28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdőhegyi Merse összes hozzászólása (115 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 29. 13:37 Ugrás a poszthoz

Majd írj, ha megnézted, Dimi bácsi o_O kíváncsi vagyok a véleményedre.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 30. 06:45 Ugrás a poszthoz

Annelie West - 2019.04.29. 23:01
Trónok harcaaaa! *csatakiáltás*


egyértelmű, egyértelmű, jó az, jó az Smiley de aki az elejétől nézi az SPN-t… teljesen más az érzés, ott beleszeretsz többszörösen a karakterekbe, és akik mögöttük állnak, már csak azért is nézed, mert benne vannak a „barátaid” Cheesy Cheesy

Anna Weißling  - 2019.04.29. 23:09
Krushnic Dimitri - 2019.04.29. 19:26
Csak 14 évvel vagy lemaradva: D mondjuk én is asszem a 4. évadnál szálltam be


Még az első évadnál kezdtem nézni, aztán a 8-9 környékén megálltam. Mondja valaki, hogy érdemes még nézni Cheesy


én nagyon szeretem! voltak benne hullámvölgyek, de mindig visszahozták a lényeget, éés azért is érdemes a 14. évadot nézni, mert sok minden kiderül Love csoda befejező évad elé nézünk, guys!
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 13. 13:12 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Ebből a szempontból Merse nem mintapéldánya a bátorságnak. Még oly’ sok minden ismeretlen errefelé, hogy amit nem ismer, attól inkább retteg egy incifincit. Főleg ettől a gazembertől való szörnyetegtől. Arcát elönti az aggodalom, miközben a faház ablakain ki-kitekint, amint ujjait tördelve elsétál azok előtt. A dorombolásszerű hang egyre halkul, biztosan most fog támadni. Szétszedi alkotóelemeire a ketrecet, Merse torkának esik, Merse üvölt, a vér fröcsköl, Merse üvöltése gurgulázássá változik, aztán…
„Szia”, hallja végül az ismerős, megnyugtató hangot. Oda is lép azonnal barátja mellé, és gondolkodás nélkül, egy szoros öleléssel üdvözli. Szinte összenyomja a másikat. Amolyan Disneys ölelés, amikor a mókás karakter megölel valakit. Értitek.
- Hú, Tom… Thomas… barátom – zilálja, miközben végre elengedi őt hosszú, csápszerű karjainak szorításából. Majd mókusmód kulcsolja össze ijedtében kezét maga előtt, amikor Thomas kitér a lényre. Nem is válaszol, csak egy turbóbólogatásba kezd. Fekete szemei gyorsan tágulnak varangyosbékára emlékeztetve, majd egy nagyot nyel. Tom elővette a pálcát, ez nem jelent jót. Ő nem is hozta magával. Uramatyám, mi lesz itt?!
- És most? – eszébe sem jut, hogy le kéne húzni a leplet a ketrecről.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 13. 13:35 Ugrás a poszthoz

*nagy szusszanás és kilép a reflektorfénybe*

Aaaaaay-oh! Szia mindenki Rolleyes
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 14. 14:02 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



A másik viszont érintése kifejezetten nyugtatóan hat rá. Amióta elment otthonról, és a mágustanodába került, nem sok olyan kapcsolata volt ami érintéssel járt volna. Nárcisz, persze ő. De az meg annyira természetes, hogy amiatt nem jut azonnal Merse eszébe. Egy ideig élvezi az ölelést, majd ismét eszébe jut a veszedelem, és újra rettegni kezd. Ekkor Tom is érzi, hogy itt a vége, és elengedi Merse derekát.
Megnézhetem?”, kérdi Thomas, mire az eridonos sebesen bólogatni kezd egy hatalmas nyelés után.
- Nem tudod, hogy mit beszélsz... - mondja szörnyűködve és fejcsóválva.
A lényből olyan fenyegető hangok érkeznek, hogy egyszerűen nem bír ép ésszel gondolkodni a fiú. Ha látna egy kismacskát az utcán sétálni, és nem tudná, hogy mi az, még soha nem látott hasonlót sem, akkor attól is ugyanígy rettegne. Szó mi szó; hasonlít a két dorombolás. De nem. Nem. És nem. Biztosan csak bajt okozhat az a kis izé.
- Én... - kezdi - Ma is csak úgy ráhajítottam messziről a sálamat - mutat a ketrecre. - Nem tudnék hozzáérni még egysz... Jé'ézusom! - kap a szívéhez, amikor meghallja a hangos, tüsszentés szerű hangot a ketrec belsejéből.
Ekkor érzi újra a nyugtató érintést. Mély levegőt vesz, majd lassan, szinte már színpadiasan, kicsit talán már túl is játszva, fújja ki, ami benn maradt. Egy lágy mozdulattal int a ketrec irányába, hogy szabad a pálya.
- Először csak pillants rá, kérlek - mondja. - Te biztosan meg tudod állapítani, hogy ez most veszélyes vagy... mi ez - közben tesz egy lépést hátra, így óvatosan kihúzza karját Tom ujjai közül.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 14. 14:07 Ugrás a poszthoz

sziasztok *-* good 2 b back, guys

juj... az állat boncolás nem buli, tejóég Lips Sealed nekem ott tört derékba a biosz faktos pályafutásom, de egy békát megmentettem legalább
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 18. 10:00 Ugrás a poszthoz

Sziasztok,

hogyan tegyem magam skizofrénné?
Mármint multit szeretnék, de nem tudom, hogy mi a folyamat.

PM, kérlek, hogyha tudsz segíteni Kiss
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 18. 10:30 Ugrás a poszthoz

nagyon köszönöm Angel Kiss csúcs szuper vagy!
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 19. 14:59 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Teljesen kiszabadítja karját, és hátrébb lép. Egyet majd kettőt. Így sikeresen neki is megy hátrálva egy széknek, s azon nyomban egy lányos, aprócska sikoly hagyja el ajkait. Egy halk „bocsi”-t intéz Tom felé, majd ujjait összekulcsolva, amolyan könyörgő kéztartással figyeli tovább, hogy mi is fog történni. Thomas olyan magabiztosnak tűnik; irigylésre méltó az egész jelenet. A bátor navinés és a nyuszi eridonos. Így már kicsit Benny Hill Show. Mindjárt el is játszhatják a halhatatlan fejpaskoló, kergetőző színt. Tom felemeli a sálat, meglátja alatt a kopasz kisembert, akinek Merse felbátorodva megütögeti tar koponyáját, és egymást kergetve szaladgálnak egy ideig a faházban, majd végül egészen a kastélyig.
Ezen bugyután mosolyogva bambul fekete lélektükreivel maga elé, majd barátja hangja rántja vissza a való világba.
„Aaawh, hát szia”, üti meg Merse fülét a másik sipítozása. Hogy micsoda? Tom elárulja. Most együtt fogják a hajópadlóról enni az eridonos agyvelőjét. Jesszus. Itt a vége mindennek. És ennél a gondolatnál az arcába is nyomják a kis szőrős veszedelmet. Összehúzza szemét és nyurga testét is. Hunyorítva néz Thomasra.
- Láttam már – sipítozza. – Mennyire veszélyes ez a… - gondolkodik. – Golymók? – repül magasba kusza szemöldöke, és óvatosan átlépi a mögötte elhelyezkedő akadályt, amiben egy pár perce már majdnem felbotlott.
- Vigyáá’ – be sem tudja fejezni a mondatát. Látja, hogy a nyelvek újra felvették a fenyegető pozíciót. Ez a legijesztőbb ebben a lényben.
- Hogy én? – fogja meg? – Az teljeséggel ki van zárva, haver – vakarja meg tarkóját zavarában, majd nagyot nyelve tekint a kis doromboló akármire… öö… golymókra. Majd „ciccent” egyet kelletlenül, és átveszi remegő kezébe az állatot.
- Most mit keresel? Mit csinálsz vele? – kérdi, miközben az állatot tartó kezét olyan messze tartja arcától, amennyire csak lehetséges.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 20. 14:37 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Érdekes az emberi agy. Ez a félelem-dolog is kifejezetten lebilincselő. Most már, hogy nevén nevezték a golymókot, és kiderült, hogy nem az eridonos belsőségeire pályázik, Merse kezd megnyugodni. Kimondottan állatbarátnak vallja magát, persze azok iránt az álatok iránt érez így, amik a mugli világban ismertek inkább. Bár… ez felvet egy kérdést.
- Te tudod, hogy mi az a lajhár? – a semmiből. Igen, ez Erdőhegyi Merse.
A feltevése az, hogyha ő nem ismeri a varázsvilág lényeit, akkor a varázsvilág szülötteinek ismernie kell-e a varázstalan világ jószágait. Lehet, hogy ez másnak egyértelmű, azonban ennek a fiúnak nem az.
- Hát… - kezd bele az etetést figyelve. – Nem tudott egy kis táblát felmutatni, hogy „Gimme food, you fool”, nem igaz? – kérdi halál komoly arckifejezéssel, miközben közelebb emeli arcához kis lényt, és alaposan, szemeivel hunyorítva figyeli, ahogyan a hosszú nyelv betermeli a kaját.
- Lenyűgöző – most már teljesen eltűnt a félelem. Érdekes.
Tom kérdésére felkapja a fejét, mintha eddig valamilyen nemű transzba került volna a cukiság hatására. Megrázza fekete hajkoronáját, majd odanyújtja a golymókot a navinésnek.
- Ja, persze – nyújtja kis hosszú karját. – Mi legyen vele?
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 24. 10:31 Ugrás a poszthoz

Timothy 🌧
esős, borongós szombati kiruccanás | Bogolyfalva



Kemény egy hét volt ez. Rengeteg mindent kellett bedolgoznia bájitaltanból, mert valahogyan mindig úgy hozta az élet, hogy nem érezte jól magát a tanév vége felé azokban az időpontokban. Nem állhatja a bájitaltant, és a professzor úr sem éppen a szíve csücske, de ez fordítva is így van. No, de nem baj. Nem szerethet mindenki mindenkit. Lehetnek ilyen rossz ízlésű fazonok, akik Mersét nem kedvelik. Pedig ő imádni való. Legalábbis szeret így gondolni magára.
Ma nincsen az a nagy meleg. Inkább esős, viszonylag hűvösebb idő van. De – bizonyára titokzatos származása miatt – ez már nagyon hideg a fiúnak. Így egy szürke, lenvászon ingben, és arra egy piros bőrdzsekit húzott. Lefele fekete farmernadrágot visel, és egy dzsekijéhez passzoló piros sportcipőt. Fejébe baseball sapkát húzott, ami fekete színével hajkoronájába olvad. Elején a jellegzetes kis fehér pipa  díszeleg.
Kezeit zsebre tette, s miközben akkurátus léptekkel közlekedik a falu fő utcáján, halkan dudorászik. A kastélyban hagyta fülhallgatóját, amit meglepő módon csak akkor vett észre, amikor a faluba ért. Kelletlenül fintorogva áll meg egy könyvkereskedés előtt, de végül elégedetten mosolyodik el, miközben végig méri magát a kirakat tükrében.
Jó választás volt ez a piros…”, bólogat elismerősen.

Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 24. 14:07 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



A vékony szemöldök megemelkedésére a vastag, borzos szemöldök megemelkedése a válasz. Nem tudja eldönteni, hogy most tényleg ismeri vagy ez amolyan „persze, hogy tudom, hogy miről van szó, mert égő lenne, ha nem”. Megnyalja meglepően száraz, kicserepesedett ajkait, majd megszólal.
- Nem baj, ha nem – kezd bele nyugtató hangon. – Én sem ismertem a gö-ga-gar-golymókot – nyögi ki nagy nehezen. Még nem jut azonnal az eszébe a lény neve. Közben még a kis cukiságot még mindig tenyerében tartja. - Csak azért kérdeztem - kezd bele a magyarázatba, szabad kezével hadonászva. - Mert te varázsszülött vagy - szegezi hosszú mutatóujját Thomasra. - Én meg nem. És nem ismerem a varázslényeket. Ebből arra következtettem, hogy a varázsszülött sem ismeri azt, ami nekem normális - hatásszünet. - Érted?
Szavakba öntött válasz helyett, csak fejet csóvál, hogy „nem, vidd csak nyugodtan”, és teszi tenyerét a fiúé mellé, így a golymók egy halk „purrogás” kíséretében átugrik Tomra.0
- Á, nem is rossz ötlet – bólogat serényen. – Mi szó szerint állati jó dolgokat csinálunk együtt – nevet fel gyermeteg módon, arra utalva, hogy mindig valami állatokkal kapcsolatos dolog történik, amikor találkoznak. – Tényleg, Mr. Billy-Bob gazdája meglett, igaz?
Zsebébe vágja kezét, majd az egyik ablakhoz sétál, és kinéz rajta. Nagyon hangulatos ez a kis hely. Mindig is szeretett volna egyet a kertjük végébe.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 25. 13:18 Ugrás a poszthoz

today in the office be like

Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. június 28. 11:47 Ugrás a poszthoz

Réka
Merse, a macskás fiú | péntek délután



Valaki bizonyára egy olyan világméretű átkot szórt a világra, amiben minden nap unalmas és hosszú lesz. Több óra telt el ideiglenes szobájában, hogy cicusával csak egymáson fekszenek, és Merse unott hangon énekelgeti kedvenc Queen számait. Nem igazán szokott ez így kinézni. Az énekelgetéshez egy színes ruhadarab szokott párosulni, egy tükör, egy fésű például – mert ugye mindenből lehet mikrofon – és egy persze az elmaradhatatlan Merse-mórikálás. Ez teljesen idegen egy viselkedés tőle. Mármint ez a fekvés és „uncsizás”. Amikor Mercury herceg megunta Merse nevetséges viselkedését, számon kérő hangon nyávog egyet, mire gazdája felkapja a fejét, és felfogja, hogy ez így nem mehet tovább. Ezért szekrényéhez lép, magára kapja fehér, testhez simuló pólóját, egy farmernadrágot, egy fekete „chokert” kapcsol nyaka köré, amin ugyanaz a főnix medál van, mint amit a következő percekben Mercury nyakába is tesz. Kacsint rá egyet, majd elindulnak.
Egy pár perccel később már a bejárati csarnokban van a fekete-fehér foltos kiscicával. Lenéz rá, mire az állatka hízelgően a lábához simul.
- Még egyet? – kérdi a jutalomfalatra utalva, hiszen útközben kapott egy párat. – Egy hercegnek vigyázni kell ám az alakjára – mondja komolyan a jószágnak, de végül zsebébe nyúl, és odahajít egyet a macskának, aki hangosan dorombolva kezdi meg a rágcsálást.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 1. 14:06 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Egy újabb dolog, ami közös a két fiúban; a gyermeteg őszinteség. Merse is büszkén vállalja, ha nem tud valamit. Édesapja is mindig ezt mondja neki, hogy ez nem szégyen. Az ember élete végéig lesznek olyan dolgok, amik újak lesznek. Így mosolyogva bólint egyet-kettőt Tom válaszára. Igen, ez volt a feltételezés, de a navinésnek is igaza van. A mágikus dolgok el vannak rejtve a varázstalan világ elől. Azonban ez fordítva nem teljesen így működik. Tényleg nagyon sok mindent nem tud még erről a világról. Meg szeretné fejteni, hogy milyen szavakat használhat, és miket nem. Mármint, mi az, amit biztosan ért a másik. Nárcisz varázsleány, mégis ismeri a Twittert, Tindert és a hasonló alkalmazásokat és internetes felületeket. Valójában, nem is nagyon tud róluk leszállni olykor.
- Tényleg! – csap színpadiasan a homlokára. Hiszen már beszéltek a brekkencs visszakerüléséről. Aggódott érte. Minden állatért aggódik. Így fekete szemei a golymókra tévednek. Hihetetlen, hogy percekkel ezelőtt még majdnem elsírta magát a félelemtől, most pedig látja, hogy mennyire édes egy pofa.
- Á – kezd bele egy finom legyintéssel, majd lecsücsül az egyik közeli, rozoga kis asztalra. Lógatja a lábait, majd elgondolkodóan felhúzza őket az asztallapra. – Tudod... - hatásszünet. - Mercury – utal cicusára, miközben citromba harapott fejjel mered Thomas barna szempárjába. – Nagyon féltékeny tud lenni – teszi hozzá suttogva, mintha attól félne, hogy meghallja a macsek.
Nagyot sóhajtva, kiskutya szemekkel néz körbe a helyiségben.
- Köszi a segítséget, Tom – mondja végül félhangosan.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 2. 14:01 Ugrás a poszthoz

H E L P !


Egy jó barátnőm régebben játszott itt az oldalon. Szeretne visszajönni, de sem az e-mail címének a jelszavát nem tudja, sem a bagolyköves jelszava nincsen meg szegénykémnek.
Kihez tudok fordulni, ha újjá szeretné éleszteni Őt? Egyáltalán van erre lehetőség?
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 4. 08:50 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Mivel Merse varázstalan környezete nem fejlesztett sokat varázsérzékén, és a testvérei éjjel-nappal a számítógép előtt lógtak, ezért nem csoda, hogy ő igen jól informált ilyen téren. De ami a legérdekesebb, az nem más, mint az, hogy Mérey Nárcisz jobban bánik mindenféle internetes dologgal, mint ő. Egyszer próbált az Instagramon érvényesülni, de valami csekély értelmű lepakizta – egyértelműen bántó szándékkal. S miután Merse megtudta, hogy ez mit jelent, úgy döntött, nem kér ebből a világból. Szereti, hogy színes a világ. A virágok, állatok vagy akár emberek miatt. Érzések, illatok… minden úgy jó, ha különbözik, ha kitűnik a többi közül.
- Bizony – bólogat, amikor Thomas a cicáról beszél.
Nem egyszerű a kismacskával. Minden macskusz különc a maga módján valami természetfeletti felsőbbrendűséggel és büszkeséggel. Talán ezért is kedveli őket annyira. Furcsák. Tom is az a maga módján. Annyira kedves és tiszta lélek, hogy ő az egyetlen a világon, akiről semmi rosszat nem tudna gondolni. Csak élvezi ezt a melegszívű társaságot.
- Jó lesz ott neki? – teszi fel félve a kérdést. – Tutira? – várja az újabb megerősítést. Bár, mondjuk Thomas is nevelőotthonban nevelkedett. Ő biztosan tudja, hogy milyen, amikor egy idegen környezetbe kerülsz, ami eleinte nem a családod, de később azzá válhat. Ezen csak úgy, alig láthatóan elmosolyodik magában. Biztosan sokat segít majd a kis golymóknak a sok önkéntes, akik a menhelyre szoktak menni. Legalábbis Merse sok hirdetést szokott látni, így biztosan mennek is sokan.
- Tényleg hálás vagyok – teszi még hozzá. – Te olyan… - kezd bele, miközben ökölbe szorított kézzel, szűkre húzott szemekkel gesztikulál a levegőben – Olyan biztos pontom vagy – fejezi be szélesen elmosolyodva.
- Passzolgatni? – kérdez vissza megrökönyödve. De aztán elhessegeti az ijedtséget, mert Tom biztosan nem szeretne rosszat az állatkának. Ő jobban érti a csíziót. Merse még csak a szárnyait próbálgatja, és sokszor fetreng a fészek mellett az eséstől. De majd egyszer. Majd egyszer ő is érteni fog a varázsvilág dolgaihoz.
- Hol is születtél? – kérdi, miközben várja az első passzt.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. július 4. 08:50
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 4. 15:50 Ugrás a poszthoz

szia Lilith

parancsolsz? Grin
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 5. 09:25 Ugrás a poszthoz

Tüszőfűi Lilith - 2019.07.04. 17:01
Mit parancsoljak, Merse?

jaj, semmi... először olvasnom kéne Rolleyes nem értettem a kaszinó dolgot
csak bénáztam, semmi extra

elnézésed kérem Cheesy
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 5. 11:02 Ugrás a poszthoz

*színpadiasan elkapja, és szerelemittasan követi a kedves távolodó lépteit*
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 11. 09:48 Ugrás a poszthoz

Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az



Remek ez az összhang. Valójában nincs is jobb dolog az egyensúlynál és az összhangnál. Biztosan van valami köze a csillagjegyéhez. De Merse az élet minden területén ezekre törekszik. És az a legszuperebb, hogy Tommal nem is kell törekedni. Teljesen természetes ez a dolog, ami a két fiatal srác között van. Jó dolog ez a barátság.
És a család is nagyon fontos. Klisé duma mindez, de akkor is. Család és barátok nélkül – legyen fiatalkorú vagy már felnőtt, hiszen örökké valaki gyereke maradsz – az embergyermek elveszett kis fióka marad. Ezért is nagyon szerencsések ők. Ki-ki a saját módján. Thomas Liam bácsiban találta meg a családot. Merse pedig a(z) örökbefogadó szüleinél. Szentimentális gondolatok vége. Pont.
- Jaja, persze – helyesel serényen. – Én is csak pozitív dolgokat hallottam – a menhely egy csodás kis hely lesz a golymóknak. És tényleg, jut eszébe. – A Mancs-helyen ezek szerint… - elgondolkodik, hogy is fogalmazzon. – Varázslények is vannak? – a golymók elhelyezésének gondolata miatt ez, a kérdés után azonnal egyértelművé válik, de mégis annyira furcsa, hogy van ilyen. Otthon, Kecskeméten biztosan körbe nevetné minden ismerős és ismeretlen, ha azt mondaná, hogy járt egy olyan állatbefogadóotthonban, ahol ilyesfajta kisállatokkal találkozott, akkor biztosan mosolyognának rá, aztán mondanák, hogy „várj egy pillanatot, mindjárt jövök”. Majd később fehérruhás alakok egy kedves kis zubbonyba tennék, és mehetne is a különleges iskolába, a neki fenntartott ugráló vár szobába.
Nem. Valóban nem várja el, egyszerűen jól esett neki ezt kimondani, mert ezt érezte. Nem szereti magában tartani a gondolatokat és érzéseket, mert felgyülemlik, aztán egy nagyobb érzelmi kitörésnél rózsaszínné változtatja az egész világot. Mindenki „make love not war” pólókban mászkálna – akármit is jelentsen – és Janis Joplinra  szédelegne a Vörösmarty téren.
- Á, ott vannak azok a druida cuccok – mondja hihetetlen nagy tudományossággal, miközben figyeli a golymók érkezését. A szőrmók hamarosan lapátszerű tenyerében landol, amire lágyan elmosolyodik, és simít egy-kettőt a jószágon. Elkapja, persze, hogy elkapja. Nem élné túl, hogyha leejtené a kis cukkerónit a padlóra.
- Nemt’om – vonja meg egy újabb kedves mosollyal csapzott vállait. – Engem örökbe fogadtak – osztja meg Thomasszal. Nem titok, de Nárciszon kívül nem tudja senki sem. Elvégre nem is annyira tartja fontosnak. Az örökbefogadók az ő szülei. – Várj! – mutatja a levegőbe hosszú mutatóujját, majd a legnagyobb természetességgel teszi a vállára a golymókot. A zsebében kezd kutakodni, ahonnan előveszi szivárványszín szütyőjét, amit pénztárcának csúfol. Kinyitja, majd egy fotót szed elő belőle. Mugli fotó, hiszen senki nem mozog rajta. Egy szőke hajú, tejfehér bőrű család látható rajta; ők Erdőhegyiék. Anyja, apja és három testvére. Érdekes, hogy Merse az egyedüli, aki ezeket az indai vonásokat hordozza. Mindenki más tejfelszőke és nagyon világos bőrű.
Nem mondd semmit. Csak kedvesen mosolyogva odanyújtja Tomnak.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 25. 08:11 Ugrás a poszthoz

Eridon uralom, aaaaaaaaaawhg Cool Cool Cool
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 25. 14:41 Ugrás a poszthoz

Theory Delacroix - 2019.07.25. 12:35
*Síri csendben besétál, körülnéz, majd kimegy*

gyere vissza, Theory Rolleyes mindenkit szívesen látunk Love
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 26. 06:43 Ugrás a poszthoz

pösze Petya
az elveszett pergamen | „titkos üzenet, száll a széllel”



Mintha kissé komolyodott volna az elmúlt másfél évben, amióta a tanodába jár. Nem kell szívhez kapni; annyira azért nem. De amikor idekerült, egyáltalán nem ez a fiú volt. Az öltözködése még mindig polgárpukkasztó tud lenni, de már mégsem az a borzasztóan bohókás jellem párosul hozzá. Kifinomultabb és érettebb. Kissé nagyobb az arca, és mintha – ha egyáltalán lehetséges – még femininebb volna, mint ezelőtt. S ami mind ezek mellett fontos; a varrást kezdi egyre profibb módon művelni. Néha órákat vesz Méreynétől, aki hihetetlenül jó tanár. Tud bánni Mersével, tudja hogyan kell ösztönözni és kihozza belőle a legjobbat. Nagy hatással van a fiú jellemének fejlődésében. Ő is javasolta neki, hogy beszéljen azzal a bizonyos illetővel, aki ennyire megmozgatta a fantáziáját. Így Merse meg is írta a levelet, azonban az utolsó pillanatban vissza akarta vonni, de a bagoly már a csőrbe kapta, és elrepült vele a bagolyházba.
Merse levegő után kapkodva jelenik meg az ajtóban, és máris fürkészni kezdi fekete szemeivel, hogy merre lehet Pitypang. Pitypang az a bagoly, akinek szinte ősznek ható tollai olyan bölcsességet és diszkréciót sugallanak, hogy a fiú mindig őt bízza meg a levelek ügyével.
De ez most más; nem juthat el a levél… hozzá.
Erdőhegyi Merse
KARANTÉN


they call me Mister Fahrenheit®
RPG hsz: 59
Összes hsz: 197
Írta: 2019. július 26. 07:17 Ugrás a poszthoz

pösze Petya
az elveszett pergamen | „titkos üzenet, száll a széllel”



A fekete szemek egyre csak azt a bizonyos bölcs baglyot keresik, de mindenféle bagoly van itt, és csak Merse arcába bámulnak értetlenül, hogy mégis mi a fenét keres itt. Szinte hajnal van még. Alig múlt reggel fél hét. Vajon mi lehet ilyen fontos neki? A kétségbeesés kezd eluralkodni rajta, miközben egyik bagolykabintól a másikhoz szaladgál, és a madár nevét mondogatja. Kissé zakkantnak tűnhet, de mikor is tűnt normálisnak…  
Egy bézs pólóinget visel, barna rövidnadrágot, fehér zoknija majdnem térdéig ér, piros sportcipője pedig csak úgy rikít a neutrális színek között. Fejébe egy szinte bézs kalapot húzott, s ha jobban belegondolok, teljesen úgy néz ki, mint egy állatkerti gondozó. Egy újabb nyerő szett, úgy gondolom.
Az ide-oda szaladgálásában egy ismeretlen fiú hang zavarja meg. Megfordul, majd szemeit kissé összehúzva vizsgálja meg az érkezőt. Kéne az a szemüveg, de túlságosan hiú ahhoz, hogy hordja. Különben nem látszódnak a gyönyörű fekete szemek. Persze, hogy nem hordja. A másik ismerősnek tűnik egy picit. Mintha a héten már találkoztak volna. Mindenképpen új diák. Így int is neki egyet mosolyogva köszönésképpen. De a göndör hajú fiú kérdésére az érdeklődő arc egy kissé unottabb formáját mutatja meg.
- Egy baglyot? – kérdi tagoltan, miközben jobb dús szemöldöke a magasba reppen. A hangsúly leginkább az egyen van, hiszen ez egy bagolyház. Nézzen már szét. Itt csak bagoly van. Meg ők ketten.
- Hahó – kapálózik színpadiasan. – Ez a bagolyház. Rengeteg van belőlük itt. Nézd – mutat néhány bagolykabinra jobb keze hosszú mutatóujjával, majd visszafordítja kreol arcát a srác felé.
Utoljára módosította:Erdőhegyi Merse, 2019. július 26. 07:18
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Erdőhegyi Merse összes hozzászólása (115 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel