28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (112 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 19:56 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 19:58 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:01 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:03 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:05 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:08 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:11 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. augusztus 19. 20:11
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:16 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:23 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:26 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:29 Ugrás a poszthoz

Brown

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:31 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nos.
Nem nagyon zavartatom magam, hogy nincs rajtam ruha, nem először lát így. Vele ellentesen ülök, tudom, hogy nincs ínyére a beszélgetés, de éppen ő fogalmazott úgy, hogy bármit megtehetek vele. A beszélgetés pedig ennek az egyik vonulata. Szeretnék őszintén beszélgetni vele, és nem akarom, hogy az legyen, ami Arianaval. Eléggé védte őt így is ahhoz, hogy ne mondhassam, bármit kinézek belőle.
- Még mindig egy helyen tanítunk. Suttognak.
Mert bár elkerüljük egymást, amióta szándékosan csak akkor járok be, amikor órám van, nem teszek kitérőket azok felé a termek felé, amikben tanít, és semmi egyéb. Kerülöm, mert félek, hogy megéget, most is éppen azt teszi.
- Mondjuk annak örülök, hogy se a gyerekemet nem vetetted el, sem nem jöttél rá mellettem, hogy leszbikus vagy.
A jobb kezemet kicsit felemelve az ölemből, hüvelykujjam az égnek emelem, hogy érezze, ezért tényleg hálás vagyok, ez a része legalább király. A többi… kellemetlen.
- Szóval, amíg nem tudod, hogy mi van a nempasiddal, addig számíthatok rád, hogy felbukkansz olykor, vagy ez csak… szóval…csak hiányod volt?
Nem tudom szebben megkérdezni tőle, nem akarok köntörfalazni, azt szeretném, ha értené, hogy mire lyukadnék ki, szívem szerint. Hogy mire utalok éppen. Csak értsen meg, és legyen őszinte.

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 20:34 Ugrás a poszthoz

Brown

- Én ezt Arianaról sem feltételeztem soha, és nézd mi lett.
Vonom meg a vállaimat teljesen természetesen. Már nem haragszom rá, tudunk értelmes felnőttek módjára beszélgetni, tudunk viccelni, talán már barátian tekintünk egymásra. De! Mert persze mindig van egy de, azon nem tudom túltenni magam, hogy lenne egy gyerekem.
Egy fiú. Néha álmodok vele. Az arca lágy vonású, mégis az egész gyerek kissé kötött. Barna göndör tincsek, a szeme teljes egészében engem idéz. Néha álmodok vele, ahogy tanuljuk a dínókat, ahogy repülőgép maketteket építünk. Biztos vagyok benne, hogy fiúnk született volna. Korábban is álmodtam már vele, még azelőtt, hogy tudtam volna, Ariana terhes volt. De ezt nem meséltem el senkinek. Nem szívesen osztok meg emberekkel ilyet. A kisfiú az én titkom. Néha agyalok rajta, látom őt magam előtt. Ritkán, de élénken.
- Ezt.
Bólintok is, mert valóban ez volt a célom, hogy megkapjam, ami véleményem szerint nekem jár. Beszélgetni akartam, de pontosan tudtam, hogy ezt nem kaphatom meg azelőtt, hogy ne elégítettem volna ki. Most sokkal nyugodtabb, mint amikor lent ült a nevetséges összeállításában, akkor szinte vibrált körülötte a levegő, most pedig mosolyog, nyugodt. Megkapta, ami hiányzott neki, és én is megkaptam, ami hiányzott nekem. Bal lábamat felhúzva, térdemen pihentetem meg a kezem, és úgy nézek rá hosszan.
- Tőlem csinálhatjuk ezt.
Felelem végül teljes nyugalomban, mert így gondolom. Valljuk be, a szex kettőnk között mindig is egy olyan dolog volt, ami jól ment. Veszekedhettünk, lehettünk rossz passzban, lehettek nézetkülönbségeink, de a szex, az mindig nagyon adta magát.
- Amíg a te Payne-ed vissza nem jön.
Azonban határt kell szabnunk, és úgy vélem, jelenleg ez a kompromisszum nagyon is kielégítő.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 21:10 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nem hasonlítgatlak, magyarázatot kerestem.
Mert ugyebár, ahogy Ariana nem adta meg nekem a miértet, úgy Ophelia sem. Egyikőjük se mondta meg, hogy miért hagyott el, csak úgy nem voltunk már többé egy pár, csak úgy vége lett, és ilyenkor az ember agya, ösztönösen azon elmélkedik, hogy mégis miért lett vége. A bizonytalanság a legrosszabb.
- Semmit.
Felelem őszintén, ahogy közelebb araszol hozzám. Furcsa, de nem várok magyarázatot, már nem. Akkor nagyon örültem volna neki, ha azt mondja, úgy érzi, mellettem nem tud teljes lenni, vagy azt, hogy Jason Payne inkább fekszik neki. De az, hogy csak zokog, és nem tudja kimondani, hogy gyáva módon hallgatott akkor, nem vitte előre a történéseket. Ha akkor elmondja, nem hiszem, hogy gond lett volna közöttünk. Mostanra viszont felhúztam egy védőfalat, és nem tudom, hogy ez valaha lerombolható lesz-e. Nem szeretem megégetni magam.
- Ha holnap visszajön, akkor egészségedre a kielégítést, és kösz, nekem is jó volt.
Felelem végig a szemébe nézve, mer ha holnap visszajön, nem nagyon hiszem, hogy van miről beszélnünk. Ha Jason holnap belibben az életébe, őt fogja választani, én pedig nem leszek harmadik kerék, mert nem akarok valakinek csak a “b oldal” lenni. Én azt akarom, hogy akarjon, hogy csak engem akarjon, és jelenleg nem tudom elhinni, hogy Ophelia beérné velem. Csak nincs itt Jason, és ő aggódik, kielégítetlen, és ezért jött el hozzám. Ennyi történt. Tudom, a szívem bármennyire is szeretne mást hinni, most az eszem a döntőbb érvelő.
- Ha soha nem jön vissza? Ki tudja mi lesz akkor. Az idő eldönti, gondolom.
Nézlek, ahogy ott ülsz, és tudom mit akarsz. Ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, akkor az ez. Ideális szexpartner, hiszen nem kéretem magam, elég csak a jó szögben ülnöd, hogy ujjaim elinduljanak melleid felé, elmélkedő arccal simogatom őket, izgatom a bimbóidat, de nem mozdulok közelebb, még nem. Csak bal kezemmel járom be a két melled minden szegletét, és élvezem azt, ami az arcodra kiült.
- Nem tudom, melyiknek örülnék jobban, Brown.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 21:12 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nem nagyon akartalak látni.
Vallom be őszintén, mert ez az igazság. Jobb volt, hogy utána nem találkoztunk egyáltalán, hogy nem kellett az arcát néznem, a hangját hallanom. Nem akartam róla egyáltalán tudomást venni. Egy ideig úgy bántam vele, mintha nem létezett volna, mintha sosem lett volna. Nem akartam vágyódni utána, nem akartam semmit.
Elmosolyodom, ahogy nulláról százra pörög, és hirtelen kezd el mérgesen beszélni, felpattan, kutakodik a holmija után, és vádol. Felsétáltam, és ő fehérneműben állt előttem, senki sem kényszerítette, hiszen én csak megérintettem a kezét, semmi többet nem tettem. Nem kényszerítettem rá, hogy feljöjjön, nem én téptem le róla a ruháit, és mégis én vagyok a szemét. Van egy pont azonban, amikor már nem tudok csak ülni, és hallgatni őt, amikor felkelve elkapom a csuklóját, hirtelen rántom magamhoz, nem hagyva egy lélegzetvételni távolságot sem.
- Még nem végeztünk.
Mordulok bele a csókba, és tudom, hogy ő is akarja még, hogy bármennyire is azt mondja, hogy nem, bármennyire is játssza a sértett dívát, újra és újra széttenné a lábaid, és élvezné, hogy közéjük mászom. Szorosan tartom, és nem érdekel, ha ellenkezik, tudom, hogy csak megjátszott, hiszen éppen az előbb mondta ki, hogy akar engem, ahogy én is őt. Igen, tudom, hogy akarjuk egymást. De meddig? Amíg Jason Payne fel nem bukkan a széles vállaival? Nekem most nem megy az, hogy megbízzak benne.
- Heteid voltak arra, hogy megmagyarázd. Heteid.
Közben visszavezetem az ágyhoz, kényszerítem, hogy visszafeküdjön rá, fölé hajolva, mélyen az arcába hajolok, mélyen a szemébe nézve, fogságba tartva a tekintetét.
- Akarlak. Szeretlek.
Nem hazudok, akarom őt, szeretem őt. A szerelem könnyen elmúlik egyeseknél, másoknál nem, vagy talán soha. Fölé hajolva tartom magam, fogságban tartom őt.
- De nem tudok bízni benned. Most nem.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 21:14 Ugrás a poszthoz

Brown

- Bocsánatot kérni.
Halkan mondom ki ezt a két szót, mert nem akartam, hogy bocsánatot kérjen, azt akartam, hogy mondja el, hogy őszintén beszéljen róla, hogy mi a bánat baja van. De nem, ő csak sírt, én vártam, és semmi nem volt jó. Nem mondta meg, hogy miért. Nem mondott nekem semmit.
- Épp azon dolgozom.
Felelek szemtelen hangon, amikor javasolja, hogy basszam meg. Igen, az a tervem éppen, hogy most megint jól magamévá teszem. Az előbb ő nem csókolt vissza, én viszont megteszem, mély élvezettel a csók iránt. Élvezem, hogy vele lehetek, ezt kár tagadni, de nem hiszem, hogy megérti azt, amit mondok neki. Valahogy úgy érzem, hogy nem érti meg, hogy mindennek súlya van, minden tette következményekkel jár. Nem ellenkezem, amikor fordít rajtunk, szorosan magamhoz ölelem, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy az illata, a haja, körbeleng.
- Nem haragszom.
Felelem csendesen, de ez nem jelenti azt, hogy mindent úgy folytatunk, mintha semmi sem történt volna, hogy folytatunk bármit is. Nem tudom ezt megígérni, nem tudom azt mondani, hogy majd minden megy tovább, mert nem vagyok benne biztos, hogy mehet tovább. Viszont érzem, hogy fárad, hogy el fog aludni, így elengedve őt, a mágiámat segítségül hívva, egy plédet terítek magunkra, és én is lehunyom a szemem.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 19. 21:16 Ugrás a poszthoz

Brown

- Nem hazudok.
Tényleg nem, mert nem haragszom. Megbántott, és nagyon mérges voltam, de nem tudok haragudni, mert egyszerűen nem olyan ember vagyok. Riára se haragszom, pedig szerintem mind a kettejüknél minden okom megvan rá, hogy örökre haragudjak. Mégsem teszem. Nincs értelme. Hallgatom őt, csukott szemmel, szándékosan nem nyitom ki. Csak szeretnék aludni, addig, amíg felkelve már nem lesz itt. Ahhoz ért a legjobban, hogy lelépjen. És ha nem lesz itt, akkor nem kell tovább feszegetnünk ezt a témát, mert tényleg nem kellett volna felszakítania a sebet. Csak csináljuk és lépjünk tovább. Nyilván nem lesz semmi olyan, mint volt, de attól még az elmúlt pár óra jó volt, és hagyhatnánk ennyiben. Csak simán jó volt, köszönjük. De nem, még mindig beszél.
Próbálom egyenletessé tenni a lélegzésemet, hogy ne kelljen erre felelnem, mert valljuk be, hogy ez egy meddő vita lenne, semmi több, én pedig nem szeretnék ezzel sokkal tovább foglalkozni, mert semmi értelme nem lenne. Szerintem legalábbis nem. Ha úgy alakul az életünk, hogy egymás mellett kell kikötnünk, akkor egymás mellett leszünk. Ha nem, akkor nem. Ariana is visszatért az életembe, bár nem nagyon hittem volna, hogy ez még megtörténik, és mégis így alakult.
Átölelem szorosabban a takaró alatt, és ahogy ő, úgy én is álomba merülök. Elég volt ez mára, bőven elég. Hogy mit hoz a reggel, azt meg majd meglátjuk még.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 21. 19:13 Ugrás a poszthoz

Diácska

#bosszúból
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. augusztus 29. 10:19 Ugrás a poszthoz

Abigail.


Szeretem a pörgősebb és a nyugodtabb napokat is. Ha pörög, akkor én is kint pörgök, ha nyugis, akkor tudom csinálni a könyvelést, a különböző papírmunkákat. Az életem ezen részével teljesen elégedett vagyok. Éppen a múltkor vicceltünk azzal, hogy már minden pénzt, amit kártyával kerestem, tisztára mostam, innentől élhetek én is tisztességesen. Többnyire. Vannak ezek a nőügyeim, erre még annyira nem vagyok büszke, de  jelenleg élvezem. Muszáj, mert csak így van esélyem arra, hogyha egyszer berobog az ajtón az igazi, hogy "helló, jöttem", akkor ne akarjak már kifelé tekintgetni.
A mai nap olyan kettős, eddig a számokkal voltam elfoglalva, most pedig éppen semmi dolgom, ezért kicsit kitekintek, hogy lehet-e valamit csinálni. Mei most érkezik vissza a következő rendelésért, abban már biztos vagyok, hogy a lányé lesz év végén a legvaskosabb prémiumboríték. Ahogy elhaladok mellette, rámosolyogok, és látom, hogy minden rendben zajlik, így tovább haladok. Köszöntök néhány visszajáró vendéget. Az egész nap ilyen, kellemes. Este záráskor felajánlom a maradást, és mindenkit hazaküldök, mert jól dolgoztak, megérdemlik, hogy pihenjenek egy kicsit. Szépen elrendezem az asztalokat, a helyiség nagy részét rendbe rakom. A tányérok és evőeszközök mosogatják magukat, a szószos tálak sorba állnak. Teljesen ideális minden. Mindig a kellemes estéken történnek a váratlan fordulatok. Ilyen ez a mai is.
- Abigail!
Szélesen elmosolyodok, ahogy a hang irányába fordulok. Ezer éve nem láttam, ha bárkit kérdeztem, értsd Cath, Ariana, Helena, senki sem felelt. Senki. És ez volt a leggyanúsabb. Rendesen elkezdtem elhitetni magamban, hogy Maxwell képes megölni a saját gyerekét is a pénzért, és üdítő a látvány, hogy mégsem tett így. Bólintok a kérésre, és várom, hogy belépjen a csodapasi, aki miatt eltűnt. Azonban, ahogy kilép, majd vissza, lefagyok. Különben már rég ott lennék, hogy segítsek neki, így azonban csak állok, mint egy hülye, és nézem őt.
- Mint a legtöbb Payne.
Mert ez jellemző rájuk, eltűnnek, felszívódnak, aztán a legváratlanabb pillanatban újra megjelennek. Darabosan lépkedek felé, mint aki azt hiszi, hogy egy álomban van. Még meg is csípem magam, hogy felkeljek kicsit, de nem, ez nem álom. Ahogy a kislány fölé hajolok, vonásaim ellágyulnak.
- Azta.
Egy kisbaba. Leguggolva, óvatosan simítom meg az apró, ökölbe szorított kézfejet. A puha, fehér bőr, az apró ujjak, melyek ujjaim után nyúlnak, és rászorítanak. A szívem megtelik szeretettel.
- Szép, mint az anyukája.
Nem is figyelek arra, hogy beszélek, mert teljesen lenyűgöz a látvány. Az apró, nyugodt baba. A szemeim csillognak, ahogy nézem őt. Egy új életet. Ajkai rezdülnek, pici nyelvét kidugja, mosolyog. Egy kis csöppség. Nagy nehézségek árán elszakítom a tekintetem tőle, és Abigailre emelem.
- Felvehetem?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. augusztus 29. 10:20
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 1. 10:14 Ugrás a poszthoz

Diácska

#végjáték
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. szeptember 1. 10:14
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 7. 10:04 Ugrás a poszthoz

Abigail


Óvatosan veszem át a kicsit, és fektetem a mellkasomra, vigyázva, hogy az érzékeny feje jó szögben legyen. Mostanában rengeteg gyerekekkel kapcsolatos könyvet kiolvastam, hogy tudjam, mit kell majd csinálni, ha megszületik a nővérem babája.
- Elég sok ember van a családotokban, aki gyerekközpontú, szerintem nagyon elkényeztetik majd, bármit is teszel. Ha sosem vennéd fel, akkor is állandóan lenne valakinél.
Sok időt töltöttem a Payne családban, ezért tudom, hogy a kislányért szinte mindenki megveszik. Látom is magam előtt, ahogy a kis Zara elveszik teljesen Jason hatalmas karjaiban. A csupaszőr, hatalmas férfi a legnagyobb szívvel megáldott családtag, aki odáig van a gyerekekért, türelme végtelen. Akárhányszor találkoztunk, a körmén csillogó lakk, hajában kusza fonatok, királylányos masnik, csatok, korona. A lányok állandóan díszítettek rajta valamit. Will is szereti a gyerekeket, nem véletlenül specializálódott gyermekorvosnak, míg Cath önkéntesként az óvodában dolgozik. Nem hiszem, hogy lesznek itt gondok azzal, hogy ki vigyázzon a kis Zarára.
- Az esküvő?
Nem értem, hogy mi volt az, ami ott rossz volt. Álomszerű inkább, hiszen végül a Payne lány a Brightmore fiú felesége lett, áldás, békesség. Mert aki már látta őket együtt, az nem hiszi, hogy akkora szenvedés lenne ez a házasság. A legjobb barátok, jól megértik magukat a barátságon túl is, szóval szerintem ez jól alakult. Még ha ugye az a bizonyos szerelem másnál is kötött ki. Furcsa, de életem két nője után már nem vágyom a szerelemre, inkább egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretettel teli kapcsolatra.
- Jobban döntöttél, mint Ariana, annyi szent.
Simogatom a baba hátát, és közben figyelem Abigail nyugodt arcát. Szerintem jól tette, hogy hozzám jött.
- Mik a terveid?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 13. 22:04 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony

Csajozz úgy, mint Vajda Ricsi!
Sosem szép dolog elbukni egy fogadást, főleg, ha nagyon benne vagy a sikerbe, meg a nyerő szériába. Azt hiszem, a kártyát próbálom így ignorálni az életemből, főleg mivel nemrég nyílt egy hely, ami arra alkalmas, hogy elbukjam minden megtakarításom, vagy lecsukjanak, ha zsigerből számolni kezdem a lapokat. Erről nem tehetek, berögzült. Fogadásokat kötök. Semmi pénz, csak a jóöreg szivatást. Szivatjuk egymást mindennel, amivel csak lehet, és párszor ebbe a vendégeinket is belevonjuk. Persze nem sokszor, azért mi is szeretnénk, ha még lenne forgalmunk. De mondjuk azt eléggé szeretik, amikor részesei lehetnek a megvicceléseknek és elbukott fogadásoknak.
Ebből a bevezetőből már mindenki kitalálhatta, hogy mi történt. Igen, elbuktam egy elég tutinak tűnő fogadást. Biztos voltam a sikerben, és mi lett a vége? Bumm, szívtad! A fogadást bukónak azt mondtuk, úgy kell csinálnia, mint ahogy a kampányidőszakban ifjabb Vajda Richárd járt el. Neki is bejött, még nekem is bejöhet. Éppen ezért most egy hatalmas csokor vörös rózsa és a legszebb öltönyöm kíséretében járom az utcákat, és osztogatok minden nőneműnek egy-egy virágot és mondok egy-egy bókot. Az arány eddig egész jó, csak három férj/barát/vőlegény fenyegetett meg halálosan. De hatan mondták, hogy még nem próbálták a pizzériát, de beugranak egyszer. Kettős a mérce jelenleg.
- Szerintem nincs még egy ember a világon, aki ennyire gyönyörű szemeket kapott az angyaloktól, mint te.
Nyújtom a szökőkút mellett álló fiatal nőnek a rózsámat, remélve, hogy nem öl meg. Egyedül áll, egyelőre nem látok felém fújtatva közeledő férjet. Még az is lehet, hogy szerencsém lesz.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 23. 17:44 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


Annyira bájos. Hirtelen ez a szó ugrik be róla, hogy olyan kedvesen ártatlan és édes, hogy bátran kijelenthetem, ilyen női egyeddel itt időtlen idők óta nem volt dolgom. Már éppen azon kezdtem gondolkozni, hogy ezek a lányok elvesztek, vagy éppenséggel ki vannak tiltva Bogolyfalváról, amikor hirtelen megjelenik ő. Vajon csak rendszerhiba, és nem vették észre, hogy ő egy kedves és őszintén ártatlan hölgy, vagy éppen körözés alatt áll? Talán szólnom kellene neki, hogy bújjon el, nehogy átformálják, és tapadós döggé váljon. Nem hiszem, hogy csak álca lenne, amit mutat, ennyire nem lehet ez természetes valami, ami nem igaz.
- Nem foglak bántani, ne félj tőlem.
Hogy is lennék képes bántani? Nem mintha alapból szándékomba állna bárkit is bántani, szó sincs erről, de abban egészen biztos vagyok, hogy ő lenne az utolsók egyike a földön, akit mégis bántanék, ha úgy alakul. Hogy érezze, tényleg ártatlan vagyok, a levegőt segítégül hívva simítom meg az orcáját csak egy pillanatig, nem akarok illetlennek tűnni.
- Jól állnak a színei.
Teszem még hozzá kedvesen, mielőtt ellépnék mellette, hogy megkönnyebbüljön, tényleg nem vagyok valami furcsa szatír, de egy pillanattal később vissza is fordulok hozzá. Ismerős, mintha láttam volna már valahol. Nem élőben, inkább nyomtatásban. Nem is ő, hanem ami belőle fakad, az őt körülvevő nyugodt és mégis borzongató aura az, ami olyannyira ismerős. Talán csak bolond vagyok.
- Neked adom az összeset.
Jelentem ki határozottan, vissza lépve, felé nyújtva a csokrot. Ő az első, aki úgy illetődik meg, hogy az bennem is nyomot hagy, így ha elfogadja, csak boldoggá tesz, viszont azt hiszem jobb lenne, ha ezek után inkább mennék, mert semmi kedvem megdönteni az előbbi elméletet, mely szerint én egy rendes fiú vagyok.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 24. 11:07 Ugrás a poszthoz

Abigail.

- Nagyon szeretem a gyerekeket.
Ezért is lettem azt hiszem, tanár. És a tény se változtat sokat a helyzeten, hogy lehettem volna apa én is, ha a dolgok máshogy alakulnak. Tudom, hogy őrültség lett volna, de szerettem volna, ha apa leszek, és szerintem jól is csináltam volna, függetlenül attól, hogy hány éves voltam akkor. Most már az előkészítőbe sétálnánk reggelente, és közösen járnánk focizni, lenne kedvenc kviddics csapatunk, és ha lány lett volna, akkor rengeteg színben pompázott volna már a körmöm és az összes Barbie-s mese dalát tudnám kívülről.
- Furcsa is, ha valami elsőre összejön.
Az esküvőre nem reagálok, mert bár érintett voltam benne, hogy én is férjjé váljak a Payne családban, mégsem érintett annyira rosszul talán, mint másokat. A dolog pedig megoldódott, és csak egy házasság született, az is jövő ilyenkorra már semmissé lesz nyilvánítva olyan rég, hogy azt is elfelejtjük, egyáltalán megtörtént. Kivéve persze a benne élők, mert ők ketten ezt nem fogják csak úgy elfelejteni, azonban ennek főleg érzelmi okai vannak. Semmi olyan, amiről Maxwell vagy akár csak Abigail tehetnek. Denis és Cath saját maguknak alakították így az életet.
- Bátor vagy, hogy megtartottad, de szerintem ennék jobb döntést, aligha lehetett volna hozni.
Persze nem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, minden elismerésem azoké, akik ezt végig tudják csinálni, hiszen minden áldozatot, ami máshol két emberre hárul, itt egy embernek kell meghoznia, és ez nagyon sokat kivesz, legyen bármilyen bátor is a másik. Szerencsére azonban a háttere biztosított, hiszen mindenki, aki körülötte van, segíteni szeretné őt. A Payne család összetartó, és ismerem őket, szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt elképzeli. A kicsik nyitottak, a fiúk normálisak, talán a legnagyobb akadályt mind közül Ariana jelenti, de őt is csak el kell engedni, és egy idő után már kevesebbet fújtat. Szépen lassan rendeződik a család, csak tényleg, nem kell görcsösen ragaszkodni.
- Merrefelé tervezel venni? Én is gondolkoztam rajta már párszor, de egyszer sem vettem még rá magam, hogy elinduljak és átbogarásszam az eladó házakat. Megnézhetnénk őket akár együtt.
A törzsvásárlói kártyánál elnevetem magam, és ha azt hiszi, megfogott, akkor nagyon téved, mivel a kicsivel való sétálgatás közben magamhoz röptetek eg kártyát, köszönjük aero mágia, és mikor átnyújtom neki, ő pedig megérinti, a neve rákerül a kártyára. Egyszerű, de nagyszerű varázslat.
- Bármilyet kérsz, megcsinálják neked.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 24. 11:28 Ugrás a poszthoz

Nadine.


Nem nagyon van nekem ehhez kedvem, mégis, olyan széles és kedves mosolyt vagyok képes felölteni az arcomra, amekkorát csak megkövetel a haza. Én inkább elüldögélek az előadásokon, aztán pihenek és élvezem, ha már az egyetem ilyen szép szobát és wellness részleget is fizet. De nem, csak szépen menjünk el, húzzunk nyakkendőt, és mondjuk el, hogy mennyire jó minden. A legutolsó dolgot szívesen megteszem, mert tényleg minden jó. Szeretem az egyetemet, szívesen tanítok ott, szívesen végzek kutatómunkát, de a nyakkendő egy ideje már nem kimondottan az erősségem.
Nem, nem elhanyagolom magam, szó sincs róla, csak jobban érzem magam a lazább megjelenésben, amikor bármelyik pillanatban be tudok állni pizzát sütni, és ehhez nem kell előtte levetkőznöm, majd átöltöznöm. Oké, egy kicsit mondjuk bekényelmesedtem, az tény.
- Nem, erről nem hiszem, hogy érdemes volna beszélni, tekintve, hogy minden mást mennyire elhanyagolunk, ami egyáltalán ehhez a jelenséghez vezetett.
Értek egyet az előttem szólóval, kezemben pezsgőspohár, arcomon elgondolkodó kifejezés, egészen addig, amíg meg nem jelenik az érzés, hogy figyelnek. Megengedek magamnak egy körbepillantást, és elmosolyodom, amikor meglátom, hogy ki is az, aki néz. Csak biccentek egyet, mert megértettem az üzenetet, amit közvetített, és egy percnyi visszafordulás, majd bocsánatkérés után, ráérősen indulok el az irányába, szépen átgondolva minden lépést. Milyen kis gonosz is vagyok én, ugye?
- Márk! Lenyűgöző észrevételekkel élt az ókori varázsigék modernizációja előadáson. Wright professzor szinte áradozik magáról.
Miközben beszélek hozzá, végig a szemébe nézek, de nem vagyok rest lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, Nadine csípőjére tenni a kezem, átölelve őt. Érzem rajta, hogy sokat ivott, de remélem, nem ugrik meg, hiszen azt kérte, segítsek, és én lovag vagyok, fényes páncélban.
- Miről beszélgettetek?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 24. 21:37 Ugrás a poszthoz

Diácska

#SziaDia
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 28. 10:10 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


- Nem? Nincs senki, aki ilyen kedves dolgokat tegyen veled?
Komolyan elcsodálkoztat, hogy egy ilyen kivételes és bájos nőnek nincs párja, aki elhalmozza mindennel, amivel egy nőt csak el lehet halmozni. Én megtenném, ha ő lenne a párom, hiszen látszik rajta, hogy olyan nő, aki igazán igényli és megérdemli, hogy sok törődést kapjon, és nem azért, mert elvárja, éppen ellenkezőleg. Mindig csodálom az ennyire ártatlan hölgyeket. A finom nőket, akik ízlésesek és természetesek. Tudom, én minden nőt istenítek valamiért, de ez így helyes, a nők csodálatosak, különlegesek és imádni valóak.  
- Mindenképpen neked szeretném adni őket, mert az egész faluban te érdemled meg a leginkább, hogy a rózsák hozzád kerüljenek.
Ebben biztos vagyok, hiszen ilyen kivételes nő itt nincs másik, és ha valaki igazán és őszintén fog örülni a rózsáknak, akkor az ő. A lényeg annyi lenne a fogadásban, hogy osztogassam el a rózsákat, de azt nem mondták, hogy egyetlen nőnek nem adhatok akár egy tucat rózsát is. Gondolom Vajda Ricsi nem így csinálta, hiszen tanácstag lett, aki több szavazatot kapott, mint a polgármester, szóval nyilván valamit nagyon tud a fiú. De én nem akarok már másokat kergetni a rózsával, ha a rózsák gazdáját egyetlen személyben megtaláltam. Ez a személy pedig az előttem álló, zavarban lévő lány, akinek komolyan olyan szemei vannak, hogy simán elhiszem neki, korábbi életében angyal volt.
- Különleges rózsák, ha földbe teszed őket, megerednek, és csodás és erős rózsává válnak, koratavasszal nyílnak, a tavasz hírnökeként, és egészen az ősz utolsó napjáig virágoznak. Legalábbis az idős néni, akitől vettem, ezt mondta.
Hogy valóban így van-e nem tudom, de tesztelés alatt van, mert vettem hatot magamnak is, és mér ki is ültettem őket a kertbe, azóta pedig új kedcvenc helye van Chleonak is.
- Nem hiszem, ha csak nem voltál Bagolyköves.
Velem nem sok helyen találkozhatott egy ilyen lány. Kizártnak tartom, hogy egy kaszinóba dolgozott volna, ahol megfordultam, látszik rajt, hogy ez nem az ő asztala.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


- Ne haragudj, nem azért mondtam, csak… szóval ezen a helyen a normális lányokat olyan gyorsan elkapkodják, hogy időd sincs kimondani, hogy “helló”.
Ezzel pedig szerintem senki se vitatkozhat, mert valóban így van. Egyrészt, nagyon kevés lány van, akinek nincs valami szembetűnő defektje, az ilyen példányokat azonnal el is viszik, ami teljesen érthető. Én is, ha kikapnék egy ilyen példányt, lehet, hogy a pincében tartanám, nehogy valaki lecsapjon rá. És tarthat bárki morbidnak, mondjuk ki, a gondolatnak van alapja. Ráadásul, aki ismeri az elmúlt hónapok eseményeit, vagy akár az elmúlt évekét, csak bólogatna, hogy teljesen jogos a gondolat tőlem, hogy így cselekszem.
- Én is, mert komolyan mondom, hogy ilyen őszinte örömet se láttam mostanában senki arcán.
Sokminden megjelenik a fejemben, hogy mennyire bájos, mennyire gyermeki, mennyire ártatlan, mennyire szép és mennyire kívánatos. Szívem szerint a karjaimba zárnám, és óvnám őt a világtól, hogy mindig ilyen maradjon. Mindenféle szexualitástól mentesen, színtisztán azért, mert csodálatos. Igen, mint minden nő, ő is tetszik, de tudom, hogy nem kellene a magamfajtával kezdenie, mert én régen pont arra vágytam, ami ő, de jelenleg annyira nem vagyok egyben lelkileg, hogy nem tudnám elképzelni, hogy kezdjünk egymással. Mert ő sérülne. Én egy sérült ember vagyok, akivel ha most bárki kezd, csak sebeket ejt, karcolásokat. Nem szeretném bántani, érzem, hogy őt semmiképpen sem, és csak remélni merem, hogy bárkit is zár majd a szívébe, az is annyira fogja látni az értékeit, mint most én, és nem akarja majd őt bántani. Csak ne, simán csak ne bántsa meg, ne formálja át, ne akarja, hogy más legyen, mint aki. Mert most igazán csodálatos.
- Frank Arie Martin.
Fogom meg a kezét gyorsan és finoman, hogy ne sérüljön, ne érezze kényelmetlenül magát. Viszont az, hogy ide járt meglep, reméltem, hogy nem, és akkor tovább gondolkozunk, hogy hol találkozhattunk.
- Levita. A tizennégyesekkel. Leonie Rohr, Andretzky Kori, Keith Coltrane. És te?
Szeretem az évfolyamtársaimat, igazán jó évfolyam volt a miénk, összetartó, tele szerelmekkel, kalandokkal. Kiváló diákéveket tudhatunk mind magunk mögött. A neve is ismerős valahonnan, de nem tudom, hogy honnan. Talán tényleg az iskolából.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 Ugrás a poszthoz

Nadine


Édes, ahogy próbálkozik, nem is állítom le, gonosz vagyok tudom, de nagyon élvezem, hogy szenved. Részben az alkoholtól, részben pedig attól, hogy egy cseppet sem figyelt arra, amit a srác magarázott neki, mert ha valakinek a teremben üveges tekintete volt, akkor az Nadine Rohr kérem szépen. Engem megmosolyogtat a szerencsétlensége, tudom, hogy nem szép dolog, elvégre nagyon kellemetlen helyzetbe került, de mégis, kicsit kiélvezem, szigorúan a mellkasom alatt, hogy szerencsétlen. Az arcomon más van, a hős lovag, aki megmenti a hercegkisasszonyt a sárkánytól. A páncélom fényes, éppen most fényesítettem, amíg ő dumcsizott a sárkányával.
Most viszont már biztonságban van, hiszen én állok az oldalán, az én karom fogja át, és az én tenyerem pihen a derekán. Márk pedig, látványosan megilletődött. Ha nem sérteném meg Nadine jó hírét vele, még egy kacsintással azt is odaszúrnám, hogy: “Na szerinted, miért hoztam magammal az egyik diákomat? Egész éjjel keményen fogunk _dolgozni_.” De nem teszem, hiszen nyilván, nem szeretnék Nadine-nak ártani, így inkább lenyelem a nyelvem, és csak úgy csinálok, mint aki igyekszik felvenni a fonalat azzal kapcsolatban, hogy miről is van szó.
- Áh, igen, az egyiptomi tekercsek!
Oké, megvan, és éppen szólásra nyitnám a számat, amikor a kisasszony ajkai is elnyílnak, és valami egészen mást mond, valami olyasmit, amitől Márk arcán vívódás jelenik meg, és látszik rajta, hogy menne is, de maradna is. Én pedig csak megértően elmosolyodom, hogy megértem a helyzetet.
- Csak nyugodtan, holnap a reggelinél megvitatjuk. Büféreggeli héttől kilencig. Ha hét tízre megyünk, egész kellemesen elüthetjük az időt kilencig.
Vetem fel neki az opciót, hogy ha gondolja, akkor én ráérek, és gondolja, mert elköszönve el is indul a professzor felé, én pedig Nadine-t felé fordítom, hogy lássuk a találkozást. Lopva közelebb húzom magamhoz a nőt, és a kezéből az üres poharat is kifordítom.
- Nézd, milyen zabszem van a fenekében. Nem rossz arc, de nem illik hozzád. Jobbat érdemelsz.
A poharat el elhaladó tálcára teszem, és lejebb hajolva a fülébe suttogok.
- De amíg nincs jobb, addig sétálhatnál velem egyet.
Túl sok alkoholt ivott, kellene neki a friss levegő, ebben határozottan biztos vagyok.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. szeptember 30. 19:07 Ugrás a poszthoz

Deniske


Tisztelem Brightmore minden állatát, de azért most finoman bekaphatja, hogy éppen akkor, amikor hajnalban a legszebb álmomat álmodom jelenik meg az óriási madara az ablakomban. Mivel jó idő volt éjjel, persze, hogy nyitva volt az ablak, Niamey pedig nem ismeri a párkányhatár fogalmát, így amikor te arra kelsz, hajnali nééééégy órakor, hogy valaki néz, de tudod, hogy egyedül vagy, eleve beparázol.
Aztán azért hajt a kíváncsiság, meg, hogy kicsit megnyugodjál, hogy nincs akkora vész, nincs is ott semmi, csak hülyeséget álmodtál, akkor jön a második felvonás, hogy kinyitod a szemed, és egy hatalmas madár, hatalmas csőre és hatalmas szemei néznek rád. Aztán azt hiszed, hogy álmodban keltél fel, visszacsukod a szemed, és akkor rád vijjog, te meg ordítva ugrasz ki az ágyból.
Vagyis, csak ugranál, mert az éjjel azért szépet álmodtál egy szép lánnyal, és annyira bele vagy már gabalyodva a saját takaródba, hogy nem tudsz felkelni, csak szó szerint, leesni az ágyról, de úgy, hogy a lábad azért fent marad, te meg pofával előre érkezel a földre, és akkor adj hálát a lélekjelenlétednek, hogy az arcodat ösztönösen védted, így az nem sérül, csak a mellkasod, és első gondolatod az, hogy a széttört bordáid átfúrták a szíved, a tüdőd, és olyan mindegy már minden, nem zavar már a reggeli merevedés sem, mert halott vagy. Majd mire rád találnak, addigra úgyse lesz már belőled sok, mert Niamey úgyis felzabál. Tökéletes jövőkép egy tökéletlen ember számára.
Aztán persze nem halok meg, mert miért is lenne ilyen könnyű a dolgom, és Niamey se zabálhat fel csak úgy. Nem. Én, Frank Arie Martin, mint egy szerencsétlen nyomorult, félig a földön, lábaim az ágyon, fenekem az égnek meredve, nyögök, és próbálom eldönteni, hogy akkor most felfelé vagy lefelé jobb-e haladni, és ebbe a pillanatnyi gondolkodási időbe érkezik a megmentőm, Chleo, aki felüget a hátamon, ami alig megalázó, és néz szembe Niamey-jel, a levgőt rezegtetve a madár hangját utánzó visítást mímelve. Azt hittem, maga a tény, hogy nyomorult vagyok, nem lehet már kínosabb, de a fenekemen egyensúlyozó Chleo azért tesz róla. Köszi, édes vagy.
Ezek után, látva, hogy szerencsétlen Denisnek milyen életképtelen barátai vannak, csak kicsit szivat meg a levél megszerzésével, így majdnem, hogy barátok leszünk, de legalább semmiképpen sem ellenségek, és Chleo is életben van, bár egyszer a kis szőrpamacs vészesen közel került a csőréhez. De szerintem rájött, hogy túl hangos, túl idegesítő, és nagyon kevés rajta a hús, így inkább csak elengedte.
Szóval ez az előzménye annak, hogy most itt vagyok, a csempészett itallal a táskámban, felhorzsolt állal - a nagy része azért ép maradt -, napszemüvegben, mint valami igazi maffiózó, és lépek ki a csodás rezervátumban. Ennyi átszállással se hoppanáltam még, nem nem is fogok.
- Eljössz kicsit az asszonytól, és máris kiderül, hogy meleg vagy?
Teszem fel a kérdést, hogy ne azt kérdezze tőlem, milyen volt Niamey érkezése, és hogy mennyire ment zökkenőmentesen a dolog. Mert ha kell, akkor persze kitör belőlem a “bazd meg a hülye ötleteidet!” rész is, és nagyon nem kellene.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (112 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel