36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andretzky Korinna összes hozzászólása (144 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 17. 19:51 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan


Kicsit felvonom a szemöldököm az első kiadás hallatán. Az bizony nem olcsó és nem nagyon kapható, holott nem egy annyira régi könyvről van szó, csak éppen vannak olyanok, akik limitálhatják a könyveik kiadását, ilyen vagy olyan okokból, főleg egoizmusból és nyereségvágyból. Az ilyeneket gyűlölöm.
- Van pár gyűjtő ismerősöm, akik jellemzően kettőt vesznek az első kiadásokból. Egyszerre haszonszerzés és magángyűjtemény gyarapítás.
Okos gondolat, hiszen egy példánnyal a saját vagyonuk gyarapszik, míg egy másik továbbadásával is vagyont, a tényleges pénzbenit növelik. Érdekes elmélkedés estére, talán a következő levelembe is belefogalmazom. Igazán kedvelem, hogy Jack, a levelezőtársam ennyire jól mozog ezen a téren, hasznos gondolataival én is mindig csak gyarapodom.
- Viszont, ez nem olcsó mulatság.
Ezt tudnia kell, mert ha ebbe tényleg belemegyünk, akkor nagyon, de nagyon borsos árat kell majd érte fizetnie, és mindegy, hogy Henrik, Klára vagy éppen Esmail gyűjteményéből kerül-e eladásra a könyv, egyikük sem arról híres, hogy ostoba lenne. Ha már ennyivel a kiadás után keresik, akkor nyilván tudni fogják, hogy értékes, és ismerik egymás helyzetét, tudják, hogy ki mennyire hajlandó eladásra kínálni egy példányt belőle. Ha így is benne van, akkor csináljuk. Tény, hogy nekünk is két példányunk van belőle, de az annak okán van, hogy Lara és én már az alapításkor lefektettük azt is szabályba, hogy a bekerült vagyont egyformán osztjuk el.
- Nem mindenki vevő arra, ha a másik fél nem érti meg a nemet.
Sem Lara, sem én nem voltunk oda érte, és az egészségesen túl nem akartunk menni, de az egészséges udvarlás szinte meg sem volt, egyből a szexista részre tértünk át. És bár az én gyomrom elég sok mindent bevesz, mégsem tud bevenni mindent, mind a ketten tanultunk önvédelmet, szóval nem volt olyan könnyű egyikünk helyzete sem. Nem szívesen találkoznék vele megint, elég ez a levél kapcsolat.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 18. 11:44 Ugrás a poszthoz

Édes Mr. B!
Olaszország
Kinézetem


Kattintani kell a figyelmeztetésért!
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. február 21. 18:26 Ugrás a poszthoz

Én fankodok rátok!  Pirul Pirul Pirul Pirul

Szerintem hihetetlenül édes az a film. *.* Szerintem én is megnézem ma! *.*
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 2. 16:10 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan


A pénz a mai világban egy szükséges rossz, de nem szeretem halogatni a tényét, hogy kell. A ritka dolgok sokba kerülnek, és ezt jó, ha a vágyakozó is tudja. Az első kiadások pedig nagyon sok pénzt ölelnek fel. Nem véletlenül, hiszen egy nap még többet lehet majd kapni értük. Az ember szereti bebiztosítani a jövőjét. Belőlem sokan nem nézik ki, hogy van eszem az ilyenekhez, mégis, azért kellőképp jól koordinálom az anyagi hátterem ahhoz, hogy ne panaszkodhassak. Pontosan tudom, hogy mit meddig érdemes őrizni, hol érdemes szaglászni, és kivel érdemes könyvbe kezdeni.
- Nem rossz befektetés.
Vonom meg a vállam végül. Tudom, hogy rá kellene beszélnem, pontosabban nem kellett volna lebeszélnem róla, hogy beszerezze, hiszen az nekünk is csak haszon, azonban nem vagyok híve a hazugságnak. A pasas olyan, amilyennek leírtam, ha megkérdezik, ő maga is így vall önmagáról, sőt, az emberek is így fogják, akiknek közük volt hozzá. Van az a pénz, amiért persze szépen írják le, hogy nőfaló, de ez egy másik történet. El tudok intézni vele sok mindent, személyes találkozót is, csak nehogy utána én legyek a gonosz, aki nem figyelmeztette a másikat.
- Régi könyv? Persze. A legjobbkor jöttél!
Lelkesülök fel megint, hiszen ritka az, amikor csak ketten vagyunk az irodában, és az egyikünk tudja, hogy mi a dörgés a könyvek terén, a másikunk meg a könyvmentés nagymestere. Rávillantom a legédesebb mosolyomat a visszaérkező Márkra, aki ilyenkor szerintem elkezd ösztönösen aggódni, pedig még csak egy fogadást bukott el velem szemben.
- Márk kiválóan dolgozik, ha a könyvek mentéséről van szó, csodálatos szerelemmel szemléli őket. Ezért is vettem fel, úgy néz minden könyvre, mintha istennők lennének.
Szegény srác meg ott pirul velünk szemben, pedig komolyan mondtam, ő tényleg teljes odaadással és óvatosan kezeli a műveket. Pillanatok alatt tud csodát tenni.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 14:25 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh
Öltözetem


Az az egyetlen mondat, Keszthelyen ért. Látni akarlak. Ebben benne van a minden. Látni akar. Miért? Hogy azt mondja, rendben? Vagy, hogy ezt, nem? Látni akar. Mindegy miért, de ha látjuk egymást, ha nem csak papír és tinta lesz minden, mely mögött egy halványuló emlékkép lapul, akkor én már boldog vagyok.
Jöjjön hát ide, kértem, semleges vidékre. Semleges? Csakugyan az volna? Hiszen körülöttem mindenhol Balázs emléke néz vissza rám. Balázs. Levettem egy képet, majd visszatettem a falra. Balázs azt akarná, hogy boldog legyek. Ésha Jacket választom, és ha Jack engem választ, tudnia kell életem ezen részéről. Tudnia kell Balázsról. Tudnia kell a múltamról. Nem mindenről, de róla igen. Ő különleges nekem.
Nem is biztos, hogy ide eljutunk, hiszen azt írtam, hogy a hajókikötőben találkozzunk, háromkor. Ideges vagyok, a szemem kihúzását négyszer rontom el, mire végre elhiszem, hogy tökéletes. Nem akarom túlspilázni, mert nem tudom, hogy mi lesz velünk például fél négykor. Lehet, hogy csak elbúcsúzik tőlem. Hogy a makulátlan stílusa nem engedi, hogy írásban köszönjön el. Élő szóban találkoztunk először, és talán úgyis beszélünk utoljára. Meg fogom érteni. Meg  kell értenem. Nem öltözök úgy, mint legutóbb, nem leszek más. Azt adom, amit a hétköznapokban jelentek. Farmer, pulcsi. Elegáns, de nem kirívó.
Bár már tavaszodik, csalóka a napfény, várakozás közben a vizet kémlelem, a kabátot fázósan húzom össze magam előtt. Minden perc egy kínszenvedés, minden perc úgy telik, mintha öt perc lenne. Aggódom.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 15:44 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


A hangja távolról, mégis közvetlen közelről szól hozzám, összerezzenek és bizsergek egyszerre, mint akit áram csapott meg. Reszketek és vágyok rá, vele akarok lenni, és most mégis, félek megfordulni. Ideges, őrülten ideges vagyok. El is köszönhet tőlem, ha megfordulok, az búcsú lesz? Nem tehettem, hogy nem írom le, ennyi idő után ki kellett adnom magamból. Azt akartam, hogy tudja, önző módon mindent feltettem egyetlen lapra. Tessék Jack, feltártam magam, fogadj el, vagy búcsúzz örökre. Mondjuk leginkább fogadj, de ez ugye nem olyan dolog, amibe bele kellene merülni.
- Jack, szia!
Mosolyogva köszöntöm, és elpillantok arra, amerre mutat. Mosolyog, és ez jó, ám még éppen az előtt, hogy elhinném, ez valóban egy jó jel, a mosolya lehervad. Istenem Jack, ne tedd ezt velem. Mit akarsz? Neked adom magam, vedd el a testem, vedd a lelkem, vedd a gondolataimat. Minden a tiéd. Ledobom a pajzsom, ledobom a kardom. Ellened nem harcolok, ellened nem harcolhatok.
Imádlak és gyűlöllek egyszerre, hiszen a tekinteted a páncélomat megrepesztette, hangod a kardom elgörbítette. Beengedtelek ide, a városba, ami az utolsó mentsváram volt. Beengedtelek ide, az életem titkos szegletébe. Miért múlt el a mosolyod? Olyan jól állt. Gyönyörű voltál vele.
- Tetszik? Ez a szakasz egész szép. A Helikon park a kedvencem, de a kastélykert is csodaszép, mondjuk inkább nyáron, de nagyon szeretem a kaktuszokat.
Mi van? Nagyon szeretem a kaktuszokat? Kit érdekel? Jesszus lány, szedd már össze magad egy kicsit kérlek! Közelebb lépek egyet, egészen közel vagyok már így is, de muszáj még közelebb lennem hozzád.
- Mit szeretnél csinálni? Sétálhatunk, beülhetünk valahova, vagy akár hozzám is elmehetünk. Pár utcára lakok innen.
Persze, rögtön felviszem magamhoz, hogyne, mi sem természetesebb. Istenem, szét vagyok esve! Te meg nem mosolyogsz.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 16:40 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


- Nyáron még szebb, rengeteg program van itt, csodás a gasztronómia, a borok, a hangulat. Egyszerűen, pezseg a véred.
Nem úgy, mint máskor, amikor valami jó történik veled. Nem, ez másféle pezsgés, ez különleges. A gyerekkorom egy részét itt töltöttem, a nagyi háza nem lehetett másé, csak az enyém. Nekem itt kellett maradnom. Nekem ide kellett hoznom Jacket, és Jack itt van. Mondanám, hogy majd nyáron megérti, hogy miről beszélek, de ne szaladjunk annyira előre. Nem mintha a levelemben nem azt fejtegettem volna, hogy szívesen hallgatnám, ahogy beszél, miután szeretkeztünk. Pedig ez a nagy helyzet. Kiéget aggyal az ember őrültségeket beszél, össze s vissza, sokszor összefüggéstelenül. Tudom, hogy ha mi együtt lennénk, az első alkalommal ez lenne velünk is. Csak szavakat mondanánk ki, csak beszélnénk a semmiről.
- Kaktuszokat.
Mondom félszeg mosollyal, mert nem tudom, hogy ezt mennyire értékeli. Rengeteg kaktuszom van otthon, a legnagyobb meg én magam vagyok talán. A gondolatra elmosolyodom, hiszen nem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetben is humoromnál lehetek. Azt hittem, mostanra már belegyalogolok a vízbe.
- Jó tervnek tűnik. Egy kicsit sokat kell sétálnunk hozzá, de megéri, mert nagyon finom ott minden. Vannak tortáik, sőt, egy csomó marcipánjuk, ilyen kiállítás.
Hoppanálhatnánk is, nem venné észre senki, de sétálni szeretnék vele. Vele szeretnék lenni. Lépek még egyet felé, és egy nagy levegőt véve, megteszem. Karomat Jack karjára fonom, ujjaimat megpihentetve a szöveten.
- Oda fel kell mennünk.
Mutatok a templomtoronyra. Kicsit persze arrébb, de onnan már csak néhány lépés, és tényleg megéri. Én mindig elmegyek oda. Miközben elindulunk, sűrűn pillantok oldalra, hogy mit szól, amikor ilyen merész lépést tettem.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 3. 18:22 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


Tekintetemmel követem a kezét, ami fölém emelem, a testem nem, de a fejem megemelkedik, érzem, ahogy a nyakamon megfeszül a bőr. Vannak pillanataink, amikor belelendülünk, amikor olyanok vagyunk, mint mindenki más, ám máskor, nem igazán. Ezért is olyan nehéz ez. Nem tudom, hogy mit rejt a jövő, vagy mi van a jelenben. Nem tudom, hogy ő mit gondol, hogy én mit gondoljak. Olyan, mint gyerekkoromban a kincskeresések. A titkok vezetnek el a célig. Néha könnyű felfedni a titkot, néha nem is alszol miatta. Sokszor nem aludtam már Jack miatt.
- Még sosem, de egyszer nagyon szeretnék.
Inkább csak a kisebbeket ismerem, illetve azt a párat, ami a kertben van. Ott vannak nagyobbak is, de nem olyan nagyok, mint amit az előbb mutatott a férfi. Imádom a kaktuszokat, mindent, ami kaktuszos. Ha lesz lehetőségem, mindenképpen látni akarom az óriás kaktuszokat.
- Oda.
Bólintok egyet határozottan, mert hát majdnem teljesen stimmel tényleg a dolog. Az a kicsi már nem oszt, nem szoroz. Így is és úgy is messze van, de amikor majd odaérünk, nagyon fog neki tetszeni. Legalábbis nagyon remélem. Ha meg mégsem tetszik neki a táv, én olyan félúton lakom, közel a Nádasközhöz, így haza is tudunk sétálni, otthon is van kávé, és süthetek neki süteményt. A hiedelmekkel ellentétben, tudok sütni, és nem csak random ötletektől vezérelve elutazni.
- Istenbe?
Fáziskésés. Ahogy elindultunk, felpillantottam rá, és elvesztem abban, amit láttam. Mosoly. Nem olyan, mint eddig, egy teljesen másféle mosoly. Egy széles, határozott mosoly, olyan, aminek a jelenléte mellett az ember a legcsodálatosabbnak hiszi magát. Én a legcsodálatosabbnak hiszem magam ebben a pillanatban, itt lépve mellette. Egyszerre lépünk, pont ugyanakkora távot tesznek meg a lábaink, pont ugyanazzal a lábunkkal lépünk. Nem beszéltünk össze, az elején nem így volt, most viszont, ahogy lepillantok magunk elé, megmosolyogtat lábunk összhangja. Én vezetem őt, hiszen én vagyok ismerős a környéken, de mintha nem is kellene vezetnem, magától is tudja az utat. Együtt tudjuk a utat.
- Nem. De nem azért nem, mert nem hiszek semmiben. Hiszek rengeteg mindenben. Hiszek a sorsban, hogy minden okkal történik, hogy az életutak a megfelelő pillanatban fonódnak össze, hogy vannak emberek, akik évekig élnek egymás mellett, majd egyszer csak meglátnak valamit a másikban. Hiszek abban, hogy az emberek születésének és halálának megvan a miértje.
Én ne hinnék? Hiszen személyesen tapasztaltam meg, milyen az, amikor a nagykorúsága mellé az ember özvegységet is kap. Mégis, itt és ebben a pillanatban megkaptam azt, akire vártam. Ha Balázs életben marad, én nem válok azzá, aki most vagyok, és nem találkozom soha Jack-kel. Tudom, ez borzalmasan hangzik, de így van, és én ezt elfogadom, ahogy azt is, hogy Balázs küldte őt hozzám.
- Hiszek abban, hogy vannak megérzések, iránymutatások. De nem vagyok képes egyetlen névvel illetni a főnököt. Különben is, ha megnézzük az indiai vagy görög valláskultúrát, nem egyetlen személynek köszönhetünk mindent. De éppen így izgalmasnak tartom Platón másolt világ elméletét is. Inkább megfigyelő, érdeklődő vagyok, mint hívő, de tisztelem mások hitét, szívesen beszélgetek róla.
Meg amúgy is szívesen beszélek, ahogy ezt a mellékelt ábra is mutatja, így ajkaimat összecsukva, zavartan pillantok rá.
- Te hívő vagy?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 4. 21:20 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


Megyek, visz a lábam, ismerem az utat, tudom, hogy nem tévedhetünk el. Itt sosem tévedek el. Ez a hely olyan, mint az én saját szigetem, minden rezzenését tudom a fáknak, ismerem az utcákat, a titkos átjárókat, melyekkel a kertek alatt eljuthatok a célig olyan gyorsan, hogy más csak néz. Tudom, hogy hol lehet a legfinomabb péksüteményt kapni, és hogy hol éri meg a jégkása. Mindent tudok, ami Keszthely.
Nem érzem azt, hogy vezetnem kellene, egy ütemre lépünk, megbízik bennem, és megbízok benne. A karjába kapaszkodva csak még magabiztosabbnak érzem magam, csak még inkább elhiszem, hogy a "látni akarlak" nála nem azt jelenti, "búcsúzom". Még mindig látom magam előtt azt, amit az első alkalommal, még mindig látom magam, ahogy hálás szemmel pillantok rád, meztelen bőröm bőrödnek feszül, kipirult arcomon ajkaim hálás sóhajt lehelnek ajkaidba. Még mindig látom magunkat így eggyé válni, de most már mást is látok, egy vékony, ezüst fonalat, mely összeköt minket, egy láthatatlan, csodálatos dolgot, mely lassan teljesen körénk fonódik, eggyé olvaszt minket. Mondd kedves, te is látod? Te is érzed, hogy hozzád tartozok?
Miért nem lepődök meg, amikor azt mondja, a "törzsben, ahol felnőttem"? Nem lepődök meg, nem csodálkozom rá, mert annyira illik hozzá, annyira ő. Figyelmesen hallgatom, amit mesél, bizalmát kiélvezve szorítok rá kissé a karjára, hogy érezze, tényleg figyelek.
- Vagyis, vannak az istenek, akik a család fejét adták a világnak? Hány isten létezik a törzsed hitvilágában?
Nem hallottam még ezt, de nagyon érdekesnek tartom, és egyáltalán nem lehetetlennek. A parkon át szeretném megközelíteni a helyet, mert a park, maga a csoda. Az ottani nyugalom egy ekkora városban, szinte elképzelhetetlen. Vannak benne előre meghatározott utak, padok. Hűvösebb van itt, közelebb bújok Jackhez, bár be kell vallanom, ebben van egy kis szándékosság is. Közelebb bújok, mert azt akarom, hogy érezzen engem, hogy tudja, érezze, hogy számolhat még mindig velem, hogy én nem riadok meg attól, amit mesél. Érdeklődöm, és élvezem a történetet.
- Doria, ha jól tippelem.
Könyvek és folyóiratok, a lány természetes szépség, aki a Vajda kozmetikumok hirdetésein pózol. Nem került sok időbe kideríteni, hogy ki ő. Nem szándékosság vezetett, pusztán csak üzletet akartam ajánlani az idősebb Vajdának, de egyelőre kemény diónak bizonyul. Doria azonban, csodálatos lenne könyvborítón is. Persze akkor még nem kapcsoltam össze őket, sőt, egy perccel ezelőttig sem, hiszen nem hasonlítanak, ám az a pár apró félmondat, ami most elhangzott, sok mindent a helyére tett. Jó vagyok a nyomozós játékokban.
- Mozi? Ha működik még, akkor a főtéren van.
Mozi? Nem, ki van zárva, hogy valóban a mozi lenne a lényeg, hogy moziba akarna menni. Mit lehet csinálni egy moziban? Filmet nézni, csókolózni, a lány kezét véletlenül megfogni. Vagyis, az utolsó kettőt fordítva csinálni. Másért nem nagyon van értelme moziba járni, és nem hinném, hogy Jack annyira mozis típus lenne, hacsak! A szám gyermeki mosolyra húzódik, a szemem felcsillan, ahogy rá pillantok.
- A popcorn miatt?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 10. 11:56 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh


Hallgatom, amit mond, és bár hosszú, és felesleges a magyarázkodás, mégsem zavar. Az emberek többsége idegesít, utálom, ha az időmet rabolják a felesleges magyarázatokkal, ha megpróbálnak minél inkább kibújni, belemagyarázni, összezavarni. De nem Jacknél. A hangja bizserget, egész testem és elmém olyan a hangját hallva, mintha egy édes nyugtató tea lenne, mintha minden szava egy-egy korty lenne, mintha egy fáradt nap után megpihenhetnék nála, benne. Megpihennék vele, örökre.
Mosolyom minden mondatrész után egyszer szélesebbé válik, elmélkedve hallgatom, ahogy a vágott virágokról beszél, ahogy elmeséli, hogy miért nem szereti. Figyelem, nem várom a végét, bár tudok reflektálni, sőt, a véremben van, vele szemben mégis kivárok. Beszélj csak Jack, a testem, az elmém, a szívem kéri, hogy beszélj. Felfedtem az érzéseimet előtted, és bár nem közeledtél, nem is távolodtál el. Esélynek tekintem azt, hogy minél többet találkozunk. Csak beszélj hozzám.
- Nem szeretem a múlandó dolgokat. A gesztusokat mindig többre értékelem. Az élményeket és az emlékeket.
Olyan életet élek, amióta csak az eszem tudom, hogyha egyszer a halál bekopogtat az ajtómon, olyan hosszú filmet vetítsen le, hogy közben még egy nagy adag vajas pattogatott kukoricát el tudjak majszolni. Nem bánok semmit, nem bánom a múltam, nem bánom a jelenem, nem bánom, hogy Jacknek teret engedtem az életemben. Neki ott a helye, egyre biztosabban érzem, egyre jobban látom a helyét. Csiszolódunk, és a türelmetlen, "mostakarom" Korinna türelmesen vár. Mi ez, ha nem az igazi kopogtatása?
- Készítettél?
Istenem, az elmém egyből megostromolja a kép, mindig ugyanaz a kép, ahogy a tincsek a füle mögé tűrt állapotból kitörnek, arca elé hullanak, ahogy a vastag szemüvegkeretet az orrán megigazítja, hogy pontosabban lásson, mert a nagy munkában teljesen lecsúszott. Látom, ahogy gondosan elhelyez egy apró alkatrészt, nem látom, hogy mit, csak azt, ahogy a szája széle megrezzen. Annyira gyönyörű, annyira csodálatos férfi. Át akarom ölelni, a füle mögé csókolni, óvatosan, hogy ne zavarjam a koncentrációban.
- Tudod, hogy igen.
Felelem mosolyogva, remegő kézzel, izgatottan, kissé szerencsétlenkedve, és szerencsétlenségemen kínomban kuncogva próbálom kibontani az ajándékot, amit kis híján el is ejtek, de szerencsére meg tudom tartani. Nézem a karkötőt, amit ő maga készített. Igen, ezt amit itt fogok az ujjaim között, Jack nekem csinálta. Rám gondolt, ahogy ezt készítette, és nem tudom, mennyi munkaóra van benne, de én jutottam róla az eszébe. Én!
Csillogó szemekkel, az engem elöntő forróságtól kipirult arccal nézem őt, észre se véve, hogy közelebb léptem hozzá, hogy beléptem a személyes terébe, hogy közel akarom érezni magamhoz, és ez ellen nem tudok mit tenni. Megcsókolnám, meg akarom csókolni. Mégsem teszem. Félek, ha túl közel merészkedem, ha én lépem át a határt megriad, eltávolodik tőlem. Te teljesen nem tudom letagadni, hogy ki vagyok nem is akarom megtagadni magam, így kissé pipiskedve, forró ajkaimmal, hálás csókot nyomok bal orcájára, miközben jobbommal végigsimítok arca másik felén, és a nyakán. Muszáj jelzéseket adnom, valahogy meg kell vele értetnem, hogy akarom őt, hogy hozzá képes lennék hű lenni, vele élni, vele létezni, eggyé válni vele.
- Ez gyönyörű Jack, én, nem is tudok mit mondani rá. Sosem kaptam ilyen szépet. Segítesz feltenni?
Ellépek tőle, hogy ne zavarjam a közelségemmel, és kinyújtott kezemmel felé tartom az ékszert. A világ leggyönyörűbb ékszerét.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 10. 14:32 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleight és a rózsás fiú


Megtettem. Egy újabb lépcső a célig vezető meredek hegyoldalban. Mi van fent? Mi vagyunk fent. Soha életemben nem tettem még bele ennyi energiát egyetlen emberbe, sőt. Balázson kívül soha senkibe nem fektettem még energiát. Vele könnyebb volt minden, kamaszként minden egyszerűbb. Jackkel? Vele minden minőségibb. Az együtt töltött idő, az egymásnak írt levelek, a kimondott szavak, a gondlatok. Minden másabb, minden felnőttesebb. Felnőttesebb vagyok. Ha vele vagyok. Más helyeken nem érzem a változást, még mindig képes vagyok a szerkesztőség szőnyegén, mint Jézus a kereszten feküdni, és elmélkedni a napi teendőimről, még mindig képes vagyok úgy felkelni, hogy már nem emlékszem, előző este mi motivált arra, hogy Bécsben kössek ki, még mindig van számos hülyeségem, amivel azt hiszem, hogy tinédzser vagyok, de az, aki lenni szeretnék, öt év múlva mondjuk, elkezdett kialakulni. Elkezdtem felépíteni az öt év múlvai Korinnát. Büszke akarok lenni erre a komoly építkezésre, és ha valaha lesz gyerekem, házastársam - még egy -, azt akarom, hogy ők is büszkén tekintsenek rám. Ehhez az egész folyamathoz pedig - tudom nevetséges -, de egy unalomból megnyitott tinder kellett az év azon szakában, amikor sértett gyermekként utálom a világot- Ehhez Jack kellett.
- Mi a baj?
Látom, ahogy homloka ráncba szökken, de a választ nem tudom megvárni, mert abban a pillanatban hozzánk lépnek, és zavartan lépek hátrébb, mintha bármiféle bűnt követnék el, hogy Jack közelében vagyok. Nem követek el bűnt, nem érzem annak, de nem tudom, hogy ő mennyire látja így. Az előbb lépcsőnek gondoltam, de ő lehet több emeletet átszelő liftként értelmezte azt, hogy arcon csókoltam, és ujjaimmal bőrét simítottam. Nyílt terepen, ösztönből, de mégis illetlenül. Sokan - köztük anyám is - úgy vélik, nem illendő, ha egy kisasszony úgy ér egy férfihoz, hogy nincs közöttük szövetség, akár eljegyzés, akár házasság formájában. Tizenhat évesen férjhez mentem, kell magyarázni, hogy mennyire félresikerült a nevelésem?
- Óóó...
Annyira meglep a megjelenő, és az, amit mond, hogy a zavarom, ami amúgy is fennáll, csak még inkább nő, de ne lennék én Andretzky Korinna, ha ne tudnám megoldani.
- Te a kisebbik Vajda vagy.
Szám szélén magabiztos mosoly jelenik meg, miközben végignézek rajta, olyan pofátlanul, ahogy mindenkin szoktam, hogy megállapítsak róla mindent, amit csak lehet. Kifogástalan.
- Le sem tagadhatod, ismerem az édesapádat.
A mosolyom továbbra is fennáll, ahogy átveszem a virágot. Nem szeretem a vágott virágot, de ebben a pillanatban olyan szinten zavarba jöttem, hogy ezzel nem is foglalkozom. A hivatal igencsak kitesz magáért a kampányidőszakban.
- Igazán kedves tőled... tőletek, hogy így kedveskedtetek. Remélem Manci és Bözsi néni is megfelelően meg lettek köszöntve.
Ha nem, akkor csinálhatnak bármit, a választást elvesztették. Ez talán szomorú, de nagyon igaz.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 10. 16:05 Ugrás a poszthoz

Mr. Everleigh és az ifjú Richárd


- Nemrég elkezdtem az önéletrajzát írni.
Még nem találkoztam a gyerekeivel, vele is csak nagy vonalakban, mert előbb kutatni szeretek, csak utána elkezdeni a közös munkát. De tudja, hogy készül, hogy bármikor felbukkanhatok, és ennek örülök, hiszen van elfoglaltságom. Hátrapillantok Jackre, mosolygok, ő is, így teljes nyugalomban fordulok vissza Ricsi felé, aki nagyon szimpatikus nekem.
- Könyvkiadással, nem szeretem az újságírókat, túl sok a rosszul megszerkesztett firka.
A botrányokat viszont nagyon szeretem, ha lenne doktorim, akkor biztos abból lenne, hogyan kell felkavarni az állóvizet, hiszen én magam is egy igen nagy botránnyal indítottam a pályafutásomat. Örülök, hogy találkoztam vele, hogy most már tudom, hogy néz ki az ifjabbik Vajda, akire érdemes odafigyelni. Kuncogok azon, amit mond, kislányosan talán, és hogy zavaromat leplezzem, inkább az illatos rózsába szagolok, nyerek magamnak néhány másodpercet. Igazán hízelgő egy ilyen fiatal és helyes fiútól dicséretet kapni, csak nehogy aztán itt elszaladjon velem a ló. Ismerem a jelzéseket, jól össze tudom kapcsolni a dolgokat, és igencsak bátor, hogy úgy cicázik velem, hogy közben egy férfival vagyok. Talán ennyire hihetetlen, hogy együtt is lehetnénk? Talán ennyire nincs az irányunkba fantázia? Én látok ebbe bele túl sokat? Lehetetlen, ennyire sokat nem lehet belelátni.
- Köszönjük. Sok sikert a kampányhoz.
Berci? Nem tudom, hogy kit fedhet ez a név, de biztos hasonlóan megnyerő, mint amilyen Richárd, ha így megosztják a munkát. Wittner tudhat valamit, hiszen, ha jól tudom, soha azelőtt ilyen még nem történt a faluban, hogy rózsákkal halmozzák el a nőket. Nézem, ahogy elsétál, és nem zavar, hogy szerelmeseknek hívott minket, boldog mosollyal az arcomon fordulok vissza Jack felé.
- Azért, azt meg kell hagyni, hogy igen jó a mostani faluvezetés marketingje.
Tagadhatatlanul. Újra mélyet szippantok a rózsából, és mosolyogva elindulok az úton, pár lépés után hátrapillantva Jackre.
- Elmeséled, hogy honnan jött a karkötő ötlete?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. március 20. 16:09 Ugrás a poszthoz

Mr. B.


Nézem a telefonom, de a fránya öcsikém nem reagál nekem, biztos mert éppen nem talál ki a pasija szájából, pedig, ha megtenné, akkor nagyon nevethetnénk együtt, így viszont olyan kis szerencsecsomagnak nézek ki, aki egyedül rötyög. Mondjuk általában szerencsecsomagnak nézek ki. Amikor valakinek elmesélem, hogy mivel foglalkozom, sokszor el sem hiszi, hogy igaz, mert láthatóan nem úgy nézek ki, ahogy ki kellene.
Egyszer megkérdeztem, hogy az milyen is, amilyennek lennem kellene. Azt mondták, hajszálvékony ráncok homlokban és a szemem szélén. A szemem nem kéne, hogy csillogjon, hanem tompa fénye kellene, hogy legyen. Megjegyzem az aznapi elfogyasztott bormennyiségem után volt ez, és nem tudom, hogy alapesetben is csillognak-e, vagy csak akkor, ha iszom. Ezen túl a hajamnak rendezetlennek kellene lennie és blézert kellene hordanom, szögletes vállal. Nekem? Na biztos, hogy nem. Egyrészt, amint jó idő van, helló váll, helló lábak, másrészt meg biztos, hogy nem lesznek szögletes válltöméseim, és nem, akkor sem, amikor kettő kötőjel hat gyerek rohangál körülöttem, mert én nem akarok olyan anya lenni. Meg olyan feleség sem. Én az a típus vagyok - szerintem -, akinek a férje azért nem vesz észre más nőket, mert nem tudja nem nézni a jó bige feleségét. Persze, ez most nagy elképzelés, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg ebből. Mondjuk a szögletes vállakon kívül. Azt tiltja a vallásom.
- Ha velem hál, drága uram, olyan, mintha egy holttal hálna.
Pillogok is, miközben beszélek, mert ezt nem Dosztojevszkij írta, hanem a drága anyám egyik híres mondása, de a drága anyám azt is mondta, ha nem tudsz semmit, pislogj, mint egy butuska csitri, és átengednek. Nem mindig vetem be a csitrit, bár de, eléggé gyakran. Végigpillantok rajta, tekintetem szigorúan megállítva az öve vonalába, majd vissza hozzá.
- Ha szeretne velem nevetni, csatlakozhat.
Miközben a szemébe nézek, szinte mozdulatlan testtel, lábammal kihúzom a szemben lévő széket, és finom mosolyra húzódnak ajkaim. Édes Istenem, hát miért teszed ezt velem? Azt akartam gondolni magamról, hogy kezdek jó kislány lenni, de ezek szerint tévedtem, mocsok mód tévedtem. Andriskáról meg is feledkezve, kicsit áthelyezem az ülőhelyzetem úgy, hogy lássa, egészen érdeklődöm iránta.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. április 21. 15:22 Ugrás a poszthoz

Mr. B!

Nem tudok nem mosolyogni, és már nem csak anyám miatt, hanem azért is, ahogy ez a különös idegen megjelenik a színen, mint valami filmben. Nézem őt, a drámát, ahogy helyet foglal, és első mondata miatt muszáj, jobbommal illedelmesen eltakarnom az ajkaimat. Kuncogásom legyőzve, hölgyikésen köhintek egyet, és szemöldökeimet kissé megemelve keresem meg a tekintetét a sajátommal.
- Kár, pedig azt néztem volna ki önből, hogy bevállalja a kockázatot, amit én rejtek.
Ajkaimhoz emelem a csészét, kortyolok egy aprót, majd ajkaimról lopva lenyalva a habot nézem őt. Igen hosszan és bosszantóan tudok embereket csak nézni. Ők azt hiszik, csak bosszantom őket, én azonban azon dolgozom, hogy megtudjam, kik is ők valójában. Figyelem a mozdulatukat, mimikájukat, tekintetük rezdülését. Ahogy a tekintetem miatt zavartan megérintik a hajukat, orrukat. Élvezem kihozni az akaratlan zavart az emberekből.
- Anyám élénk fantáziájából. Hosszú távon szórakoztató, rövid távon hangulatromboló, mint Dosztojevszkij. Ha csak a Bűn és bűnhődést olvassa az ember, mert "kötelező olvasmány", sosem fogja megérteni az írásai csodáját. Sosem fogja szórakoztatni, márpedig egy nehéz téma is lehet szórakoztató, ha lelki kielégülést okoz.
Tudom mit mondtam, és igen, teljesen szándékosan, észrevétlen tűzdelem tele ilyen szavakkal a mondataimat. Mindig utalgatok, nekem ilyen mocsok formám van, hogy a szórakozásaimnak állandóan csak utalgatást teszek. Mint ennek a férfinak.  
- Korinna.
Biccentek egy aprót arra, hogy tekintsünk el a magázódástól, mert valóban úgy sokkal könnyebb minden. Bár szívesen szólítom uramnak, ha neki éppen ez jön be, de ha nem, hát nem erőltetem.
- Szóval halott vagyok, de izgalmas.
Nem, nem kérdezem, tényt állapítok meg. Izgalmas vagyok, tudom ezt, hiszen, ha nem így lenne, nem ült volna le velem szembe, sőt, még csak rám se fordította volna a tekintetét.
- Mi a helyzet veled? Élő vagy, de unalmas, vagy élő, de izgalmas?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 14:49 Ugrás a poszthoz

Ophelia
Ruha


Ahogy a rohadt lépcsőket szelem felfelé, folyamatosan egymásnak koccannak a borosüvegek, hatot vettem, mert nem tudtam, hogy milyet is akarok inni. Pezsgőt kellett volna vennem, de ha Ophelia eszembe jut, mindig a borhoz nyúlok. Szóval van itt három fehér és három vörös bor is, van édes, félszáraz és száraz is, meg olcsóbb, de finom, és drága, de még sosem kóstoltuk is. A házinéni biztos már eleve keresztet vetett, ahogy meglátott szétbőgött szemekkel, de nevetve, ahogy a koccanó borokat rejtő két papír szatyorral állok az ajtóban. Inni fogunk, de azért #kornyezet_vedelem és társa. Szóval végre fent vagyok, és kopogtatok.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 15:05 Ugrás a poszthoz

Ophelia


- Szexi ez a felső.
Ezzel a rekedten kimondott mondattal lépem át a küszöböt, és nézek körbe. Nincs itt más, így a szoba közepén helyet foglalva kipakolom magam elé a borokat, és elkezdem dúdolva rendezgetni őket. Közben még mindig folyik a könnyem, de azért jól vagyok. Sőt, mi több, remekül vagyok.
- Rohadt sok lépcső vezet fel hozzád. Össze kéne költöznöd Frankkal egy kertes házba.
Még a csipám is kinyílt, miközben a vörös édes mellett döntök. Annyira megkívántam most, hogy nagyon. Az új dugóhúzóról foggal képem le a címkét, majd tovább dúdolva - amúgy lehet nem felismerhető, de a Kis kece lányomat nyomatom - kezdem el bontogatni a bort.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 17:40 Ugrás a poszthoz

Feli


Amíg magamra hagy, kibontom a bort, és iszok belőle pár kortyot, de valahogy nem kívánom annyira, mint hittem, hogy fogom, szóval csak ülök ott a szoba közepén dúdolok, és nézek ki a fejemből, amikor visszatér, elmosolyodom.
- Jack szerelmes.
A mosolyom kiszélesedik ugyan, de a könnyeim megint elkezdenek pötyögni. Ilyen megkönnyebbülést nem is tudom, hogy mikor éreztem utoljára. Talán soha, talán ez az első ilyen alkalom.
- Bizony, szerelmes.
Bólogatok, hogy én magam is el tudjam fogadni, ez a valóság.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 17:55 Ugrás a poszthoz

Feli


A kérdésére bólogatok, és közben forgatom az ujjaim között az üveg nyakát.
- Eléggé jó.
Sőt nem csak eléggé, de a lehető legjobban. Szipogok felé kicsit.
- Nem hangzik bénán az, hogy Korinna Everleigh? Vagy jobb lenne a Korinna Esztella Everleigh? Nem, az nagyon béna, nem akarok olyan hosszút, hogy nem fér ki a vonalra.
Mennyi problémám van, a kezeimet az arcom elé fonva nevetem el magam. Szerintem bekattantam.
- Férjhez megyek.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 18:28 Ugrás a poszthoz

Feli


Elnevetem magam, amikor a nyakamba veti magát, és szorosan ölelem vissza, összekönnyezve a vállát, de legalább boldogan. Nem tudom elengedni, annyira jó, hogy itt van velem.
- Nem tudom, reggel óta csak írok, de nem tudom, hogy miért, nem marad abba. Ugye nem fogok egész életemben sírni?
Istenem, az nagyon kellemetlen lenne, ha rám szabadult egy ilyen síróátok vagy tudom is én, hogy mi ez.
- Segítesz majd mindenben, ugye?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 18:41 Ugrás a poszthoz

Feli


- Nem tudom, hogy mikor lesz, meg hol, de olyat szeretnék, hogy Jack is örüljön. De nekem a hátsó kertben is tökéletes, csak vele kössem össze az életem.
Semmi más nem számít, csak ez. Meg, hogy ne ütközzön azzal, hogy mandragórát kell rágnom egy hónapig.
- Haza kell vinnem. Mi lesz, ha megutál anyám miatt? Vagy azt hiszi, olyan leszek, és nem akar majd elvenni?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 19:17 Ugrás a poszthoz

Feli


- Mindenképpen a természet lesz, biztos vagyok benne.
Minden a természethez köt minket, nem is kérdéses, hogy nem a négy fal között kötjük össze az életünket.
- Megérte. Várni. Komolyan mondom, hogy megérte.
Elnevetem magam, ahogy Arie szóba kerül.
- Szóval tudod, hogy tudja. Amúgy sem akart egyedül, csak veled együtt.
De nem kezdek ki vele, mivel az ügyfelem, sem most, sem korábban és később sem tervezem. Ők együtt tökéletesek, mi meg Jack-kel.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 19:28 Ugrás a poszthoz

Feli


- Nem, ez, bonyolult.
Én is elfekszem, de nem hasra, hanem a jobb oldalamra, magzat pózba húzom magam, és a fejem alá teszem a kezeimet.
- Ezt olyan nehéz elmesélni. Kint voltunk a kertben, és a saját nyelvünkön beszéltünk egymáshoz, de nem viseltük a gyűrűket. Fogalmam sincs, hogy mit mondott, és ő sem tudja, hogy én mit mondtam pontosan. De gyönyörű volt. És aztán csókolóztunk, de ahhhh, Istenem Feli, ez tényleg olyan volt, mint a filmekben. Könnyű, de gyönyörű csók, az a tökéletes. Aztán megkérdezte, magyarul, hogy a felesége leszek-e.
A többi pedig egyértelmű, de a lényeg ebben volt, hogy ez történt. Aztán reggel óta sírok. Kiváló.
- Szeretnél Arie felesége lenni?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 19:58 Ugrás a poszthoz

Feli


Mosolyogva és hálásan pillantok rá. Nemrég azt mondtam neki, hogy rossz emberek vagyunk, ezért nem érdemeljük meg a boldogságot, és most tessék, itt vagyunk, esküvőt tervezgetve.
- Ez csak egy szimpla kérdés volt. Ophelia Carolina Brown, szeretnél Frank Arie Martin felesége lenni?
Kimondom én neki százszor, ha az a mániája, hogy köpködi a bort, köpje százszor.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 20:05 Ugrás a poszthoz

Feli


- Értem.
Bólintok is hozzá egy aprót, kicsit lehunyom a szemem, majd kinyitva, újra ráemelem a tekintetem.
- Amúgy, nem tudnálak elképzelni menyasszonyként.
Nem bántásból mondom, csak hozzá valahogy ez egyáltalán nem illik. Nem olyan a kisugárzása. Elhiszem róla, hogy jó lesz ebben a szerepen egy nap, de azt nem, hogy hivatalosan teszi.
- Ezért laksz itt?
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 20:16 Ugrás a poszthoz

Feli


- Mondd ki neki, hogy nem akarsz vele együtt élni.
Jelentem ki hirtelen határozottan, felülve mélyet sóhajtok, és nyelek egyet. Valahogy nem volt jó feküdni, egy pillanatra hányingerem támadt, pedig csak pár korty bort ittam.
- Olyan kis nyomi, ha kertelsz, nem érti meg.
Én nem kérdés, hogy együtt akarok élni Jackkel, meg szerintem az sem, hogy egy egész fészekalj gyerekünk fog születni az elkövetkezendő tizenöt évben.
- Attól még, hogy őszinte vagy, nem fog elhagyni.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 20:29 Ugrás a poszthoz

Feli


- Jaj édesem!
Most rajtam a sor, hogy megöleljem őt, és biztonságban tartsam. Ha eddig valaha azt mondtam, hogy nekünk nehéz Jack-kel, visszaszívom, mert abban a pillanatban, hogy a fordítógyűrűk lekerültek rólunk, minden annyira egyszerű lett, de nekik, ez igazán nehéz lesz.
- Menjünk el bulizni. Ne ma, mert elég csúnyán nézek ki, de holnap. Menjünk el holnap bulizni.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 20:42 Ugrás a poszthoz

Feli

- Lehet, hogy érintéssel terjed.
Én még nem sírok, de most ő kezdett el sírni. Talán tényleg megátkoztak, és ha valaki hozzám ér, akkor átadom neki. Szegénykém! Közel hajolva hozzá, letörlöm a könnyeit.
- Csak aztán nehogy a két szék között a pad alatt köss ki.
Mert ez veszélyes játék, két embert szeretni. Sosem szerettem így, nem tudhatom. Balázst szerettem, a tizenéves önmagam őt szerette, de tíz éve volt, és most Jacket szeretem. Nem tudom, milyen az, ha két ember iránt is érzel.
- Talán el kéne menned Jasonnel, hogy letisztázzátok.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 19. 20:58 Ugrás a poszthoz

Feli


- Vaaagy, olyan nő vagy, aki két férfival él majd. Van erre valami szó is ám. Amikor egy nőnek több férfi társa van, de most nem jut eszembe. Élhettek egy kommunában, ők nevelik az utódokat, te meg a boss leszel.
Csak nevessen egy kicsit, csak ennyit szeretnék. Hogy egy kicsit ne legyen szomorú.
- Mi van, ha egyikőjük sem az igazi? Én esküszöm neked, hogy nem vártam volna ennyit Jackre, ha nem tudom, hogy ő az. Ha nem tudsz dönteni, akkor talán nem ők azok.  
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 20. 11:48 Ugrás a poszthoz

Feli


Nézem őt, egy hosszú pillanatig, viaskodom, hogy kimondjam-e azt, amire gondolok, végül veszek egy nagy levegőt, és megteszem, jobb így, nem? Őszintén.
- Én nem hiszem, hogy az ember két emberrel is boldog lehet, hogy két emberbe is tud egy életen át szerelmet és bizalmat fektetni.
Különösen, ha összekötik az életüket. Az én életem eddig abból állt, hogy felelőtlen voltam és nem érdekelt a holnap, de ez Jack-kel megváltozott, és amit vele élek át, azt nem tudnám egy harmadik féllel megosztani.
- Bulizzunk, kapcsoljunk ki, és elválik.
Vagy nem, de legalább táncolunk egy nagyot.
- Az arany, kivágott hátú, dekoltált, amelyik csillog, vörös rúzzsal. Egyértelműen.
Andretzky Korinna
INAKTÍV


Cinkelány
RPG hsz: 166
Összes hsz: 289
Írta: 2019. május 20. 12:00 Ugrás a poszthoz

Feli


- Igen, mert ebben nagyon szépek a combjaid, meg a tested, arányosít.
Vannak ruhák az ő esetében, amik olyan szélessé teszik fent, nálam meg olyanok, amik deszkává, és hát nem vagyok egy nagyon kigömbölyödött eset, van, amikor mindenem eltűnik, és az nem kellemes.
- Most te jössz, én miben menjek? Azért akarjanak velem táncolni, szóval ne mond, hogy apácának öltözzek, kérlek. Csak ne.
Húzom el a szám, mert komolyan nem akarom a tipikus házasság előtti mondatokat.  
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Andretzky Korinna összes hozzászólása (144 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel