37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes hozzászólása (249 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Le
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 24. 21:50 Ugrás a poszthoz

Ariana&Zalán

Merlinre mondom, ha valaki pocsék színésznő lenne, akkor az Ariana. Komolyan, hát annyira átlátszó, és szerencsétlen, hogy az valami hihetetlen. Elég furcsa lenne, ha a nála eggyel és kettővel fiatalabb húga jegyben járt volna, utóbbi pedig férjhez is ment, Ariana meg csak úgy kimaradt. Azért az apja sem ostoba és ez a Zalán gyerek se.
- Erre igyunk!
Csapom össze lelkesen a tenyerem, és felemelve a poharam, lehúzom annak a tartalmát. Ha már így kint van a dolog, legalább beszéljünk róla, de ne Ariana, Merlinre, ne ő.
- Korábban is volt közöm a családhoz, az apáink jóban voltak, és már gyerekkorunkban kitalálták ezt a házasságosdit, szóval, amikor Max bekattant, csőbe húzott minket. Szóval papíron jegyesek voltunk pár hónapon át, de mindenki élte a saját életét, barátok vagyunk, semmi több.
 
 
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. április 24. 21:51
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 24. 21:53 Ugrás a poszthoz

Ariana&Zalán

Nézem, ahogy ellép, és a szemöldököm kicsit feljebb csúszik. Nem hiszem, hogy mondtam volna bármi rosszat, Ariana egy kicsit hülye volt, játszott itt a szavak jelentésével, de szódával még az is elmegy. Viszont itt csak Zalán volt az, aki elment, Ariana meg a vállamra hajtja a fejét. Jól állunk.
- Maradj itt.
Mondom végül határozottan, puszit nyomva a fejére, és kicsusszanva alóla, majd sietve elindulok kifelé. Ariana a barátom, régebben több volt, egy ideig kevesebb, de Feli azt mondta, nem haragudhatok örökké.
- Hé!
Szólok Zalán után erélyesebben, mert hát azért elhaladt már egy jó távot, de akkurátus lépteimmel igyekszem beérni őt.
- Nem igazán vágom a problémád, elmagyaráznád?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 24. 21:55 Ugrás a poszthoz

Ariana&Zalán

- Miért, mi lesz, ha nem megyek vissza?
Verekedni akar, mert velem jegyezték el Ariana-t? Technikailag a három lány közül ő járt a legjobban, és ezt mindenféle egoizmus nélkül mondom. Nem félek. Voltak zűrös ügyeim, pusztán csak nem úgy nézek ki, mint aki tud verekedni. De igény esetén, örömmel. Elvégre, ha rossz a lapjárás, vagy éppen rájönnek a kis titkaidra, akkor bizony, megszívod. Közelebb lépek még egyet, de érzem, hogy Ariana közeledik, az illata keveredik a levegővel. Gondolkodás nélkül sűrűsítem össze a levegőt közöttünk egy ponton olyan sűrűre, amin nem tud átlépni. Oké, ez egy kicsit rontja az esélyeimet, de még így is kijöhetek jól.
- Szóval?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 24. 21:57 Ugrás a poszthoz

Ariana&Zalán

- Nem rám lenne most szüksége.
Felelem nyugodtan, szándékosan nem nézve hátra. Hosszan nem tudom fenntartani, amúgy sem akarom kínozni, főleg nem egy por és pollentámadással. De azt nem akarom, hogy közénk álljon. Érzem, hogy fáradok, de eszemben sincs ezt kimutatni. Csak Ariana ne jöjjön közelebb.
- Nézd, Ariana nem önszántából lett a menyasszonyom, és nem én kértem meg a kezét. Tényként lett kezelve. A párom, akit én választottam, és aki önszántából van velem, létezik, a munkája miatt Romániában van. Ariana és az én esetemben nincs olyan, hogy “mi”. Rólad beszéltünk, mielőtt beléptél.
Vagy legalábbis feltételezem, hogy róla, eléggé úgy tűnt, hogy egymáshoz tartoznak.

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 24. 21:58 Ugrás a poszthoz

Ariana&Zalán

- A féltékenység természetes. Talán nem csak úgy vagytok.
A kezeimet a zsebembe rejtem, ezzel megszakítva a védfalat, elmondtam, amit akartam, és bár nem vagyok híve a kertelésnek, most úgy, mint Denis, fordulok feléjük, teljesen lazán, mintha nem számítana semmi, én csak vagyok. Lazán, mint a rigalánc.
 - Talán csak az ijedtség, hogy olyat veszít el, amihez ragaszkodna.
Komolyan, mi vagyok én? A nagy megmondó? Dr. Frank rendel. Viszont ez az a pont, ahol jobb lenne, ha inkább hagynám őket, van mit megbeszélniük.
- Jobb, ha indulok, Ophelia hajnalban ér haza, van még egy kis dolgom. Zalán.
Nyújtom felé a kezem, búcsúzóul.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 30. 21:54 Ugrás a poszthoz

Eszterke


Átlagos május, aham, meg ahogyan azt én el tudom képzelni. Csak nézem őt, ahogy pipiskedve beszél hozzám, majd, hogy elhallgattassam, egy aprócska szellővel a haját az arcába sodrom. Nos, a halálom előtt úgyis azt terveztem, hogy jól fogok szórakozni.
- Szia Eszter.
Most, hogy már jut némi szó nekem is, köszönök neki.
- Ha összedobok valami kaját, eszünk?
Mert hát ezek szerint én leszek a Ricsi pótlék, gyönyörű. Azért vannak posztok, amiket nem hittem volna, hogy valaha megérek. Ez is egy ilyen poszt.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 30. 22:12 Ugrás a poszthoz

