36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lorin Annie Brightmore összes hozzászólása (160 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 7. 12:26 Ugrás a poszthoz

Valentin


- Szia!
Köszönök vidáman, amikor látom, hogy kinyitja a szemét, de az alvó ember tudom, hogy nem azonnal lesz ébren, mert néha még én is szundizok kicsit, vagy csak fekszem, nyomkodom a telefonom, vagy éppen végiggondolom, hogy mit álmodtam. Sokszor emlékszem az álmaimra, pontosabban többször, mint amennyit egy normális ember emlékezni szokott, de ahhoz képest, amennyit alszom, átlagos vagy annál rosszabb. Tavasz elején pont, volt egy ilyen kicsit kínosabb időszakom, amikor csak aludni szerettem volna. Szerintem nem tett jót a hirtelen jött jó idő a szervezetemnek.
- Szia!
Köszönök neki ismét, vidáman, mosolygósan, és remélem, hogy nem én ébresztettem fel. Nem néz ki jól, a színe talán egy kicsit szürkés, mindig aggódom, ha beteg embereket látok, így mindenféle engedélykérés nélkül ülök le mellé, és aggódó tekintettel simítom meg a hátát.
- Nem nézel ki valami jól. Tessék, pogácsa, meg egy kis barackos túrós aprósütemény.
Nyújtom felé a zacskót. Egyáltalán nincs rossz szaga, nem olyan, mint amilyennek a hajléktalanokat mondani szokták. Talán az egyik néni megengedte, hogy megfürödjön nála, esetleg enni is adott neki, de nem maradhatott, mert hazajött a férje a sétából, és nem örült neki, hogy a néni idegeneket enged be a házba. Szegény fiú! Elgondolkozom a lehetőségen, hogy mi van akkor, ha én viszem haza, mit szólna a családom hozzá. Jason nagyon kedves, vele biztos nem lenne gond, de Cath már nehezebb ügy, mert ő a bátyám felesége, szóval vitás kérdésekben úgyis Denis mellé áll, és Denis biztos, hogy nem fogja engedni, hogy hazavigyek egy fiút. Pedig egész aranyosnak tűnik.
- Ha rosszul vagy, tudok szólni olyannak, aki segít rajtad. Ha szeretnéd. Szerintem kellene, nem igazán festesz jól.

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 31. 19:30 Ugrás a poszthoz

Denis&Cath


A múltkor megnézett filmben az ágyban reggeliztek, és nekem ez annyira tetszett, hogy én is meg akartam valósítani, így amikor a bátyám itt maradt éjszakára is, odasomfordáltam Cath-hez és megkértem, hogy legyen ez holnap reggel. Most pedig itt vagyunk, és lelkesen segítek az előkészületekben, majd osonok fel, és mászok be az ágyba, Denis mellé. Próbáltam az ujjaimat felmelegíteni, hogy ne legyenek olyan hidegek, de nem nagyon sikerült, így amikor megsimogatom a karját, tudom, hogy tudja, hogy én vagyok. Hozzábújok, és remélem, felkel, mielőtt kihűlne a reggeli.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 31. 19:44 Ugrás a poszthoz

Denis&Cath


- Arra gondoltam, hogy reggelizhetnénk az ágyban. Csináltunk reggelit.
A hangom tele van lelkesedéssel, szorosan átölelem, és nagy szemekkel pillogok fel rá, majd, ahogy Cath bemászik, felülök, és átveszem tőle a bögrét,
- Van kávé is.
Nyújtom felé mosolyogva, és remélem, hogy ez elég nagy motiváció lesz neki, hogy felkeljen, és örüljön nekünk.
- Jó lesz.

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 31. 19:46 Ugrás a poszthoz

Cath&Denis


Egy kicsit aggódom, hogy tényleg nem fog örülni, és inkább jobb lett volna, ha nem csináljuk meg, vagy, ha tényleg várunk, ahogy Cath mondta, de mi van akkor, ha idő előtt felkel, és akkor nincs meglepetés, igaz? Akkor megint várnunk kell egy olyan alkalomra, amikor itt alszik, és akkor meg tudjuk csinálni. De a várakozásba bele lehet ám halni, csak mondom. Mondjuk talán nem pont nekem kéne a halálról elmélkednem, meg arról, hogy mi hogyan valósulhat meg.
- Nem, Denis, ez így a tökéletes, kérlek örülj, és egyél, nagyon sok mindent én csináltam. Én vágtam fel a zöldségeket meg a gyümölcsöket és én csináltam a díszítést is, és még a tojásban is segítettem. Csak neked.

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 31. 19:49 Ugrás a poszthoz

Denis&Cath


Segítek a tálcákat elrendezni, de nem nagyon mozgok, mert szeretek hozzábújni Denishez. Boldog vagyok, amikor itt van, és olyan jó lenne, ha minden egyes nap jönne. Örömmel bújok hozzá, és örömmel élvezek ki minden pillanatot.
- Jó.
Pillantok fel mosolyogva, amikor Cath felkel, és kisétál, én pedig egyből Denis felé fordulok.
- Nincs kedved ma elmenni valahova?
Remélem, hogy nem tervezett mára semmit, és szívesen töltené inkább velem a napját. Nem tudom, hogy mit csinálhatnánk, talán csak simán beszélgethetnénk, vagy csak egy levegőt szívhatnánk.

Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. május 31. 19:51 Ugrás a poszthoz

Denis&Cath


- Mindent.
Felelek nevetve a kérdésére, hogy mit szeretné tőle. Azt szeretném, hogy mindig itt legyen, mindig velem legyen és mindig engem szeretgessen, mert az olyan jó. Most is, ahogy magához húz, ahogy a meleg teste az enyémet is melengeti a mosolyom még szélesebbé válik.
- Sajnálom.
Suttogom csendesen, lehunyt szemekkel, és egy kicsit elbóbiskolva élvezem azt a melegséget, ami Denisből árad. Ilyenkor olyan jól átmelegszem, nem fázom egy kicsit sem, és kicsit elhiszem, hogy teljesen egészséges vagyok. Örülök annak is, ami már most van, hogy jól vagyok, de ezek a pillanatok, az életem legkülönlegesebb pillanatai, és ilyenkor mindig azt kívánom, hogy bárcsak addig élnék, ameddig Denis, hogy egyikünk se legyen szomorú, amiért a másikat elhagyjuk.
- Mhm.
Kinyitva a szemem az érintésre, és az elém tartott fiolákra, engedelmesen nyelem le mind a kettőnek a tartalmát, majd nyújtom vissza őket, a fejemet pedig Denis vállára helyezem, és megint lehunyom a szemem.
- Sétálni szeretnék és sütit enni.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. június 9. 12:28 Ugrás a poszthoz

Kincső


Kedvelem azt, hogy az idő fokozatosan melegszik, mivel így a végtagjaim hőmérséklete is elfogadható. Néhány hete elég szerencsétlenül jártam, mert a kötelezően fogyasztandó gyógyító bájitalom egyik összetevője nem működött együtt. Visszatért a láz, az, hogy egész nap csak aludni tudtam, levert és motiválatlan lettem. Kiderült, hogy a nyaklánc, ami Lili extra varázserejét és mágiáját gyűjti össze, amit később az én bájitalomnál használnak fel, elromlott, és azért nem hatott se nála, se nálam. Kettőnk közül mégis én vagyok a szerencsésebb, mert amíg én - bár gyengébb vagyok, mint eddig - helyettesítős bájitalt kapok, addig ő nem varázsolhat, sőt, iskolába sem jár. Türelmet kértek mind a kettőnktől, mert ki tudja, hogy ez mikor oldódik majd meg. Na meg persze azt, hogy vigyázzunk magunkra, de egy kis piknikbe, gondolom, csak nem halok bele.
- Én hagytam volna Fridának. Mókás lett volna.
Ismerek olyanokat, akik félrenevezték a macskájukat, aztán kiderült a turpisság, és úgy hagyták, mert a cica azt szokta meg, azon a néven szólítják. De persze megértem azt is, ha ő inkább átnevezte, a Fülöp egy nagyon király név.
- Hoztam egy csomó sütit, ezeket Cath sütötte és nagyon finomak.
Szeretem azt, ahogy főz és süt, mindig figyel arra, hogy olyat csináljon, amit Jason is és én is szeretünk, hogy mindig legyen otthon elég, mert bár rajtam nem látszik, de ha jól vagyok, nagyon sokat tudok enni. Tényleg, olyan sokat, mint Jason, esküszöm.
- Nem sok minden. Gondolom hazamegyünk Denis-szel egy kicsit, mert régen voltunk már otthon, és hívtak a Payne féle családi nyaralásra is. Ennek nem tudom, Denis mennyire örül, de én nagyon kíváncsi vagyok, mert Cath-nek van egy csomó tesója, és van, aki már házas, és a gyerekeiket is hozzák, meg mindenki hozza a párját is, és az összes anyuka is ott van, meg a mostoha és féltestvérek is. Rengetegen vannak, és ez nagyon szuper lehet.
Érzem és tudom, hogy nagyon fellelkesülök erre. Nagyon szívesen beszélek erről és nagyon várom már, remélem, tényleg elmehetek majd.
- Ti mentek valamerre?
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. július 9. 12:50 Ugrás a poszthoz

Kincső


- Olyan vicces, hogy a nagybátyádat Kedvesnek hívják, közben meg mindig morcos.
Én csak az elméleti órákon vehetek részt, mert a varázslás minimálisan is ki van csukva, pont ezért pálcát se vettek nekem. Vagyis, fel volt ajánlva, de azt mondtam, hogy inkább nem szeretnék. Jó lesz az úgy is, hogy csak az elméletet tanulom. A lényeg, hogy iskolába járhatok. Van egyenruhám, vannak beadandóim, vizsgáim, tankönyveim. Része vagyok egy társaságnak, vannak barátaim. Hihetetlenül sok minden változott az életemben azóta például, hogy Cole-lal beszélgetek. A múltkor még azt is megbeszéltük, hogy csinál rólam képeket, olyanokat, mint a modellekről. Persze ezt se mondtam még Denisnek, nem akarom, hogy mérges legyen ezek miatt.
- Szemeznek?
Emelem meg kicsit a szemöldököm, mert nem tudom, vagyis inkább nem akarom elképzelni, hogy mi lesz a szemezés vége, inkább csak bólogatok egy kicsit.
- Mindenmentesek. De nem nagyon érződik rajtuk. Igazából Cath eléggé odafigyel ezekre a biodolgokra. Jason néha még meg is jegyzi, hogy legalább a süteményeknél megadhatná a módját annak, hogy rendes dolgokat készít, és akkor persze néha enged neki. De nem mindig. Sokszor csak még azért is csinálja, hogy Jason hangosan azt mondja neki: Tücsök, ebből most már elég, milyen feleség vagy te, hogy egy férfitól megvonod a cukrot?
És olyankor persze mindenki nevet, de szeretem hallgatni ezeket az eseményeket. Egyszer leutánoztam Jasont, és akkor meg azon nevettünk, hogy utánozom őt. Meglepően hitelesen.
- Ti is sokan vagytok. Ráadásul tök jó arc szülőkkel.
Az esküvőn találkoztam az anyukájával is, olyan szépen néztek egymásra, és nagyon kedves volt az anyukája is. Ráadásul amikor közölték, hogy ők most hivatalosan a gyerekeik nélkül vannak itt, nagyon nevettem, mert előtte pont Levivel beszélgettem.
- Azt mondják, az nagyon szép. Magyarországon én még nem sok helyen voltam, de majd talán lesz rá lehetőségem. Még nem beszéltünk róla.
Majd mindenképpen mondom a többieknek, hogyha van ilyen lehetőség, akkor szeretnék elmenni minél több helyre. Ha már egyszer itt élünk, akkor ismerjük meg ezt az országot.
- Igen, már nagyon várom őket. Ez lehet, hogy furcsán hangzik, de tényleg. Még sosem vizsgáztam másokkal együtt.
Lejjebb csúszva a pokrócon elfekszem, és a lábaimat felhúzva nézek fel a felhőkre.
- Az ott olyan, mint egy baba!
Lelkesen mutogatok az egyik felhőre, vidáman nézve, ahogy tovaúszik.
- Olyan szívesen lennék már nagynéni. Biztos izgalmas lehet. A te tesóid nem várnak még babát? Te nem szeretnéd, ha lenne?
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 1. 12:48 Ugrás a poszthoz

Cath?

Én nagyon jól elvagyok ma, az unikornisos pizsimben, miközben a tudásukat tesztelem. Szeretem ezeket a nyugodt napokat, amikor csak így hárman vagyunk, és olyan, mintha boldog család lennénk. Azt is szeretem, hogy Jason itthon van, olyan jó volt érezni az ölelését, érezni az illatát, hallani a hangját, és nagy szőrös puszit kapni tőle. Az életem jelenleg csodálatos. Ezt a pillanatot szeretném örökre megélni.
- Rendben, akkor most jöjjön egy kis bájitaltan!
Jelentem ki a kártyáimat a kezembe véve. Tanulókártyákat csináltunk Cath-tel, sőt a nagyrésze az övé volt, csak kiegészítettük, és most azokkal tanulok. Aztán, ahogy tenném fel az első kérdést, úgy parancsol rám, hogy menjek fel az emeletre. Nem szeretnék, de mégis, van valami a tekintetében, ami mozgásra késztet, és engedelmesen lépkedek fel a lépcsőn, a tetején pedig már aggódok is.
- Mi a baj?
Kérdezem ösztönösen lehalkítva a hangomat, mert úgy érzem, baj van Denis-szel.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 1. 12:58 Ugrás a poszthoz

Cath!

Engedelmesen követem, és amikor meglátom, megfagyok, a hangok és amit mond, szerintem késleltetve jutnak csak el hozzám, csak nézem, hogy a kertben tényleg Zlatan sétálgat, mintha ez olyan természetes jelenség lenne.
- De hát Denis itthon van!
Amikor azt mondja, hogy le kell másznom, akkor már megkockáztatom, hogy Cath sem normális, mert ezt így nem, én nem, ebédelni? Smink? Miért nem...
- Miért nem eszik itt velünk? Finom illata van annak, amit főztél. Akkor nem kéne smink sem. Miért kell smink?
Kérdezem csukott szemmel, mert már a szememet festi barnával, és nem értem, hogy miért kéne egy ebédhez sminket viselnem.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 1. 13:13 Ugrás a poszthoz

Cath!
Ruha

Úgy nézek rá, még mindig, mint aki szellemet látott. Hogy mi?! RANDI??? Én??? és Ő??? Randira megyünk??? De hát miért?!?! Mármint szóltam neki, hogy én nem olyan lány vagyok, nem olyan, akivel tervezni lehet. Randizni meg olyan lányokat visznek, akikkel terveznek.
- Mit kell csinálni egy randin?
Nyögöm ki végül kétségbeesve a kérdést. Életem első randija! Lehet az egyetlen is, mert már most érzem, hogy szívrohamom lesz. Oké, nem, ez esetemben nem vicces. Engedelmesen tűröm, hogy kinézzek valahogy, és a hajamat is izélgatja. Olyan össze-visszába teszi. Oké. Csak nyugalom. Engedelmesen öltözöm fel, miközben ő milliónyi üveg között nézelődik, én pedig nem értem, hogy miért csinálja. Van illatom, egy kis vaníliás, finom illat.
- Ez eléggé, hát... átlátszó.
nem tudom nem azt mondani. Oké, egy top és egy rövidnadrág van alatta, de összességében, huh. Merész. Tetszik, de merész.
- Milyen pontok?
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 1. 13:56 Ugrás a poszthoz

Cath és Zlatan és DENIS!!!

Nem sikítok, de nem sok választ el attól, hogy megtegyem, mert parfümöt fújt a lábaim közé. Én megfogadtam, hogy már semmin se fogok meglepődni, de mégis van, amin sikerül. Ma több is. Randi. Parfüm a lábaim között. Lemászok az emeletről. Hahó, nem zavar valakit, hogy szívbeteg vagyok?!
- Helló.
Erőtlenül intek egyet, és megindulnék le, bár fogalmam sincs, hogyan, amikor meghallom Denis hangját, és úgy megijedek, hogy majdnem hátraesek az ablakban állva.
- Most mi lesz?!  
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 1. 14:11 Ugrás a poszthoz

Zlatan

Rendben, ha ez kiderül, akkor legalább szépen és fiatalon halok meg, egy szerintem akkor is nagyon átlátszó ruhában. Olyan leszek, mint Júlia és Cath... hát ő lesz az én Rómeóm, nagyon romantikus. Szóval mászok lefelé. Közben a sokkal rövidebb és sokkal világosabb hajam lent a szellőben. Olyan furcsa, sosem csináltam ilyet. lapos balerinában vagyok, és egyszer megcsúszok, de amúgy azt még sikerül koordinálnom, az utolsó pár méter más semmi. Lent vagyok. Szusszanva nézek Zlatanra.
- Randi?
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 15. 16:56 Ugrás a poszthoz

Mr&Mrs.


Engedelmesen állok meg a csapat háza mögött, utolsó vizsgámról visszaérkezve, és hát, igazán nem akarok zavarni, és éppen ezért kicsit túlzás lenne az, ha én meg hátulról ölelném át a bátyámat. Szóval a korlátnak támaszkodva nézem őket, és mosoly húzódik az ajkaimra, de véletlenül se szólalok meg, majd ha már ráuntak egymás...szájára.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 15. 17:10 Ugrás a poszthoz

Mr&Mrs.


- Bizony, hogy lelépünk.
A mosolyom szélesebbé válik, és nem közelítem meg őket, kényelmesen támaszkodom a veranda szélén.
- Az önismeretem csak várakozáson felüli, de azt mondták, hogy én vagyok az egyetlen Brightmore, aki túllát az egoizmuson.
A többi kiváló, szóval nincs nagyon okom aggódni.
- És ti mit csináltok? Ha szexelni szeretnétek, elmegyek sütizni, csak adjatok pénzt.
Nyújtom ki a kezem, hogy tényleg elmegyek, csak nincs nálam pénz, és igazából ennék is sütit. Különben is, Denisnek itthon se kellene már lennie.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 15. 17:23 Ugrás a poszthoz

Mr&Mrs


- Inkább ne halj meg, ha lehet. Anya nem lenne boldog.
Meg apa se, de anya szerintem többet sírna. Most minden kellemes, hát kell nekünk a feszkó? Ugye, hogy nem.
- Szex. Komolyan azt hiszitek, hogy nem tudom, hogy mi az?
Felnőtt vagyok azért mégiscsak, és hát beszélgetek emberekkel, akik mondanak dolgokat. Már nem is merek konkrét személyekre gondolni.
- Csak fent van az emeleten a pénztárcám, ti meg úgy össze voltatok gabalyodva.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 15. 18:11 Ugrás a poszthoz

Mr&Mrs


- Nem, nem csinálom.
Forgatom meg a szemem, mert az egy dolog, hogy Denis ilyet feltételez, de Cath-től nem esik jól.
- De ha csinálni fogom, se nektek fogom elmondani.
Lököm el magam a korláttól, hogy besétáljak a házba, fel az emeletre, és sértetten be a szobámba. Nem igazság, hogy nekik lehet, de engem leszúrnak érte.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 22. 23:38 Ugrás a poszthoz

Theon


Átéltem és túléltem életem első vizsgaidőszakát, ami nem abból állt, hogy egy oktató kijött hozzám, hanem én mentem be, és a társaimmal együtt vizsgáztam. Életemben először izgultam a vizsgák miatt, és izgatottan vártam az eredményeket. Persze csak egészséges izgalom volt rajtam, nem az az általános, mindenen elájulok és parázok fajta, mert akkor már bizony alulról szagolnám az ibolyát. A lényeg, hogy túléltem minden vizsgát, visszakaptam az eredményeimet, és a többsége kiváló, meg várakozáson felüli, így nincs okom panaszra. Jöhet az utolsó év, de csak is és kizárólag a megérdemelt szünidő és Párizs után. Olyan izgatott vagyok, hogy azt elmondani sem lehet, hogy tényleg elmegyünk Párizsba!
- Ezeket hoztam vissza.
Adom át a könyvtáros hölgynek a kupac könyvet, amit kivettem a vizsgákra, és egy másik kupacot is leteszek, amit Cath kért meg, hogy hozzak el, erre az adománykönyvek felirat van írva, és amikor visszavételezi a könyveimet, odatolom ezt is. Minden évben szoktak ajándékkönyveket küldeni, csak most valami határidős izét csinál, és úgy néz ki az egész nappalink, mintha egy újabb háború zajlott volna le. Tegnap Jason volt a modell, ma én leszek, ha hazaérek. De nem tudom, hogy haza szeretnék-e érni.
Amit viszont igen, hogy muglimód utazunk Párizsig, vonattal ráadásul, szóval kelleni fog a könyv, amit olvashatok, így elindulok hátra az ifjúsági irodalom felé, mert romantikára vágyom, rengeteg romantikus sorra, ahol a szereplők teljesen egymásba szerelmesednek, és boldog véget írnak az írók. A felnőtteknél sokszor nagyon durva lezárást találnak ki. Itt böngészve random kapkodok le könyveket, melyeknek szimpatikus a borítója.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. szeptember 29. 09:03 Ugrás a poszthoz

Theon

Nézem a listát, amit Cath adott, és ehhez kötődően keresek könyveket, olyanokat, melyeknek érdekes a címe. Aztán persze hol bejön a dolog, hol meg nem, mert azért az ajánló sokat elárul, ahogy a random beleolvasás is. Állítólag utóbbit nem szabad csinálni, mert sokszor már kiderül a könyv egyik fő cselekményének későbbi szakasza is. Megértem azokat, akik ezt mondják, de engem meg pont ez kezd el izgatni, hogy megtudjam, hogyan jutottak el idáig.
Viszont abban biztos vagyok, hogy nem akarok sok könyvet vinni, maximum kettőt, mert az idő nagy részében menni fogunk. Igazi csajos nyaralás lesz, csak mi ketten, lányok, amíg Denis Walesben van és sárkányozik. Nagyon várom már, hogy egy párizsi teraszon ülve, kortyolgassak kávét, és hogy vásároljunk, ruhákat, ajándékokat. Sosem nyaraltam még úgy igazán, csak akkor, amikor a Payne birtokra vittek. Mondjuk az egy érdekes nyaralás volt, az is igaz.
Éppen egy újabb borítóról és ajánlóról próbálom eldönteni, hogy kell-e nekem az útra, amikor hirtelen lökést érzek, és valahogy túl nagy a másik fél lendülete, mert mire megállíthatnám a dolgot, már le is fejeltem a könyvespolcot. Fájdalmas nyögéssel kapok a homlokomhoz, és masszírozva azt csúszik ki a számon:
- Szent szalamandra!
Nem szoktam káromkodni, úgy ez a maximum képességem ezen a téren, de ez a kis szösszenet egyre többször bukik ki belőlem, legutóbb az önismeret vizsgán, de legalább a tanárnőt megnevetettem vele. Ez vagyok én, helló. Azt mondják lehetetlen, de léteznek még kedves Brightmore-ok is.
- De, tudok. Nem mintha én mentem volna neki másnak.
Javítom ki, mert én eddig is itt álltam, ő jött nekem. De legalább nem vérzik a homlokom, nagy pozitívum a másik fél számára, hogy egyik rokonom vagy barátom se akarja ezért megölni.
- Odafigyelhetnél egy kicsit jobban, hiszen elég szűkek itt a folyosók.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 1. 22:52 Ugrás a poszthoz

Theon


Mondanám, hogy mivel Brightmore vagyok, vannak kiváltságaim, de egy, nincsenek, kettő nem mindig érzem magam Brightmore-nak - Denis a falnak megy ettől, de szerintem én inkább vagyok Payne, vagy max keverék -, három, a bátyám nincs itt. Sem itt, sem az országban, szóval mondhatom, hogy majd én jól megmondom őt neki, de mire megyek vele? Hat hét múlva majd csúnyán néz rá? És? Ráadásul végzős vagyok, amit sem az egészségi állapotom miatt, sem a szobalét miatt nem hittem, hogy egyszer elmondhatok magamról, szóval jó lenne, ha kicsit összeszedném magam. Felnőttesebb lennék. Na meg aztán ott a másik része is a dolognak, hogy remélem Cath gyűrűje nem mutatja, hogy éppen bajban vagyok, és rohan azonnal a segítségemre, mert annyira nem érzem magam rosszul, csak maximum egy kicsit szédülök, de az a bevert fejem miatt van.
- Ennyi.
Mondom határozottan, gondolatban sűrűn veregetve a hátam, hogy milyen kis ügyes vagyok, hogy megmondtam a dolgot. Bizony kérem, csak határozottan, úgy, ahogy azt kell. Jól megmondom én neki, hogy nincs több kívánságom, mint egy igazi Brightmore. De amúgy nem, sosem tudnék olyan határozott lenni, mint Denis, vagy apa, vagy anya, ha már itt tartunk. Nincs bennem semmi Brightmore-ság, ami eléggé frusztrál, ezért nyugtatom magam azzal, hogy én inkább a Payne családból való vagyok. Lehet ez ám ilyen csere dolog, hogy Denis elvett egyet, és cserébe adnia kellett egy másikat. Gyereke nincs, így én lettem, akit Cath helyett adnia kellett. Mondjuk ez így nem lenne rossz, de túl szép indok. Mindegy, mindenki életben maradt, az a lényeg. A könyv felé fordulok inkább, aztán majdnem felsikkantok, amikor a srác az aurámban van, pedig az előbb elment, mindenféle köszönés nélkül mellesleg.
- Um, igen. Keresek valami jó könyvet. Vagyis kettőt, mert a bátyám feleségével Párizsba megyünk a szünidőben, és muglimód utazunk majd.
Azt nem teszem hozzá, hogy máshogy nem is tudnánk, mert jól belehalnék, meg amúgy is, felesleges fecsegés lenne. Szóval inkább csak maradjunk a lényegnél, hogy muglimód utazunk.
- Jó könyv?
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 4. 21:15 Ugrás a poszthoz

Rémi


Időről időre meg kell szöknöm.
Ez azt hiszem egy betegség, olyan, mint a kleptománia, csak én nem elcsenek dolgokat, hanem magamat rabolom el másoktól. Egy adott pillanatban kilépek életem addigi szakaszából, és új útra indulok. Muszáj máshol, máshogy folytatnom.
Első komolyabb távozásom tizenkét évesen volt, mikor egy rövid időre feladtam a küzdelmet, mikor nem hajtott tovább semmi, mikor visszarúgtam a pöttyös labdát. Erre vágytam, hogy legyen egy kapcsolat a testvéremmel, hogy összekössön minket valami. Egy pöttyös labda, ennyi jutott, mégis, emlékszem, boldogan haltam meg.
Tizenhat évesen újra megtettem, egy éjjel kiszöktem a házból, a védelemből, és mentem, nem kímélve magam, amíg csak rá nem leltem Denisre. Beszéltem vele, és azon az éjjelen a halál újra átlépte a küszöböt. Nem bántam meg, hogy elszöktem, nem bántam, hogy tudva, anya végigzokogja a nappalokat és az éjjeleket, míg csak halálom hírét nem tudja meg, mentem. Látnom, érintenem, hallanom kellett őt. A fiút, akiért éveket éltem még.
Tizenhét évesen, kipirult arccal másztam le az emeletről, hogy elszökjek, hogy megismerjem, milyen az, amikor valaki randevúzik. Nem gondoltam arra, hogy egy haldokló fejében lévő kívánságot teljesíti egy legilimentor, pusztán csak éreztem, hogy boldog vagyok, hogy erre vágyom.
Újra megtettem, elszöktem. Nem messze, csak ide, a csónakházhoz, ahol megannyi történetem kezdetét vette. Emlékszem mindenre, ami itt indult, és tudom, hogy a Bogolyfalva feletti csillagos ég itt a legcsodálatosabb. Egy kockás pokrócon fekszem, némán, egy másik pokrócba csavarva, alaposan felöltözve, kapucniban, mint egy óriási kupac krumpli, és hallgatom az engem körülölelő csendet. Ahogy csak két csónak ring a békés vízen, ahogy a nád lassan sustorog. Elszöktem otthonról, el a melegből, el a biztonságból ide. A csillagokért, a csendért, az elmémben keletkezett káosz rendezéséért. Sokszor nem kell beszélnünk, hogy mindent megéljünk, mindent elmondjunk.
A kedvenc versemet Keats írta, többen fordították magyarra, nekem mind Szabó Lőrinc, mind Baranyi Ferenc megközelítése tetszik. Mind a kettőben közel érzem magamhoz a sorokat. Az én versem. Melyet magam elé suttogok egyre csak a csillagokat nézve.
- Mikor elcsüggeszt, hogy meghalhatok, s nem gyűjti majd be termését agyam, s nem őrzőm meg - mint csűrök ért magot - feltornyozott könyvhalmokban magam; s mikor eszembe villan, hogy a sors varázskeze már nem soká segít lefesteni nekem a csillagos mennybolt regényes, nagy jelképeit; s mikor felrémlik, hogy többé talán nem látlak már, te illanó csoda, s bűverejét nem sugározza rám egy mondhatatlan érzés - akkor a világ partján megállok s figyelem, mint süllyed el a hírnév, szerelem.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2019. október 4. 21:18
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 10. 10:48 Ugrás a poszthoz

Laura
Este van, este van
Felöltöztem


Megvallom őszintén, nem nagyon voltam éhes ma egész nap, viszont mivel otthon nincs senki, így persze én sem lehetek otthon, mert mi van, ha beüt a krach, aztán mire visszaérnek, jól meghalok. Rendben, ez így nincs kimondva, de ez a lényeg. Mivel Will itt van fent, és ügyel, Cath gyerekfelvigyáz, Jason pedig a barátnőjével van, ja és Denis meg elvan, mint a befőtt Walesben. Szóval se "anyám", se "apám", úgyhogy maradhattam fent a kastélyban.
És éhes vagyok. A plafont nézem hosszan, figyelem, ahogy a fák árnyékot vetnek, ahogy a szél játszik velük, egyik pillanatban még csak lengedeznek, a következőben már orkán erejűvé dagad a szél, és félő, hogy kidől a fa. Ez azonban nem segít azon, hogy éhes vagyok.
Talán az lett volna a legegyszerűbb, ha a Navinén belül maradok, de nekünk Brightmore-oknak nem szokásunk az egyszerű és könnyű utat járni, mindig kell valami csavar, valami nehezítés, hogy aztán rájöjjünk, hogy mennyire jó is harcolni a kilátástalanságban. Komolyan, egyre inkább érzem Denist a testvéremnek, és egyre inkább értem meg, hogy miért csinálja, amit csinál, még akkor is, ha egy nagyon nagy hülyének gondolom emiatt.
A hatalmas kardigánba csavarva magam lépegetek a gyér fénnyel megvilágított, éjszakai folyosókon, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy takarodó után mászkálni ezeken a szakaszokon, amíg el nem érek a konyháig. Már csak néhány manó van itt, akik közül egy oda is szalad hozzám.
- Nagyon éhes vagyok.
Mondom zavartan, mire felcsillannak a szemei, és az asztalhoz terel, hogy csak üljek le, ők hoznak mindent. A várakozás közben nézelődök, és a gyomrom kordul, amint az első finom illatok megérkeznek. Mindent meg tudnék most enni. Egy hét étvágytalanság után pedig mindent is meg fogok enni.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 14. 12:31 Ugrás a poszthoz

Laura


Gondolom azok, akik általában itt vannak, értik a takarodó fogalmát. Pontosabban én is értem, csak valahogy elfelejtem. Otthon, ha éhes vagyok, kimegyek a szobámból, le a konyhába, és eszek. Itt viszont vannak szabályok, amiket esküszöm, hogy akaratomon kívül rúgok fel. Tényleg. Semmi szándékosság nincs a történetben, csak valahogy így sikerül.
Most is, mikor Laura, Thomas Laurája belép rájövök, hogy megint áthágtam egy szabályt. Tiszta rendbontó leszek itt a végén, és bár ez engem szórakoztat, tudom, hogy nem igazán helyes. Nem kellene szabályt áthágnom, és nem is szabályosan csinálom.
- Szia Laura!
Köszönök vissza mosolyogva, és azon tűnődöm, hogy talán nem kellene megemlítenem, hogy kilógtam, és amúgy meg kellene büntetnie. Lehet, hogy csak beszélgetünk egy jót, megismerjük egymást, elvégre Thomas mind a kettőnknek nagyon fontos, aztán eszek közben, ő is eszik, és elsétálunk aludni. Túl szép lenne tudom, és Jason mindig azt mondja, hogy "Csiperke, minden rosszban van valami jó." Igaza is van, mert ha most megbüntet, akkor is beszélgetünk és eszek. Végre éhes vagyok, ez a kedvenc részem.
- Igen, nagyon. Sajnos mindenki elutazott, így leadtak a kastélyba megőrzésre.
Mondjuk lehet, hogy szerencsésebb lett volna, ha Willéknél vagyok, vagy bármi, mert így most egyre inkább azt érzem, hogy lesz ennek még büntetés a végén, és eléggé azon kattog az agyam, hogy a Thomastól kapott büntit se csináltam meg, sőt, hogy nem is emlékszem arra, milyen bünti volt.
- Biztos, hogy nem vagy éhes? Egy csomó ételt hoztak nekem, szívesen adok.
Ajánlom fel, mert tényleg rengeteg, de az igazság az, hogy a rengeteg kaját én simán meg is tudom enni. Borzalmas vagyok, tudom.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 14. 17:02 Ugrás a poszthoz

Rémi


Ajkaim önkéntelen húzódnak mosolyra hangodra. Mintha már nem volnék egyedül, mintha már lenne, aki megért. Mintha léteznél...
Össze kellene rezzennem? Mindenképpen. Félnem kellene? Talán. A szívemnek gyorsabban kellene vernie? Határozottan. Mégsem történik semmi. Nem félek a hangtól, nem kezdek el forgolódni, nem kezdek el sikítva szaladni. Nem érzek még csak késztetést sem. A hang a fejemben van? Egy ideje már a társas magány minden szempontjának megfelelek, és azt hiszem a depresszióm is kezd újra kialakulni. Sokan legyintenek erre, hogy nem más, csak tinihiszti, de nem, ez nem az. A fásultság, a levertség, a szürkeség mind a depresszió kapujában veszteglő, engem régóta váró ismerősök. Hajlamos vagyok rá, alkatilag, a gyógyszereim mellékhatásaként is fel van tüntetve, és valljuk be, az sem segít sokat, hogy nincs akinek tudnék erről beszélni.
Harsány emberek között élek, akik egészséges emberként kezelnek, hogy megkíméljenek, hogy elkerüljék az esetleges összeomlásomat, lefoglalnak, amiért hálásnak kéne lennem, tudom, én azonban csak még jobban süllyedek lefelé. Senkinek sem tűnik fel, hogy kívül maradok, hogy csak ülök, hogy bár benne vagyok a beszélgetésben, mégsem mondok semmit. Olyan, mintha elmém fogja lennék, és koponyám alatt üvölteném a tényt, hogy haldoklom. Senki sem vesz engem komolyan, mert erős vagyok, láthatóan, mert túléltem, láthatóan, és mert szerintük a statisztika nem más, csak egy feltételezés. Nem mindenkire igaz, hiszen nem minden szőke buta, de vannak azért olyanok, akikre ez igaz, általános tény, hogy minden pletykának van alapja. És ha valaki, akkor én magam érzem azt, hogy milyen, amikor a világ lassan homályba borul.
Lehunyt szemmel hallgatom hangod, és esek szerelembe zengését illetően. Nem létezel, tudom, én találtalak csupán ki, elmém egy hátsó, rejtett zugából léptél ki, és váltál agyamban valóssá. Nem látlak a szememmel, nem érezlek az orrommal, nem ízlellek az ajkaimmal, nem tapintalak ujjaimmal. Bármennyire is vágyom rád, nem tudom elképzelni, hogy milyen is vagy, hogy milyennek képzellek el. Nem tudok hozzád arcot kötni, mert hangod már önmagában túl különleges nekem.
- Az első mesét hat évesen találtam ki, egy jóságos sárkányról, akit a kinézete miatt üldöznek. Félelmetesnek gondolnak, pedig csak fél. Nagyon fél a fájdalomtól. A sárkányt a királylány megvédte, amiért apja kitagadta, és ezért elmenekült, hogy a világot bejárják együtt.
Életem egy hosszú szakaszán, csak az ablakon bámultam kifelé, én voltam a sárkány, és anya a királylány. Aztán később rájöttem, hogy a betegségem a sárkány, én vagyok a királylány, és a szüleim is félnek tőlem. A világ aggódva figyelt, és várt, kitartóan, hogy hírül vihessék, a buta királylány sorsa beteljesült, felfalta őt a sárkány, de az átok miatt a megevett királylánnyal együtt a sárkány is megsemmisült, a nép pedig felszabadult. Talán a sárkány túlzottan szereti a királylányt? Nem. Ha szeretné, már magával vitte volna. Már vége lenne. Halálvágyam van? Igen.
Néhány hete megismertem egy új fogalmat, megtapasztaltam milyen irigynek lenni. Irigyelni az életet, irigyelni azt, hogy valaki bármit megtehet. Irigy vagy azokra, akiknek van élete, irigy azokra, akiknek már elmúlt. Sosem voltam irigy, most mégis, ezt érzem. Mozdulni akarok, vagy erre, vagy arra. De mivel rólam van szó, én csak egy felé mozdulhatok. El kellene engednie a világnak.
- Citera lennék, ujjaid alatt. Keserű és szerelmes, bánatos és reményteli. A hangom a lelkedbe hatol, és nem enged el. Ott vagyok álmodban, és ott az ébrenlétben.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 14. 23:10 Ugrás a poszthoz

Rémi


Néhány hete, a vizsgák előtt tesztet töltettek ki velünk Fisher tanárnő, ahol a személyiségünket vizsgálta. Sosem gondoltam volna, hogy egy százalék híján teljesen elvi beállítottságú vagyok, sem azt, hogy inkább introvertált, még ha csak pár százalékkal is. Pedig ez a nagy helyzet, és ahogy itt fekszem a földön, nézve a csillagokat, várva azt, mit eddig elkerültem, a halált, lassan elhiszem, hogy tényleg introvertált vagyok.
Lehetne vége? Nem akarom látni, ahogy a körülöttem lévő stabilitás végleg összedől, sem azt, hogy minden, mi megszokott idegenné válik. Hamarosan minden megváltozik. Már bűntudatot érzek, ha megölelem Jasont, hiszen barátnője van. Már bűntudatot érzek, amiért még mindig reménykedem, hogy Denis rájön, a házassága értékes, hiszen Cath mással van. Már bűntudatot érzek, mert nem vagyok boldog. Nem hálátlan vagyok, boldogtalan, elszeparálom lényem, és éjjelente kiszökve hallgatom a csendet. Távol vagyok a biztonságos otthontól, távol az engem segítő emberektől. Ha most valaki bemegy az üres szobámba, megijed, riadalmat okozok, pedig leírtam egy papírra, hogy csak sétálni mentem. Bűntudatom van, mert valakit megijesztek, pedig nem akarok.
Nem azért van halálvágyam, mert én ezt élvezem, hanem mert nem bírok már több szakadékból kimászni. Megfogadtam, hogy a halálomig megírok száz mesét, száz pozitív, életigenlő mesélt. Az utolsóhoz az üres lapok hetek óta az íróasztalon hevernek, lassan rakódik rá a finom porréteg. Képtelen vagyok írni, képtelen vagyok hazudni. Képtelenség depresszióban szépet alkotni. Azt mondják, a nagy költők és írók mindig depresszióban alkották a legcsodásabb írásokat, de ha alaposan megnézzük a sorokat, mindben a halál, az elmúlás, a viszonzatlanság szerepel. A legszebb irodalmi alkotások a legnagyobb negatív érzelmi halmazt képviselik. Lehunyt szemmel élvezem, hogy olyan, mintha valakivel beszélgetnék. Lehunyt szemmel még mindig próbálom elképzelni az alakot, akinek a hangja hozzám szólt. Nem félek, hiszen úgy érzem, önmagam teremtette képzeletem csupán, hiszen a hangja csábít és biztonságot nyújt. Egyedül vagyok, mint elmém kastélytornyában, ahová menekülni szoktam a világ elől. Gyerek vagyok még, és sosem leszek felnőtt, hiszen, míg a halál el nem jön értem, élvezni akarom az életet, és azt a felnőttek nem tudják, hogyan kell. Ha egy percig, egy napig, egy hónapig, egy évig kell is kitartanom, kitartok.
Egymagam csendjében, a toronyszobámban, citerát, zongorát és hegedűt hallgatva. Toronyszobámban kellemes meleg van, egyszerre van jelen a Nap és a Hold, szerelmüket világítja megannyi csillag. Szobámban, fent a magasban minden napsárga és kék, vidám kék, mint a nyári ég. Perzselő meleg járja át, mindig hideg testemet. Odafent minden olyan dolog van, amit szeretek, odafent nem nyomaszt, ha írnék, száguldó ceruzám apróra faragva, csak írok szüntelen, gyermekeknek, kedveset. Megvédem a sárkányt, megtérítem a rút banyát. Fenn, a védett világomban boldog vagyok.
Mozzan a csónak, és én riadtan felülve nézem a kezet, és mire a kézhez arc is társul, én már egy fa mögül nézem a sötét sziluettet. Pedig tudom ki ő, a Végzet. Hozzon bármit is, vele teljesedik be a történet. Ajkaim elnyílva, tüdőmbe apró dózisokban érkezik meg a jéghideg levegő. Kapucnim fejemről kicsit lecsúszva, hosszú kardigánom érzem, ahogy a bokámat súrolja. Nézem őt, a férfit, és fejemben visszhangzik Vass Albert, mint másodlagos kísértet.
~ Én úgy képzelem el, hogy a halál egy óriási nász, legszentebb, legemberibb ölelés. Nem fájdalom: fájdalom-felejtő. Nem rém: rémeket elűző. Több mint a Szépség. Több mint a Szerelem, a Jóságnál is több: Kegyelem. ~
Nem tudom, mi mozdít meg, hogy milyen erő, mi hozzá húz, a csónakban ülő révészhez, ki a folyón átvezet. Mindig így képzeltem el, hogy halálom után megannyi virág képében, csónakba fektetnek, és utolsó búcsúra egy folyóba eresztenek. A folyó sodor, hogy mikor borul fel, merre visz, ő határozza meg, sorsom végén, gyengéd ölelésbe zár, lelkem ellágyul, a magasba száll. Nincs már szabad hatalmam, nem ellenkezhetek, életem végén, szárnyalok, úgy, mint sosem lehetett.
~ Én úgy képzelem el, ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás és akkorára nő a fájdalom, hogy nem bírom tovább: hozzám lép egy fehér ismerős, szép csendesen lecsókolja a számat, lefogja ezt a vergődő szívet, és ennyit szól csak: elnémuljatok. Erre megszűnik minden indulat. Erre megszűnik minden fájdalom, csak gondfelejtő békesség marad: se könny, se vér, se akarat, nem lesz már semmi sem. ~
Kibújva a fa védelméből, mohás törzse miatt a fehér anyag is megszíneződött kissé, lépek lassan közelebb a csónakbéli alakhoz. Nem félek. Nem ellenkezem. Nem könyörgök. Csak lépek, egyik lábam a másik után téve, széles  kapucnim lopva megigazítva a fejemen. Mint egy mese szereplője, lépek elő a fényre, melyet a hold világít meg. Itt nincsenek lámpák, ezen a részen csak a nyugalom és a végtelen csillagtenger pihen. Bár arcát még mindig homály fedi, úgy vélem, Ő az. Hát itt vagyunk, eljött a pillanat.
~ Elhal a szívem dobbanása, s végtelen álmok néma lánya bűvös, tüzes csókjába zár. Szeretőm lesz egy éjszakára a széparcú Halál. ~
Lépéseim a csónaktól nem messze, a víz szélén halnak el. Nézem őt, az alakot, és mégis, furcsa gondolat férkőzik fejembe, mely szavaimban is megjelenik, magam sem értem, miért.
- Kérlek, ne félj tőlem, sosem bántanálak.
Nem ezt akartam mondani, üdvözölni akartam, köszönteni a Révészt az út előtt, ám mégsem ez jött ki torkomon, mintha csak egy őrangyal súgott volna mást az ajkaimba, én pedig csak nézem őt, és várom, hogy mondjon valamit. Akármit. Csak had halljam újra a hangját, csak had élvezzem azt a borzongást, mellyel testem reagált rá. Csak had. Még egyszer, mielőtt vége.
Kérlek, csak szólalj meg.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 16. 16:34 Ugrás a poszthoz

Rémi


Csak úgy, mintha véletlenül akadnánk össze sűrű, vad esőben körözve a körúton, mint egy hajó fedélzetén, csak úgy, mellékesen ennyit mondok: "Szeretlek." S te ennyit: "Ó, úgy, mint bárki más!" Micsoda megaláztatás!
Furcsa dolog? Várni a halált? Talán. Stagnálok, és kezdem érezni, hogy elmém egyre inkább megbomlik ebben a várakozásban. Én vagyok a halott lány. A haldokló lány. A lány, akinek nem kellene már élnie. Sosem vagyok más, csak ennyi, mert ezzel azonosítanak, miközben a folyosón haladok. Vannak pletykák, furcsa pletykák, melyek szerint egy vámpír megharapott. Ez az egyik kedvencem. Szóval megharapott egy vámpír, de nem végzett teljes munkát, ezért hideg és fehér a bőröm, ezért vagyok magántanuló, ezért vagyok néha rosszul. Egy kicsit azt hiszem túl sokszor olvasták az Alkonyatot vagy valami ahhoz hasonló dolgot azok, akik ezt pletykálják. Hogy ez honnan jutott eszembe? A csónakban ülő különös alakról asszociáltam erre, mert ő éppen úgy néz ki, mint egy vámpír. Csilogó szemeit a hold fényében is tisztán látom, ahogy vonásai egy része is kirajzolódik. Nem érzek különbséget a korábbi megállapításom, és a mostani között, ő maga a szépséges Halál.
Elgondolkoztató, hogy vajon, a vámpír volnék valóban, hogy lehetnék-e egyáltalán? Örökké élnék, nem csak újabb és újabb évet pipálnék ki. Egy csoda lennék. Ha nem megölne, hanem átváltoztatna. Át akarok vajon változni? Eddig a halált vártam, most nézzem azt, ahogy a környezetem hal? Nem hiszem, hogy bárki örömmel fogad egy ilyen tényt. Vért szívni, megannyi temetésen részt venni. Ne a holtakat szánd, hanem az élőket. A hátramaradottakat. Nem akarok halált látni, nem akarok örökké létezni. Eljött értem a halál, a csodás, én pedig kész vagyok arra, hogy csónakjába szállva, búcsút intsek. Nem fordulnék hátra, én nem az a fajta lány vagyok.
- Szeretnéd, ha félnék?
Bár zavaromtól máshogy csillan a szemem, talán úgy, mint az övé az előbb, mégis érzem, hogy nem szabad engedelmeskednem. Nem szabad azonnal a kedvére tennem. Hogy miért nem? Mert az élet és a halál semmiben sem különbözik. Mind a kettő játék, és ennek határmezsgyéjén játszani akarok. Nevetni, szaladni, boldognak lenni. Nem szándékosan vagyok boldogtalan, ez fokozatosan alakult ki, a kétségbeesést formálta bánattá az idő, a bánatból fásultság lett, a fásultság állandóvá vált, és mire észbe kaptam, itt voltam, benne a sűrűjében ennek az egésznek. Örülök. Örülök Thomas boldogságának. Örülök Jason boldogságának. Örülök, hogy Denis a szenvedélyének élhet. Örülök mindennek és mindenkinek. Mégis, mikor a tükörbe nézek, nem látok semmit. Nincsenek érzéseim. Nincsenek vágyaim. Elmúlni szép csendesen, mint a harmat, mely éjjel, némán érkezik, megpihen, s mely az első napsugarakkal felszárad, te pedig nem is tudsz létezéséről, hiszen, mire kilépsz az ajtón, már írmagja se maradt annak, hogy kertedben járt.
Nem akarok teher lenni, és mégis annak érzem magam, mindenki figyel rám, mint mikor az anyák már felnőtt gyermekeiket fogják meg a zebránál, mert bennük van az óvás mechanizmusa. A környezetem óv engem, és ha olykor jön egy-egy bátor elmozdító, ők, mint páncél állnak körém, mert az nevelődött beléjük, hogy vigyázni kell rám. Talán már rég halottnak kéne lennem, de a Halál nem talált rá lehetőséget, hiszen valaki mindig az útjában állt. Ezért jött most el hozzám személyesen, hogy magával vihessen. Milyen megtisztelő!
Minden kiejtett számnál teszek felé egy lépést, látom, hogy izgalomtól éhes tekintete, hogyan vetül rám, hogy nyála miképp hull alá, és elmosolyodom, mert ezek szerint tervez velem. Vágyik rám, hát itt vagyok, és nem félek. Léptem kettőt, és nézem őt. Szemem mélyen a szemébe nézek, mintha farkasszemet néznénk. Széles szájú béka vagyok, ahogy izgatott-szerelmesen, csillogó szemekkel nézem, és vastag ajkaim egyre szélesebbre húzódnak.
Egy. Nem félek. Szívem hevesebben kezd el dobogni. Érzem, ahogy lüktetni kezd a testem. Lüktet a mellkasom, szívem talán utolsó vad táncába fog. Lüktet a halántékom, ahogy az adrenalin ostromolja elmém, ahogy a játékra hívás bizserget. Lüktetnek ujjaim, ahogy már készülök, ahogy testem ritmusba jön. És lüktetek egy olyan helyen, ahol korábban még nem éreztem ilyen, lábaim között. Cath szerint, amíg ez a pont nem érez vágyat, a vágy nem is valódi. Azt hiszem, a vágy most először söpör végig mind a 157 és fél centimen.
Kettő. Hálát érzek, és szemeim előtt, mintha csak a csónak körül állnának, megjelennek életem fontos alakjai: Will és Norina, akik befogadtak, Cath, aki végét adta értem, Jason, aki ölelésével gyógyított, Thomas, aki sosem ítélt el, aki szeretett, akkor is, amikor senki sem értett. Denis, aki ha rövid ideig is, de jó bátyám volt, aki óvott és szeretett, a szüleink, akik pontosan olyan odaadással gondoskodtak rólam, mintha örökké élőnek születtem volna. Cole, aki minden szavával a pártomon állt, pedig nem ismert, amikor rossz számra küldött el egy üzenetet. Levi, aki őszintén válaszolt minden kérdésemre. Sorban jelenik meg mindenki, aki életem legfontosabb pillanatait formázta, én pedig hálát érzek. Aztán:
- Három.
Ha mozdul, mozdulok, és ha üldözni kezd, futok. Nincs tétje, mert ma meghalok, hát úgy haljak meg, hogy előtte éljek, igazán éljek. Ha kerget, ha valóban kerget, nevetek, és élvezek mindent. A szellőt, a hűvöset, ahogy egyik cipőmet futás közben elveszítem. Felszabadulok, egyszer, s mindenkorra.  
A nagyvilágon bárhová, csak hozzád közel lehessek, miként az ág az ághoz, hogy hozzád oly közel csevegjek mint hab a habhoz a derűs-sugáros alkonyatban, mikor röpítve szálldos velünk a szél. Csak úgy, mintegy véletlenül. Ahogy esőcsepp sincs soha egyedül.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 20. 08:09 Ugrás a poszthoz

Laura


Vannak pletykák, amik úgy terjednek, mintha muszáj volna, ilyenek a lopott csókok, az ölelések, vagy egy-egy pillanatnál tovább tartó pillantás a másik fél felé. Aztán vannak azok a pletykák, amik tévesek, mint például, hogy megharapott egy vámpír, de nem végzett alapos munkát, ezért ilyen fehér és hideg a bőröm, meg tűnök el időről-időre, mégis érzem, hogy Laura őszintén érdeklődik, és nem azért kérdez, mert izgatja ez a badarság, mert valljuk be, ez az. Ha valóban így lenne, akkor nem itt lennék, hanem egy csomó kutató között, akik nem értenék a jelenséget, aki én lettem.
- Beteg vagyok, és a gyógyszerek miatt nem mindig van étvágyam. Néha úgy kell magamba erőszakolni az ételt, máskor meg falási rohamaim vannak. Ez eléggé kellemetlen, de ilyenkor mindig inkább eszek, mert lehet, hogy reggel már megint nem kell semmi.
És ha már itt vannak az ételek is, akkor el is kezdek enni, méghozzá egy darab rántott sajtot magában. Mindig ez az első, amihez hozzányúlok, ha evésről van szó, a sajt az én nagy szenvedélyem. Komolyan, szerintem engem el lehet adni, ha sajtról van szó. A hangom bájos, csevegő, nem szeretnék aggodalmat kelteni Laurában, sem senkiben igazából, mert pontosan emlékszem arra, hogy milyen volt az, amikor Thomasnak elmondtam, és azt nem szeretném, ha más is megtapasztalná, vagy én újra. Nem akarok riadalmat kelteni, felesleges volna, de ha már megkérdezte, természetesen őszintén válaszolok, nem szeretem az olyat, amikor valaki legyint és azt mondja: "Mindegy, hagyjuk".
- Nem ittam még sárgadinnyés limonádét, szóval én is azt.
Felelem lelkesen, és eszembe se jutott, hogy nem csak enni, de inni is kellene, igazán szerencsés vagyok, hogy Laura itt van. Elmosolyodva, pillantok fel rá, és lenyelve a falatot szólalok meg újra, mert nem kell félteni, azért eszek. Legalább teli hassal kapjak büntetőmunkát.
- Nagyon örülök, hogy Thomas ilyen kedves emberrel kezdett járni, mint te.
Utoljára módosította:Lorin Annie Brightmore, 2019. október 27. 13:37
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 20. 08:31 Ugrás a poszthoz

Theon


Azt nem mondhatom egy pillanatig sem, hogy unalmas tanévem volt, de valahogy a vége az, ami ezt az egészet megkoronázza. Mert ahhoz képest, hogy az előbb vertem be a homlokomat egy könyvespolcba, és lüktet, mert lüktet, helyette teljesen természetesen beszélgetünk arról, hogy nem olvastam egy könyvet, ami a srác szerint tökéletes. Oké, engedjük el a "bocs, hogy úgy közlekedem, mint egy elefánt" problémakört, mert Denis nincs itthon, Cath vagy Jason meg szépen majd helyrerakja a szemöldököm. Sőt, Jasont kérem meg, mert ha Cath emlékei között Denis megtalálja ezt, akkor ki fogja nyírni a fehér hajú fiút. Azt meg senki sem szeretné.
- Igen, ezt kérdeztem.
Erősítem meg a visszakérdezését, és a reakciójából nem tudom megállapítani a helyes választ. Mert lássuk be, a helyes válasz bármi lehet. Az is, hogy jó könyv és imádja, meg azt is, hogy ilyen szennyet senki sem olvas, és csak a sátán ivadékai szeretik. Nos, remélem, hogy inkább az első, mert az önéletrajzom a kastélyi pletykákból és Edictum szösszenetekből már így is kimeríti a túlzás fogalmát.
- Hé!
Emelem meg ösztönösen a hangom, ahogy rázni kezd, mert egyre biztosabb vagyok benne, hogy a srácnak van egy furcsa szuicid hajlama, és éppen öngyilkosságot fontolgat, mivel nekiáll megrázni engem. Hú, ezért egészen biztos, hogy a bátyám meg fogja ölni. Durván, hosszan megkínozva. Nem is kellene megkérnem rá, csak ránézni, és ő megtenné. Mintha lenne egy saját bérgyilkosom. Ez egyrészt menő, más részt eléggé kétségbeejtő.
- Ööö... oké.
Akkor biztos jó könyv, és alkalmas arra, hogy Párizs felé elolvassam, felkészítve magam a látványra, amit a világ egyik legromantikusabb városa okoz majd. Végül aztán ez mégsem lesz elengedve, mert a következő pillanatban már egy asztalnál ülök, és azt hiszem már tudom, hogy milyen az, amikor felébresztem az alvó sárkányt. Meg kell, hogy mondjam, eléggé durva.
- Nem. Nem is hallottam róla soha. De akkor gondolom nem rossz könyv.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. október 27. 13:54 Ugrás a poszthoz

Laura

- Ez csak pár napos, egy hete nem nagyon jön a vágy az evésre.
Mivel a pajzsmirigyem szinte már nem is működik, így nem nézek ki úgy, mint azok, akik ugyanezzel a betegséggel küzdenek, és ezért nagyon hálás vagyok, mert nagyon kellemetlen lenne mindig magyarázkodni, és ha mindig úgy néznének rám, mint valakire, aki bármelyik pillanatban meghalhat. Normális emberi külsőm van, és ez az egyik olyan dolog, amiért nagyon hálás vagyok. A hideg, nyirkos végtagjaim ehhez képest már szinte semmik. Tényleg, én már teljesen hozzájuk szoktam, és imádom, amikor például Denis vagy Jason felmelegítik őket.
- A legdurvább egy hónapig tartott. Akkor már tényleg úgy erőszakolták le a kaját a torkomon, meg én is azon voltam, hogy csak egy kicsit egyek, már az is jobb, mint a semmi. Aztán jött egy éjszaka, amikor annyira éhes lettem, hogy mindent kiettem a hűtőből.
Az nagyon kellemetlen volt, emlékszem, hogy már itt történt. Norina jött ki reggel, és én ott aludtam az asztalnál, Mia feje a combomon, és közben nyalogatta le a szaftot az ujjaimról. Mindent megettem, és még csak észre se vettem. Amikor felkeltem, akkor pedig nagyon éhes voltam. Örültem, hogy véget ért.
- Elhiszem, nagyon szeretem a sárgadinnyét.
Pillantok rá lelkesen, csillogó szemekkel. Mondjuk én mindent nagyon szeretek, szóval nem hiszem, hogy ezzel olyan nagy probléma lenne. Jó, a tökfőzelék kizárva, de a rántott tök minden mennyiségben.
- Én is. Nagyon szeretem Thomas-t, olyan nagyon szép a lelke, hogy ilyennel szerintem még nem is találkoztam életemben. Reméltem, hogy egy nap lesz egy kedves barátnője.
Engem annyira nem zavar a dolog, hogy ilyenekről beszélgessek, a Payne családban is elég sok mindent meghallgattam már, szóval nem hiszem, hogy ez zavarbaejtő téma lenne, na igen, az ilyeneket meg kellene tanulnom.
- Hmmm... ez tényleg nagyon finom!
Elégedetten kortyolok még egyet, mielőtt letenném, és visszatérnék az evéshez. Mert hát ez itt rengeteg kaja.
- Nem zavar, hogy bentlakós vagy? Furcsa lehet ilyen sokáig távol lenni a családodtól.
Lorin Annie Brightmore
Bogolyfalvi lakos, Végzett Hallgató, Előkészítős tanár


Csiperke ^^ | Bánkiné <3
RPG hsz: 431
Összes hsz: 856
Írta: 2019. november 1. 09:49 Ugrás a poszthoz

Laura

Hirtelen egyetlen válasz jut eszembe erre a kérdésre, mégpedig az, hogy: "ez bonyolult", viszont nem szeretem, ha ezt mondják az emberek, én sem nagyon használom, ezért is szorítom össze picit jobban az ajkaimat, és az elsőre csak megrázom aprót a fejem, mert tényleg nem lenne egyszerű elmagyarázni azt, hogy mi minden van ezzel a dologgal.
- Születésem óta. Egy kicsit kusza a dolog, mert először nem hitték, hogy megérem a hajnalt, aztán a másnapot, aztán a hetet, hónapot, évet, és most itt vagyok, mint végzős diák. Elég nagy adag küzdőszellemet kaptam.
Könnyedén beszélek erről, hiszen ez a múlt, elmúlt, és most a jelen van. Néha vannak rossz napjaim, tudom, de amióta találkoztam vele, a gyönyörűséggel, ott a csónakháznál, azóta már a rossz napjaim is jók, mert egyszerűen tudom, hogy az út végén ő vár majd, hogy ő a végzetem, ő teljesíti be a sorsom, és megnyugodtam. Vele rendben lesz ez a dolog, azt hiszem.
Tudom, mások irtóznak a halál gondolatától, de én olyan sokszor néztem már szembe vele, hogy egyszerűen nem érzek semmit, amikor felmerül hogy akár meg is halhatok, sőt, a találkozás óta, teljes a nyugalom. Félek bevallani, de hiányzik az az érzés, amit akkor és ott átéltem. Ez persze jobb, ha titok marad, ahogy a környezetemet ismerem, ők nem értenének meg úgy, ahogy ő.
- Nekem is nagyon tetszik az íze, nem is értem, hogy miért nem kóstoltam eddig.
Az viszont biztos, hogy jövő nyáron rengeteget fogok enni, mert ez nagyon finom. Szeretem a finom ízeket, így jól bele is vésem az elmémbe, hogy majd mondanom kell az otthoniaknak, hogy sűrűbben szeretnék ilyet enni. Nagyon rendesek velem, bármit kérek, megkóstolhatom, kipróbálhatom, és már nem hiszem, hogy a betegségem miatt. Kicsit azt hiszem, átalakultak az otthoni szerepek, és olyan vagyok ott, mint egy testvér, mindenki vigyáz rám. Én pedig ezt imádom, hogy egy ilyen nagy család tagja lehetek.
- Miért kérsz bocsánatot?
Amíg mesél, addig akaratlanul is mosolyra húzódik a szám, annyira kedves, és olyan szépen beszél Thomasról, hogy nem értem, miért kér bocsánatot, hiszen látszik rajta, hogy minden szava igaz, hogy tényleg így érez, és tudom, ilyenkor mindenki azt mondja, hogy legyenek együtt sokáig vagy örökre, de ez nagyon nagy nyomás, így csak magamban kívánom. Jelenleg nem nagyon hiszem, hogy ők ketten bármin is össze tudnának veszni annyira, hogy különváljanak egymástól, szerintem ők igazán összeillenek, jobban, mint mások, bárki akiket ismerek.
- Fizetik nekem is a kollégiumot, de jobb így, mert ha rosszul vagyok, akkor van olyan ember a közelemben, aki tud segíteni. Esténként pedig el tudok menni Jasonnel kutyát sétáltatni, meg bármikor ehetek sütit a cukrászdában, és bármikor találkozhatok a testvéremmel. Ő már egyetemista, így nem jöhet be a suliba, és nem szeretnék hónapokig nélküle lenni. Mindig értem jön valaki, ha sokáig maradok, vagy mindig van valaki, akivel hazamehetek, csak ilyenkor nem, amikor nincs otthon senki.
Ez ritka, de megesik, szóval itt is biztonságban vagyok, meg ha jól tudom, most Will van a gyengélkedőn, de már nem csak magántanuló vagyok, most már bejárok iskolába, így nem kötelező a gyengélkedő hátsó ágyán aludnom.
- A faluban van pár társasház, biztos vannak kiadó szobák is. Én ott kezdeném a keresgélést, mert azok elég jók, de mégis olcsók lehetnek, és ott tuti, hogy saját szobád lenne.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lorin Annie Brightmore összes hozzászólása (160 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel