36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes hozzászólása (249 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 » Le
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 24. 11:07 Ugrás a poszthoz

Abigail.

- Nagyon szeretem a gyerekeket.
Ezért is lettem azt hiszem, tanár. És a tény se változtat sokat a helyzeten, hogy lehettem volna apa én is, ha a dolgok máshogy alakulnak. Tudom, hogy őrültség lett volna, de szerettem volna, ha apa leszek, és szerintem jól is csináltam volna, függetlenül attól, hogy hány éves voltam akkor. Most már az előkészítőbe sétálnánk reggelente, és közösen járnánk focizni, lenne kedvenc kviddics csapatunk, és ha lány lett volna, akkor rengeteg színben pompázott volna már a körmöm és az összes Barbie-s mese dalát tudnám kívülről.
- Furcsa is, ha valami elsőre összejön.
Az esküvőre nem reagálok, mert bár érintett voltam benne, hogy én is férjjé váljak a Payne családban, mégsem érintett annyira rosszul talán, mint másokat. A dolog pedig megoldódott, és csak egy házasság született, az is jövő ilyenkorra már semmissé lesz nyilvánítva olyan rég, hogy azt is elfelejtjük, egyáltalán megtörtént. Kivéve persze a benne élők, mert ők ketten ezt nem fogják csak úgy elfelejteni, azonban ennek főleg érzelmi okai vannak. Semmi olyan, amiről Maxwell vagy akár csak Abigail tehetnek. Denis és Cath saját maguknak alakították így az életet.
- Bátor vagy, hogy megtartottad, de szerintem ennék jobb döntést, aligha lehetett volna hozni.
Persze nem könnyű egyedülálló szülőnek lenni, minden elismerésem azoké, akik ezt végig tudják csinálni, hiszen minden áldozatot, ami máshol két emberre hárul, itt egy embernek kell meghoznia, és ez nagyon sokat kivesz, legyen bármilyen bátor is a másik. Szerencsére azonban a háttere biztosított, hiszen mindenki, aki körülötte van, segíteni szeretné őt. A Payne család összetartó, és ismerem őket, szerintem nem olyan rossz a helyzet, mint ahogy azt elképzeli. A kicsik nyitottak, a fiúk normálisak, talán a legnagyobb akadályt mind közül Ariana jelenti, de őt is csak el kell engedni, és egy idő után már kevesebbet fújtat. Szépen lassan rendeződik a család, csak tényleg, nem kell görcsösen ragaszkodni.
- Merrefelé tervezel venni? Én is gondolkoztam rajta már párszor, de egyszer sem vettem még rá magam, hogy elinduljak és átbogarásszam az eladó házakat. Megnézhetnénk őket akár együtt.
A törzsvásárlói kártyánál elnevetem magam, és ha azt hiszi, megfogott, akkor nagyon téved, mivel a kicsivel való sétálgatás közben magamhoz röptetek eg kártyát, köszönjük aero mágia, és mikor átnyújtom neki, ő pedig megérinti, a neve rákerül a kártyára. Egyszerű, de nagyszerű varázslat.
- Bármilyet kérsz, megcsinálják neked.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 24. 11:28 Ugrás a poszthoz

Nadine.


Nem nagyon van nekem ehhez kedvem, mégis, olyan széles és kedves mosolyt vagyok képes felölteni az arcomra, amekkorát csak megkövetel a haza. Én inkább elüldögélek az előadásokon, aztán pihenek és élvezem, ha már az egyetem ilyen szép szobát és wellness részleget is fizet. De nem, csak szépen menjünk el, húzzunk nyakkendőt, és mondjuk el, hogy mennyire jó minden. A legutolsó dolgot szívesen megteszem, mert tényleg minden jó. Szeretem az egyetemet, szívesen tanítok ott, szívesen végzek kutatómunkát, de a nyakkendő egy ideje már nem kimondottan az erősségem.
Nem, nem elhanyagolom magam, szó sincs róla, csak jobban érzem magam a lazább megjelenésben, amikor bármelyik pillanatban be tudok állni pizzát sütni, és ehhez nem kell előtte levetkőznöm, majd átöltöznöm. Oké, egy kicsit mondjuk bekényelmesedtem, az tény.
- Nem, erről nem hiszem, hogy érdemes volna beszélni, tekintve, hogy minden mást mennyire elhanyagolunk, ami egyáltalán ehhez a jelenséghez vezetett.
Értek egyet az előttem szólóval, kezemben pezsgőspohár, arcomon elgondolkodó kifejezés, egészen addig, amíg meg nem jelenik az érzés, hogy figyelnek. Megengedek magamnak egy körbepillantást, és elmosolyodom, amikor meglátom, hogy ki is az, aki néz. Csak biccentek egyet, mert megértettem az üzenetet, amit közvetített, és egy percnyi visszafordulás, majd bocsánatkérés után, ráérősen indulok el az irányába, szépen átgondolva minden lépést. Milyen kis gonosz is vagyok én, ugye?
- Márk! Lenyűgöző észrevételekkel élt az ókori varázsigék modernizációja előadáson. Wright professzor szinte áradozik magáról.
Miközben beszélek hozzá, végig a szemébe nézek, de nem vagyok rest lazán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, Nadine csípőjére tenni a kezem, átölelve őt. Érzem rajta, hogy sokat ivott, de remélem, nem ugrik meg, hiszen azt kérte, segítsek, és én lovag vagyok, fényes páncélban.
- Miről beszélgettetek?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 28. 10:10 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


- Nem? Nincs senki, aki ilyen kedves dolgokat tegyen veled?
Komolyan elcsodálkoztat, hogy egy ilyen kivételes és bájos nőnek nincs párja, aki elhalmozza mindennel, amivel egy nőt csak el lehet halmozni. Én megtenném, ha ő lenne a párom, hiszen látszik rajta, hogy olyan nő, aki igazán igényli és megérdemli, hogy sok törődést kapjon, és nem azért, mert elvárja, éppen ellenkezőleg. Mindig csodálom az ennyire ártatlan hölgyeket. A finom nőket, akik ízlésesek és természetesek. Tudom, én minden nőt istenítek valamiért, de ez így helyes, a nők csodálatosak, különlegesek és imádni valóak.  
- Mindenképpen neked szeretném adni őket, mert az egész faluban te érdemled meg a leginkább, hogy a rózsák hozzád kerüljenek.
Ebben biztos vagyok, hiszen ilyen kivételes nő itt nincs másik, és ha valaki igazán és őszintén fog örülni a rózsáknak, akkor az ő. A lényeg annyi lenne a fogadásban, hogy osztogassam el a rózsákat, de azt nem mondták, hogy egyetlen nőnek nem adhatok akár egy tucat rózsát is. Gondolom Vajda Ricsi nem így csinálta, hiszen tanácstag lett, aki több szavazatot kapott, mint a polgármester, szóval nyilván valamit nagyon tud a fiú. De én nem akarok már másokat kergetni a rózsával, ha a rózsák gazdáját egyetlen személyben megtaláltam. Ez a személy pedig az előttem álló, zavarban lévő lány, akinek komolyan olyan szemei vannak, hogy simán elhiszem neki, korábbi életében angyal volt.
- Különleges rózsák, ha földbe teszed őket, megerednek, és csodás és erős rózsává válnak, koratavasszal nyílnak, a tavasz hírnökeként, és egészen az ősz utolsó napjáig virágoznak. Legalábbis az idős néni, akitől vettem, ezt mondta.
Hogy valóban így van-e nem tudom, de tesztelés alatt van, mert vettem hatot magamnak is, és mér ki is ültettem őket a kertbe, azóta pedig új kedcvenc helye van Chleonak is.
- Nem hiszem, ha csak nem voltál Bagolyköves.
Velem nem sok helyen találkozhatott egy ilyen lány. Kizártnak tartom, hogy egy kaszinóba dolgozott volna, ahol megfordultam, látszik rajt, hogy ez nem az ő asztala.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 Ugrás a poszthoz

Random kisasszony


- Ne haragudj, nem azért mondtam, csak… szóval ezen a helyen a normális lányokat olyan gyorsan elkapkodják, hogy időd sincs kimondani, hogy “helló”.
Ezzel pedig szerintem senki se vitatkozhat, mert valóban így van. Egyrészt, nagyon kevés lány van, akinek nincs valami szembetűnő defektje, az ilyen példányokat azonnal el is viszik, ami teljesen érthető. Én is, ha kikapnék egy ilyen példányt, lehet, hogy a pincében tartanám, nehogy valaki lecsapjon rá. És tarthat bárki morbidnak, mondjuk ki, a gondolatnak van alapja. Ráadásul, aki ismeri az elmúlt hónapok eseményeit, vagy akár az elmúlt évekét, csak bólogatna, hogy teljesen jogos a gondolat tőlem, hogy így cselekszem.
- Én is, mert komolyan mondom, hogy ilyen őszinte örömet se láttam mostanában senki arcán.
Sokminden megjelenik a fejemben, hogy mennyire bájos, mennyire gyermeki, mennyire ártatlan, mennyire szép és mennyire kívánatos. Szívem szerint a karjaimba zárnám, és óvnám őt a világtól, hogy mindig ilyen maradjon. Mindenféle szexualitástól mentesen, színtisztán azért, mert csodálatos. Igen, mint minden nő, ő is tetszik, de tudom, hogy nem kellene a magamfajtával kezdenie, mert én régen pont arra vágytam, ami ő, de jelenleg annyira nem vagyok egyben lelkileg, hogy nem tudnám elképzelni, hogy kezdjünk egymással. Mert ő sérülne. Én egy sérült ember vagyok, akivel ha most bárki kezd, csak sebeket ejt, karcolásokat. Nem szeretném bántani, érzem, hogy őt semmiképpen sem, és csak remélni merem, hogy bárkit is zár majd a szívébe, az is annyira fogja látni az értékeit, mint most én, és nem akarja majd őt bántani. Csak ne, simán csak ne bántsa meg, ne formálja át, ne akarja, hogy más legyen, mint aki. Mert most igazán csodálatos.
- Frank Arie Martin.
Fogom meg a kezét gyorsan és finoman, hogy ne sérüljön, ne érezze kényelmetlenül magát. Viszont az, hogy ide járt meglep, reméltem, hogy nem, és akkor tovább gondolkozunk, hogy hol találkozhattunk.
- Levita. A tizennégyesekkel. Leonie Rohr, Andretzky Kori, Keith Coltrane. És te?
Szeretem az évfolyamtársaimat, igazán jó évfolyam volt a miénk, összetartó, tele szerelmekkel, kalandokkal. Kiváló diákéveket tudhatunk mind magunk mögött. A neve is ismerős valahonnan, de nem tudom, hogy honnan. Talán tényleg az iskolából.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:06 Ugrás a poszthoz

Nadine


Édes, ahogy próbálkozik, nem is állítom le, gonosz vagyok tudom, de nagyon élvezem, hogy szenved. Részben az alkoholtól, részben pedig attól, hogy egy cseppet sem figyelt arra, amit a srác magarázott neki, mert ha valakinek a teremben üveges tekintete volt, akkor az Nadine Rohr kérem szépen. Engem megmosolyogtat a szerencsétlensége, tudom, hogy nem szép dolog, elvégre nagyon kellemetlen helyzetbe került, de mégis, kicsit kiélvezem, szigorúan a mellkasom alatt, hogy szerencsétlen. Az arcomon más van, a hős lovag, aki megmenti a hercegkisasszonyt a sárkánytól. A páncélom fényes, éppen most fényesítettem, amíg ő dumcsizott a sárkányával.
Most viszont már biztonságban van, hiszen én állok az oldalán, az én karom fogja át, és az én tenyerem pihen a derekán. Márk pedig, látványosan megilletődött. Ha nem sérteném meg Nadine jó hírét vele, még egy kacsintással azt is odaszúrnám, hogy: “Na szerinted, miért hoztam magammal az egyik diákomat? Egész éjjel keményen fogunk _dolgozni_.” De nem teszem, hiszen nyilván, nem szeretnék Nadine-nak ártani, így inkább lenyelem a nyelvem, és csak úgy csinálok, mint aki igyekszik felvenni a fonalat azzal kapcsolatban, hogy miről is van szó.
- Áh, igen, az egyiptomi tekercsek!
Oké, megvan, és éppen szólásra nyitnám a számat, amikor a kisasszony ajkai is elnyílnak, és valami egészen mást mond, valami olyasmit, amitől Márk arcán vívódás jelenik meg, és látszik rajta, hogy menne is, de maradna is. Én pedig csak megértően elmosolyodom, hogy megértem a helyzetet.
- Csak nyugodtan, holnap a reggelinél megvitatjuk. Büféreggeli héttől kilencig. Ha hét tízre megyünk, egész kellemesen elüthetjük az időt kilencig.
Vetem fel neki az opciót, hogy ha gondolja, akkor én ráérek, és gondolja, mert elköszönve el is indul a professzor felé, én pedig Nadine-t felé fordítom, hogy lássuk a találkozást. Lopva közelebb húzom magamhoz a nőt, és a kezéből az üres poharat is kifordítom.
- Nézd, milyen zabszem van a fenekében. Nem rossz arc, de nem illik hozzád. Jobbat érdemelsz.
A poharat el elhaladó tálcára teszem, és lejebb hajolva a fülébe suttogok.
- De amíg nincs jobb, addig sétálhatnál velem egyet.
Túl sok alkoholt ivott, kellene neki a friss levegő, ebben határozottan biztos vagyok.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 30. 19:07 Ugrás a poszthoz

Deniske


Tisztelem Brightmore minden állatát, de azért most finoman bekaphatja, hogy éppen akkor, amikor hajnalban a legszebb álmomat álmodom jelenik meg az óriási madara az ablakomban. Mivel jó idő volt éjjel, persze, hogy nyitva volt az ablak, Niamey pedig nem ismeri a párkányhatár fogalmát, így amikor te arra kelsz, hajnali nééééégy órakor, hogy valaki néz, de tudod, hogy egyedül vagy, eleve beparázol.
Aztán azért hajt a kíváncsiság, meg, hogy kicsit megnyugodjál, hogy nincs akkora vész, nincs is ott semmi, csak hülyeséget álmodtál, akkor jön a második felvonás, hogy kinyitod a szemed, és egy hatalmas madár, hatalmas csőre és hatalmas szemei néznek rád. Aztán azt hiszed, hogy álmodban keltél fel, visszacsukod a szemed, és akkor rád vijjog, te meg ordítva ugrasz ki az ágyból.
Vagyis, csak ugranál, mert az éjjel azért szépet álmodtál egy szép lánnyal, és annyira bele vagy már gabalyodva a saját takaródba, hogy nem tudsz felkelni, csak szó szerint, leesni az ágyról, de úgy, hogy a lábad azért fent marad, te meg pofával előre érkezel a földre, és akkor adj hálát a lélekjelenlétednek, hogy az arcodat ösztönösen védted, így az nem sérül, csak a mellkasod, és első gondolatod az, hogy a széttört bordáid átfúrták a szíved, a tüdőd, és olyan mindegy már minden, nem zavar már a reggeli merevedés sem, mert halott vagy. Majd mire rád találnak, addigra úgyse lesz már belőled sok, mert Niamey úgyis felzabál. Tökéletes jövőkép egy tökéletlen ember számára.
Aztán persze nem halok meg, mert miért is lenne ilyen könnyű a dolgom, és Niamey se zabálhat fel csak úgy. Nem. Én, Frank Arie Martin, mint egy szerencsétlen nyomorult, félig a földön, lábaim az ágyon, fenekem az égnek meredve, nyögök, és próbálom eldönteni, hogy akkor most felfelé vagy lefelé jobb-e haladni, és ebbe a pillanatnyi gondolkodási időbe érkezik a megmentőm, Chleo, aki felüget a hátamon, ami alig megalázó, és néz szembe Niamey-jel, a levgőt rezegtetve a madár hangját utánzó visítást mímelve. Azt hittem, maga a tény, hogy nyomorult vagyok, nem lehet már kínosabb, de a fenekemen egyensúlyozó Chleo azért tesz róla. Köszi, édes vagy.
Ezek után, látva, hogy szerencsétlen Denisnek milyen életképtelen barátai vannak, csak kicsit szivat meg a levél megszerzésével, így majdnem, hogy barátok leszünk, de legalább semmiképpen sem ellenségek, és Chleo is életben van, bár egyszer a kis szőrpamacs vészesen közel került a csőréhez. De szerintem rájött, hogy túl hangos, túl idegesítő, és nagyon kevés rajta a hús, így inkább csak elengedte.
Szóval ez az előzménye annak, hogy most itt vagyok, a csempészett itallal a táskámban, felhorzsolt állal - a nagy része azért ép maradt -, napszemüvegben, mint valami igazi maffiózó, és lépek ki a csodás rezervátumban. Ennyi átszállással se hoppanáltam még, nem nem is fogok.
- Eljössz kicsit az asszonytól, és máris kiderül, hogy meleg vagy?
Teszem fel a kérdést, hogy ne azt kérdezze tőlem, milyen volt Niamey érkezése, és hogy mennyire ment zökkenőmentesen a dolog. Mert ha kell, akkor persze kitör belőlem a “bazd meg a hülye ötleteidet!” rész is, és nagyon nem kellene.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 1. 10:09 Ugrás a poszthoz

Deniske

- Csodálatos volt. Életem nője.
Nem, hazudok, mert nem volt az, nem az, és nem is lesz soha az. Az államon a seb rendes lekezelésére se volt időm, mert inkább jöttem, minthogy komolyabb bajom essen még, amiért nem iparkodom. Nem kell nekem itt a feszkó. Meg a sebek, mert lehet, hogy macsósabbá tesznek, de nem értékelem.
- Nem a levél miatt jöttem.
Mondom teljes nyugalomban, mert valóban ez történt. Jöttem volna, de nem biztos, hogy olyan tempóban, hogy csak mindent odadobok Alexnek, hogy oldja meg, aztán én meg majd jövök, hanem szépen kényelmesen átadtam volna neki a dolgokat. Mégis, jó érzés itt lenni, jó érzés, hogy engem hívott, és jó érzés, hogy egyben van, mégiscsak a haverom.
- Nem kell itt kiemelgetni, hogy csak az ágyakat kell összetolni.
Vigyorgok rá, hogy még kicsit égessem a fejét. Az a meleg, aki ennyire nagyon hangoztatja, hogy nem meleg. Mi tudjuk, hogy nem vagyunk azok, de a kollégái egészen biztosan nem, így hát aztán csak még adok neki egy kis löketet, hogy érezze a törődést, meg azt, hogy egy kicsit pletyka legyen úgy is, hogy közben nincs is itt.
- Veled ellentétben, nincs hiányom.
Jelentem ki kényelmesen, miközben megtorpanunk a hopp pont előtt, és érzem, ahogy Chleo a nyakamon közelebb araszol Cortezhez. Nem tesz szerencsére semmit, csak nézi őt, aztán egy váratlan pillanatban úgy dönt, hogy inkább bemászik a mellkasomhoz, én meg az apró tappancsok hirtelen jött érintésével nem számolva felnyögök. A mellkasom is tiszta folt, mert akkorát sikerült esnem az ágyról.
- Na és milyen kis fogadóban rejtőzünk el a világ elől, nyuszikám?
Pillantok oldalasan egy mocskos és szemét mosoly kíséretében Denisre, mert igazán megérdemli, hogy ennyire nagyon kedves vagyok vele. Mindent, amit Niamey tett, rajta bosszulok meg most így szóban.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 1. 17:24 Ugrás a poszthoz

Deniske


Szeretnék ellenkezni vele, hogy azért nem így van, de eléggé tartok tőle, hogy mondjuk Niamey fülébe jut, és tényleg megesz, csak előtte nem halok meg, hanem mondjuk végignézem, ahogy lerágja a lábaimat meg a kezeimet. Oké, nem kellene több krimit olvasnom, mert kezdek totálisan becsavarodni. Helyette inkább csak  mondjuk alhatnék, vagy kitanulhatnék még egy szakmát, ez a szakács, meg pizzamester jó mulatság volt, aztán a muglik itt riogatják egymást, hogy megszűnik az okj-s képzés, még most kell jelentkezni olcsón vagy ingyen okj-ra, hogy szakmát tanulj. Mondjuk nekem még van egy ingyenes helyem, szóval simán csak meg kéne találni, hogy mi érdekel még. Vagy mondjuk a vendéglátáson belül maradni, és valamit még mellécsapni. De ezen nem most kellene agyalnom, amikor Denis Brightmore a fejemben mászkál és a külvilágban meg flörtölget velem.
~ Te egy seggfej vagy.~
Közlöm vele teljesen nyugodtan fejben, miközben kicsit sem húzódok el tőle, sőt, kezem a hátára teszem, és megsimogatom. Többet ne várjon el tőlem, mert hát szerethetem bármennyire is, ő egy férfi, akinek felesége van. Ez a két ok pedig bőven elég, hogy miért ne. Igazából már maga a tény, hogy férfi is bőven elég, de én tisztelem a házasság szentségét, akkor is, ha nekik ez csak egy rövid lejáratú szerződés, és semmi több. Bár csak egy hülye hiszi el nekik, hogy ez nem több, mert de, az.
- Rendben nyuszi, ott találkozunk.
Az udvarias férfi előremegy, vagy nem tudom, hogy ő most akkor a nő-e a kapcsolatunkban. Mindegy, elindul, én pedig megforgatom a szemem, mielőtt hátrafordulnék, és búcsút intenék a nézőközösségnek. Na ide se kell sűrűn mennem. Nincsenek jó emlékeim amúgy sem a sárkányrezervátumokkal.
- Nem csak diákok.
Javítom ki, mert bizony, hogy nem csak, sőt. Elég változatos életkorral bír a mostani látogatói köröm, a legtöbbön én magam lepődtem meg a legjobban. Mintha csak mert hivatalosan is ki lett mondva, hogy nincs senkim, máris olyan lennék, akinek meg kell ápolni a lelkét, és aki mellékesen szexre vágyik. Én meg valahogy mindig egy nő alatt térek magamhoz. Ki érti ezt.
- Amúgy meg mitől gondolod, hogy nem vagyok kielégítve?
Érdeklődöm, miközben a reszketeg Chleo kidugja a fejét a pólóm nyakánál, és hideg orrát a nyakamnak nyomja. Egész úton félt, minden átszállásnál, én meg szorosan öleltem őt, hogy nem lesz semmi baj, és nem is lett.
- Hm. Te biztos, hogy engem akartál idehívni? Nekem nem áll olyan jól a csipkebugyi, mint a nejednek.
Persze azért elindulok utána, de tény, ami tény, eléggé furcsán érint ez, hogy éppen én. Megható. de aggodalomra okot adó is egyben.
- Hogyhogy elengedtek?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 1. 19:03 Ugrás a poszthoz

Deniske


- Nem panaszkodom.
Vonom meg a vállamat egyszerűen. Ariana után és Ophelia előtt nem volt senkim. Évekig kerestem a miérteket, nem tudtam megbízni senkiben, olykor-olykor volt egy lány, aki a második randiig eljutott, de tovább soha, senki. Nem ment. Mert összetörtem. Hogy most mi van? Vannak lányok. Olyan lányok, akikkel nem akarok tervezni, akiket nem akarok megbántani, akikkel minden könnyű. Vannak lányok, akikkel elszórakozunk, szexelünk, nevetünk, elköszönünk. De megint ott vagyok, ahol Ariana után voltam, hogy nem vagyok képes megbízni.
Hiányzik a szerelem érzete, hiányzik az, hogy szerelmes leszek. Ideig-óráig megvan a lány, és vannak olyanok, akik szinte plátói szinten a szerelmeim, de nem vagyok képes, nem tudom rávenni magam arra, hogy valóban elköteleződjek. Mert mi lesz? Jön valaki, jön valami, és vége. Megint elhagynak, és újra, és újra. Olykor már elgondolkozom azon, hogy talán Abigailnek kellene azt mondanom, hogy legyen enyém a gyereke, felnevelem vele, szép család leszünk, de amikor meglátom, sosem tudom kimondani. Mert arra az emberre, aki én vagyok jelenleg, nem lehet jövőt alapozni. Valljuk be, az élvhajhász mögött nincs más, csak egy megtört ember, aki a saját árnyékától is fél, mert nélküle magányossá válik. Miért nem omlottam össze teljesen? Azt hiszem, azért nem, mert ott van Chleo. Vigyáznom kell rá, és ő vigyáz rám. Mintha a gyermekem volna, mintha óvnom és védenem kellene őt. Ez is a helyzet. Miatta vagyok egyben, hogy ő ne szenvedjen. Az elemi mágia legjobb hozadéka ő volt. Ő a mindenem. A múltban csak Luna volt, de Luna most házas, babázik, nem fekhetek üveges tekintettel a kanapéján, mert megint volt egy nő, akire azt mondtam, hogy az igazi, hogy tökéletes. Végül neki lett igaza, amikor megmondta, hogy nem az, hogy vigyázzak. Igaza volt, de nem tudom, hogyan is állhatnék elé, hogy ezt megmondjam. Annyira kötöttem az ebet a karóhoz.
- A feleséged. Tudom, hogy nem csak papíron az. Én nem vagyok ebben az egészben benne, kívülről látlak titeket, és sok mindent látok.
A vendéglátás egyik legnagyobb előnye, hogy megtanulsz észrevenni apróságokat. Egy érintést, egy lábállást, egy tekintetet, egy sóhaj tökéletes jelentését. Én kívülről látom az embereket, a kapcsolatokat. Látok mindent. Szerelmeket kibontakozni, szíveket megszakadni, embereket, ahogy azt hazudják, hogy nincs baj, és a másik elhiszi, mégis szinte üvöltenek egy ölelésért vagy azért, hogy kimondhassák a fájdalmukat. Én figyelek és megértek mindent és mindenkit.
- Gondolom akkor ez a mi búcsúnk.
Elvégre miért ne maradna itt? Mindent megtesznek, hogy az övék legyen. Kiváló, amikor már fiatalon kapkodnak érted, de pont ilyenkor nem szabad, hogy elszaladjon veled a ló. Kicsit ki kell használni, de adni is kell cserébe. Leginkább magadat. Ő pedig eljött két napra velem, vagyis maradni fog. Ez nagyon sok mindent megmagyaráz.
- Elmondod, hogy mi bánt?
Kérdezem csendesen, miután leadtuk a rendelésünket, és összefont ujjakkal nézek rá. Nem mást hívott, hanem engem. Egy olyan embert, akinek elmondhatott bármit, nem adta tovább. Nyilván most is ez fog következni. Elmondja, meghallgatom, talán tanácsot is adok neki, ha tudok. Chleo fészkelődik, a hasamhoz csúszik, és ott dorombolva húzza össze magát, hogy elaludjon.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 14. 07:20 Ugrás a poszthoz

Halty kisasszony


Kedvelem. Jaj Arie, tényleg egy nagy barom vagy, és nem normális, és egy hülyegyerek. Komolyan megint Denis hangján hallom a gondolataimat, bár amiket ő most mondana, azt inkább nem mondanám ki, mert nem lennének tisztességesek egy ilyen csodálatos nővel szemben, mint amilyen a velem szemben álló. Biztos vagyok benne, hogy Brightmore már rég befűzte volna, és széjjelszedte volna, ami nem a hölgy hibája, hanem a fiú mágikus képessége. Komolyan, néha csak nézek, hogy milyen hódításai vannak. Azért én sem panaszkodhatok, de ő mindent visz. Mindent is. Van néhány ámulatba ejtő pillanat és numera, amiből még a mai napig nem tértem teljesen észhez, és csak szájtátva tudok rá nézni, hogy ezt mégis hogyan intézte, mert az tény, hogy elintézte, és lett is eredménye, én meg csak állok, mint egy rendes hülye, hogy vaó, öcsém, ez szép teljesítmény.  
Nem azt mondom, hogy olyan akarok lenni, mint ő, mert nem. Eszemben sincs. Egyelőre szeretnék eljutni oda, hogy egy kis életélvezet után legyen ott mellettem az a bizonyos valaki, akivel le akarom élni az életet, és ő tisztességes legyen. Ne olyan, mint amilyen Denisnek jutott, hogy felcsináltatja magát mással, és én leszek a közutálat tárgya, mert azt mondom, hogy nem vagyok hajlandó felnevelni egy gyereket, aki nem az enyém. Ilyen kapcsolatra nincs szükségem. Csak azt sajnálom, hogy a fiú igazán szerelmes volt a nőbe, és kész lett volna élete sok rossz szokását levetkőzni. Más nem pótolhatja az ilyen szerelmet igazán, akkor sem, ha szerelmet érez, mert látva a szomorúságot a harmadik fél szemében, akit szintén szerelemmel szeret, tudom, hogy nem lehetséges. A nagy igazi, mindig a nagy igazi marad, csinálj bármit. Nekem lehet, hogy Ophelia volt, de remélem, hogy nem, mert nem akarok én lenni Catherine ebben a trióban, nem akarok türelmesen és áldozatkészen belesétálni a fásultságba. Nem mondom, hogy Ophelia és én barátok leszünk, de nem gyűlölöm őt, egy kicsit sem. Csak most még fáj bármit is tenni.
- Akkor csak valahogy nem vettük észre egymást.
Állapítom meg bölcsen, mert ebben biztos vagyok. Nem fog kiderülni, hogy évekig csak néztük egymást, hogy igazából kapcsolatban voltunk, sem az, hogy hoppácska, még most is házasok vagyunk. Egyszerre osztottak be minket, más-más házakba, és talán időnként volt egy-egy órai közös csapatmunka, de nem maradt meg rendesen. A szüzességem elvesztése egy levitás lányhoz köthető, és ezen túl nem is volt semmi más ilyesmi az életemben, amíg a Bagolykő diákja voltam. Nem tartoztam a menők közé, inkább a stréberekhez.
- Szívesen.
Felelem vidáman, mert tényleg remek ötlet, hogy elmenjünk hozzá, és inkább ott folytassuk a beszélgetést. Kezemet kitárva engedem, hogy elinduljon, de mellette haladok, épp csak annyi teret engedve, hogy irányíthasson, és közben, ha már diákok is együtt voltunk, megpróbálok közös pontot találni. Közös pontok mindig vannak: Felgund, Durrfarkú szurcsók nevelés, kaja.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 14. 10:04 Ugrás a poszthoz

Nadine


Sokszor megkérdezik, hogy ennyi idősen miért nem vagyok még házas, és hát komolyan mondom, ez az este lenne a tökéletes alkalom, hogy ehhez készítsek egy fotómontázst. Hogy miért? Mert bár Márkot nézem, olykor óhatatlanul is rátéved a tekintetem Nadine arcára, és bármennyire is gyönyörűnek tartom, mert annak tartom a csillogó szemeivel, széles, telt ajkaival, ilyenkor elkezdek félni tőle. Mert pont úgy néz rám, ahogy csak három kötőjel öt év házasság után szeretném, hogy rám nézzen. Tudjátok, amikor már elszállt a rózsaszín köd, a kockák a hasamon kicsit inkább sörtartályra kezdenek emlékeztetni, és ő leszid, mert nem tudom a mosogatóig elvinni a tányérom, és különben is, mit képzelek én magamról, hogy két gyerek után harmadszor is teherbe ejtettem, hihetetlen, hogy nem tudok figyelni. Igen, uraim, ez a tekintet, pont az a tekintet, amiről mind tudjuk, hogy el fog jönni, amikor az a méregdrága, de szerintünk felesleges gyűrűt kiválasztjuk, vagy amikor már hatodik hete esszük a vajaskenyeret, de volt egy jó napunk, ahol minden haverunk szétitta az agyát. Igen, teljesen pozitívan állok a házasság intézményéhez, tényleg.
Szóval megkapom az asszonyi "nincs a sárcokkal ivás hétvégén, mert anyámhoz megyünk" pillantást a nőtől, akit még csak meg se kaptam, és engedelmesen mosolyodok el, mint egy jó férj. Az biztos, hogy Nadine erős személyiség, jaj lesz nekem, ha nem figyelek oda. Azért valljuk meg, nagyon élvezem a helyzetet, hogy bosszanthatom, mert persze, én sem szeretném fél reggel hallgatni, hogyan áradozik Márk, de valljuk be, inkább reggel, még kómásan, mint most, amikor láthatóan a BJH-m éppen spiccesből kezd átmenni ittasba. Nem kellene neki az, hogy a karrierje és a feje teljesen roncs legyen, szóval eltűröm a tekintetét, és megvédem a becsületét, hogy aztán térden állva ismerje el, hogy mennyire nagy mázlija van velem. Huh, oké, ezt elképzeltem, és most szépen át is terelődök arra, hogy mennyire impozáns az a csillár ott fent, a filmekben az ilyenek zuhannak le és nyomják agyon a szereplőket. Oké, rossz terelés, de ezzel egyidejűleg ösztönösen a nőt is arrébb terelem.
- Ó, köszönöm, fürödtem.
Felelem neki teljesen nyugodtan, de aztán pimasz mosoly húzódik az arcomra, és még a nyelvem hegyét is kicsit kidugom. Gonoszkodós vagyok na, mert nekem mindig ilyen az illatom, de örülök, hogy a sok-sok rozé a rejtett adottságaimat is felszínre hozza. Elindulok vele kifelé, ujjai ujjaim közé siklanak, mert szétnyitom a sajátjaimat, és rájuk szorítva, nyugodt tempóban haladok kifelé vele oda-odabiccentve embereknek.
- Ugye tudod, hogy ezután nem fogjuk tudni letagadni, hogy a viszonyunk nem csak szakmai?
Suttogok a fülébe úgy, hogy a meleg leheletem megborzongásra késztesse. Egy aljas szemétláda vagyok, semmi több. De nem állok meg vele, egy csendesebb részre viszem, hogy tényleg kitisztuljon a feje. Azért vannak nekem is korlátaim, nyilván nem fogom kihasználni. A zakómat levéve, finoman a vállára terítem, amikor már biztos vagyok benne, hogy nem fog eldőlni, de azért közel maradok, hogy elkapjam, ha kell.
- Szóval olcsón betudsz rúgni. Ezt a férfiak szokták értékelni.  
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 17. 20:24 Ugrás a poszthoz

Henrik, a titkos Ő


- Na, miért nem dolgozunk?
Állok be a három lány háta mögé, akik a pultban állnak, kezükben tollal és jegyzettömbbel, aminek tetején ízlékesen elhelyeztettem a Félszemű logóját, ugrásra készen figyelnek egyetlen asztalt, miközben egy másiknál meg őket nézik, és várják, hogy valaki észrevegye az integetésüket. Csendesen suttogok a lányok mögött, összerezzennek, mégis továbbra is nézik azt a bizonyos asztalt. Hát kidugva a fejem a vállaik között nézem meg, hogy életem ideiglenes férfija ül ott, és biza gonosz mosoly jelenik meg az ajkaimon. Én hívom el a bálba.
Andit, a világ legbájosabb szőke tündérét jobbra fordítom, hogy lássa, fizetnének. Gabit szintén jobbra, hogy lássa, rendelnének. Zsófi kezéből meg csak kiveszem a tollat és a papírt, mert ő túl szép ahhoz, hogy odamenjen Henrikhez, és elsétálok én felé. Azért csak nem fogom hagyni, hogy egy frissen szingli férfi, aki bejön az én kis cukormókusomnak egy ilyen lány karjai közé kerüljön. Nem. Nem. Sosem bocsátanám meg magamnak.
- Üdv a Félszemű Kukoriczában. Sikerült már választani vagy esetleg ajánlhatom a napi menüt?
Bocs lányok, de szívtátok, ha valakivel ez a fiú ma elmegy innen, az csakis én lehetek, vagy nagyon max Zaina. Istenem, hogy kiakadna a nő, ha tényleg megjelennénk kéz a kézben. Az a baj, hogy ez a gondolat az arcomra is kiül, elvigyorodom, ahogy látom magam előtt a nő arcát. Nem lennék rá képes, de így is vicces.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 17. 20:51 Ugrás a poszthoz

Henrik, a titkos Ő


- Oké. Pohár mentesen nem tudok vizet hozni, mert nálunk most nagyon megy ez a környezetvédelmi cselekvési terv végrehajtás, de majd kitalálok valamit.
Jegyzem meg elgondolkozva, és igen, ami nekem nagyon vicces, az másnak nem az. Néha amúgy, esküszöm, hogy tök jó a humorom. Komolyan, csak valahogy most nem az. Most nem igazán jön össze. Engedjük el, azért képes voltam felfogni, hogy mit is szeretne pontosan, szóval szépen fogom magam, és a rendelést leadom a mellettem elhaladó Gabinak, én magam pedig pofátlanul leülök Henrikkel szemben.
- A vendégem vagy, a társaságodért cserében.
Na így sem nyomultam még rá emberre. Meg amúgy alapból nem nyomultam már rá férfire, szóval nem is tudom, hogy hol kezdjem, de abban biztos vagyok, hogy Henriknek kell elhívnia Zainát és nem fordítva. Zazi nagyon cuki, imádom égetni, de szerintem ezzel az egésszel csak magát égetné. Mert nézzük a tényeket: Egy, bejön neki a csávó. Ez full egyértelmű, hát lerí róla, mer' hát ez a Henrik bakter tényleg nem csúnya. Kettő: Ő akarja elhívni. Ez szerintem még mindig egy kiherélés, de ha nem is veszi annak, akkor a harmadik lépéssel segít a tökönszúrásban, mert három: csak, mint haverok hívná el. Hát és ha a srácnak is bejön?! Most őszintén, nem kínos?! Akkor ott van az a kínos friendzone rész, és jön Heléna, aki rácsimpaszkodik, mert az lesz, és akkor jön a ha neked nem kellek kezdetű rész. Aztán mire kiderül, hogy de kellenél, Heléna már álterhes lesz. Senki sem akarja ezt.
- Izgibb vagyok, mint a lánytömeg aki rajon érted. Megkérdeztem volna, hogy mi a titkod, de elég csak rád nézni. A lányaim is totálisan meghaltak agyban, ahogy bejöttél.
Bökök fejemmel a pult felé, ahol a három lány már megint epekedik és sóhajtozik, de legalább a rendelést leadták.
- Bejön valamelyik?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 17. 22:17 Ugrás a poszthoz

Henrik, a nagy Ő


- Az Edictumnak hála hamarosan egész turistacsoport érkezik majd Szalamantonból. Lehet, hogy modellnek kéne állnod.
Felelek vidáman, de a végén azért bejön a képbe az elmélkedő Arie is. Vajon milyen lenne, ha ez igaz volna? Úgy értem, nézzük csak meg az esetet. Eljár a híre, hogy itt egy normális, jo kondiban lévő agglegény, biztos háttér, tanult gyerek, és hozni a faluba a busznyi nőt, akik shoppingolnak az út után, és ebédelnek, és amíg itt vannak, mert tényleg olyan lenne, mint egy kiválasztó show, addig mi szépen meggazdagodnánk. Úgy élnénk, mint a görögök, fél év munka, fél év henyélés. Nagyon meg tudnám szokni a dolgot, csak hát sajnos nem ott vagyunk, és Zazi kitépné a szívem a torkomon át, ha ezt az ötletet felvetném, a férfi pedig lelkesen azt mondaná, hogy "ezaz, nyomassuk". Marad hát az eredeti terv, és úgy intézem, hogy ellenállhatatlan vágyat érezzen az iránt, hogy elhívja a bálba.
- Csak puhatolózom.
Vonom meg a vállam, de közben megtámasztom a könyökeimet az asztallapon, a szép piros-fehér kockás magyar abroszon. és ujjaimat összefonom magam előtt. Államat ráfektetem, ajkaimat csücsörítem, és úgy nézem Henrik arcát, próbálom elképzelni mellette a nőt. Nyilván ő lenne a legjobb választás minhdenkiinek, de vajon mi kell ahhoz, hogy ez el is jusson a tudatához? Hogy mondjuk akarja őt, mindennél jobban? Óóó!
- Szerintem nem illenek hozzád, neked valami tartalmasabb kell.
Villanykörte gyúlt ám a fejem felett, nem kell itt aggódni, már kezd is a terv körvonalazódni a fejemben. Csak lassan kell haladnom. Elgondolkozva hunyom le a szemeimet, majd nyitom ki újra.
- Kérdéses, hogy mennyire van összetörve a szíved. Nem hiszem, hogy ilyen átmeneti dolgok rendben lennének nálad.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 19. 11:14 Ugrás a poszthoz

Nadine


Próbálom visszafojtani a nevetésemet, és az talán sikerül is, viszont a mosolygásom így is vigyorrá változik, ahogy próbálkozik, majd végül feladva az egészet, elengedi a problémát, és inkább hagyja, hogy csak úgy megtörténjen az elengedés. Valóban nem jönne ki jól belőle, de azért amellett nem mehetek el szó nélkül, hogy a szívem mennyire vidáman dobbant kicsit gyorsabban párat, ahogy rám nézett, és egy pillanat alatt avanzsált át azzá a bizonyos páncélos herceggé, aki megmenti az ő BJH-ját, vagyis a bajba jutott hölgyét. Szóval ezért vagyunk most itt, hogy megmentve őt, a megmentés fennálljon, hogy ne akarjon visszamenni, és nagyon kínosan élni az elkövetkezendő hónapokat. Tudom milyen az. Tudom milyen hónapokig szégyenkezni, és tudom milyen a szekunder szégyenérzet is, hiszen mindig, amikor némi időt töltök a nagyszüleimmel, eszembe jut, hogy azért nem tudják, hogy az unokájuk vagyok, mert szégyenkezek anyánk miatt. Pedig csodálatos unokáik vannak, főleg Luna, ő a legcsodálatosabb ember a világon. Egy kicsit, abban a természetes mértékben, ahogy testvér testvér iránt érezhet, szerelmet érzek a nővérem iránt. Ő az etalon, a minden, és aki látta őt táncolni, majd látja őt aurorként, aztán anyaként, tudja, hogy igazán csodálatos és jó példakép.
- Gondolj mindig arra, mikor kibeszélnek, hogy szegényes életüket ez teszi teljessé. Az információ nem csak hatalom, de kielégítés is.
Én is szoktam másokról beszélni, és elismerem, hogy életem több szakaszán is kiváló eredménnyel, vagy, ha nem is kibeszélni, de gondolni. Néha irigykedve nézem a párokat, akik összepasszolnak, máskor a veszekedőket, megint máskor a kisgyerekeseket. Elképzelem, ahogy én csinálom ezeket, csak  a másik fél alaktalan, arctalan, és így nem annyira tiszta a dolog. Nem akkora élmény. Én ezeket már megélném. Furcsa, hogy ilyenekre vágyom, tudom, mégis vonz a dolog.
- Szóval, ha jól értelmezem, kisasszony, ön olyan, akit egy férfi csakis drága itallal kényeztethet.
Állapítom meg, egy lépést téve felé, így Nadine a fal és közém szorul, de nem szorosan, csak nem akarok kiabálni, és nem akarok lemaradni arról, hogy érte tudjak nyúlni, ha bármi baj lenne. Azért elég sokat ivott, amit nem csodálok olyan emberek mellett, mint szegény Márk, de nem is hagytam volna, ha előbb észreveszem, mi is zajlik éppen.
- Szerinted képes lennék kihasználni a helyzetet?
Hozzátenném, hogy “veled sosem tennék ilyet”, de egy ilyen helyzetben, egy kicsit jobban spicces lánnyal, aki fontos nekem, nem szerencsés ez a kijelentés, mert megsérthetem vele, pedig pont az nem lenne a célom. Viszont fölé hajolok, és még egy fél lépést teszek felé, de többet nem, mert nem szabad.
- Talán le kellene pihennünk.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. október 19. 11:15
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 20. 11:09 Ugrás a poszthoz

Deniske


- Valóban az.
Állapítom meg néhány fejbiccentéssel a dolgot. Az első alkalommal nem hittem volna, hogy valaha kedvelni fogom Denist, mostanra mégis a legjobb barátommá vált. Bátran ki merem mondani, hogy szeretem őt. Nem úgy, de majdnem. Mintha a testvérem lenne. Két elfuserált vagyunk, akik valamiért jól érzik magukat együtt. Megosztanak komoly titkokat a másikkal, segítséget kérnek, és nem nem érzik magukat emiatt kellemetlenül. Sosem volt fiú testvérem, vagy legalábbis nem tudok róla, hogy lenne, de ha lehet választani, akkor én mindenképpen Denis-t szeretném, mert vele a rossz is jó.
Máshogy látunk nagyon sok mindent, és hiába mondjuk el, mind a ketten kellőképp makacsok vagyunk ahhoz, hogy ne fogjuk fel azt, amit a másik mond, csak akkor, amikor már késő, amikor már nem lehet visszacsinálni. Ő is efelé halad, mert hiába mondom neki, hogy cselekedjen, mondja ki, zárja le, és kap egy viszonylag nyugodt, boldog életet, nem teszi. El fogja veszíteni a lányt, aki szereti őt, és ki tudja, hogy valaha talál-e még egy ilyen kapcsolatot. Nekem lehet, hogy Ophelia volt életem szerelme, elveszítettem őt, nem is harcoltam érte úgy, ahogy kellett volna, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennék boldog majd egy nővel, akit nem tudok olyan intenzitással szeretni, de akivel olyan életem lehet, amilyenre vágyom. Csak át kell gondolni mindent, alaposan.
- Miért gondolod, hogy nincs rád szüksége?
Kérdezem, de ezzel egyszerre, ahogy az utolsó szót kimondom, pillantok a kezére, és látom meg a gyűrű helyét. Lassan, de biztosan kezd eltűnni a nyoma, hogy valaha is viselte, és pedig némán időzök el ott, nem is nézek rá, amikor a kérdésnek szánt mondatot kijelentésként teszem meg.
- Szóval simán csak átadod a másik pasasnak.
Ez amolyan ennyi volt kijelentés, amit nekem is meg kell emésztenem. Néha furcsa. Rossz belegondolni a változásba, de a változás az élet része. Velem is történtek olyan furcsa dolgok, amikre nem számítottam, amikkel nem számoltam, és amelyek megleptek, mégis szükségesek voltak ahhoz, hogy kapcsolatokat értékeljek át, továbblendüljek egy-egy holtponton, vagy éppen megerősítsenek abban, hogy jó úton haladok, és jól csinálom azt, amit csinálok. Kellenek a negatív érzések és a pozitív megerősítések egyaránt. Denisnél is ez van most. Élete szerelme kicsit sem tisztelve őt, másnak szült gyereket, pedig a nőért képes volt hátat fordítani a biztos jövőnek is. Viszont az, hogy akarják őt itt, vagy bárhol a világ rezervátumaiban egy pozitív megerősítés. Lassan kortyolgatom a whiskey-t, miközben a fellobbanó tűzbe meredek. Észre se veszem, hogy közben Chleo az ölemből felkapaszkodik az asztalra, és a kis alig feltűnő - nagyon lila - lény, lassan kezd el araszolni a tűzzel játszó Cortez felé. Amikor már kellő távolságba kerül, popóját az égnek mereszti, és lompos farkával kezd el jelezni, hogy támadásra készül. Irtó bénán csinálja, és nem tudom, hogy Cortez erre mit fog reagálni, de a gyerekem, hagynom kell, hogy a saját hülyeségeit csinálja.
- Jaj neked, ha ő haragszik rád. Wales nem csúnya, szerintem jobban is jársz, ha kicsit még maradsz.
Nevetem el magam, miközben kihúzok egy szálat, és én öngyújtóval ugyan, de szintén meggyújtom.
- Ha nem itt, akkor hol lennél?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. október 21. 15:25 Ugrás a poszthoz

Nadine


Szeretnék vele máshogy viselkedni, mint másokkal. Tudom, ez most furcsán hangozhat éppen akkor, amikor én vagyok az élet császára, de azt hiszem a Scarlettel történtek eléggé fejbe kólintottak ahhoz, hogy tudjam, vége van, hogy van egy pont, aminél megálljt kell magamnak parancsolni. Ez így nem mehet tovább! Az, hogy következmények nélkül csak élek bele a nagyvilágba. Ez a pont pedig itt és most, ezen a folyosón történik meg, ebben a pillanatban, ahogy nézem őt, ahogy érzem, látom mellkasa finom emelkedését és süllyedését. Nem azért mert túl sokat ivott, egy kicsit sem azért. Ez valami más. Elkezdtem félni. Azt hiszem, amikor az egyik nagyon jó barátságod lesz a tét, átértékelsz mindent, és akaratlanul is elkezded másként látni magad ebben az egészben.
Nem akarom elveszíteni Nadine-t, ahogy Scarletet se szeretném, éppen ezért kell megállnom. Nem akarom egy nap azt mondani, hogy ennyi voltam, egy megsértett férfi, aki nem tisztelte a nőket, csak egyre másra hajtotta őket. És amikor mások ünnepelnek, vagy éppen hosszúhétvégére készülnek a családdal, én csak gyúrom a tésztát, és nézem, ahogy a listámon szereplő minden nő elmegy a szerelmet ünnepelni. Én pedig ott vagyok egyedül, barátok nélkül. Hát jó ez? Azt hiszem nagyon nem.
- Szóval nem?
Mégis azt hiszem, hogy nem lennék képes azonnal átállni, talán csak a játék maradjon meg, némi ártatlan flört, és a tény, hogy Márk ne menjen Nadine, Nadine szobája, Nadine ágya, sőt Nadine aurája közelébe se. Csak simán ne. Többek között ezért is ugrok oda, és ölelem át a nőt, aki szórakoztatóan vidám, és szemet gyönyörködtetően gyönyörű. Nadine szeme és szája a legszebb, olyan érdekes és egyedi összképet ad, mely sokszor jelenik meg álmaimban. Szívesen nézek ezekbe a szemekbe, és bevallom, álmaimban olykor csókolom ezeket az ajkakat. De most, hogy itt lenne minden gátlás mentesen az alkalom, most valahogy mégsem mozdulok, mégsem teszem meg. Nem felnőttem, szó sincs róla, de ő Nadine.
Nadine, aki ellépve tőlem táncra perdül, bizonyítva, hogy ő még tele van energiával, még táncolni is tud, mosolyog, sőt, szinte sugárzik, de azért ebben szerepe van az alkoholnak is, ami miatt az egyensúlya már nem a régi, és ahogy mellkasom felé kap, úgy kapom rendesen kezeim közé, és tartom meg őt, amíg vissza ne nyeri az egyensúlyát.
- Ajánlok egy egyezséget Nadine Rohr.
Halkítom le kissé a hangom, mosolyogva nézem őt, a kezemben tartott törékeny nőt.
- Aludj ma velem, filmezzünk, beszélgessünk, és cserébe holnap te irányíthatod a napom.
Alvás. Na ezt se mostanában ajánlottam egy lánynak. De ha velem alszik, ha nálam alszik, akkor kicsi lesz az esélye annak, hogy bárki bemenjen hozzá. Meg szeretném védeni, ahogy így a kezeim között tartom, érzem, hogy nem akarom, hogy bárki más hozzáérjen, hogy bepróbálkozzon nála. Nem akarom, hogy bárki mással legyen. Ismerem magam, tudok megálljt parancsolni, de férfi vagyok, vagyis semelyik férfiba se bízok.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 5. 07:41 Ugrás a poszthoz

Deniske


- Megfelel, vagy daccreakció?
Fogalmam sincs, hogy mikor csaptam fel pszichológusnak, de van abban valami különleges, ahogy a mi dinamikánk a kezdetektől fogva felépül. Az egészet ráfoghatjuk az elemi mágiára, de nem az volt a bizalmunk alapja, ami hihetetlen, hanem a Payne család. Maxwell, hogy egész pontosak legyünk. Mind a ketten belekerültünk egy szerepbe, mely szerint egy Payne-lány férjei leszünk, és együtt ülünk majd a végtelenített családi vacsorákon, amiken azt hallgatjuk majd, hogy mikor lesznek már gyerekeink, és amelyeken talán egymás jelenléte segített volna át minket.
A különbség kettőnk között az, hogy Denis önként vállalta ezt, noha kezdetben Arianat is elvette volna, pontosabban úgy nyilatkozott, hogy neki mindegy, melyik lány. Valóban mindegy volt, Denis? Végignézted volna, ahogy a lány, aki miatt többnyire kétszázas tud lenni a vérnyomásod máshoz menjen feleségül? Ezt nem nagyon tudom elhinni.
- Melletted elég kalandos az élet, de, hogy is mondjam, én is ezt tettem volna, ha fiatal és dögös nő vagyok, aki kell valakinek, míg a férjem inkább más felé kacsingat. Mindig sajnáltam azokat a nőket, akiknek meg kell tanulniuk félrenézni egy kapcsolatban.
Tudom, beszélhetünk arról, hogy ez egy érdekházasság, és hamarosan véget ér, mert márciusban jön majd a válás. De milyen válás jön? Csak lejár két év, senki se mondta neki, hogy el kell kötelezően válnia. Ha őszinték vagyunk, márciusban csupán annyi kötelezettsége van, hogy a középső ujját Maxwell felé tartva közölje, bekaphatja, innentől nincs hatalma felettük. Senki se mondta, hogy el kell válniuk, legalábbis nem láttam sehol ezt a kitételt, csak azt, hogy két évig házasnak kell lenniük, de ha utána még hetven évig együtt maradnak, hát akkor együtt. Denis okos, nagyon okos, de néha olyan nagyon tompának érzem, hogy már-már elkezdek aggódni ennek a nagy szerepcserének a hatásairól.
- Hm. Érdekes.
Az asztallapot vizsgálom egy ideig, gondolkozom, hogy kimondjam-e, ami a szívemben van, vagy sem, de végül úgy döntök, hogy ha megtartom magamban, biztos nem segítek, ha meg kiengedem, maximum megver. Voltam már megverve, és amúgy is, legalább kiadja a dühét. Van nekem is elemem, nem tud Darth Vaderesen megfojtani.
- Egy ideje már azon gondolkozom, hogy hová tűnt a haverom. Tudod volt egy ilyen világcsászára csávó, akinek eléggé irigyeltem a magabiztosságát. Ő biztos, hogy nem vonogatta volna a vállát, és gondolta volna azt, hogy a nője mással majd jobban jár. Nem, ő inkább azt mondta volna, hogy bassza meg, az én nőmet ne csábítgassa más. De hát változnak az idők.
És valljuk be, nekem ez az új Denis nem nagyon tetszik. Olyan minden mindegy, kis szánalmas vagyok, hagyjatok szenvedni típusú. Ez én vagyok, az én szerepem, én vagyok a csendesen szenvedő típus, ő meg az, aki azt mondja, hogy eddig volt vicces a dolog, innentől megállj van. Helyette magára haragít mindenkit, és eljön a világ végére szenvedni. Hát ember, komolyan, ez még tőlem is szánalmas lenne.
- Nálatok ez állandó, nem? Te bosszantod, az ő vérnyomása kétszázas, te nevedsz, ő tovább bosszankodik, de mégis együtt vagytok, mert összetart titeket egy csomó minden.
Azt hiszem, felhagyok a pizzasütéssel, és hivatalosan is life coach-nak állok, azt hallottam, az most nagyon megy. Diploma nélküli megmondó leszek, és majd osztom az észt mindenkinek. Még egy olyan hipster szemüveget is beszerzek hozzá, aztán csak nyomom az ipart és dől a lé. Ja, nem. A kérdésre, hogy őszinte választ várok-e, bólintok egyet, és megemelve a szemöldökömet hallgatom a választ.
- Menj haza Denis, és ne cseszd el. Ti úgyis mindig együtt lesztek, csak nem mindegy, milyen hangulatban. A nő szeret, te szereted. Légy a régi, kérlek. Cseréljük vissza a szerepeinket, mert rossz rád nézni.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 5. 08:21 Ugrás a poszthoz

Nadine


Aranyos. Most is és mindig is az. Nadine szerintem a világ legártatlanabb teremtményeinek egyike, és biztos vagyok benne, hogy ha nem embernek születik, akkor a világ legjámborabb állatainak egyike volna most. Talán jobban is járt volna, mint az emberek világában, mégis, azt érzem, hogy egy kicsit sem bánom, hogy ember lett, ahogy azt sem, hogy felvette az órámat, és látott, amikor a legnyomorultabb voltam. Innen szép nyerni, nem igaz? Nem volt velem sosem ellenséges, nem nevetett ki vagy tett megjegyzést arra, hogy mennyire szánalmas is ennyire összeomlani, dekoncentráltnak lenni. Barátokká lettünk, anélkül, hogy tett volna bármi drasztikusat is, felkapart a földről a puszta jelenlétével. A kedves hangjával, nyíltságával. Pont ő volt az, akire szükségem volt, egy független, mindenmentes ember, aki meg tudta mutatni nekem, hogy az élet nem csak csupa orrlógatás.
- Hoppá.
Válaszolom neki én is vigyorogva, és tartom őt, ameddig csak szeretné. Az kellene még, hogy itt a folyosó közepén essen össze, és akkor aztán egyrészt megsérül, másrészt megsérülök én is, mert nem tudtam megtartani, harmadrészt meg kijön valaki, és meglátja, hogy egy nő fekszik előttem a padlón, még elterjed, hogy kinyírtam, mert egy másik pasival beszélt, pedig velem jött, és éppen azon agyalok, hogy hova temessem a hulláját. Csodás szakmai konferencia zárás lenne, ha bilincsben vinnének el.
- Hű.
Hirtelen nem tudok mit mondani, mert az eleje teljesen olyan volt, mint egy lánykérés nyitánya. Te vagy a minden, de azt akarom, hogy legyen szabad akaratod, vagy éppen férjkérés, sőt inkább az. Vegyél el, de nem vagyok egy házisárkány, de jó lenne, ha már cselekednél, mert itt elmegy melletted az egész fiatalságom. Csodálatos lenne, nem? Egy ilyen kapcsolatban lenni. Viszont én nem akarok teszetosza lenni, ha odajutok, hogy egy lányt megkérjek, mert nagyon romantikus vagyok, tudom, az a bénán romantikus, aki hősiesnek állítja be magát, amikor a másik romantikus filmet akar nézni, de titkon nagy fan. Nincs abban semmi rossz, vagy de?
- Szóval nem vagy egy domina típusú nő, kár, pedig szerintem jól állna az ostor.
Próbálom elviccelni a dolgot, mert hát ez a kisebb vallomás hirtelen meglepett, de valljuk be, nem is biztos, hogy kellettek volna szavak, elég lett volna, ha csak a szemembe néz, és én máris mindent megígérek neki. Nadine, ha nem is irányító típus, nagyon nagy hatással van az érzelmi állapotomra. Rendkívüli módon, és én nem tudok eléggé hálás lenni azért, hogy ő van, hogy az életem részévé vált. Jó csak állni, a kezeimben tartani, és nézni azokba a hatalmas szemekbe, amik teljesen megbabonáznak mindenkit, de mégsem akarom, hogy más is lássa őket ilyen közelről.
- Veszélyes vagy.
Suttogom a fülébe mosolyogva, hiszen a puszi mosolyra késztetett. Egy röpke pillanatig még azon is elmerengek, hogy csak egy hangyányit kellene megdöntenem a fejem, hogy "véletlenül" félremenjen az a puszi, de nem. A világ legnehezebb kihívása, amikor sikerszériában behúzod a kéziféket, és nekem most ezt kell tennem. Behúzni a kéziféket. Mert ő Nadine. Nem csak egy lány, hanem egy olyan személy az életemben, akinek a veszteségét nem tudnám elviselni. Nem akarok semmi olyat, amit megbánnék, tisztességes akarok lenni, mint régen. Ő ezt váltja ki belőlem.
- Mondok neked valami furcsát.
Tényleg furcsa lesz, de hátsószándék mentes, esküszöm. Csak nagyon hülyén fog hangzani a dolog. A könyökeinél fogom meg, és megkeresem a tekintetét, hogy lássa, tényleg nem az lesz ez most, amire gondolna bárki.
- Töltsük együtt az éjszakát. Az lenne a legjobb, ha inkább te aludnál nálam és nem én nálad, mert simán elmondtad ennek a szerencsétlennek a szobaszámodat. Jobb lenne ennyi alkohol után, ha valami kényelmesbe bújnál, amiben nem töröd ki a bokád pörgés közben, és ha meguntad a pörgést, egy ágyra ájulnál és nem a földre. Mit szólsz? Vigyáznék rád, hogy ne történjen valami baj.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 7. 17:15 Ugrás a poszthoz

Brigi


Van egy kis elmaradásom a papírmunkával, így most már bizony itt az ideje, hogy utolérjem magam, mert ha azt szeretném, hogy a könyvelőm mindent el tudjon intézni tizenötödikéig, akkor jó lenne, ha a héten átvinnék neki mindent. Csakhogy a hét az ő esetében holnap van, ráadásul Budanekeresden dolgozik, szóval nem megy az olyan egyszerűen, mivel holnap már csak átfutni lesz időm mindent, aztán még délelőtt át kell mennem hozzá, hogy leadjam, hiszen egyig dolgozik csak. Sőt, az sem biztos, hogy az átnézésre nekem még lesz időm. Azt hiszem, holnap is én ébresztem majd a reggelt, de ha ez megvan, akkor egészen biztos, hogy a hétvégét alvással és kikapcsolódással töltöm majd. Vagy csak simán alvással. Az lenne a legjobb. Végigalszok negyvennyolc órát, aztán pörgök egy hétig. Na ezért nincs nekem rendes szociális életem, most már nyugodtan kijelenthetjük.
- Jó estét!
Épp csak egy pillanatra nézek fel a beérkezőre, és nyugodt tekintettel nézem végig, ahogy összecsöpögi itt nekem az egész szakaszt. Nem, nem vagyok ideges, teljes nyugalommal nyúlok a pálcám után, hogy rápöccintsek a felmosóra, aki megy is, és csinálja a dolgát. Tudom, hogy sokan tombolnának, de belőlem valahogy kiveszett ez a rész. Néha mutatkozik csak meg, de ahhoz nagyon nagyon túl kéne feszíteni azt a bizonyos húrt nálam.
- Látom esik.
Kiváló megállapításaim vannak a mai napon is, büszkén megveregetem a hátam, hogy mennyire viccesre sikerültem már megint, de inkább nem ezt a vonalat erőltetném.
- Kérsz szárítást vagy esetleg törülközőt?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. november 7. 19:10
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 7. 17:29 Ugrás a poszthoz

Brigi


- Rendben.
Azért mielőtt leperexet adok neki, nem ártana megszárítani is, így előbb egy nagy adag meleg levegőt érezhet az arcán és az egész testén, vicces látvány, ahogy az egész lányból száll fel a gőz, olyan, mintha fortyogna. NEm is tudom, hogy tudja-e az elemit. Nem szoktam külön kiemelni, annyira a lényem része már, hogy nem teszek különbséget, nem érzem úgy, hogy ki kellene emelnem. Néhány nap múlva vizsgázom, aztán meglátjuk, hogy valóban alkalmas vagyok-e. Chleo is megjelenik a látványra, az asztal szélén ülve, fejét oldalra döntve csicsereg a látványra. Nyugodt vagyok, hogy megint csicsereg, ilyenkor rendben van. Miután megszáradt, természetesen a juharfámmal a beígért bűbájt is megadom.
- Elég sok, kevesen jöttek ma el, az eső miatt. De szerencsére sokan ennének. Pont most jött be egy nagyobb rendelés, legénybúcsú van, ha jól értettem, és kellene egy kis erősítés, a konyhán már készül.
Beállnék én is segíteni, de el vagyok havazva, pedig oda jobban vágyom most.
- Öhm, semlegesen, azt hiszem. Ilyen köztes állapotban. És te?
Furcsa, hogy ő magáz, de elengedtem a problémát már az elején. Tudom milyenek az ilyen kiemelt családok, szigorúan nevelik a gyerekeiket. Néha elgondolkozom azon, Lunával milyenek lennénk, ha a nagyszüleink neveltek volna minket. Mások, talán nagyon is.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 7. 17:41 Ugrás a poszthoz

Brigi


- Vagyis már nem éppen ázottan.
Világítok rá mosolyogva a lényegre, hiszen lássunk csodát, már olyan száraz, mintha egyetlen nedvességcsepp sem érte volna. Azért vannak jó részei is ennek az elemi mágiának. Sőt, túl azon, hogy nem tudok zuhanásban meghalni, elég jó részei vannak. Én visszafogott ember vagyok, sosem a látványra mentem igazán ezzel az egésszel kapcsolatban. Ha valaki megkérdezné, mit szeretek a legjobban csinálni, azt mondanám, hogy még mindig a só táncoltatása a mindenem. Tudom, nem sokan értenének egyet velem, de én már csak ilyen kis egyszerű fickó vagyok.
Egyszerű, de sokat látó. Nem vagyok vak, látom az emberek fájdalmát, de olyan ember sem vagyok, aki azonnal belemászik a másik aurájába, hogy mesélje el, mi bántja. Ha akarja elmondja, ha nem, akkor meg nem. Megsimogatom Chleo-t, aki purrog egyet, majd elnyúlik az asztal szélén. Mintha valami maffiózó lennék, csak nekem nem macskám van, hanem céliám.
- Macskabagoly öt. A Marocsek fiú három év jegyesség után holnap végre megházasodik. Ahogy kivettem a hangokból, szerencse, hogy csak este lesz a szertartás.
Senki sem hitte, hogy ez az esküvő valóban megtörténik majd, de örvendetes, hogy másként döntött. Legalábbis ezt hallottam.
- Nem beszéltük még meg a beosztásodat, hogyan jönnél a hónapban?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. november 7. 18:22
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 7. 18:03 Ugrás a poszthoz

Brigi


- Csak, hogy ne lepődj meg. Egy csapat hangos pasas, akik már nem szomjasak.
Ártalmatlanok, de a szájuk nagy, és nem akarom, hogy szólás nélkül traumatizálják az alkalmazottamat. Egyrészt rém nézve se szerencsés, másrészt rá nézve se az, harmadrészt az iskolával való jó kapcsolatomra nézve sem. Szóval van egy nagy rakás tényező, ami miatt nem kellene, hogy meglepetésként érje a kupac férfi.
- Nézzük.
Átvéve a papírt, rendesebb megnézés nélkül is látom, hogy sok. Sőt nem csak sok, hanem iszonyatosan sok, olyan mennyiségű, amennyit a rendes állományban lévőkre se sóztam rá soha, pedig amikor Luna kilépett, voltak gondjaink.
- Érdekes.
Első megállapításra ennyit mondok. Egyre sűrűsödő szakállamat vakargatva. No shave hónap van, szóval még kapóra is jött az elhatározásomhoz, hogy nem akarok úgy kinézni, mint egy babaarcú gyilkos. Van ez az őrült csillanás a szememben, amit jól tompít a szakáll, legalábbis szerintem.
- Ha ezt mind engedném, börtönbe kerülnék.
De minimum csúnya pénzbüntetést szenvednék, amit szintén nem szeretnék, szóval elkezdem lehúzogatni őket.
- A háromnegyede a határ, az még belefér. Mondjuk így.
Nyújtom vissza a papírt, hogy nézze meg, megfelelő-e. Ez is necces és kimaxolja a dolgot.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 7. 18:29 Ugrás a poszthoz

Brigi


- Biztos. A diákmunkásokra más szabályok vonatkoznak, mint a felnőttekre.
Sokkal másabbak, emlékszem még, amikor belevágtam ebbe az egészbe napokig csak azt néztem át, hogy mi mindennek kell megfelelnem, hogy akár csak egyetlen diákot is alkalmazni tudjak. Aztán jött is az első, Mei, akinek nyilván az agyára mentem a sok kérdéssel, amit hozzá intéztem a kezdeti szakaszban. Csak tudni akartam, hogy minden jó-e, és türelmes volt velem szerencsére. A második emberkével már minden sokkal könnyebben ment.
- Amúgy is, végzős vagy, jön a VAV, és arra az ember sosem lehet eléggé felkészült. Kitaláltad már, hogy merre tovább?
Érdeklődöm, miközben a papír alapján elkezdem beírogatni őt. Próbáltam olyan megoldást találni, hogy azért tudjon jönni, ne érezze, hogy teljesen kivonódik, csak mert diák. Ez a legnehezebb, hogy egységesen akarod kezelni a csapatodat, de nem tudod, mert egyszerűen meg kell különböztetned az embereket, és bármennyire is nagy szüksége lenne a munkára, és hogy ne kelljen másfelé koncentrálnia - aranyvérű, pontos kimutatás van arról, hogy mennyi pénzük van -, de nekem is kell egy határt szabnom, aminél tovább nem mehetek, mert a büntetés az büntetés, és ennyi idő után nem hivatkozhatok arra, hogy én csak egy mágiatörténész vagyok, aki hobbiból végzett el egy okj-s képzést a muglik között, és most pizzát süt.
- Persze, nyugodtan osszátok fel egymás között a helyeket ahogy jól esik. Ha nem bírjátok ketten, akkor meg szóljatok, ha ezt befejeztem, tudok segíteni.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 7. 18:53 Ugrás a poszthoz

Brigi


- Mindig az második felindulásra hozott döntés a jó döntés.
Felelem arra, hogy itt akarja eltölteni az idejét az ez-az miatt. Nem hiszem, hogy az szerencsés, aki munkába temetkezik, hisz olyanná válik, mint én. Az életem ez-az ügyei miatt folyton munkával foglaltam le magam, és amikor nem munkával, akkor kártyával. Ophelia után is, ha nem dolgozhattam, akkor casinoba jártam, hogy egy kicsit megforgassam a pénzem. Hol szerencsésen, hol szerencsétlenebbül, de sosem feltűnően, mert van az a kis stiklim, amiről nem tudok leszokni, történetesen az, hogy számolom a lapokat. Viszont a szelső felindulásból elkövetett döntések mindig hibásak.
- Ritka, de szép döntés.
Kevés ember van, aki megfelelne pálcakészítőnek, pár évtizedenként néhány ember, akik megfelelnek neki. Nem is csodálom, ha csak pár mondat erejéig hallgatom például Kyle-t amikor a hivatásáról beszél, mert neki nem munkája, neki hivatása van. Ahogy a fát kiválasztja, vagy, ahogy a fa alapján megmondja, hogy milyen ember vagy. Amilyen gonddal viseltetik a kiváló minőségű magok iránt, és ahogy az egész pálcát átjárja a szelleme. Leírhatatlan. Olyan, mint amikor a nagy öregek beszélnek a megélt évtizedekről. Ámulattal hallgatom mind a kettőt.
- Talán oldódnak. Mostanában a máguscsaládokban is elkezdődött a nyitás. Legalábbis, a legjobb barátom úgy egy éve házasodott be egybe határozottan nem aranyvérűként. Ugyanebben a családban meg az egyik gyerek exterminátor, sőt, mondok jobbat, a mindig kifogástalanul gyönyörű és tökéletes megjelenésű Vajda Eszter aurorrá válik.
Pedig ha valakinek, hát Eszternek nem lett volna semmi szüksége erre. Ő simán csak gyönyörű, aranyvérű és kapós család sarja. Olyan, akinek a kezéért végeláthatatlan sor alakulna ki, ha egyszer piacra dobnák. Minden elismerésem neki, hogy ezt kivívta otthon, nem sok ember képes ilyesmire. Sőt, nem is tudom, hogy rajta kívül van-e más, aki ezt meglépte. Az aranyvérű gyerekek sok esetben biztonsági játékosok. Vagy őrültek. Szóval nem kockáztatnak.
- Talán megenyhülnek.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 7. 19:22 Ugrás a poszthoz

Brigi


- Szerintem a kettő nem függ össze.
Én például élek, eléggé élek, sőt, ami azt illeti, már-már Brightmore-i magasságokban járok, ami nem biztos, hogy szerencsés. Ő jól kezeli ezt, vagyis jól kezelte, de én nem vagyok olyan jó benne. Az utóbbi időben azon elmélkedem amúgy is, már ezzel a nagy életlazulással kapcsolatban, amit művelek, hogy megátkoztak minket. Mintha kicserélődtünk volna. Nem testet cseréltünk, nem is elmét, hanem valahogy felfogást. Ő lett a nyomi kis Arie, aki szeret egy lányt, sőt, mondhatjuk, hogy szereti a feleségét, szerelemmel, mégsem képes meglépni azt az egyetlen lépést, ami ahhoz kell, hogy együtt maradjanak, mert nem hisz magában. Denis Brightmore nem hiszi el, hogy jó lenne. Olyan, mintha tényleg ő lenne én. Vele ellentétben, vagyis hát a mostanival ellentétben én lettem a régi Denis. Az egy éjszakás, érzelemmentes kalandok császára, aki már nem sír egy nő után sem, aki csak hobbiból kerül össze velük. Persze így is vannak olyanok az életemben, akiket sosem bántanék meg, de számtalan egyéjszakásom volt, ami olyan, mintha tényleg valami hihetetlen csoda lenne, mert én még mindig magamat látom, ha a tükörbe nézek. Szóval az, hogy nem mindig az első fellendülés a helyes, szerintem megállja a helyét.
- Manapság nem könnyű ott se. Persze ha vannak kapcsolatok, könnyű bekerülni, talán bent maradni is, de az alkotás szenvedélye nagyon mássá teszi az embert. Én tudom, hogy mennyire mássá, mennyire hirtelen alakul át minden azért, mert szenvedélyesen szeretünk valakit vagy valamit. Persze a munka sem azonnal lesz az igazi, néha elképzelünk valamit, aztán teljesen más lesz belőle. Én se éppen egy pizzériába készültem.
- Igen, ezt a mindenből a legjobbat a gyereknek, ezért én szabom meg a házasságát dolgot elég jól ismerem. Kedvelt kijelentés a tisztavérűek körében.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 16. 12:34 Ugrás a poszthoz

Deniske


Nem igazán rezzenek meg attól, hogy kiakad, vagy, hogy egy pillanatra felénk fordulnak, amikor hangosabban kezd beszélni. Mind elcseszettek vagyunk valamilyen szinten. Én például ezzel a nyugalmi állapottal. Életem során csak nagyon kevés ember hozta ki belőlem azt, ami most előttem van, azt, aki üvölt és igazán mérges. Életemben talán háromszor történt ez meg. Az első határozottan Lunával, amikor megtudtam, hogy táncol. Nyilván egyikünk sem akarta azt az életet, amit akkor éltünk, mégis, én voltam kettőnk közül a fiú, nekem kellett volna megoldanom az életünket, nem együtt. Neki nem kellett volna azt csinálnia, ha eleget kerestem volna akkor. Ezért kezdtem el kártyázni. A második Ariana volt, amikor csak úgy mellékesen közölte, hogy elvetette a gyerekünket. Tényleg jobb lett volna, ha nem mond semmit, ha sosem tudom meg, hogy miért hagyott el annak idején. Már éppen túllendültem volna, és akkor jött a csapás. Igazán csodás időzítést. Aztán Ophelia. A Nő. A minden. Róla még nem tudok beszélni, talán majd idővel fogok, talán sosem jutok el addig. Talán. Nem tudom. Nem is érdekel, és nem is foglalkozom vele. Nem zavar, ha unalmas ember vagyok, és az sem, ha életem végéig csak pizzát fogok sütni. Nagy összességében az életem nyugodt és boldog. Elvagyok.
- A nők máshogy értelmezik a gyűrű lehúzását, mint a férfiak.
Valószínűleg, ha lenne egy feleségem, aki szerelmes belém, és én hasonlóan járnék el, akkor ő is kiakadna, sőt, mi több, ott helyben adná be a válási papírokat, és dobna ki a házból. A gesztus szép, de egy közös tetoválással is jobban jártak volna, ha engem kérdez, mint ezzel. Vannak ma már ezek a varázstintás izék, hogy ha megsimogatod vagy megpuszilod a tetoválást, a másik megéri, hogy tudja, hogy gondolsz rá. Szóval egy nő, az mindenképpen drasztikus, nem kellett volna még drámásítani a helyzetet. De mi férfiak többnyire mindent elcseszünk, szóval talán bármit is tett volna, minden csak elcseszett lépés lett volna.
- Szerintem ő szeretne a nőd lenni. A franc hordaná a nyakában a gyűrűdet. Neki pedig mindig ott van, akárhányszor látom. Szerintem sosem veszi le.
Vittem már ki nekik pizzát is, amikor nem volt kedve főzni, és otthon is, amikor semmi oka nem lett volna rá, viselte. Ezek, amiket mond, nekem csak kifogásnak hatnak, de nem szólhatok bele, nem mondhatom, hogy ezt vagy azt csinálja, mert az, hogy én kívülről mit látok, és ő belülről mit érez, teljesen más, plusz nem én vagyok ebben a kapcsolatban, és talán már ő sincs benne. Mint ahogy az én példám is mutatja, nem lehet mindenkinek tökéletes élete.
- Akkor igyunk arra, hogy jó neked itt. Mesélj inkább az itteni munkádról, miket csinálsz?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 17. 18:39 Ugrás a poszthoz

Deniske


Elhúzott szájjal hümmögök egyet, és inkább egy újabb szálra gyújtok rá, hogy ne kelljen felelnem erre. Igazából nem nagyon tudom, hogy mi mást várna még tőle, meg az egésztől. Vele akar lenni, bárhova is menjen a nő, de azt a tényt, hogy a nő is erre vágyik, hogy vele akar maradni, mint valami bűnnek fogja fel, legalábbis semmi kedves nincs abban, ahogy nyilatkozik erről az eshetőségről. Pontosabban nincs is eshetőség, mert, ahogy én látom, Denis döntött, és a válás mellett, a másik meg majd fejet hajt. Nos, így romlanak meg az ígéretes kapcsolatok. A gondolatra megemelem az újra töltött poharamat, és egy kis forgatás után egyszerre lehúzom. Emelem poharam, én megpróbáltam. Beleszólni ennél jobban nincs mibe, ha Denis így kívánja, hát legyen. Nem való mindenkinek, hogy olyan emberek vegyék körbe, akik érdek nélkül, önmagáért szeretik. Meg aztán, a hülye döntéseink mozdítanak minket előre. A hülye döntésekről meg aztán tudnék mesélni rengeteget.
Azért furcsa az egész, de már nem szólok hozzá a történethez, mert aztán lehet, hogy mindenkinek világos, csak én vagyok éppen gyengeelméjű, de belefér, elvégre az ital jó, a dohány jó, minden jól.
- Szóval ez igazából, hogy most itt vagy velem, egy udvarlási rituálé, hogy maguknak szerezzenek meg, főleg mivel sejtik, hogy te inkább másik hellyel szemezel. Románia fog nyerni?
Nem biztos, hogy tudja, de érdekel, hogy mi alapján hozza meg a döntését. Tudom, hogy sok minden játszik nála, és most tegyük félre a feleségét, vannak szülei és van egy húga, ráadásul egy nagyon beteg húga, akinek nyilván a közelében akar lenni, ha az állapota romlik. Ha esetleg úgy alakul, hogy már nem tud tovább élni. Az ő esetében tudom, hogy ez bármikor megtörténhet. A pontos diagnózist nem tudom, de agyilag annyit felfogtam, hogy mivel jár az ő állapota, és látszik is rajta, mikor van jobb és mikor rosszabb állapotban. Romániából talán könnyebben elengedik, ha eljön az idő, és ilyenkor minden perc számít.
- Gondolom jól van.
Vonom meg a vállam a kérdésére, és nem értem minek a vigyor, hiszen pontosan tudja, hogy mi van velem, a fejembe lát, de gondolom ez is olyan, hogy én kikényszerítettem belőle, hogy elmondja, mit érez a nővel kapcsolatban, aki minden veszekedés ellenére hazavárja, így úgy tisztességes, ha én is szóban fejezem ki az esetet.
- Nem passzoltunk. Persze sírt, és nem mondta ki rendesen, de hát ott volt minden a levegőben. Nem kellettek szavak, elég volt a rezgése, és tudtam mindent. Van más, aki jobb. Ritka az, amikor két ember valóban egymást szereti, és minden klappol. Mi is hárman voltunk ebben, vagy négyen, ha úgy vesszük, hogy mellettem egy másik srác nője is volt. Így kell jól csinálni, gondolom.
Mélyet szívok a cigarettából, és csak lassan fújom ki a füstöt, majd újra szívok, és itt most nem csak kifújom, hanem ijesztően szabályos karikákat eresztek ki az ajkaim közül. Bűvésztrükk.
- Igazából mondhatjuk, hogy szó szerint egy vicc volt az egész. Van az a vicc, hogy egy nőnek négy állatra van szüksége. Egy nerc a szekrényben, egy Jaguár a garázsban, egy bika az ágyban, meg az a marha, aki mindezt fizeti. Mi is valahogy így voltunk szerintem, csak a negyedik még nem jelentkezett. De mindenkinek megvolt a maga funkciója, a végzet asszonya meg úgy fordult, ahogy neki kedvező volt.
Vállat vonok, mintha nem érdekelne, de érdekel, hiszen akkor nevetnék az egészen.
- Most még gyűlölöm őt, de eljön a nap, amikor semmit sem fogok érezni, pont mint Ariana esetében. Addig pedig, nem beszélek róla.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. november 20. 14:14 Ugrás a poszthoz

Deniske


- Érthető.
Elvégre hát a testvére, és szeretne minél több időt vele tölteni. Amíg még lehet. Nyilván hasonló esetben engem sem érdekelne az, hogy a karrierem hol ívelhet jobban felfelé, ha a testvérem bármelyik pillanatban itt hagyhat engem. Tudom, hogy ez egy merész kijelentésnek hat tőlem, hiszen össze se hasonlítható az én munkám Denis-ével, mégis az alap gondolatmenet érthető. Ilyenek ezek a testvérek, értük bármire készek vagyunk, és ez a normális is.
Sajnálom őt, meg a kislányt is, látszik rajta, hogy nagyon küzd, és nagyon szereti a testvérét, hogy közöttük az az őszinte, mély szeretet van. Persze, az ember ránézésre nem mondaná meg, hogy beteg, de, amikor már tud róla, máshogy kezdi el nézni őt, és meglátja a jeleket. Onnantól nem tudsz elvonatkoztatni tőle, hogy haldoklik. Egyszerűen ez egy emberi gyengeség, amivel van, aki megtanul együtt élni, míg más nem. Én úgy tűnik a gyengébbik fajtából vagyok, mert mindig mikor meglátom őt, beindul a megmentő-ösztönöm, és féltve őt, intézek mindent. Ne üljenek közel az ajtóhoz, de legyen szellős a hely, megfelelő környezetben legyenek, esély se legyen, hogy meglökjék, és hússzor is képes vagyok megkérdezni, hogy minden rendben van-e, pedig tudom, hogy nagyon idegesítő.
- Olyasmi. Igazából nem lett kimondva a szakítás. Ő sírt, én meg hallottam már a pletykákat egy másik férfiról. Volt szó közös hibákról, meg arról, hogy sajnálj, azt hiszem, de tényleg nagyon sírt, én meg csak álltam ott, és néztem őt.
A poharat nézem, aztán Denis-t, aztán megint a poharat, és végül egy mélyes szívok a cigarettámból. Úgysem ebbe fogok belehalni, már biztos vagyok benne, hogy egy nap engem a nők ölnek meg.
- Ariana jutott róla eszembe. Ő is szeretett, csak nem volt képes őszinte lenni velem. Csak véget ért, és hónapokkal később kiderült, hogy terhes volt, csak elvetette.
Az pedig baj, ha egy szakításban a másik jut az eszedbe, hogy megint egy olyan szituációban vagy, ahol nem érted, hogy mégis mi a bűnöd, de majd nyilván egy nettó három év múlva mellékesen majd odamondja, hogy mégis miért nem én, és miért a másik.
- Meddig szeret, Denis? Amíg jön egy másik, egy izgalmasabb, egy humorosabb, egy szőrösebb? Nem akarok a b verzió lenni, meg a hülye, aki csak mosolyog, és mindig tárt karokkal fogadja vissza, mert neki éppen arra van szüksége.
Szeretem Opheliát, szerelmes is vagyok belé, de nem, már tudok úgy tekinteni rá, mint a páromra. Már nem tudok megbízni benne. Ő csodálatos, de veszélyes, manipulatív, és ezért kell falat húznom közé és közém.
- Mert nem akarom.
Felelem végül nemes egyszerűséggel, és nézek rá őszintén. A fejemben pedig ugyanez van. Ophelia nem lehet az életem része, mert akkor örökké ennyinek érezném magam, valakinek, aki pótléknak jó, de többet akarok hinni magamról, mint csak annyit, hogy pótlék vagyok.
- Mit terveztél ebben a pár napban?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes hozzászólása (249 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 [8] 9 » Fel