de az ég egy adta világon semmi kellemetlen érzés nincs bennem. Ami megtörtént az megtörtént, na meg egyébként is, régen volt az már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elmosolyodom, mikor megállapítja, hogy megváltoztam. Hát igen, elég rég sodort minket össze a sors. Akkoriban még egy darab tetoválásom sem volt, most pedig nagyjából mindenhol van.
- Adél bizony… Hát rég volt…  - lazán megvonom a vállam, aztán leesik, hogy lehet nekem is kellene erre reagálnom valamit. Őszintén szólva nem szeretek a múltam részét képező emberekkel találkozni, de elkerülni nem tudom őket, mivel túl kicsi ez a falu hozzá. Nem kedvelem az akkori Adélt, nem jó szívvel gondolok rá. Az pedig, hogy az előttem ülő férfivel, aki a tanárom volt, még le is feküdtem, nem javít a helyzeten. De őszintén szólva szerintem igen jól kezelem már ezeket a szitukat, sőt tök közömbösen tudok már hozzájuk állni. Végül nem sikerül semmit kinyögnöm, illetve mire megszületett volna valami reakció, addigra kissé ingerülten kéri a többi italt. Felpillantok Várffyra a pakolás közben, első körben közöltem volna vele, hogy se süket se hülye nem vagyok, de inkább nyelek egy nagyot és nem leszek paraszt.
- Én kihozom, de akkor előre fizetsz mindent amit az asztalra teszek, akkor is, ha nem iszod meg. – közlöm vele higgadtan, majd felegyenesedek. Dühös. Igazából amennyit tudok róla, az alapján sok dolog miatt lehet az. Rákérdezni felesleges, de ha akar valakivel beszélni róla, akkor majd úgyis el kezd mesélni. Ha bevállalja az előre fizetést, akkor a pulthoz lépek és összekészítem amit kért. A tálcára kerül egy whisky melyből alig hiányzik valamennyi, illetve a többi üres helyet korsó sörökkel töltöm fel. Számolok egyet, majd a számlát az üveg alá teszem. Két kézzel fogom a tálcát, ami cseppet sem könnyű, majd odalavírozok hozzá. Lepakolok elé az asztalra, majd oda nyomom az orra elé, hogy mennyit is kell fizetnie.
– Na és mi a helyzet a kviddiccsel? Jut eszembe, gratulálok az igazgatóhelyettes poszthoz. – próbálok a tőlem telhető legkedvesebb és normálisabb lenni. Bár legszívesebben azzal indítottam volna, hogy még mindig mindenkit megdugna, aki nem a vonathoz siet? Na igen, ez elég parasztság lett volna tőlem, de hát ha egyszer ezek a sztorik terjengnek róla…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Természetesen Várrfynak nem okozott gondot az, hogy előre ki kellett fizetnie mindent. Egyébként ebbe biztos is voltam…  az egója nem engedte volna azt a megaláztatást. Na meg sejtettem, hogy rogyásig van lóvéval. Mondjuk arra azért nem számítottam, hogy mindenkinek fizet. Ha ő tudná, hogy ez mennyire sokba fog fájni neki. Na de ez az ő dolga, ha ezt így megengedheti magának, akkor csak tessék. Ilyenkor néha kicsit összeszorul a gyomrom, olyan, mintha jól hasba vágnának. Nem sajnálom tőle, biztos megdolgozott érte, de ku**ára nem fair az élettől, hogy nekem minden apró kis kanyi vasért kő keményen meg kell dolgoznom, aztán meg elgondolkodni azon, hogy mi fér bele a büdzsébe.
- Nem szeretnéd befejezni ezt a Nagyúrazást? Egyrészt marha irritáló, hogy percenként elhangzik a szádból, másrészt, nagyon gyorsan át fognak emelni az asztal felett, ha még sokáig folytatod. Csak egy jó tanács. – eddig ment a legyek cuki dolog. Nem szeretem a nagyképű embereket… Bocsi! Miután tudtára adta a társaságnak, hogy ő fizeti a fogyasztást, hirtelen minden kéz a magasba lendült. Lesújtó tekintettel néztem Várffyra, majd egy Kössz… -t is elmotyogok. Lepakoltam az asztaláról, meghallgattam a kviddicses válaszát, majd indultam is volna a pulthoz, hogy kiszolgáljam a többieket, mikor is közölte, hogy nekem is innom kell. Felnevettem.
- Mivel marha sok munkát csináltál nekem, így ezt most sajnos nem tehetem meg, különben meglincselnek a vendégek. De ha úgy van és még nagyon ragaszkodsz hozzá, akkor ha megjött a váltásom iszok veled egyet.- Óvatosan úgy fordítottam bal kezemet, hogy lássam az órámat, majd megállapítottam, hogy szerencsére hamarosan vége a műszakomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szabadnapom van, vagyis kértem egyet, mivel el kellett intéznem pár dolgot. Na meg egyhuzamban lehúztam 13 napot, szóval eléggé el is fáradtam.  A délelőtt nagy részét ügyintézéssel töltöttem, számlákat fizettem be, sőt még takarítottam és mostam is egyet. Aztán eljött a késő délután és nekem jelenésem volt  a stégnél. Drága főnököm kitalálta, hogy beszéljünk át egy-két dolgot a csárdával kapcsolatban, de semmiképp ne ott, hanem valami nyugisabb helyen. Egy cseppet sem bántam, hogy nem ott találkozunk, mivel ma nem vágyom oda, sőt a közelébe sem. Mivel már egy ideje ott vagyok, így megismertem a falu/város igazi krémjét, így nyugodt szívvel közlekedek éjszaka is az utcán. Engem tuti nem fog bántani senki. Azért előnye is van annak, ha valaki egy ilyen késdobálóban dolgozik. A hűtőmből kipakoltam az előre betárazott söröket, majd megtömtem velük a hátizsákom. Nagy lendülettel érkeztem meg a stéghez, ahol és aminek a környékén tök egyedül vagyok. Hű! Ilyen sem sűrűn fordult még elő. A Nap hét ágra süt, én pedig igen gyorsan szabadulok meg a dzsekimtől, mivel majd meg döglök benne. A stég végére lépkedek, majd táskámat és kabátomat óvatosan lerakom, végül le is huppanok. A fa kellemesen meleg, a Nap sugarai finoman melegítik bőrömet is. Kinyitok egy üveg sört, majd kortyolok egyet belőle. Egyik lábamat magam alá húzom kissé majd ezen átrakom másik, nyújtott lábamat. Hátradőlök és kényelmesen megtámaszkodom. Fejemet hátradöntöm és szemeimet is behunyom. Hát akkor várakozzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Hallom a hátam mögül, hogy valaki mozgolódik, de nem fordulok meg. Igazából kétesélyes a dolog, vagy a Főni az, vagy nem. Úgyis gyorsan ki fog derülni alapon én csak várok, s mikor a léptek még közelebbiek, szinte már biztos vagyok benne, hogy Niko az. Mikor mellém ér egy könnyed mozdulattal tolom fel a napszemüvegemet fejem tetejére, majd egy szívélyes mosolyt küldök felé.
- Semmi gáz, én addig napoztam. Rám fér azt hiszem… – vonom meg vállam, majd a hasamra pillantok, ami nem annyira fehér, de azért a nyári színemtől messze áll. Én vagyok azon lányok egyik példánya, aki soha nem jár szoláriumba. Szerencsés vagyok valamennyire, mivel kissé kreolos bőrt örököltem apától… kb. ez az egye jó dolog benne. Végig figyelem Nikot, miközben letelepedik mellém a stégre. Egy mély sóhaj tör fel belőlem mikor helyet foglal, s úgy érzem, hogy fülemben lüktet a vér a bennem lévő feszültségtől. Arcomon semmi nem látszik ebből szerencsére.
- Tökéletes. – kacsintok rá, majd a magasba emelem sörömet - Én most inkább erre dobtam a voksom. Többet hoztam, szóval ha gondolod… - a mellettem lévő táskát szétnyitom, így szemléltetve a tartalmát.
-Na és mi a helyzet Főni? Mi történt? Gondolom nem csak jókedvedből hívtál ide, vagy mert hiányoztam. Szóval essünk túl rajta… – törökülésbe ülök és teljes testtel felé fordulok. Leveszem a napszemüveget a fejemről, majd az egyik szárára finoman ráharapok. Ideges vagyok, mert nem tudom mire vélni ezt az egészet, illetve azért is mert itt ül mellettem mindössze pár centire. Konkrétan érzem a parfümjének illatát. Végem!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Kockák… ugyan kérlek! Hiszem ha látom…! – ezt a lehetőséget kár lett volna nem kihasználni. Talán a férfi önbecsülése nem fogja hagyni, hogy ne bizonyítsa be a kockák meglétét. De aztán sose lehet tudni! A főnököt eddig még csak felöltözve láttam, de ha villantana, akkor nem csuknám be a szemeim. A következő mondatán felnevetek, mivel tudom, hogy kiváltója a sör volt. Hát igen, egy férfi szívéhez a hasán keresztül vezet az út, legyen szó ételről vagy éppen sörről. Nézem, ahogy megpróbálja kihúzni a dugót az üvegből és már nyúlnék is érte, hogy segítsek, de félúton megáll a kezem, majd visszaejtem testem mellé.
- Mintha nem is kocsmád lenne… - egy pimasz mosolyt küldök felé, de ez is egy olyan pöttyös labda volt, amit nem lehetett hagyni elgurulni. Jaj Istenem, mekkora is genyó vagyok. Ahogy valakin fogást lehet találni én nem tudok elmenni mellette.  - Tudod, miután kinyitottad a bort meg kell szagolni a dugót. Abból el tudod dönteni, hogy jó e még vagy már inkább a halakat kellene megitatni vele. – közlöm. A kezéért nyúlok amiben a dugóhúzó van, majd odahúzom és megszagolom. Rossz ötlet volt… Kurvára semmit nem éreztem a borból, mivel arra nem tudtam koncentrálni, csak a parfümre. - Baszki Niko, ki fogsz csinálni. Legközelebb kevesebb parfüm kérlek… - elengedem kezét, majd folytatom. - Egyébként jónak tűnik… – bár fingom nincs, de azért valamit kellett mondani… Mikor visszakérdez, hogy miért ne hiányoznék, mintha ismét hasba vágnának.
- Mert az alkalmazottak nem szoktak hiányozni a főnöknek… – vonom meg nemes egyszerűséggel vállaim. Mikor elmeséli, hogy panaszt tettek rám, csak felnevetek.
- Nem adtam nekik több piát, mert már így is törni zúzni kezdtek, majd kizavartam őket… Lehet véletlenül kicsúszott a számon valami ilyesmi. – bocsánatkérő tekintettel nézek rá, majd kissé beharapom alsó ajkam. - Máskor megpróbálok nyugodtabb maradni. Kérlek ne rúgj ki! – kissé megjátszott esdeklő tekintettel nézek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Három nap. Három nap szabadság, amit távol töltök Bogolyfalvától, a kocsmától, és az ismerősöktől. Szeretek a csárdában dolgozni, de mikor egyhuzamban nyomok le 13-14 napot, akkor azért jól esik egy kis pihenés. Szóval vázoltam a helyzetet Nikonak, majd péntek reggel nyakamba vettem az országot és lezötyögtem Pécsre. Nem ez az első ilyen alkalom, így már rutinosan rángattam át az Árkádon a bőröndömet, majd szálltam fel a helyjáratra, ami elvitt egészen Ivettékig. Ivett az egyetlen barátnőm, akivel még anno Budapesten ismerkedtem meg. Együtt dolgoztunk és sok együtt legürizett éjszaka után szinte elválaszthatatlanok lettünk. Két évvel idősebb nálam, így kicsit olyan nővér szerepet is betölt az életemben. Ő még utánam egy rövid ideig ott maradt Budapesten, de végül elege lett a nagyvárosból és hazaköltözött Pécsre. A menetrend általában mindig ugyan az, csak egy-egy program változik. Legutóbb szombaton délután az állatkertben kötöttünk ki, máskor meg csak a Király utcában ücsörögtünk valamelyik vendéglátó egységben és beszélgettünk. Egy azonban mindig fix, az pedig az EstCafé, mivel Ivett ott dolgozik, nem mintha ezt annyira bánnám. Ő előbb elment, mivel össze kellett készülniük, így én a megadott instrukciók alapján tettem amit kellett. Pár órával később komótos léptekkel,  jobbomban egy nem égő cigivel lépkedek le a lépcsőn. Már vannak egy páran, illetve most kissé feltorlódott a sor, szóval a lépcsőn megállva, a "korláton" támaszkodva nézem a „tömeget”.  Őszintén szólva keresek valakit, aki nem akkora gyökér, mint én, és elhozta magával az öngyújtóját… Lehet nem kellett volna egyedül meginnom egy üveg pezsgőt és akkor nem felejtem el. Hamar ki is szúrom a delikvenst, akinek kezében ott izzik a cigaretta. Immár kissé határozottabb léptekkel indulok el felé, majd előtte megállva felmutatom a kezemben lévő cigit.
- Kaphatok tüzet? - kérdem . - Egyébként tudsz róla, hogy marha jól nézel ki? - hirtelen kissé lever a víz. Én ezt most tényleg kimondtam hangosan? Pedig csak gondolni szerettem volna… Azt hiszem nem kellene több alkoholt innom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem hiszem el, hogy ezt most tényleg kimondtam… Baszki dünnyögöm magamban, majd lehajtom fejem és szabad kezemmel homlokomhoz nyúlok, így kissé eltakarva arcom, ami nagy valószínűséggel kipirult. Ennek ellenére egy széles vigyor jelenik meg arcomon és harsányan ugyan, de felkuncogok. Csak akkor emelem fel fejem, mikor hallom az öngyújtó kattanását. Számhoz emelem a cigit, majd a tűz fölé tartom. Végre izzani kezd a vége. Jó mélyet szívok, majd hátradöntöm fejem és az ég felé kifújom a füstöt. Mikor újra a srácra nézek egy széles mosoly terül el újra arcomon.
- Valamit vagy csináljunk rendesen vagy sehogy… –vonom meg vállaim, majd figyelem az előttem álló reakcióját. Egy „hangos mosolyt” ejtek meg, mikor cseppet sem finomkodva mér végig. Újra beleszívok a cigibe. - De ahogy hallom nem csak én adtam ma tudtodra, hogy nem vagy éppen rossz konstrukció. - fejemmel az éppen befelé lépkedő kisebb csoport felé biccentek, akik már a lépcsőtől azzal voltak elfoglalva, hogy mennyire hű. Mivel mögöttük lépkedtem, így minden szavukat hallottam, melyeket szemforgatás is kísért. - Ha visszamész, akkor vigyázz majd magadra, mert az egyikük lestipistoppolt, hogy pontosan idézzek tőle. Többször elhangzott a szájából, hogy ma az ágyadban fog landolni. - a mondat után újra beleszívok a cigibe. Olyan jól esik, mivel már több, mint fél órája cipeltem a kezemben, át a városon. - Hogy csinálod? – kérdem, és igazából nem várok rá választ, de azért marha kíváncsi vagyok, mivel váltja ezt ki a nőkbőlperlányokból. Nekem se szokott csak úgy kicsúszni a számon az, ami az előbb elhangzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hát igen, bölcsességemet már csak szerénységem múlja felül. Továbbra is méreget, igaz csak módjával, én meg már nem tudom ezt mire vélni. Van valami a kabátomon? Elszakadt a harisnyám? Koszos a ruhám? Lepillantok és elkezdem vizsgálgatni öltözékemet, de semmit nem látok rajta. Mondjuk simán lehet, hogy azon akadt fent, mennyire nyáriasan vagyok öltözve, pedig ha tudná, hogy ez a harisnya milyen csodákra képes. Néha van előnye, ha az ember lányának vannak olyan ismerősei, akik használni is tudják a varázserejüket. Igaz ennek ellenére nem izzadok vagy ilyesmi, sőt ha még sokáig fogok kint dekkolni, akkor lehet befagy a hátsóm. A gondolatmenet végén ismét beleszívok a cigibe. A srác reakcióiban érzek némi beképzeltséget, aminek nyilván értem az okát, de azért na… Mikor az ajtó felé néz, én újra csak beleszívok a cigibe. Látszik rajta, hogy élvezi a szitut, mármint, hogy ő van a középpontban, hogy a lányok vele szeretnék összegyűrni a lepedőt. Válaszán ismét kissé felnevetek.
- Hát a stoppolás az szent és sérthetetlen… - egy huncutkás mosolyt küldök felé. Következő megnyilvánulására csak egy szemforgatás a válaszom. Cöh..
- Lássuk… - kacsintok rá, majd a következő kérdésére nemes egyszerűséggel válaszolok. - Vodka narancs, nagy vodkával, rostos naranccsal. - az egyik kedvencem. Mondjuk nincs 5 perce még, hogy elhatároztam, ma már nem iszok többet, de hát ember tervez… Újra beleszívok a cigibe és várok a bemutatóra. Bal kezemet keresztbe teszem testem előtt, jobbomat pedig behajlítom és közel emelem arcomhoz. Újabb slukk, majd oldala biccentett fejjel figyelem a történéseket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ha nem látom és ne hallom, akkor nem hiszem el. Ha az az áll leesős fajta lennék, akkor most hangos koppanással csattant volna a betonon. Helyette csak kikerekednek szemeim, majd nevetésben török ki. Ezt épp ésszel fel nem foghatom. Aztán jön a megvilágosodás, vagy szerintem az, de semmi bizonyítékom rá. Csak egy szimpla feltételezés, mert ilyen nincs. Muszáj, hogy legyen e mögött valami.
- Nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan szintet lépett a kapcsolatunk Drágám! – reagálom azt a barátnő titulusra, majd megcsóválom a fejem. - Hogy? - kérdem oldalra biccentett fejjel. Rá nem kérdezhetek, hogy úgyegyébként nem vagy véla?, illetve ő sem tudhatja rólam, hogy boszi vagyok. Mondjuk a szarabbik fajtából, aki inkább tagadná, mintsem büszke legyen rá.
A srác elveszi a korsót, majd eltűnik a tömegben. A többiek értetlenül állnak a történtek előtt és hallom, ahogy összesúgnak. Percenként felénk pislognak és látszik rajtuk a teljes sötétség. Beleszívok a cigibe, majd a közeli kukához lépek, tetején elnyomom a csikket, majd az ennek megfelelő helyre dobom az immár szemetet. Mivel tudom mennyire pocsék munka a sok csikket összetakarítani, így eszem ágába sincs eldobni. Na meg egyébként se vagyok az a típus. Visszasétálok újdonsült partneremhez, és a srác ekkor lép ki az ajtón egy pohárral a kezében. Felén tart. Hát én lemegyek hídba! Ez tényleg hozott nekem egy pohár vodkanarancsot.
- Ez hihetetlen… – topogok, s hátat fordítok a srácoknak. Felpillantok az égre és elnevetem magam. - Nem tudom mit műveltél, de marha kíváncsi vagyok már… – fordulok vissza hozzá mosolyogva. Elveszem az italt, majd illedelmesen meg is köszönöm neki. Kissé vacillálok, hogy meg merjem-e kóstolni… sose lehet tudni mi került bele menet közben. A kezemben lévő italt bámulom és egy grimasz is megjelenik arcomon.
- Mutass még valamit! -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Első körben egy enyhe pír jelenik meg arcomon, mikor felhúzza pólóját. Nem számítottam rá, hogy valóban megteszi, így váratlanul ért. Azonban keményebb fából faragtak és csak nem fogok zavarba jönni egy férfi hasától.
- Mondjuk azt, hogy alakulgatnak… – egy széles mosoly jelenik meg arcomon a mondat előtt, mely hosszan ki is tart. Nem teljesen értem az összefüggést a nem ingyen pia és a mintha nem is kocsmád lenne között, de ráhagyom. Amikor megpróbál leutánozni – ami szerintem nem sikerült, mivel nem nyávogok így – először jobb kezem középső ujját mutatom felé, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt, melyhez egy durcás arc is társul. Aztán ő csak fokozza a kedvességét és még be is szól.
- Néha azért igazán bekaphatnád… – dugom ki egy grimasz kíséretében a nyelvem, majd elmosolyodom és kezeimet leengedem testem mellé. Belekortyolok a sörbe, majd folytatom a mondatot. - Egyébként már tudhatnád, hogy bölcs vagyok, okos, szép és szerény. Meg voltam róla győződve, hogy ezért vettél fel. Tényleg, miért engem választottál? – kérdem, majd oldalra biccentett fejjel és érdeklődéstől csillogó szemmel dőlök előre. Karjaimmal megtámaszkodom a lábaim mellett, majd úgy pislogok kedves főnökömre.
Felnevetek mikor azzal jön, hogy győzzem meg. Jobbommal a lábához érek és kissé közelebb dőlök hozzá.
- Úgyse fogsz kirúgni… több okod is van rá, hogy megtarts. Nem igaz? - egy sokat sejtető mosoly jelenik meg arcomon, melyhez egy átható tekintet is társul. A mondat után iszok egy kortyot, majd újra hátradőlök és megtámaszkodom.  Játszhatja itt a kemény férfit, de tisztában vagyok vele, hogy az egyik legjobb alkalmazottja vagyok. Emellett hiába is minden, tagadhatatlan a köztünk lévő feszültség. Ha egyszer repülök, akkor az azért lesz, mert az asszony kiszúrja és muszáj lapátra tennie. Aztán lehet csak én gondolom így, ő meg pont nem…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden erőfeszítésem hiába való, mivel nem fog színt vallani. Igazából miért is tenné? Nincs nekem se a homlokomra írva, hogy mizu, szóval elkönyvelem magamban a feltételezésem és tovább lépek a dolgon. Meg merem kockáztatni, hogy ő is azok közé az emberek –akarom mondani varázslók – közé tartozik, akiknek csak megszületni volt nehéz. Amint a példa is mutatja, nem kell nagyon megküzdenie a dolgokért, mivel úgy ugrálnak neki, ahogy ő fütyül. Könyörgöm, ki bír rávenni egy idegent arra, hogy hozzon egy vodkanarancsot?
- Csáberő… hát hogyne… - motyogom a beton felé. Az események igen gyorsan zajlanak, de lehet csak nekem tűnik úgy. A srác szinte még el sem tűnt az ajtó mögött, de már ott is állt előttem az itallal.
- Semmi, semmi… Mindegy. – válaszolok neki, mivel nem tudom megfogalmazni úgysem, hogy az ne legyen túl egyértelmű.
Kérésemre egy számomra azért vicces választ adott, így halványan ugyan, de felnevettem.
- Jogos, bocsi! –  A kezemben lévő itallal szemezek még mindig, aztán arra jutok, ha így ismeretlenül rávette, hogy hozzon piát, akkor valószínűleg annak a szerencsétlennek esze ágába sem volt belekeverni valamit. Kissé bátortalanul ugyan, de iszok egy kortyot. Semmi furcsa íze nincs, így talán meg fogok maradni. Talán. Amikor a hideg ital végigcsúszik torkomon kiráz a hideg. Most kezdem úgy érezni, hogy hűvös van és már nem esik jól itt kint dekkolni. Kissé megélénkül a levegő is, így hajam rakoncátlankodni kezd, egészen pontosan a szélrózsa minden irányába áll. Első körben ujjaimmal hátra fésülöm, de hasztalan. Hajgumi meg persze nincs nálam, mert miért is lenne. Hátrasimítom tincseimet, majd szabad kezemmel fogom le, hogy ne keljenek önálló életre ismét. A bejárat felé pillantok, hogy szemügyre vegyem a sort, ami immár el is fogyott. Viszont éppen ekkor jelenik meg az ajtóban a lánycsapat. Kíváncsian tekintgetnek körbe, míg végül megtaláljak, amit vagyis inkább akit keresnek. A stipistoppolós csaj elindul felénk igen nagy vehemenciával, szemében pedig elszántság csillog. A póthajával és a kis rózsaszín ruhácskájában számomra igen taszító látványt nyújt. Nem szeretem az ilyen cicababákat, így egy spontán ötlettől vezérelve jutok arra az elhatározásra, hogy megmentem az előttem álló srácot, akinek egyébként még a nevét se tudom. Közel lépek hozzá, szabad kezemet gyengéden tarkójához csúsztatom, majd lábujjhegyre állva adok egy csókot neki.
- Szívesen! – ereszkedek vissza, majd a lány felé pillantok. Megtorpant és teljesen megrökönyödve áll a semmi közepén. A háttérben a többiek szintén bugyuta arcot vágva néznek ránk. Elnevetem magam őket látva. – Ja és kössz! – emelem fel kissé az italt, majd a bejárat felé veszem az irányt. - Te nem jössz be? Láttam, hogy nincs éppen meleged. - fordulok még vissza néhány lépés megtétele után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egy hatalmas kő esik le szívemről, mikor közli, én is hiányoztam neki. Életünk első találkozása egy elfuserált randi volt, de valahogy mégis megvolt az összhang. Ebből végül barátság alakult ki, Nico pedig azok közé az emberek közé tartozik, akikben feltétel nélkül megbízok. Szinten minden tud a szar gyerekkoromról, a családi drámáinkról, az félrecsúszott kapcsolataimról. Annyira közelinek éreztem, hogy mikor megszakadt a kapcsolat köztünk, bennem is kicsit megszakadt valami. Összeszedtem magam, de sokszor eszembe jutott. Kellemetlen, mikor rájössz, mennyire hiányzik valaki, mennyire szeretnél vele lenni, pedig tudod, hogy erre most esély sincs.
Nem válaszolok neki, csak egy megkönnyebbül sóhaj tör fel belőlem. Közelebb lépek hozzá, majd átkarolom a nyakát. Jó szorosan magamhoz húzom, arcomat vállába fúrom és mélyen beszívom az illatát. Innen motyogom neki, hogy…
- Én is! Úgy örülök, hogy meg tudsz bocsájtani! Őszintén, tényleg nagyon sajnálom! –
Még mielőtt elengedném őt és eltávolodnék tőle egy gyengéd puszit nyomok a nyakára. Aztán leesik, hogy ezt lehet nem kellett volna, mivel a nyakra nem adunk csak úgy puszikat. A legtöbbeknél az egy igen meredek erogén zóna. Hupsz! Egy mély sóhaj tör fel belőlem, majd a pult mögé sétálok.
- Nos. - kezdek bele, miközben elkezdem összesöpörni a szilánkokat. - Azt hiszem már rendben vagyok. Itt dolgozom egy ideje, bérlek egy szobát a faluban, ha éppen ráérek, akkor pedig motorozgatok valamerre. Nem olyan rég volt egy igen komoly balesetem, de már jól vagyok. Apával nagyjából rendeződött a viszonyunk. Otthagytam a sulit és most élem a felnőttek életét. - játszi könnyedséggel mesélem neki, mintha ez egy tök hétköznapi sztori lenne. Számomra már az, de hónapokkal ezelőtt valószínűleg nem így vázoltam volna.
- Na és veled mi a helyzet? Mizu a barátnőddel? - nézek rá mosolyogva, majd oldalasan felülök vele szemben a pultra és iszok egy kortyot a colamból. Természetesen a pletykákból én sem maradtam ki, így hallottam róla ezt-azt.  Most kitálalhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kérdésére, miszerint, hogy beszélek a főnökömmel, csak megvonom a vállaim, majd egy Hmm is elhangzik közben. Mivel nevet, így nyilván nem sértettem vérig, szóval nincs semmi probléma. Na meg ha ennyitől megsértődne, akkor úgy kellene neki. Annyira közelinek még nem nevezném az ismeretségünket, de úgy érzem ismerem a határait, hogy meddig lehet elmenni vele. A kérdésemre adott válaszán felhorkanok.
- Na persze… – válaszolok neki, mivel nagyon is tisztában vagyok vele, hogy többen is jelentkeztünk akkor a meghirdetett állásra. Pedig most tényleg csak a valóságra lettem volna kíváncsi. Jó lenne tudni, hogy mit látott bennem, hogy miért pont én. Nem várom, hogy fényezzen, nyilván nem kell, de azért jó lenne tisztában lenni vele. Azonban Nikot elnézve, ezt sose fogom megtudni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. A mosolyra mosollyal válaszolok, mikor megérintem a mellettem ülőt. Tudom, hogy nem fog félre lépni, tudom, hogy szereti a párját, de abban is biztos vagyok, hogy eljátszott már a gondolattal, hogy mi lenne ha… Az eddigi viselkedése erre enged következtetni, azonban ma mintha kissé távolságtartóbb lenne, mintha kissé elzárkózna tőlem. Nem kell dicsérnie, se semmi ilyesmi, de azért ennél kicsit jobban is megerőltethette volna magát. Jobban törölgetek, mint Anna… Cöh! Hát kapja be!
- Kössz! – - reagálok közömbösen, majd a korty sör után újra megtámaszkodom hátam mögött. A perc töredéke alatt sikerült felhúznom magam, ami nagy valószínűséggel ki is ül arcomra. Sajnos egy nyitott könyv vagyok. Egy újabb, de immár igen nagy kortyot iszok a sörből, majd amíg Niko a vízzel van elfoglalva én egy kis fém flaskát húzok elő a táskámból. Egy nagyot kortyolok belőle, azzal a reménnyel, hogy ez majd lelazít. Kissé befeszültem. Hallom, hogy Niko hozzám szól, rá is pillantok, majd meghúzom a sört. A hideg végigfut rajtam és kissé meg is rázkódom, arcomon egy grimasz is végigfut. A pálinka valamiért mindig ezt váltja ki belőlem.
- Csak utánad… – oldalra biccentett fejjel nézek Nikora, majd a vízre. Nem normális, ha beleugrok, még marha hideg hozzá. Nyáron szó nélkül vetkőznék és ugranék, na de most… Őszintén megmondom, hogy nem vonz. Mondjuk az biztos, hogy kissé lehűtene és talán utána nyugodtabb lennék. Most még a hülye is észreveheti, hogy valami nem stimmel.
- Miért vagy ma ilyen genyó velem? – csúszik ki végül a számon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Érzem, ahogy magához húz és ettől egy jól eső bizsergés fut végig egész testemen. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős érzéseket és reakciót fog kiváltani belőlem, ha újra találkozunk és úgymond békét kötünk. Már nem haragszik és ez elmondhatatlanul jól esik számomra, pedig én tuti nem bocsájtottam volna meg magamnak. Igaz csak poénkodni szerettem volna, viccesen elütni a dolgot, de sajnos nem úgy sült el, és hosszas eltávolodás lett a vége. De lehet tudat alatt direkt csináltam amit, mivel megijedtem a saját érzéseimtől. Azóta is utálom magam miatta…. Nem tudtam mit kezdeni magamban azzal, hogy esetleg többet érzek iránta szimpla barátságnál. Na de az már a múlt és teljesen felesleges rágódni rajta. Mikor elmesélem nagy vonalakban, hogy mi történt velem, két dolog ragadja meg a fantáziáját. Egy mosoly kúszik arcomra, és még mielőtt belekezdenék a mesélésbe, felállok és hátat fordítok neki. Felhúzom felsőmet úgy, hogy a hátam és a vállaim látszódjanak. Nem szükséges szemüveget húznia ahhoz, hogy lássa a hegeket. Őszintén szólva nem egy szép látvány, annak ellenére sem, hogy már beforrtak, viszont a tetoválásokat így kissé elcsúfította. A srác, aki készítette őket jelezte, hogy tudja korrigálni a dolgot és lehet minden olyan, mint fénykorában, de én nem szerettem volna. Ez majd mindig emlékeztetni fog a történtekre.
-  Hát motoroztam és rutinból közlekedtem, talán kicsit gyorsabban, mint kellett volna. Egyszer csak egy autó kikanyarodott elém én pedig már nem tudtam megállni és átrepültem felette a motorral. Rosszul estem és a motor is csapódott rajtam az egyik bukfenc közben. Aztán elrepültem jó messzire. Több napig nem tudtam magamról, majd hosszas lábadozás után újjáépítettem magam. - a történet felénél visszahúzom a felsőm és Nico felé fordulok. A pulton megtámaszkodom kezeimmel, s kissé oldalra biccentett fejjel mesélem a sztorimat. - A bal csuklóm azóta se működik rendesen, az is kapott esés közben. De egész jól összetettek a dokik. – megvonom vállam, majd a poharam után nyúlok és iszok egyet.
- Hát azt nem kell bemutatnom neked, hogy mennyire herótom van ettől a varázslósditól. Mindig is rühelltem és ezen senki és semmi nem tudott változtatni. Mivel nem érdekelt, így nem is erőlködtem a tanulással, aminek a gyümölcse az volt, hogy majdnem mindenből bukásra álltam. Közben munkát kaptam és úgy döntöttem elengedem a dolgot. Úgyse fogom soha használni az erőm, illetve már akkor tudtam, hogy a vendéglátás az én területem. Szóval kiléptem. - nemes egyszerűséggel vonom meg vállaim, majd érdeklődöm az ő kis dolgai felől. Természetesen az akkori érzéseim most mind előbukkantak valahonnan jó mélyről, ahol eddig voltak, így egyértelműen a családi állapota az első, amit tudni szeretnék. Igazából tisztában vagyok vele, hogy ez egy kurvára egyoldalú dolog, ő sosem fog rám úgy tekinteni, de ezzel nincs is semmi baj. Már beletörődtem és elfogadtam azt hiszem, bár a fejemet nem tenném rá…
- Nagyon sajnálom… –arcomon együttérzés látszik, s a pulton átnyúlva simítom végig karját. - Meg tudod ezt neki bocsájtani? Újra tudod kezdeni vele? Váltott ki belőled olyan érzelmeket, bizsergést, pillangókat, hogy megérje küzdeni érte? - kérdem tőle, de közben tenni-venni kezdek a pult mögött. Előveszem a legjobb whiskyt a pult alól és két poharat is Nico elé helyezek. Töltök 4-4 centet, majd az egyik poharat közvetlen elé rakom, a másikat elveszem. - Búfelejtő! A vendégem vagy! - emelem meg kissé a poharat, majd iszom egy kortyot.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Szúrós tekintettel nézek Nikora, mikor közli velem, hogy beszari. Ezzel határozottan nem értek egyet, mivel ezzel a jelzővel nem lehet illetni engem. Sok mindent lehet rám mondani, de azt nem hogy beszari. Ennek ellenére felelőtlen és meggondolatlan sem vagyok, így nem fog tudni rávenni a tóba ugrásra. Látom, hogy figyelmét a másik oldalon lévő eseményekre fókuszálja, ami még jobban felbosszant, azonban a tetőpont mikor rákérdez arra, hogy menstruálok-e. Felhorkanok, majd dühös tekintettel pillantok rá, melyre már sokszor mondták, hogy ölni tudnék vele.
- Kapd be ismét! – reagálom, majd felállok a stégről és sétálni kezdek a szárazföld irányába. Természetesen eszem ágában nincs elmenni, így vissza is fordulok, majd leguggolok Niko mellé.
- Nem a mit, hanem a hogyan… - válaszolom, majd újra felállok és a stégen lévő egyetlen kavicsba rúgok, ami halkan a vízbe pottyan. Figyelem ahogy kisebb körök alakulnak ki és nőnek egyre nagyobbra ott, ahol a vízbe esett. Egy mély sóhaj tör fel belőlem, az utolsó mondatát hallva. Mindkét kezemmel hátrasimítom hajam, majd kezem megállapodik tarkómon. Fejemet az ég felé emelem és hagyok némi időt a válaszom előtt. Nem szeretném kihúzni a gyufát, nem szeretnék átlépni egy határt, mivel a munkám függ tőle. Szükségem van erre az állásra, különben lehúzhatom magam a WC-n.
- Kiborít ez az egész dolog, ami kettőnk között húzódik már a kezdetek óta. - mondom, de továbbra sem nézek rá. - Nem tudom ezt kezelni bármennyire is szeretném. - Niko felé fordulok, majd a lábai felett átlépve ülök le combjára,vagyis inkább térdére. Nem szeretnék bemászni a már túl intim szférájába. - Tudom, hogy rohadtul nem lesz köztünk semmi, és ez áh… - - nem tudom értelmesen elmagyarázni, hogy mi van bennem, mivel én sem értem. Nem táplálok iránta gyengéd érzelmeket, nincs se pillangó, se gyomorgörcs, se semmi. Szimplán rohadtul úgy érem, hogy működik a kémia. Arról meg már szót se merek ejteni, hogy ez mennyire jól működne valószínűleg máshol, más körülmények között. Rácsapok combjára,majd megtámaszkodva rajta felállok, végül visszakuporodok az előbbi helyemre. Iszok egy kortyot, majd lefekszem és oldalra fordított fejjel figyelem a mellettem ülő férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Niko kérdését hallva egy mély sóhaj tör fel belőlem. Igazából teljesen jogos, és nem tudok rá válaszolni. Őszintén szólva én sem tudom, hogy mit szeretnék ezzel az egésszel. Vagyis tudom, de mégsem tudom, vagyis tudom mit szeretnék, de azt nem szabad. Jaj Istenem, hogy nekem miért ennyire bonyolult az életem?!
- Tudom. Tisztában vagyok vele, de ez engem kiborít. - megvonom vállam, s mikor közli, hogy nincs szüksége drámára, csak felnevetek. Az életünk, legalábbis az enyém, drámák sorozata, ami sokszor egy szappanoperába illene.
- Hajrá! - közlöm vele, mikor ő azt dobja fel, hogy jobb ha távozik. Aztán bekattan valami és felülök, majd a táskába kezdem pakolni a cuccaim. - Tudod mit, nekem azt hiszem elég volt itt kint, szóval te maradj csak. Majd bent találkozunk. - mondom neki, és nem kell túl okosnak lennie ahhoz, hogy rájöjjön, kicsit megsértődtem. Felállok, majd a táskámat hátamra dobva indulok el a part felé. Még mielőtt túl messzire érnék megfordulok, majd Nikora nézek, remélve, hogy elcsípem a pillantását.
- Bocsánat! - mondom őszintén,majd egy bocsánatkérő mosolyt is megejtek irányába. Szépen komótosan hazasétálok, majd menet közben komolyan megrágom a történteket. Tudom, hogy egy túl nehéz eset vagyok, mindent túlbonyolítok, de sajna én már csak ilyen elcseszett vagyok.