Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mi a legrosszabb, amit mondhatnak azzal kapcsolatban, hogy az első huszonnégy óra döntő? Ha azt mondják, hogy az első negyvennyolc az. Negyvennyolc óra még sosem telt el ennyire lassan. Ma egész nap a kastélyban vagyok, Willel, de nem nagyon hagytam el a gyengélkedőt, mert ott akartam lenni a közelében. Rajta is láttam a feszültséget, ahogy a választ várja, ahogy híreket remél. Nem tudok lent lenni a házban, nem akarok az ajtón túl sem lenni. A bátyám vére, Cath vére, a bátyám vére, Cath vére... elég! A fejem zsibbad, hányingerem van, érzem a fémes szagot. A padló úgy nyelte a vért, mintha muszáj volna neki. Will véresen takarít, és amikor meglát, a tekintete. Rosszul vagyok, taszít az emlék szaga, taszít a fertőtlenítő szaga.
Végül, bár nem akarok, mégis kijövök a gyengélkedőről, de nem akarok messze menni. Will azt javasolja, hogy a társalgót nézzem meg, megígérem neki, hogy ott maradok, hogy amikor majd indulunk, vagy amikor kap majd valamilyen hírt, ott leszek. Ha nem ott, akkor visszamegyek hozzá. A folyosón némán haladok, nem nézek rá senkire, nem tudom, hogy mit mondjak. Hallom a suttogókat, hallom Cath nevét, főleg az övét. Egyszerre akarok figyelni, és kizárni a hangjukat, mégis, tudni akarom, hogy mit gondolnak, anélkül, hogy hallgatózáson kapnának.
Bent minden csendes, a tűz békésen ropog, és én érzem, hogy reszketek. Eddig nem fáztam, de most nagyon. Közel húzódom a tűzhöz, egy nagyobb párnát az ölembe fektetve, felhúzom a lábaimat és összegömbölyödök. Nézem a tüzet, ahogy táncol, ahogy egymást nyaldossák a lángok. Emlékszem arra, ahogy Denis megérintette Cathet, félve, szeretve, emlékszem, ahogy csókolóztak, ahogy boldogok voltak. Boldogok voltak. A könnyek úgy indulnak meg a szememből, mint a kanapén, amikor Will elmondta, hogy mi történt, hogy miért van mindenhol annyi vér. A bátyám elment, eltűnt, Cath talán soha többet nem tér magához, és ez az egész az én hibám, mert nem mertem megtenni, mert azt ígértem, hogy elmondom Denisnek, mégsem tettem. A könnyek sírássá erősödnek, és én a párnába fúrom a fejem. Fel akarok ébredni ebből a rémálomból, és azt akarom, hogy vége legyen mindennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az érzések, amik bennem vannak, folyamatosan kavarognak, olyan megállíthatatlanul, mintha az lenne a céljuk, hogy teljesen felforgassák a gyomrom, és elhányjam magam. Will nagyon kedves volt velem, és amikor este megkérdeztem, hogy jobb lenne-e, ha inkább elmennék máshova, úgy nézett rám, mintha őrült lennék. Az elmúlt hónapokban egy másik család részévé váltam, és olyan könnyen, hogy szinte észre se vettem. Maga a tény, hogy egy családdal étkezem, eljárok vásárolni vagy sétálni velük, Codyval játszom, és sokszor az én ölemben alszik el, olyan dolgok, amiket azt hittem sohasem tapasztalok meg, és amiket nem akartam elengedni. De a bátyám majdnem megölte a húgukat, és ez nem olyan dolog, amin ennyire könnyen túl lehet lendülni. Vagyis, remélem, hogy csak majdnem, hiszen még mindig nem tudunk semmit.
A saját gondolataimba temetkezve nem hallom azt, hogy valaki bejön, csak amikor a párnát húzza el tőlem. Reménykedek és félek is, hogy Will az, megígértem neki, hogy nem erőltetem meg magam feleslegesen, de mégsem tudok ennek megfelelni, hiszen borzalmas ez az egész. Felnézek arra, aki elvette a párnámat, és nem Willt látom, hanem egy lányt, akit  be tudok azonosítani, hiszen, mindenkit, akivel találkoztam eddig, felírtam a naplómba. Írtam róluk, így tudtam, hogy ki ő. A hógömbös lány, aki nem is akarta megvenni a gömböt, amit én aztán megvettem, és ami azóta is otthon néz rám vissza. Norinának tetszett a gömb, azt mondta, örül, hogy végre elkezdem díszíteni a környezetem.
- A nővérem kórházban van, és nagyon rossz az állapota.
Mondom végül csendesen szipogva, zsebkendőt véve elő a pulóveremből. Kifújom az orrom, megtörlöm a szemem, és nem tudom, hogy mit kell ilyenkor tenni vagy mondani, általában miattam aggódnak, és most én aggódok valami más miatt. Ez még új.
- Idegesítettem a bátyámat, így inkább eljöttem, hogy ne zavarjam, amíg várjuk a híreket.
Mivel hivatalosan azt mondtuk mindenkinek, hogy Will egyik testvére vagyok, ezért nem mondhatom azt, hogy a bátyám kishíján megölte a lányt, akinek a ruháit hordom és akinek a testvérénél lakok, mert megszöktem otthonról. Remélem ettől a kis színjátéktól nem lesz tudathasadásom, mert még a végén letagadhatatlan leszek a Brightmore-ok között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Sokkhatás. Azt hiszem ennek lehet mondani azt, amiben jelenleg vagyok, még akkor is, ha voltam bent a kórházban, és láttam, hogy Cath ébren van. Beszéltem is vele. Szörnyen érzem magam, annyira rosszul vagyok a történtek miatt, hogy azt nem tudom elmondani. Főleg azért, mert mindenki, tényleg mindenki kedves velem. Pedig Brightmore vagyok. Annak a testvére, aki majdnem megölte a húgukat. Egy lány, betört fejjel fekszik a kórházban, pedig mindig segített nekem. Megtanított rengeteg dologra, meghallgatott, és amikor lázasan, rémálmoktól szenvedtem, átölelve vigyázott rám, melegített.
Ahogy a cukrászda felé sétálok, eszembe jut egy friss emlék. Erik, aki megmentett az egyik este, finom puszit nyomott a szám szegletébe, én viszont telibe a száját pusziltam, és nem tudom sem azt, hogy miért voltam ilyen bátor, sem azt, hogy jól csináltam-e. Nagyon sokat beszéltem róla, és kérdeztem, hogy hogyan kell jól csinálni, hogy ha egyszer egy fiú meg akar csókolni, akkor ne ijedjek meg, hanem jó legyen. Nem tudtam hallgatni, csak dőltek belőlem a szavak, egészen addig, amíg Cath ajkait nem éreztem a sajátjaimon, egyik kezét a derekamon, a másikat a tarkómon, és nem tudom, milyen hosszan csókolóztunk ott a szoba homályában, de végül azt mondta, hogy nem állítaná, hogy Denis csókol jobban kettőnk közül. A lányok szoktak ilyet csinálni, szóval semmi furcsa nincs benne, és nem is éreztem magam furcsán azóta se tőle. Örülök, hogy megtörtént. Kicsit olyan magabiztos lettem tőle.
A mai ruhámat, hogy miben jövök el forrócsokizni, magamnak kellett kiválasztanom, és nagyon nem tudtam, hogy mit is szeretnék. Szerintem az összes létező ruhát felpróbáltam, amit kaptam, és egyszerűen nem találtam megfelelőt. Én vetettem fel a forrócsokizást, de vajon Thomas minek érzékelte? Lehet, hogy ez egy randi? Nem! Semmiképpen sem. Thomas csak egy kedves fiú, aki nem szeretné megtudni, hogy mennyire jól csókolok, szóval ez nem randi lesz. De mi van, ha mégis igen? Tanácstalan vagyok!
Végül egy fehér felsőt, és rózsaszín, virágmintás szoknyát választottam, mert tudom, hogy a cukrászdában nagyon meleg van. Mint mindig, most is a fehér kabátomat húztam fel, és szinte megkönnyebbülés volt kilépni a friss levegőre. A ház azon részén mostanában úgy jövök el, mint, akit kilőttek. Nem akarok emlékezni. Ma boldognak kell lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nem nehéz Payne-nek mondani magam. Az elmúlt hónapokban inkább váltam azzá, mint ami Brightmore-ként voltam. Végre egy élő, lélegző emberré lettem, akire ráugrik egy mókus, megölel egy fát, vagy akit meg akarnak dobni hógolyóval. Az elmúlt időszak olyan sokat adott nekem, hogy azt nem tudom, hogy életem során még valaha viszonozni tudom-e. Tick-Tock, ugyebár. Denis már tudja, hogy ki vagyok, de Denis elment, ki tudja meddig nem lesz itt, és nem akarom megbonyolítani a helyzetet. Will kérdezte, hogy mit szeretnék, én pedig Willtől, hogy szeretné-e, ha elmennék. Nem sértődtem volna meg, ha azt mondja, igen, hiszen az én bátyám az, aki majdnem megölte az ő húgát, és talán az egész még nehezebbé vált, amikor Will átkarolt, és azt mondta, nem lesz semmi baj. A kezeink a szőr húzódott a testvéreink ráalvadt vérétől, akik közül csak az egyik sétált el a saját lábán, ám ő, mégis engem vigasztalt, sőt, próbálta oldani a feszültséget is, ahogy azt mondta, Cath és Denis olyanok, mint egy olaszos temperamentumú házaspár, ez most egy kicsit hevesebb időszak az életükben. Will mindenkit szeret, mindenkit megért, mindenkit megment, nem tudom, hogy csinálja, nem értem.
- Rossz helyen volt, rossz időben és betört a feje.
Felelem végül csendesen szipogva. Csak ennyit szabad mondanom, mert mi sem tudjuk, hogy mi lesz ebből az egészből. Gondolom minden azon múlik, hogy mi lesz Cath sorsa. Nem akarom, hogy bármi is legyen, azt akarom, hogy ez az egész ne történjen meg. Az én hibám, én nem mertem elmondani Denisnek, hogy ki vagyok, én táncoltam vissza, és én köteleztem rá a legjobb barátját arra, hogy hazudjon neki. Ha meghal, minden lerombolódik, Denis engem is gyűlölni fog, mert miattam történt.
- Nincs kedved valami másról beszélgetni?
Kérdezem szipogva, újabb zsebkendőt előhúzva. Elég a belső önmarcangolásom, nem kell még szóban is. Mindenki annyira véd, hogy az már szinte ijesztő, és lelkiismeretfurdalást is okoz.
- Mi volt ma az ebéd?
Teszem fel a legbugyutább kérdést, ami csak eszembe jut, és ami remélem el is tereli a gondokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Annie.
Segítek neki felpillantva rá. Nem haragszom azért, amiért örül, hogy témát módosítottunk. Nem szívesen beszélgetek erről, mert éppen elég sokkoló volt a tegnap, a vér látványa. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer majd pont Denis vérén csúszom el. Tudom, hogy elment, Will ezt is elmondta, és csak remélem, hogy nem a szüleinkhez indult. Nem akarom, hogy bajuk essen, éppen elég zűrt okoztam már így is, a létezésemmel.
- Nem mutatkoztunk be az első találkozásunkkor, így én sem tudom a te neved.
Segítem ki, egy kicsit kiszélesítve gyér mosolyomat. Egy másik zsebkendővel a szemem alatt felitatom a könnyeimet. Amióta a sminkelést is gyakorlom, mindig olyan holmikat kapok, amit szupertartósak, ugyanis az elején elég sokszor lettem pandaszerű, attól, hogy bekönnyezett a szemem. Azóta csak olyanokat használok, amire azt mondják, nem lesz baj vele. Szeretnék jól kinézni, nem akarom, hogy az emberek szemében egyből megjelenjen a sajnálat, mert látják rajtam, hogy nem vagyok egészséges, így ezekkel a kozmetikumokkal sokkal jobban hasonlítok olyanokra, akik feje felett nem lóg a halál kaszája, és az apró zsinór, ami még tartja, bármikor elszakadhat.
- Will azt kérte, hogy maradjak ezen a folyosón, tudod, ha valamit hallunk, akkor egyből megyünk is be. Csak már nagyon nem szerettem volna a gyengélkedőn ülni.
Sokat vagyok kórházban, így ha nem is zavar a hely, a szagok, a tisztaság, azért igyekszem kerülni, mert az összes rossz emlékem előjön. A másik pedig, hogy nem tudtam Will közelében lenni. Ő kedves velem, annak ellenére, amit Denis tett. Reggelire amerikai palacsintát sütött nekem, és még ki is díszítette, hogy mosolyogjon. Hogy lehet egyáltalán így Will közelében lenni? Szerintem sehogy.
- Nem, én csak eljöttem meglátogatni a testvéreimet, és így lakom a bátyámnál. Magántanuló vagyok.
Féligazság, mivel csak egy testvéremet jöttem meglátogatni, és nem a bátyámnál lakom, hanem a gyógyítónál, aki adott egy szobát, és egy kicsit más életet, mint ami eddig volt, hogy találkozhassam a bátyámmal, aki viszont nincs itt. Ennyit arról, hogy én sosem hazudok. Amúgy sosem, csak ebben az egyben, de ebben muszáj, főleg az adott körülmények között.
- Miért nem szoktál ebédelni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A navinés sálról már messziről tudom, hogy ő az, és amint közelebb ér, az arcán ülő mosoly miatt az én arcomra is mosoly ül ki. Szeretem a vidám embereket, és olyan jó Thomast amúgy is újralátni. Nézem őt, kedves mosolyát, és nagyon remélem, hogy a mai forrócsokizásunk tényleg vidám lesz.
- Szia! Boldog Újévet!
Ez a köszöngetés olyan vidám dolog. Itt mindenki köszön, akár ismer, akár nem, akár csak éppen egyszer utánad állt sorba a boltban. Bár az a legritkább, hogy a sorban állás során nem ismerkedsz meg a mögötted állóval. Ezt már észrevettem, hogy minden mögöttünk álló, szeret beszélgetni. Néha már én is azon kapom magam, hogy én vagyok a valaki mögött álló, aki óhatatlanul elejt egy mondatot, amiből beszélgetés lesz.
- Azt nem szeretném!
Én is színészkedem kicsit, csodálkozva és kissé rémülten tekintve rá. Amúgy ez nincs is annyira kizárva. A legtöbb ember most tér vissza, sokan eljöttek ide is, ami be is bizonyosodik, ahogy belépünk. Sokan intenek, Thomasnak persze, de mivel vele vagyok, én is udvariasan biccentek. Szeretem a kortársaimat is, olyan ez a hely, mint egy nagyon, hangos család, és egyre többször érzem azt, hogy én is a részese szeretnék lenni.
- Mindenképpen az ablak mellé, nagyon szeretem nézni a kinti világot.
Nem azért, mert unatkozom, én így tudok koncentrálni. Követem Thomast, kiválasztja a legmegfelelőbb helyet, én pedig fehér kabátomat levéve, lopva lesimítom a szoknyámat. Remélem jó, és tetszik neki, próbáltam olyat keresni, amiben tetszettem magamnak a tükörben.
- Megkóstolhatom majd?
Nevetek egy aprót, ahogy lelkesen felkiált, én is néztem, de nekem túl masszív ízkombinációnak tűnt, inkább tovább böngésztem az itallapot.
- Étcsokis almáspités. Azt hiszem, én őt választom. Nagyon szeretem az almáspitét.
Igazából bármire rá tudnak venni, ha ehetek egy kis almáspitét, így amikor idelép hozzánk egy lány, ezt is kérem, majd, ahogy kettesben maradunk, széles mosollyal Thomasra pillantok.
- Mesélj el mindent az első karácsonyodról, kérlek! Mindenre kíváncsi vagyok.
Tényleg nagyon szeretnék jó híreket hallani, kicsit örülni valami nagyon jónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csendes magányomban sétálok hazafelé. Az egész napom ilyen volt, átjárta a csendes magány. A teaházban szeretem, hogy emberek között vagyok, és mégis egyedül. Mostanában sokszor vágyom erre, sokszor megfordulok ott, már szinte kívülről tudják, hogy mit innék. Mindig ugyanazt, pedig megfogadtam, hogy ha már egyszer van lehetőségem, akkor mindent végigkóstolok. Nem érzem most a késztetést rá. Az elmúlt hónapokban az otthonról hozott pénz jelentősen megcsappant. Amikor Will befogadott, neki akartam adni, de nem fogadta el, azt mondta, ez a pénz az enyém, én döntöm el, hogy mihez kezdek vele, segít megtanítani beosztani. Van még, nagyjából a fele, de sok mindent megkóstoltam a faluban, és vettem pár relikviát. Nem is tudom, hogy azokat miért. Hógömböket például. Semmi értelme nem volt, most is ott vannak az éjjeliszekrényemen.
Fázósan húzom össze magamon a kabátot, miközben meglátom a padon ülő alakot. Voltak már rossz tapasztalataim olyan emberekkel, akikkel nem kellett volna találkoznom, és Erik se lehet mindig szuperhős szolgálatban, hogy megmentsen. Talán, ha egy kicsit gyorsabban sétálok, nem akar majd követni. Vagy éppen azért tenné? Mert tudja, hogy félek?
Minél inkább haladok felé, annál inkább kivehetővé válik az arca, felismerem, ahogy a vonásait is, és látom a monoklit is. Dönthetek. Most még választhatom azt, hogy elfordulok, és kicsit hosszabb úton megyek, vagy elsétálok előtte. Egyik sem. Helyette érzem, ahogy a fehér kabátra ülve, elfoglalom a helyem a pad másik végén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem tudom, hogy mit várok ettől az egésztől, hogy mi lesz most itt a csendes, kihalt semmiben. Most már nem csak, mint egy cserfes kislány, beszélgethetek vele nagy álmokról, már tudja. És én nem bánom. Várok, ha kell, hajnalig várok, csak, hogy mondjon valamit, még káromkodhat is, csak legyen valami eredménye.
Ám semmi. Ül, vár, majd érzem, ahogy feláll, a szememben hirtelen jelennek meg a könnyek, mert ha ő most elmegy, akkor az egésznek nem volt semmi értelme. Amikor kiléptem az ajtón, megcsúsztam, a vérén, vagy talán Cath vérén, nem tudom, talán mindkettejükén. A fapadló mohón szívta be a fémes szagú, vöröslő patakot. Elhalad mellettem, majd megtorpan, reménykedek, de reményeim egy pillanat alatt fordulnak át kétségbeesésbe, ahogy tovább indulok. Nem képes semmit sem mondani. Ha nem mondok semmit, el fog menni. De mit mondhatnék? Mi érdekelheti?  
- Életben maradt.
Mondom végül érthetően, de mégis csendesen. Ugyan nem kérdezte. Valahogy azt hittem, ha egyszer viszont látom, kevesebb seb lesz rajta, és sokkal több kérdést fog feltenni. De nem. Csalódottságot érzek és fájdalmat, amiért nem szólalt meg. Ennyit talán azért akarna tudni, hogy nem gyilkos. Mivel felkelt és elindult, én is felkelek, és elindulok, az ellenkező irányba, onnan, ahonnan jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Titkon azt hittem, hogy utánam jön majd, hogy mégis kérdez, és kérdez, én meg annyira megilletődök majd, hogy mindenre őszintén válaszolok. Tényleg azt hittem, hogy ez lesz majd, azonban helyette? Totális csőd. Olyan ostobának érzem magam, hogy azt elmondani nem tudom. Eddig azt hittem, hogy a bátyám egy hős, egy csodálatos ember, és még akkor is azt hittem, amikor Willel beszéltünk róla, pontosabban nem is én hittem azt, hanem Will. Nagyon hosszan mesélt arról, hogy miért örült Denisnek, miközben a kórházból vártuk a híreket. Azt hiszem, azért mesélt akkor, mert ő lemondott Cathről, és nem akarta, hogy én is lemondjak Denisről. El akarta terelni a gondolatait, de, amit mondott, azok megnyugtattak.
Ostobának érzem magam, ahogy haladok, abban se vagyok biztos, hogy rendesen tudok járni. Kínos az egész szituáció, amibe belekevertem magam. Aztán megtorpanásra késztet a tény, hogy ott van előttem, és belül hihetetlen nyugalom száll meg, ami ádáz csatát vív a félelemmel. Félek, hogy kiabál majd velem, de azt mondták, a kockáztatók nem csak nagyot bukhatnak, hanem nagyot nyernek is. Kinyújtva a kezem, finoman letörlöm a könnyeit, remélve, hogy engedi, és ha igen, akkor finoman megölelem. Ő a testvérem, és mindig is szerettem őt, mostanra se szűntem meg szeretni, nem szűnt meg az érzés, egyetlen pillanatra sem.
- Kérlek, ne fuss el, mert én nem tudok futni.
Suttogom, hiszen ez az igazság, és remélem, hogy tényleg nem tervez ilyesmit, most, hogy végre újra itt van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Denis!
Ijedten kapok utána, de nem esik baja, ahogy közelebb von magához, óvatosan lépek egyet, majd ahogy a hasamban érzem a fejét, ahogy átölel, nekem is elkezdenek folyni a könnyeim. Érzem a vére illatát, amit tudom, hogy hivatalosan nem is különböztethetnék meg, de a Payne házban látottak és szagoltak után, nem vagyok benne biztos. Láttam, ahogy a két vég keveredik, ahogy az ajtó is véres. Láttam mindent, csak éppen őt nem. Óvatosan ereszkedek én is térdre, hogy újra egy magasságba legyek Denissel. Nem érdekel, hogy sír, hiszen én is azt teszem, zöld szemeimből csak úgy patakzanak a könnyek, miközben finoman megpuszilom az arcát.
- Nagyon sok sebed van, meg kéne, hogy gyógyítsanak.
Vagyis kérlek, hogy gyere velem haza, de mondhatom-e neki ezt, hiszen tudom, hogy az nem lenne könnyű neki, ott lenni, abban a házban, de nem akarom, hogy szenvedjen, hogy az emberek kérdezősködjenek róla, miért ilyen sebes az arca, a teste. Azt szeretném, hogy velem maradjon, hogy ne szökjön meg újra. Viszont nem maradhatok itt kint hosszan, mert nem akarom éppen most rombolni az egészségemet, most, amikor Denis itt van végre.
- Kérlek.
Suttogom neki, szinte könyörögve, hogy jöjjön velem, és ne tűnjön el. Az sem érdekel, ha holnap visszajönne, én ma nem akarom őt elengedni, ma nem akarom, hogy elmenjen, mert ha ma velem marad, akkor talán örökre megteszi, ki tudja, hogy az meddig tart nálam, de legyen csak egy nap, csak egy hét vagy akár egy teljes év is, boldog leszek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tudom, de nem tudom elfogadni. Nem tudom elfogadni, hogy ma éjjel nem lesz ott velem, hogy amikor álomra hajtom a fejem, nem látom az ő arcát utoljára. Nem mehet el, nem lehetek nélküle, nem hagyhat el. Ha most elmegy, nem tudok majd aludni, míg újra nem látom, és amikor látom őt, nem akarok aludni.
- Eljöhetsz, Will nem bánná.
Őszintén mondom neki, mélyen a szemébe nézve. Willel nagyon sokat beszélgettünk erről, ő tényleg nem bánná. Kérdeztem, hogy mi történne, ha Denis újra felbukkanna, azt mondta, örülne neki, hiszen az tudja, hogy engem is megnyugtatna. Nagyon kedvesen beszélt róla mindig, úgy is, hogy Cath meghalhatott volna. Amikor a kanapén vártuk a választ az ispotályból, akkor sem beszélt a testvéremről csúnyán.
- Ő nincs ott.
Fogalmam sincs, hogy kimondhatom-e a nevét előtte, hogy akarja-e még hallani az életben. Cath nem beszél róla, nem beszél semmiről sem. Alvást színlel, állandóan, akárki is van nála, tudom, hogy hazudik a világnak, ha valaki, én tudom, hogy milyen a tettetés. Elmosolyodom, amikor azt mondja, hogy szereti, hogy az élők között vagyok, lehajtom a fejem.
- Én is.
Legalább mi ketten örüljünk most ennek, hiszen ezzel együtt mindenki más életét megnehezítettem. A szüleink napokat és heteket töltöttek egy haldokló gyerek mellett, majd hónapokat és éveket úgy, hogy bármikor bekövetkezhet az, aminek már akkor, azon az estén be kellett volna. Én pedig hálám jeléül megszöktem, és akárki akármit is mond, megérte, hiszen Denis örül nekem, és ennél több nem kell.
- Ne hagyj el.
Kérlelem, hiszen nem tudom még, hogy mennyi ideig lehetek itt, de azt mind vele akarom tölteni, mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Életemben először nincs az a vágyam, hogy kijavítsam a "Lorin"-t használó embert "Annie"-re. Anya hívott még így, amíg még engedtem neki, amíg még volt lehetősége, amíg még nem szöktem el. Senki másnak nem engedem, hogy így tegyen, nem akarom, hogy bárki így hívjon. De Denis más, ő bárhogy hívhat, a testvére leszek. Az az ember, aki a legjobban szerette őt, akkor is, amikor csak egy ablakon át nézhette. A kínzó távolság végre megszűnt, ott vagyunk egymásnak.
A szememben egyszerre csillan meg az öröm és a fájdalom, a fájdalom, mert a mondat egy töredékét nemrég hallottam Cath-től. Ő azt mondta nekem, hogy már "senki más nem érdekel", ő is rólam beszélt. Amit tett, az áldozat volt. Ismerte, hogy mivel jár az, ha Denis megtudja, hogy a testvére vagyok, és belefáradt abba, hogy elméleteket hallgasson, lehetőségeket. Amikor odament, mindennel számolt. Megígértette velem, hogy ezt sosem mondom el, így most a fejemet lehorgasztva, próbálom elhessegetni ezt a gondolatot.
A hóvirágra elmosolyodom, olyan csodálatosan hangzik, annyira különlegesnek érzem magam ettől, annyira másnak, annyira értékelhetőnek. Denis szeret engem, Denis meg akar ismerni, és nem akar elhagyni, nem akar többet elmenni, nem fogom elveszíteni, és most mégis azt mondja, hogy el kell mennie. A nyakába vetem magam, és olyan erősen ölelem, hogy félő, megfojtom.
- Nem engedhetlek el. Soha többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Gyere! Kérlek!
Tudom, hogy miért hagyta abba a mondatot, hogy ez mit jelent. Hogy ő nem akar odajönni, ahol élek. Én is el akartam jönni onnan, nem azért, mert nem szeretek ott lenni, imádok ott élni, de az után, ami Denis és Cath között történt, el akartam jönni. Szégyelltem magam, azonban Will nem engedett el. Azt mondta, hogy ehhez nekünk nincs közünk, hogy nem a mi dolgunk, hogy ők ketten hogyan ölik egymást, amikor az energiájukat másra is fordíthatnák. Will és én sok mindent tudunk, de nem beszélünk róluk, csak ilyen megjegyzések szintjén. "Különben is, most már Payne vagy, fura lenne, ha nem lennél itt.", ez a mondat volt az, ami meggyőzött. Mindenki úgy tudja, hogy egy újabb testvér vagyok, már meg sem lep senkit a dolog. Először azt hittem, hogy elkezdenek számolni, de nem történt meg. Mindenki elfogadta a dolgot. Denisen múlik a dolog. Én megpróbáltam.
- Ne aggódj, már bemehetek a kastélyba.
Azt nem mondom meg neki, hogy azért, mert Will nem hagyhatott egyedül, meg, hogy ott csinált meg pár vizsgálatot, például az előtt is, hogy megmentett minket a hógolyósoktól. Éppen mondanám neki, de a homlokomon érzem az ajkait, lehunyom a szemem, és elmosolyodom. Az ajkai forróak a hűvös homlokomon, jól esik a melegsége, és tudom, hogy igaza van, meg fogok fázni. De nem akarom elengedni. Érzem, ahogy eltávolodik mégis, egyszerre lesz hideg körülöttem. Szomorúan lehajtom a fejem, és csak hallgatom, ahogy elsétál.
Annyi mindenről kellene beszélnünk. Annyi kérdésem van, annyi választ szeretnék tudni, annyira sok kimondatlan dolog van. Mi lesz most velünk? Haragudna-e, ha tényleg Willékkel laknék továbbra is? Meglátogatjuk-e a szüleinket? Ugye nem haragszik rájuk? Kibékül Cath-tel? Tényleg meg akar ismerni? Hisz nekem?
A kérdések a fejemben kavarognak, és kimondatlanok maradnak. Csak elindulok én is, ahogy elhalnak a léptei. El akarom mesélni Willnek, hogy mi történt, hogy Denis újra itt van. Olyan boldog vagyok, hogy nem gyűlöl engem. Pillangók szállnak a szívem környékén, és csak mosolyogni tudok. Alig várom, hogy legyen legközelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszönöm!
Olyan lelkesen felelek, hogy félő, a lelkesedésem kiugrik a bőröm alól, önálló életre kel, és elkezd örömtáncot lejteni itt mellettünk. Nagyon sokat készültem erre a mai alkalomra, pedig csak egy forrócsokizást beszéltünk meg. A legtöbb ember legalább három emberrel beszélt már meg ilyesmit, én azonban még nem, szóval az izgatottságom extra méreteket öltött.
- Igen, főleg most, de azt mesélték, hogy amikor már jó idő van, akkor ülhetünk kint is. Nagyon várom már a tavaszt.
Eddig sosem terveztem. Egy ideje azonban igen. Olyan, mintha az életem egy szakasza valóban lezárult volna azzal, hogy a bátyám tud a létezésemről. Nagyon nem szépen zárult le az új tudás megszerzése nála, de én akkor is bizakodó vagyok. Bízom benne, hogy visszajön, abban is, hogy Cath tényleg jobban lesz, és abban is, hogy az életek, amik körülöttem vannak, felveszik újra a normál ritmusukat, de már úgy, hogy Denis tudja, ki vagyok. Nem akarom, hogy más is megtudja, hogy elkezdjenek erről beszélni. Szívesen megmaradok annak, aki eddig voltam a faluban, egy újabb Payne gyereknek. Már nem is ér senkit meglepetésként, hogy vagyok, maximum annyira, hogy sokan először Norina rokonának tippeltek, csak a magyar vezetéknévhez nem illik a külföldi keresztnév.
A lényeg, hogy már nem úgy tekintek a világra, hogy mások majd megélik az álmaimat, hanem, hogy nekem is vannak már álmaim. Figyelmesen hallgatom Thomast, neki is olyan szépen csillog a szeme, mint az embereknek szokott, ha egy nagyon szép emléket idéznek fel. A rendelésünk megjelenésére elmosolyodok, és izgatottan pillantok az előttem lévő italokra és ételekre.
- Nem bánod, ha lefotózom? Karácsonyra kaptam egy fényképező gépet. Még csak most tanulom a használatát, de már van rajta rengeteg kép.
Mondjuk falakról, ablakok leginkább, ilyen próbaképek. A legújabbak már karácsonyiak, ahogy Cody játszik a gömbökkel, vagy, ahogy Mia lelkesen csomagolja ki a neki szánt jutalomfalatokat. A gépet elő is veszem, megmutatom Thomasnak, és ha engedi, akkor lefotózom, ami előttünk van. Ez is egy új szokásom, elkapom a pillanatokat, de azért figyelek, és vissza is kérdezek, mert a történet félbemaradt, és nagyon érdekel.
- Korábban? Nem aznap szokás?
Kérdezem, és nem tudom megállni azt se, hogy ne kapjam le Thomast, amint elmélyül a forrócsokijában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Köszönöm!
Lelkesen el is készítem a képeket, hármat, mert valahogy az első képem mindig homályos lesz, a második a legjobb, de adok egy esélyt még, a következő kattintásnak is. Thomast azonban csak egyszer fotózom le, de tudom, hogy az tökéletesen sikerül.
- Megmutatom!
Lelkesen felkelve áthúztam a székem mellé, nem zavart, hogy olyan közel kell ülnöm hozzá, Thomas jó illatú fiú, és szűk itt a hely, nem akarok senkinek útba lenni. Nem kell az, hogy még egyszer megdobáljanak minket hógolyóval.
- Főleg a karácsonyi dolgokat. Ezek itt azok, amiket ettünk, Willék magukkal vittek az apukája házába, hogy az milyen hatalmas! Úgy indul az egész, hogy van bent egy kis patakszerű, nézd.
Mutatom neki a képet, amit a bejáratból csináltam. Aztán visszalapozok gyorsan párat, és megmutatom a nagy épületet is, tényleg hatalmas, pedig az én családom se lakik kis helyen. Mutatok még pár képet a ház belső részéből, de főleg az udvarról.
- Ez a legromantikusabb hely. Tavasszal tele van virágokkal és nagyon romantikus. Helena azt mondta, hogy kiskorukban azt játszották, hogy majd ott kérik meg a kezüket a fiúk.
A vacsora szomorú és veszekedős részét nem akarom ecsetelni neki, hiszen nem azért jöttünk. Gyorsan tovább is lapozok, keresem az otthon készült képeket.
- Ő itt Mia, Willék kutyusa. Nagyon okos. Kapott ő is ajándékot. Cody pedig itt játszik a gömbökkel.
Odaadom neki, hogy ha szeretne, még nyugodtan nézegesse a képeket. Rólam nincs benne kép, én nem tudok úgy pózolni, mint a lányok többsége. Inkább minden mást fotózok. A fényeket, ételeket, embereket, akiket szeretek. Van benne kép Norináról is, ahogy Cody-val játszik, és Arianaról munka közben.
- Nem tudom.
Vallom be csendesen, majd, hogy megértse, miért nem, a jobb kezemet a szívem fölé helyezem. Már egyszer mondtam neki, hogy beteg vagyok, de nem részleteztem akkor sem, és most sem fogom.
- Nekem ez volt az első karácsonyom, és bár Will angol, mégis magyar hagyományok szerint aznap díszítettünk fát. De a karácsonyi fények már nagyon régóta kint vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ebben kutyanasik voltak. De kapott egy új fekhelyet és rágójátékokat is.
Elmosolyodom arra, hogy mennyire tetszik neki Mia. Csodálatos kutya, sokszor, amikor a nappali szőnyegén fekszik, odabújok hozzá. Norinára párszor már ráhoztam így a frászt, de most, hogy megint babát vár, szóltam neki előre, hogy ne ijedjen meg.
- Egyszer elvihetnénk sétálni.
Egyedül sosem voltam Miával, mert aggódnak, hogy mi van akkor, ha elkezd szaladni, én futok vele, és baj történik. Megértem az aggodalmat és el is fogadom, de talán, ha Thomasszal mennék, akkor megengednék. Vele bátran el is mernék menni.
- Will azt mondta, hogy minden héten leszedi majd a képeket, és rárakja a gépére, aztán kiválogatjuk, megnézzük őket, és a legjobbakat előhívatja, és akkor kitehetem a falra meg képkeretbe, meg mindenhova. Nem fognak mozogni, úgy, mint a festmények az iskolában, de nem is kell, mert ha rájuk nézek, akkor úgyis eszembe fognak jutni az emlékek.
A mai forrócsokizás mindenképpen, és a Thomasról készült képet akkor is szeretném előhívatni, ha nem lesz olyan nagyszerű minőségű. Hihetetlenül jól érzem magam, és boldog vagyok, pedig az elmúlt napokban folyton a szomorúság járt át. Már nem akarok csak szomorú lenni, és talán ez önző kérés, tudva, hogy mi történt miattam, az én titkom miatt, de az utóbbi napok szomorúsága már nagyon megvisel lelkileg. Mindig szorít a mellkasom. Most viszont, hogy itt ülhetek Thomas mellett, boldognak és felszabadultnak érzem magam. Kinyúlva előre, az asztalon áthúzom a bögrém. Nem akarom, hogy az asztal közöttünk legyen.
- A szüleim nagyon elfoglaltak ebben az időszakban, úgyhogy...
Elharapom a mondat végét, mert nem tudom ezt csinálni, Thomasszal nem. Egy pillanat alatt nagyon fontos lett az életemben. Picit lehajtom a fejem, majd közelebb csúszok hozzá, és zöldjeimet a szemébe fúrom.
- Elmondhatom neked az igazságot? Szupertitkos, de szeretném, ha tudnád.
Remélem, hogy igent mond, mert nagyon szeretném, ha ő tudna rólam mindent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Akkor ez lesz a következő programunk! Ha meg beválik, csinálhatjuk rendszeresen is.
Nem lenne szabad terveznem, mégis megteszem. Szeretném hinni, hogy örökké élhetek. Mostanában mindig minden jó, az a tipikus vihar előtti csend van a szervezetemben. Most még. Aztán ki tudja, mi lesz egy nap vagy egy hét múlva. Bárcsak minden ilyen lenne... vagy legyek mindig náthás mondjuk, de erős szívű. Mondjuk a nátha eléggé undi, mégsem olyan jó ötlet. Viszont szeretnék terveket, és szeretnél lehetőségeket. Szeretnék egy kicsit tényleg csak az életre koncentrálni. Amit mindig meg is teszek, ha olyan emberrel vagyok, akivel jó lenni. Thomas pedig az egyik legjobb ebben.
- Engem?
Kérdezem őszinte csodálkozással, pedig valószínűleg igen, hiszen csak mi ketten vagyunk itt, ebben a beszélgetésben. Elpirulok, a zavar kiül az arcomra, de ugyanakkor nagyon örülök a lehetőségnek. Egy kép rólam. Talán el kellene küldenem egyet anyáéknak is. Üzentek, Cath-tel, de még nem tudtam rávenni magam a velük való találkozóra. Nem szép dolog tudom, de félek, ha meglátogatom őket, nem leszek már képes visszajönni, pedig szeretnék itt lenni. Hoztam egy döntést, ami nagyon sok áldozattal járt, és félek, ha átlépem a küszöböt, hiábavaló volt minden.
- Rendben.
Lopva lelapítom a hajam, bár fogalmam sincs, hogy éppen hogyan néz ki. Remélem a sapka miatt nem lett borzalmasan rossz, és hogy a sminkem sem folyt el, és, hogy nem vagyok túl fehér vagy túl beteg arcú.
- Utána csinálunk közöset is?
Szeretnék olyat, amin együtt vagyok. Biztos nagyon vidám képet tudnánk együtt csinálni. Vicces arcot vágva, nevetve. Próbálok szépen nézni a kamerába, és nem arra gondolni, hogy most tényleg le fognak fotózni. Ha pedig megtörténik, közelebb csúszok, Thomas is közelebb csúszik. A tekintetét keresem.
- Én igazából nem vagyok Payne.
Mivel mindenki úgy tudja, hogy Will a bátyám, így mindenki úgy tudja, hogy Payne vagyok. Pedig egyáltalán nem.
- Brightmore vagyok. Denis húga. Csak ez egy nagy titok, mert eddig ő sem tudott rólam, most meg elment, és ki tudja, merre jár. Eléggé rosszul fogadta a dolgokat. De remélem, azért majd összebarátkozunk. Viszont, nem szeretném, ha más is megtudná, de téged nagyon kedvellek, Thomas.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Mehet.
Szusszanok egy utolsót, és mosolygok. Sokkal jobban megy, mint azt először hiszem magamról. Sosem láttam még ennyire tudatosan egy kamerát, sosem néztem még bele direkt. Remélem, zavaromban nem vágyok se furcsa arcot, sem nem görbül le a szám széle. Az olyan kellemetlen tud lenni.
- Oké, így jó lesz.
Állítom be a kamerát, hogy tökéletesen lássuk az eredményt, és közelebb húzódok Thomashoz, hol őt nézve, hol a kamera képét. Szeretném, ha mind a ketten jól látszanánk benne. Éppen válaszolok neki, amikor az első képet elkattintja, így a következő pillanatban már annyira meglepődök, hogy muszáj nevetnem egy nagyot. Rengeteg kép születik rólunk, a végére már fel sem tűnik, hogy közben fotók is születtek.
- Dehogy, ezek szuperek lesznek. Mondjuk nem ez, mert ezen olyan, mintha tüsszentési versenyt rendeznénk.
Nem mászok arrébb, kényelmes így, és mind a ketten jól láthatjuk, hogy mit alkottunk, mennyire vagyunk fotogének. Szerintem nagyon szépen nézünk ki a képek nagy részén, az a pár, amin meg nem, az annyira vicces, hogy jót nevethetünk magunkon. Persze azért a nehezebb téma is előkerül, de nem bánom, egy ideje már el akartam neki mondani, és megígérte, hogy nem mondja el másnak, így megbízom benne.
- Nagyon betegen születtem, az orvosok csak pár napot adtak nekem, így Denisnél nem szerették volna, ha megszeret. Ezt megértem, mert sokkal nehezebb úgy, hogy találkoztunk, elengedni. Azzal, hogy én még most is életben leszek, senki sem számolt, és ahogy múlt az idő, egyre nehezebb volt elmagyarázni, hogy én mégiscsak megszülettem, és élek. Ezért nem szép dolog a hazugság, tele van utána bonyodalommal az élet. De egészen jóban vagyunk, jól fogadta.
Annyira mondjuk nem, ha Cath fejét nézem, de most már jól van. Abban az egyben makacs, de majd idővel az is rendeződik. Remélem. Mondjuk úgy tegnap, tekintve, hogy mennyire rohan az idő.  
- Képzeld, azon gondolkoztam, hogy jövőre akár be is iratkozhatnék a suliba. Szerinted melyik házba kerülnék?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Majd úgyis nagyban látjuk meg, hogy milyen. Ha Will megcsinálja őket, akkor adok neked is mindenképpen.
Biztos, hogy megkérem majd, hogy a legjobbakból duplát nyomtasson. Régebben azt hittem, csak eltűnök, mostanra azonban emlék akarok lenni. Azt szeretném, hogy ha meghalok is, emlékezzenek rám az élők. Ez a halál nem olyan halál lesz, amit én választok, hanem olyan, amit a sors rendelt nekem, csak éppen valahogy nem következett be tervszerűen. Most már nem bánom. Megvallom, régebben, számos alkalommal éreztem szomorúságot, mert élek. De már nem. Minden egyes nap lehetőségem van megölelni egy fát, eggyé válni a természettel, hallgatni a madarakat, Cody-val játszani, Miát simogatni. Lehetőségem van olyan dolgokat tapasztalni, érzéseket megélni, amire mindig vágyakoztam. Talán ezért élek még, hogy ne, mint szellem térjek vissza, és szakadjon meg a szívem újra és újra, mert szellemként sem tapasztalhatom meg valójában a világot. Elég jó üzlet ez, hogy ha holnap nem kelek fel, már boldogan térek át a másik partra.
- Nem, nem tudta. Utána nem sokkal derült ki. A bál után tudta meg.
Azt nem mondom, hogy mikor, mert túl árulkodó lenne. Elárulná, hogy Denis bántotta Cath-et, pedig éppen kezd elülni az ügy, és Cath azt mondta, nem szeretné, ha kiderülne, hogy ő nem haragszik Denisre, és ettől függetlenül újra magára vállalná annak a szerepét, aki az igazságot közli vele. Nem mintha szeretném ezt még egyszer átélni. Elmosolyodom arra, hogy örül, hogy már jól vagyunk, de a következő kérdésére kicsit csökken a mosoly szélessége.
- Sosem leszek jól. A statisztikák szerint kicsi az esélye, hogy valaha is húsz éves legyek. De most jól vagyok. Vannak napok, hetek, amikor rosszabb az állapotom, amikor ispotályba kell feküdnöm, de vannak ilyen jó időszakok, amikor erősnek érzem magam.
Nehéz ezt megmagyarázni, ahogy azt is, hogy miért változik az állapotom. Abban biztos vagyok, hogy most Denis miatt vagyok boldog, és abban is, hogy a nemrég történt rosszullétem azért volt, mert majdnem meghalt miattam egy ember. Éppen ezért igyekszem boldog lenni. Nagyon boldog.
- Navinében gondolkoztam én is, meg a Levitában. Szeretek sokat olvasni, és ékszereket készítek. Azt mondják, hogy ezek levitás tulajdonságok. Az biztos, hogy nem vagyok se Rellonos, se Eridonos. Viszont a Navine szuper lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem szólok semmit, amikor látom, hogy a szeme párássá válik, elég sokszor láttam már ezt, a saját orvosaimnál is, pedig elméletileg nekik ez nem kellene, hogy kifelé megjelenjen. Nem én vagyok az egyetlen ember, akinek rövidebb szavatossági időt szavazott meg az univerzum, de azt szeretném hasznosan és boldogan tölteni, meg persze őszintén, amennyire csak lehet. Van ez a ki vagyok én dolog, ami elég nagy hazugság, ha azt vesszük, és nagyon aggódom, hogy mi lesz, ha kiderül, hogy akkor mit fognak szólni az emberek. Thomasnak el akartam mondani, hiszen ő az egyik első barátom itt, pontosabban ő az első, aki se nem Payne, se nem Kálnoki.
Hálás vagyok neki, hogy kérdez, de mégsem olyan erőszakosan, hogy azt érezzem, összeomlok a nagy összefüggések alatt. Vigasztalóan simogatom a hátát, éreztetni szeretném vele, hogy nincsen baj, hogy minden jó. Tényleg minden jó. Jól érzem magam, és hiszem, hogy ezt az állapotot most fenn tudom tartani. Nem csak magam miatt, de a testvérem, a családom, az álcsaládom és a barátaim miatt is. Ha valamit nem szeretnék, akkor az az, hogy bárkinek az arcára szomorúság költözzön, csak mert az állapotom romlik, vagy talán véget is ér a földi létem. Hirtelen túl sok kötődési pontom lett, és nem akarok lemaradni az eseményekről.
- Negyedéves. Vannak lezárt tanéveim, csak magántanuló voltam eddig, és az leszek ez után is, Will szerint az a biztonságosabb, de bejárhatok iskolába, amikor jól érzem magam, szóval most ez motivál, hogy jól érezzem magam.
Szélesen elmosolyodok, mert nagyon lelkes vagyok ezzel a témakörrel kapcsolatban. Alig várom, hogy legyen egyenruhám, hogy talárban, könyvekkel a karjaim között siessek egyik óráról a másikra.
- Ha megettük, sétálhatnánk egyet, van pár kismókus az erdei ösvényen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Szia!
Köszönök vidáman, amikor látom, hogy kinyitja a szemét, de az alvó ember tudom, hogy nem azonnal lesz ébren, mert néha még én is szundizok kicsit, vagy csak fekszem, nyomkodom a telefonom, vagy éppen végiggondolom, hogy mit álmodtam. Sokszor emlékszem az álmaimra, pontosabban többször, mint amennyit egy normális ember emlékezni szokott, de ahhoz képest, amennyit alszom, átlagos vagy annál rosszabb. Tavasz elején pont, volt egy ilyen kicsit kínosabb időszakom, amikor csak aludni szerettem volna. Szerintem nem tett jót a hirtelen jött jó idő a szervezetemnek.
- Szia!
Köszönök neki ismét, vidáman, mosolygósan, és remélem, hogy nem én ébresztettem fel. Nem néz ki jól, a színe talán egy kicsit szürkés, mindig aggódom, ha beteg embereket látok, így mindenféle engedélykérés nélkül ülök le mellé, és aggódó tekintettel simítom meg a hátát.
- Nem nézel ki valami jól. Tessék, pogácsa, meg egy kis barackos túrós aprósütemény.
Nyújtom felé a zacskót. Egyáltalán nincs rossz szaga, nem olyan, mint amilyennek a hajléktalanokat mondani szokták. Talán az egyik néni megengedte, hogy megfürödjön nála, esetleg enni is adott neki, de nem maradhatott, mert hazajött a férje a sétából, és nem örült neki, hogy a néni idegeneket enged be a házba. Szegény fiú! Elgondolkozom a lehetőségen, hogy mi van akkor, ha én viszem haza, mit szólna a családom hozzá. Jason nagyon kedves, vele biztos nem lenne gond, de Cath már nehezebb ügy, mert ő a bátyám felesége, szóval vitás kérdésekben úgyis Denis mellé áll, és Denis biztos, hogy nem fogja engedni, hogy hazavigyek egy fiút. Pedig egész aranyosnak tűnik.
- Ha rosszul vagy, tudok szólni olyannak, aki segít rajtad. Ha szeretnéd. Szerintem kellene, nem igazán festesz jól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Kedvelem azt, hogy az idő fokozatosan melegszik, mivel így a végtagjaim hőmérséklete is elfogadható. Néhány hete elég szerencsétlenül jártam, mert a kötelezően fogyasztandó gyógyító bájitalom egyik összetevője nem működött együtt. Visszatért a láz, az, hogy egész nap csak aludni tudtam, levert és motiválatlan lettem. Kiderült, hogy a nyaklánc, ami Lili extra varázserejét és mágiáját gyűjti össze, amit később az én bájitalomnál használnak fel, elromlott, és azért nem hatott se nála, se nálam. Kettőnk közül mégis én vagyok a szerencsésebb, mert amíg én - bár gyengébb vagyok, mint eddig - helyettesítős bájitalt kapok, addig ő nem varázsolhat, sőt, iskolába sem jár. Türelmet kértek mind a kettőnktől, mert ki tudja, hogy ez mikor oldódik majd meg. Na meg persze azt, hogy vigyázzunk magunkra, de egy kis piknikbe, gondolom, csak nem halok bele.
- Én hagytam volna Fridának. Mókás lett volna.
Ismerek olyanokat, akik félrenevezték a macskájukat, aztán kiderült a turpisság, és úgy hagyták, mert a cica azt szokta meg, azon a néven szólítják. De persze megértem azt is, ha ő inkább átnevezte, a Fülöp egy nagyon király név.
- Hoztam egy csomó sütit, ezeket Cath sütötte és nagyon finomak.
Szeretem azt, ahogy főz és süt, mindig figyel arra, hogy olyat csináljon, amit Jason is és én is szeretünk, hogy mindig legyen otthon elég, mert bár rajtam nem látszik, de ha jól vagyok, nagyon sokat tudok enni. Tényleg, olyan sokat, mint Jason, esküszöm.
- Nem sok minden. Gondolom hazamegyünk Denis-szel egy kicsit, mert régen voltunk már otthon, és hívtak a Payne féle családi nyaralásra is. Ennek nem tudom, Denis mennyire örül, de én nagyon kíváncsi vagyok, mert Cath-nek van egy csomó tesója, és van, aki már házas, és a gyerekeiket is hozzák, meg mindenki hozza a párját is, és az összes anyuka is ott van, meg a mostoha és féltestvérek is. Rengetegen vannak, és ez nagyon szuper lehet.
Érzem és tudom, hogy nagyon fellelkesülök erre. Nagyon szívesen beszélek erről és nagyon várom már, remélem, tényleg elmehetek majd.
- Ti mentek valamerre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

- Olyan vicces, hogy a nagybátyádat Kedvesnek hívják, közben meg mindig morcos.
Én csak az elméleti órákon vehetek részt, mert a varázslás minimálisan is ki van csukva, pont ezért pálcát se vettek nekem. Vagyis, fel volt ajánlva, de azt mondtam, hogy inkább nem szeretnék. Jó lesz az úgy is, hogy csak az elméletet tanulom. A lényeg, hogy iskolába járhatok. Van egyenruhám, vannak beadandóim, vizsgáim, tankönyveim. Része vagyok egy társaságnak, vannak barátaim. Hihetetlenül sok minden változott az életemben azóta például, hogy Cole-lal beszélgetek. A múltkor még azt is megbeszéltük, hogy csinál rólam képeket, olyanokat, mint a modellekről. Persze ezt se mondtam még Denisnek, nem akarom, hogy mérges legyen ezek miatt.
- Szemeznek?
Emelem meg kicsit a szemöldököm, mert nem tudom, vagyis inkább nem akarom elképzelni, hogy mi lesz a szemezés vége, inkább csak bólogatok egy kicsit.
- Mindenmentesek. De nem nagyon érződik rajtuk. Igazából Cath eléggé odafigyel ezekre a biodolgokra. Jason néha még meg is jegyzi, hogy legalább a süteményeknél megadhatná a módját annak, hogy rendes dolgokat készít, és akkor persze néha enged neki. De nem mindig. Sokszor csak még azért is csinálja, hogy Jason hangosan azt mondja neki: Tücsök, ebből most már elég, milyen feleség vagy te, hogy egy férfitól megvonod a cukrot?
És olyankor persze mindenki nevet, de szeretem hallgatni ezeket az eseményeket. Egyszer leutánoztam Jasont, és akkor meg azon nevettünk, hogy utánozom őt. Meglepően hitelesen.
- Ti is sokan vagytok. Ráadásul tök jó arc szülőkkel.
Az esküvőn találkoztam az anyukájával is, olyan szépen néztek egymásra, és nagyon kedves volt az anyukája is. Ráadásul amikor közölték, hogy ők most hivatalosan a gyerekeik nélkül vannak itt, nagyon nevettem, mert előtte pont Levivel beszélgettem.
- Azt mondják, az nagyon szép. Magyarországon én még nem sok helyen voltam, de majd talán lesz rá lehetőségem. Még nem beszéltünk róla.
Majd mindenképpen mondom a többieknek, hogyha van ilyen lehetőség, akkor szeretnék elmenni minél több helyre. Ha már egyszer itt élünk, akkor ismerjük meg ezt az országot.
- Igen, már nagyon várom őket. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de tényleg. Még sosem vizsgáztam másokkal együtt.
Lejjebb csúszva a pokrócon elfekszem, és a lábaimat felhúzva nézek fel a felhőkre.
- Az ott olyan, mint egy baba!
Lelkesen mutogatok az egyik felhőre, vidáman nézve, ahogy tovaúszik.
- Olyan szívesen lennék már nagynéni. Biztos izgalmas lehet. A te tesóid nem várnak még babát? Te nem szeretnéd, ha lenne?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Átéltem és túléltem életem első vizsgaidőszakát, ami nem abból állt, hogy egy oktató kijött hozzám, hanem én mentem be, és a társaimmal együtt vizsgáztam. Életemben először izgultam a vizsgák miatt, és izgatottan vártam az eredményeket. Persze csak egészséges izgalom volt rajtam, nem az az általános, mindenen elájulok és parázok fajta, mert akkor már bizony alulról szagolnám az ibolyát. A lényeg, hogy túléltem minden vizsgát, visszakaptam az eredményeimet, és a többsége kiváló, meg várakozáson felüli, így nincs okom panaszra. Jöhet az utolsó év, de csak is és kizárólag a megérdemelt szünidő és Párizs után. Olyan izgatott vagyok, hogy azt elmondani sem lehet, hogy tényleg elmegyünk Párizsba!
- Ezeket hoztam vissza.
Adom át a könyvtáros hölgynek a kupac könyvet, amit kivettem a vizsgákra, és egy másik kupacot is leteszek, amit Cath kért meg, hogy hozzak el, erre az adománykönyvek felirat van írva, és amikor visszavételezi a könyveimet, odatolom ezt is. Minden évben szoktak ajándékkönyveket küldeni, csak most valami határidős izét csinál, és úgy néz ki az egész nappalink, mintha egy újabb háború zajlott volna le. Tegnap Jason volt a modell, ma én leszek, ha hazaérek. De nem tudom, hogy haza szeretnék-e érni.
Amit viszont igen, hogy muglimód utazunk Párizsig, vonattal ráadásul, szóval kelleni fog a könyv, amit olvashatok, így elindulok hátra az ifjúsági irodalom felé, mert romantikára vágyom, rengeteg romantikus sorra, ahol a szereplők teljesen egymásba szerelmesednek, és boldog véget írnak az írók. A felnőtteknél sokszor nagyon durva lezárást találnak ki. Itt böngészve random kapkodok le könyveket, melyeknek szimpatikus a borítója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nézem a listát, amit Cath adott, és ehhez kötődően keresek könyveket, olyanokat, melyeknek érdekes a címe. Aztán persze hol bejön a dolog, hol meg nem, mert azért az ajánló sokat elárul, ahogy a random beleolvasás is. Állítólag utóbbit nem szabad csinálni, mert sokszor már kiderül a könyv egyik fő cselekményének későbbi szakasza is. Megértem azokat, akik ezt mondják, de engem meg pont ez kezd el izgatni, hogy megtudjam, hogyan jutottak el idáig.
Viszont abban biztos vagyok, hogy nem akarok sok könyvet vinni, maximum kettőt, mert az idő nagy részében menni fogunk. Igazi csajos nyaralás lesz, csak mi ketten, lányok, amíg Denis Walesben van és sárkányozik. Nagyon várom már, hogy egy párizsi teraszon ülve, kortyolgassak kávét, és hogy vásároljunk, ruhákat, ajándékokat. Sosem nyaraltam még úgy igazán, csak akkor, amikor a Payne birtokra vittek. Mondjuk az egy érdekes nyaralás volt, az is igaz.
Éppen egy újabb borítóról és ajánlóról próbálom eldönteni, hogy kell-e nekem az útra, amikor hirtelen lökést érzek, és valahogy túl nagy a másik fél lendülete, mert mire megállíthatnám a dolgot, már le is fejeltem a könyvespolcot. Fájdalmas nyögéssel kapok a homlokomhoz, és masszírozva azt csúszik ki a számon:
- Szent szalamandra!
Nem szoktam káromkodni, úgy ez a maximum képességem ezen a téren, de ez a kis szösszenet egyre többször bukik ki belőlem, legutóbb az önismeret vizsgán, de legalább a tanárnőt megnevetettem vele. Ez vagyok én, helló. Azt mondják lehetetlen, de léteznek még kedves Brightmore-ok is.
- De, tudok. Nem mintha én mentem volna neki másnak.
Javítom ki, mert én eddig is itt álltam, ő jött nekem. De legalább nem vérzik a homlokom, nagy pozitívum a másik fél számára, hogy egyik rokonom vagy barátom se akarja ezért megölni.
- Odafigyelhetnél egy kicsit jobban, hiszen elég szűkek itt a folyosók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Mondanám, hogy mivel Brightmore vagyok, vannak kiváltságaim, de egy, nincsenek, kettő nem mindig érzem magam Brightmore-nak - Denis a falnak megy ettől, de szerintem én inkább vagyok Payne, vagy max keverék -, három, a bátyám nincs itt. Sem itt, sem az országban, szóval mondhatom, hogy majd én jól megmondom őt neki, de mire megyek vele? Hat hét múlva majd csúnyán néz rá? És? Ráadásul végzős vagyok, amit sem az egészségi állapotom miatt, sem a szobalét miatt nem hittem, hogy egyszer elmondhatok magamról, szóval jó lenne, ha kicsit összeszedném magam. Felnőttesebb lennék. Na meg aztán ott a másik része is a dolognak, hogy remélem Cath gyűrűje nem mutatja, hogy éppen bajban vagyok, és rohan azonnal a segítségemre, mert annyira nem érzem magam rosszul, csak maximum egy kicsit szédülök, de az a bevert fejem miatt van.
- Ennyi.
Mondom határozottan, gondolatban sűrűn veregetve a hátam, hogy milyen kis ügyes vagyok, hogy megmondtam a dolgot. Bizony kérem, csak határozottan, úgy, ahogy azt kell. Jól megmondom én neki, hogy nincs több kívánságom, mint egy igazi Brightmore. De amúgy nem, sosem tudnék olyan határozott lenni, mint Denis, vagy apa, vagy anya, ha már itt tartunk. Nincs bennem semmi Brightmore-ság, ami eléggé frusztrál, ezért nyugtatom magam azzal, hogy én inkább a Payne családból való vagyok. Lehet ez ám ilyen csere dolog, hogy Denis elvett egyet, és cserébe adnia kellett egy másikat. Gyereke nincs, így én lettem, akit Cath helyett adnia kellett. Mondjuk ez így nem lenne rossz, de túl szép indok. Mindegy, mindenki életben maradt, az a lényeg. A könyv felé fordulok inkább, aztán majdnem felsikkantok, amikor a srác az aurámban van, pedig az előbb elment, mindenféle köszönés nélkül mellesleg.
- Um, igen. Keresek valami jó könyvet. Vagyis kettőt, mert a bátyám feleségével Párizsba megyünk a szünidőben, és muglimód utazunk majd.
Azt nem teszem hozzá, hogy máshogy nem is tudnánk, mert jól belehalnék, meg amúgy is, felesleges fecsegés lenne. Szóval inkább csak maradjunk a lényegnél, hogy muglimód utazunk.
- Jó könyv?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Időről időre meg kell szöknöm.
Ez azt hiszem egy betegség, olyan, mint a kleptománia, csak én nem elcsenek dolgokat, hanem magamat rabolom el másoktól. Egy adott pillanatban kilépek életem addigi szakaszából, és új útra indulok. Muszáj máshol, máshogy folytatnom.
Első komolyabb távozásom tizenkét évesen volt, mikor egy rövid időre feladtam a küzdelmet, mikor nem hajtott tovább semmi, mikor visszarúgtam a pöttyös labdát. Erre vágytam, hogy legyen egy kapcsolat a testvéremmel, hogy összekössön minket valami. Egy pöttyös labda, ennyi jutott, mégis, emlékszem, boldogan haltam meg.
Tizenhat évesen újra megtettem, egy éjjel kiszöktem a házból, a védelemből, és mentem, nem kímélve magam, amíg csak rá nem leltem Denisre. Beszéltem vele, és azon az éjjelen a halál újra átlépte a küszöböt. Nem bántam meg, hogy elszöktem, nem bántam, hogy tudva, anya végigzokogja a nappalokat és az éjjeleket, míg csak halálom hírét nem tudja meg, mentem. Látnom, érintenem, hallanom kellett őt. A fiút, akiért éveket éltem még.
Tizenhét évesen, kipirult arccal másztam le az emeletről, hogy elszökjek, hogy megismerjem, milyen az, amikor valaki randevúzik. Nem gondoltam arra, hogy egy haldokló fejében lévő kívánságot teljesíti egy legilimentor, pusztán csak éreztem, hogy boldog vagyok, hogy erre vágyom.
Újra megtettem, elszöktem. Nem messze, csak ide, a csónakházhoz, ahol megannyi történetem kezdetét vette. Emlékszem mindenre, ami itt indult, és tudom, hogy a Bogolyfalva feletti csillagos ég itt a legcsodálatosabb. Egy kockás pokrócon fekszem, némán, egy másik pokrócba csavarva, alaposan felöltözve, kapucniban, mint egy óriási kupac krumpli, és hallgatom az engem körülölelő csendet. Ahogy csak két csónak ring a békés vízen, ahogy a nád lassan sustorog. Elszöktem otthonról, el a melegből, el a biztonságból ide. A csillagokért, a csendért, az elmémben keletkezett káosz rendezéséért. Sokszor nem kell beszélnünk, hogy mindent megéljünk, mindent elmondjunk.
A kedvenc versemet Keats írta, többen fordították magyarra, nekem mind Szabó Lőrinc, mind Baranyi Ferenc megközelítése tetszik. Mind a kettőben közel érzem magamhoz a sorokat. Az én versem. Melyet magam elé suttogok egyre csak a csillagokat nézve.
- Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok, s nem gyűjti majd be termését agyam, s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot - feltornyozott könyvhalmokban magam; s mikor eszembe villan, hogy a sors varázskeze már nem soká segít lefesteni nekem a csillagos mennybolt regényes, nagy jelképeit; s mikor felrémlik, hogy többé talán nem látlak már, te illanó csoda, s bűverejét nem sugározza rám egy mondhatatlan érzés - akkor a világ partján megállok s figyelem, mint süllyed el a hírnév, szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Megvallom őszintén, nem nagyon voltam éhes ma egész nap, viszont mivel otthon nincs senki, így persze én sem lehetek otthon, mert mi van, ha beüt a krach, aztán mire visszaérnek, jól meghalok. Rendben, ez így nincs kimondva, de ez a lényeg. Mivel Will itt van fent, és ügyel, Cath gyerekfelvigyáz, Jason pedig a barátnőjével van, ja és Denis meg elvan, mint a befőtt Walesben. Szóval se "anyám", se "apám", úgyhogy maradhattam fent a kastélyban.
És éhes vagyok. A plafont nézem hosszan, figyelem, ahogy a fák árnyékot vetnek, ahogy a szél játszik velük, egyik pillanatban még csak lengedeznek, a következőben már orkán erejűvé dagad a szél, és félő, hogy kidől a fa. Ez azonban nem segít azon, hogy éhes vagyok.
Talán az lett volna a legegyszerűbb, ha a Navinén belül maradok, de nekünk Brightmore-oknak nem szokásunk az egyszerű és könnyű utat járni, mindig kell valami csavar, valami nehezítés, hogy aztán rájöjjünk, hogy mennyire jó is harcolni a kilátástalanságban. Komolyan, egyre inkább érzem Denist a testvéremnek, és egyre inkább értem meg, hogy miért csinálja, amit csinál, még akkor is, ha egy nagyon nagy hülyének gondolom emiatt.
A hatalmas kardigánba csavarva magam lépegetek a gyér fénnyel megvilágított, éjszakai folyosókon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy takarodó után mászkálni ezeken a szakaszokon, amíg el nem érek a konyháig. Már csak néhány manó van itt, akik közül egy oda is szalad hozzám.
- Nagyon éhes vagyok.
Mondom zavartan, mire felcsillannak a szemei, és az asztalhoz terel, hogy csak üljek le, ők hoznak mindent. A várakozás közben nézelődök, és a gyomrom kordul, amint az első finom illatok megérkeznek. Mindent meg tudnék most enni. Egy hét étvágytalanság után pedig mindent is meg fogok enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Gondolom azok, akik általában itt vannak, értik a takarodó fogalmát. Pontosabban én is értem, csak valahogy elfelejtem. Otthon, ha éhes vagyok, kimegyek a szobámból, le a konyhába, és eszek. Itt viszont vannak szabályok, amiket esküszöm, hogy akaratomon kívül rúgok fel. Tényleg. Semmi szándékosság nincs a történetben, csak valahogy így sikerül.
Most is, mikor Laura, Thomas Laurája belép rájövök, hogy megint áthágtam egy szabályt. Tiszta rendbontó leszek itt a végén, és bár ez engem szórakoztat, tudom, hogy nem igazán helyes. Nem kellene szabályt áthágnom, és nem is szabályosan csinálom.
- Szia Laura!
Köszönök vissza mosolyogva, és azon tűnődöm, hogy talán nem kellene megemlítenem, hogy kilógtam, és amúgy meg kellene büntetnie. Lehet, hogy csak beszélgetünk egy jót, megismerjük egymást, elvégre Thomas mind a kettőnknek nagyon fontos, aztán eszek közben, ő is eszik, és elsétálunk aludni. Túl szép lenne tudom, és Jason mindig azt mondja, hogy "Csiperke, minden rosszban van valami jó." Igaza is van, mert ha most megbüntet, akkor is beszélgetünk és eszek. Végre éhes vagyok, ez a kedvenc részem.
- Igen, nagyon. Sajnos mindenki elutazott, így leadtak a kastélyba megőrzésre.
Mondjuk lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha Willéknél vagyok, vagy bármi, mert így most egyre inkább azt érzem, hogy lesz ennek még büntetés a végén, és eléggé azon kattog az agyam, hogy a Thomastól kapott büntit se csináltam meg, sőt, hogy nem is emlékszem arra, milyen bünti volt.
- Biztos, hogy nem vagy éhes? Egy csomó ételt hoztak nekem, szívesen adok.
Ajánlom fel, mert tényleg rengeteg, de az igazság az, hogy a rengeteg kaját én simán meg is tudom enni. Borzalmas vagyok, tudom.