28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kedves Diákok! Tárgyaitok csereberéjére, azaz leadására október 14-én 22:00-ig van lehetőségetek!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (112 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:12 Ugrás a poszthoz

LiaLina


Muszáj nevetnem nekem is, hiszen annyira aranyosan nevet, és ez ragadós. Szeretem a vidám embereket, azt, amikor valaki jól érzi magát. Ha tudom, hogy ez lesz egy szemétkivitelből, sokkal lelkesebben cselekszem meg. Igazából a cipőinek köszönhetem a tényt, hogy itt van, mert olyan lassan sétált, hogy feltételezem, a lába nem bírta már a nyomást. Szóval köszönjük a divatmániának a csodát, amivel ma este megáldott engem.
- Valahogy úgy. Anyáméknak már ott volt a nővérem, Luna. Eléggé holdarcú a lány, szóval rám néztek, és úgy gondolták, ez a gyerek olyan ari lesz, és így lettem én.
Amúgy biztos van a névnek valami jelentése is, de fogalmam sincs, hogy mi az, ez az "ari vagyok" dolog elég jól bevált az elmúlt évtizedekben, szóval inkább nem bolygattam meg a nyugalmamat. Ki tudja, lehet, hogy azt jelenti "vérmes" vagy "sátáni", hát az biztos, hogy olyan nem vagyok.
- Sárkányok? Az szép. Nem ezt tippeltem volna. Inkább kalandornak mondanálak, aki bejárta a világ több országát, összevetette a különbségeket a mágustársadalmak között, és most, mint sikeres ember, visszatért a gyökerekhez.
Nem, tényleg nem mondtam volna meg, hogy sárkányok, de azt hiszem azért, mert bennem is megvan az a stich, hogy férfias és nőies szerint tipizálom a munkákat. A sárkányok meg ugye eléggé férfiasnak mondanák a munkakört.
- Én nem maradtam mesternek, valahogy nem is tudtam mit akarok csinálni. Aztán ráböktem egy egyetemi szakra. Mit nézel ki belőlem, mi lettem?
Sokan nem tudnák megmondani, rám állítólag simán nem illik a végzettségem. Aztán szerintem, ahogy idővel megismernek, rájönnek, hogy tényleg nem vagyok olyan extrémen izgalmas valaki.
- Rád.
Felelem én is, elvégre neki én, nekem meg ő dobja fel az estémet. Kortyolok egyet, majd még egyet, és végül elégedetten teszem le én is. Megérte elnyerni.
- Mik a terveid most, a sárkányok után?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:16 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Mindig elfelejtem, milyen veszélyes dolog veled beszélgetni.
Mindig? Miket beszélek, hiszen csak most találkoztunk. Mégis olyan, mintha ezer éve ismernénk egymást. Örülök, hogy végél megszólítottam kint. Bár nem tudom, honnan vettem a bátorságot, én általában a láthatatlan srác vagyok. Tudod, a sofőr a buliban.
- Szóval igen, lebuktam, van egy testvérem. Legalábbis egyet ismerek el. Kurafik korcs kölykei vagyunk.
Nevetem el magam, mert ez viccesen hangzott, másrészt semmi meglepő nem lenne abban, ha tényleg lenne még egy vagy tíz testvérünk. Ha most beállítana valaki, hogy ő is egy Frank, azt hiszem, megveregetném a vállát, és részvétet nyilvánítanék.
- Ha ennyire szeretted, miért jöttél el?
Kérdezem azt ami a témakörben a leglényegesebb szerintem, és mivel ő hozta fel, nem hiszem, hogy a lelkébe taposnék ezzel. Ha meg mégis, maximum terel.
- Majdnem. Mágiatörténész, imádtam Indiana Jonest, de aztán beütött a krach, én meg tanár lettem, de a gyakorlaton kívül nem tanítottam, kártyáztam. Aztán megvettem belőle ezt a helyet.
A szüleim biztos nagyon büszkék lennének rám, meg a sztripper nővéremre, tiszta karrieristák vagyunk mind a ketten.
- Könyvet írsz? Én is. Ki tudja, egy nap majd a Bagolyköves leveleken ott szerepel majd a nevünk a kötelező vagy ajánlott irodalom között. Menő lenne.
Nem is tudom, hogy ezt valaki használja-e még. Mármint a menő szót.
- ó! Nézd már! Te olyan lány vagy! Hála Merlinnek!
Emelem fel a kezeimet, majd teszem le a villát, és fogok neki a kézzel evésnek. Felszabadulás ez egy, férfiembernek.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:20 Ugrás a poszthoz

LiaLina


Ha vannak a világban lelki társaink, akik olyan emberek, mint mi, csak szétszóródtunk - és nem, most nem arra gondolok, hogy van egy, a szerelmed, aki a másik feled is -, akkor biztos vagyok benne, hogy ő az egyik. Nagyon remélem, hogy valóban létezik, hogy ez az egész megtörténik. Nem akarok pár perc múlva arra kelni, hogy megszólal az ébresztőm kellemetlen, álomölő hangja. Azt szeretném, ha délután vagy holnap vagy egy hét múlva is van rá lehetőségem, akkor újra beszélgetni tudjak vele. Hihetetlen, máris a jövőn gondolkozom, pedig még a jelen is itt ül velem szemben.
- Vissza kell menned? Azt hittem, hogy ez egy ilyen végleges áttelepülés.
Mondjuk jogos, aki egyszer éveket tölt egy sárkányrezervátumban, és imádja, élvezi, akkor miért jönne vissza? Azt hiszem, én is most úgy vagyok vele, hogy nekem ez így most jó, kezdek boldog lenni. Nem hiányzik a kártya, eleve nem azért csináltam, mert valamilyen érzést kiváltott belőlem, sőt! Az váltott ki, hogy láttam, ahogy Luna egy rúdon pörög. Nem akartam, hogy a nővérem ennyi legyen. Egy lány, aki mindent ledob. Azt akartam, hogy legyen lehetőségünk újra önmagunknak lenni. Azt nem mondom, hogy a tanítás sem hiányzik, vagyis a gyerekekkel való foglalkozás, mert az igen. Amikor a vonaton bejött az a kislány kérdezni, akkor ott feljött minden, és olyan jó volt a mosolyát látni, hogy megértette, miért nem volt helyes, amit csinált.
- Szóval értesz? Rendben, akkor legközelebb leteszteljük. Felteszek mondjuk egy évnyi ingyen pizzát ellened.
Magabiztos vagyok, elvégre tudom, hogy kiválóan tudok csalni a kártyában. Bármelyik kártyajátékban. Bizony, még az unoban is. Még senkinek se tűnt fel, hogy milyen sok plusz négyes van, amikor rosszul állok.
- Mágiatörténet. Meglepő tudom.
Vigyorogva pillantok rá, én felemelem a poharamat, és iszok egy nagyobb kortyot.
- Amúgy, próbálom magát a száraz tankönyvi anyagot szórakoztatóvá tenni a gyerekek számára. Érdekességeket is belevinni, és egy kicsit színesebben leírni, mint, hogy a 1689-ben a Nemzetközi Titokvédelmi Alaptörvény aláírták, lapozzunk. Egyszerűen az a kor, amikor először találkoznak a fiatalok a mágiatörténettel, pont az, amikor a gyermeki én helye szűkülni kezd, de lehetőséget kell még adni neki, hogy a tudásfelvételben jelen legyen.
Azt hiszem, elkezdte a szervezetem megérezni az alkoholt. Inkább csak megrázom a fejem.
- Tankönyveket. És te?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:28 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Óóó, akkor ez csak egy kitérő?
Furcsa, de szomorúság fog el. Engem. Egy lány miatt, akit húsz perce behívtam az utcáról. Nem is tudtam a nevét, sem azt, hogy ki ő. Sőt, ami azt illeni, még most is csak annyit tudok, hogy Ophelia a neve, ő pedig annyit, hogy az enyém Arie. Semmi mást. Mégis, húsz perc után elszomorít a tény, hogy fél év múlva el fog menni innen. Pedig könnyen lehet az is, hogy csupán ez a pár kellemes óra lesz minden, ami kettőnk között lezajlik. Furcsa az élet, furcsa, hogy miként változnak a fontos dolgok.
- Attól még, hogy nem játszom egy ideje, tudok. Simán visszaülök a nyeregbe.
Olyan ez, mint a biciklizés. Különben is, én nem úgy játszottam, mint a partnereim. Nem volt bennem forrófejűség, sem őrültség, sem semmi ilyesmi. Én csak arra törekedtem, hogy ne bukjak nagyot, és főleg, hogy a kis trükkömmel ne bukjak le. Jó okból cselekedtem, azért, hogy kikaparjam magunkat onnan, ahova a szüleinknek hála jutottunk. Felelőtlenség így gyereket szülni a világra. Nem mintha én támogatnék bármi olyan dolgot, ha én ejtenék teherbe valakit, akkor megoldanánk, és nem úgy, hogy az anyja is meg én is partnerről partnerre járunk, aztán szólítsanak mindenki újapunak meg újanyunak.
- Nem is tudom. Valahogy sosem volt opció. Azt tudtam, hogy ide akarok visszajönni, mert elég boldog gyerekkorom volt a Bagolykőben, de amikor kérdeztem, azt mondták, be van töltve az állás, így igazából nem is mentem tovább.
Pedig lehet, hogy azt mondták, volna, hogy a jövő tanévben már szabad lesz, vagy, hogy lehetnénk felesben, vagy bármi, de nem tettem. Úgy éreztem, hogy akkor nem ez az utam. Akkor láttam meg azt is, hogy ez a hely eladó, délutánra pedig már az enyém volt. Akkor így jött ki jól a lépés, és valóban, tényleg élvezem is csinálni.
- Öhm...
Köhintek egyet, mert a mondat végénél még nem ért le teljesen az aranyló ital a torkomon, és amit mond, nos az elég kevés férfinak nem indítja be a fantáziáját. Amúgy meg, innen látszik, hogy tényleg figyelek rá, mert egyből kapcsolok.
- Hát ha neked ez jön be.
Nevetem el magam bepárásodott szemmel. Az ital maga is eléggé mar, nem kell még hozzá ilyen extra. De az a baj, hogy el is képzeltem, és most azt hiszem, inkább valami hideget kellene innom, és nem azon morfondírozni, hogy végre hasznosítani lehetne az ágyrácsot is valamire.
- Mondj fel nekik.
Próbálok visszatérni a témához tényleg, de fel kellett kelnem, és el kellett sétálnom a pultig, hogy a hűtőből kivegyek egy üveg 7up-ot. Az volt a legközelebb, és mint mondtam, kell valami, ami eltereli a gondolataimat. Ez majd jó lesz, mert hideg és fanyar.
- Komolyan. Az én kiadóm imádja a sajátos gondolkodásmódot. A tulajdonosa két őrült vörös nő, zseniálisak, és nagyon nyitottak. Adhatok hozzájuk kontaktot.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:32 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Mi tartana itt?
Hú oké, álljunk le, ez egy nagyon erős, nagyon nagyon erős bekérdezés volt. Jó, hogy nem találom ki, hogy holnap kettőkor feleségül veszem, ha ezen múlik. Azt hiszem, egy kicsit régen voltam már igazán jó társaságban, és valóban elkezdek aggódni, hogy mi lesz, ha ez véget ér. Viszont szépen, érdeklődőn kérdeztem, nem úgy, mint egy őrült. Amúgy is, sok minden itt tarthatja az embert, vagy sok minden miatt visszajöhet. Én is visszatérő vagyok, gondolom Ariananak is jó oka van itt lenni, és Ophelia sem véletlenül választotta ezt a helyet.
- Gondolod? Nem akarok nyomulós lenni. Tudod, az a fajta, aki mást sem csinál, csak érdeklődik mindenről. Szabad állás, van pasid, mikor kávézunk együtt, mi a helyzet. Vannak ilyen emberek, akik nem tudnak kérdések nélkül élni, és újra meg újra felteszik ugyanazokat. Idegesítőek.
És mivel engem is idegesítenek, feltételezem, hogy másokat is idegesít a dolog. Szeretek inkább kivárni, halogatni, ami nem feltétlen egy jó taktika, sőt, ami azt illeti, nagyon rossz megoldás bír lenni. Szóval egyelőre lebegek, és amikor már ez a hely biztos lábakon áll, mondjuk a két tanév közötti időszakban, és úgy áll, hogy van hely, akkor szerintem mindenképpen meg fogom pályázni a dolgot.
- Persze, csak, amikor azt mondtad, hogy, öhm.
Valóban jó ötlet ezt elmesélni? Még a végén perverznek fog tartani. Egy pillanatra meg is állok a gondolatmenetben, de aztán eszembe jut, hogy ő kezdte, szóval én igazából csak az ő áldozata vagyok. Szegény Arie. Már szinte sajnálom magam.
- Szóval. Felvetetted, hogy le tudnám kötni a figyelmedet. Csak az, hogy "biztos le tudnál kötni", kissé máshogyan jött át fejben, és eléggé elképzeltem, ahogy éppen, hát, ezt teszem.
A végébe egy kicsit bele is zavarodom, megvakarom az orrnyergemet, miközben rá pillantok. Nem akarom, hogy nagyon furcsának nézzen, még ha az is vagyok, így csak legyintek egy aprót, és megköszörülöm a torkom.
- Szóval, jó kiadók. Ha mégis megunod őket, csak szólj. Amúgy, van már szállásod?
Igen, ez a lekötözés után egy szuper téma, gratulálok fiam.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:37 Ugrás a poszthoz

LiaLina


Zavarba hozott ezzel a mondattal, érzem, ahogy a füleim égni kezdenek, de mivel ő a plafont nézi, így én egész nyugodtan rátehetem hűvös ujjaimat a bal fülemre, hogy egy kicsit enyhüljön az érzés. Na most akkor, mit is mondhatunk említésre méltónak? Nyilván, nem kérdezhetek rá, de próbálom kitalálni, hogy egy olyan kaliberű hölgynél, mint ő, mit is jelenthet ez, és valahogy mindig sikerül oda kilyukadnom, hogy én ebből mit tudok teljesíteni. Nyilván, illendő volna tán, ha ez a bizonyos férfi megkapó. Valljuk be, hozzá egy magas, jóképű, mondjuk piszokszőke hajú és kék szemű férfi illene, aki simán csendre int egy hisztériás mennydörgőt. Oké, ez nem igazán az én asztalom, viszont talán némiképp tudok javítani azzal, hogy jó a humorom - szerintem -, és jó beszélgető partner vagyok - ugyancsak szerintem -. Előzékeny és illemtudó vagyok, de nem domináns. Mondjuk ez nem tudom, esetében mennyire jó, de az eddigi kapcsolataim mind olyan nőkkel köttettek, akik állandóan legyőztek engem. Amúgy is, miért is gondolkozok én ilyenekről? Nem mondta egy szóval sem, hogy nincs valakije, hogy nem egy pasihoz jött haza.
- Kedden, tizenegykor.
Mondom nyugodtan, azért figyelek rá a belső pánikom ellenére is, és igyekszem olyan nyugodtan folytatni a beszélgetést, mintha az előbb nem egy százalékos skálán próbáltam volna megtippelni, hogy mekkora esélyem lenne nála.
- Holnap segítek a költözködésben, elbűvölöm a főbérlőt, amíg te a megbotránkoztató csomagokat felcsempészed. Aztán segítek felvinni a nehezebb dolgokat. Vasárnap főleg kipakolsz, esetleg egy-két sms-t dobunk egymásnak. Hétfőn nyilván megbeszélésre mész, ahogy én is, szerdán pedig már túl sok nap telt el, így a kedd tökéletes. Tizenegykor találkoznánk, de akkor már egy könnyű ebédet is megejtünk, utána kávézunk, majd elbeszélgetjük az időt, így három fele jöhet a desszert is.
Olyan simán mondom el neki, mintha ez már megtörtént volna. Azt hiszem, ha valóban így lenne, az azt jelenten, hogy tényleg lesz második, harmadik és ki tudja, talán tizedik alkalom is. Jó lenne, ha így volna, de tudom, hogy ez azért egy merész lépéssor, főleg, hogy se nem kigyúrt, se nem szőke nem vagyok. Arra, hogy akár többször is kikötözhetem, felnevetek, és jól is esik, hogy a tea felől érdeklődik.
- Persze, ott balra fent van rengeteg féle. Nekem is csinálsz egyet? Rád bízom magam.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:47 Ugrás a poszthoz

LiaLina


Nem tudom nem nézni őt, ahogy közelebb hajol hozzám, ahogy megérinti ujjaival a bőröm, egyszerűen mindenhol lángolni kezdek, és azt akarom, hogy ne csak ennyi legyen. Normális vagyok egyáltalán? Nem! Ez a nő normális, nincsenek bajai, nem elmebeteg, tökéletes társnak tűnik egy olyan ember mellett, mint én. És mit akarok én? Nyilván azt, hogy ez működjön, azt, hogy mindent meg tudjak adni neki, amire vágyik, hogy lássa, tényleg olyan vagyok, akiért érdemes lenne maradnia. Az életem most egy romhalmaz, egyik akadály a másik után, és hivatalosan nem is tehetném ezt. Nem nézhetnék ilyen közelről a szemébe, nem érezhetném az illata édességét, nem lehetne az enyém az a kis békés burok, ami most körül vesz minket. Mégis, én ezt akarom. Őt akarom. Mint egy villámcsapás, jelenik meg bennem a felismerés. Valahogy a múltkor is így indult, de nem érhet minden rosszul véget, ez a nő, egy csoda, más, mint Ariana, más, mint mindenki más az életemben. Érte megérné akár felégetni minden hidat. Egyetlen együtt töltött vacsora, és olyan szerelmes lettem, mint akit Cupidó tizenkét nyíllal lőtt fenékbe. Az se baj, ha így történt, nem haragszom érte. Eddig azon gondolkoztam, hogy csak úgy sodródom, most viszont azt, hogy képes lennék árral szemben úszni, ha a végén Ophelia karjaiban találom magam. Normális ez? Nem, azt hiszem, egyáltalán nem. Racionális ember vagyok, mindig is annak tartottam magam, de egyre több elmebeteg döntést hozok, és mindegyiket élvezem.
Ahogy elenged, távolabb megy tőlem, hirtelen önt el a hiányérzet. A bensőmben olyan vágy ég, amit nem tudok helyre rakni, nem tudok csillapítani. Nem is nagyon akarok. Leszámítva a vadállatias ösztönt, hogy utána iramodjak, és ha kell a pulton essek szerelembe kétszer. Azt akartam, hogy megcsókoljon, azt akarom, hogy csókoljam, ahol csak érem, és helyette nem tehetek mást, csak nézhetem őt, ahogy teát készít, ahogy a csípője lassan ringani kezd. Könyörgöm, csak ne legyen legilimentor, mert ha most a fejembe néz, akkor valószínűleg futva menekül, nem csak innen, hanem a környékről is. A fejem tele van olyan, már-már szerintem is illetlen képekkel, amiktől rendre zavarba jövök. A tálcára pillantok, elmosolyodom, egy ilyenen vinnénk egymásnak a reggelit, gondoljunk a reggelire, az jó lesz. Tojás, bacon, narancslé, mint a filmekben, még egy szál virágot is kerítenék, esküszöm. Engedelmesen kelek fel, és hagyom, hogy maga után húzzon, de aztán hirtelen ötlettől vezérelve ragadom meg a csípőjét, és magam felé fordítva, húzom egész közel, hogy a testünk összeérjen.
- Szerencséd van, anyám rákötelezett a táncórákra.
Hülye gazdag bálok, ahol új mostohaapáinkat találta meg. Gyönyörű emlékek, főleg a sütemények miatt, és amiatt, hogy Lunával egy csomó olyan dolgot kipróbálhattunk, amit amúgy nem tettünk volna. A kedvencem a kaviárcsata volt, amikor idős nők hajába lőttük a trutyit. Felnevetek az emlékre, akaratlanul is.
- Ne haragudj, csak eszembe jutott, amikor egy idős néni megkergetett, és végigcsúszott a fényes padlón. Olyan gonosz vagyok.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:49 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Ne tedd.
Rázom meg aprót a fejemet, ahogy a szemem elé ötlik anyám arca. Lepillantok Ophieliára, aki nem hasonlít rá egy cseppet sem, és lágy mosolyt küldök felé.
- Hosszan kéne érte sorba állnod. Egy egész sor férfi előzne meg. Havonta, de volt, hogy hetente új mostohaapánk volt.
Anyám nem szent. Az életet élvezte igazán mindig is, ezért is nem szerettem, amikor Luna táncolt a pénzért. Féltem, hogy olyan lesz mint a nő, akinek az életünket köszönhetjük, hogy elszáll, hogy rájön, milyen könnyed az élet így, agy nélkül. De nem. Luna egy okos, érett és felelősségteljes nő, akinek a lábai előtt azért hevernek a férfiak, mert éles eszével és tudásával oda kényszeríti őket, és nem azért, mert pénzt remél tőlük, és pillanatnyi szerelmet. A nővérem férfiasabb tud lenni, mint a legkeményebb férfi, akit ismerek.
- Mint akik a pokolból emelkedtek ki.
Nevetem el magam. Rendben, ez egy picit túlzás volt, egy picit nagyon, mert erről szó sincs. Nem voltunk rosszak, de nem is könnyítette meg az élet a dolgunkat. Sem anyám, ha már így eszembe jut. A dallamot követve ringok vele, majd a megfelelő pillanatban megemelem a kezét és forgásra invitálom. Nem voltak rosszak a bálok, az ételek ízletesek voltak, és igazán imádtam nézni az elszántan beszélgető, és egymást mégis olyan nagyon utáló embereket. A lényeg nekem akkor is az volt, hogy Luna legyen mellettem legyen, és nagyon jól érezzük magunkat. Szerettem a klasszikus zenét, az a fajta ember vagyok, aki élvezettel ül végig egy komolyzenei koncertet.
- Ha csak egy dolgot tehetnél az életedben, mit tennél?
Kérdezem váratlanul, hogy ne csak lebegjünk a zene mámorában, és egymás karjaiban.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 11:58 Ugrás a poszthoz

LiaLina
 

- Csak egyet.
Erősítem meg, és elmosolyodom, majd a mosoly hirtelen leolvad, ahogy két keze az arcomhoz ér. Már majdnem nem voltam zavarban. Az illata, a bőre puhasága, a tekintete. Minden annyira közel van hozzám, minden itt van. Bólintok egy aprót, vagy csak akarok? Fogalmam sincs, mert a következő pillanatban már érzem, ahogy a puha ajkak a kissé kiszáradt ajkaimhoz érnek, aztán varázsütésre már vége is szakad, én meg ott állok a tér közepén, és egyszerűen nem értem, hogy mi van. Nem volt időm semmire. Az ajkaim szárazok voltak, és egyre jobban kiszáradtak, ahogy azt néztem, hogy a lány sietősen távozik. A hátam kissé görnyedt, és a meglepettségtől csak még jobban összeesik, ahogy a vállaim is.
- Mi a franc van?
Egyrészt ez, már a második alkalommal esik meg velem a héten, másrészt fogalmam sincs, hogy miért történt meg az, hogy most adott egy félcsókot, még csak viszonozni se maradt időm, és már az ajtón kívül van. Érzem a hideget, amit beengedett, megborzongat, és egy kicsit fel is ébreszt a kábulatomból. Megnyalom az ajkaimat, sietősen indulok utána, talán egy kicsit túl nagy lendülettel is, ahogy igyekszem elég vágni, és megállásra kényszeríteni. Egy jegesebb részen kicsit megcsúszok, de a méltóságomból annyi megmarad, hogy talpon maradok, így magam előtt összefont karokkal, fázósan állok meg, és nézek szembe vele.
- Basszus, nagyon hideg van.
A hó is elkezdett jobban esni, egy pillanat alatt megismerheti, milyen leszek hatvan évesen, göndör, ősz hajjal. Nézem őt, homlokráncolva egy pillanatig.
- A kabátod.
A tekintetem lejjebb csúszik, jelezve, hogy azt nem hozta magával. Közelebb lépek hozzá, olyan közel, amennyire csak tudok, és magamhoz húzva végre, rendesen is megcsókolom. Nők, komolyan mondom, rengeteg dráma veszi őket körül. Viszont azt akarom, hogy tudja, nem csinált semmit rosszul.
- Nem hiszem, hogy a főbérlőd örülne, ha ilyen későn mennél hozzá, és a teád is ki fog hűlni.
Még mindig a karjaim között tartom, és tudom, hogy jelenleg van olyanom, hogy menyasszony, de a pokolba az egész Payne családdal, nem fogok ezért lemondani az esélyemről hogy élvezzem az életet. Lassan, úgy, hogy még mindig a karjaim között van, indulok el vele vissza a pizzériába, vigyázva, nehogy elessünk.
- Utálom a telet.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:02 Ugrás a poszthoz

LiaLina



Visszaérve fázósan rázkódom össze, nem értem, hogy a nőknek miért mániája ez. Egyszer már ezt az elvonulást végigcsináltam, és mi van most? Hozzá akarnak adni, na hát ezt még egyszer nem játsszuk el. Veszélyesen múlik ugyan az az időszak, amikor azt mondhatjuk Arianaval, hogy kitaláltunk valamit, de ki fogunk találni valamit, mert - fogalmam sincs, hogy miért -, de nekem Ophelia kell. Alig pár óra alatt felforgatta az egész világomat, és ahelyett, hogy két lábbal állnék a földön, szárnyalok, és bele akarok vágni mindenbe vakon. Szólnom kéne róla, hogy van, de hogy tehetném, amikor csak az ajkait akarom érezni. Nem akarok beszélni, csak átadni magam az állatias ösztönöknek.
- Ne fuss. Nem tudok futni.
Vallom be magamhoz ölelve őt. Nem tudok róla semmit, nem ismertem korábban, pedig fun fact, hogy egyszerre jártunk a Bagolykőbe, sőt, az sem kizárt, hogy egy évfolyamon, vagy maximum egymás utáni években kezdtünk, és mind a ketten Levitások voltunk. Ezek olyan dolgok, amiken egy nap nagyon fogunk nevetni, legalábbis nagyon remélem, hogy lesz egy olyan nap a jövőben, amikor ez tényleg vicces lesz számunkra. A mellkasomon pihentetve a fejét simogatom, szeretgetem, mintha valami nagyon csúnya dolog történt volna velünk, pedig nem esett meg ilyen.
- Menyasszonyom van.
Mondom végül olyan nyugodtan, mintha a teára szeretném visszaterelni a témát. Ösztönösen szorosabbra fogom a tartását, hogy ne fusson el megint, mert komolyan nem tudok futni, totálisan béna vagyok, és borzalmasan szerencsétlen a futás terén.
- Nem komoly, éppen megoldást keresünk rá, hogy ne legyen komoly. Átkozott varázslócsaládok.
Azt már nem teszem hozzá, hogy egyszer nagyon szerettem őt. Hogy Ariana a világom volt, és hogy nem tudom miért nem az már. Viszont tényleg, azt akarom, hogy tudja, hogy úgy maradjon itt velem, hogy nincs titkunk egymás előtt.
- Nem élünk együtt, nincsenek közös hobbijaink, csak pár napja van ez az egész, és legkésőbb tavasszal véget ér.
Nem vagyok hajlandó oltárhoz vezetni, és ő sem hajlandó hozzám jönni. Hogy melyikünk a rossz? Talán mind a ketten, nem érdekel, csak az, hogy Ophelia velem maradjon. Az se számít, ha sorozatgyilkos, komolyan, maximum jövre igen szép paradicsomaink lesznek a hátsó kertben.
- Kérlek, mondj valamit.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:08 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Lia...
Ki vagyok én, hogy máris becézem? Nincs jogom hozzá, hiszen éppen most gördült le egy könnycsepp az arcán, miattam. Nem akartam, hogy ez legyen, és tudom, hiszem, hogy ha ez később derül ki kettőnk között, akkor nem csupán egyetlen kósza könnycsepp lenne, akkor valami több, és arra végképp nem lennék kész. Jelentheti ő nekem az egész világot? Az túl filmes lenne. De hát a filmek, igaz történeteken alapulnak, és olykor létezhet ez fordítva is, néha újra lehetünk úgy, mint a filmeken. Az arcához hajolok a csók után oda csókolok, és remélve, hogy enyhítem a fájdalmat, hogy nem fog ez a pillanat egy rossz emlék lenni. Most én vagyok az, aki engedelmesen követem őt, és viszonozom az összes csókot, sőt, újabbakat kezdeményezek. Egyetlen pillanatot sem akarok elszalasztani. Őt akarom, legyen ez nyálas, életszerűtlen. Az egész világom romokban volt, az életem nem érdekelt, nem akartam semmit elérni, semmit megtenni. Már csak halványan emlékeztem mindarra, amit az idejövetelemkor Scarlett mondott a vonaton. Az ő lelkesítő, vidám léte töltött meg eddig energiával és motivációval, aztán elmentem a Payne házba, és vége lett. Ariana jegyben jár velem. Ariana nem őszinte velem. Ariana tudja, hogy mi történt közöttünk, de én nem. Lehet, hogy mindenki tudja, az összes testvére, csak én nem. Elegem volt. Véget akartam vetni a hangoknak és a képeknek, amik rendre a fejembe furakodtak. Álmatlan éjszakák, rémképes nappalok. Az iroda sötétjébe zárva, úgy, hogy senki se árthasson nekem, úgy, hogy ne kelljen senkivel se huzamosabb ideig beszélnem, vagy egy levegőt szívnom. Aztán kivittem a szemetet. Mekkora esély van rá, hogy a szemét kidobásával arányosan a boldogság is megjelenik? Évek óta nem éreztem magam igazán férfinak, és most bármit megtennék, hogy Ophelia férfija legyek.
- Akármit.
A szemébe néztem, amikor kérte, és határozottan bólintottam. Megszöknék vele, de nem az én műfajom az elfutás. Apró csókot lehelek az ajkaira, az állára, a nyakára. Az illatát olyan mélyen szívom be, mint aki attól fél, hogy ez az utolsó alkalom, hogy érzi. Nem, nem lehet ez az utolsó. Akarom, őt akarom. Jobban, mint ahogy bármit az életemben. Csüngök rajta, vágyom rá, és egyszerre dúl bennem több férfi. A hős, a vágyódó, az ösztönlény. Meg akarom tenni, azt akarom, hogy remegő testtel suttogja a nevem, bódult gyönyörben. Látom magam előtt, ahogy ez történik, és rettegek, hogy mi van, ha mégsem tudom megtenni, ha nem tudom megoldani. Eddig úgy gondoltam, hogy egy szikla és a mélység megoldja a problémát, hogy idő előtt özvegycsináló leszek, de most, ahogy Ophelia a karjaim között van, nem vágyom már erre.
- Aludj ma velem.
Kérem csendesen. Nem, nem engedhetem meg az ösztönlénynek, azt, amire a legjobban vágyik. Érezni és óvni akarom őt, anélkül, hogy más arcot látna, mint ami vagyok. Meg kell tennem. Meg kell állítanom magamban a vágyat, hogy magamévá tegyem.
- Azt akarom, hogy Ariana tudja. Hogy lásd őt, hogy lásd, hogy nincs semmi.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:11 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:32
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:14 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:33
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:19 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:33
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:24 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:34
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:28 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:35
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:31 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:35
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:40 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:44 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:36
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:52 Ugrás a poszthoz

LiaLina
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2019. február 12. 15:37
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 6. 12:56 Ugrás a poszthoz

LiaLina


- Nem akarsz zavarni?
Emelem meg a szemöldökömet ránézve. Nos, akkor, ha nem akarna zavarni, akkor nem éjjel kellett volna érkeznie, és nem pont az én pizzázóm előtt különbségkeresőset játszani a hópihéken. A zavarás pedig nem zavarás, hanem felzavarás. Felzavarta azt az állóvizet, azt a mohás, trutyis mocsarat, amiben egy ideje már a szívem ázott. Azt hittem, az idők során szép lassan teljesen elsorvad és elsüllyed, elfelejtve azt, hogy milyen is, amikor érez. Este, mielőtt a szemetet kivittem, egy régi képet néztem, jó pár éves, az egyetlen, amit megőriztem. A képen Ariana és én vagyunk, talán Catherine fotózta, nevetünk, csókolózunk, integetünk. Egy hete még kissé szomorúan néztem a képre, szomorú voltam, mert nem sikerült, mert nem értettem. Este, amikor újra elővettem, dühöt és undort éreztem. Nem sokkal a váratlan szakítás előtt készült, és én egészen mostanáig nem tudtam, hogy hárman vagyunk azon a képen. Ez pedig így volt jó. Nem akartam tudni az igazságot, vagyis persze, akartam, de úgy voltam vele, hogy okkal történt, okkal nem tudtam, és elfogadtam volna, idővel mindenképpen. Nem akarok rá emlékezni, nem akarok belegondolni abba, amit Ariana tett. A hátam mögött döntött. Mostanra lenne egy gyerekem, és boldog lennék. Nem gátoltam volna Ariana-t, de nem engedtem volna, hogy megölje a gyerekünket.
A mocsárba aztán, ami ellepte a szívem, ez a szőke boszorka belecsattogott, és nem foglalkozva a sok nyálkával elkezdte kihúzni onnan. A nevetésével, az incselkedésével, a ringó csípőjével fényt hozott az életembe, akkor is, ha ez nem működik, legalább tudom, hogy érek valamit még, és hogy képes vagyok meghódítani embereket. Talán a nagy magány tette és teszi azt velünk, hogy fontosnak érezzük a másikat, talán más, de most ez így jó. Az egész olyan kerek volt. Belemosolygok a csókba, már látszik, hogy a párna és a takaró közelsége elhozta az álmosság erősebb hullámait is, de még képben vagyok, valamennyire.
- Semmit, csak élvezd. Ha rágörcsölünk, oda az egész.
Nem akarok tervezni vele, nem akarok ábrándokat kergetni. Most itt van, és ki tudja, mire kinyitom a szemem, talán már eltűnik. Akárki lehet, akár tolvaj is. Fogja, és kipakolja a pénztárcám, talán egy-két értékesebb könyvet is magával visz. Bánnám? Nem hiszem, mert ez a felfordulás, amit okozott, előrelendít, már most. Persze remélem, hogy nem tolvaj, és hogy amikor újra kinyitom a szemem, akkor még itt lesz, de a tervezést félre akarom tenni. Élvezni akarom őt, élvezni akarom a jelenlétét. Erősebben magamhoz vonom, átölelem, és egy pillanattal később már alszom is.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 13. 19:09 Ugrás a poszthoz

Mr. Brightmore


"Te hallod, ki ez?" Ezzel a mondattal indult el az, hogy megismertessem magammal a "Denis Brightmore paradigmát", Ariana igen rövidre zárta a történetet azzal, hogy "Cath definiálhatatlan valamije". Világos, hogy egy szerencsétlen csóró, aki megszívta a Payne-ekkel, mint a torkosborz. Remek kis alkalom lesz ez. Szóval úgy gondoltam, hogy eljövök, olyan szépen invitált, nem hagyhattam ki az alkalmat.
A biztonsági útmutató értelmében barna nadrágot húztam fel, és hozzá barna kabátot, mert az ember sosem tudhatja, hogy egy ilyen üzenet mit is rejt magában, illetve a barna és a lila nem is olyan rossz együtt, és amióta Chleo van, azzal szórakoztatom magam, hogy trendin összepasszoljunk, és hogy megtanuljon tetszhalott lenni. Igen, egyedülálló, jegyben járó férfi vagyok, ráérek az ilyesmi szórakozásra. Jobb, mintha egy szőke nőn járna az eszem, aki egyszer csak felbukkant az életemben, majd nem láttam többet.
Szóval a rét. Ezer éve nem jártam az iskolában, és nem is gondoltam volna, hogy ezért jövök vissza ide. Azt hittem, maximum tanítani fogok, de az egyetemi oktatás már ezt az opciót is kiütötte. Zsebre dugott kézzel nézek a hatalmas épületre, és hiába teltek el évek, nőttem meg és korosodtam, akkor is indokolatlanul magas. Vicces, egy időben épp az egyik közelben lévő fa alatt gondolkoztam életem első lányáról, mármint akivel együtt voltam. A nevét se tudtam, csak úgy megtörtént. Ezek a nők valahogy csak úgy megtörténnek velem. Nem értem.
Chleo fülével az arcomat birizgáljam én meg szórakozottan nyújtok neki egy aszalt sárgabarackot. Látom a megvetést a szemében, ahogy két kis mancsa közé fogja, és rágcsálni kezdi. Adnék én neki valami könnyedebbet is, csak sajnos télen kicsit nehezebb hozzájutni a kedvenceihez.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 13. 20:08 Ugrás a poszthoz

Mr. Brightmore


Nem tudom, nem észrevenni a madarat, ahogy ott száll el felettem, és követve az irányát, látom meg a srácot. Mondjuk ő legalább nem tűnik annyira szerencsétlennek, mint én, szerencsés. Engedelmesen indulok meg felé, érzem, ahogy Chleo sokáig belém kapaszkodik, majd amikor már csak pár méter választ el tőlük, megindul le a vállamról. Leugrál a kezemen át a combomra, majd előttem ér földet, és azonnal a kék jószágot veszi célba, érdeklődően. Mindenre ezt csinálja, én már nem is szólok bele az életébe.
- Denis.
Biccentek, és a kezem nyújtom felé. Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki az egésszel kapcsolatban. Részvétem? Lesz ez még így sem? Ne aggódj haver, amikor már azt hitted, kihevered, akkor az egész klán a nyakadba zúdul majd? Nem biztos, hogy ilyen jó alapokkal kéne nyitnom, ráadásul lehet, hogy nem is tudja, hogy közöm van hozzájuk, és akkor csak az egészet megbonyolítom.
- Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom. Olvasgattam már a dolog után, de egyelőre emésztem.
Chleo létét viszont könnyű volt megszoknom, az egyetlen, ami jelenleg tetszik a dologban, az ő. Mintha mindig velem lett volna, és nem csak egy rövid ideje lenne a birtokomban.
- Nagyon szép a madarad.
Jelenleg úgy érzem magam, mint egy pocsék első randin tizennégy évesen, amikor nem nagyon van közös témátok, a lány az esküvőtöket tervezi, te meg csak smárolni akarsz, de legalább a zenei ízlésetek közös. Na nem mintha én smárolni akarnék Denisszel, vagy tudnám, hogy milyen a zenei ízlése. Az ilyen dolgokat meghagyom a nőknek.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 14. 17:36 Ugrás a poszthoz

Mr. Brightmore


-  Kaptam egy gyorstalpalót.
Vallom be őszintén neki. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, kellemetlen. Az életem nagy részét úgy éltem le, hogy egyedül Lunának nyíltam meg, és ez így elég is volt. Ő mindig mondott rá valami okosat, én mindig végiggondoltam az ő észrevételeit, és akkor így ennyi volt. Éltünk, mint hal a vízben, békességben. Most viszont egy másik ember előtt kell megnyílnom, azért, hogy segítsen nekem. Értem én, hogy ez jó, csak nem könnyű. Különben is, pont egy nagyon rossz időszakban talált meg ez az egész. Egy kicsit túl sok. Szívem szerint jelenleg, ha bármit tehetnék, csak lógnék fejjel lefelé egy faágról, amíg az összes vér ellepi az agyam, aztán lepottyannék, és vége lenne. Ja nem, tévedtem, dehogy lenne vége, hiszen a drága elemem megmentené az életemet. Nem mintha különösebben vágynék rá, amennyi frusztráció van bennem. Igazából benne vagyok mindenben, és nem tudom mégsem, hogy mi az, amiben vagyok. Leginkább nyakig a nyomorban. Itt van a jegyesség, meg az a szőke ciklon is, aki felborított bennem mindent, aztán jött az elemi mágia. Pár napja vettem észre azt is, hogy a fülem mögött szinte megbélyegeződtem. Élénken látszik, hogy nem vagyok átlagos. A szemeimben meg körülbelül az, hogy nem vagyok normális.
Ámulva nézem azt, ahogy Denis két tenyerén két különböző elemmel egyensúlyozik, majd egyesíti őket. Igazán impozáns előadás. Jó, nekem csak egy elemem van, hála a magasságos szalamandrának, mert több esetén biztos, hogy teljes idegösszeomlást kaptam volna. A részlegessel nincs különösebb bajom, azt már amúgy is lábon hordom ki egy ideje.
- Nem nagyon próbálkoztam még, de ezzel a mozdulattal remekül tudok például pizzát sütni.
Mondom őszintén, kissé kellemetlenül. Tényleg nem jutottam messzire a történettel, de oké, tegyünk egy próbát. Én is követem azt a mozdulatsort, amit Denis, és így... semmi. Nem is tudom, hogy mit kéne tennem. Koncentrálok én rá, de nem történik semmi. Poénból, hogy oldjam a bennem lévő feszültséget, úgy csinálok, mint a Pókember, amikor kilövi a hálóját. Poénnak szánom tényleg, de egy kicsit hatásosabban sül el, ugyanis szerencsétlen Chleo a nagy Cortez bámulás közben egyszercsak eldől, mint egy darab fa, engem pedig meglepetésemben elkap a nevetés.
- Basszus, de bunkó vagyok!
Nem tudok, nem nevetni azon, ahogy szegény a fejét rázva kel fel, de nem rám néz, hanem Cortezre. Ebből baj lesz. Remélem, nem ugrik neki, és nem is, óóó nem, rosszabb. Látom az arcán, hogy valamire készül. A következő pillanatban pedig már hallom is, ahogy Niamey hangját tökéletesen leutánozva és felerősítve visít kvázi Cortez arcába.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 16. 15:17 Ugrás a poszthoz

Denis


- Ne haragudj!
Pillantok nevetve Niamey-re, remélve, hogy tényleg nem haragszik, majd a kis állatainkra, végül Denisre, aki eddig nevetett, de most olyan szigorúan beszél, hogy még én is meglepődök.
- Hangutánzó. Általában énekelni szokott, de azt hiszem, váratlanul borult fel.
Meg hát ő egy lány. Olyan igazi, hercegnős fajta, aki egész nyugodtan átsétál a pizzatésztán, sőt leül a közepén, mert éppen ott kell neki tisztálkodnia. Borzalmas egy nőszemély. Én megmondtam már korábban is, hogy a nők fognak egyszer tönkretenni. Meg is érdemlem mondjuk szerintem, de ez már mellékes. Próbálom én is rendezni a vonásaimat, és közben kisállataink kettősét nézem, de láthatóan nem tesznek semmit. Remélem, hogy tényleg nem, mert fogalmam sincs, hogy mire képesek ezek ketten. Az biztos, hogy átharapják egymás torkát.
- Pedig arra gondoltam, hogy ha nem jön be a vendéglátás, elmegyek cirkuszosnak.
Persze nem gondolom komolyan, különben is, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármi lehessek. Szóval engedelmesen követem Denist, és ülök le szembe vele.
- Szóval ennek érzelmi okai vannak?
Mondjuk kit lep meg a dolog, eleve úgy jött elő, hogy levetettem magam egy szikláról. Hosszan kifújom a levegőt, zavartan piszkálom a füvet. Ujjammal fölötte körözve, próbálom mozgásra bírni. Néha meg is mozdul, de, hogy ez már elemi okokból történik-e vagy beképzelem. Nem tudom. Csak az elindulás nehéz, remélem, és tényleg képes leszek olyanokra is, mint Denis. Talán tényleg csak félek ettől az egésztől.
- Rosszkor jött ez.
Vallom meg végül, végiggondolva a lehetőségeket.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok. Nem tudom, ilyen intenzíven még senki iránt nem éreztem, pedig csak egyszer találkoztunk, de abban az egy találkozásban, benne volt minden. Valami megváltozott bennem.
Elmosolyodok az emlékre, ahogy az alvó nő orra ráncba szalad egy tincs miatt, ami az orrába hullik. Majd reggel az üres ágy. Keserű emlékek.
- Csakhogy, menyasszonyom van. Nem én akartam így, csak lett, és április, nem is, májusban feleségül kell vennem. Bocs, csak már hozzászoktam az áprilishoz, de a lányok cseréltek vagy mi, és most egy hónappal későbbre tették a mi esküvőnket. Próbálkozunk kitalálni valamit, hogy ne kelljen, közben meg folyton keresem a lányt, akit nem tudok kiverni a fejemből, és lassan ebbe beleőrülök.
A fűszálak most már határozottan mozdulnak. Vidám táncot járnak, mintha a bennem dúló érzelmek kiadásával, tényleg könnyítenék.
- Az elemem úgy jött elő, hogy Ariana elmondta, hogy amikor még ténylegesen együtt voltunk, terhes volt, de nem szólt róla és elvetette. Fiatalok voltunk, tény, de bár ne tudtam volna meg, mert ha nem találunk megoldást, akkor el kell vennem, és nem akarom cserbenhagyni, mert csak mert Payne lány, nem ezt érdemli, hogy hozzáadják egy idegenhez, de nem tudok már bízni benne. Folyton arra gondolok, hogy megölte a gyerekünket. Nehéz lenne így leélni együtt hatvan évet.
Egyre gyorsabban pörgetem az ujjamat, és gyorsabban pörögnek a fűszálak is, végül teljesen összecsavarodnak, és eldőlnek.
- Bocs, csak nem tudtam ezt még senkinek sem elmondani rendesen. A környezetem nekitámadna, és van elég baja most ezzel az egésszel neki is. Addig nem is fog működni az elemem, amíg ez az egész meg nem oldódik?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 18. 11:37 Ugrás a poszthoz

Denis


Hallgatom, amit Denis mesél, hogy neki hogyan kezdődött ez az egész, és furcsán összeszorul a szívem. Nem mutatom, de nem tetszik, amit hallok. Azt hiszem, amióta tudom, hogy most már lenne egy majdnem olyan korú gyerekem, mint amilyen Denis volt, amikor neki ez az egész kezdődött, sokkal érzékenyebbé váltam a gyerekekkel történő eseményekre. Eddig is érzékeny voltam. Nem azért mentem tanárnak, hogy szivassam a kölyköket, hanem azért, mert szeretem a tanítást, a témát, és a fiatalabb generációt jó úton tartani, vagy jó útra terelni. De ez mostanra megváltozott, bennem változott meg valami. Egy szunnyadó vágy az iránt, hogy apa legyek. Ezt már inkább fel sem soroltam az eddigiek után, különösképpen, hogy akivel jelenleg látom magam előtt ezt az egészet, csak egyetlen fényes éjszaka volt a szürke napokban.
Az elemi mágia létének bennem eddig egyáltalán nem örültem, de ahogy hallgatom őt, örülök, hogy így történt, hogy most jött ki, és nem hét évesen. Elképzelni se tudom, hogy mit tettem volna hét évesen, két „új apuka” között, Lunával az oldalamon. Nem tudom, hogy akkor nekem is csak ennyi lett volna, vagy több. Mondjuk, megfojtom anyámat, olyan Darth Vaderesen. Biztos nagyon lelkesen jelentkeztek volna értem a nevelőszülők.
- Düh és lelki béke egyszerre?
Kérdezem felvont szemöldökkel. Jelenleg, akárhonnan is nézem, elképzelni sem tudom, hogy ez a srác bárkinek is ártani tudna. Tudom, hogy mi történt, ugyebár gazdagabb vagyok egy menyasszonnyal, akivel össze kell dolgoznunk azért, hogy megoldást találjunk a problémánkra, és szoktunk egyéb dolgokról is beszélgetni, mint például, hogy miért is volt ez a csere. Nem tisztem ítélkezni vagy beleszólni abba, hogy ki hogyan oldja meg az életét, vagy éppen, hogy mekkora gyerek ebben az egészben. Én csak sütöm a pizzáimat, kikapcsolok, és elsüppedek a saját szenvedésembe. Másoké nekem már nem kell.
- Igen, olyan, mintha menne. Kösz, hogy kibeszélhettem, máris jobb azt hiszem.
Vagyis biztos vagyok benne, hogy jobb, csak furcsa dolog lelkizni, nem nagyon szoktam. Többnyire magamra voltam utalva, most meg van egy gyakorlópajtásom. Kicsit még minden helyzet furcsa, ami ezzel járt.
- Nincsenek ilyen gyakorlatok? Tudod, hogy egy kicsit meglegyen a lelki békém, és jobban tudjak gyakorolni.
Meg persze azért is, hogy egy kicsit kikapcsolhassak, mert most tényleg túl sok minden van a fejemben. Először észre se veszem, hogy Chleo odajött mellém, csak amikor már a szőrét borzolgatom úgy, ahogy az előbb a fűcsomóval játszottam. Kérdőn néz rám, majd nem törődve semmivel, elkezd felmászni a karomon, majd, mint egy papagáj, a vállamra ülve, oldalra döntve a fejét, nézi Denist.
- Gyakoroljunk valamit, hátha összejön, ha egymás ellen vagyunk.

Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 19. 09:33 Ugrás a poszthoz

Miss Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


Nézem, ahogy az ujjai között forgatja a gyűrűt, majd végül megteszi, és felhúzza. Tökéletesen illik az ujjára, és valóban, ahogy elhelyezkedik az amúgy igazán csodálatos példány az ujján, kattan a zár, és feltárul a szabadságunkhoz vezető út. Elmenekülhetnénk, de nem, nekünk ezt most meg kell oldanunk. Ariana kiszalad, én pedig egyre inkább érzem, hogy eluralkodik rajtam a pánik, holott már van kijárat, már nem érzem azt, hogy bezártak, már nem kellene rettegnem. Azt hiszem, a klausztrofóbiám nem a zárt szobától van már, hanem a gyűrűtől, ami az ujján van. Nem akarok benne lenni. És nem azért, mert gyűlölném őt, hanem mert egyszerűen nekünk nem hiszem, hogy valaha is működne már az a bizonyos együtt. Viszont nem fogom cserben hagyni, az nem én lennék.
- Add!
Ahogy visszaér a vasért nyúlok, felpattanva feszegetni kezdem a zárat. Nem érdekel, hogy mekkora kárt teszek benne. Sejthette, hogy nem törődünk ebbe bele olyan könnyen.
- Mit akartál elmondani az előbb?
Az agyam egy hátsó szegletében megvan még az, hogy belekezdett valamibe, csak én a gyűrűvel megzavartam. El akart mondani valamit. Talán azt, hogy miért? Hogy miért hagyott el annak idején, amikor én úgy éreztem, hogy az egész kapcsolatunkban éppen a legszerelmesebbek vagyunk? Jó lenne, ha elmondaná, engem is érdekel, kifejezetten. Közben azért sikerül a felfeszítés egy éles, csattanó hang kíséretében a fiók kinyílik, és benne egy kupac papír pihen. Gyorsan kikapom őket, bele se gondolva, hogy mi van, ha meg van átkozva és az asztalra dobom őket.
- Levelek? Ezen mit titkol az ember?
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 19. 17:00 Ugrás a poszthoz

Bence


Pörög az üzlet, ezt már szeretem! Lelkesen állok be én is segíteni, most azonban nem azért, mert valaki kiesett, hanem mert a megnövekedett forgalom miatt minden kézre szükség van. Emellett pedig az iroda magányában, munka helyett, az elmúlt heteken elmélkedtem, pedig nagyon nem kéne már ezeket forszírozni. Van egy pár új ötletem, új könyvbe tervezek kezdeni, egy regénybe. Sosem írtam még regényt, szóval éppen itt lesz az ideje.
- Még valamit? Rendben, egy piros és egy sárga limonádé. Máris hozzuk.
Hátul most ketten pörögnek, így én leginkább a rendeléseket veszem fel, vagy ha éppen olyan van, akkor viszem az elkészült ételt, italt. Most is, visszalépve a pulthoz, az éppen utamba kerülő lánynak leadom a két italra a megrendelést, meg azt, hogy a négyeshez kell vinni, és már robogok is tovább.
Az új szenzációnk, a Scarlett által összeállított két pizza egyszerűen a három legnépszerűbb termékünk listájának első két helyét birtokolja. Az a lány egyszerűen szenzációs, most is ezeket kérik a hatosnál, két lángnyelv whiskey társaságában. Gyorsan ellenőrzöm a fiatalok életkorát, de mivel mind a ketten betöltötték már a húszat is - fene a szerencsés genetikát -, nyugodtan megkaphatnak mindent. Megint visszalépek, átadom a rendelést, majd a kezembe nyomnak egy megpakolt tálcát, hogy a hármasnál rendelték. Lépek is, megkerülve egy távozó párt, és a férfi elé pakolom a rendelésér.
- Hozhatok még valamit? Ma kifejezetten kiváló a boszorkánykrémesünk.
Olyan szinten, hogy a személyzet konkrétan azt ebédelte, de ez nem tudom, hogy mennyire lenne kampányszöveg a megkóstolása mellett. Tényleg nagyon jól sikerült, kell küldenem egy üzenetet még a beszállítónak, hiszen ez a mai összeállítás minden várakozást felülmúlt. Még a végén igazán édesszájú leszek.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 27. 11:25 Ugrás a poszthoz

Bence


A kislány, akit Bence kifogott sokadszorra utasítja el, de nem azért, mert nem akarja odahívni sem Alexet, sem Arie-t, hanem mert egyszerűen egyiküket sem találja. Leginkább azért nem, mert az előbbi az árubeszerző körútján van, míg utóbbi kint a forgatagban. Nagy kő esik le a szívéről azonban, amikor végre megpillantja Arie-t, és már felderülve közli a férfival, hogy máris szól neki. Gyorsan oda is szalad a férfihoz, vált vele két szót, majd vissza röppenve már széles mosollyal néz a férfira.
- Egy perc és itt lesz. Adhatok addig még valamit?
Mintha az arcát is kicserélték volna. Új még, és nagyon kell neki a munka, nem akarja elszúrni, de tudja, hogy minden esetben, ha a tulajt vagy az étterem vezetőjét keresik, akkor a két férfi közül az egyiknek szólnia kell. Nem bánnak vele rosszul, talán csak az önbizalma nincs még teljesen a helyén. De idővel az is meglesz. Viszont örül annak, hogy sikerélménye van, és ez már jó út.


***


- Máris jövök!
Pillantok Bencére, akivel a lány beszél, de mivel a kezemre egy kiöntött kávé maradéka ragad, így előtte mindenképpen gyorsan kezet mosok és a kötényt levéve magamról, kilépek újra, de most nem az asztalokhoz lépek oda, hanem egyből a férfihoz, felé nyújtva a kezem.
- Frank Martin, örvendek. Itt szeretne beszélgetni, vagy menjünk inkább az irodába?
Nem tudom, hogy mit szeretne, hogy panasszal élne vagy hirdetne a dobozon, de mindenképpen megadom a választás jogát.
Frank Arie Martin
Vendéglátós, Elemi mágus, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos


Pizzamester
RPG hsz: 146
Összes hsz: 323
Írta: 2019. január 29. 20:21 Ugrás a poszthoz

Denis


- Meditáció?
Kérdezem egy kicsit lassan, megfontoltan, pedig csupán egyetlen szóról van szó. Meditáció. Sosem próbáltam még, mert mindig túl feszült voltam hozzá, és magától a gondolattól csak még jobban befeszültem. Most azonban annyira meglep, hogy már el is felejtem, hogy egy perce még azt vetettem fel, mi lenne, ha harcolnánk. Kicsit, mindent akarok én állapot van. Viszont nem ellenkezem, hanem már nem vele szemben, hanem mellé telepedve foglalok helyet ismét a fűben, magamhoz véve Chleot, még mielőtt Cortez után megy Denis ölébe. Nem tudom eldönteni róla, hogy most kedveli-e vagy sem, de vegyük úgy, hogy igen. Olyan lányosan viselkedik vele szemben. Aztán majd az idő úgyis megválaszolja. Van egy olyan érzésem, hogy Denis nem most utoljára találkozott velem.
Bár egy kicsit ellenkezik és próbál szabadulni, ahogy elkezdem a fejét simogatni. Chleo olyan lesz, mint egy kezesbárány, talán csak a dorombolás hiányzik. Feltétlenül meg kell neki mutatnom, milyen az, amikor egy macska dorombol. Követem a srác mozdulatait, a hátamat kicsit kiegyenesítem, ahogy ropog, tudom, hogy nem halogathatom tovább a masszázst. Meg kell cselekednem. Szusszanva hunyom le a szemem, és először csak Chleo simogatására koncentrálok, majd ezt is fokozatosan kizárom. A mozdulat egy ideig még fennáll, aztán fokozatosan elmarad, ahogy egyre több mindent hallok.
Sosem figyeltem még ennyire a természet hangjaira, pedig szinte tapintani, átérezni tudom őket. A nyúl, húsa alatt megfeszülnek az inak, majd úgy pattannak el, mint egy túlfeszített befőttes gumi a nagyi házi baracklekvárjának tetején, amikor végre engedélyt ad a felbontásra.
Hallom, ahogy egy kistermetű állat, talán egy macska, vagy egy apró kutya vadászok, hasával verdesi a fűszálakat. Hallom a szelet, ahogy harcot vív a fák ellenálló leveleivel, és ahogy eggyel mégis táncra kél.
Hallok. Most először máshogy, mint eddigi életem során bármikor.


Love Love Love
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes RPG hozzászólása (112 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel