Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Örömmel!
Felelem széles mosollyal, örülök, hogy most már azt is elmondhatom magamról, hogy vannak programjaim, sőt, Cath már olyan, mintha a barátom lenne. Sosem voltak még barátaim, de azt hiszem, hogy ő úgy viselkedik, mint, ahogy a könyve meghatározzák a barát fogalmát.
- Rendben.
Már rutinosan mozgok itt, bár a bal kezem kicsit félve mozgatom. Will reggel vett tőlem vért, gondolom valami vizsgálat céljából, de nem kérdeztem, viszont utána mindig nagyon lila lesz, és olyan rossz érzés ránézni, ezért kímélem, amennyire csak tudom.
- Szeretnél gyereket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Örülök.
Nekem valahogy úgy tűnt, hogy ők egy párt alkotnak Denisszel, és erre szeretnék is rákérdezni, azonban Cath megelőz és felteszi nekem azt a kérdést, ami azt hiszem váratlanul ér, de nem azért, mert nem számítottam rá, hogy felteszi, hanem azért, mert azt hittem, hogy ő már tudja.
- Lorin.
Felelem neki csendesen, mert ez az L. rosszabb, mint a Lorin. Akkor már tudja, Nem szeretem, de ha már rájött, hogy mi a többi részem, akkor igen. Denis látta a vezetéknevem, a naplóm ott maradt a padon, amiben benne volt a monogramom, és mivel jóban vannak, elmondhatta neki.
- Hivatalosan én meg sem születtem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az orvosok azt hitték, hogy nem fogom túlélni az első hetet sem, így anyuék azt mondták Denisnek, hogy nem születtem meg. Óvni akarták őt, amit meg is értek, csak én még mindig itt vagyok, egy teher nekik, és most otthon gondolom azon rettegnek, nehogy elmondjam Denisnek, hogy ki vagyok.
Mivel ismeri a betegségemet, tekintve, hogy Will ebbe a részbe beavatta, így nem kell elmagyaráznom, hogy miért gondolták azt, amit.
- De nem szeretném elmondani neki, csak megismerni őt, de azt hiszem nagyon elszúrtam a múltkor, mert meglátta a nevem és nagyon mérges lett. Kérlek Cath, ne mondd el neki, hogy ismersz, vagy, hogy tudod ki vagyok, mert akkor nagyon szomorú lenne, és én azt nem szeretném.
Még az ujjaimat is összekulcsolom, úgy kérem őt, hogy tartsa meg a titkomat. Örülök, hogy előtte nem kell titkolóznom, és sejtem, hogy ezzel nagyon sokat kérek tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Ó, váó, gondolom, eléggé kiborultak akkor rád. De a tiltott erdő, az nem tiltott?
Gondolom legalábbis, hogy nem csak úgy viccből aggatták rá azt a jelzőt, hanem mert mondjuk veszélyes. Olvastam egy csomó mindent az iskoláról, mert Willnek van egy könyve az iskoláról, és abban le van írva, hogy kentaurok is laknak ott, akik nem a kedvességükről híresek.
- Szerintem benned is, ha ki mertél oda menni egy teszt miatt, én biztos, hogy nem tenném meg.
Biztos, hogy nem? Hiszen én is az életemet kockáztatom azzal, hogy itt vagyok. Mondjuk én már beletörődtem abba, hogy el fogok menni, hamarosan, de akkor is, ez más szerintem. Biztos, hogy nem abba a házba kerülnék, amelyikbe ő van, ha iskolás lennék.
- Te is abba a házba jársz, amelyikbe Catherine Payne.
Kérdezni akartam, de inkább kijelentem, mert biztos vagyok benne, hogy Cath is oda tertozik, ahova Edina. Mind a ketten egy kicsit őrültek, a szó jó értelmében, és mind a ketten merészek, és elmennek a végletekig. Innentől biztos vagyok benne, hogy ők egy helyre lettek beosztva.
- Elvágnád magad a mugli világtól?
Kérdezem, mert nekem eléggé logikus lépésnek tűnik. Nem érzi ott jól magát, nem szereti titkolózni. Az a leglogikusabb, ha az ember búcsút mond annak, amit nem élvez. Én is léptem egy nagyot, és nem bánom, egy kicsit sem. Abba az egybe nem szeretek belegondolni, hogy a szüleim mekkora árulónak gondolhatnak, amiért az elmúlt évek áldozatát semmibe véve elszöktem, de megérthetnék, hogy miután az orvos azt mondta nekik, rosszabbodott az állapotom, nekem csak az volt a célom, hogy megismerjem Denist.
- Miért mondtad azt, hogy megvetnek?
Ismerem a szót, tudom a jelentését, de olyan merésznek hangzik az, hogy valakit csak úgy megvetnek. Ahhoz szerintem nagyon nagy bűnt kell elkövetni, például megölni egy embert, vagy ilyesmit. Ő pedig nem néz ki olyannak, mint aki kismacskákat vagy kisgyerekeket kínoz szabadidejében.
- Ezt szerintem később meglátjuk. Nem akarom Denist zavarni, amikor iskolában van. De a tanulás nem hangzik rosszul.
Nem tudom, hogy ő hol tart, vagy, hogy hányadikos, és azt sem, hogy azt, amit nekem anya tanított, mikor veszik az iskolában. Kicsit merész igent mondani, mert félek attól, hogy igazából egészen már tudással rendelkezem, mint, amivel rendelkeznem kellene ennyi idősen.
- Ez a hely csodálatos lehet!
Felelem őszinte csodálattal, hiszen máris fel tudnék sorolni vagy húsz könyvet, aminek egy-egy szereplőjének képzeltem magam, miközben olvastam.
- Az enyémen? Semmi izgalmas nincs.
Élni. Leginkább élni.
- Talán, hogy valami nyomot hagyjak a világban. Mondjuk kiadni egy jó könyvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Nem megterhelő bejárni, Thomas? Úgy tudom, hogy az iskola bentlakásos. Kimaradsz a legjobb bulikból, nem?
Valahogy úgy tudom elképzelni ezeket az iskolai alkalmakat, hogy a tanórák után mindenki átöltözik a hétköznapi ruhájába, az egyenruhát van, aki csak ledobja az ágyára, más precízen összehajtogatja, aztán a délután hátralevő részét, egészen a vacsoráig közös tanulással vagy éppen a társalgóban játékkal, beszélgetéssel töltik, vacsora után pedig már csak a klubhelyiségükben tartózkodva, beszélgetnek és mondjuk társasoznak. Ilyenkor megbeszélik, hogy ki kivel csókolózott, vagy kinek ki tetszik, esetleg azt, hogy mit csináljanak a hétvégén.
- Nem, én, magántanuló vagyok.
Be vagyok íratva, ez szinte biztos, hiszen diákigazolványom is van, de például nem tudom, hogy melyik házba járok. Sosem kellett bejönnöm vizsgázni, és csak annyit tanultam, amennyit anya tanított. A mágiahasználatom korlátozott, mivel nagyon hamar kimerülök tőle.
- Most vagyok itt először, véletlenül találtam rá a helyre, miközben sétáltunk. Rokonokhoz jöttem.
~ Vagyis csak egyhez, de ő ezt még nem tudja.~
- Szívesen kipróbálnám én is nyáron, hogy milyen.
~ Nem hiszem, hogy akkor még itt leszek. ~
- Csak nem tudom, hogy a szüleim megengedik-e, hogy nyáron is eljöjjek.
~ A szüleim, akiktől elszöktem, és akikkel soha többet nem akarok találkozni, mert félek a szemükbe nézni. ~
- De ha igen, akkor mindenképpen kipróbálnám.
Zárom végül a dolgot egy halvány mosollyal. Nem hazudtam, legalábbis nem akkorát. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire nagyon nehéz lesz majd ez a része. Mindig elmondani, hogy nem idevalósi és nem bagolyköves vagyok, és csak rokonokhoz jöttem, és nem tudom, meddig maradok, eléggé fárasztó. Talán tényleg egyszerűbb lenne az igazság: Szia, Annie vagyok, haldoklom, a bátyám, Denis Brightmore, aki nem is tudja, hogy élek, mert a szüleink azt mondták neki, meghaltam magzatként, így megszöktem otthonról, ahol együtt laktunk, de sosem találkozott velem, hogy megismerjem. Igen... nos, nem ok nélkül színesítem ki a történetet.
- Nagyon sok szép hely van a faluban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Köszönöm.
Mondom ezt a levesnek címezve, de annak is, hogy nem mondja el Denisnek. Valahogy mindig ilyen helyzetbe keveredek, miattam nem mondanak igazat Denisnek. A szüleim is hazudtak neki, és most Cathet is arra kényszerítem, hogy a bátyám boldogsága érdekében ne beszéljen róla, hogy mennyit tud. A kérdésére és a tippjére, hogy unokatestvérek vagyunk-e, elmosolyodom.
- Testvérek.
A szó kimondásakor Cath szemébe nézek, mert meg akarom mutatni neki, hogy nem hazudok, hogy Denis tényleg a testvérem. Azt hiszem, ez a titok okozta eddig az étvágytalanságomat, mert most már a harmadik répát teszem a tányéromra, és egy nagyobb adag főtt húst is mellékanalazok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kérdésére, hogy édes testvérek vagyunk-e, bólintok, majd lenyelve a répát teszem le a kanalamat, hogy válaszoljak neki.
- Ott, ahol ő, csak a másik felén a háznak. Az ablakomat megbűvölték, hogy kívülre láthassak, de engem ne lássanak. Így ülhettem az ablakban, amennyit csak szeretnék, és nézhettem Denist.
Amit mond, azon teljesen megakadok, nem azért, mert bánt, mert nem bánt. Ha valaki, én tökéletesen ismerem az esélyeimet az életre, de az, hogy ennyire indulatos legyen egyetlen információtól megrémít. Denis is ideges lett ennyire, pedig ő csak a vezetéknevemet látta meg.
- Azt hiszem, Cath, ezzel már elkéstünk. De nagyon szeretnék vele megint találkozni, csak szerintem nem akarna a közelembe jönni. Hiába lett rövid a hajam, megismerne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem nézne furcsán a bátyád, ha ilyet kérdeznénk tőle?
Engem az sem érdekelne, ha nem reagál jól, csak legyen esélyem Denisnél. Annyira bánt, hogy meglátta azt az ostoba betegkártyát, bár ne ott tartottam volna, bár ne vette volna észre. Bárcsak visszamehetnék az időben.
- Kellene egy időnyerő. Visszamehetnék a múltba, elmondhatnám anyának, hogy megérem a tizenhatodik születésnapomat, és hogy szükségem van a bátyámra, ő pedig visszarepítene, és akkor ott lehetnék vele mindig.
Sima ügy, az egyetlen baj, hogy nem tudok olyan időnyerőről, ami ilyen sokat tudna visszamenni az időbe.
- Biztos, nagyon mérges volt rám, amikor meglátta a vezetéknevemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez jogos.
Felelem csendesen, mert minden, amit Cath mond, igaz. Ezért is nem akartam tönkretenni az életét azzal, hogy elmondom, ki vagyok. És ez nagyon sokáig jól is ment, hiszen mosolygott, és kedves volt velem, aztán minden darabjaira hullott.
- Köszönöm.
Fogalmam sincs, hányszor fogom még megköszönni, de már az, hogy egyáltalán megpróbálja is nagyon sokat jelent nekem. Csak legyen elég időm, csak legyen lehetőségem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Cath kérdezte, hogy nem-e gondoltam meg magam, de nemet feleltem neki. Meg akarom tenni, lesz, ami lesz. Viszont nem akarok üres kézzel menni, és azt hiszem, a szüleim is örülnének, ha jelentkeznék. Még mindig nem akarok találkozni velük, de legalább azt szeretném, ha lenne bármijük, amiről emlékeznek rám. Úgy képzeltem el, hogy a vége után majd kialakítanak egy télikertet a szobámból, hogy eltűnik majd minden, ami rám utalt egykor. Viszont, talán egy apróság segítene a köztudatban maradnom. Egy kicsit még. Két hógömböt tartok a kezemben, az egyik a falu főterét ábrázolja, a másikban kicsinyítetten van az iskola és a falu. Mind a kettőben szépen hullik a hó. Nem tudok dönteni.
- Szia, ne haragudj, ha választhatnál, te melyiket vennéd meg?
Kérdezek meg egy lányt magam mellett, remélve, hogy nem zavarom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Köszönöm!
Kiáltok utána, mert nem nagyon akar maradni. Viszont ő is nézett egy gömböt, de végül nem vette meg, gyorsan hát azt is hozzáteszem a vásárolt dolgokhoz, majd fizetés után elindulok utána, és remélem, hogy nagyobb erőfeszítés nélkül be tudom érni.
- Bocsi, ezt ott felejtetted.
Nyújtom felé a gömböt, remélve, hogy nem vagyok nagyon illetlen, és örülni fog neki, hogy nem kell visszamennie érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Óóó, azt hittem, csak elfelejtetted megvenni, mert olyan hirtelen szólítottalak meg.
Azt hiszem, ezt még gyakorolnom kell, hogy ne tegyek meg mindent. Most viszont akkor van egy plusz gömböm, de nem bánom, valaki biztosan örülni fog neki. A lány elindul, majd visszafordul hozzám, miközben próbálom a táskámba tenni a zsákmányaimat.
- Nem szereted az iskolát?
Nem akartam feltenni a kérdést hangosan, de nagyon meglepett. Eddig bárkivel beszéltem - főleg persze eridonosokkal -, ők azt mondták, nagyon jó dolog az iskolába járni.
- Miért?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- I..ii...igen.
Annyira meglepődök azon, amit mond, hogy hirtelen nem is tudok mit mondani, csak nézni őt. Sajnálom, mert olyan sok az utálat benne, és ez nem fair. Annyi idős lehet, mint én, mégis, borzalmasan szomorú. Azt hiszem, ha írnék róla, ő lenne a lány, akit bántottak, és aki így védekezik, agresszíven.
- Miért jöttél akkor?
Talán jobb lenne nem firtatni, de nem tudom nem megkérdezni, egy időben azzal, ahogy a kesztyű lehullik a földre. Gyorsan guggolok utána, és maradok is ebben a pózban. A mellkasom hirtelen szúr egyet, már vagy egy hete nem történt meg, várható volt, hogy lassan megelégeli az ugrálást. Próbálom nem mutatni, hogy rosszul vagyok, felnyújtom a kesztyűt neki.
- Tessék, nem lett nagyobb baja.
Én meg jól elvagyok itt lent, csak egy kicsit, mindjárt elmúlik. Nyilván, tök természetes ez a felállás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Erre szokták azt mondani, hogy minden összejött.
Kuncogok egy kicsit, de azért őszinte csodálattal rápillantok a velem szembe ülőre.
- Szerintem nagyon bátor vagy, hogy ezt megtetted. Én biztos, hogy nem mertem volna megcsinálni, hogy bemegyek egy veszélyes erdőbe.
Nem, én annyira nem vagyok bátor. Bár azt hiszem, miután megszöktem otthonról, sőt, pénzt loptam a szüleimtől, hogy ide jöhessek, ez már egy másik történet. Az is bátorság, csak sajnos nem jellemépítő. Én egy olyan lépést tettem meg, amivel szétzúzhatok egy családot, és amikor megtehettem volna, amikor kimondhattam volna a bűvös mondatot, akkor meghátráltam, és nem tettem meg. Akkor csak álltam bambán, és visszakoztam. Nem mondhattam meg Denisnek az igazságot, hiszen én tovább megyek, de ő itt marad, és a szüleink szintén. Csak azért ne beszéljünk egymással, mert én önző módon meg akartam mondani, hogy ki vagyok. Amúgy is, mit érek el vele? Vagy tönkreteszem a családom, azt a családot, aminek én csak szellemként voltam része, vagy nem hisz nekem, és ez a tény, valahogy jobban fájt. De nem akarom feladni, nem akarom, hogy csak ennyi legyen. Egyetlen sikertelen találkozó. Én többet akarok belőle. Csak még arra nem jöttem rá, hogyan.
- Végzős, azt mondta, hogy most lesz majd a varázslatos alapvizsgája.
Nem egészen jegyeztem meg, mi a neve, de azt tudom, hogy eléggé aggódik miatta, bár nem kell oda, ahol tanulni szeretne a későbbiekben. Sokat beszélgettünk, ő is kérdezte, hogy nem érdekel-e az iskola, de sajnos neki is nemleges választ kellett adnom. Érdekel, csak nekem nem lehet.
- Ezt megértem. Én sem szeretem a titkokat. Ha egyszer az ember elkezdni, sosem lesz vége, és nagyon belebonyolódik egy idő után.
Amióta itt vagyok, én is ezt tapasztalom. Nem szeretnék hazudni arról, hogy ki vagyok, de az igazságot meg nem mondhatom el. Ördögi kör ez, mert akaratlanul is elkezdek mást mondani, mint ami a valóság, és tudom, hogy a végén minden nagyon bonyolult lesz.
- A testvéreid örülnek, hogy itt lehetnek?
Ha már felhozta őket, remélem, nem bánja, hogy rákérdeztem, mit szólnak hozzá. Jó dolog, ha az embernek van testvére, ezt én is tudom, csak egy kicsit bonyolult a helyzetünk. Nálunk csak én tudom, hogy ilyen közeli rokonok vagyunk, Denis csak annyit, hogy egyezik a vezetéknevünk.
- Biztos, hogy jó a pálcád? Olvastam már olyanról, hogy a pálcaválasztás csak másodszorra sikerült, mert az első körben hamis kapcsolat alakult ki a pálca és a birtokos között.
Nem tudom, hogy ennek mennyi értelme van, de tényleg ezt olvastam. Voltak beszámolók is, amik azt mondták, hogy minél később jön rá az ember, hogy nem a megfelelő eszköz van a kezei között, annál nehezebb átszokni, és jól csinálni a bűbájokat.
- Nagyon szép lehet onnan a kilátás.
Állapítom meg, mivel annak idején engem is ez tartott életben. A táj, a folyton változó látvány, ami elém tárult, és a remény, hogy Denis hazatér, és nézhetem őt.
- Tényleg? Pedig jó dolog olvasni. Elképzelni a szereplőket, a mozdulatokat.
Nekem mindig a könyvek segítettek. Az, hogy kiszakadhattam a négy fal közül, hogy élhettem. Élni akartam, úgy, hogy nem a saját bőrömben vagyok. Mindig fontosnak tartom, hogy legyen nálam egy könyv, amivel átszellemülhetek kissé.
- Magántanuló vagyok, ezért nem járok iskolába. Nincs házam, és vizsgázni is mindig otthon vizsgáztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Csak kell egy pár pillanat.
Mondom neki csendesen, de remélem, eléggé hallhatóan. Magamban fohászkodom, hogy ne kelljen Willt hívnom, nem akarok hazamenni, nem akarok kellemetlenséget okozni. Csak múljon el, csak legyen vége.
- Túl gyorsan mozdultam.
Csak ennyi, ennyi is elég neki, hogy ne akarjon partner lenni az életben. Utálom ezt. Néha semmi, aztán egy kis mozdulattól minden. Pedig eddig olyan szépen alakult minden. Érzem, ahogy lassan kezd rendeződni, lassan felállok. Csak egy kis pihenés kellett neki.
- Ne haragudj, remélem, nem hoztalak kellemetlen helyzetbe.
Szólnom kell róla, ha visszaértem, tudom, de most még igyekszem tartani magam. Csak túlzásba estem egy kicsit.
- Nekem is volt, ami nem tetszett, én megszöktem.
Próbálok valami tématerelést mondani, de azt hiszem, egy kicsit túl drámaira sikeredett ez most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Cole
Először találkozunk
Ez a mostani kinézetem

Azt hiszem, egy kicsit merész a fehér kabát, de Cath stílusa, nos eléggé egyedi. Hozott nekem jó pár ruhát, amiket persze kicsit át kellett alakítani, hogy jók legyenek rám, mert különben mindegyik oversize lett volna, ahogy ő fogalmazott. Ez a kabát viszont annyira gyönyörű, hogy nem tudom nem viselni. Kint eléggé hideg van, az éjjel friss hó is esett, így egy nagy, fekete sálat magam köré csavarva indultam el, esti sétámra. Ez ma egy különleges séta, itt tartózkodásom óta harmadszor vagyok itt. Azt hiszem, ha Cole ezt tudná, eléggé furcsán reagálna.
Cole, a fiú, akivel több, mint egy éve gyakran beszélgetek az, akinek köszönhetem, hogy ma itt vagyok. Az ő szavai és az ő bátorítása adott elég erőt ahhoz, hogy megtegyem az első lépéseket. Kitörtem a ketrecemből. Elmosolyodom, ahogy felvillan előttem az, hogy miatta készítettem magamról egy olyan képet, amit el is küldtem valakinek. Miatta vártam azt, hogy ne csak azért pittyegjen a telefonom, hogy jelezze, lemerült. Most is, mikor rá gondolok, hallom, hogy valaki keres. Most már több valaki is lehet, de megérzem, ha ő az.
"Mit csinálsz?" jelenik meg a lila alapú üzenet, én pedig kicsit megigazítva a szatyrot a bal kezemben gyorsan válaszolok neki. "Eljöttem a temetőbe." Még nem meséltem neki erről, így valószínűleg megdöbbenti majd a válasz. Viszont hűvös van, így határozottabb léptekkel indulok meg a korábban is meglátogatott sírok felé. Vannak olyanok, akik itt vannak eltemetve, de rokonaik vagy nincsenek már, vagy messze élnek, a sírokat az önkormányzat igazgatja, de személytelen az egész. Utánuk olvastam, a három gazdátlan sírban fekvő hét embernek, így most már kötődöm hozzájuk. Amikor kijövök ide, mindig hozok friss virágot a sírjukra, és beszélgetek is velük kicsit, elmesélem nekik, milyen szép dolgokat tapasztaltam a héten. Különösen Eugénia nénit kedvelem, aki gyermektelenül halt meg, de az egyik falualapító leszármazottja volt. A feljegyzések szerint nagyon sokat tett ő is a faluért, így biztos érdekli, milyen változások vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Ó, valóban, ez így könnyebb.
Mosolyodok el biztatóan. Végül is, ha valaki ezt bírja, akkor könnyű. Én mugli módszerekkel jutottam el ide, az első varázslatos pont a Nyugati pályaudvar fala volt, mely felfedte előttem a mágikus peront. Will szerint helyesen cselekedtem, mert bár hosszabban jöttem, nagyon kifárasztottam magam, mégsem ártottam magamnak annyit, mintha a mágiát hívtam volna segítségül. Mindent meg akarok tenni annak érdekében, hogy még egy kicsit életben maradjak, hiszen csak akkor van esélyem Denis mellett lenni. Tudom, ő ezt most nem akarja. De remélem, egy nap ez megváltozik majd.
- Prefektus?
Kérdezek vissza, mert ezt a szót még nem hallottam. Valószínűleg tudnom kellene, hogy mit jelent, de elég sok mindent tanultam az elmúlt időszakban. Mondjuk úgy, hogy amióta Cole-t megismertem egy félreírt üzenetnek köszönhetően, kitárult előttem a világ. Addig nem voltam más, mint egy álomvilágban élő gyermek, aki egy üvegen át nézte a világot. De akkor, valami megváltozott. Annak a valaminek köszönhetően vagyok most itt. Annak a valaminek köszönhetően tudom azt mondani, hogy élek. És ez, nem csak fizikai értelemben véve fontos.
- Azt hiszem, az a legjobb, ha egy hely megragad, őszintén. Ha van egy kis szelete, amit máshol nem tudsz felfedezni. Ez a hely mesés, a tó, az erdő, a természet, ami körülöleli, olyan, mint egy csoda, mintha egy hógömbbe zárva élnénk itt.
Én még ugyan új lakó vagyok ebben a "gömbben", de attól még nagyon élvezem az itteni létezést. Sajnálom, hogy csak most kezdtem el, mert mindent akarok egyszerre, és emiatt is nagyon leterhelem magam. Sokszor vagyok beteg, főleg mivel a szervezetem nem szokott hozzá a külső világ által gerjesztett interakciókhoz, így nem is képes védekezni ellenük. Ha pedig beteg vagyok, felélénkülnek a betegségeim is. Mérlegelnem kellene, hogy mit is akarok igazán, de félek, ha Denisszel nem jön össze, minden mástól is megfosztom magam, és akkor a végén, nem lesz meg az a bizonyos film, csak úgy véget ér.
- Ezt? Ó! Willtől kaptam egy önkészítő termoszt.
Felemelve a türkizkék csodát felé nyújtom, egy kedves mosoly kíséretében.
- A kupakjából tudsz inni, én nem ittam még belőle, mert ez a bögre hőtartós, így mindig magammal cipelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A mai alkalom igen különleges, hiszen Will magával hozott a munkába. Norina és Cody elutaztak Norina szüleihez, Cath és Chris órán voltak, így nem tudott kire hagyni, és nem akarta, hogy egyedül legyek, nehogy valami baj legyen, amit meg tudok érteni, hiszen eddig egész jól életben tartott, majd pont most. A múltkor elmesélte, hogy azért nem keresnek a szüleim, mert pontosan tudják, hogy hol vagyok, hogy rendszeresen beszélnek vele, vagy levélben, vagy személyesen. Hogy tudják, hogy Denis nem tudja, hogy ki vagyok, és hogy már ők sem tudják, hogy mi lenne a jobb, ha kiderülne, vagy ha nem. Gyakorlatilag átengedték nekem a választás jogát, ami furcsa lenne tizenhat év után. Elbizonytalanítottak.
Kellemes apátiával nézem, ahogy a vérem finom folyama a kémcsövekbe vándorol. Csak egy átlagos vérvétel. Az előző helye éppen, hogy csak begyógyult, máris itt a következő. Nem is értem, honnan van ennyi vöröslő csoda a szervezetemben. Két hete nem éreztem fájdalmat, a legutóbbi vizsgálatok eredményeinél pedig Will arcán láttam, hogy örül. Most, hogy itt voltam fent, megvizsgált, a vérvétel után kicsit pihentetett, aztán becsöngettek, én pedig kérdőn néztem rá. Emlékeztem rá, hogy azt mondta, talán, ha nem zavarok senkit, és ha nincs meg az esélye, hogy felborítanak, vagy lelöknek a lépcsőn, akkor kimehetek. Mint egy kiskutya, aki csak az udvarra szeretne kiszökni, így jutottam ki én is, azt mondta, a környéken sétálhatok, de ne menjek messzire. Így csak a gyengélkedő folyosóján osontam csendesen, nézve a képeket, és a hatalmas teret. Sosem jártam még ekkora épületben. Ajkaim folyamatosan elnyílva vannak, ahogy figyelem az új, idegen környezetet.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Szia!
Először frászt akarok kapni, kétszer, mert abba eddig bele se gondoltam, hogy Denis diák, és ha Denis diák akkor itt lehet ezeken a folyosókon, akkor, amikor én is, és neki több joga is van itt lenni. Viszont nem ő az, hanem Thomas. A csónakházas, teás Thomas. A mosolyom olyan szélessé válik, mintha legalábbis a lottó főnyereményt nyertem volna meg.
- Fogságban vagyok.
Felelem még mindig mosolyogva, közel lépve hozzá mutatom meg a kártyámat, amin ott a nevem, mármint a teljes nevem, mert olyan ostoba vagyok az örömtől, hogy erre nem is figyelek oda, és az, hogy William Eric Payne felügyelete alatt jöttem be az iskolába. Komolyan olyan az egész, mintha rab lennék. Még fénykép is került erre a kártyára. Szerencse, hogy most, mert egészen jó formában vagyok ma, aminek a legnagyobb oka az, hogy egy újabb helyet ismerhetek meg, ráadásul egy nagyon különleges helyet.
- Will azt mondta, a gondnokkal vigyáznom kell, mert megkerget, ha tanórák alatt meglát a folyosón.
A végén már nem tudom hova húzni a mosolyom, a kártyámat gyorsan elrejtem, mert azért eljut a tudatomig, hogy "Annie" nem lehet simán csak "Annie", ha mindenkinek azt mutogatja, hogy ő "Lorin Annie Brightmore". Buta lépés, gyorsan végignézek rajta inkább.
- Nagyon jól áll a sárga! A házad színe?
Csak tippelem, de úgy gondolom, hogy nem olyan rossz ez a tipp, bár nem sokat tudok a házakról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Navine.
Ismétlem meg. Tényleg nem nagyon tudok a házakról sokat. Ismerem az Eridont, mert Cath eridonos, és azt mondta, hogy ők hangosak, harsányak és hullámzik a lelki állapotuk. Biztos, hogy nem lennék eridonos. Aztán ismerem még a Rellont, mert Denis rellonos. Arra pedig azt mondta Cath, hogy összetartóak, ravaszak, és szerinte ott vannak a legszebb fiúk. Ezt nem nagyon tudom megítélni, mármint a férfi szépséget, mert nekem egyelőre minden fiú szép és különleges, akivel beszélek, mert mielőtt idejöttem, csak az orvosaimmal beszéltem, de ők már inkább bácsik. Az emberek szépek és kész.
- A fogság? Semmi komoly.
Felhúzom a karomon a felsőm ujját, felfedve ezzel a leragasztott könyökhajlatomat, ahol nemrég megcsapoltak.
- Nemrég picit lebetegedtem, és most csak minimális távolságra mehetek el a felnőtt felügyeletemtől. De nyugi, nem fertőző.
Bonyolult. Mondanám, de ezt a szót nem mondom ki soha, mert utálom. Olyan rossz magyarázkodni, és olyan rossz csak úgy legyinteni rá. Mennyivel egyszerűbb lenne simán csak azt mondani, hogy:"haldoklom, de lábon kihordom, és neked mi a szuper képességed?" De nem szabad ilyet mondani. Amíg én egész életemben tudtam, hogy meg fogok halni, addig az emberek ettől a természetesen bekövetkező dologtól mindig annyira megijednek.
- Imádom az unikornisokat. Azt hiszem, ha ide járnék, szeretném az órákat, amikor róluk tanulunk. Te is hazautazol a szünetre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elnevetem magam arra, amit mond. Őszintén kacagok, és nagyon jól esik. Nem hittem volna, hogy éppen ezt a választ kapom tőle. Vért vettek, beteg voltam, de nem fertőzök, oké, akkor csókolózzunk. Azt hiszem, ez a valaha hallott legédesebb dolog. Kár, hogy sosem csókolóztam még, mer akkor most nem vágynék rá kétszer olyan nagyon, hogy megtudjam, milyen is. Azt már láttam, hogy a bátyám csókolózik, csak egy, nem tudta, hogy látom, kettő, nem tudja, hogy a bátyám. Mások azt hiszem, azt mondanák rám, hogy problémás vagyok. Igazuk van. Bár nem tudom, hogy mennyire jó dolog az, ha az ember csókolózik, a múltkor Will nagyon hangosan és ijesztően kiabált Cath-tel, aki sírt. Nem mertem kijönni a szobámból, csak később tudtam meg, hogy Denis miatt kiabált vele. Viszont egyszer jó lenne megtapasztalni, miért is olyan különleges dolog ez a csókolózás.
- Sajnálom, ha ezt a feltételt tudom, akkor mindenképpen hoztam volna magammal egyet.
Még egy kicsit a szám is legörbül, de aztán hamar újra mosolygok. Azt hiszem, ha most néz rám valaki, tényleg nem néz se erdei tündérnek, sem olyannak, akit már csak egy ásó választ el attól, hogy a föld alá kerüljön. A hely, az iskola annyira csodálatos. Az illatok, a fények, a festmények, a zsibongás. Minden. Annyira lelkes vagyok, és annyira bennem van az egész hely lüktetése, mintha egy második szívet is növesztettem volna. Nem lenne rossz, ha ennyin múlna, akkor talán ez a második nem akarná megszámlálni a napjaimat, és tovább élhetnék, sőt, továbbmegyek, átélhetek mindent, amit itt a diákok átélnek. Szívesen tanulnék, az se zavarna, ha mondjuk trollt kapok a vizsgámra, vagy azt ha olyan tanáraim lennének, akik nem kedvelek. Na jó, az egy kicsit azért zavarna. De szívesen lennék szerelmes, és ülnék a barátaimmal meleg napokon a rét fáinak árnyékában. Olyan dolgokra vágyok, ami itt mindenkinek természetes.
- Csodálatos Karácsonyod lesz.
Mondom határozottan, melegséggel, és őszinte reménnyel a szívemben. Remélem tényleg olyan csodát tapasztal ebben az időszakban, amit korábban még nem, mert ettől lesz különösen szép ez az egész. Én a fényeket imádom. A falu fényeit néha csak nézem az ablakból, néha az egész forgatagot végigjárom kétszer. A múltkor ettem kürtöskalácsot is, kókuszosat. A kérdésére ösztönösen megrándul az arcom, a szememben akaratlanul is szomorúság jelenik meg, amit igyekszek leplezni kicsit. Hosszan kifújom a levegőt, és a zöldjeim előtt pillogok picit.
- Azt hiszem, nem. Inkább kihasználom, hogy majdnem üres a kastély, és minden termet végigjárok.
Furcsa, ez lesz az első karácsony, amit nem otthon töltök, hanem itt. Kérdeztem Willéket, hogy mi legyen, de biztosított róla, hogy nem kell aggódnom. Azért egy picit mégiscsak aggódok, mert idegen vagyok egy családi eseményen.
- Talán hagyok egy fagyöngyöt az ágyadon.
Kacsintok rá merészen és megint kuncogni kezdek. Thomas nem rellonos, de szerintem eléggé aranyos fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Tényleg mondtad is.
Ajkaimmal szomorkásan, elgondolkozón csücsörítek. Hát ez égő. Életemben először próbálom meg fiúzni, vagy legalábbis ahhoz nagyon hasonló tevékenységet folytatni, és az már csak mellékes, hogy kiütközik, mennyire nem vagyok nagy csábító, de hogy még olyanba is futok bele, amit pedig tudok. Na ez az igazán kellemetlen. Ennyit arról, hogy ha Cath kinőtt ruháit viselem, akkor majd olyan jó leszek ebben, mint ő. Mondjuk, a tizennégy éves Cath lehet, hogy csak annyira volt jó, mint most én. Ezek ugyanis akkori ruhái, állítása szerint soha többet nem fog ebbe a méretbe beleférni.
- Nem, akkor egy nagyon különleges vacsorára fogok elmenni. Eléggé félek is tőle, mert Willék összes testvére ott lesz, és ők valami tizenöten vagy hányan testvérek, és abból már négyen házasok is, és van akinek van vőlegénye meg menyasszonya és gyerekeik, és ott van mindegyikük anyukája, meg az apukájuk. Nem is tudom, hogyan kell egy ilyen eseményre menni, sosem voltam még aranyvérű vacsorán.
Sőt, nagyon semmilyenen sem, de amikor mesélték, hogy van Trevor vagy kis, meg Jeannie, aki gonoszkodós, meg Milan és Edith, akiknek az anyukája egy néger jósvarázsló vagy micsoda leszármazottja, hát eléggé bonyolult.
Azt se tudom, hogy milyen ruhába menjek, és hogy kell-e ajándékot vinni, és ha igen, akkor mindenkinek? És mit mondanak majd, ki vagyok én? Szabad nekem ott beszélni vagy csak egyek, de gondolom nem is szabad sokat ennem, vagy nem tudom. Ez az első olyan alkalom, ahol nem az izgalom az elsődleges, hanem a félelem. Rettegek attól, hogy milyen lesz ott lenni. Bárcsak mehetnék máshova, de haza nem merek, egyedül nem maradhatok, és nem is tudom, hogy mit csinálhatnék. Azt hiszem, jobb lett volna, ha beiratkozom az iskolába és beköltözök addig a gyengélkedőre. Csak akkor még féltem, hogy a szüleim megtalálnak és visszavisznek, aztán Denis is idő előtt meglátta a nevem, és minden olyan bonyolult lett.
- Viszont, ha túlélem, akkor elmondhatom magamról, hogy már ilyenen is voltam. De ez ugye nem normális? A nagybátyádnak nem lesz majd nyolc felesége meg huszonhárom gyereke, ugye?
Mert ha ez így működik, akkor én biztos, hogy sosem leszek szerelmes, nem mintha aggódnom kéne, hogy nekem valaha feleségtársaim lesznek. Ezt a szót is most tanultam.
- Vannak konkrét terveitek a szünetre, vagy minden meglepetés lesz?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ajaj. Azt hiszem, bajban vagyok. A temetőből visszafelé jövet nem a szokott úton mentem, hanem az árnyas sétányon át, pedig Will megkért, hogy ne tegyem, és hogy ilyen sötétben inkább ne arra sétáljak, mert még a végén baj lesz. Azt hiszem, most baj van, és elfelejtettem az érmét is elhozni magammal, amivel tudok szólni neki. Igaz, az nem azért van, hogy szóljak neki, hogy megszegtem az ígéretem, és mégis az árnyas sétány felé mentem inkább, mert érdekelt az esti kivilágítás, hanem arra, ha úgy érzem, hogy rosszul vagyok. Határozottan próbálok haladni, és úgy csinálni, mint aki nem ideges az őt követő, és őt körülvevő, láthatóan nem józan férfiak társaságától.
~ Láthatatlan vagyok. Láthatatlan vagyok.~
Suttogom magamnak, pedig ez egyáltalán nem igaz. Fehér kabátom önmagában feltűnő, és most a kelleténél talán kicsit erősebb a parfümöm is. Nem vagyok láthatatlan, és ezt ők pontosan tudják. Olyan ismerős a környék, mintha már jártam volna itt az előbb. Észre se vettem, és visszatereltek egy kevésbé kivilágított részre. A szívem a torkomban dobog, és érzem, ahogy a szememben is megjelenik a félelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Pánikolok és nem tudok gondolkozni, pedig biztos van valami jó megoldás erre a helyzetre. Nem, Will okkal kérte, hogy ne tegyem, hogy ne jöjjek erre. Lehet, hogy jóstehetség. Mostantól, már ha egyáltalán lesz olyan, hogy mostantól, esküszöm, hogy betartom, amit mond, mert nem akarok még egyszer ilyen helyzetbe kerülni. A szívem egyre gyorsabb ritmusba ver, olyan nagyon, hogy azon imádkozom, ne most akarja feladni a szolgálatot. Nem akarok csak úgy eltűnni. Egy időben persze ezt terveztem, hogy olyan leszek majd, mint az elefántok, elvándorolok és aztán soha senki se tudja majd mi is lett velem, míg szépen lassan az emlékem szertefoszlik, de így, hogy erre egyre nagyobb az esély, már nem tetszik annyira a dolog. És akkor, amikor már úgy érzem, vége mindennek, jön még egy fickó. Biztos ő a vezérük, mert a többiek mintha kicsit megtorpannának, ahogy hozzám ér. Hát így kell vége legyen. Talán szólnom kéne neki, hogy nálam nincsen pénz. Ajkaim zavartan elnyílnak, de ő szólal meg előbb, és mire én reagálni tudnék, bumm, már meg is történik. Annyira meglepődök, hogy csak hagyom, hogy csinálja, amit akar, és amikor azt kéri karoljak belé, én megteszem.
- Ugye nem akarnak megölni?
Kérdezem bizonytalanul, miközben elindulok vele, a többi férfi még jön utánunk, de mintha fokozatosan elmaradoznának. Nem merek hátra nézni, csak a lépéseik gyengülnek fokozatosan.
- Nincs nálam pénz, esküszöm, én csak rossz irányba sétáltam. Én, kérem szépen, ne öljön meg.
Suttogva, esdeklőn nézek rá zöld szemeimmel, és remélem tényleg meghatja, hogy nem fog bántani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Óóó!
Világosodom meg, ahogy elmagyarázza, hogy ő nem az előbbiekkel volt, éppen ellenkezőleg, ő a jó fiú. Megnyugszom, és most már nyugodtabban pillantok hátra is, mert valóban nem követ senki. Nem is nyugodt vagyok, szinte szárnyalok a boldogságtól, annyira, hogy igazából, ha a mellettem lévő mégiscsak sorozatgyilkos lenne, akkor se tűnne fel. Nem is nézem az utat. Azt hiszem, még mindig a szörnyen naiv jelzővel lehetne illetni. Viszont megnyugtató, hogy nem ma este fogok meghalni. Amikor lelassítunk rápillantok, és én olyan, de olyan boldog vagyok, hogy nem is gondolkozom, csak gyors mozdulattal oda hajolok, és puszit nyomok az ajkaira. Igen, oda is szántam őket, és belepirulok a tettembe. Sosem csináltam még ilyet, de most, azt hiszem, madarat lehetne fogatni vele.
- Lorin Annie Brightmore.
Nyújtom ki a kezem, hogy kezet fogjunk, bár éppen az előbb csókoltam meg, szóval az ilyen illendőség azt hiszem már teljesen felesleges is volna. Sosem érintettem még férfi ajkait, nőét sem persze, de nagyon tetszett, ahogy a két felület találkozott. Csikis érzés.
- Nem, köszönöm.
Nem szeretném kifejteni, hogy a reklámokkal ellentétben engem tényleg igen gyorsan a föld alá küldene, ez most nem olyan este.
- Mit csinálsz a szuperhősködésen kívül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Annie.
Mondom határozottan, olyan széles mosollyal, hogy szerintem már nem is marad a másnak hely az arcomon. Nem szeretem a Lorint, szigorú, és otthon, a négy fal között tudtam vele azonosulni. Én is szigorú voltam. Amióta már nem ott vagyok, mindig csak az Annie-t használom. Szeretem. Könnyű, vidám, kellemes csengésű. Erik is mosolyog, nagyon szép a mosolya, egyre inkább bízom benne, és abban, hogy kellemes lesz az út hazáig, nem kell attól félnem, hogy ma meghalok. Megmenekültem a haláltól, azért ez valakinek, akit már évek óta haldoklóként kezelnek, egy igen szép teljesítmény.
- Mit tanulsz?
Kérdezem érdeklődve. Már megtanultam az iskola négy házát, de olyan emberrel nem sokkal találkoztam, aki egyetemre jár. Néha látom Norinát, ahogy a jegyzeteibe bújik, egészen kikapcsolja a külvilágot, illetve Will szokott azzal viccelődni, hogy én vagyok az élő szakdolgozata. Amit még tudok, hogy a testvére, Ariana is egyetemista, de vele még nem beszéltem. De rajtuk kívül senki sincs, akit onnan ismernék.
- Én? Ó, hát én megszöktem otthonról, és most a faluban bujkálok, mert nem szeretnék hazamenni. A szüleim szerintem már ki is tagadtak, úgyhogy most csak úgy vagyok, azt hiszem.
Azt nem mesélem el neki, hogy azért ez nem olyan vidám történet, mert nem szeretném a megmentőmet egyből lerombolni.
- Szerintem nagyon jól nézett ki, ahogy megjelentél, nem akartak kötözködni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hú, szereted a kihívásokat?
Teszem fel a nyilvánvaló kérdést, mert azért a törvénykezés, úgy vélem, minden, csak nem egy könnyű dolog. Minden szabállyal, amit alkotnak, hatást gyakorolnak az életünkre, a társadalmunkra, legyen az egy kis közösség, vagy akár a varázsvilág egésze. Nem lehet könnyű annak a szíve, aki ilyen komoly dolgokban ítélkezik.
- Hát.
Talán nem kellene annyit fecsegnem. A hátunk mögé pillantok, csak ketten vagyunk már ezen a szakaszon. Kicsit jobban hozzá bújok, mintha úgy a titkaim nagyobb biztonságban lennének. A szemeimmel a tekintetét keresem, ő hosszú idő után az első ember, akinek elmondom a jöttöm okát, és akinek nem "Payne" a vezetékneve.
- A testvéremet jöttem megismerni. Külön nevelkedtünk a szüleink döntése miatt, de én szerettem volna találkozni vele, és találkoztunk is, de nem tudja, hogy a testvére vagyok, csak, hogy ugyanaz a vezetéknevünk, és nagyon mérges lett, amikor kiderült. De szeretném elmondani neki. Szerinted ez jó ötlet?
Még soha, senkit sem kérdeztem meg. Cath tudom, hogy nem örül, amiért el szeretném mondani neki, hogy a testvére vagyok, de szeretném, ha Denis megértené, hogy miért akarok az élete része lenni. Az ajánlat viszont zavarba hoz. Felmenni valakihez? Sosem csináltam még olyat.
- A Tündérmanó utcában.
Mondom végül zavartan és elpillantok a fákra, majd vissza Erikre.
- Én még sosem voltam senkinél.
Vallom be végül szégyellősen, és remélem csak, hogy nem nevet ki ezért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A szülőkkel csak a baj van.
Felelem apró mosollyal. Valami biztatót kellene neki mondanom, de mivel a saját szüleim se jeleskednek abban, hogy jó példákat lessen el tőlük a gyerekük, nem nagyon tudok mit mondani neki. Azzal a kezemmel, amelyikkel nem belé kapaszkodom, megsimogatom a karját.
- Ha nem tetszik, szökj el. Ebben az egyben van tapasztalatom, ezt tudom tanácsolni.
Ez nekem bevált, mondhatnám, mintha egy reklámban lennék. Életem egy szakaszán, amikor folyamatosan feküdnöm kellett, rengeteg reklámot tudtam kívülről, olyanokat is, amiket szerintem ember nem ismer. Gyógyszerek és topshopos ajánlatok, mi a jó migrénre és mit tud az új gyümölcsfacsaró. Néha szórakoztattam magam, hogy elváltoztatott hangon kínáltam a forgathatós palacsintasütőt annak a két plüssállatnak, ami a közelemben volt. Aztán megtettem a nagy lépést, és eljöttem.
- Tizenhat és fél, áprilisban leszek tizenhét. Tudom, ennyi idősen az embernek már kétszer összetörték a szívét, és már volt együtt fiúkkal, akik leígérték nekik a csillagokat.
Kicsit megforgatom a szemem. Felvilágosítottam magam a témában, amikor elkezdtem Cole-lal beszélgetni. Tudok mindent a meleg társadalomról, és arról, hogy mik történnek két ember között, szóval úgy megvan a dolog, csak azt nem hiszem, hogy ezt én is meg fogom tapasztalni, rendesen.
- Nem hiszem, hogy lesz olyan. Eddig azok a férfiak voltak a legközelebb a dologhoz. Én eléggé le vagyok maradva a kortársaimhoz képest.
Kicsit zavarban vagyok a témától, mert ahogy észrevettem, a világban, aminek eddig nem voltam része, természetes dolog, hogy a fiúk meg a lányok csak úgy felmennek egymáshoz.
- Sajnálom. Tudom, hogy ilyenkor az emberek valami, hát, használhatóbban reménykednek.
Lesütöm a szemem, mert tényleg zavar a dolog. Eddig, amíg nem jöttem ide, nem zavart, de most, hogy ennyi mindent tapasztalok, eléggé rossz, mert így olyan vagyok, mint azok az emberek, akik nem is léteznek. Mintha egy szellem lennék. Ciki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mindenképpen oda fogok. Kár, hogy nincs valami hívójeled, mint Batmannek.
Nem vagyok benne biztos, hogy tudja, ki az a Batman, de ha mégis, akkor remélem jót mosolyog a gondolaton. Úgy gondolom, hogy a fiúk többsége kihasználta volna a helyzetet, és készségesen felhívott volna magához, ő azonban nem így tett. Megmentett, és utána is olyan volt, mint egy igazi fényes páncélú lovag. A homlokcsók után elpillantok a sötét házra, a többiek már biztos lefeküdtek. Talán azt hiszik, már én is alszom. A kulcsaim megvannak, könnyen be tudok menni.
- Nagyon szépen köszönöm, jó ember vagy, Erik.
Fontosnak éreztem, hogy ezt elmondjam neki, fontosnak, hogy tudja, ő valóban egy nagyszerű ember, és hihetetlenül hálás vagyok azért, hogy éppen őt sodorta elém az élet. Miatta még szebbnek és csodálatosabbnak gondolom az embereket.
- Szép estét!
Fellépek a lépcsőkön, és mielőtt belépnék az ajtón, intek neki egy aprót. Remélem, nem néz rám furcsán ezért, és remélem, tényleg nem bánja, hogy nem egy olyan lánnyal találkozott, aki tapasztalt. Mosollyal az arcomon sétálok át a szobámba vezető úton, csendesen, de határozottan, és ahogy behúzom magam mögött az ajtót, agy ágyamra rogyva elnevetem magam, és ahogy egy párnát magamhoz ölelek, elfekszem az ágyon, széles mosolyom nem lankad egy pillanatig sem. Oké, ez nem rendes csók volt, de életem első, és lehet, hogy utolsó alkalma mégis csodálatos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- Igazad van.
Bólintok egyet egyetértően. Nem is az a bajom, hogy mit kell ott csinálni, vagy, hogy ilyen sok ember. Leginkább a rosszulléteim azok, amikkel nem vagyok jó viszonyban. Régen volt, de most már nagyon apró dolgoktól is előjön, a múltkor például, csak egy kesztyűért hajoltam le, és úgy belenyilalt a fájdalom a szívembe, hogy azt hittem, vége lesz mindennek. Ettől félek. Hogy rosszul mozdulok, és én kerülök a figyelem középpontjába, és itt jön az, hogy ők sokan vannak, én meg, ha úgy tetszik, egy betolakodó leszek ezen az eseményen. Eddig sosem érdekelt az, ha rosszul leszek, de most, hogy már egyre több embert ismerek meg, sőt, vannak barátaim is, olyan kellemetlen. Most már, normális szeretnék lenni.
- Néhánynál több?
Nevetek a mondaton, mert ez olyan viccesen hangzik. Szerintem Willék apukája is ezt mondta egyszer, hogy nem lesz neki néhánynál több. A néhány pedig nem olyan mennyiség, amit pontosan meg lehet határozni. Szóval ez itt így működik? Furcsa. Én ilyet nagyon nem szeretnék. Mondjuk nem nagyon értem, hogy miért is aggodalmaskodok én ilyesmin. Azt hiszem ez a Payne-hatás. Olyan sok időt töltöttem velük, hogy már lassan az ő életüket élem. A múltkor még Willt is megkérdeztem, hogy neki is lesz-e másik felesége, de megnyugtatott, hogy ő nem tervez mással, csak Norinával. Ez azért jó. Ilyenkor kicsit mégis megnyugszom.
- És még nincs férje sem?
Kérdezem természetesen. Nekem ugye ott van Cole, aki elég sokat mutatott az életéből, így nem tartom zavarbaejtő témának azt, ha valaki fiúként fiút vagy lányként lányt szeret. Figyelem a programjaikat, és kedvesen mosolygok hozzá. Nagyon jól hangzik, dolgok, amiket tudom, hogy a szüleim csináltak. Én is kaptam ajándékot, és én is készítettem nekik, de például anya fülében sosem láttam fülbevalót. Éppen kérdeznék valamit tőle, amikor látom, hogy összerezzen, és meglátom a havat is, majd a nagyobb fiúkat, piros talárban.
- A bátyám rellonos és kicsinál titeket!
Kiálltok fenyegetően és meggondolatlanul. Az ilyen szavakat, mint "kicsinál", "elkaszál" Cath-től vettem ét, és nem feltétlenül biztos, hogy bátor dolog használni. Bocsánatkérően pillantok Thomasra, aztán elnevetve magam a szám elé kapom a kezem.
- Ne haragudj, még sosem kiabáltam senkivel.
Zsebemből előhúzok egy textilzsebkendőt, sosem használtam, egyféle ereklye, de most erre nem is figyelve nyújtom Thomas felé.
- Ezzel fel tudod itatni. Segítsek?