36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szendrey Adél összes hozzászólása (118 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 12:35 Ugrás a poszthoz



Folyamatosan meglep ez a gyerek. A mondatai hallatán újra elcsodálkozom, és nem teljesen sikerül feldolgozni az infót. Oké, nem egy egyszerű eset a gyerek, na de ennyire. Viszont ezek hallatán eléggé meg vagyok lőve. Most erre mit is kellene reagálnom? Csepegteti az infókat, de nem erre számítottam, így megint bután állok a  dolog előtt. Először, csak egy „Hmm..” hagyja el ajkaimat. Majd visszaveszem tőle az üveget és újra meghúzom. Arcomra grimasz ül az alkoholtól, de ennek ellenére leküldök még egy kortyot, majd visszaadom neki. Ehhez attól tartok kelleni fog, amellett pedig eléggé megizzadtam most pedig itt állok a hidegben. Ebből csúnya megfázás lesz, szóval ennek megelőzése érdekében küldöm lefelé az italt.
- Mit tett az a szerencsétlen? – nem nagyon számítok válaszra, de hátha.

Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 13:02 Ugrás a poszthoz



Felnevezek Denis szavait hallva, nem kínomban, hanem csak úgy kiszalad.
- Ba** meg! Attól meg meg***hattál még ne hidd magad annyira fontosnak. Magasról szarok rá, hogy mi történt néhány napja. Csak szimplán próbálok jó fej lenni veled, mert úgy látom szükséged van rá! …Paraszt! – utolsó szavamat már halkabban mondom, mint az az előttieket. Ellököm magam a fától, úgyis annyira azt akarta, hogy elmenjek, akkor gratulálok! Elérte a foglalkoztatás a célját. Azonban mikor lépnék el tőle, megpróbál feltápászkodni. Nem úgy fest, mintha annyira stabil lenne, és egyszerűen nem tudom otthagyni. Olyan védtelennek tűnik annak ellenére is, hogy egy bunkó.
A k*** életbe! – közlöm – leginkább magammal, majd megfogom a felsőjénél fogva és húzni kezdem felfelé.
 

Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 14:00 Ugrás a poszthoz



A segítségemmel végül talpra állt és ekkor láttam meg, hogy a gyerek egy élő vér. Hátrálok néhány lépést, de annyira nem megyek messze tőle.
- Mi a fa**t műveltél?! – suttogom, mert nem kellene felkelteni mások figyelmét most. Nyelek egy nagyot és körbe tekintek. Szerencsére csak távol sétál egy férfi, aki nem néz erre, csak célirányosan megy. Elképzelésem sincs, hogy mivel lehetne eltakarni azt a véres foltot a felsőjén, vagyis igazából a pólós vért. Meg fog fázni ő is, szóval majd együtt szenvedünk. Erre innom kell. Újra elveszem tőle az üveget, meghúzom, majd a kezébe nyomom, mire ő újra kortyol egyet. A talajt bámulja, majd a semmiből egyszer csak magához ránt. Úgy szorítja a karomat, hogy az kissé már fáj is, de szerencsére a fájdalmat nagyon jól viselem. Mond valamit, de csak nagyjából értem mivel motyog. Egyszer csak elenged, eltaszít magától. Ez az a pillanat, mikor úgy döntök, hogy eleget ivott. Elveszem az üveget, ráhúzok egyet, majd teljes erőmből dobom el amerre üres a terep.
- Ennyi elég volt! Most pedig mindent tudni akarok! – közlöm határozottan, majd oda lépek elé, megemelem fejét az állánál, és tekintetemet az övébe fúrom.

Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 14:34 Ugrás a poszthoz



Rám néz és látom, hogy potyognak a könnyei. Na ez az a dolog, amivel egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Mindegy, hogy lány vagy fiú sír, egyszerűen lefagyok tőle. Mit kellene ilyenkor mondani vagy tenni? Nem tudom. Aztán ellép tőlem.  „Nem kell tudnod semmit”, majd egy perc múlta úgy dalolt a kismadár, mintha kést fogtam volna a torkához. Nem értem. Folyamatosan üti a saját szavait, de mégis valami jól eső érzés fog el, hogy ezeket elmeséli. Nem tudom, hogy ennek a megnyerő személyiségem az oka, vagy az, alkohol, vagy az, hogy széttettem neki a lábaim. Igazából mindegy is. Hallgatom, hogy mit mond, de nem szólok közbe, nem megyek közelebb. Bugyután nézek rá, majd egyszer csak elhallgat, mire fel a számon kicsúszik egy „Hú!”. Némi hatásszünet következi, majd közelebb lépkedek hozzá, miközben közlöm vele, hogy, „Hát jó szar napod van úgy érzem.”. Hát igen, sajnos ennyire megy ez az empátia dolog, meg a mikor mit is kellene reagálni. Elé lépek, majd a pulcsim ujját lejjebb húzva törölgetem le a fiú arcáról a könnyeket.
- Démonok? – teszem fel a kérdést, mert ezt nem teljesen értem. – Egyébként nyugi. Cath biztos helyre fog jönni. Ezek a gyógyító akárkik nagyjából csodákra képesek. Meg fogják gyógyítani a barátnődet. – újabb könnyek szökne Denis szemeibe, amiket én újra megpróbálok letörölni a pulcsimmal.
- Hagyd már abba a bőgést! Milyen puhap*** vagy már! – szólok rá keményen. Férfi létére itt sír nekem… Hihetetlen!

Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 15:04 Ugrás a poszthoz



Újra előtör belőle az állati én, elkapja karomat és szorítja. Tudom, hogy ez holnap picit látszani fog.
- Mert? Mi lesz ha mégis? Megütsz? Ezek szerint képes vagy rá. De nem te lennél az első! Hozzá vagyok már szokva… - közlöm dühösen, majd mikor elenged lökök egyet rajta. Mivel eléggé instabil, így esélyes, hogy kissé hátra is fog tántorodni. Ellépek tőle pár lépést, majd összefonom karjaimat a mellkasom előtt. Fázom. Érzem, ahogy a fogaimat is kocogtatni kezdem, de most ez sem érdekel.
- Nem hagylak itt. – flegma arcot vágok és megvonom a vállaim. – Szépen együtt visszamegyünk az iskolába. Te azt a pólót szépen felgyújtod, majd lezuhanyozol. De ezek előtt, mesélj már egy kicsit nekem a „démonjaidról”. – az utolsó szónál kezemmel idézőjelet mutatok, majd kellő távolságból várom, hogy újra dalolni kezdjen a madárka.
 

Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 15:21 Ugrás a poszthoz



Keményen odavágnak a szavai. Torkom összeszorul,de azzal próbálom lenyugtatni magam, hogy nem tudja mit beszél. Ez nem az a Denis, akit nem olyan régen megismertem. Tudom, hogy nem gondolja komolyan amiket mond, hanem ezzel védi magát. Pontosan olyan, mint én. Lehet emiatt vagyok ilyen vele, mert kicsit magamat látom a fiúban? Lehet. De ez most nem az a szituáció, ahol hosszasan ezen kell elmerengnem.
- Dögölj meg! – közlöm vele komoly, rezzenéstelen arccal, azonban szemeimben látható a szomorúság. De ez őt most valószínűleg teljesen hidegen fogja hagyni, sőt mi több, észre se fogja venni.
- Azt ugyan már hova mész? Világgá? Hmm.. igazán felnőtt férfihoz illő viselkedés. Menekülsz… Várj kitalálom, a démonjaid elől? – bunkó és lekezelő vagyok vele. Nem tudom miért gondolom azt, hogy majd ezzel a hozzáállással el fogom érni, hogy észhez térjen. De sajnos én nem az a lány vagyok, aki majd most kedves és bájos lesz vele, majd megölelgeti és megpuszilgatja. Arra ott az anyja, meg a barátnője.
- Az, hogy alaposan megruháztad a nődet, az még nem gyilkosság. – szemforgatás és fejcsóválás társul a mondathoz. – A pánikbetegséggel simán együtt lehet élni… a másikról nem tudok nyilatkozni, de gondolom azzal is. Az elmúlt két találkozásunk alkalmával egész normális voltál, a magad módján. – kicsit visszaveszek a stílusomból és lágyabbra veszem azt, hátha…
 

Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 15:50 Ugrás a poszthoz



Kezdem érezni, hogy ez egy lehetetlen küldetés. Nem is értem, hogy mit erőlködöm?! Semmi közöm nincs a sráchoz, se az életéhez, ahhoz meg pláne semmi, hogy mit kezd vele. Válaszára csak megvonom vállam. Beteg. Ezt szó szerint értem, és én túl kevés vagyok ahhoz, hogy hatni tudjak rá. Következő mondatán elmosolyodom, ezt már leginkább kínomban teszem. Nem szólalok meg, csak nézem mit csinál. Itt már minden erőlködés felesleges. Fejébe vett valamit és azt véghez is fogja vinni. Elsétál tőlem. Utána megyek lassan, megállok mellette, majd egyik kezemmel gyengéden megfogva arcát kicsit közelebb húzom magamhoz. Adok neki egy puszit az arcára. Szememből szomorúság sugárzik. Elveszve érzem magam, mert szinte magamból kikelve próbáltam tenni érte valamit, de nem ment. Egy újabb kudarc, immár a sokadik az életemben. Még egyszer ránézek és ha lehet, akkor megpróbálom elcsípni és megragadni a tekintetét. Nem tudom mire várok, de leginkább valami csodára.
 

Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 2. 15:52
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 16:04 Ugrás a poszthoz



Hangneme és stílusa cseppet sem kedves, de pláne nem bájos. Egy nagy tirpák a drága. Leadtam arról, hogy én majd most megmentem. Anyát se sikerült, apát se, akkor miért pont egy idegennel sikerülne, aki elvette a szüzességem? Attól mert bent járt a bugyimba még nem kerültünk közel egymáshoz, csodálom, hogy a nevemet tudja. Őszintén semmit nem tudok róla, mint ahogy ő sem rólam. Vagyis én már többet tudok, sőt majdnem a legfontosabb dolgokat tudom róla talán. Válaszként csak megvonom vállaim, és egy kisebb hatásszünet után szólalok meg.
- Nem tudom. – hangom keserű – Gyere vissza velem. Maradj ott. Ne menj el. Szükségem lenne rád. – sorolom halkan, az utolsó dolgot pedig szinte alig hallhatóan mondom. Igen, úgy érzem, hogy szükségem van egy ilyen elcseszett figurára az életembe, aki sokban hasonlít rám.

Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 16:19 Ugrás a poszthoz



Válaszán nem lepődök meg. Annyira nem is hat meg. Én tiszta lapokkal játszottam, ahogy ő is. Újabb vállvonogatás, majd egy állat jelenik meg a semmiből. Csodálkozva nézem a jelenetet, de hangosan felnevetek, mikor Denis közli az állattal, hogy Királynőm. Ez mos komoly? Igyekszem elharapni a nevetésem, de ez nem olyan könnyű. Tényleg lökött a gyerek. Nem, én ezzel már nem tudok mit kezdeni. Ez már sok. Tekintetem ingázik Denis és a madara között. Hallom, hogy közli, elmennek. Végül is lehet jobb lesz neki kicsit távol innen, de remélem, hogy vigyázni fog magára.
- Nos, akkor mivel nincs rám szükséged, mint kifejtetted az előbb...Viszlát! - Hátat fordítok neki és elindulok vissza a suli felé, de menet közben még közlöm, hogy – Vigyázz magadra!

Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 2. 16:21
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 2. 19:03 Ugrás a poszthoz

Halihó! Jár errefelé valaki?  Cheesy
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 3. 18:27 Ugrás a poszthoz



A megbeszéltek alapján, mivel kíváncsi voltam a folytatásra, megjelentem a megbeszélt helyen a megbeszélt időben. Újra edzőruha feszült rajtam, azonban hajam most a copf helyett csak félig volt összetűzve, épp csak annyira, hogy ne lógjon a szemeimbe. Kíváncsi volt arra az oktatásra, vagy edzésre melyet a tanár úr ajánlott fel. Végül is károm nem származhat belőle, bár kicsit félek tőle, hogy ismét meg akarja majd váltani a világot és engem. Úgy festett múltkor is, hogy nem igazán érti, nem érdekes a varázsvilág, se a varázslatok, se semmi. Vagyis úgy a pontos, hogy csak nagyon kevés dolog.
Módfelett, magamhoz képest már túlzottan is boldog voltam. Fülig ért a szám, ha csak arra gondoltam, hogy animágus tanonc lettem. Sikerült! Olyan büszke vagyok magamra, hogy elmondani nem tudom. Igazából az első nagyobb sikerélmény az életemben, most pedig megöl az izgalom, mégis milyen formát fogok ölteni, ha átalakulok. Mióta kiderült a dolog, azóta ezen agyalok és kattogok. Mi szeretnék lenni? Hát, nem tudom. Minden állatot imádok, de ha választani kellene, akkor valami különlegesebb. Mire látok esélyt? Valami macskafélére. Miért? Mert a kedvenceim, és mert ott van nekem Hamu is, így kézenfekvőnek tűnik. Mi illene hozzám? Na erről fogalmam sincs. Egy éjszakát a könyvtárban töltöttem és olvasgattam, mivel minden ehhez kapcsolódó tudást magamba szeretnék szippantani.
Mivel a tanerő még nem volt sehol, így elkezdtem kicsit bemelegíteni. Megszokás.  Minden mozgás előtt fontos a megfelelő bemelegítés, hogy ne legyen sérülés és húzódás, vagy ilyesmi belőle. Közben azon gondolkodom, hogy miért itt? Miért a kapunál szeretne találkozni. Itt nincs semmi. Vajon azért?
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 3. 19:42 Ugrás a poszthoz



Mint egy kisgyerek futkosok végig az iskolán Álmost keresve. Az elmúlt időszakban egész jóban lettünk, furcsa egy kicsit a stílusa meg a személyisége, de meg lehet szokni. Én is elég gázos tudok lenni, így legalább ketten vagyunk hibásak. Ez pedig azért jó, mert egész jól megértjük egymást. Végigvágtatok azokon a helyeken, ahol tudomásom szerint lehet, amerre járni szokott. De nincs sehol, így kérdezősködni kezdek, hogy nem-e látta valaki. Mikor már a második ember mondja, hogy egy kutyával távozott, akkor megvan a következő célpont, mely felé futva indulok el. Kocogok és hamar oda is érek a rétre, amelynek szélénél meg is látom a fiút.
- Sikerült! – kiabálom neki már messziről, majd még jobban nekilódulok és ráhuppanok a már úgyis földön lévő fiú hátára. Ismét a kemény páncél lehull és előbukik belőlem a gyermeteg énem. Ennek oka pedig az, hogy animágus tanonc lettem. Nem tudom, hogy említettem-e álmosnak vagy nem, de ha nem akkor majd most megtudja. Mivel az egyik hozzám legközelebb álló illetőről beszélünk, így úgy emlékszem, hogy említettem neki. Lemászok róla, majd a kutya köti le a figyelmemet.
- Szia te kis szépség! – közlöm vele, majd a buksiját kezdem vakargatni. Letérdelek a kutya elé és teljesen elvarázsol az eb. Simogatom, puszilgatom, meg is feledkezve a fiúról. Aztán kapcsolok.
- Figyi, szerinted honnan fogok tudni szerezni mandragóra levelet? Te tudsz nekem szerezni? – nagy szemekkel pislogok immár a fiúra. Túl sok kedvességre nem számítok tőle, de tudom, hogy a lelke mélyén jó gyerek.

Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 15:16
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 3. 19:54 Ugrás a poszthoz



Olyan érzelmek kavarognak benne, melyeket már nagyon régen nem éreztem. Vagyis úgy a pontos, hogy van köztük olyan, melyről azt hittem, hogy eltűnt valahol. Az idegesség sajnos jól ismert  érzés,  mint ahogy a lila foltok okozta kelletlenség is. Nem tudok mit kezdeni magammal. Őszintén szólva néha eszembe jut Denis, az, hogy lelépett, nem tudtam megállítani, ami pedig egy újabb kudarc számomra. Utálom a kudarcot és azt az érzést ami vele jár. Dühös vagyok magamra és Denisre is. Mivel a szobánkban kész csaj buli jött össze, amire én nem voltam vevő, így valami nyugis helyet mentem keresni. Megyek amerre a lábam visz, benyitok mindenhova, de sehol sincs üres hely. Káromkodom magamban, majd benyitok a társalgóba. Úgy fest, hogy üres a szoba, így bemegyek és becsukom magam mögött az ajtót. Beljebb lépkedek és ekkor veszem észre, hogy valaki mégis van idebent. Méregetem egy kicsit. Ismerősnek tűnik, majd össze is rakom a képet.
- Szia hó gömbös lány! Hát beléd meg mi ütött? – lépek közelebb hozzá. Van lelkem, bármennyire is hihetetlen, valamint nagyon nehezen viselem a síró embereket. Ő márpedig eléggé egyértelmű, hogy nem túl boldog. Látom, ahogy remeg a sírás miatt, hiába temette fejét egy párnába.
- Mi van az emberekkel, hogy mostanában mindenki sír? Denis, most ő… Hócipőm… - aztán kapcsolok, hogy ezeket, mind hangosan mondtam ki. Nekiállhatnék mentegetőzni, de akkor lehet még rosszabbul jönnék ki belőle, na meg az nem az én pályám. Leülök a leányzó mellé, majd elveszem tőle a párnát.
- Na mesélj… Ki bántott? - arcomra erőltetek egy mosolyt, majd nagy szemekkel pislogok rá.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 06:58 Ugrás a poszthoz




Nem kell sokáig várnom, mivel a tanerő is hamarosan megérkezik. Régi házához hűen, annak melegítőjében sétál oda hozzám. Az első mondata után tisztában vagyok vele, hogy vissza kellene köszönni, de a szia helyett, annyi bukik ki belőlem, hogy „Pfff…”. Továbbra se értem, hogy ő miért hiszi azt, hogy pontlevonással nálam bármit is el lehet érni. Megcsóválom kissé fejem, mikor a gondolatmenetem végéhez érek. Egyébként pedig úgyis nagyon rosszul állunk, az a néhány mínusz pont pedig nem oszt nem szoroz. A következő mondatán egy huncut mosoly kúszik arcomra. Hát egye fene, ha ennyire szeretné… Szembe vele kezdek el nyújtani még egy picit, így pedig a fejem tetején kívül semmit nem lát. Nyújtás közben végig mosolygok, de nem tudnám behatárolni, hogy ez most éppen melyik fajta mosolyom. Mert akad pár… Mikor befejeztem a bemelegítésem felegyenesedek, még egyszer megnyújtózom az ég felé, mert jól esik, majd oldalra biccentett fejjel hallgatom, mit is mond a tanár „úr”. Csak mondja, és mondja, és pakol, dobál, magyaráz. Összefonom mellkasom előtt karjaimat és teljesen lesújtott arckifejezéssel nézek rá. Hát őszintén szólva nem erre számítottam. Az pedig végképp nem tetszik, hogy holmi labdák elől kell menekülnöm. Örülök neki, hogy itt legalább nem bántalmaz nagyjából senki, szóval köszönöm, de ebből nem kérek. Még így is lila vagyok itt ott, ami egyrészt köszönhető apám karácsony utáni produkciójának, másrészt pedig Denis démonjainak vagy minek. A felém dobott öltözéket elkapom, de nem húzom fel, csak fogom a kezemben. Eszem ágában sincs felhúzni.  A pálcás mondatán egy kissé keserű nevetés tör ki belőlem.
- Te most szórakozol velem ugye? – kérdem eléggé bosszús és bunkó hangnemben.
- Egy: nem fogok ilyen vackokban rohangálni, mint egy idióta. – a mondat végén visszadobom neki a védőfelszerelést.
- Kettő: a kis játékszereid márpedig nem fognak repkedni utánam, azt hiszem nincs szükségem lila foltokra. – mondat közben közelebb araszolok a tanerőhöz, teljesen közel lépek hozzá, vagyis inkább mellé. Kezemet a vállára teszem, közel hajolok a füléhez és már-már duruzsoló hangon, halkan közlöm vele a harmadik pontot.
- Szerinted ebben a ruhába mégis hova tudtam volna eltenni egy pálcát? – felvonom egy pillanatra szemöldököm, majd ellépek tőle. – Szóval vonogass annyi pontot, amennyit csak akarsz, de én ezt nem csinálom. – közömbös és komoly arccal válaszolok neki. Arról pedig nem kell tudnia, hogy okkal nem kviddicsezek, leginkább ezek miatt a repkedő szörnyetegek miatt. Szinte biztos lenne egy jó kis pánikroham.

Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 08:54
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 14:53 Ugrás a poszthoz



A hét egyik legjobb része, mikor péntek délután van. Vége a módfelett izgalmas tanításnak, végre szabadok vagyunk. A legjobb pedig a szombat, amikor egész nap azt tehetünk, amit csak akarunk. Mióta kiderült, hogy animágus tanonc lettem, egyszerűen olyan vagyok, mint akit kicseréltek. Sokat mosolygom, mely nem jellemző rám, boldognak tűnök, pedig általában szomorkás a kinézetem. Az utolsó órám után az irányt azonnal a falu felé vettem. Muszáj lesz mandragóra levelet szereznem valahonnan. Álmost is már zaklattam vele,  de nem bírok várni, nekem most azonnal kell! Már tartogatni akarom, hogy minél előbb eljuthassak a nagy pillanatig. A faluba érve céltalanul kezdek el kóvályogni jobbra és balra. Őszintén szóval elképzelésem sincs, hogy mégis merre kellene indulnom, szóval segítséget kellene kérnem. A hozzám legközelebbi egyént már ki is néztem magamnak, akihez célirányosan oda is battyogok.
- Szia! Egészen véletlenül nem tudod, hogy merre találhatok olyan üzletet, ahol lehet mandragóra levelet szerezni? – kérdő szemekkel pillantok rá, majd még egy mosolyt is megeresztek a férfi felé. Nem szoktam mosolyogni. Nem vagyok szép olyankor, de most ettől is el tudok tekinteni.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 15:08 Ugrás a poszthoz



Kacér mosoly kúszik arcomra, mikor a tanerő a derekamnál fogva magához húz.
- Már megtettem... De úgy látom még tetszik is. Ne add itt a kemény tanár bácsit. - közlöm vele halkan, majd beletúrok hajába, végül pedig kezemet visszaengedem testem mellé. A büntetésre, csak kérdően megvonom párszor szemöldökömet, de hamar fény derül az igazságra.Felnevetek a hallottakon. Vicces... Meg akar húzni, de titokban, azért előtte hülyét akar csinálni belőlem. Na ezt már azért nem engedhetem. Többre tartom magam annál, hogy így viselkedjen. Ezzel egy picit még jobban fel is húz.
- Valóban? - kérdem egy kissé flegmán. Visszalépek elé, belemarkolok pulóverébe, odahúzom magamhoz majd megcsókolom. A csók rövid, de annál szenvedélyesebb, mely után kissé ellököm magam tőle.
- Sokkal izgalmasabb a dolog, ha nem titokban történik. Ennél többet néztem ki belőled. - közlöm halkan, megvonom a vállam és mellé még valami grimaszféle is végigsuhan arcomon. Valóban nem erre számítottam tőle. Mindig arról pletykálnak, hogy mekkora nőcsábász, hogy nagyjából csak azt nem du**a meg, aki rohan a vonathoz. Akarok egyébként én lenni a következő? Nem tudom, de arra biztos, hogy jó lenne, hogy egy újabb pontot kihúzhassak a listámról. Hátat fordítok neki az utolsó mondata után, majd elindulok.
- Nem húzom fel azt a szart, futni se fogok, de az erdő szélén megvárlak... - közlöm vele, de nem fordulok felé, csak célirányosan haladok a megbeszélt hely irányába.
- Remélem megéri... - kiabálok még oda.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 15:15 Ugrás a poszthoz



Látom a férfi vagy inkább fiú szemében, hogy fél pillanatra az se tudja, hogy merre van arccal előre. Ez miatt egy szélesebb mosoly suhan át arcomon. Nagyon el lehetett gondolkodva az élet nagy dolgain. Édes! Egyébként tényleg az, most, hogy így jobban megnézem. Olyan elég kölyök képe van. Cuki! Hirtelen érzem, ahogy arcomat elönti a forróság, ebből kifolyólag pedig nem tudom feldolgozni a hallottakat.
- Ne haragudj, hol? Elkalandoztam picit. - zavartan és kipirult arccal kérdezek vissza. Jesszus! Mi van velem? Zavarba jöttem? Én? Pont én? Valami gáz van velem! Aztán az orrom elé nyom egy zacskónyi fánkot, ettől pedig végem lett. Imádom! Bármilyen mennyiségben el bírom fogyasztani az egyszer tuti.
- Köszönöm! De csak egyet. - nyúlok be a zacskóba, majd mikor kihúzom kezem, egy csokis fánk van benne. Nagyot harapok bele és jóízűen kezdem el enni.
- Ezt hol szerezted? - kérdem teli szájjal. Tudom, nem illik, de na... Néha szabad.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 15:36 Ugrás a poszthoz



Szerencsére az ismeretlen srác jobban tudja forgatni a pálcáját, mint én. Mondjuk ez  nem nehéz, mivel én jelen pillanatban azt se tudom, hogy az enyém merre van.  
- Jól van! – válaszolok vissza neki, arra, hogy vigyázzak. Hát ez se direkt volt, egyébként meg az ő hibája, mivel ő lökött rajtam egyet. Hangomban van némi él, de mivel most eléggé tele a gatyám, így ezen gyorsan túllendülök. A tervemre igent mondott, így nagy erőkkel kezdjük el taszigálni a bútort meg a csónakot. Amiben tudtam segítettem neki, miközben éreztem, hogy szívem a torkomban dobog. A titkos lejáró hallatán kissé értetlenül nézek rá. Mégis mit keresne egy titkos ajtó egy elhagyatottnak tűnő csónakházban? Hova vezetne? Le a tó alá vagy mi? Megcsóválom a fejem, és megpróbálok nem kattogni ezen. Elkönyvelem annak, hogy a srácnak túlzottan is élénk a fantáziája. Nekem eszembe se jutott volna ilyen. Bár ez lehet, hogy az én szegénységi bizonyítványom, végül is ebben a világban bármi megeshet. Utálom is benne elég rendesen. Mondjuk, ha normális lennék, simán csak egy átlagos ember, akkor attól se kéne tartanom, hogy egy csónakházban vagyok egy decemberi vihar közben, egy idegennel, akinek üldözési mániája van, de lehet, hogy tényleg van kint valaki aki őt akarja. A hosszabb gondolatmenetem végére nyelek egy nagyot. Már megint belekeveredtem a jóba úgy érzem. Az ránt vissza a valóságba, hogy a fiú újra megszólal. Először nem dolgozom fel amit mond, még egy kicsit a képzeletemben ragadtam, de utána leesik. Odanézek a terasz felé, ahonnan az előbb bejöttem. Egy ablak az egész.
- Fa**a! – közlöm röviden és tömören. – Ezzel most mégis mit…? – jobbomat kinyújtom az említett dolog irányába és kérdő tekintettel nézek a srácra. De a következő kérdése hallatán felnevetek. Csórikám! Rendesen megsajnáltam, hogy pont velem áldotta meg az ég.
- Hát nem éppen, de ha ismernék is, akkor se lennénk előrébb vele, mivel nincs itt a pálcám. – a többi kérdésre nem válaszolok, mivel jelentéktelennek tartom, hogy megtudja ki fia borja vagyok és hány éves. Sajnos az a jelen helyzetünkön nem sokat változtatna. – Szóval magadra maradtál… - konstatálom és bocsánatkérően nézek rá. Hogy ő ebből mennyit lát a sötétben, azt nem tudom, de bennem ott van az akarat…
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 15:39
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 15:52 Ugrás a poszthoz



Végre felfogom a hallottakat, mire bólintok egyez, ezzel jelezve, hogy az információ feldolgozásra került.
- Köszönöm! - illedelmesen megköszönöm, mert bármennyire is hihetetlen, én ilyet is tudok. Köszi anyu! Lehet sokkal jobb ember lennék, ha ő nem megy el annyira hamar, még gyermek voltam. A gondolattól is összeszorul a torkom. Több éve már, de még mindig nem tudom felfogni, feldolgozni és elfogadni. Mai napig fájdalmas pont az életemben.
- Esetleg meg tudod mutatni, hogy az említett helyeket merre találom? - adom a hülyét, pedig tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy merre keressem a patikát. Mondjuk a gyógyítót már passzolom. Oda tényleg kellene ő is, vagy legalább egy útba igazítás. Természetesen nem ok nélkül adom itt a butát. Aki ki tudja váltani belőlem, hogy elpiruljak, az megér egy misét. Amikor közli, hogy vehetek még csak megrázom a fejem. Lenyelem a falatot, ami a számban van, majd csak utána szólalok meg.
- Köszönöm de nem. A végén még akkora lesz a seggem, mint egy ház. - újabb mosolyt eresztek meg. Majd bekapom az utolsó falatot is. - Viszont egy jó teát meginnék. -
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 16:11 Ugrás a poszthoz



Igen, ezek azok a dolgok, melyekkel nem tudok mit kezdeni. Sajnálom, együtt érzek, tudom, hogy rossz, de képtelen vagyom normális ember módjára együtt érezni. Sajnos én már csak ilyen elcse***tt vagyok. Egy ideig csak csendben hallgatok és próbálom kitalálni, hogy mit is kellene most mondanom vagy tennem. Megölelgetni nem fogom, se megsimogatni vagy egyéb ilyen cselekményt elkövetni ellene. Egy teljesen idegen lányról beszélünk, de még a közeli ismerőseimet sem szívesen ölelgetem.
- Mi történt vele? – kérdem, mivel jobb nem jut az eszembe. Mivel így hátha okosabb leszek, talán képes leszek valami értelmes reakciót is kifacsarni magamból. Nem tudom, hogy ki a bátyja. Itt vagyok már négy éve, de nem sok mindenkit ismerek. Én inkább megvagyok a magam kis világában, ahova nagyon nehezen engedek be bárkit is. Névről lehet, hogy rémlene, lehet arcot is tudnék kötni hozzá, de még ez sem biztos.
- Figyelj, biztos jól lesz majd, bár amennyire össze vagy itt törve még én sem hiszem el amit mondok. – közlöm vele, és újra megállapítom, hogy nem én vagyok a legjobb vigasztaló. Törökülésbe helyezkedek a kanapén úgy, hogy szembe legyek a leányzóval, akinek nem emlékszem a nevére. Bemutatkozott egyáltalán? Én bemutatkoztam? Fene se emlékszik rá. Úgy ragadt meg, hogy ő a gömbös lány, a kis cuki. Egyébként tényleg nagyon kis cuki feje van, olyan szerethető. Úgy fest a cuki külső olyan belsőt takar, mint amire számítottam is.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 16:25 Ugrás a poszthoz


Besült a tervem, nem vette a lapot, vagy nem akarta. Bármi is, a lényeget leszűrtem belőle. Hidegen  hagyom őt. Egy sóhaj tör fel belőlem. Szám kicsit lejjebb görbül, olyan tőlem megszokottra. Ez van, ezt kell szeretni. Figyelem, vagyis imitálom a figyelmet, mikor a fiú mondja, hogy mi merre hány óra. Ezt is megköszönöm, majd mikor közli, hogy trendi a nagy hátsó, felnevetek.
- Hát én még nem hallottam róla, de biztos... Ennek ellenére én maradnék ennél a picinél. - azt már nem tettem hozzá, hogy pici de formás. Kemény munka van ebben a fenékben, amit nem szeretnék elrontani. Tudom, hogy a néha becsúszó édesség nem fog rontani rajta, de inkább nem eszem, még mielőbb nem tudok leállni. Kövér kislány voltam, mivel evésbe fojtottam bánatom. Nem szeretnék újra olyan lenni. A teára igen mond, így elindulok a legközelebbi hely irányába, ahol teát lehet kapni. Menet közben leveszem kezemről a kesztyűmet, majd a jobbomat nyújtom felé.
- Egyébként Adél vagyok.- mutatkozom be. Ha már teázni tartunk, akkor legalább az alap adatokkal legyünk tisztában.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 16:43 Ugrás a poszthoz


Mikor meghallom, hogy mi a neve a szemeim akkorára nőnek, mint egy bagolynak. Értetlenül pislogok rá sz Arie hallatán, mivel számomra teljesen idegen ez a név. Rendezem vonásaimat, és csodálkozom, hogy nem kezdtem el szakadni a nevetéstől a neve hallatán. Az sokkal inkább Lédás lett volna.
- Én elhiszem neked, de ha nem gond én maradnék a Martinnál. Az valahogy jobban tetszik. - újra értetlenül állok a dolgok előtt, mikor kezet csókol a kézfogás helyett.
- Jesszus! -csúszik ki a számon, mire szabad kezemet gyorsan elé emelem. Zavartan pislogok rá. - Bocsánat, de ehhez nem vagyok hozzászokva. Ha lehetne akkor ezeket a túl elegáns, kissé sznob dolgokat hanyagoljuk. - egy újabb dolog, amivel nem tudok mit kezdeni. Sose mozogtam ilyen körökbe, így idegen számomra az ilyesmi. Besétálok az ajtón, majd mire pislogok kettőt, egy asztalhoz kísérnek minket. Időm se volt válaszolni a fiúnak, szóval megvárom, hogy a pincér távozzon, majd utána szólalok csak meg.
- Hát tudod animágiás cucc... - válaszolok neki. Fogalmam sincs, hogy beszélhetek-e neki ezekről avagy nem. Erről nem lettem felvilágosítva, de muszáj lesz majd megkérdeznem Kedvest. Lesegíti a kabátom, amivel megint nem tudok azonosulni. Egy mély sóhaj tör fel belőlem. Értem én, hogy ő lovag, de én messze állok a úrilánytól. Na mindegy...ezt el kell engednem és el kell fogadnom. Leülök, majd mikor ő is helyet foglal nagyokat pislogok rá.
- Tudsz róla, hogy extra cuki vagy! - csúszik ki számon. Ezt most tényleg kimondtam? Atya ég! Most fogok elsüllyedni.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 16:44
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 17:13 Ugrás a poszthoz



Arra, hogy ne haragudjak, csak megrázom a fejem, ezzel jelezve, hogy semmi baj.
A kijelentésemen nem csak én lettem zavarba, hanem láthatóan ő is. Oké, eléggé nagy szám van, és ami a szívemen az a számon is általában. De azért nem jellemző, hogy egy idegen pasit ilyenekkel bombázok le mindjárt az elején. Na jó, beszélgetünk már csak 10 perce, de az az ismeretségtől nagyon messze áll. Mikor ő tarkójához nyúl én óvatosan beharapom alsó ajkamat. Érzem, ahogy az arcom lángol és ez valószínűleg látszik is. Azonban ezt képes tovább fokozni, mikor megdicséri mosolyom.
- Hazug! - közlöm vele mikor lezárta a mosolygós témát. - Olyankor olyan a fejem, mint egy vadalma. Szóval hazudtál! De kedves tőled, hogy azért próbáltad menteni a helyzetet. - elmosolyodok végül ez előbb lezajlottakon. Értetlenül nézem, mikor elővesz papírt és ceruzát, majd írni kezd, melyet végül a pincérnőnek nyújt át. Először kissé felhúz, hogy itt ülök vele szemben, ő pedig a csajjal levelezget, de mikor meghallom mit mond, elszáll minden düh belőlem. Olyan édes, hogy nekem szeretne segíteni. Én nem vagyok ehhez hozzászokva. Eddig csak taplókkal hozott össze az élet.
- Te tényleg nagyon cuki vagy! Köszönöm! - magamból kikelve felállok, átnyújtózkodom az asztal fölött, majd amennyire tudom megölelem a srácot. Aztán kapcsolok. Fejben lekeverek magamnak egy taslit, majd úgy ülök vissza helyemre, hogy arcom komoly, én pedig zavarban vagyok. Mi van velem?! A pincérnő ezt a jelenetet, ami még cikibb.
- Egy forró gránátalmás teát. Köszönöm! - motyogom, de nem nézek fel.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 17:41 Ugrás a poszthoz


My teacher...
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 10. 20:26
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 18:49 Ugrás a poszthoz



A szitu egyre kínosabb és úgy fest, hogy ő sem tud mit kezdeni egyes dolgokkal. Például az ölelés is ilyen, mivel visszaölel. Valószínűleg ez valami reflexszerű cselekvés volt,de azért jól esett. Napját se tudom, hogy mikor ölelt meg valaki. Pedig az milyen jó is tud lenni néha. Martin is rendelt, majd valami miatt késztetést érzett az iránt, hogy magyarázkodni kezdjen, nem mintha bármi közöm is lenne ahhoz, hogy kivel hogy viselkedik.
- Értem. Nos a mai viselkedésem nem erre enged következtetni, de a zöldeket erősítem. De kérlek, könyörgöm... ne beszélgessünk a varázsló világról, se az iskoláról, mert eret vágok itt helyben. - kicsit kezd tele lenni a púpom, hogy mindenki csak erről tud beszélni, valamit többen meg akarnak változtatni azért, mert én gyűlölöm.
- Te mivel foglalkozol? Hány éves vagy? Van barátnőd? Akarom mondani... Mit érdemes rólad tudni? - kérdem, majd rákönyökölök az asztalra, államat pedig kezeimbe fektetem. Aztán kapcsolok, hogy megint mi csúszott ki a számon. Azok a manók tuti kevertek valamit a kávémba.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 19:13 Ugrás a poszthoz



Felnevetek mikor tiszteleg. Nem gondoltam, hogy ilyen hadnagy vagyok, vagy diktátor, de úgy fest, hogy mégis. Kérdéseimre készségesen válaszol, nem titkolózik, szépen mindent kitálal. Mágiatörténész szónál kicsit elhúzom a számat, hihetetlen, hogy van olyan ember, akinek tényleg ez a végzettsége. Tudnám kommentelni a dolgokat, de nem fogom. Nem vágom magam alatt a fát, de mikor megtudom, hogy menyasszonya, igen menyasszonya van, akkor kissé lecsügged a lelkesedésem. Nem, nem csak barátnő, menyasszony, akivel ha jól értem neki is akarnak együtt lenni, de mégis együtt vannak.
- Csak nem elrendezett házasság? - kérdem, de hangomból érződik a hirtelen elkapott csalódottság.
- Gazdag családi pici fia vagy? - az elmondottak alapján eléggé úgy fest, de inkább rákérdezek. Nem szeretem az olyan embereket, akiknek csak megszületni volt nehéz, aztán a szülők mindent a seggük alá tettek. Irigy vagyok? Igen. Szívesen cserélnék helyet egy ilyen emberrel? Igen.
- Hát nekem nincs ilyen izgi életem. Negyedikes vagyok itt a suliban. Van egy apám, aki Budapesten él, jó messze tőlem. Anyukám meghalt már rég, szóval egyedül vagyok igazából. Unalmas vagyok. - egy keserű mosoly jelenik meg arcomon, melyről lerí, hogy mű.
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 19:34 Ugrás a poszthoz


My teacher...
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 10. 20:28
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 19:42 Ugrás a poszthoz



Alaposan körbejárjuk a témát és minden fontosabb dolgot megtudok. De nem értem.
- Ennyire csúnya a lány vagy mi a baj vele, hogy nem akarod elvenni? Pláne annak fényében, hogy az exed. - valami gebasz biztos, hogy van, de nem tudom, hogy mi. Oka van annak, hogy nem akar elvenni egy gazdag leányzót, akivel ráadásul jártak is valamikor valameddig. Bár mondjuk én se mennék hozzá valakihez csak ezek miatt, meg úgy egyébként sem. Nem vágyom ilyesmire, de még csak egy kapcsolatra sem. Vagyis eddig úgy voltam vele. Amikor közli, hogy sajnálja anyát, csak biccentek egyet, majd az asztalt kezdem mereven bámulni. Nem sírok, nem sírok, nem sírok. Aztán egy olyan mondat hagyja el a fiú száját, melyen kínomban felnevetek.
- Te tényleg nem látod? - nézek fel rá kérdő és értetlen tekintettel. Valóban annyira vak lenne ennyi idősen, hogy nem veszi észre mennyire bejön?
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 20:05 Ugrás a poszthoz



- Köszi az infót, igyekszem majd fejben tartani. - egy mosolyt erőltetek magamra, majd igyekszem tovább lendülni a dolgon. Nem tudom, hogy hallottam-e valaha ezt a nevet, de most valahogy nem rémlik.
Már nyitnám a számat, hogy a kérdésére válaszoljak, de ekkor odalép a pincér, majd egy csomagot ad oda Martinnak. Érdeklődve figyelem a férfi minden mozdulatát, majd nagyon figyelek arra amit mond. Arcomon újra széles mosoly jelenik meg, majd boldogan veszem el a kis csomagot. Felnyitom, majd egy maroknyit kiveszek belőle, visszazárom és visszaadom Martinnak.
- Köszönöm szépen, ez bőőőőőven elég lesz.Remélem elsőre sikerül majd a varázslat és nem kell negyed kilót "elmajszolnom". - közlöm vele. Jóó, nem kell megenni, csak tartogatni a számban. Bár így belegondolva eléggé undorító és lehangoló. Így még csókolózni sem lehet majd. Ha hazaértem, akkor beteszem a számba és kezdődhet a party. Már rég túlléptem a dolgon, mikor Marin visszakérdez, hogy mit is nem vesz észre. Erre fel én újra elpirulok, majd kissé felkacagok.
- Hát azt, hogy bejössz... - megcsóválom a fejem, majd ekkor újra mellettünk áll a pincérnő a teákkal. Szépen lepakolja elénk, majd távozik. Én a bögréért nyúlok, majd neki állok elkészíteni a teámat. Legalább addig sem kell felnéznem.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 20:09
Szendrey Adél
INAKTÍV



RPG hsz: 105
Összes hsz: 256
Írta: 2019. január 4. 20:30 Ugrás a poszthoz



Leesik végre neki a tantusz és akkorát koppan, hogy még az iskolában is hallják. Én a homlokomra csapok. Nem találkoztam még ennyire elvarázsolt pasival, hogy nem veszi észre, ami annyira egyértelmű, hogy valószínűleg még a pincérnő is látja. Arcom közömbösre vált, mosolyom eltűnik, visszatér a megszokott Adél. Hát igen, ez az én szerencsém
- 18 éves vagyok. Az egyszerű pedig unalmas. Egyébként pedig folyamatosan azon lovagolsz, hogy végül is egyedülálló vagy, mert nem akarod elvenni. Szóval... - megvonom a vállam, majd a citromot is belenyomom a teámba. Kicsit megkeverem, majd iszok egy kortyot, ami megégeti a számat. Gyorsan le is rakom a bögrét, majd a számhoz emelem kezemet. - Aucs. - szökik ki a számból, majd egy sóhaj tör fel belőlem. Mikor már újra érzem a számat, folytatom a elkezdett monológot.
- De lehet én értettelek félre. Egyébként akkor boccs, vagy valami ilyesmi... - megvonom vállam. Őszintén szólva most eléggé elkeseredtem. Nem akarok én összejönni vele, félreértés ne essék, nem is ismerem. De találom annyira helyesnek, hogy szívesen megismerkednék vele. Az pedig plusz pont, hogy ennyivel idősebb nálam. Herótom van a korosztályomtól.
Utoljára módosította:Szendrey Adél, 2019. január 4. 20:31
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Szendrey Adél összes hozzászólása (118 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel