36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (136 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:23 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:26 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:29 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:31 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nos.
Nem nagyon zavartatom magam, hogy nincs rajtam ruha, nem először lát így. Vele ellentesen ülök, tudom, hogy nincs ínyére a beszélgetés, de éppen ő fogalmazott úgy, hogy bármit megtehetek vele. A beszélgetés pedig ennek az egyik vonulata. Szeretnék őszintén beszélgetni vele, és nem akarom, hogy az legyen, ami Arianaval. Eléggé védte őt így is ahhoz, hogy ne mondhassam, bármit kinézek belőle.
- Még mindig egy helyen tanítunk. Suttognak.
Mert bár elkerüljük egymást, amióta szándékosan csak akkor járok be, amikor órám van, nem teszek kitérőket azok felé a termek felé, amikben tanít, és semmi egyéb. Kerülöm, mert félek, hogy megéget, most is éppen azt teszi.
- Mondjuk annak örülök, hogy se a gyerekemet nem vetetted el, sem nem jöttél rá mellettem, hogy leszbikus vagy.
A jobb kezemet kicsit felemelve az ölemből, hüvelykujjam az égnek emelem, hogy érezze, ezért tényleg hálás vagyok, ez a része legalább király. A többi… kellemetlen.
- Szóval, amíg nem tudod, hogy mi van a nempasiddal, addig számíthatok rád, hogy felbukkansz olykor, vagy ez csak… szóval…csak hiányod volt?
Nem tudom szebben megkérdezni tőle, nem akarok köntörfalazni, azt szeretném, ha értené, hogy mire lyukadnék ki, szívem szerint. Hogy mire utalok éppen. Csak értsen meg, és legyen őszinte.

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 20:34 Ugrás a poszthoz

Brown

- Én ezt Arianaról sem feltételeztem soha, és nézd mi lett.
Vonom meg a vállaimat teljesen természetesen. Már nem haragszom rá, tudunk értelmes felnőttek módjára beszélgetni, tudunk viccelni, talán már barátian tekintünk egymásra. De! Mert persze mindig van egy de, azon nem tudom túltenni magam, hogy lenne egy gyerekem.
Egy fiú. Néha álmodok vele. Az arca lágy vonású, mégis az egész gyerek kissé kötött. Barna göndör tincsek, a szeme teljes egészében engem idéz. Néha álmodok vele, ahogy tanuljuk a dínókat, ahogy repülőgép maketteket építünk. Biztos vagyok benne, hogy fiúnk született volna. Korábban is álmodtam már vele, még azelőtt, hogy tudtam volna, Ariana terhes volt. De ezt nem meséltem el senkinek. Nem szívesen osztok meg emberekkel ilyet. A kisfiú az én titkom. Néha agyalok rajta, látom őt magam előtt. Ritkán, de élénken.
- Ezt.
Bólintok is, mert valóban ez volt a célom, hogy megkapjam, ami véleményem szerint nekem jár. Beszélgetni akartam, de pontosan tudtam, hogy ezt nem kaphatom meg azelőtt, hogy ne elégítettem volna ki. Most sokkal nyugodtabb, mint amikor lent ült a nevetséges összeállításában, akkor szinte vibrált körülötte a levegő, most pedig mosolyog, nyugodt. Megkapta, ami hiányzott neki, és én is megkaptam, ami hiányzott nekem. Bal lábamat felhúzva, térdemen pihentetem meg a kezem, és úgy nézek rá hosszan.
- Tőlem csinálhatjuk ezt.
Felelem végül teljes nyugalomban, mert így gondolom. Valljuk be, a szex kettőnk között mindig is egy olyan dolog volt, ami jól ment. Veszekedhettünk, lehettünk rossz passzban, lehettek nézetkülönbségeink, de a szex, az mindig nagyon adta magát.
- Amíg a te Payne-ed vissza nem jön.
Azonban határt kell szabnunk, és úgy vélem, jelenleg ez a kompromisszum nagyon is kielégítő.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:10 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nem hasonlítgatlak, magyarázatot kerestem.
Mert ugyebár, ahogy Ariana nem adta meg nekem a miértet, úgy Ophelia sem. Egyikőjük se mondta meg, hogy miért hagyott el, csak úgy nem voltunk már többé egy pár, csak úgy vége lett, és ilyenkor az ember agya, ösztönösen azon elmélkedik, hogy mégis miért lett vége. A bizonytalanság a legrosszabb.
- Semmit.
Felelem őszintén, ahogy közelebb araszol hozzám. Furcsa, de nem várok magyarázatot, már nem. Akkor nagyon örültem volna neki, ha azt mondja, úgy érzi, mellettem nem tud teljes lenni, vagy azt, hogy Jason Payne inkább fekszik neki. De az, hogy csak zokog, és nem tudja kimondani, hogy gyáva módon hallgatott akkor, nem vitte előre a történéseket. Ha akkor elmondja, nem hiszem, hogy gond lett volna közöttünk. Mostanra viszont felhúztam egy védőfalat, és nem tudom, hogy ez valaha lerombolható lesz-e. Nem szeretem megégetni magam.
- Ha holnap visszajön, akkor egészségedre a kielégítést, és kösz, nekem is jó volt.
Felelem végig a szemébe nézve, mer ha holnap visszajön, nem nagyon hiszem, hogy van miről beszélnünk. Ha Jason holnap belibben az életébe, őt fogja választani, én pedig nem leszek harmadik kerék, mert nem akarok valakinek csak a “b oldal” lenni. Én azt akarom, hogy akarjon, hogy csak engem akarjon, és jelenleg nem tudom elhinni, hogy Ophelia beérné velem. Csak nincs itt Jason, és ő aggódik, kielégítetlen, és ezért jött el hozzám. Ennyi történt. Tudom, a szívem bármennyire is szeretne mást hinni, most az eszem a döntőbb érvelő.
- Ha soha nem jön vissza? Ki tudja mi lesz akkor. Az idő eldönti, gondolom.
Nézlek, ahogy ott ülsz, és tudom mit akarsz. Ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, akkor az ez. Ideális szexpartner, hiszen nem kéretem magam, elég csak a jó szögben ülnöd, hogy ujjaim elinduljanak melleid felé, elmélkedő arccal simogatom őket, izgatom a bimbóidat, de nem mozdulok közelebb, még nem. Csak bal kezemmel járom be a két melled minden szegletét, és élvezem azt, ami az arcodra kiült.
- Nem tudom, melyiknek örülnék jobban, Brown.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:12 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nem nagyon akartalak látni.
Vallom be őszintén, mert ez az igazság. Jobb volt, hogy utána nem találkoztunk egyáltalán, hogy nem kellett az arcát néznem, a hangját hallanom. Nem akartam róla egyáltalán tudomást venni. Egy ideig úgy bántam vele, mintha nem létezett volna, mintha sosem lett volna. Nem akartam vágyódni utána, nem akartam semmit.
Elmosolyodom, ahogy nulláról százra pörög, és hirtelen kezd el mérgesen beszélni, felpattan, kutakodik a holmija után, és vádol. Felsétáltam, és ő fehérneműben állt előttem, senki sem kényszerítette, hiszen én csak megérintettem a kezét, semmi többet nem tettem. Nem kényszerítettem rá, hogy feljöjjön, nem én téptem le róla a ruháit, és mégis én vagyok a szemét. Van egy pont azonban, amikor már nem tudok csak ülni, és hallgatni őt, amikor felkelve elkapom a csuklóját, hirtelen rántom magamhoz, nem hagyva egy lélegzetvételni távolságot sem.
- Még nem végeztünk.
Mordulok bele a csókba, és tudom, hogy ő is akarja még, hogy bármennyire is azt mondja, hogy nem, bármennyire is játssza a sértett dívát, újra és újra széttenné a lábaid, és élvezné, hogy közéjük mászom. Szorosan tartom, és nem érdekel, ha ellenkezik, tudom, hogy csak megjátszott, hiszen éppen az előbb mondta ki, hogy akar engem, ahogy én is őt. Igen, tudom, hogy akarjuk egymást. De meddig? Amíg Jason Payne fel nem bukkan a széles vállaival? Nekem most nem megy az, hogy megbízzak benne.
- Heteid voltak arra, hogy megmagyarázd. Heteid.
Közben visszavezetem az ágyhoz, kényszerítem, hogy visszafeküdjön rá, fölé hajolva, mélyen az arcába hajolok, mélyen a szemébe nézve, fogságba tartva a tekintetét.
- Akarlak. Szeretlek.
Nem hazudok, akarom őt, szeretem őt. A szerelem könnyen elmúlik egyeseknél, másoknál nem, vagy talán soha. Fölé hajolva tartom magam, fogságban tartom őt.
- De nem tudok bízni benned. Most nem.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:14 Ugrás a poszthoz

Brown

- Bocsánatot kérni.
Halkan mondom ki ezt a két szót, mert nem akartam, hogy bocsánatot kérjen, azt akartam, hogy mondja el, hogy őszintén beszéljen róla, hogy mi a bánat baja van. De nem, ő csak sírt, én vártam, és semmi nem volt jó. Nem mondta meg, hogy miért. Nem mondott nekem semmit.
- Épp azon dolgozom.
Felelek szemtelen hangon, amikor javasolja, hogy basszam meg. Igen, az a tervem éppen, hogy most megint jól magamévá teszem. Az előbb ő nem csókolt vissza, én viszont megteszem, mély élvezettel a csók iránt. Élvezem, hogy vele lehetek, ezt kár tagadni, de nem hiszem, hogy megérti azt, amit mondok neki. Valahogy úgy érzem, hogy nem érti meg, hogy mindennek súlya van, minden tette következményekkel jár. Nem ellenkezem, amikor fordít rajtunk, szorosan magamhoz ölelem, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy az illata, a haja, körbeleng.
- Nem haragszom.
Felelem csendesen, de ez nem jelenti azt, hogy mindent úgy folytatunk, mintha semmi sem történt volna, hogy folytatunk bármit is. Nem tudom ezt megígérni, nem tudom azt mondani, hogy majd minden megy tovább, mert nem vagyok benne biztos, hogy mehet tovább. Viszont érzem, hogy fárad, hogy el fog aludni, így elengedve őt, a mágiámat segítségül hívva, egy plédet terítek magunkra, és én is lehunyom a szemem.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:16 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nem hazudok.
Tényleg nem, mert nem haragszom. Megbántott, és nagyon mérges voltam, de nem tudok haragudni, mert egyszerűen nem olyan ember vagyok. Riára se haragszom, pedig szerintem mind a kettejüknél minden okom megvan rá, hogy örökre haragudjak. Mégsem teszem. Nincs értelme. Hallgatom őt, csukott szemmel, szándékosan nem nyitom ki. Csak szeretnék aludni, addig, amíg felkelve már nem lesz itt. Ahhoz ért a legjobban, hogy lelépjen. És ha nem lesz itt, akkor nem kell tovább feszegetnünk ezt a témát, mert tényleg nem kellett volna felszakítania a sebet. Csak csináljuk és lépjünk tovább. Nyilván nem lesz semmi olyan, mint volt, de attól még az elmúlt pár óra jó volt, és hagyhatnánk ennyiben. Csak simán jó volt, köszönjük. De nem, még mindig beszél.
Próbálom egyenletessé tenni a lélegzésemet, hogy ne kelljen erre felelnem, mert valljuk be, hogy ez egy meddő vita lenne, semmi több, én pedig nem szeretnék ezzel sokkal tovább foglalkozni, mert semmi értelme nem lenne. Szerintem legalábbis nem. Ha úgy alakul az életünk, hogy egymás mellett kell kikötnünk, akkor egymás mellett leszünk. Ha nem, akkor nem. Ariana is visszatért az életembe, bár nem nagyon hittem volna, hogy ez még megtörténik, és mégis így alakult.
Átölelem szorosabban a takaró alatt, és ahogy ő, úgy én is álomba merülök. Elég volt ez mára, bőven elég. Hogy mit hoz a reggel, azt meg majd meglátjuk még.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 29. 10:19 Ugrás a poszthoz

Abigail.


Szeretem a pörgősebb és a nyugodtabb napokat is. Ha pörög, akkor én is kint pörgök, ha nyugis, akkor tudom csinálni a könyvelést, a különböző papírmunkákat. Az életem ezen részével teljesen elégedett vagyok. Éppen a múltkor vicceltünk azzal, hogy már minden pénzt, amit kártyával kerestem, tisztára mostam, innentől élhetek én is tisztességesen. Többnyire. Vannak ezek a nőügyeim, erre még annyira nem vagyok büszke, de  jelenleg élvezem. Muszáj, mert csak így van esélyem arra, hogyha egyszer berobog az ajtón az igazi, hogy "helló, jöttem", akkor ne akarjak már kifelé tekintgetni.
A mai nap olyan kettős, eddig a számokkal voltam elfoglalva, most pedig éppen semmi dolgom, ezért kicsit kitekintek, hogy lehet-e valamit csinálni. Mei most érkezik vissza a következő rendelésért, abban már biztos vagyok, hogy a lányé lesz év végén a legvaskosabb prémiumboríték. Ahogy elhaladok mellette, rámosolyogok, és látom, hogy minden rendben zajlik, így tovább haladok. Köszöntök néhány visszajáró vendéget. Az egész nap ilyen, kellemes. Este záráskor felajánlom a maradást, és mindenkit hazaküldök, mert jól dolgoztak, megérdemlik, hogy pihenjenek egy kicsit. Szépen elrendezem az asztalokat, a helyiség nagy részét rendbe rakom. A tányérok és evőeszközök mosogatják magukat, a szószos tálak sorba állnak. Teljesen ideális minden. Mindig a kellemes estéken történnek a váratlan fordulatok. Ilyen ez a mai is.
- Abigail!
Szélesen elmosolyodok, ahogy a hang irányába fordulok. Ezer éve nem láttam, ha bárkit kérdeztem, értsd Cath, Ariana, Helena, senki sem felelt. Senki. És ez volt a leggyanúsabb. Rendesen elkezdtem elhitetni magamban, hogy Maxwell képes megölni a saját gyerekét is a pénzért, és üdítő a látvány, hogy mégsem tett így. Bólintok a kérésre, és várom, hogy belépjen a csodapasi, aki miatt eltűnt. Azonban, ahogy kilép, majd vissza, lefagyok. Különben már rég ott lennék, hogy segítsek neki, így azonban csak állok, mint egy hülye, és nézem őt.
- Mint a legtöbb Payne.
Mert ez jellemző rájuk, eltűnnek, felszívódnak, aztán a legváratlanabb pillanatban újra megjelennek. Darabosan lépkedek felé, mint aki azt hiszi, hogy egy álomban van. Még meg is csípem magam, hogy felkeljek kicsit, de nem, ez nem álom. Ahogy a kislány fölé hajolok, vonásaim ellágyulnak.
- Azta.
Egy kisbaba. Leguggolva, óvatosan simítom meg az apró, ökölbe szorított kézfejet. A puha, fehér bőr, az apró ujjak, melyek ujjaim után nyúlnak, és rászorítanak. A szívem megtelik szeretettel.
- Szép, mint az anyukája.
Nem is figyelek arra, hogy beszélek, mert teljesen lenyűgöz a látvány. Az apró, nyugodt baba. A szemeim csillognak, ahogy nézem őt. Egy új életet. Ajkai rezdülnek, pici nyelvét kidugja, mosolyog. Egy kis csöppség. Nagy nehézségek árán elszakítom a tekintetem tőle, és Abigailre emelem.
- Felvehetem?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. augusztus 29. 10:20
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 7. 10:04 Ugrás a poszthoz

Abigail


Óvatosan veszem át a kicsit, és fektetem a mellkasomra, vigyázva, hogy az érzékeny feje jó szögben legyen. Mostanában rengeteg gyerekekkel kapcsolatos könyvet kiolvastam, hogy tudjam, mit kell majd csinálni, ha megszületik a nővérem babája.
- Elég sok ember van a családotokban, aki gyerekközpontú, szerintem nagyon elkényeztetik majd, bármit is teszel. Ha sosem vennéd fel, akkor is állandóan lenne valakinél.
Sok időt töltöttem a Payne családban, ezért tudom, hogy a kislányért szinte mindenki megveszik. Látom is magam előtt, ahogy a kis Zara elveszik teljesen Jason hatalmas karjaiban. A csupaszőr, hatalmas férfi a legnagyobb szívvel megáldott családtag, aki odáig van a gyerekekért, türelme végtelen. Akárhányszor találkoztunk, a körmén csillogó lakk, hajában kusza fonatok, királylányos masnik, csatok, korona. A lányok állandóan díszítettek rajta valamit. Will is szereti a gyerekeket, nem véletlenül specializálódott gyermekorvosnak, míg Cath önkéntesként az óvodában dolgozik. Nem hiszem, hogy lesznek itt gondok azzal, hogy ki vigyázzon a kis Zarára.
- Az esküvő?
Nem értem, hogy mi volt az, ami ott rossz volt. Álomszerű inkább, hiszen végül a Payne lány a Brightmore fiú felesége lett, áldás, békesség. Mert aki már látta őket együtt, az nem hiszi, hogy akkora szenvedés lenne ez a házasság. A legjobb barátok, jól megértik magukat a barátságon túl is, szóval szerintem ez jól alakult. Még ha ugye az a bizonyos szerelem másnál is kötött ki. Furcsa, de életem két nője után már nem vágyom a szerelemre, inkább egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretettel teli kapcsolatra.
- Jobban döntöttél, mint Ariana, annyi szent.
Simogatom a baba hátát, és közben figyelem Abigail nyugodt arcát. Szerintem jól tette, hogy hozzám jött.
- Mik a terveid?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 13. 22:04 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony

Csajozz úgy, mint Vajda Ricsi!
Sosem szép dolog elbukni egy fogadást, főleg, ha nagyon benne vagy a sikerbe, meg a nyerő szériába. Azt hiszem, a kártyát próbálom így ignorálni az életemből, főleg mivel nemrég nyílt egy hely, ami arra alkalmas, hogy elbukjam minden megtakarításom, vagy lecsukjanak, ha zsigerből számolni kezdem a lapokat. Erről nem tehetek, berögzült. Fogadásokat kötök. Semmi pénz, csak a jóöreg szivatást. Szivatjuk egymást mindennel, amivel csak lehet, és párszor ebbe a vendégeinket is belevonjuk. Persze nem sokszor, azért mi is szeretnénk, ha még lenne forgalmunk. De mondjuk azt eléggé szeretik, amikor részesei lehetnek a megvicceléseknek és elbukott fogadásoknak.
Ebből a bevezetőből már mindenki kitalálhatta, hogy mi történt. Igen, elbuktam egy elég tutinak tűnő fogadást. Biztos voltam a sikerben, és mi lett a vége? Bumm, szívtad! A fogadást bukónak azt mondtuk, úgy kell csinálnia, mint ahogy a kampányidőszakban ifjabb Vajda Richárd járt el. Neki is bejött, még nekem is bejöhet. Éppen ezért most egy hatalmas csokor vörös rózsa és a legszebb öltönyöm kíséretében járom az utcákat, és osztogatok minden nőneműnek egy-egy virágot és mondok egy-egy bókot. Az arány eddig egész jó, csak három férj/barát/vőlegény fenyegetett meg halálosan. De hatan mondták, hogy még nem próbálták a pizzériát, de beugranak egyszer. Kettős a mérce jelenleg.
- Szerintem nincs még egy ember a világon, aki ennyire gyönyörű szemeket kapott az angyaloktól, mint te.
Nyújtom a szökőkút mellett álló fiatal nőnek a rózsámat, remélve, hogy nem öl meg. Egyedül áll, egyelőre nem látok felém fújtatva közeledő férjet. Még az is lehet, hogy szerencsém lesz.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 23. 17:44 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


Annyira bájos. Hirtelen ez a szó ugrik be róla, hogy olyan kedvesen ártatlan és édes, hogy bátran kijelenthetem, ilyen női egyeddel itt időtlen idők óta nem volt dolgom. Már éppen azon kezdtem gondolkozni, hogy ezek a lányok elvesztek, vagy éppenséggel ki vannak tiltva Bogolyfalváról, amikor hirtelen megjelenik ő. Vajon csak rendszerhiba, és nem vették észre, hogy ő egy kedves és őszintén ártatlan hölgy, vagy éppen körözés alatt áll? Talán szólnom kellene neki, hogy bújjon el, nehogy átformálják, és tapadós döggé váljon. Nem hiszem, hogy csak álca lenne, amit mutat, ennyire nem lehet ez természetes valami, ami nem igaz.
- Nem foglak bántani, ne félj tőlem.
Hogy is lennék képes bántani? Nem mintha alapból szándékomba állna bárkit is bántani, szó sincs erről, de abban egészen biztos vagyok, hogy ő lenne az utolsók egyike a földön, akit mégis bántanék, ha úgy alakul. Hogy érezze, tényleg ártatlan vagyok, a levegőt segítégül hívva simítom meg az orcáját csak egy pillanatig, nem akarok illetlennek tűnni.
- Jól állnak a színei.
Teszem még hozzá kedvesen, mielőtt ellépnék mellette, hogy megkönnyebbüljön, tényleg nem vagyok valami furcsa szatír, de egy pillanattal később vissza is fordulok hozzá. Ismerős, mintha láttam volna már valahol. Nem élőben, inkább nyomtatásban. Nem is ő, hanem ami belőle fakad, az őt körülvevő nyugodt és mégis borzongató aura az, ami olyannyira ismerős. Talán csak bolond vagyok.
- Neked adom az összeset.
Jelentem ki határozottan, vissza lépve, felé nyújtva a csokrot. Ő az első, aki úgy illetődik meg, hogy az bennem is nyomot hagy, így ha elfogadja, csak boldoggá tesz, viszont azt hiszem jobb lenne, ha ezek után inkább mennék, mert semmi kedvem megdönteni az előbbi elméletet, mely szerint én egy rendes fiú vagyok.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 24. 11:07 Ugrás a poszthoz

Abigail.

- Nagyon szeretem a gyerekeket.
Ezért is lettem azt hiszem, tanár. És a tény se változtat sokat a helyzeten, hogy lehettem volna apa én is, ha a dolgok máshogy alakulnak. Tudom, hogy őrültség lett volna, de szerettem volna, ha apa leszek, és szerintem jól is csináltam volna, függetlenül attól, hogy hány éves voltam akkor. Most már az előkészítőbe sétálnánk reggelente, és közösen járnánk focizni, lenne kedvenc kviddics csapatunk, és ha lány lett volna, akkor rengeteg színben pompázott volna már a körmöm és az összes Barbie-s mese dalát tudnám kívülről.
- Furcsa is, ha valami elsőre összejön.
Az esküvőre nem reagálok, mert bár érintett voltam benne, hogy én is férjjé váljak a Payne családban, mégsem érintett annyira rosszul talán, mint másokat. A dolog pedig megoldódott, és csak egy házasság született, az is jövő ilyenkorra már semmissé lesz nyilvánítva olyan rég, hogy azt is elfelejtjük, egyáltalán megtörtént. Kivéve persze a benne élők, mert ők ketten ezt nem fogják csak úgy elfelejteni, azonban ennek főleg érzelmi okai vannak. Semmi olyan, amiről Maxwell vagy akár csak Abigail tehetnek. Denis és Cath saját maguknak alakították így az életet.
- Bátor vagy, hogy megtartottad, de szerintem ennék jobb döntést, aligha lehetett volna hozni.
Persze nem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, minden elismerésem azoké, akik ezt végig tudják csinálni, hiszen minden áldozatot, ami máshol két emberre hárul, itt egy embernek kell meghoznia, és ez nagyon sokat kivesz, legyen bármilyen bátor is a másik. Szerencsére azonban a háttere biztosított, hiszen mindenki, aki körülötte van, segíteni szeretné őt. A Payne család összetartó, és ismerem őket, szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt elképzeli. A kicsik nyitottak, a fiúk normálisak, talán a legnagyobb akadályt mind közül Ariana jelenti, de őt is csak el kell engedni, és egy idő után már kevesebbet fújtat. Szépen lassan rendeződik a család, csak tényleg, nem kell görcsösen ragaszkodni.
- Merrefelé tervezel venni? Én is gondolkoztam rajta már párszor, de egyszer sem vettem még rá magam, hogy elinduljak és átbogarásszam az eladó házakat. Megnézhetnénk őket akár együtt.
A törzsvásárlói kártyánál elnevetem magam, és ha azt hiszi, megfogott, akkor nagyon téved, mivel a kicsivel való sétálgatás közben magamhoz röptetek eg kártyát, köszönjük aero mágia, és mikor átnyújtom neki, ő pedig megérinti, a neve rákerül a kártyára. Egyszerű, de nagyszerű varázslat.
- Bármilyet kérsz, megcsinálják neked.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 24. 11:28 Ugrás a poszthoz

Nadine.


Nem nagyon van nekem ehhez kedvem, mégis, olyan széles és kedves mosolyt vagyok képes felölteni az arcomra, amekkorát csak megkövetel a haza. Én inkább elüldögélek az előadásokon, aztán pihenek és élvezem, ha már az egyetem ilyen szép szobát és wellness részleget is fizet. De nem, csak szépen menjünk el, húzzunk nyakkendőt, és mondjuk el, hogy mennyire jó minden. A legutolsó dolgot szívesen megteszem, mert tényleg minden jó. Szeretem az egyetemet, szívesen tanítok ott, szívesen végzek kutatómunkát, de a nyakkendő egy ideje már nem kimondottan az erősségem.
Nem, nem elhanyagolom magam, szó sincs róla, csak jobban érzem magam a lazább megjelenésben, amikor bármelyik pillanatban be tudok állni pizzát sütni, és ehhez nem kell előtte levetkőznöm, majd átöltöznöm. Oké, egy kicsit mondjuk bekényelmesedtem, az tény.
- Nem, erről nem hiszem, hogy érdemes volna beszélni, tekintve, hogy minden mást mennyire elhanyagolunk, ami egyáltalán ehhez a jelenséghez vezetett.
Értek egyet az előttem szólóval, kezemben pezsgőspohár, arcomon elgondolkodó kifejezés, egészen addig, amíg meg nem jelenik az érzés, hogy figyelnek. Megengedek magamnak egy körbepillantást, és elmosolyodom, amikor meglátom, hogy ki is az, aki néz. Csak biccentek egyet, mert megértettem az üzenetet, amit közvetített, és egy percnyi visszafordulás, majd bocsánatkérés után, ráérősen indulok el az irányába, szépen átgondolva minden lépést. Milyen kis gonosz is vagyok én, ugye?
- Márk! Lenyűgöző észrevételekkel élt az ókori varázsigék modernizációja előadáson. Wright professzor szinte áradozik magáról.
Miközben beszélek hozzá, végig a szemébe nézek, de nem vagyok rest lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, Nadine csípőjére tenni a kezem, átölelve őt. Érzem rajta, hogy sokat ivott, de remélem, nem ugrik meg, hiszen azt kérte, segítsek, és én lovag vagyok, fényes páncélban.
- Miről beszélgettetek?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 28. 10:10 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


- Nem? Nincs senki, aki ilyen kedves dolgokat tegyen veled?
Komolyan elcsodálkoztat, hogy egy ilyen kivételes és bájos nőnek nincs párja, aki elhalmozza mindennel, amivel egy nőt csak el lehet halmozni. Én megtenném, ha ő lenne a párom, hiszen látszik rajta, hogy olyan nő, aki igazán igényli és megérdemli, hogy sok törődést kapjon, és nem azért, mert elvárja, éppen ellenkezőleg. Mindig csodálom az ennyire ártatlan hölgyeket. A finom nőket, akik ízlésesek és természetesek. Tudom, én minden nőt istenítek valamiért, de ez így helyes, a nők csodálatosak, különlegesek és imádni valóak.  
- Mindenképpen neked szeretném adni őket, mert az egész faluban te érdemled meg a leginkább, hogy a rózsák hozzád kerüljenek.
Ebben biztos vagyok, hiszen ilyen kivételes nő itt nincs másik, és ha valaki igazán és őszintén fog örülni a rózsáknak, akkor az ő. A lényeg annyi lenne a fogadásban, hogy osztogassam el a rózsákat, de azt nem mondták, hogy egyetlen nőnek nem adhatok akár egy tucat rózsát is. Gondolom Vajda Ricsi nem így csinálta, hiszen tanácstag lett, aki több szavazatot kapott, mint a polgármester, szóval nyilván valamit nagyon tud a fiú. De én nem akarok már másokat kergetni a rózsával, ha a rózsák gazdáját egyetlen személyben megtaláltam. Ez a személy pedig az előttem álló, zavarban lévő lány, akinek komolyan olyan szemei vannak, hogy simán elhiszem neki, korábbi életében angyal volt.
- Különleges rózsák, ha földbe teszed őket, megerednek, és csodás és erős rózsává válnak, koratavasszal nyílnak, a tavasz hírnökeként, és egészen az ősz utolsó napjáig virágoznak. Legalábbis az idős néni, akitől vettem, ezt mondta.
Hogy valóban így van-e nem tudom, de tesztelés alatt van, mert vettem hatot magamnak is, és mér ki is ültettem őket a kertbe, azóta pedig új kedcvenc helye van Chleonak is.
- Nem hiszem, ha csak nem voltál Bagolyköves.
Velem nem sok helyen találkozhatott egy ilyen lány. Kizártnak tartom, hogy egy kaszinóba dolgozott volna, ahol megfordultam, látszik rajt, hogy ez nem az ő asztala.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


- Ne haragudj, nem azért mondtam, csak… szóval ezen a helyen a normális lányokat olyan gyorsan elkapkodják, hogy időd sincs kimondani, hogy “helló”.
Ezzel pedig szerintem senki se vitatkozhat, mert valóban így van. Egyrészt, nagyon kevés lány van, akinek nincs valami szembetűnő defektje, az ilyen példányokat azonnal el is viszik, ami teljesen érthető. Én is, ha kikapnék egy ilyen példányt, lehet, hogy a pincében tartanám, nehogy valaki lecsapjon rá. És tarthat bárki morbidnak, mondjuk ki, a gondolatnak van alapja. Ráadásul, aki ismeri az elmúlt hónapok eseményeit, vagy akár az elmúlt évekét, csak bólogatna, hogy teljesen jogos a gondolat tőlem, hogy így cselekszem.
- Én is, mert komolyan mondom, hogy ilyen őszinte örömet se láttam mostanában senki arcán.
Sokminden megjelenik a fejemben, hogy mennyire bájos, mennyire gyermeki, mennyire ártatlan, mennyire szép és mennyire kívánatos. Szívem szerint a karjaimba zárnám, és óvnám őt a világtól, hogy mindig ilyen maradjon. Mindenféle szexualitástól mentesen, színtisztán azért, mert csodálatos. Igen, mint minden nő, ő is tetszik, de tudom, hogy nem kellene a magamfajtával kezdenie, mert én régen pont arra vágytam, ami ő, de jelenleg annyira nem vagyok egyben lelkileg, hogy nem tudnám elképzelni, hogy kezdjünk egymással. Mert ő sérülne. Én egy sérült ember vagyok, akivel ha most bárki kezd, csak sebeket ejt, karcolásokat. Nem szeretném bántani, érzem, hogy őt semmiképpen sem, és csak remélni merem, hogy bárkit is zár majd a szívébe, az is annyira fogja látni az értékeit, mint most én, és nem akarja majd őt bántani. Csak ne, simán csak ne bántsa meg, ne formálja át, ne akarja, hogy más legyen, mint aki. Mert most igazán csodálatos.
- Frank Arie Martin.
Fogom meg a kezét gyorsan és finoman, hogy ne sérüljön, ne érezze kényelmetlenül magát. Viszont az, hogy ide járt meglep, reméltem, hogy nem, és akkor tovább gondolkozunk, hogy hol találkozhattunk.
- Levita. A tizennégyesekkel. Leonie Rohr, Andretzky Kori, Keith Coltrane. És te?
Szeretem az évfolyamtársaimat, igazán jó évfolyam volt a miénk, összetartó, tele szerelmekkel, kalandokkal. Kiváló diákéveket tudhatunk mind magunk mögött. A neve is ismerős valahonnan, de nem tudom, hogy honnan. Talán tényleg az iskolából.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 Ugrás a poszthoz

Nadine


Édes, ahogy próbálkozik, nem is állítom le, gonosz vagyok tudom, de nagyon élvezem, hogy szenved. Részben az alkoholtól, részben pedig attól, hogy egy cseppet sem figyelt arra, amit a srác magarázott neki, mert ha valakinek a teremben üveges tekintete volt, akkor az Nadine Rohr kérem szépen. Engem megmosolyogtat a szerencsétlensége, tudom, hogy nem szép dolog, elvégre nagyon kellemetlen helyzetbe került, de mégis, kicsit kiélvezem, szigorúan a mellkasom alatt, hogy szerencsétlen. Az arcomon más van, a hős lovag, aki megmenti a hercegkisasszonyt a sárkánytól. A páncélom fényes, éppen most fényesítettem, amíg ő dumcsizott a sárkányával.
Most viszont már biztonságban van, hiszen én állok az oldalán, az én karom fogja át, és az én tenyerem pihen a derekán. Márk pedig, látványosan megilletődött. Ha nem sérteném meg Nadine jó hírét vele, még egy kacsintással azt is odaszúrnám, hogy: “Na szerinted, miért hoztam magammal az egyik diákomat? Egész éjjel keményen fogunk _dolgozni_.” De nem teszem, hiszen nyilván, nem szeretnék Nadine-nak ártani, így inkább lenyelem a nyelvem, és csak úgy csinálok, mint aki igyekszik felvenni a fonalat azzal kapcsolatban, hogy miről is van szó.
- Áh, igen, az egyiptomi tekercsek!
Oké, megvan, és éppen szólásra nyitnám a számat, amikor a kisasszony ajkai is elnyílnak, és valami egészen mást mond, valami olyasmit, amitől Márk arcán vívódás jelenik meg, és látszik rajta, hogy menne is, de maradna is. Én pedig csak megértően elmosolyodom, hogy megértem a helyzetet.
- Csak nyugodtan, holnap a reggelinél megvitatjuk. Büféreggeli héttől kilencig. Ha hét tízre megyünk, egész kellemesen elüthetjük az időt kilencig.
Vetem fel neki az opciót, hogy ha gondolja, akkor én ráérek, és gondolja, mert elköszönve el is indul a professzor felé, én pedig Nadine-t felé fordítom, hogy lássuk a találkozást. Lopva közelebb húzom magamhoz a nőt, és a kezéből az üres poharat is kifordítom.
- Nézd, milyen zabszem van a fenekében. Nem rossz arc, de nem illik hozzád. Jobbat érdemelsz.
A poharat el elhaladó tálcára teszem, és lejebb hajolva a fülébe suttogok.
- De amíg nincs jobb, addig sétálhatnál velem egyet.
Túl sok alkoholt ivott, kellene neki a friss levegő, ebben határozottan biztos vagyok.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:07 Ugrás a poszthoz

Deniske


Tisztelem Brightmore minden állatát, de azért most finoman bekaphatja, hogy éppen akkor, amikor hajnalban a legszebb álmomat álmodom jelenik meg az óriási madara az ablakomban. Mivel jó idő volt éjjel, persze, hogy nyitva volt az ablak, Niamey pedig nem ismeri a párkányhatár fogalmát, így amikor te arra kelsz, hajnali nééééégy órakor, hogy valaki néz, de tudod, hogy egyedül vagy, eleve beparázol.
Aztán azért hajt a kíváncsiság, meg, hogy kicsit megnyugodjál, hogy nincs akkora vész, nincs is ott semmi, csak hülyeséget álmodtál, akkor jön a második felvonás, hogy kinyitod a szemed, és egy hatalmas madár, hatalmas csőre és hatalmas szemei néznek rád. Aztán azt hiszed, hogy álmodban keltél fel, visszacsukod a szemed, és akkor rád vijjog, te meg ordítva ugrasz ki az ágyból.
Vagyis, csak ugranál, mert az éjjel azért szépet álmodtál egy szép lánnyal, és annyira bele vagy már gabalyodva a saját takaródba, hogy nem tudsz felkelni, csak szó szerint, leesni az ágyról, de úgy, hogy a lábad azért fent marad, te meg pofával előre érkezel a földre, és akkor adj hálát a lélekjelenlétednek, hogy az arcodat ösztönösen védted, így az nem sérül, csak a mellkasod, és első gondolatod az, hogy a széttört bordáid átfúrták a szíved, a tüdőd, és olyan mindegy már minden, nem zavar már a reggeli merevedés sem, mert halott vagy. Majd mire rád találnak, addigra úgyse lesz már belőled sok, mert Niamey úgyis felzabál. Tökéletes jövőkép egy tökéletlen ember számára.
Aztán persze nem halok meg, mert miért is lenne ilyen könnyű a dolgom, és Niamey se zabálhat fel csak úgy. Nem. Én, Frank Arie Martin, mint egy szerencsétlen nyomorult, félig a földön, lábaim az ágyon, fenekem az égnek meredve, nyögök, és próbálom eldönteni, hogy akkor most felfelé vagy lefelé jobb-e haladni, és ebbe a pillanatnyi gondolkodási időbe érkezik a megmentőm, Chleo, aki felüget a hátamon, ami alig megalázó, és néz szembe Niamey-jel, a levgőt rezegtetve a madár hangját utánzó visítást mímelve. Azt hittem, maga a tény, hogy nyomorult vagyok, nem lehet már kínosabb, de a fenekemen egyensúlyozó Chleo azért tesz róla. Köszi, édes vagy.
Ezek után, látva, hogy szerencsétlen Denisnek milyen életképtelen barátai vannak, csak kicsit szivat meg a levél megszerzésével, így majdnem, hogy barátok leszünk, de legalább semmiképpen sem ellenségek, és Chleo is életben van, bár egyszer a kis szőrpamacs vészesen közel került a csőréhez. De szerintem rájött, hogy túl hangos, túl idegesítő, és nagyon kevés rajta a hús, így inkább csak elengedte.
Szóval ez az előzménye annak, hogy most itt vagyok, a csempészett itallal a táskámban, felhorzsolt állal - a nagy része azért ép maradt -, napszemüvegben, mint valami igazi maffiózó, és lépek ki a csodás rezervátumban. Ennyi átszállással se hoppanáltam még, nem nem is fogok.
- Eljössz kicsit az asszonytól, és máris kiderül, hogy meleg vagy?
Teszem fel a kérdést, hogy ne azt kérdezze tőlem, milyen volt Niamey érkezése, és hogy mennyire ment zökkenőmentesen a dolog. Mert ha kell, akkor persze kitör belőlem a “bazd meg a hülye ötleteidet!” rész is, és nagyon nem kellene.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 1. 10:09 Ugrás a poszthoz

Deniske

- Csodálatos volt. Életem nője.
Nem, hazudok, mert nem volt az, nem az, és nem is lesz soha az. Az államon a seb rendes lekezelésére se volt időm, mert inkább jöttem, minthogy komolyabb bajom essen még, amiért nem iparkodom. Nem kell nekem itt a feszkó. Meg a sebek, mert lehet, hogy macsósabbá tesznek, de nem értékelem.
- Nem a levél miatt jöttem.
Mondom teljes nyugalomban, mert valóban ez történt. Jöttem volna, de nem biztos, hogy olyan tempóban, hogy csak mindent odadobok Alexnek, hogy oldja meg, aztán én meg majd jövök, hanem szépen kényelmesen átadtam volna neki a dolgokat. Mégis, jó érzés itt lenni, jó érzés, hogy engem hívott, és jó érzés, hogy egyben van, mégiscsak a haverom.
- Nem kell itt kiemelgetni, hogy csak az ágyakat kell összetolni.
Vigyorgok rá, hogy még kicsit égessem a fejét. Az a meleg, aki ennyire nagyon hangoztatja, hogy nem meleg. Mi tudjuk, hogy nem vagyunk azok, de a kollégái egészen biztosan nem, így hát aztán csak még adok neki egy kis löketet, hogy érezze a törődést, meg azt, hogy egy kicsit pletyka legyen úgy is, hogy közben nincs is itt.
- Veled ellentétben, nincs hiányom.
Jelentem ki kényelmesen, miközben megtorpanunk a hopp pont előtt, és érzem, ahogy Chleo a nyakamon közelebb araszol Cortezhez. Nem tesz szerencsére semmit, csak nézi őt, aztán egy váratlan pillanatban úgy dönt, hogy inkább bemászik a mellkasomhoz, én meg az apró tappancsok hirtelen jött érintésével nem számolva felnyögök. A mellkasom is tiszta folt, mert akkorát sikerült esnem az ágyról.
- Na és milyen kis fogadóban rejtőzünk el a világ elől, nyuszikám?
Pillantok oldalasan egy mocskos és szemét mosoly kíséretében Denisre, mert igazán megérdemli, hogy ennyire nagyon kedves vagyok vele. Mindent, amit Niamey tett, rajta bosszulok meg most így szóban.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 1. 17:24 Ugrás a poszthoz

Deniske


Szeretnék ellenkezni vele, hogy azért nem így van, de eléggé tartok tőle, hogy mondjuk Niamey fülébe jut, és tényleg megesz, csak előtte nem halok meg, hanem mondjuk végignézem, ahogy lerágja a lábaimat meg a kezeimet. Oké, nem kellene több krimit olvasnom, mert kezdek totálisan becsavarodni. Helyette inkább csak  mondjuk alhatnék, vagy kitanulhatnék még egy szakmát, ez a szakács, meg pizzamester jó mulatság volt, aztán a muglik itt riogatják egymást, hogy megszűnik az okj-s képzés, még most kell jelentkezni olcsón vagy ingyen okj-ra, hogy szakmát tanulj. Mondjuk nekem még van egy ingyenes helyem, szóval simán csak meg kéne találni, hogy mi érdekel még. Vagy mondjuk a vendéglátáson belül maradni, és valamit még mellécsapni. De ezen nem most kellene agyalnom, amikor Denis Brightmore a fejemben mászkál és a külvilágban meg flörtölget velem.
~ Te egy seggfej vagy.~
Közlöm vele teljesen nyugodtan fejben, miközben kicsit sem húzódok el tőle, sőt, kezem a hátára teszem, és megsimogatom. Többet ne várjon el tőlem, mert hát szerethetem bármennyire is, ő egy férfi, akinek felesége van. Ez a két ok pedig bőven elég, hogy miért ne. Igazából már maga a tény, hogy férfi is bőven elég, de én tisztelem a házasság szentségét, akkor is, ha nekik ez csak egy rövid lejáratú szerződés, és semmi több. Bár csak egy hülye hiszi el nekik, hogy ez nem több, mert de, az.
- Rendben nyuszi, ott találkozunk.
Az udvarias férfi előremegy, vagy nem tudom, hogy ő most akkor a nő-e a kapcsolatunkban. Mindegy, elindul, én pedig megforgatom a szemem, mielőtt hátrafordulnék, és búcsút intenék a nézőközösségnek. Na ide se kell sűrűn mennem. Nincsenek jó emlékeim amúgy sem a sárkányrezervátumokkal.
- Nem csak diákok.
Javítom ki, mert bizony, hogy nem csak, sőt. Elég változatos életkorral bír a mostani látogatói köröm, a legtöbbön én magam lepődtem meg a legjobban. Mintha csak mert hivatalosan is ki lett mondva, hogy nincs senkim, máris olyan lennék, akinek meg kell ápolni a lelkét, és aki mellékesen szexre vágyik. Én meg valahogy mindig egy nő alatt térek magamhoz. Ki érti ezt.
- Amúgy meg mitől gondolod, hogy nem vagyok kielégítve?
Érdeklődöm, miközben a reszketeg Chleo kidugja a fejét a pólóm nyakánál, és hideg orrát a nyakamnak nyomja. Egész úton félt, minden átszállásnál, én meg szorosan öleltem őt, hogy nem lesz semmi baj, és nem is lett.
- Hm. Te biztos, hogy engem akartál idehívni? Nekem nem áll olyan jól a csipkebugyi, mint a nejednek.
Persze azért elindulok utána, de tény, ami tény, eléggé furcsán érint ez, hogy éppen én. Megható. de aggodalomra okot adó is egyben.
- Hogyhogy elengedtek?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 1. 19:03 Ugrás a poszthoz

Deniske


- Nem panaszkodom.
Vonom meg a vállamat egyszerűen. Ariana után és Ophelia előtt nem volt senkim. Évekig kerestem a miérteket, nem tudtam megbízni senkiben, olykor-olykor volt egy lány, aki a második randiig eljutott, de tovább soha, senki. Nem ment. Mert összetörtem. Hogy most mi van? Vannak lányok. Olyan lányok, akikkel nem akarok tervezni, akiket nem akarok megbántani, akikkel minden könnyű. Vannak lányok, akikkel elszórakozunk, szexelünk, nevetünk, elköszönünk. De megint ott vagyok, ahol Ariana után voltam, hogy nem vagyok képes megbízni.
Hiányzik a szerelem érzete, hiányzik az, hogy szerelmes leszek. Ideig-óráig megvan a lány, és vannak olyanok, akik szinte plátói szinten a szerelmeim, de nem vagyok képes, nem tudom rávenni magam arra, hogy valóban elköteleződjek. Mert mi lesz? Jön valaki, jön valami, és vége. Megint elhagynak, és újra, és újra. Olykor már elgondolkozom azon, hogy talán Abigailnek kellene azt mondanom, hogy legyen enyém a gyereke, felnevelem vele, szép család leszünk, de amikor meglátom, sosem tudom kimondani. Mert arra az emberre, aki én vagyok jelenleg, nem lehet jövőt alapozni. Valljuk be, az élvhajhász mögött nincs más, csak egy megtört ember, aki a saját árnyékától is fél, mert nélküle magányossá válik. Miért nem omlottam össze teljesen? Azt hiszem, azért nem, mert ott van Chleo. Vigyáznom kell rá, és ő vigyáz rám. Mintha a gyermekem volna, mintha óvnom és védenem kellene őt. Ez is a helyzet. Miatta vagyok egyben, hogy ő ne szenvedjen. Az elemi mágia legjobb hozadéka ő volt. Ő a mindenem. A múltban csak Luna volt, de Luna most házas, babázik, nem fekhetek üveges tekintettel a kanapéján, mert megint volt egy nő, akire azt mondtam, hogy az igazi, hogy tökéletes. Végül neki lett igaza, amikor megmondta, hogy nem az, hogy vigyázzak. Igaza volt, de nem tudom, hogyan is állhatnék elé, hogy ezt megmondjam. Annyira kötöttem az ebet a karóhoz.
- A feleséged. Tudom, hogy nem csak papíron az. Én nem vagyok ebben az egészben benne, kívülről látlak titeket, és sok mindent látok.
A vendéglátás egyik legnagyobb előnye, hogy megtanulsz észrevenni apróságokat. Egy érintést, egy lábállást, egy tekintetet, egy sóhaj tökéletes jelentését. Én kívülről látom az embereket, a kapcsolatokat. Látok mindent. Szerelmeket kibontakozni, szíveket megszakadni, embereket, ahogy azt hazudják, hogy nincs baj, és a másik elhiszi, mégis szinte üvöltenek egy ölelésért vagy azért, hogy kimondhassák a fájdalmukat. Én figyelek és megértek mindent és mindenkit.
- Gondolom akkor ez a mi búcsúnk.
Elvégre miért ne maradna itt? Mindent megtesznek, hogy az övék legyen. Kiváló, amikor már fiatalon kapkodnak érted, de pont ilyenkor nem szabad, hogy elszaladjon veled a ló. Kicsit ki kell használni, de adni is kell cserébe. Leginkább magadat. Ő pedig eljött két napra velem, vagyis maradni fog. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz.
- Elmondod, hogy mi bánt?
Kérdezem csendesen, miután leadtuk a rendelésünket, és összefont ujjakkal nézek rá. Nem mást hívott, hanem engem. Egy olyan embert, akinek elmondhatott bármit, nem adta tovább. Nyilván most is ez fog következni. Elmondja, meghallgatom, talán tanácsot is adok neki, ha tudok. Chleo fészkelődik, a hasamhoz csúszik, és ott dorombolva húzza össze magát, hogy elaludjon.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 14. 07:20 Ugrás a poszthoz

Halty kisasszony


Kedvelem. Jaj Arie, tényleg egy nagy barom vagy, és nem normális, és egy hülyegyerek. Komolyan megint Denis hangján hallom a gondolataimat, bár amiket ő most mondana, azt inkább nem mondanám ki, mert nem lennének tisztességesek egy ilyen csodálatos nővel szemben, mint amilyen a velem szemben álló. Biztos vagyok benne, hogy Brightmore már rég befűzte volna, és széjjelszedte volna, ami nem a hölgy hibája, hanem a fiú mágikus képessége. Komolyan, néha csak nézek, hogy milyen hódításai vannak. Azért én sem panaszkodhatok, de ő mindent visz. Mindent is. Van néhány ámulatba ejtő pillanat és numera, amiből még a mai napig nem tértem teljesen észhez, és csak szájtátva tudok rá nézni, hogy ezt mégis hogyan intézte, mert az tény, hogy elintézte, és lett is eredménye, én meg csak állok, mint egy rendes hülye, hogy vaó, öcsém, ez szép teljesítmény.  
Nem azt mondom, hogy olyan akarok lenni, mint ő, mert nem. Eszemben sincs. Egyelőre szeretnék eljutni oda, hogy egy kis életélvezet után legyen ott mellettem az a bizonyos valaki, akivel le akarom élni az életet, és ő tisztességes legyen. Ne olyan, mint amilyen Denisnek jutott, hogy felcsináltatja magát mással, és én leszek a közutálat tárgya, mert azt mondom, hogy nem vagyok hajlandó felnevelni egy gyereket, aki nem az enyém. Ilyen kapcsolatra nincs szükségem. Csak azt sajnálom, hogy a fiú igazán szerelmes volt a nőbe, és kész lett volna élete sok rossz szokását levetkőzni. Más nem pótolhatja az ilyen szerelmet igazán, akkor sem, ha szerelmet érez, mert látva a szomorúságot a harmadik fél szemében, akit szintén szerelemmel szeret, tudom, hogy nem lehetséges. A nagy igazi, mindig a nagy igazi marad, csinálj bármit. Nekem lehet, hogy Ophelia volt, de remélem, hogy nem, mert nem akarok én lenni Catherine ebben a trióban, nem akarok türelmesen és áldozatkészen belesétálni a fásultságba. Nem mondom, hogy Ophelia és én barátok leszünk, de nem gyűlölöm őt, egy kicsit sem. Csak most még fáj bármit is tenni.
- Akkor csak valahogy nem vettük észre egymást.
Állapítom meg bölcsen, mert ebben biztos vagyok. Nem fog kiderülni, hogy évekig csak néztük egymást, hogy igazából kapcsolatban voltunk, sem az, hogy hoppácska, még most is házasok vagyunk. Egyszerre osztottak be minket, más-más házakba, és talán időnként volt egy-egy órai közös csapatmunka, de nem maradt meg rendesen. A szüzességem elvesztése egy levitás lányhoz köthető, és ezen túl nem is volt semmi más ilyesmi az életemben, amíg a Bagolykő diákja voltam. Nem tartoztam a menők közé, inkább a stréberekhez.
- Szívesen.
Felelem vidáman, mert tényleg remek ötlet, hogy elmenjünk hozzá, és inkább ott folytassuk a beszélgetést. Kezemet kitárva engedem, hogy elinduljon, de mellette haladok, épp csak annyi teret engedve, hogy irányíthasson, és közben, ha már diákok is együtt voltunk, megpróbálok közös pontot találni. Közös pontok mindig vannak: Felgund, Durrfarkú szurcsók nevelés, kaja.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 14. 10:04 Ugrás a poszthoz

Nadine


Sokszor megkérdezik, hogy ennyi idősen miért nem vagyok még házas, és hát komolyan mondom, ez az este lenne a tökéletes alkalom, hogy ehhez készítsek egy fotómontázst. Hogy miért? Mert bár Márkot nézem, olykor óhatatlanul is rátéved a tekintetem Nadine arcára, és bármennyire is gyönyörűnek tartom, mert annak tartom a csillogó szemeivel, széles, telt ajkaival, ilyenkor elkezdek félni tőle. Mert pont úgy néz rám, ahogy csak három kötőjel öt év házasság után szeretném, hogy rám nézzen. Tudjátok, amikor már elszállt a rózsaszín köd, a kockák a hasamon kicsit inkább sörtartályra kezdenek emlékeztetni, és ő leszid, mert nem tudom a mosogatóig elvinni a tányérom, és különben is, mit képzelek én magamról, hogy két gyerek után harmadszor is teherbe ejtettem, hihetetlen, hogy nem tudok figyelni. Igen, uraim, ez a tekintet, pont az a tekintet, amiről mind tudjuk, hogy el fog jönni, amikor az a méregdrága, de szerintünk felesleges gyűrűt kiválasztjuk, vagy amikor már hatodik hete esszük a vajaskenyeret, de volt egy jó napunk, ahol minden haverunk szétitta az agyát. Igen, teljesen pozitívan állok a házasság intézményéhez, tényleg.
Szóval megkapom az asszonyi "nincs a sárcokkal ivás hétvégén, mert anyámhoz megyünk" pillantást a nőtől, akit még csak meg se kaptam, és engedelmesen mosolyodok el, mint egy jó férj. Az biztos, hogy Nadine erős személyiség, jaj lesz nekem, ha nem figyelek oda. Azért valljuk meg, nagyon élvezem a helyzetet, hogy bosszanthatom, mert persze, én sem szeretném fél reggel hallgatni, hogyan áradozik Márk, de valljuk be, inkább reggel, még kómásan, mint most, amikor láthatóan a BJH-m éppen spiccesből kezd átmenni ittasba. Nem kellene neki az, hogy a karrierje és a feje teljesen roncs legyen, szóval eltűröm a tekintetét, és megvédem a becsületét, hogy aztán térden állva ismerje el, hogy mennyire nagy mázlija van velem. Huh, oké, ezt elképzeltem, és most szépen át is terelődök arra, hogy mennyire impozáns az a csillár ott fent, a filmekben az ilyenek zuhannak le és nyomják agyon a szereplőket. Oké, rossz terelés, de ezzel egyidejűleg ösztönösen a nőt is arrébb terelem.
- Ó, köszönöm, fürödtem.
Felelem neki teljesen nyugodtan, de aztán pimasz mosoly húzódik az arcomra, és még a nyelvem hegyét is kicsit kidugom. Gonoszkodós vagyok na, mert nekem mindig ilyen az illatom, de örülök, hogy a sok-sok rozé a rejtett adottságaimat is felszínre hozza. Elindulok vele kifelé, ujjai ujjaim közé siklanak, mert szétnyitom a sajátjaimat, és rájuk szorítva, nyugodt tempóban haladok kifelé vele oda-odabiccentve embereknek.
- Ugye tudod, hogy ezután nem fogjuk tudni letagadni, hogy a viszonyunk nem csak szakmai?
Suttogok a fülébe úgy, hogy a meleg leheletem megborzongásra késztesse. Egy aljas szemétláda vagyok, semmi több. De nem állok meg vele, egy csendesebb részre viszem, hogy tényleg kitisztuljon a feje. Azért vannak nekem is korlátaim, nyilván nem fogom kihasználni. A zakómat levéve, finoman a vállára terítem, amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fog eldőlni, de azért közel maradok, hogy elkapjam, ha kell.
- Szóval olcsón betudsz rúgni. Ezt a férfiak szokták értékelni.  
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 17. 20:24 Ugrás a poszthoz

Henrik, a titkos Ő


- Na, miért nem dolgozunk?
Állok be a három lány háta mögé, akik a pultban állnak, kezükben tollal és jegyzettömbbel, aminek tetején ízlékesen elhelyeztettem a Félszemű logóját, ugrásra készen figyelnek egyetlen asztalt, miközben egy másiknál meg őket nézik, és várják, hogy valaki észrevegye az integetésüket. Csendesen suttogok a lányok mögött, összerezzennek, mégis továbbra is nézik azt a bizonyos asztalt. Hát kidugva a fejem a vállaik között nézem meg, hogy életem ideiglenes férfija ül ott, és biza gonosz mosoly jelenik meg az ajkaimon. Én hívom el a bálba.
Andit, a világ legbájosabb szőke tündérét jobbra fordítom, hogy lássa, fizetnének. Gabit szintén jobbra, hogy lássa, rendelnének. Zsófi kezéből meg csak kiveszem a tollat és a papírt, mert ő túl szép ahhoz, hogy odamenjen Henrikhez, és elsétálok én felé. Azért csak nem fogom hagyni, hogy egy frissen szingli férfi, aki bejön az én kis cukormókusomnak egy ilyen lány karjai közé kerüljön. Nem. Nem. Sosem bocsátanám meg magamnak.
- Üdv a Félszemű Kukoriczában. Sikerült már választani vagy esetleg ajánlhatom a napi menüt?
Bocs lányok, de szívtátok, ha valakivel ez a fiú ma elmegy innen, az csakis én lehetek, vagy nagyon max Zaina. Istenem, hogy kiakadna a nő, ha tényleg megjelennénk kéz a kézben. Az a baj, hogy ez a gondolat az arcomra is kiül, elvigyorodom, ahogy látom magam előtt a nő arcát. Nem lennék rá képes, de így is vicces.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 17. 20:51 Ugrás a poszthoz

Henrik, a titkos Ő


- Oké. Pohár mentesen nem tudok vizet hozni, mert nálunk most nagyon megy ez a környezetvédelmi cselekvési terv végrehajtás, de majd kitalálok valamit.
Jegyzem meg elgondolkozva, és igen, ami nekem nagyon vicces, az másnak nem az. Néha amúgy, esküszöm, hogy tök jó a humorom. Komolyan, csak valahogy most nem az. Most nem igazán jön össze. Engedjük el, azért képes voltam felfogni, hogy mit is szeretne pontosan, szóval szépen fogom magam, és a rendelést leadom a mellettem elhaladó Gabinak, én magam pedig pofátlanul leülök Henrikkel szemben.
- A vendégem vagy, a társaságodért cserében.
Na így sem nyomultam még rá emberre. Meg amúgy alapból nem nyomultam már rá férfire, szóval nem is tudom, hogy hol kezdjem, de abban biztos vagyok, hogy Henriknek kell elhívnia Zainát és nem fordítva. Zazi nagyon cuki, imádom égetni, de szerintem ezzel az egésszel csak magát égetné. Mert nézzük a tényeket: Egy, bejön neki a csávó. Ez full egyértelmű, hát lerí róla, mer' hát ez a Henrik bakter tényleg nem csúnya. Kettő: Ő akarja elhívni. Ez szerintem még mindig egy kiherélés, de ha nem is veszi annak, akkor a harmadik lépéssel segít a tökönszúrásban, mert három: csak, mint haverok hívná el. Hát és ha a srácnak is bejön?! Most őszintén, nem kínos?! Akkor ott van az a kínos friendzone rész, és jön Heléna, aki rácsimpaszkodik, mert az lesz, és akkor jön a ha neked nem kellek kezdetű rész. Aztán mire kiderül, hogy de kellenél, Heléna már álterhes lesz. Senki sem akarja ezt.
- Izgibb vagyok, mint a lánytömeg aki rajon érted. Megkérdeztem volna, hogy mi a titkod, de elég csak rád nézni. A lányaim is totálisan meghaltak agyban, ahogy bejöttél.
Bökök fejemmel a pult felé, ahol a három lány már megint epekedik és sóhajtozik, de legalább a rendelést leadták.
- Bejön valamelyik?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 17. 22:17 Ugrás a poszthoz

Henrik, a nagy Ő


- Az Edictumnak hála hamarosan egész turistacsoport érkezik majd Szalamantonból. Lehet, hogy modellnek kéne állnod.
Felelek vidáman, de a végén azért bejön a képbe az elmélkedő Arie is. Vajon milyen lenne, ha ez igaz volna? Úgy értem, nézzük csak meg az esetet. Eljár a híre, hogy itt egy normális, jo kondiban lévő agglegény, biztos háttér, tanult gyerek, és hozni a faluba a busznyi nőt, akik shoppingolnak az út után, és ebédelnek, és amíg itt vannak, mert tényleg olyan lenne, mint egy kiválasztó show, addig mi szépen meggazdagodnánk. Úgy élnénk, mint a görögök, fél év munka, fél év henyélés. Nagyon meg tudnám szokni a dolgot, csak hát sajnos nem ott vagyunk, és Zazi kitépné a szívem a torkomon át, ha ezt az ötletet felvetném, a férfi pedig lelkesen azt mondaná, hogy "ezaz, nyomassuk". Marad hát az eredeti terv, és úgy intézem, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen az iránt, hogy elhívja a bálba.
- Csak puhatolózom.
Vonom meg a vállam, de közben megtámasztom a könyökeimet az asztallapon, a szép piros-fehér kockás magyar abroszon. és ujjaimat összefonom magam előtt. Államat ráfektetem, ajkaimat csücsörítem, és úgy nézem Henrik arcát, próbálom elképzelni mellette a nőt. Nyilván ő lenne a legjobb választás minhdenkiinek, de vajon mi kell ahhoz, hogy ez el is jusson a tudatához? Hogy mondjuk akarja őt, mindennél jobban? Óóó!
- Szerintem nem illenek hozzád, neked valami tartalmasabb kell.
Villanykörte gyúlt ám a fejem felett, nem kell itt aggódni, már kezd is a terv körvonalazódni a fejemben. Csak lassan kell haladnom. Elgondolkozva hunyom le a szemeimet, majd nyitom ki újra.
- Kérdéses, hogy mennyire van összetörve a szíved. Nem hiszem, hogy ilyen átmeneti dolgok rendben lennének nálad.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 19. 11:14 Ugrás a poszthoz

Nadine


Próbálom visszafojtani a nevetésemet, és az talán sikerül is, viszont a mosolygásom így is vigyorrá változik, ahogy próbálkozik, majd végül feladva az egészet, elengedi a problémát, és inkább hagyja, hogy csak úgy megtörténjen az elengedés. Valóban nem jönne ki jól belőle, de azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy a szívem mennyire vidáman dobbant kicsit gyorsabban párat, ahogy rám nézett, és egy pillanat alatt avanzsált át azzá a bizonyos páncélos herceggé, aki megmenti az ő BJH-ját, vagyis a bajba jutott hölgyét. Szóval ezért vagyunk most itt, hogy megmentve őt, a megmentés fennálljon, hogy ne akarjon visszamenni, és nagyon kínosan élni az elkövetkezendő hónapokat. Tudom milyen az. Tudom milyen hónapokig szégyenkezni, és tudom milyen a szekunder szégyenérzet is, hiszen mindig, amikor némi időt töltök a nagyszüleimmel, eszembe jut, hogy azért nem tudják, hogy az unokájuk vagyok, mert szégyenkezek anyánk miatt. Pedig csodálatos unokáik vannak, főleg Luna, ő a legcsodálatosabb ember a világon. Egy kicsit, abban a természetes mértékben, ahogy testvér testvér iránt érezhet, szerelmet érzek a nővérem iránt. Ő az etalon, a minden, és aki látta őt táncolni, majd látja őt aurorként, aztán anyaként, tudja, hogy igazán csodálatos és jó példakép.
- Gondolj mindig arra, mikor kibeszélnek, hogy szegényes életüket ez teszi teljessé. Az információ nem csak hatalom, de kielégítés is.
Én is szoktam másokról beszélni, és elismerem, hogy életem több szakaszán is kiváló eredménnyel, vagy, ha nem is kibeszélni, de gondolni. Néha irigykedve nézem a párokat, akik összepasszolnak, máskor a veszekedőket, megint máskor a kisgyerekeseket. Elképzelem, ahogy én csinálom ezeket, csak  a másik fél alaktalan, arctalan, és így nem annyira tiszta a dolog. Nem akkora élmény. Én ezeket már megélném. Furcsa, hogy ilyenekre vágyom, tudom, mégis vonz a dolog.
- Szóval, ha jól értelmezem, kisasszony, ön olyan, akit egy férfi csakis drága itallal kényeztethet.
Állapítom meg, egy lépést téve felé, így Nadine a fal és közém szorul, de nem szorosan, csak nem akarok kiabálni, és nem akarok lemaradni arról, hogy érte tudjak nyúlni, ha bármi baj lenne. Azért elég sokat ivott, amit nem csodálok olyan emberek mellett, mint szegény Márk, de nem is hagytam volna, ha előbb észreveszem, mi is zajlik éppen.
- Szerinted képes lennék kihasználni a helyzetet?
Hozzátenném, hogy “veled sosem tennék ilyet”, de egy ilyen helyzetben, egy kicsit jobban spicces lánnyal, aki fontos nekem, nem szerencsés ez a kijelentés, mert megsérthetem vele, pedig pont az nem lenne a célom. Viszont fölé hajolok, és még egy fél lépést teszek felé, de többet nem, mert nem szabad.
- Talán le kellene pihennünk.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. október 19. 11:15
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 20. 11:09 Ugrás a poszthoz

Deniske


- Valóban az.
Állapítom meg néhány fejbiccentéssel a dolgot. Az első alkalommal nem hittem volna, hogy valaha kedvelni fogom Denist, mostanra mégis a legjobb barátommá vált. Bátran ki merem mondani, hogy szeretem őt. Nem úgy, de majdnem. Mintha a testvérem lenne. Két elfuserált vagyunk, akik valamiért jól érzik magukat együtt. Megosztanak komoly titkokat a másikkal, segítséget kérnek, és nem nem érzik magukat emiatt kellemetlenül. Sosem volt fiú testvérem, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne, de ha lehet választani, akkor én mindenképpen Denis-t szeretném, mert vele a rossz is jó.
Máshogy látunk nagyon sok mindent, és hiába mondjuk el, mind a ketten kellőképp makacsok vagyunk ahhoz, hogy ne fogjuk fel azt, amit a másik mond, csak akkor, amikor már késő, amikor már nem lehet visszacsinálni. Ő is efelé halad, mert hiába mondom neki, hogy cselekedjen, mondja ki, zárja le, és kap egy viszonylag nyugodt, boldog életet, nem teszi. El fogja veszíteni a lányt, aki szereti őt, és ki tudja, hogy valaha talál-e még egy ilyen kapcsolatot. Nekem lehet, hogy Ophelia volt életem szerelme, elveszítettem őt, nem is harcoltam érte úgy, ahogy kellett volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék boldog majd egy nővel, akit nem tudok olyan intenzitással szeretni, de akivel olyan életem lehet, amilyenre vágyom. Csak át kell gondolni mindent, alaposan.
- Miért gondolod, hogy nincs rád szüksége?
Kérdezem, de ezzel egyszerre, ahogy az utolsó szót kimondom, pillantok a kezére, és látom meg a gyűrű helyét. Lassan, de biztosan kezd eltűnni a nyoma, hogy valaha is viselte, és pedig némán időzök el ott, nem is nézek rá, amikor a kérdésnek szánt mondatot kijelentésként teszem meg.
- Szóval simán csak átadod a másik pasasnak.
Ez amolyan ennyi volt kijelentés, amit nekem is meg kell emésztenem. Néha furcsa. Rossz belegondolni a változásba, de a változás az élet része. Velem is történtek olyan furcsa dolgok, amikre nem számítottam, amikkel nem számoltam, és amelyek megleptek, mégis szükségesek voltak ahhoz, hogy kapcsolatokat értékeljek át, továbblendüljek egy-egy holtponton, vagy éppen megerősítsenek abban, hogy jó úton haladok, és jól csinálom azt, amit csinálok. Kellenek a negatív érzések és a pozitív megerősítések egyaránt. Denisnél is ez van most. Élete szerelme kicsit sem tisztelve őt, másnak szült gyereket, pedig a nőért képes volt hátat fordítani a biztos jövőnek is. Viszont az, hogy akarják őt itt, vagy bárhol a világ rezervátumaiban egy pozitív megerősítés. Lassan kortyolgatom a whiskey-t, miközben a fellobbanó tűzbe meredek. Észre se veszem, hogy közben Chleo az ölemből felkapaszkodik az asztalra, és a kis alig feltűnő - nagyon lila - lény, lassan kezd el araszolni a tűzzel játszó Cortez felé. Amikor már kellő távolságba kerül, popóját az égnek mereszti, és lompos farkával kezd el jelezni, hogy támadásra készül. Irtó bénán csinálja, és nem tudom, hogy Cortez erre mit fog reagálni, de a gyerekem, hagynom kell, hogy a saját hülyeségeit csinálja.
- Jaj neked, ha ő haragszik rád. Wales nem csúnya, szerintem jobban is jársz, ha kicsit még maradsz.
Nevetem el magam, miközben kihúzok egy szálat, és én öngyújtóval ugyan, de szintén meggyújtom.
- Ha nem itt, akkor hol lennél?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 21. 15:25 Ugrás a poszthoz

Nadine


Szeretnék vele máshogy viselkedni, mint másokkal. Tudom, ez most furcsán hangozhat éppen akkor, amikor én vagyok az élet császára, de azt hiszem a Scarlettel történtek eléggé fejbe kólintottak ahhoz, hogy tudjam, vége van, hogy van egy pont, aminél megálljt kell magamnak parancsolni. Ez így nem mehet tovább! Az, hogy következmények nélkül csak élek bele a nagyvilágba. Ez a pont pedig itt és most, ezen a folyosón történik meg, ebben a pillanatban, ahogy nézem őt, ahogy érzem, látom mellkasa finom emelkedését és süllyedését. Nem azért mert túl sokat ivott, egy kicsit sem azért. Ez valami más. Elkezdtem félni. Azt hiszem, amikor az egyik nagyon jó barátságod lesz a tét, átértékelsz mindent, és akaratlanul is elkezded másként látni magad ebben az egészben.
Nem akarom elveszíteni Nadine-t, ahogy Scarletet se szeretném, éppen ezért kell megállnom. Nem akarom egy nap azt mondani, hogy ennyi voltam, egy megsértett férfi, aki nem tisztelte a nőket, csak egyre másra hajtotta őket. És amikor mások ünnepelnek, vagy éppen hosszúhétvégére készülnek a családdal, én csak gyúrom a tésztát, és nézem, ahogy a listámon szereplő minden nő elmegy a szerelmet ünnepelni. Én pedig ott vagyok egyedül, barátok nélkül. Hát jó ez? Azt hiszem nagyon nem.
- Szóval nem?
Mégis azt hiszem, hogy nem lennék képes azonnal átállni, talán csak a játék maradjon meg, némi ártatlan flört, és a tény, hogy Márk ne menjen Nadine, Nadine szobája, Nadine ágya, sőt Nadine aurája közelébe se. Csak simán ne. Többek között ezért is ugrok oda, és ölelem át a nőt, aki szórakoztatóan vidám, és szemet gyönyörködtetően gyönyörű. Nadine szeme és szája a legszebb, olyan érdekes és egyedi összképet ad, mely sokszor jelenik meg álmaimban. Szívesen nézek ezekbe a szemekbe, és bevallom, álmaimban olykor csókolom ezeket az ajkakat. De most, hogy itt lenne minden gátlás mentesen az alkalom, most valahogy mégsem mozdulok, mégsem teszem meg. Nem felnőttem, szó sincs róla, de ő Nadine.
Nadine, aki ellépve tőlem táncra perdül, bizonyítva, hogy ő még tele van energiával, még táncolni is tud, mosolyog, sőt, szinte sugárzik, de azért ebben szerepe van az alkoholnak is, ami miatt az egyensúlya már nem a régi, és ahogy mellkasom felé kap, úgy kapom rendesen kezeim közé, és tartom meg őt, amíg vissza ne nyeri az egyensúlyát.
- Ajánlok egy egyezséget Nadine Rohr.
Halkítom le kissé a hangom, mosolyogva nézem őt, a kezemben tartott törékeny nőt.
- Aludj ma velem, filmezzünk, beszélgessünk, és cserébe holnap te irányíthatod a napom.
Alvás. Na ezt se mostanában ajánlottam egy lánynak. De ha velem alszik, ha nálam alszik, akkor kicsi lesz az esélye annak, hogy bárki bemenjen hozzá. Meg szeretném védeni, ahogy így a kezeim között tartom, érzem, hogy nem akarom, hogy bárki más hozzáérjen, hogy bepróbálkozzon nála. Nem akarom, hogy bárki mással legyen. Ismerem magam, tudok megálljt parancsolni, de férfi vagyok, vagyis semelyik férfiba se bízok.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (136 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel