Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Teljesen kiszabadítja karját, és hátrébb lép. Egyet majd kettőt. Így sikeresen neki is megy hátrálva egy széknek, s azon nyomban egy lányos, aprócska sikoly hagyja el ajkait. Egy halk „bocsi”-t intéz Tom felé, majd ujjait összekulcsolva, amolyan könyörgő kéztartással figyeli tovább, hogy mi is fog történni. Thomas olyan magabiztosnak tűnik; irigylésre méltó az egész jelenet. A bátor navinés és a nyuszi eridonos. Így már kicsit Benny Hill Show. Mindjárt el is játszhatják a halhatatlan fejpaskoló, kergetőző színt. Tom felemeli a sálat, meglátja alatt a kopasz kisembert, akinek Merse felbátorodva megütögeti tar koponyáját, és egymást kergetve szaladgálnak egy ideig a faházban, majd végül egészen a kastélyig.
Ezen bugyután mosolyogva bambul fekete lélektükreivel maga elé, majd barátja hangja rántja vissza a való világba.
„Aaawh, hát szia”, üti meg Merse fülét a másik sipítozása. Hogy micsoda? Tom elárulja. Most együtt fogják a hajópadlóról enni az eridonos agyvelőjét. Jesszus. Itt a vége mindennek. És ennél a gondolatnál az arcába is nyomják a kis szőrős veszedelmet. Összehúzza szemét és nyurga testét is. Hunyorítva néz Thomasra.
- Láttam már – sipítozza. – Mennyire veszélyes ez a… - gondolkodik. – Golymók? – repül magasba kusza szemöldöke, és óvatosan átlépi a mögötte elhelyezkedő akadályt, amiben egy pár perce már majdnem felbotlott.
- Vigyáá’ – be sem tudja fejezni a mondatát. Látja, hogy a nyelvek újra felvették a fenyegető pozíciót. Ez a legijesztőbb ebben a lényben.
- Hogy én? – fogja meg? – Az teljeséggel ki van zárva, haver – vakarja meg tarkóját zavarában, majd nagyot nyelve tekint a kis doromboló akármire… öö… golymókra. Majd „ciccent” egyet kelletlenül, és átveszi remegő kezébe az állatot.
- Most mit keresel? Mit csinálsz vele? – kérdi, miközben az állatot tartó kezét olyan messze tartja arcától, amennyire csak lehetséges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Érdekes az emberi agy. Ez a félelem-dolog is kifejezetten lebilincselő. Most már, hogy nevén nevezték a golymókot, és kiderült, hogy nem az eridonos belsőségeire pályázik, Merse kezd megnyugodni. Kimondottan állatbarátnak vallja magát, persze azok iránt az álatok iránt érez így, amik a mugli világban ismertek inkább. Bár… ez felvet egy kérdést.
- Te tudod, hogy mi az a lajhár? – a semmiből. Igen, ez Erdőhegyi Merse.
A feltevése az, hogyha ő nem ismeri a varázsvilág lényeit, akkor a varázsvilág szülötteinek ismernie kell-e a varázstalan világ jószágait. Lehet, hogy ez másnak egyértelmű, azonban ennek a fiúnak nem az.
- Hát… - kezd bele az etetést figyelve. – Nem tudott egy kis táblát felmutatni, hogy „Gimme food, you fool”, nem igaz? – kérdi halál komoly arckifejezéssel, miközben közelebb emeli arcához kis lényt, és alaposan, szemeivel hunyorítva figyeli, ahogyan a hosszú nyelv betermeli a kaját.
- Lenyűgöző – most már teljesen eltűnt a félelem. Érdekes.
Tom kérdésére felkapja a fejét, mintha eddig valamilyen nemű transzba került volna a cukiság hatására. Megrázza fekete hajkoronáját, majd odanyújtja a golymókot a navinésnek.
- Ja, persze – nyújtja kis hosszú karját. – Mi legyen vele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Kemény egy hét volt ez. Rengeteg mindent kellett bedolgoznia bájitaltanból, mert valahogyan mindig úgy hozta az élet, hogy nem érezte jól magát a tanév vége felé azokban az időpontokban. Nem állhatja a bájitaltant, és a professzor úr sem éppen a szíve csücske, de ez fordítva is így van. No, de nem baj. Nem szerethet mindenki mindenkit. Lehetnek ilyen rossz ízlésű fazonok, akik Mersét nem kedvelik. Pedig ő imádni való. Legalábbis szeret így gondolni magára.
Ma nincsen az a nagy meleg. Inkább esős, viszonylag hűvösebb idő van. De – bizonyára titokzatos származása miatt – ez már nagyon hideg a fiúnak. Így egy szürke, lenvászon ingben, és arra egy piros bőrdzsekit húzott. Lefele fekete farmernadrágot visel, és egy dzsekijéhez passzoló piros sportcipőt. Fejébe baseball sapkát húzott, ami fekete színével hajkoronájába olvad. Elején a jellegzetes kis fehér pipa  díszeleg.
Kezeit zsebre tette, s miközben akkurátus léptekkel közlekedik a falu fő utcáján, halkan dudorászik. A kastélyban hagyta fülhallgatóját, amit meglepő módon csak akkor vett észre, amikor a faluba ért. Kelletlenül fintorogva áll meg egy könyvkereskedés előtt, de végül elégedetten mosolyodik el, miközben végig méri magát a kirakat tükrében.
„Jó választás volt ez a piros…”, bólogat elismerősen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A vékony szemöldök megemelkedésére a vastag, borzos szemöldök megemelkedése a válasz. Nem tudja eldönteni, hogy most tényleg ismeri vagy ez amolyan „persze, hogy tudom, hogy miről van szó, mert égő lenne, ha nem”. Megnyalja meglepően száraz, kicserepesedett ajkait, majd megszólal.
- Nem baj, ha nem – kezd bele nyugtató hangon. – Én sem ismertem a gö-ga-gar-golymókot – nyögi ki nagy nehezen. Még nem jut azonnal az eszébe a lény neve. Közben még a kis cukiságot még mindig tenyerében tartja. - Csak azért kérdeztem - kezd bele a magyarázatba, szabad kezével hadonászva. - Mert te varázsszülött vagy - szegezi hosszú mutatóujját Thomasra. - Én meg nem. És nem ismerem a varázslényeket. Ebből arra következtettem, hogy a varázsszülött sem ismeri azt, ami nekem normális - hatásszünet. - Érted?
Szavakba öntött válasz helyett, csak fejet csóvál, hogy „nem, vidd csak nyugodtan”, és teszi tenyerét a fiúé mellé, így a golymók egy halk „purrogás” kíséretében átugrik Tomra.0
- Á, nem is rossz ötlet – bólogat serényen. – Mi szó szerint állati jó dolgokat csinálunk együtt – nevet fel gyermeteg módon, arra utalva, hogy mindig valami állatokkal kapcsolatos dolog történik, amikor találkoznak. – Tényleg, Mr. Billy-Bob gazdája meglett, igaz?
Zsebébe vágja kezét, majd az egyik ablakhoz sétál, és kinéz rajta. Nagyon hangulatos ez a kis hely. Mindig is szeretett volna egyet a kertjük végébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Valaki bizonyára egy olyan világméretű átkot szórt a világra, amiben minden nap unalmas és hosszú lesz. Több óra telt el ideiglenes szobájában, hogy cicusával csak egymáson fekszenek, és Merse unott hangon énekelgeti kedvenc Queen számait. Nem igazán szokott ez így kinézni. Az énekelgetéshez egy színes ruhadarab szokott párosulni, egy tükör, egy fésű például – mert ugye mindenből lehet mikrofon – és egy persze az elmaradhatatlan Merse-mórikálás. Ez teljesen idegen egy viselkedés tőle. Mármint ez a fekvés és „uncsizás”. Amikor Mercury herceg megunta Merse nevetséges viselkedését, számon kérő hangon nyávog egyet, mire gazdája felkapja a fejét, és felfogja, hogy ez így nem mehet tovább. Ezért szekrényéhez lép, magára kapja fehér, testhez simuló pólóját, egy farmernadrágot, egy fekete „chokert” kapcsol nyaka köré, amin ugyanaz a főnix medál van, mint amit a következő percekben Mercury nyakába is tesz. Kacsint rá egyet, majd elindulnak.
Egy pár perccel később már a bejárati csarnokban van a fekete-fehér foltos kiscicával. Lenéz rá, mire az állatka hízelgően a lábához simul.
- Még egyet? – kérdi a jutalomfalatra utalva, hiszen útközben kapott egy párat. – Egy hercegnek vigyázni kell ám az alakjára – mondja komolyan a jószágnak, de végül zsebébe nyúl, és odahajít egyet a macskának, aki hangosan dorombolva kezdi meg a rágcsálást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Egy újabb dolog, ami közös a két fiúban; a gyermeteg őszinteség. Merse is büszkén vállalja, ha nem tud valamit. Édesapja is mindig ezt mondja neki, hogy ez nem szégyen. Az ember élete végéig lesznek olyan dolgok, amik újak lesznek. Így mosolyogva bólint egyet-kettőt Tom válaszára. Igen, ez volt a feltételezés, de a navinésnek is igaza van. A mágikus dolgok el vannak rejtve a varázstalan világ elől. Azonban ez fordítva nem teljesen így működik. Tényleg nagyon sok mindent nem tud még erről a világról. Meg szeretné fejteni, hogy milyen szavakat használhat, és miket nem. Mármint, mi az, amit biztosan ért a másik. Nárcisz varázsleány, mégis ismeri a Twittert, Tindert és a hasonló alkalmazásokat és internetes felületeket. Valójában, nem is nagyon tud róluk leszállni olykor.
- Tényleg! – csap színpadiasan a homlokára. Hiszen már beszéltek a brekkencs visszakerüléséről. Aggódott érte. Minden állatért aggódik. Így fekete szemei a golymókra tévednek. Hihetetlen, hogy percekkel ezelőtt még majdnem elsírta magát a félelemtől, most pedig látja, hogy mennyire édes egy pofa.
- Á – kezd bele egy finom legyintéssel, majd lecsücsül az egyik közeli, rozoga kis asztalra. Lógatja a lábait, majd elgondolkodóan felhúzza őket az asztallapra. – Tudod... - hatásszünet. - Mercury – utal cicusára, miközben citromba harapott fejjel mered Thomas barna szempárjába. – Nagyon féltékeny tud lenni – teszi hozzá suttogva, mintha attól félne, hogy meghallja a macsek.
Nagyot sóhajtva, kiskutya szemekkel néz körbe a helyiségben.
- Köszi a segítséget, Tom – mondja végül félhangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Mivel Merse varázstalan környezete nem fejlesztett sokat varázsérzékén, és a testvérei éjjel-nappal a számítógép előtt lógtak, ezért nem csoda, hogy ő igen jól informált ilyen téren. De ami a legérdekesebb, az nem más, mint az, hogy Mérey Nárcisz jobban bánik mindenféle internetes dologgal, mint ő. Egyszer próbált az Instagramon érvényesülni, de valami csekély értelmű lepakizta – egyértelműen bántó szándékkal. S miután Merse megtudta, hogy ez mit jelent, úgy döntött, nem kér ebből a világból. Szereti, hogy színes a világ. A virágok, állatok vagy akár emberek miatt. Érzések, illatok… minden úgy jó, ha különbözik, ha kitűnik a többi közül.
- Bizony – bólogat, amikor Thomas a cicáról beszél.
Nem egyszerű a kismacskával. Minden macskusz különc a maga módján valami természetfeletti felsőbbrendűséggel és büszkeséggel. Talán ezért is kedveli őket annyira. Furcsák. Tom is az a maga módján. Annyira kedves és tiszta lélek, hogy ő az egyetlen a világon, akiről semmi rosszat nem tudna gondolni. Csak élvezi ezt a melegszívű társaságot.
- Jó lesz ott neki? – teszi fel félve a kérdést. – Tutira? – várja az újabb megerősítést. Bár, mondjuk Thomas is nevelőotthonban nevelkedett. Ő biztosan tudja, hogy milyen, amikor egy idegen környezetbe kerülsz, ami eleinte nem a családod, de később azzá válhat. Ezen csak úgy, alig láthatóan elmosolyodik magában. Biztosan sokat segít majd a kis golymóknak a sok önkéntes, akik a menhelyre szoktak menni. Legalábbis Merse sok hirdetést szokott látni, így biztosan mennek is sokan.
- Tényleg hálás vagyok – teszi még hozzá. – Te olyan… - kezd bele, miközben ökölbe szorított kézzel, szűkre húzott szemekkel gesztikulál a levegőben – Olyan biztos pontom vagy – fejezi be szélesen elmosolyodva.
- Passzolgatni? – kérdez vissza megrökönyödve. De aztán elhessegeti az ijedtséget, mert Tom biztosan nem szeretne rosszat az állatkának. Ő jobban érti a csíziót. Merse még csak a szárnyait próbálgatja, és sokszor fetreng a fészek mellett az eséstől. De majd egyszer. Majd egyszer ő is érteni fog a varázsvilág dolgaihoz.
- Hol is születtél? – kérdi, miközben várja az első passzt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Remek ez az összhang. Valójában nincs is jobb dolog az egyensúlynál és az összhangnál. Biztosan van valami köze a csillagjegyéhez. De Merse az élet minden területén ezekre törekszik. És az a legszuperebb, hogy Tommal nem is kell törekedni. Teljesen természetes ez a dolog, ami a két fiatal srác között van. Jó dolog ez a barátság.
És a család is nagyon fontos. Klisé duma mindez, de akkor is. Család és barátok nélkül – legyen fiatalkorú vagy már felnőtt, hiszen örökké valaki gyereke maradsz – az embergyermek elveszett kis fióka marad. Ezért is nagyon szerencsések ők. Ki-ki a saját módján. Thomas Liam bácsiban találta meg a családot. Merse pedig a(z) örökbefogadó szüleinél. Szentimentális gondolatok vége. Pont.
- Jaja, persze – helyesel serényen. – Én is csak pozitív dolgokat hallottam – a menhely egy csodás kis hely lesz a golymóknak. És tényleg, jut eszébe. – A Mancs-helyen ezek szerint… - elgondolkodik, hogy is fogalmazzon. – Varázslények is vannak? – a golymók elhelyezésének gondolata miatt ez, a kérdés után azonnal egyértelművé válik, de mégis annyira furcsa, hogy van ilyen. Otthon, Kecskeméten biztosan körbe nevetné minden ismerős és ismeretlen, ha azt mondaná, hogy járt egy olyan állatbefogadóotthonban, ahol ilyesfajta kisállatokkal találkozott, akkor biztosan mosolyognának rá, aztán mondanák, hogy „várj egy pillanatot, mindjárt jövök”. Majd később fehérruhás alakok egy kedves kis zubbonyba tennék, és mehetne is a különleges iskolába, a neki fenntartott ugráló vár szobába.
Nem. Valóban nem várja el, egyszerűen jól esett neki ezt kimondani, mert ezt érezte. Nem szereti magában tartani a gondolatokat és érzéseket, mert felgyülemlik, aztán egy nagyobb érzelmi kitörésnél rózsaszínné változtatja az egész világot. Mindenki „make love not war” pólókban mászkálna – akármit is jelentsen – és Janis Joplinra  szédelegne a Vörösmarty téren.
- Á, ott vannak azok a druida cuccok – mondja hihetetlen nagy tudományossággal, miközben figyeli a golymók érkezését. A szőrmók hamarosan lapátszerű tenyerében landol, amire lágyan elmosolyodik, és simít egy-kettőt a jószágon. Elkapja, persze, hogy elkapja. Nem élné túl, hogyha leejtené a kis cukkerónit a padlóra.
- Nemt’om – vonja meg egy újabb kedves mosollyal csapzott vállait. – Engem örökbe fogadtak – osztja meg Thomasszal. Nem titok, de Nárciszon kívül nem tudja senki sem. Elvégre nem is annyira tartja fontosnak. Az örökbefogadók az ő szülei. – Várj! – mutatja a levegőbe hosszú mutatóujját, majd a legnagyobb természetességgel teszi a vállára a golymókot. A zsebében kezd kutakodni, ahonnan előveszi szivárványszín szütyőjét, amit pénztárcának csúfol. Kinyitja, majd egy fotót szed elő belőle. Mugli fotó, hiszen senki nem mozog rajta. Egy szőke hajú, tejfehér bőrű család látható rajta; ők Erdőhegyiék. Anyja, apja és három testvére. Érdekes, hogy Merse az egyedüli, aki ezeket az indai vonásokat hordozza. Mindenki más tejfelszőke és nagyon világos bőrű.
Nem mondd semmit. Csak kedvesen mosolyogva odanyújtja Tomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Mintha kissé komolyodott volna az elmúlt másfél évben, amióta a tanodába jár. Nem kell szívhez kapni; annyira azért nem. De amikor idekerült, egyáltalán nem ez a fiú volt. Az öltözködése még mindig polgárpukkasztó tud lenni, de már mégsem az a borzasztóan bohókás jellem párosul hozzá. Kifinomultabb és érettebb. Kissé nagyobb az arca, és mintha – ha egyáltalán lehetséges – még femininebb volna, mint ezelőtt. S ami mind ezek mellett fontos; a varrást kezdi egyre profibb módon művelni. Néha órákat vesz Méreynétől, aki hihetetlenül jó tanár. Tud bánni Mersével, tudja hogyan kell ösztönözni és kihozza belőle a legjobbat. Nagy hatással van a fiú jellemének fejlődésében. Ő is javasolta neki, hogy beszéljen azzal a bizonyos illetővel, aki ennyire megmozgatta a fantáziáját. Így Merse meg is írta a levelet, azonban az utolsó pillanatban vissza akarta vonni, de a bagoly már a csőrbe kapta, és elrepült vele a bagolyházba.
Merse levegő után kapkodva jelenik meg az ajtóban, és máris fürkészni kezdi fekete szemeivel, hogy merre lehet Pitypang. Pitypang az a bagoly, akinek szinte ősznek ható tollai olyan bölcsességet és diszkréciót sugallanak, hogy a fiú mindig őt bízza meg a levelek ügyével.
De ez most más; nem juthat el a levél… hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A fekete szemek egyre csak azt a bizonyos bölcs baglyot keresik, de mindenféle bagoly van itt, és csak Merse arcába bámulnak értetlenül, hogy mégis mi a fenét keres itt. Szinte hajnal van még. Alig múlt reggel fél hét. Vajon mi lehet ilyen fontos neki? A kétségbeesés kezd eluralkodni rajta, miközben egyik bagolykabintól a másikhoz szaladgál, és a madár nevét mondogatja. Kissé zakkantnak tűnhet, de mikor is tűnt normálisnak…  
Egy bézs pólóinget visel, barna rövidnadrágot, fehér zoknija majdnem térdéig ér, piros sportcipője pedig csak úgy rikít a neutrális színek között. Fejébe egy szinte bézs kalapot húzott, s ha jobban belegondolok, teljesen úgy néz ki, mint egy állatkerti gondozó. Egy újabb nyerő szett, úgy gondolom.
Az ide-oda szaladgálásában egy ismeretlen fiú hang zavarja meg. Megfordul, majd szemeit kissé összehúzva vizsgálja meg az érkezőt. Kéne az a szemüveg, de túlságosan hiú ahhoz, hogy hordja. Különben nem látszódnak a gyönyörű fekete szemek. Persze, hogy nem hordja. A másik ismerősnek tűnik egy picit. Mintha a héten már találkoztak volna. Mindenképpen új diák. Így int is neki egyet mosolyogva köszönésképpen. De a göndör hajú fiú kérdésére az érdeklődő arc egy kissé unottabb formáját mutatja meg.
- Egy baglyot? – kérdi tagoltan, miközben jobb dús szemöldöke a magasba reppen. A hangsúly leginkább az egyen van, hiszen ez egy bagolyház. Nézzen már szét. Itt csak bagoly van. Meg ők ketten.
- Hahó – kapálózik színpadiasan. – Ez a bagolyház. Rengeteg van belőlük itt. Nézd – mutat néhány bagolykabinra jobb keze hosszú mutatóujjával, majd visszafordítja kreol arcát a srác felé.