Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Strakhova professzor

Nem mondanám hogy sietős a dolgom. Éppen elvégzek pár szorgalmi feladatot a szobámban, ezért úgy döntök kimegyek egy kicsit a friss levegőre. Melegen felöltözök és lesiettek a lépcsőn, majd mielőtt átvágnák a klubhelyiségen intek pár ismerősnek, akik mosolyogva mérnek végig. Ugyanis, mióta ide kerültem nincs sok időm a tanulás miatt, amikor meg volna, hogy egy kicsit lazuljak pár baráttal, nem vagyok jó hangulatban. Ilyen vagyok. Ilyenek vagyunk mi nők, hallottam egy pár fiútól. Haladok szépen lassan, amikor megérzek egy illatot a konyhából. Nem tudom hogyan, mert nem éppen a szomszédban van a konyha. Csodálkozom is, mert már régen nem volt ilyen éles a szimatom. Otthon, amikor anyukám sütött valamit, már a játszótéren megéreztem a finom süti illatát. Tudni illik, a játszótér a házunktól körülbelül annyi távolságra van mint a konyha. Hirtelen korogni kezd a hasam, de csak kicsit. Ha nagyon, ha kicsit korog, már várom a vacsorát.  Le lassítom a lépteimet, mert megérkeztem a lépcsőhöz a bejárati csarnokba. Mindig odafigyelek a lépteimre, nem szeretnék legurulni. Otthon egy hatalmas lépcső van, el lehet képzelni hányszor csetlettem-botlottam. Éppen leérek, hálistennek épségben, amikor (nem is én lennék) megbotlok, és egy kemény dolognak esek neki. Az a bizonyos kemény dolog egy ember. Konkrétabban egy nő. Egy nő hátának estem neki az imént.
-    Kérem ne haragudjon! Megsérült? Istenem hogy lehetek ilyen ügyetlen? – szégyenkezek a fejemet fogva.
Pár másodperc múlva felismerem a hölgyet. Strakhova professzor asszony volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Igazán feltöltött a délután szunyókálás. Általában napközben nem szoktam aludni, de most a kellemes meleg hatására elbóbiskoltam. Teljesen sötét van. Kinyitottam már a szememet? Gondolom igen, mert hirtelen lámpát oltok. Kora este van éppen, Dana és Danka sehol. Biztos a kastély környékén lehetnek. Rajtam maradt a cipőm alvás közben, ezért gyorsan megnézem nem koszoltam-e össze az ágyneműt, de nem mert tökéletesen tiszta volt. Felülök, megvakarom a jobb szememet, majd felkelek, és felkapok egy szürke pulóvert, magamhoz veszek egy magazint és kilépek a szobából. Pár perc múlva sétálok le a lépcsőn, és belépek a nagyterembe. Micsoda nyüzsi. Szeretem. Tömegben a biztonság Zay, ha lenne mögötted egy baltás gyilkos már rég lecsapta volna a fejed. Elnevetem magam. A házam asztalának közepén leülök, éppen abban a pillanatban amikor a vacsora tálalásra, azaz szervírozásra kerül. Temérdek mennyiségű rántotta, szalonna, zöldégek, sajtok, szalámik, margarin, bundás kenyér. Minden ami szemnek szájnak ingere. Lapátolok egy kis rántottát a tányéromra, kisérőnek egy kis sajttal és paradicsommal. Jóízűen elkezdek enni, majd kinyitom az újságomat, lapozni kezdem. Unalmas, százszor megjelent színésznőcskék mindennapjait mutatja be, szánalmas vélemény kinyilvánítással. Szemöldök felhúzva olvasok bele, majd lapozok. Találok egy könyvajánlót ami egy démonok által megszállt fiú esetét mutatja be, igaz történet alapján készülve. Pár percig  békésen olvasgatom, majd öntök magamnak egy kis vizet, kortyintok egyet és áttérek a következő oldalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egész életemben próbáltam kerülni az ilyen és ehhez hasonló szituációkat. Pár évig sikerült is, de minden olyan mint a balszerencse áradása. Az ember hiába várná végre a megváltást, állandóan bénázik. Megváltás? Na jó nem abban az értelemben, hanem végre kiszabaduljak az ügyetlenség fogságából, szóval így már egy kicsit világosabb lehet. Körbe nézek, és meglátom hogy pár diák elég feltűnően bámul, én nem is törődők velük mert a segítésre koncentrálok.
-   Nem semmi bajom, köszönöm! – próbálok minél több papírlapot össze szedni, és pár laponként a professzor asszony kezébe adom.
Kicsit meglep amikor páran szinte átgyalogolnak a lapokon. Most komolyan ennyire nem törődnek másokkal? Nem értem hogy az emberek hogy lehetnek ennyire ellenszenvesek, nemtörődömök egy másik érző lénnyel. Felháborodásomnak azonnal szót is adok.
-    Most minek kell áttaposni a papírokon és rajtunk? – kérdezem szigorúan az elhaladottaktól.
Egy nevetés hangzik el a kiscsapat közepéből. Ránézek a professzor asszonyra, mérgesen. Persze nem rá vagyok mérges, hanem a többiekre, és nem kevés önuralom kell hozzá hogy utánuk menjek. Komolyan, kihalt az emberiségből a jó. Mármint a jó tulajdonságok, persze tisztelet a kivételnek.
-   Nagyon sajnálom, nem is tudom mit mondjak. Nem tudom mit szólnának a titkárságon, de ezek milyen lapok? Bocsánat. Milyen lapok voltak? – kíváncsiskodom kicsit bánkódó tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Olyan régen ettem már pizzát. Utoljára otthon, éppen aznap amikor megvettem mindent a sulihoz. Úgy döntök, délután ellátogatok Bogolyfalvára, de először jó lenne ha pizsamából átvedlenék ruhába. Felveszek egy sötétkék farmert, egy fehér inget, és egy menő fekete masnit. Nem olyan kislányosat, igazi menő motoros masnit. Lemegyek megreggelizek, utána átlibbenek a Könyvtárba úgy is régen voltam már. Kis fecsegés után két könyvvel felszaladok a körletbe, leteszem a szekrényemre a könyveket, felöltözök és útnak indulok. Egész út alatt fütyürészek, integetek annak akit ismerek. A faluban megtetszik egy kirakatban pár ruha, ezért úgy döntök visszajövök még. Elérem a Pizzaházat. Én így hívom, pizzaház. Belépek, kellemes lágy zene szól, és elég szép emberek vannak bent. Szép ember alatt, kedvesnek tűnő vidám arcokat értek. Elég gyorsan sorra kerülök, kettő kukoricás sonkás pizza, és egy limonádé kíséretében leülök egy ablak melletti helyre. Olyan jó itt a melegben ülni, és nézni kint a nagykabátosokat ahogy járkálnak balra-jobbra. Ezen tűnődve beleharapok a pizzába, mármint az egyik ujjamba, kicsit felszisszenek, majd egy kicsit lerázom hogy ne bizseregjen. A pizza irtó finom, nem hiába dicsérik ennyien. Jártam már itt párszor, és szeretnék minél előbb törzsvendég lenni. Éppen szűrcsölöm a az italamot, amikor meghallok egy kellemes basszusú hangot. A nevére nem emlékszem, de ismerem valahonnan. Persze! Háztársak vagyunk.
-    Szia! Csak nyugodtan, foglalj helyet! – mosolygok rá, majd mutatok a székekre, hogy válasszon magának, hogy hova szeretne ülni.
-    Ha jól emlékszem, akkor te mestertanonc vagy. Jól mondom? ÖÖ… bocsánat a nevedre nem emlékszem. – szégyenkezős mosolyt villantok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az unalmas részek után, kezdenek felpörögni a cikkek eseményei. Mármint az első látásra lapos témák átváltoztak érdekfeszítővé. Annyira érdekesnek találom a következőt, hogy a villával majdnem kiszúrom a szememet. Bele vesztem az olvasásba, és azt hittem hogy sikerült egy kis paradicsomot karóba húznom. Picit sikkantok, de olyan gyorsan visszatérek az olvasáshoz, hogy nem érzékelem a többiek megdöbbenését. Néha elkalandozok, megesik hogy nem figyelek oda másokra. Elég ritkán fordul elő, mert általában figyelek. Ha nem, akkor ott kezdődnek a problémák. A következő téma a ruhaköltemények. Van benne pár szép tervrajz, el is határozom ha haza megyek első dolgom lesz a szomszéd varrónővel varratni egy ilyen ruhát. Eközben lapátolom az ételt, amikor meghallok egy hozzám vetődő kérdést. Most ez tényleg nekem beszél? Mármint ő. A szavaiból ítélve rájövök, hogy ezt a fiút nem nagyon érdeklik a ruhák, főleg nem a pletykák.
-    Te mit gondolsz? – kérdezem hunyorított szemmel de mosolyogva.
Emlékszem erre a fiúra. Ház és évfolyamtársam. Bár még nem beszéltem vele sokat látszik rajta hogy nem lacafacázik. Ezt szerettem a suliban, vannak egyéniségek. Nem mindenki egyforma robot, egy horror filmből. Ellátom könyvjelzővel az éppen olvasott cikket, majd leteszem magam mellé.
-    Igen, Zayday. Ha jól emlékszem te Kende vagy. Jól emlékszem? – kérdezem felé fordulva.
-    Egyébként az előző témához visszakanyarodva, van benne néhány érdekes, viszont annál több az unalmas bulvárhír! Na de mit csináljak? – ontom a szavakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mi történik velem? Egyre éhesebb leszek, tűnnek el a dolgok a tányéromból. Lapátolok még szalonnát, egy kis paradicsomot. A tojásból elég volt, finom de az már kopott sztori volt. Szeretem a tojást, de nem brutál mennyiségben. Otthon rengeteg rántottát készítettem, szinte mindennap azt ettem. Tudjuk mi szokott történni, ha valamit sokszor csinálunk. Megunjuk. Így voltam pár Disney mesével is, de voltak szakaszok ezek között. Meguntam, fél év múlva rákaptam, aztán megint polc aljára kerültek. Merően bámulok Kendére, örülök hogy a társalgó partnerem nem néma kacsa. Közben figyelek is, ne ragadjon el a hév és ne tele szájjal mormogjak. Az olyan kiábrándító.
- Nem, a horoszkópokat átnéztem aztán csőváz.. De találtam egy jó kis cikket, könyvajánló félét. Fel kell majd írnom magamnak, hogy rendeljem meg! - fejezem be a darálást, és bekapok pár falatot.
Beszélgetések közben is tudok koncentrálni, nem kell néma csönd hogy kiélvezzem az ízeket. Megkívánok egy kis édességet is, ezért intek az egyik fiúnak adja a muffinos tálcát. Mosolyogva bólintok neki, és magam elé tolom a muffinokat. Persze nem úgy magam elé, csak hogy elérhessem. Ott maradt az asztal közepén, őstulok nem vagyok. Kortyolok még a vizemből. Nem jó. Nem friss hideg, hanem állott langyos.
- Egyél te is muffint! Hátha leöblíti azt a langyos vizet. Nyugi, nem vagyok telepatikus, csak gondolom már az is megmelegedett, mint az én poharamban lévő. - fintorogva leteszem magam mellé, és megrázom a fejem.
- Nem, Edictumot csak néha. Ezt a nagyim küldte tegnap, csak most olvastam bele! - magyarázom, miután lenyeltem egy falat sajtot.
A nagyi allergiás a sajtra. Meg minden tejtermékre. Nem szerettem kiskoromban nála lenni, mert míg otthon csupa tejes csoki meg tejszelet lapult a hütőben, a mamánál zöldség meg gyümölcs. Persze finomak is, de a nap 24 órájában nem igazán muris azt enni. Mindig amikor hazamentem, apám egy dedós mesesorozat főcímdalát énekelte: "Itt van eljött Eperke."
Visszagondolva elég vicces, de kiskoromban bedurciztam.
- Na mesélj, milyen volt a mai napod? Órák? Tanárok? Haverok? - kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Gyerekkoromban nem egyszer voltam rossz. Főleg, amikor a nagyinál voltam. Imádtam a házát. Míg otthon kötöttek a szabályok, a maminál mindent lehetett. Vacsorára csokit enni, reggelire csokis kekszet és éjfélig fent maradni. A mai napig járok a nagyihoz, de olyan ritkán találkozunk. Most egy kicsit elhagyatott érzésem van. A szégyenkezés mellett rám jön a honvágy. Nyugi Zay, már nem kell sokat várni mert hamarosan szünet. Gondolataim azonban vissza siklanak a csarnokba. Hiába merengtem nagyokat, hallottam mit mondd mellettem Strakhova professzor.
-    Már elengedtem őket tanárnő, valaki menthetetlen. – mosolygok derűsen a nőre.
Visszagondolok vannak nagyon rendes diáktársak, és biztos vagyok benne hogy a számuk több mint ezeké. Elengedem. Viszont folytonosan visszatér a rossz érzés. Béna vagyok. Úgy körözött felettem ez a két szó, mint a dögkeselyűk. Jól esnek a tanárnő szavai, miközben nézek rá csodálattal. Nem volt még sok szerencsém Strakhova professzorhoz, de már párszor összefutottam vele. Igen kedvesnek tűnt, most még inkább. Már nem tűnik, hanem az is.
-    Értem, én az udvarra tartok Nasia néni, éppen egy órája lebeszéltem pár barátnőmmel találkát. De nagyon szívesen segítek ha szeretné. – mondom határozottan állva.
Annyira persze nem akarok modortalan lenni hogy magára hagyjam a tanárnőt, nem tudom hogy szükség van-e még rám, de nagyon szívesen vagyok a társaságában, mert nem lehangoló temetkezési vállalkozó, hanem egy csupaszívű, derűs teremtés. A csajok megtudnak várni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Néha napján jó egy kicsit settenkedni. Otthon, miután mindenki nyugovóra tért, elkapott egy érzés: éhes vagyok. Leszaladtam, kinyitottam a fridzsit, kivettem pár nasit és gyorsan felszaladtam a szobámba. Anyu másnap megkérdezte, hol vannak bizonyos dolgok. Én nem hazudtam, meg mondtam megettem őket este. Kicsit leszidtak, éjszaka ne tejszeleteket hanem banánt egyek, vagy inkább semmit. „Nem fog tudni jól aludni kislányom!”. Hányszor hallottam ezt. A mai estén keveset vacsoráztam, és még le sem feküdtem. A klubhelyiségbe gubbasztottam a sötétben, más társaságom nem is volt, csak a pattogó tűz. Némán merengek, amikor megkordul a pocakom. Jézus, rosszabb vagyok Micimackónál. Egyébként a génjeim jók, ehet bármennyit, egy dekát sem hízok. Ellenben az unokatestvéremmel Laurent-el. Annyit mondja hogy kövér, hiába mondom hogy tök jól néz ki, nem figyel rám. A belső a fontos. Na mindegy, lapozzunk. Szóval megéheztem, ezért elhatároztam magam meglátogatom a Konyhát. Te jószagú, rettentő régen jártam már lent. Most ennek is eljött az ideje. Pár perc múlva, éppen ki is lépek. A szívemhez kapok, mert meglátok egy árnyat a bal szemem sarkából. Biztos valami macska. Miután lenyugodok, el is indulok. Néptelen a folyosó, szinte meg sem lepődnék ha a falak visszavernék a járásom hangját. Várjunk, visszaverik. Azért nem is hallom, mert nem figyelek oda rá. Annyira tanakodok, hogy hirtelen sikkantok egyet. Persze, nem örömömben. Majdnem nekimentem egy lánynak, aki szintén a konyhához érkezett.
- Hőőő, mi a … ? – kezdek bele megrémülten.
- Jaj, hello. Ne haragudj, nem számítottam rád… – kapok a mellkasomhoz.
- Hogy én? Ja! Én csak megéheztem, gondoltam lejövök a kis angyalokhoz. Hőő, istenem! – lihegek, mint aki mindjárt infarktust kap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Jól látom hogy ez a fiú úgy néz rám, mint egy cirkuszi majomra. Na jó, kicsit túlzásba esek az evéssel, de ennyire szórakoztató volnék? Na azért magamnak is jár a lecseszés, olyan kényelmesen eszek mint otthon. Zayday Hudson. Hol van az etikett? Mit tanultál a javítóban? Hehe, semmit. Ugyanis életemben nem jártam javítóban. Most csak egy kis emlékfoszlány pörgött át az agyamon, egy régi sorozatból. Persze vígjátéksorozatból. Na de kérem, most már egy kicsit illene visszafognom magamat, úgy eszek mintha gazdasági válság volna. Lenyelem az utolsó falatot, majd Kendére mosolygok, és próbálok egy kis tartást csempészni a laza ülésstílusomba. Te jó ég, mi lenne ha Anette néni így látna.. Erre el nevetem magam, és egy kis röfögés is belecsúszik. Ilyen a formám, persze még tini vagyok, de változhatok még. Nem, azért karót nyelt szeleburdi fruska nem óhajtatok lenni. Dumálok tovább, be nem áll a szám. Senkivel nem váltottam még annyi szót mint ezzel a fiúval. Úgy gondolom hogy. Hogy. Kicsit elkalandoztam ezzel az egésszel. Ho-ho paci! Kicsit fékezni kellene, mielőtt még a szép póniló ledob a hátáról. Megtörlöm a számat a szalvétával, majd szépen a tányérra helyezem, és most már minden figyelmemet a mellettem ülőnek szentelem. Meglep hogy Kende megkínál a vízével. Elfogadom, de ilyen jó vizet még nem ittam. Mármint hideg vizet.
-    Mmm, jó… Olyan mintha most hozták volna magától a Mikulástól. – élvezem a hidegségét, de majdnem félrenyelek, nem is kicsit felháborít az elhangzott mondat.
-    Ki az edződ? Csak mondd meg, és én…. megkínálom muffinal. – mosolygok kicsit zavartan, majd felemelem a tálat, hogy utána vissza is tegyem, leveszek róla egyet, majd pár percig majszolgatom, szerencsére jó a genetika, nem nagyon hízok.
Nem is tudom, pár hete ettem utoljára. Nem lehet mindent egy nap. Egyik nap rántotta és szalonna, másik nap bundáskenyér harmadnap ez-az. Ki is fáradok a gondolataim árján, sajnos többet gondolkozom mint beszélek, mondjuk ez vizsgán a javamra vállhat.
-    Nagyon közel igen, kebel barátosném, ő az egyetlen nagymamám. – mondom a tányéromat nézve, majd felpillantva.
-    Na akkor legalább eltelt… Hm? Ja, nem, nem szokott szerencsére, bár belegondolni is tébolyító. – mondom kicsit merengve
Utoljára akkor akadt be a hajam amikor első évben leültem az első Bájitaltan órára. Méghozzá a széknek abba a csavaros részébe, de bakker nem tudom hogy hívják. Húzta, de egy erőteljes rántással kiszabadítottam egy jó nagy adag hajat, bár pár szál bánta. Ezután csak feltűzve hordtam, de mióta tavaly igazitattam a hajamon, azóta nem szorul be.
-    Néha elgondolkozok hogy milyen volna ha fiú lennék. Nem tudom hogy dilisnek nézel-e, de ez az igazság. – szólok, majd bekapok egy előttem lévő tálcán lévő szőlőből egy szemet, szemkontaktust mérve Kendére.
Bakker megint eszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Hirtelen fejfájás kezd el kínozni. Olyan mint egy hirtelen földbevágó villám. Az arckifejezésemen nem látszódik, de eléggé meggyötör. Gondolom nemsokára front köszönt be, ezért hasogatok belül. Sosem bírtam jól a hirtelen időjárás változásokat. Szó szerint megrontja az embereket, rossz értelemben. Mondjuk jó értelemben sem lehet megrontani embereket.  What? Next. Amennyire gyorsan jött, annyira hamar tovaillant. Jobb is, mint hogy órák hosszáig tartson, annál kínkeservesebb nap ne jöjjön el sosem. Szinte el sem tudom képzelni hogy ezért megszidják Nasia nénit. Olyan kedves, és ilyesmi miatt nem szokták leharapni az emberek fejét.
-    Ugyan, nem lesz semmi baj! Ó, kedves hogy ennyire figyelmes velem, de megtudnak várni, nem lesz belőle nagy tészta! – mondom mosolyogva.
Annyira békés kisugárzást áraszt magából a tanárnő, mint egy arkangyal. Angyali teremtés. Volt egy ilyen szomszédunk is, amikor Washingtonban laktunk távol a nagyitól. Persze idősebb volt, de ugyanannyira kedves mint ő. Sokszor vigyázott rám, amikor a szüleim hivatalosak voltak bizonyos eseményeken. Finom csokis keksszel várt, de tejjel egyáltalán nem. Nem is volt rá szükség, mert attól csak elálmosodtam volna, és ezzel gondolom tisztában volt. Sajnos már két éve nincs köztünk Mrs. Marsh, de jóval előtte elköltöztünk. Voltam a temetésén, de nem sokan voltak ott, úgy emlékszem csak egy unokaöccse volt. Kegyetlen az élet. Néha ilyen dolgokról is kell beszélni, nem csak a jókról. Kiráz a hideg ha rágondolok hogy egy nap mindenki oda kerül Elkezdek fellépni a lépcsőre, de visszalépek hozzá, és belekarolok. Szívből remélem nem veszi tolakodásnak, nálam ezt a szimpátia jeleként lehet felfogni.
-    Szívesen elkísérem Nasia néni, ha gondolja indulhatunk is! Tudja, azt hiszem ez egy remek barátság kezdete – mosolygok majd elhallgatva figyelem a lépcsőfokokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hallom lépteim koppanását a padlón. Gyanúsan nagy a csend mindenfelé, ezért is vagyok meglepődve. Ilyen kora este csendességet találok itt a folyosón lépdelve. Persze nem egyedül, van egy bajba jutott társam is, Dana. Rossz az egészbe belegondolni, sőt még visszaemlékezni. Hogy leírjam ezen esetünket két szót kell hogy használjak. Az egyik a csoki. Hát igen, mindenkinek szép emlékek fűződnek hozzá, csak akkor nem ha nem szívlelik az édességet. A másik a bájital, amit a mi világunkban mindenki jól ismerhet. Balra fordulok, és a lányt is vonszolom magam után. Hozzá sem szólok, de hallom hogy ő duruzsol. Mi történt az igazi Danával? Vajon hallhat engem? Nehéz lenne az utóbbi kérdésre válaszolni, nem tudhatom, azt csak ő tudja. Még sziporkázik álmodozva egy kókler után, aki biztos szánt-szándékkal hagyta el azt a dobozt. No de lehet hogy csak elhagyta, vagy ilyenek. Jajj! Egy kicsit felmérgelem magam amikor neki megyek egy falnak, de szerencsére semmi bajom nem esett. Szemmel láthatóan a csajszi fütyül hogy mizu velem, mert még mindig andalogva mereng magában. Szerintem el is felejtette hogy mikor, honnan és kivel indult el pár perccel ezelőtt. Még egy sarok, és helyben vagyunk. Megkönnyebbülten baktatok át a szakaszon, rám is jön a fél perc. Nálam ez azt jelenti, hogy valamiről elgondolkozom. Most éppen, az jutott díszes kobakomba, hogyan értünk le pár perc alatt? El is hessegetem, mert aprócska nevetést hallok magam mögött. Bizonyára Dana az, ezért kicsit zavartan és türelmetlenül odavágok neki egy Hehe-t. Bocsi Dana, ezt remélem most nem hallottad. Végre célegyenesbe jöttünk, ezért megállok és erősen megpaskolom a gyengélkedő ajtaját. Háromszor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy megérzés tör rám, de nagyon gyorsan. Este vihar lesz. Ezt honnan tudom előre? Mondjuk, már kiskorom óta megérzem az időjárást, és a változásait. Sokszor maradtam fent éjfél után is, mert megéreztem valamit délelőtt. Rossz idő várható ma éjjelre. Jó párszor be is vált a megérzésem. Pár óra késéssel vagy rossz vagy jobb lett az idő. Ördögi képesség. Bizonyára időjárásjósnak jó lennék. Nem is tudom, a kocka el van vetve. Képesség ide vagy oda, én a mágusvilágban szeretném megállni majd a helyem. Még vacillálok melyik téren döntsek, mert biztosra szeretnék menni. Öntök magamnak egy kis kávét, majd szürcsölni kezdem. Ezt bizony a nap hátralévő részében hálával fogad majd a testem. Nem mindig iszom, csak amikor úgy érzem jót tenne. Ahogy esik, úgy puffan.
-    Jó, megpróbálom! – nézem a kávémat mosolyogva.
-    Oké, de nem ígérem. Én, és a sport azt két külön…. öhm, szakirodalom. – mondom lassan.
Nem kedvelem a sportokat. Jobban szeretem az olvasást. Vagy is az én sportom a szemezés. A könyvvel, illetve farkas szemezni is igen szeretek, és jól is megy. Közben a fiú elmondja véleményét a nagyival való viszonyomról. Visszatérve, az iskolában jó néhány gyerkőcöt megvertem benne. Mármint a farkas szemezésben. Nem is értem, miért nem szerveztek eddig még ilyen versenyt? Mondjuk „evésfutamot” is szívesen vállalnék. Ennek már éppen hangot is adnék, de ránézek Kendére és megint fülig érő szájjal kortyintok.
-    Én totálisan benne vagyok. Most viszont mennem kell Gyógynövénytanra. Palmer professzor kitekeri a nyakam, ha elkésem. Hát, akkor majd látlak. Addig is szép napot! – mondom, majd felállok az asztaltól, veszek egy almát, hogy kedveskedjek a tanárnőnek, végül rákacsintok Kendére majd eliramodok az ajtó irányába. Szerencsére a cumómat nem hagytam ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Jól megcsapott a hideg levegő árama amikor nyílott az ajtó. Kicsit ki is rázott a hideg, aminek következményében majdnem ráestem Danára. Szerencsére ennek csak én voltam látható szemtanúja, mert pár másodperc alatt történt. Meg fogtam Dana kezét, és magamhoz szorítottam. Az ajtóban Nasia néni volt. Olyan mintha egy színdarabot nézne az ember. Fény szitál át az ajtó résén, és megjelenik a színtéren a művész. Maga, gróf Drakula. Bruhaha! Szerencsére nem az imént említett vérszívó állt ott, hanem egy kedves teremtés. Nagyon boldoggá tesz engem, hogy ismét látom. Megkedveltem a nemrég történt bakim után. Vissza is gondolok egy pillanatra az incidensre, de mára csak jó emlékek szállingóznak bennem. Most viszont nem a nosztalgiázáson van a sor, segítségre van szükségünk.
-    Üdv Nasia néni! Nos elég hosszú lenne elmesélni. Röviden, Dana evett pár csokit amiben valószínűleg szerelmi bájital lehetett. Most pedig olyan. Olyan mint egy Valentin napi beszélő kerub. – magyarázom hadarva és idegesen.
Remélem velem ilyen nem fog megesni. Szörnyű látni hogy egy ilyen kotyvalék mit okoz. Biztosan nevetséges így, de személyesen átélni nem piskóta. Dana nagy mértékben megváltozott. Persze jó fej csajszi, de nem ennyire mint most. Körülbelül ha így maradna, Napfény Barbira változtatná meg a nevét. Adja az ég hogy meggyógyuljon. Egyre inkább a bűntudat kerít hatalmába. Megint feljönnek a nagy kérdések: Miért nem dobtam ki ezt a vackot? Hogy lehettem ilyen igénytelen? Vígasztal a tudat, hogy nem szánt-szándékkal történt, és nem én készítettem azt a vackot. Ne kerüljön velem egy szobába a tettes. Ha nem érek be a szobába időbe, és ha Dana kiesik az ablakon? Ki a felelős? Ráérek ezen gondolkodni, mert mielőbb szeretném hogy jobban legyen. Kicsit didergek, mert a folyosóra beszökött a téli szél nesze. Árnyéktalan, lénytelen dolog a szél. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy bódítóan szép pipacsmezőn állok. Nem tudom, van-e neki illata, de a frissességet érzem. 6 éves lehetek. Egy barátnőmmel Amandával, bejöttünk körbe nézni. A szüleink is itt lehetnek. Annyira el kalandozok, hogy elveszek, és kétségbeesetten kezdem őket keresni. Ez a múlt. Eléggé beparáztam, ott és akkor de szerencsére nem lett baj. Most viszont ilyen elveszettnek érzem magam. Nem a barátok hiánya, hanem a félelem tesz azzá. Biztos nem komoly a baj, de én akkor is szeretek túlkomplikálni mindent. Nasia néni kérdésének megválaszolása gyanánt a pulcsimba nyúlok, és előveszek egy zsebkendőbe bugyolált bonbont.
-    Szerencsére igen, tettem el. – nyújtom át a csokoládét.
A tanárnő nagyon jól kezeli a helyzetet. Nyugodt hangjával biztos hogy hatni fog Danára. Sokkal jobb mint az én hisztérikus fecsegésem. Nekem is kéne változtatnom valamelyest az efféle helyzetekben jól jövő hangaimon. Nem rémült jávorszarvasnak kellene lennem, hanem medvének. Igen, brum-brum és minden megoldódik. Ezen tanakodások közepette dobolni kezdek a lábammal. Már régen nem doboltam, de most ez egy kis megnyugvást hoz a lelkembe.
-    Rendben, úgy lesz. Remélem valamelyest hallani fogja.. – mondom majd Danához lépek.
-    Hé csajszi! – szólok mosolyt erőltetve az arcomra.
-    Semmi baj nem történt, Nasia néni mindjárt jön. Csak ide hozza azt az álompasit… A franc egye meg. – súgom a hátam mögé halkan, majd visszafordulok
-    Na, mesélj még róla! – kíváncsi tekintetet erőltetek magamra.
Megint kirázott a hideg. Vehettem volna fel egy kabátot. Persze nem olyan prémes Prada bundát, egy sima bundás kabát meg tette volna. Igen, a tél hideg. Mondjuk mi más lehetne, ha nyár meleg. Nem tudom ki hogy van vele, de én belemennék hogy állandóan nyár legyen. A nyár meleg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szeretnék egy szót kinyögni. Nem megy, mert elkezd kaparni a torkom. Nem tudom, utóhatás érzésem van. Egy hónapja körülbelül elkapott egy szaftos influenza járvány, persze már pár hét óta túl vagyok rajta. Iszonytató volt, köhögés, torokfájás. Kaparás. Remélem ez valóban egy kicsi utórengés, és nem kerülök bele megint valami betegségbe. Szólás helyet kortyintok egy tekintélyeset, majd csukott szemmel lenyelem. Egy kicsit mintha kezdene múlni, mert már annyira nem szabdalja ezer kés a torkom. Köhögök egyet, és szinte felszabadultan sóhajtok. Bizony jól esett, mert majdnem teljes elmúlt, de azért még lehet érezni. Harapok egy falat pizzát, lenyelem majd szóhoz jutok:
-    Na akkor egy pont nekem. Zayday vagyok, így személyesen örvendek! – villantom a fiúra a legszebb mosolyom, majd folytatom az evést.
A pizza az egy igen jó dolog, amit nagyon későn fedeztem fel. Nem tudom, 12 lehettem amikor mindez történt. Kiskoromban szerettem egészségesebben táplálkozni, mint például gyümölcsök illetve tejtermékek, bevallom féltem az effajta ételektől. Azután egy barátom születésnapi partiján megkínáltak, én pedig hogyan is utasíthattam volna el. Az első falatot nem éreztem, mert annyira magával ragadott az izgalom. Pár másodperc múlva már el is fogyott a tányéromról, így szaladtam repetázni. Persze jó ha egészségesen élünk, de én sosem tudok nemet mondani egy jó hamburgerre, pizzára vagy bármilyen hizlaló húsos kajára.
-    Na, mesélj valamit Alex. Nagy unalmamon, egy jó sztori segítene. Milyen volt a napod? – kérdezem.
Bekapom a pizza maradékát, megtörlöm a számat a szalvétával, kortyintok egy újabb limonádét, majd figyelmesen várom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Jó szerencsémre már sikerült magamhoz térni a kis infarktusból. Jó, persze hogy nem az volt de még is egy kicsit az volt, vagy legalább annak készült. Úgy fogom a mellkasomat mint valami gyászhírt halló özvegy. Ez egy kicsit furcsa hasonlat volt, na de megteszi. Mi ütött belém, nem tudom. Ennyire nem szoktam rémüldözni, lehet valami meghibásodott bennem? Gyári hiba nem lehet, inkább használat közbeni. Elromlott bennem egy szelep, ami segített hogy ne sikoltozzak minden saroknál, amikor belebotlok egy diákba. Szemmel láthatóan én nem hoztam a halált a lányra. Ez örvendetes hír, de még is elkeserítő hogy én vagyok csak ilyen nyuszó. Mindenképpen javítanom kell ezen a viselkedésen, hiszen én a Hudson lány nem viselkedhetek így. Bátornak kell lennem mint a szőke hercegnőnek, merésznek mint a hét fejű sárkánylánynak és vakmerőnek mint egy ogrenőnek.  Persze azért nem szeretnék a dzsungel királynője lenni, de na. Fellélegezve összeszedem magam, lerázom a kezeim, és egy ragyogó mosollyal válaszolok:
- Értem. Én pedig keveset ettem, és muszáj volt lejönnöm ugye érted! – mondom kacsintva, hiszen semmi szégyelnivaló nincs abban ha valaki éhes.
-    A sietség az nem árt, gyerünk. – válaszolok gyorsított tempóban majd követem a lányt a konyhába.
Kicsit meg fájdult a fülem olyan váratlanul ért az egész. mindenhol zakatolás, ami abban merül ki hogy ezernyi tányér csörömpöl, száz pohár koccan, az evőeszközök pedig sisteregnek. Te jó ég, ezek a manók nem vesznek meg ebben a nagy hangzavarban. Biztos hogy én két doboz fájdalomcsillapító nélkül nem vállalnám a munkájukat. Fájdalmas nyöszörgésem közepette csak két manó zökkent ki, akik tányért nyomnak a kezembe majd a pástétomot hozzák hozzák közelebb. Figyelmeztetem őket hogy inkább egy kis amerikai palacsintát rakjanak a tányérra dzsemmel, mire egyikük lekapja a kezemből a porcelánt és elrohan a másik sipítozásától megrémülve.
-    Tudom nem a legalkalmasabb, de a nevem Zayday. Téged hogy hívnak? – udvariaskodom a lány felé fordulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már réges-régen elhatárolódtam arról a szép kis pipacsmezőről. Már a Bagolykőben állok éppen, a gyengélkedőn és már egyre fellélegzett állapotban állok Dana mellett. Elég távolinak tűnik már a csokoládés eset, mintha pár évvel ezelőtt lett volna, és még mindig a hatását kellene szenvednem, örökös rabsággal itt a kikúráldában. Nos, igen elég bután hangzik ez az egész, ezért is magamhoz eszmélek. Nem válaszolok a lány kérdés zuhatagára, tudom hogy felesleges. Betoppan a tanárnő, majd átnyújt a lánynak egy kelyhet, és Dana megissza az italt hogy tudtán kívül újra a régi kerékvágásba kerüljön minden. Nem nagyon lep meg a hatása, mert már hallottam róla. Látni vélem Dana boldog mosolyát, amit pár másodpercen belül átadja magát egy meglepett grimasznak. Rájövök hogy már későre jár, ezért úgy döntök hogy inkább a szobánkban kellene ezt a balesetet megbeszélni, ezért odafordulok Nasia nénihez és hálát rebegek.
-    Nagyon szépen köszönjük a segítségét, és ha megbocsátja visszamennénk a körletünkbe! – hálálkodom, majd a köszönés után Danához fordulok.
-    Gyere csajszi, fent mindent elmondok. Nyugi, beavatlak… – szólok, majd belekarolok, és kezdem magammal húzni  a kijárat felé.
Kilépünk és megint megborzongtat a hűvös szellő. Bizonyára érkezik már a tavasz, hiszen az előtt szokott mindig nagy lehűlés lenni. Ismételten hallom lábunk alatt a kopogó padlót, hiszen ugyanazt az utat kezdjük megtenni visszafelé. Örülök neki hogy véget ért ez az egész, mert már elég fáradt vagyok, mégis erőt kell gyűjtenem hogy megmagyarázhassam a történteket a még mindig értetlenül pislákoló lánynak. Hosszan felsóhajtok amikor megérkezünk a körletünk bejáratához, és mikor ismételten megcsap a kinyiló ajtó fuvallata szokás szerint megzizzenek. A tél hideg, komor. Ráadásul hideg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Visszatérésem a kastélyba zökkenőmentes volt, minden rendben ment. Most éppen a szobában fekszem, még mindig ásítozok, és visszagondolok a tegnapra. Az évnyitó rendben lezajlott, szokás szerint degeszre ettem magam. Jó volt már visszatérni, bár az otthonlét jól feltöltött a negyedik tanévemre. Az idő úgy repked mint egy bagoly, hiszen tegnap még elsőéves megszeppent kis gólya voltam. Most meg tessék, itt állok három évvel később, mármint fekszem. Eszembe jut a tegnap esti szóváltásom Szávay professzorral, akivel a mai napra beszéltünk meg órát. Izgalommal gondolok bele, milyen érdekességeket tanulhatok az animágusi tanoncságom során. Itt az ideje hogy kikecmeregjek az ágyból. Meg is teszem, gyorsan felöltözöm, (egy türkíz felsőt, és egy kék farmert választok) majd kinyitom az éjjeliszekrényem fiókját is kiveszek belőle egy piros hajpántot melyet azonnal felteszek. Pennát és pergament veszek magamhoz, melyet belehelyezek a kistáskámba. Megnézem magamat a tükörben, és miután a látványt megfelelőnek tartom kilépek a szobából. Lesietek a többszáz lépcsőfokon és belépdelek a nagyterembe. Leülök egy évfolyamtársam mellé, és a reggeli trécs elkezdése közben megvajazok egy pirítóst. Miután úgy érzem hogy gyomrom megtelítődött búcsút intek a partnernek, és elindulok a professzorhoz. Meglepően sok diák ácsingózik a folyosókon, mindig bele-bele botlok egy ismerős arcba. Az utolsó fordulónál megigazgatom magam, majd megállok az ajtó előtt. Hármat kopogok, és várom a tanár úr válaszát. Vajon mit fogunk ma venni? Minden kezdet nehéz, de bízom benne hogy nem okozok csalódást az eddigi tudásommal, és a különóra végén elégedett mosollyal indulhatok vissza a körletbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő