Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Megfelel, vagy daccreakció?
Fogalmam sincs, hogy mikor csaptam fel pszichológusnak, de van abban valami különleges, ahogy a mi dinamikánk a kezdetektől fogva felépül. Az egészet ráfoghatjuk az elemi mágiára, de nem az volt a bizalmunk alapja, ami hihetetlen, hanem a Payne család. Maxwell, hogy egész pontosak legyünk. Mind a ketten belekerültünk egy szerepbe, mely szerint egy Payne-lány férjei leszünk, és együtt ülünk majd a végtelenített családi vacsorákon, amiken azt hallgatjuk majd, hogy mikor lesznek már gyerekeink, és amelyeken talán egymás jelenléte segített volna át minket.
A különbség kettőnk között az, hogy Denis önként vállalta ezt, noha kezdetben Arianat is elvette volna, pontosabban úgy nyilatkozott, hogy neki mindegy, melyik lány. Valóban mindegy volt, Denis? Végignézted volna, ahogy a lány, aki miatt többnyire kétszázas tud lenni a vérnyomásod máshoz menjen feleségül? Ezt nem nagyon tudom elhinni.
- Melletted elég kalandos az élet, de, hogy is mondjam, én is ezt tettem volna, ha fiatal és dögös nő vagyok, aki kell valakinek, míg a férjem inkább más felé kacsingat. Mindig sajnáltam azokat a nőket, akiknek meg kell tanulniuk félrenézni egy kapcsolatban.
Tudom, beszélhetünk arról, hogy ez egy érdekházasság, és hamarosan véget ér, mert márciusban jön majd a válás. De milyen válás jön? Csak lejár két év, senki se mondta neki, hogy el kell kötelezően válnia. Ha őszinték vagyunk, márciusban csupán annyi kötelezettsége van, hogy a középső ujját Maxwell felé tartva közölje, bekaphatja, innentől nincs hatalma felettük. Senki se mondta, hogy el kell válniuk, legalábbis nem láttam sehol ezt a kitételt, csak azt, hogy két évig házasnak kell lenniük, de ha utána még hetven évig együtt maradnak, hát akkor együtt. Denis okos, nagyon okos, de néha olyan nagyon tompának érzem, hogy már-már elkezdek aggódni ennek a nagy szerepcserének a hatásairól.
- Hm. Érdekes.
Az asztallapot vizsgálom egy ideig, gondolkozom, hogy kimondjam-e, ami a szívemben van, vagy sem, de végül úgy döntök, hogy ha megtartom magamban, biztos nem segítek, ha meg kiengedem, maximum megver. Voltam már megverve, és amúgy is, legalább kiadja a dühét. Van nekem is elemem, nem tud Darth Vaderesen megfojtani.
- Egy ideje már azon gondolkozom, hogy hová tűnt a haverom. Tudod volt egy ilyen világcsászára csávó, akinek eléggé irigyeltem a magabiztosságát. Ő biztos, hogy nem vonogatta volna a vállát, és gondolta volna azt, hogy a nője mással majd jobban jár. Nem, ő inkább azt mondta volna, hogy bassza meg, az én nőmet ne csábítgassa más. De hát változnak az idők.
És valljuk be, nekem ez az új Denis nem nagyon tetszik. Olyan minden mindegy, kis szánalmas vagyok, hagyjatok szenvedni típusú. Ez én vagyok, az én szerepem, én vagyok a csendesen szenvedő típus, ő meg az, aki azt mondja, hogy eddig volt vicces a dolog, innentől megállj van. Helyette magára haragít mindenkit, és eljön a világ végére szenvedni. Hát ember, komolyan, ez még tőlem is szánalmas lenne.
- Nálatok ez állandó, nem? Te bosszantod, az ő vérnyomása kétszázas, te nevedsz, ő tovább bosszankodik, de mégis együtt vagytok, mert összetart titeket egy csomó minden.
Azt hiszem, felhagyok a pizzasütéssel, és hivatalosan is life coach-nak állok, azt hallottam, az most nagyon megy. Diploma nélküli megmondó leszek, és majd osztom az észt mindenkinek. Még egy olyan hipster szemüveget is beszerzek hozzá, aztán csak nyomom az ipart és dől a lé. Ja, nem. A kérdésre, hogy őszinte választ várok-e, bólintok egyet, és megemelve a szemöldökömet hallgatom a választ.
- Menj haza Denis, és ne cseszd el. Ti úgyis mindig együtt lesztek, csak nem mindegy, milyen hangulatban. A nő szeret, te szereted. Légy a régi, kérlek. Cseréljük vissza a szerepeinket, mert rossz rád nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Aranyos. Most is és mindig is az. Nadine szerintem a világ legártatlanabb teremtményeinek egyike, és biztos vagyok benne, hogy ha nem embernek születik, akkor a világ legjámborabb állatainak egyike volna most. Talán jobban is járt volna, mint az emberek világában, mégis, azt érzem, hogy egy kicsit sem bánom, hogy ember lett, ahogy azt sem, hogy felvette az órámat, és látott, amikor a legnyomorultabb voltam. Innen szép nyerni, nem igaz? Nem volt velem sosem ellenséges, nem nevetett ki vagy tett megjegyzést arra, hogy mennyire szánalmas is ennyire összeomlani, dekoncentráltnak lenni. Barátokká lettünk, anélkül, hogy tett volna bármi drasztikusat is, felkapart a földről a puszta jelenlétével. A kedves hangjával, nyíltságával. Pont ő volt az, akire szükségem volt, egy független, mindenmentes ember, aki meg tudta mutatni nekem, hogy az élet nem csak csupa orrlógatás.
- Hoppá.
Válaszolom neki én is vigyorogva, és tartom őt, ameddig csak szeretné. Az kellene még, hogy itt a folyosó közepén essen össze, és akkor aztán egyrészt megsérül, másrészt megsérülök én is, mert nem tudtam megtartani, harmadrészt meg kijön valaki, és meglátja, hogy egy nő fekszik előttem a padlón, még elterjed, hogy kinyírtam, mert egy másik pasival beszélt, pedig velem jött, és éppen azon agyalok, hogy hova temessem a hulláját. Csodás szakmai konferencia zárás lenne, ha bilincsben vinnének el.
- Hű.
Hirtelen nem tudok mit mondani, mert az eleje teljesen olyan volt, mint egy lánykérés nyitánya. Te vagy a minden, de azt akarom, hogy legyen szabad akaratod, vagy éppen férjkérés, sőt inkább az. Vegyél el, de nem vagyok egy házisárkány, de jó lenne, ha már cselekednél, mert itt elmegy melletted az egész fiatalságom. Csodálatos lenne, nem? Egy ilyen kapcsolatban lenni. Viszont én nem akarok teszetosza lenni, ha odajutok, hogy egy lányt megkérjek, mert nagyon romantikus vagyok, tudom, az a bénán romantikus, aki hősiesnek állítja be magát, amikor a másik romantikus filmet akar nézni, de titkon nagy fan. Nincs abban semmi rossz, vagy de?
- Szóval nem vagy egy domina típusú nő, kár, pedig szerintem jól állna az ostor.
Próbálom elviccelni a dolgot, mert hát ez a kisebb vallomás hirtelen meglepett, de valljuk be, nem is biztos, hogy kellettek volna szavak, elég lett volna, ha csak a szemembe néz, és én máris mindent megígérek neki. Nadine, ha nem is irányító típus, nagyon nagy hatással van az érzelmi állapotomra. Rendkívüli módon, és én nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy ő van, hogy az életem részévé vált. Jó csak állni, a kezeimben tartani, és nézni azokba a hatalmas szemekbe, amik teljesen megbabonáznak mindenkit, de mégsem akarom, hogy más is lássa őket ilyen közelről.
- Veszélyes vagy.
Suttogom a fülébe mosolyogva, hiszen a puszi mosolyra késztetett. Egy röpke pillanatig még azon is elmerengek, hogy csak egy hangyányit kellene megdöntenem a fejem, hogy "véletlenül" félremenjen az a puszi, de nem. A világ legnehezebb kihívása, amikor sikerszériában behúzod a kéziféket, és nekem most ezt kell tennem. Behúzni a kéziféket. Mert ő Nadine. Nem csak egy lány, hanem egy olyan személy az életemben, akinek a veszteségét nem tudnám elviselni. Nem akarok semmi olyat, amit megbánnék, tisztességes akarok lenni, mint régen. Ő ezt váltja ki belőlem.
- Mondok neked valami furcsát.
Tényleg furcsa lesz, de hátsószándék mentes, esküszöm. Csak nagyon hülyén fog hangzani a dolog. A könyökeinél fogom meg, és megkeresem a tekintetét, hogy lássa, tényleg nem az lesz ez most, amire gondolna bárki.
- Töltsük együtt az éjszakát. Az lenne a legjobb, ha inkább te aludnál nálam és nem én nálad, mert simán elmondtad ennek a szerencsétlennek a szobaszámodat. Jobb lenne ennyi alkohol után, ha valami kényelmesbe bújnál, amiben nem töröd ki a bokád pörgés közben, és ha meguntad a pörgést, egy ágyra ájulnál és nem a földre. Mit szólsz? Vigyáznék rád, hogy ne történjen valami baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem igazán rezzenek meg attól, hogy kiakad, vagy, hogy egy pillanatra felénk fordulnak, amikor hangosabban kezd beszélni. Mind elcseszettek vagyunk valamilyen szinten. Én például ezzel a nyugalmi állapottal. Életem során csak nagyon kevés ember hozta ki belőlem azt, ami most előttem van, azt, aki üvölt és igazán mérges. Életemben talán háromszor történt ez meg. Az első határozottan Lunával, amikor megtudtam, hogy táncol. Nyilván egyikünk sem akarta azt az életet, amit akkor éltünk, mégis, én voltam kettőnk közül a fiú, nekem kellett volna megoldanom az életünket, nem együtt. Neki nem kellett volna azt csinálnia, ha eleget kerestem volna akkor. Ezért kezdtem el kártyázni. A második Ariana volt, amikor csak úgy mellékesen közölte, hogy elvetette a gyerekünket. Tényleg jobb lett volna, ha nem mond semmit, ha sosem tudom meg, hogy miért hagyott el annak idején. Már éppen túllendültem volna, és akkor jött a csapás. Igazán csodás időzítést. Aztán Ophelia. A Nő. A minden. Róla még nem tudok beszélni, talán majd idővel fogok, talán sosem jutok el addig. Talán. Nem tudom. Nem is érdekel, és nem is foglalkozom vele. Nem zavar, ha unalmas ember vagyok, és az sem, ha életem végéig csak pizzát fogok sütni. Nagy összességében az életem nyugodt és boldog. Elvagyok.
- A nők máshogy értelmezik a gyűrű lehúzását, mint a férfiak.
Valószínűleg, ha lenne egy feleségem, aki szerelmes belém, és én hasonlóan járnék el, akkor ő is kiakadna, sőt, mi több, ott helyben adná be a válási papírokat, és dobna ki a házból. A gesztus szép, de egy közös tetoválással is jobban jártak volna, ha engem kérdez, mint ezzel. Vannak ma már ezek a varázstintás izék, hogy ha megsimogatod vagy megpuszilod a tetoválást, a másik megéri, hogy tudja, hogy gondolsz rá. Szóval egy nő, az mindenképpen drasztikus, nem kellett volna még drámásítani a helyzetet. De mi férfiak többnyire mindent elcseszünk, szóval talán bármit is tett volna, minden csak elcseszett lépés lett volna.
- Szerintem ő szeretne a nőd lenni. A franc hordaná a nyakában a gyűrűdet. Neki pedig mindig ott van, akárhányszor látom. Szerintem sosem veszi le.
Vittem már ki nekik pizzát is, amikor nem volt kedve főzni, és otthon is, amikor semmi oka nem lett volna rá, viselte. Ezek, amiket mond, nekem csak kifogásnak hatnak, de nem szólhatok bele, nem mondhatom, hogy ezt vagy azt csinálja, mert az, hogy én kívülről mit látok, és ő belülről mit érez, teljesen más, plusz nem én vagyok ebben a kapcsolatban, és talán már ő sincs benne. Mint ahogy az én példám is mutatja, nem lehet mindenkinek tökéletes élete.
- Akkor igyunk arra, hogy jó neked itt. Mesélj inkább az itteni munkádról, miket csinálsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elhúzott szájjal hümmögök egyet, és inkább egy újabb szálra gyújtok rá, hogy ne kelljen felelnem erre. Igazából nem nagyon tudom, hogy mi mást várna még tőle, meg az egésztől. Vele akar lenni, bárhova is menjen a nő, de azt a tényt, hogy a nő is erre vágyik, hogy vele akar maradni, mint valami bűnnek fogja fel, legalábbis semmi kedves nincs abban, ahogy nyilatkozik erről az eshetőségről. Pontosabban nincs is eshetőség, mert, ahogy én látom, Denis döntött, és a válás mellett, a másik meg majd fejet hajt. Nos, így romlanak meg az ígéretes kapcsolatok. A gondolatra megemelem az újra töltött poharamat, és egy kis forgatás után egyszerre lehúzom. Emelem poharam, én megpróbáltam. Beleszólni ennél jobban nincs mibe, ha Denis így kívánja, hát legyen. Nem való mindenkinek, hogy olyan emberek vegyék körbe, akik érdek nélkül, önmagáért szeretik. Meg aztán, a hülye döntéseink mozdítanak minket előre. A hülye döntésekről meg aztán tudnék mesélni rengeteget.
Azért furcsa az egész, de már nem szólok hozzá a történethez, mert aztán lehet, hogy mindenkinek világos, csak én vagyok éppen gyengeelméjű, de belefér, elvégre az ital jó, a dohány jó, minden jól.
- Szóval ez igazából, hogy most itt vagy velem, egy udvarlási rituálé, hogy maguknak szerezzenek meg, főleg mivel sejtik, hogy te inkább másik hellyel szemezel. Románia fog nyerni?
Nem biztos, hogy tudja, de érdekel, hogy mi alapján hozza meg a döntését. Tudom, hogy sok minden játszik nála, és most tegyük félre a feleségét, vannak szülei és van egy húga, ráadásul egy nagyon beteg húga, akinek nyilván a közelében akar lenni, ha az állapota romlik. Ha esetleg úgy alakul, hogy már nem tud tovább élni. Az ő esetében tudom, hogy ez bármikor megtörténhet. A pontos diagnózist nem tudom, de agyilag annyit felfogtam, hogy mivel jár az ő állapota, és látszik is rajta, mikor van jobb és mikor rosszabb állapotban. Romániából talán könnyebben elengedik, ha eljön az idő, és ilyenkor minden perc számít.
- Gondolom jól van.
Vonom meg a vállam a kérdésére, és nem értem minek a vigyor, hiszen pontosan tudja, hogy mi van velem, a fejembe lát, de gondolom ez is olyan, hogy én kikényszerítettem belőle, hogy elmondja, mit érez a nővel kapcsolatban, aki minden veszekedés ellenére hazavárja, így úgy tisztességes, ha én is szóban fejezem ki az esetet.
- Nem passzoltunk. Persze sírt, és nem mondta ki rendesen, de hát ott volt minden a levegőben. Nem kellettek szavak, elég volt a rezgése, és tudtam mindent. Van más, aki jobb. Ritka az, amikor két ember valóban egymást szereti, és minden klappol. Mi is hárman voltunk ebben, vagy négyen, ha úgy vesszük, hogy mellettem egy másik srác nője is volt. Így kell jól csinálni, gondolom.
Mélyet szívok a cigarettából, és csak lassan fújom ki a füstöt, majd újra szívok, és itt most nem csak kifújom, hanem ijesztően szabályos karikákat eresztek ki az ajkaim közül. Bűvésztrükk.
- Igazából mondhatjuk, hogy szó szerint egy vicc volt az egész. Van az a vicc, hogy egy nőnek négy állatra van szüksége. Egy nerc a szekrényben, egy Jaguár a garázsban, egy bika az ágyban, meg az a marha, aki mindezt fizeti. Mi is valahogy így voltunk szerintem, csak a negyedik még nem jelentkezett. De mindenkinek megvolt a maga funkciója, a végzet asszonya meg úgy fordult, ahogy neki kedvező volt.
Vállat vonok, mintha nem érdekelne, de érdekel, hiszen akkor nevetnék az egészen.
- Most még gyűlölöm őt, de eljön a nap, amikor semmit sem fogok érezni, pont mint Ariana esetében. Addig pedig, nem beszélek róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Érthető.
Elvégre hát a testvére, és szeretne minél több időt vele tölteni. Amíg még lehet. Nyilván hasonló esetben engem sem érdekelne az, hogy a karrierem hol ívelhet jobban felfelé, ha a testvérem bármelyik pillanatban itt hagyhat engem. Tudom, hogy ez egy merész kijelentésnek hat tőlem, hiszen össze se hasonlítható az én munkám Denis-ével, mégis az alap gondolatmenet érthető. Ilyenek ezek a testvérek, értük bármire készek vagyunk, és ez a normális is.
Sajnálom őt, meg a kislányt is, látszik rajta, hogy nagyon küzd, és nagyon szereti a testvérét, hogy közöttük az az őszinte, mély szeretet van. Persze, az ember ránézésre nem mondaná meg, hogy beteg, de, amikor már tud róla, máshogy kezdi el nézni őt, és meglátja a jeleket. Onnantól nem tudsz elvonatkoztatni tőle, hogy haldoklik. Egyszerűen ez egy emberi gyengeség, amivel van, aki megtanul együtt élni, míg más nem. Én úgy tűnik a gyengébbik fajtából vagyok, mert mindig mikor meglátom őt, beindul a megmentő-ösztönöm, és féltve őt, intézek mindent. Ne üljenek közel az ajtóhoz, de legyen szellős a hely, megfelelő környezetben legyenek, esély se legyen, hogy meglökjék, és hússzor is képes vagyok megkérdezni, hogy minden rendben van-e, pedig tudom, hogy nagyon idegesítő.
- Olyasmi. Igazából nem lett kimondva a szakítás. Ő sírt, én meg hallottam már a pletykákat egy másik férfiról. Volt szó közös hibákról, meg arról, hogy sajnálj, azt hiszem, de tényleg nagyon sírt, én meg csak álltam ott, és néztem őt.
A poharat nézem, aztán Denis-t, aztán megint a poharat, és végül egy mélyes szívok a cigarettámból. Úgysem ebbe fogok belehalni, már biztos vagyok benne, hogy egy nap engem a nők ölnek meg.
- Ariana jutott róla eszembe. Ő is szeretett, csak nem volt képes őszinte lenni velem. Csak véget ért, és hónapokkal később kiderült, hogy terhes volt, csak elvetette.
Az pedig baj, ha egy szakításban a másik jut az eszedbe, hogy megint egy olyan szituációban vagy, ahol nem érted, hogy mégis mi a bűnöd, de majd nyilván egy nettó három év múlva mellékesen majd odamondja, hogy mégis miért nem én, és miért a másik.
- Meddig szeret, Denis? Amíg jön egy másik, egy izgalmasabb, egy humorosabb, egy szőrösebb? Nem akarok a b verzió lenni, meg a hülye, aki csak mosolyog, és mindig tárt karokkal fogadja vissza, mert neki éppen arra van szüksége.
Szeretem Opheliát, szerelmes is vagyok belé, de nem, már tudok úgy tekinteni rá, mint a páromra. Már nem tudok megbízni benne. Ő csodálatos, de veszélyes, manipulatív, és ezért kell falat húznom közé és közém.
- Mert nem akarom.
Felelem végül nemes egyszerűséggel, és nézek rá őszintén. A fejemben pedig ugyanez van. Ophelia nem lehet az életem része, mert akkor örökké ennyinek érezném magam, valakinek, aki pótléknak jó, de többet akarok hinni magamról, mint csak annyit, hogy pótlék vagyok.
- Mit terveztél ebben a pár napban?