36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andretzky Korinna összes RPG hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 12. 22:25 Ugrás a poszthoz

Édes Celestyna


- Mindenképpen! Tudod, hogy petrezselymet árulok. Hát hogy megyek én bálokba, ha nincs férfi az oldalamon, még kinéznek az úri nagyasszonyok!
Vannak ilyen hülyeségeim tudom. De engem alapból is kinéznek, főleg a savanyú nyanyanépek. Mondjuk nem mintha nagyon érdekelne, hiszen ez csak abban erősít meg, hogy nem vagyok hétköznapi. Megmondom, őszintén untat az átlagos. Nekem kell valami, ami felráz. Ha megnézzük életem embereit, tagadhatatlan a különlegességi mágnes dominanciája. Itt van Cel, a művészet maga, aztán Jack, Mr. Rejtély, akire úgy vágyom, mint soha senkire, és aki kézzel írt soraival olyan különleges élményt hoz a napjaimba, hogy elmondani se tudom, és ott van Ophelia, a nő maga. A kifinomult, tökéletes és mégis harcias amazon. Imádom a barátaimat, mert olyan kincsek ők, akiket nem lehet nem észrevenni, nem lehet nem tenni értük, velük, miattuk. Hol lennék én nélkülük? Egy huszonhat éves özvegy, aki azt hitte ott és akkor, hogy az élete semmit sem ér a szerelme nélkül? Sehol sem lennék. Hol vagyok mégis? Egy kiadó résztulajdonosaként megtehetem azt, hogy egy lovasbirtok ügyeit intézzem. Szabad vagyok. Ha akarom, máris Bécsben teremhetek, vagy Velencében, esetleg Amszterdamban. Bárhol lehetek. Bárki lehetek. Miattuk. Mert ők láthatatlanul is megtanítottak arra az életfilozófiára, hogy a világ tehet egy szívességet, méghozzá tövig, mert mindig van holnap, és a holnap tele van mindennel, ami csodálatossá tehet. Csodálatos vagyok, mert a barátaim csodálatosak. Mert csodálatos életet kaptam, általuk.
- Csak így elmondtad neki, hogy babáznál, ő meg oké, akkor házasodjunk?
A szám csodálkozósban marad, mert annyira édes ez az egész. Nem volt nagy hercehurca, rákészülés. Csak beszélgettek az életről, tervezték a jövőt, és Cel álmai szépen valóra válnak. Mennyire tökéletes! Szeretném és megkapom. Ő meg is érdemli. Azt is, hogy Dustin az élete része, és azt is, hogy az akar maradni, hogy családot szeretne vele. Van ennél nagyobb csoda? Aligha. Sokan nem hiszik el, de imádom a boldog történeteket, azt, ha valakivel ekkora csoda történik. Én is szeretném ezt átélni, megtapasztalni, magamévá tenni. Olyan nyugodtan és bájosan, olyan tökéletesen, ahogy az övé. Mert ez így volt tökéletes. A legtökéletesebb. Nem azt kapta, hogy "értem", sem azt, hogy "rendben", sőt, el sem futott. Nem! Azt mondta, hogy akkor legyenek társak, egy életen át. Mennyire igaz, mennyire csodás.
- Egy ilyen csodálatos történet után? Fel vagyok villanyozva. A világ legszebb és legboldogabb menyasszonya leszel. Aztán jönnek majd a babáitok, és én mindegyiket végig fogom puszilgatni, és mélyen beszívom majd az illatukat. Készülj! Nagyon illatos babáitok kell, hogy legyenek, mert különben mindenki elől elszívom őket.
Nevetek, mert tudom, hogy a babák illata - amikor nem kakilnak be éppen -, mindig csodálatos. Puderes és megnyugtató, tele törékeny csodával.
- Azt hiszem, csodálatosan vagyok. Nem tudok mást mondani. Annyira boldog vagyok a boldogságodtól, hogy muszáj beszélnem, mert különben örömömben csa sírnék és sírnék.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 13. 12:58 Ugrás a poszthoz

Én és a kisöcsém


- Azt mondja nekem, nyommer!
Nézek rá ál-felháborodottan, túldrámázva a felháborodottságomat. A pofám leszakad ettől az embertől, komolyan mondom! Csak nézek rá úgy, mint valami sértett díva, egészen, míg nem kérdez. Akkor nagy kegyesen valóban felé fordítom csodás tekintetem.
- Egy éjszakás lesz. A volt nője olyan féltékeny volt rám, mint az atom, szóval kipróbálom, hogy mit féltett.
Kapcsolatban lévő emberrel soha, ez aranyszabály nálam, de kapcsolat utáni vagy kapcsolaton kívüli, az nem bűn, hanem kölcsönös segítségnyújtás. Nem fárad el úgy a kezed, mintha csak te dolgoznál meg azért a bizonyos betevő falatért. Az én életvitelem jelenleg igen egyszerű. Olyan lazának lenni, mint a rigalánc. Anyám, az az áldott, szent asszonyság, még csak véletlenül se gondolja azt, hogy elkezd megkedvelni, és magához édesgetni. Nagyon kedvelem a kapcsolatunkat így, ahogy van. Kölcsönösen bosszantjuk egymást, és utána elvonulunk. Nem is kell ennél több.  
- Höhöhöhö, ha életem nagy szerelme Andrássy lenne, elszaladnék sikítva, felmásznék egy toronyszobába, erényövet húznék, apácának állnék és némasági fogadalmat tennék. Csak ennyi Andriska, csak ennyi történne, ha belépne az életembe egy Andrássy.
Elnevetem magam a képre, ahogy valóban futok, mint egy szőke plasztik, sikítva, fel-le ugráló mellekkel, követelve, hogy mindenki hagyjon békén. Felmásznék, tökéletes nude manikűrömet se féltve a toronyszobába, a falon át másznék fel, mint valami őrült, zárnám magamra, és nyelnék le minden kulcsot. Aztán csak hallgatnék, örökre. Borzalmas a gondolat, hogy én megint Andrássy legyen. Tetszik tudni, éééén nem vagyok olyaaan lány. Nem, nem.
- Uncsiztam, te vicces vagy, gondoltam, tegyük össze, amink van.
Még a szemöldököm is megemelem kétszer, mint az igazi macsók, amolyan "begyüvöl cicus" ábrázattal.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 13. 13:42 Ugrás a poszthoz

Fellegi Nóra


- Nem mondom el, de titokban mindenképpen rajonganunk kell értük együtt!
Majd kitalálunk mindenféle kódolást, hogy ne jöjjenek rá, hogy róluk van szó!
Mindenképpen így lesz, hiszem, hogy ez menni fog. Kevés lánnyal jövök ki, a legtöbb megbotránkozik azon, hogy milyen ember vagyok, de Nóri pszichológus, nem nagyon hiszem, hogy aggódnom kellene attól, milyen lesz a hozzám való viszonya, hiszen pont az ilyen emberek kezelésére specializálódott. Igen, köszönöm, nem túlzok, tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok normális. De legalább élvezem.
- Nem, köszönöm, lassan muszáj lesz indulnom, mert jön hozzánk két író is, és Lara, nos, nem igazán szívleli őket, mert eléggé obszcének. Én viszont jól kezelem őket, így kell neki a megerősítés.
Nem is értem, hogy hogy van bátorságuk éppen a kiadójuknak lökni a sódert. Kár, mert amúgy tényleg piszok jól írnak, csak eléggé kiábrándító, hogy ennyire semmibe veszik az illemet, pedig szívesebben maradnék még beszélgetni, de tudom, hogy lesz alkalom, amikor egy mélyebb és nem pszichológusi beszélgetést is megejthetünk.
- Imádom a csípőset.
Mondom megnyugtatásképpen de szerintem meg sem hallotta, mert hirtelen egy csomó ételről kezd el beszélni nekem, és kimond olyan szitokszavakat, mint "megfelezni", éppen a csípőset. Nem, azt nem szabad sosem megfelezni. A csípős éppen akkor jó, ha minél inkább csíp. Vagyis tökéletes az a recept, amit ő elő tud állítani.
- Imádom a csípőset.
Ismétlem meg a mondatot mosolyogva, amikor úgy tippelem, hogy befejezte a szabadkozást.
- Akkor azt javaslom, hogy Szilveszterkor legyen egy külön kis sarkunk. Mi leszünk csípősék, és akkor nem kell senkinek elborzadnia, mert már ketten leszünk borzasztóak.
Nevetek, mert elképzelem, ahogy még egy kis válaszfalat is raknak az őrült tyúkok eledele és a normális embereké közé. Vicces lenne.
- De most tényleg rohannom kell. Köszönöm, hogy beszélgettünk, és akkor egyeztessünk az év végi mókáról!
Két puszit nyomok az arcára, mielőtt összekapnám magam. Késésben vagyok, és Lara meg fog ölni, ha előbb érkeznek meg az obszcének. Kilépve intek még egyet neki, aztán futás.


// Love Love Love //
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 17. 16:09 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan
Budanekeresd
Az irodánk
Kinézetem

A pihapuha szőnyegen fekszem, lehunyt szemmel, békésen. Lábaim a bokámnál összefonva, természetesen a fejem búbja van az ajtó felé, és nem a lábfejeim, mert mégiscsak férfiak is dolgoznak a szerkesztőségben, és hát házi nyúlra nem lövünk. Ami amúgy az első szabályunk volt, és nagyon pocsék egy szabálynak tartjuk, amióta Dabrasi "fehér pólós félisten" Márk is a csapatot erősíti. Új közös hobbink Larával, hogy a nyálunkat csorgatjuk rá. Az nincs kitételnek, hogy nézni nem nézhetjük. Csúnyák lennénk kiszúrt szemekkel.
Lehet, hogy nem kellett volna tegnap este bevállalnom, hogy meglepetés koktélokat igyunk, mert bár csak hármat ittam, még mindig érzem azt az enyhe tompulást az agyamban, viszont nem, nem ezért fekszem a földön, én így gondolkozom. Próbálom összeszedni a teendőket, meg azt, hogy kivel mikor lesz megbeszélésem. Van ilyen noteszem, aminek még az eleje is változtatható, ilyen simogatós-flitteres, és benne is van minden, de én olyan ember vagyok, aki ezt szereti átgondolni.
Balra döntve a fejem, nézem hajam vörös-arany csillanásait, ahogy a nap lágyan megsüti. Olyan természetellenes jelenség voltam mindig is, nem csoda, hogy anyám frászt kapott tőlem. Aztán később még rá is segítettem. Igazán nagy boszorkány vagyok. És akkor arról még ne is beszéljünk, hogy mennyire utálja a múltam. Szerintem amúgy a jelenem is, mert hát úrilány nem húz olyan szoknyát, amiben illetlennek gondolják, nekem meg csak nagyon kevés szoknyám ér a térdem közelébe. Szóval minden megteszek, hogy frászba törjön ki tőlem.
Visszafordítom a fejem, és újra becsukom, kezeimet, melyek eddig mellettem voltak, most felhúzom a hasamra, és ott összefonom az ujjaimat. Békés a mai napunk. Márk megint fehér pólóban van.
Utoljára módosította:Andretzky Korinna, 2019. február 17. 16:11
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 17. 17:24 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan


Kinyitom egy pillanatra a szemem, felnézek Márkra, de egyetlen vonásából látom, hogy nem Lara jött meg. Lara ugyanis négy napja nincs meg. Más ilyenkor már aggódna, de valljuk be, vele is és velem is megesett már párszor, hogy éppen csak nem akartunk meglenni, aztán beszambáztunk ide, mintha mi sem történt volna.
~ Hétfőn láttalak utoljára. ~
~ Ma pedig kedd van. ~
A témát pedig, hogy a két nap között egy egész hét eltelt, ejtettük. Csak úgy simán. Szóval azt hiszem, ez egy ilyen dolog. Majd Lara is visszajön, ha neki vissza kell. Tudtam, hogy el fog menni, mert rákérdezett arra, hogy alakul-e valami mostanság, én pedig feleltem, hogy nem vagyok terhes. Szóval a tudatalattim nem lepődött meg.
Viszont valaki van itt, akinek a hangja sem ismerős, így nyilván meglepi, hogy itt egy férfi, meg egy nő, utóbbi a szőnyegen fekszik, és nem biztos, hogy ez normális. Nálunk igen, de azért egy átlag ember biztos elgondolkozna azon, hogy mit művel a férfi, kezében papírvágó késsel, egy nő fölött, aki a szőnyegen fekszik. Vagy nem. Hm. Úgy tűnik, mostanában túl sok időm van olvasni. Ezért nem vagyok terhes. Meg mert nincs kitől. Szóval a belépőt nem nagyon érdekli, hogy szívdöglesztő Márk ki is nyírhatna békésen. Kuncogok, miközben felülök, és mint a macska, kinyújtom a hátam, mielőtt talpra szökkennék.
- Ez bizony.
Lelkesen, kócosan lépek közelebb, és nyújtom a belépő felé vidáman a mancsocskámat, hogy lássa, még élek, és örülök, hogy itt van.
- Andretzky Korinna, örvendek. Kávét? Teát? Csüccsenjen le. Vagy csüccsenj? Tegeződhetünk?
Imádom, ha történik valami, és nem csak a listákat nézem át a fejemben, hogy mit is kellene csinálnom. Közben intek Márknak, hogy figyeljen, mit kér a belépő. Nekem tudja, hogy egy pohár ananászlevet kell ilyenkor fuvaroznia. Nem szivatnám, de elvesztett egy fogadást, és egy hónapig az alattvalóm.
- Miben tudunk segíteni?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 17. 18:26 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan


- Ophelia?
Kérdezek vissza csodálkozva, mert nem gondoltam volna, hogy így hívják. Az én hibám, de azt hiszem, egyrészt az sem tesz jót, hogy az arcokhoz mindig neveket párosítok, meg az sem, hogy a sajátom jut róla eszembe. Az a bolond is  el van tűnve, és éppen megeteti magát a sárkányokkal, miközben az igaz szerelme pizzákba sírja a bánatát. Két ekkora fogyatékost se hordott még hátán a föld, de hát én se vagyok jobb, mert az én nagy igazimmal - már amelyik nem a föld alatt van -, csak levélben érintkezek, pedig ha tehetném, az ingét a körmömmel szaggatnám le róla. Vannak bajok mindannyiunknál.
- Ne haragudj, csak meglepett. Az egyik lélekdarabom is Ophelia. Pont a totális ellentéted, szőke és kék szemű.
Legyintek a saját hülyeségemre. Ez nem az Emlékek őre, hogy itt egy nevet csak egyszer adunk, és ha a gyermek el is veszik, soha többet nem adjuk és nem mondjuk ki a nevét. Sok Ophelia szaladgálhat a világon. Ha tippelnem kellett volna, azt hiszem Marie-t mondtam volna rá, vagy Isabelle-t, olyan a sötét hajával, mint egy Isabelle. Hátrapillantok, ahogy Márk szó nélkül elsétál, hogy elkészítse az italainkat, és pedig megigazítva a hajam, lecsüccsenek a vendégünk mellé, átvéve a papírt tőle.
- Ismerem. Nem könnyű vele.
A tipikus példája annak, amikor elgondolkozol, hogy megtérül-e a bele fektetett energia. Nem szeretek puncsolni, de olykor szükségszerű. Például nála. Nála nagyon az volt az igaz, hogy szükséges rossz volt. Viszont hozott egy újabb kört nekünk, mert ha ő minket választott, akkor megéri.
- Mi adtuk ki a könyveit Magyarországon, a jövőhónap végén kezdjük el újranyomni három könyvét is, köztük ezt is. Mi lenne a kérdés?
Mert nem tudom, hogy miben tudnék segíteni, viszont az én fehér inges istenem visszatért, így legalább egy nagy korty ananászlével gazdagabb lehetek. Már szép a nap.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 17. 19:51 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan


Kicsit felvonom a szemöldököm az első kiadás hallatán. Az bizony nem olcsó és nem nagyon kapható, holott nem egy annyira régi könyvről van szó, csak éppen vannak olyanok, akik limitálhatják a könyveik kiadását, ilyen vagy olyan okokból, főleg egoizmusból és nyereségvágyból. Az ilyeneket gyűlölöm.
- Van pár gyűjtő ismerősöm, akik jellemzően kettőt vesznek az első kiadásokból. Egyszerre haszonszerzés és magángyűjtemény gyarapítás.
Okos gondolat, hiszen egy példánnyal a saját vagyonuk gyarapszik, míg egy másik továbbadásával is vagyont, a tényleges pénzbenit növelik. Érdekes elmélkedés estére, talán a következő levelembe is belefogalmazom. Igazán kedvelem, hogy Jack, a levelezőtársam ennyire jól mozog ezen a téren, hasznos gondolataival én is mindig csak gyarapodom.
- Viszont, ez nem olcsó mulatság.
Ezt tudnia kell, mert ha ebbe tényleg belemegyünk, akkor nagyon, de nagyon borsos árat kell majd érte fizetnie, és mindegy, hogy Henrik, Klára vagy éppen Esmail gyűjteményéből kerül-e eladásra a könyv, egyikük sem arról híres, hogy ostoba lenne. Ha már ennyivel a kiadás után keresik, akkor nyilván tudni fogják, hogy értékes, és ismerik egymás helyzetét, tudják, hogy ki mennyire hajlandó eladásra kínálni egy példányt belőle. Ha így is benne van, akkor csináljuk. Tény, hogy nekünk is két példányunk van belőle, de az annak okán van, hogy Lara és én már az alapításkor lefektettük azt is szabályba, hogy a bekerült vagyont egyformán osztjuk el.
- Nem mindenki vevő arra, ha a másik fél nem érti meg a nemet.
Sem Lara, sem én nem voltunk oda érte, és az egészségesen túl nem akartunk menni, de az egészséges udvarlás szinte meg sem volt, egyből a szexista részre tértünk át. És bár az én gyomrom elég sok mindent bevesz, mégsem tud bevenni mindent, mind a ketten tanultunk önvédelmet, szóval nem volt olyan könnyű egyikünk helyzete sem. Nem szívesen találkoznék vele megint, elég ez a levél kapcsolat.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 18. 11:44 Ugrás a poszthoz

Édes Mr. B!
Olaszország
Kinézetem


Kattintani kell a figyelmeztetésért!
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 2. 16:10 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan


A pénz a mai világban egy szükséges rossz, de nem szeretem halogatni a tényét, hogy kell. A ritka dolgok sokba kerülnek, és ezt jó, ha a vágyakozó is tudja. Az első kiadások pedig nagyon sok pénzt ölelnek fel. Nem véletlenül, hiszen egy nap még többet lehet majd kapni értük. Az ember szereti bebiztosítani a jövőjét. Belőlem sokan nem nézik ki, hogy van eszem az ilyenekhez, mégis, azért kellőképp jól koordinálom az anyagi hátterem ahhoz, hogy ne panaszkodhassak. Pontosan tudom, hogy mit meddig érdemes őrizni, hol érdemes szaglászni, és kivel érdemes könyvbe kezdeni.
- Nem rossz befektetés.
Vonom meg a vállam végül. Tudom, hogy rá kellene beszélnem, pontosabban nem kellett volna lebeszélnem róla, hogy beszerezze, hiszen az nekünk is csak haszon, azonban nem vagyok híve a hazugságnak. A pasas olyan, amilyennek leírtam, ha megkérdezik, ő maga is így vall önmagáról, sőt, az emberek is így fogják, akiknek közük volt hozzá. Van az a pénz, amiért persze szépen írják le, hogy nőfaló, de ez egy másik történet. El tudok intézni vele sok mindent, személyes találkozót is, csak nehogy utána én legyek a gonosz, aki nem figyelmeztette a másikat.
- Régi könyv? Persze. A legjobbkor jöttél!
Lelkesülök fel megint, hiszen ritka az, amikor csak ketten vagyunk az irodában, és az egyikünk tudja, hogy mi a dörgés a könyvek terén, a másikunk meg a könyvmentés nagymestere. Rávillantom a legédesebb mosolyomat a visszaérkező Márkra, aki ilyenkor szerintem elkezd ösztönösen aggódni, pedig még csak egy fogadást bukott el velem szemben.
- Márk kiválóan dolgozik, ha a könyvek mentéséről van szó, csodálatos szerelemmel szemléli őket. Ezért is vettem fel, úgy néz minden könyvre, mintha istennők lennének.
Szegény srác meg ott pirul velünk szemben, pedig komolyan mondtam, ő tényleg teljes odaadással és óvatosan kezeli a műveket. Pillanatok alatt tud csodát tenni.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 14:25 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh
Öltözetem


Az az egyetlen mondat, Keszthelyen ért. Látni akarlak. Ebben benne van a minden. Látni akar. Miért? Hogy azt mondja, rendben? Vagy, hogy ezt, nem? Látni akar. Mindegy miért, de ha látjuk egymást, ha nem csak papír és tinta lesz minden, mely mögött egy halványuló emlékkép lapul, akkor én már boldog vagyok.
Jöjjön hát ide, kértem, semleges vidékre. Semleges? Csakugyan az volna? Hiszen körülöttem mindenhol Balázs emléke néz vissza rám. Balázs. Levettem egy képet, majd visszatettem a falra. Balázs azt akarná, hogy boldog legyek. Ésha Jacket választom, és ha Jack engem választ, tudnia kell életem ezen részéről. Tudnia kell Balázsról. Tudnia kell a múltamról. Nem mindenről, de róla igen. Ő különleges nekem.
Nem is biztos, hogy ide eljutunk, hiszen azt írtam, hogy a hajókikötőben találkozzunk, háromkor. Ideges vagyok, a szemem kihúzását négyszer rontom el, mire végre elhiszem, hogy tökéletes. Nem akarom túlspilázni, mert nem tudom, hogy mi lesz velünk például fél négykor. Lehet, hogy csak elbúcsúzik tőlem. Hogy a makulátlan stílusa nem engedi, hogy írásban köszönjön el. Élő szóban találkoztunk először, és talán úgyis beszélünk utoljára. Meg fogom érteni. Meg  kell értenem. Nem öltözök úgy, mint legutóbb, nem leszek más. Azt adom, amit a hétköznapokban jelentek. Farmer, pulcsi. Elegáns, de nem kirívó.
Bár már tavaszodik, csalóka a napfény, várakozás közben a vizet kémlelem, a kabátot fázósan húzom össze magam előtt. Minden perc egy kínszenvedés, minden perc úgy telik, mintha öt perc lenne. Aggódom.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 15:44 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


A hangja távolról, mégis közvetlen közelről szól hozzám, összerezzenek és bizsergek egyszerre, mint akit áram csapott meg. Reszketek és vágyok rá, vele akarok lenni, és most mégis, félek megfordulni. Ideges, őrülten ideges vagyok. El is köszönhet tőlem, ha megfordulok, az búcsú lesz? Nem tehettem, hogy nem írom le, ennyi idő után ki kellett adnom magamból. Azt akartam, hogy tudja, önző módon mindent feltettem egyetlen lapra. Tessék Jack, feltártam magam, fogadj el, vagy búcsúzz örökre. Mondjuk leginkább fogadj, de ez ugye nem olyan dolog, amibe bele kellene merülni.
- Jack, szia!
Mosolyogva köszöntöm, és elpillantok arra, amerre mutat. Mosolyog, és ez jó, ám még éppen az előtt, hogy elhinném, ez valóban egy jó jel, a mosolya lehervad. Istenem Jack, ne tedd ezt velem. Mit akarsz? Neked adom magam, vedd el a testem, vedd a lelkem, vedd a gondolataimat. Minden a tiéd. Ledobom a pajzsom, ledobom a kardom. Ellened nem harcolok, ellened nem harcolhatok.
Imádlak és gyűlöllek egyszerre, hiszen a tekinteted a páncélomat megrepesztette, hangod a kardom elgörbítette. Beengedtelek ide, a városba, ami az utolsó mentsváram volt. Beengedtelek ide, az életem titkos szegletébe. Miért múlt el a mosolyod? Olyan jól állt. Gyönyörű voltál vele.
- Tetszik? Ez a szakasz egész szép. A Helikon park a kedvencem, de a kastélykert is csodaszép, mondjuk inkább nyáron, de nagyon szeretem a kaktuszokat.
Mi van? Nagyon szeretem a kaktuszokat? Kit érdekel? Jesszus lány, szedd már össze magad egy kicsit kérlek! Közelebb lépek egyet, egészen közel vagyok már így is, de muszáj még közelebb lennem hozzád.
- Mit szeretnél csinálni? Sétálhatunk, beülhetünk valahova, vagy akár hozzám is elmehetünk. Pár utcára lakok innen.
Persze, rögtön felviszem magamhoz, hogyne, mi sem természetesebb. Istenem, szét vagyok esve! Te meg nem mosolyogsz.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 16:40 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


- Nyáron még szebb, rengeteg program van itt, csodás a gasztronómia, a borok, a hangulat. Egyszerűen, pezseg a véred.
Nem úgy, mint máskor, amikor valami jó történik veled. Nem, ez másféle pezsgés, ez különleges. A gyerekkorom egy részét itt töltöttem, a nagyi háza nem lehetett másé, csak az enyém. Nekem itt kellett maradnom. Nekem ide kellett hoznom Jacket, és Jack itt van. Mondanám, hogy majd nyáron megérti, hogy miről beszélek, de ne szaladjunk annyira előre. Nem mintha a levelemben nem azt fejtegettem volna, hogy szívesen hallgatnám, ahogy beszél, miután szeretkeztünk. Pedig ez a nagy helyzet. Kiéget aggyal az ember őrültségeket beszél, össze s vissza, sokszor összefüggéstelenül. Tudom, hogy ha mi együtt lennénk, az első alkalommal ez lenne velünk is. Csak szavakat mondanánk ki, csak beszélnénk a semmiről.
- Kaktuszokat.
Mondom félszeg mosollyal, mert nem tudom, hogy ezt mennyire értékeli. Rengeteg kaktuszom van otthon, a legnagyobb meg én magam vagyok talán. A gondolatra elmosolyodom, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetben is humoromnál lehetek. Azt hittem, mostanra már belegyalogolok a vízbe.
- Jó tervnek tűnik. Egy kicsit sokat kell sétálnunk hozzá, de megéri, mert nagyon finom ott minden. Vannak tortáik, sőt, egy csomó marcipánjuk, ilyen kiállítás.
Hoppanálhatnánk is, nem venné észre senki, de sétálni szeretnék vele. Vele szeretnék lenni. Lépek még egyet felé, és egy nagy levegőt véve, megteszem. Karomat Jack karjára fonom, ujjaimat megpihentetve a szöveten.
- Oda fel kell mennünk.
Mutatok a templomtoronyra. Kicsit persze arrébb, de onnan már csak néhány lépés, és tényleg megéri. Én mindig elmegyek oda. Miközben elindulunk, sűrűn pillantok oldalra, hogy mit szól, amikor ilyen merész lépést tettem.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 18:22 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


Tekintetemmel követem a kezét, ami fölém emelem, a testem nem, de a fejem megemelkedik, érzem, ahogy a nyakamon megfeszül a bőr. Vannak pillanataink, amikor belelendülünk, amikor olyanok vagyunk, mint mindenki más, ám máskor, nem igazán. Ezért is olyan nehéz ez. Nem tudom, hogy mit rejt a jövő, vagy mi van a jelenben. Nem tudom, hogy ő mit gondol, hogy én mit gondoljak. Olyan, mint gyerekkoromban a kincskeresések. A titkok vezetnek el a célig. Néha könnyű felfedni a titkot, néha nem is alszol miatta. Sokszor nem aludtam már Jack miatt.
- Még sosem, de egyszer nagyon szeretnék.
Inkább csak a kisebbeket ismerem, illetve azt a párat, ami a kertben van. Ott vannak nagyobbak is, de nem olyan nagyok, mint amit az előbb mutatott a férfi. Imádom a kaktuszokat, mindent, ami kaktuszos. Ha lesz lehetőségem, mindenképpen látni akarom az óriás kaktuszokat.
- Oda.
Bólintok egyet határozottan, mert hát majdnem teljesen stimmel tényleg a dolog. Az a kicsi már nem oszt, nem szoroz. Így is és úgy is messze van, de amikor majd odaérünk, nagyon fog neki tetszeni. Legalábbis nagyon remélem. Ha meg mégsem tetszik neki a táv, én olyan félúton lakom, közel a Nádasközhöz, így haza is tudunk sétálni, otthon is van kávé, és süthetek neki süteményt. A hiedelmekkel ellentétben, tudok sütni, és nem csak random ötletektől vezérelve elutazni.
- Istenbe?
Fáziskésés. Ahogy elindultunk, felpillantottam rá, és elvesztem abban, amit láttam. Mosoly. Nem olyan, mint eddig, egy teljesen másféle mosoly. Egy széles, határozott mosoly, olyan, aminek a jelenléte mellett az ember a legcsodálatosabbnak hiszi magát. Én a legcsodálatosabbnak hiszem magam ebben a pillanatban, itt lépve mellette. Egyszerre lépünk, pont ugyanakkora távot tesznek meg a lábaink, pont ugyanazzal a lábunkkal lépünk. Nem beszéltünk össze, az elején nem így volt, most viszont, ahogy lepillantok magunk elé, megmosolyogtat lábunk összhangja. Én vezetem őt, hiszen én vagyok ismerős a környéken, de mintha nem is kellene vezetnem, magától is tudja az utat. Együtt tudjuk a utat.
- Nem. De nem azért nem, mert nem hiszek semmiben. Hiszek rengeteg mindenben. Hiszek a sorsban, hogy minden okkal történik, hogy az életutak a megfelelő pillanatban fonódnak össze, hogy vannak emberek, akik évekig élnek egymás mellett, majd egyszer csak meglátnak valamit a másikban. Hiszek abban, hogy az emberek születésének és halálának megvan a miértje.
Én ne hinnék? Hiszen személyesen tapasztaltam meg, milyen az, amikor a nagykorúsága mellé az ember özvegységet is kap. Mégis, itt és ebben a pillanatban megkaptam azt, akire vártam. Ha Balázs életben marad, én nem válok azzá, aki most vagyok, és nem találkozom soha Jack-kel. Tudom, ez borzalmasan hangzik, de így van, és én ezt elfogadom, ahogy azt is, hogy Balázs küldte őt hozzám.
- Hiszek abban, hogy vannak megérzések, iránymutatások. De nem vagyok képes egyetlen névvel illetni a főnököt. Különben is, ha megnézzük az indiai vagy görög valláskultúrát, nem egyetlen személynek köszönhetünk mindent. De éppen így izgalmasnak tartom Platón másolt világ elméletét is. Inkább megfigyelő, érdeklődő vagyok, mint hívő, de tisztelem mások hitét, szívesen beszélgetek róla.
Meg amúgy is szívesen beszélek, ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja, így ajkaimat összecsukva, zavartan pillantok rá.
- Te hívő vagy?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 4. 21:20 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


Megyek, visz a lábam, ismerem az utat, tudom, hogy nem tévedhetünk el. Itt sosem tévedek el. Ez a hely olyan, mint az én saját szigetem, minden rezzenését tudom a fáknak, ismerem az utcákat, a titkos átjárókat, melyekkel a kertek alatt eljuthatok a célig olyan gyorsan, hogy más csak néz. Tudom, hogy hol lehet a legfinomabb péksüteményt kapni, és hogy hol éri meg a jégkása. Mindent tudok, ami Keszthely.
Nem érzem azt, hogy vezetnem kellene, egy ütemre lépünk, megbízik bennem, és megbízok benne. A karjába kapaszkodva csak még magabiztosabbnak érzem magam, csak még inkább elhiszem, hogy a "látni akarlak" nála nem azt jelenti, "búcsúzom". Még mindig látom magam előtt azt, amit az első alkalommal, még mindig látom magam, ahogy hálás szemmel pillantok rád, meztelen bőröm bőrödnek feszül, kipirult arcomon ajkaim hálás sóhajt lehelnek ajkaidba. Még mindig látom magunkat így eggyé válni, de most már mást is látok, egy vékony, ezüst fonalat, mely összeköt minket, egy láthatatlan, csodálatos dolgot, mely lassan teljesen körénk fonódik, eggyé olvaszt minket. Mondd kedves, te is látod? Te is érzed, hogy hozzád tartozok?
Miért nem lepődök meg, amikor azt mondja, a "törzsben, ahol felnőttem"? Nem lepődök meg, nem csodálkozom rá, mert annyira illik hozzá, annyira ő. Figyelmesen hallgatom, amit mesél, bizalmát kiélvezve szorítok rá kissé a karjára, hogy érezze, tényleg figyelek.
- Vagyis, vannak az istenek, akik a család fejét adták a világnak? Hány isten létezik a törzsed hitvilágában?
Nem hallottam még ezt, de nagyon érdekesnek tartom, és egyáltalán nem lehetetlennek. A parkon át szeretném megközelíteni a helyet, mert a park, maga a csoda. Az ottani nyugalom egy ekkora városban, szinte elképzelhetetlen. Vannak benne előre meghatározott utak, padok. Hűvösebb van itt, közelebb bújok Jackhez, bár be kell vallanom, ebben van egy kis szándékosság is. Közelebb bújok, mert azt akarom, hogy érezzen engem, hogy tudja, érezze, hogy számolhat még mindig velem, hogy én nem riadok meg attól, amit mesél. Érdeklődöm, és élvezem a történetet.
- Doria, ha jól tippelem.
Könyvek és folyóiratok, a lány természetes szépség, aki a Vajda kozmetikumok hirdetésein pózol. Nem került sok időbe kideríteni, hogy ki ő. Nem szándékosság vezetett, pusztán csak üzletet akartam ajánlani az idősebb Vajdának, de egyelőre kemény diónak bizonyul. Doria azonban, csodálatos lenne könyvborítón is. Persze akkor még nem kapcsoltam össze őket, sőt, egy perccel ezelőttig sem, hiszen nem hasonlítanak, ám az a pár apró félmondat, ami most elhangzott, sok mindent a helyére tett. Jó vagyok a nyomozós játékokban.
- Mozi? Ha működik még, akkor a főtéren van.
Mozi? Nem, ki van zárva, hogy valóban a mozi lenne a lényeg, hogy moziba akarna menni. Mit lehet csinálni egy moziban? Filmet nézni, csókolózni, a lány kezét véletlenül megfogni. Vagyis, az utolsó kettőt fordítva csinálni. Másért nem nagyon van értelme moziba járni, és nem hinném, hogy Jack annyira mozis típus lenne, hacsak! A szám gyermeki mosolyra húzódik, a szemem felcsillan, ahogy rá pillantok.
- A popcorn miatt?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 10. 11:56 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


Hallgatom, amit mond, és bár hosszú, és felesleges a magyarázkodás, mégsem zavar. Az emberek többsége idegesít, utálom, ha az időmet rabolják a felesleges magyarázatokkal, ha megpróbálnak minél inkább kibújni, belemagyarázni, összezavarni. De nem Jacknél. A hangja bizserget, egész testem és elmém olyan a hangját hallva, mintha egy édes nyugtató tea lenne, mintha minden szava egy-egy korty lenne, mintha egy fáradt nap után megpihenhetnék nála, benne. Megpihennék vele, örökre.
Mosolyom minden mondatrész után egyszer szélesebbé válik, elmélkedve hallgatom, ahogy a vágott virágokról beszél, ahogy elmeséli, hogy miért nem szereti. Figyelem, nem várom a végét, bár tudok reflektálni, sőt, a véremben van, vele szemben mégis kivárok. Beszélj csak Jack, a testem, az elmém, a szívem kéri, hogy beszélj. Felfedtem az érzéseimet előtted, és bár nem közeledtél, nem is távolodtál el. Esélynek tekintem azt, hogy minél többet találkozunk. Csak beszélj hozzám.
- Nem szeretem a múlandó dolgokat. A gesztusokat mindig többre értékelem. Az élményeket és az emlékeket.
Olyan életet élek, amióta csak az eszem tudom, hogyha egyszer a halál bekopogtat az ajtómon, olyan hosszú filmet vetítsen le, hogy közben még egy nagy adag vajas pattogatott kukoricát el tudjak majszolni. Nem bánok semmit, nem bánom a múltam, nem bánom a jelenem, nem bánom, hogy Jacknek teret engedtem az életemben. Neki ott a helye, egyre biztosabban érzem, egyre jobban látom a helyét. Csiszolódunk, és a türelmetlen, "mostakarom" Korinna türelmesen vár. Mi ez, ha nem az igazi kopogtatása?
- Készítettél?
Istenem, az elmém egyből megostromolja a kép, mindig ugyanaz a kép, ahogy a tincsek a füle mögé tűrt állapotból kitörnek, arca elé hullanak, ahogy a vastag szemüvegkeretet az orrán megigazítja, hogy pontosabban lásson, mert a nagy munkában teljesen lecsúszott. Látom, ahogy gondosan elhelyez egy apró alkatrészt, nem látom, hogy mit, csak azt, ahogy a szája széle megrezzen. Annyira gyönyörű, annyira csodálatos férfi. Át akarom ölelni, a füle mögé csókolni, óvatosan, hogy ne zavarjam a koncentrációban.
- Tudod, hogy igen.
Felelem mosolyogva, remegő kézzel, izgatottan, kissé szerencsétlenkedve, és szerencsétlenségemen kínomban kuncogva próbálom kibontani az ajándékot, amit kis híján el is ejtek, de szerencsére meg tudom tartani. Nézem a karkötőt, amit ő maga készített. Igen, ezt amit itt fogok az ujjaim között, Jack nekem csinálta. Rám gondolt, ahogy ezt készítette, és nem tudom, mennyi munkaóra van benne, de én jutottam róla az eszébe. Én!
Csillogó szemekkel, az engem elöntő forróságtól kipirult arccal nézem őt, észre se véve, hogy közelebb léptem hozzá, hogy beléptem a személyes terébe, hogy közel akarom érezni magamhoz, és ez ellen nem tudok mit tenni. Megcsókolnám, meg akarom csókolni. Mégsem teszem. Félek, ha túl közel merészkedem, ha én lépem át a határt megriad, eltávolodik tőlem. Te teljesen nem tudom letagadni, hogy ki vagyok nem is akarom megtagadni magam, így kissé pipiskedve, forró ajkaimmal, hálás csókot nyomok bal orcájára, miközben jobbommal végigsimítok arca másik felén, és a nyakán. Muszáj jelzéseket adnom, valahogy meg kell vele értetnem, hogy akarom őt, hogy hozzá képes lennék hű lenni, vele élni, vele létezni, eggyé válni vele.
- Ez gyönyörű Jack, én, nem is tudok mit mondani rá. Sosem kaptam ilyen szépet. Segítesz feltenni?
Ellépek tőle, hogy ne zavarjam a közelségemmel, és kinyújtott kezemmel felé tartom az ékszert. A világ leggyönyörűbb ékszerét.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 10. 14:32 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleight és a rózsás fiú


Megtettem. Egy újabb lépcső a célig vezető meredek hegyoldalban. Mi van fent? Mi vagyunk fent. Soha életemben nem tettem még bele ennyi energiát egyetlen emberbe, sőt. Balázson kívül soha senkibe nem fektettem még energiát. Vele könnyebb volt minden, kamaszként minden egyszerűbb. Jackkel? Vele minden minőségibb. Az együtt töltött idő, az egymásnak írt levelek, a kimondott szavak, a gondlatok. Minden másabb, minden felnőttesebb. Felnőttesebb vagyok. Ha vele vagyok. Más helyeken nem érzem a változást, még mindig képes vagyok a szerkesztőség szőnyegén, mint Jézus a kereszten feküdni, és elmélkedni a napi teendőimről, még mindig képes vagyok úgy felkelni, hogy már nem emlékszem, előző este mi motivált arra, hogy Bécsben kössek ki, még mindig van számos hülyeségem, amivel azt hiszem, hogy tinédzser vagyok, de az, aki lenni szeretnék, öt év múlva mondjuk, elkezdett kialakulni. Elkezdtem felépíteni az öt év múlvai Korinnát. Büszke akarok lenni erre a komoly építkezésre, és ha valaha lesz gyerekem, házastársam - még egy -, azt akarom, hogy ők is büszkén tekintsenek rám. Ehhez az egész folyamathoz pedig - tudom nevetséges -, de egy unalomból megnyitott tinder kellett az év azon szakában, amikor sértett gyermekként utálom a világot- Ehhez Jack kellett.
- Mi a baj?
Látom, ahogy homloka ráncba szökken, de a választ nem tudom megvárni, mert abban a pillanatban hozzánk lépnek, és zavartan lépek hátrébb, mintha bármiféle bűnt követnék el, hogy Jack közelében vagyok. Nem követek el bűnt, nem érzem annak, de nem tudom, hogy ő mennyire látja így. Az előbb lépcsőnek gondoltam, de ő lehet több emeletet átszelő liftként értelmezte azt, hogy arcon csókoltam, és ujjaimmal bőrét simítottam. Nyílt terepen, ösztönből, de mégis illetlenül. Sokan - köztük anyám is - úgy vélik, nem illendő, ha egy kisasszony úgy ér egy férfihoz, hogy nincs közöttük szövetség, akár eljegyzés, akár házasság formájában. Tizenhat évesen férjhez mentem, kell magyarázni, hogy mennyire félresikerült a nevelésem?
- Óóó...
Annyira meglep a megjelenő, és az, amit mond, hogy a zavarom, ami amúgy is fennáll, csak még inkább nő, de ne lennék én Andretzky Korinna, ha ne tudnám megoldani.
- Te a kisebbik Vajda vagy.
Szám szélén magabiztos mosoly jelenik meg, miközben végignézek rajta, olyan pofátlanul, ahogy mindenkin szoktam, hogy megállapítsak róla mindent, amit csak lehet. Kifogástalan.
- Le sem tagadhatod, ismerem az édesapádat.
A mosolyom továbbra is fennáll, ahogy átveszem a virágot. Nem szeretem a vágott virágot, de ebben a pillanatban olyan szinten zavarba jöttem, hogy ezzel nem is foglalkozom. A hivatal igencsak kitesz magáért a kampányidőszakban.
- Igazán kedves tőled... tőletek, hogy így kedveskedtetek. Remélem Manci és Bözsi néni is megfelelően meg lettek köszöntve.
Ha nem, akkor csinálhatnak bármit, a választást elvesztették. Ez talán szomorú, de nagyon igaz.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 10. 16:05 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh és az ifjú Richárd


- Nemrég elkezdtem az önéletrajzát írni.
Még nem találkoztam a gyerekeivel, vele is csak nagy vonalakban, mert előbb kutatni szeretek, csak utána elkezdeni a közös munkát. De tudja, hogy készül, hogy bármikor felbukkanhatok, és ennek örülök, hiszen van elfoglaltságom. Hátrapillantok Jackre, mosolygok, ő is, így teljes nyugalomban fordulok vissza Ricsi felé, aki nagyon szimpatikus nekem.
- Könyvkiadással, nem szeretem az újságírókat, túl sok a rosszul megszerkesztett firka.
A botrányokat viszont nagyon szeretem, ha lenne doktorim, akkor biztos abból lenne, hogyan kell felkavarni az állóvizet, hiszen én magam is egy igen nagy botránnyal indítottam a pályafutásomat. Örülök, hogy találkoztam vele, hogy most már tudom, hogy néz ki az ifjabbik Vajda, akire érdemes odafigyelni. Kuncogok azon, amit mond, kislányosan talán, és hogy zavaromat leplezzem, inkább az illatos rózsába szagolok, nyerek magamnak néhány másodpercet. Igazán hízelgő egy ilyen fiatal és helyes fiútól dicséretet kapni, csak nehogy aztán itt elszaladjon velem a ló. Ismerem a jelzéseket, jól össze tudom kapcsolni a dolgokat, és igencsak bátor, hogy úgy cicázik velem, hogy közben egy férfival vagyok. Talán ennyire hihetetlen, hogy együtt is lehetnénk? Talán ennyire nincs az irányunkba fantázia? Én látok ebbe bele túl sokat? Lehetetlen, ennyire sokat nem lehet belelátni.
- Köszönjük. Sok sikert a kampányhoz.
Berci? Nem tudom, hogy kit fedhet ez a név, de biztos hasonlóan megnyerő, mint amilyen Richárd, ha így megosztják a munkát. Wittner tudhat valamit, hiszen, ha jól tudom, soha azelőtt ilyen még nem történt a faluban, hogy rózsákkal halmozzák el a nőket. Nézem, ahogy elsétál, és nem zavar, hogy szerelmeseknek hívott minket, boldog mosollyal az arcomon fordulok vissza Jack felé.
- Azért, azt meg kell hagyni, hogy igen jó a mostani faluvezetés marketingje.
Tagadhatatlanul. Újra mélyet szippantok a rózsából, és mosolyogva elindulok az úton, pár lépés után hátrapillantva Jackre.
- Elmeséled, hogy honnan jött a karkötő ötlete?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 20. 16:09 Ugrás a poszthoz

Mr. B.


Nézem a telefonom, de a fránya öcsikém nem reagál nekem, biztos mert éppen nem talál ki a pasija szájából, pedig, ha megtenné, akkor nagyon nevethetnénk együtt, így viszont olyan kis szerencsecsomagnak nézek ki, aki egyedül rötyög. Mondjuk általában szerencsecsomagnak nézek ki. Amikor valakinek elmesélem, hogy mivel foglalkozom, sokszor el sem hiszi, hogy igaz, mert láthatóan nem úgy nézek ki, ahogy ki kellene.
Egyszer megkérdeztem, hogy az milyen is, amilyennek lennem kellene. Azt mondták, hajszálvékony ráncok homlokban és a szemem szélén. A szemem nem kéne, hogy csillogjon, hanem tompa fénye kellene, hogy legyen. Megjegyzem az aznapi elfogyasztott bormennyiségem után volt ez, és nem tudom, hogy alapesetben is csillognak-e, vagy csak akkor, ha iszom. Ezen túl a hajamnak rendezetlennek kellene lennie és blézert kellene hordanom, szögletes vállal. Nekem? Na biztos, hogy nem. Egyrészt, amint jó idő van, helló váll, helló lábak, másrészt meg biztos, hogy nem lesznek szögletes válltöméseim, és nem, akkor sem, amikor kettő kötőjel hat gyerek rohangál körülöttem, mert én nem akarok olyan anya lenni. Meg olyan feleség sem. Én az a típus vagyok - szerintem -, akinek a férje azért nem vesz észre más nőket, mert nem tudja nem nézni a jó bige feleségét. Persze, ez most nagy elképzelés, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg ebből. Mondjuk a szögletes vállakon kívül. Azt tiltja a vallásom.
- Ha velem hál, drága uram, olyan, mintha egy holttal hálna.
Pillogok is, miközben beszélek, mert ezt nem Dosztojevszkij írta, hanem a drága anyám egyik híres mondása, de a drága anyám azt is mondta, ha nem tudsz semmit, pislogj, mint egy butuska csitri, és átengednek. Nem mindig vetem be a csitrit, bár de, eléggé gyakran. Végigpillantok rajta, tekintetem szigorúan megállítva az öve vonalába, majd vissza hozzá.
- Ha szeretne velem nevetni, csatlakozhat.
Miközben a szemébe nézek, szinte mozdulatlan testtel, lábammal kihúzom a szemben lévő széket, és finom mosolyra húzódnak ajkaim. Édes Istenem, hát miért teszed ezt velem? Azt akartam gondolni magamról, hogy kezdek jó kislány lenni, de ezek szerint tévedtem, mocsok mód tévedtem. Andriskáról meg is feledkezve, kicsit áthelyezem az ülőhelyzetem úgy, hogy lássa, egészen érdeklődöm iránta.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. április 21. 15:22 Ugrás a poszthoz

Mr. B!

Nem tudok nem mosolyogni, és már nem csak anyám miatt, hanem azért is, ahogy ez a különös idegen megjelenik a színen, mint valami filmben. Nézem őt, a drámát, ahogy helyet foglal, és első mondata miatt muszáj, jobbommal illedelmesen eltakarnom az ajkaimat. Kuncogásom legyőzve, hölgyikésen köhintek egyet, és szemöldökeimet kissé megemelve keresem meg a tekintetét a sajátommal.
- Kár, pedig azt néztem volna ki önből, hogy bevállalja a kockázatot, amit én rejtek.
Ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok egy aprót, majd ajkaimról lopva lenyalva a habot nézem őt. Igen hosszan és bosszantóan tudok embereket csak nézni. Ők azt hiszik, csak bosszantom őket, én azonban azon dolgozom, hogy megtudjam, kik is ők valójában. Figyelem a mozdulatukat, mimikájukat, tekintetük rezdülését. Ahogy a tekintetem miatt zavartan megérintik a hajukat, orrukat. Élvezem kihozni az akaratlan zavart az emberekből.
- Anyám élénk fantáziájából. Hosszú távon szórakoztató, rövid távon hangulatromboló, mint Dosztojevszkij. Ha csak a Bűn és bűnhődést olvassa az ember, mert "kötelező olvasmány", sosem fogja megérteni az írásai csodáját. Sosem fogja szórakoztatni, márpedig egy nehéz téma is lehet szórakoztató, ha lelki kielégülést okoz.
Tudom mit mondtam, és igen, teljesen szándékosan, észrevétlen tűzdelem tele ilyen szavakkal a mondataimat. Mindig utalgatok, nekem ilyen mocsok formám van, hogy a szórakozásaimnak állandóan csak utalgatást teszek. Mint ennek a férfinak.  
- Korinna.
Biccentek egy aprót arra, hogy tekintsünk el a magázódástól, mert valóban úgy sokkal könnyebb minden. Bár szívesen szólítom uramnak, ha neki éppen ez jön be, de ha nem, hát nem erőltetem.
- Szóval halott vagyok, de izgalmas.
Nem, nem kérdezem, tényt állapítok meg. Izgalmas vagyok, tudom ezt, hiszen, ha nem így lenne, nem ült volna le velem szembe, sőt, még csak rám se fordította volna a tekintetét.
- Mi a helyzet veled? Élő vagy, de unalmas, vagy élő, de izgalmas?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 16:54 Ugrás a poszthoz



- KIKÖPTEM!
Ezzel a kiemelkedő eredményt felvonultató kijelentéssel léptem be a keszthelyi házamba, ahova előzőleg már jól elküldtem Opheliát. Nekem még volt egy kis dolgom előtte, így csak később találkoztunk ott, de azt mégsem akartam, hogy a csajos hétvége előtt a cuccaival egy kávézó teraszán üldögéljen. Nem mondhattam neki semmit, főleg azt nem, hogy lejárt az életem megkeserítése, hogy végre szabad a szám. Igen, tudom, ez nagyon perverzen hangzik, és az is. Az egész egy hónap iszonytatóan perverz volt. De vége van. Tényleg vége van. A szájpadlásom szerintem gyűlöl emiatt.
- Esküszöm neked, ha csak egy nyomorult bárányfelhő is lett volna teliholdkor, és felmegyek az égre, és széjjel verem!
Hihetetlen méreg önt el még mindig a gondolatra, hogy komolyan végigsz*ptam egy hónapot, és mivel párkapcsolatban vagyok, ráadásul mi ugyebár most lendültünk bele Jack-kel a dolgokba, és ilyenkor eléggé furcsa, ha van a szádban egy levél. Viszont vége van, megcsináltam, a megfelelő helyen, időben és üvegcsében kiköptem, és végre szabadon ehetek, ihatok, csókolózhatok. Utána amúgy vagy fél órán át alaposan fogat mostam. Addig is persze napi háromszor, becsülettel, de vigyázva, most viszont úgy, mint akinek éppen most szabadították meg a száját a fogszabályzótól. Szabadság! Imádok szabad lenni.
- Hoztam egy könyvet, csak el kellett még mennem érte egy ismerőshöz. Az átváltozásról ír benne, ez a legjobb könyv állítólag a témában.
Lepakolva a cuccomat Feli cuccai mellé, kipakolok, és felnyitva a táskámat, kiveszem a közepesen vastag könyvet, hogy aztán a dohányzóasztalra tegyem.
- Hoztam bort is, meg gyrost a sarokról. Elég jó ez a cucc.
Miközben magyarázok, az apró lakásban fel s alá járkálok, tányérokat és villákat veszek elő, meg borospoharat. A bor nagyon hiányzott, mert megpróbálkoztam vele mandragórásan, de nem volt olyan jó élmény. kipakolva, lepakolva magam egy nagy, kerek párnára a földre, nézek rá izgatottan.
- Keressük meg, hogy milyen állatok leszünk!
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:04 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Én kekszeltem.
Felelek szusszanva, de boldog mosollyal. Kinek mi a fontos ugye, hát nekem az volt, hogy miután kiköptem a cuccot, elkaptam Jacket egy pár körre. Tök rendes volt, meg figyelmes, meg ott volt ez a felbukkanó ex sztori is, kellett az, hogy egy kicsit kiengedjük a fáradt gőzt.
- Esküszöm neked, erre tényleg jó volt várni, csak nem akartam ilyen rövid időn belül megint várni rá.
Átadok neki mindent, aztán ledobom magam én is, és a saját kajám felé fordítom a figyelmemet. Ez a legjobb gyros a környéken, én mondom, ha nem a nagyszüleim háza lenne, akkor konkrétan ezért ide költöztem volna.
- Óóó. Tényleg. Kezdjük az elején.
Mert hát ez a dolog, valahogy kimaradt. Eddig csak szenvedni jártunk össze, most meg hirtelen van itt minden. Gyűrű, esküvő. Az arcomba tömött hatalmas adagot igyekszem minél gyorsabban megrágni, aztán lenyelve azt, köhintve, és a borom után nyúlva öblítem le, miután a poharat a magasba emelem, és kijelentem:
- Jack-kel kekszelek.
Igen, hölgyeim és uraim, a hír igaz, Mr. Everleigh véééégre azt mondta, hogy akar engem, és én jól meg is adtam magam neki. Így kell ezt. Nem, egy pillanatig sem játszottam onnantól a szende szűzlányt, meg azóta sem, hiszen megszerezni akartam és nem elveszíteni.
- Férjhez megyek. Ősszel.
Kihúzom magam, mert bár kijelentettem, hogy énb már csak akkor mondok igent, ha igazán szerelmes vagyok, és hiszek a másikban is, most igent mondtam, és nagyon hittem és hiszek is a másikban. Szerelmes vagyok, azt hiszem, jobban, mint korábban, jobban, mint Balázsba. A lényem egy része örökké szeretni fogja őt. Ő volt az első férjem, de tudtam, hogy mit vállalok azzal, hogy hozzámegyek, és tudom azt is, hogy mit vállalok azzal, ha Jack felesége leszek.
- Átlagos nap, málnabokrot ültettünk, keveset beszéltünk, főleg a természetről. Láttam, hogy néz, mostanában egy csomószor csinálta, mintha gondolkodna valamin. Eléggé aggódtam, hogy min, mert ha gondolkodik, az lehet az is, hogy miként mondja meg nekem, hogy a barátom akar lenni, hogy köszöni, ennyi, és nem több.
Hosszan sóhajtok, mert pont így éreztem akkor magam, minden lélegzetemet visszafolytottam, az belülről emésztett fel, én pedig vártam, hogy történjen valami. Akármi.
- Aztán lehúzta a fordítógyűrűjét, és úgy beszélt hozzám. Fogalmam sincs, hogy mit mondott, de gyönyörű volt a hangját hallani. Én is lehúztam az enyémet, és úgy válaszoltam neki, magyarul. Ő azért sunyi, pár szót megértett.
Elmosolyodom, ahogy a zöldséget válogatom szét, zavarban vagyok, még mindig képes zavarba hozni engem. Imádom, hogy ezt érzem, annyira különleges.
- Aztán megcsókolt, annyira finoman, hogy engem még soha senki úgy. Feli, ez leírhatatlan volt, és aztán, ahogy ott tartott, az én nyelvemen kérdezte meg, hogy leszek-e a felesége.
Az emlékre nem csak mosolygok, könnyek szöknek a szemembe, hiszen minden reggel és minden este ezzel az emlékkel kelek és fekszem.
- Hetek óta gyakorolhatta. Ő hetek óta biztos volt benne, hogy engem akar, én pedig emlékszem a pillanatra, amikor már máshogy nézett rám. A gyűrűt ő készítette, ahogy azt a szép karkötőmet is, emlékszel? Ő csinálta, egyedi és különleges. Senki másnak a világon nincs ilyenje. Ez olyan, mint egy álom, amiből sosem akarsz felébredni.
És igen, a könnyek ki is buggyannak, de boldog vagyok, a boldogság könnyei ezek. Igazán boldog pillanatok visszaemlékezése.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:07 Ugrás a poszthoz

A NŐM


Csak hallgatom őt, és nem tudok mit mondani, annyit mindent mond, én meg csak kapkodom a fejem és sűrűn pislogok. Elnyílnak az ajkaim, majd újra becsukódnak, esélyem sincs reagálni semmire, mert csak mondja és mondja.
- Nem vagyok terhes. Vagyis, lehet, hogy most már de, de nem voltam a kiköpéskor, mert nem igazán volt gusztusunk hozzá menet közben.
Megpróbáltuk, de végül arra jutottunk, hogy nem, ez nekünk nagyon nem jön be, és kicsit olyan volt, mint az elején. Rengetegnél is többet beszélgettünk, tervezgettünk, visszatértünk a különleges témáinkhoz, meg aztán Jack sokat volt távol az esküvő megszervezése miatt. Eddig abba nem is gondoltam bele, hogy terhes lehetek, de nem hiszem. A pohár bort pedig éppen ezért is fogyasztom jó szívvel. Végre ihatok normálisan is. El sem hiszem.
- Ennél bonyolultabb lesz.
Emelem fel a szabad kezem, hogy kicsit csendben maradjon, mert imádom, hogy ennyire lelkes, olyan, mint amilyen én leszek akkor, amikor az ő kezét kéri meg valaki. Nem tudom, hogy Jason lesz-e olyan bátor, hogy tényleg megtegye, vagy csak leélnek együtt egy életet. De végül ő is döntött, szépen lassan minden a helyére kerül, és ez egyre csak jobb és jobb lesz. Imádom, hogy tényleg kezd minden letisztulni, ami vicces lehet, hiszen a lényem egy része a káosz maga.
- Törzsi esküvő lesz. Sol tudja, hogy milyen ruha ajánlott, ezt a részt rá szeretném bízni, mert azt akarom, hogy Jack családja elfogadjon, hogy be tudjak illeszkedni. Még nagyon sokat kell tanulnom, de nem félek, valahogy most minden olyan, tökéletes.
Eddig kihúztam magam, most kicsit összeesek, görnyedő háttal ülök, és iszom a boromat. Olyan kis nyugodt vagyok, hogy még a végén megint elkezdek parázni a terhesség miatt.
- Addig meg kell csinálnom az animágiát, eldöntöttem. Szóval azért is hoztam ezeket.
Térek vissza a könyvekhez, és az ajánlott irodalmat felcsapva kezdek el a mélyére ásni, és kezdem el megnézni, hogy mi határozza meg az alakot. Mondjuk bumm, eddig tetszett a dolog, de csak elhúzom a számat, és felpillantok Felire.
- Mi a patrónusod?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:10 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Ne vágj pofákat, ismerlek. Jó lesz.
Nem kell odanéznem, hogy tudjam, mi van az arcán. Ő elképzelte, és nem úgy lesz. Igazából én is elképzeltem, és nem úgy lesz, de rájöttem, hogy ez sokkal jobb lesz, sokkal személyesebb, sokkal inkább mi. A ruhát sajnálom, persze, hiszen az a nő fantasztikus, és tényleg olyan ruhát készít nekem, amit soha többet nem akarok majd levenni, viszont most egy olyan családba házasodom be, melynek komoly hagyományai vannak, és én mindennél jobban szeretném ezeket a hagyományokat tisztelni, magamévá tenni.
- De ez nem jelenti azt, hogy nem leszek hamarosan terhes.
Viszont előbb tényleg szeretném az animágiát letudni. Még egy csomó dolgunk van vele, és az azt jelenti, hogy nem tétlenkedhetünk. Hiába van még csak július, igazából egy pillanat alatt augusztus lesz, aztán szeptember, és mi csak nézünk majd, hogy mégis miről maradtunk le. Elárulom, mindenről. Kapkodni nem szeretnék, ki akarom élvezni, azt akarom, hogy elmondhassam, ez az egész örökre megmarad, mert mindent olyan volt, amilyennek elképzeltem. Tudom, most másodszor leszek feleség, de utoljára, örökre. Jack a szerelmem, a jövendőbeli gyermekeim apja, a mindenem.
- Mi a halál az a bea...bua….barbecue, amiről beszélsz?
Kérdezem megemelve a szemöldökeimet, mert esküszöm, hogy sosem hallottam még ezt a szót. Biztos valami állat, de hát akkor is, milyen? Rápillantva látom, hogy elfintorodik, közelebb hajolva, felemelve az átlapozott oldalakat, nézem meg, hogy mivel van baja, és jelenik meg az én arcomon is az a kifejezés.
- Azért ez biztos nem ennyire… ocsmány.
Én nem láttam még átváltozást, de biztos nem ilyen. Az egyrészt nagyon feltűnő lenne, másrészt tényleg ocsmány. Szerintem egy pillanat az egész, ha már gyakorlott vagy, szinte fel sem tűnik.
- Amúgy igen. Azt mondják, van összefüggés. Én szeretnék a kivétel lenni.
Lapozok egyet, majd felé fordítom a könyvet, és a megfelelő bekezdést megkocogtatom az ujjbegyemmel.
- Mivel az enyém… hiéna.
Nos igen, nehezen mondod azt a pasidnak, hogy te egy tündérke vagy, ha a védelmeződ egy hiéna. Kicsit kikacsint a személyiségem.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:13 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Mindenképpen átadom Jacknek, hogy üdvözlöd és gratulálsz.
Reagálom le angyali mosollyal azt, hogy tehetek egy szívességet és bekaphatom. Nos, sejtettem, hogy ez lesz a reakciója, hiszen olyan, mint én. Imád irányítani. Imádunk irányítani. Furcsa az a helyzet, amiben mind a kettőnknek része van, mégsem mi felelünk érte. Nagyon furcsa. Mi pedig, tagadhatatlanul egyre több hülyeségbe megyünk bele. Zseniális. De tényleg jó lesz, főleg, mert együtt vagyunk hatalmas állatok.
- Szóval egy kutya.
Istenem, simán mondhatta volna, hogy kutya. Mármint emberek tökre tudják, hogy melyik kutya milyen, meg milyen tartani őket, hogyan kell velük bánni, milyen betegségeik lehetnek. Én azonban azt tudom, hogy ha négy lába van, farka, füle és nem nyávog, akkor nem lehet macska. Szóval nekem a kutya az kutya. Kistestű vagy nagytestű. Nem vagyok maga a kutya nagylexikon. Elnevetem magam arra, hogy éppen őrültnek mutatja magát, hihetetlenül vicces, hogy egy olyan gyönyörű és érzéki nő, mint ő, mennyire máshogy fest ilyenkor. Annyira gyermekien bájos.
- Kutyát szeretnél? Mit fog szólni a házi nénid?
Mondjuk engem kedvel, de ez nem mondható el Feliről, mert vele hullámzik a kapcsolata. Néha tök rendes, néha meg nagyon furin morgós, de pénzt hoz a konyhára, szóval jót tesz a jelenléte.
- Kössz! Nevessél csak, aztán te is kapd be rendben?
Szerintem nem vicces a hiéna, de olyan jóízűen nevet, hogy nekem is vele kell nevetnem. Gyönyörűek leszünk a végén, a kutya meg a hiéna. Mintha lenne valami ehhez hasonló mese. Mondjuk őt még megmagyarázzuk, hogy mit keres a környéken, de engem? Egy hiéna, aki együtt nyomul egy hollóval, de nem eszi meg, mert havercsávó. Király lesz,  érzem én.
- Mekkora az esély, hogy mondjuk valami aranyosak leszünk?
Semekkora, ebben valahogy biztos vagyok. Ki-vá-ló! Kezembe veszem inkább a boromat, és úgy nézek rá.
- Amúgy. Ha te választhatnál, mi lennél?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:20 Ugrás a poszthoz

A NŐM


Ahogy azt mondja, hogy elköltözik, úgy ugrok fel mellé, mint valami ugróbolha, és mászok be egészen könnyedén az aurájába. Mindig benne lógok az emberek aurájába, és nem nagyon érzek emiatt bűntudatot. Az övében meg nagyon szeretek lenni, mert olyan “ahh” kisugárzása van.
- Mondok neked egy tuti fülest.
A hangomat lehalkítom, szinte suttogva folytatom az előbb megkezdett gondolatokat.
- A tanács felvásárol pár házat Bogolyfalván, azokat felújítják teljesen és bérlakásoknak adják ki. Meg lehet őket pályázni. Nem vered magad adósságba, jár hozzá karbantartás és mégis a magad ura lehetsz. Minden utcában lesznek ilyen házak, totál megéri. És ha megszereted, megveheted, ugye annyival olcsóbban, mint amennyit már belefizettél.
Milyen jó dolog mindenlébenkanálnak lenni, ugye, hogy ugye. Tudok mindent, első kézből. Mi nem tervezünk költözni, de annyira szeretem az ilyen házvásárlásokat, hogy hirtelen váltok át könyörgős arcúba.
- Elvihetnéd bejárásra magaddal a kedvenc barátnődet.
Remélem, hogy elmehetek vele, mert egy kicsit ki kell szabadulnia az elmémnek, egy kicsit muszáj, hogy új impulzusok érjenek, és nem kell itt nagy dologra gondolni, de ez a háznézegetés pont ilyen lenne. Imádnám. Elfordítva tőle a fejem, hogy ne köpjem e véletlenül nevetés közben, sírva röhögök azon amit mond, és látom is magunkat a lelki szemeim előtt, ahogy vérben forgó szemekkel tömjük a salátát az arcunkba, miközben világmegváltó terveinkről diskurálunk.
- Akkor már inkább a kutya meg a hiéna.
Nem szeretnék hörcsög lenni. Mondjuk ha Jack kidob, akkor egy kislány szobájában kezdek új életet, mint gigahosszú életű hörcsög. Megörökölnek majd a gyerekei és talán az unokái is, ha hosszan élek és jól vagyok tartva. De nem, nem szeretnék hörcsög lenni.
- Láthatatlan, de meg tudja védeni magát. Kaméleon?
Nem tudom, hogy mennyire örülne neki, ha hörcsög helyett kaméleonná változna, de nem hiszem, hogy olyan nagyon kiugrana a bőréből. Ez kellemetlen, igazán kellemetlen.
- Cuki. Tök jogos ám a hiéna is. Van egy sötét oldalam.
Mondom szinte misztikusan, de nem, még csak véletlenül se megyek bele a részletekbe.
- Még amúgy egy csomó dolgunk van. Harmat, meg bájital, meg minden. Kicsit mintha sosem akarna vége lenni.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. július 15. 17:24 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Ahh, a kedvenc érzésem a vaaaah érzés. Mindegy, hogy pasinál, háznál, ruhánál. Nekem kell, hogy meglegyen az érzés. Nálad is megvolt. Nem feltétlen a suliban, akkor még nem tudtam, hogy ez az az érzés, de amikor újra találkoztunk, az nagyon olyan volt, hogy az életem kis kuglófmazsolája leszel, és nézd má’, tényleg az lettél.
Imádom, hogy az lett. Szenvedélyesen szeretem a barátságunkat, szeretem azt, amitől ő meg én mi vagyunk, szeretem ezt az egészet, a ritumst, a gondolkodást, ahogy élünk. Olyan tökéletes. Pedig ha valakinek mocsok sok hibája van, az ő meg én. Istenem, de mennyi. Komolyan, néha nem is értem, hogyan lehetünk ennyire egyben.
- Ha kaméleon leszel, megígérem, hogy Jack-kel veszünk neked egy menő kis terráriumot a gyerekeink szobájába, és ott élhetsz, amikor utálod az embereket. Mert a gyerekeimet szeretned kell, a keresztanyjuk leszel.
Vagy legalábbis mondhatjuk, hogy a keresztanyjuk, mert minekutána egyikünk sem egy vallás felé elkötelezett, nem hiszem, hogy keresztvíz alá toljuk a boszorkány és varázsló gyermekeinket. De tuti lesz valami ilyesmi titulusuk Sollal, ami olyan, mint a keresztanya. Ez fix.
- Emlékszel a csajra, aki leleplezte azt a perverz Esgrallick-ot, hogy a diákjaival hetyeg?
Biztosan emlékszik, hiszen akkora botrány volt abból, amit Marjorie leírt, hogy talán még ma is emlegetik. Azóta is vannak ilyen tanárok, akik a diákjaikkal kavarnak, ami szerintem eléggé undorító, de hát nem vagyunk egyformák, hála a magasságos atyaúristennek, nekem nem kell a tükör előtt állva, szembe köpnöm magam.
- Marjorie nem létezik. Csak egy név.
Meg az egész történet, hogy ő igazából egy férfi, meg minden ami vele járt, kamu. Az összes botránykönyvet én írtam. Várom, hogy leessen neki, közben a szám széles mosolyra húzódik, mert ha a harmat pipa, akkor tényleg hasítunk, már csak annak az éjszakának kell eljönnie, amikor megszerezhetjük.
- Te mekkora egy Istennő vagy!
Nem is tudom elmondani, hogy mennyire imádom őt ezért, és csillogó szemekkel nézek rá, egészen addig, amíg elő nem hozakodik nekem ezzel a fél hiénás sztorival.
- Nem vagy vicces, rohadtul nem vagy vicces.
Hiába rötyög ő békésen, simán csak nem az. Még a szemeimet is összehúzom, és inkább az üveget veszem magunkhoz.
- Inkább igyál még, mert kezdesz sok lenni.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. október 10. 08:18 Ugrás a poszthoz

Angelica


Lara sikeresen tüdőgyulladást kapott, mert megint kint volt mindene, miközben bulizott, ezért az egész szerkesztőség a nyakamba hullott, többek között az is, hogy találkozzunk Angelicával, akivel anno Lara nagyon meg volt elégedve, és mivel a lány Bagolyköves, nem kellett becitálnom a szerkesztőségbe.
Ma szerencsére nincs olyan rossz idő, mondhatni a legcsodálatosabb őszi nap van az egész szezonban, ami azért nem rossz, hiszen a padon üldögélve az ember, aki az esküvőjére készül, meg arra, hogy hamarosan azt mondhassa, pocaklakója van, elkezd odafigyelni, hogy minden jó legyen odabent. Mert bizony, ebben a fázisban vagyunk, hogy hamarosan Everleigh leszek, és belecsapunk a bébigyártásba. Igazából, most is lehetnék már terhes, de nem vagyok, ezt onnan tudom, hogy séta helyett repülve jöttem ide, hogy még legyen időm venni egy finom málnás-mentás teát is a cukrászdába, mielőtt még megérkezne a lány.
Teljes chill. Így tudnám jellemezni jelenleg az állapotomat, amiben már azóta benne vagyok, hogy menyasszonnyá váltam. Jack mellett lehiggadtam, olyan lettem, mint amilyen mindig is voltam, mint akit elnyomtam magamban egy évtizeddel ezelőtt. A kiegyensúlyozott, békés, megfontolt nő, aki tényleg a családi tűzhely őrzője, aki a férjének, gyermekeinek mindent megad, aki kész felkelni hajnalban, hogy tökéletesen kerek tükörtojást süssön. Furcsa dolgok ezek, a változások. Ahogy az éjből nappal lesz, nyárból ősz, vadból szelíd. Nem, ez a változás nem a teljes átalakulásom, pusztán egy maszk levétele. Újra az vagyok, aki voltam, a nő, aki méltó egy olyan férfi szerelmére, mint Jack.
- Szia.
Köszönök vidáman, gondolataimból kiszakadva a lánynak, és megpaskolom a mellettem lévő helyet, miután átveszem tőle a kezében tartott papírokat, emlékeztetve őt az első és legfontosabb szabályra.
- Tegeződjünk.
Nem vagyok öreg, nem érzem magam annyinak, ahány éves vagyok, nem vagyok a tanára, sem semmi ilyesmi. Szeretném, ha nem feszengne a társaságomban, ha élvezné az itt töltött perceket, a közös munkát, én pedig átfutom az első lapot.
- Lara teljesen beleszeretett az írásodba, és jogosan. Nem gondoltál még rá, hogy saját kötetet adass ki?
Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 11:11 Ugrás a poszthoz

A NŐM
Tudom, hogy nem itt laksz, de nincs téma, ahova írhatnám a hszt.
Pizsike

Furcsa világ az, ahol borosbohárból meggylevet szürcsölgetek, de nem akartam annyira eltérő lenni, hogy ne olyan legyen, mintha nem bort innék, mert most éppen pizsipartizunk, és bánatosság is van, szóval ez nem csak egy pizsiparti, hanem egy búfelejtő-vigasztalós parti, ahol szeretjük az alkoholt. Csakhogy, gyereket szeretnénk, mármint nem tervezetten, hogy akkor most itt az idő, de az esküvőnk után már minden idő itt van, szóval utoljára november tizenegyedikén ittam, azóta pedig tényleg az anyaságra készülök testileg és lelkileg is. Éppen ezért van a meggylé, ami kellemesen savanykás, és ha leöntöm vele az ágyat, pont olyan lesz, mintha borral csináltam volna.
- Úgy edd azt a taco-t, hogy az a földkerekség legjobb taco-ja, és én csináltam.
Mert bizony, ha valami jól megy, akkor az ilyenek gyártása. Persze ki ne szeretné a gyorséttermi verziókat, mert hát nyilván tele vannak minden jósággal és extrával, de arra jelenleg itt van a fél földet elfoglaló rágcsahalom.
- Szóval...
Emelem meg kicsit a hangomat, de nem kiabálok, csak figyelemfelhívok, amire meg is kapom a választ, méghozzá a ház tulajától, aki valószínűleg a seprűjével ütögeti a plafont, pedig még csak zenét sem ordíttatjuk.
- Na jó, el kell költöznöd innen, komolyan mondom, az öregasszony minden szexuális energiámat blokkolja, és ha az enyémet blokkolja, akkor a csóró pasikét is fogja. Nem minden pasihoz mehetsz házhoz, van olyan, hogy haza kell hoznod őket. De ide nem szabad, hát elmenekülnek.
Borzalmas a néni, mert nagyon ritkán szeret, és akkor tényleg cuki, de többnyire inkább nem szeret, szóval annyira mégsem, hogy örüljek neki, hogy Feli itt lakik.
- Néztem az utcákat, mindenhol van eladó ház, minimum kettő. Menjünk el, nézzük meg őket. Ha a pénz a gond, tudod, hogy tudok adni.
Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 14:15 Ugrás a poszthoz

A NŐM


Lötyögtetem kicsit, mintha bor volna, de mind a ketten tudjuk, hogy nem az, és amikor rákérdez, halványan elmosolyodom, és felpillantva, látva a mosolyát, muszáj kicsit elnevetnem magam. Annyira aranyos ilyenkor, és nem csoda, hogy éppen itt merül fel először a kérdés, hogy vajon minek köszönhető, hogy nem iszok bort. Létezik-e már a gyermek vagy még csak tervbe van véve.
- Tizenhat hónapja feküdtem le először Jack-kel. Sosem védekeztünk. Soha.
Szomorkás mosollyal rázom meg kicsit a fejem, és letéve magam mellé a poharat, felkelve könnyedén változok át, és reppenek el az ablakig cinegeként, hogy ott újra visszaváltozzak. Kitekintve az ablakon, nézem, ahogy a néni kicipeli bosszankodva a kukát, majd visszafordulva visszasétálok egy pléd társaságában, és abba burkolva magam leülök.
- Van tizenhatodikára időpontom, hogy megvizsgáljanak, de nem szeretnék egyedül menni, szeretném, ha eljönnél velem.
Jacknek nem mondtam, mert félek attól, hogy szomorú lenne, és ha nincs is baj, csak még a babánk nem választott ki minket, akkor is ott lenne a láthatatlan feszültség. Az ő szíve aranyból van, és tudom, hogy azt mondaná, így is tökéletes vagyok, de az én szívem mást súgna, amit most is súg, hogy értéktelen vagyok. Szerettem volna, ha karácsonykor már kiscipőket adok a férjemnek, ezzel jelezve, hogy úton van a gyermekünk, mégsem történhet ez meg, mivel minden jel szerint nem vagyok terhes.
- Jó, de akkor is a saját helyed. Lehetnének corgik az udvarban.
Bár lehet ezt nem kellett volna mondanom, mert tudom, hogy egy fájdalmas ponthoz kapcsolódó rész a kutyahadsereg az udvarban, hogy ezt még Arie-val tervezte.
- Elég határozottan távozott, mármint, nem, ez nem jó szó. Elég határozottan vált láthatatlanná. Egy ismerőse hozta be a teljes kéziratot, és egy levelet, amiben felbontja a szerződését a kiadóval. Nem tudom, hogy el akarod-e olvasni, de neked ajánlja a könyvet, és nagyon szépen ír rólad.
Korinna W. Everleigh
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. december 8. 16:02 Ugrás a poszthoz

A NŐM


- Köszönöm.
Több szót nem is akarok erre szánni, mert találgathatjuk napestig, hogy nem meddő vagyok, hanem a holdállás, meg bolygók kvadráns fényszöge nem úgy sütötte a hetedik sorsterületemet, hogy gyermek foganjon az együttlétek során, de a végén úgyis az lesz, hogy egy orvos mondja ki, miért nem vagyok még terhes. Addig meg minden más vagy kétségbe ejt, vagy hamis illúzióval szolgál aziránt, hogy nincs bajom. A házasságunk jó csillagzat alatt jött létre, ezt tudom, mert Anik személyes ajándéka ez volt a részünkre, hiszen náluk hagyomány, hogy a házasságot így vizsgálják meg. Szóval egy részről nyugtató ez is, míg más részről egyáltalán nem az. Most szerintem nincs olyan, mi a mérleg nyelvét vagy egyik vagy másik irányba tudná dönteni.
- Írt egy könyvet. Rólad. Neked.
Azt hittem tud a könyvről, hogy Arie dolgozik rajta, de akkor a másik megérzésem a helyes, mely szerint ajándéknak szánta. Egy szép vallomásnak, mert én, mint a világ legrosszabb olvasóinak egyike, elolvastam a könyv első két és utolsó két oldalát, szóval tudom, hogy róla van szó, és tudom, hogy miként végződik a könyv.
- Gondolom ajándéknak szánta, karácsonyi megjelenéssel. Azóta írja, hogy megismerkedtetek. Mivel mi mindig a mágiatörténet tankönyveit és értekezéseit adtuk ki, külön kellett szerződnünk vele egy szépirodalmi alkotás kiadása miatt. Nem sokat mesélt a könyvről, azt kérte, bízzak benne, aztán el is felejtettem, hogy van ez a szerződésünk, nemrég Charlotte nézte át a lejáró szerződéseket, akkor jelezte, másnap pedig megérkezett a csomag.
Amióta a kis Felagund lány nekem dolgozik, lényegesen könnyebb az életem a szerkesztőségben. Sokkal pontosabb vagyok, nincsenek elmaradásaim, sem olyan dolgaim, melyek miatt Lara csúnyán nézne rám. Szóval van ebben elég sok pozitívum.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy most inkább kutatna néhány évig, visszavonulna. Erre hajlamos, nem ez az első alkalom, hogy nem ír. Pár éve is volt egy ilyen, eltűnt, majd visszajött. Ő egy bumeráng.
Vonom meg kicsit a vállamat, és ivás közben érzem, hogy megint a seprű koppan a fenekem alatt, vagy legalábbis annak a környékén.
- Hiénává kellett volna változnom, és lebattyogni egy kis ropogtatni valóért.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andretzky Korinna összes RPG hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel