Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Tudtátok, hogy minimum hétféle villa ismert és használt Európában? Én igen. És éppen mind a hét ott pihen előttem. Étkező villa, salátás villa, fűszervilla, hideg sültekhez használt villa, tálalóvilla, szeleteléshez használt villa és desszertvilla. A nevük azért bőven árulkodik arról, hogy mégis mire valók, de külön tudomány, hogy meg is tudd különböztetni őket. Kivéve, ha kisgyerekkorod óta bejáratos vagy az összes aranyvérű családi összejövetelre, nem mellesleg pedig minimum heti vendége vagy nem másnak, mint Eloise Fiorella Payne-nek, a jelenleg élő Payne-ek legidősebbikének. Alias dédikének, aki a legjobb arc az egész családban és nyíltan a kedvenc dédunokája vagyok evör. Anyám szerint azért, mert pontosan olyan makacs és nehezen kezelhető vagyok, mint ő, ráadásul a róla készült fiatalkori portré alapján szakasztott mása is.
- Igen, nagyon finom ez a párolt zöldség. Martha kitett magáért, mint mindig - bólintok, és kortyolok egyet a tányérom mellé helyezett vörösboros pohárból.
Martha a dédi jól megtermett szakácsnője, aki már túlvan a hetvenen is, és egész nyugodtan nyugdíjba vonulhatott volna, de mégsem tette. Ugyanígy van ez a személyzet felével is, egytől egyig mind ittmaradtak, hiába ajánlotta fel nekik a dédi a nyugdíj lehetőségét. A rosszakarók akár mondhatnák erre, hogy persze, az emberek nem akarnak elesni a jó pénztől, de aki ismeri a személyzet tagjait, biztos lehet benne, hogy nem csak a fizetés motiválja őket. Szeretik dédit, mert a dédi is szereti és megbecsüli őket. Előbb hallhatjátok veszekedni az apámmal, mint hogy egy rossz szót is szólna a személyzet egy tagjára. Persze abban az esetben, ha nem szolgálnak rá.
Megtörlöm a számat a szalvétával, és várakozón összekulcsolom a kezeimet az ölemben.
- Miért van olyan érzésem, hogy nem csak azért hívtál ma ide, hogy a zöldségről beszélgessünk? Bökd ki, dédi, miről van szó? Minden rendben van veled? - A szemöldökeimet aggodalmasan vonom össze, és a ráncos, de még mindig üde arcát figyelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A fejemet rázva mosolyodom el dédi okfejtésén vámpírokról és fokhagymáról, miközben újból a borospohár után nyúlok és kortyolok egyet. Lassan iszom, kiélvezve az ízeket. Nem az a fajta olcsó bor, amit a kocsmában adunk ki, hanem igazi, ami felborzolja az ízlelőbimbókat a szádban.
És ez a körülírhatatlan aroma ebben a pillanatban áztatja meg a tüdőmet. Köhögni kezdek, és eltelik néhány másodperc, mire a fuldoklástól könnyáztatta arccal meg tudok szólalni.
- Tessék? - Érzem, ahogy a düh pillanatok alatt átjárja a testemet és minden porcikám görcsbe rándul. Ezt nem hiszem el. Hát mindjárt visszajön a párolt káposzta. - Megint megzsarolta az egyik zabigyereke? Nem lennék meglepve - törlöm meg a számat a szalvétával, és idegesen az ölembe dobom. Tűkön ülve várom, hogy dédi valamiféle magyarázattal álljon elő a drága egyszem unokája agymenéséről, erre elkezd Zaráról meg a nem létező apjáról hadoválni. Dédike, én itt mindjárt idegösszeroppanok! Képtelen vagyok bármilyen értelmes választ kinyögni, vagy legalább gondolni rá. Csak az zakatol a fejemben, hogy kezdődik minden elölről. Az egész cécó, amin Arie-val keresztülmentünk. Minden. Lényegében kettő oka van, hogy nem kezdem verni az asztalt, hogy én aztán nem, és az az, hogy Maxwell nincs itt, hiába is hisztiznék, és a dédi nyugodt. Kurva nyugodt. Ami azt jelenti, hogy van egy terve, és ezért vagyok most itt.
- Nem vicc kell neki, hanem egy jó nagy fejbekólintás. Akkor talán kimennének ezek az ötletek a fejéből - rázom a fejemet hitetlenkedve - De tudod mit? Ha szobát szeretnél bérelni neki az ELME-ben, akkor benne vagyok! - csapok a térdemre, és makacsul keresztbe fonom a kezeimet magam előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Összeszorítom az állkapcsomat, hogy még véletlenül se nyithassam szóra a számat. Annyi mindent válaszolhatnék arra, amit mond, de mégse teszem. Vele nem.
Az agyamban a gondolatok mégis ide-oda cikáznak, mintha az egyik pillanatban hirtelen ki akarnának repülni a fejemből és rávetni magukat a velem szemben ülő idős hölgyre, hogy végre belássa, nem mindenben van igaza az unokájával kapcsolatban. A kezeim görcsösen szorítanak a villára, miközben a dédi megkérdezi, hogy nekem mégis mi okom van haragudni az apámra, mikor a húgom egyelőre az egyedüli, akinek elrendezett a sorsa.
- Szerintem meg is válaszoltad a kérdésedet, dédi - helyezem le a villát a tányérom mellé, és visszaemelem a tekintetem az arcára. A hangom nyugalmat áraszt, mégis minden szavam érzékelteti az álláspontomat az apámmal kapcsolatban, amitől sosem fogok eltérni - Sokak állítása ellenére én tudom, hogy nem körülöttem forog a világ. Én nem csak azért haragszom Maxwellre, mert bezárt a dolgozószobájába, és addig nem engedett ki, amíg Arie rá nem húzta a gyűrűdet az ujjamra - sóhajtok egyet - hanem azért, mert nem csak az én életemet próbálja megkeseríteni, hanem a testvéreimét is. Attól még, mert Cath végül elfogadta ezt, nekünk nem kell.
A kezeimet leejtem az ölembe, tekintetemet a borospoharamra szegezve. Úgy érzem magam, mint egy kisgyerek akit megszidtak, és most büntetésből végig kell hallgatnia a kioktatást. Nem értem, miért nem értenek. Tényleg nekik lenne igazuk? Hagynunk kéne, hogy ilyen szinten beleszóljanak az életünkbe az akaratunk ellenére, és még köszönjük is meg? Mindezt azért, mert az apánk nem létező szellemek elől menekül? Mégis mi az, amitől meg kell óvnia minket?
Annyi kérdés kavarog a fejemben ebben a pillanatban, mégis úgy érzem, nincs értelme megkérdeznem, ráadásul a következő kérdésével teljesen kizökkent a gondolataimból.
- Nem túl változatos az életem mostanában. Egyetem, munka a pubban, alvás aztán kezdődik előről. De mire gondolsz? - emelem meg a szemöldökömet kérdőn.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Egy pillanatig még lehajolva, kezemet kinyújtva állok miután Léda megszólal, majd leeresztem a jobbomat és lassan felegyenesedem. Nyelek egy aprócskát, ahogy szépen fokozatosan rájövök, hogy fogalmam sincs, hogyan kéne bánni egy ilyen kislánnyal. Van kisebb tesóm, kisebbek is, mint Léda, de velük nem ennyire bonyolult. Félmosolyt villantva Zalán felé fordulok, miközben betessékel a boxba a húga mellé.
- Valami gyümölcsöset, lepj meg - mondom, mert egyrészt fogalmam sincs a kínálatukról, másrészt pedig nem is sütit enni jöttem elsősorban. Hanem kislányt.
Az asztalra könyökölve figyelem Zalán távolodó alakját, amíg szusszanásnyi időt hagyok magamnak, hogy újra belekezdjek a Lédával folytatott eszmecserébe.
- Megfordulok néha a sulidban, mert vannak kisebb testvéreim, akik oda járnak. Daliah veled egyidős lehet, talán ismered - fordulok vissza felé, fél szemmel néha a pult felé pillantva. Remélem Zalán hamar megjön a sütikkel, mert hármasban talán kevésbé lesz kínos ez a beszélgetés.
- Ki a kis barátod? - hajolok előrébb egy kissé, hogy a kislány takarásából előbukkanjon a plüssállat - Csak nem egy hippogriff?
Oké, még plüssökről sem beszélgettem ennyire komolyan ezelőtt, de mindent el kell kezdeni egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Ha azt kérdezné valaki, hogy egy tízes skálán mennyire vagyok feszült az ittléttől, akkor azt mondanám, hogy erősen kibassza a mércét a foka. Kezdjük ott, hogy miután januárban letettem az utolsó vizsgáimat is, és februárban átvettem a friss ropogós diplomámat, amivel hivatalos átoktörő lettem, szedhettem is a sátorfámat a koleszból, ahol négy hosszú éven keresztül laktam. Kissé meglepetten ért a dolog, mert az utóbbi időben annyi felé volt az agyam: vizsgák, munka, konzultációk és hivatalos ügyek intézése dédivel, hogy az az aprócska információ, hogy február közepétől mehetek az utcára lakni, elkerülte a figyelmemet. Jó, persze annyira nem volt drámai a helyzet, hiszen mi vagyunk a nagy Payne család, majdnem több ingatlannal, mint a brit királynőnek van, mégis, kicsit végiggondolva, végül is a drága apámnál kötöttem ki Westminsterben. Gondolhatjátok, milyen édes jelenet volt a fél életemmel megpakolt bőrönddel beállítani a villába, és a lábtörlőn könyörögni a családomat megnyomorító apának, hogy ugyan fogadjon má' be egy időre a régi szobámba, ha már hajléktalan lettem. Persze nem teljesen így kell elképzelni, de Max szemében az én-megmondtam-hogy-jobban-járnál-ha-férjhez-mentél-volna-és-nem-tagadod-meg-az-örökségedet csillogás az persze ott volt. Ja, végül is, mostanra lehetne egy nagy családi házam, kutyámmacskámkisegerem tíz kölyköm és egy idegesítő férjem, aki csak kanapéhájat növeszteni jár haza és néha megdugni, ha úgy tartja kedve, de én ezt elnézem neki, mert amúgy fürdünk a pénzben. Hol itt a gond?
Ja, szóval egy ideje már a csodás Payne-birtokon csövezek, és pozitívum, hogy talán, mondom talán megtanultam fékezni az indulataimat, ha Maxról vagy a kedves feleségéről van szó. Legalábbis még nem löktem ki egyiket se az üvegajtón a másodikról. Bár, kit tudja, még megtörténhet.
- Tudod, hogy ki se látszom a munkából - reagálom le a kérdést, és igyekszem csak kicsit szúrósan nézni rá a hirtelen egyensúlykibillentés miatt - Kivettem két hét szabit a kocsmából, hogy tudjak koncentrálni a panzióra. - Azt mondjuk már nem említem, hogy a múlt héten Ricsi és a legújabb sógorom péppé verték egymást a pubban, én meg zárásig véres pacákat törölgettem és üvegszilánkokat söpörtem, leginkább a Vajda név említése, és a nyakamat borító csókok miatt.