Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Elképesztő könnyebbséget jelentett nekem, hogy nem kellett azon stresszelnem azon, hogy bármelyik pillanatban visszaváltozhatok. Nem ment zökkenőmentesen az első pár alkalom, illetve még mindig elfáraszt, kimerültnek érzem magam, mikor visszaváltozom, de jó ez így. Boldog vagyok. Az a kürtőskalács megtorpanásra késztetett, a négy topogómra állva éreztem, hogy szinte húsbavágóan hideg a kő a mancsaim alatt, de az émelyítően vaníliás és cukros, kicsit lisztes sütemény könyörgött érte, hogy szétrágcsáljam. Ezt csak nekem hagyták itt. Aztán tovább kocogtam, mielőtt teljesen kiábrándítottak volna a nagyszemű, agancsos lovak. Nem tetszettek, meg is szagoltak, mire hátrahőköltem kicsit, be is roggyasztva a hátsó lábaim. Még rájuk is vakkantottam, mire az egyik rám meresztette a nagy, gombóc szemeit, én pedig elfutottam, számba kapva a körtét. Diadalmasan topogtam tova, gyorsabbra szedve a lépteimet, ahogyan meghallottam, hogy az árus szid a szomszédjának, amiért elloptam a gyümölcsöt. Az legalább annyira az enyém, mint a gülü lovaké. Nem ették meg, akkor nekem miért ne szabadna? Felháborító. Talán a belső háborgás miatt nem tűnt fel, mikor valaki elkezdett követni. Valaki, akit nagyon is ismerek. Szinte hanyatt is borultam, ahogy lefékezve levágtam a popsimat. Nem akartam nekimenni és ő meg csak úgy szólás nélkül bevágott elém! Már úgy is ismertem az illatot, hogy nem néztem fel az arcára, mert igenis előttem volt, csak valahogy sokkal intenzívebb volt most, némi párás, csokis mellékjeggyel. CIMBI?! Bután döntöttem oldalra a fejemet, mielőtt óvatosan a lábára tettem volna a megviselt körtét. Ha szeretné, az övé lehet, bár azt hiszem, hogy kicsit ereszt. De én szeretettel adom. Kicsit összébb is húztam a lábaimat, ahogy éreztem, hogy akaratlanul is megmozdul a farkincám, felkavarva a porhavat, ami az utca kövét lepte be. Szia Olivér. De szép vagy.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Rendesen leseggeltem. Mármint komolyan, szinte fájt, ahogy lecsücsültem a talajra, meg hideg is volt, talán nem volt annyira jó ötlet. De már mindegy volt, mert a nagy, barna szemeimet éppen lelkesen rá meresztettem. A kezét lassan felém nyújtotta, én pedig nagyobb levegőket véve szívtam be az illatát, a levegőt szaglászva. A csokija elég furcsa illatú volt, de ezen kívül nem sokat tudtam meg róla. Nem sokkal később, olyan kedveskedési, békés szándékként felé nyújtottam a körtémet, azaz, ha pontosak akarunk lenni, a combjára pottyantottam. Erre képes volt a fülemet vakargatni, mire kissé megilletődve, de még inkább csóválni kezdtem, akaratom ellenére is. Áruló. Szinte a csuklójának nyomtam a nózimat, ahogyan megszaglásztam, párszor kicsit talán hozzá is érve. Még fel is álltam, hogy alaposabban megnézzem magamnak. Teljesen. Az nózim egészen közel toltam a pohárhoz, bele is szagolva, ameddig nem figyelt, majd megnyaltam a szám szélét, éreztem, ahogy hangosan megkordult a gyomrom. Az oldalam vakargatására végül csak annyi volt a válasz, hogy arra kaptam a fejem, de csak óvatosan rá raktam a fogaim a kezére. Ha tudnád eddig mennyire elveszett voltam. Végül csak megnyaltam egy pillanatra, mielőtt még megpróbáltam volna megkerülni, hogy a dolgomra menjek.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Akaratlanul is a keze után kaptam, még kicsit morogtam is, de csak rábiggyesztettem a fogaim. Nem akartam bántani, csak jól esett villogni, mekkora agyaraim vannak. Mert nem kicsik, csak rápakoltam őket óvatosan, mert herr meg morr. De mennyire! Kicsit megnyaltam a karját, ahogy a kendő után nyúlt, továbbra is a pohár után szimatolva, de volt benne valami erős és nózibántó, olyan nem kutyabarát. Most komolyan piálsz, te retardált fasz? Erre nem kifogás, hogy szép vagy! Azzal a nózimmal bökdösve megpróbáltam kiverni a kezéből a poharat, ami olyan csúnya dolgokat tartalmazott, hát nem szabad az ilyet gyógyszerre! A buksim simogatta azokkal a nagy, szép kezeivel, amik múltkor olyan ügyesen húztak közelebb hozzá, mire kicsit még hezitáltam, de aztán csak néztem fel rá, hogy mennyivel magasabb így, mint én. Futottam körülötte egy kört, mielőtt még elpróbáltam surranni mellette, megint. Felkaptam a meggyötört körtét és elkezdtem szétcsócsálni, miközben odébb siettem előle. Ha elfutok, utánam jössz? Mindig? Szóval ugrottam párat el, majd megtorpanva vakkantottam rá, már lenyelve a gyümölcsöt és csillapítva az állandó éhséget, ami jellemző volt a göndör, vörös négylábúra. Fogócskázunk?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Oh boy...
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
A megjegyzésre, hogy gondolja, jó vagyok még mindig benne, elhúztam a számat. Nem éreztem, hogy különösebben sikeres lennék. Ahhoz ténylegesen versenyeken kellett volna indulni, az pedig nem megy ennyire gyorsan. Nem éreztem magam annyira formában, hogy egyből nekifussak a dolognak. - Majd kiderül a következő szezontól - vontam meg a vállamat meglehetősen lazán, szerintem nem csak rajtam állt a dolog, ahhoz alaposabban bele kellett volna lendülni az edzésbe Aethernek is, aki viszont nem erőltette magát túl egyelőre. - Én nem tudok azonosulni ezzel a nagy szabálykövetéssel, de tudom, hogy nálatok ez így megy - vontam fel enyhén az egyik szemöldökömet, miközben az egyik ujjamon pihenő gyűrűt tekergettem az ujjaim körül. A családom elég durván szétpotyogott az utóbbi években, így nálunk ez már nem így ment. A pincér közben meghozta a gyümölcslevemet, amibe csendesen bele is kortyoltam, míg ő lehúzta a rövidet. Engem a csoportvezetőm meg is ölt volna, ha alkoholos italt rendelek magamnak. Nem volt rá szükségem. Aztán elbaszódott minden. Durván. Elkezdett nézelődni, mint valami kis szende lány, mielőtt kibökte volna, hogy amúgy bent járt nálam az elvonón. Minden egyes nap. Várok. Ülök a közösségi térben és reszket a kezem, nem akarok itt maradni. De kint nem vár semmi, ami jobb lenne, mint az itt és a most. A fejemet Miranda vállára döntöm. Elkattan a fényképezőgép. Lehetne rosszabb is. - Erik? Baszd meg. Azzal, hogy ezt most elmondod, kitörölhetem a seggem, tudod? Nem leszek tőle kevésbé egyedül, mikor az Elmében laktam. Nem voltál ott. Szükségem lett volna egy barátra, de ahogy a többi szemét, sunyi kis geci, te se voltál sehol. - Nem akartam vele veszekedni, vagy dühöngeni, de nem választás kérdése volt az egész, csak elkattantam és már roppant is a pohár a kezemben. - Ha ennyit szerettél volna, akkor kurvára végeztünk is. Nem csak mára. Azzal fel is álltam az asztaltól, hagyva, hogy a multim maradékai az asztalról a padlóra csepegjenek.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Oh boy...
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem tudom, hogy várhatott pozitív végkifejletet attól, hogy mint egy vödör jeges vizet, a nyakamba borította, hogy ott volt az intézetben. Nem voltunk már egy ideje kapcsolatban, azt sem mondhatnánk, hogy közel álltunk egymáshoz. Egy jó ideje nem is igazán voltunk olyan kontaktban, hogy azt mondjam, barátok vagyunk. De akkoriban ez nem érdekelt, az emberek jöttek, mentek, nekem pedig versenyeken kellett részt vennem. A fájdalom múlandó. A dicsőség örök. De rettenetesen kiborultam rá, hogy képes volt ezt most a nyakamba borítani, mintha ettől majd egyből a karjai közé kéne omlanom és minden szivárványos és boldog lenne tőle. Mert nem az. Ezt pedig semmi nem bizonyítja jobban, mint a kezemből szivárgó vér és a poharam maradványai. - Oh, igen? A heti nyolc nő közül, akik utánad kúsztak-másztak egy dugás reményében, egyik sem lett volna megfelelő? Nem nyújtottak neked támaszt? - horkantam fel, mert nem éreztem, hogy fair lenne, hogy az ő helyzetét az enyémhez hasonlította. Én magamtól soha nem nyúltam gyógyszerekhez. Még egy istenverte fejfájáscsillapító után se. Aztán... - Ezért hívtál ide?! Cirkuszt akartál?! Gratulálok, sikerült! Míg ő nem kiabált, nekem az utolsó mondat mégis túl hangos volt. A nadrágomba töröltem a kezem, mielőtt még eltűrtem volna a hajam és vettem volna még egy mély levegőt. - Még valami, amit a fejemhez szeretnél vágni? Vagy ennyi volt? - kérdeztem, mielőtt még csalódottan, remegő szájjal megráztam volna a fejemet.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Azt hiszem, hogy ezért nehéz velem jóban lenni. Mert attól a pillanattól, hogy elkattanok, egyik sértő és szándékosan bántó megnyilvánulás követi a másikat, különösebb mérlegelés nélkül. Eriket is megpróbáltam minél hamarabb megsérteni, még ha nem is feltétlenül ez volt a célom. De teljesen kiborított, minden különösebb plusz nélkül. Végül csak éreztem, hogy remeg az ajkam és a mellkasomban is ott volt az a forró nyomás, de nem akartam beismerni, hogy nagyon is közel állok hozzá, hogy elsírjam magamat. Nem szerettem a múltamról beszélni. A vérző kezembe nyomta a szalvétát, én pedig ráfogtam, annak ellenére is, hogy nem volt különösebben higiénikus. A karjait körém fonva húzott közel, én pedig elsőre csak megpróbáltam eltolni, mikor nem volt hajlandó, a vállát kezdtem csapkodni. - Erik eressz el, ne ölelgess, hallod? Nincs szükségem a sajnálatodra, eressz! - dühöngtem, de már mindegy volt, mert éreztem, hogy az első könnycsepp kibuggyant és a hátam elkezdett rázkódni. Nem értettem az emberekhez se most, se soha, a lovakkal valahogy egyszerűbb volt. Csak érzésből tudtam, mi a helyes. A fejem a vállának döntöttem egy pillanatra, nagyot szipogva, hogy visszafojtsam a sírást. Nem állt jól, a sminkem is lefolyt, a kedvemnek is fuccs volt tőle, kinek jó ez? - Miért fontos ez egyáltalán? Minek mentél oda? Miért akartál találkozni? - törölgettem meg az arcom, elhajolva tőle, mielőtt felpillantottam volna rá a kissé kipirosodott zöldjeimmel. - Nem értek semmit, Erik.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Ahogy elkezdtek potyogni a könnyeim, semmit nem segített az ügyön. Rázkódtam, undorítóan éreztem magam és valamilyen szinten bántam is, hogy anno egy karrierista murva voltam, de már nem volt mit tenni. És igazából, ha nem olyan lettem volna, amilyen, most nem lennék ott, ahol. Tehát nem változtatnék, semmin, mert köszönöm, jól vagyok. Azt hiszem. - Mi? Hova megyünk? Ugye most nem az a rész jön, ahol a filmben kibelezik a gyanútlan nőt? - kérdeztem egy pillanatra teljesen lesokkolódva, mert fogalmam sem volt, hogy hova akar menni és miért. Bosszúból elás? Olvastam már ilyen könyveket is! Kicsit ugyan habozva, de hagytam, hogy kihúzzon az épületből, mert nem tetszett, hogy bámultak az emberek, ez nem az a pillanat volt, mikor tetszett a gondolat, hogy meredjenek rám. Inkább belebújtam a felém nyújtott kabátba és összehúztam magamon. - Nem haragszom. A harag nem vezet semmire, csak magamnak ártok vele. Csak váratlanul ért és felhúzott - vontam meg a vállam kicsit tanácstalanul, mert ismert már, tudta, hogy forrófejű vagyok, mikor nem a sportról volt szó. Mindig így volt ez. - Egy idő után nem kerestelek, mert gondoltam... úgyis dühös vagy rám. De... mi lenne, ha inkább valami kellemesebbről beszélnénk, ami nem... kötődik függőséghez és elmegyógyintézethez? Próbáltam meg normális lenni, nagyon kevés sikerrel, de legalább nem vádolhat meg, hogy lelketlen dög vagyok.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 - Lehet, sok volt az időm, míg nem csinálhattam semmit - vontam meg a vállamat, mert varázslóság ide vagy oda, mikor a lábadat úgy legózzák össze, egyszerűen nem fognak engedni másnap már vígan szaladgálni. Több napba telt, mire voltam annyira jól, hogy felkelhessek, de a fájdalom maradt. Akkor jöttek a gyógyszerek is, akár tetszett, akár nem. - Igen, ezt már más is említette - bólintottam rá, mert hát, az ismerőseim nagy része tudta, hogy defektes vagyok. Ha nem is olyan értelemben, mint amiben a legtöbben várnák, de vannak stiklijeim és ezt nem is szégyenlem. Mint a kutyás termoszok. Országomat egy Frenchies termoszért. - Attól még, hogy neked baromság, nekem nem az - sóhajtottam, de aztán megráztam a fejemet, mert az, hogy most ezt megbeszéltük, nem változtatott a tényen, hogy évekig igenis kerültük egymást és nem kerestük a másikat. Nem is biztos, hogy ez így rossz volt, de attól még tény marad. Eltűrt az arcomból egy tincset, ami engem, a Doodle lét után már nem tudott zavarni, de aztán csak egy mosoly árnyékával az arcomon vontam meg ismét a vállam. Jól esett az érintés is, csak... csak. Nem tőle vártam. - Öh... sétálhatunk, de felesleges visszakísérned a kastélyig, én utána visszajövök. Nem tudok ott aludni - tiltakoztam, a zsebembe csúsztatva a kezeim, még ha kicsit meg is volt gyötörve. Vagy egyedül aludtam volna, a lovardában, vagy... kevésbé egyedül a Menhelyen, de egyik sem tartalmazta a tervet, hogy majd Pandával és Blueval partizok most egyet. Nope. - És mit csinálsz mostanság?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Lassan bólintottam párat, mert így volt. A falu jobban az életem részét képezte, mint maga a kastély, ahova csak néha felruccantam, meg az órákra jártam. Az amolyan mellékes volt, ha úgy tetszik, az életem 30%-át tette ki mondjuk a 100-ból. Arra nem mondhatjuk, hogy túl sok lenne, igaz? - A faluban. Egy ideig a lovammal dekkoltam, aztán az új tulaj felújítatta nekem az egyik lakrészt. Rendes pasi. Egy ideig szponzorált, míg versenyeztem. - Nem mintha ez egy általánosan elfogadott vélemény lenne Eugénról, az emberek nagy része csak a gondolattól, hogy ő kicsoda is, rögtön leszögezte azt is, hogy ő egy sznob segg és csak magával, meg a lovaival törődik. Ez volt anno a közös pontunk. A tekintetem a cigarettára tévedt, de nem szóltam miatta egy rossz szót sem, hisz nem vagyok az anyja, hogy ilyen dolgaiba csak úgy beleturkáljak. - Dolgozom, edzek és próbálom magam visszahozni a versenyformába, sulizok, miközben próbálok nem totál idiótát csinálni magamból. - Főleg Olivér előtt, amit nem teszek hozzá, mert úgysem ismeri őt és mert magamnak sem akartam bevallani, hogy jóval nagyobb súlyt nyom a latba a véleménye, mint szerettem volna. - Nők? Van valaki fix, vagy csak jól érzed magad? Nem éreztem erőltetettnek, ténylegesen érdekelt, hogy mi van vele, ha már egyszer itt áll előttem és beszélgetünk. Nagyon nem tudtam, mi zajlik az életében és ez normális is volt. - Hogy? - nevettem el magam egy kicsit, de aztán csak felhúztam a vállaim, összefonva a karjaimat a mellkasomon. - Nos, köszönöm. Igyekszik az ember. Te sem nézel ki rosszul, bár őszintén, nem nagyon látszanak rajtad az évek.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Volt valami varázslatos abban, hogy az animágia az életem része. Persze, ha nem az abrakadabra részét vesszük, most nem arra értettem. Csak a kevesebb színre, a tízezerszer annyi illatra, az olyan felerősödött hangokra, mint valaki pulzusa. A boldogságra, amit felerősödve éreztem már annyitól is, ahogy nevetett, miközben a pofám körül körzött a kezével. Először csak a fejemmel követtem, majd felhúztam kicsit az ajkaim, csak rá-rávillantva a fogaim, míg megint a keze után nem kaptam, tán egy kicsit erősebben is, mint először. De még időben észbekaptam, hogy ismét csak megharapdáljam. Fémes, apró íze volt a tenyerének. Ilyet többet nem nyalunk, rosszabb, mint... NE CSISSEGJ LE, MÍG AZT A SZART ISZOD, CSINIFIÚ! Még rá is vakkantottam, egyszer, kétszer, háromszor, mikor csissegni kezdett, megpróbálva kiverni a kezéből a poharat, erre beleivott. Egyik pillanatról a másikra lettem iszonyú dühös és tudtam volna vagy negyed óráig csaholni rá. Vagy csak felugrani és kilökni a kezéből a piát, hogy ne légy fasz. De nem tettem, mert nem kéne eldobni a jókutya lapot. Ez a düh még azt nem mondta nekem kis gyönyörű. Tényleg szépnek tart. Gyönyörűnek és azt akarja, hogy hazamenjek vele. Ooooh, de megtenném. De hol marad abban a móka, big boy? Mi lesz az előjátékkal? Megtorpantam, a tekintetem rászegezve, hagyva, hogy kicsit közelebb kerüljön hozzám, majd megint leírtam egy hurkot körülötte, az orromat a tenyerébe nyomva, még meg is nyalva azt. Aztán ha hagyta, ismét futásnak eredtem, hogy lássam, elég elkötelezett-e. Kellek eléggé?
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ZizzentyűBooELME
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem mondhatnám, hogy haragudtam rá, amiért azt mondta rám, Krumpli. Nem vagyok egy nagy sértődős egy ideje, de ha lennék, sem ilyesmin akadnék fent, attól tartok. Mert ez még egészen aranyos, ahhoz képest, hogy milyen neveket aggatták rám néha egyesek. Nem tetszett. - Nem, dehogy - ingattam meg a fejemet, kicsit az ajkamba harapva, mintha ez így lenne normális, hogy alig ismerjük egymást, de becézget. Én örültem volna, ha így marad ez, volt valami egészen bizsergető, pillangós érzés a gyomromban tőle. Kicsit furcsa is volt, ahogy a kezem a mellkasán nyugtattam, talán kevésbé lett volna kínos, ha azonnal elveszem, de volt ebben az egészben valami... különleges, amire szükségem volt, amiről nem akartam lemondani egy pillanat alatt. Aztán csak eljutottam odáig, hogy elkattintsam a fotót, de ahhoz, hogy elő is hívja most, nem voltam benne biztos, hogy nincs-e túl hideg, így inkább a melltartómba csúsztattam arra a minimum másfél percre, míg ténylegesen befejeződik az előhívási folyamat. Végül megkérdeztem, érdekli-e, amire a válasz igenleges volt, én meg felé mutattam a fotót. Ami mellesleg nagyon is tetszett. - Hé, nem azt kértem, hogy kritizáld, azt mondtam, megmutatom - grimaszoltam rá, mielőtt még a mini albumba csúsztattam volna a képet, majd azt is a táskámba suvasztottam, felpillantva rá, zsebre vágott kezekkel. - Az önbizalmadnak nem ártana egy atyai pofon. Én pedig hajlandó voltam ezt megadni neki, ha már ennyire szüksége van rá. Aprót szusszantam, mielőtt közelebb léptem volna hozzá, éppen csak annyira, hogy tenyerem a tarkójára csúsztassam. Lábujjhegyre állva simítottam az ajkaim az övéire, egészen gyengéden, mint amilyen egy pillangó szárnyának érintése. Aztán csak elmosolyodtam halványan, visszazöttyenve teljesen a tappancsaimra és még felnéztem rá. - Fel a fejjel, nagyfiú. Nem lehet minden rossz örökké - azzal tovább indultam a parkon keresztül, hogy aztán a kedvenc padomra leülve merüljek el kicsit a gondolataimban. És a beszélgetésben, vele, ha hajlandó volt követni.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
ErikÉn | december 28 Nem tudom, ez a találka hol csúszott el. Talán már maga az ötlet is halva született volt, hogy mi újra jóban lehetünk, a mi múltunkkal és ennyi külön töltött évvel a hátunk mögött. Fogalmam sincs. De az biztos, hogy furcsán nézett rám, miután közöltem, hogy a faluban lakom. Kicsit olyan volt, mint aki elítél azért, mert nem szóltam, hogy itt vagyok. Nem csak neki. Bólogatott tovább, még a kérdésemre is, így rajtam volt a sor, hogy furcsán meregessem rá a szemeim, de egy rossz szót sem szóltam, mert nem volt kedvem újból összekapni, még mindig reszketett a vérző kezem, egy plusz impulzus nem kellett már. - Semmi meglepő - bólintottam most már én is, a vörös tincsek bele is rezzentek az arcom körül. Régebben is megvolt rá a lehetősége, hogy összeszedjen egy rakás nőt, gondolom ezzel most élt is. A kérdésre kissé felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, miért fontos ez, vagy mi is lenne rá a megfelelő válasz, így lazán rántottam egyet a vállamon. - Mi lenne? Semmi - vontam meg a vállamat kissé esetlenül. Persze, volt ez meg az, de csak olyasmi, amit nem tudtam sehová tenni. Még magamban sem, arról nem is beszélve, hogy nem akartam rákérdezni, akkor most ez... mi. - Van egy pasi, akit kedvelek, de... szerintem, ez nem rád tartozik. Azzal zsebre vágtam a kezeim, majd vissza sem pillantva léptem az útra. Valahogy mindig ez volt a sorsom, így azt hiszem, mindenféle szívnehézség nélkül léptem le. Még csak vissza sem néztem, hogy elköszönjek. Rendben van ez így.
//bye//
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Nem volt semmi komoly abban, ahogy megrágcsáltam. Ilyenkor elég nagy volt a lehetőségeim tárháza, ha akarom, ténylegesen fáj neki, vérzene és lehet, hogy hosszú időre nyomot is hagyott volna rajta, hogy megkóstoltam. De nem akartam, bántani még a legkevésbé sem, így csak a nevetés, a szórakozás és talán némi ösztön miatt raktam rá a fogacskáim. Aztán teljesen kiborultam, I was about to lose my shit, mert az a csoki a kezében alkoholos volt, miközben gyógyszereket szed és normális ember ilyet nem csinál, ne legyél fasz, könyörgöm. Még csak indíttatást sem mutatott rá, hogy megszabaduljon tőle, én meg kiakadtam. MÉG LE IS PISSZEG. MERT AZ SEGÍT, BASZKI. Nem bántam, hogy beszél, szerettem hallani a hangját, most még volt is benne egy olyan plusz tónus, amit szinte biztos voltam benne, hogy csak akkor hallok, mikor négy lábon rohangálok. És meg kell mondjam, csak még szebb lett tőle. Inkább csak körbefutottam még egy párszor, nem tudom, hogy a kilométerhiány késztetett rá, hogy kerítsem, vagy valami más, de nagyon kellett futkoznom. Aztán a tekintetem még megtalálta az övét, mielőtt futásnak eredetem volna. Nem teljes sebességgel, nem az életemért futottam, de épp elég gyorsan, ha nem siet eléggé, szem elől tévesszen. De aztán pillanatokkal később hallottam, ahogy a tömegben egy-egy ember megejt egy megjegyzést, ahogy a lépések az átlagosnál gyorsabban, határozottan a nyomomban dübörögnek. Hátrapillantottam ugyan, de épp csak egy pillanatra, elég volt, hogy megérezzem az illatát, elkapjam egy pillanatra a látványt, de aztán futottam is tovább, szinte a Fő utcza végéig, hogy csak aztán itt, a tömegtől távol üljek csak le. Még próbáltam a lélegzetem megtalálni, hangos lihegéssel. Anyám. Hogy én mit meg nem teszek a szerelemért.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Ördögi tervemben a fogaskerekek működésbe léptek, döcögősen ugyan, de átfordultak egymáson, ahogy hallottam, ahogy a kukában paccsan még a pohár. Ha másért nem is, ezért biztosan megérte. Meg azért a kis darab kürtőskalácsért, amit felhamiztam a vásárban. Az emberek annyira buták, ha felszedik és megfújogatják, azt még simán megehették volna. Az illata, az íze is nagyon finom volt, csak gülüszemű lovak nem tetszettek. Meg a löttyedt körtére se tudom most már, mit mondhatnék. Visszás érzéseket kelt bennem. Szóval inkább futottam, mint akinek az élete a tét, futottam, a mancsocskáim alatt hideg volt a macskakő, de ha elég gyorsan kapkodtam, nem is tűnt annyira vészesnek. Végül, ahol már nem volt annyira nagy a tömeg, hajlandó voltam megállni. Addig félig-meddig le is ültem, de elég hideg volt a popóm alatt a kő, így inkább... csak rogyasztottam. Jó lesz ez így. Így vártam, mert okos vagyok, aki hűségesen várja itt az emberét. Amúgy is melegem volt, mármint, a fagyott popsi-szindrómát nem figyelve. Miért ilyen kevés itt a levegő? Aztán megjött, láttam, éreztem, hallottam, kicsit meg is nyaltam a szám, mielőtt még felé szaglásztam volna a levegőben. Édes, hogy követtél, mert asszem, ez annyira nem a te tereped. Össze is húztam magam kicsit, mikor felém lépett, de végül megtorpant, én pedig lassan tettem felé egy-két lépést. Csak a visszafogottság nem erényem, így elég hamar megint szaglásztam, mintha muszáj lenne. Végül elég közel settenkedve arcon is nyaltam nagy lelkesen, majd a fejem a vállának dörgöltem kicsit. Vigyélhaza.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
OMGÉN VAGYOK MOGYORÓ. Wuff.
| | Figyelem! A hozzászólás szexualitást, droghasználatot, vulgáris megnyilvánulásokat tartalmazhat, így 18-as karikás besorolást kapott. Saját felelősségre olvasod? Akkor minden unikornis és kokain, kattints a Vöröskére. |
Az egyik legjobb a négylábú életben a kiélesedett érzékeken kívül, hogy gyakorlatilag egy miniatűr faltörőkos vagy. Kocogsz az emberek között, aztán vagy odébb állnak vagy ttüüüt-tüüüt, elütöd őket a gecibe. De olyan lendületesen, hogy lábuk se érje már a földet. Én is hasonlóan futottam ez elől a csodaszép ember elől, aki olyan kitartóan sietett utánam. Végül megkegyelmeztem neki. Utánam jöttél. Ez valahol nagyon romantikus, még ha ő nem is tudja, hogy én vagyok, és ha tudná, valószínűleg nem is lenne ennyire lelkes rám. De ez részletkérdés, inkább óvatos, tétova lépésekkel, de felé indultam. Több, mint rendben vagyunk, te csoda. Azt mondtad, gyönyörű vagyok. És milyen szépen nyög. Az ujjai a bundámba túrtak, én meg lelkesen csóváltam egy kicsit, mielőtt még gyalázatosan át nem vert! A keze a popsim alá csúszott, hogy megemeljen, én meg pánikolva dobtam át a mancsaim a vállán, épp csak át nem öleltem. Ennél jobban nem is tudtam volna. NE EJTS EL, KÉRLEK. Fiatal vagyok még a halálhoz. Ő meg csak mondta a magáét, kicsit simogatva is, ahogy lassan ellazulva sóhajtottam egy nagyot és döntöttem a fejemet az övének. Mit meg nem teszek érted, Olivér! Oh, ha tudnád. Hagytam, hogy elcipeljen, messze a sok finom illattól, mint a frissen sült perecek, a forrócsoki, meg a gülüszemű lovak patáinak neszétől, a sülő gesztenye ropogásától. Inkább csak a szívdobbanásait figyeltem, ahogy az új otthonom felé cipelt. Vigyázni fogok rád.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut Hamarabb elment mellettem a szünet, mint azt gondoltam volna elsőre. Talán ennek köze volt a hajnali keléshez, a futáshoz, a rendesen betartott étrendhez, a kíméletlen edzésekhez, amik minden maradvány energiám felemésztették. Elvégre kinek egészséges a ló mellett futni, míg a lába nem remeg? Nem nekem, de hazudtam magamnak, hogy könnyebben rávegyem magam. Közben persze volt, akire szakítottam időt , még ha nem is mindig annyit, amennyit illett volna. Már az NA találkákra is volt, hogy csak heti egyszer estem be. De azért figyeltem, nehogy visszalépést tegyek. Többnyire. Most is viszonylag laza cuccban léptem az utcára, ahogy a mancsos bűntársammal megbeszélt titkos találkánkra indultam, a két pórázzal, meg a hámmal a kezemben. Az idő miatt az elmaradt nacit sem sínylettem meg, pedig isten lássa lelkem, terveztem felvenni, de elfelejtettem. De a top a combom közepéig ért, az már félsiker. Leültem a mászóka közepére végül és az arcom a napsütésbe tartottam, hogy kiélvezzem a meleget. Aztán meghallottam a lépéseket és lelkes integetésbe kezdtem Luca felé. - Ittvagyooook!
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut
Talán a mai reggeli futást ki is hagytam volna, ha nem akarom minden áron a négy falon kívül tudni magamat. De nem tudtam a szobában fekve megőrülni, míg a plafonra bámulva kattogok olyan ostobaságokon, amiknek semmi értelme nem volt soha és nem is lesz. Így most a találkám előtt még beiktattam egy nagy, levendula illatú, nyugtató zuhanyt, csak utána, kipihenten indultam el a dolgomra. Vagy ha nem is kipihenten, legalább az illatom nem volt olyan, mint egy rakás mosatlan zokninak az edzőterem férfiöltözőjéből. Higgyétek el nekem, abban nincsen semmi pozitív, egyszerűen UNDORÍTÓ. Szóval kellett az a fürdés. Már messziről hallatszott a lépések zaja, meg a hangos nevetés is, felismerem ezt a hangot, méghozzá elég könnyen, így a környéket kémleltem, merről is érkezett felém a kis vörös a babakocsival. Kicsit fel is vidultam, feltöltött energiával a lány lelkesedése, így lekászálódtam a mászókáról, szorongatva a kezemben a pórázt meg a hámot. Luca ugrott, én meg elkapva ölelgettem meg jó szorosan, széles mosollyal az arcomon. Szerettem, mikor ilyen nagyon boldog. - Hát itt vagy! Sziiiiiiiiia - vinnyogtam még kicsit, mielőtt még széles mosollyal mutattam volna fel a zsákmányomat. A hám pont méretes volt, a pórázok helyett meg nem volt jobb ötletem, viszonylag ritkán húznak nálunk a kutyák szánt. - Szóval, nem tudom, hogy legyen, én átváltozom és húzom, te meg figyelsz, nehogy bármi beakadjon, később meg cseréljünk? - érdeklődtem lelkesen, integetve a pici babának, mert milyen kis aranyos volt!
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut
Nem hittem volna, hogy egyszer komolyan be fognak mutatni majd egy babának, de aztán megtörtént! Ténylegesen elhangzott a kis bemutatkozás, én meg némi pozitivitást erőltettem az arcomra és kicsit integettem is a babókának. Aranyos kisfiú volt, bár nem tudtam elképzelni, ahogyan kutyaként szeli az utcákat. Vagy de. - Kutyajó sorod lesz, hidd el, rendes egy anyukád van - mosolyogtam a kisfiúra, ha mást nem, a saját kis viccemen elheherésztem, mert igen, ha valakinek az anyja egy kutya, számítson rá, hogy legalábbis úgy is lesz viszonyulva a dolgokhoz. Ők is vörösek voltak mind a ketten, nagyon szépek is, kicsit hiányzott a képből nekem az apuka, de nem tettem szóvá, mert Lucus biztosan nem vette volna jó néven. Gondolom, hogy nem rajta múlt a tény, hogy ő most éppen nincsen itt. - Úh, hát, nekem van ilyen nyakörvem is, olyan, amit le se lehet venni, még ha ember vagyok se, néha nagyon tud viszketni - dörgöltem meg a bőrszíjat a nyakamon. Nem olyan volt, mint a legtöbb lány féle, divatból hordott darab. Nem, ezen látszott, hogy kutyáé, még ha abból luxus és előkelő darab is. Már nem volt rajtam a garbó, hogy takarjam a világ elől. Még a lány felé is nyújtottam a pórázt, hogy megfoghassa kicsit, ha akarja, de aztán csak beakasztottam az egyik felét a babakocsi egyik részébe, a szíjat áthúzva saját magán, majd a másikat meg a másikba, jó óvatosan, ellenőrizve, nehogy nekem elengedje a babácskát. - És természetesen medvében sem. Kár lenne értük. A hámot majd csak csatold össze, meg a kis szürke karikákba akaszd be azokat a szürke csatokat - bólintottam még nagyot, kötelességtudóan, mielőtt egy elegáns dőléssel előrefelé dudlivá nem vedlettem, bele is lépve a hámba, már csak fel kellett emelni és összecsattintani a sárga műanyagot a hátrésznél. Kicsit meg is ráztam magam.
|
|
|
|
Edler Bonnie INAKTÍV
Miss Coelho RPG hsz: 146 Összes hsz: 349
|
My Paw-rtner #firstpraline #thenhazelnut
- Csak nem tudom. Az emberem tudja csak leszedni rólam. Így nem veszek el - vontam meg a vállamat, kicsit olyan morbid volt, de minden pillanatát szerettem. Jelezte, hogy hozzá tartozom, ha bajban vagyok, őt hívják, senki mást, ilyen szempontból imponáló volt. Más részről viszont érdekesen mutatott például egy blúz-blézer kombónál, mikor a nyakamban fityegett a medallion. Elégedetten bólintottam a kis vöröst nézve, mikor ígéretet tett, hogy nem fog egyetlen mackócskát sem elütni. - Nagyon szeretem őket, szóval remélem, rendesen vigyázol rájuk! - bólogattam tudálékosan, mert a medvék nagyon fontosak, nem lehet róluk csak úgy megfeledkezni. Bár, a faluban eddig csak egyet láttam és nem tudok róla, hogy a családja itt rohangálna. Aztán inkább átalakultam, levedlettem az elnyűtt bőröm, hogy mesés, vörös tappancsossá váljak, farokcsóválva pillogva fel a lányra. Olyan jó illatok voltak, bár a tusfürdője kicsit birizgálta az orrom, az a baba! Olyan finom babaillatot még sosem éreztem! Még rá is vakkantottam, mert annyira nem voltam kicsi, mint mondjuk Jasmine kutyája a városban, sőt, viszonylag nagylány voltam, de mégis alacsonyabb, mint ő. Kicsit meg is szaglásztam, meg nyalogattam a kezét, miközben a hámmal szerencsétlenkedett. Még ellenőriztem, hogy minden rendben van-e, majd Cleo láttán lassú, de határozott lépésekkel kezdtem húzni a kocsit, ami elsőre csak megrezzent, majd elkezdett gurulni, én pedig megszaporáztam a lépéseim. A kutya mindenit! A nénik nagyokat szörnyülködve figyelték, ahogy gurulunk az utcán a kisbabóval.
|
|
|
|