Eszterke


- Te hihetetlenül hülye vagy.
Jelentem ki teljes nyugalomban, ahogy nézem őt. Édes Istenem, igen, lehülyéztem egy Vajdát, remélem az egész családja rám száll, a Payne-klánt letudtam, most jön ez a csapat. Remek. Meg kéne kérdeznem Brownt, hogy neki mekkora családja van, bár ahhoz előbb itt kellene lennie. Agyam eldobom attól a nőtől is. Lehet jobb lenne, ha inkább meleg lennék.
- Abba a boxba fogunk ülni.
Két kis pizzát meg salátát és cukormentes üdítőket pakolok közben egy tálcára, majd kilépve kinyújtom a kezem Eszter felé, és ha elfogadja, akkor kéz a kézben lépek vele oda.
- Te meg cserediákokkal smárolsz intenzíven. Különben is, hajszál híján a rokonom lett a kislány.  
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 30. 22:33 Ugrás a poszthoz

Eszterke


- Azt mondja a pszichológia, hogy nem szabad a lelket babusgatni, minél előbb vissza kell pakolni az élőkörnyezetébe, hogy ne kényelmesedjen el.
Elnevetem magam a kérdésre, hogy mi most akkor randizunk-e, és megcsóválom a fejem, amikor a lánykérésről kérdez.
- Megkértem, de nemet mondott.
Pontosabban nem mondott se igent, se nemet, de ha egy nő nem mond igent, és nem is akar beszélni a dologról, az egyértelműen nem. Kihúzom neki a széket, mielőtt leülne.
- Elvigyelek randizni? Lélekgyógyír. Aztán azt este végén, miután a fél életemet otthagytam, hogy lenyűgözzelek, te adsz egy jóéjt puszit szánalomból és kikosarazol. Tudod, szinten tartalak.
Leülök én is, vele szembe és elmosolyodok.
- Elviszlek randizni, Vajda Eszter.
Igen, ez fog történni, még ha utána ki is kosaraz, akkor is elviszem. Nevessen egy kicsit ez a szerencsétlen.
- A legjobb barátnőd is Payne, szóval ez eléggé erős kritika. Vagyis, most már Brightmore, kár, hogy lemaradtál róla, annyira romantikus volt, Cath még sírt is.
Én a magam részéről az egyik minipizzát magam elé veszem, valamint a narancslevet is.
- Szóval az öcséd. Tisztázzuk a szitut. Szakítottak. Aztán az egyik elment a Dumstrangba, a másik meg Angliába, vagy hova. Miért is?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. április 30. 23:01 Ugrás a poszthoz

Eszterke


- Ne sajnáld, ez van. Furcsa, de én sem sajnálom. Jó, kicsit hülyét csináltam magamból, de szódával elmegy a probléma.
Vállat vonok, mert tényleg nem bánkódok. Viszont az, hogy szánalomból randiznék vele, meglep.
- Mondom én, hogy hülye vagy. Megtépkedték a hajad, és az agyad is ment vele? Nem szánalomból randiznék veled. Azt mondtam, elviszlek randizni. Szombaton. Jó? Ha nem, akkor vasárnap napközben is ráérek, de az nem olyan randi időpont.
Miközben rágom a falatot, hallgatom, majd bólogatok párat.
- Japp, hát annyian vannak, mint az oroszok. Egyszer megpróbáltam összeszedni őket, de valaki szerintem mindig kimarad.
Nem is számít, az a lényeg, hogy nem lettem a családtagjuk. Nem kell a fél vagyonom ajándékokra költenem.
- Én elmondtam volna. Tételezzük fel, hogy vissza akarlak szerezni. Mit teszek? Féltékennyé teszlek. Kár értük, szimpik voltak együtt. Tudod, ilyen higgy a szerelemben nyál módon aranyosak voltak.
Tényleg kár értük. Vannak aztán meg olyan párok, amikre csak emelem a szemöldökömet.
- Mi? Nem.
Annyira meglepődöm, hogy nem rágom meg a falatot, végigkarcolja a torkom, és bekönnyezek kicsit.
- Bár, tuti sokan ezt hiszik. Az irigyeid. Én nem lehetek olyan, mint te, akkor mondok neked valami csúnyát. Ki mondott ilyet?


//Holnap folytatjuk Love //
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. április 30. 23:07
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 1. 08:56 Ugrás a poszthoz

Eszterke


- Nincs benne turpisság.
Tényleg nincs, mert rájöttem, hogy el kell engednem ezeket a problémákat, ha meg akarom tanulni kezelni az elememet, és meg akarom. Hála a magasságosnak, csak egy elemmel kell megbirkóznom.
- Áh, már nem lennél újabb strigula, csak a magam örömére fektetnélek meg. Denis-szel amúgy sem vehetném fel a versenyt, ha unatkozik, megfektet egy nőt. Én ennél érzékenyebben viseltetek a hódításaim iránt.
Denisnél mondjuk szerintem nem nehéz. Még mindig bonyolult nekem a srác ilyen fronton. Nyilván Cath több neki, hát elvette feleségül, meg amikor beszélgettünk róla, még az elején, éreztem a hangján, hogy a lány más, mint a többiek, hogy iránta vannak érzései, de összességében csak letudja, a nőket egy körben, aztán szevasz tavasz.
- Hű, ez a valaki jól a lelkedbe taposott, te nő.
Ez biztos, mert olyan sokat beszél róla, hogy az már szinte szerelem. De nem férfi, biztos, hogy nem férfi bántotta meg ennyire. Annyi eszem meg még nekem is van, hogy kilogikázzam, kiről beszél.
- Az biztos Eszter, hogy aki egy Vajdával kezd, egy összetört szívvel lesz gazdagabb. Ha valakinek összetörik a szívét, akkor pedig mond olyan dolgokat, amiket nem gondol komolyan. Adj neki időt, bocsánatot fog kérni, és hidd el, hogy nem úgy gondolta, ahogy mondta.
Dobolok kicsit az asztalon, majd felpillantva rá, halványan elmosolyodom.
- Egy pultos igazán sok mindent lát, olyat, amit mások nem. Észrevesszük azt, amikor valaki megjátssza magát, amikor bánatos, és azt is, amikor szerelmes. Szerintem ők ketten irigylésre méltóan szerelmesek egymásba, és így csak még jobban összetörte őket a dolog. Egy csók miatt ekkora feszkó egy szakítás után. Mi ez, ha nem valami igazán mély?
Nagyon bölcs tudok ám lenni, amióta ez az érzés bennem is megvan. Komolyan, azóta bölcsebb vagyok a bölcsebbeknél, de nem akarom, hogy egyedül maradjon ebben.
- Egy nap, mi is megtapasztaljuk ezt. És akkor majd jól a homlokodra csapsz, és azt mondod, basszus, hát ez volt az.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 1. 19:14 Ugrás a poszthoz

Eszterke


- Neked az lett az új hobbid, hogy kiforgatod, amit mondok?
Pillantok fel rá, miközben a sajtot próbálom valahol elvágni, és a villámra ráforgatni.
- Azt mondtam, ha még egyszer lefeküdnék veled, az a saját szórakozásomra lenne, mert már megvagy strigulába. Te jöttél Denis-szel. Őt amúgy se érném utol, szóval minden ilyen eset inkább a magam szórakozása.
Komolyan, a nők fognak egyszer a sírba vinni. A szemem is megforgatom a következő kérdésére.
- Nem Eszter, nem mindenkivel. De veled szívesen elmegyek randizni, azok után is, hogy már megvoltál.
Mert ez van, ez a tény, és nem kell ezt kiforgatni. Vicces, hogy neki nem tetszik, és éppen ő tekeri ki az én mondataimat.
- Mert meg van bántva. Mert a szerelmes nők és férfiak hülyeségeket beszélnek. Ha jól tudom, nem könnyítetted meg a dolgát. Elképzelhető, hogy ő így próbált meg védekezni.
Összeraktam én a képet, szusszanva pillantok fel rá. Komolyan nekem kell ezt elmondanom neki? Éppen nekem. Tényleg, mint valami nagy megmondó. Borzalom.
- Tételezzük fel, hogy szakít veled a szerelmed. Megjelenik a nővére, aki úgy védelmezi, mint te Ricsit. Mit gondolhat a másik fél? Azt, hogy még egy utolsót bele fognak rúgni. Talán Lili is ettől fél. Hogy elmegy hozzá minden Vajda és élvezkedik a nyomorán. Nem te vagy az első, akit ott láttam a családodból. Erősnek próbál mutatkozni, de nem az. Tudod, én mindent látok. Tudom, milyen az, amikor valaki nem boldog. Isteni képességeim vannak.  
Elnevetem magam arra, amikor Ophelia szóba kerül.
- Határozott, irányító, gyönyörű, gyilkos tekintetű. Nem tudom Eszter, van benne valami... domináns. Imádom a domináns nőket, és ő nagyon ott van. Csak megtörtént.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 1. 19:58 Ugrás a poszthoz

Eszterke


- Tisztázzuk le. Elviszlek randizni, és ha jó a randi, nálam maradsz éjszakára, ha nem, akkor homlokon csókolsz, és barátkozunk tovább, rendben? Nincs ebben semmi bonyolult.
Komolyan, ha meg azt mondom neki, hogy nem azt mondtam, akkor meg fel van háborodva. Vajon milyen lehet ebbe a családba beházasodni? Nem, nem törekszem arra, hogy mindenképpen egy nagy múltú aranyvérű család tagja legyek én, a kitaszított aranyvérű. Borzalom, hogy az ember miken nem gondolkozik el. Hallgatom őt, ahogy fel van háborodva valamin, ami az élet rendje.
- De, gondolom, mind a kettejükre haragszol emiatt. Jó, az szar, hogy lemond szinte mindent.
Ujjaimmal dobolok kicsit az asztallapon, nézem Esztert, próbálok neki valami hasznos tanácsot adni. Nem tudom, hogy az ilyen helyzetet, hogyan kezelhetnénk jól. Nekünk Lunával, azt hiszem, most a távolság az, ami a legjobbat teszi. Nem dolgozik már itt, és amikor találkozunk, örülünk egymásnak. De nem mondjuk le a programokat a párjaink miatt. Egy nap meg el fogom fogadni azt a száz eurós kretént is. Egy nap.
- Apád volt nála előtted. Én csak felületesen ismerem őt, te tudod, hogy milyen. Védekeznél utána, ha egy rokona állítana be? Én igen. A saját apám után is védekeznék, ha beállítana a nővérem, pedig ő egész jó arc, kivéve, amikor házassági szerződést ír alá helyettem. Akkor annyira nem.
Újra a pizzám felé fordítom a figyelmem, bólogatok párat.
- Tényleg nem. Talán csak hagyni kéne, maradj tőle távol, majd végiggondolja, és ha nem úgy gondolta, bocsánatot fog kérni. És mivel nem csak neki nehéz az élete, hanem neked is, arra gondoltam, hogy elviszlek táncolni. Van vörös ruhád? Igen, komolyan.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 9. 22:42 Ugrás a poszthoz

Édes Feli Love


- Nem szeretnék erről többet beszélni.
Jegyzem meg feszélyezetten a mellettem lépkedő férfinek. A tekintetünk egy pillanatra találkozik, elmosolyodik, majd újra előrefelé nézünk, ahogy haladunk az állomás felé. Az elmúlt három napot vele töltöttem, megbeszéltünk mindent, meglátogatta Lunát, kicsit bejártuk a falut, és megnézte, hogyan is működnek itt a dolgok. Ezer év után újra találkoztunk, és ez valahogy egyszerre volt váratlan és ideális is, mert jobb, hogy most történt, mint korábban, amikor még papíron jegyben jártam.
A vonat begördül az állomásra, én pedig szabad kezem a nadrágom zsebébe rejtem, valahogy, amikor ő itt van, másabban öltözködöm, másabban mozgok, pedig ő aztán nem követelte ezt meg sosem. Sőt, ami azt illeti, minden volt, csak jó szülő nem, amikor Lunával a legnagyobb szükségünk lett volna rá. De temessük el a múltat, nyissunk tiszta lappal, kezdjük elölről, benne vagyok.
Szólásra nyitom a számat, de szólni nem tudok, mert hirtelen befogják, olyan váratlanul, hogy még a csomagot is elejtem, ahogy ösztönösen ráfogok a nő derekára, és belemosolygok a csókba.
- Eléggé, legalább nyolc és félre.
Csak bosszantani akarom, mert nem igaz, annál sokkal jobbra hiányzott, viszont a mellettünk álló köhint egyet, mire én gyorsan hátrébb lépek, mint rossz gyerek, és felkapom a leejtett táskát, átnyújtva neki, még a fülem is belevörösödik a zavarba.
- Indul a vonatod.
Nem, most nagyon nem szeretném, hogy itt maradjon, hogy elkésse. Csak szálljon fel, aztán suhanjon vissza oda, ahonnan jött. Meg se kérdeztem, hogy most éppen hol lakik.
- Két hét múlva találkozunk.
Esélyem sincs most bemutatósat játszani, meg hirtelen olyan zavarban vagyok, hogy meg is feledkezem erről, de szerencsére előbb lép fel a lépcsőkön, csak aztán indul el a vonat, én pedig integetek, majd szusszanok egyet, és a szőkére nézek.
- Istenem! Elfelejtettelek bemutatni!
Oké, ez ciki, nagyon ciki. Nézek rá, és hát jobb ötlet híján inkább mélyen és hosszan meg tele romantikával csókolom meg, úgy, mint a filmekben szokás, és közbe véletlenül a szájába suttogom, hogy ő volt az apám.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. május 9. 22:49
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 11. 19:23 Ugrás a poszthoz

Édes Feli Love


- Olyasmi.
Nem nagyon tudom, hogy miért nem tudtam annyit mondani, hogy amúgy drágám, ismerd meg apámat, és fordítva. Talán, mert úgy terveztem, hogy amikor hazajön, utána van két hetünk, hogy felkészítsem magunkat, hogy jön az apám. Viszont azzal nem számoltam, hogy vonattal jön, sem azzal, hogy ezzel a vonattal. Már érezem, ahogy a zsebemben rezeg a telefon, nem hív, de apám körülbelül hatvan üzenetet ír, mert a mondatrészeket mindig, de mindig külön írja.
- Nem, arra gondoltam, hogy megkérlek, addig költözz be a szekrénybe, lehetőleg ne vegyél levegőt, és ne mozogj, csak öt napig lesz itt, nem kivitelezhetetlen.
Vigyorgok rá pofátlanul, megszorítva az ujjait, csomagjai jelentős részét átvéve, és magamra akasztva. Nem fogom majd hagyni, hogy ő cipekedjen, amíg itt vagyok.
- Mondtam neki, hogy van valakim, és hogy a következő alkalommal szeretném bemutatni, Ariana nem ér rá, szóval, ha gondolod, eljátszhatod, hogy te vagy az.
Kezeket fel, hogy kit fognak nagyon csúnyán megverni hamarosan! Mert az biztos, hogy az én arcom szét lesz verve, csúnyán.
- Hivatalosan sem járok jegyben, és már papírom is van róla. Lehetsz a csajom, nem a szeretőm. Leszel a csajom?
Mondjuk, miután megkértem a kezét, majd nem mondott semmit, de mégis itt van velem, hát azért már valami csajom féleség nem? Amúgy utálom az ennyire alpári megnevezést, és ezt ő is tudja. Ha már így nyilatkozunk, akkor a nőm, de még az sem illendő. Ő a szerelmem, ki merem mondani. Szerelmes vagyok belé, és bármit képes lennék megtenni érte. Mint például sárkányok közé menni. A szerelem bolonddá és halottá tesz, de előtte legalább még apám is be fog égetni előtte. Meg a nővérem is. Meg szerintem Ariana is. Kiváló. Csak így simán, kiváló.
- Rendben, akkor Alex viszi majd a boltot, és én veled megyek.
Felelem határozottan és nyugodtan, belül meg visítva nevetek azon, hogy mekkora egy gyökérré váltam emiatt a nő miatt. Legalább boldogan halok meg, miközben egy sárkány ketté roppantja a gerincem, mert a göndör hajam miatt azt hiszi, én vagyok a nasi bárány.
- Mi lenne, ha lepakolnánk, és elmennénk enni?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 12. 08:16 Ugrás a poszthoz

Édes Feli Love


- Gondolom, erről beszélnél. Rendben.
Látom, ahogy elhúzza a száját, és tudom, hogy ez fontos az embereknek, megismerni a másik múltját, aminek része a család is, én mégsem tartom elsődlegesnek, hogy erről szó essen, nem azért, mert bármit is titkolnék, hanem mert pont annyira központi téma nálam a saját családom, amennyire mi központi téma voltunk mi Lunával náluk. Ez pedig valahol kiábrándító, és ha szóba kerülne, akkor panaszkodásnak hatna, amit nem szeretnék. Nem volt könnyű, mind a ketten rengeteget küzdöttünk, és ez megérződik a kapcsolatunkon is, mert arra is ráhúzódott. Nem véletlenül mondott fel nálam.
- Eléggé vonzó gondolat, hogy öt napig meztelenül látogassalak meg.
Húzódik mocskosul pofátlan vigyorra a szám, ahogy lepillantok rá. Eszemben sincs egy szekrényben rejtegetni persze, imádom őt, szívesen töltöm vele az egész életemet. Éppen ezért vagyok hajlandó neki elmondani, és vele beszélgetni róla, hogy miért is tudom az "olyasmi" jelzővel jellemezni azokat, akiknek a létezésem köszönhetem. Ha egy nap családom lesz, ha azt tudom mondani a közösség néhány tagjára, hogy a családom, ahhoz érzelmi kötődést akarok, ami jelenleg Lunával és Opheliával van meg.
- Találkozhatsz vele, én is találkoztam a pasijával, aki nem a pasija, de mégis olyan idegbeteggé vált, amikor meglátott minket beszélgetni, hogy csak na. Szóval majd elhívom őket valami páros randira, vagy ilyenek.
Rengeteg találkozáson kell túlesnünk. Szeretném, ha találkozna Arianaval és Lunával, ha megismerné őket, hiszen mind a ketten formáltak rajtam, nem is keveset, és ha apámmal is, aki nem volt soha rossz ember, félreértés ne essék, csak szülőnek volt alkalmatlan, de Lunával szeretett minket, és szeret most is, láttam a szemén, ahogy a nővéremre nézett, olyan atyai szeretettel.
- Tetszik, hogy azt mondod, haza. Kellene nekünk egy otthon.
Most jön az, hogy mindent akarok én, de türelmesnek kell lennem. Az első lépés megvan, hivatalosan is kimondhatom, hogy párkapcsolatban élek, és hivatalosan is kimondhatom, hogy nem akarom a párkapcsolatomat azon a pár négyzetméteren élni, hanem egy új fejezetet szeretnék nyitni vele, és ehhez van néhány lépés, amit meg kell tennünk.
- Akkor együnk, nekem jó, mert én is éhes vagyok.
Csak a csomagok miatt gondoltam, bár tudom, hogy abból mi lenne. Hazaérünk, és ott ragadunk, itt legalább megvan az, hogy várnunk kell, nem mintha egy hét ne lett volna éppen elég hosszú idő arra, hogy várjunk, de imádom, hogy érzem az illatát, látom a mosolyát, és nem kaphatom meg azonnal. Hogy egy furcsa játékot játszunk egymással mi ketten.
- Alig várom, hogy lássam.
Felelem őszintén, mosolyogva, hiszen tényleg ez a helyzet, alig várom, hogy végre láthassam. Mosolyogva csókolok a nyakába, ahogy kilépünk a vasútállomásról, és elindulunk a vendéglátó negyed felé.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 12. 18:06 Ugrás a poszthoz

Drága csajom Love  Grin


- De akarok, csak nem akarom, hogy utána ez alapján ítélj meg, és nem, nem azért mondom, mert előítéletesnek gondollak, hanem mert úgy, hogy benne voltam nyakik sem tudtam nem előítéletes lenni a saját nővéremmel szemben.
Ez pedig borzalmas, és a mai napig tényleg egy nagy űr kettőnk között, pedig ha szilárd kapcsolatot akarnék mondani az életemben, az Luna lenne. Tény, hogy az a gyökér pasija se segít a kapcsolatunk alakulásán, de félre tudom tenni az ellenérzésemet, viszont a múltunk túl nagy űrt képezett már közöttünk, és éppen ezért félek erről beszélni, mert azt akarom, hogy ha Luna és Ophelia végre találkoznak, akkor ne legyen közöttük előítélet, igazából védeni próbálom őket a magam módján, most kezdtem el igazán aggódni a személyiségem egy kevésbé kellemes része miatt, ami nem akarom, hogy beárnyékolja a jövőnket, mert most, hogy így erről beszélünk, egyre biztosabban érzem, hogy hosszútávra tervezünk, sőt, hogy örökre. Nagy szó lenne? Talán, de érte be merném ezt vállalni.
Szólásra nyitom a szám, de egyből be is csukom, ahogy ellép mellőlem, és odalép a síró gyerekhez. Ez többnyire az én tettem, én szoktam a gyerekeket vigasztalni, a bennem élő tanár egy pillanat alatt szokott felszínre törni. Most azonban csak állok, és nézem őt, a nőt, a nagybetűs NŐ-t, aki egy pillanat alatt forgatta fel az egész addigi életemet, és váltotta ki belőlem az ingert, hogy valahová tartozni akarok, sőt, hogy hozzá akarok tartozni.
Nézem őt, és újra szerelembe esek, ahogy egy hozzám hasonló forma, könnyáztatta arcú gyerekhez lép, ahogy vigasztalja. Nézem a gyereket, aki külsőre én vagyok, a szeme és az álla azonban Opheliáé, mintha az égiek küldték volna éppen ide, hogy újabb ébredés kezdődjön meg a bensőmben. Akarom őt, akarom a családunkat, amit együtt teremtünk meg. Nem csak a nőt akarom, nem csak a feleséget, de az anyát is, ebben a szent pillanatban érzem azt, hogy megértem arra, hogy felelősségteljes férfi, férj és apa legyek. Vele akarom megteremteni ezt.
Állok ott némán, mintha egy filmet néznék, zsebre tett kézzel, és nézem, ahogy fagylaltot vásárol, ahogy boldogságot csempész egy gyermeki élet keserves pillanatába. Ahogy racionálisan és hideg fejjel látja meg a legjobb opciót, és ez most csak a tölcsér helyettesítése, azonban hirtelen egy egész életet látok lepörögni mellette. Nézem, ahogy visszasétál hozzám, egy hosszú pillanatig csak nézem őt. Hallom, amit mond, értem, amit mond, de nem válaszolok. Nézem, majd hirtelen magamhoz húzva őt, szenvedélyesen csókolom meg, hosszan, szorítva, érezve őt.
- Otthont, családot. Veled akarom leélni az életem.
Suttogom az ajkai közé, és nem merek rá nézni, mert nem akarom, hogy elbizonytalanodást lássak a szemébe. Akarom őt, tényleg akarom, mindennel együtt.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 19. 15:32 Ugrás a poszthoz

A csajom Love


A pénzügyi adatok átnézése közben, érzem, hogy egyre intenzívebben rezeg a telefonom valahol a papírhalom alatt. Először nem is érdekel, de ilyenkor mindig bűntudatom támad, és gyorsan elkezdem megkeresni, és arcom egyből felvidul, amikor meglátom a kijelzőt.
- Őrülten szexi és szívdöglesztő pasik forró drótja, miben segíthetek?
Búgok bele a telefonba mélyebb hangon, mint ami alapból van, és vigyorogva várom a választ.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 19. 15:41 Ugrás a poszthoz

A csajom Love


A vigyorom kiszélesedik, amikor reagál, de mondjuk nem azt, amit szeretném, hát komolyan mondom, nem értem ezt a nőt. Aztán elmeséli, hogy mi van, közben egy ropit helyezek a számba, és fel - le mozgatva hallgatom őt, majd kivéve a számból, ujjaim közé csippantom, mint egy nyomozó.
- Terhes.
Ide nekem a bűnüldözés legnagyobb díját, mert megérdemlem, aztán összevonom a szemöldökeimet.
- Bár az nem lehet, nem most van ilyen szüzességi fogadalmas izén? Tudod, hogy nem adja oda magát bárkinek, csak egy embernek, vagy mi?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 19. 15:49 Ugrás a poszthoz

Csajom Love


- És nem ismersz egy nőt sem, aki terhes és iszik? Tényleg, nincs ilyen a világban.
Pedig de, van. Különben is, azt mondják, hogy terhességmegtartás céljából hasznos lehet, de az nem biztos, hogy a bor, meg mit tudok én erről, nekem kinyírták a gyerekemet, mielőtt egyáltalán azt mondhattam volna, fapapucs.
- Naaa, és szexi vagy?
Kérdezem újra kiszélesedő mosollyal.
- Mi van rajtad?
Lapozok egyet a könyvelésben, összenézem az általam lejegyzettekkel a felső sort.
- Sosem beszéltünk még arról, hogy a ti viszonyotok mennyire intim. Túl azon, hogy felajánlottál neki. Tényleg, átmenjek?
Istenem, de szemét vagyok.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 19. 16:21 Ugrás a poszthoz

A csajom Love


- Senki se kérte, hogy vedd le.
Nem vagyok én konzervatív, hogy csak szigorúan nyolc után, lekapcsolt villannyal meg ágyban. A fantáziám eléggé kimeríthetetlen, mint egy kamaszfiúé.
- El. Hát felajánlottál. Szóval elmesélte, hogy van egy ilyen kártya a kezemben. De nem használom ki, elég nekem egy őrült nő az életembe.
Még nem szakadt meg a vonal, szóval vagy nem vette magára, vagy tényleg aggódik. Kihúzom magam.
- Hallod, te nem kérdezted meg, hogy mi a baja,hanem felhívtál engem? Szívecske, hihetetlenül szeretlek, de hogyan volt ez nálad egy logikus döntés? Csak érdekel.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. május 19. 16:23
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 19. 17:36 Ugrás a poszthoz

A csajom Love


- Öleld meg!
Tudom, hogy ki fog nyomni, de azért még megpróbálom ezt az egy ötletet átadni. Hihetetlen ez a nő, de legalább megpróbáltam. Mondjuk legalább elköszönhetett volna. Mindenesetre leteszem a telefont magam mellé, miután ezt az ötletet üzenetben is elküldöm neki, majd visszatérek a papírmunkához. Hihetetlen ez a nő.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 25. 20:31 Ugrás a poszthoz

Chleo, mancsok, elemik
-avagy kibővítem, mert imádom -


Azt hittem, hogy a múltkori probléma meg is szűnt az alatt a pár nap alatt, amíg kiemelkedően figyeltem Chleo közérzetére, azonban valahogy mégsem történt így, mert bár hetek teltek el a koratavaszi nyünnynek nevezett hisztis korszaka óta, most valahogy mégis újra azt tapasztalom, hogy nem boldog attól, ha az apró kis mancsai a földdel érintkeznek, és nem, nem a szőnyeg a baja. Nem bírja sem a füvet, sem a járdádát, sem a járólapot. Semmit. Ráadásul, mintha valamiféle depresszió is úrrá lenne rajta, ami nálam is hasonló érzéseket vált ki. Mondjuk, amennyit esik mostanában, nem is csodálom, hogy így nincs kedve vidámnak lenni. Mégis inkább azt látom, hogy azt kerüli, hogy a földdel találkozzon.
Furcsa pózokban alszik, egyszer azt hittem, hogy már nem is él, és azt hiszem bepánikolva próbáltam újraéleszteni, amiből az lett, hogy olyan szinten megijedt szerencsétlenem, hogy az ágy alá menekült, és amikor megpróbáltam kiszedni, karmolt és harapott tiltakozása jeléül. Csak akkor sikerül kicsalnom, amikor egy friss jégsalátát kezdtem el ropogtatni az ágyon. Megjegyzem, soha többet nem vagyok hajlandó egyetlen levelet sem megenni belőle, mert még most is érzem az utóízét. Brrr, belegondolni is rossz.
- Nem jó?
Kérdezem a hátsó kertben ülve. Délután kettő van, dolgoznom kellene, megcsinálni a könyvelést, a jövőhavi beosztást, és felkészülni egy megbeszélésre az egyik beszállítónkkal, de aggaszt, hogy mi a baja, és még nem készültem fel arra lelkileg, hogy odaállok Westwood elé, azt mondva, hogy “elromlott”. Nem akarom, hogy elvegye tőlem. Chleo a mindenem, és meg akarom oldani a problémát, valahogy. Most egy kicsit továbbgondoltam a múltkori sűrű levegős megoldást, és az egészet, mint egy hörcsöglabdát köré keríteni, hogy ne csak a talpai, de a teste se találkozzon a talajjal, azonban úgy tűnik, hogy ez nem az az út, ami nagyon bejönne neki. Lassan visszabontom a falat, és inkább gördeszkává alakítom át, így érezheti az őt körülvevő világot, mégsem kell érintkeznie vele. Egy repülő lila puffancs, remek, ahogy látom tetszik is neki. Először az apró kert egyik, majd másik végébe repültetem, azonban, amikor visszafelé gyorsítok kicsit rajta, szegényem megijed, és talán meg is billen - ami nagyon nem normális egy levegő elemű lénytől - és leesik.
- Chleo!
Nem nagyon a távolság közöttünk, de úgy vetődök utána, mint aki attól fél, ha földet ér, eltűnik örökre. Elkapva őt, karjaim közé zárom, és átölelve, a mellkasomra szorítva őt, várom meg, hogy a kis szíve ne dobogjon olyan nagyon. Érzem, ahogy a fejét a nyakamnak nyomja, én pedig, legyek bármennyire is kitartó, félretéve minden büszkeségem, sírom el magam, mint fáradt szülő a lázas gyereke ágya mellett.
- Ne haragudj, de nem tudom megoldani.
Szólnom kell Westwoodnak, ehhez kétség sem fér.
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. május 25. 20:31
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 10:23 Ugrás a poszthoz

Feli


Az sms váratlanul ért, de éreztem, hogy mennem kell, így gyorsan feladtam a bébi zoknikat Chleora - alig néztek hülyének, amikor nem tudtam megmondani, hogy a gyerekem hány hónapos, sem azt, hogy mekkora lába van -, majd megfenyegetve, hogy viselkedjen, amíg vissza nem jövök, indultam el. Semmi exta, kék, mintanélküli póló, fekete nadrág és cipő. Hangtalanul érkezem meg, a néni lent csak beenged, nem szól hozzám, csak felmutat az emeletre, majd elsétál. Kiváló.
A lépéseim halkak, szándékosan zárom ki annak a lehetőségét, hogy Ophelia meghallja, hogy jövök. Nem akarom, hogy mást csináljon, mint ami, amikor még azt hiszi, hogy nem vagyok itt. Hallom, hogy sír, és a fejemben végigpörög minden: terhesség, halott sárkányok, rokonokkal való összeveszés, vagy, hogy Korival van valami. Kopogok, de nem várok, benyitok, és mellé sétálva leülök, átkarolva a vállát.
- Mi a baj, szépségem?
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 10:47 Ugrás a poszthoz

Feli


Nagyon aggódom, amiért sír, mert ő még akkor sem sírt, amikor igazán oka lett volna rá, és tényleg, őszintén elkezdek aggódni, hogy amiatt teszi, mert terhes. Ha az is, nem akarom, hogy sírjon miatta, mert elbizonytalanítana abban, hogy jó ötlet volt-e egyáltalán felhozni.
- Nincs semmi baj.
Feljebb csúszok az ágyon, felsőtestemmel felé fordulok, és szorosan átölelem, a mellkasomhoz húzom őt, és apró puszit adok a fejére.
- Csak mondd ki, mi bánt.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 11:14 Ugrás a poszthoz

Feli


- Tudom.
És éppen ezért érzem azt, ahogy az aggodalom végigsuhan rajtam. Mint amikor visszatért Chleo földundora. Nem tudom azt se kezelni, és valamiért azt érzem, hogy ezt sem fogom.
- Várj.
Egy tiszta zsebkendőt húzok elő a zsebemből, és megtörölgetem az arcát úgy, hogy ne kenje bohócosra magát.
- Talán jobb lenne, ha nem sminkelnél, anélkül is gyönyör vagy.
Megvan minden jel, aminek meg kell lennie. Nem csókolt meg, tenyere a mellkasomon pihent, kerüli a tekintetem, és azt mondja, nem az én és nem az ő hibája. Nem vagyok hülye, emellett történelmet tanítok, ami a tele van az évezredek hárításával. Tele van nőkkel, akik egy idő után próbáltak visszalépni attól, amibe belekezdtek.
- Kimondanám én, de ez a te döntésed.
A hangom furcsán tárgyilagos talán, ez a tagadás szakasza. Még tagadok, mert most történik. Éppen most, amikor azt hittem, végre révbe értem.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 11:54 Ugrás a poszthoz

Feli

Képtelen vagyok arra, hogy összeomoljak, mert egyrészt még nem fogtam fel, másrészt, mert képtelen vagyok mások előtt megtenni. Akkor sem, ha a másik mindennél többet jelent nekem. Gát van bennem, gát, ami miatt a családomról sem beszélek, gát, ami miatt próbálok nem kitörni.
Denis mesélt nekem az elemek és az érzelmek kapcsolatáról, arról, hogy akaratlanul is képesek vagyunk bántani azt, akit szeretünk, aki a világunk. Én pedig tudom, hogy megtenném, hogyha felfognám, hogy ez a vége a közös útnak, a tervezett házvásárlásnak, a gyerekeknek, a corgiknak, annak, hogy együtt öregedjünk meg. Nem szabad felfognom, hogy életemben először terveztem egy nővel, hittem a boldogságunkban. Hittem neki.
Pedig voltak jelek, megannyi jel volt, amiről nem akartam tudomást venni, mert én talán sokkal jobban akartam ezt, mint ő. Sokkal jobban akartam, hogy igaz legyen. Igaznak hittem.
Átölelem, hogy ne lássam az arcát, hogy ne kezdjek el kiabálni, hogy ne fojtsam meg egyetlen mozdulattal. Átölelem és egy madarat nézek az ágon, aki befelé bámul, majd elröppen. Elmehet. Én is elmehetek, el innen.
- Tudom, Ophelia.
Én is sajnálom, hogy túl sok voltam, hogy bár próbáltam elengedni magam, de nem tudtam olyan lenni, nem ment olyan könnyen, mint kellett volna. Talán, ha nem vagyok ennyire merev, vagy nem riasztom meg azzal, hogy tervezek, lett volna esélyem, de magam ellen játszottam.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 16:07 Ugrás a poszthoz

Feli


Nem akarom hallgatni, mégsem vagyok képes mozdulni, csak csinálom, amit kell, ahogy egy szomorú nővel bánni kell. Életemben igazán egyszer szakítottam, pontosabban akkor is velem szakítottak, Ariana volt az, aki azt mondta, ez nem működik, és le is lépett, itt viszont, fogalmam sincs, mi az a pont, amikor vége, amikor el kell mennem.
Rengeteg kérdésem van, mint ahogy az első alkalommal is. Miért? Leginkább ez, hiszen tervezgettünk. Voltak közeli és távoli céljaink is, megismerte volna Lunát, és apámat is, aki egy hét múlva újra eljön. Tudja, hogy kik a nagyszüleim, ami egy féltve őrzött titok volt. Mit tettem? Hiszen a múltkor még olyan boldog voltál velem, mi változott? Mi történt, mi az, ami a szemem előtt van, és én nem vettem észre.
Ösztönösen simogatom a hátát és a haját, és amikor elhúzódik, engedelmesen nézek a szemébe. Nem tudok mit mondani. Most nem. Nem érzek semmit, mert még nem fogtam fel, hogy ez mit is jelent. Csak nézem őt, hallgatom, és nem tudok válaszolni, mert amit ő adott nekem, az leírhatatlan. Egy valamit akarok csak, és kissé rekedt hangon kérem újra.
- Csak mondd ki, Brown.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 18:32 Ugrás a poszthoz

Feli


Nézem, ahogy közeledik, ahogy arcomon érzem ujjait, a vonásaim megkeményednek. Mert most értek meg nagyon sok mindent, hogy miért jutottunk el idáig. Nézem, ahogy közeledik, de nem viszonozom a közeledését, csak nézem, ahogy ő megteszi. Ahogy hazudik nekem.
- Ha tényleg szeretnél, Ophelia, akkor kimondanád, hogy vége, mert ismersz, tudod, hogy hallanom kell, hogy elhiggyem.
Ő mégsem teszi meg. A tekintetem egy hosszú pillanatig a tekintetébe fúródik, nem dühöt érzek, hanem csalódottságot, mert hittem neki, hittem, hogy fontos vagyok, és itt mutatkozik meg, hogy nem. Éppen itt, ez igazán szomorú.
- Ne alázd meg magad.
Szólok rá végül csendesen, és mielőtt ajkai az enyémet érintenék, megemelkedek, és csókot nyomok a homlokára, majd elszakadva tőle, ellépek, és az ajtóhoz lépve, még visszapillantok rá, miközben lenyomom a kilincset. Elmosolyodva horkantok egyet.
- Szerencsés ember ez a Jason.
Mert vak nem vagyok, és ha vak is lennék, már volt, aki ezt megjegyezte nekem, de nem foglalkoztam vele. Kellett volna. Kilépve behúzom magam után az ajtót, lesétálok a lépcsőn, elköszönök, és kilépve, rágyújtok egy szálra.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 19:57 Ugrás a poszthoz

DAB
Pub
Aznap éjjel

- Csak tölts.
Mondom nyugodtan, nem tudom hányadszorra már az este folyamán, de az nyelvem még nem gabalyodik össze, még ki tudom mondani ezt a két szót, és nézem a nőt, ahogy engedelmesen tölt. Fizetek, az a dolga, hogy töltsön. Mélyet szívok a cigarettámból, ahogy pofátlanul végignézek a legfrissebb Brightmore-on. Nem csak velem foglalkozik persze, hanem a többi vendéggel is, és a frissen ejtett seb a férfiúi büszkeségemen most ezt is nehezményezi. Kidobtak, és én azt kértem, hogy nyalogassák a sebeimet.
- Te se vagy jobb, mint ő. De még mennyire, hogy nem.
Nem érdekel, hogy megsértem, ennyire viszont már eleget ittam, hogy beszólogassak és jelenleg minden nőt utáljak. Az összeset.
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. május 26. 20:31 Ugrás a poszthoz

DAB

- Ppfff...
Ezzel fejezem ki azt, hogy nem tetszik neki a külsőm, hát nem is neki kell, hogy bejöjjek, mondjuk nem mintha ez a veszély fenyegetne, hogy bárkinek is bejövök.
- Irigylem, hogy van, aki tudja, mit szeretsz, akit érdekelsz.
Ironikus, hogy én is ezt hittem, és mégsem. Mekkora pofáraesés, mélyet szívok a cigarettámból, és megvonom a vállam.
- Hogyhogy erre?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Frank Arie Martin összes hozzászólása (249 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 » Fel